Készült: 2024.03.29.14:52:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

3. ülésnap (2006.06.08.), 68-74. felszólalás
Felszólaló Pokorni Zoltán (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:59


Felszólalások:  Előző  68 - 74  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nehéz lenne megmondani, hogy hány órája, talán hat órája folyik már a kormányprogram vitája. Volt időm elgondolkozni, hogy végül is mi értelme van ennek a vitának, egymás mellett beszélünk-e el, ki-ki a maga közönségéhez, választóihoz szól, vagy van-e egyáltalán esély bármilyen kérdésnek az érdemi tisztázására, akarnak-e egyáltalán őszintén szembenézni néhány kérdéssel.

E tekintetben a miniszterelnök úr, miniszterelnök-jelölt úr bevezetője nem sok jóval biztatott; olyan általánosságokat járt körbe, ami inkább a mellébeszélés felé húzta el a napot. Az államreform nem lényegtelen dolog, de hát pontosan tudjuk, hogy ennek inkább szimbolikus, morális jelentése van, ahogyan talán ön fogalmazta meg, az állam magán kezdi, de ettől az a magyar költségvetést, államháztartást fenyegető válság, 10 százalék körüli államháztartási hiány nem fog megoldódni. Morálisan fontos, de azért valljuk be, itt az ön beszédében és a fölszólalók körében is ez inkább afféle pótcselekvésként, gumicsontként jelenik meg.

Én ennél sokkal fontosabbnak és fájdalmasabbnak látom azokat az intézkedéseket, amiket az oktatás, az egészségügy területén önök jeleznek - nem mindent mondanak el őszintén, de jeleznek -, és amiről a súlyához képest most nem beszélünk világosan.

Az szerepel az önök programjában, hogy a gyerekeink, a magyar diákok 50 százaléka, akik ma önköltséges képzésben vesznek részt, legalább annyit kell hogy fizessenek, amennyibe az ő képzésük, a képzési normatíva, illetve a fenntartási normatíva kerül. Ezt ma a törvény megszabja; nem olyan régen, 2005-ben módosítottuk legutóbb a törvényt, annak 3. számú melléklete ezt leírja. Leírja, hogy ez a nemzetgazdasági átlagkereset hányszorosa. A nemzetgazdasági átlagkereset a 2005-ös adat szerint 158 ezer forint. A legolcsóbb képzés a nemzetgazdasági átlagkereset két és félszerese; az óvónő, a tanítónő 380 ezer forintot kell hogy fizessen, szemben a mai önköltséges árakkal, a 70-80 ezerrel. A legdrágább képzés - orvosi, művészeti képzés - másfél millió forint. Tudom, hogy ön Pápán született, azt is hallottam egy riportfilmben, hogy az ön szülei szegény emberek voltak. Az enyémek is. Biztos vagyok benne, hogy sem az én szüleim, sem az ön szülei nem tudták volna kifizetni a közel 400 ezer forintot - ön tanítónak, tanárnak készült -, sem a másfél millió forintot, ha orvosnak készül valaki.

Ausztriában két éve van tandíj, törvény rögzíti. Tudják, mennyi a bécsi egyetemen a tandíj? 400 euró - 100 ezer forint. Az az abszurd helyzet áll elő hamarosan Magyarországon, hogy egy szegény család gyermeke nem engedheti meg magának, hogy Budapesten tanuljon, mert négyszer annyit kéne fizetnie, mintha Bécsben járna egyetemre. (Kuncze Gábor: Most nem mondasz igazat!) Abszurdum! (Kuncze Gábor: Nem mondasz igazat! Az abszurdum az!)

Kedves Kuncze Gábor! Én tisztelettel végighallgattam a tiszteletlen megjegyzését, és kérem, ne folytassa. (Kuncze Gábor: De én nem mondtam hülyeségeket, azért hallgattad végig! - Moraj a Fidesz padsoraiban.) Befejezte, elnök úr? (Kuncze Gábor: El se kezdtem! - Zaj, derültség.) Ha viccet kíván mesélni, szívesen meghallgatjuk. (Kuncze Gábor: Nem értenéd, az a probléma vele! - Hangos moraj, közbeszólások a Fidesz padsoraiban. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Pokorni képviselő urat illeti a szó.

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Nos, Kuncze Gábornak majd külön egyszer elmagyarázom. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

A gyerekek felére vonatkozik ez. Ezeknek a diákoknak most és radikálisan rontják a helyzetét, sokuknak adott esetben lehetetlenné teszik a tanulmányait.

A gyerekek másik fele az, aki eddig, úgymond, államilag finanszírozott képzésben vett részt. Önök azt javasolják, hogy felejtsük el ezt a kifejezést, és ezentúl maximum csak állami előfinanszírozásról beszéljünk, hiszen nekik majd utólag kell kifizetni a képzési költségüket, és azt olvasom a programban, hogy az ő számlájuk megegyezik majd ezzel az összeggel, a most önköltséges képzésként említett összeggel. Még egyszer, emlékeztetőül: a legolcsóbb képzés 380 ezer forint évente, a legdrágább pedig másfél millió forint évente. Ez azt jelenti, hogy egy pedagógus a diploma mellé, amikor a rektor cérnakesztyűbe bújtatott kézzel átadja majd neki, akkor kap egy csekket 1,9 millió forintos számlával, egy orvos pedig 7-9 millió forintos csekket kap, amit majd élete során fizet.

Önök azt a látszatot igyekeznek keletkeztetni, szerintem eléggé álszent, mondhatni, hazug módon, mintha ez csak a gazdagokra vonatkozna majd, a magas keresetűekre, fizessék meg ők a képzési költségüket. Hiszen a minimálbér negyvenszerese fölötti éves jövedelemtől lép majd életbe ez a 6 százalékos értelmiségi adó. Jó ez a minimálbér negyvenszerese. Írhatták volna azt is, hogy ha tíz év alatt a minimálbér négyszázszorosát keresik, mert - számoljuk ki - ez azt jelenti, hogy mindenki, akinek a havi keresete eléri a 208 ezer forintot, annak fizetnie kell. Minden közalkalmazott, aki nettó 130 ezer forintot keres, az fizet. Nem tudja szerintem mindenki, hogy mennyi ma Magyarországon a szellemi foglalkozásúak bruttó átlagkeresete, az átlag: 222 ezer forint. Az átlag alattiak is fizetik már ezt az értelmiségi adót. Kérdés az, hogy vajon... (Kuncze Gábor: És a kezdőké?) Kuncze Gábor pártelnök úr, hagyjon már engem békén! (Taps és derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban. - Az elnök csenget.) A kocsmában lehet, hogy így van... (Kuncze Gábor: A parlamentben is!), a parlamentben viszont talán nem kéne így lennie. (Kuncze Gábor: Csak reagálni szokás, nem megsértődni! - Nagy zaj.)

ELNÖK: Képviselő Urak! Pokorni Zoltánt illeti a szó.

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kérem, hogy Kuncze képviselő urat néha intse nyugalomra. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Tanácsot még nem kérek, képviselő úr.

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Megpróbálom fölidézni, hogy hol tartottam, mielőtt a képviselő úr belekiabált. (Kuncze Gábor: Hogy mennyibe kerül az átlagnak a képzési hozzájárulás.) Köszönöm. (Kuncze Gábor: Látod, és még te mondod, hogy hagyjalak békén!) Tehát mindenki, aki mondjuk, közalkalmazottként nettó 130 ezer forintot keres, annak fizetnie kell. Vajon mi értelme van? Most március 1-jén lépett hatályba a felsőoktatási törvény, durván száz napja. Ebben a törvényben az szerepel, hogy minden magyar állampolgárnak képességei alapján joga van egy ingyenes diplomára. Fél éve fogadtuk el ezt a törvényt, száz napja lépett hatályba. Mindenki 12 évfolyamot ingyen tanulhat Magyarországon. Vajon mi vezette önöket arra, hogy szemben a száz nappal ezelőtt, igaz, a kampányban mondott szép és zengzetes ígéretekkel - minden szép lesz, minden jó, a jólét erős -, most az ellenkezőjét tegyék, minden korábbi fogadkozásukkal szemben most fölemeljék az áfát vagy épp bevezessék a tandíjat? Mi értelme a tandíjat bevezetni ezen a módon?

Lehetne az egyik magyarázat, hogy oly nagy a költségvetési hiány, akkora lék tátong a "Költségvetés" feliratú óceánjáró oldalán, hogy bármivel, ami a kezünk ügyébe esik, be kell azt tömni, el kell rekeszteni ezt a rést. De nézzük csak meg jobban! A gyerekek fele valóban brutálisan meg lett sarcolva, de a másik felénél ez csak 2007-től, felmenő rendszerben lép életbe, és 2010-2015 között jön talán ebből néhány milliárd forint a költségvetés számára, tehát ezt a rést ezzel az eszközzel nem lehet betömni.

(15.40)

Mi akkor a magyarázat? Két lehetséges út van. Az egyik: vagy nem ezt akarják csinálni, hanem úgy járnak el, ahogyan eljártak az előző ciklusban a támogatott lakáshiteleknél, hogy először csak kisebb szűkítés, majd egy nagyobb kiterjesztés, először csak felmenő rendszerben vezetik be az értelmiségi adót, majd mindenkire, akinek diplomája van, hiszen mi oka lenne, hogy csak a most tanulók fizessék meg a diplomájuk árát (A kormánypárti padsorok felé mutatva:), ön, ön vagy éppen ön, miért nem. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Ez már bizony jelentős bevételt hozna a költségvetés számára. Ez az egyik opció, nem hiszem, hogy ma bevallanák, ha ezt terveznék titokban, mert akkor miért titkolnák el.

A másik lehetséges út, hogy nem a költségvetési hiány a magyarázata ennek, hanem más oka van. A tandíjról önök azt mondják, hogy nem zárja el a fiatalok, a szegényebb családok gyermekei elől a tanulás útját, hiszen azt majd utólag kell fizetniük a keresetükből. Ez nincs így. Amikor 1995-ben Horn Gyula kormánya Bokros Lajos idején bevezette a tandíjat, 14 százalékkal esett, zuhant a jelentkezések száma. 14 százalékkal kevesebben kísérelték meg egyáltalán az egyetemre, főiskolára való bejutást. Az elmúlt négy évben, az önök első kormányzásának az idején 20 százalékkal csökkent az egyetemre, főiskolára jelentkező diákok aránya, és ezt nem magyarázza a demográfiai csökkenés, ennél jóval nagyobb volt a csökkenés.

Az önök elmúlt négyéves kormányzása alatt összességében 15 ezerrel kevesebb gyerek juthatott be teljes értékű, egyetemi, illetve főiskolai végzettséget nyújtó képzésre. Itt van előttem a rektoroknak kiküldött levelük, amiben a jövő évre a képzési keretszámokat megtervezik. 10 százalék további csökkentést javasolnak csak a következő évre. Azaz önök az elmúlt négy évben is már zárták azt a kaput, amin keresztül följuthat valaki, előrejuthat valaki, mert igenis ma Magyarországon az egy hallatlan nagy érték, megbecsülendő érték, hogy a magyar családok és a magyar gyerekek az előrejutás, a társadalmi felemelkedés lehetőségét a tanulásban látják; nem a seftelésben, nem az ügyeskedésben, a privatizációban, hanem abban, hogy energiát, pénzt, időt szánnak arra, hogy tanultabbak legyenek. És mindenki, aki ezt a törekvést segíti, az jót tesz Magyarországnak, és mindenki, aki szűkíti a fölemelkedés, az előrejutás lehetőségét, az árt az országnak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ezt a kaput, amin keresztül egy szegényebb család gyermeke ma előrejuthat, fölfele léphet, ezt a kaput önök az elmúlt négy évben beljebb zárták. Van még rés, előre lehet jutni, de jóval szűkebb, mint négy évvel ezelőtt. Most ezzel a döntésükkel pedig valóban komoly társadalmi csoportok orrára csaphatják ezt a kaput, döndül, lakatot rá, és aki fönt volt, az fönt marad, aki pedig lentre született, az ott is marad. Kell-e nekünk egy ilyen rendiesebb, zárt magyar társadalom, ahogyan az előbb itt elhangzott, egy latin-amerikai típusú magyar társadalom? Azt gondolom, nem kell, és őszintén remélem, hogy önök sem egy ilyen Magyarországot, egy ilyen új Magyarországot akarnak. Gondolják végig az intézkedésük hatását! Visszarettenti, visszahőkölteti a szerényebb jövedelmű vagy szegény családok gyermekeit a továbbtanulástól az, ha azzal kell számolniuk, hogy egy kétmillió forintos vagy tízmillió forintos számlát kapnak a diplomával együtt a kezükbe.

Azokat az energiákat, amiből Magyarország valóban épülhetne, gyarapodna, szellemi, lelki, emberi energiákat, ezeket vágják derékba, ezeket metszhetik el ezzel a meggondolatlan intézkedésükkel. Költségvetési hasznát nem látom, a társadalmi kárát pedig felbecsülhetetlennek érzem. Fontolják ezt meg! Azt gondolom, sok kérdésről lehetne még beszélni az oktatás területén: kistelepülésekről, pedagógusok elbocsátásáról, óraszámemelésről. Fogunk még erről vitatkozni rengeteget. De ebben az egy kérdésben, úgy érzem, talán van remény arra, hogy önökkel, a választásokon győztes Szocialista Párt, a választásokon is szereplő szabad demokrata párt képviselőivel (Szórványos derültség az MSZP és a Fidesz soraiban.) talán ebben az egy kérdésben szót érthetünk, mert remélem, hogy ezt sokan fontosnak tartják.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  68 - 74  Következő    Ülésnap adatai