Készült: 2020.02.28.10:11:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

252. ülésnap (2002.02.26.), 59. felszólalás
Felszólaló Lezsák Sándor (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka elhangzik az interpelláció/kérdés/azonnali kérdés
Videó/Felszólalás ideje 3:07


Felszólalások:  Előző  59  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben megsokasodtak a fogyatékkal élők sajátos panaszai, amelyek elsősorban a közlekedésüket segítő támogatásokkal kapcsolatos problémákra hívták fel a figyelmet.

Például egy vidéki nagyváros parkolókat tavaly év végéig üzemeltető cége olyan mozgássérülteknek is tetemes összegről szóló fizetési felszólítást küldött, akik ingyenes parkolásra feljogosító rokkantigazolvánnyal rendelkeznek. A panaszosok megírták, hogy a parkolás során bárki láthatta fogyatékos állapotukat, ennek ellenére esetenként több ezer forintról szóló fizetési felszólítást kaptak kézhez. Vajon miért írják fel és továbbítják az adataikat ugyanazok a parkolóőrök, akik jól látják állapotukat, és tudják az ehhez fűződő jogosítványukat? Mikor lesz olyan helyzet a városok parkolóiban, hogy teljesüljön a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 10. §-a, mely szerint: "közhasználatú parkolóban a közlekedésben akadályozott fogyatékos személyek számára - a külön jogszabály szerint - megfelelő számú és alapterületű parkolóhely kialakításáról kell gondoskodni"?

Több Bács-Kiskun megyei településről kaptam olyan értesülést, mely szerint a háziorvosok nem írják alá a mozgássérültek egészségügyi intézménybe történő utazását segítő útiköltség-térítési igényt. Van olyan fogyatékos beteg, aki egy Duna-Tisza közi településről a felülvizsgálatok miatt rendszeresen órákat utazik Pécsre - minden támogatás nélkül. Hiába támogatja a társadalombiztosítás a betegek útiköltségét, a fogyatékkal élők arra hivatkozva nem kapnak ilyen támogatást, hogy az állam más forrásból segíti a közlekedésüket. Való igaz, az úgynevezett hétpontos igazoló papírok birtokában a mozgássérültek jogosultak többségükben hétezer forintos havi közlekedési támogatásra, ennek az esélykiegyenlítő támogatásnak az összegét azonban a helyi közlekedési lehetőségek és a szokásos, mindennapi igények ismeretében állapíthatják meg, és nem rendkívüli körülményekre, a megbetegedésre tekintettel határozzák meg a nagyságát.

Mi a véleménye a miniszter úrnak: a jövőben az esetleges megbetegedések miatt felmerülő útiköltség figyelembevételével kellene megállapítani a mozgássérültek esélykiegyenlítő támogatásának az összegét, vagy helyesebb az a gyakorlat, miszerint az útiköltség-térítés csak a betegeknek járjon?

Tisztelt Miniszter Úr! Várom a válaszait. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  59  Következő    Ülésnap adatai