Felszólalás adatai

(19.30)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A máriapócsi kegyhelyről és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája egy szimbolikus időpontban, a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye megalapításának centenáriumakor történik. Tiszteletre méltó az a benyújtói szándék, hogy az Országgyűlés a magyar görög katolikus közösség szolgálatáról határozatban megemlékezzen, és ez az alkalom jó lehetőség egy számvetésre is, beszédemmel ehhez kívánok néhány szempontot nyújtani.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A görög katolikus egyházmegye megalapításának nagy szószólója Szabó Jenő főrendiházi tag, egy szűk évvel a Christifideles graeci kezdetű bulla megjelenése előtti szavaival vezetem be gondolataimat, amelyek szintén e ház falai között hangoztak el. Idézem: "Nem akarom túlozni a dolgot, de igenis állítom, hogy itt nem kevesebbről van szó, mint emancipációjáról annak a 250 ezer főből álló népcsoportnak, amely érdekében felszólaltam. Ezt az emancipációt csak egy külön intézmény létesítése által lehet elérni, csakis egy külön magyar egyházmegye dokumentálhatná intézményesen, tehát elvitathatatlanul, hogy görög katolikus magyarság és görög katolikus magyar inteligentia nemcsak tényleg, hanem jogilag is létezik."

Szabó Jenő száz évvel ezelőtti gondolatai annak az alulról jövő kezdeményezésnek adnak hangot, amelyet a görög katolikus magyarság az 1800-as évek eleje óta szorgalmazott, jelesül a magyar görög katolikusság létének elismerését és azokat a jogokat, amelyeket a más nemzetiségű görög katolikusok már évszázadok óta gyakorolhattak a Kárpát-medencében, jelesül a magyar görög katolikus pasztorációt ellátó egyházmegye felállítását és a magyar liturgikus nyelv bevezetését.

Ahogy beszédében is megfogalmazza, csupán annyi a kérésük, hogy ne a diplomáciai megfontolások, hanem a tényleges helyzet határozza meg a magyar görög katolikusság sorsát. És végül is e szenvedélyes sorokban is érvényre jutó kérelem 1912-ben meghallgatásra talált az Apostoli Szentszéknél, amikor is X. Pius pápa június 8-án kiadott Christifideles graeci kezdetű bullájával kanonizálta az új egyházmegyét.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a döntés egy folyamat, egy kálváriaút vége volt, viszont egy másik folyamat, a lehetőségként kapott keretek kitöltésének a kezdete is, s mindezen lehetőség a történelem egy nagyon nehéz időszakában adatott meg, így az eredményeket ennek függvényében kell szemlélnünk. Amikor visszatekintünk erre a száz évre, úgy gondolom, a legfontosabb feladatunk számba venni a reánk bízott javakat, a velük való sáfárkodást, hálát adni elsősorban a Jóisten felé, hogy adott feladatot és munkást is hozzá, akik az egész nemzet javát szolgálták, világháborúk és diktatúrák által sújtott évszázadban.

Ez a kegyelem ad lehetőséget arra, hogy most egy évszázaddal az egyházmegye megalapítását követően elmondhatjuk, hogy voltak sokan, akik azon munkálkodtak, hogy ez az egyházmegye be tudja tölteni a küldetését, azt a pasztorációs szerepet a magyar görög katolikus közösségben, amely miatt oly sokan várták a megalakulását, és ez a várakozás mára százszoros, sőt ezerszeres termést hozott a külső körülmények ellenére is. A görög katolikus közösség az intézményesülés lehetőségének elnyerése óta számarányához képest különösen jelentős terhet vállal magára az ifjúság nevelése és a szociális gondoskodás területén, előbb a népfőiskolai mozgalomban vállalt jelentős szerepet, majd a kommunizmus időszakában bekövetkezett kényszerű hallgatás évtizedei után az intézményesülés folyamatos, és különösen impozáns az a munka, amelyet az oktatás területén a borsodi kisfalvakban, valamint a szociális gondoskodás terén Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye településein végeznek.

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy miközben a magyar nemzet sajnálatos módon fogyatkozik, a magyar görög katolikus közösség minden népszámláláskor számszerűleg gyarapszik, mert él benne a hit Istenben, nemzetünkben, családunkban, a megmaradásban. Úgy gondolom, hogy a mai morális válság közepette erre óriási szükség van, óriási szüksége van a társadalomnak és a nemzetünknek is, és nagyon jó, ha ezt jeles alkalmakkor az Országgyűlés kimondja.

Tisztelt Országgyűlés! Észre kell vennünk, hogy a társadalomnak igenis szüksége van arra a szolgálatra, amelyet az egyház biztosít, hisz ha az egyházi közösségek nem érnek el Magyarország legkisebb falujának utolsó házáig is, akkor lesznek olyan települések, amelyek jó és biztató szó, a szó legnemesebb értelme szerint közszolgálat nélkül maradnak, reménység nélkül maradnak. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy az új alaptörvény kimondja: az egyház és az állam együttműködik a társadalom javának, a közjónak a szolgálatában.

A nemzeti együttműködés kormánya komolyan veszi az alaptörvényben is kimondottakat, a társadalom javának előmozdítását fókuszba állítva alakítottuk ki a magyar görög katolikus közösséggel való együttműködést is. Mind a Hajdúdorogi Egyházmegyével, mind a Miskolci Apostoli Exarchátussal való együttműködés sarokpontja a társadalom érdekében végzett érték- és közösségteremtő szolgálat együtt látása. Annak a társadalom közeli, ember közeli létnek, amelynek a görög katolikus egyház történetében nagyon nagy hagyományai vannak, és ezt sosem intézmények, hanem a felebaráti szeretet eszménye tette teljessé, a mai rohanó, lelki, szociális, gazdasági, morális válsággal terhelt világunkban különösen is felértékelődik a jelenléte.

Az elmúlt évben is számos olyan programban tudtunk együttműködni, amely keretében a kis falvakban, valamint nagyvárosi szórványban élő közösségek pasztorációját erősítették meg, különböző lehetőségekkel támogattuk a görög katolikus közösség szociális és oktatási szerepvállalását, az azon alapuló programokat, és kiemelt figyelmet szentelünk a cigánypasztorációs tevékenységüknek is.

A határozati javaslat feltünteti azt is, hogy nem csupán az anyaországban, hanem a határon túl is élnek magyar nemzetiségű görög katolikusok, akik nagyon sok áldozatot hoztak az elmúlt évtizedekben hagyományaik és anyanyelvük megtartása érdekében, melyet a mai napig immár újra legálisan őriznek.

A határozat másik részében kimondja, hogy a magyar görög katolikusság lelki központja, Máriapócs nemzeti kegyhely és a máriapócsi bazilika kiemelt jelentőségű nemzeti kincs. Máriapócs jelentősége túlmutat a falu és a megye közösségén, több százezer zarándok érkezik ide az ország számos pontjáról és a határon túlról is. Úgy gondolom, hogy kulcsfontosságú az ország jövője szempontjából is, hogy meg tudjuk-e becsülni páratlan kulturális értékeinket, és tudunk-e élni az ebben rejlő lehetőségekkel.

Úgy gondolom, beszámolóm alapján az is egyértelmű, hogy a kormány az elmúlt másfél évben is már a határozati javaslat szellemiségét tükrözve tekintett a görög katolikus közösség társadalmi tevékenységére. Mindezek alapján tehát tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a kormány az országgyűlési határozati javaslatot támogatja, és kérem, hogy az Országgyűlés, a Ház is támogassa és fogadja el ezt az országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)