Készült: 2024.03.28.14:08:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

248. ülésnap (2012.12.10.), 225. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:38


Felszólalások:  Előző  225  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemcsak a jegyzőkönyv kedvéért, hanem a szélesebb közvélemény informálása kedvéért is elengedhetetlen, hogy beszéljünk ezen teljesen átalakult, költségvetésnek nevezett amorf valamiről, ami előttünk van, hiszen az eredeti, júniusban beterjesztett tervezetre már rá sem lehet ismerni, szinte semmi köze annak, ami előttünk van, az eredetihez. Van egy óriási előnye, és azt hiszem, egyetlen előnye, ez pedig az, hogy óriási tartalékokkal számol, relatíve óriási költségvetési tartalékkal, ezáltal a kormányzat beismeri, hogy itt bizony nagyon rossz forgatókönyvek is kialakulhatnak abból, amit csinál, és ezen óriási tartalék majd a szerkezeti hibákból ki is derül, hogy nem is akkora nagy, bár az a 600 milliárdos költségvetési elhagyott összeg, amiről itt beszélhetünk, bizony komoly strukturális változtatások foganatosítására is elegendő lehetne.

Vannak további beismerések is az előttünk fekvő anyagban és a zárószavazás előtti módosítókban. A gyógyszerkassza nettó kiadásai és annak megnyirbálásának a kicsit érintetlenebbül hagyása, tehát az a 63 milliárd forint, amivel emelték a nettó kiadásokat, végül is annak beismerése, hogy a Széll Kálmán 2.0 néven elhíresült megszorító csomag, amely egyébként egy 600 milliárdos megszorító csomag volt Magyarországra nézve, tehát már-már Bokros-csomagnyi méretű, ha időarányosan kiszámoljuk az akkorihoz képest, ez bizony tarthatatlan, ez bizony kigazdálkodhatatlan Magyarországon.

A kormányzat felkészületlenségét és tevékenységének esetlegességét jelzi az is, hogy kamatkiadások címszó alatt tökéletesen látható az, hogy azt sem tudja, hol van. Eredetileg a június 15-én beterjesztett anyagban még 1325 milliárd szerepelt kamatkiadások révén. Később ez 1240 milliárd lett, a mostani változatban megint 12 milliárdos növekedést mutat. Ez rávilágít valamire. Nemcsak a gazdasági koncepció tökéletes hiányára, hanem arra is, hogy óriási problémák vannak a kormányzat államadóssággal kapcsolatos politikájával, mégpedig a tekintetben, hogy szinte kizárólag az árfolyam-ingadozástól remélnek az államadósságot illető könnyebbségeket, könnyítéseket, tehát e költségvetési tervezet egy kedvező árfolyam reményében azt reméli, hogy e kedvező árfolyamnak köszönhetően Magyarország adósságterhei vagy legalábbis azok szorítása átmenetileg csökkennek.

A helyzet ezzel szemben az, hogy ami fel kellene hogy merüljön, az az államadósság újratárgyalása, Magyarország újrapozícionálása. Nem ezt láthatjuk. Az indoklásban elhangzott, hogy önök szerint - hangsúlyozom, nem szerintünk -, a kormányzat szerint ez a munkahelyvédelem és az államadósság csökkentésének költségvetése. Az államadósság csökkentése tekintetében tökéletesen látható, hogy azok a lábak, amikre ezt építenék, enyhén szólva hiányosak, nagyon nehéz vagy szinte lehetetlen őket komolyan venni, hiszen nem történik érdemi visszafizetés sem, és nem történik újratárgyalás, újrapozícionálás sem. A munkahelyvédelmi programra pedig el lehet különíteni akárhány milliárdot, de azt elmondhatjuk, hogy ez munkahelyeket nem hoz létre a jelen állás szerint. Adott esetben megvéd egy-kettőt, ha megvédi, én azt támogatom. De hogy egy átfogó munkahely-teremtési koncepció még mindig nem látható, az sajnálatos módon biztos.

Beszédes az uniós fejlesztésekre fordítandó költségvetési kiadásokat érintő, 145 milliárdos elvonás is. Itt fellelhető egy olyan politika, amelynek értelmében a kormányzat gyakorlatilag hosszú távú hitelt vesz fel, és aztán azt kamatostul fogja vagy ő visszafizetni, vagy a következő ciklus kormánya, hiszen az uniós, amúgy katasztrofális arányban lehívott források esetében alacsonyabb önrész mellett magasabb társfinanszírozást vár el a brüsszeli központtól, de aztán ezt majd "vissza kell tenni" a rendszerbe a következő ciklusban, tehát ez fokozott kiadástömeggel fog járni a későbbiekben. Látható az is, hogy miközben ma itt a kormányzat nemcsak a rezsistop kapcsán, hanem a közműszámlák csökkentési szándéka kapcsán arról beszélt, hogy a gáz, az áram árát adott esetben csökkentésre bírná, nem beszélt arról, hogy a másik kezével az úgynevezett közműadóból most már 60 milliárdot vár 30 helyett, és arról sem beszél, hogy a szolgáltatók ezt a lehető legkönnyebb módon át tudják hárítani a magyar polgárokra, a magyar lakosságra, és itt van a költségvetési bevételi várakozások talán legnagyobb rákfenéje, miszerint majdnem minden ágazati jellegű különadó, különterhelés áthárítható, és ezen áthárítással szemben, bármit is mondjanak a kormányzat képviselői, semmiféle gátat nem támasztanak.

A bankadóból 72 milliárd forintos többletbevétellel számol az új tervezet, miután jövőre teljes egészében fennmarad ez a teher. Mi azt mondjuk, hogy igen, a bankokat közteherviselésre kell kényszeríteni, el kell érni, hogy az az extraprofit, amit indokolatlanul halmozhattak fel Magyarországon, és itt mindig mondjuk el, hogy tisztelet a kivételnek, hiszen bizonyára van egy-két tisztességes bank, bár nem velük és nem az ő eseteikkel találkozunk általában, de elmondható, hogy ezen bankadónak nevezett teher úgy kerül egy az egyben áthárításra, hogy a bankok többsége ezt nem is tagadja. A tranzakciós illetéknek keresztelt adófajta esetében pedig ez deklaratíve megnyilvánul, ha bárki megnézi a saját banki értesítőjét, ott leírásra kerül az, hogy igen, vállalják az érintett intézetek, nemcsak hogy a teljes áthárítást, hanem a PSZÁF-tól is csak annyira tellett, hogy közleményben felhívja az érintett bankok figyelmét, hogy hárítsanak át, de ennyit, és ne többet. Tehát látni kell a rendszer hiányosságait, hogy nem azt mondják, hogy emberek, ez egy rátok kivetett adó, fizessétek meg, hanem hagyják ezt az áthárítást, és még fel is kérik őket, hogy ne essenek túlzásba ezen a területen. Tehát óriási aránytalanságok, elnagyolt várakozások jellemzik az ágazati különadók bevételi részét is egyrészt. Másrészt ha bevétel jelentkezik, ez jobbára áthárításra kerül. Tehát itt egyszerűen és magyarul kimondva, elvonás keletkezik az emberek zsebétől és egy átcsoportosítás a kormányzat felhasználható forrástömege irányába, részére, számára. Az, hogy pénzügyi tranzakciós illetékből 301 milliárd forintot vár a kormány, ez egész egyszerűen elképesztő. Ez egy olyan tehertétel, amely teljes áthárítás esetén egy drámai mértékű vágást jelent a családok kasszájára, a családok zsebeire nézve.

Ugyanígy egészen elképesztő indoklások látnak napvilágot mind a sajtóban, mind az előterjesztés indoklása során. Például a gáz és energia árának 10 százalékos tervezett csökkentése kapcsán kijelentik, hogy ez minden bizonnyal megvalósul, miközben többszörösen bebizonyítottuk, hogy egy 10 százalékos gázár- vagy energiaár-csökkentés nem jelenti a rezsiszámlák 10 százalékos csökkenését, hiszen mára egy számlának csak egy kis részét teszi ki az, amit valóban megfizetünk azért a felhasznált energiahordozóért. Nagyon nagy részt tesznek ki az úgynevezett hálózati használati, fejlesztési, karbantartási díjak, brutálisan súlyosbodott a büntető jellegű politika a közműszolgáltató cégek egy részéről. Tehát adott esetben már egy hónapos elmaradást is olyan büntetőtételekkel jutalmaznak, amelyek tökéletesen átháríthatóvá teszik ezeket a díjakat. Mégis a kormányzat indoklása azt mondja, hogy a gáz és energia árának tervezett csökkentése okán más célú fogyasztás emelkedhet, tehát összességében jól jár a költségvetés. Csakhogy ez nincs alátámasztva, kérem szépen. Semmi nem bizonyítja azt, hogy a közműcégek áthárításai, indokolatlan tehertételei ne folytatódnának.

A kormányzat emellett a nyugdíjasok számára is kívánt egy pozitívat üzenni, miszerint nem nyúlnak a nyugdíjaikhoz, nem veszik el az ő megérdemelt juttatásaikat. Csakhogy az eredeti inflációs előrejelzést a kormány 4,2-ről 5,2 százalékra emelte, ily módon ha nem is nyúl a nyugdíjkiadásokhoz, akkor is látható, hogy az az emelés, amit foganatosít, csak az inflációt ellensúlyozza jó esetben, vagyis reálértékben semmiféle nyugdíjemelésre nem kerül sor.

A diákhitel-konstrukció esetében adott egy szerencsés körülmény, aminek én nagyon örülök, az, hogy erre a csapdára másfél milliárdos költségvetési tartalékot képeztek eredetileg, és szerencsére csak 146 milliót kellett, mert ennyivel kevesebb diák esett bele ebbe a csapdába. Nagyon sokan kényszerűen esnek bele ebbe a csapdába, hiszen nincsen más módjuk tanulmányaik folytatására, de a nem tandíjnak nevezett tandíj, a keretszámok elképesztő csökkentése egy olyan helyzetet teremt, hogy ebbe az évtizedes csapdába sodorja fiatalok tömegeit, vagy éppen elüldözi őket Magyarországról. És itt van egyébként a költségvetés másik óriási rákfenéje, már a tavalyi verzió indoklásában is megtalálható volt, hogy hasonló demográfiai trendek mellett Magyarországon évtizedeken belül végletesen és visszavonhatatlanul felborul az eltartottak és az úgynevezett járulékfizetők aránya. Ezen arányfelborulás pedig azt idézheti elő, hogy a gazdasági szerkezet torzulásai visszafordíthatatlanná válnak. Ezt önök tavaly és tavalyelőtt elmondták, csakhogy a 2006-os kivándorlási adatokra alapozva. Azóta a kivándorlási hajlandóság másfél-kétszeresére nőtt, az önök kormányzási ciklusa alatt is növekedett egyébként ez a mutató. Látható, hogy ezekkel nem súlyozták a költségvetési modellt, pedig az ezek által kiváltott gazdasági bajok, szerkezeti bajok rövid távon még jól is jöhetnek önöknek, hát a munkanélküliségi ráta adott esetben csökkenhet.

(17.40)

De hosszú távon hiányozni fog a kereslet Magyarországról, hiányozni fog a jól képzett munkaerő Magyarországról, és ha így hagyják ezt a költségvetést, akkor hiányozni fog Magyarország jövője is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  225  Következő    Ülésnap adatai