Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor először olvastuk ezt a törvényjavaslatot, mi is elkezdtünk azon gondolkozni, hogy mi lehet vajon a cél. Az a cél, ami egyébként az indokolásban is meg van fogalmazva, hogy az akkreditálás legyen gördülékenyebb, gyorsabb, ne adj’ isten, olcsóbb ‑ majd erre még azért később visszatérnék ‑, teljes mértékben akceptálható, ez rendben van.

(12.40)

A másik, az egy mögöttes cél: azt gondolom ‑ jobbikos képviselőtársam is utalt erre ‑, hogy azért itt a kormányzati centralizáció áll ennek az egésznek a hátterében. Ezzel meg mi nyilvánvalóan nem értünk egyet. Akkor a következő kérdés, hogy jó, akkor abban az első célban egyetértünk, hogy legyen az akkreditáció gördülékenyebb, gyorsabb, olcsóbb, ezt a célt milyen eszközökkel, milyen módszerekkel lehet elérni. Azt kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat nem jó módszer és nem jó eszköz, egyszerűen ez egy rossz megoldás erre a célra.

Ugye, itt már többen az előttem szólók közül megemlítették azt, hogy maga a NAT mint köztestület elég régóta működik már, ugye, nemzetközi szabványoknak megfeleltették a működését, feltártak ezzel kapcsolatban a kétezres években hiányosságokat, ennek megfelelően 2008-ban volt törvénymódosítás, majd ezt követően gyakorlatilag jogot kapott arra a NAT ‑ merthogy megfelel annak az európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az átvilágítás szerint, ami ezt a tevékenységet szabályozza ‑, hogy olyan tanúsítványokat adjon ki, amelyek mindenhol elfogadottak, tehát nem kell minden országban külön-külön akkreditálni. Ráadásul, itt egy előző felszólaló szintén megemlítette az üvegházhatású gázokat, ugye, 2014-ben, tehát tavaly született egy olyan döntés, amelynek következtében a NAT az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban is akkreditációs jogosultságot nyert. Tehát az semmiféleképpen nem igaz, ami kiolvasható ebből a törvényjavaslatból meg az indokolásból, hogy ne felelne meg a működése annak az európai parlamenti és tanácsi rendeletnek, amire hivatkoznak.

Ugye, itt a fő hivatkozási alap, hogy nem független az Akkreditációs Testület ‑ vagy Akkreditáló Testület, bocsánat, hogy pontosan mondjam a nevét. Én elolvastam ezt a rendelet az európai parlamenti és tanácsi rendeletet, amire önök hivatkoznak, nem ír elő olyan szabályt, ami azt jelentené, hogy egy akkreditáló testületnek ne lehetne tagja a piaci szereplő, ugyanis nem a köztestület végzi az akkreditálást értelemszerűen. Innentől kezdve ilyen probléma egyszerűen nem lép fel.

Abban én meg nem tudok igazságot tenni, hogy önök azt mondják, hogy az önkormányzatiság elve nem érvényesül, meg az ügyvezető az, aki egyoldalúan dönt vagy befolyásolja a döntéseket, hogy kit vesznek fel a testületi tagok közé, ők meg azt mondják, hogy automatikus. Valószínűleg erre találták fel a tárgyalásos módszert, amikor beszélni kellene, ugyanis amit szintén itt több képviselőtársam emlegetett, amikor mi is elkezdtünk ennek utánanézni meg szakértőkkel beszélni, hogy mi lehet ennek a törvénymódosításnak a hátterében, akkor a szakmai munka közben kaptuk meg mi is a Nemzeti Akkreditáló Testületnek a levelét, amiben ők azt mondják, hogy nem is egyeztettek velük. Jó, persze, erre lehet azt mondani, hogy mivel meg akarják őket szüntetni, ezért nem tartják fontosnak, hogy egyeztessenek velük, de mégiscsak az akkreditálást eddig ők végezték, és ezt nem, mondjuk, a tegnapi napon kezdték, hanem, lehet azt mondani, hogy már évtizedek óta ők végzik. Feltételezem, azért szakmai tapasztalatokkal is elég jelentős mértékben fel vannak vértezve. Úgyhogy valószínűleg ez nem volt tökéletes megoldás, hogy így került a Ház elé ez a törvény.

Akkor mi fog történni? Maga a NAT megszűnik, a vagyona átszáll az államra, és majd innentől kezdve legalábbis az akkreditálást egyébként meg nem határozott, meg nem nevezett, nem körvonalazott valamiféle szerv fogja végezni. Lehet, hogy erről nem ártott volna egy picit akár csak a szóbeli előterjesztésben beszélni, hogy miben gondolkoznak.

A probléma viszont sokkal inkább ott van, hogy értelemszerűen, ha egy új szerv jön létre, akkor először ennek a szervnek kell ‑ csúnya szólva élve ‑ az akkreditálását, az elismertetését elvégezni, és majd csak aztán adhat ki ő maga ilyen tanúsítványokat. Tehát itt lesz egy ilyen két- vagy hároméves, nem tudjuk pontosan, mennyi ideig tartó, de nagyjából két-három éves időszak, amikor magyar szerv nem adhat ki akkreditációt. Ugye, értelemszerűen, amikor a felülvizsgálatokat el kell végezni, akkor vagy nem fogják a magyarországi cégek ezt megcsinálni, vagy külföldre kell nekik menni, ami meg többletforrást igényel, hiszen értelemszerűen, hogyha el kell menni külföldre, és mindent le kell fordíttatni német, francia vagy angol nyelvre, az pénzbe kerül. Itt el lehet menni egy fordítóirodába, ahol hivatalosan fordítanak, hogy mennyi egy oldal lefordíttatása. És itt nem egyoldalas anyagokról beszélünk értelemszerűen. Ezzel a magyar cégek meg versenyhátrányba kerülnek, mert az akkreditációjukat sokkal drágábban tudják megcsináltatni, mint ‑ mondjuk ‑ a jelenlegi helyzetben.

Meg az is benne van a pakliban, hogy esetleg néhányuknak nem is lesz pénze arra, hogy ezt megcsináltassák, és ezért inkább ezt feladják. Mert itt szóba jöhetnek olyan esetek is, amikor itt nem hatalmas tőkeerővel rendelkező cégek akkreditációs eljárásairól beszélünk. Ugye, egyetemek esetében is az fontos lehet például, ha van laborjuk, akkor azt akkreditálják és méréseket végezhessenek például. Nyilván ők ezt aztán végképp nem fogják tudni kigazdálkodni. Most, ha így jobban gondolkozom, nem is nagyon sok akkreditált labor van, például természettudományi karok, mintha Szegeden lenne egy. Még kíváncsi leszek, hogy ezt hogy fogják tudni kigazdálkodni, amikor lejár a tanúsítványuk.

Aztán a következő ilyen érdekes indoklása ennek a törvénymódosításnak az ár kérdése, merthogy nem munkaórában számolnak és hogy drágán ‑ nagyjából ez az előterjesztő megállapítása. A NAT meg erre azt mondja, hogy nekik előírják, hogy ne munkaórában számolja, meg ha összehasonlítják az európai árakat, akkor ők az európai átlagárak alatt vannak. Ezzel nagyon nehéz igazából mit kezdeni. Megint csak azt tudom mondani, hogy egyébként, mivel ezt egy GKM-rendelet határozza meg, ha az ár a probléma, ezt lehetett volna rendezni talán a múltban, de akár még most is, ez nem olyan nagyon-nagyon bonyolult probléma.

Szóval, figyelembe véve ezeket a problémákat és elsősorban azt, hogy maga az akkreditációs folyamat fog Magyarországon megtorpanni, bizonytalan ideig, mert ezt nem tudjuk, ezért mi is azt javasoljuk, hogy ezt, amennyiben van rá lehetőség, inkább vonják vissza. Ezzel előre nem lépünk, az biztos. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik mögött helyet foglaló függetlenek soraiból.)