Készült: 2021.03.06.23:41:32 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 116 2002.06.19. 2:09  13-189

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kár, hogy nincs benn Szanyi államtitkár úr, mert egy újabb, tőle megszokott, jelentős csúsztatását élvezhettük itt végig, mindezt úgy, hogy közben még szokása szerint le is tolt minket az összevissza hazudozásért.

Tisztelt Államtitkár Úr! Pontosan ön állított valótlant, hiszen ön mondta, hogy 2004-től egy olyan megállapodást kötött volna az előző kormány, hogy el lehet adni a földeket, természetesen ön is tudja, hogy ez nem igaz, mert hét évig ez nem állt volna fenn.

Amiben még hozzá akartam volna szólni, az Czinege Imre úrnak a felszólalása volt. Én azért óvatosabb lennék ezzel az egészségügyi vonatkozású problémával, és én a tisztességes hozzáállását elfogadom, de azért azon érdemes elgondolkodnia, hogy miért nem egy ismertebb MSZP-sre bízták ezt a témát. Gondolja végig azt, hogy be van-e építve az illetményen kívüli egyéb pótlék ebbe a költségvetésbe. Én kaptam egy ilyen háttérszámítást a PM-től, ebből az tűnik ki, hogy 6 százalék az, ami az illetményalapon kívül mint egyéb bérpótlékkeret kerül beépítésre, vagyis ezzel számolt a PM. Én megkérdeztem az ország egyik legnagyobb kórházát arról, hogy milyen ez a szám, ott ez a szám 30 százalék volt, 6 százalékkal szemben 30 százalék.

Kérdezem én, válaszoljon arra valaki az MSZP-s képviselők közül: lesz-e kerete az intézménynek arra, hogy az ügyeletes orvosoknak ezt az igényét kifizesse? Nemcsak bólogatással, egyébként is szeretném hallani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 124 2002.06.19. 2:03  13-189

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Először Béki Gabriella képviselő asszonynak mondanám el, hogy salátatörvénynek mi nem azért nevezzük, mert az előző példákban ez volt. Például a pénzügyi tárgyú törvényeknél én voltam a vezérszónok, az a törvénycsomag mind pénzügyi tárgyú volt. Itt a költségvetéshez kapcsolódóan miért kellett berakni a termőföldről szóló törvény módosítását meg az MNB-ről szóló törvény módosítását? Ennek semmi köze a pénzügyekhez, a költségvetéshez sem, úgyhogy ilyen indok nem áll meg.

Vojnik Mária képviselő asszony, köszönöm szépen a kioktatást; nem nagyon szorulok rá. Lehet, hogy ön ért az egészségügyhöz - én a pénzügyekhez értek. És nem is a béremeléssel kapcsolatban - amit teljesen jogosnak, időszerűnek és okszerűnek tartok - vannak nekem aggályaim és problémáim. Nekem azzal a matematikai tétellel van problémám, hogy én megkaptam a PM-től egy kisegítő anyagot, ami azt tartalmazza, hogy az alapilletményekre vonatkozóan úgy kalkulál a PM, hogy 6 százalékos pótlékot tételez fel átlagban. Én megkérdeztem egy kórházat, mert nekem nagyon gyanús volt ez a szám. Az összes pótlék - mindenféle munkahelyi pótlékkal, ügyeleti pótlékkal együtt - az illetményekre vonatkoztatva egy 30 százalékos tétel, ez egy jóval magasabb tétel. Én szerettem volna azt megkérdezni, és ebben kérek megnyugtató választ, nemcsak a magam nevében, hanem annak a közalkalmazottnak a nevében kérem én ezt, aki ha októberben kézhez kapja a borítékban a fizetését, és nem lesz benne az a plusz 50 százalék, amit önök most olyan nagy hévvel mondogatnak, akkor ebből probléma lesz. Nemcsak azért lesz probléma, mert rosszul jár, hanem azért, mert nem fog elmenni akkor esetleg ügyeletbe az illető orvos. Azért nem fog elmenni, mert neki nem éri meg. Annak éri meg, aki nem lesz ügyeletben, mert ha a bérpótlékra vonatkozóan nem lesz benne az 50 százalék, akkor mitől menjen el? Ha pedig ő nem megy el, akkor nyilvánvalóan a szolgáltatás színvonala romlik.

Az aggodalmamnak ez az oka. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 428 2002.12.10. 2:03  211-533

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Először Veres János hozzászólására reagálnék - aki megint kiment, úgy látszik, tévén nézi (Dr. Veres János a teremben, de nem az üléshelyén tartózkodik.) -, hogy a költségvetés érzékenységéről az ez évi másfél milliárdos hiány árulkodik majd legfőképpen, úgyhogy nem hiszem, hogy ezt értelme volt idecitálni.

Másrészt Szabó Zoltán régebbi hozzászólása kapcsán egy sakkozóról beszélt. Szerintem életveszélyes taktika az, hogy uniós pénzekre való várakozással töltsük az időnket. 2004 épphogy a bemelegedés éve lesz, 2005 a brüsszeli bürokrácia éve lesz, tehát 2006-tól indulhatna csak meg itt autópálya-fejlesztés, ha önre hallgatunk.

Ezzel szemben vannak már most előkészített projektek, és pont az a probléma, hogy jelenleg sok van belőlük. Szerintem pont nem kell megvárni azt az időt. Mi is ilyen projektekkel nyújtottunk be módosító indítványt, pont olyan projektekkel, amelyeknél nem fiskális kérdés az, hogy elkezdjük a beruházást vagy sem. Az M3-as út elkészült, a polgári kormány indította a beruházást.

 

 

(19.40)

 

Az M30-as út elindítása megtörtént, szintén a polgári kormány által - adja magát a dolog, hogy a forgalom arra fog terelődni. Sajnos az a helyzet, hogy ebben az állapotban Miskolc belvárosát ugyan kikerüli a forgalom, viszont a külső városrészeket nagyban érinti. A mi módosító indítványunk ezt célozná, ami egyébként szerepelt is az eredeti terveinkben. Ugyanez vonatkozik a további szakaszra, a Miskolc utáni 37-es út négysávosítására vonatkozóan.

Tehát csak azt szeretnénk ezzel jelezni, hogy vannak olyan projektek, amelyeket már most el lehet indítani, és vannak olyan projektek, amelyeknek a beindítása nem fiskális kérdés.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 434 2002.12.10. 2:12  211-533

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tállai Andráshoz kapcsolódnék, és az államtitkár úrhoz intézném én is a gondolataimat. Nyilván furcsa most, hogy két borsodi képviselő is az M3-as építése kapcsán térségi útberuházásért lobbizik, de azt hiszem, nem kell szakmailag indokolnom azt, hogy ha valahol rendezünk egy problémát, ha kinyitunk egy kaput, akkor valahol kapacitáshiány lép fel. Ugyanúgy, ahogy Mezőkövesd kapcsán Tállai képviselő úr jellemezte a helyzetet, Miskolcon is ez fog bekövetkezni abban az esetben, mint ahogy említettem, ha a miskolci elkerülő út harmadik üteme, ami egyébként az utolsó üteme lenne, nem épül meg. Nagyon fontos beruházásról van szó.

Én figyeltem az államtitkár úr gondolatait, hogy ez esetleg valahol be van tervezve. Aztán látom, hogy van itt valami titkos lista, amit Veres képviselő úrral nézegetett az imént... (Dr. Veres János: Miről beszél?) Szóval arról lenne szó, mi azt szeretnénk tisztán látni, hogy azok a beruházások, amelyeknek a megvalósítására mi módosító indítványt nyújtunk be, a következő évben a fejlesztési fejezetekben, azokon a sorokon szerepelnek-e vagy nem. Ez nagyon lényeges kérdés, mert tényleg olyan helyzetek alakulhatnak ki a közlekedést illetően, ami nonszensz, és ami tovább fokozza a térségi problémákat.

 

 

(19.50)

 

Ez azért is fontos a térségünknek, mert nem tartalmaz túl sok jót az 57. §, amely a legelmaradottabb megyék helyzetét rendezi, és ez alapján Borsod megye ebben az évben rosszabbul jár, mint a megelőző években. Mivel a kormány egyik vezényszava a leghátrányosabb régiók fejlesztése volt, ezért úgy gondolom, hogy ez a beruházás is ebbe a kategóriába tartozik.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 460 2002.12.10. 1:18  211-533

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Farkas képviselőtársamhoz hasonlóan én is az árvízveszély rendezésével kapcsolatban emelnék szót. Mint ahogy bizonyára tudják, a bodrogközi településeket az utóbbi évek szinte mindegyikében árvíz érte, és a polgári kormány kezdeményezésére el is indult egy fokozott beruházás.

A javaslatunk az, hogy ez a lendület 2003-ban se törjön meg. 2003-ra a kormány 600 millió forintot javasol, az előző évben ez 900 millió forint volt, és ismerve a kormány távolabbi terveit, a következő évre, azaz 2004-re is 900 millió forint. Tehát teljesen indokolatlan levenni ezt az összeget, nem is értjük, hogy miért történik ez. A kenézlői és tiszakarádi 5,5 kilométeres szakasz töltésmegerősítése indokolt.

Várnám a választ, de úgy tudom, hogy az SZDSZ-es tárcától nincsenek itt, az SZDSZ-nek pedig nincsen már ideje arra, hogy elmondja a választ - azonban, gondolom, legközelebb lesz szó róla.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 494 2002.12.10. 2:03  211-533

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. A 2003-as év az egészségügyben, már látható, nem lesz a nagy áttörés éve, és az is biztos már, hogy a "Gyógyítsuk meg az egészségügyet" program egy kicsit alacsonyabb sebességi fokozattal indul. Miből látható ez? Egyrészt a dologi kiadások infláció alatti tervezéséből, ebből következik az, hogy nyilvánvalóan nő a csődhelyzet a kórházaknál, és ebből következik az, hogy az a fajta költségvetés, ami ehhez képest szakmai szempontok szerint is kevesebb konszolidációs keretet tartalmaz, feszültségeket hordoz magában.

Az ágazatot a jövő évben kerülik a fejlesztési pénzeszközök, ez látszik a jövő évi cél- és címzett támogatások kiszivárogtatott híreiből. Ehhez próbáltunk mi segítő kezet nyújtani Répássy Róbert képviselőtársammal olyan intézmények fejlesztéseinek a költségvetési támogatásához, mint például a miskolci Semmelweis Kórház, amelyiknek a javaslatunk szerinti 1,2 milliárd forintos beruházása régóta indokolt.

Én gondolom, hogy ezt fogják is támogatni, hiszen a kórház vezetője volt szocialista képviselő, aki többször hivatkozott arra, hogy őnála minden szocialista egészségügyi miniszter járt már, amire mi nyilván epésen kénytelenek voltunk megjegyezni, hogy és mindegyiket le is váltották idővel. Nos, hát ennek a szülészetéről lenne szó, ennek a szülészetnek a fejlesztési pénzeszköze 1,2 milliárd forint lenne. Kérem, hogy a képviselők - és elsősorban a kormánypárti képviselők - támogassák. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 502 2002.12.10. 1:58  211-533

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Én az szja tervezésével kapcsolatban szeretnék hozzászólni. Az első hozzászólásom, hogy most tapasztalhattuk meg a költségvetési bizottság benyújtott módosító indítványai kapcsán, amire kormányoldalról érkezett felkérés, hogy amíg ellenzéki képviselők hiába próbálkoznak azzal, hogy olyan módosítót nyújtsanak be, aminek az szja-bevételek növekménye a másik oldala, addig ezt a kormánypárti oldalon nyilván bármikor meg lehet tenni. Magyarán azt, hogy 9 milliárddal vagy 29 milliárddal nő-e a következő évi szja-bevétel, nem tudja a kormány sem. Egyet mindenki tud, hogy az az szja, ami most bent szerepel, alul van tervezve.

A másik problémánk az szja-nak az a bizonyos egyszázalékos egyházi finanszírozásával kapcsolatos kérdésköre, ami rengeteg vitát vált ki. Most vasárnap, templomban jártamban is tapasztaltam, hogy a híveket nagyon erősen foglalkoztatja ez a probléma. Nagyon kérem a kormánypárti képviselőket, hogy gondolják meg még egyszer ezt az ügyet, mert hihetetlen feszültséget hordoz az magában, amit elterveztek. Ha tényleg bemegy az ember egy templomba, azt tapasztalja, hogy aki oda jár, annak a társaságnak a fele vagy öreg, vagy diák, ilyen módon nem szja-adózó, következésképpen azt gondolom, hogy nagyon rossz útja lenne az elosztásnak, ha ennek alapján történne az egyházak finanszírozása.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 512 2002.12.10. 1:43  211-533

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A Bartók + Operafesztivál megrendezéséhez nyújtottunk be kellőképpen kis összegű támogatást, egy nagyon fontos támogatást: 20 millió forintot szeretnénk arra a célra fordítani, hogy ez a nagy, most már jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó fesztivál megrendezésre kerüljön. Ez az indító pénzösszeg feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kezdeti munkálatok elinduljanak. Ezt az operafesztivált Miskolc városa három évvel ezelőtt határozta el, hogy megrendezi. Kezdetben mi is bizonytalanok voltunk, hogy vajon lesz-e sikere ennek a fesztiválnak. Már a tavalyi év, tehát a második év bebizonyította, hogy ez egyértelműen jó döntés volt. Ezt szeretnénk folytatni a következő évben. Mint említettem, gondolom én, ez a kis összegű támogatás mindenképpen támogatókra talál majd a parlamentben. Nemcsak arról van szó, hogy egy elmaradott régió jelet ad a világnak, nemcsak arról van szó, hogy Miskolc új arculatához hozzájáruljon ez a rendezvény, de higgyék el, ez politikamentes és egy nagy miskolci összefogást tartalmaz a háttérben. Ezért kérem, hogy ezt támogassák.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 173 2003.05.12. 2:21  172-175

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A Medgyessy-kormány megalakulásától kezdve kommunikációs küzdelmet folytat önmagával abban, hogy hány kilométer autópályát szeretne megépíteni és mikorra. Ebből a koncepciótlanságból egy dolog látszik egyértelműnek, mégpedig az, hogy mind a választási ígéreteknek, mind a kormányprogramnak csak egy erősen csökkentett változata fog majd megvalósulni.

A kormányfő országértékelő beszédében kétszer is megismételte, hogy az M30-as autópálya 2004-re megépül Miskolcig. A hír hallatán csak azok a szocialista képviselők tapsoltak, akik nem tudták, hogy a kivitelezővel tavaly márciusban megkötött szerződés szerint már ez év november 30-ával el kellett volna készülnie a pályának. Miért késik Miskolc egy évet? Pedig a polgári kormány idején az építés tavaly tavasszal megindult, és úgy tűnt, semmi nem állhat annak útjában, hogy ebben az évben már autópályán közlekedhessünk. Augusztusban azonban a földmunkák leálltak, tulajdoni rendezetlenség miatt. Ez merőben szokatlan hír volt, hiszen addig egy 80 kilométeres szakaszon ilyen földvásárlási probléma fel sem merült.

Kérdezem, mit tett a tárca a probléma megszüntetése érdekében. Miért írta miniszter úr tavaly november 31-én a témához kapcsolódva, hogy a jelenlegi helyzet szerint a nehézségek megoldódtak, így a területszerzések folytatásának akadálya nincs? Akkor mi az oka a kilenc hónapos késedelemnek? Hol tart a további szakasz előkészítése? Biztosítanak-e forrást ahhoz, hogy az M30-as miskolci déli elkerülő szakasza ebben az évben elinduljon?

Államtitkár úr, ezeket a hibákat, késlekedéseket helyre lehet hozni, például azzal, hogy ön a válaszában korrekt magyarázatot, konkrét időpontokat ad, és elkötelezettségéről biztosítja a térségben élőket az M30-as továbbépítésére vonatkozóan.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 90 2003.10.07. 1:48  33-227

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A kormánypárti képviselők legutóbbi felszólalásai azt mutatják, végre egy óra vita után eljutottunk oda, hogy elismerik azt, hogy ez az energiaadóról szóló törvény majd terhelni fogja a végső fogyasztót, vagyis a lakosságot. Ha igazak az önök számai, akkor az is igaz, hogy ezek egy évre vetítetten 11-14 milliárdos összeget jelentenek évente az országban. Egyetérthetünk azzal is, hogy lesz olyan tétel, amit be tud építeni az árba az adott energiafelhasználó, és lesz olyan, amit nem tud beépíteni.

Most egy példán szeretném bemutatni, a Mátrai Erőmű Vállalat példáján, ahol kiszámolták ezt. Ez az ő esetükben 1 milliárd forint többletterhet jelent egy adott évre vonatkoztatva; lesz, amit beépít, lesz, amit nem. Hogyan hat ennek a hazai vállalatnak a versenyképességére az, ami nála marad? Gondolkozzanak el! Teljesen egyértelmű, hogy ezzel a hazai vállalatokat sújtjuk.

Van egy olyan aspektusa ennek a törvénynek, amelyről itt most kevesebb szó esett, de véleményem szerint nagyon fontos. Vagy kevesebb fejlesztési pénzeszköz jut ennek a cégnek arra, hogy továbbfejlessze a tevékenységét, vagy pedig a foglalkoztatásban érezteti majd ez a hatását. Egyik válasz sem jó abban a régióban, ahol ez a cég működik.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 152 2003.10.07. 1:16  33-227

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Orosz Sándor azt a meglepő véleményt formálta meg az előbb - nem tudom, észrevették-e -, hogy a kormánynak van gazdasági stratégiája, kettőspont: a fenntartható fejlődésben elkötelezett. (Derültség a Fidesz padsoraiból.) Éppen ez is lenne valami, csak azt nem értjük, hogy akkor miért nem ezt a törvénycsomagot terjesztették be, mert biztos, hogy ez a két törvényjavaslat nem erről szól. Gondolom, nem tetszik azt gondolni, hogy ha egységesen megadóztatjuk az energiát termelőket, akkor kevesebb lesz a környezetszennyezés, akkor jobban megóvjuk a környezetet, hiszen most már csak abban sem érdekelt a terhelő, hogy a terhelést csökkentse maga az adóalany. Sőt, amit befizet, az is eltűnik az egész központi költségvetésben, és egy fillér sem fordítódik a környezetvédelemre.

Az elmúlt három órában ezt próbáltuk önöknek bemutatni - meg kell állapítanom, hogy sajnos kevés sikerrel. Igazándiból az lenne jó, ha ezt az egész törvényjavaslatot visszavonnák.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 230 2003.10.07. 5:19  227-294

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottsági kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezetterhelési díjról szóló törvényjavaslat bizottsági vitája során sok kérdés és probléma fogalmazódott meg ellenzéki és kormányoldalról is. A legtöbb kritika a környezetterhelési díj alapfilozófiáját érintette.

A törvényjavaslat magyarázatából, a kormány képviselőjének nyilatkozatából, az államtitkár úr nyilatkozatából is az derül ki ugyanis, a cél az, hogy a környezetet használó, a környezetet terhelő tevékenységek viseljenek adóterhet. Tehát figyeljünk oda: az alapcél valamiféle bevételszerzés, nem pedig az, hogy csökkenjen a környezetterhelés. Ezt sok paragrafus is alátámasztja, például a törvényjavaslat érintőlegesen preferálja, ha valamely károsanyag-kibocsátó olyan beruházást tesz, amely csökkenti a környezetterhelő anyag mennyiségét. Egyrészről igazságtalan az is, hogy a levegőterhelési díjnál nincs, a vízterhelési díjnál pedig van ilyen kedvezmény. Másrészt még a csatornahálózatot működtető kibocsátó számára sem kecsegtető az olyan ajánlat, amely ugyan 50 százalékos díjcsökkentéssel jár, de lehet, hogy ma a környezetvédelmi beruházás ennek a többszöröse, tehát nem éri meg a befektetés.

Ugyancsak több felszólaló érintette a környezetterhelési díj környezeti bírsághoz való viszonyát. Jelenleg ugyanis aki a határérték fölött bocsát ki, az bírságot fizet. Ha ezt az új adónemet bevezetnénk - reméljük, hogy ez nem történik meg -, akkor aki határérték alatt van, az is fizet - nem bírságot, de fizet. A véleményünk az, hogy ez egyértelműen rossz üzenet a kibocsátók számára, hiszen csak részben teszi érdekeltté őket abban, hogy a határérték alatt maradjanak, így is, úgy is fizetni kell. Kisebb a bírság súlya, megítélése, szerepe. Ez még akkor is igaz, ha a kormány képviselője erre azt a választ adta, hogy ez azért előnyösebb, mert legalább a díjat be lehet építeni a költségek közé - pont ez a harmadik probléma. Ha ugyanis ez történik, akkor ez az új adó emeli a költségeket, tehát a kibocsátó, lásd: csatornaszolgáltató vagy üzemi konyha, egyéb közszolgáltató, ezt beépíti az árba, és ezt a lakosság, vagyis mi magunk fizetjük meg.

És mi történik azzal a pénzzel, amit a gyermekétkeztetés, a nyugdíjasok ellátása, a szennyvízdíj kapcsán pluszként kifizetünk, akik ezeket a szolgáltatásokat, ahogy az előbb említettem, igénybe vesszük? Bemegy a költségvetésbe, és ott eltűnik. Szó sincs arról, hogy a befolyt díjból valamit is címkézetten a környezetünk védelmére használnánk. Sőt, a kormány képviselője fellebbentette a fátylat az egész ügyről: egyrészt a pénzügyminiszter a beterjesztő - szó sincs arról tehát, hogy ez a szaktárca ügye lenne. Másrészt a vita során hallottuk, hogy a társaságiadó-bevétel jövőre 45 milliárd forinttal csökkenhet, és ennek az ellentételezése a környezetterhelési díj, plusz az energiaadó 25 milliárd forintja, ami bevételt jelent a központi költségvetésnek. Ez tehát nem más, az államtitkár úr szavai ellenére, mint a legendás füstpénz vagy a füstadó.

Nem derült ki az sem a vitában, hogy mi indokolta - a költségvetési szempontokat kivéve - az új adónem bevezetését, hiszen maga a PM által kiadott tájékoztató anyag is azt mondja, hogy ha európai kitekintésben vizsgáljuk, a magyar környezetvédelemmel kapcsolatos bevételek az EU-átlag körül vannak, sőt, több terhet vetünk ki, több bevételt regisztrálunk, mint Ausztria, Belgium, Svédország, Franciaország, Németország, Norvégia. Akkor hová ez a sietség?

Az időszerűtlenség mellett az előregondolkodás hiánya is nyomon követhető a törvényjavaslatban. Lehet ugyanis olyan kibocsátó, aki társadalmilag igen fontos és hasznos terméket állít elő, de a mai kor technológiai színvonala miatt lehetetlen, hogy ne legyen kibocsátó, és így neki fizetnie kell.

 

 

(16.00)

 

A PM az adócsomag tájékoztatójában írja: alapvető cél az adócsökkentés, a versenyképesség javítása, igazságos közteherviselés. Ha megnézzük ezt a törvényjavaslatot, az elmondottak alapján egyik kitételnek sem felel meg a törvény.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 247 2003.10.07. 1:51  227-294

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Sajnos, két perc kevés lesz. Nézze, képviselő úr, módosítóval minden javítható, de attól még az egész alapcél rossz marad. (Zaj.) Jobb lenne, ha figyelne, Kovács képviselő úr! Tehát azzal, hogy módosítókat adunk be, csak azt érjük el, hogy talán kényelmesebben megyünk, de továbbra is rossz irányba. Még a saját céljaikkal is ellentétes ez a törvény, amit a tájékoztatóban leírtak: adócsökkentés, versenyképesség, igazságosság. Nem csökkenti az adót, hanem új adó van, a versenyképességben nagy káoszt okoz. Példának okáért: a távhőt szembeállítja egy üzemi konyhával, az egyik fizet adót, a másik nem. Tehát ez nagy problémát vet fel, és még az alapcéljait sem oldja meg. Magyarul azt, hogy ahol tényleg károsanyag-kibocsátás van, ott nem rak rendet igazán.

Azt gondolom, hogy abban az esetben, ha megnézzük az ön által említett példát, hogy a szennyvizet valaki ma a talajba engedi be, és ezt sem tudjuk megoldani - nem erre kéne az időt fordítani? Nem arra kéne az időt fordítani, hogy aki a kazánban műanyagot éget, azt büntessük meg méltó módon, ne minden kéményre vessünk ki adót? El kéne gondolkodni azon, hogy ennek a törvénynek milyen időszerűsége van, és milyen igazságossága. Kérem, képviselő úr, amit elmondott, azt próbálja az általunk bizottsági véleményként megfogalmazottakkal összevetni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 427 2003.10.07. 2:06  294-506

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elgondolkodtam az elmúlt órákban azon, hogy miért nincsenek itt a szocialista képviselők, és azt gondoltam, hogy átdolgozzák az egész törvénycsomagot, visszajönnek ide, és végre egy jó javaslatot hoznak be. Államtitkár úr is szorgosan telefonált, hoztak neki egy nagy paksamétát. Azt gondoltam tehát, hogy visszavonják a törvényjavaslatot. Nem ez történt, sőt Molnár Albert képviselő úr nekiállt védeni ezt az elég gyenge törvényjavaslatot. Sőt odáig merészkedett, hogy elővette a régi nótát, amit már ismerünk. Amikor mi kormányoztunk, két év kormányzás után kitalálták, hogy azért olyan jók a mutatóink, mert az előző kormány jó alapokat hagyott nekünk (Gőgös Zoltán: Ez így is volt!), most megint két év után kitalálják, hogy azért ilyen rossz ma az ország állapota, mert valamikor mi valamit elrontottunk. (Gőgös Zoltán: Így is van.) Azt nem tudom, hogy jövőre mit tetszenek majd mondani, Göndör képviselő úr, mert szerintem ez se a gazdaságnak, se a vállalkozásoknak nem fog segíteni. (Molnár Albert: Nem Göndör, hanem Gőgös!) Bocsánat, elnézést, összekevertem önöket, olyan egyformák. Mert hogy a vállalkozásoknak semmi jót nem fog hozni, az biztos, Kékesi képviselőtársammal ellentétben én ugyanis ebben semmi jót nem látok. Azt látom, hogy a cégautóadó a kétszeresére nő, nő a gépjárműadó, jön a környezetterhelési díj, nem lesz járulékcsökkenés, Molnár Albert képviselő úr, és sorra nőnek azok a terhek, amelyek a vállalkozások számára rosszak.

Arról a kedvezményről, ami olyan kecsegtetőnek tűnik, és az elmaradott térségek esetében egymilliárd forintos kedvezményt jelentene, majd később beszélek, de nézzen utána, hogy hány ilyen nagy beruházás épül egy év alatt az országban.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 124 2003.10.30. 0:51  1-369

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért jelentkeztem szólásra, nehogy Gaál államtitkár úr szavait valaki félreértse. Az elmúlt években a vidéki vállalkozásfejlesztési központoknál folyamatosan ment a hiteligénylés és a hitelek folyósítása; az már persze más kérdés, hogy az önök kormánya ezeket az összegeket csökkentette.

Én azt nem értem meg, hogy az egyik oldalról, amikor azt beszélik, hogy szükség volt a Széchenyi-kártyánál az egymillióra, hárommillióra és ötmillióra történő emelésre, akkor miért kellett a kis- és középvállalkozási hiteleket lejjebb vinni, sőt a forgóerő maximumát is belőni 30 százalékra. Mi azt hiányoljuk, hogy nem következetes ez a kormány, az összes felszólalásunk általában erről szól egy éve.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 230 2003.10.30. 7:23  1-369

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Karinthy Frigyes zseniális novellájának, a “Magyarázom a bizonyítványomö-nak a sorai jutottak eszembe, ahogy hallgattam itt kormánypárti képviselőket reménytelen igyekezetükben azon, hogy megpróbálják megmagyarázni, miért jobb ez a költségvetés ahhoz képest, mint ami le van írva.

Nos, a novellában helyénvalóak azok a pajkos füllentések, amit egy-egy szám körül a nebuló végez, hogy ez miért nem az a szám, ami le van írva.

 

(16.00)

Ez rendben is van addig, amíg az ember diák, de azt gondolom, hogy kormánypárti képviselőként felelősséggel kell viseltetni a jövő évi költségvetés kapcsán.

Felszólalásomban azzal kívánok foglalkozni, hogy mit jelent a következő év a hazai kis- és középvállalkozások számára, milyen eredményeket tudnak elérni, fenyegeti-e őket valamilyen veszély. Sajnos, ugyanis ma sok vállalkozás van, elsősorban a kis méretű társaságok, vállalkozók körében, akik nem rendelkeznek megfelelő információkkal arra nézve, hogy a negatív csatlakozási hatásokat tompítani tudják. Nemcsak szellemi tőkepótlás szükséges, arra is figyelni kell, hogy a vállalkozások tovább erősödjenek, fejlődjenek, nőjön saját tőkéjük. Beruházások szükségesek ahhoz is, hogy a piaci kihívásokkal szemben egyenminőségű termékeket tudjanak előállítani, az uniós normák szerinti szolgáltatások nyújtására legyenek képesek.

Azt tapasztaljuk ezzel szemben, hogy a beterjesztett javaslatban a hagyományos vállalkozásfejlesztési forrásokból jövőre kevesebb áll rendelkezésre, mint az idén. Képviselőtársaim már kifejtették, hogy a gazdák kevesebb támogatásra számíthatnak, mint amennyit ígért nekik Medgyessy Péter és Kovács László a koppenhágai értekezlet után, illetve kevesebbre, mint amennyire szükség lenne.

Szó esett arról is, hogy az idegenforgalom támogatásai évről évre csökkennek a kormányváltás óta, ez évben a javaslat jelentős, 5 milliárd forinttal csökkenti az ágazat lehetőségét. Az elmaradt területfejlesztési célelőirányzattal és összevonási trükkökkel 9 milliárdos visszalépést kell elszenvedni a hátrányos területen élő pályázóknak. Becsó képviselőtársam már szólt róla, hogy jövőre kevesebb pénzt kapnak a leghátrányosabb helyzetű megyék, szemben Medgyessy Péter ígéretével, vagyis hogy mindent el kell követni az elmaradt térségek felzárkóztatása érdekében. Pedig szükség lenne a fejlesztésre, a munkahelyteremtésre. A kormány saját maga támasztja alá a leépülést ezen a területen, amikor nullaszázalékos foglalkoztatottságbővüléssel számol.

A központosítás káros következményének tudhatjuk be azt, ha jövőre - a jól bevált csatornán keresztül - bemegy érdeklődni valamelyik vállalkozó a megyei fejlesztési ügynökséghez, azt mondják majd, hogy már itt nincsenek fejlesztési pénzek, csak Budapesten vagy a régiónál. A számvevőszéki jelentésből pedig az derül ki, hogy 2004-re a beruházások lassítása és halasztása lesz a jellemző úgy, hogy közben tovább nőnek a területi különbségek.

Nézzük másképp a kis- és középvállalkozások helyzetét! Nőne-e az adózás terén a lehetőségük? Számíthatnak-e ott jóra? Csökken a társasági adó 2 százalékkal. Egy példán keresztül szeretném bemutatni, mit jelent ez egy vállalkozás számára. Egy APEH-tájékoztató számait hívom segítségül, ahol a Borsod megyei vállalkozások 2002. évi tényadatai szerepelnek. Kiindulópontként szeretném elmondani, hogy a kis- és középvállalkozási szektor a munkavállalók kétharmadát tudhatja be, és 99 százaléka tartozik ebbe a szektorba a megyén belül, ez az országos átlaggal körülbelül rokon. Nos, ennek a szektornak az egy vállalkozásra eső adózási eredménye átlagban 2,6 millió forint volt 2002-ben. Tehát mennyi akkor a 2 százalékos társasági adócsökkenés? 56 ezer forint évente. Tehát a Borsod megyei átlagos vállalkozó ebből a megtakarított pénzből ki tudja fizetni esetleg az egyhavi gázszámláját, de már egyhavi minimálbért nem. Más összefüggésében ez az egy teljes évi kedvezmény az egyhavi átlagköltségének az 1 százalékát sem éri el.

Bővül persze a beruházási adókedvezmény határa, ezt meg azért nem tudják igénybe venni, mert vagy nincs elegendő saját erő az ilyen nagyságrendű fejlesztésekre, vagy olyan kis összegű beruházást tudnak csak végrehajtani, aminél nem tudják igénybe venni ezt a kedvezményt. Vannak olyan térségek, ahol nem tudnak fejleszteni a cégek a Széchenyi-hitelkártya ellenére sem, mert vagy nincs kapcsolható saját erő vagy társforrás, másrészt a kamatterhek nem bírják el a magasabb költségeket. Nem érzékelhető tehát a kedvezmények köre, sőt a cégautóadó, a rehabilitációs hozzájárulás kétszeresére történő emelésével, a súlyadóemeléssel, az ökoadók belépésével tovább nőnek a vállalkozók terhei, pedig ha legalább következetes lenne a kormány, tudna segíteni. Tavaly Csillag miniszter úr még azt mondta, hogy a költségek csökkentése valós segítség a vállalkozóknak. Akkor most miért nem csökkentették tovább a tb-járulékot vagy a tételes egészségügyi hozzájárulást, mint ahogy azt az érdekképviseletek is kérték? Miben áll a gazdaságpolitikai fordulat, ha még ebben sem következetesek?

Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem ugyanakkor, utalva a beszédem elején említett Karinthy-novellára, hogy ez a bizonyítvány még nem végleges, a diáknak még van módjában javítani a jegyen, és remélem, hogy a decemberi záróvizsgáig közösen helyrehozhatjuk a hibákat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 213 2003.11.17. 2:31  204-214

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A ma déli költségvetési bizottsági ülésen tárgyaltuk az úgynevezett koherenciazavart kiküszöbölő módosító javaslatokat. Ellenzéki képviselőtársaim legnagyobb problémája ezekkel a javaslatokkal talán pont az volt, hogy a zavart maga a javaslat okozza, ami kellő zavarodottságot okozott a kormánypárti képviselők körében is.

Volt olyan módosító javaslat, amely a Házszabállyal teljesen ellentétes volt, de a költségvetési bizottság - történetében először, példátlan módon - kormánytöbbsége megszavazta. Mások esetében pedig nem állt meg a koherenciát kiküszöbölő mibenlétük, ugyanis jelentős tartalmi változások lettek becsempészve a huszonnegyedik órában. Ezek közül én is kiemelném a 16. számút, ahol nem kevesebbet tesz a kormány, mint azt, hogy 35 milliárd forint megemlítését emeli ki az eredetileg elfogadott törvényjavaslatból. Hogy erre miért van szükség, arra nem kaptunk választ. A kormány képviselője kifejtette, hogy számviteli szempontok vezérelték a módosítást, így nem kell majd az áfát és az illetéket megfizetni. Egyébként új gyakorlatról, új módszerről van szó, amit az új kormány vezetett be. Új módszerek ellen természetesen nincs kifogásunk, de azt már felháborítónak tartjuk, hogy a parlamentnek kell helyre tenni azt, amit a szakértő kormánynak eddig nem sikerült.

Miről is van szó? 35 milliárd forintnak az áfája és illetékterhe körülbelül 10 milliárd forint. Na, ekkora tétel megfizetése nem szúrt szemet eddig a PM-nek. Erre csak egy magyarázatot lehet találni: a PM-ben ma nem a szakmaiság az elsődleges szempont, úgy látszik a kommunikáció elveszi az összes energiájukat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 36 2003.11.18. 5:19  29-457

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetõje: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! A gyorsforgalmi közúthálózat fejlesztésérõl szóló törvényjavaslat a költségvetési bizottsági vitájában ellenzéki képviselõk tartózkodással szavaztak. Az õ nevükben is elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy támogatunk minden olyan elõterjesztést, javaslatot, amely a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztését célozza, amely segíti azt, hogy autópályák épüljenek, hiszen ez a gazdaság fejlesztésének egyik legjobb módszere, az elmaradott térségek felzárkóztatásának pedig talán egyetlen lehetõsége.

A törvényjavaslat kézhezvételekor reméltük, hogy a kormány autópálya-építési ügyekben saját magával folytatott kommunikációs harcának végre vége szakad, tisztázva lesz, hogy hány kilométer autópályát fogunk megépíteni és mikorra. Hiszen a 800 kilométer autópálya-építés ígéretétõl kezdve nagyon sok szám szerepelt a közvélemény elõtt. Legutóbb például a miniszter úr az Info Rádióban adott nyilatkozatában már csak 280 kilométer autópályára tett ígéretet. Odáig jutottunk tehát, hogy sem a közvélemény, sem a szakemberek, de mára már a kormánytagok sem tudnak eligazodni az ígéretek között. Arra számítottunk, hogy pont kerül a dolog végére, konkrét számokkal, konkrét idõpontokkal. És valóban, a javaslat mellékletében 431 kilométer út megépítése szerepel.

Ezzel azonban elsõsorban az a gondunk, hogy nem tükrözi vissza a bizonyos 800-as ígéretet. Ha mélyebben boncoljuk a számokat, a kimutatást, akkor rájöhetünk, hogy ebbe a 431 kilométerbe már megint beleszámolták a nemrég átadott szakaszt és olyat is, aminek a beruházása az elõzõ ciklus alatt kezdõdött el. Más oldalról vizsgálva, még 2007-re sem érjük el ezzel a javaslattal azt a helyzetet, hogy az autópályák megközelítik az országhatárokat, és továbbra is sok olyan megyeszékhely marad az országban, ami nem lesz bekötve az országos autópálya-hálózatba.

 

(9.20)

Az ellenzéki képviselők a vitában támogatták azt a javaslatot, hogy gyorsítani indokolt a fejlesztéseket, ami részben pénzkérdés, részben eljárásrend, engedélyezések szabályozásának kérdése. Ha pénzügyi kérdésként vizsgáltuk, akkor egyrészről helyes, hogy a 3. §-ban szerepelteti az előterjesztő a megvalósításhoz évente szükséges forrásokat, ezekből azonban nem derül ki, hogy a bruttó összegekből mennyi az, amit a költségvetésből biztosítunk.

Elfogadjuk ugyanis, hogy nehéz ma megmondani, mennyi lesz az uniós forrás a támogatási alapokból, nehéz azt megmondani, hogy mennyi magántőke-bevonás lehetséges az útépítéseknél, de azt azért az előterjesztő Gazdasági Minisztériumnak tudnia kellene, hogy mennyit biztosít a költségvetés. Egyébként pedig kellő óvatosságot javasolunk a magántőkés autópálya-építések ügyében, hiszen az M5-ös koncessziós építése rengeteg negatívumot hozott az autóstársadalom számára.

Ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaimmal együtt nem tartottuk jó elemnek azt, hogy miniszteri rendelet szabályozza, hogy melyik nyomvonalon épüljön az autópálya. Így mindig meglesz a feszültség nemcsak a minisztérium és az Országgyűlés között, hisz a választott képviselők joggal érezhetik, hogy ki vannak zárva a döntésekből, de feszültség keletkezhet a szakértők és az egyes tárcák között is, a nyomvonal-kijelölés során ugyanis a gazdasági tárca szempontjai mellett legalább olyan súllyal indokolt vizsgálni a környezetvédelmi megfelelőséget vagy területfejlesztési, foglalkoztatáspolitikai szempontokat.

Tehát ez az előterjesztés számunkra sok bizonytalanságot hordoz, és bizonyos elemei nem hozzák meg azt az eredményt, amire az előterjesztő számít. Végül pedig: a jelenlegi javaslat szerint nem épül annyi autópálya, mint azt a gazdaság igényelné, vagy másképp, mint ahogy azt önök ígérték a kormányátalakításkor.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 322 2003.11.18. 2:08  29-457

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elöljáróban annyit, az államtitkár úr azt mondta, hogy elolvasta a törvényjavaslatot és az indoklását is - én azt hittem eddig, hogy ezt együtt készítették a GM-mel. (Derültség a Fidesz padsoraiból.) Egyszerűen még belegondolni is borzasztó, hogy mi várható itt a környezetvédelem területén! (Derültség és taps a Fidesz padsoraiból.)

Örülök neki, Tompa Sándor úr, hogy bejött a vitára (Kovács Tibor: De őt nem lehet interpellálni!), mert szerettem volna eddig is kérdezni az államtitkár úrtól, de az államtitkár úr senkinek nem válaszolt, így felesleges lett volna eddig feltennem azokat a kérdéseket, amiket véleményem szerint ön meg tud nekem válaszolni. (Gőgös Zoltán: Te hol voltál?)

Említette azt a felszólalásában, hogy nem lehet ám úgy autópályát csinálni, hogy egyszerre leaszfaltozzuk az egészet. Azt nem értem, hogy akkor két évvel ezelőtt miért ezt tetszett mondani az újságokban, a parlamentben, meg mindenütt?! Szóval ezt azért öntől nem vártuk volna el.

Úgyhogy én amellett vagyok, elfogadom azt, hogy épülnek autópályák, autóutak, de akkor jó lenne, ha ebben benne lennének. Amit ugyanis ön említett, hogy a Miskolc-Kassa gyorsforgalmi út épül és épülni fog, ez nagyon jó dolog - persze ezt mi kezdeményeztük -, de akkor miért nincs benne ebben az anyagban, Tompa úr? Azt mondja, hogy 2006-ban elkezdődik az építés, 2007-re meglesz - de nem került bele ez az autópálya-szakasz. Nem került bele, és azt sem értjük, hogy miért 2006-ban kell azt kezdeni. A jövő év, 2004 novemberére az M30-as befejeződik, tehát nyugodtan lehetne továbbépíteni.

Kikerül a miskolci északi elkerülő szakasz is. Egy nyíregyházi elkerülő szakasz benne tud lenni, ez meg nem - óriási ellentmondás van!

Valószínű, hogy ezekben a kérdésekben ön tájékozott, tehát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kérném a válaszát, az államtitkár úr helyett is. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 378 2003.11.18. 2:07  29-457

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Nos, végre azért remélem, hogy belátják a szemben lévő képviselő urak is, hogy nem az utolsó oldalakról vitatkoztunk itt több mint három órán át, aki nem volt itt, most már tudhatja. Mielőtt Hargitai János bármit is mondott volna, öt kétpercesében kifejtette azt a problémáját, hogy mi a baja ezzel a törvénnyel, jelesül, hogy nem tartjuk jónak, hogy miniszteri rendelet jelöli ki a nyomvonalat, pont mert érdeksérelmeket jósolunk környezetvédelmi, területfejlesztési szempontból. Nem látjuk indokoltnak azt, hogy az elővásárlási jog megnyílik úgymond kiküszöbölve a telekspekulációt, hiszen tulajdonképpen a vételi jog lenne egy igazán erős jog. Illetve hiába nyílik meg akár az elővásárlási jog, akár nem, azt a szándékot, azt az információt, amely a spekulánsok oldaláról jelentkezik, úgyse lehet kiküszöbölni, tehát ennek az értelme nem sok. A bírói eljárásban is problémákat látunk.

Azonkívül itt a legfontosabb problémáink vagy a legnagyobb problémáink a források rendelkezésre állásával vannak. Föl vannak itt tüntetve számok, de ez a kormányra nézve semmilyen értelemben nem kötelező, mert bruttó módon vannak feltüntetve, nem derül ki belőle, hogy mennyi az EU-forrás, mennyi a kormányzati forrás. Arról már nem is beszélve, hogy ha valaki tényleg összeadja ezeket a számokat, megnézi a kilométereket, akkor azt látja, hogy 2006-ig 375 kilométer autópálya, 25 kilométer főút és két híd készül el 874 milliárd forintból. Tehát utána lehet számolni, hogy ez egy kicsit drága. Ezért fogunk beadni módosító indítványokat, amik - biztosak vagyunk benne - megfelelnek ennek az összegnek.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 6 2003.11.19. 4:45  1-21

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közbeszerzésekről szóló törvény módosítása kapcsán véleményünk szerint több szempontnak kell megfelelni. Az uniós csatlakozásunkkal összhangban a közösségi jognak eleget tevő, harmonizált szabályozásnak kell lennie. Másrészt fontos, hogy ne sérüljenek, hanem javuljanak a közpénzek felhasználására vonatkozó átláthatóság kritériumai; valamint a törvény megalkotásakor, amely önkormányzatokat, vállalkozókat érint, tehát nagy számban vannak a felhasználók, a feladat az, hogy ne legyen bonyolult, alkalmazható legyen a jogalkalmazók számára.

Mi a törvényjavaslat alapelveivel egyetértünk, azonban vannak olyan problémái a beterjesztésnek, aminek a továbbgondolását feltétlenül indokoltnak tartjuk. Jelesül: természetes igény az, hogy a vonatkozó uniós irányelveknek, gyakorlatoknak a magyar jogrendbe be kell épülniük, összhangban kell lennie a magyar és az uniós közbeszerzési szabályozásnak. Ugyanakkor úgy ítéljük meg, hogy ezt a feladatot az előterjesztő túl komolyan véve, erősebb szabályozást irányozott elő az uniós gyakorlathoz képest. Vagyis az előterjesztő nem élt a rugalmasság azon eszközével, ami a nemzeti sajátosságainkból eredően az ország számára előnyt jelentene.

(8.30)

Nem látjuk biztosítottnak azt, hogy a jogalkalmazók számára jól használható lenne a javaslat. A törvény kissé túlbürokratizált, bonyolult rendszerű a maga 407 paragrafusával, amelyben a jogalkalmazó számára nehezebb eligazodni; emlékeztetőül: a régi törvény 98 paragrafusból állt. A növekedés önmagában nem baj, de az uniós csatlakozás során így is sok új ismerettel kell megbirkózni a vállalkozóknak, önkormányzatoknak, ezért kétséges - főleg az első időkben - a törvény hatékonysága.

Ugyanakkor nehéz betartatni a törvényt a törvényalkotónak is, hisz kevés a lehetősége arra, hogy akaratának hatályt szerezzen. Itt arra gondolunk, hogy a szankciók között például a bíróság csak két esetben járhat el érdemlegesen: a statisztikai kötelezettség nem teljesítése esetében, illetve a közbeszerzési eljárás rosszhiszemű elhagyása esetén.

Apróbb tisztázandó pontosításokra is szükség van, ilyen például, hogy rendezni kellene, hogy az építési koncesszió mint szerződéstípus mennyiben tartozik a közbeszerzés hatálya alá, talán ugyanez vonatkozik az ingatlankezelés, közterület-fenntartás témakörére is.

A törvény - mint ahogy említettem - szövegtartalmában is megnövekedett, véleményünk szerint indokolt lenne tömöríteni, például a közbeszerzési eljárás visszatérő elemeinél, mondjuk, az előző paragrafusokra vonatkozó szövegszerű behivatkozások, tehát ismétlődő behivatkozások esetén vagy a tervpályázati rendszer esetében a más szabályokra való utalással.

Összegezve tehát: a bizottság ellenzéki tagjai azért tartózkodtak a szavazás során, mert a törvényjavaslat célját, a módosítások indokait természetesen elfogadjuk, némely esetben azért kisebb tartalmi pontosítást, kiegészítést indokoltnak tartanánk. Problémánk leginkább a gyakorlatban való használhatóságát illetően van a törvényjavaslatnak; véleményünk szerint a közbeszerzésben részt vevők számára bonyolult, nehezen áttekinthető és alkalmazható a módosítás, a törvényhozók számára pedig az indokoltnál kevesebb lehetőséget ad arra, hogy akaratuknak hatályt szerezzenek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 222 2003.12.01. 2:59  215-229

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban, mint ahogy már szóba is került, kisebbségi vélemény is megfogalmazódott az előterjesztéssel kapcsolatban, de már a mondandóm elején szeretném azt leszögezni, hogy ellenvéleményünk elsősorban a javasolt eljárás Áht. szerinti alkalmazhatóságára vonatkozott.

Világos az ugyanis, hogy az autópálya-építés megpályáztatása már elindult az Áht. törvényerőre emelkedése előtt, tehát egy folyamatban lévő ügyről van szó, és ebben az időpont lényeges dolog. Viszont sem a kiadott írásos anyagban, sem a szóbeli kiegészítés során nem hallottunk megnyugtató indoklást az időpont ez irányú megítélésére vonatkozóan. Bizonytalanság mutatkozott abban a tekintetben is, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. alanya-e ennek a szabályozásnak. Az anyagokból és a szóbeli tájékoztatóból is látható volt, hogy az előterjesztő is tanácstalan abban a tekintetben, hogy egyértelmű-e a vonatkozó Áht. erre az ügyletre való jogosultsága.

Szóba került az is példaként, hogy a metróberuházás esetén is jelentős kormányzati kötelezettségvállalás van, ennek ellenére ezt nem tárgyalja például külön az Országgyűlés.

Egy új tényező is szóba került az előbb és fokozta a bizonytalanságot, jelesül az, hogy az előterjesztéssel egy időben tárgyalja az Országgyűlés a gyorsforgalmi közúthálózat fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot, e törvényjavaslat 18. §-ában pedig pont az szerepel, hogy a kormány a jövőre vonatkozóan nem kívánja az Országgyűlés elé hozni az ilyen és ehhez hasonló ügyeket, ilyen összegű, nagy értékű autópálya-építési szerződéseket. Tehát tulajdonképpen az a helyzet állt elő, hogy sem a szerződéskötés előtti állapotban, sem a szerződéskötés utáni időpontokra nem találunk hasonló eljárást, ez az eljárás és ez a döntés egy kivételezett helyzetbe kerül.

Végezetül, tehát nem az előterjesztés tartalmával, hanem az eljárással kapcsolatban fogalmaztuk meg aggályainkat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 62 2004.04.05. 3:05  61-67

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! A szocialista választási kampányban Medgyessy Péter a gazdaság fellendítését, 400 ezer új munkahely létrehozását vállalta. Ezzel szemben nem telik el olyan hét, hogy ne gyárbezárásokról és munkahelyek megszűnéséről hallanánk.

Mi történt például Diósgyőrben? Két hete minden miskolcit megdöbbentett a hír, hogy a magyar kormány nem nyújt segítséget a végveszélybe került diósgyőri kohászatnak, annak ellenére, hogy a helyi szocialisták két éve még 8 ezer új miskolci munkahelyet ígértek.

Ma már komoly veszélybe került a térség kétszázéves ipari kultúrája, pedig a diósgyőri kohászat az elmúlt egy év alatt, a felszámolás közben is piacképes terméket előállítva, stabil vevőkörrel, folyamatosan működött. A világpiac változásai is kecsegtető lehetőséget jelentettek a gyár számára. Európai példák is azt mutatják, hogy az állam minden országban nagy gondot fordít ezen stratégiai ágazat életben tartására. Végül pedig Diósgyőr nem csak foglalkoztatási kérdés, hanem a térség életét gazdaságilag és érzelmileg is nagyban befolyásoló tényező. Ezért a gyár munkásai ebben a helyzetben indokolt és méltányolható kérést intéztek a szocialista kormányhoz: nem állami támogatást, hanem áthidaló hitelezési lehetőséget kértek.

A felszámoló és a szakszervezetek egybehangzó véleménye is az, hogy ilyen jellegű segítséggel újraindítható a termelés, a vevők és a beszállítók bizalma helyreáll, az acélárak várható emelkedésével javulhat az üzemi eredmény, és a kedvező hatások miatt igazi szakmai befektető kezébe kerülhet a gyár.

A kormány a dolgozók kérésére garancia helyett semmitmondó szocialista választ adott. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Ezzel elengedte a diósgyőri munkások kezét, kiszolgáltatott helyzetbe hozta a gyárat, és kilátástalanságba taszította nem csak az ott dolgozó 1200 embert, de a mintegy 3 ezer főt foglalkoztató kapcsolódó vállalkozásokat, és gyakorlatilag ezzel az egész várost.

Tudjuk, hogy ezeknek a munkásoknak - éppúgy, mint a tíz éve elbocsátott társaiknak - nincs igazi elhelyezkedési lehetőségük. Joggal kérdezik tehát a dolgozók, hogy miért nem segít az állam. Számukra érthetetlen, hogy egy bankárkormány miért nem tud (Zaj az ellenzék padsoraiban.) elintézni egy hitelt.

Várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 66 2004.04.05. 1:00  61-67

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Miniszter Úr! Úgy látszik, önök még mindig nem értik, miről van szó. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Új munkahelyek és gazdasági jólét: ezt ígérték 2002-ben a diósgyőrieknek. Ehelyett újabb válsággal, munkahelyek megszűnésével kell szembenézniük. Ez a válasz is csak még jobban elbizonytalanította a diósgyőri munkásokat és családokat.

Tudja, miniszter úr, egy miskolci szóbeszéd szerint már gyülekeznek a keselyűk a gyár felett. Nekik nem lesz érdekük a foglalkoztatás, csak a gyors meggazdagodás. A munkások ma még a puszta jelenlétükkel védik a gyárat, de ha utcára kerülnek, jönnek a keselyűk; a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság pedig nekik kedvez. Ez az igazi felelősség.

Tudom, hogy ezért a diósgyőriek sem fogadnák el a választ, én sem, és remélem, a teremben lévő helyi szocialisták is ezt teszik. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(15.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 80 2004.05.18. 2:10  57-128

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Két olyan anomáliára hívnám föl az államtitkár úr figyelmét, ami szerintem fontos és lényeges dolog. Az egyik az, hogy a 10. § foglalkozik a megyei területfejlesztési tanácsok szerepével, ahol kidolgozza és elfogadja a megye fejlesztési programját, egyes alprogramokat. Nagyon komoly tervezési feladat hárul tehát rá, holott az egész törvényjavaslat kommunikációja az, hogy a szerepek áttevődnek a régióra és a kistérségekre. Azt gondolom, hogy ha a megyei szervezeti szintet visszafogjuk, akkor az előterjesztés logikáját sem követi ez a megoldás. Én egyébként helytelennek tartom azt, hogy a megyei szerepek, a megyei területfejlesztési tanácsok szerepe visszalépést szenved ebben a törvényjavaslatban.

A másik dolog az, hogy a 8. oldalon a 7. § esetében foglalkozik a kistérségi fejlesztési tanács munkaszervezetének feladataival. Föl van írva egy csomó fontos feladat. Úgy látom, hogy ezek a feladatok annyira teljes körűek, hogy szinte nem találom meg azt a feladatot, feladatcsoportot, amin a kistérségi megbízottak fognak a jövőben ilyen szervezetrendszer mellett munkálkodni. Sőt, ennek a paragrafusnak a (2) bekezdése említi a minisztériumok úgynevezett hálózati munkatársait, valamint az önkormányzati területfejlesztési társulás munkatársait is.

Én tehát azt látom ebből, hogy rengeteg ember különböző helyekről ugyanazt a feladatot fogja megint elvégezni, és a koordinálás is leköt egy plusz energiát, szerintem fölösleges ennyifelé gondolkodnunk.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 84 2004.05.18. 2:05  57-128

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Továbbfűzném azt a gondolatot, amit Ékes József is említett. Én egy aránytalanságot is érzek a kistérségek felé való elmozdulásban, mégpedig a következők miatt. Az igaz, hogy az operatív feladatok odahelyezésében és a szervezeti erősítésben ez egy előremutató anyag, viszont a kistérségek döntésekben való részvétele csökken. Az előbb említettem már, hogy a kistérségi megbízottak mellett lesznek kistérségi munkaszervezetek, ott lesz a minisztériumok hálózati munkatársa, ott lesznek az önkormányzati társulások munkatársai, sőt mi több, a kistérségi megbízottaknak lesz egy megyei szervezője, lesz egy regionális koordinátora, tehát egy elég széles, kicsit talán túlbürokratizált rendszert építünk ki. Ugyanakkor viszont a döntési folyamatokban való részvételüknél teljesen megnyírjuk őket, magyarán, a kistérségek ma nem vesznek részt a döntési folyamatokban.

A másik nagyon fontos dolog, amit el szeretnék mondani, az a pénzügyi eszközrendszerekben való hiányosság. Az a probléma egyik része, hogy olyan címzett és céltámogatások is megjelenítésre kerülnek az eszközrendszerben, amelyek nem idevalók, viszont nagyon hiányzik az elmaradott térségek támogatása. Végignéztem az egész anyagot, és abban sehol nem szerepel az, hogy az elmaradott térségek támogatási rendszere, pénzügyi eszközrendszere. Azt gondolom, ez mindenképpen hiánya ennek a törvénytervezetnek, hiszen a területfejlesztésnél ez a kiemelt terület, ezzel kellene még többet és kiemelten foglalkozni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 104 2004.05.18. 2:11  57-128

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy apró problémára és egy nagyobbra hívnám fel a figyelmet. Az apróbb a 10. § b) pontjában: a kistérségek esetében, ha a települések száma meghaladja a huszonötöt, akkor itt van egy ilyen szabály, hogy a tanács öt-kilenc tagú elnökséget választ. Én próbáltam ezt megérteni, hogy miért kötelező ez, nem bírtam rájönni. Szerintem az élet sokkal színesebb, van, ahol ennek nyilván van értelme; van, ahol nincs értelme ilyen elnökség létrehozásának, már csak azért is, mert akkor a helyiek talán jobban össze tudnak tartani. De létezik olyan, ahol 250 ezer ember van egy kistérségben, például a miskolciban, és nincs huszonöt tagja az elnökségnek - itt teljesen értelmetlen lenne az, hogy ne legyen ilyen elnökség, mint ahogy mindig is volt, a kezdetektől fogva; tehát ne tiltsuk már meg legalább, ha ezt leírjuk.

A másik egy lényegesebb, sokkal lényegesebb dolog, itt megint csak a kistérségek szerepeltetését szeretném jelezni: nem csak az a baj vele, hogy kis szerepet kapnak a döntéshozatalban, akár megyei, akár regionális szinten, ráadásul ez még aránytalan is. Például minden megyénél két kistérségi delegált lehetséges, ott is, ahol hat kistérség van az adott megyében, ott is, ahol, például Borsod megyében, tizenöt. Legutóbb létrehozott a kormány plusz négy kistérséget Borsod megyében. Ezeknek az alulreprezentáltsága egyre jobban tükröződik abban, hogy tizenöt kistérségből kettő képviseltetheti magát a megyei területfejlesztési tanácsban, és szintén ugyanennyi a regionálisban. Én azt gondolom, hogy egy elmaradott térségnél (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és megyénél az is fontos, hogy mekkora képviseleti erővel bír.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 246 2004.09.20. 5:05  241-259

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban mi, ellenzéki képviselők tartózkodtunk a T/11289. számú törvényjavaslat vitája során. Ugyanis több típusú problémánk is felmerült a közbeszerzési törvény módosításával kapcsolatban az időszerűségére, a szükségességére és a módosítások indokoltságára vonatkozóan.

Mik az előzmények ugyanis? Tavaly decemberben fogadta el a parlament az új Kbt.-t, amelyet egy év komplex előkészítő munka előzött meg. Nem látszik indokoltnak, hogy miért kell fél év múlva módosítani a törvényt. Ez más kormányzati intézkedésekhez hasonlóan ront a törvények kiszámíthatóságán, tervezhetőségén. Ugyanakkor decemberben több módosító javaslatunk is volt a közbeszerzések átláthatóságára vonatkozóan, amit a kormány nem fogadott el. Így a frakciónk az érvényben lévő törvényt nem szavazta meg. Meggyőződésünk továbbra is az, hogy a közbeszerzés területén negatív folyamatok indultak el, ami már a Közbeszerzési Tanács jelentéseiből is kiderül. Jelen módosítással pedig tovább hígul az eljárásrend. Ezek közé sorolható például az, hogy a jövőben nem kellene nyílt vagy tárgyalásos eljárásba bevonni azt az esetet, amikor az ajánlatkérő szerint csak egy meghatározott ingatlan alkalmas a közbeszerzés céljának megvalósítására. Vagyis az eddigi szabály szerint legalább három ajánlatot kellett kérni, most pedig elegendő, ha azt állítja a támogatást igénybe vevő ajánlatkérő, hogy ő csak kizárólag egy bizonyos ingatlantulajdonossal tud szerződést kötni, mert - és innen a fantáziájára van bízva, mivel igazolja, hogy pont ez az egy ingatlan a megfelelő a projekt céljainak. Ötven százalékon felül támogatott beruházás esetében ezt a lehetőséget megadni több mint felelőtlenség. Amikor üvegzsebprogramról beszélünk, ez a rendelkezés megmagyarázhatatlan.

Volt több olyan kétely is, amelyet az indoklások során nem tudott eloszlatni az írásos anyag. Például megmagyarázhatatlan az úgynevezett koherenciazavaros módosítások esete, jelesül az, hogy miért nem került sor egy évvel ezelőtt ezekre, hiszen akkor pontosan az volt a kormány és az Országgyűlés feladata, hogy a csatlakozás előtt rendezze ezeket az ügyeket. A hulladékgazdálkodásról és a koncesszióról szóló törvény módosítása tartozik ide.

(18.50)

Nem meggyőző sem az általános, sem a részletes indoklás arra vonatkozóan, hogyan kell értelmezni az EU-forrásokkal kapcsolatos rendelkezéseket, vagyis van-e lehetőségünk lazítani a közbeszerzési eljárás alanyi határát kizárólag az 50 százalék feletti támogatott beszerzésekre szorítkozva vagy sem. Erre ugyanis az indoklás szerint sem érkezett egyértelmű válasz az Európai Bizottság szakértői részéről.

A külképviseletek számára történő engedményekkel még egyet lehetne érteni, a módszerrel azonban már kevésbé. A javaslat ugyanis abból a feltevésből indul ki, hogy magyar ajánlattevők úgysem vállalnák a kis értékű és külföldi teljesítési helyszínű közbeszerzési eljárásokat. Véleményünk szerint az uniós csatlakozás után, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának kiteljesedő időszakában az ilyen koncepció rossz, hamis.

Összességében tehát a javaslat időszerűségével való fenntartásainkon kívül jó pár dolog van, amiben nem tartjuk indokoltnak sem és szükségesnek sem a változtatásokat, mivel azok bizonytalanná és komolytalanná tehetik a törvényalkotási folyamatot.

Végül pedig az ingatlanbeszerzésekre vonatkozó kitételek új lehetőséget adnak a támogatások pazarló felhasználására, okot adnak ügyeskedésre, és ezáltal többletmunkát adnak a közpénzügyi államtitkárnak is.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 4 2004.10.13. 5:08  1-57

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság múlt szerdai ülésén hosszas vitát folytatott a törvényjavaslatról, amelynek általános vitára való alkalmasságát az ellenzéki képviselők nem támogatták. Tettük ezt azért, mert sem a leírt indokolások, sem a vita nem győzött meg minket arról, hogy a javaslat körül kialakult megannyi probléma kiküszöbölhető.

A változatlanul fennmaradt kérdések közül néhányat említenék csak. Mi indokolta azt, hogy ez a törvény a 2006-os választásokig, azaz csak két évig hatályos? Miért ezt a módját választotta a kormány az adózásnak, miért nem a szokásos eredmény szerinti adózást, vagy más, pénzügytechnikai eszköz alkalmazását, államkötvényjegyzés, sáveltolás, s a többi? Miért nem egyeztettek a banki szféra más képviselőivel is, sőt, a gazdaság más szereplőivel? Miért nem történt arra vizsgálat, hogy más országok tapasztalatait is figyelembe véve ez a törvény alkalmazható-e Európában? Történt-e hatásvizsgálat arra nézve, hogy a bevezetett új adónem milyen hatásokat vált ki a banki szektorban, és közvetve milyen hatással lesz a pénzügyi szolgáltatást igénybe vevőkre nézve? Miért csak a hitelintézetekre terjed ki, és más, nagy nyereséget produkáló gazdasági szektorokra nem, ha az indoklás szerint a javaslat az igazságosabb közteherviselés érdekében történik? Miért 6 százalék az adó, ezzel összefüggésben mi lesz a sorsa az így beszedett 30 milliárd forintnak az igazságos elosztás alapelvét figyelembe véve?

(9.10)

Ezekre a kérdésekre nem kaptunk megfelelő választ.

Ezzel szemben megfogalmazódtak azok az érveink, amelyek az általános vitára való alkalmatlanságra, a törvényjavaslat visszavonására vonatkoztak. Ezek közül egy: a szocialista-liberális kormány folytatja azt a gyakorlatot, hogy minden évben kitalál egy új adónemet. Mi, mint ahogy eddig, úgy most sem tudjuk ezt helyeselni. Az új adónem az igazságos közteherviselés jegyében született, de ez is tele van igazságtalansággal. Nem meggyőző ugyanis az indoklás, hogy a bankok kizárólag a lakáshitelpiac kedvező hatásai miatt jutnak extraprofithoz. Meg kellene vizsgálni, mondjuk, az egyéb bankközi pénzügyi piaci mozgásokat is. De ha ez igaz is lenne, akkor meg azért igazságtalan, hogy az elkövetkezendő két évre vetik ki ezt az adónemet, mert - az indoklás is tartalmazza - szűkülni fog a lakáshitelezés, és ezáltal az elérhető magasabb nyereség lehetősége.

Nem sok köze van az igazságossághoz annak sem - ahogy ezt Hargitai képviselőtársam a vitában bebizonyította -, hogy a törvény leginkább a takarékszövetkezeteket sújtja, azokat, amelyek csekély részt tudnak kihasználni a lakáshitelpiac kedvező helyzetéből. Sőt, ezeknek a fiókoknak az átlagos eredménye 5 millió forint, szemben a bankfiókok 189 millió forintos átlagos eredményével. Ugyanakkor a takarékszövetkezetek társadalmi fontosságát senki sem kérdőjelezi meg. Ott vannak a legkisebb településeken, igyekeznek mindig arra felé nyitni, ahol nem a busás haszon, hanem az egyszerű szolgáltatásokat igénylők vannak, a kispénzűek, a kisvállalkozások.

Felmerült a kérdés, hogy mit érünk el az új adóval. A költségvetés több száz milliárdos lyukainak a betömködéséhez ez a 30 milliárd forint kevés, ahhoz viszont, hogy a pénzpiac bizonytalanságát és a bizalom megingását okozza, bizony elég.

Sok indokunk volt még ezeken túlmenően is arra vonatkozóan, hogy ez az intézkedés milyen hatásokat válthat ki a banki stratégiában, a banki gondolkodásban. Ezek alapján nem tudjuk általános vitára javasolni a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 44 2004.10.13. 7:53  1-57

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nos, tisztelt képviselőtársaim, gondolom, egy-két hozzászólásra reagálni kell. ezek közül az egyik Gőgös képviselő úr jóslata. (Gőgös Zoltán: Nem jóslat, számítás! Az nem ugyanaz.) Nem tudom, hogy honnan jósolja meg azt, hogy két év alatt lecseng a lakáshitelezés vagy a bankok számára kedvező gazdasági környezet hatása. Jó lenne, ha ezt számokkal is alátámasztaná.

De mondjuk, fogadjuk el. Ha ez lecseng, magyarán, ugyanaz van, amit az előbb Göndör képviselő úr mondott, hogy ő is abban bízik, hogy csökkennek a kamatok, hogy csökken a kamatmarzs, akkor miért most vetik ki ezt az adót, ami nyilvánvalóan ezeket a folyamatokat is úgymond tovább erősíti. Ha tetszik, akkor igazságtalan akkor kivetni, amikor egyre rosszabbak a bankok feltételei.

Bőhm képviselő úr hozzáfűzése már közelebb állt az igazsághoz, aki azt mondta, hogy be kell vallani ezt, hogy ez eseti jellegű, bár az az igazság, hogy azt ő sem tudta megmondani, hogy ennek az eseti jellegnek mi a valódi oka. De meg is értem, mert ilyen beavatkozás esetében, ami a piaci folyamatokkal, a liberális gazdasággal szembemegy, elég nehéz elmagyarázni. Én azért bízom abban, hogy az SZDSZ az ígéreteihez híven mint új adót, nem fogja ezt az adót megszavazni.

Még egy gondolattal szeretném gazdagítani ezt a vitát, talán erősítve azt, amit Dancsó képviselő úr mondott, és valószínű, hogy Göndör képviselő úr félreértett. Nem elhanyagolható ugyanis az a körülmény, amilyen hatásokat a pénzpiacon, a bankok életében, a működés során ez a törvény ki fog váltani. Induljunk ki abból, hogy a bankoknak mindig a részvényesek elvárásaihoz kell igazodniuk, azaz a minél magasabb profithoz, de minimum a tervezett nyereséghez; a tervezett, állandó és biztos nyereség elérése a cél. Mit fog tehát tenni egy bank? Vagy azt fogja tenni, hogy csökkenti a költségeket, vagy azt fogja tenni, mondjuk, hogy szolgáltatási díjakat emel.

Nézzük a könnyebbet: költségcsökkentés. Tudvalevő, hogy a bankszférának a legmeghatározóbb költségeleme az élőmunka költsége. Valószínűsíthető, hogy egy ilyen helyzetben, ha költségcsökkentésben gondolkodik egy bank, akkor az mindenképpen elbocsátásokat fog tehát jelenteni, ami nyilván nem jó sem az ott dolgozóknak, de a szolgáltatást igénybe vevőknek sem, arról már nem is beszélve, hogy nyilván az államkassza kiadási oldalán fognak jelentkezni. Egy azonban biztos, hogy bármilyen költségcsökkentés a szolgáltatások színvonalának és a minőség romlását fogja maga után vonni.

Tehet-e mást is bank? Költségcsökkentés címen például megteheti azt, hogy nem fog annyi összeget elkülöníteni a kockázati céltartalékba, mint eddig, ezáltal csökkenti valahol a saját kihelyezéseinek biztonságát. Így tulajdonképpen a kockázatos vállalkozások számára kevesebb lehetőséget, kevesebb terepet tud nyitni. Melyek ezek a kockázatos vállalkozások, Gőgös képviselő úr? Pontosan azok, amelyeket ön kedvel: a kis- és középvállalkozások és a mezőgazdasági vállalkozások. (Gőgös Zoltán: Ettől nem félek.) Ők fognak veszíteni leginkább azon, hogy a bankok egy kicsit, egy fél fordulattal el fognak tőlük fordulni, a magasabb banki kockázat miatt.

 

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mit tehet még a bank? Növelheti a szolgáltatási díjakat. Ez már nemcsak a vállalkozásokat fogja érinteni - bármilyen kezelési költség vagy egyéb típusú szolgáltatásidíj-növekedés -, hanem az önkormányzatokat is, és legfőképpen a lakosságot, akik ott vezetik a számláikat. Hogy ez nem alaptalan felvetés, arra mondanék egy példát nyilván az intézmény megnevezése nélkül. Egy bank esetében az utóbbi hetekben - valószínű, hogy a törvény hatására - a számlavezetési díj 990 forintról 3600 forintra nőtt. (Gőgös Zoltán: El kell menni máshova, ahol nem annyi.)

Valószínű, hogy ez nem egyedi eset lesz. Lehet, hogy más bank más formáját választja. Próbálom most fölsorolni ezeket. Lehet az is, hogy a bank másféle módon - például ahogy Dancsó képviselő úr említette -, azzal próbál operálni, hogy emeli a kamatot. Hangsúlyozom: a részvényesek érdekének megfelelő védelme a cél, magyarán: a nyereség tartása.

Ha egy példát mondanék erre, vegyünk egy 1 milliárd forintos hitelkihelyezést, aminek, mondjuk, 12,5 százalék a kamata, ez 125 millió forintos kamatbevételt jelent. Forráshoz ez a bank, mondjuk, 9 százalékon jut, tehát a kamatmarzs 3,5 százalékos. Azt hiszem, ez egy életszerű példa.

(11.00)

Tehát ennek a figyelembe veendő fizetendő kamatrésze 90 millió forint. Mennyi az adó alapja? 35 millió forint. Mennyi maga az adó, vagyis a 6 százalék? 2 millió 150 ezer forint.

Ha elkezd gondolkodni a bank, és azt mondja, hogy ezt úgy tudja ellentételezni, hogy 0,2 százalékponttal növeli a hitelek kamatát, akkor 12,5 százalékról 12,7 százalékra nő, és semmi nem történik, a pénzénél marad. Ön szerint a vállalkozók, az önkormányzatok, a lakosság ezt a 0,2 százalékot észre fogja venni? Nagyon el fog fordulni ettől a banktól, amihez odaszokott már és oda bejár? Nem nagyon fogja észrevenni. Következésképpen pontosan a kárvallottjai ennek a törvénynek azok a szolgáltatást igénybe vevők lesznek, akik a banki ügyfelek.

Emellett lehet még egy másik nem elegáns megoldás: az, hogy csökkenti a betétdíjakat. Sajnos, ez is ugyanolyan rossz hír, nyilván megint a lakosság befizetésein próbálja helyrehozni ezt a kiesett 30 milliárd forintot a bank. Ezek azok az okok, amiért mi nem tudjuk ezt támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 166 2004.11.16. 5:09  17-328

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szólok, hogy indokoljam azt, hogy képviselőtársaimmal közösen miért kellett, miért voltunk kénytelenek mintegy 20 módosító indítványt benyújtani. Két évvel ezelőtt ugyanis Miskolcon a miskolciak, bízva a szocialisták ígéreteiben a változásra szavaztak, arra, hogy jobb lesz a város helyzete, arra, hogy több beruházás valósul meg. Nos, a szocialista városvezetés és a szocialista kormány eddigi közös teljesítménye mind az elvárásokat, az emberek elvárásait, mind pedig a két évvel ezelőtti szocialista ígéreteket is alulmúlta, és úgy látjuk, hogy a következő évi költségvetés sem nyújt ez ügyben semmiféle olyan kiutat, olyan újat, ami ezen a képen változtatni tudna, ami segítene térségünk köztudott elmaradottságán, rossz gazdasági mutatóin.

Ezért nyújtottunk be Becsó és Ódor képviselőtársaimmal olyan módosítót, amely - egyébként '94 és '98 között az önök által is támogatott elvek szerint - a tartósan legelmaradottabb három megye többlettámogatására vonatkozna. Kimutatható ugyanis, hogy az utóbbi években egyre csökken ezeknek a megyéknek a hazai területfejlesztési támogatása. Igaz ez Borsod megyére, Nógrádra és Szabolcs-Szatmárra is.

Azt gondoljuk, hogy többféle alternatívával próbáljunk meg vitatkozni arról, hogy melyik a legigazságosabb, ami azon a helyzeten tud változtatni, ami az elmaradottságon segít javítani. Azt gondoljuk, hogy aki ilyen térségben él, de aki az elmaradott térségekért aggódik, annál teljesen mindegy, hogy fideszes vagy szocialista képviselő, úgy gondolom, segítenie kell ennek az igazságtalan állapotnak a változtatásán.

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Répássy Róbert képviselőtársammal pedig több olyan, Miskolcot és a térséget érintő gazdaságfejlesztési indítványt nyújtottunk be, ami részben az eredeti kormányprogrammal, részben a megváltozott forgalmi helyzetből adódóan szükségszerű, hogy megoldást nyerjen. Az egyik ilyen az M26-os út Miskolc-Kazincbarcika közötti része előkészítő munkálatainak a végzése. A másik egy régi terve nemcsak a Medgyessy-kormánynak, hanem az Orbán-kormánynak is, hogy az autópályák jussanak el az országhatárig, tehát Miskolc és Kassa vonatkozásában az M30-as továbbépítése, ennek az előkészületi munkálatai, a 37-es út négysávosítása, az alsózsolcai elkerülő út, és ami nagyon fontos a miskolci közlekedés számára, a miskolci elkerülő út északi része második üteme építésének az elkezdése.

Az intézményi beruházások közül két kórház esetében, a megyei kórház esetében és a Semmelweis kórház esetében tartottuk fontosnak, hogy a soron következő beruházások elinduljanak. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy ebben a ciklusban, csak ebben a ciklusban történt az meg, hogy a város két legjelentősebb kórháza nem nyert el még beruházási támogatást.

(14.10)

Egyéb fontos, térséget érintő beruházásainkra vonatkozó módosító indítványunkkal is próbáltuk a szocialista, főleg a helyi képviselőket arra bírni, hogy támogassák ezeket: Miskolcon szociális otthon, Diósgyőrben stadionrekonstrukció, Felsőzsolcán tornacsarnok-építés, Gesztelyben művelődésiház-építés, Szirmabesenyőben pedig kastélyépítés.

Kérem, hogy támogassák ezeket az indítványokat. A következő év az utolsó lehetőség arra, hogy az ígéretek valóra váljanak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 322 2005.03.08. 6:04  315-337

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban mi, ellenzéki képviselők általánosságban egyetértettünk a jelzett probléma megoldásával, azonban a beterjesztett javaslattal kapcsolatban kérdéseink, illetve problémáink merültek föl. Többször jeleztük, több formában fölhívtuk arra az anomáliára a figyelmet, ami a tavalyi adótörvények elfogadásával előállott, és most úgy tűnik, hogy részben ezek a problémák rendeződnek.

Miből is kell kiindulni? Az a helyzet alakult ki mára, hogy a tavalyi törvények folytán bizonyos igazságtalanság született abban a tekintetben, hogy bizonyos munkavállalók esetében támogatottak lettek a bejárás, munkába járás költségei, míg mások esetében aránytalanul kevesebb támogatást tudnak igénybe venni. Nyilván ez arról szól, ahogy az előzőekben is említették képviselőtársaim, hogy akik tömegközlekedési eszközöket tudnak igénybe venni, azok számára kedvezőbb a jelenlegi szabályozás. Persze, nyilván nem ilyen egyenes ez a téma, hiszen mindannyian tudjuk, hogy azoknak sem rózsás a helyzete, akik tömegközlekedést vehetnek igénybe, hiszen az utóbbi években egy évek óta történő forráskivonás eredményeként a Volán-vállalatok és a MÁV nemhogy növeli a járatok számát, hanem csökkenti, megnehezítve ezen munkavállalók sorsát. Arról nem is beszélve, ami a bizottságban is fölmerült, hogy vannak olyan fogyatékosok, illetve olyan munkakört ellátók - például éjszakai nővérek vagy pékek -, akiknek nem is adódhat az a lehetőség, hogy tömegközlekedési eszközzel menjenek munkába.

(20.00)

A bizottságban ezt elmondtuk, és én most kicsit csodálkoztam ezen a látványos enyelgésen, amit államtitkár úr, képviselő úr és a bizottság támogató képviselője, Kékesi úr mondott, hogy ez egy milyen jó javaslat. Pár hónappal ezelőtt többször, több formában említettük a törvény jóváhagyása, elfogadása kapcsán, hogy ez nem lesz jó. Ugyanönök terjesztették be, államtitkár úr, ugyanönök fogadták el, miért nem jutott akkor eszükbe? Bizonyára azért nem tűnt olyannak, hogy ez fontos, mert mi mondtuk.

Akkor már egy kicsit nőtt a probléma, amikor tulajdonképpen az érintettek az állampolgári jogok biztosához fordultak abban a tekintetben, hogy ez mennyire diszkriminatív, sőt az állampolgári jogegyenlőséget sértő törvényjavaslat volt. Azt is szóba kell itt ejteni, mint ahogy önök előtt is bizonyára ismert, Hargitai képviselőtársunk és Tállai képviselőtársunk is egy hasonló kezdeményezést indított el, amit nyilván azért függesztettek föl, mert abban reménykednek ők is, hogy ha kormánypárti oldalról érkezik ennek a rendezése, akkor talán nagyobb eredménye lesz.

A bizottsági ülésen is elmondtuk, hogy ezt a 9 forintot mindazonáltal nem tartjuk megfelelőnek, több szempontból sem. Az egyik az, hogy ha végzünk egy próbaszámítást, egy 20 kilométerről munkába járó esetében 10 500 forintba kerül a Volán-bérlet. Ha ennek a támogatásrészét nézzük, akkor az 8400 forintot tesz ki, tehát a munkavállalónak gyakorlatilag 2 ezer forintjába kerül. Ha a 3 forinttal vettük volna ezt, 2500 forintra jön ki ez a támogatási összeg, és 7500 forintra nyilván a 9 Ft/kilométer díjjal.

Látható itt is, hogy a két támogatás között is van egy különbség, de ettől sokkal nagyobb különbség van a tekintetben, ha valaki személygépkocsival jár munkába, akkor sokkal több saját erő, saját pénze bánja, hiszen még rájön legalább ugyanennyi összeg, tehát 7500 forint, amit a saját zsebéből kell kifizetni. Nyilvánvaló, hogy ezt az összeget nem tudja elosztani sok esetben, csak saját magával, mert két pék ritkán jár együtt egy helyre egy helyről.

Bizottsági véleményként még az is elhangzott, hogy bizonyos fajta számítások jók lettek volna. Jó lett volna tudnunk, hogy ez voltaképpen mennyi adóbevétel-kiesést jelent, jelent-e ez adóbevétel-kiesést. Jó lett volna tudni, hogy mennyi embert érint ez a javaslat. Jó lett volna választ kapni arra is, hogy konkrétan ennek milyen hatástanulmányai voltak, amikor ez decemberben be lett terjesztve.

A bizottság ellenzéki képviselői tartózkodással szavaztak a bizottsági vitában.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 28 2005.04.05. 5:07  17-47

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság ülésén az ellenzéki képviselők részéről fenntartások fogalmazódtak meg a beterjesztett törvénymódosítással kapcsolatban. Legelsősorban a beterjesztés módja és időzítése volt az, amivel kapcsolatban aggályaink merültek föl. Tudjuk ugyanis, hogy január óta adóreform beterjesztésével foglalkozik a kormány, az előttünk lévő anyag azonban ehhez képest meglehetősen szerény, mondhatni, pótcselekvés jellegű. A felfokozott várakozás mellett kaptunk egy sótlan jogszabály-értelmezési csomagot, ami inkább egy APEH-állásfoglalás-gyűjteménynek felel meg, semmint új gazdaságfejlesztéseket ösztönző adóreform első lépésének. Ezt nemcsak mi látjuk így, képviselőtársaim, de a munkaadók, munkavállalók érdekképviseletei is elégedetlenek az ez irányú törvénymódosítással, főleg, ha figyelembe vesszük a nagy előzetes várakozást.

De ha már arra törekedett a kormány, hogy az adózók számára valamiféle adózási eljárásbeli könnyebbségeket vezessen be, illetőleg ezáltal megpróbálja helyreállítani a hibás döntései következtében egyre gyengülő adómorált, akkor értelmezhetetlen az, hogy miért maradt ki a csomagból például az utóbbi fél év vállalkozókat leginkább sújtó eljárásrendjének a helyreigazítása, vagyis az áfa-visszaigénylések kormányzati oldalról történő egyoldalú késleltetésének revíziója, vállalkozóbarát intézkedések bevezetése. Ugyanis, ha a teljes mértékben indokolatlan, vállalkozók működési feltételeit romboló tételes ellenőrzés visszarendezése megtörténne, úgy ténylegesen helyreállhatna az adóhatóság irányában elveszni látszó vállalkozói bizalom.

Nem látjuk az indokát az időzítésnek más oldalról sem. Pár hónappal a Gyurcsány-kormány által beterjesztett és elfogadott 2005. évi adótörvények után ugyanis mi indokolja tavasszal az ilyen sok jogszabályt érintő újraszabályozást? Miért nem lehetett ezeket az ősz folyamán rendezni? Ha ilyen sok hiba, ilyen sok koherenciazavar van, mi volt az oka, hogy nem rendezték ezeket korábban, mondjuk, az elmúlt két és fél év alatt, amikor két pénzügyi szakember is ült a kormányban? De ha ezt nem sikerült rendezni, miért nem teszi ezt a kormány a várva várt adóreform majdani beterjesztése kapcsán? Kvázi az is elképzelhető - mivel a mai napon nyilatkozott a kormány, hogy még tavasszal bekerül egy másik csomag -, hogy az új törvény miatt a most beterjesztett módosításokat is módosítanunk kell.

Ez egyértelműen a kormányzati kapkodás jele. Nem értjük azt sem, ha már itt tartunk, hogy miért vették le a Fidesznek azt a vállalkozóbarát és vállalkozók, magánszemélyek segítését célzó, valóban új adócsomagját napirendről, és tették pótcselekvés jellegűen a Ház elé ezt a fajta törvényt.

Voltak persze nyilván olyan módosítások, amelyekkel egyet tudunk érteni, és nyilván van olyan is, amely módosításnak szerintünk minimális a jelentősége. Például a kormánypárti képviselők a törvény erényének mutatták be az üvegházhatású gázok kereskedelmével foglalkozó cégek nyereségadó-kedvezményét. Állítólag e téren régióközpont is lehetünk. Nos, túl azon, hogy igazán nem hiszek abban, hogy ilyen típusú támogatásokat az Unió kedvelne, hiszen ezzel más országok piaci részesedését is rontjuk, de mondjuk, ha már ez lehetséges, akkor miért nem más területen teszi meg a kormány, miért nem más szektorokat, nagyobb volumenű, nagyobb gazdasági hatású szektorokat emel ki e tekintetben.

Összességében tehát módszertani szempontból indokolatlannak tartjuk a beterjesztés időzítését, ami csak részben segíti a vállalkozókat, és javasoljuk, hogy a Fidesz valóban gazdaságfejlesztést célzó programcsomagját tűzze a Ház a napirendjére.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 62 2005.04.12. 2:12  17-143

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Göndör és Molnár Képviselő Urak! Attól még, hogy 18 törvény lett benyújtva 65 paragrafussal és számtalan módosítással, hiába hitegetik a tévénézőket meg egy kicsit saját magukat is, hogy biztos rengeteg jó lehet ebben - nincs benne olyan sok jó, sőt nagyon kevés jó van benne. A vállalkozásokra gyakorolt hatása és eredménye, amit mi kifogásolunk, meg szinte nulla. Tulajdonképpen az egész csomag nem más, mint APEH-es állásfoglalások gyűjteménye, amit már csak meg lehetett volna csinálni úgy is, hogy, mondjuk, tényleg egy tájékoztató anyagot ad ki az APEH, vagy megcsinálhatták volna decemberben, amikor nekünk erre módosító indítványaink voltak, vagy a következő adócsomag kapcsán. Semmi időszerűséget nem látunk ebben, ez a legnagyobb problémánk.

Tudom én, hogy Molnár képviselő úr honnan mondja, itt a kotta, a PM által kiadott anyag, abból mondja szépen sorban, hogy milyen történetek vannak ebben, de hát valljuk meg őszintén, ennek már az első sora is gyanús, amikor az önellenőrzések során feltárt jövedelemmel lehet veszteséget elszámolni.

(10.50)

Itt az áll, hogy 350 ezer egyéni vállalkozót, 300 ezer társas vállalkozót, 10 ezer gazdálkodót érint. Ezek szerint majdnem minden magyar vállalkozás önadózó, vagy pedig az önellenőrzések során többletnyereséget termel? Látszik a kiadott anyagból, hogy megpróbálják rátuszkolni a statisztikát arra, hogy mennyi vállalkozást érint, gyakorlatilag nagyon kis részét érinti, nagyon kevés vállalkozást.

A dolognak tehát az a lényege, hogy áttekinthetetlenebb, bonyolultabb lett, és nyilván kiszámíthatatlanabb lett az egész adózás azzal, hogy itt még egy adótörvényt a tavasz folyamán behoznak, amit egyébként még Kuncze Gábor frakcióvezető is kifogásolt, hogy mekkora hiba volt a vállalkozásokkal szemben.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 84 2005.04.12. 2:16  17-143

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Kedves Molnár Képviselő Úr! Az üvegházhatású gázok kereskedelmével foglalkozó kedvezmény kapcsán - én is abból a kottából nézem, amiből ön - azt írja a PM, hogy húsz-harminc vállalkozást érint ez a téma. Ez azért nem egy olyan nagy dolog!

De ha már itt vagyunk, meg szeretném kérdezni, hogy bár azzal vannak kételyeim, hogy az EU ilyen típusú szabályozással egyetért-e, de miért nem más ágazatba fogtunk bele. Miért nem egy olyan csoportot szemeltünk ki, ami több vállalkozást érint? Most akár ebben a kategóriában, akármilyen környezetvédelmi, ipari vagy biotechnológiai típusú vállalkozást folytatóknak adunk kedvezményt? Ezt nem értem. Ez tehát szerintem csak azért van, hogy legyen egyfajta ilyen is, amit ön majd itt elmondhat a parlamentben.

Az arányosítási kötelezettséggel kapcsolatban régóta jeleztük azt, hogy az probléma, hogy a támogatott vállalkozások nem tudják visszaigényelni az áfát. Azt sem értjük, hogy eddig miért nem lehetett nekik. De most, hogy változik, az rendben is lenne, csak nem értem, hogy miért pont azokat a térségeket sújtja a rendelet, ahol például területfejlesztési támogatások vannak, pont az elmaradott térségeket, ugyanis ez kimaradt a 14. §-ból.

Ugyanígy bajom van a 2. számú melléklettel is, Borsod megyében élőként mondhatom, hogy a kedvező értékcsökkenési leírást nem minden vállalkozás tudja majd igénybe venni. Egyrészt mert nagyon kevés a beruházás, másrészt azért, mert alacsony eszközértékű a beruházás, harmadrészt azért, mert a nyereséggel szemben írhatná le ezt a gyorsított értékcsökkenést, nyereség pedig sok esetben nem képződik.

Úgyhogy az önök által említett akadálymentesítési csomag, majdnem hogy azt tudom mondani, hogy mozgásképtelen vállalkozások számára még éppenséggel jó, de igazán hatásos és a gazdaság megerősítését szorgalmazó lépéseket nem tartalmaz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 159 2005.06.07. 3:47  148-178

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság ellenzéki tagjai tartózkodtak a szavazásnál a vasútról szóló törvény módosítása kapcsán. Az elején szeretnénk jelezni, hogy a törvényjavaslat szükségességével teljes mértékben egyetértettünk, tartalmi részeivel pedig nagyrészt egyet tudunk érteni. Mint ahogy egyetértünk azzal is, hogy a felszín alatti vasút megépítése és az ezzel kapcsolatos problémák rendkívül fontosak a nagyvárosok tömegközlekedésében.

Egyetértünk azzal is, hogy kezelni kell azt a speciális helyzetet, amely abból adódik, hogy a felszín alatti létesítmény építésével nem okvetlenül jár együtt a létesítmény feletti ingatlan tulajdonviszonyának megváltozása - például egy kisajátításos eltulajdonítás - vagy használatának módosulása. De a változtatás mindenképpen felvet egy tűrési kötelezettséget, és előidézhet károkat a felszín feletti ingatlan állagában.

A Fidesz képviselői nem találták minden tekintetben körültekintőnek a szabályozás ezen elemeit, úgy ítéltük meg ugyanis, hogy kevés jogi lehetőség védi az ingatlan tulajdonosát, elsősorban a jövőben bekövetkező károk, kártérítések ügyében. Egy felszín alatti létesítmény által okozott kár ugyanis nemcsak a létesítmény használatba adása előtt vagy annak kapcsán keletkezhet, hanem időben jóval később, például három, öt év vagy nyolc év múlva, esetleges földmozgások okán, illetve szóba kerültek itt is nyilvánvalóan a tények, amelyek az elmúlt időben vízbeömlések, egyebek kapcsán jelentkeztek. Így nem látjuk indokoltnak, hogy csak két év reagálási ideje van a kárt elszenvedettnek arra, hogy kárigényét bejelentse. Sőt, nem tartjuk ezt jó üzenetnek a metróépíttetők felé sem, hiszen óhatatlan az, illetve lehetőséget teremt arra, hogy olyan olcsó vagy gyenge minőségű technológiák megvalósítása mellett döntsenek a beruházók, aminek biztonsága kérdéses, a káresemény bekövetkezte pedig valószínű. Ilyen esetben a kétéves észlelési idő miatt kevés jogszabályi lehetősége van a kárt elszenvedetteknek.

Ezenkívül a védőtávolság kezelését sem tartjuk elfogadhatónak, nem mindegy ugyanis, hogy milyen típusú vasúti pályáról van szó, metróról vagy hagyományos vasútról, és a pálya nyomvonala milyen mélységben található, felszínhez közeli vagy távolabbi rétegekben.

Mindezekkel együtt természetesen támogatjuk a jogszabály mai kor követelményei szerinti kiigazítását, de mindenképpen indokoltnak látjuk az említett témák módosítását és a problémák orvoslását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 26 2005.06.14. 5:13  15-81

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság ellenzéki tagjainak ezzel szemben több aggálya is volt a beterjesztett, adózás rendjéről szóló módosító törvényjavaslat kapcsán. Először is a javaslat előkészítetlenségét hangsúlyozták fideszes képviselőtársaim, miszerint nincs hatástanulmány, nincs egyeztetés az érdekképviseletekkel, nincsenek bevonva a vállalkozások, nincsenek megnyerve az ügynek az adózók. Nem éreztük az anyagot rendszerszemléletűnek, nem éreztük komplexnek az előterjesztést, sokkal inkább a kapkodás jeleit vettük észre.

Nem láttuk indokoltnak a beterjesztés időpontjának a megválasztását sem. Tudni való ugyanis, hogy adózási szabályokhoz nyúlni évente is kockázatos, és ez leginkább a költségvetés beterjesztése által válhat igazán indokolttá, nyár közepén pedig rendkívül sokat tud ártani egy ilyen beterjesztés a kiszámíthatóságnak az adózók oldaláról nézve. Semmiképpen nem láttuk megnyugtatónak azt sem, hogy olyan rendelkezések is vannak benne, amelyek jövőre kerülnek bevezetésre, sőt az új kormány hivatalba lépését követően kerülnek bevezetésre. Itt merül föl az a kérdés, hogy politikailag indokolt-e olyan típusú változtatást eszközölnie ennek a kormánynak, amit majd a következő kormánynak kell továbbvinnie, működtetnie. Ezek ugyan kisebb problémák, de lássuk be, hogy már ezek miatt sem lehetne általános vitára alkalmas az előterjesztés.

De mindezek mellett voltak természetesen tartalmi kifogások is a bizottság ellenzéki tagjai részéről. Nem tartjuk sem indokoltnak, sem időszerűnek a munkáltatói adómegállapítás megszüntetését és helyette az ugyanannyi adminisztrációval járó adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági adómegállapítás bevezetését. Nem értjük, hogy mi ebben az indokolt, tudva levő, hogy ez a feladat a munkáltatótól átkerül. A munkáltatónál 17 éven át, az első adórendeletek bevezetése óta úgy tűnik, ez a feladat jól működött, most átkerül az adóhatósághoz, de nem minden feladat, mert az adatszolgáltatási feladat továbbra is fennáll, tehát megtakarítást ezen az oldalon nem jelent, a másik oldalon viszont egyértelmű többletterhet jelent. Jelenleg az APEH-nél olyan szakemberek nem dolgoznak, akik ilyen adómegállapítással tudnának ebben a munkakörben foglalkozni. (Göndör István közbeszól.) Ebben a munkakörben, képviselő úr. Ez többletfeladatot jelent egyértelműen, és mindenképpen egy többlet informatikai bázist.

Nem látjuk az adózási fegyelem betartása oldaláról indokoltnak sem az összevont adófizetési rendszer bevezetését, sem pedig azt, hogy az adatszolgáltatásokat ezentúl egy szervezethez, az adóhatósághoz kell benyújtani, hisz valójában továbbra is az Egészségbiztosítási Pénztár és a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság feladata a pénzügyi elszámolás és teljesítés. Megint azt mondom, itt vannak az infrastruktúra és a szakemberek, nem indokolt, miért kell ezen változtatni, hisz ez csak annyit jelent, hogy a hivatalok egymás között cserélik ki az embereiket.

Az adatszolgáltatási teher rendkívüli módon megnő a legalább egy főt foglalkoztatóknál. Havonta kell bevallani negyedév helyett ezen vállalkozásoknak, kötelező flopin vagy elektronikus adathordozón, amihez ma nincsenek meg egy főt foglalkoztató kisvállalkozónak sem a technikai, sem az informatikai, sem a szakemberhátterei, és ami a legnagyobb probléma: ezen adatszolgáltatások keretében havonta 26 különböző számítási módszer alapján kiszámolt adatot kell leadniuk a vállalkozásoknak, a legvégén pont az említett, ominózus felszolgálási díjról kell számot adniuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 30 2005.06.14. 15:38  15-81

LENÁRTEK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A beterjesztett, az adózás rendjének módosításáról szóló T/16398. számú törvényjavaslat frakciónk véleménye szerint jól beleillik abba a százlépéses kormánypropaganda-csomagba, amelynek az elkapkodottság és a kontárság a fő jellemzői. Miről is szól a Pénzügyminisztérium propagandája? Mi is az üzenet? Adminisztrációs terhek egyszerűsítése és a gazdaság kifehérítése, amely fogalmakkal és azok tartalmával természetesen frakciónk is egyetért, azonban nem ezt kapjuk a beterjesztett törvényjavaslat kapcsán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy nem ezt kapjuk, és nem ezt kapják azok a munkaadó vállalkozások és munkavállalók, sőt még maga a PM alá tartozó APEH munkatársai sem, akik bizonnyal érdeklődéssel hallják a mai napi vitát. Vegyük sorba hát a javaslat problémáit!

Kezdjük talán azzal, hogy miért most került ide ez a javaslat. Aki jártas az adózásban, az tudja, hogy minden adóügyi változtatásnak ki kell állnia a kiszámíthatóság és az átláthatóság kritériumát. Már átláthatónak sem lehetne nevezni a hatástanulmányok készítése nélkül a nyár közepén idedobott, 67 paragrafusból álló módosító csomagot, amelynél a többi javaslathoz való kapcsolódások sem lényegtelenek, és amely javaslat bevezetésére még csak nem is egy időpontban kerülne sor, hanem legalább négy különböző időpontban, azaz ez év novemberében, a következő év januárjában, bizonyos részei a következő év áprilisában, sőt még maradna olyan szabály is, amely 2007 januárjában kerülne bevezetésre.

De ez a kisebb baj, ugyanis kiszámíthatónak és következetesnek pedig végképp nem mondható a törvényjavaslat, mert az adózás szabályaihoz évente hozzányúlni nem tesz jót a munkáltatók és adózók szempontjából, de év közben bedobni egy ilyen javaslatot nemcsak túlzó, de problémás, illetve nagy károkat okozhat az adózási fegyelem, az államba vetett bizalom, és ezen keresztül a bevételek teljesülése vonatkozásában is. Arról már nem is beszélve, hogy eltereli a munkaadók és munkavállalók figyelmét a valódi gazdasági tevékenységükről.

Miért került hát sor erre? Mindannyian tudjuk, hogy nagy bajban van a költségvetés, valamit tenni kellene, vagy legalább elterelni a figyelmet róla. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a figyelemelterelés sikerült, de az ára nagy, hiszen ezzel a törvényjavaslattal ugyanúgy, mint a többi százlépéses törvényjavaslatban, nem igazán előreléptünk, nem igazán oldottuk meg a valódi problémákat, a magyar gazdaság élénkítését, a vállalkozók terheinek csökkentését, az adminisztráció egyszerűsítését, a gazdaság kifehérítését. Ugyanúgy, mint a többi, ez a javaslat sem ad valódi válaszokat ezekre a kérdésekre.

Alapvető szemléletbeli probléma, hogy egy ilyen nagyságrendű módosításhoz nem készültek hatástanulmányok, következésképpen nincs bevizsgálva, hogy mit fog jelenteni a javaslat bevezetése a vállalkozások mindennapi életére vonatkozóan vagy épp az adóhivatal belső világa tekintetében. Ha készült volna egy valódi rendszerszemléletű háttéranyag, biztos, hogy nem vágna bele a kormány ilyen, a saját szándékaival gyökeresen ellentétes változtatásba.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat nincs egyeztetve az érdekképviseletekkel sem. Akkor pedig hogyan akarja a kormány a munkaadókat, vállalkozókat, munkavállalókat megnyerni arra, hogy ezentúl precízebben adózzanak, mert megéri; vagy ezentúl közösen garantáltan tudjuk ezzel a törvényjavaslattal kiszűrni az ügyeskedőket, magyarán, tényleg teszünk egy lépést a gazdaság kifehérítése tekintetében. Eleve célszerű lett volna bevonni az érdekelteket abban a tekintetben is, hogy nekik is érdekük az egyszerűsítés, az átláthatóság, és a haszonlesők kiszűrése a folyamatokból. Így nem csoda, hogy a javaslat több helyen nemhogy javít a munkaadók és munkavállalók helyzetén, de többletterhet hoz számukra. Az adóhatóságnál pedig valószínűleg az átszervezési problémák fogják lassítani a munkát.

Nézzük, hogy mik az egyszerűsítésre vonatkozó kormányzati törekvések, mi is volt az előterjesztők célja. A jogszabály-módosítási tervezet az adóigazgatás korszerűsítését, egyszerűsítését, az adózók kötelezettségeinek teljesítésével összefüggő feladatainak, terheltségüknek csökkentését célozza. Ezzel szemben általánosságban elmondható, hogy a törvénymódosítási javaslat nem szolgálja kellően a kitűzött egyszerűsítési célkitűzéseket, hiszen egyrészről nézzük a munkáltatók esetében: a munkáltatóknál, a kifizetőknél, ideértve a kisvállalkozókat, egyéni vállalkozásokat is, az adatszolgáltatások és a bevallások teljesítése aránytalan többletterhet ró, ugyanis a javaslat szerint bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségeik száma gyarapszik, gyakorisága nő, az új elektronikus forma, illetve a gépi adathordozón, flopin, CD-n megvalósítandó benyújtási forma kötelező, minden adózói réteget érint.

A második, az állami adóhatóság tekintetében: ide telepítik a tradicionálisan közel egy évszázada jól működő társadalombiztosítási alapfeladatokat, az ellátások megállapításához szükséges adatbázis kezelését, ugyanakkor az egyes közigazgatási szervezetek között - tehát az adóhatóság, egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, egyéb szervezetek - olyan többlet-adatszolgáltatási kötelezettséget generál, melyhez ezeknél a szervezeteknél jelentős létszám- és informatikai erőforrás-bővítés válna szükségessé.

Harmadszor pedig: a munkáltatói személyi jövedelemadó-megállapítás megszüntetésével, amely az 1988-as adóreform óta funkcionál, a jelenleg jól működő adómegállapítási és adóelszámolási rendszer kiiktatásával, az adóhatósághoz való telepítéssel olyan többletfeladatokat okoz az adóhatóságnak, amelyeket erőforráshiány miatt ma nehezen tud megfelelő minőségben elvégezni, ugyanakkor az adatszolgáltatások előírásával, ami továbbra is a munkaadókat terheli, semmivel sem csökkennek az adózók adminisztrációs terhei.

(10.40)

Nézzük meg részleteiben, hogyan néznek ki a törvény egyes paragrafusai! Azokat a paragrafusokat hoztuk ide, amelyek véleményünk szerint a legnagyobb problémákat jelentik.

6. §. Ez a paragrafus a 2007. évtől megszünteti a munkáltatói személyi jövedelemadó-megállapítás rendszerét, helyette az adómegállapítás jogát az állami adóhatósághoz rendeli. Ez az a dolog, amivel szemben, azt hiszem, az adózók legnagyobb része szembesülni fog, hogy ezáltal nem a saját munkáltatója vonja le az adót, hanem egy külső szervezet, az adóhatóság. Kinek lesz ez jó? Egyrészt tudni kell azt, hogy a magánszemélyek egyik hányada önadózással fizeti be az adóját, őket ez nem érdekli, de nyilvánvaló, hogy a másik hányadának ez évtől volt arra lehetősége, hogy adóhatósági adómegállapítást kérjen. Ebben az évben ezzel a lehetőséggel az adózók 0,5 százaléka élt, magyarán, ez majdhogynem a nullával egyenértékű. Jó, azt elfogadjuk, hogy ebben az évben került bevezetésre, de azért mégiscsak riasztó ez a szám ahhoz, hogy mi erre építsünk.

A munkáltatói adómegállapításnak viszont hagyományai vannak, ez jól kialakított forma, 17 éve zökkenőmentesen működik, valószínűleg visszafejlődés lenne ennek a formának az abszolút megszüntetése. Ha már szóba kerülhetne itt változtatás, akkor legalább meg kellene hagyni a választási lehetőséget a munkavállalók részéről, már csak azért is, mert ma egy munkavállaló bizonyára jobban bízik a cégnél dolgozó munkatársában, akivel nyilván naponta találkozik, együtt ebédel, és nyilván jobban meg tud bízni benne, mint abban a távoli, láthatatlan adóhivatalban, amelyiktől ezután elvárja, hogy pontosan teljesítse az adóbevallási kötelezettségét.

Mi a helyzet az adóhatóságnál? Ez egyértelműen a feladatok bővülésével járna az adóhatóságnál, ami egyrészt többletlétszámot, másrészt számítástechnikai fejlesztéseket, többletfejlesztéseket jelent - nem is keveset, erről szó esett a bizottsági üléseken is -, és nyilván itt a beruházásra, úgy tudom, már vannak is jelentkezők. De nem is ez a probléma vele, hanem igazán a működtetés során jelentkezik majd az állami szektorban egy többletköltség nyilván, akár számítástechnika, akár ember áll mögötte.

Harmadrészt pedig továbbra sem csökkentené a munkáltatók és a kifizetők feladatait, hiszen a javaslatban megfogalmazott adatszolgáltatási rendszer kialakítása jelentős többletterheket jelentene a munkáltatónál és a kifizetőnél.

A 8. § is hasonlóan kellemetlen intézkedéseket hoz a vállalkozók életére vonatkozóan, ugyanis a javaslat az egyéni adó- és járulék-nyilvántartási rendszer kialakítása érdekében a munkáltatók és a kifizetők terhére bevezet egy személyre lebontott bevallási kötelezettséget. Az adatok bevallását havonta, a tárgyhót követő 12-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón kell teljesíteni. Ez a rendelkezés szinte vonzza a problémákat. Először is tisztázzuk, hogy eddig ilyen tartalmú adatszolgáltatást évente egyszer kellett teljesíteniük a foglalkoztatóknak a nyugdíj-biztosítási igazgatóságok felé, ezentúl az állami adóhatóság felé havonta kell majd.

Másodszor: csak interneten vagy gépi adathordozón lehet majd ezt a kötelezettséget teljesíteni. Erre ma a kisvállalkozók nincsenek felkészülve; számítástechnikai beruházási igény, informatikai szakemberigény, illetve többletköltség kell ahhoz, hogy ez valóban jól működjön. Valószínűsíthető az első időben az is, hogy a hibás bevallásokból több lesz, mint az eddigiek folyamán, hiszen évente csak egyszer kellett, és akkor jobban oda tudott figyelni a kis- és középvállalkozó, most ezt a szolgáltatást évente 12-szer kell megtennie.

Az APEH-re a központosított adatbázis kiépítése további feladatokat róhat. És érdemes lenne itt is megvizsgálni, hogy miért nem a társadalombiztosítási szerveknél jelenleg kialakított nyilvántartási rendszert teszik alkalmassá ezeknek a levált funkcióknak az ellátására.

Az is probléma, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár és a nyugdíj-biztosítási főhatóság eddig valamennyi bevallási kötelezettségből adódó feladat ellenőrzését teljesíteni tudta. Itt volt a megfelelő munkatárs, itt volt a megfelelő szakemberháttér és tapasztalat. Indokolatlan az, hogy ez most átkerül máshova.

Jellemző erre a paragrafusra, kedves képviselőtársaim, hogy az eddigi két bővített mondat helyett, az egyszerűsítés jegyében, 26 pontból álló adat-nyilvántartási kötelezettséget ír elő, aminek az ékköve az, hogy havonta kell majd adatot szolgáltatni a felszolgálási díj után felszámított nyugdíj-biztosítási járulék alapjáról és összegéről. Tehát a borravaló megadóztatásában a kormány szürkegazdaság elleni harcának fő csapásirányát látjuk - egyszerűsítés helyett bonyolítás, kifehérítés helyett elbizonytalanítás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Ezek jellemzik ezt a törvénycsomagot, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői nem tudják támogatni az előterjesztést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm az elnök úr türelmét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 36 2005.06.14. 2:03  15-81

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy Bőhm András képviselő úr elment, pedig szívesen vitatkoznék vele. Elöljáróban annyit, nem tartom szerencsésnek, hogy a törvény kapcsán csak annyi mondanivalója van, hogy a Fidesszel foglalkozik, ahelyett, hogy a saját kormányával szemben fogalmazna meg kritikákat.

Az általa említett, a magánszemélyek adózására vonatkozóan a munkáltatótól elvont és az adóssághoz telepített adómegállapítási lehetőség kapcsán szeretném még egyszer leszögezni, bár tudjuk, hogy Svédországban vagy más nyugati országokban, ahol több éve folyik adózás és ahol - mindannyian tudjuk, képviselőtársaim - teljesen más az adóhatóság és az adózó egymáshoz való viszonya, lehet, hogy a dolog működik, de ott se egyszerre vezették be. Mi azt hiányoljuk, hogy a kormány még csak a választás lehetőségét sem adja meg az adózónak abban a tekintetben, hogy akar-e az adóhatóság által történő adómegállapítási folyamatban részt venni, vagy továbbra is választhatja, hogy a kifizetőnél lehet ez a lehetősége. Az egész folyamatot illetően ez mindenképpen többletterhet jelent, hiszen a munkáltatónak továbbra is adatszolgáltatási kötelezettsége van, amire az APEH-nél jelenleg még nincs meg a megfelelő apparátus. Tehát semmivel nem egyszerűsödik a rendszer, és kezdetben a beindításnak egyértelműen többletköltsége lesz. Erre hívtuk fel a figyelmet.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 40 2005.06.14. 1:40  15-81

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Ezzel kapcsolatban tényleg úgy látszik, hogy elbeszélünk egymás mellett. Göndör képviselőtársam, én azt szeretném még egyszer jelezni, hogy az a feladat, amely eddig megvolt egy munkáltatónál, magyarán, hogy neki adatokat kellett ahhoz összeszednie, hogy meg lehessen állapítani az adóját az illetőnek, ez a feladat megmarad. Most az adó kiszámítási, illetve úgymond kivetési fejezete kerül át az APEH-hez, ami egyértelmű, hogy eddig ott nem volt meg. Ha ez többletfeladat, mint ahogy ön is elismerte, akkor ennek biztos, hogy van többletköltsége.

Számomra az a zavaró ebben, hogy biztos, hogy az APEH-nél ez létszámbővítést, informatikai hálózatbővítést jelent, ami egy egyszeri és egy rendes működési többletköltséget jelent. Nem látom be, hogy ez miért éri meg. Illetve érzelmileg sem tudok a dologgal teljesen azonosulni a munkavállaló oldaláról nézve, hiszen tudjuk, hogy vannak olyanok, akik az egész életüket abban élték le, hogy mindig tudták, kihez kell fordulni, ha a jövedelemadójukkal, egyébbel van gondjuk. Tudták azt, hogy melyik osztályon, melyik szobában kell keresni azt az illetőt, aki számukra tanácsot ad. Ez a dolog most elvész úgy, hogy még csak a lehetősége sincs meg, hogy ezt válassza. Ez a problémánk vele. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 46 2005.06.14. 2:07  15-81

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Figyeltem önre, mint ahogy Bőhm András képviselő úrra is. Azzal kapcsolatban, hogy többletterhet jelent-e ez a törvényjavaslat egy olyan foglalkoztatónál, aki egy főt foglalkoztat, az alábbi példát szeretném elmondani. A vezérszónoklatban is ezt mondtam, Bőhm András úr kiforgatta, úgy látszik, most ön is ezt teszi.

Le van írva a 8. §, ami elég hosszú, mondhatni, két oldal ebben a leírásban (Felmutatja.), aminek egy pontja - egyet mondok -: a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, ápolási díj és a többi - ez egy pont a 26-ból - összegéről kell kimutatást küldeni az egyéni vállalkozónak. Ezt huszonhatszor is elmondhatnám. Amíg én ezt elmondanám, az önmagában egy óra, amíg valaki ezt kitölti, gondolkozzunk már el, hogy az hány órát jelent a kis- és középvállalkozó számára. Jelent egy egyszeri többletköltséget a dolog, amikor megveszi azt a számítógépet, amit ön javasolt a kisvállalkozónak, hogy ideje lenne, hogy megvegye. Jelenti azt, hogy a szoftvert meg kell vennie, azt fel kell telepítenie, és jelent minden hónapban egy többletkiadást, ami addig nem jelentkezett, mert évente volt, államtitkár úr - és ne tévesszen meg senkit, évente kellett eddig bevallania, most havonta kell hogy ezt megtegye.

Ez biztos, hogy többletfeladattal jár, az állam oldaláról meg többletkockázattal jár, mert így biztos, hogy a pontatlan bevallások valószínűsége nagyobb lehet. Egy szoftvert eleve egy kicsit azért körültekintőbben csinálnak meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de ezáltal persze nehezebb kitölteni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 50 2005.06.14. 5:56  15-81

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy olyan területről nem esett szó, ami szerintem a törvényjavaslat előterjesztése következtében aggályossá vált, ez pedig az, hogy a javaslat az adófizetési rendszer jelentős átalakítását javasolja, az adónemenkénti befizetések helyett összevont kötelezettségcsoportokat alakít ki, jelesül a vállalkozók számára, illetve az adózók számára a három legfontosabbat: lesz egy áfabefizetési számla, lesz egy szja- és tb-járulék, és lesz az egyéb adók. Az egyéb adók önmagában 40, tehát a problémát, ha úgy teszik, az első kettővel nem oldottuk meg. Egy helyre kerül 40 olyan, különböző adó és járulék, ami nyilvánvalóan bizonyos szempontból, akár a vállalkozók oldaláról kezdetben jó ötletnek tűnhet, mert csak egyféle csekket kell kitölteni. De itt jegyezném meg, hogy az adóhatóság részéről, illetve a költségvetés részéről fölveti azt a problémát, hogy amíg csekken, címzetten - így mondom inkább -, jogcímenként történnek az átutalások, addig bizton nyomon követhető, hogy hol és milyen befizetéseket teljesített vagy nem teljesített az adózó. Ebben a tekintetben most egységesen történik a pénz átutalása, és a központi költségvetésnek kell egy analitikát ehhez megteremtenie.

Hogy ezt a problémát föloldja az előterjesztő, azt mondja, hogy a költségvetés szempontjából elvárás továbbra is az adónemenkénti nyilvántartás, nyilvántartási naprakészség, és biztosítani kell a bevételek célirányos felhasználását. Tehát a munkáltató számára kötelezettségként írja elő, hogy bár - ismételten mondom - egyben fizetik ezeket az egyéb adókat, de el kell készíteni ehhez az analitikus nyilvántartásokat. Magyarán: nem kell külön pénzt elküldeni, de attól még nyugodtan külön kell a kimutatásaikat elkészíteni. Értelmezhetetlen, hogy hol itt az egyszerűsítés. Mondok egy példát, amit az élet hozhat. Tételezzük föl, hogy így összesítve ezeket az adókat egy vállalkozónál egyéb adó és befizetések tekintetében, mondjuk, 110 ezer forint kötelezettség keletkezik a saját adóbevallása szerint. Nincs annyi pénze, 100 ezer forintot tud csak átutalni. Ki az, aki megmondja, hogy melyik jogcím esetében történik csökkentés? Vagy ha nincs ilyen, aki megmondja, akkor nyilván az APEH úgy fog eljárni, hogy arányosan mindegyik adónemnél, illetve jogcímnél - 8-10 ilyen jogcím lehet egy összeg tekintetében - csökkenti ezt az adót. Tehát amíg eddig megtehette azt a vállalkozó, hogy választása szerint egy adónemnél, egy jogcím esetében azt mondta, hogy na, ezt most nem fizetem be, majd a későbbiek folyamán, most erre lehetősége nincs, hanem majd 8-10 adónemnél egyaránt jelentkezik egy kisebb összegű befizetési kötelezettség. Szerintem jól át kell gondolni ezt a rendelkezést.

 

(11.40)

 

Horváth János képviselőtársam említette a 15. §-t. Azt hiszem, hogy erről még sokat fogunk beszélni. Gyakorlatilag alkotmányossági aggályok is lehetnek a tekintetben, hogy minek alapján lehet az adóhatóságot felhatalmazni arra, hogy a kis jövedelemmel rendelkező cégeket sűrűbben ellenőrizze. Nyilván lehet olyan élethelyzetben, hogy nem fut eléggé a cég; ha neki amúgy is baja van a vállalkozásával, cserébe még megkapja az adóellenőrt is, azt gondolom, ez semmiképpen nem jó üzenet a kormány, illetve az adóhatóság részéről.

Azt látom az eddigiek alapján is, hogy az egyszerűsítés helyett inkább a bonyolítás, a kifehérítés helyett az elbizonytalanítás jellemzi ezt az előterjesztést. Azzal, hogy az APEH-hez nagyon sok többletfeladatot, illetve átszervezést igénylő feladatokat rakunk, szerintem a zavarosban halászók térnyerését tudjuk csak biztosítani. Ezért a kellőképpen nem körbejárt törvényjavaslatot vonjuk vissza, ezt javaslom a többi frakció számára is, és kérjük a kormányt arra, hogy egy másik, jobb javaslatot hozzon ide. Nem is kell most, szerintem nyugodtan meg lehet várni a költségvetés beterjesztését és az őszi munkaprogramot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 58 2005.06.14. 2:05  15-81

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Az elmúlt órák alatt próbáltam kormánypárti képviselőtársaimmal megértetni azt, hogy szándékaikkal szemben nem jelent ez az adótörvény-javaslat egyszerűsítést, hanem éppen hogy nehezíti a vállalkozók életét. Sajnos, nem sikerült. Göndör képviselőtársam említett példáját hoznám ide. Eddig azt mondta ön, hogy négy helyre fizetett a vállalkozó (Göndör István: Azt mondtam, hogy több mint 10 helyre volt átutalás.), igen, 10 helyre fizetett, most nem egy helyre, hanem egy összegben fizeti ezt. De valakinek egyszer meg kell bontani ezt az egy összeget, képviselő úr! Ez a feladat nem oldódott meg. Egyrészt meg kell teremteni a feltételét a vállalkozónak, mert a javaslat arról szól, hogy az adatszolgáltatási kötelezettségét eszerint kell teljesítenie. Tehát a feladata nem lett egyszerűbb.

Másrészt az APEH-nél kötelező, mert egyébként honnan tudhatnánk meg a jogcímenkénti befizetéseket, sőt egyénenként és jogcímenként. Azért valahol ez nem jelent egyszerűsítést, arról nem is beszélve, hogy ami egyértelműen a javaslat szerint többletterhet jelent, az az említett 26. §. Államtitkár úr említette, hogy a könyvelők ezt majd megoldják, de vannak olyan cégek, amelyeknek erre nyilván nem sok pénzük van.

(11.50)

Egyértelmű, hogy ha a könyvelő ezt megoldja, attól ez valamibe kerül, tehát a kiadási oldalon mindenképpen jelentkezik, és mondom, szakmailag sem egyszerű feladatról van szó, ezt nyilván tudja ön is mint a Pénzügyminisztérium egy hivatalnoka, hogy ez egy fontos adatszolgáltatási kötelezettség lesz, nem olyan, mint amit csak közvélemény-kutatásként lehet kezelni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 91 2005.06.14. 4:45  82-200

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban az ellenzéki képviselőknek egyöntetű véleménye volt az, hogy a benyújtott javaslatnak sem a tartalmával, sem a módszerével nem tudunk egyetérteni. Előkészítetlennek tartjuk az egész ügyet, amiben az a szomorú, hogy már több mint egy hónapja előkerült a téma a miniszterelnök úr beszédében, de még a mai napig nincs teljesen körbejárva ez az ügy, a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy még vannak olyan jogszabályi elemei, amiket majd később fogunk tárgyalni, de ehhez a témához kapcsolódnak.

Az ilyen típusú százlépéses ötletelés ide vezet, mert - fideszes képviselőtársaim egyöntetű véleménye is ez - be lehet éppen dobni ötletelés címen azt a témát, hogy a pincér adózzon a borravaló után, vagy adózzon az, aki a kertet felássa vagy a gyerekre vigyáz, de amikor egy szakmához vagy egy tevékenységhez nyúlunk ezekben az esetekben, akkor tulajdonképpen bonyolult rendszereket tehetünk ezzel a belepiszkálással labilissá.

Látható, hogy egyedül például a borravaló megadóztatása is már több jogszabályt érint: áfa, szja, nyugdíjjárulék, helyi adó, fogyasztási adó, nem is sorolom. A lényeg az, hogy ahogy ütközik az ötlet egy-egy jogszabállyal, úgy jön szembe az élet, és egyre inkább beigazolódik az, hogy rendszereket nem lehet ilyen módon, belepiszkálással rendbe rakni.

Egyáltalán a bizottságban elhangzottak alapján nem állapítható meg, hogy hol tart tulajdonképpen a borravaló ügye. Jelenleg a felszolgálói díj az eredeti elképzeléssel ellentétben nem adóköteles, de be kell vallani. Akkor kérdezem én: minek az egész cécó? De úgy tűnik, még ez is változhat. Kiderült például az is, hogy a Gazdasági Minisztérium foglalkozik azzal a rendelettervezettel, hogy a felszolgálói díj alkalmazásával és felhasználásával kapcsolatban lehetőség lesz csak ennek a bevezetése, várhatóan 10-15 százalékos mértékben. Képviselőtársaimmal együtt ezt végképp érthetetlennek tartottuk. Azt ugyanis, hogy ki mennyi borravalót szeretne adni, nem lehet előírni. Ha jó a kiszolgálás, szimpatikus a felszolgáló, akkor az emberek viszonzásképpen szokták adni a borravalót. Viszont ha nem elégedett a vendég, ki az, aki rábírja arra, hogy fizessen borravalót? Állítólag a bevezetés a vendéglátóknál csak egy lehetőség lesz, azaz választható. Akkor meg minek az egész törvényt idehozni? Vagy ki fogja ellenőrizni azt az esetet, amikor az adott vendéglőben nincs ugyan felszolgálási díj, de mégis fizet a vendég borravalót, mert olyan a kiszolgálás? Ez most akkor jogsértő magatartás lesz? Mi a szankció ebben az esetben?

Szintén nem tudunk egyetérteni az alkalmi munkavállalás javaslat szerinti rendezésével. A tűzifa behordása és a kertfelásás ugyanis olyan tevékenységek, amelyeket sok esetben emberiességi okok vezérelnek, vagy a megrendelő, vagy a munkát végző irányába. Ebbe beleavatkozni, bevallásra kötelezni, adót fizetni, a résztvevőket molesztálni teljesen indokolatlannak tartjuk.

Összességében tehát olyan törvényjavaslat van előttünk, ami meggyőződésünk szerint még módosító indítványokkal sem javítható, ami általános vitára sem alkalmas az elmondottak alapján, és amit az általános visszatetszések miatt mindenképpen indokolt lenne visszavonni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 272 2005.09.12. 5:17  261-287

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy Keller képviselőtársam is említette, bizottságunk megosztott volt a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés kapcsán. Abban viszont már vitatkoznék önnel, hogy mi hangzott el ezen a bizottsági ülésen, és ha jól emlékszem, talán ön volt a legelején, aki úgymond egy kicsit keményebb kritikával illette a társaságot.

 

(20.50)

De egy biztos, hogy hosszas vita alakult ki a tevékenység kapcsán azért is, mert nemcsak ellenzéki, de kormánypárti képviselők is több területen véltek felvetni olyan problémákat, akár a működést, akár a finanszírozást, akár a jogi helyzetet illetően, amelyek, úgy gondolom, fontosak, és nem biztos, hogy jó irányba mutatnak.

A részünkre és a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból szembeötlően kitűnik például az, hogy tartós konfliktusok vannak a tulajdonosi testület és az ügyvezetés között, vagy hogy bizonyos, évek óta jelentkező problémákat nem tud a vállalatvezetés megoldani, illetve évek óta vannak olyan javaslatok, akár az ÁSZ, akár a tulajdonosi testület részéről, amelyek nem lettek végrehajtva, illetve amelyekben előrelépés nem történt.

Számba venném ezeket talán egy összegzés erejéig. Az első, ami talán a legfontosabb, az évek óta tartó veszteséges gazdálkodás, amelynek a szerkezete is egyre romlik, némely esetben indokolatlan többletköltségek jelentkezése; korszerűtlen és átgondolandó tulajdonosi szerkezet, konkrétabb feladatmeghatározás hiánya a közfeladatok és a vállalkozási tevékenység vonatkozásában, vezetési és informatikai rendszerhiányok; nincsenek meg a közpénzek felhasználásának teljes körű, átlátható, uniós normáknak megfelelő szabályai, és középtávú és egyéb tervezési hiátusok.

Ha valaki az eredménykimutatást a kezébe veszi, abból szembeötlőek a számok. Az előző évi nettó árbevétel 2 milliárd 150 millió forint, a tárgyévi, vagyis a 2004-es 150 millió forinttal kevesebb. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy mennyi működési támogatást vett fel a cég a költségvetéstől, akkor azt tapasztaljuk, hogy míg az előző évben 1 milliárd 500 ezer, akkor ebben az évben pedig 1 milliárd 800 ezer, magyarul, 300 millió forinttal több működési támogatást vettek fel.

Ebből is leszögezhető, hogy a cég a megalakulása óta először 2002-ben, majd 2003-ban is 142 millió forint, illetve 138 millió forinttal veszteséges volt, ebben az évben pedig 92 millió forinttal. Az rt. működési költségei és ráfordításai ezekben az években nem igazodtak a csökkenő saját bevételekhez, miközben a társaság folyamatosan növekvő összegű támogatást kapott. 2004-ben a társasági működés vonatkozásában, bár 11 elnöki utasítás született, szmsz-re, elnöki és alelnöki utasításokra, munkaköri leírásokra vonatkozóan, de az ÁSZ által feltárt hiányosságok csak részben lettek teljesítve. Nem vezették be az évek óta szorgalmazott teljesítményértékelési rendszert. A közfeladatok ellátásához kapcsolódó társasági szabályok, az állami támogatás társasági igénylésének szabályozása nem készült el. Az előző évinél alacsonyabb, de a tervezettnél nagyobb veszteség annak ellenére következett be, hogy a társaság 2004-ben 27 százalékkal magasabb költségvetési támogatásban részesült.

Folytathatnám és valószínűleg folytatni is fogom ezeknek a hiányoknak a felsorolását. Azt gondolom, hogy a költségvetési bizottság azon ellenzéki tagjai, akik tartózkodtak, illetve nemmel szavaztak a szavazáskor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), helyesen tették ezt.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 250 2005.11.03. 0:53  15-377

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak röviden, államtitkár úr. Nem velünk kell vitatkozni ez ügyben, az ÁSZ leírta a jelentésében az erre vonatkozó adatokat. Ők azt írják - önnel szemben -, hogy az államháztartás nagy ellátórendszereinek reformja nem járt eredménnyel - le van írva -, a rendszerekre fordított kiadások aránya a több mint 6 százalékos létszámcsökkenés ellenére, amiről ön beszámolt, gyakorlatilag változatlan, ami azt jelenti, hogy a rendszer a jelenlegi struktúrájában való további működtetése egyre többe kerül. Ez, azt hiszem, beszédes ahhoz képest, ami mellett ön öt percben próbált itt érvelni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 300 2005.11.03. 13:29  15-377

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb hozzászóló szocialista képviselőtársaim is arra próbáltak kísérletet tenni, amire a 2006-os költségvetésről szóló költségvetési bizottsági vitában a többi kormánypárti képviselő is, azaz szembemenve minden szakértői állásfoglalással és ÁSZ-véleménnyel, arról igyekeznek itt biztosítani minket, hogy ez egy fegyelmezett költségvetés lesz, és hogy a hiány tartható.

A bizottsági vitában viszont arra a kérdésünkre, hogy ezt a reményüket milyen valós pénzügyi folyamatokra alapozzák, bölcsen hallgattak. De hiszen hogyan is várhatnánk el tőlük azt, hogy saját kormányukkal szemben mást képviseljenek! Ugyanis, ha végignézzük az előző éveket, azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt három évben még egyszer sem sikerült tartani a jelenlegi kormánynak a hiányt, akkor miért gondolhatnánk azt, hogy egy választási évben ez sikerülni fog nekik. Persze lehet, hogy a választásokig szépeket fognak mondani, szépeket fogunk önöktől hallani, ígéretekben sem lesz hiány, de mint ahogy remélem, azt önök is tudják, fél év múlva a szavak szavak maradnak, a számok viszont beszédesek lesznek.

Hasonló helyzet várható egy másik be nem váltott ígéretükkel kapcsolatban is. A 619 ígéretből ide emelném a 400 ezer új munkahely létesítéséről szóló vállalást. A pénzügyminiszter úr említette, hogy a jövő évi költségvetési politika egyik fő pillére a foglalkoztatottság bővítése. Gondolom, erről sokuknak itt, a teremben az előző év szeptembere jut az eszébe, amikor Gyurcsány Ferenc úgy jellemezte kormányfői programját, hogy a legfontosabb három dolog: a munkahelyteremtés, a munkahelyteremtés, a munkahelyteremtés. Erre egy év alatt nemhogy csökkent volna, hanem 54 ezerrel nőtt a munkanélküliség. Isten tudja, mi lesz itt egy év múlva a mostani bejelentés kapcsán, ha mondjuk, az eddigi trendet vesszük alapul.

De nézzük komolyan, hol lehet feltalálni ebben a kormány által beterjesztett 2006-os költségvetésben új munkahelyek teremtésére vonatkozó lehetőséget. 2002-ben ennek a bejelentésnek volt egy olyan hátulütője, hogy egy akkori gazdasági környezetben talán ez a beígért 400 ezer új munkahely még tartható is lett volna, és talán egy szocialista-liberális kormánytól el is várhattuk volna. Sajnos nem ez történt. A három év alatt 400 ezer új munkahely helyett lett 400 ezer munkanélküli. Felmerül a kérdés, mit várhatunk 2006-ban. Miből lehetnek új munkahelyek? Alapvetően és talán a legbiztosabb módon a Kékesi úr által említett gazdasági növekedésből. De nézzük meg, 2005-ben is, az akkori költségvetésben is azt láthatjuk, hogy 4 százalék gazdasági növekedést terveztek, ebből 3,6 százalék lett, ami alapul véve az eddig elhangzott számokat, arra volt elég, hogy nőjön, és nem arra, hogy csökkenjen a munkanélküliség. Jövőre sem lesz magasabb a GDP növekedése, sem a PM, sem a szakértők számai szerint. Tehát maximum ugyanott fogunk állni ezen a téren, mint az idén.

Mi jelenthet még segítséget a munkahelyteremtés, foglalkoztatás vonatkozásában? Például olyan kormányzati prevenciók, amelyek közé elsősorban a vállalkozói adó-, vállalkozói elvonáscsökkenéseket szokták sorolni, amivel fejlesztési forrás képződhet a vállalkozásoknál. A 33 eddigi adóemelés mellett végre valamit tesz a kormány a tehercsökkentés terén, ez azonban nem elégséges. A jövő évi adócsomag ugyanis össze sem hasonlítható a Fidesz ez év márciusában beterjesztett radikális adócsökkentési javaslatával.

Vagy hogy példának hozzam ide az ÁSZ-jelentés 22. oldalát, ahol önök is megtalálják azt az ÁSZ-megállapítást, miszerint az szja és a társasági adó következő évi módosításai nem szolgálják sem a versenyképesség fokozását, sem az adócsökkentést, mivel összesen ezen kiadások 40 milliárd forint csökkenést jelentenek, ami egyrészt töredéke az állam éves adóbevételeinek, és töredéke annak is, amit egy évben a vállalkozások beruházási teljesítményértékként elszámolnak. Tehát ebből megint csak nem lehet új munkahelyet remélni.

A foglalkoztatás javításának eszköze lehetne még a beruházási támogatások növekedése. A költségvetés a kis- és középvállalkozások támogatására 19 milliárd forintot tartalmaz.

(20.20)

Hogy ez mennyit jelent, abban a Kereskedelmi és Iparkamara értékelése ad segítséget nekünk. Ha az összeget ugyanis a szektor foglalkoztatottjainak a számával osztjuk vissza, akkor kiderül, egy dolgozóra tízezer forint támogatás jut, vagyis egy jelentősnek mondható, 50 főt foglalkoztató cégre 500 ezer forint támogatás esik. Nos, ennyiből még kifesteni se lehet egy üzemet.

De más szektornál sincs előrelépés. Címzett és céltámogatásokra 63 milliárd forint összeg áll rendelkezésre, azaz pontosan ugyanannyi, mint az előző évben. Különösen fájó az, hogy például a decentralizált területfejlesztési programokra a 2005. évi 22 milliárd forinttal szemben jövőre csak 13 milliárd forintot tartalmaz a javaslat. Tehát igazságosság elve ide, rászorultság elve oda, pont a leghátrányosabb helyzetű térségekbe kerül a kevesebb forrás, mint tavaly, tovább növelve ezzel a leszakadásukat.

Ezzel szemben azt hallottuk bizottsági ülésen, hogy nem lesz gond, mert jövőre jelentősen nőnek az uniós támogatások, ezekből nyilván beruházás lesz, abból pedig új munkahely. Nos, ha a folyamatot nézzük, akkor bár ebben van némi igazság, de azért több probléma is fölmerül. Ismerjük ugyanis az uniós támogatások folyósításával kapcsolatos útvesztőket, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy az uniós források felhasználása a valóságban jóval kisebb arányban teljesül, mint amit szeretnénk, és a folyósítás jelentősen csúszik. Tehát várhatóan ezek a pénzek nem jövőre, hanem jóval később, mondjuk, 2007-es elköltést jelentenek, és nyilván akkor sem beszélhetünk tényleges munkahelyteremtésről, mert a beruházások megvalósulása után következhet a tényleges termelés és munkahelyteremtés.

Itt kell megemlítenem példának okán, hogy 2005-ben is hasonló volt a helyzet, hogy pályázók voltak az uniós forrásokra, sőt nyertes pályázatok is szép számban akadtak, a tényleges folyósítás azonban 15 százalékon megállt, és még arról nem is beszéltem, hogy ez évben pont az önök kormánya állította le ezeket a folyósításokat. Mindenféle nyilatkozatokat irkáltattak alá a szerződött támogatottakkal, mintha ők kérték volna a határidő-módosításokat. Kicsit a helyzet kísértetiesen hasonlít a pártállami időkre, amikor a nép kérte az áremeléseket.

Hallottuk azt is, hogy a megépült autópályák generálják a beruházásokat és a foglalkoztatásbővülést. Nos, kérném, hogy ezzel is csínján bánjunk. Ideidézném Miskolc példáját, mert kis késéssel, igaz, de már egy éve van a városnak autópályás összeköttetése. Nos, ez az alatt az idő alatt egyetlenegyszer sem, de azt megelőző két évben sem jött olyan, meghatározó méretű beruházó, azaz legalább száz főt foglalkoztató vállalkozás Miskolcra vagy a közvetlen térségébe, mint az azt megelőző, 2002 előtti években.

Szóba került még kormánypárti képviselők részéről, hogy novembertől májusig indul egy új közmunkaprogram, ami ellen természetesen elviekben nincs kifogásunk, de ez tartósan nem fogja megoldani a foglalkoztatási gondokat. Merthogy mi lesz a választások után az érintett közmunkásokkal, arról nem szól a fáma.

Említették még kormánypárti képviselőink itt a vitában, hogy a szakképzésre több pénz jut. Azt gondolom, hogy ez természetesen szükséges, de nem elégséges feltétel, mert ahhoz, hogy foglalkoztatottá váljon a már többször átképzett munkanélküli - ezt miskolci példából, ahol már majdnem mindenkit átképeztek, tudom -, munkahelyek is kellenek, nem csak átképzett munkanélküli.

A gyes kiterjesztett munkavállalási lehetősége pedig ellentmondásos hatást sejtet: nem tudni, hogy az édesanyák akarnak-e és tudnak-e élni a bővített lehetőségekkel. Arra vonatkozóan viszont nem igazán hallottam szakmai magyarázatot - pedig ez elhangzott indokként -, hogy az ekho bevezetése is segítené a foglalkoztatást. Mert azt tudjuk, hogy 15 százalék lesz a hozzájárulás mértéke, de ha már itt tartunk, fölmerül a kérdés: hol van abban az igazságosság, hogy, mondjuk, egy egymillió forintos havi fellépti díj után 15 százalék adót kell fizetni, százezer forint alkalmazotti munkabér után pedig magasabb, azaz 18 százalék az adótartalom?

Összegezve tehát: ez a 2006. évi költségvetés nem oldja meg a foglalkoztatás növelésének számunkra is oly fontosnak ítélt feladatát, azaz nem felel meg sem a vállalkozások, sem a foglalkoztatottak, sem a munkanélküliek igényeinek, kizárólag az elhangzott, kormánypárti képviselők által elmondott, dicshimnuszokkal összefüggő luxusbaloldali igényeknek. De még önök sem mehetnek biztosra. Jövő májusig még talán lehet hitegetniük, még talán lehet betlizni, utána azonban össze fog omlani az egész, önök által felépített kártyavár. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
264 22 2005.11.09. 5:17  17-37

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A költségvetési bizottság múlt heti ülésén a tőkepiacról szóló törvény módosításának megtárgyalása kapcsán ellenzéki képviselőtársaimmal együtt tartózkodtunk a törvényjavaslat általános vitára történő elfogadása kapcsán. Tettük ezt azért, mert sok olyan aggály merült fel a beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban, ami kísértetiesen hasonlít a többi, kormány által beterjesztett őszi törvényjavaslathoz, azaz ahhoz a bátortalan magatartáshoz, amelyben a kormányzat nem hajlandó elvállalni, felvállalni semmi komoly, a gazdaságot valóban előmozdító változtatást, hanem látszatcselekvésekre pazarolja energiáját és idejét.

(11.30)

Természetesen a törvényjavaslatban szereplő jogharmonizációval kapcsolatos kötelező változtatásokkal szemben semmi aggályunk nincs - ezt fejezte ki egyébként tartózkodásunk is -, a többi módosító elem azonban többségében aggályos, vagyis nem oldja meg a problémákat, csak ide-oda tologatja azokat, sőt vannak elemek, amelyek bevezetése tovább bonyolítja a tőkepiaccal való szabályozást, indokolatlan többletadminisztrációt hordoz magában.

Részleteiben: a törvényjavaslat az általános indoklás szerint is négy blokkra osztható. E csoportosítás szerint szeretnénk véleményünket megosztani a tisztelt Házzal. Az első blokk javarészt az uniós irányelvvel kapcsolatos jogharmonizációs módosításokat tartalmazza, amelyek nagy részével egyetértünk. De nem tartjuk körültekintőnek azt a szabályozást, miszerint a céltársaság ügyvezető szervének bizonyos hatáskörét korlátozná a javaslat, és azt közgyűlési hatáskörbe utalná. Ez nehezítené a döntési folyamatot, és időveszteséget okozna az ügyekben, mivel a közgyűlés összehívásáig nem haladna előre a vételi ajánlat bírálatának ügye.

Azért sem értjük ezt a szigorítást, mert az uniós irányelvek azt nem kényszerítik ki. A kormány, úgy tűnik, túlságosan is szorgalmas ez ügyben - idézőjelben véve: jó tanuló szeretne lenni -, de lehet, hogy ez csak azért van így, mert a Brüsszel felé más területen meglévő bűntudatát - lásd államháztartási hiány - igyekszik ellentételezni.

 

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A második blokkban a javaslattevő a kockázatitőke-alapokat és azok kezelőit a tőkepiaci törvény hatálya alá helyezné, amelytől a kormány azt várja, hogy az alapok így rugalmasabban, sokkal jobban működőképesek lennének. Véleményünk az, hogy bár némi előrehaladás tetten érhető a javaslatban, de attól még nem várható radikális változás a tőkepiaci alapok megítélésében és mozgásában, hogy most ezen törvény hatálya alá rendezik a sorsukat. Pedig a vállalkozások fejlesztésének egyik fontos, és eddig, valljuk be, kihasználatlan eszköze lehet egy jól működő kockázatitőkealap-rendszer. Azonban ezúttal is csak maszatolás történik az ügyben, és a tényleges lépés megint elmaradt.

A harmadik blokkban a kormány azt javasolja, hogy válasszuk szét a Magyarországon jelenleg egy kezelési egységben lévő központi értéktári és az elszámolóházi tevékenységet. Itt sem érhető tetten az, hogy a változtatással kapcsolatosan milyen többlet keletkezik. Hiszen bármilyen átszervezés először mindig kiadásként jelenik meg: többletadminisztráció. Az átszervezés kapcsán várhatóan lesznek működési anomáliák, a munkaerő-átszervezések mindig ellene hatnak az érdekeltségnek, ezáltal a hatékonyságnak, és még sorolhatnánk. Ezzel szemben nem kézzelfogható az átszervezés eredményessége, nyeresége, és az erre utaló indoklás sem megnyugtató.

Összességében tehát elmondhatjuk, mint ahogy azt már elöljáróban is említettem, hogy némely módosítással egyet tudtunk érteni, van olyan elem, ami támogatható, de sok módosítás, sok elem azonban nem rakja helyre a valós problémát, és mint ahogy a többi, ősszel beterjesztett indítványuk, látszatcselekvés jellegűek, azaz valószínűleg mindegyikkel találkozunk egy év múlva.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 252 2005.11.15. 7:58  17-321

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A költségvetés kapcsán azt vizsgáltam meg, hogy a szocialisták 619 be nem váltott ígérete közül egy miért nem teljesül, ez az egyik legfontosabb ígéret: ez a 400 ezer új munkahely ígérete. Abból a szempontból is megvizsgáltam ezt, mert bizonyára emlékeznek rá, hogy a tavaly szeptemberi miniszterelnöki expozéban Gyurcsány Ferenc maga mondta, hogy három fontos dolgot tart a programja alappillérének: munkahelyteremtés, munkahelyteremtés, munkahelyteremtés. Azt tapasztalhatjuk, hogy egy év alatt nemhogy csökkent volna, hanem 54 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma. Hogy ez, tisztelt képviselőtársaim, mit jelent egy szűkebb térségben, arra például vegyük Miskolcot, ahol én élek. Miskolcon 13 800 főt tartanak ma nyilván, és bármilyen meglepő, képviselőtársaim, ez több mint 2002-ben, a kormányváltás idején volt. Tehát azt gondolom, hogy ez az ígéret teljesül-e a következő évben, az egy fontos kérdés.

Miből lehet ezt teljesíteni? Szocialista képviselők szokták mondani, hogy a gazdasági növekedésből. Ha megnézzük a 2005. évet, magyarul ezt az évet, akkor ez évben 4 százalék tervezett gazdasági növekedéssel szemben a teljesítés 3,6 százalék lett. Ha megnézzük a következő évi növekedési prognózisokat, akkor akár a szakértők, akár a Pénzügyminisztérium vagy a szocialisták saját számításai szerint is ez nem fog emelkedni. S ha mondjuk, ehhez hozzáteszem azt, hogy ezzel a mutatóval csak annyit lehetett elérni, hogy 54 ezerrel nő a munkanélküliek száma, akkor azt gondolom, hogy ez önmagában nem lehet forrása az új munkahelyek megteremtésének.

Mi lehet még forrása? Lehetnek olyan központi kormányzati prevenciók, amiket általában adókedvezményként vagy elvonáscsökkentésként szoktak értelmezni a vállalkozások. Azt tapasztaljuk, hogy az ebben az évben meghozott, jövő évre vonatkozó adótörvények ilyen kedvező mutatókat sem tartalmaznak. Az eddigi 33 adóemelés mellett összesen annyi történt, hogy volt némi korrigálás ez ügyekben a jövő évi választási évre való tekintettel, de az a radikális adócsökkenés, ami elsősorban a társadalombiztosítási terhekben, illetve az élőmunka terheiben valósulhatott volna meg a Fidesz javaslata alapján, az a következő évben nem következik be, és éppen ezért ezen a területen sem várható semmiféle olyan plusz szabad forrás a vállalkozásoknál, amivel beruházásokat tudnak indítani.

De hogy ezt egy másik számmal is alátámasszam: az ÁSZ-jelentés 22. oldalán található az a megállapítása az ÁSZ-nak, hogy a következő évi adóváltozások, -módosulások nem szolgálják a versenyképesség fokozását sem, az adócsökkentést sem, hiszen ezek a kiadások összesen 40 milliárdos csökkenést jelentenek, ez pedig, azért lássuk be, akár az összes befizetett adó vonatkozásában, akár a beruházások teljesítményértékében 5 százalék alatti, tehát nem számottevő javulás.

Vizsgáljuk meg, hogy mit tartalmaz még a költségvetés. Kis- és középvállalkozások támogatása 19 milliárd forint. A kereskedelmi kamara számításai alapján tudjuk igazán mérlegelni, hogy ez mit is jelent valójában, ugyanis ha az ebben a szektorban foglalkoztatottak számával osztjuk vissza, akkor egy foglalkoztatottra, egy dolgozóra ebből a 19 milliárdból mindössze 10 ezer forint jut; ha veszünk egy kisebb vállalkozást, egy 50 főt foglalkoztató üzemet, akkor ennek a cégnek 500 ezer forint a ráeső támogatása. Nos, ebből még az üzemépületet sem lehet kifesteni.

A másik, ami itt szóba került, ez pedig a címzett és céltámogatások kérdése és az egyéb elmaradott térségek fejlesztése. Mi azt látjuk, hogy ezen a területen is nemhogy javulás, hanem csökkenés tapasztalható.

Még egy szóba került, ez pedig egy fontos dolog, a megépülő autópályák kérdése, hogy ez javítani fog a foglalkozásbővülésen. Megint csak a miskolci példát tudom ide felhozni az önök számára: igaz, hogy kis késéssel, de egy éve Miskolcnak van autópályás összeköttetése. Nos, ez alatt az egy év alatt sem, de az azt megelőző két év alatt sem telepedett meg Miskolcon és vonzáskörzetében egyetlenegy olyan jelentős, azaz száz főnél nagyobb beruházás, mint a 2002 előtti időszakban, tehát amikor még nem volt autópálya vagy autópálya közelsége. Ezzel csak azt akarom mondani, az autópálya egy feltétele annak, hogy tényleg legyen foglalkoztatásbővülés, de sajnos az elmaradt adórendszerbeli változások ezt nem követték le, így nem is csodálkozhatunk azon, hogy nem történt meg az áttörés Miskolc és környéke vonatkozásában.

Összegzésként azt mondhatjuk, hogy nem lehetséges jövőre előrelépés a foglalkoztatások területén. Azt gondolom, ebből is érezhető az a közhangulat, hogy a vidék változást akar, a vidék azt szeretné, ha munkahelyekkel bővülnének a települések és a vonzáskörzetek. A Fidesz beadott módosító indítványai sorában, amit előzőleg nem fogadtak el az adótörvényeknél, itt egyetlen fontos foglalkoztatásbővítő módosításunk van, ez pedig a közmunkaprogramokra fordítandó összegek méltó megemelése. Kérem szépen, támogassák ezt, képviselőtársaim.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 258 2005.11.15. 1:17  17-321

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Kékesi Tibor Képviselő Úr! 54 ezerrel több munkanélküli van, és 13 ezerrel több foglalkoztatott, de akkor még mindig negatív a különbség, és ezek a munkanélküliek megvannak. Nem csökkent a számuk, ez a helyzet. Önök mondták, hogy voltak kormányzati eszközök, és föl is sorolta. Nem tagadom, hogy voltak kormányzati eszközök, de mégiscsak oda jutottunk, hogy több munkanélküli lett, tehát ezek a kormányzati eszközök kevesebbek voltak.

4,6 százalék lesz a GDP emelkedése - legyen! Lesz majd, ki tudja? Meglátjuk, hogy annyi lesz-e, de legyen! De ettől még nem lesz kevesebb munkanélküli! Pont az a baj vele, hogy önmagában azt vezettem le a példámból, hogy ez a mutató is kevés ahhoz, hogy ténylegesen javuljon ez a foglalkoztatás, és jövőre sem lesz 4,6 százaléknál több tervezve; benne van a költségvetésben.

Szűcs Erika asszonynak azt szeretném csak mondani, hogy ha az előző városvezetés egyetlenegy zöldmezőt sem hagyott volna, akkor nem tudom, hogy a Bosch, a Delco Remy vagy a Shinwa 100 főnél nagyobb beruházói hova telepedtek volna le.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 36 2005.11.22. 5:21  19-59

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság november 16-ai ülésén ellenzéki képviselőtársaimmal közösen tartózkodtunk az országgyűlési határozati javaslat szavazásakor.

Való igaz, a határozat és maga a koncepció tartalmaz megannyi elemet, amelyek nem kifogásolhatóak, szakmailag helyénvalóak, de ellenzéki képviselőtársaimmal találtunk nem egy olyan területet, amely nem kap kellő hangsúlyt, valamint sok esetben a túlzott általánosítás fedi el a lényeget, megkockáztatva ezzel azt, hogy még távolabb kerülünk a megoldástól.

 

(10.10)

Elhangzott az, hogy az egész anyag múltízű, miszerint inkább igyekszik tompítani a problémákat, halogatni az elkerülhetetlen változtatást. Sok olyan elemet találtunk, amely pontokba szedve támogatható. A gond ezekkel az volt, hogy a jelenlegi kormány gyakorlata ezzel ellentétes, akkor pedig a garancia véghezviteléhez csak lényegi változások útján juthatunk el.

Nézzük a részleteket! Tetten érhető egyfajta kompatibilitási probléma a koncepció és a határozati javaslat között. Ezek közül egyet feltétlenül szeretnék kiemelni. A koncepció részletesen foglalkozik a fejlesztéspolitika prioritásaival, kiemelt területeivel, szám szerint húsz ilyet sorol fel az anyag -, ami részben túl általános, részben pedig túl sok is ahhoz, hogy kezelhető legyen, de azt hiszem, talán ezzel ez a kisebb baj.

Nagyobb probléma, hogy ezek nem találhatók meg a határozati javaslatban. Végképp zavaró az a körülmény, hogy most a miniszter úr a beszédében három ilyen prioritásról beszélt. Ellentmondásos a határozati javaslat célrendszere is: általános célok a 4. pontban, stratégiai célok az 5. pontban; a 6. pontnál új, nem igazán értelmezhető, úgynevezett horizontális szempontok kerülnek felsorolásra, amilyen kategória viszont a koncepcióban nem lelhető föl. Sőt, a 7. pontban arról határozna az Országgyűlés, hogy a már említett, 4. pontban szereplő általános célokat még további öt céllal egészíti ki. Akkor pedig miért kellett ezt feltüntetni korábban? Erre sajnos a bizottsági ülésen sem kaptunk érdemleges választ az előterjesztőktől.

Vizsgáltuk azt is, hogy alkalmas-e az anyag az EU-források hatékony felhasználására. Erre minimális kapcsolódási pontot találtunk egy ötsoros táblázat keretében. Azt gondoljuk, ez kevés. Ezt a munkát nem végezte el a kormány, és az új nemzeti fejlesztési tervhez hasonlóan késedelemben van. Sok képviselőtársam jelezte egyéb problémáját a már említett prioritásokkal kapcsolatban, az anyag ugyanis egyaránt akarja növelni a versenyképességet, bővíteni a foglalkoztatottságot és a területi felzárkóztatást. A cél nemes és ambiciózus, de ezt a három elemet egyszerre fejleszteni eddig még senkinek sem sikerült. Ezért lenne szükséges kijelölni itt is a legfontosabb csapásirányt.

Van olyan terület viszont, ami aránytalanul kisebb hangsúlyt kapott. Az ország lakóinak jelentős része aprófalvas területen él, erre a területre ma a leszakadás, az elszegényedés és a negatív migráció a jellemző. Annak ellenére, hogy tegnap például a parlamentben a miniszterelnök úr is esküt tett a vidék fejlesztése ügyében, és biztosított minket a vidék felzárkóztatásában való elhivatottságáról, az aprófalvas területek fejlesztése az anyagban sajnos nem kap kitüntető figyelmet.

A hosszú távú fejlesztési elképzelésekre általában is igaz, hogy nagy terepet adnak az irreális vágyak számára éppúgy, mint a problémák elmaszatolására vagy az általánosításokra, vagyis a sok beszédre és a kevés konkrétumra. Nos, a kormány a műfaj adta lehetőségeket maximálisan kihasználta. Pedig tudvalevő, hogy ha minden ötletet be akar valaki tuszkolni egy koncepcióba, az az anyag nem lehet igazán ütőképes: ki kell választani azokat a kiemelt területeket, áttörési pontokat, ahol a jelenlegi kedvezőtlen folyamatok megfordíthatók, és pozitív folyamatok indíthatók el.

Változtatni kell tehát ezeken a módszereken, mert így, ahogy a képviselőtársaim is említették, ez az anyag nem több, mint nesze semmi, fogd meg jól.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 110 2005.11.23. 5:27  105-117

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési és pénzügyi bizottság november 6-ai ülésén az ellenzéki képviselők tartózkodtak a közbeszerzési törvény módosítása kapcsán.

Már az elején meg kell hogy mondjam, hogy számos kritika érte kormánypárti oldalról is az anyagot. A képviselők elsősorban a módosítás időszerűségét vitatták, illetve bizonyos részterületek további rendezetlenségét vetették fel; már csak azért is, mert a törvény szinte valamennyi paragrafusában történne változtatás a javaslat szerint, mégis maradt még jócskán elvarratlan szál. Általánosságban is felmerült, hogy az uniós jogharmonizációs kényszert vajon célszerű-e minden esetben - ebben az esetben is - alkalmazni, nem választhatunk-e a hazai viszonyokhoz jobban alkalmazkodó átmeneti megoldásokat.

Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy kötelező-e 2006. január 31-éig megtenni a változtatásokat, már csak azért is, mert az őszi időszakban sok, hasonlóan nagy terjedelmű törvény van az Országgyűlés előtt, és az eredeti törvény is elég sokrétű, így a képviselők ilyen rövid idő alatt nehezen tudják nyomon követni a változtatás valamennyi hatását. De ettől nagyobb baj, hogy a közbeszerzéseket alkalmazók sem, az ajánlatkérők és az ajánlattevők ugyanis épphogy magukévá tették a tavaly nyártól hatályos új törvényt, most jön egy újabb változat. Ezzel a kiszámíthatóság és a következetesség szenved csorbát, ami éppen pont egy másik irányelvünk. Az anyag egyértelmű érdemének lehet betudni ugyanakkor azt, hogy bár sokrétűek a változtatások, az indoklás - ha lehet mondani - még körültekintőbb, részletekre kiterjedő.

De képviselőtársaim bizonyos területeken nem találták ezeket a változásokat kielégítőnek. Például további könnyítéseket látnának szívesen az önkormányzatok által kiírt közbeszerzési eljárásokat illetően, elsősorban azokban az esetekben, amikor szinte nincs is versenyhelyzet, illetve a versenyeztetés nemcsak az önkormányzatnak nem érdeke, de felesleges procedúra valamennyi résztvevő számára, így az ügyek csak lassítva haladnak előre. Ezzel sérülhetnek az egész település vagy a terület érdekei. Ennek persze nem mond ellent az a tény sem, hogy sok esetben maguk az ajánlattevő önkormányzatok élnek vissza a helyzetükkel.

(13.40)

Sok panasz érkezett ugyanis a másik oldalról, az ajánlattevők oldaláról, ők azt nehezményezik, hogy a közbeszerzési törvény nem elég szigorú abban a tekintetben, hogy a pályázat kiírója mennyire kötelezett a pályázatok tartalmának részletezésére, azaz arra, hogy mi a konkrét pályázati elvárása. Ha ugyanis csak általánosságokat fogalmaz meg az anyag az általa elvárt minőségről vagy szolgáltatási teljesítményről, akkor nehéz a kiíró igényeinek megfelelni, illetve azok számára persze könnyebb a helyzet, akik egyéb úton bővebb információkhoz juthatnak hozzá az elvárásokat illetően, magyarán: azok, akik közelebb vannak a tűzhöz. Ez nem segíti a versenyhelyzetet sem, sőt ezáltal társadalmi többletköltség is keletkezik.

Ugyancsak probléma, hogy maguk a sértett pályázók ilyen esetben, de más vélt szabálytalanság esetében sem tudnak, vagy inkább akarnak élni a jogorvoslati lehetőséggel, félve attól, hogy abból csak hátrányuk származhat. Nézze, képviselő úr, én ebben a városban lakom, jövőre is meg szeretnék élni valamiből - mondta nekem az egyik miskolci pályázó egy ilyen ügyben.

Megmagyarázhatatlan számunkra - ez egy másik terület -,s hogy miért kell az árubeszerzések értékhatárát 2 millióról 8 millió forintra emelni. Az indoklás itt nem jogos, miszerint a tapasztalat alapján ez segítené a kisebb önkormányzatokat. Véleményünk az, hogy óvatosabb emelés, azaz 100 százalékos emelés is bőven elég lenne a javasolt 400 százalékkal szemben.

Összességében tehát a törvény beterjesztésének nem a legmegfelelőbb pillanatát választotta a kormány, a sok pótolnivaló és kisebb-nagyobb hiba, a rendelkezésre álló rövid idő miatt sok jó szándékú további javaslatot vehet el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a törvényalkotástól.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
273 108 2005.11.29. 1:57  103-125

LENÁRTEK ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési és pénzügyi bizottság november 16-i ülésén az ellenzéki képviselők tartózkodtak a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága kapcsán.

A Fidesz képviselői úgy ítélték meg ugyanis, hogy bár a javaslat elsősorban jogharmonizációs célzatú, most mégis kiváló lehetősége lett volna az Országgyűlésnek arra, hogy rendezzen elsősorban a médiák irányában fennálló problémákat, a törvény ez idáig meglévő hiányosságait. Tudjuk, hogy az ÁSZ évek óta súlyos hiányosságokat vél felfedezni az ORTT működésében is. Tudjuk, hogy sok esetben kapott bírálatot az ORTT a túlköltekezése miatt, maga a költségvetési bizottság is szinte minden ülésszakban kénytelen foglalkozni a szervezet problémáival, ezek közül kiemelve a sok esetben szabálytalanul áthúzódó költségvetési tételeket.

Képviselőtársaimmal azt is furcsálljuk, hogy a kereskedelmi televíziókkal további öt évre meghosszabbították a frekvenciaszerződéseket, ahelyett, hogy újrapályáztatták volna. Így - egyes vélemények szerint - a kormány mintegy 30 milliárd forintos bevételkieséssel terhelte a központi költségvetést.

Most alkalom lett volna e problémák orvoslására, de a kormány bátortalansága miatt ezúttal ez is elmaradt. Ezért tartózkodtunk a szavazáskor.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)