Készült: 2020.02.25.17:41:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

252. ülésnap (2002.02.26.), 16. felszólalás
Felszólaló Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter (FKGP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:50


Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Dunánál merengő József Attila szobrának szomszédságában ma egy új szobrot avattunk néhány órával ezelőtt: az egykori kisgazda politikus, Kovács Béla szobrát, aki rendíthetetlen, sziklaszilárd jelleméért, hazaszeretetéért, a magyar földhöz, a magyar néphez fűződő hűségéért ma is példaképünkül szolgálhat.

A Magyar Országgyűlés helyes történelmi érzékkel február 25-ét jelölte a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapjául, mert 1947. február 25-én hurcolták el Kovács Bélát Váci utca 54. szám alatti háza elől szovjet szuronyos katonák, miután az Országgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki.

Kovács Bélát ismerősei, barátai már korábban biztatták, rá akarták beszélni, hogy hagyja el az országot, mert az ÁVH célkeresztjébe került, de ő azt mondta, hogy nem hagyom el az országot, ha kell, bíróság elé állok, de a napnál is világosabban lássa a világ, hogy a kommunisták nem demokráciát akarnak, hanem diktatúrát. De nem állították bíróság elé, hanem szovjet szuronyos katonák vitték el február 25-én, a megemlékezés napján, amely időpont, 1947. február 25-e sorsfordító időpont az úgynevezett szovjet zónához tartozó államok életében, mert ekkor vált a szovjet uralom nyílt, terrorisztikus diktatúrává.

Ettől kezdve hozták létre az internálótáborokat, százakat vittek internálótáborba és börtönbe csak azért, mert magyarok voltak vagy mert az adott ország hazafiai voltak. Ekkor indultak meg a különböző koncepciós perek, kivégzések, százakat, ezreket köteleztek arra, hogy hagyják el lakóhelyüket, költözzenek az ország más részébe vagy hagyják el az országot, és még a gyerekeket is megbélyegezték, a szó szoros értelmében, X-szel jelölve nevüket az osztálynaplóban, elzárva őket a továbbtanulás lehetőségétől.

Ezekre a szörnyű időkre is emlékeztünk az Andrássy út 60. előtt, a Terror Háza előtt, ahol lenéztek ránk a falakról, a tablókról az áldozatok, láttuk a pincebörtönöket, szinte hallottuk a sikolyokat, a gumibotok puffanását, láthatatlanul is, de ott volt velünk Mindszenty bíboros és a sok megkínzott hazafi lelke és szelleme. Emlékeztünk - szó bennszakadt, hang fennakadt. Ugyanezen a napon a Hősök terén az egyik ellenzéki párt luftballon-eregetéses bulit rendezett - röhögve. A másiknak még a választási kampányfőnöke is külföldi - de hát nincsenek már itt a tankok, és nincsenek itt a szuronyok.

A napokban közzétett bocsánatkérést elfogadjuk, mert az egyik legszebb keresztényi erény a megbocsátás, de a megbocsátás nem adja vissza az elveszett életeket, az elrabolt ifjúságot, a meglopott gyerekkort. A múltat nem lehet megváltani se pénzzel, se ígéretekkel, a múltra igenis emlékezni kell. A múltra emlékezni kell; jobb, ha a vattakabátok ki se kerülnek a naftalinból, vagy ha valamit tenni kell, a naftalint kell kidobni, a molyok hadd tegyék meg a magukét. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 




Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai