Készült: 2024.03.29.10:45:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

235. ülésnap (2012.11.07.), 74. felszólalás
Felszólaló Dúró Dóra (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:59


Felszólalások:  Előző  74  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elsőként arról a szemléletről, azokról az indokokról szeretnék beszélni, amelyekkel a kormányoldal próbálja alátámasztani az állami szerepvállalás növelését a közoktatásban.

Úgy gondolom, nem ördögtől való gondolat az, hogy növekedjen az állami szerepvállalás, főleg a finanszírozás tekintetében, éppen azon okok miatt, amikről itt már korábban beszéltünk. Óriási különbségek vannak ugyanis nemcsak az oktatási intézmények között, hanem az is egy hatalmas probléma, hogy a gyerekeknek a saját környezetükből hozott különbségeit nemhogy csökkentené az oktatási rendszer, hanem még növeli. Tehát aki szegény gyerekként, hátrányos helyzetű gyerekként kerül be a magyar oktatási rendszerbe, nagyon nagy valószínűséggel még inkább leszakad, míg aki otthonról hoz egy olyan hátteret, amely biztosítja számára az anyagi és egyéb megbecsültséget, az nagyon valószínű, hogy továbbra is meg tudja tartani vagy még inkább növelni tudja ezt a státusát. Tehát nemcsak az a probléma, hogy az oktatási intézmények között megvan ez a különbség, hanem az egyébként a családokban meglévő különbségeket még növeli is, ezért indokolt az, hogy az állam ezzel a problémával valamit kezdjen.

Egyetértünk azzal a szándékkal, hogy az állami szerepvállalást növeljük, hiszen ez egy jó megoldás lehet - bár nem kizárólagosan lehet jó megoldás, de egy jó megoldás lehet - arra, hogy orvosolni tudjuk vagy legalábbis csökkenteni tudjuk ezt a problémát. Azonban a megvalósítás módja, ahogyan ez az Országgyűlés elé került, az már nagyon sok kivetnivalót hagy maga után.

Egyrészt önmagában a finanszírozás kiegyenlítése nem fogja, legalábbis rövid távon biztosan nem fogja magával hozni a színvonal kiegyenlítődését is. Ezekben az iskolákban nemcsak a pedagógusok bérezése a probléma, hanem egész egyszerűen mások a gyerekek is, akik akár Csengersimán, akár valamelyik budai általános iskolában vagy akár középiskolában bekerülnek az oktatási rendszerbe. De még rengeteg olyan körülményt fel tudnánk sorolni, ami előrevetíti azt, hogy önmagában az állami szerepvállalás növelése nem biztos, hogy eredményre fog vezetni.

Egy olyan átfogó társadalmi problémáról beszélünk ugyanis, amelynek az oktatás nem egy kizárólagos része, bár kétségkívül döntő része, de rengeteg más összetevője is van. A gyerekek körülményeit, az egész életüket kellene gyakorlatilag közelebb hozni egymáshoz. Illetve nem is az a cél feltétlenül, hogy olyan módon hozzuk közelebb, hogy a jobb módú, jobb színvonalú oktatásban részesülő gyerekektől elvegyük a lehetőséget, leginkább az lenne a cél, úgy gondolom, mindannyiunknak, hogy a rossz körülmények között élő családokat, gyerekeket segítsük, hogy minél inkább növelhessük az ő jólétüket.

A színvonal kiegyenlítése tehát egy legitim indok lehet, de úgy érzem, hogy a megvalósítás módjában a fürdővízzel együtt a gyerekeket is kiöntik. Nagyon hosszú ideje folyik már ez a vita az állami szerepvállalás növeléséről, és több megoldási javaslat is érkezett egyébként a kormányoldalról, magától a tárcától is, hogy a fenntartást csak a kistelepülésektől venné át az állam, a nagyobb települések, amelyek vállalják ezt, és anyagi ráfordítást tudnak biztosítani, megtarthatnák ezt a lehetőséget. Úgy gondolom, hogy ez a differenciálás szerencsésebb lenne, mert az önkormányzatok így megalázó helyzetbe kerülnek.

Ebben az előterjesztésben is számos olyan pont van, ami azt vetíti előre, hogy az önkormányzatok eddigi munkáját nem becsüli meg az államosítással a kormány, például az ingó vagyon elmozdíthatóságának a lehetősége. Nagyon sok olyan önkormányzat van, amely tudatosan, tervezetten nagyon sok energiát, pénzt, időt fektetett abba, hogy az iskola felszereltsége, az ingó vagyona színvonalas, minőségi legyen, és hogyha ezt a központ most az államosítást követően egyoldalúan bárhova elmozdíthatja, az egy igazságtalan rendszert hoz létre. Nem becsüli meg azokat az önkormányzatokat, amelyek eddig felelősen gazdálkodtak, gondot fordítottak arra, hogy ezek a tárgyak megfelelőek legyenek, színvonalasak legyenek, és elvehetik tőlük, legalábbis ennek a lehetősége benne van a törvényben, az ellenkezőjére pedig garanciát nem látunk.

A színvonal kiegyenlítése azonban abból a szempontból is problémás - mert itt elhangzott többször -, hogy a nagyobb, gazdagabb önkormányzatok vesztesei lesznek ennek az előterjesztésnek, mégis megvan a lehetőségük arra, hogy az alapfeladatokon túli szolgáltatásokat nyújtsanak a gyerekeknek, ha a központtal erre szerződést kötnek. Tehát akkor mégis ilyen módon benne marad az állami szerepvállalás növelésével is, az állami fenntartásba vétellel is az a lehetőség, hogy egy olyan önkormányzat, amely megengedheti magának és tud erre forrást biztosítani, továbbra is olyan szolgáltatásokat nyújtson a gyerekeknek, amelyekre máshol nem lesz lehetőség, szintén az önkormányzat költségvetése, illetve annak hiányosságai miatt. Ilyen módon nem lehet akkor a színvonalat kiegyenlíteni, hiszen ez az elem megmarad, ami az önkormányzatok különböző költségvetési helyzetéből adódik, továbbra is különbséget lehet tehát tenni az önkormányzatok vagyoni helyzetétől függően. Lehet, hogy akár rövid távon nem lesznek képesek az önkormányzatok erre, vagy nem lesznek képesek olyan mértékben, mint ahogy korábban ezt meg tudták tenni, az elvonások miatt, de hosszú távon ez a lehetőség benne marad ebben a rendszerben. Ezzel tehát nem szűnik meg az a legfőbb érvük, az a legfőbb probléma, a legfőbb különbséget okozó ok, ami ezeket eredményezte.

A második témakör, amiről szeretnék beszélni, az a garanciák és a költségvetés helyzete. Ez nem egy elhanyagolható kérdés. Úgy gondolom, hogy gyakorlatilag nem látunk arra garanciát, hogy az állami szerepvállalás növelésével, illetve az állami fenntartásba vétellel egyrészt továbbra is fognak működni ezek az iskolák, másrészt hogy a pedagógusbérek rendezése a későbbiekben semmilyen problémát nem fog okozni.

Amikor az oktatási bizottság vendége volt Marekné Pintér Aranka, a KIK megbízott vezetője, akkor kiderült számunkra, hogy a KIK költségvetéséből 170 milliárd forint hiányzik a jövő évre vonatkozóan. Tehát hiába veszi át az állam a fenntartást, ha ő maga sem tudja finanszírozni az iskolák működését, és nem tudja tovább ezeket a feladatokat ellátni.

A költségvetés hiányzik, másrészt ezzel az október 20-án kelt, Gloviczki helyettes államtitkár úr által a kormány elé terjesztett dokumentumból is az derült ki, hogy sem a személyi, sem az anyagi feltételek nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ez az átadás-átvétel gördülékenyen megvalósuljon. Tehát sem magának a folyamatnak a személyi és anyagi feltételei nem állnak rendelkezésre, másrészt úgy tűnik az elnök asszony tájékoztatása alapján, hogy a következő évre a központi költségvetés sem biztosítja a kellő fedezetet. Ezek azt vetítik előre számunkra, hogy bizony a közoktatás nem azzal a mennyiségű iskolával és nem annyi pedagógussal fog működni már a következő évtől sem, mint amennyivel most működik.

(11.20)

Magyarul: iskolabezárásokra, pedagóguselbocsátásokra lehet számítani, ha igaz az, amit helyettes államtitkár úr és az elnök asszony, Marekné Pintér Aranka elmondott.

Azt sem látjuk, hogy azoknak az önkormányzatoknak, amelyek tovább fogják működtetni az iskoláikat, honnan lesz meg erre a fedezete - erről részletesebben majd Hegedűs Lorántné képviselőtársam fog beszélni -, hiszen tudjuk jól, hogy nem automatikus a 3 ezer fő feletti vagy alatti települések esetében sem a működtetés megtartása, illetve az arról való lemondás.

A harmadik dolog egy eljárási kérdés, ami most sokkal többnek tűnik és sokkal több is, mint önmagában egy eljárás. Az, hogy ebből az évből január 1-jéig 35 munkanap van hátra, és az Országgyűlés most kezdi el a törvény tárgyalását, egész egyszerűen felháborító. Ha egy párt megszerzi a kormányzáshoz szükséges felhatalmazást és átveszi a kormányzást 2010 májusában, amikor már remélhetőleg tudták azt, hogy egy ilyen nagyszabású átalakításra fognak sort keríteni az oktatásban, akkor ezt nem harminc nappal az átalakítás lejárta előtt kellene benyújtani az Országgyűlésnek.

Ha önök tudatosan, tervezetten készültek arra, hogy állami fenntartásba fogják venni az iskolákat, akkor ennek egy nagyon pontos, nagyon részletes menetét ki kellett volna dolgozni, ezt meg kellett volna tervezni, és a tervezés időszakában vagy a későbbiekben bekövetkező változások során is lehetett volna még az időpontokat módosítani. Nagyon régóta egyértelmű ugyanis sokak számára, hogy ez az átadás-átvétel egy rohammunka lesz, és óriási feladatokat ró az önkormányzatokra. A törvényben felsorolt háromoldalas leltárt kell elkészíteni minden egyes iskolában, ami egész egyszerűen elképesztő. Ha normál menetben fogadjuk el a törvényt, akkor az önkormányzatoknak körülbelül húsz munkanapjuk lesz arra, hogy ezeket a szerződéseket a központtal megkössék. Húsz munkanap egy olyan dologra, amit a kormány, a minisztérium több mint két éve tudatosan megtervezett. Nem tudom, milyen tervezés az, hogy húsz munkanapot hagyunk egy ilyen hatalmas, rengeteg problémát és feladatot felvető átadás-átvételre.

Úgy látjuk a magunk részéről, hogy sem az idő, sem a költségvetés, sem a garanciák nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy sikeresnek legyen mondható ez az állami fenntartásba vétel.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  74  Következő    Ülésnap adatai