Készült: 2021.05.17.21:14:27 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 52 2018.06.27. 17:39  1-132

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országház! A majdnem 206 milliárdosra tervezett jövő évi agrárbüdzsében nagy szemléletbéli változásokat nem láthatunk az idei év költségvetéséhez képest. Sajnos, a kormány prioritásai változatlanok, ahogy változatlan az a közömbösség is, amellyel a kabinet a kisvárosokban, falvakban lakók problémáihoz viszonyul. Éppen ezért a költségvetésben inkább az a beszédes, ami kimaradt belőle és nem az, ami benne van.A folytonosságot mindössze az üres ígéretek, a vidék további leépítése jelenti. A vidéki vállalkozókat és gazdálkodókat gyakorlatilag fejlesztési források nélkül hagyták az elkövetkező évekre. Az exportnak, távoli piacoknak, illetve a felvásárlóknak kiszolgáltatott kis és közepes családi gazdálkodók maradnak a szorongatott támogatásfüggő helyzetükben. A zöldség-gyümölcs ágazatot továbbra is sújtani fogja a 27 százalékos áfa, és a tejágazat fellendítésének szándéka sem olvasható ki ebből a költségvetésből.

A gazdálkodók számára nagy hátrányt jelent az osztatlan közös földtulajdon, ezek kimérésének forrásait a meglévő 2,5 milliárdról minimum megnégyszerezni szükséges, hiszen az ígéret ellenére a kormány alig haladt ezzel az üggyel 2010 óta. A tanyafejlesztési program 1,1 milliárdos forrása is csak kommunikációs bokrétaként szolgál minden évben, a hazai tanyasi lakosság valós forrásigénye ennek sokszorosa lenne évente.

Az LMP, illetve az Új kezdet olyan agrár- és vidékfejlesztési költségvetést szorgalmaz, amelynek az ország egésze, tehát a magyar vidék, a kisvárosok és a falvak is nyertesei lehetnek; olyat, amely alkalmas a nagyvárosokon kívül élő családok és a környezetvédelem szempontjából is az ország jövőnek támogatására. Szükség lenne állami földbank létrehozására. A 2015-ben és ’16-ban elprivatizált állami földek óriási veszteséget jelentenek a kis és közepes családi gazdálkodók számára.

Az állami földbank feladata, hogy termőföldterületeket vásárol, így az ország teljes területén elszórva, lehetőleg minden település területén rendelkezik majd termőfölddel, amelyből minden helyben lakó, minden önkormányzat vagy faluközösség bizonyos maximalizált mennyiséget bérelhet. A földtulajdonos állam csak kezelésbe adhatja a földjét, amiért térítést kap, azonban tulajdonjoga megmarad.

A Fidesz, miközben a nagyüzemi gazdaságok és oligarchák földhasználati érdekeit tartja szem előtt, semmibe veszi az egyéni gazdálkodók, helyi közösségek életképességének megőrzését, földhöz jutásának biztosítását. Demográfiai földprogramra lenne szükség annak érdekében, hogy a mezőgazdaságban, vidéki kistelepülésen boldogulni kívánó fiatalok számára a feltételek optimálisak legyenek. Ezt olyan nemzeti finanszírozású programmal lehetne elérni, ami az állami termőföldekre támaszkodik. Az Ángyán József államtitkársága alatt beígért, majd később elmaradt program számára a finanszírozási háttér, elkülönített költségvetési forrás megteremtése létfontosságú.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2018. évi országgyűlési választások egyik igen fontos tétje az volt, hogy helyén marad-e az a kormány, amelyik minden rajta kívül álló hatalmat, tőle független közösséget magától függővé tesz.

(15.20)

Mi  és itt az LMP-vel szövetségben lévő Új Kezdet pártra is gondolok  azért indultunk a választáson, mert tenni akartunk valamit ez ellen. Azt láttuk ugyanis, hogy a kormány az önkormányzatiság kivéreztetését és kiürítését folytatja, és bennünk nem partnert, hanem ellenséget lát. A jelek szerint semmi jóra nem számíthatunk az új kormánytól, a felelősségünk azonban jelentős abban, hogy felhívjuk a figyelmet a demokrácia egyik fontos alappillérére, az önkormányzatiságára és annak megóvására, és amit lehet, igyekezzünk megvédeni.

Azok az emberek, akik a parlamentbe küldtek minket, azt várják tőlünk, hogy küzdjünk az értékeinkért, amiket választási programunkban felvállaltunk. Én is ezért vagyok itt az Országgyűlésben, mert meggyőződésem, hogy ebben az országban akkor lesz jó élni, ha az emberek valóban részt tudnak venni saját sorsuk alakításában, lehetőséget kapnak arra, hogy az őket érintő kérdésekben helyben döntsenek. Mindezt egy olyan önkormányzati rendszer tudja megadni az embereknek, amely a közösség tagjainak részvételére épít, amely ismeri és tudja használni erőforrásait, és amelynek a finanszírozása nem a központi kormányzat vagy éppen a kormánypárti képviselők kénye-kedvétől függ. Rendkívül fontosnak tartom a polgármesterek bevonását az önkormányzatok sorsát meghatározó kérdésekbe, mint például a „Modern falu” program. Erre kiváló platformot alkotnak a különféle önkormányzati szövetségek közösségei, a TÖOSZ, a Magyar Faluszövetség, a KÖSZ, a MÖSZ és a többi.

Legnagyobb sajnálatunkra az ez évi költségvetés önkormányzatokra vonatkozó része sem alakul biztatóan, hiszen a normatíva az elmúlt években szinte alig emelkedett. Nem értelmezhető az a fajta eljárás, ha és amennyiben az előző évben a kormány belátja, hogy egy adott feladatra nem elegendő a finanszírozás és megállapít kiegészítő támogatást, azt a következő évben miért nem emeli be az alaptámogatásba.

Ismét nem látjuk pénzügyi fedezetét a több mint tíz éve késlekedő köztisztviselői béremelésnek, hiszen a köztisztviselői illetményalap 38 650 forint évek óta, amelyet 60 ezer forintra lenne szükséges emelni. És itt meg kell említeni azt is, hogy nemhogy emelés nem történt, inkább az elvonás volt tapasztalható, gondoljunk csak az elvont 13. havi bérre vagy az öltözködési támogatásra, amely szintén nem jár. Sajnos a közalkalmazotti bértábla sem kecsegtet pozitív változással.

Tudomásul kell vennünk, hogy lassan nem lesznek munkavállalók a közalkalmazotti és köztisztviselői szférában, hiszen a bérek jelentős mértében elmaradnak a versenyszférában megkapható fizetésektől. Az önkormányzatok többsége, különösen a kistelepülésekből álló közös önkormányzati hivatalok, képtelenek arra, hogy saját bevételeikből finanszírozzák az esetleges béreltérítést. Sok olyan önkormányzat van, amely nem tud elegendő helyi adót beszedni, és évek óta az állam elviszi a gépjárműadó 60 százalékát, amely teljes egészében, de legalább 70 százalékban a településen kellene hogy maradjon. És itt nem beszéltünk arról, hogy viszont az összes adminisztrációs költség az adott önkormányzatokat terheli, hiszen a csekkek megvásárlása, a postaköltség, a borítékolás és minden egyéb száz százalékban az önkormányzat dolga. Pedig az nem megoldás, hogy évek óta mindössze minimálbérre, illetve a garantált bérminimumra történő kiegészítés jelenik meg csak a bérben. Lassan az önkormányzati dolgozók mindegyike mindössze a garantált bérminimumot kapja, korra való tekintet nélkül. Ez különösen igaz kistelepülésen, illetve vidéken.

Igaza van Tállai államtitkár úrnak, ahogyan pár napja mondta: tisztességes munkáért tisztességes béreket kell adni. Egyetértek, és egyben kérem, hogy akkor ezt alkalmazzuk az előbb említett munkavállalókra is. Tehetjük ezt úgy is, hogy például megemeljük az elismert köztisztviselői létszámot. Rendkívül komoly probléma, hogy egy fővárosi kerületi önkormányzat és egy hasonló nagyságú városi önkormányzat köztisztviselői létszáma aránytalanul nagy, közel 50 százalékos eltérést mutat, természetesen a kerületi önkormányzatok javára.

Nem szabad megfeledkeznünk a legszegényebb munkavállalókról sem, ők a közmunkások. 12 évig voltam egy falu polgármestere, így közelről láttam a szegénységet. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök bizonyára tudják, hogy 2011-ben egy közfoglalkoztatott nettó 47 029 forintot, egy szakmunkás 60 600 forintot vitt haza. Ma ez az összeg 54 217, illetve 70 859 forint. Tehát hét év alatt 7188, illetve 10 259 forint emelést kaptak ezek az emberek. És most lehet őket szidni, lehet lustának nevezni, bármit mondani, de ha ismernék őket, akkor ezt nem tennék, és bizonyára önök is meggyőződnének arról, hogy ezek az emberek amellett, hogy évek óta beleragadtak ebbe a furcsa és alulfizetett közmunkába, egyszerűen olyan mentális állapotban vannak, hogy önmaguk segítség nélkül ebből már kilábalni nem tudnak. És bár a közmunkások száma csökkenő tendenciát mutat, mégis aggasztó, hogy a közfoglalkoztatásra szánt összeg 225 milliárd forintról 180 milliárdra csökken.

Az önök által elvont különbözetből megvalósítható lenne a közfoglalkoztatottak bérének emelése, vagy olyan programok, amelyek segítik őket abban, hogy elsősorban mentálisan képesek legyenek ebből kilépni. Nagyon megdöbbentő az, amikor ilyen családhoz elmegy az ember, gyereket nevelő családhoz, és például az összes élelmiszer otthon egy fél kakaós csiga, se lisztre, se cukorra, se semmilyen alapvető élelmiszerre nincs pénzük. Higgyék el, ezt közelről láttam.

Fontos megemlíteni, hogy évek óta nem emelkedik sem a szociális étkezésre, sem a házi segítségnyújtásra szánt normatíva. Az önkormányzati társulások rendkívül nehezen tudják ezekből megoldani  főként kistelepüléseken  a házi gondozást, amire egyre nagyobb szükség van, hiszen az idősek magukra maradnak, a fiatalok külföldre távoznak, és sokkal egyszerűbb és olcsóbb megoldani a házi ápolást  az állam számára természetesen -, mint egy otthonban történő elhelyezést. Összességében elmondható, hogy az erre szánt normatíva emelése elengedhetetlenül szükséges lenne.

A rendszerben rögzült, hogy az önkormányzati hivatal működési támogatásának meghatározásakor az elismert köztisztviselői létszám nagysága a községek esetében 30 százalékkal csökkent. Viszont a polgármesteri hivatalra háruló munka nem csökkent ilyen mértékben. Ezzel a létszámmal sok esetben szinte lehetetlen biztosítani a feladatellátást. Lehetetlen az, hogy adott esetben egy vagy két köztisztviselő százötvenféle feladatot ellásson, hiszen nem tud egyikben sem megfelelőképpen elmerülni.

Különösen igaz ez a jelentős vendégforgalommal rendelkező kistelepülések esetében, illetve a több települést ellátó vagy nagy ügyfélszámmal rendelkező hivatalok esetében. 2013-ban a feladatvállalásokra hivatkozva a településeket a központi költségvetésből megillető forrásokat drasztikusan csökkentették, és sajnos azóta is ez a bázisa a költségvetésnek. Mánfa község esetében 2006-ban 65 millió volt az állami támogatás, ez ma 30 millió. Annak ellenére, hogy a minimálbér emelkedett, az áfa emelkedett, és tudjuk, hogy ez nagyon furcsa, úgyhogy a nadrágszíjat nagyon szorosra húzva alig-alig tudják a községek kihozni a költségvetésből a kiadásaikat.

Nem véletlen az sem, hogy azóta jelentősen emelkedtek a helyi adók. Sokan kénytelenek voltak például kommunális adót bevezetni azokon a településeken is, ahol nem voltak. Sok település esetében a hitelkonszolidáció sem segített. Az önkormányzati adósságállomány csak csekély részét képezte a kistelepülések adósságállománya, körülbelül 10 százalékot. Az önkormányzatoknál esetleg a korábbi évek megtakarításai vagy az önkormányzati vagyon értékesítése biztosíthatja csak rövid ideig a működési költségeket.

A feladatfinanszírozás rendszere sajnos továbbra sem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat, a helyi önkormányzatok területi elhelyezkedésük, nagyságuk, gazdasági teljesítőképességük, hagyományaik, lakosságuk száma, demográfiai összetétele, közlekedésföldrajzi viszonyai, illetve azok szociális helyzete alapján különböző adottságokkal rendelkeznek, és a kötelező feladatok ellátása ezen körülmények függvényében történik. Az önkormányzati finanszírozás jelenlegi rendszere azzal, hogy kizárólag a kötelező feladatok finanszírozására helyezi a hangsúlyt, a szabadon felhasználható források elvételével felszámolja a helyi kezdeményezéseket, azt a felhajtóerőt, amely az elmúlt években a több mint ezermilliárd forintnyi mozgástérszűkülés ellenére is működtette a településeket.

Az esetek többségében a településüzemeltetéshez kapcsolódó feladatellátás támogatása alapján számított bevételek nem nyújtanak fedezetet a legalapvetőbb tevékenységek ellátására sem. Fennáll az a veszély, hogy a jelenlegi finanszírozás visszafordíthatatlan folyamatot indít el a településeken, ugyanis a felszámolt, megszüntetett ellátás későbbi újraindítására vagy egyáltalán nem, vagy jelentős többletköltséggel lesz lehetőség.

(15.30)

A következő legfontosabb lépés tehát a valós feladatok ellátásához szükséges források garantált biztosítása lenne. Ellenkező esetben a helyben elérhető közszolgáltatások száma és színvonala jelentősen tovább csökken majd, és az a vidék elnéptelenedéséhez vezethet. Éppen ezért egy fenntartható szemléletű, a központi költségvetésben célként a vidék fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése is szerepel.

Jelentős forrásokra van szükség az alacsonyabb rendű utak felújítására. Ugye, ismerik a találós kérdést, hogy folt hátán folt, tű benne sose volt, mi az? Ez ma már nem a káposzta, hanem a magyar alsórendű utak. A Magyar Közút Nonprofit Zrt. adatai szerint az országos közutak burkolatállapot szerinti minősítése 53,4 százalékban rossznak számít. Ahová nem vezetnek jó minőségű utak, onnan menekülnek a lakók. Jövőre többet fizetnek az autósok és a fuvarozók a díjköteles utakon. A közúthálózat felújítása soron jövőre megfelezték a költségeket.

Az új utak, autópályák építése viszont felpörög. Ahogy korábban már említettem, a költségvetés sorai között nem található elkülönített összeg a „Modern falvak” programra, annak ellenére sem, hogy az országgyűlési választások előtt Orbán Viktor levélben kereste meg a kistelepülések polgármestereit  akkor még én is kaptam ilyen levelet -, amelyben kifejtette a következőt: „Személyesen is fontosnak tartom, hogy minden kistelepülés megőrizze az önállóságát, ezt támogattam eddig is, és ezt fogom támogatni a jövőben is. Szeretném, ha falvaink meg tudnák tartani lakóikat, ezért 2018 után meg kell hirdetnünk a ’Modern falvak’ programot, melynek célja a kistelepülések fejlesztése és megerősítése.”  fogalmazott a miniszterelnök.

A falvaknak nincs több idejük, és nem várhatnak további éveket. A negatív demográfiai folyamatok megállítása és megfordítása érdekében integrált és komplex fejlesztések megvalósítása szükséges, amely épít a helyi erőforrásokra, legfőként a falvak, a kistelepülések, valamint a kisvárosok lakosságának motiváltságára. A hatékony változások érdekében szükséges a helyi kihívások azonosítása, egyedi kezelése és a fejlesztések térségi koordinációja. Ami a vidékfejlesztést illeti, gondolom, merő véletlen lehet, hogy éppen a választások előtt hirdették meg 106 milliárdnyi uniós támogatás odaítélését.

A településeknek fejlesztési lehetőséget ne csak a választási kampányok során biztosítson a kormány, hanem folyamatosan. Létfontosságú a kiszámítható, biztonságos, egyenletes fejlődés minden település számára.

Nagy kérdés ugyanakkor, hogy mi lesz a vidékkel a következő pénzügyi ciklusig. Komplex, átgondolt, LEADER-szerű fejlesztéseket a kistérségeknek; javaslom a „Modern falvak” program haladéktalan beindítását, a jövő évben legalább 150 milliárd forintnyi, majd évente 200 milliárd forint forrással és az önkormányzati szövetségek bevonásával. Az általam említett összeg a „Modern városok” programra szánt összeg egyharmada körülbelül.

Összességében tehát azt kell mondanom, hogy az önkormányzatok és a mezőgazdaság szempontjából ez a költségvetés elfogadhatatlan, mert a helyben járás és lassú agónia költségvetése. A rendszerben rögzült problémák kezelésére kísérletet sem tesz, marad a kiszolgáltatottság, a fideszes képviselők jóindulatára és lobbierejére hagyatkozás, a visszaosztás és az alamizsna kultúrája. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 184 2018.07.02. 2:09  183-186

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány tagjainak hatályos feladat- és hatásköre értelmében fordulok önhöz a kérdésemmel. Az utóbbi években a kulturális örökség megőrzésére és az idegenforgalom fellendítésére született kormányhatározat a nemzeti kastélyprogram és a nemzeti várprogram felülvizsgálatáról, valamint a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia 2030. Ezek végrehajtásához jelentős EU- és hazai fejlesztési források is társultak.Fontos volna, hogy a kormány az Országgyűlés előtt számoljon be kulturális örökségünk és a jórészt a nemzeti vagyon körébe tartozó értékeink  kastélyok, várak, hozzájuk tartozó földterületek és parkok  védelméről, a tulajdonviszonyaikban 2010 óta bekövetkezett változásokról, a lezárult és folyamatban lévő pályázatokról. Különösen, mert a korábban önálló, színvonalasan dolgozó műemlékvédelmi szakterület intézményrendszerét lefokozták, feldarabolták, ami aggályossá teszi a szakmai kompetencia és hatáskör alakulását éppúgy, mint a források helyes felhasználását és a szükséges helyreállítási munkálatok elvégzését.

A hazai várak tekintetében is sok a teendő, nem könnyű a prioritásokat meghatározni. Az azonban érthetetlen, ami a nagy történelmi múlttal rendelkező magyaregregyi várral történik; ugye, Baranya megyében található. Évek óta zárva tartják, miközben a térség egyik kiemelkedő turisztikai vonzereje. Többéves levelezés során a Nemzeti Vagyonkezelő nem adott érdemi választ a bezárásra, illetve a ki nem nyitásra, pedig Máré vára körül számos helyi térségi vállalkozás, zöldút, strand, panziók, falusi vendéglátóhelyek, falusi szállásadók, éttermek vannak, amelyek fontosak a vidék fejlődése és a vidéki foglalkoztatás miatt.

Államtitkár Úr! Mi a magyarázat az MNV Zrt. Máré vári gyakorlatára, és milyen intézkedés várható a probléma megszüntetésére? Mikor ad a kormány érdemi tájékoztatást az Országgyűlésnek a kastély- és várprogram végrehajtásáról? Válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 86 2018.07.03. 10:15  73-99

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Győrffy Balázs fideszes képviselőtársam által benyújtott T/709. számú, az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény megdöbbentő változásokat hozna az állami vagyon kezelésében. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényt módosítaná úgy, hogy az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorló kizárólag a kormány egyedi határozatában meghatározott személy lehessen. A szándék, reméljük, nem az, hogy egy olyan személy legyen, aki szabadon nem kérdezhető az ellenzék számára itt a parlamentben. A másik, ami a módosítandó törvény soraiból kivehető, hogy szintén a miniszteri felügyeletet igyekszik megszüntetni az állami vagyon fölött. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló 2016. évi XCI. törvény szerint a Ménesbirtok fölött a tulajdonosi jogokat az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja. A módosítás törli a miniszter jogait, és a tulajdonosi jogok gyakorlójaként az igazgatóságot és a felügyelőbizottságot nevezi meg. A törvény szerint az igazgatóság tagjait a tulajdonosi jogok gyakorlója ötéves időtartamra nevezi ki és hívja vissza. Kérdés tehát, ki nevezi ki az igazgatóságot, ha életbe lép képviselőtársam javaslata. Vélhetően akár a nemzeti vagyonról szóló törvénymódosításban életre hívott új intézmény, a kormány egyedi határozatában meghatározott személy lehetne az? A törvényjavaslat indoklása gyakorlatilag azt tartalmazza, hogy a kormány megteheti  és meg is teszi , hogy meghatározzon olyan személyeket, akik tulajdonosijog-gyakorlóként kijelölhetők. Vajon a közvagyon tulajdonosi jogainak gyakorlására miért nem alkalmas a szakminiszter?

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye szerint a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Ha ez így van, márpedig ez van az Alaptörvényben, akkor vajon mi szükség lehet most a jelenlegi kormánypárt negyedik ciklusának kezdetekor állami cégek élére tulajdonosijog-gyakorlók egyedi kijelölésére, aki nem a miniszter? Nem felelnek meg a miniszterek erre a feladatra? Mi lehet a gazdasági szükségesség és az időzítés oka?

Azt, hogy milyen hirtelen szükséghelyzet miatt kell most módosítani az állami vagyon használatát szabályozó két törvényt, amelyből az egyik kétharmados, a törvényjavaslat indoklásából sajnos nem tudjuk meg. Így találgatnunk kell. Lázár János 2015 októberében a Mezőgazdasági bizottság ülésén az állami földek privatizációja kapcsán a következőket mondta: eladtuk az összes mezőgazdasági cégünket, rég túl vagyunk a gazdálkodáson. Nem csinálja a magyar állam. Miért? Mert nem tudott gazdálkodni. Mert szétlopták, ellopták és szétcsalták az állami mezőgazdasági cégeket. Kinek kell ez a világ?

Ha ez így van, márpedig a korábbi kancelláriaminiszter tudását nincs okunk kétségbe vonni, akkor az állami cégek menedzsmentjét nagyon is indokolt közelről figyelni, hogy jól gazdálkodjanak a rájuk bízott közvagyonnal, és szóba se kerülhessen a hanyag kezelés. Akkor vajon miért van szükség a megvédendő állami cégek élére egyedileg kijelölt tulajdonosijog-gyakorlókat állítani?

A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. honlapján az alábbi mondat olvasható: az állami vagyon megóvása, az állattenyésztés és a növénytermesztés egyes ágaihoz kötődő képzési feladatok összehangolt végrehajtása, a történelmi magyar lófajták génállományának megőrzése, a lovas turizmus fejlesztése, valamint Mezőhegyes és térsége foglalkoztatási helyzetének javítása érdekében megszületett a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Az állami vagyon megóvása szerepel tehát az első helyen, a T/709. számú, az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló módosítás azonban félő, hogy nem ezt a célt szolgálja.

További aggodalmaink is vannak a módosítással kapcsolatban. Van egy olyan állami cég, amelyre kiemelt kormányzati figyelem irányult az elmúlt években, a módosításban érintett mezőhegyesi Ménesbirtok. Mezőhegyespuszta területén ménesintézetet hoztak létre II. József által 1784 decemberében, csak és kizárólag az osztrák örökösödési háborúban elpusztult lovak pótlása, a lóállomány növelése céljából. Manapság a gazdasághoz 8 ezer hektárnyi kiváló minőségű termőföld, óriási mezőgazdaságigép-park, remek genetikájú lóállomány, eredeti formájában fennmaradt 230 éves műemléképületek tartoznak, és a cég nem mellesleg mintegy 450 embernek biztosít munkát. A céget, noha a mérlegadatok alapján nem szorult volna állami segítségre, mégis megvette a Fidesz-kormány, és azóta milliárdokat költött rá. Farkas Sándor, a mezőhegyesi állami Ménesbirtok újjászervezésének koordinálásáért felelős kormánybiztos idén januárban elmondta, hogy a társaság vagyona 19,5 milliárd forinttal nőtt. A Figyelő című lap az újraállamosítás idején megszólaltatta a nagygazdaság egyik partnerét is, aki elmondta, hogy a cég magántulajdonban is nyereséges.

(12.30)

Óriási agrártámogatásokat élvezett a Mezőhegyesi Ménesbirtok magáncégként is, volt miből fejleszteniük. A cégadatok szerint még az előtt, hogy az állam megvásárolta volna, jól alakult az árbevétel és a nyereség is. A saját tőke megduplázódott.

Az LMP a nemzeti vagyon megóvására egy olyan törvényjavaslatot is készített, amelynek célja a közpénzzel feltőkésített társaság köztulajdonban tartása volt. A 2016 decemberében benyújtott T/13327. számú, egyes törvényeknek a mintagazdaságokhoz rendelt vagyon védelmében szükséges módosításáról című javaslattal az volt a szándék, hogy a visszaállamosított Mezőhegyesi Ménesbirtokot kezelő Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság 100 százalékos állami tulajdonrészét ne csak egy egyszerű többséggel elfogadott külön törvény, hanem a nemzeti vagyonról szóló sarkalatos törvényi szabályozás is minősítse forgalomképtelenné.

A ménesbirtokot a külön törvényben szabályozott állami vagyoni elemek közé sorolja a nemzet vagyonról szóló törvény. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló speciális törvény pedig külön is kiemeli, hogy a ménesbirtok részvényeinek 100 százaléka az állam tulajdonában van, a részvények elidegenítése, megterhelése, biztosítékul adása semmis.

Ezek a törvényi passzusok ugyanakkor mégsem biztosítanak feltétlenül elegendő védelmet az állami mezőgazdasági cégek számára a menedzsment esetleges hűtlen kezelése ellen. Hiszen a privatizáción, vállalkozóknak való kijátszáson túl egyéb veszély is fenyegeti a közvagyont Mezőhegyesen és máshol az országban.

A hűtlen kezelés lehetősége akkor is fennáll, ha részvények 100 százaléka megmarad állami tulajdonban. Veszteséges gazdálkodással, hátrányos szerződések kötésével ugyanis nagyon egyszerű egy-egy állami cégből milliárdokat kiszedni, amennyiben nincsenek megfelelő törvényi garanciák, független intézmények ennek megakadályozására. Eredményességi elvárást, illetve az utólagos számonkérés lehetőségét pedig szintén igyekeztek a közelmúltban legyengíteni, hiszen a költségvetést megalapozó salátatörvénybe néhány hete is beadtak egy nemzeti vagyonról szóló törvénymódosítást.

Ebben kiegészítésként szerepel egy olyan mondat, amely szerint a kiemelt kulturális örökségvédelmi és természetvédelmi szempontok kulturális és természeti értékek jövő nemzedékek számára való megőrzése érdekében történő érvényesítésének nem akadálya a vagyon értékváltozása. Veszteséges gazdálkodással, esetleg negatív vagyoniérték-változással tehát egy-egy állami cég részvénye igen könnyen elveszítheti az értékét akkor is, ha a kormány egyedi határozatban meghatározott személy mindent megtett annak érdekében, hogy érvényesítse a kulturális és természeti értékek jövő nemzedékeknek való megőrzését.

Mindezeket talán annak fényében érdemes elmondani, hogy most a kormány éppen gyengítené a parlamenti ellenőrzés lehetőségét az állami cégek, közöttük a ménesbirtok felett. Az imént elmondottak értelmében azt javaslom Győrffy képviselőtársamnak, hogy vonja vissza javaslatát, az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorló kizárólag a miniszter, a központi költségvetési szerv vagy az állam 100 százalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezet maradhasson. Az önmagában nem lehet közcél, hogy a lehető legtöbb közpénzt költsenek egy-egy állami cégre, hanem az is követelmény, hogy a menedzsmentek a lehető legeredményesebben vezessék a cégeket, és nyereséget tudjanak realizálni, az állami vállatok befizetők tudjanak lenni a költségvetésbe.

A nemzeti vagyongazdálkodás feladata a nemzeti vagyon megőrzése, értékének védelme, átlátható, hatékony működtetése, értéknövelő hasznosítása, gyarapítása. A Ház előtt lévő T/709. számú törvényjavaslat véleményem szerint nem erre irányul, hanem csökkenti az átláthatóságot, és a hűtlen kezelésnek teremt lehetőséget. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ne szavazzák meg.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 205 2018.07.16. 1:43  204-207

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Ismert tény, hogy néhány nappal ezelőtt Inárcson a családsegítő szolgálat helyiségében egy 61 éves férfi megtámadta, illetve halálosan megsebesítette az ott dolgozó családgondozót. Sajnos, az egyre növekvő elkeseredettség, illetve a különféle mentális betegségek vagy egyéb függőségek terjedése következtében fokozottan veszélyben vannak a különböző szociális és egészségügyi ágazatban dolgozó, ráadásul meglehetősen alulfizetett munkavállalók. Gondoljunk csak a szociális munkásokra, a gyámhatósági dolgozókra, a hajléktalanokkal foglalkozókra vagy a fent említett családsegítő, illetve gyermekjóléti szolgálatban dolgozókra. Ők gyakori fenyegetettségben, akár életük veszélyeztetésével kell hogy végezzék a munkájukat a mindennapokban. Láthatóan szükséges lenne a tűz- és munkavédelmi szabályzathoz hasonlóan kidolgozni, hogy mit kell tenni azokban az esetekben, amikor testi épséget veszélyeztető szituáció alakul ki. Angliában létezik egy olyan pánikgombhoz hasonló rendszer, amelyet például az orvosi rendelőkben használnak. Ennek az a lényege, hogy a dolgozó jelzést tud küldeni, amely össze van kapcsolva a szomszédos helyiségek számítógépeivel, és azok monitorján megjelenik a segítségkérő jel, így azonnal a bajba került munkatársak segítségére siethetnek a kollégák.

Az elmúlt napokban történt sajnálatos tragédia okán feltétlenül fontos elgondolkodni azon, hogy milyen intézkedések megtétele szükséges annak érdekében, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő többet. Ezért az a kérdésem, hogy milyen intézkedéseket tervez a kormány a szociális és egészségügyi dolgozók biztonságának növelése érdekében. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 6 2018.09.18. 4:44  5-8

HOHN KRISZTINA (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajkai kórház intenzív osztályának összes ápolója felmondott. Félek, ezt a mondatot az elkövetkezendő időszakban sokszor fogjuk még hallani, csak a helyszín lesz más. A betegeket pedig szakemberhiány miatt nem tudják majd ellátni a kórházakban. A legtöbb, kisebb méretű, vidéki kórház hasonló problémákkal néz szembe. A szakdolgozói létszám csak addig lesz biztosított, amíg a mostani dolgozók nem mennek nyugdíjba. Addig a fiatal, pár éves gyakorlat után külföldre vagy magánegészségügyi intézményben helyezkedik el, vagy ami még rosszabb, elhagyja a pályát és másik foglalkozást választ. Sajnos, ma egy ápoló számára szinte bármelyik áruházlánc sokkal jobb perspektívát tud kínálni, mint az állam fenntartásában működő kórházak nagy többsége. A helyzet hasonlít a háziorvosokéhoz, ahol szintén rengeteg, több mint 300 a betöltetlen körzetek száma. A pár éven belül bekövetkező nyugdíjba vonulási hullám következtében az ország egyharmada háziorvos nélkül maradhat.

Hiába próbálja a legtöbb vidéki kis kórház feltölteni osztályait szakdolgozókkal, a felkínált jövedelem csekély mértéke miatt az elvárt létszámot teljesíteni nem tudják. A budapesti kórházak is komoly gondokkal küzdenek, gondoljunk csak a Dél-pesti Kórházat az IKEA miatt elhagyó dolgozók esetére. Ott még külsős vállalkozóként magasabb órabérért tudnak ápolókat alkalmazni, így egyelőre működőképességük megőrizhető. De vidéken ez sokkal kevésbé megvalósítható. Még rosszabb lesz a helyzet, ha a magánegészségügy ilyen ütemben fejlődik; ennek szintén komoly munkaerő-elszívó ereje prognosztizálható.

Az eddigi, az egészségügyben végrehajtott béremelés mindössze azért tűnik jelentősnek, mert a bázis nagyon alacsonyan volt. Hosszú távon már nehéz lesz elhitetni, hogy az egészségügyben a bérek a megfelelő szinten vannak. A kiürülő kórházi dolgozói státuszok ennek ellenkezőjét fogják mutatni. Sajnos, ehhez egyre közelebb vagyunk. Nem lehet így hagyni a jelenleg érvényben lévő bértáblát, mert teljes osztályok maradhatnak először ápolók nélkül, aztán ugyanez lesz más szakmákban is. Végzetes hibát követünk el akkor, ha a bértábla alján lévőkről egyszerűen nem veszünk tudomást.

Az LMP-frakció tagjai évek óta adnak be költségvetési módosítókat, amiket sorra leszavaznak, pedig a megtörtént béremeléseken túl további 300 milliárdos bérrendezésre van szükség az egészségügyben. A jelenlegi kormányzati ütemezés szerint 8 százalékos béremelés nem lesz elegendő a probléma megszüntetésére. Előbb a kisebb vidéki kórházak ürülnek ki, aztán szépen lassan már sehol sem lehet tb-finanszírozott ellátáshoz jutni, ha a helyzet megnyugtatóan nem rendeződik.

A másik, ami nagyon fontos, az a meddőség kezelése. A napokban Hoppál Péter képviselőtársam, aki sajnos most nincs itt, egy Facebook-bejegyzése alapján úgy tűnik, mintha talán nem teszünk meg eleget annak érdekében, hogy gyereket hozzunk a világra. Mint érintett, a következőt tudom erről elmondani.

Bizonyára önök is tudják, hogy a meddőség kezelése nincs ingyen. Bár a lombikprogram és maga a beavatkozás csak a magánkórházakban kerül pénzbe, de maguk a gyógyszerek jelentős megterhelést okoznak a családoknak. Egy-egy család mire odáig eljut, hogy beadja az örökbefogadási kérelmét, addigra sok esetben már milliókat költ gyógyszerekre. Magam is végigjártam ezt az utat, én is örökbefogadó szülő vagyok, és egyáltalán nem egyszerű ezt végigjárni.

Szerintem többféle olyan intézkedést kellene hozni, amely segíti a párokat abban, hogy gyermekük lehessen akár örökbefogadás útján, akár pedig az egészségügyön keresztül, saját gyermek útján. Az örökbefogadás egyik nagy akadályozója az, hogy amire örökbe adhatóvá válik egy gyerek, addig rengeteg sok idő telik el. Hat hónapig vár a gyámhivatal, ha az életet adó szülő nem jelentkezik, és csak ezután nyilvánítja örökbe adhatóvá a gyereket. Elég csak egy, a Facebookon való érdeklődés, és máris újra elindul a hat hónap. Én azt javaslom, hogy ahelyett, hogy elítéljük, illetve címkékkel látjuk el ezeket az embereket, akiknek nincsen gyermekük, tegyünk olyan intézkedéseket, amelyek segítenek nekik. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 2 2018.09.24. 4:46  1-4

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban több kistelepülési polgármester keresett meg engem azzal, hogy komoly aggodalmuk van a területi operatív programok befejezését illetően. Az általuk megfogalmazottak szerint az aggodalomnak több oka is van. A befejezési határidő egyre tarthatatlanabbnak tűnik, hiszen  mint tudjuk  az elmúlt időszakban több szakember külföldön vállalt munkát, így rendkívül kevés a kivitelező. A területi operatív programokban főleg Baranya megyében nem túl sok lehetőséget kaptak a kisebb települések, így minden egyes pályázat nagy kincs a számunkra. A gond az, hogy a szakemberhiány és a magánszférában is jelentkező beruházási-építési kedv megnövekedése jelentős árfelhajtó erővel bír, amely azt jelenti, hogy számos esetben előfordulhat, hogy az elnyert támogatás egyáltalán nem fedezi majd a beruházás bekerülési költségét.

De nézzünk egy általam jól ismert példát! Mánfa községben még polgármester voltam, amikor pályáztunk csapadékvíz-elvezetésre. Erre szerencsére 50 millió forint támogatást nyertünk. A Baranya megyei önkormányzattal konzorciumban pályáztuk meg ezt az összeget, és ebből 42 millió forint az, ami az építési jellegű költségekre fordítható.

Már a tervezésre benyújtott, tehát az ajánlattételi felhívásra érkezett ajánlatokból kiderült, hogy az sem fedezi már azt az összeget, amibe ez kerülni fog. 950 ezer forint lett akkor beállítva tervezési költségre, ehelyett a legjobb ajánlat 1 millió 850 ezer forintról szólt. Akkor még ezt költségátcsoportosítással pályázatból finanszírozni tudtuk. De ha ez a tendencia tovább folytatódik, akkor a 42 millió forintos építési költség, lehet, hogy 80 millió forint lesz? Ennek egy ilyen kistelepülés  körülbelül ezerfős Mánfa  nem tud eleget tenni, hogy ugyanennyit hozzátegyen.

Nagyon fontos, hogy már most kaptunk jelzést a megyei önkormányzattól, hogy egy csökkentett műszaki tartalommal próbáljuk meg végrehajtani ezt a pályázatot, ami azért nem lenne szerencsés, mert ez egy konkrétan árvízveszélyben lévő település, a Baranya-csatorna itt folyik keresztül. Régebben az emberek a domborzati viszonyok miatt ide vezették be az összes csapadékvizet ebbe a csatornába, amely gyakran okoz árvízvédelmi készültséget, nagyon sokszor volt már, hogy kiöntött, sőt  mondjuk, az már elég régen volt  komoly árvizet is okozott már a jelentős mennyiségű, lezúduló csapadék. Jellemzőek a villámárvizek.

Tehát, ha csökkentett műszaki tartalommal kívánjuk befejezni, akkor vajon az mire lesz elég? A kérdés: mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy segítsen bennünket, segítse a polgármestereket, a településeket abban, hogy meg tudják valósítani? Illetve: vajon honnan lesz a településeknek pénzük arra, hogy ezt a jelentős többletkiadást finanszírozzák?

A másik aggodalom, amely jelenleg a polgármesterek jó részénél fennáll, a napokban kapott értesítés miatt van, amelyben felhívják a települések figyelmét az Áht.-ról szóló törvény értelmében, hogy az Uniótól elnyert forrásokat, 50 millió feletti forrásokat, illetve összegeket be kell utalni egy Kincstár által vezetett számlára szeptember 30-ig. Ez 2018. VII. hó 26-án módosult, és sokan meglepetéssel vették ezt tudomásul, illetve megijedtek többen, hogy vajon mi lehet az oka ennek.

Rengeteg találgatás, aggasztó vélemény, sajtóhír látott napvilágot. A településvezetők jó része nem érti, hogy miért van szükség erre, hiszen vannak olyan települések, ahol már több mint egy éve a számlán van a pénz, saját számlájukon.

Sokan azt gondolják, hogy ha ezeket átutalják, akkor az olyan, mintha vissza kellene fizetni az általuk elnyert támogatást, ezért úgy érzem, hogy mindenki számára fontos lenne egy felvilágosítás és hogy megnyugtató választ kapjunk arra a kérdésre, hogy mi a valódi oka annak, hogy ezeket a támogatásokat át kell utalni a Kincstár által vezetett számlára, illetve a másik ilyen kérdés, hogy a települések továbbra is maradéktalanul kezdeményezhetik-e a kifizetéseket a támogatás terhére.

Kérem megnyugtató válaszukat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 228 2018.09.24. 5:41  227-230

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megtisztelő és meglepő felkérést, feladatot kaptam Vécsey László fideszes képviselőtársamtól a Gödöllőt elkerülő út építésének tárgyában. A felkérést egy kicsit furcsállom, mert úgy tudom, hogy nem nagyon fordult még elő olyan, hogy egy, a körzet által megválasztott egyéni országgyűlési képviselő választókörzetét érintő kérdésben egy listás ellenzéki képviselőt kér fel arra, hogy járjon el helyette. Igaz, én Baranya megyei vagyok, de országgyűlési képviselőként feladatomnak tekintem, hogy az ország bármelyik települését és azok érdekeit képviseljem. Így Gödöllőt is boldogan képviselem, és a jövőben is számíthatnak rám. Mint azt bizonyára önök is tudják, tapasztalják, a fővárosi agglomerációs települések hatalmas átmenő forgalomnak vannak kitéve. Ez egyre inkább elviselhetetlenné teszi az ott élők életét. Dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere egy képviselő-testületi ülésen  amelyekre tudtommal Vécsey László képviselőt is minden alkalommal meghívják, bár ő ezeken ritkán szokott megjelenni  tájékoztatta a város vezetőit és lakosságát a tarthatatlan helyzetről. Eszerint az M3-as autópálya túlterheltsége miatt a Gödöllőn átvezető főutakat az autópályáról letérők mintegy menekülőútként használva már napi szinten megbénítják az ott élők életét, közlekedését. Ezt használva már napi szinten lehetetlenné teszik az életet. Ez csak fokozza, ha az autópályán baleset történik, vagy, mint az elmúlt időben több alkalommal is, pályamunkák folynak.

Polgármester úr az ülésen elmondta, levélben fogja felkérni Vécsey Lászlót, és segítséget kér tőle, hogy ez a tarthatatlan helyzet végre megoldódjon, amit még az első Fidesz-kormány alatt elkészült tervek alapján megépülő gödöllői elkerülő út jelentene. Igaz, ebben az időben még Gémesi György képviselte a körzetet országgyűlési képviselőként, és felszólalásaival sikeresen képviselte a térség településeit. Az akkori fideszes kormány Fónagy János közlekedési miniszter úr javaslatára az első 400 millió forintot a 2002-es költségvetésében biztosította is. A bekövetkezett kormányváltás után azonban ezt az összeget a költségvetésből törölték. 2008-ban az akkori MSZP-s országgyűlési képviselő, Fogarasiné Deák Valéria javaslatára 2,7 milliárd forintot különítettek el erre a célra, amit a bekövetkezett világválság miatt később sajnálatosan visszavontak.

A gödöllőiek bíztak abban, hogy a 2010-ben megválasztott kormánypárti fideszes képviselő, Vécsey László  ígéretének megfelelően  majd sikeresen lobbizik ebben az ügyben, és végre elindul az elkerülő út megépítése. Az immár harmadik alkalommal megválasztott képviselő számára, úgy látszik, a választókerület érdekei már nem olyan fontosak, hiszen Gémesi György polgármester úr testületi ülésen elhangzott tájékoztatója után sajnálatos módon az egyik helyi sajtónak a következőt nyilatkozta: „Csodálkozom, nyolc éve szapulja a kormány minden intézkedését, az én munkámat is igyekszik minden módon lehetetlenné tenni Gödöllőn, most pedig segítséget kér? Elérte, amit akart, saját ellenzéki pártjának képviselője bent ül az Országgyűlésben, szövetségesei körében. Emlékeztetőül erről egy képet is mellékelek. Miért nem Hohn Krisztina asszonyhoz fordul?”

Képviselő úr, a feladatot elvégeztem, a kérésnek eleget tettem. Hiszen mint volt polgármester én is sokszor tapasztaltam olyat, hogy sajnos a körzetem képviselője nem képviseli megfelelően a településem érdekeit. De államtitkár úr, ugye az imént elhangzott mondatok nem azt jelentik, hogy Magyarországon a polgármestereknek „hallgass” a nevük? Ugye demokráciában nem fordul olyan elő, hogy ha egy település polgármestere megfogalmazza kritikáját a kormány valamelyik intézkedésével szemben, hiszen a gyakorlatban tapasztalja a döntések következményeit, akkor a települése hátrányos megkülönböztetésben részesül? Ugye nincs olyan, hogy a többség megválaszt egy országgyűlési képviselőt, és az bünteti az ott élő embereket? Gémesi György helyzete azért is sajátságos, mert a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, így a településvezetők közül többen is felhatalmazták arra, hogy a hiányosságokra, a problémákra a figyelmet felhívja.

Tisztelt Ház! Jól tudjuk, hogy az autópályákat elkerülő átmenő forgalom a települések életét sokszor ellehetetleníti. Ezt a problémát a településen élők és maguk a települések önállóan megoldani nem tudják. Gödöllő esetében csak a várost elkerülő út megépítése a megoldás, amelyet, mint említettem, az első Fidesz-kormány is támogatott. Ez az elkerülő út nemcsak Gödöllőnek, hanem Szadának és Isaszegnek is nagy megkönnyebbülést és segítséget jelent. Ezt képviselőtársam is tudja, hiszen nemcsak országgyűlési képviselője a településnek, hanem Szadának több cikluson keresztül is polgármestere volt.

Kérem a kormányt, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az elkerülő út megépülhessen, és ezzel szűnjön meg ez az áldatlan állapot. Remélem, majd képviselőtársam is támogatja ezt a törekvést.

Még csak annyit, hogy ha legközelebb fotót szeretne rólam készíteni, akkor szóljon, és akkor mosolyogni fogok. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 14 2018.10.16. 4:34  13-16

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szülőnek lenni életre szóló kaland. Ez a mondat bizonyára mindenkinek ismerős lehet, hiszen elhangzik egy olyan rövidfilmben, amely a nemrég indult családbarát kampány része. De vajon milyen út vezet odáig, hogy valaki szülő legyen? Hiszen van, aki, ha gyermeket szeretne, akkor ez számára tervezhető, kiszámítható és teljesen természetes folyamat.Asszonyom, önnek nem lehet gyermeke  a mondat, amely ha elhangzik, rémálom a párok számára. A gyermektelen párok sajnos jól ismerik a hónapról hónapra történő csalódásokat, a mélységes kiábrándultság érzését, az orvosi diagnózisok okozta sokkot, a kétségbeesést vagy éppen a reménytelen várakozást egy magyarázatok nélküli, megbélyegzett állapotban. Ezek a párok gyakran magukra maradnak fájdalmukkal és a sajnálattal, ami környezetük részéről éri őket.

Ők azonban a sajnálat helyett segítséget érdemelnek, segítséget, amely mindenki számára elérhető; előítélet nélküli megértést, hatékony testi és lelki segítséget. Sokan talán nem is tudják, hogy meddőnek számít az a pár, amelynél 12 hónap alatt nem történik meg a teherbe esés. Tudták azt, hogy a meddőség népbetegség? Hogy Magyarországon 20-25 százalék a meddő párok aránya? A meddőség egy olyan erőpróba, ami megerősítheti a kapcsolatot, de az ellenkezője sem kizárt. A régóta várt, a múlt évben elfogadott törvénymódosítások alkalmasak lennének arra, hogy elérhetőbbé váljanak a különféle meddőségkezelések többek számára, hiszen a gyógyszerek állami támogatása 70 százalékról 90 százalékra nőtt.

Emlékszem, körülbelül 20 évvel ezelőtt estem át meddőségkezelésen, akkor fizettem körülbelül 70 ezer forintot az injekciókra. Azért ez akkor nagyon megterhelte a családi kasszát. Aztán sajnos ez eredménytelen volt. Még a kedvező finanszírozás ellenére is sok családnak megterhelő manapság is ezeket a költségeket bevállalni, hiszen a kezelések során nem csupán a gyógyszerek ára jelentkezik kiadásként, hanem a vidékiek számára az utazás vagy a szállás költsége is. Bizony, még a könnyítés ellenére is sokan számolnak be arról, hogy még manapság is 500-800 ezer forintba is belekerül, mire megtörténik az első sikeres beültetés.

Viszont túl kevés szó esik arról, hogy létezik a gyermekvállalásnak egy másik formája, az örökbefogadás. Szerintem sokkal többet kéne ezzel foglalkozni. Az örökbefogadáshoz vezető út nem egyszerű, és valljuk meg, sokan tekintenek erre a teljesen természetes folyamatra idegenkedve, előítélettel, szinte csodabogárként néznek az örökbe fogadott gyermekekre. Azt gondolom, szükség lenne olyan rövidfilmekre is, ami az örökbefogadásról szól, és amely erőt ad azoknak, akik nem merik megtenni az első lépést, akik félnek az ismeretlentől, és felvilágosítja azokat is, akik furcsán, kutakodva néznek az örökbefogadottakra, illetve a szüleikre.

El kell fogadnunk, hogy ez teljesen természetes, és ezt el kell fogadtatni a társadalommal is, meg kell ismertetni a gyerekekkel is. A mi gyermekeinket nem a méhünkben, nem a szívünk alatt hordjuk, hanem a szívünkben.

(8.40)

Van egy nagyon jó mondat, amire a minap akadtam rá. Az örökbefogadás nem arról szól, hogy gyermeket találjunk a családoknak, hanem arról, hogy családot találjunk a gyermekeknek. Rendkívül fontos a gyermekek érdeke. Segítsünk nekik, hogy családban nőhessenek fel, hogy legyen igazi anyukájuk és apukájuk, hogy ne nevelőszülőtől nevelőszülőig vándoroljanak, hanem örökös családjuk lehessen, amely biztonságot ad számukra.

Tudják azt, hogy egy örökbe fogadott gyermek mennyi kérdést fogalmaz meg, különösen akkor, ha idősebb korban fogadják örökbe?  hogy sokkal gyakrabban vár megerősítést, hogy rengetegszer hallani akarja azt, hogy feltétel nélkül szeretik, és hogy retteg attól, hogy elviszik, visszaviszik. Éppen ezért, államtitkár úr, elkészültem a szakmai javaslatokkal. Szakmai szervezetekkel, szülőkkel egyeztetve már csak az utolsó simítások várnak.

Remélem, lesz alkalmam részt venni majd az előkészítésben a továbbiakban is. Ez a javaslatcsomag nem csupán törvénymódosító javaslatot, hanem más egyéb intézkedési javaslatot is tartalmaz. Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP padsoraiban.  Dr. Rétvári Bence, dr. Fónagy János és Dömötör Csaba tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 102 2018.10.16. 0:29  31-120

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Már ne is haragudjanak, de hallgassuk már végig egymást! Elképesztő ez a hangzavar, hogy az ember nem hallja a felszólalónak a szövegét. Az alelnök urat pedig tisztelettel kérem… (Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.) Hiába nevetnek (Az elnök csenget.), mert elhiszem, hogy ritkán találkoznak, vagy lehet, hogy nem olyan sűrűn látják egymást, és sok a megbeszélnivalójuk, én ezt megértem, de ebbe a parlamentbe az ellenzéket is beválasztották az emberek, jogukban áll elmondani, amit gondolnak, és nekünk meg jogunkban áll meghallgatni. Köszönöm szépen. (Közbeszólások és taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 72 2018.10.29. 3:05  71-77

HOHN KRISZTINA LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A hulladékgazdálkodás országszerte egyre komolyabb, napi szintű működési problémákkal küzd. Jól látható, hogy a családok, ingatlanhasználók színvonalas, jól szervezett és pontos közszolgáltatás mellett hajlandóak lennének részt venni ebben a tevékenységben. Nem elfogadható, hogy hazánkban ez az ágazat is folyamatosan leépülőben van.2012-es szinten éppen akkor, amikor a regionális hulladékgazdálkodási rendszerek kerültek beüzemelésre, befagyasztották a közszolgáltatási díjakat, elvették az önkormányzatok díjmegállapítási jogát. Nincs fedezet az amortizációra, a nemzeti hulladékgazdálkodási vagyon folyamatos felélése folyik. Több lépcsőben, a hulladéktörvény módosításának révén elvonták az ágazattól a termékdíjbevételeket, ezeket egyébként emelték is. Új adókat, járulékokat, díjakat vezettek be. A közszolgáltatást ellátó járművek e-útdíjat, energiaszolgáltatókra kirótt jövedelemadót, hulladéklerakási járulékot, felügyeleti díjat fizetnek.

A szigorú és következetes ellenőrzés és észszerű szabályozás helyett megszüntették a versenyt a hulladékpiacon, állami lett a hulladék is. Megbukott az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség az újonnan létrehozott NHKV Zrt. gazdasági társasági formában. Mégis hatóságként viselkedik, újraelosztási központként működik, de a valódi szakmai koordinációt, amire szükség lenne, azt nem látja el. A hulladékgazdálkodás új szereplői több mint évi 2 milliárd forint pénzt emésztenek fel, miközben hizlalják a bürokráciát a közszolgáltatók szintjén is.

Az NHKV Zrt. képtelen megoldani a pontos számlázást, de ha ezt meg is oldaná, a lakosságtól már régen nem folyik be közszolgáltatási díjakon keresztül a működéshez, felújításokhoz, fejlesztésekhez szükséges bevétel. Nem alakult ki a hulladékudvarok, újrahasználati központok, lombhulladékbontók, komposztálók jól működő hálózata. Megoldatlan az építési hulladékok, a háztartási veszélyes hulladékok kezelése. A központosítás és az önkormányzatok kiszorítása révén a helyi közösségekre épülő hulladékkezelés lehetőségétől csak távolodunk.

A kormányzat nem ismeri el az átgondolatlan beavatkozásokkal kapcsolatos felelősségét, nem biztosítja folyamatosan az ágazat hiányzó pénzügyi forrását, amely a közszolgáltatók és a koordináló szervezet szintjén is eladósodott. Magyarország a „Te szedd!” mozgalom ellenére drámai módon illegális hulladéklerakás révén válik egy nagy szeméttárolóvá, mert az ellátórendszer önhibáján kívül képtelen megbirkózni a kötelező közfeladattal. Nincs megfelelő, a hatáskörrel rendelkezők által rendszeresen megtartásra kerülő, összehangolt ellenőrzés, a tetten ért elkövetők szankcionálása is rendkívül csekély. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 76 2018.10.29. 0:33  71-77

HOHN KRISZTINA LMP): A választ nem fogadom el. Nem az volt a kérdésem, és nem érzem azt, hogy választ kaptam volna a kérdésre. Azt szerettem volna hallani öntől, államtitkár úr, hogy felülvizsgálják-e ezeknek a cégeknek a működését, és amennyiben forráshiánnyal küzdenek, önök segítenek-e nekik. Nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy a katasztrófavédelem fogja megszervezni a szemétszállítást, és szót sem ejtettem a Zöld Híd Kft.-ről. De mondhattam volna őket is, mert ahogy most először ők, később majd mások lesznek azok, akik nem fogják tudni megoldani ezt a helyzetet. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.  Balla György: Nem akarják.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 14 2018.10.30. 4:30  13-16

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A mai felszólalásomat nem szánom semmiféle politikai tőke kovácsolásának, vagy hogyan hangzott az előbb. (Dr. Rétvári Bence: Önnek elhiszem.) Egyszerűen kizárólag gondolatébresztésnek, figyelemfelhívásnak és párbeszéd-kezdeményezésnek szánom. A legleszakadóbb rétegekről szeretnék önöknek pár szót mondani, a közmunkásokról, illetve a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő emberek csoportjáról.Velük dolgoztam az elmúlt több mint egy évtizedben, így ismerem az életüket, jártam a házaikban, tudom a mindennapi problémáikat. Egyszerűen azt gondolom, értjük és elfogadjuk, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás 22 800 forinton tartásának az volt a szándéka, hogy ezek az emberek minél előbb helyezkedjenek el a munkaerőpiacon, vezessük őket vissza a munkaerőpiacra, illetve a közfoglalkoztatási bér, ami 54 000 forint, ugyanezt a célt szolgálná.

Igen, csakhogy el kell mondanom, sajnos ez a cél nem látszik teljes mértékben beteljesülni. Ennek pedig az az oka, hogy a közfoglalkoztatottaknak azon rétege, akik alkalmasak arra, hogy a munkaerőpiacon elhelyezkedjenek, szerencsére már elhelyezkedtek. Viszont van egy olyan réteg, akikre talán nem is gondolunk, akik mentálisan vagy egyéb más betegségekből adódóan nem tudnak a munkaerőpiacra visszatérni. Nekik szerintem segítség kéne.

Igen, valóban, szigorra is szükség van, de segítő kezet is nyújtanunk kell. Javaslom, hogy dolgozzunk ki, akár a nők karrierprogramjához hasonlóan, az ő számukra is egy olyan programot, egy olyan komplex fejlesztést, ahol állapotfelmérésük után akár személyre szabott vagy egyéb más terápiákban részesülhetnek, személyiségfejlesztő tréningben és alapkompetencia-képzésben. Volt már ilyen alapkompetencia-képzéses törekvés, csak a baj az volt, hogy a végrehajtás során a munkaügyi központból felhívtak bennünket, és fél óránk volt, hogy mondjunk öt nevet, kit küldünk erre a képzésre, és ezért nem feltétlenül értük el azokat az embereket, akiknek erre valóban szükségük lett volna.

Most már elmondható, ahogy már említettem, hogy a közfoglalkoztatásban olyan emberek maradtak, akiknek súlyos problémáik vannak. Nem mindegyikük ilyen, de mondjuk, legalább 50 százalékuk igen. Ha az a célunk, hogy visszavezessük őket a munkaerőpiacra, akkor muszáj lesz valamilyen komplex programot kidolgozni.

A másik réteg azok, akik már 40 vagy 50 vagy 60 százalékos rokkantságban vannak, az ő részükre 20 vagy 27 ezer forint havi járandóság kerül folyósításra, ami nagyon kevés. Ebből tulajdonképpen tovább romlik az egészségük. Volt olyan rákbeteg dolgozónk, aki ebből a 27 ezer forintból tengette utolsó napjait, mondjuk, az utolsó 3-4 hónapját. Az emberek jóindulatára kellett hagyatkoznia, és így kapott ételt és az önkormányzat próbálta segíteni tüzelővel és egyéb más módokon.

(9.40)

Rendkívül kiszolgáltatott helyzetben volt, hozzátartozók nélkül, krónikus ápolási osztályok őt nem fogadták, hiszen bizonyos idő után fizetni kell ezekért az ellátásokért, és ez 27 ezer forintból nem megoldható. Kizárólag irgalmasrendi kórház az, amely például Baranya megyében erre alkalmas, vagy amelyik fogad, de ott is korlátozott a létszám, akit be tudnak fogadni. Így ezek az emberek lógnak a levegőben. Falun még ismerjük azért őket, és próbálunk, amennyire csak tudunk, segíteni, de mondjuk, egy városban, úgy gondolom, legtöbbször nem is tudják azt, hogy a saját otthonában abból a 27 ezer forintból próbál tengődni az illető.

Tehát én azt kérem, gondolkodjunk el azon, hogy hogyan tudjuk hatékonyan visszavezetni ezeket az embereket a munkaerőpiacra, illetve milyen megoldási javaslatokat tudunk kitalálni ennek érdekében. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 66 2018.11.05. 2:08  65-68

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Magyarország települései segítségre szorulnak, hisz sok a betöltetlen háziorvosi praxis. Hatékony megoldásokat kell találnunk, mert betegek ezrei nem maradhatnak szolgáltatás nélkül. Talán sok képviselőtársam nem ismeri a háziorvosi praxisok finanszírozását, illetve kiadásait. Vegyünk egy vidéki praxist, amelynek havi OEP-finanszírozása 1 millió 200 ezer forint! Egy nővér, egy írnok és takarító alkalmazása esetén a bérköltség 850 ezer forint. Iroda- és takarítószerre, gépfenntartásra további 70 ezer, közüzemi díjakra és járműhasználatra 100 ezer forint, és ha az orvos bérköltsége 850 ezer forint, akkor ez több mint másfél millió forint egy hónapban. Áfa-visszaigénylésre nem jogosultak. Tehát az OEP-finanszírozás nem fedezi a háziorvosi praxis kiadásait. De akkor miből oldja meg az állagmegóvási és egyéb felújítási munkálatokat? Vannak olyan háziorvosok, akik kénytelenek másodállást vállalni, akár külföldi ügyeletet. Az elmúlt időszakban elkezdődött a szakorvosi bérek rendezése, de sajnos a háziorvosok finanszírozása ehhez még nem zárkózott fel.

A másik gond az orvosi ügyelet ellátása. Problémát okoz, hogy szinte mindenhol kiszervezett ez az ellátás, ezért nagy nehézségeket okoz az orvosok bevonása az ügyeletellátásba. 24 órás ellátásra kötnek szerződést, de többségük sajnos nem hajlandó az ügyeletben közreműködni. A megoldás az lehet, hogy amelyik orvos területi ellátási kötelezettséggel ír alá szerződést, annak kötelezően szükséges lenne előírni ügyelet adását, természetesen megfelelő díjazás ellenében.

Végezetül pedig fontos az újonnan induló praxisközösségek fenntartása, országos szintre történő kiterjesztése és fenntartható finanszírozása. Lényeges a működő praxisközösségeknél is a szektorsemleges bérkompenzáció, hogy hosszú távú fenntartásuk biztosítva legyen. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 149-155 2018.11.05. 2:36  148-161

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Magyarországon óriási probléma a fiatalok elvándorlása…

ELNÖK: Bocsásson meg, képviselő asszony, én hibáztam.

HOHN KRISZTINA (LMP): Nem mondta, hogy ki…

ELNÖK: Miniszter úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt a válaszadásra Tállai András államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem, elfogadja-e a válaszadó személyét.

HOHN KRISZTINA (LMP): Elfogadom, igen. Köszönöm.

ELNÖK: Igen, megértését kérem. Parancsoljon! Visszaállítottuk az órát.

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm. Tisztelt Ház! Magyarországon óriási probléma a fiatalok elvándorlása, a családalapítás megnehezülése. Sajnos az elmúlt időszakban sem szociális, sem bérlakásépítési program nem volt, pedig egyre nagyobb szükség lenne ezekre a megoldásokra is. A CSOK csak egy bizonyos szűkebb rétegnek nyújt megoldást, és a családok eladósodásához is vezethet, amely  mint az elmúlt időszak is mutatja  nem biztonságos megoldás. A rendszerváltás után először és sajnos utoljára az 1998-2002 között működő Orbán-kormány hirdetett meg bérlakásépítési programot.

A KSH információi alapján 2017-ben 14 389 darab új lakás épült, de ez nem állami beruházásból, hanem magánerőből. A 2018-as féléves adatok ugyan stagnálást mutatnak, de ez valószínűleg a munkaerőhiány miatti fék eredménye. Ezzel párhuzamosan drasztikus árnövekedés következett be a piacon, a bérlakások építése viszont szinte megállt az országban, miközben ez adna lehetőséget a fiatalok életkezdéséhez. Javaslom, hogy 2019-re a kormány különítsen el egy erre megfelelő összeget a fiatalok bérlakásprogramjának támogatására, és térjen vissza a 18 évvel ezelőtt már bevált terveihez, ezzel ösztönözheti a fiatalok itthon maradási kedvét.

További probléma, hogy a közelmúltban elszabadultak az építőiparban a munkadíjak, sajnos komoly emelkedés tapasztalható, amely, úgy tűnik, nem állt még meg, így ma egy lakóingatlan átlagára kulcsrakész állapotban Budapesten átlagosan 700 ezer forint/négyzetméter, vidéken pedig 180 ezer forint/négyzetméter is lehet.

Egy jól működő bérlakásépítési program azonban a magyar építőipart pörgetné fel, de a magyar fiatalok számára is biztató jövőképet adna. Ezért kérdezem, hogy tervezi-e a kormány önkormányzati szociális bérlakások építésének finanszírozását a lakhatási válság feloldásának érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 159 2018.11.05. 0:31  148-161

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, nem kaptam választ a kérdésemre. Értem, hogy a magyar ember így és úgy gondolkodik, de a magyar ember most már úgy gondolkodik, szerencsére, hogy nem mer belevágni nagyobb hitelekbe, mert az a családok eladósodásához vezethet, mint ahogyan a közelmúltban történt események is mutatják. Egyébként pedig értem a választ, de nem értem, mert nem a kérdésre válaszolt. Tehát az, amit ön mondott, az egy válasz valamilyen kérdésre, de nem az enyémre. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 16 2018.11.12. 4:51  15-18

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Orbán Viktor miniszterelnök az országgyűlési választások előtt levélben kereste meg a kistelepülési polgármestereket, amelyben tájékoztatta őket a „Modern falvak” vagy azóta „Magyar falvaknak” átnevezett programról. A program fő célja a kistelepülések megerősítése és lakóik megtartása, mert Magyarország Kormánya számára különösen fontosak az aprófalvak és kistelepülések  olvasható a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége által a folyamatok meggyorsítása érdekében szakértők, önkormányzati szövetségek, szervezetek bevonásával létrehozott munkacsoport anyagában, amely elérhető mindenki számára az interneten.

(13.40)

Remélem, hogy az ott leírtak alapját képezik majd ennek a programnak. A kormany.hu portálon ezzel kapcsolatban ez év júliusában született az utolsó bejegyzés: „Hazánk legnagyobb térség- és vidékfejlesztési projektje lehet a „Modern falvak és kisvárosok” program, amelynek alapkoncepciója várhatóan az év végéig a kormány elé kerül, s amelynek elkészítését széles szakmai konzultáció előzi meg.”

Több kistelepülési polgármester kért meg arra, hogy kérdezzem meg az illetékeseket, a program ebben az évben a tisztelt Ház elé kerül-e majd, valamint aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy vajon a kisvárosok elviszik-e előlük a forrásokat. Tény, hogy ez a program úgy kell a magyar falvaknak, mint egy falat kenyér, hiszen 2014 óta a LEADER-program volta talán az egyetlen, amely igazán a kisfalvaknak szóló lehetőségeket nyújtott, de sajnos a rendelkezésre álló forrás, ami a LEADER-programokat illeti, meglehetősen csekély.

Bizonyára sokan ismerik önök közül az úgynevezett területi operatív programokat, amelyet egy volt polgármestertársam „stop”-nak nevezett át TOP helyett. Nos, ennek a programnak olyan magas szintű városi lejtése van, hogy a kistelepülések  és itt leginkább az 500 fő alatti településekre gondolok, amelyek száma több mint ezer  labdába se rúgnak, hiszen képtelenek megfelelni a feltételeknek. Pedig amikor zajlottak az egyeztető tárgyalások, és a megyei önkormányzat egyik termében az országgyűlési képviselőinkkel együtt vitathattuk meg az elképzeléseinket, nagy reménnyel vártuk, hogy a rengeteg igényből majd melyek tudnak megvalósulni. Nos, tisztelt képviselőtársaim, azért sok polgármester csalódott volt.

Fontos kérdés, hogy vajon a program kidolgozása és majdani végrehajtása során szeretnének-e olyan bevált módszereket alkalmazni, mint annak idején a decentralizált támogatási formák. Ugye, ezek voltak a TRFC, TEKI, LEKI, TEUT, CÉDE. Ezek a formák azért voltak jók, mert a polgármesterek is beleszólhattak abba, hogy mire lenne legnagyobb szüksége a településeiknek. El kell ismerni, hogy különösen a falvakban a polgármester az, aki legjobban látja, tudja, érti, hogy mire van szüksége a településének. Ezekből a forrásokból minden város és falu, még a legkisebb is részesülhetett. Komoly segítséget jelentett, különösen az aprófalvaknak.

Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarországon a falvak fejlesztési igényei a városokéival szemben sokkal terület- és településspecifikusabbak, és rendkívül nehéz általánosítani, hiszen nem mindegy, hogy milyenek a közlekedésföldrajzi lehetőségei, a lakosság összetétele. Sok olyan település van, ahová csak ritkán jár be busz, nincs helyben bolt, vagy elöregedett a lakosság, esetleg több a mélyszegénységben élő, illetve nem kiépítettek teljesen a közművek. A vidék tehát segítségért kiált. Erre lehet megoldás a „Modern” vagy „Magyar falvak” program. De sok kérdés merül még fel.

Például, ha hazai forrásból tervezik megvalósítani, akkor vajon mikor tudnak ezzel számolni a falvak, hiszen a jövő évi költségvetés nem tartalmaz forrásokat, amelyeket erre lehetne költeni. Mekkora az a fejlesztési forrásösszeg, és mennyi idő alatt lehet majd ezeket lehívni? Milyen apparátusban gondolkodnak? Mert ugye erre is szükség lesz. Bizonyára önök is tudják, hogy van már a településekhez legközelebb álló fejlesztési intézményrendszer, amely alkalmas lenne a teljes menedzselésre, hiszen minden adott, a tapasztalat, a bizalom, a helyismeret és a szakértelem. Ezek a helyi LEADER-szervezetek. Csak önkormányzati fejlesztésekben gondolkodnak vagy civil elképzelések megvalósításában, illetve vállalkozásfejlesztésben is?

Végezetül: hol tart a „Modern”, illetve „Magyar falvak” program kidolgozása? Várom megtisztelő válaszukat. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 277 2018.11.12. 5:11  276-287

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mindenkori öregséginyugdíj-minimum emeléséért próbáltam törvényjavaslatot benyújtani, amelyet sajnos a bizottság elutasított. Miért fontos az öregséginyugdíj-minimum emelése? Ugye, mint azt önök bizonyára tudják, 2008 óta nem emelkedett ez az összeg, ez azóta 28 500 forint. Még az inflációt sem követte, bár az azt megelőző években ez mindig adott volt. Tehát az inflációemelés mindig rá volt emelve, mostanában sajnos az elmúlt tíz évben ez nem történt meg.

Igazából mi a nyugdíjminimum? Eredetileg azért hozták létre, hogy ennél kevesebbet ne kaphasson senki teljes nyugdíjat, mint 28 500 forintot. Ez lehet az alja.

Tény, hogy a nyugdíj-megállapítás kapcsán már nincs akkora jelentősége ennek az összegnek, viszont az alsó határt megszabja. Nemrég egy kormánypárti rádióban  hangsúlyozom, nem ballib sajtóban  hallottam azokat a tényszámokat, hogy hányan vannak olyanok, akik 30 ezer forint körüli nyugdíjat vesznek fel, illetve annyit visz nekik a postás egy hónapban. Azért megdöbbentően magas volt ez a szám.

(19.10)

Azt gondolom, ezen öregségi nyugdíjminimum emelésének leginkább a legfontosabb dolga az lenne, hogy a mélyszegénységben lévő emberek helyzetén javítson. Az, hogy egyrészt ne legyen olyan nyugdíjas, aki 28 500 forintot vagy 30 ezer forintot kap havonta, a másik pedig az, hogy rengeteg szociális ellátásnak ez a nyugdíjminimum az alapja. Ennek bizonyos szorzatai azok, amelyek meghatároznak különböző feltételeket, különböző ellátások feltételeit, például az aktív korúak ellátása, ugye a sokat emlegetett foglalkoztatást helyettesítő támogatás és az egészségkárosodási járadék. Igen, tudom, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás alacsonyan tartásának az volt a célja, hogy az emberek elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon  ezt értjük , illetve a közfoglalkoztatásban. Rendben van. Viszont nem gondolunk azokra a szerencsétlenekre, akiket valamilyen baleset ér vagy valamilyen betegség, és emiatt, mondjuk, a korábbi években már például közmunkából éltek, illetve a foglalkoztatásuk nem volt folyamatos, vagy nincs megfelelő mennyiségű év ahhoz, hogy rendes nyugdíjat kaphassanak.

Ők 27 ezer forintot kapnak havonta, ami a mindenkori öregségi nyugdíjminimumtól függ, és annak a sajnos 90 százalék körüli összege. 27 ezer forintból nem lehet megélni, 54 ezerből sem, ami a közmunkások munkabére általában, de 27 ezer forintból egy beteg ember maximum éldegélni tud, de még azt sem nagyon. Ha nincs a helyi önkormányzatban egy olyan családsegítős, aki fel tudja mérni ennek az embernek a helyzetét, és aki tud arról, hogy az illető beteg, és megpróbálja valamilyen módon segíteni, akkor szerencsétlen se fűteni, se enni nem tud. 27 ezer forintból nem lehet élelmet venni, nem lehet egy hónapban ellátni saját magát egy embernek. Számtalan ilyen példát láttam. Hogy csak egyet említsek, volt olyan tüdőrákbeteg dolgozónk, aki kiesett a közfoglalkoztatásból a betegsége miatt, és 27 ezer forintból élte le a hátralévő három hónapját, ami még visszavolt. Próbáltunk neki élelmet adni naponta, de azért egy önkormányzat nem tudja felvállalni azt, hogy havonta 30 ezer forint segélyt adjon valakinek, nem is szabályos. Tehát ez nem lehet a megoldás.

A másik pedig az, hogy a közgyógyellátás is ettől függ. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság feltételei között szintén szerepel a nyugdíjminimum bizonyos százaléka. Az ingyenes gyermekétkeztetés, és a többi, ezek is lehetnek ennek a függvényei, a gyámok pénzbeni ellátása, a gyes, a gyet, az anyasági támogatás  ezt is a nyugdíjminimum különféle százalékos mértékeiben határozza meg a törvény. Azt kell látni, és igen, erre már kaptam olyan választ, hogy akkor majd rettenetesen sok ember lesz olyan, aki majd igénybe vehet különböző szociális ellátásokat. Ez nem igaz. Ha az önkormányzati segélyekre gondolunk, akkor az önkormányzatoknak jogukban áll a szorzókat megváltoztatni az összegnek megfelelően. De azt ugye belátja mindenki, hogy sem 22 800-ból, sem 27 ezerből, sem 28 500-ból nem lehet megélni egy hétig sem. Vannak, akiknek ez egynapi költésük vagy félnapi költésük, van olyan is, aki egy perc alatt ennyit keres vagy egy másodperc alatt ennyit keres.

Emiatt van az, hogy mi szeretnénk azt javasolni, és többször is meg fogjuk tenni, hogy gondolkodjunk azon, hogy emeljék meg ezt az összeget, mert ez tíz éve nem változott, és ha csak az inflációt ráemeljük, akkor is már sokkal jobb a helyzet, mint így. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 287 2018.11.12. 1:54  276-287

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon fontos még azt elmondani, hogy létezik többféle segély, az önkormányzatok is adhatnak segélyt, de nem újabb és újabb segélyeket kell kitalálni, hanem annyi pénzt kell adni mindenkinek, hogy ne szoruljon rá az alamizsnára és a segélyekre. Nem nyugdíjprémiumot kell adni szerintem  bár nagyon jó, és kapják meg; holnap tele lesz az újság, hogy én azt mondtam, hogy nem kell nyugdíjprémium, tehát adjunk , hanem miért nem tudunk annyi nyugdíjat adni, hogy mindenki megfelelőképpen tudjon élni. Szörnyű az, hogy tényleg vannak olyanok, akiknek a nyugdíja nem éri el a minimálbért. Miért nem? Hát, ha a minimálbérre azt mondjuk, hogy ennyi, akkor miért nem mondjuk azt a legkevesebb nyugdíjra is, hogy ennyi? Én azt gondolom, hogy nem vagyunk elég felelősségteljesek akkor, ha nem gondolunk elesett embertársainkra, a mélyszegénységben élőkre. Igenis, kutya kötelességünk róluk gondoskodni, nem hagyhatjuk őket az út szélén. Vannak olyan emberek, akik ha lerobbannak és nincs családjuk, egyszerűen nincs annyi pénzük, hogy valamilyen krónikus osztályon kezeltessék magukat. Vagy nemigen vannak helyek a szociális otthonokban, mert 28 meg 27 ezer forintért senki sem akarja őket ellátni.

Az otthonukban vannak egymaguk minimális pénzből, talán ki tudják fizetni a villanyt, de lehet, hogy már se víz, se villany. Nagyon sok helyen a cipőiket égetik el, meg a ruháikat az emberek, mert nincs tüzelőre pénz. Még szerencse, hogy idén ilyen jó kis tél van, hogy nem kellett még annyit fűteni, mint máskor, hiszen nincsenek még mínusz fokok. De az, hogy valakinek 30 ezer forintból kelljen megélni, borzasztó.

Ez szerintem tarthatatlan, úgyhogy kérem, hogy legalább gondolkodjanak el azon a kormánypárti képviselők és a kormánytagok is, hogy valamit ki kell találni ezekre az emberekre, mert ez így tovább nem mehet. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 42 2018.11.13. 4:08  29-56

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A külföldi diplomák elismerése, a 65. életévüket betöltött rektorok megbízatásának meghosszabbítása is szerepel ebben a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvénytervezetben. A külföldi végzettségi szint, a szakképesítés és szakképzettség elismerésének szabályait pontosítja, a vonatkozó irányelvekre és a meg nem felelés miatt indított kötelezettségszegési eljárásra tekintettel.A jogszabály szerint ezentúl a rektor is részt vesz a kancellári pályázati bírálóbizottságban. Én ezt fontosnak tartom, valamint kimondja, hogy ha a rektori pályázat kiírása napján a pályázó még nem töltötte be a 65. életévét, de azt a pályázati időszak vagy a megbízás pályázatában kiírt időtartam alatt betölti, akkor az újabb három évre meghosszabbítható. Itt egyetértek jobbikos képviselőtársammal, hogy ez is fontos lehet, hiszen kiváló rektorok vannak, akik betöltik ezt a kort, és akkor ők újabb lehetőséget kapnak, illetve meghosszabbítható.

A felsőoktatási felvételin gyakorlati felvételi vizsga is előírható majd. Ez is rendkívül fontos, különös tekintettel a sport- és művészeti képzésekben.

A tervezet egyértelművé teszi, hogy a felvételi döntéssel szemben méltányossági alapon nem lehet fellebbezni, egyéb okokból viszont továbbra is lehetséges bírósághoz fordulni. Ezekre az eljárásokra speciális határidők vonatkoznak majd a jövőben, hiszen a felvételi döntéssel szembeni közigazgatási per lefolytatását gyorsítja, mert a bíróság a keresetlevelet a keresetlevél bírósághoz történő megküldésétől számított 45 napon belül bírálja el, és a kihirdetés napjáig írásba is foglalja.

Ezek szerint az ilyen perekben nem kell majd alkalmazni a polgári perrendtartásnak az ítélkezési szünetre vonatkozó rendelkezéseit? Államtitkár úr, nyáron az ítélkezési szünetben is kell majd ezeket tárgyalni? Erre majd legyen szíves, válaszoljon nekem.

A felsőoktatáshoz kapcsolódó gyakorlati képzés kapcsán az erre irányuló különböző foglalkoztatási jogviszonyok formáit bővíti. Lényeges, hogy az állami ösztöndíjjal végzett képzésekben a végzettség meg nem szerzése esetére a visszafizetési kötelezettség helyett bevezeti az eddig kivételnek számító magyar munkaviszony fenntartását, és csak ennek a nem teljesítése esetén keletkezik visszafizetési kötelezettség.

Szakváltás esetén az ösztöndíjhoz kapcsolódó kötelezettségek szabályozását is racionalizálja.

A felsőoktatási intézménynek nem minősülő közösségi felsőoktatási képzési központ engedélyezéséhez és az engedély ötévenkénti felülvizsgálatához ezentúl nem szükséges a Magyar Akkreditációs Bizottság szakvéleménye. Kérdés az, hogy miért nem. Mi ezt aggályosnak tartjuk. Azt gondoljuk, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság szakvéleménye fontos ezekben az esetekben.

Nemcsak a rektor általi egyetemi tanári kinevezés, hanem a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Olimpiai Bizottság által kezdeményezett egyetemi tanári kinevezések előtt is ki kell kérni az Akkreditációs Bizottság véleményét. Fontos, hogy a doktori képzésben lévő állami ösztöndíjas keretszámot 1300-ról 2 ezerre növeli a javaslat, ezt nagyon örvendetesnek és nagy jelentőségűnek gondoljuk.

Aggasztó viszont, hogy a javaslat hatályon kívül helyezi többek közt azt a rendelkezést, amely alapján a minisztérium támogatást adhat külföldi intézményben nyújtott képzéshez. Üdvözítő, hogy a hallgatói normatíva emelése is megtörténik.

A javaslatot egyelőre támogathatónak látjuk, de mindenképpen meggondolásra javasoljuk a már említett felsőoktatási képzési központok felülvizsgálata előtt mégis a MAB véleményét kikérni, és ezt csatlakozva képviselőtársamhoz, mi is szeretnénk kezdeményezni majd együtt.

Köszönöm szépen, szerintem ennyi erről elég. (Taps az LMP soraiban.)

(11.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 70 2018.11.13. 3:42  57-94

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A szakképzésben is kancellárok irányítják majd az intézmény gazdálkodását e szerint a törvényjavaslat szerint. Az indoklásban olvasható, hogy a felsőoktatási intézményekben már jól működő intézmény mintájára gondolják bevezetni ezt a lépést. Vajon az egyetemek is úgy gondolják, hogy ez jól működik? Fontos kérdés, hogy mi indokolja az új szervezet kialakítását, a kancellária-rendszert. A szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter által kinevezett főigazgatók és szakmai vezetők nem látták el megfelelően a feladataikat? A szakképzési centrumok főigazgatóinak jogköre olvasatunk szerint jelentős mértékben csorbul, csakúgy, mint a helyetteseké, utóbbiak elveszítik magasabb vezetői beosztásukat. Az átalakítás, a kancellária-rendszer az egyetemekhez hasonlóan korlátozza a szakképzési centrumok autonómiáját, jogköröket von el a főigazgatóktól. A kancellár új szervezeti és működési szabályzatot készít. A szakképzési centrumok működéséért felelősek gyakorolják a szakképzési centrumot megillető tulajdonosi jogokat azon gazdasági társaságokban, ahol a szakképzési centrumok részesedéssel rendelkeznek. Felelnek a szakképzési centrum gazdasági, pénzügyi, kontrolling-, számviteli, munkaügyi, jogi, igazgatási, informatikai tevékenységéért, az intézmény vagyongazdálkodásáért, ideértve a műszakilétesítmény-hasznosítási, -üzemeltetési, logisztikai, szolgáltatási, beszerzési és közbeszerzési ügyeket is. Magyarán, lesz egy kancellár, aki fölött elsősorban a miniszter áll, és lesz egy első számú felelős vezetőnek kinevezett főigazgató, aki viszont szinte semmit sem tehet a kancellár nélkül.

Kik lehetnek a kancellárok? Kancellári kinevezést az kaphat, aki köznevelési intézményben, felsőoktatási intézményben, gazdasági társaságban, központi vagy területi közigazgatásban szerzett legalább hároméves vezetői gyakorlattal és felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Óvodavezető, iskolaigazgató esetében szükséges az ötéves gyakorlat és a szakvizsga. Miért nincs szakirányú végzettséghez kötve a kancellárok kinevezése, és miért elegendő csupán három év vezetői gyakorlat? Felvetődik a kérdés, hogy történt-e egyeztetés a szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel a törvénymódosítás előkészítése során. Tudomásunk szerint nem. Milyen szakmai, gazdasági eredményei lehetnek a 2019. január 1-jével történő átalakításnak? Miért olyan sürgős az intézkedés, hogy tanév közben már meg kell kezdeni az átszervezést?

A másik fő módosítás a kutatás-fejlesztés keretében az egyes kutatóhelyeken létrejött szellemi alkotások tulajdonjogával kapcsolatos. Itt lényegében visszaállítanák a 2014 előtti szabályozást, vagyis kivonnák ezt a nemzeti vagyon köréből és a nemzeti vagyonról szóló törvény hatálya alól, és az egyes kutatóhelyek mint önálló központi költségvetési szervek tulajdonába adnák. Ezt önök azzal indokolják, hogy a jelenlegi rendszerben, főleg a nemzeti vagyonra vonatkozó szigorú szabályozás miatt, az egyes szellemi alkotások üzleti hasznosítása, piacra jutása szinte lehetetlen. Aggályosnak tartjuk a nem átlátható szervezetek beengedését a közfinanszírozású kutatóhelyeken létrehozott szellemi termékek hasznosításába. Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 18 2018.11.26. 3:36  17-20

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mint azt bizonyára önök is tudják, november 25-e a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Ezért választottam ezt a témát napirend előtti felszólalásként. Kifejezetten ennek a napnak és jelentésének a tisztelete alkalmából hívtam meg ma hölgyvendégeimet, akiket tisztelettel köszöntök is. Fontosnak tartom közülük külön köszönteni Halász Pálmát, aki az Élet-Érték Alapítvány kurátora, és évek óta a családon belüli erőszak elleni küzdelem egyik vezető egyénisége. 2012-ben népi kezdeményezés formájában összegyűjtött közel 150 ezer aláírást, hogy a parlament is napirendre tűzze a témát. Törekvéseit siker koronázta, 2013-ban törvénybe foglalták a kapcsolaton belüli erőszak tényállását. Az ENSZ előtt Genfben 700 ember tapsolta felállva mindazért, amit elért. A nők nevében én is köszönetemet fejezem ki neki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tény, hogy még manapság is minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a társa, vagy élt már olyan kapcsolatban, ahol ez megtörtént vele. Tudták, hogy egy nőnek nyolcszor nagyobb esélye van arra, hogy partnere keze által haljon meg, mint idegen kéztől? Ugye, önök is ismernek olyanokat, akik ha ilyen bántalmazásról hallanak, azt kezdik kutatni, hogy miben hibás az áldozat? Ugye, ilyenkor mindannyian azt válaszolják, hogy semmi sem lehet elegendő ok a bántalmazásra?

Nem csupán a nők elleni, de a családon belüli erőszakra is szeretném a figyelmüket felhívni, hiszen családon belüli erőszak áldozata lehet gyermek, lehet szülő, fogyatékkal élő, és bármilyen furcsa, akár férfi is. Egy verset, illetve történetet hoztam önöknek, amelyet, azt hiszem, nem is elég meghallgatni, ezt a történetet át kell alaposan érezni, és akár beleborzongani; de mindenképpen arra gondolni, hogy lehet, hogy ez pont ebben a pillanatban játszódik le valahol.

„Ma virágot kaptam. Nem volt sem születésnapom, illetve semmilyen különleges nap. Éjszaka volt az első veszekedésünk. Rengeteg gonosz dolgot mondott, amik nagyon bántottak. Tudom, hogy bánja, és nem úgy gondolja a dolgokat, ahogyan mondta... Mert ma virágot küldött nekem.

Ma virágot kaptam. Nem volt sem évfordulónk, illetve semmilyen különleges nap. Aznap a falhoz lökött, és elkezdett fojtogatni. Olyan volt, mint egy rémálom. Nem tudtam elhinni, hogy ez valóban megtörténik. Ma reggel úgy ébredtem, hogy mindenem fájt, és horzsolások voltak rajtam mindenütt. Tudom, hogy sajnálja... Mert ma virágot küldött nekem.

Ma virágot kaptam, nem volt anyák napja, illetve nem volt semmilyen különleges nap. Az éjszaka megint megvert. Aznap sokkal rosszabb volt, mint bármelyik korábbi alkalommal. Ha elhagyom, mihez kezdek? Mi lesz a gyerekekkel? Miből fogunk megélni? Félek tőle, de félek elmenni is. De tudom, hogy sajnálja... Mert ma virágot küldött nekem.

Ma virágot kaptam. Ma különleges nap volt. A temetésem napja. Tegnap végül megölt. Halálra vert. Bárcsak összeszedtem volna annyi bátorságot, hogy elmenjek, akkor ma nem kaptam volna virágot.”

Azt hiszem, ezek után nem tehetek mást, mint kérem önöket, hogy támogassák az isztambuli egyezmény ratifikálását. Ugye, önök is érzik?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 54 2018.11.26. 3:06  53-59

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2011. évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról megfogalmazza a jogokat és kötelezettségeket, amelyeknek teljesülniük kell a vízellátás zavartalansága, a nemzeti víziközmű-vagyon védelme, a víziközmű-szolgáltatási ágazatokban a fenntartható fejlődés, az ivóvízkincs kíméletét szolgáló célok teljesülése érdekében.A törvény több alapelvet is tartalmaz, többek közt az ellátásbiztonság elvét, az ellátási felelősség elvét, a szolgáltatói felelősség elvét, a szolidaritás elvét, a költségmegtérülés elvét, valamint a legkisebb költség elvét. A költségmegtérülés elve kimondja, hogy a víziközmű-szolgáltatás igénybevételéért fizetendő díjban a vízi közmű működtetésével kapcsolatos indokolt költségeknek meg kell térülniük.

A kérdés az, hogy valóban megtérül-e, ugyanis az elmúlt időszakban egyre több jelzés érkezik polgármesterektől, hogy újabb és újabb tőkeinjekciókat kénytelenek igényelni az adott önkormányzati tulajdonú vízművek ahhoz, hogy a törvényben előírt zavartalan vízellátást biztosítani tudják. Némely vízművek törzstőkeemelést hajtanak végre vagy egyéb más módon próbálják fedezni a hiányzó forrásokat. De mi is a probléma? Mint az bizonyára önök előtt is ismert, van lehetőségük az önkormányzatoknak pályázniuk vízdíjtámogatásra, de csak azoknak, akik megfelelnek a pályázati kiírásban megfogalmazottaknak. Viszont a baj az, hogy ez az elnyerhető támogatás évek óta csökken, mégpedig azért, mert a keretösszeg nem növekszik, ellenben a pályázók száma folyamatosan nő. Sajnos jellemző, hogy az állami tulajdonú cégek kapják egy jelentős hányadát ennek az összegnek.

További probléma a közműadó, amely  mint tudjuk  méterben van meghatározva és nem bevételarányosan. Ez ugye azt jelenti, hogy egy aprófalvas ellátási területtel rendelkező vízmű több közműadót fizet, mint egy városias területű. Az aprófalvak esetében nincs annyi bevétel az adott településről, mint amennyi az arra a településre eső adó, tehát az ilyen területen működő vízművek nagyobb problémákkal küzdenek.

A lakosság szempontjából fontos intézkedés a rezsicsökkentés. Viszont tény, hogy a 2011 óta nem növekvő vízdíj miatti kiesés pótlásra szorul. Az állami vízművek  amennyiben veszteségesek  kompenzációt kapnak, ellentétben az önkormányzati tulajdonú vízművekkel. Ugye, nem az a kormány célja, hogy bebizonyítsa, hogy a vízművek működésképtelenek, és szükséges az államosítás? Ugye, most nem az következik, hogy az önkormányzatok kénytelenek lesznek akár adósságba hajszolni magukat, hogy a vízművek életképesek maradjanak? Mert ezt a legtöbb önkormányzat, különösen a kistelepülések nem tudják megtenni. Ugye, ez olyan ország ahol a feladat elvégzéséhez (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szükséges forrást biztosítják? Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 58 2018.11.26. 0:33  53-59

HOHN KRISZTINA (LMP): A választ nem tudom elfogadni. Nagyon sajnálom, hogy államtitkár úr szinte megsértődött a felszólalásomon. Egyszerű, sima szakmai felszólalás volt, politikai sárdobálástól mentes  ez az egyik. A másik pedig az, hogy nem gondoltam volna, hogy egyszer Mánfa község adósságállománya is szóba kerül itt a parlamentben, de ha már itt tartunk, akkor erről majd egyszer magánbeszélgetésben nagyon szívesen beszámolok önnek, hogy miből keletkezett, amit abban az évben el is vontak az önkormányzatoktól. Mánfától pont annyit vontak el, amennyit konszolidáltak  erről ennyit. Köszönöm szépen amúgy a fantasztikusan nem szakmai választ. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 282 2018.11.26. 2:10  281-298

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. A mai nap fényében elgondolkodtam azon, hogy Mánfa község adósságkonszolidációjáról vagy inkább erről beszéljek, de mégiscsak azért a mélyszegénységben élők sorsa sokkal fontosabb számomra. Korábban már beszéltem a tisztelt Ház előtt arról, hogy szükséges lenne felemelni a mindenkori öregséginyugdíj-minimumot, más képviselőtársaim is terjesztettek elő ilyen törvényjavaslatot, de mivel sajnos erre nem került sor, ezért tartottuk fontosnak azt, hogy egy másfajta módon próbáljunk a beteg, mélyszegénységben élő honfitársainkon úgymond segíteni, hiszen tudjuk, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás a nyugdíjminimum összegének a 80 százaléka, ami 22 800 forint. Többször előáll olyan helyzet, több esetben is, nekem is van személyes tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy lebetegszik egy közmunkában dolgozó, éppen lejár a szerződés, két-három hónapig kiesik a munkából, és akkor erre az időszakra neki a 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatás jár csupán; ebből sem megélni, sem gyógyszert vásárolni, sem tüzelőt vásárolni nem lehet.

Ezért ez a törvényjavaslat, és fel szeretnénk ezzel hívni a figyelmet arra is, hogy hosszabb távon egyébként a 27 ezer forintos ellátást, illetve a 20 ezer forintos ellátást kapók sem járnak jobban, hiszen ez a jövedelem is rendkívül kevés. Ez azoknak jár, akik már átestek a vizsgálaton, és megállapítottak számukra valamilyen egészségkárosodási százalékot, tehát az ő esetükben ez az, ami kapható. Így nem lehet megélni, így nem lehet élni, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy az előterjesztésben, illetve a törvényjavaslatban foglaltaknak megfelelően támogassák, legyenek kedvesek, a tárgysorozatba vételt, ha már a Népjóléti bizottság ezt nem tette. Köszönöm szépen. (Taps ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 298 2018.11.26. 1:02  281-298

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a támogató javaslatokat. Remélem, hogy egyszer majd hajas fejjel megélem ebben a parlamentben, hogy csak azért nem utasítanak el egy törvényjavaslatot, mert nem kormánypárti képviselő terjeszti elő vagy nem ő javasolja. (Rig Lajos: Ahhoz komoly váltás kell!) Nagyon szeretném, hogy ha egyszer a törvényjavaslat tárgya és annak tartalma kerülne elbírálásra, és nem az, hogy ki az a gaz elkövető, aki mer itt előterjeszteni. Mert hát ugye minket azért küldtek ide a magyar választók  kit így, kit úgy , hogy ezeket megtegyük, és igenis kutya kötelességünk azokért az emberekért szólni, ahogy mondta itt egyik képviselőtársam, akiknek nem ér el ide a szavuk, nyomorognak, betegen, fáznak, éhesek a saját lakásaikban.Ha ez nem elég fontos ügy, akkor nem tudom, mi az. De talán van remény, ha még ötször-hatszor előterjesztem, akkor, remélem, majd kormánypárti képviselőtársaim saját javaslatként előterjesztik ezt, és akkor talán sikerül. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 337 2018.11.26. 1:09  324-339

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Természetesen az LMP-frakció támogatni fogja a törvényjavaslatot. Minden olyan javaslat fontos a számunkra és támogatandó, amely a magyar családok terheit igyekszik csökkenteni, illetve segítséget nyújt nekik a mindennapokban. Nagyon sokakra ráférne egy kis terepgyakorlat, és ellátogatni családokhoz, megnézni, hogy hogyan élnek a magyar családok. Vannak persze, akik jól élnek, de nagyon sokan vannak olyanok, akik nem jól élnek, nagyon nem, és nekik pár ezer forint is nagyon sokat számít.Hat éve nem emelkedett a családi pótlék, itt lenne az ideje, hogy emelkedjen. Tudom, lett közben családi adókedvezmény, bevezetésre került, és tulajdonképpen ezzel van megmagyarázva, de azt gondolom, hogy a családi pótlékot emelni szükséges. Bár a tankönyvek ingyenesen járnak, de ennek ellenére mégis sokba kerül a beiskolázás, sokba kerül a gyermeknek a ruha, cipő, a tanszerek és minden egyéb, ami szükséges ahhoz, hogy a gyerekeink jól tudjanak iskolába járni, és megfelelő felszerelésük legyen. Úgyhogy támogatjuk, köszönjük szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 22 2018.12.11. 3:59  21-24

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Mély megdöbbenéssel értesültem arról, hogy Besence, amely egy kis baranyai falu, alig több mint százfős település, bár minden feltételnek megfelel, mégsem kapott rendkívüli támogatást.Polgármesterként tudom, hogy annak idején mi ezt úgy hívtuk, hogy pofapénz, régen ugyan az önhiki nevet viselte. Érdekes volt megnézni a beadványukat, amelyet megmutatott a polgármester úr, és megmutatta a szomszédos település beadványát is, amely egy hasonló adottságokkal rendelkező, közös hivatalba tartozó, közös iskolafenntartásban lévő település, talán nyolc fővel volt több, szinte ugyanazok a számok szerepeltek, kicsi eltéréssel. Ők kaptak, Besence nem kapott.

Kíváncsi lennék, hogy hány ilyen település van még az országban, amelyik ilyen büntiben van. Ismerek adott polgármestereket, akik erről beszámolnak, de ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, kéne tisztázni néhány kérdést. Mi egy polgármester feladata? Ugye az, hogy törvényes keretek közt, a lehető legoptimálisabban képviselje a települése érdekeit. Remélem, nincs még olyan pártmegállapítás, hogy „Fejére szól, ki szót emel!”  ugye, nem jutunk el eddig?

Miért van az, hogy egy független polgármesterről néhány képviselő megpróbálja kitalálni, hogy vajon kormánypártie vagy ellenzéki, vajon baráte vagy ellenség? Ugye, tudják, hogy a polgármestereket is ugyanúgy megválasztották, mint önöket? Jogukban áll véleményt nyilvánítani, még akkor is, ha az nem az önök szája íze szerint való. Lehet, hogy sokkal jobb ez, mint azok, akik hallgatnak. Szégyen, hogy sok polgármester nem mer megszólalni a települése érdekében, mert attól fél, hogy majd hátrányt szenved a lakosság. De miért is? Vannak olyan kormányzati képviselők, akik szőnyeg szélére állítják a polgármestereket, és burkoltan megfenyegetik őket, „nem leszünk ám jóban!”, és hasonló kifejezésekkel.

Meg kell kérdeznem azt is, ha már a polgármesterekkel kapcsolatban feltettem a kérdést, hogy mi egy országgyűlési képviselő feladata. Nem emlékszem olyan hatásköri jegyzékre, amelyben szerepelne, hogy az országgyűlési képviselő főnöke a körzetébe tartozó vezetőknek. Hogy van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek a képviselők  tisztelet a kivételnek  szőnyeg szélére állítják a polgármestereket? Hát milyen ország ez? Hogy lehet az, hogy a képviselők nem hajlandóak adott esetben egy polgármesternek vagy egy településnek segíteni, mert nem szimpatizálnak azzal a polgármesterrel, vagy mert úgy gondolják, hogy ellenzéki gondolkodású, vagy netán elkövette azt a főbenjáró bűnt, hogy valamilyen ellenzéki párt tagja? Ebben az országban csak a kormánypárti vagy a kormánnyal feltétel nélkül szimpatizáló embereknek van véleménynyilvánítási joga? Ne jussunk már el idáig! Különben jön a megtorlás, vagy így, vagy úgy? Vagy a földbe döngölés? Esetleg karaktergyilkosság? De miért is? Emlékeznek még vajon ezek az emberek arra, mi a demokrácia? Hiszen többen közülük ők is polgármesterek voltak. Mi a szólásszabadság? Sokan talán azt is elfeledték, hogy valamikor ellenzékben politizáltak; ugye, nem mindig volt a Fidesz kormányon.

Én remélem, hogy ezek a túlkapások kizárólag néhány képviselő magánakciói. Mindenesetre elkeserítő, hogy ilyen Magyarországon előfordulhat. Az, hogy polgármestereket egyszerűen elnémítanak, megfojtják őket, némelyik, hangsúlyozom, nem minden országgyűlési képviselő, de igenis vannak ilyenek, akik úgy tekintik, hogy a polgármester az alárendeltjük, és vagy befogod a szádat, vagy pedig akkor nem kapsz semmit. Tehát nehogy olyan Magyarországon kelljen élni, ahol félni kell a saját képviselőtől! Még kimondani is szörnyű.

Köszönöm a szót. Boldog karácsonyt! (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 76 2019.02.25. 2:09  75-78

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A közfoglalkoztatás célja, hogy csökkentse a tartós munkanélküliséget. Sajnos ez a cél az elmúlt időszakban csak részben tudott megvalósulni, hiszen ugyan csökkent a közfoglalkoztatásban dolgozók száma, de többeknek nem sikerült a munkaerőpiacon elhelyezkedniük.

(13.10)

Akik maradtak, azok jó része konkrét segítség nélkül nem vagy csak időszakosan vezethető vissza a munkaerőpiacra. Ennek számos oka lehet, például mentális állapot, egyéb egészségromlás, súlyosabb tartós betegség, szakképzetlenség vagy esetleg analfabetizmus. Illetve közeledik néhányuknál a nyugdíjaskor is. Sok kistelepülés közlekedésföldrajzi viszonyai sem kedveznek a munkavállalóknak. Ha valóban az a célunk, hogy minél több tartósan munkanélküli a munkaerőpiacon helyezkedjen el, akkor átfogó segítségre van szükség. Korábban is voltak különféle programok, de ezek sok esetben nem érték el a valódi célközönségüket. Pedig segítség nélkül ezeknek az embereknek jó része nem fog tudni végleg kikerülni a közmunka, a tartós munkanélküliség, illetve a mélyszegénység fogságából.

Ebben az évben, úgy tűnik, megváltozik a közmunkaprogram támogatásintenzitása, ami azt jelenti, hogy a korábbi 100 százalék bér- és járuléktámogatás sajnos csökkenni látszik 90-80 és akár 50 százalékra, hiszen különböző, az adóerő-képességhez viszonyított támogatás vehető igénybe. Ez azt jelenti, hogy egy adott kistelepülésnek 12 hónapra 5 munkavállaló akár 1 millió forintba is kerülhet. És sajnos az is elmondható, hogy a közfoglalkoztatottak nagy részének a teljesítőképessége is jelentősen elmarad az elvártakhoz képest. De mit tegyen a polgármester, hiszen egy kistelepülésen lehet, hogy ez jelenti sok ember egyetlen lehetőségét.

A kérdésem az, hogy marad-e ez az elképzelés a támogatásintenzitást illetően, illetve kívánnak-e olyan átfogó programot bevezetni, amely segíti ezeknek az embereknek az útját vissza a munkaerőpiacra. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 16 2019.03.05. 4:43  15-18

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A 2002-ben elhunyt Balogh János ökológus professzor szavaival kezdeném a felszólalásom. „Ha ezt a világot egy értelmes lény elkezdi felülről figyelni, azt állapítja meg, hogy ezen a bolygón őrültek vannak, akiknek a céljuk, hogy ledarálják a bioszférát és abból szemetet csináljanak, amibe aztán ők maguk is belepusztulnak.”Ha napjaink Magyarországát nézzük, még siralmasabb képet fest. Egész hazánk egy hulladéklerakó, a Balatontól a Hortobágyig, Budapesttől Battonyáig a települések szélén, az erdőkben sétát sem tudunk úgy tenni, hogy ne találkozzunk illegálisan lerakott hulladékkal. Az erdőkben végzett munkáknál a favágók hulladékai, a városok határában építési, bontási hulladékok, számos esetben pedig veszélyes hulladékok találhatók. A helyzet ma rosszabb, mint amikor hazánkban közel 2400 hulladéklerakó működött. A probléma gyökere az emberi hozzáállás kérdése.

Tiszta Magyarországot szeretnénk. Azt gondolom, hogy ebben most pártállástól függetlenül partnerek lehetnénk. Örvendetesen tapasztaltuk, hogy az illegális hulladéklerakások felszámolására program került kiírásra, a TeSzedd! mozgalom, amelynek időtartama is meghosszabbításra került. Ez azonban nem fog megoldást hozni, ha a köz forrásaiból, mi, emberek lelkesedésből tisztítjuk a területeket, miközben mások újabb és újabb illegális hulladéklerakásokat végeznek, látszólag büntetlenül, megállíthatatlanul.

A társadalmi együttműködési kedv is fogyatkozik, ha a lelkes aktivisták azt látják, munkájuk hasztalan. Márpedig azt látják. Itt van szerepe az életben maradásért máig küzdő hulladékgazdálkodási közszolgáltatóknak, az oktatás és szemléletformálás hiányának, a földtulajdonosoknak, az önkormányzatoknak, a talajvédelmi, környezetvédelmi, természetvédelmi hatóságoknak, a rendőrségnek, a rendészeti feladatokat ellátó hivatalos vadászoknak, halőröknek, mezőőröknek, közterület-felügyelőknek egyaránt.

Az egyik ellenőrzési probléma pont a tettenérés. Ha sikerül is, a bizonyítás számtalan esetben éppen nem sikerül, mert nem látják a cselekményt, vagy az elkövető azt mondja, hogy éppen felfelé rakodja a szemetet, mert nem tudja elnézni, hogy szemét van az erdőben. A szállítás pedig még nem elkövetés. Sokan azt mondják, kirándulni viszik a hulladékot. Számos esetben megtalálják az elkövetők iratait is, de ezt is kimagyarázzák, azt mondják, hogy ellopták tőlük vagy éppen kölcsönadták valakinek.

Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak az elkövetők, hanem a jogalkotási, társadalmi, hatósági erőtlenség, következetlenség, közöny is az oka, hogy így néz ki Magyarország. Az esetek jelentős részében, ha az eljárás el is indul, a bizonyítás eredményes, a kiszabott bírság töredéke a lehetségesnek, néhány ezer forint, amelynek nincs visszatartó ereje. A kiszórt hulladékok eltakarítása az esetek 95 százalékában elmarad, a polgári jogi felelősség érvényesítésére is csak alig van példa az országban. Míg a belvárosi, külvárosi területeken kamerákkal próbálják féken tartani az illegális hulladéklerakást, külterületeken, települések közötti összekötő utak mentén ez a módszer nem tud működni, hiszen körülményes, és technikailag nehezebben megoldható.

Átfogó intézkedésekre van szükség. Elengedhetetlennek látjuk bevezetni a díjmentes hulladékkísérő okmány alkalmazásának kötelezettségét, amelynek puszta hiánya szabálysértési tényállássá változtatja a kommunális és zöldhulladék szállítását. A területtulajdonosok felelősségét is erősíteni kell. Ez nagyon fontos, hiszen a legtöbben egyáltalán nem ellenőrzik a területeiket, és nem törődnek azzal, ha ott van a hulladék, illetve a hulladékhalmok tényét megállapítják, de elszállítani nem szokták.

Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak az elkövetők, hanem a jogalkotási, társadalmi, hatósági intézkedések is egyre-egyre fontosabbak. Azon esetekben, amelyeknél az elkövetés veszélyes hulladékok elhagyását jelentette, következetesen el kell kezdeni a felderítést, mert ezek a cselekmények vétségek vagy bűncselekmények.

Tisztelt Országgyűlés! Olyan rendszert kell alkotni a maival szemben, amelyben minden egyes érintett szereplőnek egyértelmű, világos és kötelező a teendője az illegális hulladéklerakással, a szükséges bejelentéssel, a hulladékok eltakarításával kapcsolatban. Be kell vezetni a témát az írott és elektronikus sajtóban is. Mindehhez számos új, átgondolt jogszabályra és a társadalmi, szervezeti gyakorlat megváltoztatására van szükség. Mi partnerek vagyunk ebben a munkában személyünkben vagy a szakértőink által. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 22 2019.03.18. 3:31  21-24

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta a magyar települések, önkormányzatok területén számos olyan beruházás valósult meg, amelyek az életminőség javítása, illetve az adott település turisztikai vonzerejének fejlődése érdekében közparkokat, játszó- és egyéb közösségi tereket hoztak létre, de önerőből is sok település lett gondozottabb, rendezettebb, szebb a virágosításoknak, a parkok létrehozásának és a rendszeres zöldfelület-gondozásnak köszönhetően. Viszont ez a trend megtorpanni látszik. Mindannyian tudjuk, hogy sok más, összetett szempont mellett ezek a beruházások is hozzájárulnak az emberek hangulatához, a külső szemlélő számára pedig pozitív képet adnak a településüzemeltetés minőségéről. Mit látunk ebből, ha végigmegyünk az országon? Sokszor azt, hogy meg tudták építeni ezeket a közösségi tereket, de megőrizni, fenntartani, gondozni már sok esetben nem képesek az önkormányzatok. Persze, a magasabb helyi erőforrásokkal rendelkező települések fordítanak erre a saját bevételükből, míg a kisebbek, főleg a nagyobb gondozást igénylő területtel rendelkezők a fűvágás megszervezésével kapcsolatban is komoly gondokkal küzdenek.

Még rosszabb a helyzet a települési peremterületeken, külterületeken. Nem véletlen az sem, hogy egy példát kiemeljek, a parlagfűvel szembeni küzdelemben is sereghajtók vagyunk a környező országok között. Az igényesebb, épített zöldterületekkel, települési elemekkel rendelkező településrészek nagyobb gondozási igényűek, ezért fenntartásuk költsége is magasabb. Az utak tekintetében is rendelkezünk igazi hungarikummal. Számtalanszor látjuk, ha sikerül felújítani egy állami kezelésben lévő összekötő utat, annak munkálatai több esetben a település határában véget érnek, mert a belterületi határnál befejeződik az állami tulajdonú út, és önkormányzati tulajdonú úttal folytatódik, a településeknek pedig általában még a kátyúzásra sem elegendő a rendelkezésre álló pénzügyi forrás.

Tisztelt Országgyűlés! Noha az önkormányzatok feladatait, önállóságát, a saját életterük formálásának kiemelt felelősséggel járó jogosítványait az utóbbi időben korlátozták, így is számos olyan feladat van, amelyeket önkormányzati szinten kell ellátni. Fontos megemlíteni, hogy a településüzemeltetési normatívák az utóbbi években nem változtak, miközben az árak pedig, mint tudjuk, igen. A mai normatívákból már nem lehet kigazdálkodni a településfenntartási feladatok mindegyikét. Kaszálás, önkormányzati utak kátyúzása, közvilágítás, mind olyan feladatok, amelyek ellátásának színvonala sok esetben csökkenő szintet mutat vagy fenntartásuk más, a település életében fontos feladatoktól von el költségvetési forrásokat, ugyanúgy, ahogy most a közmunka megváltozásával, a közmunka finanszírozásának megváltozásával a nagyobb adóerő-képességű települések esetében kevesebb közmunkást tudnak foglalkoztatni, és a közmunkához hozzájárulás, az önerő elviszi a pénzt erre és nem marad kaszálásra.

A költségvetés tervezése folyik, kérjük, hogy kerüljenek reális korrekcióra a településüzemeltetés önkormányzati állami normatívái is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 371 2019.04.01. 1:58  368-383

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az LMP-frakció is fontosnak tartja a gyermekvállalás támogatását, a gyermekek és a családok támogatását, tekintettel Magyarország demográfiai helyzetére. Fontosnak tartom, hogy minden olyan jó kezdeményezést támogassunk, amely a családok legszélesebb körének segíti az anyagi stabilitását.Az MSZP által benyújtott határozati javaslatból egy-kettőt emelnék csupán ki, hiszen az előttem szóló ismertette elég részletesen. A bölcsődei ellátással kapcsolatban nagyon fontos, hogy a nyitvatartás rugalmasabb legyen, és hogy a férőhelyek száma növekedjen, hiszen a modern munkaadói elvárásoknak ez a fajta bölcsődei rendszer és nyitvatartás nem tud megfelelni.

Fontos pontja továbbá az apáknak járó pótszabadság növelése, és ezt szándékosan emelem ki, mert úgy gondolom, hogy nemcsak anyja, hanem apja is van minden gyermeknek, és nagyon fontos, hogy a családok érzelmi stabilitását is segítsük azzal, hogy legyen idejük egymásra.

A másik pedig a rászoruló gyerekek ingyenes étkeztetésének kiterjesztése középiskolásokra is. Tehát a gyerek általában nem fejezi be a tanulmányait a 8. osztály végével, hanem tovább folytatja 18 éves koráig akár vagy még tovább, de nagyon fontos, hogy sok családnak ez komoly problémát okoz, és sokszor öt-hat óráig az iskolában tartózkodnak a gyerekek, és nem jutnak napi egyszeri, illetve esetleg csak este meleg ételhez, de sokszor hideghez sem.

Amit még kiemelnék a javaslatból, az a kisgyermekesek kilakoltatási tilalma. Nemcsak az övékét emelném ki szívem szerint, de a határozati javaslat ezt tartalmazza. Ezt nem kell magyaráznom, hiszen ma már többen megtették előttem.

És köszönöm, hogy államtitkár úr is itt maradt  ja, nem. Köszönöm szépen. (Derültség, taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 411 2019.04.01. 1:56  408-418

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy na, már megint egy ellenzéki uncsi javaslat, de nem uncsi. Azt is megmondom, hogy miért. Mert akármilyen furcsa, minket azért küldtek ide, hogy ezeket az uncsi javaslatokat újra és újra benyújtsuk, tízszer, százszor, ezerszer, húszezerszer, ahonnan jöttünk, amelyik területekről jöttünk, azoknak a társadalmi csoportoknak a véleményét, kérését, óhaját, rossz sorsáról való javítási szándékunkat kifejező javaslatokat hozzunk ide, azért, mert ez a dolgunk, és jogunk van felkérni. Hogy hogy jövünk mi ahhoz, nem értem, hogy a bizottság elutasítja, mi pedig idehozzuk ezt a javaslatot? Tényleg, ezért szégyellnem kéne magam, de nem teszem, merthogy akik engem ideküldtek, akár listáról  tudom, az LMP-frakció nem nagy, most majd ezt megkapjuk , de akkor is itt vagyok, ugyanúgy, mint mások. Jogomban áll beterjeszteni, hozzászólni, felkérni, és ezt is fogjuk tenni. És nem azért, hogy politikai tőkét kovácsoljunk magunknak, hiszen 11 órakor vajon ki nézi még a televíziót, ki foglalkozik a közvetítésekkel? Senki. De megmondom önnek, hogy miért. Azért, mert azt szeretném, ha egyszer  sajnos csak ön van itt, nem tudok máshoz szólni, mert mást az önök pártjából vagy a másik kormánypártból nem látok, ezért elmondom, azért, hogy hátha egyszer valamelyikük úgy érzi majd, miután esténként azzal foglalkozik, hogy megnézi az esti felvételeket, tanulmányozza a jegyzőkönyveket, hogy mit mondunk, és elolvassa, akkor majd arra fog gondolni, hogy igen, eljött az az idő, hogy majd én, fideszes vagy KDNP-s képviselő ezt beadom, vagy ennek egy változatát saját nevemen.

(22.50)

Engem nem fog érdekelni, hogy Hohn Kriszta neve nem lesz ott, és le merném fogadni, hogy rengeteg ellenzéki képviselőtársam lesz, akit ez nem fog érdekelni, hanem az lesz a lényeg, hogy annak az adott társadalmi csoportnak javítsunk a helyzetén. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 423 2019.04.01. 1:38  418-425

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Mint az előterjesztés másik embere vagy képviselője  már késő van egy kicsit, ilyenkor már akadozik a nyelvem  nagyon fontosnak tartom elmondani önkormányzati szempontból, ahogy Anita is mondta előttem, hogy igen, nagyon nagy problémát okoz az önkormányzatok számára az önkormányzati tulajdonú vízművek fenntartása. Több polgármester keresett meg engem az elmúlt időszakban, hogy kisebb-nagyobb tőkeinjekciókat kért tőlük az adott vízmű, amelyeket nem képesek befizetni. Például egy 220 fős faluban 2 millió forintot kellene befizetni, amire nincs pénz.Továbbá nagyon fontos megemlíteni azt, hogy az a baj a közműadóval, hogy egyrészt létezik, másrészt pedig hogy vezetékhosszra van kitalálva, ami nonszensz. Van olyan falu, ahonnan nem jön be annyi vízdíjbevétel, amennyibe a közműadó kerül azon az adott településen. Ugye, ez is egy kicsit furcsa dolog.

A másik pedig az, hogy a személyes tapasztalatom, hogy az elmúlt években valóban nagyon sokat hanyatlott. Minél nagyobb vízfej került kialakításra  ugye, először a mi térségünkben volt a Komló-Víz, abból lett a Mohács-Víz, aztán a Baranya-víz, és így tovább , pontosan minél nagyobb lett ez a szervezet, annál nehezebben tudott működni, annál rosszabb volt a helyzet a falvakban. Azt gondolom, hogy ha nem kap ez az ágazat sürgős segítséget, legalább azt, hogy a közműadó visszavonásra kerül, akkor komoly problémák lesznek, és lehet, hogy néhány év vagy néhány évtized múlva nem lesz egészséges ivóvíz mindenhol. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 250 2019.06.11. 2:12  245-256

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt több mint egy órában kisebbfajta pánik tört rám, hogy a végén nem marad egyetlen kormánypárti képviselőtárs sem a teremben. (Kovács Sándorhoz fordulva:) De szerencsére azért ön bennmaradt (Taps az ellenzéki padsorokból.), és nagyon köszönöm, hogy meg tetszik hallgatni, mert igazán nem üres Háznak beszél az ember. Mégiscsak néha az ellenzéket is meg kell hallgatni ezekkel a fura és erőltetett törvényjavaslatokkal kapcsolatban.Az LMP-frakció minden olyan törvényjavaslatot, annak tárgysorozatba vételét támogatni fog, és szívesen vitázna is a parlamentben ezekről, amely a családok valódi támogatását és boldogulását, védelmét hivatott segíteni. Ilyen például a rugalmas munkaidő, amiről Szabó Timea is beszélt. Nagyon jó lenne. Van olyan hatgyermekes anyuka ismerősöm, aki egyedül neveli a hat gyermekét, tehát bőven eleget tett a kormány kívánalmainak, már úgy értem, hogy túl is teljesítette, és szegény, ha betegek a gyerekei, akkor bizony nem talál melléjük senkit, mert annyit nem keres, hogy ebből bébiszittert fizessen, és a munkáltatók ezt nem tolerálják. A legkisebb gyermek óvodáskorú. Kérdezem, hogy mit tegyen szegény, ha a munkáltató jogszabályban nem kötelezett arra, hogy tűrje az ő távollétét. Akkor, ugye, nagyon hamar újra munkanélküli lehet.

Ezenkívül pedig főállású anyaként olyan kevés az a jövedelem, amit kaphat, hogy ez sem megoldás, hiszen több mint tíz éve nem emelték már a családi pótlékot, pedig az emelése égető lenne. Különösen az egyedülálló szülők esetében, mert ez a támogatáskülönbség nagyon elenyésző, hogy finoman fogalmazzak.

Tehát a családi pótlék emelése, hasonlóan a mindenkori öregséginyugdíj-minimum emeléséhez, amit mindig elmondok, szükségszerű lenne már, hiszen rengeteg támogatásnak ez az alapja.

De túlléptem az időmet. Köszönöm. (Az üres padsorokra mutatva:) Az államtitkároknak is ismét megköszönöm, hogy megjelentek és meghallgattak. Ja, nem! Köszönöm a szót. (Derültség és taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 20 2019.06.20. 9:43  1-163

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon, amikor a Parlament felé igyekeztem, akkor az jutott eszembe, hogy egy évvel ezelőtt már szerencsém volt részt venni a költségvetés vitájában, akkor még teljesen zöldfülűként, és nagyon zavarban voltam. Ma már ez kevésbé van meg, viszont a véleményem most is ugyanúgy megvan.Még megboldogult polgármester koromban mindig arra vágytam, hogy egyszer majd az ország költségvetésébe én is beleszólhassak, vagy legalábbis véleményt formálhassak róla, hiszen a végeken tapasztaltam a különféle költségvetéseknek az előnyeit, illetve a hátrányait. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök mindig elmondják ennek a költségvetésnek is az előnyeit, de engedjék meg, hogy én mint ellenzéki képviselő, most elmondjam azt, ami szerintem nem annyira jó és nem annyira szép, mint az előbb elmondottak.

Ez a költségvetés nem az, ami minden tekintetben megfelel Magyarországnak, és sajnos nem az, ami megoldja például az oktatás vagy az egészségügy problémáját. 2019-ben is joggal állapítható meg, hogy az oktatás alulfinanszírozott, pedig ennek a területnek is jóval több forrásra lenne szüksége. Ismét elmondhatjuk, hogy az oktatási büdzsé reálértéken csökken, sőt a csökkenés kiemelten érinti a felsőoktatás területét, amelynek az összfinanszírozása összegszerűen is csökkenni fog.

Ha az elmúlt éveket nézzük, az oktatási terület költségvetése a négy-öt évvel ezelőtti szinten van ma is. Ebből az következik, hogy a növekvő nemzeti össztermék mellett folyamatosan zsugorodik az oktatás GDP-arányos ráfordítása. Az oktatásban dolgozó szakemberek bérezéséből hiányzik a leginkább szükséges forrás. Ma egy kezdő pedagógus vagy egyetemi tanársegéd alig több mint 130 ezer forint keresettel rendelkezik, de ugyanúgy forráshiányos az iskolai és egyetemi infrastruktúra is.

Magyarország oktatási rendszere a legtöbb helyen nem képes hozni a XXI. század elvárásait, hiába a benne dolgozók megfeszített munkája. Az oktatás az egyéni és társadalmi felemelkedést lehetővé tevő rendszer, és mint ilyen, egyre nagyobb forrásigénnyel rendelkezik. Olyan oktatás kell, ahol mindegy, hogy az ország melyik szegletében él, milyen társadalmi rétegből jön, vagy melyik település iskolájában tanul, faluban vagy városban, ugyanolyan magas szintű szolgáltatást kell kapnia. Aki hátránnyal jön, annak kompenzálni kell a hátrányát, aki tehetséges, annak gondozni kell a tehetségét.

Nem a tárgyi tudást kell csak elsajátítani a diákoknak, hanem fejlődnie kell a készségeiknek és képességeiknek is, hogy a változó világ változó kihívásainak meg tudjanak majd felelni. Lehet, hogy Magyarország a mérete miatt egyelőre nem lesz a világ legjobb iskoláinak az országa, de arra igenis képes ez az ország, hogy olyan diákjai legyenek, akik később bárhol a világon megállják a helyüket. Képesek vagyunk rá, hogy aki versenyképes tudást és versenyképes béreket akar, annak ne kelljen külföldre mennie tanulni és dolgozni. A hazai oktatás bármely szegletének vonzónak és ösztönzőnek kell lennie az itthonmaradásra, illetve arra, hogy a külföldre távozott családok számára is vonzó jövőképet tudjunk mutatni.

(9.50)

Tisztelt Országgyűlés! A 2020. évi költségvetésben alapvetően pozitív az, hogy a szociális szolgáltatásokra vonatkozó előirányzat nőtt, de sajnos a támogatások növekedése nem egységes, bizonyos preferált szolgáltatásoknál igen jelentősnek mondható, más esetekben viszont elmaradt a bővülés.

Az emelések jelentős része alapvetően még mindig az elmúlt években fellépő költségnövekedést próbálja kompenzálni, így ez néhány kivételtől eltekintve nem jelent érdemi pénzügyi mozgástérbővülést a szolgáltatóknak. A költségvetési törvényben jelen pillanatban nincs nyoma a szociális ágazatban dolgozók bérrendezésének, hiszen a törvény 6. számú mellékletében a közalkalmazotti illetmények rendszere nem változik, ellenben továbbra is megmarad a szociális ágazati pótlékrendszer, de ez nem jelent évekre előremutató garantált bérnövekedést.

Mindenképpen fontos a szociális otthonok férőhelyeinek bővítése, hiszen egyre nagyobb igény mutatkozik manapság az idősellátásra, melynek egyik formája a szociális otthonokban történő gondozás, illetve hosszabb-rövidebb ideig kórházi ellátás igénybevétele. Példaként említeném Komló városát, ahol a komlói kórházban 51 krónikus belgyógyászati ágy, 30 ápolási ágy van. Természetesen állandó telt házzal működik, és akármilyen furcsa, körülbelül 30 ember évek óta életvitelszerűen itt él. Sajnos ezeket az embereket nincs hova elhelyezni, mert a komlói szociális otthonok maximális férőhely-kihasználtsággal működnek. Ez azt jelenti, hogy körülbelül két év a várakozási idő. Jelenleg a várakozók száma közel 200 fő, de nézzük, hogy hogy is néz ki ez a finanszírozás szempontjából. A szociális otthonok normatívája egy évben közel 700 ezer forint, addig a krónikus belgyógyászati vagy ápolási osztály 7 ezer forint/nap ellátást kap, és ha ezt beszorozzuk 365-tel, akkor ez 2,6 millió forint. Pedig a szociális otthonok jóval magasabb szintű szolgáltatás nyújtásra képesek, hiszen van pszichológus, gyógytornász, magasan képzett programszervező s a többi.

Ezenkívül jelentős probléma, hogy az imént említettekkel ellentétben az egyházi fenntartású szociális, egészségügyi, oktatási intézmények magasabb normatív támogatást kapnak, illetve elkülönített támogatások járnak az intézményeknek. Tehát ez is azt mutatja, hogy valójában ez az említett magasabb finanszírozás az, amelynek segítségével valóban jól megszervezhető az ellátás. Jogosnak gondolom azt, hogy az állami önkormányzati fenntartásúak is kapják meg ezeket az összegeket. Fontos, hogy a jobb anyagi körülmények miatt erős az egyházi intézmények munkaerőpiaci elszívó ereje, tehát hatalmas minőségi különbségek alakulhatnak ki az egyházi és az állami üzemeltetésű intézmények között amiatt, hogy ezeknek magasabb a normatív támogatása.

Fontos szót ejtenünk a háziorvosi ellátásról is. Magyarország települései hatalmas problémával állnak szemben, hiszen sok a betöltetlen háziorvosi praxis, illetve néhány éven belül több orvos is nyugdíjaskorú lesz, ami miatt tovább emelkedik majd az ellátatlan körzetek száma. Azt hiszem, feltétlenül hatékony megoldásokat kell találnunk, hiszen betegek ezrei nem maradhatnak háziorvosi szolgáltatás nélkül. Az világosan látszik, hogy az OEP-finanszírozás nem fedezi a háziorvosi praxis valós kiadásait. Ennek megoldása lehetne, ha emelnék a háziorvosi pontértéket. Sajnos, a mostani finanszírozásból nem megoldható például az elavult, tönkrement eszközök pótlása. Miközben az elmúlt időszakban szerencsére elkezdődött a szakorvosi bérek rendezése, eközben sajnos valahogy a háziorvosok finanszírozása ehhez nem zárkózott fel.

A másik hasonló probléma, amely az előzőekkel is összefügg, a települések által ellátandó feladatok közül az orvosi ügyelet ellátása. Problémát okoz, hogy szinte mindenhol kiszervezett ez az ellátás, ezért rendkívüli nehézségeket okoz az orvosok bevonása az ügyeletellátásba. A háziorvosok 24 órás ellátásra kötnek szerződést, de többségük sajnos nem hajlandó az ügyeleti ellátásban közreműködni. A megoldás az lehet, hogy amelyik orvos területi ellátási kötelezettséggel ír alá szerződést, azoknak a számára kötelezően szükséges lenne előírni ügyelet adását, természetesen a megfelelő díjazás ellenében. Az tarthatatlan, hogy egy 22 ezres városban három orvos látja el az ügyeletet folyamatosan. Túl alacsony a finanszírozás, délután 3 órától reggel 7-ig látja el az orvos az ügyeleteket, amiért nagyjából 3500 forint díjazásra jogosult óránként. Ezzel szemben az orvosok legalább 7 ezer forintos ügyeleti díjat várnak óránként a fenntartótól. De az önkormányzatok minimális hozzájárulást tudnak csak vállalni, ami nem tudja az alacsony finanszírozást kompenzálni, tehát az ügyeleti díj jelentős emelése is indokolt lenne.

Csatlakozni szeretnék Stummer János képviselőtársamhoz. Talán idézhetném akár szó szerint is a szavait, de nem voltam képes arra, hogy ezt konkrétan megjegyezzem, hogy egy nemzetnek vagyunk a képviselői, és úgy gondolom, az ellenzék is mondhat olyan javaslatokat, az ellenzéki képviselők is hozhatnak fel olyan problémákat, amelyeket érdemes megfontolni és akár még ne adj’ isten, beépíteni a törvényekbe, és nem meggondolás nélkül lesöpörni. Köszönöm a szót. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 48 2019.06.20. 14:01  1-163

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! A másodikkörös felszólalásban az önkormányzatokkal szeretnék kicsit foglalkozni, és pontosan ezért, mielőtt még a költségvetés részleteibe mélyülnénk, szeretnék néhány szót szólni az adósságkonszolidációról.Nagyon égetően fontos volt az önkormányzatok adósságkonszolidációja. Azt gondolom, hogy a különböző települések jórészt önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy adósságot halmoztak fel. Így történt ez az általam vezetett Mánfa községben is. Cseresnyés államtitkár úr már a fejemre olvasta, hogy Mánfának volt 14,5 millió forint adóssága, ami valóban így volt. Ez különböző végkielégítések kifizetése miatt keletkezett még annak idején. De! Bár ez az adósságkonszolidáció megtörtént, és ennek akkor nagyon örültünk, igazán úgy gondoltam, hogy ez mégiscsak egy nagyon szimpatikus lépés volt az akkori kormányzat részéről, viszont abban az évben, illetve a következő évben akkora elvonás történt konkrétan a mi községünk esetében, amely körülbelül majdnem ugyanekkora összeg volt. Tehát azért ezt is mindig meg kell ilyenkor jegyezni.

A 2020. évi költségvetés önkormányzatokra vonatkozó mellékletei első olvasásra sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint a korábbi. Viszont fontos megemlíteni mindjárt az elején, hogy nagy örömmel láttam a falugondnoki normatíva emelését, hiszen az ellenzéknek nemcsak az a dolga, hogy kritizáljon, hanem az is, hogy elmondja, mi jó  ami jó, az jó , és valóban nagyon örvendetes, hogy majdnem kétszeresére emelkedik ez a normatíva. Ez rendkívül fontos, különösen a kistelepülések életében, hiszen a falugondnoki intézmény, hogy így mondjam, mára már a települések mozgató erejévé vált. Rendkívül nagy az elmúlt években az igény a falugondnoki szolgáltatások igénybevételére, gondolok itt elsősorban a különféle szociálisabb jellegű szolgáltatásokra, mint például gyógyszerfelíratás, orvoshoz hordás s a többi, de tudjuk, hogy a falugondnokság segít működtetni a polgármesternek a települést, így ott is rengeteg a teendő. Pontosan ezért volt nagyon lényeges, hogy ez a normatíva emelkedjen, mert a korábbi években ebből szinte csak a bért és a járulékait lehetett kifizetni a falugondnoknak, és ez sem egy versenyképes jövedelem, pedig az igazi falugondnok sok mindenhez ért és sokféle szakmunkát is tud akár helyettesíteni. Igaz, mindig az adott község igényei formálják, hogy tulajdonképpen milyen végzettségei, képességei, kompetenciái legyenek ennek a falugondnoknak.

De tény, hogy egyre nagyobb a szükség, mint ahogy mondtam, és a településüzemeltetési feladatokat is egyre nehezebb elvégezni; köszönhető ez annak, hogy a közmunkaprogramban részt vevők száma csökken. Ami persze egyértelmű cél volt a korábbi években, hiszen a közmunkaprogramban való részvétel kizárólag csak átmeneti állapot lehet, és a cél az, hogy ezek az emberek a munkaerőpiacra visszataláljanak, amivel teljesen egyet tudok érteni. Éppen ezért, akik jobban képzettek voltak, illetve olyan képességgel rendelkeztek, amely szükséges és hasznos volt a munkaerőpiacon, azok el is tudtak helyezkedni.

Viszont újra el kell mondanom, hogy gondolnunk kell azokra, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt jelenleg nem alkalmasak arra, hogy a versenyszférában elhelyezkedjenek. Velük is törődni kell, olyan átfogó programra lenne szükség, amely képet ad ezeknek a munkavállalóknak az egészségi, mentális és szociális helyzetéről, és amikor ez a kép előáll és megállapítja az adott szakemberekből álló bizottság, hogy mik a problémák, akkor szakszerű segítségben kell őket részesíteni. Azt bizonyára látni lehet  tudom tapasztalatból, hogy látni lehet , hogy alkalmassá lehete őket tenni arra, hogy újra a versenyszférában dolgozzanak, vagy pedig nem. Amennyiben nem, el kell gondolkodni ezeknek az embereknek a továbbfoglalkoztatásán. Természetesen fontos és szükséges, hogy számukra továbbra is megmaradjon a szociális jellegű közfoglalkoztatás. Viszont ez a körülbelül 54 ezer forintos nettó bér rendkívül kevés. Ez az az összeg, ami szinte semmire sem elég; bár a minimálbér igen, a közfoglalkoztatási bér nem emelkedett az elmúlt években az előbb említett cél miatt, amit már mondtam, mert nagyon helyesen nem akarták arra ösztönözni a munkavállalókat, hogy bennragadjanak a közfoglalkoztatásban. Ám mégis vannak olyanok, akik benneragadtak az elmúlt évek vagy több mint egy évtized különböző közfoglalkoztatási formáiban.

Ahhoz, hogy ők el tudjanak boldogulni az életükben, ahhoz bizony ez az 54 ezer forint nagyon-nagyon kevés. Vegyünk például egy általam jól ismert asszonyt, aki 54 ezer forintot kap, 27 ezer forintot fizet az albérletére, a villany- és vízszolgáltatásra, és 27 ezer forintja marad arra, hogy megéljen. Lássuk be, hogy ebből nem lehet megélni. Valószínű, hogy ő rehabilitációra szorulna, de nem biztos, hogy minden esetben ezek az emberek tudják magukról azt, hogy például rokkantosítási ellátás iránt is lehet folyamodni. Tehát az ő helyzete rendkívül kilátástalan, mert a maradék 27 ezer forintból képtelen eltengődni. Ezért mindig valamilyen más egyéb rendkívüli ellátáshoz vagy kölcsönhöz folyamodik, ami csak fokozza a problémáit.

Tehát azt gondolom, nem az a megoldás, hogy különböző jogcímeken további segélyeket állapítunk meg számukra, hanem az lenne a megoldás, hogy olyan munkabért kapjanak, hogy ezekre ne szoruljanak rá. Hibásnak tartom azt az elképzelést, hogy az önkormányzatokat arra kényszerítjük, hogy járuljanak hozzá a közmunkaprogramhoz, hiszen erre a kistelepülések nagy része nem képes. Vegyünk például egy Borsod megyei zsáktelepülést, ahol a közmunkások száma sokkal magasabb lakosságszám-arányosan, mint egy városhoz közelebb lévő településen. Tudom, adóerő-képességhez van kötve, hogy mennyivel kell hozzájárulniuk a közfoglalkoztatottak munkabéréhez, de ez bizony megterheli ezeknek a településeknek a költségvetését. Például egy húsz főt alkalmazó önkormányzat akár kétmillió forintot is hozzá kell hogy rakjon a közmunkaprogramjához. Korábban kaptak jelentős mennyiségű dologi kiadásra összegeket a települések, pár millió forintokat, kisebb települések, mondjuk például, egy ezerfős település esetében, ha 40 főt foglalkoztatott, 8 millió forint dologi kiadásban részesült. Viszont ezt az összeget is jelentős mértékben csökkentették százalékos arányban is, most ugyanez az összeg egymillió forint. Tehát az a 7 millió forint hiányzik a költségvetésből, hiszen abból tudta korábban megoldani az utak kövezését és megannyi másfajta feladatot. Ezért most azt mondom, hogy bár nagyon jó, hogy emelkedett a zöldterület-fenntartásra fordítandó összeg, de még mindig kevés.

De nemcsak a kistelepülések vannak rosszabb helyzetben, hanem például a városok feladatellátását, a városüzemeltetést is befolyásolják ezek a normatívák. Mint ahogy mondtam, a zöldfelület karbantartására fordítandó összeg növekedett, de nem megfelelő mértékben. Mondhatnánk azt, hogy csepp a tengerben. Ez a körülbelül 10 százalékos emelés nem tudja behozni az elmúlt évek lemaradását. Nem képes utolérni a megnövekedett munkaerőköltségeket és az elszállt dologi kiadásokat. Évek óta nincs pénz vagy pályázati lehetőség nagygépek beszerzésére, mely az önkormányzatok településüzemeltetési feladatainak elvégzését segítené, pedig kevés a munkaerő, amit enyhíthetne jobb, korszerűbb gépek beszerzése. Nagyértékű eszköz működtetésére, beszerzésére pályázat mára már reménytelennek tűnik. Ha azt mondjuk, hogy nem kell gép, akkor viszont szolgáltatási költségként el kellene ismernünk ezeket a kiadásokat.

Fokozott problémát jelent a különféle önkormányzati épületekkel, intézményekkel kapcsolatos szakmunkaigény is. Gondoljunk például az építőipari jellegű szakmunkákra, kőműves-, villanyszerelő-, vízvezetékszerelő-munkákra, vagy egyéb más hasonló végzettséget igénylő feladatokra.

(13.00)

Az építőiparban, mint tudjuk, teljesen elszálltak az árak, amiket mára már követni se lehet. Az emelkedés mértéke legalább 50 százalékos.

A közalkalmazotti bér alacsonyan tartása miatt az imént említett szakmunkásokat a közalkalmazotti jogviszonytól egyre távolabb tolja ez az alacsony bértábla. Megállapítható, hogy a bérek tekintetében az önkormányzatok nem tudnak versenyképesek lenni. Esetleg pályakezdőket tudnak alkalmazni, de az alacsony bérek miatt sajnos a gyakorlat megszerzését követően inkább a versenyszférában helyezkednek el ezek a munkavállalók.

További komoly probléma, hogy egy 25 ezer fő körüli városban a közös hivatal lehetséges létszáma 54-55 fő, így nem tudnak finanszírozni például ügykezelőt, gondnokot, takarítót. Míg egy hasonló létszámú fővárosi kerület ugyan kevesebb fajta feladatot lát, mégis 20 fővel többet alkalmazhat.

Rendkívül nagy probléma a köztisztviselői alapilletmény emelésének elmaradása, hiszen az elmúlt több mint tíz évben ez az alap 38 650 forint. És igen, a jövő évi költségvetésben megjelenik ugyan egy körülbelül bruttó 50 ezer forint plusz járuléknyi összeg, amivel az alapilletményt el lehetne téríteni, de ezt nem kötelező megadni, így nincsen garancia arra, hogy emelkedni fog ez az összeg. Ismerek olyan pénzügyi végzettségű köztisztviselőt, aki jelenleg 145 ezer forintot visz haza, a versenyszférában ugyanezzel a végzettséggel kétszer ennyi fizetést is tudna keresni.

Nem olyan vonzó már a köztisztviselői életpálya, mint volt régen, hiszen ez a régóta elmaradt béremelés visszatartja a munkavállalókat attól, hogy köztisztviselők akarjanak lenni, pedig régen ez egy rangos és nagyon jó munkának számított. Tehát legyünk őszinték, ez a havi 50 ezer forint körüli összeg nem tudja kompenzálni a 13 év minimálbér-emelését. A munkavégzés sajnos egyre inkább leértékelődik az önkormányzatoknál, ami azt jelenti, hogy amennyiben a köztisztviselői szakma még jobban fel fog hígulni, akkor  aggasztó  ez a minőségi munkavégzés rovására fog menni.

Néhány szót szólnék még a „Magyar falu” programról, amit ma nagyon sokan sokféleképpen emlegettek. Nagyon-nagyon fontos a „Magyar falu” program, úgy kellett a falvaknak ez, mint egy falat kenyér, és nagyon remélem, hogy az a fajta szakmai anyag, az az alap, amit a különböző települési önkormányzatok szövetségének felkért szakértői, illetve ezeken a területeken dolgozó gyakorlott emberek készítettek, majd minél több és nagyobb számban megjelenik ebben a programban. Ugye, most még csak egy szeletét látjuk, és én nagyon-nagyon örülnék annak, ha látnám ennek a folytatását is. Sok polgármester mondta azt, nem tudja, hogy leszneke majd ráépülő pályázatok, illetve hogy milyen módon tudnak majd elszámolni, tehát mi lesz a pontos elszámolási módja ezeknek a pályázatoknak.

Remélem, hogy nem a népesség csökkenése miatt kell aggódni a falvakban, hanem nemsokára majd arról beszélhetünk, hogy növekszik a népesség a különféle intézkedések hatására. Azért lenne fontos, hogy a helyi szereplők, a terepen dolgozó polgármesterek és önkormányzati szakemberek elképzelései minél nagyobb mennyiségben be legyenek építve ebbe a programba, mert úgy gondolom, ők valóban tudják, hogy az adott térségben mi az, ami egyre égetőbb és egyre nagyobb probléma. Ugye, nem lehet egy lapon említeni egy Borsod megyei vagy baranyai kistelepülést egy Győr-Moson-Sopron megyeivel vagy egy Pest megyeivel, tehát nem egyformák az adottságok, sem domborzati, sem közlekedésföldrajzi, sem semmilyen más értelemben.

Ennyit gondoltam. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 22 2019.07.01. 5:09  21-24

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Hamarosan a tisztelt Ház elé kerül majd Magyarország 2020. évi költségvetésének elfogadása. Ebből világosan láthatjuk, hogy mire és mennyi pénzt szán a kormány a jövő évi büdzséből, viszont az ellenzék által beadott több mint 800 módosító javaslatból egyetlenegy sem került elfogadásra a Költségvetési bizottságban. Ezt nem nagyon értettem, és hihetetlennek találtam, hogy egyetlenegyet sem találtak a bizottság kormánypárti tagjai elfogadásra érdemesnek. Ezen az ülésen, miután az egyik javaslat kapcsán halkan megjegyeztem, hogy nem hallottam jól, hogy mi az elutasítás oka, egyik képviselőtársam még odaszólt, hogy: „Nem mindegy? A lényeg, hogy a kormány nem támogatja.” Nos, nekem nem mindegy, mert én naiv, azt gondolom, hogy demokráciában élek. Nos, ezek után, bízva mégis a demokráciában, úgy gondoltam, meg kell osszam gondolataimat a szegénységről, a közmunkáról és emberek sokaságának kilátástalannak tűnő helyzetéről, hiszen ezért is vagyok itt. Felszólalásom célja a megoldáskeresés. Azért mondom ezt, mert bármilyen hihetetlen, nem csupán kritika lehet egy ellenzéki képviselő célja a felszólalásával, hanem az is, hogy valamilyen problémára felhívja a figyelmet, és az is, hogy elhozza a tisztelt Ház elé adott csoportok, emberek jajkiáltásait.

Hogy mi a szegénység, arról sokan sokfélét mondanak. Rengeteg riport, újságcikk, dokumentumfilm és könyv lát napvilágot az adott témában. Én is sokfélét olvastam, de azt gondolom, hogy akkor lehet igazán megérteni a lényegét, ha az ember saját maga tapasztalja, amikor lehetőségünk van belelátni mások életébe, amikor beengednek a lakásaikba, amikor utolsó mentsvárként hozzánk fordulnak, sőt, amikor évek óta ismerjük és látjuk sorsának alakulását. Mint mondtam, sokan sokfélét gondolnak a szegénységről és a szegényekről, és igen, tény, hogy vannak olyanok is. Hogy milyenek? Igen, akik isznak, drogoznak, nem szeretnek dolgozni. De mi van azokkal, akik nem tudnak? A betegekkel, az idősekkel, a gyerekekkel? És ilyenkor a válasz az, hogy emelkedett a minimálbér iksz százalékot, hogy családi adókedvezmény van, ingyenes tankönyv, s a többi, s a többi. Tudom, tisztában vagyok vele, és ezek jó döntések, és igen, kellenek, de sajnos olyanok is vannak, amelyek sohasem érik el valódi céljukat, vagy olyanok, amelyek mire a terepre érnek, semmivé lesznek, elkorcsosulnak, nem érnek le vidékre.

Falusi polgármesterként megtapasztaltam sokféle szegénységet, sok csalódást, kilátástalanságot, betegséget, mentális problémákat, megtapasztalhattam különféle közfoglalkoztatások sikereit és kudarcait egyaránt. Tudom, a közfoglalkoztatás célja az, hogy a benne részt vevők visszataláljanak a munkaerőpiacra, és ez is az egyik oka annak, hogy nem növekedik a bérük. 2011-ben a nettó közfoglalkoztatási bér 47 025 forint volt, ’19-ben ez 54 217 forint nettóban. Nyolc év alatt 7192 forintot emelkedett. De mire is elég ez az összeg, mit lehet venni 54 217 forintból? Ha egy ember ennyiből próbálja magát fenntartani, és kifizeti az alaprezsit  hangsúlyozom, alaprezsiről beszélünk , az legalább 20-30 ezer forintot tesz ki, és marad 25-30 ezer forintja, hogy fára gyűjtsön, egyen, ruházkodjon, napi ezer forintból. Azt gondolom, hogy eljött az idő, amikor cselekedni kell. El kell gondolkodni azon, hogy aki jelenleg még a közfoglalkoztatásban dolgozik, miért nem tud elhelyezkedni a versenyszférában. Esetleg zsáktelepülésen lakik és nincs megfelelő tömegközlekedés? Betegséggel küzd? Talán mentálisan nem alkalmas a munkavégzésre? Idős? Szakképzetlen, esetleg analfabéta? Azt hiszem, ezekre a kérdésekre a munkavállalót ismerő orvos, kistelepülésen akár a polgármester, a szociális munkás, a családsegítő szolgálat munkatársa tudhatja a választ.

Ha megtörténne egy ilyen kutatás, egy ilyen okkutatás és állapotfelmérés, sokkal könnyebb lenne megtalálni a megoldást ezeknek a közmunkában rekedt munkavállalóknak. Ha lehetőség van őt segíteni abban, hogy a munkaerőpiacon érvényesülni tudjon, akkor segítsen neki az adott hatóság, ha viszont az állapota visszafordíthatatlan, akkor lehet, hogy a szociális jellegű közfoglalkoztatás a megoldás. Viszont akkor olyan munkabér megállapítására van szükség, amely nem konzerválja a kilátástalanságot, az éhezést, a nyomort, és erre sajnos nem ad megoldást egyhavi, esetleg egyhavi pluszjuttatás, egyszerűen a bérüket kell megemelni. Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 47-49 2019.07.08. 3:29  41-87

HOHN KRISZTINA, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: (Nem működik a mikrofon.) Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportjának kisebbségi véleménye…

ELNÖK: Egy pillanat, képviselő asszony. A kártyája a helyén van?

HOHN KRISZTINA, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Igen. Most már hallatszik. Köszönöm a szót még egyszer.Az LMP képviselőcsoportjának kisebbségi véleményét fogom előterjeszteni.

Ez a költségvetés a jövő felélésének forgatókönyve. Kevesebb pénz jut a környezetünk védelmére, a klímaváltozás megfékezésére, kevesebb pénz az oktatásra, de több pénz a multiknak és a felső középosztálynak. A Fidesz-kormány minden évben szűkíti azok körét, akik jól járnak a költségvetéssel, és egyre bővül azoknak a száma, akiket a kormány az út szélén hagy.

A jövő évi költségvetés továbbra sem néz szembe a bérválsággal, a lakhatási válsággal és a klímaválsággal. Továbbra sem segíti hatékonyan az egyszülős családokat, a devizahiteleseket, az életkezdés nehézségeivel birkózó fiatalokat. Nem teszi működőképessé az egészségügyet, és nem fejleszti az oktatást. Nem teremt élhetőbb időskort a nyugdíjasoknak. Nem támogatja a hazai kis- és közepes vállalkozásokat megfelelően, nem állítja meg az elvándorlást.

De a költségvetésnek vannak nyertesei: a multinacionális cégek, a nagyvállalkozások és a bankok. Alig kell adózniuk, cserébe viszont számolatlanul kapják az állami támogatást. A kormány garantálja, hogy a magyar munkavállalók nyomott béren dolgozzanak, aztán ha fenyeget a munkaerőhiány, akkor kapnak egy rabszolgatörvényt. Ha az sem segít, akkor pedig jöhetnek a keleti országokból importált munkavállalók.

A költségvetés másik nyertese egy szűk kör. Idén a szálláshelyek áfája csökken 5 százalékra, amit a Balaton körüli idegenforgalmi érdekeltségeket felvásárló Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és többiek köszönnek szépen. Nádast, erdőt irtanak, szabadstrandokat felszámolnak.

A harmadik nyertes Kína és Oroszország, amelyeknek száz- és ezermilliárdokkal kedveskedünk; előbbiek a teljesen felesleges Budapest-Belgrád vasútvonalat kapják, utóbbiak a paksi bővítés pénzeit.

Mindezek helyett az LMP egy olyan költségvetést szeretne látni, és ezt jelzik módosító javaslataink is, amelyben az oktatás és az egészségügy forrásai bővülnek, az oktatásban dolgozók is rendes bért kapnak, amiben a fenyegető klímavészhelyzetnek megfelelően jelentős források állnak rendelkezésre a katasztrófaelhárításra és a felkészülésre, erőforrásaink megőrzésére, arra, hogy gazdaságunkat teljesen átalakítsuk és fenntarthatóvá tegyük.

(13.10)

Olyan költségvetést szeretnénk látni, amelyben a társadalmi szolidaritás, a társadalom szétszakadásának megakadályozása elsőrendű cél, és meg is nyilvánul a progresszív szja-rendszerben, az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésében, a szociális szféra béremelésében, a gondoskodás, például otthonápolás rendes anyagi elismerésében. Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP, az MSZP és a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 18 2019.10.24. 8:03  1-94

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mint Csárdi Antal képviselőtársam is elmondta, ez a költségvetés az elszalasztott lehetőségek és a jövő iránti adóssághalom növelésének költségvetése volt, gondoljunk csak az oktatás, az egészségügy vagy a környezetvédelem területére. A frakció már a költségvetés vitájánál is jelezte, hogy ennek lesznek vesztesei.Nézzük, kik is azok a vesztesek! Vesztesei általában a közalkalmazottak, akiket hosszú évek óta nem érintett béremelés, vagy csak részlegesen, különböző, bérbe nem épülő pótlékokkal. Még szerencse, hogy a bérük legalább kiegészítésre kerül, ha nem éri el a minimálbért vagy a garantált bérminimumot.

Vesztesei továbbá az önkormányzati köztisztviselők. Ők egy évtizede nem kaptak illetményemelést, így legalább 30 százalékos emelésre lenne szükség. Vesztesei a szociális dolgozók, akik egész területükkel együtt szinte leértékelődtek, éhbérért dolgoznak. Ez különösen vidéken feltűnő.

Vesztesei a rendszernek a bölcsődei és óvodai dolgozók. Bérük az elvárható minimumot sem érte el, és sok éve nem emelkedett. Az óvodák hálózatára sokkal kevesebb a forrás, mint az igény, ami egyébként a helyes kötelező óvodáztatás miatt akkora. Ha beruházásra akad is támogatás, a dolgozók megbecsülésére már nem futja. Kiemelten vesztesei a rendszernek még a megváltozott munkaképességűek és munkakeresők is. A kormány jelentős részüknek elvette az ellátását. Sajnos, erre a járulékkedvezmény sem volt megoldás.

Vesztesei a rendszernek a hazai mikro- és kisvállalkozók. A piacok, a szakképzett munkaerő hiánya miatt fejlődésük, termelékenységük növekedési lehetősége korlátozott, még ha a néha áramló beruházási pénzek próbálnak is ezen javítani. Vesztesei a rendszernek a hazai mikro- és kisvállalkozóknál dolgozók is. Nagyon nagy részük minimálbérre van bejelentve, és rengetegen zsebbe kapják bérük egy részét, így majd nyugdíjuk is alig lesz, és a járulékfizetés is jóval kevesebb, ami befolyik az államkasszába.

Vesztesei a rendszernek továbbá a vidéken élők, a kisvárosban vagy a falun dolgozók, hiszen több száz háziorvos hiányzik, gyerekorvosért, fogorvosért is messzire kell menni. Messze az iskola, és kistelepülésre már nehéz szerezni pedagógust. A tömegközlekedés szórványos, arra biztosan nem alkalmas, hogy néhány településsel odébb vállaljon valaki munkát, és még a családra is maradjon ideje. Az utak állapota sok helyen katasztrofális, sok mellékúton szinte lehetetlen közlekedni.

Az autópályák épülnek ugyan, de rajtuk ez nem segít, így minden más előnye  környezet, közösség, nyugodtabb élet  ellenére a vidék elnéptelenedik. Állandóan csökken a lakosságszám a legtöbb településen. Megfelelő közszolgáltatások híján nincsenek beköltözők. A külföldre távozók viszont egyre többen vannak.

Nagy vesztesei a rendszernek az egyéni gazdálkodók. A földek jó részét elvitték ismerősök, kormánypártközeli ismerősök, a városi ügyvédek, oligarchák strómanjai. Még ha tudnának is gazdálkodni, a mindent elnyelő, újjáalakuló feudális nagybirtokrendszer nem sok esélyt hagy a kicsiknek, előbb-utóbb mindenkire sor kerül. A kamara pedig, ami egyébként segíthetne nekik szerveződni, szövetkezni, együttműködni, szintén csak az előzőekben említettek hatalmi harcának terepe.

Ezen belül is nagy vesztesei a rendszernek a biogazdálkodók. A vészesen fogyó erőforrások miatt növekedésük létfontosságú lenne. Az ökológiai gazdálkodásban művelt terület Európában talán egyedülálló módon nem nőtt. Mindez szomorú bizonyságot nyert az azóta lezajlott folyamatokkal, a vidék kilátásainak romlásával. A zárszámadásitörvény-tervezet szépen leírja, hogy cél lenne a vidék felemelése, a népességmegtartó erő növelése, az élelmiszer-önrendelkezés javítása, de az irányvonalak sajnos nem e célokat támasztják alá. Ha a számok mögé nézünk, akkor a romló folyamatokat látjuk, amelyek beavatkozásért kiáltanak.

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma is csökken. A tervezet ezért ugyan a munkaerőhiányt teszi felelőssé, ám ez akkor, amikor a kormány éppen a minden korábbinál magasabb foglalkoztatással érvel, elég fals. Miért éppen a mezőgazdaságban csökkent a foglalkoztatottság, amikor mindenhol máshol bővült? Lehet, hogy az a nagy bővülés nem is egészen valós, hanem például a külföldön dolgozók statisztikái húzzák fel? Ráadásul nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az élelmiszer-feldolgozó iparnál is ez a trend figyelhető meg.

(12.20)

A mezőgazdaságban továbbra is az elavult, hagyományos termékszerkezet a domináns: kukorica, napraforgó, búza, tritikálé, repce. Ezeket alapvetően nagytáblás mezőgazdasági struktúrában termelik. Ezen a rendszeren mind gazdasági, mind fenntarthatósági szempontból gyökeresen változtatni kellene, erre azonban semmi szándék nem látszik.

A támogatási rendszer a területi adottságok kiküszöbölésével nem foglalkozik. A legjobb magyar földeken gazdálkodók épp annyi támogatást kapnak, mint akik a gyengébb, például a nógrádi domboldalakat művelik. A bogyósgyümölcs-termelés haldoklik, Magyarország szörpüzemei szinte minden szörphöz külföldről behozott sűrítményeket használnak. A magyar eper-, málna-, ribizliszörpök legfeljebb családi biogazdasági szinten elérhetők. De, mint említettük, a biogazdálkodás nem prioritás a kormány számára.

A mezőgazdaság nagyban összefügg a természetvédelemmel, a zöldfolyosó-hálózatokkal, az intenzíven vagy kíméletesen művelt vagy éppen érintetlenül hagyott területek elhelyezkedésével, arányaival. A barnamezős területeken létesítmények sokasága áll lepusztulva, gazdátlanul, míg új ipari, mezőgazdasági telephelyek, napelemparkok nőnek ki gyepeken, réteken vagy korábbi szántóterületeken.

A környezet- és természetvédelem területén sem lehetünk büszkék az elért eredményekre. Már részletesen ejtettünk szót az állami környezetvédelem lerombolásáról, de meg kell említeni ismét azokat a területeket, amelyek leginkább érintik a mezőgazdaságot, a természeti létalapot szolgáltatják hozzá a talajtól a beporzásig, és szintén romló tendenciát mutatnak.

Teljes egészében szétzilálódik a vízgyűjtőalapú környezetvédelmi és vízügyi igazgatás. A területi környezetvédelmi hatóságok szakemberállománya megfogyatkozott. A vízügyi igazgatás külön egy erre alkalmatlan szervezetnél van.

A nemzeti környezetikár-elhárítási program sok éve sok környezeti kárral nem foglalkozik, miközben az állam felelőssége megkérdőjelezhetetlen. Alig nőtt a védett természeti területek kiterjedése, miközben számos élőhelyünk elmaradó tájrevitalizáció okán került veszélybe. Különösen nagy veszélyben vannak sok helyütt a vizes élőhelyek. Csökkent a környezetvédelmi hatóságok kapcsolata a működési területükkel, csökkent a helyismeret, és csökkent az egyébként is csekély számú természetvédelmi őrök száma is.

Összességében: a törvényjavaslat számunkra elfogadhatatlan, álláspontunk szerint az egész természetierőforrás-gazdálkodás, agrártámogatás, erdőgazdálkodás, vidékfejlesztés, környezet- és természetvédelem mást és sokkal többet kíván, sürgős változásért kiált.

Mindig azért mondjuk el ezeket a mondatokat, mert úgy gondoljuk, az ellenzéknek az is feladata, hogy a hiányosságokra megpróbálja felhívni a figyelmet, hiszen a kormánypártok elmondják azt, hogy mi a jó, mi pedig elmondjuk, hogy szerintünk mi a nem jó. Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 10 2019.10.28. 5:13  9-12

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Van néhány olyan téma, amelyről nehéz beszélni. Az egyik ilyen a gyermekbántalmazás. A WHO definíciója szerint, mint az ismert, a gyermek bántalmazása és elhanyagolása, a rossz bánásmód magába foglalja a fizikai és/vagy szellemi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, a bizalmon vagy a hatalmon alapul. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudták önök, hogy Magyarországon például 2013-ban harminc gyermek halt meg gyermekbántalmazás vagy elhanyagolás következtében? Tudták azt, hogy a gyermekbántalmazás túlnyomó többsége a családon belüli erőszak kategóriájába tartozik, mely hivatalosan 7-8 ezer gyermeket is érint évente? Tudták, hogy a valóságban sok olyan eset van, amely nem kerül felszínre, nem ér el a gyermekvédelmi szakemberekhez? Tudták, hogy a szexuális abúzust csak az esetek körülbelül 7 százalékában követi el ismeretlen? Ami azt jelenti, hogy 93 százalékban rokon vagy családi jó barát, esetleg szomszéd az elkövető. Hogy apák, nagyapák, nagybácsik, testvérek, nevelőapák követik el nagy többségben gyerekek, sokszor egészen kis gyermekek ellen ezeket a cselekményeket. Tudták, hogy az elkövetők több mint 90 százaléka férfi, és csak 20-30 százalékuk serdülőkorú?

Tudták, hogy a magas iskolai végzettséggel rendelkezők ugyanolyan arányban bántalmaznak gyermekeket, mint az alacsony végzettségűek? Sajnos a magas társadalmi státuszú vagy éppen köztiszteletnek örvendő személyek által elkövetett abúzus ritkábban kerül napvilágra, mert ilyen esetekben az áldozatok joggal arra számítanak, hogy a környezetük nem fog hinni nekik.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy hogyan lehet ez. Csukott szemmel járunk, vagy nem akarjuk észrevenni a sok esetben nyilvánvaló jeleket? Az iskolában, a szomszédoknál, a rokonságban nem vesznek észre semmit? Hogyan lehetne az érintetteknél, a családoknál és a hozzátartozók esetében a szégyenérzést feloldani, hogy el merjék mondani, hogy baj van, és segítségre van szükségük? Miért van az, hogy ha a gyermek vagy valamelyik családtag, például az édesanya mégis segítségért fordul, akkor vagy már a közvetlen környezetükben nem hisznek neki, de nem is próbálnak utánajárni, vagy olyan eljárás következik, hogy az áldozat újra és újra át kell élje a borzalmakat? Tudták, hogy a legtöbb esetben a bizonyítási eljárás során ezek az ügyek elakadnak? De miért? Tudták, hogy azért nem készül minden esetben felvétel a gyermek meghallgatása során, mert nem ki-, hanem meghallgatás történt? Tudták, hogy sok esetben a kirendelt szakértő felnőttpszichológus? Tudták, hogy a nyomozóknak nincs felelősségük, ha nem megfelelően teszik fel a kérdéseket, vagy ha nem a szakmai előírásoknak megfelelően járnak el, és használhatatlan lesz a gyermek kihallgatása?

A kormánynak és a társadalomnak első számú feladata lenne, hogy oly módon támogassa a családokat, hogy minél több nehézséget, gondot átvállaljon tőlük. De az oktatási-nevelési intézmények szerepét is kiemelném, ahol a pedagógusok nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülése révén kevesebb feszültségre, konfliktusra, abúzusra kerülhetne sor. Illetve pedagógusok aktívan részt vehetnének a jelzőrendszer működésében, a felvilágosítás, az egészséges étrend és a családi életre nevelés közvetítésében. A szakszolgálatok, orvosok, védőnők szerepét fontos lenne megerősíteni mind a prevenció, mind a kialakult helyzetek megoldása terén is, hiszen rajtuk is múlik, hogy e kóros folyamat megszakadjon. Ezenkívül törvényi szinten még jobban kéne szigorítani a valós gyermekkori bántalmazások elkövetőinek a büntetését. A bántalmazott gyermekek, illetve szülők, felnőttek számára fontos lenne egy állami finanszírozású befogadóotthon-rendszert kiépíteni, ami nemcsak befogadásról, hanem rehabilitációról, pszichoterápiás támogatásról szólna, ahonnan lelkileg megerősödve tudnának ki-, illetve visszakerülni a társadalomba.

A felszólalásomat egyébként több olyan történet ihlette, amelyet érintettek szüleitől hallottam. Sajnos nemrégiben egy 17 éves gyerek öngyilkosságot kísérelt meg egy régi szexuális folyamatos abúzus miatt, amire a mai napig nincs még megoldás. Szerencsére nem sikerült meghalnia, de azért úgy gondolom, hogy erről mindenképp beszélnünk kell.

Beszéljünk róla, mert beszélnünk kell róla! Ugye, önök is így gondolják? Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 174 2019.11.04. 2:01  173-180

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A „Modern falvak” vagy „Magyar falvak” program úgy kellett a vidéknek, mint egy falat kenyér. Nagyon sok nagyon jó célt tartalmaz. (Dr. Rétvári Bence: Itt kellene abbahagyni a felszólalást.) Az egyik ilyen a nemzeti és helyi identitástudat erősítése, amelyeknek legalábbis az első körös pályázati elbírálása már megtörtént. Ez azért is fontos cél, mert olyan széles kört érint, és tartalmaz egy viszonylag szélesebb lehetőséget, amelyben a közösségi terek felújítására, építésére is lehet pályázni. Nagyon sok kistelepülésnek, különösen kicsiknek komoly gondot jelent, hogy ezt önmaguk finanszírozzák.A program céljait egy viszonylag széles társadalmi részvétel mellett foglalták össze, valóban helyi, valós igények alapján. A kérdés csupán az, hogy a végrehajtás képese a népesség megőrzését szolgálni ebben az átpolitizálódott közigazgatási rendszerben, ami ennek a pályázatnak a célja volt.

Ha a támogatási rendszerek átpolitizálása jelentős, akkor az relatívvá teheti azokat a pályázatértékelési szempontokat, amelyek objektív vagy mérlegelési lehetőség esetén a részrehajlástól mentes döntést biztosíthatják, vagy pártpolitikai kapcsolatok erőssége határozhatja meg a támogatottak körét.

(19.10)

Ha bárki megnézi Baranya megye eredményeit, akkor a megye politikai viszonyainak legkevesebb ismeretében is kirajzolódnak azok az erővonalak, amelyek a befolyásoltság erősségét mutatják.

De ezeket félrerakva is szembetűnő, hogy például Villány, a híres borvidék központja részesült támogatásban, miközben az egyik leghátrányosabb helyzetű járásnak, a Hegyháti járásnak egyetlen települése sem nyert egyetlen pályázatot sem. A kérdésem az, hogy mi ennek az oka. Illetve sok település tartaléklistára került, tartaléklistás döntést kapott; ezek szerint lesz második kör is. Erre szeretném a választ megkapni. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 178 2019.11.04. 1:04  173-180

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a választ. Néhány számot azért mondanék. A Bólyi járásban 5, a Hegyháti járásban 0, a Komlói járásban 1, a Mohácsi járásban 5, a Pécsi járásban 2, a Sellyei járásban 2, a Siklósi járásban 5, a Szentlőrinci járásban 1 pályázat lett sikeres ebben a pályázati körben. Én szeretném azt hinni, hogy ez valóban így van, és bízom benne, hogy így is lesz, hogy tényleg nem számít a politikai befolyás, már csak azért is, mert sok polgármester jelzi mint volt polgármesternek  gondolják, hogy sorstársak vagyunk , hogy bizony előfordul olyan, hogy bizonyos képviselők, tisztelet a kivételnek, ezt valóban befolyásra próbálják használni. Én is kaptam már olyan üzenetet, hogy azért nem kap majd a község, ahol élek, támogatást  szándékosan nem mondom a nevét, nehogy azt gondolják, hogy befolyásolni akarok bárkit , mert én ott lakom.

Most megkérdezném, hogy hova kéne költöznöm, mert akkor egy olyan településre költöznék, amelyre esetleg haragszom, hogy azok se kapjanak. Az ilyenektől szerintem tartózkodni kéne, de köszönöm a választ egyébként. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 132 2019.11.05. 3:24  121-134

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Igazán jó hozzászólásokat hallgathattunk az előzőekben. Szinte mindenkivel egyet tudunk érteni, hiszen tény, hogy ez a fajta fejlesztés, amit az EESZT kibővítése szolgál, mindenképpen üdvözítő és fontos számunkra. Mindenki találkozik élete során egészségügyi intézménnyel, így ez tényleg mindenkit érint. Azt gondolom, hogy ahogy az előttem szólók is már elmondták, rendkívül fontos az adatvédelem. Ezt mindannyian mondjuk. Mindannyian aggódunk, hiszen senkinek sem lenne jó, ha illetéktelen kezekbe kerülne az, hogy milyen betegségekkel küzdünk vagy milyen gyógyszereket szedünk, s a többi.Egyébként általában nem kedveljük annyira mi, ellenzékiek a salátatörvényeket, merthogy sokszor nagyon sok mindent tartalmaz, amelyek nem is igen illenek össze. Ez most egy üdvözítő kivétel, hiszen ha jól számoltam, akkor tíz törvény módosítását tartalmazza, de azért zömmel az egészségüggyel foglalkozik, és azt hiszem, egyedül a víz az, ami talán picikét kilóg belőle. Egyébként nagyon fontos, amit államtitkár asszony elmondott: napi 250 ezer eset, 800 ezer recept és 40 ezer dolgozó. Ezek nagyon-nagyon nagy számok.

(16.00)

Ha belegondolunk abba, hogy ez mindenképpen megkönnyíti majd a munkát és magát a folyamatot, akkor ez mindenképpen jó dolog.

Azt gondolom, hogy azért szívesen látnék még olyan javaslatokat is, mert nem lennék ellenzéki, ha nem mondanék valami mást is, amelyek például a praxisközösségek megerősítését érintik, amelyek akár a praxisfinanszírozás újragondolását tartalmazzák, hiszen azért a háziorvosoktól halljuk a visszajelzéseket is. Ezek alapján azért tudjuk, hogy mondjuk, az egészségügyben ezeken is lehetne javítani.

És persze a kórházak is örökös lerágott csont, de ott is talán a vezetők alkalmasságát is néha azért meg kéne nézni, hogy vajon az adóssághalom kizárólag a rossz finanszírozás eredménye, vagy esetleg a rossz gazdálkodásé.

Nagyon fontos, hogy a vízről  erről nem nagyon beszélt senki   csak annyit mondjak, hogy bár nem ez a konkrét tartalma a törvénynek, de mégis fontosnak tartjuk az ivóvízbázis védelmét, hiszen a kormánynak az egyik legfontosabb feladata az, hogy egészséges ivóvizet biztosítson mindenki számára, és tudjuk, hogy elavult a víziközmű-rendszer, és hogy nagyon nagy bajban vannak a vízművek.

Ezek mindenképp szakmai visszajelzések, hiszen a kiszabott közműadó és egyéb más, nem túl pozitív folyamatok nehezítik majd az ivóvízellátást, hiszen több ezer milliárd forint is hiányozhat akár a rendszerből, és senki nem lát a föld alá, nem tudjuk, hogy milyen állapotban vannak a vezetékek, de az mindenképpen beszédes, hogy egyre gyakoribbak a meghibásodások, sok helyen zavaros az ivóvíz, és így tovább, ezt most nem kívánom ragozni.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, hogy ilyenfajta salátatörvényeket is szívesen látnánk a jövőben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a DK padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 146 2019.11.05. 4:28  135-164

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP-frakció elkötelezett a fenntartható, megfizethető és biztonságos energiaellátás mellett. Tudjuk, az üvegházhatású gázok kibocsátása hazánkban 2013 óta 12 százalékkal nőtt. Paks II.-vel súlyosan eladósítják az országot és kiszolgáltatják az orosz érdekeknek. Sajnos gátoljuk a megújuló energiaforrások nagyobb mértékű térnyerését, hiszen az atomenergia és a megújulók nem illeszthetők jól egy rendszerbe.Önök is tudják, hogy elkerülhetetlen lesz a Mátrai Erőmű bezárása is. Sajnos a szélerőműveket betiltották, a napelemekre különadót vetettek ki, nem csoda hát, hogy az áramtermelésen belül mindössze 7 százalék a megújuló energia aránya, amivel szégyenszemre az EU sereghajtói között vagyunk. A teljes energiafogyasztáson belüli megújuló-részarányt pedig csak úgy tudja teljesíteni az ország, hogy az illegálisan kitermelt tűzifát is beleszámolják.

Teljes paradigmaváltásra van szükség. Az energiafogyasztást csökkenteni kell a szemléletformálás, a gazdasági ösztönzők, az energiahatékonyság útján. A megújuló energiaforrások arányát radikálisan növelni kellene, azon belül is elsősorban a szél- és napenergiát. 2050-re el kéne érni, hogy az ország klímasemleges legyen, és teljes mértékben megújuló energiaforrásokat használjon.

Nézzük, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat segítie ezeket a célkitűzéseket! A javaslat célja alapvetően jogharmonizációs, a különféle energiagazdálkodási területeken született friss európai uniós rendeletek átültetése a magyar jogrendbe, mint ahogy azt hallhattuk korábban. Ezen kívül kisebb, nem jogharmonizációs módosításokat és pontosításokat is tartalmaz. A legtöbb módosítás támogatható. Külön kiemelném, hogy a villamos energiáról szóló törvénybe bekerül az okosmérő és a rugalmas árképzés, ami segíti a rugalmas, decentralizált villamosenergia-hálózat kiépülését.

A módosító csomagban van azonban két elem, ami aggályos lehet.

(17.10)

A földgáz biztonsági készletezéséről szóló törvény módosítása lehetővé teszi azt is, hogy Magyarország más ország számára tároljon és szolgáltasson földgázt. Vajon milyen nemzeti érdek fűződik ehhez? Ez a módosítás segítheti a földgáz-infrastruktúrába történő befektetéseket, újabb tárolók és vezetékek építését, ami klímavédelmi szempontból nemkívánatos. Nem a XX. századi szennyező technológiák további térnyerését kellene segíteni, hanem kiépíteni a XXI. századi decentralizált, megújuló alapú új rendszert.

A másik probléma a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentéséről szóló törvény módosításával van. Eszerint az üzemanyag-forgalmazók 2020. december 31-éig kötelesek 6 százalékkal csökkenteni az általuk forgalomba hozott, üzemanyagból és más közlekedési célú energiatermékből származó, energiaegységre számított üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Ezt úgy fogják elérni, hogy növelik a bioüzemanyagok bekeverési arányát.

A bioüzemanyagok környezeti haszna vitatott. A nagyüzemi módszerekkel, gépekkel, műtrágya és növényvédő szer alkalmazásával megtermelt alapanyagból gyártott bioüzemanyagból nem nyerhető ki sokkal több energia, mint amennyit az előállítására fordítottak. További probléma, hogy nagy területigénye van, így más, hasznosabb élelmiszernövények elől elveszi a teret. Az LMP-frakció álláspontja szerint a közlekedési eredetű üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését elsősorban nem a bioüzemanyagokkal, hanem az elektromos közlekedésre való átállással lehetne elérni.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a kétségtelenül meglévő pozitív vonásai mellett nincs összhangban maradéktalanul a fenntarthatósági szempontokkal, ezért az LMP-frakció a szavazásnál valószínűleg tartózkodni fog. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 156 2019.11.05. 1:12  135-164

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Muszáj hozzászólnom, mert a képviselő úr megszólított engem, ami nagy pillanat az életemben, mert ritkán szólítanak engem meg fideszes képviselők. De most élek ezzel a lehetőséggel, és elmondom azt, hogy december 12-éről kell hogy beszéljünk egypár mondatot. Akkor az egy olyan nap volt, amikor önök egyszerűen nem hagytak más lehetőséget nekünk, mint hogy ilyen, lehet, hogy az önök számára rendbontó és rendkívül rossz cselekedeteket hajtsunk végre itt a parlamentben, de akkor sajnos ez egy ilyen nap volt. Ez bevonul majd a történelembe. Remélem, hogy az unokáink nem lesznek ránk mérgesek, hanem inkább büszkék lesznek, hogy ezt akkor megtettük. Ez az egyik.A másik, hogy sajnos rengeteg olyan törvényjavaslat van, amikor pedig önök nem vesznek részt, és meg se hallgatják, hogy a szerencsétlen ellenzékiek mit találtak már ki megint, milyen törvénymódosítást próbálnak benyújtani, vagy egyáltalán valamifajta törvényt vagy határozati javaslatot előterjeszteni. De mivel élünk demokratikus jogainkkal, ezért elmondjuk a törvényekről a kritikáinkat, észrevételeinket, még ha ez talán nem is számít semmit. De mégis számít, hiszen ha mi nem lennénk itt, akkor önöknek nagyon unalmas lenne az életük. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 178 2019.11.05. 9:02  165-212

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon fontosnak tartom, hogy mielőtt a részletes véleményt ismertetném, elmondjam, hogy érzelmileg is kell hogy segítsük a pedagógusokat, mert rengeteg kiégett pedagógus van, rengetegen érzik úgy, hogy ki vannak szolgáltatva a rendszernek, hogy ki vannak szolgáltatva egyfajta diktatórikus rendszernek, ami a pedagógusoknak természetesen nem tetszik.A pedagógusok szakszervezete is keresett minket, mint ahogy a többi ellenzéki pártot is, hogy próbáljuk meg tolmácsolni a véleményüket, mivel úgy érzik, hogy ők ebből az egyeztetésből most ki vannak hagyva. Azt gondolom, hogy a szakszervezetek az ellenzéki pártokkal őszintébbek mernek lenni, mint a kormánypárttal, hiszen nem féltik tőlünk az állásukat, és nekünk el merik mondani a véleményüket, és mi meg is hallgatjuk őket.

Higgyék el, akármilyen furcsa, ez így van. (Dr. Vinnai Győző: Ijesztők vagyunk, nem merik elmondani!  Ander Balázs: Tényleg félnek, ezt be kell látni!  Az elnök csenget.) Sajnos félnek. Lehet, hogy öntől személy szerint nem, ezt én elfogadom, de van, akitől félnek, higgye el, ezt ők maguk mondták. Tehát ez nem egy légből kapott dolog, hanem valóban így van. (Dr. Vinnai Győző: Persze.)

Tehát mindenképpen fontos lenne az állami intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyát megőrizni. Ezt többen elmondták előttem, és én is elmondom, hátha nyomatékosabbnak tűnik. Rengetegszer beadtuk már mi is a közalkalmazotti bértába minimálbérhez való igazítását már unásig, de még egypárszor majd beadjuk, hátha egyszer mégiscsak elfogadják, hiszen az adható juttatások messze nem azonosak a törvény szerinti kötelező járandóságokkal. Ugye, adható. Önkormányzatnál dolgoztam, tudom nagyon jól, hogy az önkormányzatok sem, állami cégek sem nagyon szeretik az adható dolgokat megadni.

Nem beszélve a foglalkoztatás biztonságát nyújtó más előírásokról, a felmentés lehetséges indokairól. Míg a munka törvénykönyve szerint elég, ha a munkáltató valós és okszerű indokkal támasztja alá a felmondást, a Kjt. szerinti felmondási idő és az Mt. szerinti felmondási idő között ég és föld a különbség. A végkielégítés úgyszintén kevesebb a munka törvénykönyvében, mint a Kjt.-ben. Azt lehet látni, hogy a kormány az általa hangoztatott béremelést valójában pénzátcsoportosítással akarja megoldani, ami nem megoldás, viszont kezelhetetlen feszültséget fog eredményezni a munkahelyeken, és kiszolgáltatottságot az érintettek körében.

Ez a törvénytervezet egy rendkívül pongyola, szakmai szempontból elképesztően alacsony színvonalú szöveg, amelyet, megkockáztatom, nem a területhez értő jogászok készítettek. A törvénytervezet egy bizonytalan mértékű béremelést hozhat ugyan, de a további béremelésnek jogszabályi garanciája nincs. Inkább rendelkezést kellene módosítani akként, hogy a pedagógus szakképzettséggel nem rendelkező szakemberek közvetlenül kerüljenek a pedagógus I. fokozatba, valamint kezdeményezni kellene, hogy a pedagógus-előmeneteli rendszer szerinti illetményeket újra kössék a minimálbérhez, mint ahogy ezt már említettem. Ez esetben valóban tényleges béremelés valósulna meg, és nem lenne a már általam említett bérfeszültség.

Az állam tiszteletben tartja a vallási közösségeket, vallási, világnézeti elkötelezettséget, és erre tekintettel lévő sajátos szabályozás útján biztosítja a vallási közösségek szakképzésben való részvételét, amivel nincsen semmi baj, de azt ki kéne kötni, hogy a vallási közösség nem szerezhet kizárólagos jogot valamely szakma oktatására, vagy ne kapjon különösen nagy jogosítványokat. Egy szakértő véleménye, szó szerint idézem: a szakmai jegyzéket 240-ről lecsökkentették 176-ra. Ennek a következménye, hogy az úgynevezett részszakképesítések megszűntek. Például asztalosszakképzés lesz, ezt megelőzően volt, mondjuk, például bútorasztalos, fajátékkészítő s a többi. Ezek elsősorban az SNI-s diákoknak voltak kedvezőek, hiszen ha elvégeztek egy részszakképesítést, a jobban teljesítők egy magasabb szintre léptek, és elvégezhették azt is. Most ezt négy év alatt csinálhatják meg, de komoly az aggodalom, hogy sokan nem fogják majd bírni ezt az iramot, és esetleg kihullanak a rendszerből.

De a szakmai jegyzék még lehet akár jó is, mert nagyon sok OKJ-s szakma volt rengeteg párhuzamossággal. Probléma ugyanakkor, hogy nem ismerhetők a kerettantervek, tehát az oktatóknak fogalma sincs róla, hogy mennyire reális elvárásokat támasztanak egy-egy szakma ismeretanyagát illetően, hiszen olyan szakmák vannak, amelyekhez az oktatókat is képezni kellene. Például adott intézményben lesz olyan képzés, ahol komplett szakmai tárgyakat kellene tanítani angolul. Ezt kik fogják csinálni? Az angoltanárok, akiknek, mondjuk, fogalmuk sincs a szakmáról, vagy a szakmások, akik meg nem annyira perfektek az angolban?

A tanítási év azokon az évfolyamokon, amelyeken közismereti oktatás is folyik, ötnapos tanítási hétből áll, a szombat, a vasárnap és a munkaszüneti pedig tanítás nélküli pihenőnap. Ez a munka törvénykönyve rendelkezéseivel nincs összhangban, a munkaszüneti nap a munka törvénykönyvében részben elkülönül a pihenőnapoktól. A szombat, a vasárnap és a munkaszüneti nap pedig tanítás nélküli pihenőnap. Ezt nem nagyon lehet azért olyan könnyen értelmezni, mert összemossa a pihenőnapot és a munkaszüneti napot. A szakképző intézmény alkalmazottja munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban áll. Igen, ez is egy nagy probléma, mert a jogszabályban minden szakképző intézményben tanító személyre vonatkozna ez.

A másik elfogadhatatlan elem, hogy a megbízási szerződéssel történő foglalkoztatást sem korlátozná a törvény.

(19.20)

A szakképző intézmény alkalmazottja a munkaszerződésben meghatározott mértékű munkabérre jogosult. A munkabért úgy kell megállapítani, hogy az igazodjon a hasonló munkakört betöltők által elérhető havi jövedelemhez. A törvény semmiféle automatizmust nem tartalmaz a munkabér növekedésére vonatkozóan, emellett nyilvánvaló, hogy az összes érintett kedvezőtlen béralku-pozícióba kerül. A törvény kedvezményként tünteti fel, hogy a szakképző intézmény alkalmazottjának minden naptári évben 20 munkanap pótszabadság jár. Eddig 25 volt, most ez csökken, de mégis úgy tűnik, mintha ez valami különlegesen jó dolog lenne.

A törvény előírja, hogy az oktató négyévenként legalább 60 óra továbbképzésben vegyen részt, tehát az eddig hét évre előírt 120 óra kötelező továbbképzés négyévenkénti legalább 60 órára módosul majd. A minősítési rendszer helyébe az igazgató által történő háromévenkénti értékelés lépne, erről azonban a végrehajtási rendelet nem ismerete miatt még keveset lehet tudni. Szerintünk ezek helyett a pedagógusminősítési rendszer egészét kellene átalakítani.

A szakképzési munkaszerződés megszüntethető közös megegyezéssel a közös megegyezésben megjelölt nappal, felmondással vagy azonnali hatályú felmondással. Ezeknek alapján egyértelmű, hogy a Kjt.-ben foglalt felmentési időnél lényegesen kevesebbel számolhatunk. Ezáltal az érintettek az annak felére járó távolléti díjtól is elesnek, amikor a közalkalmazott mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. A főigazgató vagy annak helyettese, a kancellár, valamint a gazdasági vezető, vagy a szakképzési centrummal munkaviszonyban álló, a szakképzési centrum más, nem oktató munkakörben foglalkoztatott munkavállalója a szakképzési centrummal munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban áll.

Szerintünk ez elfogadhatatlan rendelkezés, mert a munkaviszonyban, illetve megbízási szerződéssel foglalkoztatás indokolatlan. A munkaviszony sokkal nagyobb kiszolgáltatottságot eredményez, mint a közalkalmazotti jogviszony, ahogy ezt már korábban többen is elmondták. További hátrány, hogy a megbízási szerződéssel foglalkoztatottak nem lesznek teljes jogú tagjai a pedagógusközösségnek, hiszen csak megbízási szerződéssel fognak dolgozni.

Azt hiszem, hogy nagyon sok mindent elmondtam, de tényleg nem akarom unásig ismételni a többiek által elmondottakat. Azt hiszem, az látszik, hogy az ellenzék álláspontja nagyjából egységes, hiszen mindannyian, eddig legalábbis, ugyanazokat a problémákat emeltük ki ebből a törvényből. A módosító javaslatokat természetesen megtesszük, és reméljük, hogy legalább elgondolkodnak rajta, mielőtt bizottsági szinten már lesöprik ezeket. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 14 2019.11.11. 4:46  13-16

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Alelnök Úr! Manapság komoly gondot okoz a bullying jelentése. Ennek prevenciójával sajnos nem foglalkozik megfelelő mértékben a magyar oktatásügy. Nincsenek felkészítve sem a gyerekek, sem pedig a felnőttek, hogy kellőképpen kezeljék ezt a problémát, pedig rendkívül fontos lenne, mert maradandó sérüléseket, torzulásokat okoz a következő generációk személyiségében, szociális kapcsolataiban.A felszólalásomat elsősorban az ihlette, hogy néhány szülő fordult hozzám nemrégiben, akik elmondták, hogy gyerekeiket rendszeresen zaklatják, bántják, megverik az iskolában. Kaptam fotókat is, többek között arról, hogy kisgyerek nyakán ugrálókötéllel való fojtogatás nyomai vannak és ehhez hasonló szörnyűségek. (Dr. Tilki Attila: Feljelentést kell tenni.) Elveszik a nagyobbak a kisebbek pénzét, illetve rendszeres megalázás is történik.

Ugye, tudjuk, hogy 2008-2009-ben több kutatás is foglalkozott ezzel a témával, 2008-ban Mayer József vezetett egy fővárosi vizsgálatot, amelynek során 76 fővárosi fenntartású középiskola intézményvezetőit és 9-11. osztályos diákjait kérdezték meg. 2009-ben Paksi Borbála vezetésével zajlott egy felmérés, a közoktatás rendszerében alkalmazott programokról és az agresszióval kapcsolatos kutatás, intézményvezetők, tanárok és diákok megkérdezésével. Szintén 2009 tavaszán online kérdőíves kutatás zajlott a Kölöknet nevelési portál segítségével.

Ezekkel a vizsgálatokkal egy időben zajlott az oktatási jogok biztosa hivatala által megrendelt országos kutatás, amely mintegy 9 ezer 11. osztályos diákot és ezer tanárt kérdezett meg. Az ombudsmani kutatás az agresszív megnyilvánulásokat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a diákok közel 60 százaléka vallja magát kiabálás, káromkodás elkövetőjének, a következő helyen a megszégyenítés körülbelül 30 százalék, és azt követően a kiközösítés 25 százalék, a végén pedig a rángatás, lökés és ütés-rúgás és más fizikai agresszió elkövetői körülbelül 18 százalék.

A kutatás kitér a pedagógusok ellen elkövetett agresszív cselekedetekre is, bár tény, hogy szerencsére ez lényegesen ritkábban fordul elő, de sajnos előfordul. A legnagyobb mintás kutatás során a diákok 3,8 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy „A tanév során előfordult-e, hogy megrángattál, meglöktél, megütöttél, kemény tárggyal megdobtál egy tanárt?” Míg a tanárok 1,9 százaléka élte meg, hogy ezek megtörténtek vele. Azért ezek a számok önmagukért beszélnek, hiszen ilyen elő sem fordulhatna, hogy egy diák bántalmazza a tanárt.

Az általam megkérdezett tanárok eltérően nyilatkoztak az iskolájukban előforduló agresszióval kapcsolatban. Volt olyan intézmény, ahol szinte naponta fordulnak elő különféle erőszakos cselekedetek, elsősorban diákok között, más iskolában pedig sokkal ritkábban, akár havonta vagy még ritkábban fordul elő. Függ attól, hogy milyen a tanulók összetétele, például mennyi a hátrányos helyzetű tanuló vagy az SNI-s diákok aránya.

De mégis, miért lesz valakiből áldozat? Külső vagy belső különbségek, bőrszín, származás, vallási hovatartozás, zárkózottság, érdeklődési kör. Elhanyagoló környezetből érkező gyerekek, akik esetében szinte tapintható a szeretethiány és a törődés iránti vágy. Önbizalom-hiányos kisgyerekek, sok esetben teljesen rendezett hátterűek is áldozatul esnek. Abszolút elmondható, hogy a legtöbb diák érintett. És itt feltétlenül meg kell említeni, hogy maga a zaklató is áldozat, általában bántalmazó környezetből érkezik.

De nekünk, politikusoknak is feladatunk, hogy felhívjuk erre a problémára a figyelmet. Cél, hogy a pedagógusok olyan továbbképzéseket kapjanak, ami által felismerik az iskolai közösségekben megbúvó pszichés, fizikai, verbális bántalmazás minden formáját, és támogatólag tudjanak fellépni, hogy egészséges felnőttek kerülhessenek ki a családokból és az iskola falai közül. Cél megoldani az iskolai pszichológushiányt, a családsegítők, a különböző jelző- és támogatórendszerek megbecsülése, megerősítése. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 211 2019.11.18. 1:00  208-221

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az LMP képviselőcsoportja minden olyan kezdeményezést támogatni fog, amely beteg embereken segít. Azt gondolom, hogy mindenképp becsülendő Rig Lajos igyekezete a tekintetben, hogy megpróbálja ezt végre keresztülverni a parlamenten.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezt azért mondom, mert a Költségvetési bizottság tagjaként tudom, hogy ott is költségvetést módosító javaslattal már próbálkozott képviselőtársam, és ezen az ülésen részt vettek néhányan az ebben a betegségben szenvedők közül. Erre mondják, hogy nincsenek szavak, hiszen ezek az emberek tőlünk várják a megoldást, tőlünk várják azt, hogy az életüket tovább élhessék. Kérem mindannyiukat, hogy támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 229 2019.11.18. 1:36  222-235

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint volt polgármester, minden olyan javaslatnak nagyon örülök, amely az önkormányzatok helyzetén javít, vagy amely az önkormányzatokat megerősíti az önkormányzatiságukban. A rendszerváltás egyik legnagyobb vívmánya volt az önkormányzatiság, és én úgy gondolom, hogy az elmúlt években azért sok olyan intézkedés történt, amely ezt az önkormányzatiságot ingatja. Szerencsére még áll a lábán az önkormányzatiság, és az önkormányzatok is még megvannak, de aggodalommal figyeljük a folyamatokat, ugye lásd iparűzési adó megcímkézése és minden olyan korlátozás, akár az önálló hivatalok megszüntetésével kapcsolatban, amely az elmúlt években történt, az rengeti ezt az önkormányzatiságot. Ezért lenne jó egy ilyen törvényjavaslat, ha ez átmenne, hiszen itt van például a gépjárműadó; ugye, Potocskáné Kőrösi Anita képviselőtársam beszélt itt személyi jövedelemadóról, én a gépjárműadóra térnék ki egy pillanatra. Ugye, 60 százalékát be kell fizetni az államkasszába most már ennek az adónak, ez régen teljesen helyben maradt, viszont az összes költségét az önkormányzatok viselik, kezdve a csekknyomtatástól a postázáson át, minden egyebet. Abból sajnos 60 százalékot nem vállal át az állam.

(18.20)

Jó lenne, ha mind a száz százalék a településeknél maradna, hiszen biztosan tudnák mire költeni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 265 2019.11.18. 3:47  260-281

HOHN KRISZTINA, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Kisebbségi véleményt fogok előterjeszteni röviden.A 2018. évi költségvetés, ezt a zárszámadás is igazolja, az elszalasztott lehetőségek és a jövő iránti adóssághalom növelésének költségvetése volt. Hiába az ezermilliárdos többletbevétel és -kiadás, a legfontosabb hiányterületeken nem javítottak. A Fidesz-kormány jelentősen megnövelte a hiányt és az adósságot az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem területén. Az oktatást szándékosan leépítik, a pedagógusok és munkatársaik megbecsültsége csökkent, óriási tanárhiány alakult ki, különösen azokban a térségekben, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Ez tényleg teljesítmény akkor, amikor a költségvetés bevételei 1170 milliárddal, a kiadásai 1260 milliárddal nőttek.

Az oktatás szándékos leépítéséről már sokan sokat mondtak. Szintén sok szó esett az egészségügyben tátongó finanszírozási szakadékról, a több helyen már bekövetkezett összeomlásáról és az évente 24 ezer honfitársunkról, akik saját bevallásuk szerint is a kormány hibájából, mulasztásából halnak meg. Én éppen ezért két területet emelnék ki, amely szintén mostohagyereke a kormánynak, és a zárszámadásból is kitűnik, hogy ebben semmi változás nincs.

Ez a két terület a környezetvédelem és a természeti erőforrások védelme, valamint a szociális ellátás és a nyugdíjhelyzet. Ugyanez a helyzet az egészségügyben, ahol a háziorvosok hiánya és elöregedése miatt a sebészektől a pszichológusokon át az ápolókig a szakemberhiány kétségbeejtő. Nőtt a hiány a feladatokhoz szükséges forrásokban az önkormányzatok területén, folytatódott az elvándorlás, a vidék továbbra is kiürül. A kormány növelte a megoldandó problémákat a mezőgazdaság rossz szerkezetének, környezetpusztító módjainak agyontámogatásával, a vidék valódi fejlesztésének elmaradásával. Mindeközben más, a nemzeti érdek szempontjából marginális területek dúskálnak: sportcélokra a tervezett keret dupláját költötték, csak a sporttao 128 milliárd volt.

Ez a folyamat elképesztő. Nem jut elégséges pluszforrás a kritikus területekre akkor sem, amikor a költségvetés bevételei nőttek. Az elszalasztott lehetőségek pedig nem jönnek vissza, a világgazdaság lassul, válság fenyeget. Az EU-s források ilyen bőségének vége, már 2018-ban is sokkal alacsonyabbak voltak a tervezettnél, hazai forrásokkal kellett kipótolni. A stadionokból már nem lehet kiszedni a betont és abból enni adni a rászorulóknak.

A környezet védelméről ismerjük a kormány véleményét, hisz többször szinte teljesen nyíltan kifejtette: a környezet és erőforrásainak védelmét, az ezt szolgáló intézményrendszert és jogszabályokat csak felesleges tehernek tartja, ami gátolja a gazdasági fejlődést. Káros, pusztító szemlélet ez, hiszen nem a fejlődés az, ami pusztít. A pénzt nem lehet megenni, sem a stadiont, a gyümölcsfákat sem fogják beporozni.

A nyugdíjak az elmúlt tíz évben az infláció mértékével és csak azzal növekedtek  ez így volt 2018-ban is , mindezt úgy, hogy a reálbérek emelkedését a nyugdíjak nem követik, ezért relatív értelemben jelentősen elértéktelenedtek. Az értékőrzés nem megoldás azoknak a millióknak, akik a létminimum közelében élnek járandóságukból. Ráadásul sem a prémium-, sem a választási Erzsébet-utalvány-osztogatások nem épülnek be a nyugdíjba. A leszakadás és az elszegényedés ellen azonnali, egyösszegű emelésre volna szükség. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 345 2019.11.18. 4:50  340-353

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Ilyen késői órán csendességünkben elgondolkodhatunk és elmondhatjuk a véleményünket. Gondolom, államtitkár úr is látta az elmúlt néhány percben vagy egy-két órában, hogy nem feltétlenül célja az ellenzéknek mindig csak a kritika megfogalmazása, hiszen, ami jó, az jó, ami nem, az viszont nem. Én újra  rövidebben  megpróbálom elmondani a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének a véleményét, azt szeretném tolmácsolni. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert ezeket nem én találtam ki, nem a bulvársajtóból vettem, hanem a gyakorlatban dolgozó tanárok fordultak hozzánk azzal a kéréssel, hogy ezt tolmácsoljuk önök felé, mert úgy érzik, hogy ők ki lettek hagyva ennek a törvénynek a vitájából vagy a szakmai egyeztetésekből.

Tehát a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és az LMP képviselőcsoportja is határozottan azt a véleményt alkotta meg, hogy ez a törvény elhibázott. Mint ezt már korábban az általános vitában is hangsúlyoztam, továbbra is legfontosabb, hogy a Kjt. kivezetésének semmiféle racionális indoka nincs. Nem indok a tervezett, de törvényi garanciával el nem látott béremelés, béralku, az úgynevezett rugalmas foglalkoztatás sem, mert az a Kjt. hatálya alatt is megvalósulhat. Inkább rendelkezést kellene módosítani akként, hogy a pedagógus-szakképzettséggel nem rendelkező szakemberek közvetlenül kerüljenek a pedagógus I. fokozatba, valamint kezdeményezni kellene, hogy a pedagógus-előmeneteli rendszer szerinti illetményeket újra kössék a minimálbérhez. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a munkaviszony sokkal nagyobb kiszolgáltatottságot eredményez, mint a közalkalmazotti jogviszony, és ez az, amitől ezek az oktatók jelenleg félnek.

További hátrány, hogy a megbízási szerződéssel foglalkoztatottak nem teljes jogú tagjai a pedagógusközösségnek, feladataik csak a megbízási szerződésben foglalt feladatellátásra szorítkoznak. A szakképzési munkaszerződés megszüntethető közös megegyezéssel a közös megegyezésben megjelölt nappal, felmondással vagy azonnali hatályú felmondással. Ezek alapján egyértelmű, hogy a Kjt.-ben foglalt felmentési időnél lényegesen kevesebbel számolhatunk, ezáltal az érintettek az annak felére járó távolléti díjtól is elesnek.

Komoly aggályunk Hollik képviselőtársunk javaslatával kapcsolatban  amely arra irányul, amit már régóta mond az ellenzék, hogy emeljük fel a tankötelezettséget 18 éves korra -; ez ugyan nem emeli föl, viszont a szülő felelősségévé tenné az iskolába járást. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a korhatárcsökkentést korrigálhatná úgy, hogy 18 éves korig állapítaná meg a tankötelezettséget.

A tanítási év azon az évfolyamon, amelyen közismereti oktatás is folyik, ötnapos tanítási hetekből áll, a szombat, a vasárnap és a munkaszüneti nap pedig tanítás nélküli pihenőnap. Ez a munka törvénykönyvének rendelkezéseivel nincs összhangban. A munkaszüneti nap a munka törvénykönyvében részben elkülönül a pihenőnapoktól. A munkaszüneti napon végzett munkát a munka törvénykönyve fő szabály szerint tiltja, csak kivételes esetekben teszi lehetővé. A szombat, a vasárnap és a munkaszüneti nap pedig tanítás nélküli pihenőnap. Egyrészt értelmetlen  ha pihenőnap, akkor nyilván nincs tanítás , másrészt összemossa a pihenőnapot és a munkaszüneti napot.

A továbbiakban még egyszer rá szeretnék erősíteni arra  nem szaporítva a szót ezen a késői órán túl sokáig , hogy azt gondoljuk, hogy a szakma szereplőinek megfogalmazott véleményét szerintünk nem szabad mindjárt lesöpörni, akár elvtelenül is, megnézve, hogy ki nyújtotta be, nem a tartalmát vizsgálva, hanem érdemes talán belenézni, mert az ellenzéki szereplők, illetve a szakmai szereplők megfogalmazzák aggályaikat, észrevételeiket egy adott törvényjavaslattal, jelen esetben a szakképzéssel kapcsolatban, teszik azt jobbító szándékkal. Mi is örülnénk neki, ha olyan törvényjavaslatok tömkelege lenne előttünk, amelyet mi is elfogadásra ítélünk, és jó szívvel és tiszta lelkiismerettel megnyomhatnánk az igen gombot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 111 2019.11.20. 2:51  96-123

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét egy salátatörvény van előttünk, de most kivételesen ez a saláta egy kicsit emészthetőbb, frissebb, üdébb, ha szabad ilyen furcsa hasonlattal élnem. Mi minden olyan törvényt támogatunk, amely a családok védelmében születik, és amely segíti a családokat a boldogulásukban. Ha jól számoltam, 18 jogszabályt módosít ez a salátatörvény. Nagyon sok mindent elmondtak már előttem képviselőtársaim, ezért azokat nem fogom elismételni, viszont én kifejezetten örültem annak, hogy az egységes nyilvántartás érdekében „Gyermekeink védelmében” elnevezésű informatikai rendszer jön létre, ha jól olvastam, aminek  remélem  a külső behatolások elleni védelme is megfelelő lesz, tehát tényleg bizalmasan kezeljük az adatokat, amelyeket bizalmasan kell. Szerintem nagyon fontos, hogy a gyermekvédelemben a gyermekkel kapcsolatos összes gyermekvédelmi történést egy egységben lássa a gyermekvédelmi szakember, hiszen költözések és minden egyéb adott esetben akadályozza, hogy teljes képet kapjon az adott gyermekről.

A kisgyermekes anyák rugalmas foglalkoztatását nagyon üdvözítőnek és jónak tartom, hiszen nagyon sokan szenvednek attól, hogy a gyerek elkerül óvodába, és azt követően minden második héten beteg, ezt a munkáltató nem nagyon tolerálja. Nem szeretnék kitérni most a részletekre, de a lényeg az, hogy az anyukák sokkal rugalmasabb munkavégzését segíti majd.

A nagyszülői gyedet jónak tartom. Én például nem tudnék itt lenni, ha nem lenne édesanyám. Ezt csak mondom, az én fiam már ugyan kicsit nagyobb, de még kisiskolás, és az édesanyám nagyon-nagyon sokat tud segíteni. Ő már nyugdíjas, tehát nem vettük igénybe korábban sem a nagyszülői gyedet, de azoknak vélhetően jó, akik ezt meg tudják így oldani.

Még azt szeretném mondani, hogy biztosan támogatni fogjuk ezt a törvényt, és örülnék annak, ha lenne több  még több  családokat segítő törvény. Például el lehetne gondolkodni a családi pótlék emelésén is, aztán az örökbefogadás  ami az én kedvenc témám, számomra kedves téma  megkönnyítésén, lerövidítésén, hogy a kisgyerekek ne maradjanak akár 10-18 éves korukig a rendszerben feleslegesen. És nagyon sokféle olyan törvényt, jogszabályt lehetne még hozni, amely segítene. Ugyan ez jelenleg nem jelent túlzott demográfiai robbanást, de reméljük, hogy a későbbiekben majd érezteti hatását. Ennyit szerettem volna mondani, és köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 153 2019.11.20. 5:12  140-189

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Talán nem is olyan könnyű ez után a felszólalás után megszólalni, hiszen Arató Gergely sok mindent elmondott, amit én is szerettem volna elmondani, de mégis ráerősítenék néhány dologra.Ez a salátatörvény több tucat törvénymódosító javaslatot tartalmaz, és amennyiben elfogadásra kerül, akkor az fogja a szakképzési törvényt, amelyet már elfogadtunk  illetve mi nem, de önök igen , a jogrendszernek megfeleltetni. Ugyan tudjuk, hogy közben a Waldorf-iskolák aggályai szertefoszlottak, mert sikerült egy államtitkárral megegyezniük, és emiatt rájuk nézve ez már nem olyan aggályos, mint korábban gondolták, de a többi magániskola szempontjából, azt gondolom, még mindig az. Mégpedig azért, mert törli az alternatív intézmények működésére vonatkozó, 2003 óta törvényben deklarált megfelelő felhatalmazást, amelynek alapján a magánintézmények a pedagógiai tevékenységüket az általánostól eltérő szabályok szerint végezhették és végezhetik.

A javaslat elfogadása esetén a köznevelési törvényben egyáltalán nem jelennek meg, említés szintjén sem, az alternatív pedagógiák, kerettantervek és óvodapedagógiai programok. A javaslat a tanszabadság, a tanítás szabadsága, a nevelés szabad megválasztása alapjogának sérelmét okozhatja. A javaslat a magánintézmények létét alapjaiban kérdőjelezi meg az alábbiak miatt. Törvényi felhatalmazás hiányában nem garantált, hogy intézményeik megőrizhetik a kerettantervükben meghatározott specifikumokat, mint sajátos tananyag, önigazgatás, sajátos működési alapelvek, sajátos oktatásszervezés, eltérő tanulói kötelező órák. Nincs biztosítva sem az eddigi sajátosságok megőrzése, sem jövőbeni bővítésük lehetősége.

A javaslatban továbbá az alternatív szakasz helyetti miniszteri engedélyezés bevezetése is rossz, a továbbiakban a szövetségbe tömörült magyar Waldorf-közösség nem tud egységesen fellépni, hiszen az egyes intézményeknek egyedileg kell a miniszteri engedélyt megszerezniük. Nekik ez volt az egyik legfőbb aggályuk ezzel a törvénnyel kapcsolatban. A javaslat szerint a miniszter csak a nevelés-oktatás tartalmi kérdéseire vonatkozó egyedi megoldások alkalmazását engedélyezheti, amelybe lényegében csak az oktatott anyag és óvodai nevelési tartalmak férnek bele. A javaslat szövege mellett a miniszter nem jogosult egyedi megoldás engedélyezésére. A javaslat szabályozása alapján tehát a nevelés-oktatás tartalmi kérdésében is kizárólag a miniszter belátásán múlik az engedélyezés, hiszen csak „engedélyezheti”. Így komoly aggály, hogy a magánintézmények teljesen kiszolgáltatottá válnak az aktuális, illetve a mindenkori miniszteri vagy kormányzati akaratnak.

A javaslat 77. §-ának értelmében az érettségi vizsga részletes követelményeinek meghatározása kikerül a miniszteri rendeleti szabályozás köréből. Ehelyett miniszteri hivatalos kiadvány formájában lesz kihirdetve, honlapon közzététellel. A jogszabályi forma mellőzése a jogalkotásra vonatkozó törvényes garanciális szabályok mellőzését jelenti lényegében, hiszen közvetlen miniszteri kézi vezérlés alá kerülnek az érettségi vizsgakövetelmények, ezek tartalma, hatályba léptetésük, megismerhetőségük s a többi. Évtizedek óta megszilárdult közoktatási, köznevelési szabályozási gyakorlatot rúg fel a javaslat, amely a jogbiztonság sérelmét jelenti az érettségi vizsga mint kiemelt állami vizsga területén is.

A javaslat 79. §-a megszünteti a nyilvántartásba vételről szóló határozattal szembeni fellebbezési jogot, amely hátrányosan érintheti az intézményalapítás folyamatát, amennyiben az intézményalapítás jogát azzal szűkíti, hogy fellebbezés megvonásával bírósági útra tereli a jogorvoslatot. A fellebbezés a köznevelés rendszerén belül gyors jogorvoslatot biztosít, ellentétben a bírósági perrel, amely köztudottan sokkal lassúbb.

A javaslat újabb kötelező kompetenciamérést vezet be a nyolcadik osztályosok pályaválasztást segítő kompetenciáinak mérésére. A javaslat azért is sérelmes, mert teljesen felesleges, ugyanis a középiskolai felvételi eljárás, tehát a jelenlegi szabályozás a tanulók számára a választási lehetőséget már biztosítja, pedagógiailag pedig kifejezetten káros a tanulók állandó, különféle jogcímeken, most épp továbbtanulást segítő kompetenciáik oldalán való méregetése, hiszen az ilyen mérésekkel a tanulói jogok, mint továbbtanulás megválasztása, befolyásolt lesz.

Mivel nem szeretnék hosszú lenni és visszaélni képviselőtársaim türelmével, annyit még elmondok, hogy az LMP-frakció, mint ahogy a szakképzési törvényt sem, ezt sem fogja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 282 2019.11.20. 12:23  263-521

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Először is szeretném megköszönni háznagy asszonynak, hogy itt van és végighallgatja a mi véleményünket is. Ez azért is fontos, mert sajnos se államtitkárt, se kormánytagot nem látok (Hende Csaba: Nincs köze hozzá.), pedig azt gondolom, hogy érdemi párbeszédről csak akkor beszélhetünk, ha a másik fél is képviselteti magát. Igen, kormánypárti képviselőtársaim itt vannak néhányan, ami elég furcsa, merthogy amikor nekünk vannak különféle törvényjavaslataink, amit szeretnénk behozni a Ház elé, és legalább arról vitázni, legalább vitázni róla, akkor az egyik képviselőtársam, aki ennek a törvényjavaslatnak az egyik beterjesztője, ideszólt nekem, hogy nem is érti, hogy miért terjesztjük be, hiszen már a bizottság lesöpörte. Neki akkor elmagyaráztam, hogy tesszük ezt azért, mert minket azért küldtek ide. Én tudom, hogy mi zavaróak vagyunk itt a kormánypárti képviselők szemében, hiszen zavart okozunk a hülye kérdésekkel, a balga felszólalásainkkal, jókat lehet rajtunk nevetgélni sok esetben; szerintem ez is rontja a Ház tekintélyét.Én azt gondolom, hogy ez a jogszabály vagy törvénytervezet abszolút nem pontos. Pontos akkor lenne, hogy társulna hozzá egy etikai kódex, ami pontosan leírná, hogy melyek azok a szavak, amik a jövőben itt nem hangozhatnak el. Remélem, hogy a „fajankó” szó is köztük van, és azt a mondatot is tartalmazni fogja, hogy vegyen be nyugtatót a képviselőtársam, és ezt se mondhatják majd senkinek, ugye?! Mert én sem értek egyet azzal, hangsúlyozom, hogy pláne a fejem fölött fölmutatnak egy nem mondom meg, milyen táblát, ki se mondom ezt a szót, ez nekem sem tetszik. De az sem, hogy erre válaszul valakit fajankónak lehet nevezni, hatalmamnál fogva, hatalmammal visszaélve lefelé közlök egy ilyen dolgot. Szerintem ez is sérti a Ház méltóságát. De nem csak erről lehetne itt beszélni.

Egyébként eszembe jutott néhány közmondás. Az egyik például, hogy máséban a szálkát is, magáéban meg a gerendát se, és akinek nem inge, az ezt nem veszi magára. Már ne is haragudjanak, de egyszerűen elképesztő az, hogy lassan hátratett kézzel kell majd itt ülnünk, szépen csendben maradni, nem megszólalni; csak nehogy úgy járjunk, mint a versben, hogy így hát egy se ment oda, meg is szűnt az iskola. Ezt önök sem akarhatják, hiszen legalább a demokrácia látszatát fenn kéne tartani, úgy gondolom, mindannyiunk nevében.

Néha már azt érzem, hogy csak látszatdemokrácia van, mert engem még önök itt nem hallottak káromkodni, sem kormányt szidni, mert úgy gondoltam volt polgármesterként, hogy talán hatásos lehet az a kommunikáció, ha emberi nyelven, kulturáltan szólalunk föl. De ez nem mindig igaz, mert én is megkaptam már, hogy hazudok, meg mindenféle egyéb jelzőket. Csak nem értem, hogy miért. Legalább díjazhatnák azt, ha nem politikaifrázis-pufogtatásokkal élek itt az Országgyűlésben, hanem szakpolitikai vagy társadalompolitikai problémát hozok ide. De önök élből elutasítanak minden olyan kezdeményezést, amit az ellenzék talál ki, kivéve azt a négyet  Szilágyi képviselőtársam mondta , elnézést kérek a tévedésért. De általában elmondható, hogy önöket abszolút nem érdekli, hogy mi itt miről beszélünk, hiszen sokszor ide se jönnek, ezzel is kimutatva, hogy mi körülbelül mennyit érünk az önök szemében. Én ezt meg tudom érteni, a kétharmad, az kétharmad. De ne feledjék, hogy a kétharmad, az nem teljhatalom, nem önkényuralom, nem diktatúra és nem királyság. Mi azért jöttünk ide  vagy legalábbis én , mert ide küldtek.

A múltkor megkaptam az egyik képviselőtársamtól, hogy: ja, listáról? Igen, mint ahogy önök között is vannak olyanok, akik listáról kerültek ide. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Nekem ez a bűnöm, hogy listáról jöttem, ez tény. De ettől még ugyanolyan jogaim vannak, mint annak, aki nem listáról jött, szerintem.

A másik, hogy én nem érzem azt, hogy engem káromkodás miatt ki fognak zárni, mert nem szoktam káromkodni. De azért beszéljük már meg, hogy mi számít káromkodásnak, mert én attól tartok, hogy majd gumiszabályként furcsán értelmezve itt emberek valóban ki lesznek tiltva sokszor olyanért is, ami nem biztos, hogy feltétlenül obszcén. Tehát akkor fektessük le a szabályokat, írjuk le azokat a szavakat, kifejezéseket, mondatokat, amiket majd itt nem lehet elmondai, és majd ehhez tartjuk magunkat.

A másik pedig az, hogy arra gondoltam  most nem elviccelni akarom a dolgot , hogy például körmösöket is lehetne osztogatni. Rossz vagyok, kimegyek, durr, tíz körmös, képviselő asszony, szégyellje magát, megjár önnek a körmös, mint az iskolában régen. Ott is egyszer kaptam tenyerest  soha nem fogom elfelejteni , mert nem tollal írtam a házi feladatot. Szerintem itt is meg kéne ezt próbálni.

Már ne is haragudjanak, én megértem, hogy december 12e egy olyan nap volt, ami számomra is egy felkavaró élmény volt, hogy így mondjam. (Dr. Kovács Zoltán: No fene!) No fene, ez így van, engem is felkavart ez a nap, de önök nem hagytak más lehetőséget, mert hiába mondjuk itt a magunkét; már rengeteg választótól megkaptam, hogy tulajdonképpen mi a fenének készülök én föl bármilyen törvényből, úgyse érdekel senkit, hogy mit mondunk. Bár én úgy gondolom, hogy esténként azzal töltik az idejüket, hogy megnézik, hogy mit mondtunk, elolvassák a jegyzőkönyveket, és azt tanulmányozzák, hogy mit mond ez a szerencsétlen ellenzék, ha már egyszer itt ül a parlamentben. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek lehetne önvizsgálatot tartani; ez háznagy asszonyra nem vonatkozik, mert őt még soha nem láttam olyan szituációban, hogy megsértette volna a házszabályt.

De ha már az etikánál meg a protokollnál tartunk, akkor bocsánat, köszönni nem kell annak a szerencsétlen ellenzéki képviselőnek? Bemegyek az ülésterembe  mondjuk , köszönök hangosan, és nemhogy nem köszönnek előre, mert nő vagyok  kit érdekel? , de nem is fogadják a köszönést sok esetben. Ne haragudjanak, miért nem? Ez nem tartozik bele a Ház méltóságába, hogy visszaköszönnek? Legalább visszaköszönni. Ja, merthogy én nem vagyok fideszes, elnézést, valahogy ilyen furcsa gondolataim vannak, hogy nem vagyok fideszes, ez tény.

Azt szeretném még elmondani, hogy lehet, hogy az ellenzék kicsi és kevesen vagyunk, de kicsi a bors, de erős, szokták mondani, ez is egy közmondás. Rengeteg közmondást lehetne itt elmondani önöknek, beleférne az időmbe, hogy felsoroljam az összes magyar közmondást, de ezt most nem fogom megtenni. Viszont még egyszer határozottan kérem, legyen egy kódex  ezt komolyan mondom , legyen lefektetve, hogy mely szavak nem mondhatóak ki a Házban, de akkor az mindenkire vonatkozzon, mert pont olyan van a beterjesztők között, aki nagyon sokszor átkiabál, nagyon sokszor bekiabál. Azt olvastam, hogy majd nem lehet bekiabálni. Rendben van. De akkor ne csak nekünk, mert érdekes módon sok esetben, elnézést kérek, elnök úr, előfordul, hogy csak mi vagyunk figyelmeztetve, miközben a terem túlsó feléből ugyanúgy bekiabálások vannak. Ugyanúgy! Pillanatnyi érzelmi hatás.; szégyellem, de én is néha bekiabálok, ez tény. Bekiabálok, mert nem látok más megoldást, és felháborodok azon, hogy nem tudom én, már hatvanszor voltam Soros-ügynök meg bevándorláspárti nem tudom micsoda. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Akkor százszor. De már úgy szeretnék találkozni egyszer ezzel a Sorossal, hogy legalább ismerjem meg, ha már ezzel vagyok vádolva.

Én úgy gondolom, hogy ezek az általános panelek, amiket önök alkalmaznak itt rendszeresen velünk szemben, ez már több mint felháborító. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Lehet, hogy ez vicces, nem tudom, hogy mennyire vicces, de én ezt komolyan mondom. Mert egyszerűen az embernek néha már elege van, és kénytelen elmondani a véleményét néha, hogy meghallgassák és önökhöz is eljusson.

(0.10)

Higgyék el, hogy ez nem csupán az én véleményem, ezt nagyon sokan így gondolják az itt ülők közül is, meg azok közül is, akik ebben a késői órában még biztosan nézik feszülten a képernyőt, és megpróbálják kihámozni, hogy miről beszélek.

Szó van arról, hogy intézmények látogatása, s a többi. Az M1-et tiszteltetem. Én még soha nem mentem be közintézménybe hívatlanul.

Mentem már közintézménybe, orvoshoz vagy kórházba, ha beteg voltam, de egyébként nem. De gondolkodtam ezen, hogy szeretnék. Nem azért szeretnék, hogy odamenjek verekedni vagy pofozkodni, de valahogy információhoz kell jutnom. Sajnos, néha azt tapasztalom, hogy itt aztán erőből mindent lenyomnak a torkunknak. Egyetlenegy darab, mondjuk, általam vagy a nevemhez is köthető módosító javaslatot még el nem fogadtak. Mert mind rossz, mind szakmaiatlan, mert mi teljesen aluliskolázottak és abszolút tájékozatlanok vagyunk, ugye? Mert ez tűnik ki. Ezzel a törvénnyel is az lesz, tudjuk, hogy ez is le lesz nyomva a torkunkon, hiszen kétharmad van, kit érdekel, hogy mit mondunk.

Én annyira szeretném megérni azt, ha nem leszek itt, akkor is, hogy önöknek le kelljen ülni és kelljen egyeztetni. Néha előfordul, ezt beismerem. (Z. Kárpát Dániel: Pitizni fognak!) Nem, csak hogy kelljen, legalább annyira  remélem, a magyar választók ezt majd meghallják , csak annyira, hogy igenis kelljen leülni és kelljen néha kompromisszumot kötni. Mert mi elmondjuk, hogy mondjuk, egy szakmai szervezet mit javasol, tehát nem a Hohn Kriszta találta ki, hogy adott törvényben módosítani kellene a jogszabályt, hanem a szakma képviselői, akik hozzám még oda mernek jönni, mert én nem bántom őket, már szavakkal. Elmondják, hogy mit adjak be vagy mi a probléma. Én ezt idehozom, önök meg, sutty, lesöprik már bizottsági szinten. (Derültség.  Kunhalmi Ágnes: Sutty?) Sutty! Mert egyszerűen nem lehet mást mondani. (Közbeszólás az LMP padsoraiból.) Ja, a sutty is csúnya! Jó. (Dr. Varga-Damm Andrea: Jobb, mint a „franc”!)

Most térjünk ki erre is, mert az is fontos, hogy igenis vannak olyan országgyűlési képviselők… De nem a Hoppál Péter, ezt előre mondom, mert múltkor megsértődött, pedig ő nem volt ilyen. El kell hogy mondjam, ő nem volt ilyen soha az életben, engem polgármesterként nem bántott és semmiféle rosszat nem tett nekem, ezt ezúton is üzenem neki, mert sajnos nincs itt. De igenis tudok olyanokat, akik a polgármestereknek akár obszcén kifejezésekkel élve olyanokat mondanak, hogy elájulok, de tényleg. Hogy meri  és itt jön az intézménylátogatással összefüggésbe  egy egyéni országgyűlési képviselő az adott polgármestert fenyegetni, szőnyeg szélére állítani és mondogatni, hogy nem leszünk ám jóban? (Derültség az ellenzéki képviselők padsoraiból.) Meg hadd ne mondjam… Ne nevessetek, mert ez tényleg így volt! És azt mondja, hogy én nem mondom, de ha jót akarsz magadnak, akkor ezt ne csináld! Micsoda?! Hát, hol van az leírva, hogy az országgyűlési képviselő főnöke a polgármesternek, már ne is haragudjanak? Ez nem sérti a Ház tekintélyét? Úgy gondolom, feltételezem, hogy a miniszterelnök úr nem is tudja, hogy mi folyik a terepen, a vidéken néhány esetben. Nem mindenki csinálja ezt, még szerencse, de legalább öt-hat olyan országgyűlési képviselőt tudok, aki rendszeresen presszionálja a polgármestert. Ezt szabad? Ez teljesen normális, hogy odamegyek és fenyegetőzök? Még jó, hogy nekem nem ilyen országgyűlési képviselőm volt, mert különben nem tudom, mit csináltam volna. (Dr. Varga-Damm Andrea az elnök felé: Beszélhet még 15 percet?) Nem, elég ennyi! Adott esetben előfordul olyan, hogy szerencsétlen polgármester próbál annak az országgyűlési képviselőnek udvarolni, mert vannak ilyen körzetek is, és az országgyűlési képviselő a többi polgármester előtt azt mondja neki, hogy ne nyaljad a micsodámat, mert utálom, ha ezt csinálod. Már bocsánat! Tehát nem csak minket kell nézni.

Igen, igazuk van, nem tartunk fel ilyen táblákat, teljesen, totál egyetértek. Nem trágárkodunk, nem beszélünk csúnyán, nem azért küldtek minket ide. De az etikai kódexet szorgalmaznám, hogy melyek azok a szavak, kinek kell köszönni. Tessék megtanítani! Ki az, akinek köszönni kell, kinek kell köszönni, milyen mértékben, hogyan illik köszönni, mit illik válaszolni, és hogy illik viselkedni. Akkor ezt is írjuk le, mert úgy látom, hogy ezt sem tudja mindenki! Köszönöm szépen a szót. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ne hagyd abba!  Nagy taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 70 2019.11.25. 1:49  69-72

HOHN KRISZTINA (LMP): Tisztelt Képviselőtársaim! Ma van a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. A nők elleni párkapcsolati erőszak kiemelkedően fontos emberi jogi, egészségügyi és szociális probléma Magyarországon. A közpolitika ezt sohasem tekintette lényeges problémának, annak ellenére, hogy Magyarországon több nőt, gyermeket ér fizikai és/vagy szexuális erőszak vagy bántalmazás, mint ahányszor ezzel a hatóságokhoz fordulnak.

(13.10)

Magyarországon kevés kutatás és adatgyűjtés történt a témában, információ és a megfelelő tudás hiánya jellemzi még a jogalkalmazó szerveknél dolgozókat is. Emellett a párkapcsolati erőszakkal kapcsolatos sztereotip gondolkodás jellemző a közvéleményre és a szakemberek széles körére. Minimális a képzett, a témára érzékenyített, felkészített szakemberek száma.

Kérem államtitkár urat, szíveskedjen válaszolni a kérdéseimre. Tisztában vannake azzal, hogy milyen okok vezetnek a családon, kapcsolaton belüli erőszakhoz, és mit tud tenni a kormány, hogy ezek száma csökkenjen? Tervezie szigorítani a bántalmazások után járó büntetéseket a kormány, legfőképpen a nőkre, illetve gyermekekre irányuló erőszaktételek esetében? A különböző rendvédelmi szervek hierarchikus rendszerében a tekintélyelvűség felülírhatjae a pártatlanságot, az igazságosságot? Vane tudomásuk arról, hogy hány eset nem jut el az igazságszolgáltatásig, illetve bírósági szakaszba?

Hogyan lehetne megerősíteni a támogató rendszert, hogy minél nagyobb arányban felszínre kerüljenek az esetek, és a bántalmazottak segítséget, támogatást kaphassanak? Végül, az isztambuli egyezmény helyett hogyan biztosítja a kormány a párkapcsolati erőszakot megelőző intézmények megerősítését? Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 192 2019.12.02. 1:55  191-194

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A magyar Országgyűlés 2019 júliusában megszavazta a köznevelési törvény módosítását, megváltoztatva többek között az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szint megállapítására irányuló szakértői vizsgálatok eljárásrendjét is. Azonban az új törvény végrehajtásáról szóló rendelkezés még nem áll rendelkezésre, így bizonytalan helyzet állt elő a tanköteles korú gyermekek beiskolázásával kapcsolatban.A jelenleg fennálló állapot aggályos helyzetbe kényszeríti az eddig illetékes pedagógiai szakszolgálatok szakembereit, az óvodapedagógusokat, valamint az érintett szülőket, ismeretlen szakmai és erőforrásterheket róva ezzel a rendszerben dolgozókra és az érintettekre. Több szakmai és szülői szervezet is aggodalmát és tiltakozását fejezte ki már a törvény bevezetése előtt és azóta is. Talán jobban kezelhető a helyzet, ha néhány kérdésre választ kapnak.

Kérdéseim tehát: mikor lesznek bővebb információk arról, hogy milyen tesztek, eljárások alapján állapítják meg, hogy a gyermek iskolaérett-e? A bizottsági döntés mindig egy adott vizsgálat alapján történik, de ez csupán a gyerek pillanatnyi állapotát tükrözi, amit befolyásolhat betegség vagy fáradtság is. Lehet egyetlen vizsgálat alapján valóban a gyermek állapotát hűen tükröző döntést hozni? Ha a szakértői bizottság úgy dönt, hogy a gyerek mehet iskolába, a szülőnek joga van bírósághoz fordulni, de hátrányos helyzetű embereknek ehhez nincs megfelelő anyagi hátterük, és sok esetben nem is elég tájékozottak. Mi vagy ki fogja őket megvédeni, hogy ne legyen az anyagi helyzetük miatt hátrányuk? Az egyébként is túlterhelt bizottságok hogyan fogják ellátni a felülvizsgálatot? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 212 2019.12.02. 1:06  203-214

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Természetesen az LMP képviselőcsoportja is támogatni fogja ezt a javaslatot, és külön köszönöm Nacsa képviselőtársamnak, hogy most igazán korrekt és számomra nagyon kedves hozzászólást tett, nekem ez tetszik most, mert ezt nem olyan sokszor tapasztaltam még. (Derültség.) Az előzőekhez nehéz mit hozzátenni, igazából mindent elmondtak az előttem szólók. Nagyon szeretném azt, ha ez nemcsak 18 éves korig vonatkozna, hanem felnőttekre is, rengeteg felnőttel találkoztam már, akik ebben a betegségben szenvednek. Sajnos volt, hogy korábban a Költségvetési bizottságban és mindenhol szegény Rig Lajos kollégám próbálkozott többször már elfogadtatni ennek a gyógyszernek a támogatását, és most végre úgy látszik, hogy az állhatatos és kitartó munkája beérni látszik. Örülünk neki, hogy haladunk egyfajta cél felé, és reméljük, hogy nem ér véget ez 18 éves korban. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 286 2019.12.02. 1:33  277-292

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ja, nem tettem föl a mikrofont. Hát, én mennyire hülye vagyok! (Derültség.) Bocsánat, néha amnéziában szenvedek. Köszönöm a szót. Annyit szeretnék mondani, hogy természetesen támogatjuk ezt a javaslatot, de én ezt nem Z. Kárpát Dánieltől vártam volna, hanem önöktől, hogy önök egyszerűen benyújtják azt, hogy a kilakoltatási moratórium megkezdődik (Nacsa Lőrinc: Megkezdődött!), és nem hagyják, hogy az embereket az utcára tegyék télen, és nemcsak télen, hanem egyébként nyáron sem kellene idős, beteg embereket és gyerekeket kirakni az utcára. Ha tetszik, ha nem tetszik, ez akkor is így van.Egyébként pedig a devizahitelek az emberek nyakába szakadtak, és önök kínáltak ugyan megoldásokat, de ezek mind csak részmegoldások voltak, és ahogy ezt képviselőtársaim is elmondták, kizárólag egy bizonyos rétegnek kedveztek. Ugyanis 4 millió forintos hitelek felvételére gondoljunk most, ne a nagy 20 milliósokra, és abból aztán 8 meg 10 millió forintos visszafizetések lesznek, amit nagyon sokan nem tudnak megengedni maguknak, hogy mondjuk, egy 30-40 ezer forintos törlesztőrészletről, mondjuk, 90 ezer forintos törlesztőrészletig is elmentek ezek a hitelek.

Tény, hogy amióta forintosították, azóta valamelyest ez csökkent, de a legtöbb ember nem tehet arról, hogy az árfolyam így alakult. Úgy gondolom, hogy nem lehet az embereket az út szélén hagyni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 354 2019.12.02. 0:32  347-355

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP-frakció minden olyan törvényt támogatni fog, amely valóban a családokat segíti és a családok boldogulásának lehetőséget ad. További ilyen javaslatokat is várnánk még, a családipótlék-emelést vagy egyéb más olyan jó javaslatot, ami tovább szolgálhatná a családok érdekét. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 227 2019.12.10. 1:55  224-235

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Keresztes László Lóránttal együtt adtuk be ezt a törvényjavaslatot. Az ő szakmai felszólalásához csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy én elsősorban az önkormányzatok érdekei miatt tartottam fontosnak azt, hogy ez a javaslat a tisztelt Ház elé kerüljön. Mégpedig azért, mert több önkormányzati tulajdonú vízmű igazgatójával, vezetőjével és polgármesterekkel beszéltem, akik hozzám fordultak az ügyben, és magam is, amikor polgármester voltam, egy önkormányzati tulajdonú vízmű tagjaként a falut képviseltem, ezért beleláttam ebbe a furcsa rendszerbe, és azt gondolom, hogy az önkormányzatok többször már jajkiáltásokat küldtek, hiszen tőkeinjekciókkal és egyebekkel próbálják fenntartani az általuk üzemeltetett vízműveket. Viszont a válasz általában az szokott lenni, amikor interpellációt vagy kérdést teszek fel, hogy az önkormányzatoknak van elég pénzük, oldják meg, csakhogy szerintem ez hosszú távon nem vezet jóra.

(16.30)

Létezik egyfajta segítség, amire lehet pályázni az önkormányzatoknak, ezt annak idején mi is mindig megtettük, és egyre kevesebb összeg jutott önkormányzatokként erre a célra. Tehát ez egy vízi támogatási rendszer, amiből egyre kevesebb jutott egy önkormányzatra, és azt gondolom, hogy a vízművek az elöregedő gépparkjaikkal, az alacsony bérekkel, amiket fizetni tudnak, nem sokáig fognak tudni fennmaradni. Tehát nemcsak az előforduló hibák és az elöregedett vízvezeték az, ami fontos, hanem fenntarthatatlanokká válnak ezek a vízművek. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban).

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 241 2019.12.10. 1:58  236-249

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ápolási díj, amióta itt vagyok, nem tudom, hányadszor kerül a tisztelt Ház elé valamilyen formában. És igen, nagyon örülök annak, hogy a gyermekekkel kapcsolatos ápolási díjat megemelték, de ugyanilyen fontos az, hogy ha más családtagját ápolja az ember, akkor is kapjon magasabb díjat. Hiszen ez a 40-50 vagy 40-60 ezer forint nagyon-nagyon kevés. Gondoljunk arra is, hogy sok esetben a nyugdíjas helyzete sem olyan, hiszen vannak olyan nyugdíjasok, akik 40-50, 30-80 ezer forintos nyugdíjból tengődnek. Ha a családtagjuk otthon marad velük ápolni és elmegy velük ápolási díjra, akkor ketten 100 ezer forintból nem hiszem, hogy meg tudnak élni.Viszont tény, hogy van szociális gondozás, amit az önkormányzatoknak kell biztosítaniuk, de ez kevés. Egy-két óra maximum naponta vagy néhány perc nem elegendő ahhoz, hogy mondjuk, egy ágyban fekvő beteg embert ápoljanak. A szociális gondozó nem tud teljes körű szolgáltatást nyújtani, nem tud 24 órában az ápolt mellett lenni. Azt gondolom, nem mindenki engedheti azt meg magának, hogy fogadjon egy ápolót az idős hozzátartozója mellé. Csak szűkebb hazámban, a komlói kistérségben százak állnak sorba, hogy bekerülhessenek intézménybe, hogy idősotthoni ellátásban részesülhessenek.

De mi van azokkal, akiknek nincs annyi jövedelmük, és nincs családtagjuk sem, aki az ő ellátásukra kötelezett lehetne? Hogy fizetik ki a 80-90 ezer forintos díjakat, amit fizetni kell egy-egy ilyen idősotthoni ellátásáért? Egy bentlakásosra gondolok.

Tehát nagyon-nagyon égető probléma az idősödő társadalom, ahogy képviselőtársam mondta. Kérem önöket, támogassák a tárgysorozatba vételt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 267 2019.12.10. 2:05  261-271

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a törvényjavaslat tárgysorozatba vételét támogatja a frakció; támogatja annál is inkább, mert több olyan része is van, amelyet már én magam vagy mi magunk is benyújtottunk. De nemcsak ez fontos, hanem az is, amire most szomorúan jöttem rá, hogy tulajdonképpen ezek az utolsó ilyen viták, ha jól tudom, itt a Ház előtt, mert ezentúl már majd nem hozhatjuk be ezeket a törvényjavaslatokat, nem kérhetjük a Ház elé, csak majd a Törvényalkotási bizottság elé  ha jól tudom; ha nem, akkor javítsanak ki! A mindenkori öregségi nyugdíjminimum 28 500 forint, és ez tarthatatlan, azt gondolom, az elmúlt években nem emelkedett. Bár tény, hogy nem ebből számolják a nyugdíjakat, ugye, ez már többször elhangzott itt, viszont nagyon sokféle szociális juttatásnak ez az alapja, illetve ennek szorzata. Azt is kaptuk már meg válaszban, hogy ha ezt emelik, majd ezáltal rossz helyzetbe kerülnek önkormányzatok s a többi. De a szorzókat is lehet változtatni, tehát önkormányzati rendelet módosítása lehetővé teszi, hogy a mindenkori öregségi nyugdíjminimum bizonyos szorzata lehet alapja különféle juttatásoknak, illetve a szociális törvény is ad erre lehetőséget, tehát ez is módosítható lenne, ha túlságosan megemelkedne.

Mi már többször mondtuk, hogy 50 ezer forintnak is simán lennie kéne. Ha önök elismerik azt, hogy 99 085 forint, tehát közel százezer forint a minimálbér, akkor azt is el kellene ismerni, hogy 100 ezer forint alatt nem lehetne nyugdíj Magyarországon, de 50 ezer alatt semmiképpen sem, hiszen a statisztikák megmutatják, hogy sajnos rengetegen kénytelenek ebből tengődni. Ismerek ilyeneket magam is. Dolgoztak! Ilyenkor jön az, hogy biztos, nem dolgoztak, meg nem fizettek járulékot. Nem így van. Csak esetleg alacsonyabb keresetük volt, olyan munkakörben dolgoztak, ahol kevesebbet kerestek.

Ezért kérem önöket, hogy már csak e nap alkalmából, hogy többet ilyen nem lesz, támogassák a tárgysorozatba vételt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 303 2019.12.10. 2:03  296-305

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét a szegénységgel kapcsolatos törvényjavaslat tárgysorozatba vételéről beszélhetünk  már többször mondtam, hogy sajnos utoljára  itt a Ház előtt. Azt gondolom, hogy nem kellene ilyen törvényjavaslatok tárgysorozatba vételével kínlódnunk itt, lehetett volna más megoldás is erre, mint a szájzártörvény, hogy kizárólag majd a Törvényalkotási bizottság elé lehet majd ezeket felkérni. Lehetett volna olyan megoldás is, hogy önök ezeket átengedik a bizottságokon, és akkor nem kerülnek ide. Hiszen emberek életéről, emberek sorsáról van szó. Úgy gondolom, hogy amíg nem lesznek Magyarországon olyan jövedelmek, nyugdíjak, bérek, rokkantnyugdíjak, amelyekből tisztességesen meg lehet élni, illetve egy széles társadalmi rétegnek nincs ilyen jövedelme, addig időről időre mindig elő fognak kerülni különféle ilyen javaslatok  ha nem itt a tisztelt Ház előtt, akkor majd a Törvényalkotási bizottság előtt , hiszen nem szegi majd kedvünket az, hogy itt nem tudunk róla beszélni. Addig rendszeresen be kell hogy nyújtsuk a nyugdíjemeléssel, a mindenkori öregségi nyugdíjminimummal, az ápolási díjjal kapcsolatos javaslatokat, fel kell hogy emeljük a szavunkat a gyerekszegénység ellen, és küzdenünk kell a szegénység ellen. Azért vagyunk itt, hogy különféle társadalmi csoportok problémájára felhívjuk a figyelmet, hogy szóljunk, hogy a király adott esetben meztelen.

(18.00)

Ezt muszáj megtennünk, ezért választottak minket ide listáról. És úgy gondolom, hogy igenis minden törvényes eszközt meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy felhívjuk az önök figyelmét, hogy hátha egyszer valamelyikük magáévá teszi a gondolatot, és benyújtja a tisztelt Ház elé, és mivel majd nem ellenzéki lesz a benyújtó, ezért önök el is fogják fogadni. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzék soraiból.)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 461 2019.12.10. 5:47  400-463

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így, a vége felé beszélni ilyen késői órán, már nem is olyan egyszerű. Nagyon sok mindent hallottunk itt ma, és én is sajnálom, hogy ilyen kevés a jelenlét, különösen a kormánypártokból. Ez is csak azt mutatja, hogy önöket abszolút nem érdekli, hogy nekünk mi a véleményünk, tisztelet a kivételnek. Bár gondolom, hogy otthon, ezen a késői órán, az interneten keresztül követik a kormánypárti képviselők a vitát, és hallgatják, hogy mit mondunk, és elgondolkodnak rajta. (Derültség az ellenzék soraiban.) Azt gondolom, hogy a mai napon Nacsa képviselőtársam elvitte a show-t az ellenzéknek való beleszólogatás tekintetében, de mégis becsülöm önt, mert ön legalább itt van, és ön legalább véleményt mond, ahogy mondott… (Nacsa Lőrinc közbeszól.  Taps, derültség az ellenzéki padsorokban.) Dicsérje meg önt a Hohn Kriszta, tudom, és nem csak itt… (Nacsa Lőrinc: Már a második a héten!) Igen, tudom! De nemcsak itt, hanem a tárgysorozatba-vételi vitákban is részt vett. Ez azért lenne fontos, mert önök azáltal, hogy a mi véleményünket leteszik a mélybe, illetve nem vesznek róla tudomást, ahogy a mi személyünkről se  még egyszer mondom, tisztelet a kivételnek, ezt mindig tegyék hozzá gondolatban, de kevés az időm, ezért nem fogom folyton mondani , ezáltal saját pártjaikat is leteszik, a saját pártmunkájukat, képviselői munkájukat is leteszik, hiszen úgy tűnik, hogy amit önök elé terjesztenek, azt vita és gondolkodás nélkül elfogadják. Lehet, hogy ez egy helyes pártfegyelem, nem tudom, de én úgy gondolom, hogy már csak  ezt már mondtam többször  a demokrácia látszatának megőrzése érdekében fontosak ezek a viták.

Önök furcsállják azt, hogy mi ezt a törvényt negatív színben tüntetjük fel. Önök azt állítják, hogy nem olvastuk el. Elolvastuk, az első verziót is, amit hál’ istennek, L. Simon képviselőtársam már elismert, hogy valóban létezett  ezen már akkor túl vagyunk , és ezt a második verziót is elolvastuk reggel, ahogy megkaptuk, részben út közben, részben itt kinn a folyosón elolvastuk. Önök mégis csodálkoznak azon, hogy miért félünk tőle. Itt most egy pillanat, gondolatjelet tennék, hogy vannak olyan törvényjavaslatok, amelyeket támogatni szokott az ellenzék. Tehát ne mondják, hogy mi mindenre azt mondjuk, hogy nem, mert ez nem igaz! Ellentétben a kormánypártokkal, bár tény, hogy most kettőt tárgysorozatba vettek, két klímás törvényt, ami nagyon nagy eredmény, én úgy gondolom, hogy ez egy jó dolog, de nagyon ritka, mint a fehér holló, hogy önök egyáltalán elgondolkodnak azon a törvényjavaslaton, amit mi benyújtunk. Én biztos vagyok benne, hogy az önök képviselőtársai közül egész biztos, hogy 90 százalék legalább el sem olvassa, mert nem is érdekli, és meg is kaptam én ezt már néhány képviselőtársamtól, kormánypárti képviselőtársamtól, hogy tulajdonképpen mit akarok én. Ezt négyszemközt mondták ugyan, nem itt a Házban, de elhangzott, és lehet, hogy ilyenkor értéktelennek is tűnik, vagy lehet, akár úgy is érezhetném magam, hogy értéktelen vagyok itt, de nem így gondolom.

De miért is félünk ezektől a törvényjavaslatoktól? Elmondom. Pont azért, mert nem vagyunk funkcionális analfabéták, mint ahogy itt már megkaptuk, hogy nem tudunk értően olvasni. Tudunk olvasni és a sorok között is olvasni, ugyanis korábban már volt egy csomó olyan törvényjavaslat, amelynek aztán csúnya vége lett. Most is nem értjük, és nem is tudjuk elfogadni, hogy miért ilyen sürgős ez, hogy szinte már házszabályt súrolva önök lenyomják a torkunkon ezt is, mint ahogy tették ezt sok minden mással is. Bár a többi törvénynél legalább megvoltak a lehetőségek, a szakbizottságok vitái, összegző módosító és egyéb viták. Itt most néhány órát, percet hagytak arra, hogy módosító javaslatokat nyújtsunk be és így tovább. Valóban, az első verzió súlyosabb volt, és talán ezért van az, hogy azt gondoljuk, hogy ennek is majd lesz egy súlyosabb következménye, verziója, majd egy salátatörvényben elrejtve, a 35. paragrafusba majd be lesz írva, be lesznek csipegetve azok a dolgok, amik az előzőből most kimaradtak, és én úgy gondolom, hogy ez a fajta bizalmatlanság az, ami az ellenzék részéről valóban létezik.

Hiszen nem szeretnénk azt, ha a régi idők, én nem szeretném, a többiek nevében nem nyilatkozom, de gondolom, tán ők se, hogy itt a két T, vagy három T, a tűr, tilt, támogat, meg volt a tűr meg a tilt…  igen, én úgy gondolom, hogy önök úgy gondolják, hogy aki nincs önökkel, az ellenük van, az önök ellen van. Mi nem ellenségek, csupán politikai ellenfelek vagyunk, és a kettő közt óriási a különbség, de önök szóvá teszik azt, hogy mi lekommunistázzuk önöket és így tovább. Önök állandóan lesorosoznak minket például, migránspárti, kerítésvágó, legyurcsányoznak minket és így tovább. Tehát önök is ugyanolyan címkéket aggatnak ránk… (Arató Gergely: Az dicséret!) Ja, az dicséret? Kinek így, kinek úgy, majd ezt mindenki eldönti, hogy kinek dicséret és kinek nem az. Tehát el kell azon gondolkodni, hogy az önök kommunikációjában is keresendő azért hiba.

És Nacsa képviselőtársam, azért a dicséret után hadd mondjak valamit, ön is be szokott kiabálni, pedig ön volt az egyik előterjesztője annak a törvénynek, ami ezt majd tiltja… (Nacsa Lőrinc közbeszól.  Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Csak mondom, hogy ne felejtse ezt el, amikor bekiabál, amikor sértegeti képviselőtársát, és számonkéri, hogy hol volt. (Az elnök csenget.) Lejárt az idő. Köszönöm szépen, ennyi bőven elég volt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 157 2020.02.24. 2:01  156-164

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Először a két kérdésemet mondom el, nehogy ne maradjon rá idő. Hogyan próbálják biztosítani, hogy a rendszerben dolgozó szakemberek szoros együttműködésben dolgozzanak, hogy minél kevesebb sérülést okozzanak az áldozatoknak? A második: hogyan kívánják elérni, hogy napvilágra kerüljenek azok az esetek, amelyek jelenleg a félelemtől titokban vannak tartva?A miniszter asszony felszólította az ellenzéket, hogy ne keltsen hisztériát ebben a témában. Nem célom a hisztériakeltés, ezt be is tudom bizonyítani azzal, hogy elmondom, több levelet is váltottunk már államtitkár úrral, amelyekben nagyon pozitív válaszokat is kaptam, például azt, hogy szakmai és civil egyeztetési sorozat kezdődött, ez szerintem mindenképp üdvözítő. Nagyon jó az, hogy családjogi szakértői munkacsoportot állítottak fel, amelynek az érintett minisztériumok mellett még alkotmányos szervek szakmai vezetői is a tagjai. Ez nagyon jó és tényleg pozitív.

De fel kell hívni a figyelmet, azt gondolom, minden eszközzel, hiszen ha olvasták a sajtót, akkor a napokban is elhunyt egy ember, sajnos vélhetően ő is párkapcsolati erőszak miatt vesztette életét. Nagyon sok ilyen eset van, családon belüli erőszak. Én szándékosan használom ezt a szót, bár ezt rendszeresen kijavítják párkapcsolati erőszakra, de én azt gondolom, hogy nem csak erről szól. És szándékosan nem mondok nemeket, mármint úgy értem, hogy nő vagy férfi az áldozat, mert tudomásul vesszük, és tudjuk, hogy vannak férfi áldozatok is a családon belüli erőszakban. Mindig az erősebb általában az, aki sajnos a gyengébbet bántani próbálja, éppen ezért nagyon fontos kiemelni, hogy gyerekeket és időseket is érint ez.

Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy minden alkalmat megragadjunk, hogy felszólaljunk ebben az ügyben. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 161 2020.02.24. 1:03  156-164

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen. Természetesen nálam sincs a bölcsek köve, de ahogy ön is mondta, ha sok pozitív esetre kerülne sor, akkor bizonyára nagyobb bátorságot kapnának azok, akik jelenleg nem mernek a hatóságokhoz fordulni. Sajnos, nagyon gyakori az áldozathibáztatás, és azt gondolom, hogy talán erre is lehetne hangsúlyt fektetni, egyfajta érzékenyítő, akár társadalmi célú hirdetésekkel vagy bármilyen kampányfilmekkel, amelyek felhívják a családon belüli erőszakra figyelmet, és arra, hogy erről nem szabad hallgatni, ugyanis vannak olyanok, akik tudnak esetlegesen arról, hogy a szomszédban mi zajlik, mi történik a gyerekekkel vagy adott esetben a feleséggel, férjjel. Nem az a családon belüli erőszak, hogy a részeg férj megveri a feleséget, és azt hiszem, ezt a sztereotípiát valahogy el kéne finomítani, el kéne tüntetni, de az ugye, nem fog menni ilyen hamar. Azt, hogy ne legyen áldozathibáztatás, újra és újra el kell mondanom, mert jelenleg az van, hogy mindjárt avval kezdik, hogy biztos rászolgált a verésre X. vagy Y. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 246 2020.02.24. 1:13  229-262

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Én is örömömet szeretném kifejezni, hogy végre egy olyan törvényjavaslat vitájában vehetek részt, ahol nem is nagyon van vita, inkább csak véleménynyilvánítás. Szerencsére e mellé a kezdeményezés mellé azért többen odaálltunk, ami szerintem nagyon fontos és olyan nemzeti ügy, amely mellé valóban minden pártnak oda kéne állni. Ezért is mondom azt, hogy az LMP-frakció tagjaként, de az Új Kezdet Párt alelnökeként a mi pártunk szimpatizánsait is arra fogjuk kérni, hogy írják alá ezt az aláírásgyűjtést, és természetesen támogassák, és mindenkit arra kérjenek, hogy írják alá. Illetve uniós országokban lakó ismerőseiket is kérjék meg erre, és akkor így remélhetőleg azért összegyűlik az az aláírás-mennyiség, amire szükség van. De nőként engedjenek meg nekem egy, talán kicsit érzelgősnek tűnő kitérőt! Életem egyik leglélekemelőbb eseménye volt, amikor Marosvásárhelyen részt vettem a székely szabadság napján Keresztes László frakciótársammal együtt, és ott a lelkembe és az agyamba vésődött az a szó, amit több ezren ott együtt mondtunk, hogy „autonómiát, autonómiát!”. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 121 2020.02.25. 7:42  108-127

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Végre egy olyan törvényjavaslat, amely igazán közel áll hozzánk, és az LMP képviselőcsoportja ezt támogatni is fogja, hiszen nagyon fontos dolgokat olvashatunk benne. Az előttem szólók nagyon sok mindent elmondtak már, ezért nem könnyű már ilyenkor hozzászólni, hiszen unásig ismételhetném szinte ugyanazokat a mondatokat, amelyeket az előttem szólók elmondtak. A véleményem az, hogy én is szigorúbban büntetném, még szigorúbban, úgyhogy egyetértek képviselőtársammal, aki ezt javasolta, hiszen a fiatalkorúak kizsákmányolása egyszerűen egy olyan alávaló bűncselekmény, amelyre nincsenek is talán szavak, és gondoljunk csak arra, amikor családon belüli dologról van szó, tehát konkrétan arról, hogy anyák, apák áruba bocsátják gyermekeiket. Magam is láttam már ilyet, hogy egy 14 éves lányt tulajdonképpen az apja eladott egy külföldi illetőségű, erősen pedofilnak gondolt embernek, aki aztán megajándékozta őt négy-öt szép gyerekkel, ami persze biztos örvendetes, de az a tény, hogy még az általános iskolát sem fejezte be ez a kislány, és már eladta az apja, az önmagában is szörnyű. Egyébként szerintem még inkább elítélendő, ha ezt szülő csinálja.

Ezenkívül pedig, amikor még régen lakásotthonban dolgoztam, ott találkoztam olyan lányokkal, akiket az anyjuk vitt ki  annak idején még úgy mondták nálunk, Baranyában  a 6-osra, egyértelmű volt, hogy ez a prostitúcióra való rábírás volt az édesanya részéről. Egyébként nagyon helyesnek tartom azt, amit többen is elmondtak, hogy speciális ellátási szükségletű gyermeknek minősül az ilyen áldozat, hiszen azért ők nem felnőttek, bár lehet, hogy némelyik annak hiszi magát, de azért még attól messze vannak, hogy felnőttek legyenek.

Ami aggasztó egy kicsit a számunkra, vagy inkább kérdést vetít előre, hogy vajon lesze elég hely majd ezekben az amúgy is túlzsúfoltnak mondható intézményekben, vagy kialakításra kerülneke újabb intézmények, hiszen sok esetben itt azért szükség van például függőségkezelésre is, gondoljunk itt akár a különböző drogokkal kapcsolatos dolgokra.

Azt gondolom, hogy azért ezeknek a gyerekeknek a meghallgatása speciális tudást és körülményeket igényel, és ezt is nagyon fontos lenne betartani amellett, hogy a rendőrök tudnak majd intézkedni, és persze el tudják helyezni egy ilyen intézményben a gyermeket, de azért a továbbiakban majd szükségük lesz arra, hogy szakértők bevonása is megtörténjen.

Megnéztük azt, illetve lekértünk adatokat tavaly, hogy hány gyermek- és ifjúságpszichiátrián hány főállású pszichiáter szakorvos van az országban: 45,25, ami persze a munkaidőkeretek miatt van, tehát vannak négyórás vagy osztott munkaidőben dolgozók is. Budapesten 16 van az adatok alapján, négy megyében van 4, újabb négy megyében van 2, öt megyében van 1, Nógrád megyében 0,25 van  szintén a részmunkaidő miatt, még mielőtt valaki derűsen felkacagna ezen a mondaton , és ebből következik, hogy ma Magyarországon öt olyan megye van, ahol nincs az állami egészségügyben dolgozó gyermekpszichiáter, illetve az általunk lekért közérdekűadat-igénylésre ezt nem közölték.

A szociális ágazatban dolgozókra is jellemző az elöregedés. A dolgozók több mint harmada 50 év feletti, körülbelül 7,5 százalékuk fiatalabb, mint 30 éves. Itt a legalacsonyabbak a bérek, az egész nemzetgazdaságon belül a betöltetlen álláshelyek száma 2010 óta folyamatosan nő. Tudomásunk szerint jelenleg több mint 3500 betöltetlen álláshely van ezekben a szociális ágazatokban, ami azért több mint aggasztó.

Nagyon sok szó esett a gyermekekkel kapcsolatos kizsákmányolásról, ami nagyon-nagyon fontos, viszont nagyon fontos megemlíteni az egyéb más, ilyen új típusú rabszolgaságot  vagy hogy szoktuk ezt hívni?  vagy modern kori rabszolgaságot, ezeket a fajta cselekményeket, amikor emberek embertársaikat méltatlan körülmények között tartják, és tulajdonképpen rabszolgamunkára kényszerítik őket némi kevés élelemért, hogy éhen ne haljanak, vagy számos esetet láttunk azzal kapcsolatban, hogy kint az utcán koldulásra kényszerítenek akár mozgássérült embereket, illetve erősen rossz állapotban lévő embereket is. És nagyon-nagyon-nagyon fontos, hogy a szervkereskedelem ellen is megfelelő lépéseket tegyünk. Én remélem, hogy ez tulajdonképpen az első lépés, ahogy itt többen elmondták, és a közeljövőben még több olyan törvényjavaslatot is láthatunk majd, amely további lépéseket mutat majd előre.

Illetve itt is meg kell hogy említsem ezeket az úgynevezett ilyen felvilágosító filmeket, hogy még nagyobb hangsúlyt kéne fektetni akár oktatási intézményekben vagy televízión keresztül, ezekben a társadalmi célú hirdetésekben arra, hogy ezekre felhívjuk a figyelmet, tehát hogy igenis értse az a gyerek is, ha tévét néz, hogy az nem normális és nem törvényszerű, hogy őt kizsákmányolják például szexuálisan. Elképzelhető, hogy családokban is most is vannak olyan gyermekek, illetve egészen biztos, nemhogy elképzelhető, akiket ilyen cselekményre kényszerítenek szülők, nevelőszülők, amelyek ellen fel kell lépni, és a gyerek tudjon és merjen segítséget kérni.

Mindig arról beszélünk, hogy az oktatási intézményekben vane elég pszichológus, vagy nincs. A statisztikát részben teljesítjük ugyan, de nem biztos, hogy ez megfelelő szolgáltatást jelent, hiszen sok olyan helyet tudunk, ahol mondjuk, ezer főre jut egy pszichológus, mondjuk iskolapszichológus, akihez lehet hogy közvetlenebbül tudna fordulni a gyermek, ha érintett ilyen ügyben, de nem biztos, hogy odajut, illetve nem biztos, hogy tudja, milyen szolgáltatásokat vehet igénybe.

Fontos lenne tehát az, hogy ezekre megteremtsük a lehetőséget, és minél nagyobb…  tehát az áldozathibáztatás nagyon-nagyon-nagyon nagy divat itt Magyarországon, hogy mindig azt gondoljuk, hogy az tehet róla, aki az adott körülmények között kényszerítve van bizonyos cselekedetekre, de ez nem így van. És nagyon-nagyon fontos lenne még, ami szintén hangsúlyos, hogy a megelőzésre még nagyobb hangsúlyt kell fektetni, hiszen sokkal drágább, szerintem többe kerül az államnak az, hogyha intézkednie kell, és emiatt különböző költségek jelentkeznek, mint hogyha a megelőzésre nagyobb hangsúlyt fektet.

Annyit szeretnék még elmondani  és tényleg nem kívánom tovább rabolni az időt , hogy még egyszer kifejezzük azt, hogy igen, támogatjuk, és reméljük, hogy több olyan intézkedés lesz, amely ilyen széleskörűen támogatható. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 212 2020.02.25. 2:55  199-222

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt jókat derültünk az elmúlt percekben, pedig gyakran gondoltam arra, hogy inkább sírnunk kéne. A lex Baranyi után megszületett a lex Dézsi törvény, amit hát, humorral is lehet kezelni, vagy akár mérgesek is lehetünk, önök úgyis lenyomják a torkunkon, hiszen kétharmad van, és önök kényük-kedvük szerint változtatják a jogszabályokat, úgy, ahogy éppen az aktuális érdekeik vagy azoknak az érdekei kívánják, akik az önök soraiban ülnek. Az volt a korábbi indoklás  vagy nem tudom, minek nevezzem , hogy a 3 ezer fő fölötti települések polgármestereinek annyi dolga van, hogy nem tudnak, nem tudnának más állásokat betölteni. Ezzel egyet is értek, szerintem a 3 ezer fő alattiaknak is nagyon sok dolga van, de valóban, egy nagyvárost, akár megyei jogú várost irányítani nem kis feladat. Most akkor nincs elég feladatuk? Vagy hogy fogja ellátni valaki egy valamilyen, akár egészségügyi  itt konkrétan egészségügyiről van szó, egészségügyi  feladatait és a polgármesteri feladatait? Gondolom, majd talán az alpolgármester segíti őt. Vagy most akkor kevés a fizetése ezeknek az egészségügyben akár dolgozható vagy egészségüggyel foglalkozható polgármestereknek? Akkor adjunk többet! Azt sem hiszem, hogy ez olyan nagy problémát okoz. De miért kell a szakmák között különbséget tenni? Akkor ez engem érdekelne. Akkor aki tervező, az miért ne tervezhetne? Nekem van például fideszes polgármester ismerősöm, aki tervező; hát, akkor adjuk meg neki a lehetőséget, hadd tervezzen! Miért? Miért ne tervezhetne?! Ezt most nem értem. Tehát alapellátás… Illetve amit az önkormányzat finanszíroz, ott ne tervezhessen, egyébként hadd tervezzen! Vagy ha valaki esetleg ügyvéd, akkor hadd ügyvédkedjen mellette! Miért ne?! Miért ne foglalkozhatna joggal?!

Tehát nagyon kedveljük az ilyen törvényjavaslatokat, amelyeket önök benyújtanak itt nekünk, és a kétharmad kétharmad, tudjuk, ezt mindig megkapjuk, és majd most jól le leszünk tolva, hogy miket beszélünk itt, de hát, uraim és hölgyeim, rettenetesen kilóg a lóláb megint. Ez megint egy olyan törvény, amelyet nehezen vesz be az ellenzék gyomra, és gondolom, majd a frakcióvezető úr is megerősít engem ebben, hogy ezt az LMP-frakció biztos hogy nem fogja támogatni. Tehát ne csináljuk már ezt, hogy most hogyha holnapután megint történik valamilyen egyéni érdek, akkor önök újabb törvényt hoznak! Természetesen ezt mindig úgy teszik, hogy képviselők nyújtják be általában, hogy nehogy legyen róla bármiféle vita (Nacsa Lőrinc: Itt a vita! Itt a vita!), társadalmi egyeztetés vagy ilyesmi.

Most itt a parlamentben mi elmondhatjuk a véleményünket, nevetünk, dühöngünk ki-ki a vérmérséklete szerint, aztán majd jön a kétharmados szavazás, lenyomták a torkunkon, és hurrá, ismét meg van ígérve valakinek valami, ami be van tartva. Ez a sorsunk. De azért elmondjuk a véleményünket, merthogy ez így nagyon nem jó, tisztelt hölgyeim és uraim. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 6 2020.03.02. 4:14  5-8

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! 2014 óta nem változott a pedagógusbérek vetítési alapja. Az imént hallhattuk, hogy a minimálbér megduplázódott az elmúlt években, de mivel a pedagógusok bérének vetítési alapja nem változott, ezért 2019-ben egy pályakezdő, főiskolai diplomával rendelkező pedagógusnak mindössze a garantált bérminimumra kell hogy kiegészítsék a bérét. Tehát vélhetően a garantált bérminimumot keresi. Mára az oktatásban dolgozók az elmúlt évek megaláztatásai után fordulóponthoz jutottak. Már szinte minden módon megcsonkították a jogaikat a szabad oktatás és véleménynyilvánítás terén. Ma, 2020-ban ott tartunk, hogy egy intézménynek szinte beleszólása sincs abba, hogy mit és hogyan tanítson, és hogy a tanároknak nincs lehetőségük sem a tiltakozásra. Ezek a jogfosztott iskolák és tanárok azok, akik a magyar átlag szerint is megalázó fizetést visznek haza pályájuk legnagyobb részében.

Szeretnénk, ha a kormány belátná, hogy itt nem elég egy kegyeleti 10 százalékos emelés. Valódi bérfejlesztésre van szükség, amely nem csak az éves inflációt követi. A bérek emeléséhez első körben szükség van a bérek átlaghoz fejlesztésére. Hiába mondja a kormány, hogy évről évre többet költ az oktatásra, GDP-arányosan alacsonyabbak a kiadások 2020-ban, mint voltak 2010-ben. Nem arra kell fókuszálni, hogy az EU-átlaghoz képest mennyit költünk az oktatásra, hanem arra, hogy itthon mire lenne szükség a fejlődéshez. Ha látom, hogy beteg a gyümölcsfám, akkor nem adhatok neki csak annyi gondoskodást, mint az egészségesnek.

Elengedhetetlenül szükséges a pedagógusi bértábla minimálbérhez kötése, a diplomás minimálbér bevezetése és általuk a pedagógusi dolgozói szegénység felszámolása. Nem véletlen, hogy hatalmas a lemorzsolódás a pedagógiai karokon, és hogy a végzetteknek nagyjából fele áll csupán munkába. A pályakezdőknek járó havi nettó 140 ezer forintos fizetés illuzórikus vonzóerő abban az országban, ahol egy átlag budapesti albérlet havi 165 ezer forintba kerül. Vásárlóerő-egység szempontjából tanárfizetésben utolsók közt vagyunk az EU-ban, arról nem is beszélve, hogy a mesterképzés elvégzése után a befagyott bértábla miatt egy fillérrel sem kapnak többet a pályakezdők. De a társadalmi megbecsültség sem kárpótolja a bérbeli kiesést szegény tanári pályát választó csodabogaraknál. Az oktatás minden szintjén kevesebbet keresnek a tanárok, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkező más munkavállalók. Ugyanez vonatkozik a pedagógusok munkáját közvetlenül segítő kollégákra  ők még ehhez képest is aránytalanul kevés pénzt visznek haza.

Mi fog egy friss pályakezdőt arra motiválni, hogy menjen el egy hátrányos helyzetű térségbe tanítani? Egyre rosszabb a helyzet ott a felzárkóztatással, és ha nem oldjuk meg záros határidőn belül a kiemelt juttatást az ilyen térségekben dolgozó pedagógusok körében, akkor hamarosan elveszítjük annak lehetőségét, hogy ezek a gyerekek valaha is felzárkózhassanak a jövőbeli kilátásaikat illetően. Ha nem nyújtunk kiemelt bérezést, szolgálati lakást, extra motivációt ezeknek a pedagógusoknak, mi gátolja majd meg az oktatás szempontjából szegregált szigetek létrejöttét az országban? De továbbmegyek: ha záros határidőn belül nem történik valódi bérfejlesztés, itt éveken belül nemcsak névleg nem lesznek pedagógusok az országban, hanem gyakorlatilag sem, hiszen ilyen megalázó körülmények közt pályakezdők sem lesznek.

A pedagógusképzés színvonalának növelése kell. Nemcsak a pedagóguspálya megbecsülése romlott, hanem a munkakörülmények is. A bérfejlesztés bár alapvető, de nem csak erre lenne szükség egy XXI. századi oktatási rendszerhez. A cél az lenne, hogy minél jobb képességű tanulók kerüljenek az egyetemekre, akiket aztán meg tud fizetni az állam. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 98-100 2020.03.23. 1:44  97-106

HOHN KRISZTINA (LMP): Igen, elfogadom.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő asszony.

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A koronavírus miatt az oktatásban elrendelt kényszerintézkedés következtében digitális oktatásra álltak át az iskolák a múlt héten. Az intézmények, a tanárok a legtöbb helyen mindössze egy hétvégét kaptak az átállásra. Iskolánként eltérő a szabályozás, hogy ki, mi alapján és milyen módszerek és programok segítségével oktasson az elkövetkezendő időszakban. Az átállás következtében a tanároknak hatalmas energiájába és kreativitásába kerül, hogy a távoktatásban is fenn tudják tartani a tanulók motivációját. Ehhez teljesen új módszerekre, tanulásszervezésre, ötletekre van szükség, amiért a tanárok derekasan megdolgoztak, és ezúton is köszönetet mondok. Nekem is második osztályos fiam van, így a gyakorlatban is látom, ez hogy működik.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Sok helyen azonban rögtön szembesültek a digitális oktatási stratégia megvalósításának hiányaival. A feladatok nagy része máig sem lett megoldva, a pedagógusok egy része a technikai problémák, az online alkalmazások terén nem olyan rutinos, így ők maguk is segítségre szorulnak; ez egyébként iskolai szinten is megjelenik a digitális felkészültség hiányában. Az Oktatási Hivatal ugyan közzétett egy módszertani útmutatót, amely azonban kimerül egy alkalmazás- és weboldallistában, illetve e-mail-címben, további módszertani útmutatót nem ad.

(Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben Szabó Sándor váltja fel.)

Ennek alapján szeretném megkérdezni, hogy a weboldallistán kívül hogyan kívánják segíteni az intézményeket, a pedagógusokat, hogy felkészülten, digitális kompetenciákkal felvértezve szervezzék meg az oktatást. Köszönöm. (Taps az ellenzéki sorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 104 2020.03.23. 0:56  97-106

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen. Igen, valóban sok minden történt. Mi magunk is regisztráltunk több ilyen oldalra, hiszen a gyermek felkészülését ez segíti. De mi van azokkal a családokkal, akik rosszabb körülmények között élnek? Én magam is ismerek olyan családot, ahol hat gyerek van, egészen az első osztályostól nyolcadik osztályosig, nekik ezt nagyon nehéz megoldani, hiszen egy darab számítógép van, és elég komoly erőfeszítést igényel az, hogy minden feladathoz hozzájussanak. Az a kérdésem, hogy ezek alapján hogyan kívánják megoldani a leszakadó térségek aggasztó problémáit ez ügyben. Tehát amiatt aggódom, hogy ezek a gyerekek nehezen tudják megoldani. Tudom, vannak, akik postán kapják meg, és így tudják visszaküldeni a válaszokat. Igazából a gyerekek érdeklődése a számítógép felé nagyon jó szerencsére, és ők élvezik ezeket a feladatokat, amelyek ilyen interaktívak. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 184 2020.03.30. 1:45  183-190

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A koronavírus-járvány terjedésének megelőzése érdekében a kormány otthon maradást javasol mindenkinek, aki teheti, hiszen az otthon biztonságosabb. De vannak olyanok, akiknek az otthon nem biztonságot nyújt, hanem fenyegetettséget és esetleg erőszakot. Tudjuk, hogy az összezártság sokszor még a jól működő kapcsolatokat is zilálhatja. Egy olyan kapcsolatban vagy olyan családi közegben, ahol azelőtt is jellemzőek voltak a bántalmazások, az még jobban felerősödhet ebben az esetben az összezárság hatására.

(16.20)

Az a kérdésem, hogy milyen intézkedéseket és megoldásokat terveznek a krízisek kezelésére. Tudjuk, van ingyenesen hívható telefonszám. Ma miniszter asszony nyilatkozott a sajtónak, ahol ezt meg is említette, illetve hogy nyitva vannak a félutas házak s a többi. Ott hogyan tudják megoldani azt, hogy a koronavírus terjedése megálljon, vagy meggátolják, hogy ezekbe az intézményekbe bejusson? Vane erre lehetőségük, hogy esetlegesen karanténba kerüljenek azok a családok, akik menekülni kényszerülnek ebben a szörnyűséges helyzetben?

A másik pedig az, hogy a gyerekekről hogyan fog kapni visszajelzést az illetékes szerv. Ugyanis jelenleg nincs személyes kapcsolat az iskolával, kizárólag internetes vagy telefonos kapcsolat van, így a pedagógus csupán azt látja, hogy a gyerek elkészítie időben a feladatait, a családsegítő szolgálat is telefonon, illetve interneten keresztül tud segíteni. Tehát a személyes kapcsolatok elmaradnak. Azt szeretném kérdezni, hogy ennek kiváltására milyen megoldásokat tudnak nyújtani.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 188 2020.03.30. 0:38  183-190

HOHN KRISZTINA (LMP): Mindannyiunk érdekében és főleg az esetleges áldozatok érdekében remélem, hogy ezek elegendőek lesznek, de mindenképpen készülnünk kell arra, amikor a karantén véget ér, mert vélhetően akkor sokkal több trauma kerül majd napvilágra, és előfordulhat, hogy rohamos megkeresésekre számíthatnak a gyámhivatalok, a családsegítő szolgálatok. Az a kérdésem, hogy erre hogyan készülnek, illetve tisztelettel kérem, hogy legyünk minél körültekintőbbek a családok érdekében; a koronavírussal összefüggésben már megtettünk sok mindent, de azon túl a kapcsolaton belüli vagy az esetleges gyermekbántalmazásokkal kapcsolatban is. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 99 2020.04.06. 1:54  98-105

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy idézettel kezdeném: A mai nap folyamán gondoskodjon arról, hogy az ön által vezetett intézmény, ellátó összes olyan betege megkapja az értesítést arról, hogy a 2020. III. 16-ától tervezett egészségügyi ellátása csak akkor kerül elvégzésre, ha arra sürgős szükség miatt, életveszély vagy tartós egészségkárosodás elkerülése érdekében kerül sor. Ez abból a levélből idézet, amelyet az egészségügyi szolgáltatók kaptak az EMMI-től. Ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag a járóbeteg-szakellátás és a fekvőbeteg-ellátás jó része is leállt. A döntést valószínűleg a járvány terjedésének lassítása és az intézményekben dolgozók védelme indokolta, hiszen az ellátásra várakozók között könnyebben tud terjedni a vírus.

Viszont ez az intézkedés nehézséget okoz a betegellátásban, hiszen a nem sürgősségi betegek nem jutnak el időben a szakellátásra. Gondoljunk itt elsősorban az újonnan felfedezett vagy daganatgyanús, a szív- és érrendszeriprobléma-gyanús vagy az új immunbetegséggel küzdőkre, de bizonyos gasztroenterológiai esetek vagy idegrendszeri megbetegedések is idesorolhatók. Ezekben az esetekben nagyon fontos tényező az idő. Az, hogy egy betegség nem igényel azonnali ellátást, sürgősségi ellátást, még nem jelenti azt, hogy a kezelése bizonytalan ideig elhalasztható. Hiszen nem minden betegség orvosolható kizárólag a háziorvosi ellátásban; és itt meg kell jegyezni, hogy Magyarországon egy januári becslés szerint több száz háziorvos hiányzik a rendszerből, és a háziorvosok átlagéletkora is magas.

A kérdésem: mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a szakellátás újra elérhető legyen a kórházakban a nem sürgősségi, de kórházi szakellátásra szoruló betegek számára is? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 103 2020.04.06. 1:07  98-105

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm. Több, az ellátásban dolgozó orvos véleménye szerint az említett szakellátások, tehát nem a műtétekre gondolunk, hanem olyan szakrendelésekre, ahova például a daganatgyanús betegeket tovább tudják küldeni vagy a szív- és érrendszeri betegeket tovább tudják vizsgálni, talán megoldhatóak lennének a vidéki kórházakban; most épp Baranya megyéből jöttem, akár Komlón, Mohácson. Úgy gondolják, hogy a kórházak elé kihelyezett szűrősátrakkal és megfelelő távolságtartással, időpontfoglalással, s a többi, mindenféle egyéb biztonsági intézkedés betartásával talán csökkenthető lenne a fertőzésveszély.Komoly aggodalomra ad okot, ha a beteg nem tud időben szakorvosi ellátást vagy kórházi ellátást igénybe venni  még egyszer mondom, nem arra gondolok, hogy egy hirtelen epegörcs jelentkezik, és nem veszik ki az epekövet, mert tudom, hogy azt kiveszik, hanem olyanra, ami az immunrendszert gyengíti, és ebben az esetben aggodalomra ad okot, hogy esetleg akár a koronavírus-járvány esetében is azért a legyengült immunrendszer nehezebben tudja ezt kezelni.

A kérdésem, hogy ezt a röviden említett javaslatot esetleg megfontoljae a kormány. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 58 2020.04.07. 6:03  47-82

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Gondterhes és válságos időket élünk, Magyarországnak és az egész világnak példa nélküli fenyegetéssel kell szembenéznie a koronavírus-járvány miatt. A vírus nemcsak az emberek egészségére, életére van veszéllyel, de a világgazdaságot is régen látott válságba süllyeszti. Hazánkban az egészségügyi, szociális dolgozók, pedagógusok, az élelmiszergyártásban, -feldolgozásban és kereskedelemben dolgozók, valamint sokan mások hősies küzdelmet folytatnak nap mint nap. Az önkormányzatok is minden erőforrásukkal a bajok leküzdésén igyekeznek. Eközben naponta több ezren veszítik el a megélhetésüket. És én sem mulaszthatom azt el, hogy megköszönjem mindenkinek a munkáját. De eközben mire készül a kormány, és mire tesz javaslatot a miniszterelnök-helyettes? Röviden összefoglalva ez megint egy óriási földmutyinak tűnik, és ez nem kis szó az elmúlt tíz évet követően.

Ezért az LMP képviselőcsoportja ezt nem fogja támogatni, sőt azt javasolja, hogy vonják vissza a törvényjavaslatot és dolgozzák át. A benyújtott földügyi salátatörvényben szó sem esik az előttünk álló problémák kezeléséről, ehelyett kedvezményezett érdekkörök, a hűbérurak kiszolgálásáról szól. Különösen a veszélyhelyzet idején érdemi válságintézkedésekre lenne szükség. Álságos címek mögé bújva a kormány éppen az eddig talán legmegdöbbentőbb dolgot készül elkövetni. A 91 oldalas földügyi salátatörvény számos elfogadhatatlan törvénymódosítást tartalmaz, mindezek közül a legnagyobb és legmegdöbbentőbb a mintagazdaság címén hűbérbirtokok kistafírozása, a hűbérurak hallatlan kedvezményekhez juttatása.

A törvény lehetővé tenné, hogy az agrárminiszter által megjelölt hűbérbirtokok a több megyére kiterjedő teljes termékpályákat átfogó integrációk  gondoljuk, hogy ezek leginkább a Csányi Sándor-féle Bonafarm, vagy Mészáros Lőrinc, Garancsi István vagy Flier János hűbérbirtokai  kedvezményes feltételekkel juthassanak további földekhez, a törvényben előírt felső birtokméretet korlátlanul átléphessék, a törvényben maximalizált 20 év helyett 50 évre kaphassák meg a kedvezményes állami földhasználatot. Ezek elfogadhatatlan intézkedések, éppen ezért javasoljuk, hogy vonják vissza és dolgozzák át ezt a törvényjavaslatot.

Egy igazán jutányosan megszerzett mintahűbérbirtok nem lehet teljes vadászkastélyok nélkül sem. Természetesen nem feledkeznek meg a vadászokról. A törvénymódosítás biztosítja, hogy a hűbérurak különös szabályok szerint a vadászatot is saját kényük-kedvük szerint gyakorolják a mintabirtokukon. No, de az igazán színvonalas vadászathoz kellenek az erdő szívében a kíváncsi szemek elől eldugott vadászkastélyok, erdei vadászházak is, amiről szintén gondoskodik az előterjesztő. Az erdőtörvényt ezért úgy javasolja módosítani, hogy a nem erdőgazdálkodási célt közvetlenül szolgáló földterületet, valamint a korábban ráépített ingatlanokat önálló, művelésből kivont adattárban nem szereplő ingatlanként lehessen hasznosítani. Így persze megnyílik az út, hogy a forgalomképtelen nemzeti erdővagyonból ezek az ingatlanok kijátszhatók legyenek, bizonyára a megfelelő emberek számára.

Látjuk, hogy a kormány mindenről gondoskodik, mindenről, amivel csak az új arisztokrácia zsebét tömi. A megyényi termőföld mellé dukál a vadászkastély, bizonyára jó páran hálásak lesznek majd ezért a törvénymódosításért. Az új arisztokrácia kiépítéséhez hozzátartozik az is, hogy megteremtik a lehetőséget, hogy házassággal és örökléssel is korlátlanul átléphetők legyenek a törvényben szabályozott birtokméretek. Ez megnyitja az utat, hogy jó néhány jól irányított érdekházassággal, valamint ügyes, családon belüli földosztással akár egy generáció alatt új, megye méretű grófságok alakulhatnak ki.

Magyarázatot várnánk arra is, hogy az egyházak ingyenes termőföldhöz juttatása milyen célt szolgál. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi gazdasági, termelési és kulturális rendszerükben ismét szerepe lehet az egyházi földbirtoknak? Képviselőtársaim, ezek a módosítások a feudális rendszer visszaállítása felé tett lépések, melyhez nem járulhatunk hozzá. Nem engedjük a földmutyit, ne engedjük a kiskirályok, grófok, hűbérurak világát visszahozni!

Mi következhet még ez után? A veszélyhelyzet leple alatt a gazdasági válság során elszegényedő tömegek röghöz kötése vagy akár a jobbágyrendszer visszaállítása, mondjuk, közmunka címén? Azt látjuk, hogy miként szolgálja az új arisztokrácia érdekeit, de mi a terv a munkájukat elvesztő tömegekkel? Követeljük, hogy vonják vissza a törvényjavaslatot, felszólítjuk a kormánypárti képviselőket, hogy lelkiismeretükre hallgatva szavazatukkal állítsák meg a feudális rendszer épülését, a hűbérurak világát.

Az előbb említett problémákon felül további aggályok is felmerülnek, melyeket nem tudunk támogatni. Törvény szerint azok a földrészletek, melyre az ingatlan-nyilvántartás szerint termelőszövetkezeti földhasználati jog van bejegyezve, állami tulajdonba és Nemzeti Földalapba kerülnek 2021. január 1-jétől. Ugyanakkor a törvény említi azt is, hogy azok a személyek, akik a törvény szerint meghatározott időpontban részaránytulajdonnal rendelkeznek, kártalanításra tarthatnak igényt, melyet ezekben az esetekben nekik kell benyújtani. Véleményünk szerint jó lenne, ha hivatalból rendeznék, hiszen sokan talán nem is tudják, hogy rendelkeznek ilyen közös földtulajdonnal.

Egy fontos pontot emelnék ki továbbá, ez a 66. § változtatásával kapcsolatos, ami alapján 10 hektárig földrészletekre nyilvános pályáztatás vagy árverés mellőzésével köthető adásvételi szerződés. Így egy olyan törvénymódosítás kerül benyújtásra, ami valójában azt a célt szolgálja, hogy akár kormányközeli emberek juthassanak földhöz. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 164-166 2020.04.20. 1:47  163-172

HOHN KRISZTINA (LMP): Igen, elfogadom. Köszönöm.

ELNÖK: Igen. Öné a szó, képviselő asszony.

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön bizonyára tudja, hogy vannak olyan települések, ahol óriási a szegénység, ahol mélyszegénységben élnek az emberek, gondoljunk csak az Ormánság néhány településére vagy akár Borsod megyei településekre is, ahol sok esetben akár orvos, sem rendes buszközlekedés, de legfőképpen munka sincsen, kizárólag a közmunka. Az emberek ott is élni akarnak, ezért keresik a túlélés lehetőségeit. Ha egy szegregátumban vagy zsákfaluban nem érhetőek el a szükséges szolgáltatások, akkor illegális megélhetési formák törnek utat maguknak. Ezeken a területeken virágzik a feketemunka, a feketegazdaság, a drága, háromszoros áron történő fuvarozás, a magasabb áron való boltocskázás és az embereket megnyomorító uzsora, de a kényszer nagy úr. Nagyon sok olyan jelenség van, főleg most felerősödött a munkahelyek elvesztése okán akár, hogy ezek az emberek kénytelenek uzsorásokhoz fordulni. Nagyon nehéz ott betartani a higiéniai szabályokat is, ahol legtöbb esetben víz sincs, fürdőszoba sincs, tehát, ha a járvány vagy a vírus bejut ezekre a helyekre, akkor itt bizony komoly áldozatokkal kell számolni.Az a kérdésem, hogy hogyan próbálja meg a kormány megfékezni az uzsorásokat, hova tudnak fordulni a helyi, általában ezeken a helyeken eléggé elszegényedett önkormányzatok, hogy ezeken az embereken segíteni tudjanak, és hogy tudnak ezek az emberek akár még egészséges ivóvízhez is hozzájutni. Ez a kérdésem. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 170 2020.04.20. 0:50  163-172

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen. Természetesen tudom, hogy nem a koronavírus okozta ezeknek a településeknek az elszegényedését, hiszen ez már évtizedek óta tart, hanem arról van szó, hogy itt, ezeken a helyeken a közmunka ad egy bizonyos jövedelmet, de legtöbbször már olyan eladósodásban vannak ezek az emberek az uzsorásoknak, hogy szinte semmit nem tudnak ebből felvenni. Hogy nincs áram, anélkül még lehet, hogy meg lehet lenni, amikor a higiéniára sokkal nagyobb gondot kell fordítani ebben a helyzetben, de ahol víz sincs, ott ez egyre nehezebben megoldható.Ezért kérdeztem azt, hogy az önkormányzatoknak  az elszegényedett önkormányzatokra gondolok, nem azokra, akiknek nagy adóbevételeik vannak  lesze lehetősége valamilyen pluszalapba pályázni vagy igényt benyújtani, hogy tudjanak segíteni ezeknek az embereknek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 96 2020.04.21. 8:45  55-162

HOHN KRISZTINA (LMP): Igen, lehet. Köszönöm szépen a szót. Először államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy legyenek önök bátrak, és támogassák önök ezt a javaslatot! Mi bátrak vagyunk ahhoz, hogy előterjesszük (Nacsa Lőrinc: Nagy bátorság kellett hozzá!), önök legyenek elég bátrak, hogy fogadják ezt el! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) És még egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani, képviselőtársamnak mondanám, hogy ugye, emlékszik arra a bizonyos törvényre, amit ön nyújtott be, hogy nem lehet bekiabálni. Az nem arra vonatkozott, hogy csak az ellenzéknek nem lehet bekiabálni, hanem önnek sem. Jó. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Bocsánat, de ezt muszáj volt mondanom. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Ne tessék nevetni!Egyszerre érzem magam könnyű és nehéz helyzetben, amikor az éghajlatváltozás, az agrárium és a vidék kapcsolatáról kell szólnom, hiszen mindenki számára egyértelmű, hogy ezek szorosan összefüggenek. Nem nehéz belátni, mert mindenki tudja, és az élelmiszerárak növekedése miatt a saját bőrén is érzi, hogy az időjárási viszonyok alakulása mennyire meghatározza nemcsak a gazdálkodás esélyeit, de a gazdák és az ott élők életkilátásait is. Ugyanakkor még ez az időkeret is kevés lenne ahhoz, hogy minden fontos problémát és feladatot akár csak felsorolás szintjén is megemlítsek, ezért ezt nem is teszem.

(15.40)

Azt szoktuk mondani, hogy Magyarország adottságai különösen kedvezőek a mezőgazdaság számára, sőt, hogy a kormány szavait idézzük: az önellátáson kívül akár még tízmilliónyi ember élelmiszer-ellátását is tudjuk biztosítani. Nos, az éghajlatváltozás várható és ma már tapasztalható következményeinek tükrében ezt a kényelmes és felelőtlen kormányzati hozzászólást alaposan újra kell gondolni, különösen annak tükrében, hogy milyen történelmi mulasztást követett el a kormány a tekintetben, hogy az elmúlt tíz évben nemcsak elszalasztotta egy, a vidék élhetőségét javító, alkalmazkodó mezőgazdaság alapjainak megteremtését, de számos, ennek ellenében ható intézkedést is hozott. Pedig vissza nem térő lehetőség lehetett volna annak a sok ezermilliárd forintnak az okos elköltése, amit a csatlakozásunk óta ehhez az EU-tól kaptunk, csupán egy észszerű, ösztönző szabályozási rendszert kellett volna kialakítani.

Megbocsáthatatlan, hogy ezeket a pénzeket a legutóbbi hétéves pénzügyi időszakban milyen kis hatékonysággal engedélyezte felhasználni a kormány, leginkább csak néhány oligarcha mértéktelen gazdagodását támogatva, pedig a kilátások brutálisak. Magyarország Európában az éghajlatváltozás szempontjából az egyik legkedvezőtlenebb helyzetű ország. A tömegtermelésre szakosodott, iparszerű, nagyüzemi, a környezeti szempontokat mellőző mezőgazdasági gyakorlat táptalaja a várható kockázatoknak, így aztán vége lehet a kormány azon narratívájának, hogy 20 millió ember éléskamrája leszünk, mert jó, ha egyes években majd magunkat el tudjuk látni.

Hazánkban a nyolcvanas évektől gyorsuló melegedés következtében a nyári középhőmérséklet már most 2 Celsius-fokkal nőtt, az évszázad végére pedig 4-5 fokkal is magasabb lehet. A nyár még szárazabb lehet. Mind nagyobb területeket sújthat az aszály, miközben fokozódó árvizekre és felhőszakadásokra lehet számítani; már olyan területeken is tapasztalhatunk árvizeket, ahol tulajdonképpen alig-alig van valamilyen kisebb patak, s ez is képes megáradni.

Egyes növénykultúrák esetében várhatóan akár 30 százalékos lehet a termésátlag-csökkenés. Az okok összetettek, például áradások, belvizek vagy aszály, sőt, akár sivatagosodás, erdőtüzek, melyekre már nálunk is megvan minden esély; emberre, növényre és állatra veszélyes kártevők migrációja, ami már sokkal veszélyesebb, mint az évek óta tapasztalható, ázsiai és afrikai eredetű poloskainvázió.

Sokféle mértékben és módon változik a növény- és állatfajok elterjedése is, ami egyrészt a természetes élőhelyeken a tápláléklánc felborulását, másrészt például a beporzó rovarok drasztikus csökkenését okozhatja. Ez utóbbiak nélkül viszont az élelmiszer-ellátás alapjai dőlnek be. Számos ökológiai rendszerünk rugalmasságát már most meghaladja az éghajlatváltozás. Miközben arról szólnak a hírek, hogy a kormány hogyan akarja a megmaradt állami erdőket saját holdudvarának átjátszani, érdemes volna a felelős gondolkodású erdészek hangját is meghallani, mert sajnos pusztulnak a magyar erdők, az éghajlatváltozás miatt sok területen nemhogy az erdősítés, de még a meglévő állományok megtartása is kérdéses.

A felszíni vizek vízhozama és tavaink vízszintje is számottevően csökkenhet, sőt némelyikük akár ki is száradhat, minősége leromolhat. A korábbi folyószabályozások nyomán elveszítettük árterületeink csaknem 90 százalékát. Jelenleg a vízfolyások és tavak csupán 12 százalékának megfelelő az ökológiai állapota, pedig a víz és a vizesélőhelyek az élet és a kultúra alapvető feltételei, különösen most, az éghajlatváltozás korában, amikor Magyarországra szárazodás vár, és a víz lesz a legnagyobb kincs.

Ahhoz, hogy továbbra is jó termést hozzanak talajaink, egészségesek legyenek erdeink, hogy ne apadjanak el tavaink és folyóink, új, a hagyományos tájgazdálkodásra épülő, de korszerű és fenntartható területhasználatra, erdő- és vízgazdálkodásra, a vizesélőhelyek természetvédelmi célú rekonstrukciójára volna szükség.

A kormány folyton a magyar vidék és mezőgazdaság sikereiről beszél, de nem vesz tudomást arról, hogy megfelelő szabályozás és támogatás nélkül a talajok termőképessége csak romlik. A klímaváltozáshoz igazodóan talajvédő, a sokféleségre építő gazdálkodásra volna szükség, tájfajtákkal, hozzáértő gazdákkal. Válságálló mezőgazdaságra van szükség.

De az agrárium bajai nem csak az éghajlatváltozással függenek össze. Ennél sokkal többről van szó. A jelenleg meghatározó, iparszerű mezőgazdasági termelés lerontja termőtalajaink termőképességét, vízgazdálkodását, és csak jelentős energia- és vegyszerhasználat mellett működik. Ez drága, szennyezi a környezetet és minket is. A túlzott vegyszerfelhasználás már most a beporzást végző fajok állományának kritikus csökkenését okozza. A természeti fajok és fajták kiválasztásakor még mindig hiányzik a helyi adottságok kellő figyelembevétele, holott génbankjaink gazdag tárházat adhatnak ehhez. A termesztéstechnológiát is át kell állítani a talajmegújító mezőgazdaság követelményei szerint, mert akkor sok kultúra öntözés, vegyszer és egyéb agrotechnika nélkül is megfelelő hozamot és minőséget biztosítana. S nem felejthetjük el  lásd például sertéspestis, madárinfluenza , hogy a változó körülmények miatt az állattenyésztés helyzetét is újra kell gondolnunk.

Lehetne folytatni a sort. A lényeg, hogy ökológiai alapokra kell helyezni a mezőgazdaságot, növelni a termelésbiztonságot és csökkenteni a kockázatot. Csak úgy lehet válságálló a magyar mezőgazdaság, ha a gazdálkodók kapnak erre ösztönzést és támogatást. Pedig a fenntarthatóságra nevelésen van a hangsúly; a tanításról a tanulásra helyeződik át. Az iskola beilleszkedik a tanuló társadalomba, kialakul a tudásmenedzsment. A fenntarthatóságra nevelés megfogalmazza a kulcskompetenciákat, esélyegyenlőséget biztosít, elősegíti a fenntarthatóságra nevelés helyi programjainak kidolgozását, új tanulásszervezési módszereket kezdeményez, segíti a források feltárását, új együttműködési formákat és érdekszövetségeket hoz létre, így az iskola is tanuló szervezetté válik, s átalakul az iskola és a helyi társadalom kapcsolata.

Félve, de határozottan teszem fel a kérdést: magát hazafiasnak, nemzetinek valló kormánynak mindezen mulasztását vajon hogyan ítélné meg a nagy magyar, Széchenyi István? Mert ő az idők szavára hallgatva saját erőforrásait sem kímélve jó döntéseket hozott. Azt gondolom, hogy az Orbán-kormány nem bírná ki az összehasonlítást, ahogyan a jelen és a jövő kihívásait sem tudja méltón felvállalni és megoldani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 24 2020.04.27. 4:03  23-26

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az idei érettségi a kormány és az oktatási akciócsoport oktatáspolitikai furcsasága. A most megszületett rendelet úgy, ahogy van, nehezen elfogadható, és szembemegy az oktatás minden résztvevőjének egészségvédelmi érdekeivel, valamint a kormány eddigi járványügyi preventív stratégiájával. A benne foglaltak arról árulkodnak, hogy megpróbáltak a lehető legkevesebb belenyúlással változtatni a szabályokon, hogy ne kerüljön sor nagy átszervezésekre. Persze mindenről elfelejtették tájékoztatni az érintetteket. A változtatás jogát továbbra is fenntartják. Remélhetőleg nem arról lesz szó, hogy a vizsga reggelén jelentik majd be, hogy mégis egy héttel később kezdődik az érettségi. Azt mondják, hogy minden feltétel adott a biztonságos érettségihez, úgy, hogy Maruzsa Zoltán szerint sem maszkviselés nem lesz kötelező a vizsgákon, sem a kézfertőtlenítő használata. Ugyanakkor ebben nincs egyetértés a kormány oldalán sem, mivel Hajnal Gabriella szerint csak ülés közben nem lesz kötelező a maszk, helyváltoztatásnál viszont igen. Vajon az egyetértés megszületike majd az írásbelik napjáig?

A diákokat nem ellenőrzik az intézménybe való belépéskor digitális lázmérővel sem, ami pedig indokolt lenne, mivel azonnali eredményt ad. Nem hallottunk semmilyen indokot arra, hogy a lázmérés miért nem történik meg az iskolába belépés előtt. A határon túlról érkezőket a határon ellenőrzik, azonban senki mást nem. Éppen ezért kérjük a kormányt, hogy ha mást nem, legalább lázmérővel mérjék a diákokat az iskolába lépés előtt, és biztosítsanak minden tanterembe kézfertőtlenítőt.

És akkor még nem ejtettünk szót a krónikusan beteg diákok bizonytalan sorsáról, vagy arról, hogy mit csinál egy diák, ha karantén alatt van az érettségi idejében. Járványhelyzet idején a kormány még csak el sem gondolkodott az online érettségi lehetőségén olyan esetekben sem, ahol karantén van kilátásban. Azt el tudták rendelni, hogy a nyelviskolák és egyetemek saját kútfőből bonyolítsanak le akkreditálható vizsgákat, de arra nem futotta, hogy legalább a veszélyeztetett diákoknak biztosítsanak alternatívát a vizsgázásra.

Azt mondják, az online érettségi csak egy vízió, amit nem lehet két hónap alatt kivitelezni. Elméletileg a diákokkal szemben versenyhátrányt jelenthet az online platformok használata vizsgára. Az érintettek majd valószínűleg jövőre érettségiznek, és később mennek főiskolára. De ha a nyelviskolák meg tudták oldani másfél hét alatt, akkor talán a kormány is meg tudná oldani, hogy legalább a járványügyileg veszélyeztetettek online vizsgázhassanak. Erre a jövőben azért is lesz szükség, mert elképzelhető, hogy a klímaváltozásnak köszönhetően gyakrabban kell esetleg szembesülnünk világjárványokkal, és emiatt gyakrabban lehetnek iskolabezárások. Ez az érettségimegoldás nem biztosítja az esélyegyenlőséget sem a tartósan betegek, sem az előrehozott érettségit tevők számára. De a határon túlról érkezők felmérésével is kicsit meg vannak csúszva, úgy érzem.

A most kihagyott érettségiknek mindemellett családpolitikai hatásai is lehetnek, hiszen az évet halasztó gyermek után a család kevesebb családi pótlékra lesz jogosult. Arról nem is beszélve, hogy a halasztással a tanulmányok is csúsznak. Kérjük a kormányt, hogy a most évet halasztók után is változatlan mértékű családi pótlékot folyósítson a családoknak, legalább egy évig.

És a fennmaradó időmben szeretnék gratulálni azoknak a tulajdonosoknak, akik üzemeltetik a Magyar Nemzet című újságot, ehhez a minősíthetetlen stílushoz. Gondolom, ékestollú, ékesszóló emberek ők, csak valahol elhagyták ezt az ékesszólásukat. Akinek nem inge, nem veszi magára, a stílus maga az ember, és ugye, tudják: madarat tolláról, embert barátjáról. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 262 2020.05.04. 6:48  244-282

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Nem is olyan könnyű ehhez a politikai nyilatkozathoz hozzászólni, de azért mégis megpróbálom. Mostanában elég gyakran jutnak eszembe népi mondások, ezt szoktam itt idézgetni a parlamentben, hátha önöknek is tetszenek. Az egyik ilyen: a pénz számolva, az asszony verve. Önök emlékeznek erre, hogy volt egy ilyen magyar közmondás? Csak úgy mellékesen jegyezném meg. Aztán: más szemében a szálkát is, magaméban a gerendát sem  ez is egy kedvenc mondásom. Megmondom, hogy miért mondom ezeket. Tudják, az isztambuli egyezmény mivé nőtte ki magát mára? Egy jelképpé. (Nacsa Lőrinc nemet int.) De, egy jelképpé nőtte ki magát. De igen! Nacsa képviselőtársam emlékszik, tudja, igaz, hogy a bólogatás nem volt benne abban a bizonyos törvényben, ami az én kedvencem, de ön is benyújtója volt ennek egyébként.

(19.30)

Mostanában rettegek, amikor meglátom az ön nevét néhány törvénynél, mert abból már jó nem sül ki; ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Tehát: miért írták alá? Mondja meg, hogy miért írta alá a Fidesz, miért írta alá 2014-ben az isztambuli egyezményt, hogyha ez nem jó?!

A másik: hogyhogy maguknak ilyenkor, amikor járvány van, ez jár az eszükben? De tényleg, hogy jön ide? (Folyamatos derültség az ellenzéki padsorokban.) Most megint elővesszük a migránskártyát, vagy mi lesz? Nem elég nagy a járvány, vagy most mi van? Ezt nem értem egyszerűen! Úgy gondolom, hogy ennek nem most van itt a helye.

A másik, hogy tudja, nem a törvények és büntetések szigorával van itt a probléma, hanem azzal, hogy nem fordítunk elég figyelmet a megelőzésre, nem tudjuk biztosítani a szerencsétlen áldozatoknak, akik családon belüli erőszaknak vannak kitéve, hogy ne az legyen az általános, hogy biztos megérdemelte, meg biztos tett érte. Gondolom, nem tudta teljesíteni szegény a női princípiumot. Ahogyan én sem, csak nekem egészen más okom volt erre, tudja? És nagyon sértőnek találom nagyon sok nőtársam  vagy hölgy, vagy asszony, nevezzük, aminek akarjuk  nevében azt, hogy önök rendszeresen arra emlékeztetik az embert, hogy mondjuk, meddő, vagy egyéb más dolgokra.

És tudják, önök azok, akik sajnos lezüllesztik a kommunikációt arra a szintre, amiről Vadai képviselőtársam beszélt, hogy igen, az emberek meg merik azt engedni maguknak, hogy akár névvel és arccal olyanokat írnak  teljesen mindegy, hogy ellenzéki vagy kormánypárti szavazó az illető , hogy egészen elképesztő! Én azon is föl vagyok háborodva, amikor önöket szidják, higgye el, mert nyomdafestéket nem tűrő dolgokat írogatnak képeinkhez. De miért is? Amikor az önök  hogy mondjam? – házi… (Dr. Varga-Damm Andrea: Házi ideológus!) ideológusa ilyeneket ír a Magyar Nemzetben, gyomorforgató és egészen elképesztő. De hát, tudjuk már, ezt is mondtam itt, hogy madarat tolláról, embert barátjáról, ugye.

A másik, hogy rendszeresen azt hittem, amikor idejöttem, ebbe a… (Nacsa Lőrinc: Gémesi György!) Tudja, nem szabad bekiabálni. Ön terjesztette be, és én beszélek. Tehát amikor idejöttem, ebbe a Házba, akkor (Derültség az ellenzéki padsorokban.) azt gondoltam, hogy ez egy olyan hely, ahol normális politikai kommunikáció folyik, ahol mindenki betartja az illemszabályokat, ellenzék és kormánypárt egyaránt, még mielőtt ezt megkapnám, de nem így van, sajnos. Rohadt nagyokat csalódok itt szépen sorban. Csalódok azért, mert sajnos elöljáróink is sok esetben úgy beszélnek női képviselőtársaikról, hogy egészen elképesztő, és hogy ki tud nagyobb  hogy mondjam?  botor lenni, hogy szép szavakat is előhozzunk már a magyar nyelvből. Ebben a versenyben nem is szeretnék, mondjuk, részt venni, ezért igyekszem a kommunikációt úgy folytatni, hogy ilyenek ne hangozzanak el a számból, mert lealacsonyítónak tartom azt, hogy az ország első emberei így viselkednek egymással, képviselőtársaikkal, ugyebár. Akinek nincs három-négy gyereke, az pfúú, meg 65 unokája, az már nem is ember. (Folyamatos derültség az ellenzéki padsorokban.)

Tudják, ez jön le ebből! Én értem és elolvastam, higgye el, az isztambuli egyezményt is, illetve láttam az önök előterjesztését is, mert tudok olvasni, sőt még az értő olvasás is megy. Ez manapság már nagy kincs! Az ember nem funkcionális analfabéta, de nagyon-nagyon az jön le ebből az egészből, hogy tulajdonképpen a nőknek a fakanál mellett és a három-négy gyerekük mellett van a helye. (Nacsa Lőrinc a fejét ingatja.) De igen! És ön hiába mondja el azt, hogy ellene van a nők elleni erőszaknak, én ezt elhiszem. Minden normális ember ellene van. És minden normális ember, akinek normális értékrendje van, ellene van a gyerekek elleni erőszaknak. Ez egy teljesen természetes dolog.

De az isztambuli egyezmény egy jelkép. És ezt a jelképet tulajdonképpen önök emelik föl. Az, hogy elmondják 43-szor öt perc alatt, hogy migráns, migráns, migráns, migráns, attól ez még számunkra nem a migránsokkal kapcsolatos törvényt jelenti, higgyék el. És azt, hogy elmondják 43-szor azt is, hogy gender, nem a genderelmélet és nem a gender nem tudom, milyen nagy szeretete az, ami ebből kijön, hanem az, hogy önök nem akarják tudomásul venni… Én elhiszem, hogy vannak olyan pontok  sőt tudom  az isztambuli egyezményben, amelyek részben megvalósultak már Magyarországon, de miért írták alá, mondják meg, ha nem akarják ratifikálni? Mi a fenének?! Vonják vissza az aláírást, mondják meg mindenkinek, hogy Magyarország nem ért ezzel egyet, és kész!

Miért kellett aláírni, ha aztán pedig évekig tart az, amíg önök eljutnak odáig, hogy végül kiadjanak egy olyan politikai nyilatkozatot, hogy önök nem támogatják?! Értem én, miheztartás végett. Gondolom, túl sokszor adtuk be mostanában az isztambuli egyezmény  én magam is  ratifikációját, ezért most önök közlik velünk, hogy álljunk le, mert ez akkor sem lesz elfogadva, hogyha fejre állunk. Én ezt értem. Nagyon sok más törvényjavaslattal is így vagyunk, majd kíváncsi leszek, hogyha valóban benyújtunk…  most ön megígérte, hogy majd ön támogatni fogja, ha benyújtunk olyan törvényjavaslatokat, melyek segítik azt, hogy kevesebb legyen a kapcsolaton belüli vagy családon belüli erőszakok száma.

A másik pedig az, hogy beszéltem a meddőségről. Nagyon örülök annak, hogy több lombiklehetősége van a pároknak, ez egy nagyon jó dolog, viszont örökbefogadással kapcsolatban is adtam már be vagy javasoltam  nem a ParLexen keresztül, hanem személyesen javasoltam  már módosításokat, sajnos egyetlenegy sem ment át. Pedig egy sem emberellenes, nem volt gyermekellenes, hanem inkább azt szerettem volna ezzel sugallni, hogy akinek nem lehet gyermeke, annak lehet így gyermeke, és azt viszont segíteni kéne, de én ezt a segítő szándékot  sajnos ez már másfél évvel ezelőtt történt  még mindig nem látom.

Most majd törvényjavaslat formájában beadjuk, és meglátjuk, hogy akkor lesze ebből akár egy is, amit önök hajlandóak átvenni. Köszönöm szépen a szót, egyelőre ennyit szántam. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 71 2020.05.07. 11:34  58-98

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném üdvözölni a kormány kezdeményezését, amely azon a felismerésen alapul, hogy a felnőttképzés alapos átalakításra szorul. Azt is örömmel látom, hogy tudomásul vették, a sikeres felnőttképzés fejlesztéséhez első körben a megfelelő kérdéseket kell feltenni, és ennek alapján minőségfelméréssel és a munkaerőpiac feltérképezésével lehet elindulni a valódi reform útján. A felmérendő kérdések között szerepel többek közt az, hogy a gazdaság milyen munkaerőpiaci előrejelzéseket tud adni rövid és hosszú távra, hogy az iskola meg tude felelni a gazdálkodó szervek elvárásainak, hogy mit gondolunk a pályaorientációról és a pályakövetés hazai rendszeréről, milyen jellemzői vannak a felnőttképzés és a munkaerőpiac kapcsolatának, illetve hogyan ragadhatóak meg az ökopolitikai gondolkodást is szolgáló szakképzés elemei.

Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon hiányzik egy összehangolt, átfogó, gazdasági prognózist adó rendszer, amely képes bemutatni a középtávon várható szakmai és szakképzettségbeli szerkezetet. A rendszer szereplői rendelkeznek ugyan szakmailag korrekt információbázissal, azonban ezek összerendezése lényegében nem történik meg. Abban tehát egyetértünk, hogy az adatszolgáltatást pótolni és intézményesíteni kell, az állami támogatást, valamint a befolyó szakképzési támogatások egy részét ehhez kell felhasználni.

A felnőttképzési intézményrendszer reformja azért is szükséges, mivel annak működtetési gyakorlata nem minden esetben teszi érdekeltté a résztvevőket abban, hogy kellő rugalmassággal alkalmazkodjanak a piaci igényekhez. Ahogy a magyar oktatási rendszer, úgy a felnőttképzési rendszer is folyamatos kísérletezések tárgya, amit különböző választási ciklusokban újrakezdődő, az egyéni tanulási és képzési ciklusokkal nem egybeeső, gyakran ellentmondásos és nem konszenzuson alapuló reformok végeláthatatlan sora jellemez. A változások rendszeresen úgy kerülnek a gyakorlatba, hogy előzetesen nem vettek részt társadalmi és szakmai egyeztetésen, és csak elvétve alapultak gazdasági, pedagógiai vagy szociológiai hatástanulmányokon.

Az elmúlt években a szakképzésben és felnőttképzésben történt hirtelen váltások miatt gyakorlatilag az intézmények sem tudják már követni a képzési és gazdasági élet változásait, ez a kiszámíthatatlan rendszer pedig egyenesen a minőségbiztosítás rovására megy. Itt az ideje tehát az olyan rendszerszintű fejlesztésnek, ami hosszú távra megfelelő stratégiát nyújt.

Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a foglalkoztathatóság minősége az oktatási rendszer egyes szintjeinek egymásra épültségéből következően összefüggésben áll az alapvető kompetenciák, tantermi követelmények elsajátításával, tehát a technikumba, szakképző iskolába kerülő diákok alapvető hiányosságai előidézik a megszerzett szakmai bizonyítvány tudásdeficitjét. Ezért az alapszakmák iskolarendszerben történő oktatása, amely során stabil, hosszú távra szóló szakmai tudást kapnak a diákok, valamint a felnőttképzésben a gyors, piacorientált át- és továbbképzések megvalósulása előremutató lehet.

(14.30)

A jövőben létrejövő változások hozzájárulhatnak Magyarország gazdasági és társadalmi versenyképességének, illetve fejlődésének beindításához. Figyelembe kell venni azonban, hogy a valódi reformok létrejöttét a gyakran utolsó pillanatban meghozott, képviselői ötletelésen alapuló törvényhozás csak nehezíti.

Az objektív minőségbiztosítás szükségességét a felnőttképzésben az is bizonyítja, hogy Magyarországon a kimeneti típusú szabályozás miatt szükséges szakmai záróvizsga és a megszerzett oklevél gyakran nem a tényleges tudást tükrözi, hiszen a képzőnek sem érdeke a rossz vizsgateljesítmény. A megszerzett bizonyítvány pedig sajnos nem mindig alkalmas a különböző tudásalapok összehasonlítására. A rendszert határozottan el kell mozdítani a független vizsgáztatás irányába a regionális vizsgaközpont-hálózat létrehozásával, mely az Oktatási Hivatal szervezetéhez kapcsolódik. Biztosítani kell a kimeneti teljesítmények objektív értékelését és mérését.

A felnőttoktatás minőségi szelekciója és a felnőttképzési intézményeket átfogó minőségbiztosítás lehet a megoldás a kaotikus, profitorientált felnőttképzési tevékenységet folytató cégek versenyében. Hosszabb távon mindenképpen olyan rendszer kell, amely mindenki számára lehetővé teszi a felnőttképzésben való részvételt.

Magyarországon sajnos tartósan alacsony a felnőttképzésben részt vevők száma  ahogy Ander Balázs képviselőtársam is mondta , hiszen az aktív korosztály 10 százalékát sem éri el. Az alacsony részvételi arányt a leterheltség mellett többek között az is okozhatja, hogy a potenciális jelentkezők számára nincsenek egyértelmű információk az elhelyezkedési lehetőségekről. A felnőttképzés és a munkaerőpiac szempontjából tehát olyan visszajelző rendszer működtetése szükséges, amely hatékonyan mutatja a fiatalok és a családok számára a szakképzettségek lehetőségeit és kockázatait, továbbá maximálisan be kell vonni és érdekeltté tenni a felnőttképzési intézményeket a régiófejlesztésben, a régiós társadalmi-gazdasági jelenlétben.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénymódosító javaslat több olyan elemi változtatást fogalmaz meg a felnőttképzés rendszerében, melyek szolgálhatják a képző rendszer reformját, de vannak olyan sarkalatos pontjai is, amelyek nem feltétlenül előremutatóak.

A módosítás több új fogalmat is bevezet a rendszeren belül, például az ösztöndíj, a képzési hitel, valamint nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű képzés definíciója, a munkaerőpiaci előrejelző rendszer fogalma, módosul továbbá a más jogszabály által lebonyolított képzések bejelentési és engedélyezési kötelezettségének leírása. Átalakul a felnőttképzési szakértők tevékenységére vonatkozó szabályozási rész, erősödik a tájékoztatási kötelezettség a bejelentés alapján képzők esetén. Az elégedettségmérés kikerül a képzői feladatkörből. Módosul az adatszolgáltatás köre, s ami a legfontosabb: enyhülnek a bejelentéshez kapcsolódó adminisztratív követelmények, a felnőttképzés írásbelisége és a tanúsítvány kiállításának kötelezettsége megszűnik a bejelentés alapján folytatott képzések esetén.

Mindenképpen pozitívumként említeném a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény változását, mely szerint a cégek csak akkor számolhatják el a képzésre fordított összeget költségként, ha bizonyítják, hogy az adatszolgáltatási kötelezettségnek a képző eleget tett. Ez és a változás az elégedettségmérésben hozzájárulhat ahhoz, hogy növelhető legyen az objektivitás és minőségbiztosítás a képzésekben.

Mi aggályosnak tartjuk azonban a törvénynek azt a módosítását, miszerint a jövőben meghatározásra kerülnek a nemzetgazdasági szempontból kiemelt képzések. A kiemelt képzések minősítését az iparügyekért felelős miniszter, illetve a felnőttképzésért felelős miniszter lesz jogosult a kormány adott ágazatért felelős tagjának véleményezése után. Határozottan állítjuk, hogy alapvetően szükséges a felnőttképzési rendszer átalakítása egy olyan formára, ahol a felnőttképzési intézmények többek között jobban kiszolgálják a munkaerőpiaci igényeket, azonban amennyiben nemzetgazdasági szempontból kiemelt képzések címszó alatt az állam valódi szakmai vita vagy a szakma független képviselőinek bevonása nélkül, esetleg a munkaerőpiac átfogó vizsgálatára alkalmas kutatás nélkül csupán meghatároz fontosabb és kevésbé fontos képzéseket önkényesen, azzal ideológiai alapon csökkenti a szabad munkaerőpiaci alakulást, valamint előirányozza bizonyos szakmákból való megélhetés lehetőségét. Ezért ki kell emelni, hogy a valódi munkaerőpiacot kiszolgáló képzési rendszerhez éppen a független szakszervezeti együttműködés és irányukból a visszajelzés folyamatos visszaáramoltatása, ezáltal a különböző térségek regionális jellegzetességének és igényének előtérbe juttatása lenne optimális.

Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében végrehajtott változásokat is üdvözöljük. A bejelentési kötelezettségben két eljárás helyett csak egyet kell lefolytatni az engedélyeztetéshez, továbbá könnyítés, hogy csak az engedély alapján folyó felnőttképzésben kell ezentúl felnőttképzési szerződést kötni. Ez valóban az adminisztratív teher csökkentését jelenti. Ugyanakkor a bürokratikus útvesztő rövidítésén túl az adatszolgáltatási rendszer és az erre alkalmazott KRÉTA-rendszerben történő megszervezés éppen ellenkezőleg: megnövelheti az adminisztrációs terheket intézményen belül, továbbá, mivel a bejelentéshez kötött felnőttképzéseknél hatósági-államigazgatási szempontból nem cél a képzések hatékonyságának, sikerességének ellenőrzése, ezért semmi sem indokolja azok munkaerőpiaci és minőségbiztosítását. Fontosnak tartanánk, hogy a minőségbiztosításra való jogosultság érvényesítésének lehetősége legyen legalább az adott ágazat kamarái számára elérhető.

A változások nyomán számos, az eddigi szabadpiaci szolgáltatásként végzett képzésre is vonatkozik majd a felnőttképzési törvény, azonban ezek szakmai minőség-ellenőrzése kívánatos lenne. A munkaerőpiac alakulását előrejelző rendszer szempontjából pedig kifejezetten hasznos lenne a bejelentéshez kötött képzések hatékonyságát mérni.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében a felnőttképzés mint a szakképzési koncepció szerves részének reformja időszerű és valóban nem várathat magára. A hatékony munkaerőpiaci előrejelzés és minőségirányítás megszervezése a felnőttképzésben alapvető, azt figyelembe véve, hogy jelenleg hiányosan működik a szakképzés és a munkaerőpiac közötti folyosó. Ez azt eredményezi, hogy a képzések nem szolgálják megfelelően a gazdaság igényeit.

Szeretnénk azonban megkérni a kormányt, hogy tegye lehetővé a felnőttképzés szakmai függetlenségének biztosítását a minőségirányítási törekvéseiben. A törvénymódosítás alpontjaiként előremutatóak lehetnek, azonban fontos kiemelni, hogy a stratégia elemeinek a megfelelősége nem jelent garanciát a megvalósítás sikerességére. Kompetens és szakmai irányvonalakon alapuló visszajelző rendszer hiányában a minőségbiztosítás és munkaerőpiaci előrejelzés is kudarcba fulladhat, utat engedve a rövid távú igényeket kiszolgáló trendeknek vagy valamilyen politikai akaratnak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 75 2020.05.07. 1:44  58-98

HOHN KRISZTINA (LMP): Tisztelt Ház! Fontosnak tartom, hogy a felnőttképzés keretében a közmunkások képzésére, a leszakadó rétegek képzésére is kitérjünk. Saját tapasztalatból tudom, hogy indult többféle tanfolyam az elmúlt években, viszont a sikerességük nem mindig volt egyértelmű, köszönhetően annak egyébként, hogy sokszor egyre rövidebbek lettek a tanulásra vagy a tanításra fordított idők, tehát volt olyan, hogy a végén talán már egy órát sem töltöttek az oktatásban azok, akik tanultak, merthogy igazából ezt nem tartotta fontosnak adott esetben az oktató.A másik ilyen az alapkompetencia-képzés, amelyet egy időben folytattunk, mi magunk is delegáltunk oda munkavállalókat. Nekik nagyon nagy szükségük volt erre az alapkompetencia-képzésre. Tudom, hogy sokan ezen viccelődtek, olvastam én is mindenfélét, de nem volt igazuk. A baj viszont ott volt, hogy a munkaügyi központok nagyon rövid időt adtak arra, hogy összeszedjük azokat az embereket, akiknek erre valóban szükségük van. Tehát fél óra meg egy óra alatt nem lehet megfelelő létszámot biztosítani, meg nem lehet megfelelően felmérni, illetve még le is egyeztetni a munkavállalóval, hogy mennie kéne erre a képzésre, de bizony az analfabetizmus és a funkcionális analfabetizmus, amiről beszélni kell, jelen van jelenleg Magyarországon, és én úgy gondolom, hogy a közmunkások között azért sok van ilyen, vagy legalábbis sajnos ott vannak, és az ő képzésük elengedhetetlenül fontos lenne.

Ezt csak azért mondom, mert sokkal nagyobb gondot kéne fordítani rá, hogy valóban értékes legyen az a tanfolyam, mert a kormány elkölti rá a pénzt, és lehet, hogy nem is talál célba. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 64 2020.05.11. 1:36  63-70

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A járványveszély miatt, illetve a járványhelyzetben példás hozzáállást mutatnak az egészségügyi dolgozók, és ezért a kormány úgy döntött, hogy  nagyon helyesen  egyszeri, 500 ezer forintos plusz-bérkiegészítésben részesíti őket valamikor majd a nyár közepén. Azt szeretném megkérdezni, hogy gondolkodike azon a kormány, hogy ugyanezt a szociális dolgozókkal is megtegye. A házigondozásban, az idősellátásban, természetesen az idősek otthonában is, valamint a hajléktalanoknál és minden más egyéb területen, most még megfeszítettebb munkát kíván  és életük kockáztatását is tulajdonképpen  ez a járványhelyzet.

Úgy gondolom, hogy a szociális dolgozók, a szociális szférában dolgozók béremelése, bérrendezése régóta várat magára. Már nagyon rég megérett az, hogy kaphassanak egy legalább 30 százalékos béremelést, és az kifejezett kérdésünk és kérésünk, hogy nekik is legalább egy ilyen egyszeri juttatást adjon a kormány. Tesszük ezt különösen azért, mert ha megnézzük azt, hogy több tízezer fő az, akikről ők gondoskodnak naponta, nélkülük az önkormányzatok nem tudnák teljesíteni azt a feladatukat, hogy segítsék ezeket az idős gondozottakat, illetve az idősek otthona sem működhetne nélkülük.

Kérdezem tehát, hogy gondolkodike a kormány azon, hogy ezeknek a szociális dolgozóknak egy egyszeri bérkiegészítést adjon. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 68 2020.05.11. 0:39  63-70

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Vártam a hosszúra sikeredett válaszból, hogy meghallom azt, hogy igen, vagy azt, hogy nem. Mert igazából megértem, hogy rengeteg védőfelszerelést hoznak, meg hogy évek óta folyik a bérnövekedés, és minimálbér-emelés is történt, meg garantált bérminimum is, de én azt szeretném kérdezni, hogy megérdemlik a szociális dolgozók, hogy megemeljék a bérüket, vagy nem. Megérdemlik, hogy kapjanak egyszeri 500 ezer forintot, vagy nem? Igen vagy nem? Szerintem ez sokkal rövidebb válasz, és akkor talán még a házelnök úr sem veszi el a hangot, ha csak egy igent vagy egy nemet mond nekem.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 6 2020.05.19. 4:21  5-8

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A járvány előtt elindult az egészségügyi rendszer állapotfelmérése, és ha nincs a járvány, akkor vélhetően követte volna ezt a sokak által nagyon várt egészségügyi reform. Most lehetőség van az újraindításra, de vajon milyen szempontok alapján? Rengeteg kérdés felmerül az emberben, amikor az egészségügyi ellátórendszerre és a járvány alatti működésre gondol, valamint a vélhető újraindításra. Rengeteg kérdést meg kell válaszolnunk. Fontos lenne, hogy tudjuk, hogy a járvány ideje alatt az utasítások és rendelkezések valóban érthetőek és világosak voltake a kórházvezetők számára. Fontos és nagyon-nagyon lényeges, hogy vajon érthető volte számukra, és elegendő információval rendelkezteke arra vonatkozóan, hogy kiket küldhetnek haza, melyek azok az ágyak, amelyek megszüntethetők, illetve, bocsánat, nem megszüntethetők, hanem átadhatók a járvány elleni védekezésnek; kik azok a betegek, akik hazaküldhetők, ez valóban érthető volte mindenki számára, mármint a kórházvezetők számára.

Fontos kérdés az, hogy készülte felmérés azzal kapcsolatban, hogy ezeknek a hazaküldéseknek milyen következményei lettek. Tehát gondolok itt a súlyosabb állapotba kerülő betegekre: meg tudtáke oldani minden esetben a hozzátartozók ezeknek a betegeknek az ápolását, vagy sikerülte más intézményekbe, esetleg szociális ellátóintézménybe kerülnie az ilyen betegeknek?

Fontos, hogy tudjuk azt, hogy ha megvannak a következmények, akkor hogyan orvoslódik ez a jövőben. Jelenleg sokan home office-ban dolgoznak, otthon tanítják a gyerekeiket, távoktatás van, és esetleg otthon gondozzák az időseket. Vajon azok az idősek, akik korábban kikerültek az intézményből, vissza fognake kerülni? Nagyon lényeges az, hogy a kórházak visszakapjáke az aktív ágyaikat, illetve azokat, amelyeket vissza kell kapniuk, mert hallottunk korábban már olyan hozzászólásokat államtitkárok részéről, hogy amúgy is voltak olyan ágyak, amelyek nem voltak feltöltve, és amelyeket simán akár meg is lehetne szüntetni a jövőben.

Felkészülünke a következő hullámra? A világ nem nagyon ismeri ezt a járványt, kérdés az, hogy lesze a járványnak újabb előretörése, újabb hulláma  akkor mit fogunk csinálni? Tehát mit csinál a kormány, mi lesz az egészségüggyel kapcsolatban, ha most újraindulunk, és mikor lesz az? Látjuk, hogy több mérföldkő van ebben az újraindításban, és hogy fokozatosan állunk vissza  de mire? Tehát konkrétan vannake ezzel kapcsolatban olyan tervek, amelyek felmérték azt, hogy az elnapolt műtétek, tehát a halasztható műtétek sorra kerülnek-e; hogy mennyire duzzadt meg a várólista, és hogy ez milyen módon lesz kezelve; vane elegendő kapacitás az egészségügyi ellátórendszerben ezeknek a kezelésére? Milyen következményekkel számolunk, hogy ha most lecsengett a járvány, de mégis újraindul, akkor újra ágyürítések következneke, vagy valamilyen hosszú távú megoldásra törekednek?

Nagyon lényeges lenne az, hogy tudjuk, hogy az egészségügyi és a szociális ellátórendszer szorosabb összekapcsolódásán gondolkodike a kormány; hogy vajon az otthonápolás mint ilyen mennyire megbecsült a kormány részéről. Ha az idősek otthon maradnak, akkor vajon elgondolkodtake azon, hogy emelkedik majd nemcsak a gyermeküket, hanem idős szüleiket vagy pedig testvéreket otthon ápolóknak esetleg az a díja, amit ezért kaphatnak?

Tehát számos olyan kérdés van, amit most én azért tettem fel, és azért nem tettem ténymegállapításokat, mert a célom ezzel az, hogy válaszokat kapjanak az emberek arra, hogy hogyan tovább az egészségügyben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 173 2020.05.19. 8:38  160-189

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokat gondolkodtam itt a felszólalásokat hallgatva, hogy hogyan is kezdjek bele ebbe a felszólalásba, merthogy érintett vagyok mint örökbe fogadó szülő, és igen, köszönöm szépen Anitának, hogy ő emlékezett arra, hogy ez valahol egyszer elkezdődött, és igen, a javaslataimat elvittem az államtitkárságra, nem a ParLexen keresztül, ahogy már korábban említettem, hanem személyesen, és jó néhány visszaköszön ebből a javaslatból, ebben a törvényjavaslatban benne van.Néhány dolgot, azt gondolom, gyakorlatiasabb oldalról szeretnék megközelíteni, és azt szeretném mondani, hogy ha most egy ideális parlamentben lennénk, akkor ennek a törvényjavaslatnak a vitájánál nem kerülnének elő semmiféle pártpolitikai frázisok meg ilyesmik, balliberális meg jobboldali nem tudom, micsoda. Ezt hagyjuk, ön is mondta, nem kell ez ide. Azt gondolom, hogy most egy fontos, ebben a tekintetben egy fontos mérföldkő ez a törvényjavaslat, és nagyon örülök, hogy idekerült.

De néhány fogalmat szerintem tisztázni kellene, mert lehet, hogy nincs mindenki ezzel tisztában. Amíg nem lettem örökbe fogadó szülő, azt hiszem, én sem tudtam ezekről a dolgokról, hogy például mit jelent a kapcsolattartás. Jó néhányan bírálták kommentekben és mindenféle egyéb módokon, hogy miért van ez benne, hogy három hónapra csökkentették a hat hónapot, és a többi, mi a kapcsolattartás, tehát mi számít kapcsolattartásnak.

(20.10)

Egy egyszerű Messenger-üzenet vagy egy telefonos érdeklődés is elég, és máris tovább hosszabbodik 3 hónappal. Egy kisgyermek életében 3-6 hónap borzasztó hosszú idő, egyszerűen megöregszik a gyerek. Tudom, hogy ez most viccesen hangzik, de ez az igazság. Tehát nullaévesből így lesz 1, 2, 3, 4, és végül bentragad a rendszerben, ami nem jó senkinek, mert a gyerek életében nincs állandóság, hiszen az „örökbe” szó azt jelenti, hogy örökbe fogadják. Az örökbe fogadó család ugyanolyanná válik, mint egy rendes, mint egy vér szerinti család, olyanná kell válnia. Viszont idáig nem mindig könnyű az út, nem olyan szép sima és virággal teleszórt. Ez nem egy nemes cselekedet. Egyszerűen mi gyermekre vágyunk, a gyermek szülőre vágyik, biztonságra vágyik, állandóságra, és így az örökbefogadás segítségével ez létrejön.

Viszont fontos, egyébként a törvény nagy részével egyetértek, egyetlenegy dolgot kivéve, és én mindenképpen támogatandónak gondolom. Nem akarok beleképzelni semmiféle NER-t meg nem tudom, micsodát. Én jóhiszemű vagyok, és én úgy gondolom, hogy ez most itt a gyermekek érdekében történik. Remélem, hogy ebben kormánypárti képviselőtársaim vagy akár az előterjesztő majd megerősít.

Viszont beszélnünk kell a tanfolyamról, hogy értsék, hogy mi az a tanfolyam. A tanfolyamokat eltörölni a világ legnagyobb botorsága lenne. Megmondom, miért. Amikor én jelentkeztem örökbe fogadó szülőnek, nem mentem volna el a tanfolyamra, ha nem kötelező, és életem legnagyobb hibáját követtem volna el. Önök nem tudják, bizonyára ül itt, meg tudom is, hogy ül itt olyan, aki tudja, de önök legtöbben nem tudják azt, hogy mi ez a tanfolyam. Ez a tanfolyam nem egy tananyag, nem egy leadott, bebiflázni fontos szöveg.

A tanfolyam arról szól, hogy érzékenyít, hogy felkészít, hogy lelkileg felkészültek legyünk arra, hogy tulajdonképpen egy idegen ember kerül a családunkba. Akármennyire is gyönyörű rózsaszín felhőben van az örökbefogadás, azt meg kell mondani, hogy ez nem olyan egyszerű, és ehhez igenis szükség van arra, hogy a tanfolyamon elmondják nekünk, hogy hogy kell kezelni azokat a torokszorító pillanatokat, amikor a gyerek megkérdezi, hogy miért nem kellettem az édesanyámnak, hogy miért vagyok örökbe fogadott. A végtelenségig tudnám sorolni ezeket a nem olyan könnyen és lelkileg talán eléggé megrázkódtató pillanatokat. Ezért kell a tanfolyam.

A tanfolyamon elmondták nekünk, mutattak filmeket, és pszichikailag megerősítettek minket abban, amiben kell. Tehát ez nem olyan, hogy odaadnak egy gyereket, és tessék, és mától kezdve minden gyönyörű. Ez nem így van. Mire ebből család lesz, főleg, ha nagyobb gyerekről van szó, nem olyan könnyű. Van, aki szerencsés, és könnyebb, van, akinek nehezebb. De a végén egy igazi jó család válhat ebből, de ezt meg kell tanulni.

Ez nem ugyanaz, mint amikor az ember  bocsánat  kihord egy gyereket, és odaszületik a családba. Akkor is van egy felkészülési idő, hiszen amíg pici, addig talán jobban fel tud készülni. Különösen nagyobb gyerek örökbefogadása esetén szükséges a tanfolyam, higgyék el nekem, ez nem pártpolitikai kérdés. Tanfolyam kell, meg kell tanulnunk, hogy hogy kell kezelni, mit kell mondani a gyereknek, amikor megkérdezi, hogy „anya, én a te hasadban voltam?”, és akkor azt tudom neki mondani, hogy nem, te a szívemben voltál. Ez nem pártpolitikai kérdés. Kérem önöket, hogy ezt a passzust vegyék ki ebből a törvényből, mert így sajnos elfogadhatatlan.

Igenis, én be is adtam  már lehet, hogy bent is van  egy törvénymódosító javaslatot, ami ezt tartalmazza. Csak ezt az egy dolgot kérem, ezt ne csináljuk, ugyanis nem fognak elmenni a szülők a tanfolyamra, és az első adandó akadálynál meg fognak torpanni. Van rengeteg, hogy nem tudja az ember, hogy mi a baja a gyereknek, mert nem tudja kifejezni, nem tudja elmondani. Most nem akarom itt önöket untatni ezzel, de higgyék el, hogy egy pszichikai megerősítés ez a tanfolyam. Tehát ez nem arról szól, hogy most mennyit kell fizetni. Mondjuk, segítene az, hogyha nem lenne ilyen drága, vagy ha segítene ebben az állam, hogy ezt ingyenessé tenné, ez nagyon jó dolog. De kell, muszáj, higgyék el!

Én itt állok önök előtt mint örökbe fogadó szülő. Nem is tudom elképzelni, hogy mi lett volna, ha nem megyek erre a tanfolyamra, hogy csináltam volna, hogy jutottam volna… Öt éve már, hála istennek, imádom a gyerekemet, de ezt meg kell élni.

Tehát ez a tanfolyam erről szól, hogy érzékenyítsen, hogy elfogadjam azt, hogy nemcsak nullaéves gyereket lehet örökbe fogadni, hanem nagyobbat is, és ez mindenki számára fontos, mert a gyerek nem nőhet fel ide-oda dobálva, egyik nevelőszülőtől a másikig, nem nőhet fel úgy, hogy egy intézetben vagy egy lakásotthonban tölti 18 éves koráig az idejét, és utána meg egyszerűen hopp. Van utánkövetés, tudom, mert dolgoztam lakásotthonban, tehát tisztában vagyok a rendszerrel, de utána kikerül az életbe, és nincsenek gyökerei. De nekünk, örökbe fogadó szülőknek lesz egy édes, drága gyerekünk, vagy több, neki meg remélhetőleg jó és gondos szülei lesznek.

A családdá válást segíteni kell, és azt segíteni kell a pszichológusnak és az örökbefogadásra felkészítő oktatóknak. Én még csak 21 órás tanfolyamot végeztem sajnos. Bárcsak 40 óra lett volna! Nekem annyiszor kellett volna segítség, és nagyon sokszor jól jöttek azok a szavak, amiket mondtak nekünk ott a tanfolyamon, és azok a segítségek, amiket megkaptunk. Tehát ha ezt kiszedjük ebből, akkor sajnos előfordulhat, hogy sok gyereket majd visszavisznek, előfordul ilyen is.

Egyébként, amúgy pedig a szigorítások szerintem igenis helytállóak és jók, és szükséges, ezzel teljesen azonosulni tudok. Sok van közte, amit én javasoltam, és örülök, hogy látom, akkor is, ha nincs ott a nevem, mert ez nem szokás, egy ideális parlamentben ott lenne, hogy én is azért részt vettem ebben, és örülök neki, hogy látom a javaslataimból, ha nem is az összeset, de jó néhányat.

Javaslom továbbá, hogy legyenek érzékenyítések a társadalomban is, hogy ne úgy nézzenek egy örökbe fogadott gyerekre, hogy jézusom, hát ez milyen csoda. Nem csoda, ez egy természetes dolog. A gyereknek, amikor elér abba a korba, természetessé kell válnia, hogy ő örökbe fogadott. Ez nem valami különleges dolog. Én úgy gondolom, hogy jó lenne, ha társadalmi célú reklámokban például szó lenne ilyesmiről, ne ítéljék el az örökbe adó anyát, és hogy elfogadja a társadalom azt, hogy az örökbefogadás egy ilyen dolog. Van, aki tud szülni gyereket, és az anya, aki megszülte, az neveli, és van, akinek pedig a mi esetünkben Gyöngyi néni keres anyukát meg apukát, és itt ez a lényeg. Tehát nem az a lényeg, hogy nekünk legyen gyermekünk, hanem a gyermeknek legyenek szülei, ez nagyon fontos.

Úgyhogy én azt kérem határozottan, és komolyan mondom, hogy ha ez kikerül ebből a törvényből, akkor már nem voltam itt hiába négy évig, én úgy érzem, mert én úgy érzem, hogy ezért tettem, és ez szerintem nagyon fontos. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 187 2020.05.19. 2:02  160-189

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tényleg nem kívánok senkinek sem visszaélni az idejével, de azt gondolom, még egyszer ráerősítek, hogy miről szól ez a tanfolyam, mert hátha nem mindenkinek volt ez világos vagy nem teljesen kivehető.Ez a tanfolyam nem tanít sem csecsemőgondozást, sem gyermeknevelést, sem azt, hogy mit kell adni a gyereknek enni, sem semmi ilyesmit. Ezt a tanfolyamot nem is tanfolyamnak kellene tulajdonképpen nevezni, hanem felkészítőnek, ki kellene hagyni azt a szót, hogy tanfolyam, meg oktatás. Ez nem egy klasszikus értelemben vett oktatás. Ez közösséget formál, ahol eseteket beszélhetünk meg, de nem azzal kapcsolatban, hogy a gyerek most csúnyán viselkedik, hanem azzal kapcsolatban, hogy hogy reagáljunk egy adott szituációra, ami az örökbefogadásával kapcsolatos. Ez nagyon fontos.

A másik, hogy érzékenyít bennünket is. Amikor én bementem, kizárólag nullaéves, teljesen egészséges gyermeket szerettem volna. Amikor kijöttem, lehet, hogy egy 35 évest is örökbe fogadtam volna. (Derültség.) Ez most kis túlzás, nem akarom elviccelni a dolgot, de az érzékenyítés megtörtént az én esetemben is, elfogadóbbá, toleránsabbá váltam. Tényleg. Tehát sokkal kevesebb kikötés volt. Van egy lista, sajnos, bár egy gyerek nem árucikk, de mégis létezik egy lista pont az elfogadást segítendő, hogy mik azok a dolgok, amiket elfogadsz egy gyerek esetében. De ez a tanfolyam, ez a felkészítő ahhoz segített minket hozzá, hogy megértsük ezt az egészet, és megértsük ennek az egésznek a működését, mert ez nem olyan, mint egy másik család. Ez nem olyan. Majd olyanná válik. De ehhez egy út vezet, amelyen végig kell menni.

Itt fogják a kezed, kialakul egy közösség, és utána is tartottuk a kapcsolatot, és tartjuk most is az örökbefogadási tanácsadóval. Ez fontos. Ez nem egy tanfolyam, nem kell vizsgázni, ezt nem így kell értelmezni. De kell ahhoz, hogy magabiztos legyél, és meg tudd élni úgy, ahogy kell. A gyerek érdekében. Köszönöm. (Nagy taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 203 2020.05.19. 3:06  190-221

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Nagyon röviden fogok erre a törvényre reagálni, bár sokkal hosszabban terveztem, de ilyen késői órán már igazán nem szeretném senkinek sem az idejét rabolni. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az Erzsébet-táborokról szóló törvény évről évre a közpénzek báránybőrbe bújtatott magánkézbe csepegtetésének az esete. A mostani javaslat annak ellenére helyezi hatályon kívül az Erzsébet-programról szóló 2012-es törvényt, hogy az Erzsébet-táborok évente körülbelül 130 ezer gyermeknek, köztük hangsúlyosan rászorulóknak és határon túli magyaroknak biztosítanak szinte ingyenes táborozási lehetőséget. A táborok népszerűségét évről évre kormányzati sikerként értékelik, így észszerűtlen ezek után egy olyan törvénymódosítási indoklás, mely szerint az Erzsébet-program táboroztatási szerepköre kiürült. Helyette inkább úgy fogalmaznék, hogy miután egy tavalyi törvénymódosítással sikeresen kihúzták a fogyatékossággal élőket és nyugdíjasokat az üdülésben kedvezményezettek közül, most valóban nincs értelme komplett programról beszélni.

Ez a hangzatos törvénymódosítási vagy inkább törvényhelyettesítési javaslat igazából csak ürügy arra, hogy a 2012-es törvény még valódi értékeket közvetítő, ezáltal a kormány szempontjából nyilvánvalóan aggályos részeit ki lehessen törölni, a kifizetéseket pedig minél jobban lehessen folyósítani egy-egy magáncégnek. A törvénymódosítási javaslat ráadásul a veszélyhelyzet idején született, azonban nincs benne utalás, sem kiegészítő rendelet, amely az Erzsébet-táborok, illetve napközi Erzsébet-táborok hátránykompenzáló kiemelt szerepét hangsúlyozná. A digitális oktatásból kiszoruló gyermekek hátrányainak kompenzálására a hátrányos helyzetű gyermekeket célzó tematikus, ottalvós és napközis táborok idén kiemelt segítséget nyújthatnának, ennek feltételeit pedig törvényileg is meg lehetne alapozni.

Legjobb tudomásom szerint az Erzsébet-táborok idén online térbe költöznek, az ottalvós táborokról továbbra sincs döntés, a napközik tekintetében pedig szó volt már tematikus hátránykompenzáló napközik és gyermekfelügyeletek szervezéséről. Azonban ahelyett, hogy azon kezdtek volna el dolgozni, hogy az Erzsébet-program keretein belül hogyan lehet a leghátrányosabb helyzetű gyermekek digitális átállás miatt szerzett lemaradását csökkenteni, helyette annyira futotta, hogy készítettek egy leegyszerűsített törvényjavaslatot, melynek a körítésen és az adatszolgáltatási nyilvántartáson kívül nagyjából annyi a célja, hogy kizárólagosan gazdasági érdekeltségűvé tegye az alapítványi együttműködéseket.

Az új törvényből kikerül az a rész, hogy az alapítvány az Erzsébet-programmal kapcsolatos feladatai végrehajtásához együttműködhet civil szervezetekkel, valamint egyéb jogi és természetes személyekkel, megszűnik a semleges szerep, és teljes mértékben a nyereségi célzatú ipari alapra helyezéssel a piacra pozicionálja magát egy eredetileg nonprofit program. Mondják meg nekem, miért. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 6 2020.06.03. 4:46  5-8

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A közelgő pedagógusnap alkalmából szeretnék köszönteni ezúton minden pedagógust, és egy több ezer pedagógust érintő problémakörre szeretném felhívni a figyelmet. Mindannyian tudjuk, hogy a szakképzésben, az oktatás több szektorával egyetemben, nagy átalakítások vannak. Nemrég az új szakképzési törvényt is megismerhettük, aminek a tartalma ellen rengeteg pedagógus állt ki, vagy akár otthagyta a munkahelyét. Hiszen e szerint az új törvény szerint a szakképzésben dolgozók kikerülnek a közalkalmazotti státuszukból, melynek indoklása a bérnövekedés. De egyre inkább úgy néz ki, hogy a közalkalmazotti bértábla kiürítése a cél, gondolunk itt az azóta benyújtott és elfogadott, kulturális szektorban dolgozókkal kapcsolatos törvényre. Sajnos a munka törvénykönyve alá való átvezetést nem sikerült biztatóan megszervezni, hiszen egyre inkább félő, hogy a változással nemhogy javul a szakképzési dolgozók helyzete, de inkább csökken a jogbizonytalanság miatt. A közalkalmazotti státusz ugyanis egyedi védelmet biztosított eddig a tanároknak szabadság, fizetés, munkaóra kérdésében vagy akár a jubileumi jutalom tekintetében. A kikerüléssel ráadásul értelmét veszti a pedagóguséletpálya-modell, amelyhez oly sok reményt fűztek kormányoldalról, és a sikerességét hangsúlyozták évek óta.

A szakképzés átalakítása ráadásul végig érdemi egyeztetés nélkül, feszített tempóban folyik, a már elfogadott szakképzési törvény miatt pedig a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint 32 ezer pedagógus került jogfosztott állapotba. A bértárgyalások alapjait képező pedagógusminősítési rendszer igen komoly aggályokat vet fel sportszerűség szempontjából is. Önök úgy kényszerítették a szakképzési pedagógusokat a minősítési rendszeren alapuló bértárgyalásokon való részvételre, hogy ennek semmilyen feltétele nem volt adott.

(Dr. Simicskó István elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

Kezdjük azzal, hogy a koronavírus-járvány miatt hozott veszélyhelyzetben rengeteg pedagógusnak lehetősége sem volt megfelelő minősítésen való részvételre. A közismereti tárgyakat tanító pedagógusok maximális teljesítmény esetén sem tudták elérni a 66 százalékot a minősítésben, mivel a kritériumrendszerben lévő szakképzésreleváns módszertan alkalmazása, a szakmai tapasztalat vagy akár a szakmai elkötelezettség az ő esetükben nem releváns. Emellett rengeteg szubjektív elem és egységnélküliség is jellemezte az értékelést. Az sem volt például meghatározva, hogy ki végezze el az értékelést. Önök szerint ez valódi szakszerűség és minőségbiztosítás?

Élnék itt a PDSZ véleményének kihangosításával, miszerint maga az értékelési rendszer törvényellenes, hiszen az értékelési szempontokat csak az utolsó pillanatban ismerhették meg a pedagógusok. Az ígéretek szerint a szakképzésben dolgozók átlagosan 30 százalékos béremelésre számíthatnak, a minősítéstől függően ki többre, ki kevesebbre, de ennek költségvetési fedezete egyáltalán nem világos a képzési centrumok költségvetésében. A jövőbeli szerződésekben ráadásul csak az alapbéreket kell majd feltüntetni, a pótlékokat nem, ami azt eredményezheti, hogy a dolgozók nem tudják majd, mennyi pénzt is kapnak pontosan. Úgy gondolom, hogy az új szakképzési törvénnyel és ezzel a lehetetlen felállással, ami a minősítési rendszer körül zajlott, leginkább csak azt érik majd el, hogy idén a szokásosnál is több pedagógus hagyhatja el a pályáját, hiszen a munkakörülmények egyre kevesebb ember számára elérhetőek.

S a maradék időmben szeretném megragadni a lehetőséget, hogy a trianoni döntés százéves évfordulója előtt egy nappal erről én is megemlékezzek. Azt valljuk, hogy egy nemzet, éljenek bár tagjai Mánfán, Mezőkaszonyban, Zápszonyban vagy Jánosiban, ahova engem kedves emlékek kötnek, amikor még ott polgármester voltam, akkor itt tudtunk kötni igaz, komoly barátságokat és testvértelepülési szerződéseket is, és Magyarországon sikerült több gyereket is táboroztatni. Azt hiszem, hogy talán akkor érti meg az ember igazán, hogy mit jelent határon túl élni, amikor először van ilyen élményben része, és amikor találkozik a határon túl élőkkel, és ott megérti azt, hogy milyen a határon kívül magyarnak lenni, és milyen ragaszkodni az anyaországhoz, de ragaszkodni ahhoz a helyhez is, ahol élnek.

Közös örökségünk és jövőnk a Kárpát-medence, ezért fontos, hogy gyerekeink nagyobb figyelemmel legyenek arra, hogy a határokon túl is élnek magyarok. Mondom ezt különösen azért, mert amikor én gimnáziumba jártam vagy általános iskolás voltam, nálunk ez tabutéma volt, erről senki nem beszélt, és én, a legnagyobb sajnálatomra, sokáig nem is tudtam, hogy határon túl is élnek magyarok. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 112 2020.06.09. 7:40  101-137

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem is vagyok olyan könnyű helyzetben, amikor erről a törvényről kell beszélnem, hiszen az embernek sokféle gondolata és érzése keletkezik, amikor elolvassa ezt a törvényjavaslatot. Én már itt a Házban többször szót emeltem az iskolán belüli erőszak ellen, ugyanúgy, ahogy a családon belüli erőszak ellen is.

(14.40)

Elsőre, amikor a törvény címét olvastam, még úgy éreztem, hogy talán örülök is annak, hogy létrejött ez a törvény. Tény, hogy elharapózott az iskolán belüli erőszak, nemcsak pedagógusok ellen, hanem a gyerekek egymás ellen is elkövetnek különféle erőszakos cselekményeket. Nemcsak kifejezetten a hirtelen felindulásból elkövetett verekedésről van szó, hanem droghasználatról, esetleg a másik kifosztásáról vagy bezsarolásáról, elszedve a pénzüket, és így tovább. Tehát számos olyan cselekmény történik ma már oktatási intézményekben, amelyekre azért korábban nem volt ilyen sok példa.

De miért is történik ez? Családok szociális helyzete miatt, vagy esetleg családon belüli erőszakban élő gyerekek is lehetnek. Ők bizonyára fokozottabban vannak kitéve ennek, lehetnek akár olyan hatásai a gyerekre, ha mindennapos erőszakot tapasztal, hogy ő maga is erőszakos lesz vagy éppen az erőszakot elszenvedő lesz, mert félelmében tulajdonképpen egyszerűen hagyja magát. Viszont valamit tenni kell, ezt be kell látni, és mint már mondtam, többször is felszólaltam ez ügyben, és kértem a kormányzatot, hogy tegyen valamit. Nem teljesen erre gondoltam, az előttem szólók is elmondták, hogy hiányolják a komplexitást ebből a törvényből. Ez alatt azt értem, hogy felmerül a kérdés, hogy valóban az erőszakra egyfajta erőszake a válasz.

Nagyon sokan írták le a véleményüket, szakszervezetek, szülők és egyéb más résztvevők, akár idősebb diákok is. Sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon akiket ide alkalmazni fognak, ezek az iskolaőrök, azon kívül, hogy szerencsére gyerekpszichológiai és pedagógiai képzésen részt vesznek majd, vajon tudni fogjáke, hogy hogyan, mikor kell beavatkozni és milyen mértékben. Egészen addig egész jól hangzik ez a törvényjavaslat, ameddig a kényszerítő eszközök felsorolásra nem kerülnek. Félelmet keltő bennem mint szülőben is az, amikor elolvastam, hogy gumibot, bilincs és vegyi fegyver (sic!), gondolom, itt elsősorban a paprikaspréről van szó vagy egyéb ilyenről, tehát lefújhatja a gyereket. Belegondolunk abba, hogy egy 12-13 éves gyereket  látom lelki szemeim előtt  leteper egy felnőtt ember és mondjuk, hátrabilincseli a kezét. Most hiába nevet, államtitkár úr, ezt sugallja, hogy ez bármikor bekövetkezhet. Honnan tudjuk, hogy az adott biztonsági őrnek vagy iskolaőrnek megvane mentálisan az a megfelelő egyensúlya, hogy ő ezt provokáció esetén például nem fogja megtenni? Én elhiszem, hogy utána majd az lesz a következménye, hogy többet ilyet nem csinál, mert valószínűleg kirúgják, ami nagyon helyes, de vajon tényleg tudni fogjae magát mérsékelni és a megfelelő szinten beavatkozni?

Ezért nagyon fontos és érdekes, hogy milyen mértékű lesz az alkalmasság vizsgálata. Az expozéban elhangzott  bár sajnos a jó részéről lemaradtam , hogy majd lesz orvosi alkalmassági vizsgálat. Remélem, hogy ez egy nagyon alapos és átfogó vizsgálat lesz, hiszen meg kell jegyezni, hogy akármennyire is erőszakos elkövetők adott esetben ezek a gyerekek, ezek gyerekek.

Nagyon sokszor halljuk, hogy a gyerek az első. A gyerek és az ő biztonsága valóban fontos. Éppen ezért, ha már iskolaőrségről van szó, vajon ez a gyerekek közti konfliktus megoldására is lehetőséget ade  ezt nem olvastam , vagy kizárólag a pedagógusokkal szemben elkövetett cselekményekre utal a törvényjavaslat?

Természetesen nagyon jó lenne, ha az iskolapszichológusok nagyobb létszámban vennének részt ezeknek a konfliktusoknak a megelőzésében, és mondjuk, minden iskolában vagy oktatási intézményben lenne lehetőség arra, hogy legyen iskolapszichológus. Tudom, hogy elvileg erre lehetőség van, de van olyan, hogy több iskolában látja el ezt a feladatot, és sok esetben ez csupán annyi, hogy kinyitja az adott kis helyiséget, ott ül iksz időt, és ha valaki hozzá fordul, akkor segít. De sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a konfliktuskezelésre a tananyagban is akár, vagy egyéb más módon, terápiajellegű tréningeket is lehetne tartani. Gondoljunk arra, hogy az a gyerek, aki erőszakos, esetleg ő maga is áldozat. Ezt szerintem soha nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Ezenkívül több pedagógussal is beszélgettem, akik arról számoltak be, hogy sok esetben nincsenek felkészítve arra, hogy hogy kell ezeket a konfliktusokat, konfliktushelyzeteket kezelni. Tehát az ő képzésük is nagyon fontos lenne, valamint az ő mentális segítésük is. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de nagyon sok olyan pedagógus van, aki bizony rossz idegállapotba kerül a tanév végére, ha esetleg olyan iskolában teljesít szolgálatot, ahol gyakoriak az erőszakos cselekmények, akár a verbális erőszakra is gondolok. Ha ezt nem tudják kezelni, és nem kapnak megfelelő lelki támogatást, akkor, bizony, egyre rosszabb lehet a helyzet. Tehát a mentálhigiénés törődés nagyon fontos lenne a tanárokkal és a gyerekekkel szemben is.

Ezért úgy gondolom, nagyon fontos lenne az, hogy a családsegítő szolgálat és az iskola, illetve a gyermekvédelem különböző szereplői sokkal szorosabb kapcsolatot tartsanak egymással, és a jelzőrendszereknek talán a hatékonyabb működése során fény derülhetne ezek mögött az erőszakos cselekmények mögött megbúvó egyéb történésekre. Gondolok itt akár rossz szociális helyzetre, akár éheztetett gyerekre, bántalmazott gyerekre vagy rendszeresen erőszakot látó gyerekre. Itt természetesen felmerül a család felelőssége is, egyértelmű, ezzel teljesen egyet tudok érteni, de ma már nem csak és kizárólag a család az, aki neveli a gyereket, hanem az oktatási intézményben dolgozó pedagógus is.

Különösen nehéz megállapítani azt, hogy hány éves korig mondjuk azt valakire, hogy gyerek. Vannak jogi segédmeghatározások, de azt gondolom, hogy egy általános iskolás gyerek még gyerek. A gyerek még nincs felelőssége teljes tudatában, és nem feltétlenül követi el ezeket a cselekedeteket előre megfontolt szándékkal, és nem hiszem azt, hogy ő egy felnőtt fejével tud gondolkodni, sőt biztos vagyok benne, hogy nem. De mivel mi vagyunk a felnőttek, és azért vagyunk itt, hogy erről beszéljünk, jó lenne megoldást találni.

Én személy szerint még támogatni is tudnám ezt a törvényjavaslatot, bár erről még nem született frakción belül döntés, de amikor a bot és a bilincs szó a szemem elé került, akkor jelentős mértékben eltántorodtam ettől a támogatási hajlandóságtól. Köszönöm szépen. (Dr. Varga-Damm Andrea tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 28 2020.06.10. 8:39  1-124

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló képviselőtársam nagyon helyesen mondta, hogy a 2021-es költségvetésnek a zöldfordulatot és az újjáépítést kellene szolgálnia. Ehhez képest a jövő évi költségvetés a jövő felélésének a költségvetése, mert továbbra sem néz szembe a klímaválsággal és a szociális válsággal, azzal, hogy nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. A szembenézés helyett tovább központosít, tovább nyomorítja a helyi közösségeket, elvonja forrásaikat, ellehetetleníti a helyi gazdaságokat. A zöldfordulat éppen az ellenkezőjét követelné meg, a helyi gazdaságok, közösségek erejének növelését és védelmét. A kormány a helyi gazdaságok és közösségek védelme helyett azok lerombolását célozta meg. Ezt bizonyítja, hogy kis léptékű helyi gazdaságfejlesztés helyett megalomán építkezésekbe öli adóforintjainkat. A vidéken élőket kiszolgáló vasúti mellékvonalakat bezárják, helyette ezermilliárdért a kínaiaknak építenek vasutat, hogy özönölhessen rajta még több kínai gagyi áru, nehogy esetleg a könnyűiparunk feléledésének akár esélye is legyen. Miközben a multikat százmilliárdos támogatásokkal tömi, a kistelepülésen pedig lassan az utolsó bolt is bezár.

A zöld újjáépítésnek azt kell megcéloznia, hogy alapvető szükségleteink kielégítését helyben vagy regionális keretek között megoldhassuk. Az élelem, az energia, a tisztálkodási szerek, az építőanyag, de a ruházkodás is helyben kielégítendő alapvető javak. Ennek megteremtése volna a valódi patrióta gazdaságpolitika, nem néhány dúsgazdag oligarcha agyontámogatása. Ösztönözni kell a helyi gazdaságokat, segíteni az őstermelőket. Ehhez első lépésben ki kell húzni az ország nagy részét, különösen a leszakadó térségeket a szociális válságból.

Ahogy Csárdi Antal képviselőtársam elmondta, a kormány és így a költségvetés a gazdagokat támogatja, a szegényeket pedig az árok szélére löki, így úgy tűnik, nem érdekli a nyomor és nem érdekli a leszakadás. Az egyre sűrűsödő szociális válság az önkormányzatokra marad, akik egyre kevesebb eszközzel rendelkeznek, most pedig láthatóan még ezektől is megfosztják őket. Gondoljunk csak az elvett gépjárműadóra vagy akár a szolidaritási adóra.

A kormány elmúlt tíz évére most sportszerű nehezítésként jött a járvány okozta gazdasági válság. Ennek a következményeit már nem lehet oda nem nézéssel kezelni, itt sürgősen tenni kell és a régen bebetonozódott problémákat kezelni. Kezelni kell például a közmunkát és a közmunkások helyzetét. A 2011-ben bevezetett közmunkarendszer egyre lejjebb taszította az abban kényszerűen részt vevőket. Amíg 2011-ben még a minimálbér nettójának 78 százaléka volt a közfoglalkoztatotti nettó bér, addig ma ez körülbelül 50 százalék, és alig 7 ezer forinttal, egyébként az inflációtól is elmaradottan emelkedett kilenc év alatt, tehát az évi ezer forintot sem érte el. Az előttünk álló feladat tehát az, hogy meg kell emelni a közfoglalkoztatotti bért, hogy az abban részt vevőknek megélhetést biztosíthasson. Ahhoz pedig, hogy akár ki is lehessen belőle törni, képzésekre, kompetenciafejlesztéssel egybekötött közmunkaprogramokra van szükség, hogy a benne részt vevők alkalmassá váljanak arra, hogy vissza tudjanak menni a munkaerőpiacra.

(12.30)

Kell tehát mentori tevékenység, kellenek a szociális munkások és azok, akik segítik őket abban, hogy legyen erejük mind mentálisan, mind pedig fizikálisan, illetve kell hogy legyen megfelelő végzettségük ahhoz, hogy helyt tudjanak állni a munkaerőpiacon. Ezek nem valami elhanyagolható sallangok, ezektől lehet sikeres, bár nagyon nehéz ez a küzdelem.

A képesítést és gyakorlatot adó képzés akkor ér valamit, ha közben a közmunkás díjazása nem az éhbér alatt van, nem betonozza be a szegénységet. Van olyan közmunkás ismerősöm, aki több mint tíz éve valamifajta közmunkából él. A mentális, szociális és egyéb állapotáról most inkább nem mondanék semmit, de azt tudniuk kell, hogy a nyomor szélén tengődik  és nincs ezzel egyedül. Ahol élek, az én falumban, ahol polgármester voltam, ott is több család él sajnos még mindig közmunkából, és erőtlenek ahhoz, hogy ebből ki tudjanak mászni.

Az elnyomorodás és az elvándorlás ellen természetesen be kell vetni a szokásos eszközöket is, az univerzális juttatások  mint a családi pótlék  azok, amelyek a válság idején felértékelődnek. Hiába hangoztatják, hogy a segély megalázó  mindezt persze olyanok mondják, akik kényelmes házakban és megfelelő jövedelemmel, jövedelmi viszonyokkal rendelkeznek , a helyzet az, hogy gazdasági válság idején igenis növelni kell a szociális kiadásokat, mármint ha nemzetben gondolkodunk, és nem csak egy gazdag réteg érdekeit képviseljük. Az egyes juttatások mellett pedig radikálisan emelni kell a szociális szférában dolgozók bérét, ami már évtizedes adósság, és különösen a járvány alatt az első vonalban dolgozóknak ez a minimális elismerés.

Egy vezérszónoki felszólalásban, különösen ilyen rövid idő alatt nem lehet mindenre kitérni, de a vidéken élők egészségügyi ellátására muszáj. Mindenki tudja, hogy a kormány kivéreztette az egészségügyet, nem adta meg, és továbbra sem adja meg a szükséges béremeléseket, hogy dolgozóikat itthon vagy a pályán tartsa. A közegészségügy alulfinanszírozásával párhuzamosan tolja a milliárdokat az úgynevezett egészségiparba, ahol baráti vállalkozók kiépítik a fizetős egészségügyet, a nemzeti szolidaritáson nyugvó egészségbiztosítás pedig szépen lassan eltűnik. S ami az egészségügyben a vidék szempontjából talán a legsúlyosabb, az a háziorvosi rendszer válsága, az idős háziorvosok magas aránya és a sok üres praxis, emiatt a rengeteg rosszul ellátott ember, mégsem hajlandó átgondolni a kormány a praxisfinanszírozást, és nem hajlandó azon emelni. A legújabb ötlete az államosítás, ami túl azon, hogy rengeteg háziorvos több évtizedes munkáját nullázná le, nem fogja megoldani ezt a problémát. A háziorvosok helyzetén túl javítani kell a védőnői szolgáltatásokat, az anya-, gyermek- és ifjúságvédelmet, amelyek némelyike szinte kritikus állapotban van. Óriási hiány van az otthoni szakápolásban, a házi segítségnyújtásban, pedig mindezek az egészségügy és a szociális gondoskodás határán mozgó tevékenységek a válság által okozott zuhanást állíthatják meg hálót képezve.

De mivel polgármester voltam, nem mehetek el szó nélkül az önkormányzatok mellett sem. Mindezen szociális és egészségügyi problémák megoldásának, majd a helyi gazdaság fellendítésének természetes aktorai a helyi, települési önkormányzatok  lennének , ők ismerik személyesen a rászorulókat, az egyedi problémákat és hogy mi volna az igazi segítség, a kiút. Mégis úgy tűnik, a kormány eldöntötte, hogy felszámolja az önkormányzatiságot. Először kivérezteti a települési önkormányzatokat, most épp a korábban kiürült megyét bízva meg a feladatokkal  hisz ott még megbízható, jó káderek ülnek, de egy idő után majd azok sem lesznek jók.

Tudniuk kell, hogy az önkormányzatok elsorvadása, elsorvasztása a vidék elsorvadását is jelenti. Ha nem ezt a jövőt akarjuk  mi nem ezt a jövőt akarjuk , hanem élő vidéket, erős helyi gazdaságokat, akkor az önkormányzatokat támogatni kell, és meg kell őket erősíteni. Meg kell emelni az ott dolgozók szégyenletes módon 12 éve változatlan alapbérét  gondolunk itt a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra egyaránt , vissza kell adni az önkormányzatoknak a most elvenni tervezett sok pénzt, a 200 milliárd forintot, amelyet elvonnak. Erős önkormányzatok nélkül nincs erős vidék, és erős vidék nélkül nincs erős Magyarország.

Zárszóként tehát azt szeretném hangsúlyozni, hogy a mostani, jövőt felélő, központosító költségvetés helyett a vidéknek egy lokális és zöldfordulatra van szüksége a túléléshez. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 80 2020.06.10. 8:11  1-124

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim és kedves Gelencsér Képviselőtársam! Nagyon jó volt hallani, hogy ilyen szépen fejlődik egy magyar város. Kár, hogy a tévében nem lehet már követni a parlamenti felszólalásokat, mert ha lehetne, akkor valószínűleg mások is hallanák ezt a gyönyörű fejlődést. Bár az is igaz, hogy rettegek attól, hogy meg kelljen nézni, hogy a többi város fejlődése milyen mértékű, akkor vajon mennyire játszik szerepet az, hogy fideszes vezetésű városról beszélünk.Ahogy ön is mondta, én is voltam egyébként polgármester, csak sokkal kisebb településen, és látva a környékbeli fejlesztéseket, azért szerintem igenis meghatározó, hogy milyen pártállású a polgármester. És nemcsak az alkalmasság vagy az alkalmatlanság okán, hanem azért is, mert igenis kimondható az, hogy Magyarországon általában sokkal több fejlesztési forrást tudnak magukénak azok, ahol kormánypárti polgármester van.

(17.50)

Vannak persze nagyon lelkiismeretes képviselők, akik igyekeznek forrásokhoz juttatni azokat az önkormányzatokat is, ahol ellenzéki vezetés van  nekik dicséret. Azoknak meg, akik visszaélve egyéni képviselői jogosítványaikkal, presszionálják a polgármestereket  ilyet is tudok szép számmal, szerencsére ön nem ezek közé tartozik , azoknak pedig mély megvetésem; mert nincs az előírva, hogy az egyéni országgyűlési képviselő főnöke a polgármesternek. Ennyit szerettem volna erről mondani.

De hogy miért mondjuk mégis azt, hogy kivéreztetik az önkormányzatokat? Mert bizony nem minden önkormányzat van ilyen jó helyzetben, mint ahogy Kaposvár, és nem a fejlesztési források, azt hiszem, az ellenzéki kritikának a fő elemei, hiszen nem azt mondjuk, hogy nem kellenek fejlesztések. Nagyon kell a „Modern városok” program, és mint már korábban is mondtam, mint egy falat kenyér, úgy kell a „Modern falvak” program, és remélem, hogy a „Modern falvak” program még sok-sok évig lesz, és sok-sok fejlesztési forrás társul majd hozzá.

Viszont a másik oldalon pedig elvonások következnek. Az önkormányzatiságban, ugye, fontos az, hogy „ön-kormányzatiság” van. Ha megnézzük, akkor nagyon sok esetben egyre jobban és egyre nagyobb források azok, amelyek elaprózva meg vannak címkézve. Ezt tehát gúzsba kötésnek szokták nevezni mifelénk, ami azt jelenti, hogy nincs meg az a lehetősége, hogy a nem köteles feladatairól döntsön szabadon, mert egyre kisebb a forrásuk.

Sok önkormányzat szorul arra, hogy ezt a most, ebben az évben is elvett gépjárműadót eddig már a köteles feladataira fordította; a szerencsésebbek tudták fejlesztési forrásként vagy önrészként különböző pályázatokhoz felhasználni. Sajnos, most nekik nem lesz erre lehetőségük. És igenis úgy gondoljuk, hogy nagyon sok minden van, ami javításra szorul ebben a költségvetésben. És azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselőknek az a legfontosabb feladata…  hiszen önök dicsérik a költségvetést, és mi pedig azért vagyunk itt, hogy megfogalmazzuk a kritikáinkat. Ezért mindenképpen fontos figyelemfelhívásnak szánom azt, hogy több éve nem emelték már a köztisztviselői alapilletményt, amely nagyon sürgős emelésre szorulna.

Elég furcsa az, hogy azoknak, akik az önkormányzatoknál a végeken teljesítenek, ennyire leértékelődött a munkája. Igaz, hogy ebben az évben az adható kafetéria összegét önök megemelték bruttó 200 ezerről nettó 400 ezer forintra. Tették ezt akkor, amikor az önkormányzatok a gépjárműadó elvétele, a várhatóan majd később jelentkező iparűzésiadó-csökkenés és idegenforgalmiadó-csökkenéskor nemigen tudják miből megtenni.

Ezenkívül fontos szót emelni a közalkalmazottakról is. A közalkalmazotti bértábla is évek óta javításra szorul. Javításra szorul azért, mert még szerencse, hogy a minimálbérre, illetve a garantált bérminimumra megemelik, kiegészítik azok fizetését, akiknek ez a tábla szerint nem éri el, és így szépen lassan az önkormányzatoknál dolgozók közül sokan minimálbéresek lesznek. Ez tapasztalható volt nálunk is, ahol én dolgoztam, a faluban, hogy ott is az összes közalkalmazottunk már garantált bérminimumon volt.

Fontos a továbbiakban a mindenkori öregségi nyugdíjminimum emelése. Tudjuk, ez már nem közvetlenül a nyugdíjhoz köthető, hanem a különféle segélyek kifizetéséhez, és a segélyek jogosultságának megállapításához. Ez is évek óta 28 500 forint. Korábban már több ellenzéki képviselőcsoport is beterjesztette ennek a növekedésére tett javaslatát. 50 ezer forintot mondtunk már tavaly is, meg szerintem tavalyelőtt is, és sajnos azóta sem történt ezzel kapcsolatban semmi; hivatkozva arra, hogy akkor vélhetően megnövekszik a segélyekre jogosultak köre. Vannak olyan segélyek, amelyeket helyben szabályoz az önkormányzat, helyi rendeletben, de azt, hogy milyen szorzót alkalmaz, maga dönti el. Ha tehát ez növekszik, és ez oly mértékben megnövekszik, akkor a szorzókon lehet változtatni.

Nagyon fontos lenne, hogy a háziorvosi ellátásra is kicsit intenzívebben odafigyeljünk a praxisfinanszírozás tekintetében. Elsősorban erre gondolok. Erre is már többször tettünk kísérletet, hogy javaslatokat terjesszünk önök elé, hogy ezt emelni szükséges mindenféleképpen.

Nem szabad elfelejteni a szociális területen dolgozókat sem, hiszen egyre nagyobb szükség van rájuk. Gondoljunk azokra, akik az otthonápolást végzik, vagy akár intézményben teljesítenek szolgálatot. Egyébként álláspontunk szerint nekik is megjárt volna ez az 500 ezer forintos egyszeri jutalom.

Ezenkívül pedig fontos megjegyezni azt, hogy évek óta mondom már  de szerencsére most már harmadszor szólhatok hozzá az ország költségvetéséhez , hogy nagyon aránytalan az, hogy egy kisváros esetében az, hogy  mondjuk, 20-35 ezer fő közötti kisvárosra gondolok, mint például Komló  45-46 fő, akit a törvény szerint alkalmazhat az önkormányzat; ezzel szemben egy fővárosi, hasonló nagyságú kerületnél 64 fő. Teszik mindezt úgy, hogy a fővárosi feladatok feladatmegoszlása miatt a kerületeknek kevesebb egy kicsivel a feladata, mint a városoknak.

Így tehát a vidéki önkormányzatok egyébként a gazdasági lehetőségeik miatt nem tudják azt megtenni, hogy különféle feladatokat kiszerveznek külső cégekhez. Gondolok itt a takarításra vagy a portaszolgálatra. Tehát nekik ez a létszám arra is kell, hogy teljeskörűen el tudják látni a feladataikat.

Nagyon sok mindent lehetne még mondani, de az időm véges. Azt szeretném még mondani, hogy mindig, minden évben sok módosító javaslatot nyújtunk be a költségvetéshez, amiket önök általában frakciónként egy szavazással el is dobnak a kukába. De a jövőben sem fogjuk feladni, és úgy gondoljuk, hogy azért vagyunk itt, hogy ezeket a költségvetési módosító javaslatokat megtegyük, ha ez mégoly bosszantó is sok esetben, vagy esetleg nevetséges.

Figyelve kormánypárti képviselőtársaimat a mai napon, több esetben láttam, hogy jókat derültek vagy esetleg nagyokat bosszankodtak azon, hogy mi fel merészelünk itt szólalni, de ez a dolgunk: jogunk és kötelességünk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 223 2020.06.15. 4:35  216-227

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Természetesen én is pozitív vagyok, hiszen meg fogom szavazni az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot és a módosító javaslatot is; teszem ezt azért, mert azt gondolom, hogy az első a gyermekek érdeke. Viszont továbbra is fenntartom azt, hogy nem tartom jónak, hogy eltörlik a tanfolyam kötelező jellegét, ezt bizottsági ülésen, a Népjóléti bizottság ülésén is elmondtam, és reménykedtem abban, hogy talán elültettem a gondolatot itt képviselőtársaim, mármint kormánypárti képviselőtársaim fejében  de látom, hogy ez nem sikerült. Remélem, hogy ez nem azért van, mert ellenzéki képviselő nyújtotta be ezt a módosító javaslatot, viszont ha igen, akkor javaslom, hogy mivel ez most már holnap megszavazásra kerül, a jövőben kormánypárti képviselőtársaim tegyék meg ezt helyettem, tehát adják be ezt a javaslatot, mert hogyha nem, akkor majd én mindig be fogom adni  egyszer majdcsak lesz ennek eredménye! Nagyon fontos ez a törvényjavaslat, rengeteg jó dolog van benne, hangsúlyozom, de higgyék el nekem, hogy a tanfolyam kötelező mivoltának az eltörlése nem jó. Nem jó azért, mert ha nem lesz kötelező, a szülők közül sajnos sokan nem fogják ezt választani; talán ha majd az örökbefogadási tanácsadók esetleg javasolják nekik, és talán ha megismertetik velük a tanfolyam tematikáját, akkor nagyobb eredményt lehet elérni, már úgy értem, hogy százalékban, hogy részt vegyenek a tanfolyamon, de nem vagyok biztos abban, hogy ezt mindenki meg fogja tenni. Pedig ahhoz, hogy sikeres legyen egy örökbefogadás, és az a gyerek valóban jól érezze magát a családban, és a szülő is jól érezze magát a családban, ahhoz az szükséges, hogy mentálisan felkészült legyen az örökbe fogadó szülő az örökbefogadás nehézségeire.

Amikor a gyerek adott esetben, mondjuk, rácsapja az emberre az ajtót, vagy ha az ismerkedés során nem akar szóba állni vele, ezeket a szituációkat tudni kell kezelni, amihez ez a tanfolyam jó alapot ad az embernek; annál is inkább, mert ha a személyes tapasztalataimat veszem figyelembe, akkor nálunk is történt olyan, hogy például az örökbe fogadni kívánt gyermek egyik napról a másikra nem volt hajlandó velünk jönni az ismerkedés során, és így bizony elakadások történtek az örökbefogadás folyamatában, amiről nem mi tehettünk, természetesen nem is ő, hiszen még pici volt, de egyszerűen nehezen lehetett ezt kezelni. Ehhez kellett az a tanfolyam, amelyet elvégeztünk, és persze az örökbefogadási tanácsadók segítsége is, hogy ezt át tudjuk hidalni.

Nem igazán értem, hogy ha ingyenessé teszik, akkor vajon miért mondják azt, hogy nem kötelező, miért teszik nem kötelezővé. Szerintem az örökbefogadás során a különféle vizsgálatok, például a pszichológiai vizsgálat és egyéb mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy meg vannak szűrve azok, akik örökbe fogadhatnak, és én ezt nagyon helyesnek tartom; és azt is helyesnek tartanám, hogyha kötelező maradna a tanfolyam, mert szerintem sokan nem fogják ezt majd elvégezni azért, mert nem kötelező.

(17.40)

Örülök annak, hogy gyorsított eljárások lesznek majd jellemzőek, mert most is tudok olyan kislányokról például, akik 6 hónapja várnak egy határozatra egy gyámhivataltól, hiszen már örökbe adhatóak lennének, és ez alatt a 6 hónap alatt az ő életükből nagyon sok idő eltelt. Egy 2-3 éves gyerek életében 6 hónap nagyon-nagyon hosszú idő. Remélem, hogy ez a törvénymódosítás meghozza majd azt, hogy ez nem fog ilyen sokáig tartani, és ezek a gyerekek is minél előbb családba fognak majd kerülni.

Egyébként még a tanfolyamra visszakanyarodva annyit szeretnék mondani, hogy talán lehet, hogy kételkedő képviselőtársaimnak jó lenne, ha egy ilyen tanfolyamot elvégeznének, vagy megismernék a tematikáját, a tartalmát, és akkor rájönnének arra, hogy ez valóban nagyon-nagyon fontos.

Egyébként azért is örülök, hogy a Ház előtt van ez, és holnap lesz róla szavazás, mert öt éve van annak, hogy a kisfiunkat örökbe fogadtuk, ez pont egy ilyen jubileumi esemény nálunk, és éppen ezért szerintem ez egy igazán jó nap lesz, hogy végre nagyon sok minden javulni fog az örökbefogadás körül, és hogy ezeknek a javaslatoknak egy része az én javaslatom volt, amit az államtitkár úr felé megtettem, és ezért nagyon örülök annak, hogy ez is bekerült. De nem fogom feladni azt, hogy legyen kötelező a tanfolyam. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 6 2020.06.16. 4:43  5-10

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok fontos szerepet játszanak a helyi társadalmak életében; fontosak, hiszen helyben megválasztott személyek képviselhetik az ott élők érdekeit, és az önkormányzatok ellátják a rájuk rótt feladatokat. Az idei költségvetésitörvény-tervezet sokféle változást tartalmaz, melyek közt akadnak kedvező és kedvezőtlen elemek egyaránt. De miért is mondom el mindezt? Az elmúlt napokban rengeteg vita, felszólalás, kérdés, megállapítás hangzott el a tisztelt Ház falai között azzal kapcsolatban, hogy vajon a jövő évi költségvetés jó vagy rossz az önkormányzatoknak, elhangzott, hogy nagy a baj, és az is, hogy minden rendben van. Az ember azt hihetné, hogy nem is egy országban élünk, és sokan bizonyára nem tudják eldönteni, hogy kinek van igaza. Nos, azt gondolom, hogy tényleg attól függ, hogy honnan nézzük. Sok kormánypárti képviselőtársam, államtitkárok, miniszterek nemtetszésüket fejezték ki az ellenzék megállapításai, mondásai miatt, de szerencsére még a véleményünk elmondására lehetőségünk van.

De engedjék meg nekem, hogy mint volt polgármester felhívjam a figyelmüket néhány gyakorlati tapasztalatomon alapuló problémára, és talán ezeknek a segítségével elfogadhatóbbak lesznek az általunk megfogalmazott kritikák is.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy évek óta elmarad a köztisztviselők béremelése. 38 650 forint majdnem tíz éve a köztisztviselői illetményalap. Már tavaly is 60 ezer forintot javasoltunk, de persze ezt önök meg sem hallották. Vajon miért? A közalkalmazotti bértábla siralmas állapotban van, már réges-régen hozzá kellett volna igazítani a minimálbérhez, persze nem úgy, ahogyan azt önök tették. Vagy az a cél, hogy minél többen elhagyják a pályát? Hiszen már alig lehet munkatársakat találni.

Az önkormányzatok ellátják a helyi szociális feladatokat, megszervezik akár társulási formában a házi segítségnyújtást. A falvakban egyre fontosabb szerepet játszanak a falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgálatok, melyek normatíváját szerencsére megemelték az elmúlt években; na ez például egy pozitívum.

Évek óta mondjuk, hogy nincsenek megfizetve a szociális területen dolgozók, az idősgondozók, és hogy láthatóan egyre nagyobb szükség lesz rájuk, ugyanúgy, ahogy az idősotthonokban lévő férőhelyekre, melyek száma is növelésre szorul. A személyes gondoskodás, a támogató szolgálatok, a házi segítségnyújtás és az otthonápolók megkönnyítik a rászorulók életét, ezért is mondjuk, hogy meg kell őket becsülni anyagilag is. A jövőben biztosítani lehetne a mindenki számára elérhető, 24 órás ügyeleti otthonápoló rendszert, amely könnyebben eljuthatna a rászorulókhoz, és egyszerűbbé tenné a családok életét.

De elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy beszéljünk a közmunkásokról is.

(10.30)

A közmunkaprogramok legfőképpen a mélyszegénységben élőknek nyújtanak elvileg felzárkóztatási lehetőséget. A cél az lenne, hogy felkészüljenek arra, hogy visszataláljanak a munkaerőpiacra. Ennek elősegítése nagyon-nagyon fontos feladat. Lényeges, hogy olyan képzési programok induljanak, amelyek megkönnyítik a közfoglalkoztatásból a versenyszférába való lehetséges átjutást. Mindenképpen segítségre van szükségük ehhez, különösen azoknak, akik bent ragadtak ebben a foglalkoztatási formában. Gondoljunk csak bele, hogy mennyiből is élnek ők: havonta körülbelül 54 ezer forint a közmunkások által megkapható minimálbér, amely a rendes minimálbér kicsit több mint 50 százaléka. Mire elég ez?

Az LMP-frakció szerint olyan rendszer lenne optimális, ahol a költségvetési keretből méltó bérért tudnának a települések foglalkoztatni számukra fontos munkavállalókat a közterületek karbantartásához vagy egyéb más feladatokhoz. Ezért nemcsak képesítést, piaci munkalehetőségeket kell adni a kezükbe, de megfelelő színvonalú bérezést is.

De miért van az, hogy mi folyamatosan aggódunk az önkormányzásért? Az önkormányzati mozgástér fokozatos beszűkülése miatt, a köztisztviselői bér alacsonyan tartása miatt, a közalkalmazotti státusz fokozatos kiürítése miatt, a gépjárműadó elvonása miatt, az önkormányzati tulajdonú közszolgáltató cégek elsorvasztása miatt  gondolok itt a közműadóra , a normatíva elaprózott megcímkézése miatt, az önként vállalt önkormányzati feladatok kevésbé finanszírozhatósága miatt, a növekvő szolidaritási adó miatt, és például az önkormányzati szövetségekkel való párbeszéd csak részben valósul meg, és az is kiüresedik  hogy csak néhány példát említsek. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 212 2020.06.29. 3:50  207-236

HOHN KRISZTINA, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy elnök úr is elmondta, az ellenzéki frakciók több mint 800 módosító javaslatot nyújtottak be, amelyekből sajnos egyetlenegyet sem tartott támogatásra érdemesnek a kormánypárti többség a bizottsági szakaszban.Több olyan vélemény is elhangzott a bizottság kormánypárti tagjaitól, hogy sok a módosító javaslat, és mivel ezeket csomagban szavazza a bizottság, így nem tudják kiválogatni, hogy melyik lenne arra jó, hogy támogatására sor kerüljön. Pedig az ellenzéki frakciók közös módosító indítványokat is tettek, amivel szerintem egyértelműen kifejeztük, hogy vannak általunk is kiemelt jelentőségűnek tartott javaslatok.

Nos, azt gondolom, ezeket legalább támogathatták volna, tisztelt képviselőtársaim. Például a nyugdíjra vonatkozó közös ellenzéki módosító javaslatot, amelyben az öregséginyugdíj-minimum általunk javasolt legkisebb összege nem lehetne kevesebb, mint 80 ezer forint, és aminél az öregségi nyugdíj teljes összege sem lehetne kevesebb. Gondoljunk csak bele, hogy a kormány tíz éve nem emelte a mindenkori öregséginyugdíj-minimum összegét, ez ennyi ideje már 28 500 forint!

Sokszor elmondtam már ennek a Háznak a falain belül, hogy az ellenzéknek a javaslatok megfogalmazása is a dolga, és ez is a demokrácia része, hogy beadhatunk javaslatokat, azokat fenntarthatjuk, sőt külön szavazásra is kikérhetjük. Igaz, úgy látom, sokukat ez azért néha idegesíti, és általában néhányan ezt ki is mutatják, pedig a demokrácia még megmaradt morzsáinak további fennmaradása érdekében azért néhány javaslatot elfogadhatnának. (Nacsa Lőrinc: Na!) Na vagy nem na, ez így van.

A költségvetés áttanulmányozása után sajnos láthatóvá válik, hogy a kormány még mindig nem érzékeli megfelelőképpen a klíma- és az ökológiai válság súlyosságát, hiszen alig találni olyan elemet, amely valóban elősegítené a klímaváltozás megfékezését, sőt visszalépésnek látszik az előző évekhez képest, hiszen vannak olyan jogcímek, amelyek összevonásra vagy megszüntetésre kerültek. Ezért úgy tűnik, a várva várt zöldfordulatra még várni kell, pedig tudjuk, hogy nem folytathatjuk ott, ahol a járvány előtt abbahagytuk.

A 2021-es költségvetésnek a zöldfordulatot és az újjáépítést kellene szolgálnia. Ehhez legelőször a szociális válságot kellene megállítani, emelve a létfontosságú szociális juttatásokat és a közszolgálatban állók bérét. Gondoljunk csak a szociális szférában dolgozókra vagy a köztisztviselőkre, de a közalkalmazottak szintjén sem megfelelő sajnos a bérezés.

(16.20)

A jelenlegi költségvetés mezőgazdaságra vonatkozó része konzerválja a jelenleg fennálló helyzeteket, ugyanakkor viszont hosszú távon nem fogja tudni fenntartani azokat. Továbbra is az úgynevezett zöldbárók és az ipari gazdálkodás érdekeit tartja szem előtt, és ezek számára tart fenn kedvező környezetet. Sajnos nem számol azzal, hogy a termőföld minősége romlik, vízmegtartó képessége csökken, és nem részesíti előnyben a helyi terméket és a helyi kereskedelmen alapuló gazdaságot sem.

Remélem azonban, hogy a célunk közös abban, hogy ebben a bizonytalan, válságokkal sújtott időszakban is élhető maradjon országunk, megőrizzük erdeinket, a jó minőségű termőföldet, vizeinket, természeti értékeinket, a biológiai sokféleséget, hogy ezzel biztosítsuk a békés, demokratikus, igazságos társadalom feltételeit.

Sajnos a jelenlegi költségvetés várhatóan pont ellenkező hatással fog járni. A természet, ha teljesen tönkretesszük, nem biztos, hogy képes lesz számunkra egy másik lehetőséget biztosítani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 160 2020.07.02. 0:30  129-162

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. 2009-ben az akkori kormány úgy döntött, hogy nem folyósítja a 13. havi nyugdíjat tovább. Ez nekem nem tetszik, én ezzel nem értettem egyet; ahogy hallom, önök sem. Tíz év eltelt, az elmúlt tíz évben miért nem adták vissza, engem ez érdekelne. Ha önöket ez ennyire dühíti, akkor tíz év alatt miért nem adták vissza, miért most kezdjük, a választások előtt csöpögtetve ezt visszaadni? Tehát a kérdésem: miért nem adták vissza? És erre nem helikopter meg úszógumi a válasz, hanem az, hogy miért nem adták eddig vissza. Köszönöm. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 200 2020.07.02. 5:05  193-208

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ehhez a törvényhez nem is olyan könnyű hozzászólni, nagyon megosztó, megosztja a közvéleményt, megosztja a pedagógustársadalmat. Aki érezte már, és elszenvedője volt már iskolán belüli erőszaknak vagy ennek valamilyen formájának, az bizonyára élteti ezt a törvényjavaslatot; aki pedig olyan iskolában tanít vagy olyan iskolába jár, ahol ilyen nem fordul elő, ők pedig általában elítélik. Először is, ki kell mondani, hogy valóban van probléma, és ezt kezelni kell. Én magam is felszólaltam már többször iskolán belüli erőszak ügyében. De nemcsak tanár ellen elkövetett erőszak van, hanem gyermek elleni is; gyerek veri a tanárt, erről szól leginkább, tanár a diákot, szülő a tanárt és szülő a másik diákot, tehát többféle probléma is van.

Ami nagyon fontos, hogy ezeket az embertelen állapotokat valóban kezelni kell. Bandák feszülhetnek egymásnak, akár bicska is előkerülhet, és egészen extrém példákat látunk sajnos az országban. A közösségi médiának köszönhetően sok esetben felkerülnek olyan videók, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy valamit tenni kell.

Azt gondolom azonban, hogy amellett, hogy születik egy törvény, amely részmegoldást kínál erre a problémára, de rendkívül fontos feladat lesz a megelőzés, még nagyobb hangsúlyt kell rá fektetni. Mondta képviselőtársam, hogy igenis vannak ilyen-olyan-amolyan tanfolyamok, felkészítő tréningek a tanárok számára, és a többi. Tudom, elhiszem, de még több kell, mert nagyon sok pedagógussal beszéltem, aki bizony azt mondta, hogy ő nincs erre felkészülve, és nem tudja, hogy hogyan kezelje ezeket a szituációkat.

Érzékenyítés, diákok, szülők felkészítése. A bántalmazás esetében nem kizárólag az ember hibáztatható, de a rendszer hibás működése, a szakemberhiány, az otthoni, iskolai, munkahelyi feszültségek mind hozzájárulhatnak ezeknek az eseteknek az előfordulásához.

A tanárok túlterheltsége, a továbbképzések, a szupervíziók hiánya, az alacsony fizetések, másodállások vállalásának szükségessége, az otthoni családi problémák, a gyermek- és családvédelmi rendszer hiányosságai, gyengeségei mind-mind hozzájárulhatnak a probléma kialakulásához.

Az is probléma, hogy a pedagógusok sem minden esetben bírják a terhelést, mivel, azt gondolom, nincsenek mindenhol megfelelőképpen felkészítve; az EU-s átlaghoz képest legalább kétszer több gyerek jut egy tanárra, és sok esetben akár még idegileg összeomolva kerülnek betegállományba pedagógusok, és akár pályaelhagyásra is kényszerülnek.

Ezt egyszerűen nem lehet megoldani csak az iskolarendőrség bevezetésével. A jövőbe befektetni a leghasznosabb. Hallja meg a kormány a problémát, és hozzon rendszerszintű, minden szükséges területre kiterjedő megoldást! Tehát ezt kérjük, hogy amellett, hogy ezt a törvényt holnap vélhetően elfogadja a parlament, muszáj, hogy még nagyobb hangsúlyt fektessünk az általam elmondott problémákra, a továbbképzésre, arra, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük akár indulatkezelési vagy problémakezelési tréningeken való részvételre.

Nem nagyon vannak közösségépítő, csapatépítő programok; eltűnt „az iskola a második otthonod” fogalma. Megszerzik az iskolák a rangsorban a megfelelő helyet, az iskolák az anyagot leadják, hogy meglegyen a papír, a többi pedig nem az iskola felelőssége. Nincs közösségtudat, közösségi élet; az együttműködés helyett a versengéstudatot erősíti, semmi nincs a közért, csak a kiközösítés és a frusztráció jellemző sok esetben az intézmények jó részében.

Azt gondolom, hogy amikor én jártam iskolába, akkor sokkal erősebbek voltak az iskolában a közösségek, nagyobb volt a közösségi élet; volt mindenféle jó gyakorlat, igazlátó nap és minden egyéb, amikor az osztályfőnöki órákon is foglalkoztak a mi problémáinkkal, elmondhattuk ezeket, és azt gondolom, hogy sokkal hatékonyabban lehetett a közösségen belül a problémákat kezelni, és talán kevésbé fajult el ez odáig, hogy verekedés legyen, és a tanárokat is sokkal nagyobb tisztelet övezte.

Eszünkbe sem jutott volna még visszaszólni sem, nemhogy megverni egy tanárt! És valóban nagyon felháborító az, hogy adott esetben úgy hátba vágnak egy tanárt, hogy tüdővérzést kap. És igen, mindenkinek joga van ahhoz, hogy olyan iskolában tanítson, illetve olyan munkahelyen dolgozzon, ahol garantált az ő biztonsága.

Ez más szektorokra is vonatkozik; gondoljunk a sajnos életet kioltó cselekedetre, ami egy családsegítő szolgálatos életét oltotta ki nem olyan régen. Tehát mindenhol biztonságos munkahelyre van szükség, ez tény.

Egyébként a témával kapcsolatban a későbbiekben majd fogunk benyújtani határozati javaslatot, amelyben fogunk javaslatokat tenni a probléma további kezelésére.

Köszönöm szépen a szót. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 206 2020.07.02. 0:20  193-208

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen. Tényleg nem akarom húzni az időt, de annyit még mondok, hogy önök sorolják, hogy mit tettek eddig, mi pedig sorolgatjuk, hogy mit kéne még tenni. Hát, ilyen ez! Ellenzék, kormánypárt  mi csak mondjuk, hogy mik a hiányosságok. Nem mondta senki, hogy nem történt semmi, de muszáj, hogy mondogassuk. Tehát ez ilyen. Szerintem nekünk ez a dolgunk. Köszönöm.