Készült: 2020.01.19.08:32:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

95. ülésnap (2019.11.20.), 284. felszólalás
Felszólaló Bősz Anett (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:58


Felszólalások:  Előző  284  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Hohn Krisztina képviselőtársam után nehéz megszólalni, de igyekszem. Figyeltem ma reggel Kocsis Mátét, amikor ezt az előterjesztést megtette előterjesztőtársaival, méltán nagy tiszteletű előterjesztőtársaival. Az a helyzet, hogy amikor azt látja az ember egy képviselőtársán, hogy még a saját előterjesztését is szégyelli, és éppen ezért képtelen megfelelő hangerővel, megbotlás nélkül előadni a saját mondanivalóját itt az Országgyűlésben, az valami elképesztő. Kocsis Mátétól megszokhattuk, hogy igen vastag az a bőr.

Az a helyzet, hogy Kocsis Máté egy egészen rosszul felépített érvrendszerrel és egy egészen rosszul felépített megszólalással indította ezt a vitát. Eltelt azóta vagy tizenkét óra ebből a napból, de nem probléma, mi akár egész éjszaka hajlandóak vagyunk itt lenni és vitázni önökkel, mert egy nagyon különös helyzet alakul ki az Országgyűlésben. Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy Kocsis Máté és képviselőtársai ma reggel azzal érveltek, hogy számos demokráciában a házszabály, illetve a képviselők jogállásáról, jogairól és kötelességeiről szóló törvény jóval szigorúbb a magyarnál.

Szeretném elmondani, hogy azért azok működő demokráciák. Én azokat a demokratikus intézményrendszereket, azokat a jogállamokat, tisztelt képviselőtársaim, nem hasonlítanám egy kiépülőben levő autoriter rendszerhez, a jelenlegi magyar helyzethez, amelyben önök nem másra készülnek ezzel a törvénnyel, mint hogy a kormánytöbbség kezébe valamifajta olyan gumiszabályrendszert adjanak, amivel egyszerűen bosszúhadjáratot lehet folytatni az ellenzék tagjai ellen. Nemcsak itt, a plenáris ülésen, hanem a bizottsági munkában.

Önök azzal vádolnak bennünket, hogy mi nem tervezünk, nem járunk be a munkahelyünkre. Szeretném elmondani, hogy például az ellenzéki vezetésű bizottsági ülések, amelyeket össze próbálnak hívni képviselőtársaim, rendre elbuknak azon, hogy a kormánypárti képviselőtársak nem kívánják hozzá biztosítani a határozatképességet. Nézek azon képviselőtársaimra, akikkel egy bizottságban ülök, ahol mindig nagy örömmel fogadjuk azokat a leveleket, amelyekben biztosítanak minket arról, hogy eszük ágában nincs bejönni a munkahelyükre, és vitát folytatni azokról a témákról, amelyek egyébként a magyar társadalmat költségvetés-politikai és egyéb ügyekben is érintik.

A helyzet úgy áll, hogy az önök kommunikációja ebben a törvénymódosító javaslatban, csakúgy, mint számos területen, hazug. Egyszerűen azt állítják rólunk, hogy kulturálatlanok, inkompetensek vagyunk, rossz szándékúak vagyunk, ami nem igaz. Azt nem értem, hogy miért választották ezt a kommunikációs megoldást az után az október 13-a után, amikor a helyi vezetésért kampányoló ellenzéki polgármesterjelölteket és képviselőjelölteket is ugyanezekkel a vádakkal illették, hogy őket csak a hatalom érdekli, ők csak balhézni tudnak, ők nem képesek elvezetni ezeket a településeket, amelyeknek polgármesteri székeit legtöbb esetben vagy nagyon sok esetben meg is nyerte az ellenzék. Az elmúlt hetekben inkább az derült ki, hogy például a volt fideszes vezetések békülékenyen viszonyulnak a jelenlegi ellenzéki városvezetésekhez. Azt gondolom, hogy nem véletlenül, hiszen, ahogyan itt már Demeter Márta képviselő asszony is utalt erre, az önök kormányzását mind helyi, mind központi szinten átszövi a korrupció. Van tehát mitől félni. Tehát azt gondolom, nem véletlenül születik ez a törvénymódosító javaslat, nem véletlenül próbálnak házszabályt módosítani és megfosztani bennünket adott esetben attól is, tisztelt képviselőtársaim, hogy keményebb szavakat használjunk, keményebb hangot üssünk meg az Országgyűlésben.

(Hende Csabához fordulva:) Látom előterjesztő urat, hogy rázza a fejét, de nagyon sokszor beszéltünk már jogállami kérdésekről ebben a patkóban, és azt gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy nem a jelenlegi társadalom, mert a jelenlegi társadalmat a propagandamédián keresztül sikeresen elaltatták, nagyon sok esetben itt milliók nem tudják és nem is akarják felemelni a szavukat az ellen a gyalázat ellen, ami zajlik a kétharmad padsoraiban. Nekünk viszont történelmi felelősségünk itt az ellenzék padsoraiban, hogy rázzuk a vészcsengőt, és el tudjuk mondani, hogy ez a kormányzás, illetve az elmúlt kilenc év a történelemkönyvek legsötétebb oldalán fog landolni, azokon az oldalakon, ahol leírják, hogy demokratikus eszközöket felhasználva egy autoriter rendszer kiépítésének volt szemtanúja a magyar társadalom.

(0.20)

Ez még csak nem is az Európai Unió vagy nem is az ellenzék vagy az ellenzéki szavazók előtt kínos, hanem majd a jövő generációi előtt lesz kínos, amikor kimondható lesz az, hogy önök hány évtizeddel vetették vissza ennek az országnak a fejlődését akár gazdasági, akár társadalmi szinten. (Derültség a kormánypárti oldalon.  Böröcz László: Ezt el is hiszed?) Ugye, kormánypárti képviselőtársaim azt mondják, hogy ezt én sem hiszem el; hát, nézzenek meg olyan elemző központokat, amelyek függetlenek, ne olyanokat, mint a Századvég, vagy olyanokat, amelyeket a saját zsebükből rántanak elő, hanem olyanokat, amelyek nemzetközi összehasonlításokat tesznek közzé az országunkról. Ezek egyértelműen megmutatják azt, hogy regionális összehasonlításban is kínos az, ami hazánkban történik. Az, hogy a demokratikus intézményrendszert tönkretették, az, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét tönkretették, az az arrogancia, amivel társadalmi csoportok széles skáláját fosztották meg az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvétől, az nemcsak elfogadhatatlan, de azt gondolom, hogy felhatalmazza és kifejezetten kötelezi az ellenzéki képviselőket arra, hogy minden törvényes eszközt megragadva küzdjenek az ellen, amire önök használták a kétharmadot, és használják jelen pillanatban a kormányzásukat.

Egész egyszerűen arcátlanság évszázados demokráciákhoz mérni a jelenlegi törvénymódosítást, és olyan országokhoz hasonlítani a jelenlegi házszabályunkat, ahol egyébként valóban van demokratikus kultúra, ahol valóban van vitakultúra. Ugyanis nem tudjuk elégszer elmondani ebben a teremben és számos más fórumon, hogy a demokrácia előnye a diktatúrával szemben éppen az, hogy a közjó is vitákban dől el. Ez az, amit önök ebben a Házban megszüntetni kívánnak.

Én nagyon jól értem ennek a törvénymódosító javaslatnak az elsődleges szándékát, ez pedig az, hogy jaj, de jó lenne, ha nem tennének fel nekünk kínos kérdéseket. Jaj, de jó lenne, ha megszűnne az Országgyűlés ellenőrző szerepe. Jaj, de jó lenne, ha nem lenne az ellenzék abban a helyzetben, hogy megjelenhet közintézményekben, és akár egyénileg, akár csoportosan gyakorolhatja azt a jogát, hogy ellenőrzi ezeket az intézményeket.

Mi magunk egyébként számos területen bizonyítottuk azt, hogy mennyire szükség van az önök kormányzása alatt arra a tevékenységre, amit mi folytatunk, ugyanis jelen pillanatban az oknyomozó újságírás ebben az országban elsősorban a parlamenti ellenzékre hárul. Mi voltunk azok, akik olyan ügyeket föl tudtunk göngyölíteni, ami önöknek kínos volt, akár helyi, akár központi szinten. Ezek vezettek el oda, tisztelt képviselőtársaim, hogy az óriási mellénnyel rendelkező helyi vezetők, akik azt képzelték magukról, hogy nélkülük már másnap összedől az egész város vagy az egész település, ha 13-án váltás van demokrata oldalról, azok is leválthatóvá váltak.

Én értem azt, hogy ez után az október 13. után önök új eszközökhöz szeretnének nyúlni, nehogy véletlenül az ellenzék gyakorolni tudja a jogait, nehogy véletlenül az ellenzék meg tudja mutatni, hogy számos területen jobban csinálná azt, amit önök tesznek. De én azt gondolom, hogy nem fog sikerülni. Azért az önkormányzati választások során és a kampány során is megtanultuk azt, hogy minél nagyobb a túlerő, minél inkább visszaélnek azokkal az intézményekkel, lásd a VIII. kerületi kampánycsapat főhadiszállásán megjelenő rendőri razziát, visszaüt, tisztelt képviselőtársaim. Tehát lehet egy darabig azt csinálni, hogy hatalmi arroganciával meg gigantikus erővel odacsapni, és azt mutatni, hogy önöknek bármit lehet, de én azt gondolom, hogy 13-án legkésőbb este 10 körül meg kellett tanulják, hogy ebből egy idő után, ha most csak egy kisebb társadalmi csoport is, de meg fogja mutatni önöknek, hogy ebből elég.

Én azt gondolom, hogy mi kölcsönösen tudjuk egymást erősíteni, ez a Ház, illetve az utca, ez a Ház, illetve a szavazóhelyiségek, és a következő időszak el fog minket juttatni odáig, hogy le tudjuk váltani a nemzeti együttműködés rendszerét. Önöket nem az zavarja, hogy itt volt egy parlamenti demonstráció, mert ha ez zavarta volna önöket, akkor már idén januárban benyújtották volna ezt a módosító javaslatot. Önöket az zavarja, hogy a tavaly december 12-i események eljuttattak minket október 13-ig. Eljuttattak minket odáig, hogy azt néztük, hogy mit tehetünk azért, amit ez a társadalom már régóta vár, hogy végre fölemelkedhessen, végre megszabadulhasson legalább helyi szinten a fideszes vezetésektől. Persze van számos olyan település, ahol ez nem sikerült. De az a helyzet, hogy a következő időszak bőven elég lesz az ellenzék számára ahhoz, hogy a kormányt is le tudja váltani. S bármilyen döntést is hoznak jelen pillanatban, bármit is csinálnak ebben a vitában, akár a ma éjszaka folyamán, akár a következő hetekben itt az Országgyűlésben, ez az ellenzék már nem lesz abban megállítható, hogy leváltsa ezt a kormányt. Én azt gondolom, hogy ezzel nemcsak a magyar társadalom, de feltehetően az Európai Unió is jobban fog járni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)




Felszólalások:  Előző  284  Következő    Ülésnap adatai