Készült: 2020.02.23.15:09:19 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

252. ülésnap (2002.02.26.), 77. felszólalás
Felszólaló Balczó Zoltán (MIÉP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka elhangzik az interpelláció/kérdés/azonnali kérdés
Videó/Felszólalás ideje 3:07


Felszólalások:  Előző  77  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A parlamenti ciklus végéhez közeledve a legkülönfélébb szempontok szerint készülnek mérlegek az elvégzett munka eredményéről, kudarcáról, statisztikával és ellenstatisztikával, középpontba helyezve a gazdasági mutatókat és az életkörülmények változását. A Magyar Igazság és Élet Pártja e mérleg elkészítése során szükségesnek tartja annak értékelését is, hogy milyen lényeges kérdésekre kapott a közvélemény világos választ, és melyek maradtak és miért homályba burkolva.

A Fidesz vezette kormány hivatalba lépését követően szembesült azzal a csődtömeggel, amit a Princz Gábor vezette Postabank hagyott ránk, valamennyiünkre, hiszen a 150 milliárd forintos konszolidáció terheit a társadalom egészének viselnie kellett. A bankvezetéssel összefonódó politikai vezetés, a csődhelyzetet elleplező, a kötelező döntéseket elmulasztó Surányi-Medgyessy páros felelőssége világossá vált, bár - szinte azt kell mondanunk, természetesen - rájuk nézve következménnyel nem járt.

A közvélemény számára nevesítve, tisztázatlan hátterű sajtóakció eredményeként az elhíresült VIP-listások, a különlegesen kedvezményezett hitelfelvevők, döntően az MSZP köreihez tartozó közszereplők váltak ismertté. A morális szempontból elítélendő listaügy a pénzügyi veszteség szempontjából legfeljebb a jéghegy csúcsa. A teljes veszteség meghatározó része gazdasági társaságoknak nyújtott, behajthatatlanná vált, úgynevezett rossz kihelyezésekből adódott, így folytak el súlyos tízmilliárdok. A köznyelv ezeket a rossz kihelyezéseket egyszerűen korrupciónak nevezi.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak született egy jelentése, de a közvélemény nem jutott közelebb a leglényegesebb kérdéshez: kiknek a vagyona gyarapodott ezen a módon? A válaszra nem csupán erkölcsi, büntetőjogi szempontból van szükség, hanem az eltűnt pénz legalább egy részének visszaszerzése érdekében.

A kormányzati ciklus végére értünk, választ nem kaptunk. Vajon ez a súlyos kérdés is a jótékony feledés homályába fog merülni, mint a Surányi-Medgyessy kettős 2000 milliárd forintos, 1997-es, ismeretlen összetevőjű, eredménytelenül firtatott, MNB és költségvetés közötti adósságcseréje? A banktitok fátyla csak akkor jelent megoldhatatlan akadályt, ha a parlamenti többség azt még az indokolt mértékben sem lebbenti fel megfelelő törvényi szabályozás megalkotásával.

Miért nem tudtuk meg, hogy a Postabank sok tízmilliárdos rossz kihelyezései kiknek a vagyonát gyarapították? Miért nem jutottunk közelebb a válasz megismeréséhez?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  77  Következő    Ülésnap adatai