Készült: 2020.01.17.19:51:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

93. ülésnap (2019.11.18.), 267. felszólalás
Felszólaló Bősz Anett (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó Költségvetési bizottság
Felszólalás oka Bizottság kisebbségi véleményének ismertetése
Videó/Felszólalás ideje 8:15


Felszólalások:  Előző  267  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BŐSZ ANETT, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy most a Liberális Párt képviseletében tett bizottsági felszólalásom összegzését elmondjam önöknek is.Mialatt a kormány arról beszél, hogy hosszú ideje biztosítja költségvetésein keresztül a fenntartható fejlődést, közben azt találjuk, hogy ha ránézünk a közjavak biztosítására, akkor bőven van válságágazat, amelyről beszélhetünk ma Magyarországon, ilyenek az oktatás és az egészségügy, ilyenek azok az ágazatok, amelyek a rászorulókért hivatottak tenni, ilyenek a szociális ágazatok, amelyekről már beszéltek képviselőtársaim, és én magam mindig részletesen kitérek arra is, hogy azok a társadalmi csoportok, amelyek valamilyen módon a normális kerékvágástól eltérően kényszerülnek élni az életüket, például születik a családjukban egy beteg gyermek, egy fogyatékossággal élő, vagy éppen otthonápolásra szorul valamely hozzátartozójuk, na, ezek azok a társadalmi csoportok, amelyek nem részesülnek megfelelő mértékben a több mint 5 százalékos GDP-növekedésből. Ez már csak azért is elfogadhatatlan, mert jelen pillanatban minden hatodik adóforintot erre a hatalmas államgépezetre és annak fenntartására költünk, az az állításom tehát, hogy egyfelől kisebb és hatékonyabb államra volna szükség, és ezen keresztül viszont megvalósítható lenne az is, hogy az elesett társadalmi csoportokra jóval több jusson.

Nem túlzás azt állítani, hogy a mai Magyarországon gyakorlatilag a középosztály pénzért vásárolja magának az emberi méltóságot és az egyenlő bánásmódot, ugyanis sajnos ez a két elv nem tükröződik a jelenlegi költségvetésből és abból a költségvetésből sem, amelynek a zárszámadási vitáját jelen pillanatban folytatjuk. Nagyon fontos az, hogy a családbarát kormány módszerei nem hozták meg azt az eredményt, amelyet a születésszámban vártunk. Ugye, abban nincs köztünk, kormány és ellenzék között vita, hogy a népesedéspolitika közügy, és amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a fertilitási ráta nem elég magas egy országban, akkor tenni kell.

(19.40)

De azt találjuk egyébként a szabad világban, hogy a nálunk fejlettebb és boldogabb társadalmakban ott kezdett el helyreállni nagyjából a születésszám vagy legalább közelíteni a kívánatos 2,1-hez, ahol a férfiak és nők egyenlősége mind jobban biztosított. Jelen pillanatban a mai magyar kormány erre nem költ semmit, illetve amit költ, azt is rendkívül hatékonytalan módon.

Államtitkár úr expozéjában érvelt amellett, hogy a kormány a valaha volt legnagyobb bölcsődeépítési programjába fogott bele, azonban az is látható, a vita korábbi szakaszaiban már láthattuk, és államtitkár úrtól megtudtam, hogy a kínálati oldala az építőiparnak nem elégséges ilyen értelemben, tehát nem lehet bevállalni azt a megfelelő számú bölcsődeépítést, amire szüksége lenne a társadalomnak. Jelen pillanatban azt látjuk, hogy mintegy 80 ezer férőhely hiányzik, százezres annak a társadalmi csoportnak a nagysága, amely nem tud időben vagy akár egyáltalán visszailleszkedni a bérmunkapiacra a gyermekvállalást követően. Ez elsősorban a fiatal nőket érinti. Ezért tettem azt a javaslatot már korábban a költségvetés vitájában, amelynek most a zárszámadását tárgyaljuk, hogy fontos volna a magánszektor bevonása a jelenleginél nagyobb mértékben. Abban bízom, hogy talán a következő években ebben nyugvópontra tud köztünk jutni a vita, és előrébb tudunk lépni.

Fontos az, hogy államtitkár úr is, illetve képviselőtársaim is a kormány részéről beszéltek a közszférában dolgozók megbecsüléséről, életpályamodellekről. Az igaz egyébként, amit Rétvári Bence államtitkár úr állít, hogy többen lépnek be fiatalok az egészségügybe, az ápolói szakmába elsősorban, ugyanakkor azt látjuk, hogy az ő korfájuk homokóra alakot ölt. Ez azt jelenti, hogy a harmincas-negyvenes korosztály jó része hiányzik a betegágyak mellől. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van: egyszerűen ezeknek az embereknek olyan árat fizetnek a többi ember szolgálatáért, hogy a saját családjukat nem tudják tisztességgel ellátni. Ezt mi nem kérhetjük azoktól, akiktől a betegeink gyógyítását várjuk, illetve akár azok fájdalmának enyhítését, akik már nem gyógyíthatóak. Rendkívül fontos volna, hogy minden költségvetésben figyeljünk rájuk, de sajnos ez nem történik meg.

Ugyanez igaz az állami alkalmazottakra. A közszolgák megbecsültségéről nem lehet beszélni akkor, amikor időnként látjuk azt a regionális munkaerőhiányt elhatalmasodni például a kormányablakoknál, ahol át kell csoportosítani másik városból munkaerőt annak érdekében, hogy megfelelő legyen a szolgáltatás, és be lehessen menni egyáltalán ügyet intézni. Tehát időnként az állampolgárok maguk is találkoztak azzal, hogy a közszférában dolgozók elégtelen fizetése eljuttatta odáig ezeket az embereket, hogy már nem akarnak bent dolgozni a közszférában.

Fontos beszélni arról, hogy persze növekedtek a pedagógusi fizetések, növekedtek az orvosi fizetések, de időnként azt találjuk, hogy komplett kórházi osztályok mondanak fel akkor, amikor a közelben nyit egy bútorbolt, és ők elmennek áruházi eladónak, mert fenn tudják így ebből tartani a családjukat.

Beszélni kell arról például, hogy a ténylegesen megjelenő nettó jövedelmeket tekintve úgy állunk, hogy a legnagyobb gyorsétteremlánc kezdő fizetése nettó 160 ezer forint, egy gyakorló pedagógusé pedig nettó 130 ezer forint; egy kezdő szakápoló nettó alapbére nem éri el a 100 ezer forintot, és egy 30 éves tapasztalattal rendelkezőé sem emelkedik 180 ezer forint nettó fölé. Ez nem fenntartható, és én azt gondolom, hogy amikor több a gazdasági növekedés, mint 5 százalék, akkor mindenféleképpen szüksége van ezeknek az embereknek arra, hogy a nagyobb megbecsültség mellé ennél jóval nagyobb bérezésre is számíthassanak.

Az energiahatékonyságról is beszélt államtitkár úr, beszéltek fenntartható fejlődésről. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy jelen pillanatban Magyarország céljai, amelyeket maga vállalt, és egyébként messze elégtelenek ahhoz mérten, hogy az Európai Unióban a többi tagország vállalása micsoda, a 2030-ra és a 2050-re vállalt terveink is veszélybe kerülnek a jelenlegi pályán mozgó Magyarországon.

Nagyon fontos az, hogy az önkormányzatok tekintetében a feladatalapú finanszírozási rendszer egy előremutató rendszer, ugyanakkor ebbe a jelenlegi tapasztalat szerint jelentős korrupciós hálózat épült be. Tudunk olyanról, ahol egészen közeli családi viszonyt ápoló tagok kerültek be az önkormányzati vezetés közvetlen környezetéből az óvodaépítésbe, és onnan kirobbanthatatlanná váltak. Azt gondolom, államtitkár úr, és tisztelettel kérem itt a plenáris ülésen is önt arra, hogy erre figyeljenek, ugyanis a korrupciós rátánk magas mivolta jelentős erőforrásoktól fosztja meg ezt az országot.

Szeretném egyúttal a közbizalmat is megemlíteni, és ezzel zárni a gondolataimat. Joggal várják el az adófizetők, hogy a korrupciót annak érdekében sikerüljön visszaszorítani, hogy az adójuk jó helyre tudjon menni. Azt gondolom, hogy legalább a közbizalom megrendülését visszafogandó nagyon fontos lenne, hogy a korrupciót visszaszorítsuk nemcsak helyi, hanem országos szinten is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  267  Következő    Ülésnap adatai