Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HERCZEG TAMÁS, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság 2018. december 6-án tartott ülésén megtárgyalta a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról szóló T/3618. számú törvényjavaslatot. Az összegző módosító javaslatot és összegző jelentést a bizottság az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014-es országgyűlési határozat 46. §-a alapján 23 igen szavazattal, 5 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta.

(10.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alaptörvény 2011-es elfogadását követően az Országgyűlésnek meg kellett alkotnia azokat a törvényeket, amelyek az érintett jogterületeket az Alaptörvény rendelkezéseivel összhangba hozzák. Ezen törvényjavaslatok közül az elsők között került elfogadásra a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény. Ez az új törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt kívánta felváltani.

Az új törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatban azonban az Alkotmánybíróság és egyes nemzetközi szervezetek, így az Emberi Jogok Európai Bírósága, a Velencei Bizottság észrevételeket tettek, kritikákat fogalmaztak meg.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja, hogy eleget tegyen az Alaptörvény ötödik módosításában foglaltaknak, illetve, ahogy az előzőekben említettem, az Alkotmánybíróság és a nemzetközi szervezetek által tett jelzésekkel kapcsolatos kérdéseket tisztázza.

A törvényjavaslat egyértelműen megfogalmazza, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság mindenkit megillető alapvető jog, amely nem köthető semmilyen jogi formához. A törvényjavaslat megkülönbözteti a vallási közösségek különböző jogi státuszait, amire azért van szükség, mert nem minden vallási közösségnek azonos a társadalmi támogatottsága, továbbá nem elég önmagában a jelenlegi támogatottságot nézni, hanem annak tartósságát is figyelembe kell venni akkor, amikor kategóriákat átlépve szélesítjük vagy szűkítjük a szervezetek jogosítványait.

A javaslat egyik fontos, garanciális jellegű változtatása, hogy az egyházak nem elismeréssel, hanem bírósági eljárás keretein belül nyilvántartásba vételre kerülnek, kivéve a bevett egyházi státusz megállapítását. A tervezett jogszabály így ír erről: „A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösséget, a bevett egyházakat kivéve, a Fővárosi Törvényszék veszi nyilvántartásba.” Az állam és az egyház elválasztásának egyik sarokpontját deklarálja az a mondat, miszerint „az állam a vallási közösségek irányítására, felügyeletére szervet nem működtethet és nem hozhat létre”, illetve az a szövegrész is a függetlenséget biztosítja, miszerint „a vallási közösség belső szabályon alapuló döntését állami szerv nem módosíthatja vagy bírálhatja felül, a jogszabályban nem szabályozott, belső jogviszonyokból eredő jogviták elbírálására állami szervnek nincs hatásköre”.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat megfelel az Alkotmánybíróság és a releváns nemzetközi szervezetek észrevételeinek, továbbá kiszámítható, objektív, világos kritériumrendszert biztosít a vallási közösségek részére, garantálva továbbra is az állam és az egyház elválasztását amellett, hogy a közérdekű célok mentén együttműködés és anyagi támogatás lehetőségét nyújtja. Az elhangzottakra tekintettel, tisztelettel kérem önöket, hogy a zárószavazáson támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)