Felszólalás adatai

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kutatási szenvedélytől vezérelt utókor minden bizonnyal el fogja ismerni a Magyar Országgyűlés jelenlegi összetételű képviselőinek elkötelezettségét a romakérdés megoldását illetően, bár itt a hozzászólások tartalmát figyelve nem vagyok ebben teljes egészében biztos.

Azt viszont jól láthattuk, hogy még a villamosenergia-törvény tárgyalására megjelent képviselőtársainkat is kellőképpen fel tudta villanyozni néhány hozzászólás, és így a kétpercesekből ők sem maradhattak ki. Szeretnék köszönetet mondani az államtitkár úrnak azért, hogy ékesszólóan elismerte az alkotó ellenzékiség fontos jelenlétét a tisztelt Házban, amikor arra utalt, hogy nem érti az ellenzéki képviselőket, hogy akkor most támogatják a roma integrációs programot, vagy pedig kötözködnek, és kérdéseket tesznek fel, kérdéseket fogalmaznak meg.

Az alkotó ellenzéknek éppen az a dolga ebben a Házban, hogy támogató szándékkal, jobbító szándékkal kérdéseket, javaslatokat fogalmazzon meg, a hiányosságokra rámutasson. Hogyha az önök számára terhes ez a jelenlét, arról mi nem tehetünk, a magyar jogrendszer hozza ezt 1990 óta.

Néhány dologgal én magam sem értek egyet, mint ahogy megfogalmazták itt azok a képviselőtársaim, akik a hozzászólásaikat követően távoztak a padsorokból. Például nehezményezem azt, hogy Béki Gabriella, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője kilencesztendős kormányzati tevékenységgel a hátterében, azon belül a szociális területen szolgálatot teljesítő parlamenti bizottságban munkálkodva még mindig azt mondja, hogy kellene valamit tennünk, és ez a stratégia majd minden bizonnyal lehetőséget fog biztosítani arra, hogy a jövőben megoldjuk ezt a nagyon fontos és égető kérdést.

Vagy ahogy Teleki László képviselőtársam azt mondta, hogy nem szeretné azt, hogyha a továbbiakban a politika zászlajára tűznénk a romakérdést. Én sem szerettem volna a 17 esztendős polgármesteri szolgálatom során annyiszor találkozni Teleki Lászlóval, többször államtitkárként is Tatabánya Mésztelep nevezetű városrészében, a tavaszi meg az őszi választási időszakban, ígéreteket téve arra vonatkozóan, hogy majd milyen komoly integrációs programokat fognak megvalósítani a 3500 lakost számláló és zömében roma lakosságú városrészben. Végül is eljutott odáig ezen eredményes agitációjával, hogy négy baloldali ciklust követően az elmúlt év őszén még a mésztelepi roma közösség is úgy nyilatkozott az önök eddigi romaprogramjáról, hogy nem kérnek belőle többet, és a városrész érdekeinek a képviseletére jobboldali konzervatív képviselőt választottak a maguk számára.

Amikor a kezembe vettem "A roma integráció évtizede" címet viselő határozattervezet anyagát, akkor végiggondoltam azt is, hogy 17 esztendős polgármesteri szolgálat, azt megelőző három esztendő szociális munkási tevékenység és az időközben eltelt négyéves kormányzati ciklusok együttvéve mekkora integrációs támogatottságot biztosítottak a romák számára. S azt kellett megállapítanom, hogy a korábbi nagy stratégiák nem voltak kellőképpen megalapozottak, vagy nem voltak kellőképpen földhöz ragadtak, mert erről mindösszességében az jutott eszembe, hogy a közmunkaprogramok során, amikor még módszertani támogatást és monitoringrendszert is élvezett egy-egy közmunkaprogram, és szakemberek, szociológusok és pszichológusok is segítséget nyújtottak a programban részt vevőknek, a programgazdáknak is annak érdekében, hogy fel lehessen használni azokat a tapasztalatokat, amelyek a program során megfogalmazódtak, akkor három hónapi munka után megkérdezvén az egyik cigányasszonyt, hogy mondja már meg, mit jelentett számára a kilenc hónapos programból eddig ez a három hónap, akkor azt mondta, hogy: kérem szépen, azt jelentette, hogy még egy ágyat tudtunk vásárolni, és most már nem hárman alszunk egy-egy ágyban, hanem csak ketten. És két hónap múlva, amikor ismételten megkérdezték, akkor azt mondta, hogy: a konyhába konyhaasztalt tudtunk vásárolni, és a család közösen le tud ülni ebédelni és vacsorázni. És amikor megkérdezték, hogy ennek a munkának, hogy régi lakásromokat takarítanak el, mi értelmét látja, akkor azt mondta, hogy: tudom azt, hogy itt majd gyárak fognak létesülni, és talán az én gyerekeim majd ezekben a gyárakban fognak munkalehetőséghez jutni.

És amikor elsősorban nem szegregációs kérdésként merült föl a mésztelepi általános iskola integrációja a városi szakmunkásképző intézethez, akkor annak ismeretében és azon tapasztalatok alapján vontuk össze a két intézményt, amit a roma szülők kértek, hogy a gyerekeik számára tegyük lehetővé, hogy befejezve a 8. általános iskolai osztályukat, egy intézményen belül máris folytathassák a tanulmányukat és szakmához juthassanak, mert csak akkor van esélyük arra, hogy el tudjanak helyezkedni.

Számomra a romaintegrációnak ezek voltak a kézzelfogható jelei, de sajnos nem tömeges előfordulási jelei. Ha valamit közösen akarunk tenni az integráció érdekében, akkor ezeket a tapasztalatokat kellene ismét szemügyre venni, megfontolni és a filozofikus magasságokból egy kicsivel lejjebb ereszkedni.

Elhangzott az, hogy 35 hátrányos kistérségen belül a cselekvési programban megpróbálják majd biztosítani annak a feltételrendszerét, hogy a telepszerű kolóniákat eltüntessék, kiváltsák megfelelő színvonalú lakhatási feltételekkel. De tudja-e, államtitkár úr, hogy vannak olyan telepek, szegénytelepek, ahol nagyon sok roma él nagyon sok szegény magyarral együtt, amelyeknek a nagyságrendje több ezer lakásszámot foglal magába, de ezek nem helyezkednek el az önök által hátrányosnak tervezett térségi besorolásba? Jól értem, hogy akkor ezekkel nem kívánunk foglalkozni? Ezeken a telepeken nem kívánjuk megteremteni a lakhatási feltételeket? Nem akarjuk a szolgáltatáshoz való hozzáférést biztosítani, nem akarjuk az egészséges ivóvizet bevezetni, nem akarjuk az áramszolgáltatást megfelelő szinten biztosítani?

(17.20)

Ezt csak azért hozom elő, mert hamarosan ezzel fogunk itt foglalkozni egy órán belül a Házban, és alig egy-másfél esztendeje volt annak, hogy szintén ebben a Mésztelep nevezetű városrészben csak azért, mert ott többségében romák laknak, talán úgy gondolta a szolgáltató, hogy nem kell elégséges szolgáltatást biztosítania, és ha száz esztendővel ezelőtt elegendő volt egy bizonyos teljesítmény a villamosenergia-szolgáltatásban az igények kielégítésére, akkor majd most is elég lesz. Közben persze a legszegényebbjei nem tudták vételezni az áramot a törvény előírásainak megfelelően, ezért illegálisan kötöttek rá a rendszerre, az a rendszer nem bírta el, a trafó folyamatosan felforrt, és csak azért nem történt meg a szolgáltatás biztosítása, mert szegregált városrészben, szegregált lakosság számára talán nem annyira fontos. De fontos volt, mert szót emeltek, szót emelt az önkormányzat, és közös erővel a szolgáltatót meg tudtuk győzni, hogy ott is kell az elégséges szolgáltatást biztosítani a törvény előírásai alapján.

De ha ezeket a kolóniákat szeretnénk valóban, nem európai szinten, hanem a magyarországi átlag szintjén megújítani, ahhoz nem egy-két milliárd forintra van szükség, államtitkár úr. Ilyen telepenként 15-20 milliárd forintra, annyira, mint mondjuk, egy 75 ezres város teljes évi költségvetése.

Ha azt gondoljuk, hogy ez a program elegendő lesz a következő tíz évben arra, amit húsz év alatt sem tudtunk megoldani, mert kellő forrásokat nem társított hozzá a kormányzat - a kilencéves baloldali kormányzat sem -, akkor miből gondoljuk, hogy ez majd megoldódik? És ha eleve kizárunk térségeket azért, mert nem a legnehezebb, elmaradottabb térségekbe tartozik, de vannak roma és cigány származású, identitású lakók, akkor azokat majd kizárjuk, azok majd nem tudnak ezekhez a forrásokhoz hozzájutni?

Nem ellenzem ezt a programtervezetet, ezt a stratégiát, csak szeretném felhívni a figyelmet a hiányosságokra, és azt szeretném, hogy ezek bekerüljenek, hogy én magam is a következő hetek napjainak valamelyikén, amikor erről dönteni fogunk, igennel tudjak voksolni, mert fontosnak tartom ezt a feladatot, azért is vettem részt, és vártam végig az eddig elhangzó három, három és fél órás vitát.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)