Készült: 2020.04.07.10:31:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

157. ülésnap (2000.09.08.),  1-103. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 4:32:16


Felszólalások:   1   1-103   103-117      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik az Országgyűlés mai ülésnapjának munkáját.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 5. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Vidoven Árpád és Kapronczi Mihály jegyző urak lesznek segítségemre.

 

Soron következik az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/2977. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/2977/1-10. számokon kapták kézhez.

Felkérem a jegyzőt, ismertesse a mai napon rendelkezésre álló időkeretet.

 

DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A képviselőcsoportok és a független képviselők rendelkezésére álló időkeret:

Fidesz-Magyar Polgári Párt: tévé előtt 42 perc, adásidőn kívül 71 perc; Magyar Szocialista Párt: tévé előtt 45 perc, adásidőn kívül 68 perc; Független Kisgazdapárt: tévé előtt 24 perc, adásidőn kívül 14 perc; Szabad Demokraták Szövetsége: tévé előtt 19 perc, adásidőn kívül 34 perc; Magyar Demokrata Fórum: tévé előtt 17 perc, adásidőn kívül 4 perc; Magyar Igazság és Élet Pártja: tévé előtt 16 perc, adásidőn kívül 19 perc; függetlenek: tévé előtt 2 perc, adásidőn kívül 2 perc.

Tájékoztatom önöket, hogy az SZDSZ-képviselőcsoport időkerete 25 perccel, a MIÉP-képviselőcsoport mai időkerete 15 perccel, az MSZP időkerete 14 perccel, a Fidesz időkerete pedig 23 perccel növekedett, ugyanis előzetesen bejelentették, hogy a tegnapi időkeretük terhére ezt átcsoportosították.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon az elfogadott napirend szerint az általános vitában a közvetett adók témakörének megvitatására kerül sor.

Ügyrendi jelentkezőt látok: megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ügyrendi javaslatot szeretnék tenni. Az ügyrendi javaslatom arról szól, tisztelettel kérem az elnök urat, hogy haladéktalanul szíveskedjen intézkedni a kormánynál annak érdekében, hogy képviselői jogunkat még a mai napon tudjuk gyakorolni.

Ma az áfatörvényekről is vitát folytat az Országgyűlés. A tegnapi nap folyamán Veres János képviselőtársammal arra kértük az Országimázs Központ vezetőjét, tegye lehetővé számunkra azt, hogy a mai vitához fel tudjunk készülni, és tegye lehetővé azt, hogy az általunk megjelölt dokumentumokba betekinthessünk. (Varga Mihály: Mi köze ennek az adótörvényhez?) Ha az államtitkár úr nem kiabálna bele, akkor sorra kerülne az is, hogy el tudjam mondani, hol vannak... (Varga Mihály: Hol az ügyrendi javaslat?)

Tisztelt Ház! A benyújtott törvénycsomagnak az 55. és 56. §-a arról szól, hogy a támogatások hogyan, miképpen alakulnak. Maga az indokolás is teljesen egyértelműen leírja azt (Dr. Fazekas Sándor: Hol az ügyrendi javaslat?), hogy a támogatások az áfa tekintetében tisztességesen a szerződésekből ítélhetők meg. (Varga Mihály: Vegye el a szót, elnök úr!) Mi úgy ítéltük meg Veres képviselőtársammal, hogy szükséges betekintenünk, szükséges gyakorlati tapasztalatokat szereznünk ebben a kérdéskörben. Sajnálatos módon az Országimázs Központ vezetője tegnap nem biztosított arra lehetőséget, hogy az általunk megjelölt dokumentumokba betekintsünk. Ma az általános vita lezárul. (Dr. Fazekas Sándor: Mi az ügyrendi javaslat?)

Én úgy gondolom, hogy egy államigazgatási szerv nem teheti meg azt, hogy a képviselőket akadályozza a képviselői joguk gyakorlásában. Éppen ezért tisztelettel indítványozom az elnök úrnál azt, haladéktalanul intézkedjen annak érdekében, hogy a kormány tegye lehetővé a képviselők jogának gyakorlását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem a kormány képviselőjét, hogy a képviselői munka ellátásához szükséges információkat a képviselő urak részére biztosítsák! (Varga Mihály: Vonja le az MSZP idejéből, elnök úr! Obstrukció mindennap! - Keller László: Obstruál a főosztályvezető!)

Tisztelt Országgyűlés! Az előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként Ivanics István, a Fidesz képviselője következik felszólalásra; őt Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője követi.

A képviselő urat illeti a szó.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az adótörvények közül kiemelten az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítását kívánom vizsgálni. Gondolom, az általános vita során több oldalról sikerül megvilágítani a változások szerepét, jelentőségét, irányát, a többi adónem között elfoglalt helyét, az adóbevételek biztosításában betöltött szerepét.

A tisztelt Ház ellenzéki és kormánypárti oldala is biztosan egyetért velem az általános forgalmi adó döntő befolyásában a társadalmi újraelosztás folyamatában, nemzetgazdasági célkitűzéseink megvalósításában. Illusztrálja ezt a folyamatot az elmúlt időszak máig tartó rabló-pandúr küzdelme, sokszor milliárdos tételekben. A jelenlegi meghatározó 25 százalékos kulcs a jövő évben - remélhetően a közeli jövőben - nem lesz tartható, ismerve az Unió forgalmiadókulcsait vagy csak a szomszédos Ausztria Mehrwertsteuerét. Ezért javaslom a jövőben az adónemek mértékének, egymás közötti arányának vizsgálatát, hogy adóstruktúránk ne okozzon versenyhátrányt az Unió küszöbét átlépve.

A jelenlegi módosítás szinte minden elemén érezhető, hogy az elvi szabályozás területén szorosan alkalmazkodunk az Európai Unió hozzáadottérték típusú forgalmi adóra vonatkozó joganyagához, véleményem szerint azonban versenyképességünket a konkrét kulcsok és az adóstruktúra összehangoltsága teremti meg, összevetve a velünk egy pályán versenyzőkkel.

Nézzük meg részleteiben a kérdéskört! Az 54. §-ban történő módosítás szép példa az összhang megteremtésére a gazdasági törvényekkel, amikor a gazdasági társaságból történő kiválás esetét a jogutódlással történő megszűnés adómentességét kimondó rendelkezésében külön nevesíti, és ezzel a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel szinkronba kerül, tehát kiválás esetén sincs áfakötelezettség.

Általánosan megfogalmazható szinte minden adónemnél és a jövedéki szabályozásnál is, hogy az előkészítők végre komoly súlyt tudtak helyezni a pontos megfogalmazásokra, a részletek kimunkálására. Érezni a javaslattevők szándékát a tiszta kép, a világos értelmezés megteremtésére. Jó példa erre a 64. §, mely az egyszerűsített számla vagy készpénzes számla adattartalma körüli bizonytalanságot szünteti meg. Itt az áfatörvény 44. §-ának (2) bekezdését félreérthetetlenül az egyszerűsített vagy készpénzes számlára vonatkoztatja. Egyszerűsített számla esetén elegendő azt a felszámított adómértéknek megfelelő százalékértéket feltüntetni, mely az adót is tartalmazó árból az áthárított adó összegének a meghatározásához szükséges.

Számlaadási kultúránkat dicséri, hogy különösebb gond nem is volt ezzel, de mivel a törvényben nem mondtuk ki, hogy csak az adóval növelt ellenértéket kell a felszámított adómérték szerinti részletezésben feltüntetni, így egy kis bizonytalanság maradt, és sokan felesleges, a normál számláknál előírt adatokat is feltüntettek. Erre egy megyei adóhivatalnál hívták fel a figyelmem, és örömmel nyugtázták a világos, új megfogalmazást.

Hasonlóképpen világosítja a képet az 55. §-ban az áfatörvény 8. §-a (3) bekezdésének új b) és c) ponttal való kiegészítése, mely szabatossá teszi, hogy mi nem minősül szolgáltatásnyújtásnak. Ez várhatóan az önkormányzati szférában segít sok vitatott kérdést tisztázni, és egyértelművé teszi a munkahelyteremtő támogatások áfamentességét.

A 65. § a 8 millió forint alatti vállalkozásoknak növeli a választási szabadságát, hogy évenkénti vagy negyedévenkénti elszámolás szerint kívánnak működni.

 

 

(9.10)

 

Ez is a figyelem egy megnyilvánulása a kisvállalkozások felé.

Az 56. § lényeges jogharmonizációt végez el az áfatörvény 9. §-ának megváltoztatásával, ugyanis az áfatörvény hatályos rendelkezései alapján az adóalany ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatása csak két esetben adóköteles: ha a terméket ellenérték nélkül használatba adja, vagy ha a jogokat és más immateriális javakat nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként engedi át. A tagállamok forgalmi adóztatására irányadó elv ezzel szemben adókötelesnek tekint minden olyan szolgáltatást, amelyet az adóalany ellenérték nélkül nyújt, feltéve, ha ahhoz korábban levonható adó kapcsolódott.

A jogharmonizáción túl más érv is szól az ingyenes szolgáltatások megadóztatása mellett. A hatályos szabályok alapján ugyanis ha az adóalany adóköteles tevékenysége mellett adóalanyiságot nem eredményező, tehát ingyenes tevékenységet is végez, és az adóköteles tevékenységhez kapcsolódó beszerzéseit tételesen nem tudja elkülöníteni, az összes beszerzés áfája levonhatatlanná válik. Az ingyenes szolgáltatás utáni adókötelezettség előírása kiküszöböli azt az esetet, hogy az adózónál akár egyetlen ingyenesen végzett szolgáltatás miatt az összes beszerzésének áfája levonási tilalom alá essen.

Természetesen az ellenérték nélküli termékértékesítés jelenleg is adóztatandó tényállásával összhangban nem kell adót fizetni olyan szolgáltatások után, amelyeknek ellenérték nélkül történő nyújtására törvény vagy kormányrendelet rendelkezése alapján kerül sor. Véleményem szerint az általános forgalmi adó előttünk levő módosítástervezete szükséges, jól szolgálja az adózók és a hivatal zökkenőmentes együttműködését, valóban nincsenek döntő változások. Ennek a többség természetesen örül, hiszen jó érzékelni, hogy a dolgok rendben vannak, látjuk a jövő kihívásait. Most erőt kell gyűjteni, fejleszteni kell az infrastruktúrát, hogy a korszerű elektronikus adatátvitel általánossá váljon. Ma még csak 150 körül van azon kiemelt adóalanyok száma, akik már elektronikus úton adóznak a kiemelt adóalanyok igazgatóságán. Persze az infrastruktúra fejlesztésén kívül még törvényeket is kell hozni, hiszen nincs aktuális szabályozásunk az elektronikus aláírásra sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket, és azt kívánom, legyen miből adózni egyre több cégnek, teherviselő képessége arányában, és okosan, takarékosan használjuk fel az adóforintokat mindannyiunk és az ország gyarapodására.

A magam részéről javasolom a részletes vitára bocsátást, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője; őt Kékkői Zoltán úr, a Független Kisgazdapárt képviselője követi.

Megadom a szót a képviselő úrnak.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A ma reggeli híradásokból is láthattuk, hogy Európa forrong a magas üzemanyagárak miatt. Franciaország gyakorlatilag megbénult, tiltakozási hullám alakult ki más országokban is (Varga Mihály: Ti is ezt szeretnétek, mi?), és ekkor a magyar kormány rezzenéstelen arccal benyújt egy olyan javaslatot, amely a jövedéki adók további emelését célozza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a javaslat azt jelenti, hogy január 1-jétől további 6 forinttal emelkedik az üzemanyag ára, 5-15 forinttal emelkedik a dohányáruk ára és egészen pontosan meg nem határozható mértékben a különböző szeszes italok ára.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évben is elmondtuk, most is elmondjuk, hogy a Szocialista Párt a valorizációt, ha arra valóban szükség van, támogatja, elfogadja és szükségesnek tartja. De elmondtuk az elmúlt évi vitában is itt a parlamentben és most is szeretnénk elmondani, hogy most nem ez a helyzet van, mert az elmúlt évben is, amikor a parlamenti vita megkezdődött, a kormányjavaslatban 18 dollár/tonna kőolajárat vettek figyelembe a számításoknál, és már akkor is 24 dollár volt ez az ár. Tehát lehetett tudni, lehetett látni, hogy azok a bevételek, amelyek az áfaoldalon jelentkeznek, be fognak folyni a költségvetésbe akkor is, ha egyetlen fillérrel sem növelik a jövedéki adó mértékét. Nem hallgattak ránk akkor sem, és most az a helyzet, hogy azzal a törvénymódosítási javaslattal több mint 30 milliárd forintot vettek ki az adófizetők zsebéből, ennyivel több folyt be a költségvetésbe az eredetileg tervezettnél. Ez könnyen kiszámítható abból a dologból, hogy az országban körülbelül 4 milliárd liter üzemanyag fogy éves szinten, az áfatöbblet körülbelül 8 forint/liter volt. Ebből könnyen kikalkulálható, hogy körülbelül 30 milliárd forint az a többletbevétel, amire szert tett vagy szert tesz a költségvetés ebben az évben. Tehát semmilyen kár nem érte volna a költségvetést, ha a jövedékiadó-tételek emelésére nem került volna sor.

De ugyanez a helyzet most is. Gyakorlatilag évtizedek óta nem volt ilyen magas a kőolajár, mint jelenleg; 33 dollár fölött volt a tegnapi híradások szerint is. Ez olyan mértékű adóbevétel-növekedést jelent a költségvetés számára, hogy semmi nem indokolja az adótételek emelését.

Az elmúlt napokban itt a parlamentben százszor hallhattuk kormánypárti képviselőtársainktól, hogy a családi adókedvezményekből - amelyekkel szemben nekünk csak az a kifogásunk, hogy a társadalom jelentős része nem tudja ezeket igénybe venni - körülbelül 30 milliárd forint marad a családoknál. Ez természetesen igaz, de ha elfogadjuk ezt a törvénymódosítást, a kormány azonnal ennek a kétharmadát visszaveszi a családoktól adó formájában. Tehát nem igaz az az érvelés, amit kormánypárti képviselőtársaink itt az elmúlt napokban hangsúlyoztak, hogy ennyit ad a kormány, mert ezzel az adóemeléssel azonnal vissza is veszi a családoktól ennek a kétharmad részét, tehát nem igazak azok az érvelések, amelyek itt a tegnapi nap és azt megelőzően is elhangzottak.

Még egy megjegyzésem van ehhez. Az adóemeléssel a kormány igen jelentősen iparkodik, amikor meg kell emelni a különböző adótételeket, így a dohányárunál, az alkoholos termékeknél is hivatkozik az indokolásában arra, hogy a jogharmonizáció miatt erre szükség van, amit természetesen mi nem vitatunk. Nekünk ezzel kapcsolatban csak az a problémánk, hogy egyéb más területeken, amikor az európai integrációról van szó, akkor már nem annyira iparkodik a kormány, és amikor a miniszterelnök úr megjegyzi, hogy van élet az Európai Unión kívül is, akkor az nem arra utal, mintha a kormány megtenne mindent annak érdekében, hogy az európai csatlakozás bekövetkezzen. Ellenben az adóemelések tekintetében igen intenzíven haladnak előre kormánypárti képviselőtársaink.

A bortörvény hiányosságairól már többször esett szó ebben a Házban. Képviselőtársaim a későbbiekben erről a területről még részletesebben szólnak.

Két területről azonban én szeretnék még kicsit részletesebben szólni, amelyek nincsenek benne ebben a törvényjavaslatban, de mi fontosnak tartanánk, hogy bekerüljenek, és erre vonatkozóan módosító javaslatokat is fogunk benyújtani.

Az egyik ilyen terület a mezőgazdasági termelők gázolaj jövedéki adójának a visszatérítése. Emlékszünk rá, az elmúlt évben ez olyan módon módosult, hogy ennek 80 százalékát megkaphatják a mezőgazdasági termelők. Nekünk az a véleményünk, hogy ez a leghatékonyabb és legjobb módszere a mezőgazdasági termelés támogatásának, ez az a módszer, ami leginkább ellenőrizhető, így biztosítható az, hogy azok kapják meg a támogatást, akik a mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak.

 

 

(9.20)

 

Tehát nekünk lesz egy olyan javaslatunk, hogy ez a visszatérítés 80 százalékról emelkedjen 100 százalékra.

A másik ilyen terület a közúti tömegközlekedés kérdésköre. Tudjuk, hogy a vasúti közlekedésben, illetve a vízi közlekedésben lehetővé vált az elmúlt években a gázolaj jövedéki adójának visszaigénylése. Az elmúlt években is tettünk már kísérletet arra, hogy ez megvalósulhasson a közúti tömegközlekedésben is. Ott rendkívül nagy szükség lenne rá, hiszen tudjuk, hogy milyen gondokkal küzdenek a Volán-társaságok a fejlesztések tekintetében, nincsenek kellő források az új járműpark beszerzésére. Szeretnénk, és erre vonatkozóan nyújtunk is be javaslatot, hogy a tömegközlekedéssel foglalkozó társaságok is visszaigényelhessék a jövedéki adót, ha kezdetben nem is a 100 százalékát, de indulásként legalább az 50 százalékát, mert azt tapasztalhattuk az elmúlt években, hogy azok az ártámogatási rendszerek, amelyek ma is megvannak, és amelynek emelésére most nem történik javaslattétel, nem működtek kellő hatékonysággal.

Még egyszer szeretném összefoglalóan megerősíteni, hogy az MSZP képviselőcsoportja nem tudja elfogadni és nem is támogatja a jövedéki termékek adójának emelését, sőt éppen ellenkezőleg, a csökkentésre fogunk javaslatot tenni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Kékkői Zoltán úr, a Független Kisgazdapárt képviselője; őt Kis Zoltán, az SZDSZ képviselője követi.

Megadom a szót a képviselő úrnak.

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A harmadik témakörnek, amit a mai napon tárgyalunk, része a T/2977. számú törvényjavaslat IV. fejezete, amely a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása. Hozzászólásomban ennek is csak egy részéről szeretnék beszélni, mégpedig a borra vonatkozó jövedéki szabályozásról.

A miniszteri expozéban Varga Mihály államtitkár úr a következőket mondta: "A borra vonatkozóan a jövedéki szabályozás csak augusztus 1-jétől indult, így úgy ítéljük meg, hogy a kialakított szabályozás - azáltal, hogy az alapanyag a szőlő előállításától kezdve a késztermék fogyasztóhoz való eljutásáig a termékpályát teljes keresztmetszetében lefedi - zárt rendszert teremtett, amelyben a vámhatóság az ellenőrzéseit, a bor eredetének vizsgálatát hatékonyan tudja végezni, és felderíthető lesz a szőlőt nem látott hamis borok forgalmazása."

A Független Kisgazdapárt elfogadja, hogy a borpiacon a nagy mennyiségű hamis bor forgalomba kerülése óriási kárt okozott és talán még okoz is a magyar bor jó hírének. Valóban, teljes egyetértés volt abban a szőlőtermelők, bortermelők és a kormányzat képviselői között, hogy erre a helyzetre valamilyen megoldást kell találni - így került sor a bor jövedéki adó alá vonására. A bor augusztus 1-jétől jövedéki termék, ennek megfelelően kezdődtek el az idei szüretek és feldolgozások. Több mint egy hónap telt el azóta, így van már valamilyen rálátásunk a dologra.

Nézzük meg, hogy az első és talán legfontosabb feladatának, a borhamisítás visszaszorításának hogyan felelt meg! Konkrét, tanulságos példát szeretnék ismertetni, ennek megfelelően egy, a vámhivatal által törvénysértési ügyben hozott határozatból idézek: "Az illetékes vámhivatal járőrei jövedéki ellenőrzést tartottak 2000. augusztus 4-én a fent nevezett vállalkozás X. elnevezésű egyéb vendéglátó-ipari üzletében. Megállapítást nyert, hogy az üzlet érvényes működési engedéllyel rendelkezik, benne APEH által hitelesített pénztárgép üzemel.

Az ellenőrzést végző pénzügyőrök átvizsgálták az üzlet raktárhelyiségét, adójegy nélküli, illetve zárjegy nélküli jövedéki terméket nem találtak. A jövedéki termékek származásának igazolása céljából bemutatásra került Y. egyszerűsített bor adóraktár által 2000. VIII. 2-án kiállított N. sorszámú készpénzfizetési számla, mely a jövedékiadó-törvény előírásainak megfelelő, » Továbbértékesítés esetén a számla a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas« záradékszöveggel volt ellátva. Ebben az esetben a számlán szereplő 20 liter olaszrizling és az 5 liter kékoportó beszerzése nem a jövedéki adótörvény előírásainak megfelelően történt, mivel nem jövedéki engedélyes kereskedelmi egységtől történt a vásárlás továbbértékesítési céllal. A jövedéki törvény 72. § (8) bekezdése alapján nem jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket csak adóraktárból, jövedéki engedéllyel rendelkező kereskedőtől és importálótól, valamint a 70. § (2) bekezdése rendelkezésének értelemszerű alkalmazásával, továbbá kizárólag a 68. § (3) bekezdése szerinti esetben nem jövedéki engedélyes kereskedőtől is beszerezhet."

Értelmezzük eddig a határozatot! A 72. § (8) bekezdése értelmében - mint azt már idéztem - nem jövedéki engedélyes kereskedő egyszerűsített adóraktárból nem szerezhet be bort továbbértékesítésre, ha viszont a törvény 54/E. § (2) bekezdésének b) pontját tekintjük, amelyik az egyszerűsített adóraktár értékesítési lehetőségeit szabályozza, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy egyszerűsített adóraktár nem jövedéki engedélyes kereskedőnek kannás vagy palackozott kiszerelésben is értékesíthet. Érdekes! Az egyszerűsített adóraktár jogosan, a nem jövedéki engedélyes kereskedő jogtalanul járt el ugyanannál az adás-vételnél.

Olvassuk tovább a határozatot! "A fent leírtak alapján egyértelműen bizonyítható, hogy X. a jövedékiadó-törvény rendelkezéseinek megsértésével szerezte be a készleten lévő jövedéki terméket, így cselekedetével jövedékitörvény-sértést követett el. Ez után jövedéki bírságot szabtam ki. A mérlegelési jogkörömön belül a bírság összegét 20 ezer forintban állapítottam meg. A bírság kiszabásánál enyhítő körülményként vettem figyelembe, hogy a törvénysértés első alkalommal került megállapításra a jövedéki alosztály által." - hát 4-éig csak négyszer lehetett volna... - "Súlyosbító tényt nem vettem figyelembe." - a lefejezés elmaradt.

Ami érdekes az üggyel kapcsolatban, hogy újsághírek alapján állítólag egy központi határozat - belátva, hogy az átállás nem lesz problémamentes - több mint egy hónapos türelmi időt adott a tulajdonosoknak. A fent említett példában egy augusztus 2-án történt beszerzéssel kapcsolatban már 4-én büntettek. Talán még érdekesebb a büntetés mértéke: 4250 forint értékű bor esetében 20 ezer forint, ami ugyan kiszabható minimális összeg, mégis a bor értékének csaknem ötszöröse. "X. a határozat ellen a közléstől számított 15 napon belül 3000 forint értékű illetékköteles halasztó hatályú fellebbezéssel élhet." Hát ezután elmondhatjuk, hogy elkaptak egy maffiózót... Megjegyzem, hogy a borkísérő okmány és a készpénzfizetési számla is rendben volt.

X. kereskedő azóta csak sört forgalmaz. Véleménye szerint a sörrel, noha az is jövedéki termék, jóval kevesebb adminisztráció van, és annak ellenére, hogy azt régóta forgalmazza, nem került összeütközésbe a vámhivatallal.

Felvetődik a kérdés, hogy az említett, nem jövedéki engedélyes kereskedő helyett nem mi, törvényalkotók, illetve a vámhivatal hibáztunk-e.

Mielőtt rátérnék a módosítások értékelésére, egy másik jelenségre is szeretném felhívni a figyelmet. A jövedéki törvény 54/E. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében "Az egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult személy az előállított szőlőbort 2 liternél nagyobb, de 25 litert meg nem haladó kiszerelésben - továbbiakban kannás kiszerelésben - is értékesíthet." A bortörvény engedélyezi az asztali bor kannás kiszerelésben történő értékesítését, ugyanakkor a kannás bor töltésére az engedélykérési kötelezettséget - érthető okok miatt - 2003-ig elhalasztották. Például nagyon sok borospince távol van a településtől, így oda a víz és az elektromos áram kivezetése igen költséges.

 

(9.30)

 

Ezt kihasználva egyesek mobil palackozóval műanyag palackba - értelmezésünk szerint kannába - töltik az asztali bort. A törvény ugyanis 2 literig ír elő üveg- vagy kerámiapalackot, ezek az úgynevezett PET-palackok pedig 2,25 literesek. Az egyszerűsített adóraktárral rendelkezőknek ilyen palackozásra tesznek ajánlatot, kihasználva a törvény adta lehetőséget.

Ha az üveges és a PET-palackozás költségeit nézzük, akkor látható, hogy óriási a különbség. Egy PET-palack körülbelül 20-25 forint, ugyanakkor egy 0,5 literes üveg 80 forint, amihez még 30 forintért dugót is kell vásárolni. Már előre látom, hogy a PET-palackos borokon is olvasható lesz: plusz 10 százalék ingyen. Az az érzésem, hogy ez a megoldás nem fogja alátámasztani azt, amit Varga Mihály államtitkár úr mondott, hogy a bor jövedéki adó alá vonása megőrzi a magyar bor jó hírét. Gondolom, nem a PET-palackozásra gondolt.

Ennyi bevezető után rátérek a jövedéki törvény bort érintő módosításaira. A T/2977. számon benyújtott javaslat IV. fejezetének a borral kapcsolatos részei tartalmaznak elfogadható és módosításra szoruló elemeket. Továbbra is problémát okoz, hogy nem különíti el teljesen a szőlőt mint jövedéki terméket és a bort mint jövedéki terméket. A szőlő mértékegysége a kilogramm és a terület négyzetméterben, amin megtermeljük; a bor esetében mértékegység a liter.

A törvény külön tárgyalja a szőlőtermelő bejelentkezési és elszámolási kötelezettségét és a szőlő szállítását, külön tárgyalja a bor előállítását. Mindkét esetben azonban a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban felesleges átfedések vannak. Erre példa az 54/D. §, amelyik a bor előállítását szabályozza. Ennek következménye a 21/2000. FM-PM együttes rendelet 3. §-ának (4) bekezdése: "Aki 1500 négyzetmétert meg nem haladó szőlőterületet művel, szőlőjéből előállított borát 30 liternél nagyobb mennyiségben a lakóhely szerint illetékes vámhivatalhoz, a szállítás napját megelőző 5 munkanapon belül tett előzetes bejelentése alapján kiadott vámhivatali igazolással szállítja, a bejelentésben meg kell adni a szállításra került mennyiséget, az induló és a végpontot, valamint a szállítás útvonalát."

Most én nem ezt akarom magyarázni, hanem egy másik érdekességre szeretném felhívni a figyelmet. Ez csak azokat kötelezi bejelentésre, akiknek 1500 négyzetméter alatt van területük, azokat viszont nem, akiknek 1500 négyzetméternél nagyobb területük van, de 1000 liternél kevesebb bort állítanak elő. Tehát itt is van egy kiskapu.

Zsikla Győző képviselőtársam 2000. március 17-én adott be egy képviselői önálló indítványt, amiben kezdeményezte, hogy a szőlő ne legyen jövedéki termék, és ne kelljen adóraktári engedélyt kiváltani azoknak, akik nem hoznak forgalomba közvetlenül bort. Ezek a módosítások csökkenthették volna azt az óriási adminisztrációt, ami jelenleg is terheli a szőlőtermelőket és a kisebb bortermelőket. Javaslatának másik része, ami a borturizmust és az őstermelőket illeti, a jövedéki törvény jelenlegi módosításában már szerepel. Annak idején, a bizottsági ülésen sem a kormánypárti, sem az ellenzéki képviselők nem támogatták ezt a képviselői önálló indítványt.

A törvényjavaslat 72. §-ának (3) bekezdése a szabad forgalomba bocsátás fogalmába beveszi a termelői borkimérés céljára történő felhasználást. Ez a bor végső fogyasztó részére a pincéből történő értékesítésével van összefüggésben. Jó lett volna az értelmező rendelkezésben pontosan meghatározni a termelői borkimérés fogalmát.

A javaslat 105. §-ában lévő módosítás egyértelművé teszi, hogy a termelői borkimérés esetében nem érvényesül a hordóból való értékesítésre vonatkozó korlátozás, és nem kell a borról a nem jövedéki engedélyes kereskedőkre előírt külön nyilvántartást vezetni.

A 108. § módosítja a jövedéki bírsággal kapcsolatos részt. A felvásárlási jegy beiktatásával lehetővé teszi az őstermelői értékesítést, mivel az áfatörvény szerint bizonyos összeghatárig az őstermelőt nem terheli számlaadási kötelezettség. Ehhez szükségszerűen módosításra került az 5. számú mellékletben az őstermelői tevékenység fogalma, ide sorolja a saját gazdaságban termelt szőlőből a saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust és szőlőbor termelői borkimérésben történő értékesítését is.

Az államtitkár úr expozéjában elmondta, annak érdekében, hogy az 1500 négyzetméter területnagyságra vonatkozó rendelkezést a szőlőterület szétírásával ne lehessen kijátszani, szükséges a szőlőtermelők regisztrációjának előírása a művelt szőlőterület nagyságától függetlenül, amennyiben szőlőtermésüket borelőállítás céljára értékesítik.

Ezzel kapcsolatos a törvényjavaslat 93. §-ának (1) bekezdése. E törvény alkalmazásában szőlőtermelőnek minősül továbbá az a személy is, aki/amely, függetlenül az általa művelt szőlőterület nagyságától, szőlőtermését részben vagy teljes egészében egyszerűsített vagy bor adóraktár részére értékesíti. Ez a kiegészítés nem rendelkezik a szőlő felvásárlónak történő értékesítéséről, kiskaput hagyva nekik arra az esetre, ha 1500 négyzetméter alatti területről vásárolják a szőlőt.

Úgy gondolom, hogy az ilyen szigorítás értelmetlenné teszi az 1500 négyzetméteres korlát használatát. Egyértelműbb lenne, ha az minősülne szőlőtermelőnek, aki szőlőt értékesít, bortermelőnek viszont az, aki feldolgozza a szőlőt. Az adókedvezmény pedig háztartásonként 1000 liter. Előbb-utóbb a törvény a módosításokkal valóban szét fogja választani a bort és a szőlőt mint jövedéki terméket.

A 93. § (2) bekezdése a szőlőtermelők nyilvántartásba vételét szigorítja, ugyanis kimondja, hogy a szőlőtermelőknek a hegyközség, a hegyközségi törvény hatálya alá nem tartozó szőlőterület esetén a helyi önkormányzat jegyzője által hitelesített pincekönyvet kell vezetnie. Ez a szigorítás támogatható.

A 94. § törli a jövedéki törvény 54/D. § (2) bekezdésének b) pontját, amely szerint nem kell adóraktári engedéllyel rendelkeznie annak a természetes személynek, aki a saját termésű vagy vásárolt szőlőből az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott adómentes mennyiséget meg nem haladó mennyiségben állít elő szőlőbort, és helyébe a következő rendelkezés lép: "Az 1500 négyzetmétert meghaladó szőlőterületen termelt szőlőből az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott adómentes mennyiséget meg nem haladó mennyiségben állít elő szőlőbort." E módosítással eltörölte az 1500 négyzetméter alatti szőlőterülettel rendelkezők szőlővásárlási lehetőségét, és így korlátozza a fajtaválasztékot.

Ismét visszatérek az államtitkár úr expozéjához, amikor azt mondta, hogy a jelen javaslat a bor termékkörében csak néhány kisebb pontosító jellegű, illetve visszaélések ellen ható változást tartalmaz. A Független Kisgazdapárt részéről ezt kevésnek tartjuk. Több mint egy hónap telt el a bor jövedéki törvény bevezetése óta. Lett volna mód a törvényt olyan formában módosítani, hogy az érthetőbb és alkalmazhatóbb legyen. Módosító javaslatokkal megpróbáljuk pótolni az említett hiányosságokat.

Az említett észrevételekkel egyébként a törvényjavaslatot támogatja a Független Kisgazdapárt frakciója.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Kis Zoltán úr, az SZDSZ képviselője; őt követi Lezsák Sándor, az MDF képviselője.

Megadom a szót a képviselő úrnak.

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy nem lesz nagy cezúra a két felszólalás között, hiszen Kékkői úr pontosan azokról szólt, amelyekkel a bor jövedéki adója kapcsán én is foglalkozni szeretnék.

Az elmúlt évben számtalan vitát folytattunk le, hogy hogyan lehetne úgy szabályozni a bor forgalmazását, hogy a piacról kiszűrjük mindazokat, akik ezzel vissza akarnak élni, akik a magyar bor jó hírét rontják, és bizony nem csekély kárt okoznak a központi költségvetésnek. A gyerek nem sikerült jól. A gyerek púpos lett, beteg lett, kicsi lett; most hatályba lépett a törvény, jönnek a problémák, mellé egy túlszabályozás, mellé egy felesleges rendelkezés. Visszaemlékezvén arra a kedélyes vitára, amelyet annak idején Font Sándor képviselő úrral folytattam egy rádióadásban, visszatértünk arra az elképzelésre - persze nem egyeztünk meg -, amelyet 1996-ban próbált megcsinálni az akkori kormány.

 

(9.40)

 

Pontosan összecseng ez azzal, amit Kékkői úr mondott: szétválasztani a szőlőtermesztést a borelőállítástól; két teljesen külön szabályozás alá vonni azt a gazdálkodót, aki szőlőtermeléssel foglalkozik, attól a már feldolgozó tevékenységet végzőtől, aki a bort előállítja, illetve a bort kiszereli, palackozza.

Micsoda fölháborodás volt akkor! Milyen hatalmas nagy ellentüntetéseket váltott ki, hogy mi meg akarjuk fosztani az őstermelői kört egy olyan lehetőségtől, ami a bor forgalomba hozását jelenti! Nos, valóban így történt. A kormány akkor visszalépett ettől a szigorító intézkedéstől, és gyakorlatilag 1999-ig ebben az országban a bor- és a szőlőforgalmazás mindössze az akkor hatályos bortörvény rendelkezései alapján folyt. Mígnem az elmúlt évben: na, szigorítsunk valamit, hát akkor jövedéki szabályozást vezetünk be a borra vonatkozóan is, de ebből nem hagyjuk ki a szőlőtermelőket sem, jóllehet, ha ezt a logikát követnénk, akkor a barack- és az almatermesztők is ebbe a körbe kellene hogy tartozzanak, mert lehet a barackból is és az almából is csinálni pálinkát, mégsem terjed ki a jövedéki szabályozás az ültetvényekre.

Nos, mikor ilyen félmegoldásokban gondolkodunk, és arról szól a történet, hogy na, nyugtassuk meg a lelkiismeretünket, mondjuk azt a közvéleménynek, hogy na, megoldottunk mindent, a probléma le van zárva. A másik oldalról meg azt mondjuk, hogy igen, vannak még hibák, majd javítgatjuk; a termelők meg nem győznek csodálkozni, hogy az adminisztrációs terhük megnőtt, gyakorlatilag a vélelmezett jövedelem jó része arra megy el, hogy különböző engedélyek után szaladgáljanak - a borpiac meg még mindig nem tiszta!

Nézzük ezt a módosítást, ami előttünk van a jövedéki törvény szabályozásában. Azt mondja, hogy hát itt az egyszerűsített adóraktárnál és a forgalmazásnál adunk engedményeket, legyen egyszerűbb a piacra jutás. A másik oldalról azt mondjuk, hogy az értékesítés, a kimérés tekintetében még megengedjük átmenetileg - nem tudom az időpontot, hogy mikor lesz ennek vége - az úgynevezett kannás kiszerelésű bizniszt, ráadásul 25 literes kannában, amely magyar szabvány szerint ismeretlen. Nincs ilyen! A magyar szabvány nem ismeri a 25 literes kannát, ezt annak idején is elmondtuk tavaly, ettől függetlenül szabványon kívüli kannázásban bent marad.

Na most, én büntetem a szegény termelőt, ha az adminisztrációs kötelezettségének nem tesz eleget. Büntetem azt a forgalmazót is, aki megpróbál normálisan alkalmazkodni a rendszerhez, és palackozót csinál, megpróbálja a kiszerelést vagy lédig, vagy palackozott formában megfelelő, ellenőrzött keretek között végrehajtani; másik oldalról megjelenik a kereskedelmi hálózat, tehát a vendéglátó-ipari egységek, ahol bontott kiszerelésben is a kannás tétel ott van. Hát ez a legnagyobb lehetősége annak, hogy az úgynevezett nem szőlőből készült borok legálisan juthassanak a piacra, hacsak meg nem buknak egy-egy ellenőrzésnél, aminek a valószínűsége azért a jelenlegi szabályozás szerint csekély.

Nos, hát akkor mi a megoldás? Azt hiszem, hogy valóban el kellene most már jutni odáig, hogy a termelőt és a borelőállítót szétválasztva egymástól azt mondjuk, hogy addig őstermelő a szőlőtermelő, amíg a szőlőt megtermeli, legföljebb lédigbe a pincéjébe berakja a hordóba. Ha ő onnan forgalmazni akar, ha ő palackozni akar, ha ő piacra akar vinni, akkor azt úgy hívják minden normális országban, hogy vállalkozó. Vállalkozó, amely vállalkozó igénybe vehet minden támogatást a fejlesztésre, a beruházásra, sőt... - én örömmel veszem egyébként ezt a kisvállalkozói támogatást, ami a 10 millió forintos beruházásra vonatkozik. Igen, ezt a kaput nyitva kellene nekünk hagyni, de azt a kettősséget, azt a kétarcúságot fönntartani ebben a szabályozásban, hogy adminisztratíve bántom őket, tényleg lehetetlen helyzetbe hozom, másik oldalon meg politikailag azt mondom, hogy azért mindenről - már ami a bevételeket illeti - nem föltétlen muszáj konkrét elszámolást adni, tehát maradjon meg az átalányelszámolás, maradjon meg az értékhatár mind a 250 ezer forintnál, mind az 1 millió 400 ezer forintnál; ez az egész rendszert működésképtelenné teszi!

Nos, erről kellene majd egyszer egy vitát lefolytatni, hogy fölvállaljuk-e - és most visszatérek a tegnapelőtt elmondottakhoz is - ezt politikailag, hogy szétválasztjuk a termelésben a valóban feldolgozás jellegű mezőgazdasági tevékenységet - ahol nincs őstermelői jogi kategória - attól a termelési módtól, amely ebben az országban hagyományosan megvan, és meg is kell hagyni, kis tételben: a piacot nem zavaró mezőgazdasági termelők kimennek, eladják a kis fölöslegüket - őbelőlük nem kell mezőgazdasági vállalkozót csinálni, ez természetes.

De ha ezt a jelenlegi zűrzavart nem számoljuk föl, akkor ebből katasztrófa lesz. És sajnos most azt látjuk, hogy ez a jövedékitörvény-módosítás sem mer kardinálisan odalépni: barátaim, akkor most feldolgozók vagyunk, akkor most a kiszerelésben alkalmazkodunk az európai piachoz, és befejezzük a batyuzást - mert ezt annak lehet hívni sajnos a bor vonalán, amikor itt különböző, soha regisztrációt nem látott borok jelennek meg, a törvény adta lehetőséget kihasználva, kannásként a magyar piacon.

A másik, ez egy mondat, és befejezem: örülök annak, hogy fölvetette itt a Szocialista Párt is - hasonlóan a Kisgazdapárthoz - a jövedékiadó-visszatérítést a gázolajnál. Valóban igaz, az Európai Unió támogatása most már a mezőgazdasági termékeknél nem ártámogatás, nem a piacra jutási exporttámogatás, hanem a költségcsökkentő támogatások felé megy el, és ennek egyik legjobb eszköze, folytatva azt az utat, amelyet tavaly elkezdett a Pénzügyminisztérium; dicséretes, hogy a módosító indítványt befogadta, és átment az emelés. Ezt kell tovább folytatni az adó-visszatérítés lehetőség szerinti százszázalékos normatív rendszerbe történő bevonásával, ami ellenőrizhető, konkrét, és valóban a mezőgazdasági termelőket szolgálja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője; őt Rozgonyi Ernő, a MIÉP képviselője követi.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Két évre előretekintve módosítjuk most az adókról szóló törvényeket, ami azt is jelenti, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak most hirtelen kell szembesülnie azokkal a mindeddig beváltatlan adópolitikai céljaival, amelyek egy részét a következő évben szerette volna megvitatni és elfogadtatni.

Sajnos sok olyan, az általános forgalmi adóra, a helyi adókra és az illetékekre vonatkozó elképzelésünk volt, aminek valóra váltását ez a törvénytervezet nem kínálja fel, hiszen nem indítványozhatunk olyan módosításokat ebben a vitában, amelyre vonatkozó paragrafusok megváltoztatását a benyújtó nem javasolja.

Szerettük volna elérni, hogy közeledjenek egymáshoz a kis- és nagyvállalatok adókötelezettségei. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara számításai szerint a kis- és középvállalkozások közterhei 10 százalékponttal magasabbak a nagyvállalkozásokénál, és ennek egyik oka az általános forgalmi adó visszatérítésének árbevételi értékhatárhoz kötésében rejlik. Például a korábban 2 millió forintos árbevételhez kötött visszaigénylési értékhatár megkétszerezése, 4 millió forintra történő megemelése után 75 ezer kisvállalkozás esett ki az áfa-visszaigénylői körből, ami 14,2 milliárd forintos megtakarítást jelent ugyan a költségvetésnek, azaz ezzel azonos nagyságrendű többletterhet jelentett a kisvállalkozók számára. A Pénzügyminisztériumnak egy 1998. évi összesítése szerint megközelítően 280 ezerre tehető azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek árbevétele nem éri el a 4 millió forintot, és ennek a többletterhet viselő körnek a szűkítésére - terveinkkel szemben - most nincs lehetőségünk.

A helyi adókat módosító javaslatok közül egyetértünk a kisvállalkozók adminisztrációs terheit csökkentő változtatásokkal. Például azzal, hogy az átalányadózók a helyi iparűzési adó alapját ezután egyszerűbben számolhatják ki. Nem teljesültek viszont a családosok adóterheit mérséklő elvárásaink.

Korábban már szóltam arról, hogy miután a Horn-kormány megszüntette a gyermekes családok korábbi adókedvezményeit a személyi jövedelemadózás területén, akkor éppen úgy megadóztatta a gyermekek szükségletére fordított szülői jövedelmeket, mint az utazásra vagy élvezeti cikkekre fordított luxuskiadások jövedelemforrásait.

 

(9.50)

 

Egyszerűen nem vette figyelembe azt, hogy egy keresetből hányan élnek. Ezt az antiszociális adóztatást most helyreigazítja ennek a törvényjavaslatnak a személyi jövedelemadó módosításáról szóló fejezete.

De 1994-ben a Horn-kormány nemcsak azt nem vette figyelembe, hogy a gyermekek eltartásához szülői jövedelemre van szükség, hanem azt sem vette figyelembe, hogy a gyermekek felneveléséhez helyre is szükség van. Az akkori Országgyűlés megszüntette a helyi adózásban azt a családosokat védő korábbi szabályt, miszerint minden lakót 25 négyzetméter adómentes lakóterület illet meg. Azóta is keményen adóznak a nagyobb családok, akik értelemszerűen nagyobb területű lakásban kell hogy lakjanak, hacsak a helyi önkormányzat nem méltányolja helyzetüket.

Semmiképpen nem szabadna helyi megfontolások kiszolgáltatottjává tenni a többgyermekes családokat. Vissza kell térnünk az első szabadon választott kormány helyi adózására, amely szerint személyenként 25 négyzetméter adómentes lakóterület minden állampolgárt megillet. (Dr. Csúcs László, tapsolva: Így igaz.)

Ennek elérését annyira fontosnak érezzük, hogy amennyiben a kormány nem orvosolja a családosok érdeksérelmét, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja önállóan kezdeményezi a helyi adókról szóló törvény ilyen értelmű módosítását.

Szabadság és tulajdon - ebben a Kölcsey-idézetben foglaltuk össze politikai ars poeticánkat 1990-ben. Tudtuk azt - és ma is tudjuk -, hogy a szabad polgári társadalom létezésének alapkövetelménye az, hogy az állampolgárok tudati és gazdasági függetlenséget biztosító tulajdonnal rendelkezhessenek.

Azt is tudtuk, hogy a tulajdon kényszer is, hiszen csak tulajdonszerzés révén oldható meg a lakhatás és egyre inkább a munkavégzés is. Azt is tudtuk, hogy a rugalmas gazdasági élet megköveteli az addig magas átírási illetékekkel is röghöz kötött munkaerő mobilizálását, de általában a vagyontárgyak gyorsabb adásvételét is.

Mindezek ismeretében csökkentettük jelentősen a korábbi öröklési és átírási illetékeket. Sajnos, 1994 után olyan pénzpolitikai filozófia került ismét hatalomra, amelyik úgy megnövelte a korábbi illetékeket, hogy szinte restaurálta a tulajdonellenes Kádár-kor illetékkulcsait. Ezzel egyidejűleg nem biztosította ugyanazon korszak tulajdonlást elkerülő lehetőségeit, például az olcsó bérlakásokat vagy az állami szektorban történő munkavállalás lehetőségeit.

Azt vártuk, hogy a polgári berendezkedéssel köszönő viszonyban sem álló magas illetékkulcsok mérséklődnek. De sajnos ez a törvényjavaslat nem tartalmaz ilyen jellegű indítványokat.

Változatlanul az a véleményünk, hogy a polgárság nem tud megerősödni a szocialista korszak illetékkulcsainak fennmaradása esetén.

Végezetül, tisztelt Ház, hiányérzetem volt az adózás rendjére vonatkozó törvényjavaslatok olvasása közben. Nem egyszerűsödnek, hanem tovább bonyolódnak, további új bírságtételekkel gyarapodnak ezek a törvényhelyek. Vajon értik-e az egyszerű emberek? Ismert az az Albert Einstein-idézet, miszerint a Nobel-díjas fizikus kifejtette: "A legnehezebben érthető dolgok a világon az adózás szabályai."

Az idézetből úgy tűnik, hogy ha nehezen is, de megértette az adózás akkori rendjét a Nobel-díjas fizikus. Vajon mit mondana a jövő évre vonatkozó, a 229-től 251. §-ig terjedő törvényjavaslat elolvasása után?

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok, az MSZP és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Rozgonyi Ernő úr, a MIÉP képviselője; őt Kerényi János, a Fidesz képviselője követi. A képviselő urat illeti a szó.

 

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerdán beszéltem arról, hogy túlzottan magas a lakosság adóterhelése, és így tulajdonképpen a költségvetés bevételi oldalának megalapozása szempontjából is azt lehet megállapítani, hogy a lakosság fizet jóformán mindent.

Azt is megemlítettem, hogy ez azért van, mert két olyan szabályozórendszer működik, amelyik ezt erősíti, ezt táplálja. Az egyik a személyi jövedelemadó, a másik az áfa. A személyi jövedelemadó kapcsán elmondottuk azt, hogy tulajdonképpen lényegbevágó változás nincs abban, amit javaslunk: nullás adókulcsot szeretnénk és egy 60 százalékosat, és a sávoknak egy kicsit jobban való széthúzását. Gondolom, ez összességében a személyi jövedelemadó mértékén különösebb változást nem okozna.

Ha az a megállapításunk, hogy magas a lakosság adóterhelése, akkor a másik alappillérrel kell foglalkoznunk: nevezetesen, itt jön elő az áfa kérdése. Hadd tegyem mindjárt azt is hozzá, hogy eddig minden kormány reggeltől estig arra hivatkozott, ha a lakosságra nézve kellemetlen és terhelő dolgot akart bevezetni, hogy Európa, európai jogharmonizáció, európai joggyakorlat, európai ez, európai az, európai amaz.

Ugyanakkor - ugye milyen érdekes? - vagy mélyen hallgatnak, vagy rendkívül ritkán szólnak arról, hogy az áfa - az az áfa, amit mi Magyarországon alkalmazunk - messze kilóg a nemzetközi sorból; egész egyszerűen indokolatlanul magas. Hadd tegyem hozzá, hogy ez lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a lakosság adóterhelése irracionálisan magas.

Persze, ennek megvan a maga oka. Valahol be kellett és be kell szedni azt a költségvetési bevételt, amiről nagyvonalúan lemondanak kormányaink akkor, amikor a külföldieket, a pénzintézeteket és számos egyéb területet nem hajlandók kellőképpen megadóztatni. Azaz amit az egyik oldalon odaadnak számunkra majdnem idegen és időnként majdnem káros területek preferálására, azt a magyar fogyasztónak, a lakosságnak, a bérből, fizetésből élőnek kell fizetnie - elegánsan.

Aztán ezzel párhuzamosan olvashattuk a szinte dicsekvő megállapítást az FVM előterjesztésében - amikor a helyzetjelentést tárgyaltuk -, hogy az inflációt jelentősen fékezi az agrárolló nyílása, vagyis az, hogy a mezőgazdasági termelőt terményeinek átvételekor becsapják, munkájának gyümölcsét még az előállítás költségén sem honorálják, és jellemző módon ezen a megállapításon egyedül a MIÉP háborodott fel.

Pedig, kérem szépen, ha ebbe belegondolunk, ez valami egészen elképesztő és mélyen erkölcstelen. De ha már össze lehet kötni ezt a két dolgot - nevezetesen, az inflációt és az agrártermékek felvásárlási árát -, akkor érdemes ezt a kérdést egy másik oldalról is megvizsgálni.

A Magyar Igazság és Élet Pártja programjában egyébként is szerepel az, hogy az egész áfarendszert át kell tekinteni, az egész áfarendszert megfelelő, a jelenleginél lényegesen alacsonyabb színvonalon kell meghatározni, de ezen belül van egy olyan javaslatunk is, hogy az alapvető, a saját agrárium által megtermelt, közvetve vagy közvetlenül előállított élelmiszer-ipari termékek esetében vagy el kell törölni az áfát, vagy lényegesen mérsékelni szükséges azt.

Több dolgot is rendezni lehet ezen keresztül. Egyrészt ezzel csökkenthető az agrárolló szétnyílási folyamata árrobbanás és infláció nélkül, hiszen megnyílik a mód arra, hogy végső áremelés nélkül lehessen rendezni és emelni a termelői árat, és csökkenteni lehessen azt az - mondom, még egyszer mondom - európai szinten mérve is irracionálisan magas terhet, amit a lakosság a jelenlegi rendszerben visel.

 

(10.00)

 

Ilyenkor szokták azt mondani az okos közgazdászok - tudják, a fából vaskarikások, akik részben reformkommunistaként indultak, aztán átvedlettek, már csak üzleti megfontolásokból is neoliberális monetaristákká -, hogy egy ilyen lépés olyan mértékben csökkentheti az adóbevételt, ami már veszélyezteti a költségvetés egyensúlyát. Ez így természetesen nem igaz, mint ahogy az egész elméleti rendszerük nem igaz, hazug és ámító. Bőven van mit megadóztatni, ha ilyen gond van.

Két év óta már több tippet adtam, adtam a szerdai felszólalásomban is, de szívesen megismétlem, összefoglalom ma is, hogy mi minden lehetőség nyílik meg még arra, hogy a lakosság adóterheit csökkentsük, és mégis meglegyen az adóbevétel, esetleg még több is legyen, mint jelenleg. Meg kell adóztatni a kamatjövedelmeket, növelni kell a felső sávok számát és progresszivitását az szja keretében. A derivatív ügyleteket kötéskor kell megadóztatni. A devizaügyleteket meg kell adóztatni, ez az úgynevezett Tobin-féle adó. A külföldi tulajdonú vállalkozásokat be kell vonni abba, hogy az amúgy is alacsony társasági adónak megfelelően legalább valamilyen mértékben hozzájáruljanak a társadalmi közteherviseléshez. Meg kell adóztatni a bankokat és a pénzintézeteket, ráadásul minden olyan ügylet után keményen, amely közvetve vagy közvetlenül nem a reálszférát erősíti. Aztán ki kell építeni a magyar vámrendszert, amelyet teljesen feleslegesen és teljesen idő előtt bontottunk le, szinte semmire. Aztán meg kell adóztatni a reklámtevékenységet, vagyis magát a reklámot.

Hadd tegyem hozzá ez utóbbihoz, hiszen annyit szeretünk európázgatni meg a világ fejlett hatalmaira hivatkozni, hogy Japán, USA, Kanada, Németország és még számos más európai ország, 50 százalékos adót vet ki a reklámra. De ilyenkor nem szoktunk európázni, ilyesmire nem szoktunk hivatkozni. Persze van, ahol a kormányunk szokatlan nagyvonalúságról tesz tanúbizonyságot. Igaz, az érdekelt felek mögött külföldi tőke áll, olyan érdekcsoportok, amelyeket tisztelni, szeretni, csodálni kell. Elvégre ők a másság apostolai - mindjárt rájönnek, hogy kiről van szó -, bármennyire is magyarellenes, társadalomellenes és káros esetleg a működésük. A koncessziós joggal kapcsolatos módosításra gondolok egyébként, amit ráadásul visszamenőlegesen is alkalmazható módon képzelnek el, természetesen azok részére, akik eddigi kötelezettségeiknek törvényellenesen nem tettek eleget - a TV 2-ről és az RTL-ről van szó. És milyen bugyuta az indoklás! Hogy az egyszeri díj fizetésekor nem ismeretes az évente fizetendő díj összege. Ez elképesztő! A számított díjat ki kell fizetni. Bizony, tisztelt államtitkár úr, a 3 milliárd forintos tartozást kamatostul be kell hajtani. Nem tudom, miért nincs behajtva, egész egyszerűen érthetetlen.

A kereskedelmi tévélobbi érdeke íme, megjelenik a kormányzati előterjesztésekben, a pénzügyminiszter előterjesztésében. Mit mondjak erre - gratulálunk! Csak akkor kérem, nem szabad csodálkozni a privatizációtól az olajügyig semmin! Hogy az évenkénti teljesítmény nem ismert és így nem ismert az évenként fizetendő díj - ja kérem, ez roppant egyszerű! Amikor a vagyoni jog átadásra kerül és megállapításra kerül hogy mennyiért, akkor egyszerűen ki kell fizetni egy összegben az áfát utána, és évente el kell számolni a különbözetet. Borzasztóan komplikált!

Egyébként a vagyoni értékű jog átadásával kapcsolatban a törvény egyértelmű - tessék végrehajtani, végrehajtatni! Mert ez ellen a MIÉP a leghatározottabban tiltakozik.

Aztán hadd mondjam el, hogy abban a pillanatban, amikor az általam, a Magyar Igazság és Élet Pártja által vázoltakat netán bevezetik, már az adózásra gondolok, könnyen előfordulhat, hogy a jelenleginél nagyobb adóbevétel mellett a lakosság adóterhelése lényegesen, abszolúte csökken, a költségvetés bevételeinek százalékában egyaránt.

Hadd szóljak valamit egész röviden a helyi adók kapcsán! A helyi adókról szóló 1990. évi törvénynek az új számviteli törvénnyel való összhangja megteremtése érdekében szükséges korrekciókkal egyetértünk, támogatjuk azokat. De meg kell jegyeznünk ennek kapcsán is, hogy az önkormányzatok finanszírozásának az egészét időszerű lenne áttekinteni, az önkormányzatok finanszírozásának az egészét szükséges újólag szabályozni, beleértve ebbe természetesen a központi költségvetéssel való kapcsolatát is. Ennél is világos és áttekinthető szabályozásra volna, van szükség.

A gondok elvileg majdnem azonosak az államháztartással egészével összefüggő szabályozási problémákkal. Igen, mert ehhez az is hozzátartozik, hogy a költségvetés bevételi és kiadási oldalának és tulajdonképpen államháztartásunk egészének a radikális megváltoztatására is feltétlenül szükség van.

Magunkkal cipelünk egy rendszert, amelyről tudjuk hogy nem jó, tudjuk hogy rossz, és a toldozáson-foldozáson kívül egyik kormány se mer alapvetően hozzányúlni ehhez a kérdéshez. Pedig ez megkerülhetetlen, ha valóban el akarunk valamit érni, erre feltétlenül szükség van. Már csak azért is, hogy a magyar adófizetők s a magyar polgárok érdekei érvényre tudjanak jutni, és hogy védekezni lehessen a külföldi tőke urai és a belföldi kápóelit gyarmattartó pöffeszkedései ellen. Akkor majd, és ezt higgyék el nekem, lesz felzárkózás, valódi, igazi, magyar.

Köszönöm szépen. (Balczó Zoltán tapsol.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Kerényi János úr, a Fidesz képviselője; őt Nagy Sándor úr, az MSZP képviselője követi. A képviselő urat illeti a szó.

 

DR. KERÉNYI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jövedéki adó szabályozásában olyan mértékű változtatás, mint amit az elmúlt évben a bor jövedéki körbe vonása jelentett, nem szükséges.

Az 1998. január 1-jével bevezetett jövedékiadó-rendszer jól működik, biztosítja a jövedéki termékek adóztatását. A javaslat elsősorban a tételes jövedéki adók valorizációjára irányul, valamint a szabályozás kisebb, pontosító jellegű korrekcióit tartalmazza. Hozzászólásomban elsősorban a bor jövedéki termékké válásának problémakörével foglalkozom, mivel ez a szabályozás az elmúlt tíz hónapban elég sok vihart kavart.

Természetes dolog, hogy az eddigi rendezetlen termékpálya rendezett irányba történő terelése komoly érdeksérelmekkel járt együtt. Az év folyamán a szőlőtermelőknek és a bort előállítóknak folyamatos regisztrációs és adminisztrációs feltételeknek kellett megfelelniük. Nem vitatjuk, hogy túl gyors és sokkoló volt a törvényben előírt adminisztrációs teher, viszont a piacra kerülő olcsó hamisítványok az ágazat eredményességét veszélyeztették. A rendkívüli tavaszi és nyári időjárás miatt az Alföldön két héttel előbb kezdődött a szüret. Az idei szőlőfelvásárlási árak mintegy 20-30 százalékkal, esetenként 50 százalékkal is magasabbak az elmúlt évinél. Ez némiképp tompítja az adminisztrációs teherrel szembeni ellenérzést.

Rendkívül sok bírálat érte a törvényt, hogy miért volt szükség a szőlőtermelők regisztrációjára. Mivel jelenleg nincs pontos ültetvénykataszter, a vám- és pénzügyőrségnek saját adatbázist kellett létrehozni. A Pénzügyminisztérium nyitott volt a bor jövedéki szabályozásával kapcsolatban, és a vámtörvény módosítása kapcsán már jelentős egyszerűsítésekre került sor, de az előttünk lévő törvényjavaslat is lehetőséget ad a további javításra.

 

 

(10.10)

 

Jelenleg a bor jövedéki rendszerbe történő beépülésének legvitatottabb pontja a PM-FVM közös rendeletében szabályozott borkísérő okmányok és a szőlő-bor pincekönyv. A borkísérő okmányok párhuzamos többletadminisztrációra kényszerítik a szállítókat. A borpincekönyv kitöltése borászati előképzés nélkül szinte lehetetlen. Ezen feltétlenül változtatni kell.

Szinte naponta foglalkozik a média az 1500 négyzetméter problémakörével. Véleményem szerint a területek szétíratása, földhivatali bejegyzése jóval munka- és költségigényesebb, mint a vámhivatalokhoz történő bejelentkezés.

A jelenlegi törvényi szabályozás szerint a nem jövedéki engedélyes kereskedőknek napi nyilvántartást kell vezetni a borforgalomról. Ugyanez a szabályozás nagyobb adótartalom mellett nincs előírva a szesz- és sörforgalmazókra. Tehát ezt a szabályozást vagy egységesíteni kell, vagy a bor vonatkozásában is eltörölni. A Gazdasági Minisztérium rendeletben szabályozta a termelői borkimérésre vonatkozó szabályokat, így oldódhatnak a borturizmusra vonatkozó kötöttségek.

Szeretnék néhány szót ejteni a törvényjavaslatba bekerült állami ellenőrző jegyre vonatkozó új szabályozásról, amely szerint az állami ellenőrző jegy egy zárjegybe lenne összevonva. Ezt a javaslatot nem tudom támogatni, függetlenül az indoklástól, mely szerint az intézkedés a minőségi borokat, borpárlatokat előállító termelőknek kedvezne. Véleményem szerint a minőségi boroknál a fogyasztási adóról a jövedéki adóra történő áttérés jelentős adócsökkenést eredményezett, tehát a 3 forint értékű állami ellenőrző jegy nem jelenthet problémát. Az állami ellenőrző jegyet a vevők elfogadták, keresik és biztosítékot látnak a jó minőségre. Nem tartjuk jó szabályozásnak, hogy a zárjegyeket csak Budapesten a 16. számú vámhivatalban lehet igényelni és átvenni. Legalább a borvidéki központokban szükséges lenne a zárjegyek átvételére lehetőséget biztosítani.

Összegezve a mondanivalómat: a T/2977. számú törvényjavaslatot elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Nagy Sándor úr, az MSZP képviselője; őt Turi-Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt képviselője követi.

Képviselő urat illeti a szó.

 

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon érdekes vitának vagyunk tanúi, mert az eddigi hozzászólók között nem akadt olyan, aki elismerőleg szólt volna a bor jövedéki szabályozásával kapcsolatos kérdésekről. Érthető a dolog: mióta a szabályozás hatályba lépett, számos olyan részlet került napvilágra, amely persze elsősorban az adminisztrációs terhekkel és a különféle szabályozási elemek egymás közötti ellentmondásával kapcsolatos. Erről itt hosszan, részletesen szóltak az előttem szóló képviselők.

Én azonban nem szeretnék ezzel foglalkozni - bár önmagában is figyelemre méltó, ha a konkrét szabályozás ilyen problémákat vet fel -, nekem ugyanis az az igazi problémám, hogy akarjuk-e, hogy olyan szabályozás legyen Magyarországon, amely hozzájárul a magyar bor minőségének javulásához, és egyben visszaszorítja egy elfogadható mértékre - hiszen száz százalékig nyilván nem lehet ezt megoldani, de elfogadható keretek közé - a borhamisítást, illetve a minőségrontással megvalósított visszaélést, vagy nem akarjuk. Ez az igazi kérdés! És ha erre a kérdésre az Országgyűlésben helyet foglaló hat párt igennel szavaz, igennel válaszol, akkor a szabályozást viszont végig kell gondolni. A jövedéki szabályozás ugyanis ennek az egész problémakörnek a csúcsán van, miközben alatta az alépítmény nem létezik vagy alig létezik vagy alig működik vagy ellentmondásosan működik.

Miről van itt ugyanis akkor szó? Arról van szó, tisztelt képviselőtársak - és volt, aki már érintette ezt a problémát -, hogy ahhoz, hogy a bor jövedéki szabályozásával kapcsolatos elgondolások valóban érvényesüljenek, el nem kerülhető módon végig kell járni az egész utat. Ez pedig ott kezdődik, hogy legyen Magyarországon egy hiteles, valóságos és állandóan karbantartható szőlőültetvény-kataszter. Az elképzelhetetlen és lehetetlen dolog, hogy miközben a statisztikákban például beszélünk ma 120-130 ezer hektár szőlőültetvényről, aközben mindenki tudja, hogy a valóságban hozzávetőleg 80 ezer hektár körüli, amit megművelnek; a többi papíron létezik, már kisarjadt benne az akác, fölverte a bodza meg a galagonya körbefogta, de attól még szőlőültetvényként valahol nyilván van tartva. Ez önmagában lehetetlen kiindulópont, míg nincs egy hiteles, valóságos alapon működő szőlőültetvény-kataszter.

A második lépés, a világban számottevő, jelentős és jó minőségű bort előállító országok példájából kiindulva, egy mindenki számára érvényes - legalábbis aki bort készít a szőlőből - hozamszabályozás. Ugyanis az lehetetlen, hogy a minőség- és a származásigazolás kedvéért ne legyen megmondva ebben az országban, hogy ha valaki minőségi bort akar előállítani, akkor azon az egy hektáron abból a szőlőből nem tetszés szerinti mennyiséget szüretelhet, hanem bizonyos keretek közötti mennyiséget szüretelhet csupán. De ezt nemcsak a minőségi borra, az asztali borra is meg kellene mondani, ha mi valóban komolyan gondoljuk, hogy nyomon akarjuk követni a szőlő és a bor útját. Ez a két legalapvetőbb feltétel ugyanis, hogyha tudom, hogy valakinek mennyi szőlője van, és megmondom, hogy mennyi hozama lehet bizonyos minőségi kategóriákhoz kapcsolódva, onnantól kezdve a kiindulópont világos és tisztázott. Lehet tudni, hogy valakinek mennyi szőlője termett, lehet tudni, hogy abból mennyi must készíthető, és lehet tudni - most nem akarok ennek a részleteibe belemenni -, hogy hozzávetőleg abból mennyi bort lehet előállítani. Ha ezt nem tudjuk, akkor az egész jövedéki szabályozás lóg a levegőben, nem lehet tudni igazán, hogy ki, milyen módon, honnan igazolja a szőlőtermését, az általa értékesített vagy éppen vásárolt vagy feldolgozásra szánt szőlőmennyiséget.

Van egy harmadik elem is - és még mindig nem tartunk a jövedéki szabályozásnál -, ez pedig a műszeres ellenőrzés dolga. Számos országban sikerrel használják a műszeres ellenőrzés különböző formáit; én most csak kettőt említek. Az egyik, ami az ügy szempontjából nagyon fontos, amelyik képes kimutatni, hogy a víz, ami jelentős mértékben van benne a borban, kapilláris úton jutott-e a borba vagy nem kapilláris úton jutott be; magyarul: vizezik-e a bort vagy természetes módon és mennyiségben van jelen benne a víz. A másik pedig a különféle cukrok és cukorszármazékok jelenlétét képes kimutatni. Ha Magyarország komoly szerepet szán a minőségi bornak, a bornak, a magyar bor minőségének, akkor kell áldoznia a költségvetésben arra eszközöket, hogy akár az OBI, akár borterületenként akkreditált laboratóriumok, de még inkább a VPOP ezekkel a nagy értékű műszerekkel rendelkezzenek. Ugyanis félreértés ne essék, ez ki van találva, nem kell ezt újra kitalálni, léteznek ezek a műszerek, meg kell tudni őket venni, és akkor a milliókat, milliárdokat nem a fölösleges adminisztrációra, hanem a valóságos ellenőrzésre kell fordítani, és ha kimutatható, hogy valaki a bort hamisítja vagy nem szőlőből állítja elő, akkor annak a következményeivel kell számolnia.

És csak utána jön a jövedéki szabályozás, ha ezek az alapok, ezek a lépcsők megvannak, mert ha nincs ez meg, akkor az történik, mint most történt, hogy minden jó szándék ellenére visszájára fordult a dolog, az adminisztráció fölnövekszik, elsősorban a kisebb termelőket szinte ellehetetlenítve, másfelől egyébként a hatóságokat is szerintem kifejezetten rossz helyzetbe hozza ez a szabályozás, és mindez történik úgy, hogy a borhamisítás feltételei lényegében és alapvetően igazán nem szűnnek meg.

Azért mondom mindezt el, mert úgy gondolom, hogy ezen a helyzeten csak egy módon lehet változtatni. Nem lehet úgy változtatni, hogy egyik-másik paragrafushoz hozzányúlok, két szót kihúzok, az 1500-at fölemelem 2000-re, a 2000-et lecsökkentem 1000-re, beírok új paragrafusokat; szerintem ez a toldozgatás-foldozgatás nem oldja meg ezt a problémát.

Tisztelettel azt javaslom mindegyik pártnak, gondolkodjunk el azon, hogy közösen, hatpárti közreműködéssel építsük újra ezt a szabályozást. Ne foglalkozzunk most azzal, hogy ha most minden párt ellene szól ennek a szabályozásnak, akkor vajon ki fogadta el ezt a törvényt a parlamentben, mert a szocialisták is megszavazták ugyanis a jövedéki szabályozást.

 

 

(10.20)

 

Én nem akarom ezt eltitkolni, de mi azt a szándékot szavaztuk meg, ami a borhamisítás visszaszorítására és a minőség javítására irányul, nem pedig azokat a nem túl jól végiggondolt részleteket, amelyekkel már szembenézünk, illetőleg amelyeknek a hiányát ma látjuk. Ezért mi azt ajánljuk, és nem adtuk még be ezt az országgyűlési határozati javaslatot, de itt szeretném a nyilvánosság előtt is elmondani, szeretnénk, ha mind a hat párt közösen adna be egy országgyűlési határozati javaslatot, amely a jelenleg érvényes szabályozásnak a felfüggesztését kezdeményezi, egyetlen pont kivételével, a bejelentkezési kötelezettség kivételével; annak nyilván a határidejét egy kicsit ki kellene tolni, mert nagyon sokan nem jelentkeztek be, aki viszont nem jelentkezik be, ahhoz igazi szigorú szankciókat kellene kapcsolni. És ha ez megvan, akkor el kellene kezdeni kidolgozni a Pénzügyminisztériumnak, az FVM-nek és mindenkinek, akinek köze van hozzá, a kataszter ügyét, a hozamszabályozás dolgait, nyilván a szakmát bevonva, kellene foglalkozni a hegyközségi törvénnyel, hogy hogyan lehet egy felelősebb működést elvárni a hegyközségektől, és erre lehetne építeni, és amit az előbb említettem, a műszeres háttér megteremtése, egy valóságos jövedéki szabályozás.

A kérdés úgy szól, hogy akarjuk-e, hogy eredményes legyen ez a törekvése az Országgyűlésnek, vagy nem akarjuk. Ha nem akarjuk, akkor lehet toldozgatni-foldozgatni ezt a szabályozást, lehet mellébeszélni, lehet eljelentékteleníteni az ügyet, ha viszont akarjuk valóban, akkor én jó szívvel azt ajánlom; azért nem nyújtottuk be, mert én azt szeretném kezdeményezni, hogy hatpárti keretek között menjen előre, vonjuk ki a politikai csatározás színteréből. Nem arról szól ez a történet, hogy kormány kontra ellenzék, ez butaság; arról szól, hogy ebben a fontos kérdéskörben akarunk-e együttesen és eredményesen lépni, ha pedig igen, akkor alapjaiból újra fel kell építeni a szabályozást. Ez a dolog lényege, és ezt én jó szívvel szeretném javasolni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Ivanics István úr, a Fidesz képviselője.

Megadom a szót.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Nagy Sándor Képviselőtársam! Sok igaz dolgot felvetett most a jövedéki törvény vizsgálata kapcsán, de azért vitatkoznom kell, és talán kérném arra, hogy azokat az intézkedéseket, amelyeket a jelenlegi kormány hivatalba lépése óta tett, ne ilyen kapkodásnak tüntesse fel, mert ez akkor igazán nehézzé teszi, hogy tényleg konszenzusra tudjunk jutni ebben a kérdésben.

Talán kellett volna egy kis önkritikát gyakorolni az előző ciklusra vonatkozóan is, mert akkor a hezitálás ment, és nem történt jövedéki körbe vonás, ugyanakkor az igazán szigorú szankciók pedig, amelyeket most megkövetel, egyáltalán nem történtek meg; ha visszanézünk, az akkor feltárt esetekből hány bírósági eljárás zárult úgy, hogy valami tényleg történt volna. Úgy gondolom, hogy a konszenzus érdekében szükséges tisztán látni. A szőlőkataszter vonatkozásában is a felvetése, hogy ennek valóban meg kell történni, az nem most történt, hanem már öt-hat évvel ezelőtt is szó volt róla, tudtuk, hogy pusztul a szőlőültetvényeknek egy jelentős része, és rendet kellene tenni ebben a kérdésben.

Tehát én messzemenően támogatom, hogy konszenzus alapján nézzük és tegyünk tiszta képet ebben a vonatkozásban, de semmi esetre sem tudom azt elfogadni, hogy most, jelen pillanatban kapkodás volna. Én úgy gondolom, hogy nagyon jelentős lépést tettünk, ennek a finomítása következik most.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Nagy Sándor úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szándékkal szerettem volna arra tenni a hangsúlyt, hogy szerintem mit kell csinálnunk, még akkor is, ha van arról véleményem, hogy a jelenlegi szabályozás hogyan alakult úgy, ahogy alakult. Én azért ajánlom, ne beszéljünk arról, hogy most ki mit, hogyan, mert ennek azonnal az a vége, hogy elkezdenek különféle pártok, frakciók egymásra mutogatni. Én azt mondom, hogy húzzunk egy vonalat.

Itt az összes hozzászóló konstatálta, hogy bizony, itt vannak teendők. Én annyiban mentem tovább, és ezt fenn is tartom, hogy az az igazi kérdés, hogy akarjuk-e valóban az alapoktól a végpontig azt a szabályozást végiggondolni, és ha igen, én azt gondolom, nem történik semmi, ha egy törvénnyel kapcsolatban kiderül, hogy ennek az alkalmazása nem hozza meg a várt eredményt. Neki kell látni, és egy év alatt fel lehet építeni azt a szabályozást, amelyre azt lehet mondani, hogy az európai gyakorlatnak megfelelő, használja a nemzetközi tapasztalatokat, a magyar borkultúra javát szolgálja, és visszaszorítja a borhamisítást. Ha ezt akarjuk, akkor ezzel kell szerintem foglalkozni, és hagyni kell, hogy ki mikor mit felejtett el, mit mulasztott, mit szabályozott rosszul, mert ennek szerintem az ügy jövőbeni értelme szempontjából vajmi kevés értelme van.

Még egyszer megismétlem, én azt javaslom, hogy mind a hat párt ebben fogjon össze, és tegyünk le egy olyan szabályozási koncepciót, amelyet lehet, hogy hamarabb, mint egy év, de legkésőbb egy éven belül meg lehet csinálni. Ez a dolognak a lényege.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Karakas János úr, az MSZP képviselője.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Én is vitába szállok Ivanics képviselőtársammal. Ő azt mondja, hogy az előző kormány hezitálása miatt nem került jövedéki hatáskörbe a bor. Megítélésem szerint, ha a bortörvényt úgy hajtjuk végre, ahogy kell, az önmagában is elegendő lehetne és lehetett volna arra (Font Sándor: Nincs szankciója!), hogy a hamisítást megakadályozzuk. Tehát igazából... Van szankció, Font képviselőtársam... (Font Sándor: A büntető törvénykönyvből kivettétek a jövedéki tényállást 1996-ban!) Jó, akkor még vitatkozunk később erről a dologról.

A gond ott van, hogy azt mondja, nincs kapkodás, csak finomítás. Kapkodás szerintem van. Van azért is, mert késett másfél hónapot a pincekönyv. Nem törvényhozókként, mi vagyunk érte a felelősek, de ez tény. Kapkodás van azért is, mert kiderült, hogy rendkívül bonyolult az egész. Kapkodás van azért, mert - nem a jövedéki törvény, hanem a bortörvény kapcsán - e miatt a háromhetes periódusos rendszer miatt bejött egy olyan módosítás, amely bizony kemény kárt okoz, különösen a kistermelőknek. Kapkodás van talán azért is, mert most, én úgy érzékelem, egyre több embert büntetnek meg viszonylag kis dolgok miatt is, mert nem tartotta be a borra vonatkozó jövedéki törvény előírásait. Tehát valahol tényleg rendkívül szükséges ezeknek az előterjesztéseknek a finomítása, ezzel egyet tudok érteni. Viszont azt is mérlegre kell tenni, hogy mi az a pont, amikor talán célszerűbb egy pillanatra megállni, végiggondolni az egészet, és akkor utána már tényleg a finomításon törni a fejünket, mert ha nincs rá időnk, akkor, akárhogy is vitatkozunk, ebből bizony kapkodás vagy kapkodás jellegű dolgok születhetnek.

Tehát én magam is úgy látom, hogy jó néhány eleme a módosításoknak be lett véve ebbe a részbe, ugyanakkor már kapok rendkívül sok (Az elnök jelzi az idő leteltét.) igényt a módosításra, és jelzést arra, hogy jó néhány pont sajnos nem lett megnyitva.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Turi-Kovács Béla úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Jelzem, hogy 7 perc 20 másodperc áll rendelkezésére a felszólalása elmondására.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kisgazdapárttól ebben a vitában - nem teljesen megszokott módon - úgy gondolom, többnyire pozitív oldaláról próbálom megközelíteni ezt a javaslatot, fenntartva azonban mindazon bírálatokat, amelyeket korábban már elmondtunk.

Tisztelt Ház! A helyi adók tekintetében, azt gondolom, kedvező változásokra számíthatnak a helyi iparűzők. Én úgy gondolom, hogy a változások olyanok, amelyek számukra egyszerűbbé teszik az adózást, és úgy gondolom, számukra ez azt jelenti, hogy ez az egyszerűsítés egyben az iparűzésen belül is nagyobb lehetőségeket biztosít. Ezt tehát mindenképpen támogatandónak gondolom.

A súlyadónak nevezett gépkocsiadóról szeretnék egy picikét bővebben szólni, itt is pozitív megközelítésben. Meggyőződésem szerint végül is helyesen döntött akkor a pénzügyi kormányzat, amikor a korábbi adóemelésre vonatkozó elképzeléseit revideálta, és végül is adóemelésre nem került sor. De amit igazán pozitívnak tartok, és amiért szót kértem, az elsősorban, azt kell mondanom, a zöld ügyek miatt, a környezetvédelem miatt van. Ez a változás meggyőződésem szerint helyes irányban történő változtatás, más törvényeknél is alkalmazni kellene, hogy a környezetvédelmi szempontok érvényesüljenek. Magyarország hosszú időn keresztül, ez köztudott, arra szolgált, hogy itt landoltak a 15-20 éves olyan gépjárművek, amelyek mozgásra már nem nagyon, de a levegő büdösítésére kiválóan alkalmasak voltak.

 

 

(10.30)

 

Ezek olcsók voltak, viszonylag olcsók voltak, olcsón lehetett behozni, de amikor már behozták őket, akkor derült ki, hogy az országnak ez mibe kerül. Akkor derült ki az, hogy ez a levegőszennyezés, amelyet annak idején ezek a gépkocsik okoztak, tartósan, hosszan - miután az ide behozott tíz-tizenöt vagy húszéves gépkocsik nem két-három évig fognak üzemelni, hanem miután pont az a réteg vásárolta meg, természetszerűleg kényszerűségből, nem azok a hibásak, akik ezt megvették, akik ezt használni fogják esetleg még öt-tíz év múlva is -, ez egy lehetetlen, nehéz helyzetet teremtett, amikor nekünk eleget kellene tenni a levegőszennyezésre vonatkozó vállalt kötelezettségeinknek, ugyanakkor pedig a gépjárműállományunk olyan, amilyen. Azt gondolom tehát, hogy ez egy helyes lépés volt, követendő lépés, amelyet meggyőződésem szerint további intézkedéseknek kell követniük.

Nem szeretném felmenteni e tekintetben sem a zöldtárcát, sem a környezetvédelmi csoportokat, hogy talán kevés aktivitást tanúsítottunk ezen a téren. Azt gondolom, hogy a Levegő Munkacsoport nagyon sokszor elmondta az aggályait, és jó aggályokat mondott el. De amikor a jó aggályokat elmondják, és erre szeretném felhívni a közvélemény figyelmét is, nem szabad szélsőségekbe tévedni, nem szabad olyan szélsőségekbe tévedni, amelyek utóbb nem fognak megvalósulni, hiszen az egész gazdasággal, az egész társadalmi érdekkel szembemennek, és ha ezek így mennek, akkor nyilvánvalóan kudarcra vannak ítélve. A kudarcra ítélt környezetvédelmi kezdeményezés rosszabb, mintha semmilyen kezdeményezés nem lett volna, mert azt a hiedelmet kelti, hogy erre nincs fogadókészség. Ezért - megismétlem - azt gondolom, a pozitív kezdeményezéseket pártoldaltól függetlenül mindenhonnan támogatni illik és szükséges.

Szeretnék még valamiről szólni: az illetékekről. Az illetékek kérdésénél egy állandó, azt kell mondanom, már-már filozófiai összeütközés van. Vannak bizonyos körök, amelyek úgy gondolják, hogy az illetékek állandó emelésével - amely nem egy jelentős adóbevétel, azt hiszem, ezt nyugodtan mondhatom - el lehet érni bizonyos olyan, általuk kívánt célokat, amelyek pedig ezzel nincsenek összefüggésben. Itt megint a környezetvédelem területére kell visszakanyarodnom.

Felmerült, és ezen élénk vita volt a környezetvédelmi bizottságban - illik erről tájékoztatnom a tisztelt Házat és a környezetvédelmet -, hogy a fellebbezési illetékek emelésével lehetne elérni, hogy a jogorvoslatok ne húzódjanak el. Ez egy képtelen gondolat. Ez nem más, kérem szépen, mint a jogorvoslati lehetőség szándékolt akadályozása! Ez nem támogatható, nem fogadható el, meg kell mondanom, és alig van valamilyen összefüggésben az illetékkel - ez egy rossz filozófia! Az én szerény meggyőződésem szerint a fellebbezési lehetőségek gátlása egy jogállamban kifejezetten olyan, ami ellenérdekeltté teszi az embereket abban, hogy támogassák a demokratikus intézményrendszert. Ez tehát semmiképpen nem követhető.

Amiről még szólni szeretnék, és azt gondolom, hogy ez szintén egy nagyon kedvező változás - de már csak két percem van -, ez pediglen nem más, mint az adózás rendjével kapcsolatos változás. Jogászként azt kell mondanom, hogy a legfőbb ideje volt, hogy a tanácsadás felelősséggel járjon; ha lehet, olyan felelősséggel járjon, amely a tanácsadást biztonsággal igénybe vehetővé teszi. Elfogadhatatlan az, kérem szépen, ami kialakult. Én magam láttam olyan önkormányzati, záradékkal ellátott és általuk elfogadott határozatot, amelyben az van, hogy ugyanaz, aki ott ténykedik ebben a kht.-ban, egyben adótanácsadóként, minden felelősség nélkül, gyönyörűen mindent helyénvalónak is talál.

Változtatni kell, éspediglen úgy kell változtatni, hogy ez a szakma valóban elismert szakma lehessen; úgy kell változtatni, hogy amit ott tanácsadásként kap, az megbízható legyen, és ami a legfontosabb, anyagi felelősség jelenjen meg a háttérben. Kérem szépen, én minden szakterületen így gondolom. Ha valaki valamire olyan tanácsot ad, amelynek következtében bekövetkezhetnek olyan helyzetek, amelyek súlyos anyagi következményekkel járnak, akkor ott lehetetlen, hogy egyszerűen ki tudja vonni magát egy adótanácsadó a felelősség alól - ez a felelősség akkor közös. Én azt gondolom, hogy a jövőben ezt így is kell gyakorolni.

Végezetül szeretnék elmondani valamit. Szeretnék visszautalni Varga Mihály államtitkár úrnak - klasszikusokat ugyan pontosan kell idézni, de nincs előttem a jegyzőkönyv - egy nyilatkozatára. Ennek a lényege az volt, hogy tudja, egy válaszadásban mondta el, hogy a Független Kisgazdapárt a kritikáit jobbítási szándékkal nyújtotta be, mondta el, és ilyenek lesznek a módosító indítványai is. Erről kell biztosítanom a tisztelt Házat, ezek valóban ilyenek lesznek, valóban ilyenek, és ebben várjuk az együttműködést a kormányoldalról.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lotz Károly úr, az SZDSZ képviselője; 10 perc 57 másodperc áll a rendelkezésére.

 

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jövedéki adókra és a jövedéki termékek forgalmazásának szabályaira jelen törvényjavaslatban foglalt módosítások jelentős hányada egyértelműen magában hordozza azokat a problémákat, vitatható elveket, amelyekről az elmúlt időszakban itt, a tisztelt Házban és más fórumokon gyakran beszéltünk. Magán viseli annak jegyeit, hogy a kormány hogyan viszonyul saját ígéreteihez, meghirdetett gazdasági és társadalompolitikai stratégiájához. Sajnos ez alkalommal is beigazolódott, hogy más a szó és más a tett.

A jövedéki adó kétéves időtartamra való megszabása csak látszólag szavatolja a kiszámíthatóságot és a stabilitást. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetében az adott körülmények között, figyelembe véve a belső adottságokat és feltételeket, hosszabb távra nem lehet megbízhatóan előrelátni. Ezzel kapcsolatban a makacs tények bizonyítására elegendő az utóbbi hónapok üzemanyagárainak alakulására utalni. Semmi biztosíték sincs arra, hogy a ma kőbe vésett jövedékiadó-tételeknek másfél-két év múlva milyen gazdasági-társadalmi hatásai adódhatnak. Az elmondottak érvényesek arra az európai uniós csatlakozással kapcsolatos álláspontra is, amely szerint "a jogharmonizációs szempontok érvényre jutása az adómértékek emelésénél jelenik meg". Ebből az idézetből az egyedül jól belátható tény egyes jövedéki termékek árának jelentős emelése.

Azt ugyanis jelenleg senki nem tudja, hogy melyik évben lehet számítani európai uniós csatlakozásunkra, vagyis valójában mikorra kell elérni az uniós adószintet. Addig pedig bárki bárhogyan is kívánja szépíteni, nincs másról szó, mint néhány olyan termékcsoport kormány általi ismételt megtalálásáról, amelynek forgalma rugalmatlan, azaz a belőlük elérhető költségvetési bevétel várhatóan még nagyobb adótartalom mellett sem csökken érdemi mértékben.

Ez a merev fiskális szemlélet más veszélyeket is magában hordoz. A lakosság tisztában van azzal, hogy a csatlakozásig, elsősorban külső tényezők hatására, még hosszú utat kell megtenni. Erre való hivatkozással viszont minden évben újabb jelentős terhet rakni a fogyasztók vállára, ugyanakkor következetesen megfeledkezve a lehetséges kedvezményes, az adózó számára előnyös csatlakozási elemekről - mert ilyenek is vannak -, ez csak arra jó, hogy a lakosság tömegét az európai uniós csatlakozás ellen hangolja. Ezt kifejezetten rövidlátó, az alapvető csatlakozási célkitűzéseket pillanatnyi pénzügyi érdekekért feláldozó politikának kell nevezni.

Tisztelt Képviselőtársak! A jövedéki adóknak jelentős hatása van az infláció, illetve az inflációs változások és várakozások alakulására. E tekintetben figyelemre méltó, hogy a jövedéki adó aránya az államháztartás összes főbb adó- és adó jellegű bevételeihez viszonyítva a jövő esztendőben ismét növekszik, 10,8 százalékos arányával megközelíti a múlt évi 11,1 százalékos csúcsot. A bruttó hazai termékhez viszonyított 0,1 százalékos tervezett adócsökkentés pedig elhanyagolható, mivel a jövedéki adó jelenlegi magas szinten ezt a kormányzati ciklust megelőzően utoljára 1994-ben volt.

Mérlegelve a jövedéki adó kiemelkedően magas arányát, a lakosságot sújtó hatását, az infláció alakulásában betöltött szerepét, szükségesnek tartjuk azok időleges és általános befagyasztását, azaz a jelen szinten való rögzítését. Különösen az üzemanyagok árának alakulására kell kiemelt figyelmet fordítani, amelynek közvetlen és közvetett inflációs hatása gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt rendkívül jelentős. Jól szemlélteti ezt a benzin, majd a gázolaj árának közelmúltban történt, illetve mostani változása is.

Ezen a területen véleményem szerint jelenleg semmiféle valorizálásnak nem lehet helye. Az üzemanyagok jövedéki adóját tehát a mai szinten legalább egy esztendőre be kell fagyasztani. Ilyen döntésnek a kereslet alakulására gyakorolt pozitív hatása révén joggal számítani lehet arra - joggal számíthat erre a kormányzat -, hogy a költségvetés összbevétele a többletbevételi várakozásoknak megfelelően alakul.

 

 

(10.40)

 

Mindez persze sokkal áttekinthetőbb lenne, ha a kormány nem mulasztotta volna el ez alkalommal is a szükséges elemzések elkészítését és bemutatását. Tulajdonképpen még ez a befagyasztás is csak átmeneti kompromisszumként fogadható el. A lakossági érdekek valós szolgálata, az infláció letörése az adószint csökkenését kívánná meg. A kormányzatnak figyelembe kellene vennie az adócsökkentésre vonatkozó azon törekvéseket, melyek napjainkban az uniós tagállamokban és egyes szomszédos országokban is kibontakoznak. Érthetetlen a kormánynak a lakossággal folytatott kettős játéka: az egyik héten nagy hangon követeli az üzemanyagok árának csökkentését a forgalmazóktól, és állítja be magát szociális érzékenységűnek; a következő héten pedig a jövedéki adó növelésével fokozza a lakosság terheit. Vagy talán a kormány azt várná el, hogy mohóságát mindenki fogadja el, és ennek következményeit ismét a lakosság viselje?

Az üzemanyagok adóztatása mérséklésének egyébként is nagyon alapos helye van, érdemes ugyanis elgondolkozni azon, hogy a gondosan beszedett óriási összegek fejében mit kapnak az adózók. Több alapos elemzés bizonyítja, hogy - a Fidesz-kormányzat átgondolatlan politikájával, a kiszámítható és felhasználási területén szavatolt, nagyrészt az üzemanyagok adóbevételéből táplálkozó Útalap megszüntetésével - az éves költségvetési alkuk áldozatává vált közúthálózat karbantartására, felújítására évente legalább háromszor akkora összeg kellene, mint amennyi rendelkezésre áll, az üzemanyagok adóbevételeinek nagy részétől megfosztott úthálózat pedig a fokozott balesetveszély mellett drágítja és lassítja a közlekedést, aminek árát ismét a lakosság fizeti meg.

Tisztelt Képviselőtársak! Összefoglalva az elmondottakat megjegyzem, hogy a jövedéki adózás szabályaira vonatkozó kormánymódosításoknak, vagyis az előterjesztő vonatkozó javaslatainak többsége - mindenekelőtt az üzemanyagok jövedéki adójának emelése - társadalmi megfontolások alapján vagy szorosan vett szakmai szempontból a benyújtott formában az SZDSZ-frakció számára elfogadhatatlan. Ezek elhagyására, illetve pontosítására módosító indítványokat kívánunk benyújtani.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Karl Imre úr, az MSZP képviselője.

Megadom a szót.

 

DR. KARL IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Megmondom őszintén, régóta várom már, hogy ebben a kérdésben, amit most Lotz Károly képviselőtársam is feszegetett - a jövedéki adónak az ilyen jellegű módosításával kapcsolatosan -, hangozzék el a kormánypárti oldalról valamilyen vélemény. Sajnos, erre eddig még nem került sor, és ön is csak egy érintőleges megjegyzést tett korábban, ami azt a szakmai véleményt tükrözte, hogy a valorizációra azért van szükség, mert a jövedéki adónál is kell ez, mert általában ez jó dolog az infláció miatt. Az a szakmai álláspontunk, ami itt korábban is elhangzott már, hogy ebben az esetben nemhogy erre nincs szükség - hiszen itt az áfa és egyéb rárakódó adók ezt a mértéket bőven pótolják -, hanem az a helyzet, hogy még a Lotz Károly képviselőtársam által elmondottakat is feltétlenül szigorítani kellene.

Nekem az a személyes meggyőződésem, hogy a kormányzatnak most kellene abban a vonatkozásban lépnie, hogy az üzemanyagárak emelkedését megállítsa. Nem akarom részletesen kifejteni azt, hogy az inflációra és végeredményben az egész gazdaságra ez milyen negatív következményekkel jár majd - ez látható. Nem akarom azt sem előhozni, hogy most már minden este és reggel a televízió közvetíti a franciaországi eseményeket; olyan eseményeket, ahol például a gázolaj árának emelkedése miatt tüntetések vannak, ahol a gázolaj árszínvonala ugyanolyan, mint ma Magyarországon. Ma kettőszáztizen-egynéhány forinttal ugyanazon a szinten vagyunk, mint a legmagasabb franciaországi árszínvonal, ahol kilátásba helyeztek most egy jelentős csökkenést.

Én csak azt szeretném újra meg újra elmondani, amit mindannyian elmondtunk, hogy a kormány ebben a kérdésben is, mint sok minden másban kettős játékot játszik: a MOL-t fenyegeti azzal, hogy különböző vizsgálatokkal az ár leszállítására kényszeríti, maga meg nem teszi meg azt, amit megtehetne.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Font Sándor úr, az MDF képviselője, tíz perc áll rendelkezésére.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Majdnem ott kell folytatnom, ahol Karl Imre képviselőtársam abbahagyta. A Magyar Demokrata Fórum vezérszónoklatában is jelezte, hogy az üzemanyagok esetében nem értünk egyet a jövő évre szóló és az utána levő évre szóló valorizálás mértékével, azaz az idei szinten szeretnénk hagyni a jövedéki adó nagyságát. Mivel kétéves az adótervezet, ezért 2002-re is gondolni kell, ott pedig a 4 százalékos emelést tudjuk elképzelni. Persze ez majd függvénye lesz az akkori olajárnak, ezért visszakanyarodunk egy eredeti problémához, hogy tudunk-e két évre előre gondolkodni a jövedéki adó esetében. Minden más esetben el tudom képzelni, a jövedéki adót, sajnos, a nagy függőségünk miatt nagyon nehéz előre prognosztizálni.

Mi is meg fogjuk tenni az indítványt ezzel kapcsolatban. Az a véleményünk, hogy a kormány a saját akarata szerint további árnövekedéshez nem járulhat hozzá. Bőven elég lesz a kormánynak azt a terhet elviselni, amely az üzemanyag árának nemzetközi piacon való emeléséből fog adódni, úgyis - ismert szokások szerint - a közvélemény és az ellenzék azt is a kormányra fogja fogni, pedig ahhoz aztán tényleg nem lesz semmi köze, az a nemzetközi szabad piac következtében fog esetleg bekövetkezni. Nem említem már, hogy 32 dollár - amikor beszéltem, még annyi volt, már 33 dollár, és 40 dollárt tippelnek az OPEC szakértői.

A dohánytermékeknél jeleztük, hogy nem értünk egyet azzal, hogy az automatából történő árusítást újra engedélyezzük. Benne van sajnos a mostani módosító indítványban. Ezzel ellentétes a mi felfogásunk: az egészségügyért aggódunk, az egészséges emberek életéért, majd a beteg emberek életéért aggódunk, akik a dohányzás következtében betegednek meg, és esetleg meg is halnak. A dohánytermékek esetében nem látjuk azt, hogy megfelelő mértékű lenne az adóztatás mértéke. Itt is EU-szintet szeretnénk elérni, de még, úgy tudom, elég messze vagyunk attól.

A legvégén szeretnék a bor és a szesz témakörére rátérni. Először a szesz témaköréről szeretnék néhány gondolatot elmondani. Jelen pillanatban olyan adóztatási növekedés tapasztalható... - vállalva ugyan, az európai szintű átlag adószintet szeretnénk elérni. Az a helyzet, hogy ezzel könnyen tönkretehetjük a magyar borpárlat-előállítókat és a valódi gyümölcspálinka-előállítókat. Miért? Azért, mert az Európai Unióban nem így működik az egész rendszer, ahogy Magyarországon. Most mi vállaltuk, és rákényszerültünk arra, hogy az európai szintű adómértéket elérjük a borpárlat és a gyümölcspálinka esetében, ugyanakkor az Európai Unióban valóban magas adószinten vannak, csakhogy nagyon komoly állami támogatás van a borpárlattermelésre.

Franciaország a legegzaktabb példa, hiszen a konyak alapjaként előállítandó borpárlat három alapanyagból termelődhet meg: törkölyből, borseprőből és borból lepárlás útján. Mind a három alapanyagnak elismert költsége van, Brüsszel által nyilvántartott költsége van. Ezek után az előállított szeszterméket, borpárlatot egy elismert piaci áron szinten tartja Brüsszel, és amennyiben a gyártási költség magasabb, mint az elismert piaci ár, a kettő közti különbséget automatikusan kifizeti Brüsszel a termelő cégnek, illetve Brüsszel bármikor felvásárolja azt a termékmennyiséget, amit felkínálnak neki a szesztermelő cégek, borpárlattermelő cégek, tehát biztosít egy állandó szintet és egy nyereségszintet a termeléshez.

Lehetetlen az, ami most Magyarországon van a folyamatos adónövekedés útján, de állami támogatás... - mi nem vagyunk képesek arra, hogy ezt megtegyük, az uniós tagságtól egyelőre még mindig öt évre vagyunk. Az a kérdés, hogy akkor minek visszük már most az európai uniós szintre az adó mértékét, amikor a támogatás mértékétől még nagyon messze vagyunk. Természetesen ha uniós tagok leszünk, akkor egyenlő lesz a verseny, egyenlő lesz a pálya, a támogatás mértéke mellett azonnal ki fog derülni, hogy a magyar termelők is képesek olyan szinten termelni.

Nehezen értjük, hogy miért kell a kedvezményes adókulccsal történő pálinkafőzést újra kordába szorítani, 50 hektoliterfokról 30 hektoliterfokra csökkenteni.

 

(10.50)

 

Ez egyenesen elvezet a zugpálinkafőzéshez sajnos, és mivel kiszorul, kénytelen; illetve ezt fogja inkább választani a személy, ha szabályozzuk, csökkentjük a kvótáját, illetve nyilvánvaló, hogy olyan intézkedés, amely például a bejelentési kötelezettséget jelenti, tehát a cefre alapanyagról szóló bejelentési kötelezettséget, ez kvázi politikai kérdéssé fajul - még egy teher lesz ennek a gazdálkodó rétegnek a vállán, amelyet nagyon átgondoltan kellene szabályozni.

Véleményünk szerint nem bejelentési kötelezettség kellene a cefre alapanyag beszállításakor, hanem minden beszállítónak azt leigazolni, hogy van eredeti gyümölcs alapanyaga, tehát hogy nem cukrozott vizet visz be, majd abból erjedt alkoholt visz be lepároltatni, és a kihozási mutatókat ki kell dolgozni minden gyümölcsre ugyanúgy, ahogy a német rendszer ezt már megcsinálta, és onnantól kezdve a szamócától a sárgabarackig mindenre megvan, hogy száz kilogrammból hogyan nyerhető ki esetleg három és fél liter szesz, vagy hogyan nyerhető ki hét liter szesz. A kvóta fölötti mennyiségnél azonban fel kell tételezni, hogy cukorral hígították föl.

A borkérdés: önmagában azt kell megvizsgálni, hogy mi is itt a probléma, a teher. Magam annak a körzetnek vagyok az országgyűlési képviselője, ahol egész Magyarországon legnagyobb számban jelentkeztek be adóraktárak; a kiskőrösi vámkörzetben 110 adóraktár, tehát pincészet jelentkezett be, 3600 egyszerűsített adóraktár, tehát borpincével rendelkező szőlőtermelő, és több mint 4000 szőlőtermelő regisztráltatta magát. Azt hiszem, a legnagyobb statisztikai adatokat tudjuk adni ebből a kérdéskörből.

Nem igaz, hogy az egyszerű adóraktárosnak, egyszerűsített adóraktárosnak és a szőlőtermelőnek túlzottak az adminisztrációs terhei. Én magam is egy ilyen szőlőtermelői regisztrált tagja vagyok a rendszernek. Pontosan tudom, hogy mit kell csinálni. Egy probléma van, a túlzottan bonyolult pincekönyv. A pincekönyvről azonban az FVM és a PM közösen rendelkezett szakmai okok miatt, nem egyeztetve az ebben a témakörben esetleg gyakorlati úton is érintett képviselőkkel vagy szakmai háttérszervezetekkel.

Ami rendeletben van, itt ne akarjuk megváltoztatni, ahhoz nem tudunk hozzányúlni, ami viszont törvény, ahhoz hozzá kell nyúlni. Az adóraktáraknak, tehát a pincészeteknek valóban túlzott és néhol értelmetlen, fölösleges az adminisztrációja, párhuzamosságok vannak. Eleget kell tenni annak az igénynek, hogy a VPOP láthassa végig a termék útját, és ha ezt egyszerűsítettebb könyvvezetéssel és bizonylatolással el tudjuk érni, akkor meg kell tenni az egyszerűsítést. Erre van utalás egyébként már az eredeti törvényjavaslatban is, és még ehhez fogjuk a módosító indítványokat betenni.

A keretet fölbontani nincs értelme, meglepő módon a sokat szidott Alföldön, amelyet már elkárhoztattak, eddigi adataink alapján a legnagyobb számban jelentkeztek be az összes kategóriában, fölvállalva, hogy megmutatják, mit termelnek és hogyan értékesítik, szemben a sokat emlegetett és dicsért más, úgynevezett történelmi borvidékek kapcsán, ahol kiderült, hogy dacszövetséget fogadva sokan nem jelentkeztek be. Ennek szerintem komoly következményei lesznek a saját gazdaságra vonatkozóan.

Nagyon komoly probléma, hogy a borhamisítás kérdéskörében sajnos nem lehet teljeskörűen eljárni. Karakas János képviselő felszólalásra utalva, kérem szépen, ma az a módi járja, hogy a borhamisítás tényét egy stróman fölvállalja fél órán belül, egy olyan személy, akinek nincs vagyona, de mintegy 500 ezer forintért ilyenre bármikor hajlandó. Ismert olyan személy, akinek több mint 16 ilyen fölvállalt esete és több mint kétmilliárd forintos büntetése van már kiszabva, és akkor elgondolkodik az ember, hogy miért nem csukják be ezt az embert. Nos, azért nem csukják be ezt az embert, mert 1996-ban az akkori MSZP-SZDSZ-kormány kivette a büntető törvénykönyv önálló tényállásai közül a jövedéki termékkel való visszaélést. Hát ez itt az alapvető probléma! Három hónapi kutatómunka eredménye lett, mire rájöttünk, hogy ezt meg vissza kell most tenni a következő büntető törvénykönyvi módosításnál, hogy le lehessen csukni, szabadságvesztésre lehessen ítélni azt a személyt, aki jövedéki termékkel igen nagyfokú bűncselekményt követ el. (Taps a kormánypárti padsorokban, és a MIÉP soraiban.)

Ha nem fogjuk tudni korlátozni ennek az oldalát, akkor valóban semmit nem fog érni a jövedéki termékkör a borra vonatkozólag, változatlanul állítom viszont, hogy komoly jelei vannak - annak ellenére, hogy én nem szavaztam meg ezt a törvényt, és nem is akarom túldicsérni, de el kell ismernem, komoly jelei vannak -, a hatása meglepő hamar érvényesült, mintegy 30-40 százalékkal emelkedtek a szőlőárak az Alföldön, magasabbak, mint néhány hegyvidéki helyen. Ez lesz a lényege, amikor megélhetést biztosít majd a gazdálkodóknak a szőlőtermelés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője; őt Szinyei András, a Fidesz képviselője követi.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Mielőtt az általános kérdésekről szólnék.. - s mindjárt megjegyzem, hogy elsősorban az áfáról szeretnék szólni, mert a jövedéki törvényről, a borról már olyan sokszínűen mondták el véleményüket képviselőtársaim, hogy én, aki a bort nem iszom, nem tartom magamat jogosultnak arra, hogy erről szóljak. (Varga Mihály: Csak töményt!) Azt se! Töményt se!

A másik, amit szeretnék mondani az általános vita előtt: szeretnék három konkrétumot megemlíteni. Egyrészt azt, hogy jó lenne, ha az áfa-visszaigénylési lehetőséget, a folyamatos áfa-visszaigénylési lehetőséget megvalósítanák. A másik, hogy a személygépkocsiját munkaeszközként használó vállalkozó visszaigényelhesse a jármű áfáját, ugyanis ekkor személygépkocsija haszonjárműként üzemel. Tudom, hogy ezzel visszaélési lehetőségek lennének, de mégis, ha konkrét munkát végez és vállalkozói tevékenységet végez, akkor természetes, hogy jogosult; így levonásra is kerülhessen az üzemanyag áfája a vállalkozó számára.

Ezek után, mivel általános vita van, szeretném az általános vita törvényei szerint elmondani véleményemet, és majd a különböző részletes dolgokról a részletes vita során szólnék. Az köztudott, hogy a nyolcvanas évek második felében a fejlett országokban megvalósított adóforradalom után csökkent a közvetlen, tehát a jövedelemhez kapcsolódó, és nőtt a közvetett adók aránya. Annak ellenére, hogy a fejlett országokban nőtt a közvetett adó, tehát a forgalmi adó és az ezzel kapcsolatos adók aránya, ennek ellenére hazánkban a forgalmiadókulcs aránya az összes adóbevételhez képest igen magas a fejlett országokhoz viszonyítva, még egyszer mondom, pedig ott nőtt ezen adók aránya.

Az előző ciklusban többször szóltam arról, hogy sok neves nyugati adószakértő bizonyította az adókulcsok csökkentésének kedvező voltát, mert az fokozza a teljesítményt, a megtakarításokat, és ezáltal a beruházásokat is. Ezáltal nő az adóalap, így alacsonyabb adókulcs ellenére is emelkedik a befizetett adó összege. Feldstein, a kínálati gazdaságtan amerikai szakértője megállapította, hogy ha az adókulcsok csökkenése mégsem eredményezi a befizetett adó összegének növekedését, akkor sincs gond, mert a szükségszerűen növekvő megtakarítások miatt finanszírozható a költségvetési hiány. Azonban csak az antiinflációs folyamatok eredményezik a megtakarítások emelkedését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy mindezek alapján van erkölcsi alapom az adókulcsok szükségszerű csökkentéséről szólni, mert már az előző ciklusban, 1996-ban, '97-ben többször ecseteltem ennek közgazdasági indokoltságát, és írásaimban is többször kifejtettem ezt.

Amit Selmeczi Gabriella képviselőtársam tegnap mondott, hogy azt tapasztalják, hogy ha az adókulcsokat csökkentik, akkor az adóbevétel nő, ezt Magyarországon még nem nagyon tapasztalhatta, legfeljebb elolvasta a jegyzőkönyvben az általam '96-ban, '97-ben a parlamentben elmondottakat.

Európában a nyolcvanas évek második feléhez viszonyítva ismét adóforradalom van. Az adóforradalom hatására különösen Franciaországban, de Németországban is jelentősen csökkennek az adókulcsok.

 

(11.00)

 

Ezt nemcsak azok a belső közgazdasági okok indokolják, amelyekről már szóltam, hanem az is, hogy Európa Amerikához és különösen Japánhoz képest versenyhátrányban van. Ha Európa Amerikához és Japánhoz képest versenyhátrányban van, akkor még inkább versenyhátrányban vagyunk mi Európához képest, és ezért is indokolt lenne annak az adóreformnak a megkezdése, amit a kormányprogram tartalmaz, de nem lett belőle semmi.

Hazánkban elsősorban költségalapú infláció van, ha a központi terheket csökkentenék, az mérsékelné a költségeket és az inflációt is. Magyarországon '88-ban nulla, 15 és 25 százalékos áfával indult a forgalmi adó; 1958-ban Franciaország az amerikaiak tippje alapján bevezette, majd úgy jó tíz év múlva a többi európai országban is elterjedt az áfa, de a kulcsok rendszere másképpen valósult meg ezekben az országokban.

1988-ban, amikor bevezettük az áfát, nullakulcsos volt az egészségügyi, a kulturális javak és az élelmiszer főárucsoporthoz tartozó javak nagy része; '93-tól 6, 15 és 20 százalékra, majd később 15 és 25 százalékra változott az áfakulcs, így megszűnt az előbbi javak áfamentessége. Ez a helyzet különösen az alacsony nettó keresetű háztartásoknak jelent jelentős gondot. Már szóltam a tisztelt Házban arról, hogy ezen háztartások jövedelmüknek mintegy 95-96 százalékát fix költségként használják fel, tehát az előbb említett javakra fordítják, és alig van diszponálható, szabad rendelkezésű jövedelmük. Ezért egyértelmű az, hogy az igen magas áfakulcs árnövelő hatása miatt tovább csökken a szabad rendelkezésű jövedelem és ez a kisjövedelműeket, a nyugdíjasokat nagy mértékben sújtja.

A termékek és szolgáltatások adója, tehát a közvetett adók, a forgalmi adó a fejlett országokban az összes adóhoz viszonya mintegy 32 százalékot tesznek ki, ugyanakkor hazánkban ez 39,1 százalék. Ez az arány igen nagy, köztudott, hogy csak Portugáliában és Görögországban magasabb ez az arány Magyarországhoz viszonyítva. A magas áfakulcs is hozzájárult ahhoz, hogy a megtakarítási hajlandóság csökken - különösen az elmúlt két évben. Ennek a tendenciának a felerősödése igen veszélyes, mert végső soron hosszú távon a növekedés gátja lehet.

A kormány az inflációt 2001-ben is alacsonyabb szintre tervezi, mint ahogy azt a szakértők mondják, így a költségvetési tervhez képest szükségszerűen magasabb áfabevétel keletkezik; már többször szóltam arról, hogy az infláció viszont befolyásolja a jövedelmeket és a jövedelmek elosztását, így a pénzerózió az adózás egyik formája. Az infláció alultervezése csökkenti a forint iránti bizalmat, és növeli a pénzromlással kapcsolatos várakozásokat. Azt, hogy még mennyi negatív hatása van, nem mondom el, mert azt hiszem, a keddi nap folyamán már szóltam erről a Házban; csak annyit: rövid távú gondolkodásra vall az, hogy a kormány alultervezi az inflációt. Az infláció egyéb negatív hatásairól tehát nem akarok most szólni, viszont az tény, hogy a magyarországi igen magas áfakulcs és az ezáltal növekvő árak növelik a szegények gondjait, a szegénység fokozódása viszont a költségvetési kiadások növekedését eredményezi - ha a kormány valóban érzékeny a szegénység problémáira. Ezért az áfakulcsok megfontolt és fokozatos mérséklése a szegénység elleni küzdelem egyik - ha nem is legfontosabb - eszköze is.

Az áfakulcsok és ezáltal az árak mérséklése a fogyasztást is növelné, ami serkentené a kínálatot és a termelést. Matolcsy György miniszter úr még a kilencvenes években "Ne temessük, olvassuk Keynest!" című írásában többször kiállt amellett, hogy a fogyasztás serkentése mennyire fontos a nemzetgazdaság számára. Én is ezt mondom, és remélem, ő se felejtette ezt el. Tudniillik ha a fogyasztást serkentenénk, az a kínálatot és a termelést is fokozná. Ez jó hatással lenne a turizmusra is, mert minden bizonnyal több külföldi turista keresné fel hazánkat, ha az áfakulcsok csökkentése az árakban megjelenne. Ez pedig a vendégforgalom aktívumát, ezáltal a folyó fizetési mérleg egyenlegét kedvezően befolyásolná. Azt pedig Magyarországon már mindenki tudja, hogy a folyó fizetési mérlegen belül évről évre pozitívumot csak a turizmus, a vendégforgalom, az idegenforgalom biztosít. Ha ez igaz, akkor ennek érdekében a kormánynak többet kellene tenni.

Az egyértelmű, ha a fogyasztás nő, akkor alacsonyabb áfakulcs ellenére is nagyobb adóbevételre számíthat a központi költségvetés.

Itt persze még felmerülhet az a közgazdasági gond, ha a fogyasztás és a bérek nőnek, ez nem indít-e el kereslet alapú inflációt. Nyilvánvaló, hogy nem, mert egyértelműen bebizonyosodott, hogy Magyarországon van mobilizálható kapacitástöbblet, és hála istennek, a vállalkozók egyre inkább gyorsan tudnak reagálni a piaci igényekre, a kereslet változásaira.

Amit elmondtam, jobbító szándékkal mondtam, nem az ellenzékiség, hanem a szakmaiság szólt belőlem.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Ughy Attila tapsol. - Dr. Kis Zoltán: Jó volt, Imre bácsi!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bánki Erik úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Takács Imre képviselő úrral már az idegenforgalmi bizottságban is vitába szálltunk az áfacsökkentési javaslatai kapcsán, hiszen ott is elmondta azt, amit a mai plenáris ülésen is hallhattak képviselőtársaim; szorgalmazza az áfakulcsok csökkentését, mert úgy gondolja, hogy az adócsökkentéssel az egyes termékek árainak csökkenését elérve a felhasználók boldogulását segíti.

Sajnos, élő példa bizonyítja azt, hogy ez nem realizálódik, tehát egy áfacsökkentés a termékek árának csökkenésével nem jár együtt, hiszen ha visszaemlékezünk az 1998-as év végi vitára, amikor a '99-es adótörvények módosítását tárgyaltuk, akkor a gyermekpelenka adókulcsát 25 százalékról nullára csökkentettük vagy csak gondoljunk a tankönyvekre, amelyek szintén adómentessé váltak a parlament döntésének következtében. Ezután - a nagykereskedők és a kiskereskedők ezt a hasznot lenyelték - egy 1999. évi statisztikai felmérés alapján ugyanolyan áron voltak kaphatók az üzletekben a gyermekpelenkák, és sajnos a tankönyvek árában sem érvényesült ez az áfacsökkentési mérték.

Azért is óvatosan kell bánni ezekkel a százalékokkal, mert mint tudjuk, 1 százalék áfacsökkentés a költségvetési bevételekből mintegy 28 milliárd forintot venne el. Ez nem kevesebb, mint 2 százalék nyugdíjemelést tenné lehetővé vagy pedig az egészségügyi dolgozók bérénél, amiről szintén már sokszor esett szó, egyhavi többletbérre adna lehetőséget. Tehát én nem azt gondolom, hogy az áfacsökkentéssel lehetne eredményt elérni, hanem inkább a direkt költségvetési támogatásokkal, mert ott nincs az a veszély, hogy azt lenyelik a kereskedők.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szinyei András úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

 

SZINYEI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adórendszerrel szemben támasztott kiszámíthatósági, stabilitási követelményekkel összhangban a helyi adókat illetően viszonylag kis terjedelmű módosítást tartalmaz a törvényjavaslat. ennek megfelelően nem irányul a helyi adók szerkezetének megváltoztatására, illetve az egyes adónemekre vonatkozó szabályok alapvető, strukturális átalakítására.

 

 

(11.10)

 

A kormány kiemelt adópolitikai céljai közé tartozik a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek támogatása, így a módosítások - a jogalkalmazás megkönnyítése mellett - egyrészt a vállalkozások adókötelezettségének egyszerűsítését, adminisztrációs terheik csökkentését, másrészt a 2001. január 1-jén hatályba lépő új számviteli törvénnyel való összhang megteremtését célozzák.

Engedtessék meg néhány szó az idegenforgalmi adó egyébiránt kis terjedelmű módosításáról. A tartózkodás után fizetendő idegenforgalmi adó alóli mentességi szabályok egyértelműsítése, az úgynevezett konferenciaturizmus kapcsán a gyakorlatban felmerülő adóelkerülés visszaszorításának szükségessége, illetve az egységes jogértelmezés igénye indokolja azt a módosítást, amelynek értelmében a javaslat megszünteti a szakmai átképzés, szervezett szakismereti oktatás címén az önkormányzat illetékességi területén vendégéjszakát eltöltő személyek adómentességét, és pontosítja a munkavégzés okán a településen tartózkodók adómentességének feltételeit.

A visszaélések és a szükségtelen jogviták elkerülése érdekében a munkavégzés címén az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemélyek a javaslat szerint akkor mentesülnek az idegenforgalmi adó alól, ha a munkáltató tevékenységi körébe tartozó feladatok ellátásához a munkáltató által kiállított kiküldetési rendelvénnyel rendelkeznek. A mentességi kör szűkítése azonban nem jelent automatikusan teher-, illetve adóbevétel-növekedést, hiszen helyi adóról lévén szó, a törvényi mentességeket, kedvezményeket a települési önkormányzat mint a helyi viszonyok legfőbb ismerője, további mentességekkel, kedvezményekkel bővítheti.

A helyi adók rendszerén belül a legnagyobb súlyt és vállalkozói figyelmet a helyi iparűzési adó képviseli. A nagyságrendjét érzékelteti, hogy a tavalyi, közel 200 milliárd forintos összes helyiadó-bevételből több mint 170 milliárd forint az iparűzési adóból származott. A helyi iparűzési adót fizetők köre rendkívül széles. Adóalanynak minősül úgy az egyéni vállalkozó és a kis létszámú munkaerőt foglakoztató kis- és középvállalkozás, mint a legnagyobb multinacionális cég. Az adóalap megállapítása ugyanakkor minden vállalkozó esetén azonos szabályok szerint történik, ami a kisebb vállalkozásokra arányaiban nagyobb adminisztrációs terheket ró. Erre tekintettel a helyi iparűzési adót érintő változtatások egyik célja az iparűzésiadó-alap egyszerűsített megállapításának a lehetősége, és így az adminisztrációs terhek csökkentése a kisebb vállalkozások esetében.

A javaslat választhatóvá teszi a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózók, illetve az előző évben 4 millió forint árbevételt el nem érő egyéb magánszemély adóalanyok számára az iparűzési adó alapjának egyszerűsített megállapítási módját. Az egyszerűsítés lényege, hogy nincs szükség az egyes adóalapelemek tételes kigyűjtésére és összegzésére az adóalap megállapításához.

Az adóalap a személyijövedelemadó-törvény szerinti árbevétel meghatározott százalékában megállapítható. Abban az esetben azonban, ha az egyszerűsített adóalap meghatározására jogosító feltételek nem állnak fenn a teljes adóévben, ezen kedvezmény megszűnik, és az adóév egészére az általános szabályok alapján kell az adóalapot megállapítani.

A javaslat a kezdő vállalkozások terheinek csökkentése érdekében a tevékenységüket jogelőd nélkül kezdő vállalkozások számára a jövőben nem teszi kötelezővé a helyi iparűzési adó, illetve a vállalkozók kommunális adója vonatkozásában az adóelőleg megfizetését az adókötelezettség keletkezésének évében. Ez a kedvezmény azonban csak a valójában újonnan szerveződött vállalkozásokat illeti meg, és nem azokat, akik működő vállalkozásként egy adott településen újonnan nyitnak telephelyet, és ezen a településen kezdő vállalkozónak minősülnek.

A 2001. január 1-jétől hatályos számviteli törvény lehetővé teszi, hogy az üzleti év a naptári évtől eltérő legyen, az adózás rendjéről szóló törvény értelmében pedig a vállalkozók kommunális adójában és a helyi iparűzési adóban az üzleti év minősül adóévnek. Ezen két törvénnyel való összhang megteremtése céljából pontosításként a javaslat adóévre írja elő az adóelőleg fizetésének kötelezettségét, a jelenlegi évi adóelőleg-fizetéssel szemben.

A fizetendő adóelőleg összege egyébiránt a jelenleg hatályos szabályoknak megfelelően alakul. Az adóévet megelőző teljes évben működő vállalkozásoknál a fizetendő adóelőleg a megelőző év adójával egyezik meg, az adóévet megelőző év egy részében működő vállalkozás esetében pedig a működés naptári napjai figyelembevételével, éves időarányosítással kell az adóelőleget kiszámítani.

Az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységet végző építőipari vállalkozások adminisztrációs terhei enyhülnek azáltal, hogy meghosszabbodik az az időszak, míg az építőipari tevékenység ideiglenesnek minősül. Így csökken azon esetek száma, amikor a tevékenység folytatása telephelyet igényel, és ez után adókötelezettség keletkezik. A tapasztalatok szerint ugyanis az építőipari tevékenység végzése okán számos alkalommal keletkezik a hatályos szabályok alapján telephely, ennek következtében adóalap-megosztási kötelezettség jön létre, amely sok esetben aránytalan adminisztrációs kötelezettséget ró a vállalkozóra.

A módosítás adóteher-növekedést nem eredményez, az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységhez kapcsolódó átalányadó összegének megváltoztatására nem terjed ki, az továbbra is legfeljebb 5000 forint/nap lehet. Az egyes helyi iparűzési adóalapelemek - ideértve a nettó árbevételt, az eladott áruk beszerzési értékét, az anyagköltséget, az alvállalkozói teljesítések értékét - szoros kapcsolatban állnak a vonatkozó számviteli-elszámolási szabályokkal. Ez azért fontos, hogy az adóalap kiszámításához szükséges információk a számviteli információs rendszerből előhívhatók legyenek.

Mivel a 2001. január 1-jétől hatályos számviteli törvény a jelenlegi fogalmakhoz képest egyes számviteli kategóriákat és fogalmakat eltérő tartalommal, szóhasználattal fogalmaz meg, ezért a javaslat pontosítja a nettó árbevétel, az eladott áruk beszerzési értéke, az anyagköltség és a közvetített szolgáltatás fogalmát. A számviteli törvény szerint a nettó árbevételt 2001. január 1-jétől nem csökkenti a fogyasztási adó és a jövedéki adó összege.

Annak érdekében, hogy a fogyasztási adó és a jövedéki adó megfizetésére kötelezettek ne viseljenek a hatályos szabályokhoz képest nagyobb adóterheket, a helyi adókról szóló törvény szerinti nettó árbevételt a javaslat szerint csökkenteni lehet a jövedéki adó és a fogyasztási adó adóhatósággal elszámolt összegével. Az ismertetett változtatások a vállalkozások számára nem eredményeznek adóteher-átrendeződést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amint a bevezetőben említettem, a helyi adók vonatkozásában a törvénytervezet csak kisebb mértékű módosításokat tartalmaz, olyan egyszerűsítéseket, ésszerűsítéseket, amelyekre az érintettek jogosan tartanak igényt, ezért kérem és javaslom a törvénytervezet elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Szalay Gábor úr, az SZDSZ képviselője, 3 perc 48 másodperc áll a rendelkezésére.

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a 95-ös oktánszámú benzin tavaly január 1-jén 163 forint/liter volt. Most, jó másfél év után 241 forint/liter. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók számára másfél év alatt (Ughy Attila: Harminckilenc!) közel 50 százalékkal nőtt a 95-ös oktánszámú benzin fogyasztói ára. A gázolajnál még rosszabb a helyzet.

 

(11.20)

 

Ugyanakkor, ha a forint/dollár árfolyamot nézzük: tavaly január 1-jén 213 forint volt egy dollár, míg tegnap már 302 forint. Ha a piaci beszerzési fizetőeszköz alapján, azaz a forgalmazó szempontjából nézzük ugyanezt a helyzetet, akkor azt látjuk, hogy másfél év alatt, ugyanezen másfél év alatt 77 centről 80 centre, azaz összesen 4 százalékkal emelkedett a kőolaj beszerzési ára, mindazon másfél év alatt, amikor a világpiacon 9 dollár 50 centes barrelár 33 dollár 50 centre nőtt a tegnapi napig, azaz három és félszeres volt az emelkedés.

Ez a három arányszám jól mutatja, hogy igen nehéz helyzetbe kerültünk, igen nehéz helyzetbe került a magyar gazdaság, igen nehéz helyzetbe kerültek persze a többi európai gazdaságok is. És a jövőnk sem rózsás ezen számokból kiindulva.

Ebben a helyzetben tehát igen szükséges lenne, hogy két intézmény is megfelelő önmérsékletet gyakoroljon: egyik a forgalmazó, a másik pedig az adóbevételeket kiszabó kormány.

A forgalmazó - igaz, nem jószántából és nem önszántából, hanem a kormány hathatós közbeavatkozásának eredményeként - jelentős önmérsékletet kényszerült tanúsítani. Ugyanakkor meglepve tapasztaljuk most az előttünk lévő adótörvényből, hogy a kormány távolról sem igyekszik ugyanezt a magatartást tanúsítani. Míg az elmúlt hónapokban hősies és népszerű pózban tetszelegvén a kormány a fogyasztók védőangyalaként igyekezett eladni magát, addig most ebben a nehéz helyzetben egy pillanatig sem habozik, hogy az üzemanyagok - a benzin, a gázolaj - jövedéki adóját könyörtelen módon tovább emelje 6, illetve 4 százalékkal a 2002-es esztendőben.

Az érvelése hamis és nem igaz. Azt mondja, hogy így kell lépést tartani az inflációval. De, tisztelt képviselőtársaim, az inflációval épp eléggé lépést tart az üzemanyagok árába beépített áfatartalom, amelyik Európa országait tekintve példátlanul magas; 25 százalékos áfatartalom sehol nem sújtja az üzemanyagokat. Ez azt jelenti más szóval, hogy mindenféle egyéb adóemelés nélkül a kormány az áfabevételből az inflációval lépést tartó bevételt egyébként is megkap.

Így tehát látható, hogy hihetetlen mohó kormányunk van, amelyik a legkisebb önmérsékletre sem képes. Én úgy gondolom, az eddigi felszólalások azt mutatták, hogy ez a kísérlete a kormánynak nem lesz sikeres, hiszen a parlament hat pártjából a Fideszt kivéve minden egyéb párt ezt az intézkedést elutasítja.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, sajnos már letelt...

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Az időm letelvén, a többit majd a televízióadáson kívüli időben kívánom elmondani. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetségének a televízióidőben rendelkezésre álló ideje lejárt.

Hozzászólásra következik Vidoven... (Varga Mihály: Kétperces...) Bocsánat, Varga Mihály államtitkár úr, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Államtitkár úr!

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam a vita menetét megszakítani, hiszen a kormányzati álláspont már a hétfői expozéban elhangzott.

Engedjék meg, hogy most mégis egy rövid kitételt tegyek Szalay képviselő úrnak a hozzászólásához. Ő itt hősiességről és népszerűségről beszélt. Ezt pont arról az oldalról tapasztalom, hogy egyfajta népmesei hősként igyekszik most kivont karddal valakit vagy valakiket megóvni a kormányzattól.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, hogy erre nem szorul rá senki. És ha ön egy picit magába néz, vagy azt a maga mögött hagyott utat megnézi, amit az előző kormány tett, akkor, azt gondolom, nincs is igazából erkölcsi alapja ilyeneket fölvetni.

Kigyűjtöttük, hogy '94 és '98 között milyen jövedékiadó-emeléseket hajtott végre a korábbi kormány. Tisztelt Képviselő Úr! Bizonyára emlékszik rá, hogy csak, mondjuk, '97-ben, amikor már az infláció alig volt 10 százalék fölött, akkor 48 forint 30 fillérről 65 forint 70 fillérre emelte az akkori kormány a jövedékiadó-tételeket. Jóval az infláció fölötti emelést hajtott végre az akkori kormány. (Szalay Gábor: És milyen volt az akkori nyersanyolajár-emelkedés?)

Azt gondolom tehát, tisztelt képviselő úr, hogy az embereket nem kell félrevezetni. Mindenki tudja, hogy elég nagy baj van, Magyarország nem olajnagyhatalom, ezért mi is aggódva figyeljük azokat a külpiaci tendenciákat, amelyek emelkedő olajárat mutatnak. Ezt most pusztán kormányzati hibaként fölróni, azt gondolom, nem fair. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Különösen nem akkor, ha egy picit maga mögé néz az ember, és nagyon jól tudja, hogy volt olyan időszak az előző ciklusban, amikor az előző kormány infláció fölötti jövedékiadó-emeléssel sújtotta a magyar autóstársadalmat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Hozzászólásra következik Vidoven Árpád képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Karl Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szót, képviselő úr.

 

DR. VIDOVEN ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő és általános vita tárgyát képező, az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/2977-es számú törvényjavaslat benyújtásakor a polgári kormány három kiemelt célt tűzött maga elé. Mi ez a három kiemelt cél? Az első a családok támogatása; a második a kis- és középvállalkozások támogatása; a harmadik pedig a stabilitás.

Hozzászólásomban az illetékekről szóló törvény módosítása kapcsán szeretnék rámutatni a fenti célok megvalósulására. Mind a gazdasági élet szereplőinek, mind a polgároknak alapvető, jogos igénye, hogy az adó- és járulékrendszer stabil, kiszámítható legyen, ennek függvényében tudnak hosszú távra is tervezni.

Az illetéktörvény módosításakor ez az igény maximálisan érvényesül, kielégül. Hiszen a javaslat mindösszesen 17 szakaszban érinti az illetéktörvény módosítását. Joggal merülhet fel a kérdés: ha a polgári kormány stabilitást tűz a zászlajára, egyáltalán miért van szükség e minimális módosításokra is? Két okból, tisztelt képviselőtársaim: egyrészt az otthonteremtés és ezen keresztül a családok támogatása illetékjogi eszközökkel is.

Az idén tavasszal hatályba lépett, az otthonteremtés elősegítését szolgáló kormányhatározat jótékony hatásai már napjainkban is tapasztalhatóak. Az illetéktörvény módosítása egy új illetékmentesség bevezetésével újabb terhet vesz le a polgárok válláról, s ezzel könnyíti meg a lakáshoz való jutást. Konkrétan miről is van szó? 2000. január 1-jétől nem kell vagyonátruházási illetéket fizetni lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által értékesítés céljából épített, építtetett 30 millió forintnál nem drágább új lakás első megvásárlásakor.

E körbe - mármint az otthonteremtés, az otthonhoz való jutás és a családok támogatása körébe - sorolható egy újabb illetékmentesség. Az elmúlt két évben a természet erői nem voltak kegyesek hozzánk. Az évezred ár-, illetve belvize következtében, sajnos, számos család otthona súlyosan, helyrehozhatatlanul megrongálódott vagy megsemmisült.

A polgári kormány dicséretes módon azonnal a bajba jutottak segítségére sietett. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Az adózás rendjéről szóló törvény felhatalmazása alapján már 1999 augusztusában a pénzügyminiszter az illeték kiszabásának mellőzését rendelte el azon polgárok esetében, akiknek egyetlen otthona természeti katasztrófa következtében megsemmisült, és lakhatásukat 4 millió forintnál nem értékesebb lakás megvásárlásával kívánják megoldani. Az említett rendelet hatálya kiterjedt a 2000. évre is. Mivel a jövőre nézve nem zárható ki hasonló természeti katasztrófák bekövetkezése, minden szempontból indokolt ezen illetékmellőzési, tartalmában illetékmentességi rendelkezés törvényi szintre való emelése, szabályozása.

A második ok, tisztelt Ház, amely az illetéktörvény minimális módosítását indokolja: a jogharmonizáció. A jogharmonizáció kapcsán elsősorban a 2000. évi II. törvényt, az úgynevezett praxistörvényt kell kiemelnünk. Közismert, az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény az önálló orvosi tevékenység működtetésének jogát vagyoni értékű jogként definiálta, amely átruházható.

A praxisjog törvény erejénél fogva történő megszerzése illetékmentes, a jogalkotói szándék azonban nem terjed ki a működtetési jog további ingyenes vagy visszterhes megszerzésére.

 

 

(11.30)

 

E tény következtében az illetéktörvény több szakaszának módosítására van szükség: az örökösödési, az ajándékozási, a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgya, alapja és mértéke, a hagyaték örökös általi bejelentése, a vagyoni értékű jogok értékének megállapítása, valamint az illetékességi rendelkezések.

Üdvözlendő, hogy a törvényjavaslat a praxisjog tekintetében egységes szabályozásra törekszik. Értem ez alatt azt, hogy a működtetési jog - egy kivételtől eltekintve, erről később szeretnék még szólni - bármely jogcímen történő megszerzése illetékmentes. Az illeték alapja mindhárom esetben öröklés, ajándékozás, visszterhes átruházás, a működtetési jog terhekkel nem csökkentett értéke, amelyet a szerző félnek kell bejelentenie. Egységes a fizetendő illeték mértéke is. Ez a mérték 10 százalék.

Néhány szót az említett kivételről. Ez a kivétel újabb illetékmentességet vezet be, amelyet az orvostársadalom örömmel fogad. A működtetési jog az első jogosulttól - tehát attól, aki a praxistörvény hatálybalépésétől volt jogosult a praxis gyakorlására - bármely jogcímen történő megszerzése illetékmentes. E rendelkezés a praxisjog forgalomképességének növelését is szolgálja.

A jogharmonizáció kapcsán kell szólnom az illetékbélyegekről. Az idén tavasszal bevezetett új illetékbélyeg-címletrendszerben a legkisebb címlet a 100 forintos illetékbélyeg. Ezért indokolt az illetékbélyegekkel lerovandó illetékek esetében a kerekítési szabály módosítása, a kerekítési határérték 5-ről 50 forintra történő emelése. Ennek következtében kivonhatók lennének a gazdaságtalanul előállítható, 100 forintnál alacsonyabb címletű bélyegek.

Szintén a jogharmonizáció körébe sorolható az ügyvédi irodákat érintő módosítás, amely összhangot teremt a gazdasági társaságok vagyonszerzésével kapcsolatos, 2000. január 1-jétől hatályos illetékjogi rendelkezésekkel. Üdvözlendő továbbá az a tény is, hogy a területfejlesztési tanácsok - a megyei területfejlesztési tanács, regionális fejlesztési tanács, illetve térségi fejlesztési tanács - 2000. január 1-jétől illetékmentességet fognak élvezni. Ez minden szempontból indokolt, hiszen e tanácsok főleg állami, közérdekű feladatokat látnak el, és az állami költségvetésből finanszírozzák őket.

A fentiek után - csatlakozva képviselőtársaimhoz - a magam részéről is elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Vidoven Árpád ismét elfoglalja jegyzői székét.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Balczó Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Az előző vitához szeretnék röviden visszakanyarodni. Megértem a kormányt képviselő államtitkár urat, hogy azt mondja - amikor politikai szándék és politikai vita szintjén merül föl az üzemanyag jövedéki adójának kérdése -, hogy nézzünk hátra is. A MIÉP abban a helyzetben van, hogy azt kell hogy mondja, hogy jelenleg (Varga Mihály: Csak előre néz.) az ilyen adótörvények meghatározásnál csak előre nézünk.

Úgy gondolom, hogy a kormány, a társadalom, a költségvetés számára nem külön a jövedékiadó-bevétel az, aminek az értékét külön kell figyelnünk, hanem az üzemanyag-forgalmazásból származik az államnak, a költségvetésnek egy bevétele. Ha ilyen nem várt mértékben növekedett meg a kőolajár és ezzel - amint hallottuk - másfél év alatt közel 50 százalékkal az üzemanyagár - és várhatóan a 25 dollárt ideálisan célozzák meg, hogy talán a kitermelés növelésével ennyi lesz, nehezen várható -, a végkövetkeztetés az, hogy az áfából olyan mértékű többletbevétel származik, amely - még egyszer mondom - az adótartalom és a bevétel egészét nézve lehetővé teszi, hogy ez a jövedéki adó semmiképp ne emelkedjen. Ez nemcsak olyan méltányosság, hogy a lakossági fogyasztónak nyilvánvalóan milyen terhei vannak, hanem az inflációval is összefügg.

Előrenézve tehát azt mondom, hogy az adótartalom és a bevétel egészét kell nézni, és ezt kell optimális mérlegelés alapján meghatározni. Köszönöm szépen. (Dr. Kis Zoltán: Ez így van! - Taps a MIÉP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Karl Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy frakciójának 9 perc 47 másodperc áll rendelkezésre a hozzászólásra. Öné a szó.

 

DR. KARL IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nekem is azzal kell kezdenem, ami az előző vitában az ön hozzászólása kapcsán felmerült. Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre semmiképpen nem jó politikai választ adni, hiszen nagyon komoly szakmai kérdésről van szó.

Ebből a szempontból sem hiszem, hogy az ön válasza jó lett volna. Vannak ennek természetesen más hiányosságai is.

Az elmúlt időszakban a valorizáció négy alkalommal történt meg. Ebből egy alkalommal volt infláció fölötti emelkedés a jövedéki adóknál, három alkalommal infláció alatti volt. Ha az adataiban meg kívánja nézni, ezt nagyon könnyen ellenőrizheti - ez a egyik dolog.

A másik dolog az, hogy ebben a kérdésben alkotott véleménye rámutat arra a problémára, amivel elsősorban szeretnék foglalkozni és amivel kezdeni szeretném a hozzászólásomat. Nevezetesen arról van szó, hogy egy ilyen kérdésben a valóságos helyzetből, a pillanatnyi magyar és világgazdasági helyzetből kell kiindulni, és erre kell választ adni. Akkor tehát, amikor az üzemanyagárak, a nyersolajár ilyen mértékben emelkedik, és a világgazdaságban ilyen változások következnek be, nem lehet azt mondani, hogy az MSZP-kormány ekkor meg akkor ezt meg azt csinálta, és ehhez képest mi van. Arra olyan választ kell adni, ami a mostani viszonyoknak felel meg.

A mostani viszonyoknak pedig az felelt volna meg, amit a Fidesz annak idején a választási ígéreteiben vállalt. Nevezetesen azt, hogy ebben a ciklusban reformokat fog végrehajtani. Erről beszélt Takács Imre is; nem egyszerű áfaváltoztatásokról, hanem arról, hogy az államháztartásban lényeges reformok következnek majd be, ezt ígérte a Fidesz, és s természetesen azt is ígérte, hogy ezen belül az adó-, és a jövedéki törvények vonatkozásában is bekövetkeznek azok a lényegi változások, amiket nemcsak a magyar igények, de az európai uniós csatlakozás is igényel.

Ilyen változások azok, amit ön is pontosan jól tud: Magyarországon túlságosan magas a forgalmi adó - ezen mindenképpen változtatni kellene -, túlságosan magasak a jövedéki adók, rossz a személyi jövedelemadó-tábla, hiszen egy olyan táblánál, ahol a jövő évi várható átlagjövedelem - a 90 ezer forintos jövedelem - az önök javaslata szerint beleesik a legmagasabb adókulcsba is - a legtöbb bérből és fizetésből élő dolgozó is ezt, a 40 százalékos adót kénytelen megfizetni -, akkor itt valami hiba van, valami nem jól van. Itt tehát olyan típusú változtatásra lenne szükség, ami generális változtatást igényel. Erre önök nem hajlandóak.

Az MSZP-SZDSZ-kormány kormányzási ciklusa alatt meggyőződésem szerint megcsinálta a maga reformját. Ez a reform a gazdaság kiigazítása volt. Ennek köszönhető - bármennyire is kritizálják ezt a dolgot - meggyőződésem szerint a mai helyzet is.

Választ kell adni természetesen arra is, hogy ez miért nem történik meg, miért van ez így. Azt gondolom, hogy részben arról van szó, hogy nincs átgondolt gazdaságpolitika, részben pedig arról van szó, hogy a kormány bizonyos értelemben kettős játékot űz. Ha a költségvetési törvénnyel kapcsolatos előzetes információkat megnézem, akkor az kell hogy mondjam, hogy semmi másról nincs szó a Fidesz gazdaságpolitikájában, csak arról, hogy a Fidesz nem mást csinált, csak egyszerűen ezt az újraelosztást, amit önmaga nagyon sokszor bírált, más módon csinálja, más köröket próbál kedvezményezni. Csak pusztán erről van szó; tehát az újraelosztás folytatásáról és ennek más módon történő leosztása történik.

Sőt, a legújabb megjelent adatok szerint ez a növekedés, ami a következő évi hiányt 500 milliárd forintra próbálja emelni - 3 százalékról 3,4 százalékra -, arra utal, hogy a módszerekben is nagyobb intenzitás fog történni, hiszen a nagyobb lehetőségek az osztogatást nagyobb mértékben biztosíthatják majd - majd meglátjuk, hogy kinek a számára; ez természetesen ki fog derülni a költségvetési vita során.

Nos, arról szeretnék még nagyon röviden beszélni, hogy miért gondolom azt, hogy kettős játékot űz a Fidesz, vagy - talán még rosszabb a helyzet - nem ismeri a gyakorlati élet problémáit. Arról van szó, hogy többek között a adómódosítások kapcsán egyik oldalról bevezetésre kerülne például a társasházak esetében a jövedelmek megadóztatása, miközben állandóan azt halljuk, hogy a Fidesz-kormány ennyire meg annyira támogatja a lakásépítést, ilyen meg olyan új hitelek lennének. Eközben nem gondoskodik sem arról, hogy a felújításokra legyen pénz, sőt, azon szervezetek számára, akiknek ez az alapvető dolguk... - hiszen a társasházak a bevételeiket nem saját maguk között akarják szétosztani (Dr. Kis Zoltán: Megadóztatja még azt is.), hanem egyszerűen csak azt az ingatlant akarják rendbehozni - azt is meg akarják adóztatni. Ez tehát egy nagyon furcsa viselkedés.

Mondok egy másik példát is: itt van a minimálbér ügye. Nagyon egyet lehet azzal érteni, hogy megemeljék a minimálbért, sőt, általában azzal kell egyetérteni, hogy Magyarországon az Európai Unióra jellemző bérviszonyok legyenek. De a minimálbér megemelése a gyakorlatban - ezt elmondta képviselőtársam, Boldvai László is - a kistérségekben, a hátrányos helyzetű térségekben vagy a kisvállalkozók körében másképp jelenik meg.

 

 

(11.40)

 

Az egyik oldalról a Fidesz azt mondja - ez a mai újságokban is benne van -, hogy segíteni kell a mikrovállalkozásokat, a másik oldalról ez az emelés az egyéni vállalkozók számára költségként jelenik meg. Tehát ez olyan problémát okoz, hogy amikor önfoglalkoztatásról van szó, akkor ezeket a vállalkozókat tulajdonképpen sújtják a fizetendő járulékok. Az állam azt a 8 ezer forintot, ami ezek után befizetésre kellene hogy kerüljön, meggyőződése szerint el kell engedje ebben a körben, hiszen másképp ezeknek a vállalkozóknak a számára csökkennek a megélhetési lehetőségek, és itt több százezer emberről van szó, s ezeknek az embereknek a családjáról.

Ugyanez tapasztalható például a tőkeszámlák megadóztatása esetében is. Az a változás, amelyet a Fidesz szándékozik bevezetni, csak utolsó csepp a pohárban, ami azzal kezdődött, hogy annak idején a Fidesz nem engedte változtatni a gázárat, durván beavatkozott a tőzsdei folyamatokba. S tessék, meg lehet nézni, hogy milyen állapotban van ma a tőzsde! Nekem az a szakmai véleményem, hogy természetesen az egyik oldalról igaz az, hogy a gazdasági növekedés olyan, amilyen - az elmúlt időszakban ugyan csökkent negyedévente -, de a gazdaság valóságos állapotát a tőzsdei viszonyok rövid távon sokkal jobban mutatják, mint ezek a hosszú távra vonatkozó számok, és itt problémákat lehet látni.

Itt fejezem be, azzal, hogy az MSZP a kormányra kerülése esetén ezt a fajta politikát gyökeresen meg fogja változtatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Varga Mihály politikai államtitkár úr ügyrendben kért szót? (Jelzésre:) Igen. Öné a szó, államtitkár úr!

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Az ügyrendi javaslatom csupán annyi, hogy kérem, tájékoztassa a képviselő urakat arról, hogy ma melyik törvények vitáját tartja az Országgyűlés. Az előző napokban ilyenkor mindig felpattant egy MSZP-s képviselő, és elmondta, hogy erre nem most kerül sor.

Karl Imre képviselő úr a tőkeszámlákról, a kis- és középvállalkozások adózásáról beszélt - erről a tegnapi és a tegnapelőtti napon tárgyalt a Ház. Ma más törvények vannak napirenden, tisztelt képviselő úr. Kérem, ezt vegye figyelembe!

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tekintettel arra, hogy ezt az államtitkár úr megtette helyettem, ezt most nem ismétlem meg.

Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Kovács Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy 2 perc 47 másodperc áll a rendelkezésére, de mivel kétpercest kért, így természetesen erre módja nyílik.

Öné a szó, képviselő úr.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön még ellenzéki korában többször tett javaslatot arra vonatkozóan, hogy egyszer talán meg kellene próbálni, hogyan reagál a társadalom és a gazdaság egy olyan dologra, hogy az adók nem emelkednek, hanem csökkennek. Korábban erre nem volt lehetőség, mert olyanok voltak a viszonyok. Most viszont itt a kitűnő alkalom és lehetőség, az ön által korábban megfogalmazott javaslatokat a gyakorlatba is átültetheti, és ez a kormány különösebb kockázat nélkül kipróbálhatná azt, hogy mi történik akkor, ha az adókat nem emelik, hanem csökkentik. Ennyit erről a dologról.

Szeretnék beszélni még egy másik dologról. A hozzászólásomban kihangsúlyoztam, hogy egyetértünk azokkal a benyújtott módosításokkal, amelyek arra vonatkoznak, hogy a törvény alkalmazása során kitűnő vagy előjött hiányosságokat megszüntessék - nem mindegyiket sikerült.

E tekintetben még két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Ma még nem túlzottan jelentős az autógáz felhasználása Magyarországon, de a jelentős adókülönbségek miatt ez a felhasználás valószínűleg növekedni fog a következő években. A háztartási PB-gáz, illetve az autógáz ára között még mindig jelentős különbség van. Emlékeztetnék arra, hogy korábban a hto-nál ugyanez adta az alkalmat a visszaélésekre. Ezen talán el kellene gondolkodni, hogy ezt a helyzetet valamilyen módon kezelni kellene.

A másik kérdéskör a fűtőolaj problematikája - ez jogharmonizációs kérdés. Az Európai Unióban a fűtőolajok is a jövedéki körbe vannak sorolva, nulla kulccsal. Talán csökkenteni lehetne az extra könnyű fűtőolajjal kapcsolatos visszaéléseket, ha a hto-t szintén nulla kulccsal, ebbe a körbe sorolnánk be. Erre vonatkozóan módosító indítványokat nyújtunk be.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Balczó Zoltán képviselő úr kért kétperces lehetőséget. (Balczó Zoltán: Egyperces!) Egy percre tudok önnek most szót adni, képviselő úr, úgyhogy kérem, egy percre korlátozza a kétperces megnyilatkozását. Öné a szó.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Igen röviden arra akarok kitérni, hogy Karl Imre úgy beszélt az állami újraelosztásról, mint egy osztogatásról, egy olyan negatív szerepről, amelyet az állam nem tölthet be. Általában mindenki, abszolút minden összefüggés nélkül, azt érzi érdemnek és előrelépésnek, ha az állami újraelosztás mértéke csökken.

Egy olyan országban, mint Magyarország, ahol az egészségügyben annyi forrásra van szükség - amire vonatkozóan eltérő adatok vannak, de hatalmas mértékű forrásokra van szükség -, amikor az oktatás és a felsőoktatás tömegesítésére nincs megfelelő forrás, amikor köztisztviselői életpályáról beszélünk, de nem tudjuk megteremteni ennek az anyagi forrásait, a rendvédelmi szerveknek annyi a jövedelme, amennyi, tehát ilyen elmaradt feladatok vannak, azt semmiképp nem lehet másképpen megoldani, mint hogy az állam igenis rendelkezzen megfelelő forrásokkal - nem kölcsönből, nem mint hajdan, nyugati kölcsönökből -, és ezeket jól használja fel.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a pontosságát különösen. Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel a listára és a rendelkezésre álló időkeretre, hozzászólásra következik Bánki Erik képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy 7 perc 5 másodperc áll rendelkezésére az ön képviselőcsoportjának. Öné a szó.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról rendelkező törvényjavaslat fekszik most előttünk, melynek az általános vitáját folytatja a parlament.

Ahogy azt az államtitkár úr az expozéjában is elmondta, a törvényjavaslat célja a folyamatosság, a kiszámíthatóság és a stabilitás további erősítése. Azt gondolom, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot tisztelt képviselőtársaim is átolvasták, jól láthatták, hogy az adórendszerben a 2001. évre javasolt változtatások összességükben folytatják a kormányprogramban meghatározott gazdaságpolitikai és adópolitikai irányvonalat. Ennek megfelelően továbbra is hangsúlyos szerepet kap és kiemelten kezeljük a családok támogatási rendszerét, amelyekről már az elmúlt napokban szó volt, illetve a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek a javítását is, amelyekre a ma tárgyalt javaslatok vonatkozó fejezetei számtalan pozitív rendelkezést tartalmaznak.

A mostani hozzászólásomban elsősorban a III. fejezethez, az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításához, az V. fejezetben az illetékekről szóló törvény módosításához, illetve a VI. fejezetben a helyi adókról szóló törvény módosításához szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításában jelzett javaslatok közül különösen fontos az idegenforgalom szereplői számára egy régóta szorgalmazott és az utazási irodák által már többször felvetett javaslatnak a mostani törvényjavaslatban történő visszatükröződése, ez pedig nem más, mint hogy az idegenforgalmi szolgáltatás elvégzése esetén, a hatályos törvényszöveg szerint, a teljesítés időpontja a részvételre jogosító úti okmányok átadásának a napja volt. Ez a rendelkezés módosul, hiszen eddig ez kettős adminisztrációra kötelezte az utazási irodákat, és némiképp külön terhet rótt az utazni kívánókra is. Ezért a javaslat mostani szabályozása szerint úgy módosul ez a rendelkezés, miszerint a teljesítési időpont az áfatörvényben főszabályként megadott és a Ptk. szerinti időpont, azaz az utas visszaérkezésének a napja lesz, ami egyúttal összhangban van a számviteli törvény vonatkozó előírásaival is.

Ez első hangzásra nem tűnik túl hangsúlyos módosításnak, azonban ha meghallgatjuk a Magyar Utazási Irodák Szövetségének tagjait és az utasforgalomban részt vevőket, mindannyian nagy örömmel fogadták a kormány e javaslatát.

Ami még fontos e törvényben az illetékek szabályozásánál, az otthonteremtés elősegítése érdekében - a kormány 1041/2000. számú határozatának megfelelően - az a javaslat, miszerint a 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű lakás építésére, építtetésére, illetve értékesítésére jogosult vállalkozó által e célra építtetett új lakás megvásárlása esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték fizetése alól mentessé válnak a fiatal családok. Azt hiszem, ha kiszámolnánk, hogy várhatóan 25 ezer új lakás épültével - amely a 2001. évre prognosztizált számarány - ez lakásonként, illetve családi házanként elérheti az 1,6 millió forintot is, akkor nagyon komoly, milliárdos nagyságrendű kedvezményről van szó, amely természetesen összhangban van azzal a céllal is, ami az első lakáshoz jutók kamattámogatását jelenti egy másik támogatási formában.

 

(11.50)

 

Fontos, hogy a személyes illetékmentességben részesülők köre kiegészül a megyei területfejlesztési tanácsokkal, a térségfejlesztési tanácsokkal és a regionális fejlesztési tanácsokkal. Ez elsősorban az önkormányzatokat is érintő kedvezménynek minősül ebben a szabályozási rendben.

Ami még szintén nagyon fontos, a számviteli törvény szerinti nettó árbevételt 2001. január 1-jétől nem csökkenti a fogyasztási adó és a jövedéki adó összege. Ez kettős terhelést jelentene a helyi adót fizetők körében, hiszen így a hatályos szabályokhoz képest nagyobb adóterhet jelentene számukra, ezért a mostani rendelkezés szerint a nettó árbevételt csökkenteni lehet a jövedéki adó és a fogyasztási adó adóhatóságnál elszámolt összegével. Tehát nem állhat elő az az eset, hogy valakinek e terhek miatt duplán kelljen még a helyi adózásnál is kivenni a részét a fizetésből.

Ami nagyon fontos dolog a gépjárműadó fogalomkörében, az a környezetvédelmi szempontú adókedvezmények bővítése, hiszen számtalanszor megfogalmaztuk már azt, hogy a környezetvédelmi előírások betartása és saját környezetünk terhelésének csökkentése érdekében nagyon fontos szempont, hogy egyre újabb és egyre környezetbarátabb autók kerüljenek forgalomba. Ennek érdekében most az euro I-es környezetvédelmi normáknak megfelelő gépjárművek 25 százalékos, illetve a szigorúbb euro II-es normáknak megfelelő gépjárművek 50 százalékos adókedvezményt élveznek. Ami szintén egy új dolog és ami az eddigiektől eltérő szabályozás, hogy a legújabb környezetvédelmi normáknak, az úgynevezett euro III-as előírásoknak megfelelő gépjárművek esetében az eddigi adókedvezmény 60 százalékra módosul, tehát növekszik ezeknek a gépjárműveknek az adókedvezménye. A cél egyértelműen az, hogy ebbe az irányba, ezen autók forgalmazása irányába tereljük a piaci mozgásokat. Ami még fontos, hogy a hibrid meghajtású gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátási értékei is, ha katalizátorral vannak ellátva, nagyon alacsonyak, ezek kedvezménye is 50 százalékos lesz.

Az adózás rendjével kapcsolatban még egy fontos újdonságot jelent az, hogy a jogkövető adózói magatartás elősegítése érdekében indokolt a munkáltatói adómegállapítást választó magánszemélyeknek az önellenőrzési jogra vonatkozó lehetőség kiszélesítése, hiszen a jelenlegi szabályozás szerint a magánszemély csak akkor jogosult a munkáltató adómegállapítását önellenőrzéssel helyesbíteni, ha olyan jövedelmet tárt fel, amely miatt nyilatkozatát a munkáltatói adómegállapításhoz jogszerűen meg nem tehette volna. Tehát ezzel is segíteni próbáljuk az alkalmazottakat abban, hogy esetleges önellenőrzésüket egyszerűbben tehessék meg. Úgy gondolom, ez a szabályozás sok pontban segíti a munkavállalók és a munkaadók érdekeit is, tehát az egész társadalmat pozitívan érinti.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy tévéadásidőben az MSZP-nek 47 másodperce, a Független Kisgazdapártnak 20 másodperce maradt.

Tekintettel arra, hogy rövid felszólalási igény nincs, áttérünk a tévéadáson kívüli hozzászólások sorrendjére. Elsőként, figyelemmel természetesen az írásban leadott listára és a jelenlétre is, megadom a szót Pancza István képviselő úrnak. (Dr. Takács Imre: Elnök asszony, kétpercest nyomtam!) Képviselő úr, jegyző urak is megerősítik azt, hogy amikor ránéztem a monitoromra és a mondandómat elkezdtem, az ön neve nem szerepelt a monitoron.

Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, kétperces hozzászólásra, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Azt szeretném mondani, hogy teljesen abszurd dolog azt gondolni, hogy az igen magas áfa nem növeli az árakat, mint azt gondolni, hogy az alacsony áfakulcs nem hat csökkentőleg az árakra. Ez egy közgazdasági abszurditás.

A másik: azt szeretném mondani, hogy ha az áfakulcsokat csökkentjük, valóban egy több mint 20 milliárd forintos kiesése keletkezik a központi költségvetésnek, de ha figyelembe veszi a Fidesz azt, hogy a forgalom állandóan nő, akkor a forgalom növekedése nyilvánvaló, hogy ezt részben ellensúlyozza.

Jó lenne a gazdasági folyamatokat figyelembe venni. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Keller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, ügyrendben kért szót. Képviselő úr!

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Reggel, amikor elindult a törvénycsomag általános vitája, kértem a Ház vezetését arra, intézkedjék a tekintetben, hogy az Országimázs Központ biztosítsa a képviselők jogállásáról szóló törvény szerinti lehetőséget számunkra, hogy az általunk fontosnak vélt dokumentumokhoz betekintés szempontjából hozzájussunk. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy lassan úgy fejezzük be az általános vitát az általános forgalmi adóról, hogy ezt a lehetőséget az Országimázs Központ részünkre, képviselőknek nem biztosította. Sajnálom, hogy személyesen nem kerestek meg, üzenetet küldtek, hogy az Országimázs Központ vezetője szabadságon van, és ezek után nem tudják biztosítani azokat a dokumentumokat, amelyeket mi igényeltünk volna ahhoz, hogy felkészülten tudjunk itt a vitában hozzászólni az általános forgalmi adóról szóló törvényhez. (Varga Mihály: Hol vagyunk?)

Elnök asszony, kezdeményezem, hogy ismételten kérje föl a kormányt arra, hogy segítse elő a képviselők munkáját, ne korlátozzanak bennünket a jogunk gyakorlásában, legyen lehetőségünk a dokumentumokba betekinteni. Világosan kértük arra a kormányzat illetékeseit, hogy lehetőségünk legyen betekintésre; nem biztosítják, egyszerűen lehetetlenné teszik a képviselők munkavégzését.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy Keller úr mondandóján nem nyitok az önök számára vitát. Természetesen a képviselő úr által elmondottakról a legközelebbi házbizottsági ülésen a házbizottság résztvevőit tájékoztatni fogom. Amennyiben jogos a képviselő úr igénye, természetesen a Ház vezetése meg fogja tenni azokat az intézkedéseket, hogy az önök munkáját ebben megkönnyítsük.

Bánki Erik képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Takács képviselő úr kétperces hozzászólására szeretnék reagálni.

Azt hiszem, hogy a képviselő úr tárgyi tévedésben van az áfacsökkentési javaslata tárgyában, és nagyon örülök, hogy erre az ellenzéki padsorból is néhányan bólogatással válaszolnak. Ugyanis mi is azt mondjuk, hogy az adócsökkentés általában a fizetési hajlandóságot növeli, és ezért a személyi jövedelemadó csökkentése nem fog adókiesést eredményezni hosszú távon a költségvetés számára, hanem az adóterhek csökkentésével az adófizetési morál általában javult. Az áfa mértékének csökkentésével azonban az a probléma, mint ahogy azt az említett példákban is felvázoltam, hogy nincs sajnos közvetlen kihatása a fogyasztói társadalomra, hiszen az áfa csökkentéséből elért különbözetet sajnos a kis- és nagykereskedelmi hálózat felszívja. Tehát ezzel nem a fogyasztók zsebét támogatjuk, ha úgy tetszik, vagy több pénzt hagyunk benne, hanem a kereskedelmi hálózatok hasznát fogjuk növelni. Tehát nem érvényesül úgy ez a támogatási rendszer, mint ahogy azt a tisztelt képviselő úr az általa elmondottak alapján elképzelné.

Én azért mondtam az előző hozzászólásomban azt, hogy nincs értelme ilyen szinten ezzel foglalkozni. Sajnos a gyakorlati példák ezt már igazolták, hiszen próbálkoztunk már áfacsökkentéssel, de sajnos ez nem realizálódott úgy, ahogy mi azt szerettük volna. Van emellett egyébként más példa az élet többi területéről is, ahol az ilyen, általunk tehercsökkentésként meghozott döntések sajnos a végén, a végtermékekben a fogyasztási árak csökkenését nem eredményezték. Ezért gondolom azt, hogy súlyos milliárdok, százalékonként 23-25 milliárd forint elvesztése a költségvetésből nem éri el azt az eredményt, amit egyéb módon sokkal hasznosabban meg lehetne tenni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szalay Gábor képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólási lehetőséget, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

(12.00)

 

(A jegyzői széket Kapronczi Mihály helyett Mádai Péter foglalja el.)

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes polémia bontakozik itt ki az áfaügyeket illetően, mert én egy picit más aspektusból szeretnék ehhez pár gondolatot elmondani. Itt van előttem az adótörvény-javaslat, és annak az indoklási részében, a jövedéki részről beszélek, jó pár helyen visszaköszön az, hogy a jövedékiadó-tételek emelését a jogharmonizációra hivatkozva kell megtenni.

Csak három dolgot mondanék, amit itt gyorsan bejelöltem magamnak, egy oldalról: az alkoholtermékek adóterhének valorizálása az Európai Unió minimum adószintjétől való elmaradásunk csökkentését szolgálja; a köztes alkoholtermékek adótételét az Európai Unió... - és a többi; a cigaretta tételes adója az európai uniós jogharmonizáció miatt emelendő. Ez van az egyik oldalon. Ugyanakkor nem találom az európai uniós normákra való hivatkozást vagy a jogharmonizációra történő hivatkozást az áfa ügyében, mert közismert, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Európai Unió jó ideje igyekszik felhívni a magyar kormány figyelmét az áfakulcsok közelítésére, a 25 százalékos áfakulcs csökkentésére. Nos, ezt megtenni igazi jogharmonizációs feladat lenne, itt valahogy elmarad az Európai Unióra történő hivatkozás. Tehát - hogy mondjam - Janus-arcú ez az adótörvény-javaslat, nagyon sok szempontból, erről szólt ez a háromnapos vita, de itt különösen könnyen tetten érhető; ahol a magyar kormány terveit, elképzelését szolgálja az európai uniós hivatkozás, ott ezt kidomborítják, ahol annak ellene megy a kormány elképzelése, ott elfeledkeznek róla. (Dr. Kis Zoltán: Így van! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Pancza István képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi Németh Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

PANCZA ISTVÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvénynek a kormány által az Országgyűlés elé terjesztett módosításai alapvető változásokat nem eredményeznek, a módosítás ugyanis nem érinti az adó hozzáadottérték-típusát.

Az Európai Unióval való jogharmonizáció érdekében hazánknak különösen fontos, hogy az általános forgalmi adó hozzáadottérték-típusát megőrizzük. A kormány által előterjesztett módosítási javaslatok döntő része a jogharmonizációt segíti elő, illetve azok a szabályok kerülnek pontosításra, amelyek alkalmazása a gyakorlatban problémát jelentett. Az előterjesztett módosítások még egy általános indokát kívánom kiemelni: a javaslat kedvezően érinti a kis- és középvállalkozások likviditását, gondolok itt a nyolcmillió forint bevételt el nem érő vállalkozásokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék egy-két módosításról részletesen is beszélni. Az általános forgalmi adó rendszerében az adófizetés nem automatikus, hanem több előfeltétel egyidejű teljesüléséhez kötött. Az általános forgalmi adó a Magyar Köztársaság területéhez kapcsolódik, megfizetésére pedig az a természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli szervezet kötelezett, aki saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelességeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. A hozzáadottérték-adórendszer működéséből fakadóan az értékesítés minden fázisa a hozzáadott értékre mint adóalapra jutóan fizetendő adót kell hogy keletkeztessen. Természetesen ez alól vannak kivételek, elsősorban ilyen az export esete. A hozzáadottérték-adórendszerekben fő szabály szerint levonási jogosultság van, a fizetendő adóval szemben levonható a beszerzéseket és az igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adó.

A hatályos szabályozás szerint az adófizetési kötelezettség az alanyi adómentes státus választása esetén csak termékimport, valamint olyan ellenérték nélküli termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén terheli az adóalanyt, amelynél a beszerzéshez kapcsolódó, előzetesen felszámított adó levonható volt. A módosítás ezen adófizetési kötelezettségek körét bővíti a külfölditől igénybe vett, de belföldön teljesített importszolgáltatás utáni adófizetéssel. Ezáltal az alanyi adómentességet választó adóalany nemcsak termékimport után, hanem az igénybe vett importszolgáltatás után is köteles az áfát megfizetni.

A hatályos áfatörvényben a távközlési szolgáltatások teljesítési helyének a szolgáltatást nyújtó adóalany székhelye, telephelye szerepel. Az uniós jogszabályok viszont a teljesítés helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő székhelyében, lakóhelyében határozzák meg. Az Országgyűlésnek benyújtott javaslat szerint a távközlési szolgáltatások esetében azon ország adótörvényében rögzített adómértéket kell alkalmazni, ahol a szolgáltatás igénybe vevője honos, következésképpen a magyar szolgáltatók nem kerülnek hátrányba az alacsonyabb adókulcspiacokon teljesített szolgáltatásaikkal.

Ugyancsak a jogharmonizációt szolgálja az a módosítási javaslat, hogy 2001-től a kedvezményes kulcsból a normál kulcsba kerül a rádiós és televíziós szolgáltatás, kivéve a tárgyi adómentes közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatást.

A hatályos jogszabályozás szerint az az adóalany, akinek bevétele a tárgyévet megelőző évben nem éri el a nyolcmillió forintot, a tárgyévben éves bevallásra kötelezett. Az éves bevallás adminisztratív terhek nagy csökkenését jelenti a vállalkozásoknak, de azzal jár, hogy adó-visszatérítés is csak évente egyszer érvényesíthető. A módosító javaslat lehetővé teszi, hogy az éves bevallásra kötelezett adóalany a tárgyévet megelőző év utolsó adómegállapítási időszakáról adott bevallásával egyidejűleg a negyedévenkénti elszámolásra való áttérést bejelentse. A gyakorlatban problémát jelent a támogatások áfarendszerbeli megítélése. Nem volt könnyű annak eldöntése, hogy egy támogatás mikor minősül állami megrendelés ellenértékének, és így áfakötelesnek. A módosítási javaslat viszont egyértelmű megoldást ad a vázolt problémára: a központi költségvetési fejezeti kezelésű előirányzat, illetve az elkülönített állami pénzalap terhére folyósított pályázaton elnyert pénzösszeg ellenében vállalt kötelezettség nem minősül szolgáltatásnyújtásnak.

Tisztelt Országgyűlés! Röviden szerettem volna az áfatörvény-módosítással kapcsolatos észrevételeimet elmondani, a szükséges módosító javaslatokat frakciónk be fogja nyújtani. A Független Kisgazdapárt támogatja az áfatörvénnyel kapcsolatos módosítást, azt szavazatával támogatni fogja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Németh Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a vita vége felé nem kíván az ember ismétlésekbe bocsátkozni, ezért én néhány olyan kérdést szeretnék kiemelni, amely megítélésem szerint nagyon fontos, hogy a beterjesztettekhez képest változzon. Az általános forgalmi adóról szóló törvénnyel szeretném kezdeni.

Elhangzott több alkalommal a vita során, hogy túlságosan magas a lakosság adóterhelése, ezzel én teljes mértékben egyetértek, de hozzátenném ehhez, hogy aránytalan és deformált az adórendszer. Ezért nem tudom üdvözölni az adóreform elmaradását, úgy látszik, az idei évben a kormány a stabilitás jelszava mögé bújt, bár ez még mindig jobb, mint az elmúlt évben megszellőztetett reformelképzelések, amikor az élelmiszerek kedvezményes áfakulcsát is emelni kívánták. Az államtitkár úr is kiemelte, hogy a módosítások egyik legfontosabb szempontja az EU-jogharmonizáció.

 

 

(12.10)

 

Meg kell állapítanom, hogy ennek a hiányát érzékelem a törvényjavaslatban, és az élelmiszer-gazdaságot ez rendkívüli mértékben sújtja. Kicsit meglepett Pancza István képviselőtársam harmonizációra vonatkozó dicsérete mint a mezőgazdaságot képviselő Kisgazdapárt egyik képviselője. Úgy gondolom, hogy elég rosszul látja ezt a kérdést. A mezőgazdaság a társadalmi béke finanszírozásában évente nagyon jelentős mértékben vesz részt, mintegy 60-70 milliárd forintra tehető az elmúlt két-három évben az az éves összeg, amelyet azáltal veszített, hogy az élelmiszerek áremelkedése 6-7 százalékkal elmaradt az inflációtól. Tehát az ágazat ekkora árjövedelem-veszteséget szenvedett.

Ugyanakkor ha megvizsgáljuk a jogharmonizáció jegyében, hogy az európai országokban az élelmiszerek után mennyi fogyasztási adót fizet a lakosság, akkor a következő számokat találjuk. Németországban 7 százalékot, Franciaországban 5,5 százalékot, Hollandiában 6 százalékot, Ausztriában 10 százalékot, az Egyesült Királyságban 0 százalékot. Ha ezt mindösszesen átlagoljuk, akkor az Európai Unió átlagában mintegy 7-7,5 százalékos átlagos áfakulcs jön ki az élelmiszerek tekintetében.

Ez a hazai mérték - a 12 százalékos úgynevezett kedvezményes mérték - nemcsak a lakosságot sújtja, nemcsak a lakosság fizet évente mintegy 70 milliárd forinttal többet az élelmiszerért, mint a nyugat-európai lakosság, ugyanakkor ez a mezőgazdaságra is rendkívül kedvezőtlen hatást fejt ki. Arról már ne is beszéljünk, hogy a magyar lakosság kereseti viszonyai nyolcada-tizede az összehasonlításban a nyugat-európai átlagkeresőhöz képest.

Ez a helyzet azért probléma - nem önmagában az adóreform elmaradása -, mert sajnos még az új ezredforduló után is jelentős társadalmi rétegek nem képesek megfizetni az egészséges táplálkozáshoz szükséges élelmiszereket. Szeretnék bemutatni néhány mutatót e tekintetben is. A hazai lakosságra jutó átlagos tejfogyasztás az egykori 192-200 liter/fő/évvel szemben ma sem éri el a 150 litert. Tehát nagyon sok gyermek még a szükséges napi tejfogyasztáshoz sem tud hozzájutni. Ugyanez az arány fontos zöldségfélék és gyümölcsfélék tekintetében: az almafogyasztás 35 százalékkal kevesebb, mint a nyolcvanas években.

Úgy gondolom, hogy ez a helyzet amiatt is előállt, hogy a lakosságnak az élelmiszerek után ilyen magas fogyasztási adót kell fizetni. Ez sajnos a fogyasztás visszafogását is jelenti. A magyar mezőgazdaságot nagymértékben sújtja az, hogy a belső kereslet az élelmiszerek után mintegy 30 százalékkal visszaesett, és ennek következtében nyilvánvalóan komoly veszteségek érték az ágazatot. Tehát én szükségesnek tartottam volna az áfakulcs megváltoztatását. Sajnos erre vonatkozóan módosító javaslatot nem tudunk beterjeszteni, mert ez nincs megnyitva.

A következő törvény, amiről szeretnék néhány szót szólni, a jövedéki törvény. Kékkői Zoltán kisgazda képviselő úr nagyon részletesen szólt a bor jövedéki adójával kapcsolatos problémákról. Okfejtéseit hallgatva az embernek olyan érzései keletkeztek, mintha egy ellenzéki képviselő bírálta volna a kormányt az elhibázott törvény és a végrehajtási rendeletek problémája miatt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy egy ilyen új rendszer bevezetésekor először a koncepciót kellett volna tisztázni egymás között, és utána jogszabályt alkotni. Ennek a megspórolása súlyos következményekkel járt, és meggyőződésem, hogy a kapkodás ma sem viszi előre a dolgokat. Egy toldozott-foldozott rendszert kapunk, és ez szinte folyamatosan a törvényhozók asztalán tartja ezt a témát, ami szerintem rendkívül kedvezőtlen. Ezért egyetértek Nagy Sándor képviselőtársam azon javaslatával, amelyet ma előterjesztett, hogy újra kellene gondolni a koncepciót, és ezen az alapon újra építkezni.

A gázolaj jövedéki adójának emelésével nem tudok egyetérteni, ugyanis ez teljes mértékben ellentmondásban van a kormány antiinflációs politikájával, amelyet lépten-nyomon hangoztat. A költségvetés kiadási oldalának racionalizálásával is lehetne megtakarításokat elérni, és meg vagyok győződve arról, hogy a hajtóanyagok, így különösen a gázolaj árának emelkedése rendkívüli nyomást gyakorol az inflációra, a mezőgazdasági termelők vonatkozásában is kedvezőtlen a hatása. Itt működik ugyan egy rendszer, normatív alapon a mezőgazdasági termelők a jövedéki adó egy meghatározott részét 80 százalékban visszaigényelhetik. Úgy gondolom, hogy ezeket a kedvezőtlen hatásokat mérsékelni lehetne, ha ez a visszatérítés 80 százalékról 100 százalékra nőne. A költségvetési előterjesztés kapcsán ezt a korrekciót még meg lehetne tenni.

Az élelmiszerek átlagosnál magasabb áremelkedését meggyőződésem szerint fékezni kellene, hisz az idei évben elindult egy rendkívül kedvezőtlen folyamat. A jövedéki adó visszatérítésének növelése e tekintetben kedvező hatást gyakorolna.

Végezetül a helyi adók vonatkozásában szeretnék tenni egy megjegyzést. Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági őstermelők helyzete a helyi adók vonatkozásában nem megnyugtató. Ez a rendszer sem lett átgondolva. Magyarországon mintegy 1 millió személy rendelkezik őstermelői igazolvánnyal. Ebből 150 ezer az, aki igazából regisztráltatta magát, és állami támogatásra is igényt tart termelő tevékenysége folytatásához. A többi nem azért nem regisztráltatta magát, mert az adóelkerülés a fő szempontja, hanem olyan minimális az árbevétele és az ebből eredő jövedelme, hogy nem tartja érdemesnek emellé még az állami támogatásokkal kapcsolatos bürokratikus utat is bejárni. Úgy gondolom, hogy ezek közül az emberek közül rengeteg kényszervállalkozó van, és azáltal, hogy ezt a tevékenységüket folytatják, nagymértékben tehermentesítik a szociális rendszert, és egyébként mentálhigiénésen is nagyon fontos, hogy elfoglaltságot találjanak.

Ha ezek a termelők felhagynak tevékenységükkel, mint ahogy az elmúlt évben már érzékelhető volt, úgy növekednek a parlagterületek, egy csomó helyi probléma hárul az önkormányzatokra. Úgy gondolom, hogy az önkormányzatoknak is át kellene gondolniuk a kialakult helyzetet, de az adótörvényben is egy mentességi küszöböt tartanék szükségesnek azon őstermelők számára, akik kis árbevétellel rendelkeznek, és ehhez igazából nem is társul jövedelem, hogy a helyi adó vonatkozásában ne legyenek annak alanyai.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. (Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter: Hány perc áll a rendelkezésemre?) Tájékoztatom a képviselő urat, hogy 7 perc 45 másodperc áll az ön rendelkezésére, illetőleg a képviselőcsoportja rendelkezésére adásidőn kívül.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Egy hete tart a 2977. számú előterjesztés csomagjának a vitája, amely 18 törvény módosítását célozta meg, huszonnégy órában tárgyaljuk, 1440 percben, ebből 7 perc jut nekem. Nyilvánvalóan még azt sem tudom elmondani a helyi adókkal kapcsolatban - mert hiszen szinte csak azokról akarok beszélni -, amennyit szeretnék, amit szerettem volna korábban - ha több idő állna rendelkezésre -, nemcsak részleteiben, hanem szellemiségében is kibontani.

Mindenesetre szerencsés hétnek mondhatjuk ezt a hetet, mert a helyi adókról szóló törvényt, az 1990. évi C. törvényt ezen a héten már másodjára módosítjuk. A keddi napon a 2543. számú előterjesztéssel a helyi adókról szóló törvénynek egy bizonyos része már módosításra került egyéni képviselői előterjesztés alapján, amely részben megszüntette vagy talán megszüntetni látszik azt a képtelenséget, amely a fővárosban a fővárosi kerületek és a főváros között 1994 óta fennáll, ami nemcsak az adókivetésre, hanem ennek kapcsán a forrásmegosztásra is kihat.

 

 

(12.20)

 

A főváros helyzetéről nyugodtan lehet kiemelten beszélni, hiszen a lakosság 20 százaléka lakik itt, Magyarország 20 százaléka, tehát komoly bevételi forrást is jelenthet, és egyébként komoly feladata van a fővárosnak és a kerületeknek is, ahol igenis helye van a helyi adókból befolyt összegeknek. Rendkívül fontos ügy lett a főváros kérdése, sok minden még nem tisztázódott, és ez a módosítás sem tisztázza teljes egészében ezt a kérdést, bár mondom, a kedden elfogadott módosítás valamelyest javít a helyzeten.

Változatlanul sérti a lakosságot az egységes ingatlanforgalmi adó, képtelen helyzetet teremtve százezreket hoz igen súlyos helyzetbe, akiket már egyébként is különösen nehéz helyzetbe hoz a különböző közüzemi díjak fokozódó és állandó emelése; azoknak a közüzemeknek a díjai ezek, amelyek privatizációja nemhogy szerencsés nem volt, hanem sok esetben még törvénytelen is volt - a Vízművek privatizálására gondolok, a Gázművek privatizálására gondolok, amelyek monopolhelyzetben vannak, tehát versenytársuk egyáltalán nincs. Úgy srófolják fel az árakat, ahogy akarják, majd aztán kiviszik külföldre a nyereséget, még akkor is, ha egyébként maga a cég veszteséges. Ez is helyi adóként jelentkezik, sok embert sújt, százezreket sújt, és teljes egészében még nem kaptunk választ erre, hogy ez miképpen, hogyan oldható fel.

Maga a helyi adó alkotmányon alapul, mint tudjuk, amely kimondja, hogy a helyi önkormányzatok területén a települési önkormányzatok választópolgárai közügyeiket önállóan és szabadon végezhetik, és ehhez természetesen gazdasági feltételeket is biztosítani kell; helyiadótörvény is van, amely meghatározza az önkormányzati törvény alapján, hogy saját bevételnek minősül a helyi adó, és meghatározza, hogy melyek lehetnek ezek. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény bevezető része kifejezetten utal arra, hogy az alkotmány alapján megilletik ezek a jogok a választópolgárokat, és szükséges az is, hogy ehhez megfelelő gazdasági háttérrel is rendelkezzenek, de e feladatokat nem tudják teljesíteni, ha maguk az állampolgárok is vagy a helyi közösségek megfelelő áldozatkészséget nem mutatnak, nem vállalnak ilyen finanszírozásokat.

Ugyanakkor ez rendkívüli jelentőséggel bír, mert egy bizonyos patriótaszellem kialakításához is vezet. Amikor átnéztem azokat a paragrafusokat, amelyeket a mostani előterjesztés módosít, akkor ilyen szemmel néztem, hogy vajon az állampolgárra hogyan hat ez ki, ezt a bizonyos áldozatkészségét, patriótaszellemét vajon erősíteni fogja-e. Ennek pláne Budapesten különösen nagy jelentősége volt, de nagyobb városokban is - emlékszünk talán - szinte száz évig fennállt a virilista rendszer, ami ugyan túlzott volt, mert a választásokra is kihatott, az azonban kétségtelen, hogy azok, akik sok adót, sok helyi adót fizettek, részesei is lehettek a döntéshozatalnak, és cáfolhatatlan, hogy jelenleg Magyarországon Budapest és a nagy városok szinte ennek köszönhetik jelenlegi arculatukat.

Az én megállapításom szerint ez a négy paragrafus - legalábbis ami módosításra kerül - ez irányba hat, mert könnyítéseket tartalmaz. Könnyítés feltétlenül az, amikor azt mondjuk, hogy a 4 millió forint alatti bevétellel rendelkezők csak bizonyos egyszerűsített könyvvitelre vannak kötelezve; pontosan meghatározza a jogszabály, hogy mit kell ez alatt érteni. Rendkívül nehézkes egyébként az adótörvények megértése, a különböző nyilvántartások, bevallások vezetése. Nem tételezhető fel, hogy ilyen kis cégek, amelyeknek csak 4 millió forint a bevétele, rendelkeznek még arra is pénzekkel, hogy megfelelő adótanácsadót és adminisztratív személyzetet alkalmazzanak. Biztos, hogy ez jó hatással van az állampolgárra, és azt a kis pénzt, ami e kis pénz után adóként levonható tőle, biztosan szívesen fogja adni.

Ugyanennek tekinthető az - ilyen kedvezménynek -, amit a 132. § ír elő, hogy a kezdő vállalkozó abban az évben, amikor megkezdi a tevékenységét, tehát a tényleges adóévben ne fizessen adót. Itt a számviteli törvénnyel is bizonyos párhuzamba vonás történik - szükséges is ez -, amely különválasztja az adóévet a naptári évtől. Itt ez érvényesül, és biztos, hogy a kezdő vállalkozó számára ez előnyös.

Feltétlenül szükséges volt - bár technikai jellegű - a számviteli törvénynek és az adótörvényeknek, így a helyi adók törvényének is az összhangja, mert a számviteli törvény egészen más fogalmakat vagy sokban más fogalmat határoz meg, mint a helyi adókról szóló törvény; így például az építési tilalom esetében. Mivel főleg a kisembereket sújtja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy nem értik az adórendeleteket, rendkívül bonyolult számukra, különösen helytelen lenne, ha egy másik törvény még a fogalomrendszerében is eltérne ettől.

 

ELNÖK: Képviselő úr!

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): A helyi adók vonatkozásában mindezért elfogadhatónak tekintjük ezeket a módosításokat. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Nagyon sajnálom, de nem az elnöktől függ az önök képviselőcsoportjának időfelhasználása. Én csak azt tudom konstatálni, hogy az önök frakciójának a tévéidőn kívül rendelkezésre álló ideje lejárt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Korózs Lajos képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az adótörvények tárgyalása kapcsán meglehetősen speciális területhez szeretnék néhány keresetlen mondatot hozzászólni, mégpedig a turizmussal kapcsolatosan. Annál is inkább, mert a parlament idegenforgalmi bizottsága előtt több szakmai szervezet ez évben már megfordult, és legtöbbjük el is mondta a véleményét a tervezettel kapcsolatosan. Fogadatlan prókátorként néhány dolgot, ha szabad, elmondanék.

Aktualitását nemcsak a törvény tárgyalása adja a jelen témáknak, hanem a híradásokból, médiákból is ismerhetik a képviselőtársaim, hogy milyen problémák merültek fel elsősorban az utazásszervezésekkel kapcsolatban a napokban, hiszen több ezer honfitársunk - példának okáért - külföldön maradt azért, mert, hogy úgy mondjam, nem igazán profi módon működő irodák utaztatták őket. Hogy mégis az adótörvények könnyítése mellett kardoskodom, természetesen nem az ilyen utazási irodáknak szeretnék kedvezni a véleményemmel.

Az egyik témakör, amely természetesen az áfatörvénnyel kapcsolatos: megfogalmazza a törvény a teljesítés helyének pontosítását, és ez nem illeszkedik az utazásszervező és -közvetítő tevékenység esetében a más hasonló szolgáltatásokra vonatkozó meghatározáshoz, gyakorlatilag csak az utazási irodáknál tesznek kivételt.

A véleményemben szeretnék konkrét lenni, amit később esetleg majd módosító indítványban is elővezetnék, bár tudom, hogy sok esélyem nincs arra, hogy elfogadásra kerüljön, de azt is tudom, hogy nagyon sok képviselőtársam a kormánypártok soraiból is akceptálta ezeket a szakmai véleményeket. Az áfatörvény a szolgáltatásnyújtás teljesítése helyeként az utazásszervező és -közvetítő szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelyét, illetve állandó telephelyét határozza meg. A törvény más esetekben, a reklám-, propagandaszolgáltatások, ügyvédi, adóügyi szolgáltatások, adatfeldolgozási és információfeldolgozási vagy példának okáért a banki és pénzügyi tevékenységi szolgáltatások esetében a teljesítés helyét a javasolt módon határozza. Nem igazán értjük, hogy miért kell az utazási irodákkal ilyen formában kivételezést tenni.

 

(12.30)

 

A másik ilyen problémakör a teljesítés időpontja, tudniillik az ez év január 1-jétől hatályos szöveg szerint ez a Ptk.-ban is szabályozva van, illetve a számviteli törvény is foglalkozik vele, és a törvény betű szerinti alkalmazása hatalmas többletmunkát eredményez, és nem jár többletbevétellel a kormányzat, illetve az adóhatóság számára.

Véleményem szerint a teljesítés időpontja legyen a szolgáltatás utolsó napja. Az áfatörvény 65. §-a foglalkozik ezzel, és 1988 és '90 között egyébként így is volt. Nagyon sok szakmai szervezet indokoltnak találná vagy találja visszaállítani ezt a törvényi szabályozást. Így koherens lenne az áfatörvény a számviteli törvénnyel és a Ptk.-val is az időpont meghatározását illetően.

A másik dolog, amire szeretnék hivatkozni: az utazási csomag árrését nem kell külön kiszámítani a számviteli törvény szerint. A külföldre vagy a külföldi megrendelő részére szervezett utazás esetében a teljesítési időpont különbsége árfolyameltéréseket eredményezhet, amelynek összege nem jelentős, érdemben sem adótöbbletet, sem adómegtakarítást nem jelent, de az utókalkuláció munkáját túlbonyolítja.

A másik dolog pedig, hogy az úti okmányok átadása utasonként eltérő időpontban történik, így az utókalkulációt szinte utasonként kell elvégezni, gondoljunk csak egy olyan utazási irodára, amely hetente több száz vagy több ezer vendéggel kell hogy törődjön a szervezés kapcsán. Ez rendkívül bonyolult, és rendkívül sok többletmunkával jár.

A másik, szintén az áfatörvény, annak különös szabályairól szóló problémakör, ugyanis nem alkalmazható azokban az esetekben, amikor az idegenforgalmi szolgáltatás csak egy-egy szolgáltatásra, például szállásra, étkezésre vagy autóbusz-rendelésre vagy ezek közvetítésére vonatkozik. Már egy fakultatíve igénybe vehető szolgáltatás is csomaggá teszi a közvetített szolgáltatást, ami teljesen eltérő adminisztrációt igényel. Tehát ha csak egyet vesz igénybe, akkor van egy adminisztrációja, de ha ehhez hozzárendelnek egy másik szolgáltatást, akkor ezt már utazási csomagként kell kezelni, és bonyolulttá teszi az áfa-visszaigényléseket abban az esetben, ha csomagként kezelik ezt a kérdéskört.

Az én javaslatom és a szakmai szervezetek javaslata is az, hogy az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös adózási szabályok legyenek alkalmazhatók - ez sajnos ma nem így van -, de nem kötelezőek, tehát ez egy megengedő lehetőség lenne azok számára, akik szeretnének élni ezzel a lehetőséggel. Ahogy említettem, az áfatörvény 65. §-a foglalkozik ezzel, pontosabban annak (3) bekezdése.

Változatlanul az utazásszervezésnél maradva - ugyanis ezt még kormányrendelet is szabályozza azon túlmenően, hogy itt említettem az adótörvényben néhány paragrafust -, meg kívánom említeni, hogy az adótörvénnyel paralel a kormányrendeletet is illenék módosítani a későbbiek folyamán, annál is inkább, mert itt is egy komoly áfával kapcsolatos szolgáltatáson könnyíthetnének, ha hatályon kívül helyezné a kormány a 96/213. számú kormányrendeletet, ugyanis ez a teljes utazásszervezői tevékenységet szabályozza.

A gazdálkodásra és a működésre vonatkozó szabályoknál is egy értelmezésre lenne szükség. Azt hiszem, ha ebben a formában kerül elfogadásra az adótörvény - márpedig úgy néz ki, hogy ebben a formában kerül elfogadásra -, akkor a Pénzügyminisztériumnak, a szakmai szervezeteknek érdemes lenne, ha úgy tetszik, egy kis kézikönyv formájában is magyarázatokat fűzni különböző kategóriákra, hogy mindenki ugyanazt a dolgot értse az alatt, ami oda vonatkozik, pontosabban az utazási irodákra vonatkozó gazdálkodási és működési szabályokra.

Az utazásszervezésről szóló kormányrendelet, az adótörvények és a számviteli törvény helyes és egymással összefüggő értelmezése sok gondot jelent, különösen a komolyabb pénzügyi és jogi apparátussal nem rendelkező utazási irodák számára. Az áfatörvény, amelyre hivatkoztam, ugyanez a 65. és 66. §, valamint a Ptk. több paragrafusa, illetve az említett kormányrendelet utazással kapcsolatos használt fogalmait szinkronba kell hozni a jogszabályszövegekben.

A Gazdasági Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az APEH és az Utazási Irodák Szövetsége, valamint a Gazdasági Kamara és más érdekképviseletek közösen dolgozhatnának ki egy jogi és gazdálkodási segédletet, gyakorlati útmutatót az utazási irodák számára, amely eligazít és összefüggéseiben megvilágítja a bonyolult szabályozók alkalmazását az alábbi területen.

Egyrészről az utazásszervező és közvetítő felelőssége bizományosi és ügynöki szerződések esetében, az utas részére ki állítja ki a számlát, hogyan kell a közvetítési megbízási díjat leszámlázni, továbbá mi a különböző számlák áfatartalma, melyiknél kell feltüntetni az áfát és melyiknél nem, mit számol el az utazásszervező és -közvetítő árbevételként bizományosi és ügynöki szerződés esetén, továbbá hogyan kell elszámolni a közvetített fizetővendéglátást, ha a szobakiadó a falusi turizmus keretében végzi a tevékenységét, ha tételes átalányadózó, ha vállalkozó, ha alanyi áfamentes, de nem lakóingatlan értékesítéséről van szó.

Ez mind-mind olyan problémakör, amelyet érdemes lenne a jövőre nézve a Pénzügyminisztériumnak végiggondolni, és kezdeményezőként fellépni ezekben a témakörökben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban és Bánki Erik részéről.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy az írásban előre jelentkezett hozzászólások végéhez értünk. Most pedig megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, aki szót kért. Képviselő úr, öné a szó.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a jövedéki törvénnyel szeretnék foglalkozni, a jövedéki törvényen belül is a gyümölcspálinkával kapcsolatos módosításokkal, a gyümölcspálinkával kapcsolatos jogszabályváltozással.

A törvény indokolása szerint itt pontosításokra, egyszerűsítésekre, jogalkalmazást segítő változásokra és valorizációra kerül sor. Úgy ítélem meg, hogy a csomagban ennél több van, ennél többről van szó. Ez még nem lenne baj, csak sajnos a módosítások jelentős része több ponton nem segíti, hanem éppen rontja a jelenlegi helyzetet. Ezekről a dolgokról szeretnék szólni, amelyek megítélésem szerint az elkövetkező időben, ha életbe lépnek, nem segítik sem az adóbevételt, sem pedig az adózó polgárok jogkövető magatartását.

Először szeretnék a valorizáció kérdésével foglalkozni. A gyümölcspálinkánál az inflációnál lényegesen nagyobb mértékű jövedékiadó-emelésre kerül sor 2001-ben és 2002-ben is. 2001-ben 10 százalék, ami a 6 százalékos inflációt figyelembe véve is jelentős, nem beszélve a 2002-esről, ahol 2,5-szeres mértékű emelésről van szó, mint ami az infláció tervezett mértéke.

Az indokolásban az hangzik el, hogy EU-minimumelváráshoz való felzárkózás, és a másik pedig szintén EU-elvárás, az egykulcsos rendszer. Szalay Gábor képviselőtársunk már szólt az EU-ra való hivatkozás visszásságáról, amikor az EU-ra csak az egyik oldalról hivatkozunk, és képviselőtársam itt az áfát említette a másik pontnak. Én nem az áfát említem, hanem a mezőgazdasági termelőket megillető agrártámogatások EU-színvonalát.

Mert mit is mond ez az EU-felzárkózás? Azt mondja, hogy legyen olyan a magyar jövedéki adó mértéke is a gyümölcspálinka esetében, mint az EU-ban. A magyar gyümölcstermelőnek mikor lesz olyan támogatása, mint az EU-ban? Amikor ez megvalósul, vagy amilyen ütemben növekszik a magyar gazdák támogatása, legfeljebb olyan mértékben lehet elvárni a jövedéki adó mértékének a növelését is.

 

(12.40)

 

Mit jelent ez? A gazdáknak ez egyértelműen többletkiadást jelent, a bérfőzetőnek többet kell fizetnie, és egy nagy probléma: a gazdának jövedelemkiesést jelent, mert nem jelenik meg a piacon többletbevétel. Úgy gondolom, hogy így ez az indoklás elfogadhatatlan.

Az egykulcsos rendszerrel is komoly gondjaim vannak, nem értek vele egyet, hogy érjük el minél hamarabb az egy kulcsra való átállást. Ha majd az EU tagjai leszünk és nem lehet megoldani a kétkulcsos rendszer fenntartását, akkor majd tudomásul veszem, de azt kell látni, hogy a gyümölcspálinka és a szintetikus alkohol versenyhelyzete nem összehasonlítható. Ma nem versenyképes egyféle jövedéki adózás mellett a szintetikus alkohol és a gyümölcspálinka. Nem lehet összehasonlítani az előállítás költségeit, nem lehet összehasonlítani a befektetett munkát, a lepárlásnak egészen más költségei vannak, mint egy szintetikus úton előállított alkoholnál. A végeredménye az lesz ennek a módosításnak, hogy a piacról a gyümölcspálinka egyre inkább kiszorul, egyre kevesebb gyümölcspálinkát főznek, a gyümölcs ott marad a fa alatt, nem hasznosítja senki, vagy ha hasznosítják, az a feketegazdaságba fog kerülni és a feketegazdaságban fog realizálódni, és úgy kerül a piacra.

A másik kérdéskör, amivel nagyon nem értek egyet a törvénycsomagban, ez az 50 hektoliterfokú gyümölcspálinka-mennyiség kedvezményes adótételének a 30 hektoliterfokra való csökkentése. Azzal egyetértek, hogy 50 hektoliterfoknyi mennyiségű pálinkát egy évben az átlag magyar ember nem iszik meg. Ebből az apropóból talán támogatni is lehetne ezt a csökkentést, de kérdezem, mi lesz ennek a hatása, ha 30 hektoliterfokig van a kedvezményes adótétel. Ebből, államtitkár úr, semmivel sem lesz több adóbevétel, mert a gazdák a kedvezményes adótétellel nem fognak a szeszfőzdében több pálinkát főzetni, mint a 30 hektoliterfok. Ma se főzet senki egy literrel sem többet, mint a kedvezményes adótétel, ezután sem fognak többet főzetni, ezért egyértelmű, hogy kevesebb adóbevételre tesz szert a költségvetés. Úgy gondolom, hogy ez egyikünknek sem érdeke. De ezen túl - mint ahogy az előbb elmondtam -, ha nem főzetnek, akkor a gyümölcs vagy ott marad a fa alatt, és ez is kár, vagy pedig megy a feketegazdaságba.

Az illegális főzőkről hadd szóljak itt közbevetőleg, mert úgy gondolom, hogy erről szólni kell. Ezek léteznek. Úgy gondolom, hogy általában tudunk róla, hogy van ilyen, azt nem tudjuk, hogy hol, a vám- és pénzügyőrség kemény küzdelmet folytat ellenük, de itt van néhány gond. Talán hadd mondjam azt, lehet, hogy érdemes lenne ezzel a kérdéssel komolyabban foglalkozni, nehogy ugyanaz legyen a helyzet - persze nem akkora mértékben -, mint az olajügyben, hogy a jövedéki adó megkerüléséről van szó. Biztos vagyok benne, az államtitkár úr is tudja, hogy vannak zugfőzdék, mert tudom, hogy amennyiért Karcagon is meg lehet venni egy liter gyümölcspálinkát, ez csak úgy képzelhető el, ha azért nem fizették meg azt a jövedéki adót, ami ma elő van írva. Ez teljesen egyértelmű és világos, mert ha megnézzük az árfekvéseket és a lehetőségeket, akkor tudjuk, hogy van olcsó pálinka, de ez csak úgy megy, hogy a jövedéki adót valakik kikerülték. Úgy gondolom, ez senkinek nem jó, és emellett nem lehet elmenni, és nem lehet olyan szabályozást hozni, amely ebbe az irányba viszi a folyamatokat.

Nehezíti az ellenőrzést az is, amit tavaly ilyenkor elmondtam a parlamentben, de azóta nem történt semmi, hogy a gyümölcspálinkát kísérő bizonyítványnak, amit származási igazolványnak neveznek, nincs érvényességi ideje. Ma egy három évvel ezelőtti származási bizonyítványt is, amikor legálisan főzetett az illető, hozzá tud csatolni egy ma vagy a múlt héten illegálisan főzetett pálinkához, mert a pálinkának nincs rendszáma, nem lehet beazonosítani, mellé teszem a papírt és működik. Akkor is elmondtam - PM-rendelet szabályozza -, egy rendeletmódosítással tegyék meg, hogy a származási igazolvány érvényessége egy év legyen, egy év után csak akkor, ha azt érvényesítik. Nagyban segítené a pénzügyőrök ellenőrzési munkáját, mert ha kimennek valahová és találnak 2 hektó pálinkát, akkor ma a gazda elővesz öt papírt az előző évekből és igazolja vele, három-négy-ötéves származási igazolványokkal. Ezen változtatni kellene, a jogszabály-változtatás nem nagy munka, de segítené a helyzetet.

Visszatérve az általam kifogásolt pontokhoz, még ehhez a 30 hektoliter mennyiséghez: azért is rossz ez a megoldás, mert meg tudják oldani a főzetők, két névre vagy három névre elosztják azt a mennyiséget, amit most egy névre kellett. Adminisztráció a szeszfőzdében, adminisztráció a vám- és pénzügyőrségnél - feleslegesnek tartom, elhagyni javaslom.

A harmadik ilyen kérdés, ami szerintem rossz lépés, konkrétan az, hogy a mostani módosítás megengedi bizonyos esetekben azt, hogy nem kell azonnali számlát kiállítani, elég a szállító és szerződés. Ennek mi lesz a hatása? Jelenleg a számla azonnali kiállítása elfogadott dolog, szerintem működik is, mert ha a számla egyszer ki van állítva, akkor nem lehet nagyon manipulálni vele, és az ellenőrzést is megkönnyíti. A javaslat lehetővé teszi azt, ha van egy szerződés, akkor nem kell azonnal számlát kiállítani, elég egy egyszerű szállítólevél. Visszaszállítózást is lehet csinálni, és működik a dolog. Ez most egy kiskapu, ennek az lesz a következménye, hogy nagyon sok kiskereskedő fog nagykereskedelmi tevékenységet végezni. Ma már a gyakorlatban ez kezd megvalósulni, de kockáztatnak, ha ellenőrzés jön, akkor ha a számlát nem állították ki az ABC-nek, a kocsmárosnak, hogy konkrét legyek, akkor bizony le lehet bukni. Ezután lebukni se lehet, mert szállító van, de a szállítót visszaszállítózni is lehet, és tudjuk, hogy egy szállító ellenőrzése közel sem összehasonlítható a számla ellenőrzésével.

Nagyon rossz irány, ne engedjük meg, lényegesen kevesebb adóbevétel lesz, és biztos vagyok benne, hogy egy év múlva ilyenkor visszahozzuk ezt a problémát. Most azért hívom fel rá a figyelmet, hogy ne csináljunk ilyet.

A következő kérdéskör, amellyel röviden foglalkozni szeretnék, a kis szeszfőzdék helyzete. Jelenleg mintegy ezer kis szeszfőzde működik az országban, ezek többnyire ellátták a szükséges igényeket. Nagyon jó megoldás ebben a törvényjavaslatban, hogy most már nem írjuk elő nekik a közvetlen számítógépes kapcsolatot a vám- és pénzügyőrséggel. Ez nagyon jó dolog, de ezek a módosítások, amelyek benne vannak ebben - az adómennyiség csökkentése -, azt jelenti, hogy több kis szeszfőzdeüzem tönkre fog menni.

Mit lehetne tenni a gyümölcs, a gazdák és ezen kis szeszfőzdék érdekében? Vissza kellene állítani azt a rendszert, amely nagyon hosszú évekig jól működött, a kilencvenes évek elején szüntették meg az akkori törvények, hogy ezek az adóraktárként működő kis szeszfőzdeüzemek vásárolhassanak fel gyümölcspálinkát. Ma is vásárolhatnak, csak olyan magas adótétellel, ami miatt ilyenre nem kerül sor. Tehát egy kedvezményes adótétellel, nem a jelenlegi bérfőzésnél alkalmazott kedvezményes adótétellel, hanem egy felvásárlásnál alkalmazott, a mai adótételnek mintegy 60-70 százaléka közötti tétellel vásárolhassanak fel. Még egy lényeges változtatást javaslok: amikor felvásárlás történik, az adóraktárnak ne kelljen megfizetni a jövedéki adót, hanem az általános szabály szerint akkor kelljen a jövedéki adót megfizetni, amikor az a kereskedelembe kikerül, úgy, mint ahogy egyébként mindig van, csak ebben az esetben van az, amikor az adóraktár vásárol, hogy rögtön meg kell fizetni a jövedéki adót.

Szeretném, ha ezek a módosítások megvalósulnának a törvényben. Úgy gondolom, hogy ezek a módosítások valóban szolgálnák a magyar gazdák, a kisüzemek érdekét, és úgy gondolom, mindez egybevág azzal is, hogy a jövedéki adó mértéke ne csökkenjen, és a feketegazdaság ne erősödjön.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

(12.50)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Tállai András képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, majd további ismételt felszólalásokra kerül sor. Öné a szó, képviselő úr.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon még a Fidesz frakciója egy törvényjavaslatról nem szólalt meg, és az az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat, ezt a hiányosságunkat szeretném pótolni az elkövetkező néhány percben.

Meglepő vagy sem, mindenesetre tényként megállapítható, hogy a hatályos adótörvényeink közül a legrégebben elfogadott, eljárásjogi szabályokat tartalmazó, az adózás rendjéről szóló törvény. Kétségtelen tény persze emellett az is, hogy a törvény tízéves története során számtalan módosításon esett át, amelynek eredményeként helyenként már csak nyomokban hasonlít régi önmagára.

A módosítások nem voltak öncélúak. Szükségessé tette őket egyrészt a számtalan gyermekbetegségben szenvedő anyagi-adójogi háttér állandó változása, másrészt - és azt hiszem, ez volt a döntő - az átalakuló gazdasági környezet. Elegendő az adózók számának látványos növekedésére gondolnunk, amelyet nyilvánvalóan nem lehet figyelmen kívül hagyni az adóztatás technikájának szabályozásakor.

Az eljárásjogi szabályoknak alapvetően két elvárásnak kell megfelelniük, amelyek az esetek egy részében az érdekek szöges ellentétben állását eredményezik. Az egyik teljesítendő elvárás olyan eljárási szabályok alkotása, amelyek biztosítják az adóhatóság számára az adók beszedéséhez szükséges eszközöket. Minden szabály annyit ér, amennyit sikerül belőle betartani. Az egyes adótörvények előírásai akkor kelnek életre, ha nyilvánvaló mindenki számára, hogy teljesítésük szükség esetén kikényszeríthető.

A másik, nem kevésbé fontos követelmény az eljárásjogi normákkal szemben, hogy az adózók számára olyan szabályozási környezetet alakítsanak ki, amely a kötelezettségek körét a lehető legszűkebben határozza meg, csak a legszükségesebb mértékben engedi meg az állami beavatkozást az adózó magánviszonyaiba, és a jogállamiság követelményeinek megfelelően biztosítja az adózói jogok érvényesítését.

A feladat tehát nem egyszerű. Olyan játékszabályokat kell alkotni az adójogviszony résztvevői számára, amelyek egyensúlyt teremtenek az adóhatósági és az adózói jogok és kötelezettségek között. A hatályos adóeljárási törvénnyel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy ha nem is tökéletes, alapelemeiben megfelel a kor, a gazdaság és a szabályozási környezet által támasztott követelményeknek. Stabil az adóhatósági szervezetrendszer, és az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az eljárási szabályok a gyakorlatban megállják a helyüket.

Az elmúlt években, leszámítva az adó- és járulékbeszedési rendszer szükségszerű integrációját, az eljárási szabályok alapvető elemeiben nem is történt változás. Ez a tendencia mindenképpen kedvező, hiszen az állandó jogszabályi környezet megkönnyíti a jogalkalmazást. Az adózás rendjéről szóló törvénynek az előttünk álló módosítása is ezt a tendenciát követi. Ha figyelmesen végigolvassuk a normaszöveget, megállapíthatjuk, hogy az adózás és az adóztatás feltételrendszereit alapjaiban nem érinti.

Felmerülhet persze a kérdés, hogy ha jelentősebb módosítást nem tartalmaz az előterjesztés, akkor érdemes-e hozzányúlni a törvényhez. Erre azt válaszolhatom, hogy nemcsak érdemes, hanem helyenként elkerülhetetlen is. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy az eljárásjog követő jog, azaz mindig igazodnia kell az anyagi jogszabályok változásaihoz, lehetővé kell tenni az ott biztosított jogok érvényesítését, a kötelezettségek teljesítését.

A szabályozási szükségszerűséget jelen esetben az új számviteli törvény testesíti meg, amely lehetővé teszi az egyes külföldi adózók számára, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet válasszanak, és annak megfelelően vezessék könyveiket. Ennek kapcsán lehetővé kell tenni az adózás rendjében a naptári évtől eltérő üzleti évet választók számára az üzleti évükhöz igazodó bevallást, illetőleg befizetést, hiszen számukra nem értelmezhetőek az eddig szabályozott határidők.

Szerencsés megoldást választ egyébként a javaslat, mert az idevonatkozó szabályok döntő részét külön mellékletben szabályozza. Ez segíti az eligazodást a szabályok között, és nem okoz zavart azon adózók esetében, akikre egyébként nem vonatkoznak az új előírások. Az adózási gyakorlat időről időre felszínre hoz olyan problémákat, kérdéseket, amelyekről kiderül, hogy a hatályos szabályok alapján nem oldhatók meg, mert vagy nincsenek is idevonatkozó előírások, vagy azok hiányosak, vagy egyszerűen nem lehet teljesíteni azokat.

Ilyen szabályozási hiányosság mutatkozik a munkáltatói, illetőleg a kifizetői adólevonásokkal kapcsolatban. Ugyanis a törvény nem rendelkezik arról, hogy mi a teendő, ha maga a munkáltató vagy a kifizető tárja fel az adólevonásnál elkövetett hibáját. Ugyan most is van lehetőség önellenőrzésre, de az olyannyira bonyolult, hogy inkább nem élnek vele az érintettek, ezzel vállalva azt, hogy egy adóhatósági ellenőrzésnél súlyos jogkövetkezményekkel kell számolniuk. E hiányosságot kívánja most pótolni a javaslat, részletes szabályokat alkotva az önkorrekcióra olyan formában, hogy a hiba orvoslásában a munkáltató és a kifizető is érdekelt legyen, s különösebb nehézség nélkül azt teljesíthesse is.

Találhatunk a javaslatban olyan módosításokat is, amelyekre lehet, hogy először csak legyintünk, azonban jobban végiggondolva rájövünk, hogy a mindennapokban milyen nagy segítséget jelenthet a változás. Évek óta folyik a vita például arról, hogy az adóbevallást az adózón, adott esetben a törvényes képviselőjén kívül más is aláírhatja-e. Bárkivel előfordulhat, hogy a bevallási időszakban külföldön van, beteg, vagy bármely más ok miatt nem tudja aláírni bevallását. Mivel a törvény kifejezetten nem rendelkezett arról, hogy a meghatalmazott is aláírhatja a bevallást, az adóhatóság ragaszkodott az adózó saját kezű aláírásához.

Ezen változtat most a javaslat, és kimondja, hogy az adóhatósági nyomtatványokat - tehát nemcsak a bevallást, hanem bármely más adóhatóság által rendszeresített nyomtatványt -, akár a bejelentkezésre vagy például az önellenőrzésre az adózó képviselője, meghatalmazottja is aláírhatja. Az adózók nagy többsége évente egyszer kerül kapcsolatba az adóhatósággal, akkor, amikor a bevallást benyújtja. Az adóhatóság a bevallási időszakokban lehetőségeihez mérten megkönnyíti a saját munkáját is, megpróbál segítséget nyújtani a nyomtatványok kitöltéséhez.

Sajnos azonban, a hibás bevallások számából kitűnően a tájékoztató munka vajmi kevés eredményt hoz. Ésszerű törekvés ilyen helyzetben az adózáshoz értő szakemberek szélesebb körű bevonása az adózási folyamatba. Erre tesz kísérletet a javaslat azzal, hogy nevesítetten lehetővé teszi az adótanácsadók, adószakértők számára az adóbevallások ellenjegyzését. A bevallás hibájáért a szabály szerint az adótanácsadó, illetőleg az adószakértő felel, amely előírás érdekeltté teszi az adózót is abban, hogy szakemberhez forduljon.

Végezetül engedjék meg, hogy egy olyan szabályra hívjam fel a figyelmet, amely az egyéni vállalkozók vállalkozási érdekeit védi. A hatályos szabályok szerint az egyéni vállalkozó bírság- vagy pótléktartozását csak akkor mérsékelheti az adóhatóság, ha annak megfizetése az adózó megélhetését veszélyezteti. Előfordulhat, hogy a teljesítés ugyan nem veszélyezteti a megélhetést, azonban a vállalkozás csődbe megy miatta, ami viszont a törvény alapján nem lehet szempont az adóhatósági méltányosság gyakorlása során. E visszás helyzetet oldja fel a javaslat, amikor a vállalkozás gazdasági tevékenységének ellehetetlenülését is méltányolható körülményként említi, és erre tekintettel lehetővé teszi a tartozás elengedését.

Összességében a véleményem az, hogy az adózás rendjének előterjesztett módosítása támogatható, mert egyrészt következetesen eleget tesz más jogszabályok által diktált jogalkotási kényszernek, másrészt kisimítja a még meglévő kisebb szabályozási egyenlőtlenségeket, rugalmassá téve ezzel az adóeljárást.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kérem, hogy támogassák az adózás rendjéről szóló törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételt felszólalásra megadom a lehetőséget Szalay Gábor képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Bánki Erik képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Amit nem volt lehetőségem tévéadásidőben megtenni, azt most van, mondhatnám, bőségesen is. (Varga Mihály: Miénk a délután!) Igen.

 

 

(13.00)

 

A Független Kisgazdapárt vezérszónoka az adótörvények vitájának megkezdése során, három nappal ezelőtt azt mondta, hogy egy biztos, hogy erről az adótörvény-javaslatról még az ellenzék sem állíthatja, hogy ez a kormány kampánycéljait kívánja szolgálni, merthogy nem olyan. Hát, ezzel nagymértékben egyetérthetünk; valóban nem állítható, hogy például amikor az üzemanyagok jövedéki adóját a kormány növelni kívánja, akkor ez beleillik bármiféle politikai kampányba. Ezt, úgy gondolom, senki nem állítja. Én sem.

Azonban most - egy kicsit bőségesebb idő állván rendelkezésemre - szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy rossz az érvelése, és alapvetően téved; politikailag is természetesen, de ez a legkisebb baj - ennek még akár, mondhatom, örülök is -, de gazdaságilag meg különösen, amikor a benzin és a gázolaj jövedéki adóját 6, illetve két év múlva 4 százalékkal meg kívánja emelni.

Ön, államtitkár úr, a tévéadásidőben elmondott igen rövid felszólalásomra reagálva azt mondta, hogy talán nem ártana, ha nem feledkeznék el arról, hogy '94 és '98 között az előző kormány milyen módon emelte az üzemanyagok adótartalmát, és ha erre visszaemlékezem, akkor nem ildomos, hogy most ettől a kormánytól ugyanezt a törekvést számon kérjem.

Abban teljes mértékig egyetértünk, hogy az előző kormány sem volt éppen példamutatóan mértéktartó, amikor az üzemanyagok adótartalmának növeléséről volt szó. Önnek tehát ebből a szempontból igazsága, részigazsága vagyon.

Előttem vannak azok a táblázatok, amik azt mutatják, hogy '91 és 2000 között milyen adótartalma volt Magyarországon a 95-ös motorbenzinnek meg a gázolajnak; maradjunk most a motorbenzinnél. Valóban, látható, hogy ez 60 százalék fölött volt akkor is, néha jobban meghaladva a 60 százalékot, néha kevésbé, tehát valóban, ebben nem történik új.

Ami azonban alapvetően új és más az akkori helyzethez képest, az, tisztelt államtitkár úr, a nyersolaj világpiaci árának alakulása, amit illene a kormánynak figyelembe vennie. '91 és '98-99 között egy rendkívül nyugodt periódusa volt a világ kőolaj-kereskedelmének, egy középárhoz képest plusz-mínusz olyan 20 százalékos ingadozással váltakozott a kőolaj világpiaci ára. Tehát bizonyos szempontból leegyszerűsítve lehet mondani, hogy stagnált a kőolaj ára tíz éven keresztül, vagy legalábbis jelentős változások nem voltak megfigyelhetők. Kiszámítható volt, és igen hosszú ideig kiszámítható volt a kőolaj világpiaci ára és a világpiaci kereskedelem. Na, ebben az időszakban növelte az előző kormány az üzemanyagok adótartalmát. Én nem menteni akarom - semmi okom nincs rá - az előző kormány tevékenységét, de alapvetően ez egy nyugodt, tartott, stagnáló kőolajhelyzetben következett be.

Amit azonban önök tenni kívánnak, az egy totálisan eltérő helyzet. Tavaly január 1-jén, január első felében 9 dollár 50 cent volt a kőolaj barrelenkénti ára - most 33 vagy 34 dollár. Itt nem 10-20 százalékos, árcentrumtól való ingadozásról van szó, hanem arról, hogy másfél év alatt három és félszeresére növekedett a kőolaj ára. Ez egy objektív adottság, ezt nem tudjuk kivédeni, ez ellen gyengék vagyunk, hiszen még az Egyesült Államok sem tud igazán hatékonyan védekezni. El kell fogadnunk objektív, nagyon káros és nagyon hátrányos adottságként ezt a három és félszeres döbbenetes árdrágulást.

No, ebben a helyzetben megnövelni az adót, abszolút más kérdés, mint amire ön hivatkozott, mint ami az előző kormány idején történt. Nem riogatni akarok - és előre is elnézést kérek, semmi rosszízű hasonlatot nem akarok fölhozni -, de napok óta tudjuk, hogy Franciaországban elzárják az utakat a közúti fuvarozók, a taxisok, sőt a hajósok is csatlakoztak és sok mindenki más. Lehet mondani röviden - ahogy egy újságban olvastam -, hogy benzinlázadás van Franciaországban, és Németországban is hasonlóra készülnek.

Most nézzük meg akkor, mi a helyzet! Franciaországban 5000 frank tudomásom szerint a minimálbér, az körülbelül jelent olyan 200 ezer forintot; magyar értéken 200 ezer forint/hónap a minimálbér Franciaországban - nálunk most 25 ezer; a kormány tervei szerint ez valószínűleg 40 ezerre fog emelkedni január 1-jétől. Mindenesetre nagyságrendi különbség van a két ország minimálbére között.

Ami az üzemanyagokat illeti: nálunk a gázolaj jelenleg 218 forint/liter; Franciaországban forintra átszámolva 217 forint/liter, egy forinttal olcsóbb, mint Magyarországon. A benzin esetében: nálunk 240 forint, Franciaországban pedig 296 forint. Itt már van egy különbözőség, de nem olyan jelentős különbség, mondjuk, 15 százalékos. Ennek ellenére állt elő ez a helyzet, aminek nyomán a francia kormány tárgyalóasztalhoz kényszerült a barikádot emelők vagy az úttorlaszokat állítók képviselőivel, és nyilván nem könnyű szívvel, fogcsikorgatva, de engedett az üzemanyagok adójából - nem tudom, hogy ott jövedéki adónak hívják-e vagy fogyasztási adó, mindegy -, tehát engedett az adótartalomból.

Nálunk ugyanebben a helyzetben - és nem tudom, hogy miből gondolja a magyar kormány, hogy ez alapvetően eltérő, és nekünk más reményeink lehetnek, mint a jelentős üzemanyagár-emelkedés - a magyar kormány rátesz még egy lapáttal, kettővel. Előre bejelenti, hogy jövő évben is tovább emeli a jövedékiadó-terhet, meg aztán az azt követő évben is még tovább emeli. S mindezt egy abszolút téves hivatkozással, hogy az inflációval akar szintet tartani az adóbevétel.

Ez azért nem igazán helytálló hivatkozás, mert jól tudjuk, hogy az a hatalmas, 25 százalékos áfakulcs, ami egyébként is terheli az üzemanyagokat, minden inflációval lépést tartva automatikusan növeli az államkassza bevételeit. Erre plusz még rátesz a kormány, amikor az egyéb adó, tehát a jövedéki adó kulcsát akarja megnövelni.

Ez egy rendkívül rövidlátó politika, és én nem akarok ördögöt a falra festeni, távol álljon tőlem, de hát azért a kormánynak, ha esetleg ez volt az elhatározott szándéka két-három hónappal ezelőtt, amikor kezdett körvonalazódni az adótervezet, vagy egy hónappal ezelőtt, azért le kellene vonnia bizonyos konzekvenciákat a jelenleg előállt helyzetből.

Nem lehet látni, hogy a fejlemények mire fognak kifutni. Itt van előttem a dollárárfolyam alakulása a forinthoz képest; ugye, ez ugyanaz, mintha az eurót említeném.

 

 

(13.10)

 

 

Az MNB hivatalos devizaárfolyama ebben a hónapban, szeptember 1-jén még 294 forint 27 fillér volt - tegnap 302 forint 7 fillér. Egyetlen hét alatt 8 forintot romlott a forint árfolyama a dollárhoz képest. Egyéb vonatkozásában ez természetesen még sokkal rosszabb... (A papírjai között lapozgat.) - most ez a papír nincs nálam -, ezért hivatkoznék arra, hogy '99 januárjában, tehát jó másfél évvel ezelőtt 213 forint volt a dollár árfolyama, most 302. És nem lehet tudni, hogy hogyan gyengül tovább az euró és a forint. Nem lehet tudni, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége, hol következik el az inflexiós pont.

De ugyanez vonatkozik a kőolajárra is: másfél évvel ezelőtt 9,5 dollár volt, most 34. Egyesek arról beszélnek, hogy 40 dollár lesz, mint a Gulf-háború idején. Nyilván nem lehet kizárni ezt a fejleményt sem.

Ilyen robbanásszerű változások esetén mindezt nem figyelembe venni, hanem egy kormánynak süket füleket mutatni, és még adóval megterhelni ezeket a súlyos, önmagukban is nagyon súlyos üzemanyagárakat, egyszerűen nem hiszen, hogy bölcs dolog! Önöknek reagálniuk kellene arra, hogy megváltozott a helyzet a két hónappal ezelőttihez képest, és szerintem ennek megfelelően kellene az adótörvény jövedéki részét - legalább ezt a részét - átalakítani.

Nem tudom, hogy ehhez hozzá lehet-e többet tenni. Bízom abban, hogy ha a kormány nem lesz elég bölcs ahhoz, hogy belássa, hogy ezen abszolút szükséges változtatnia, akkor legalább a parlament fog azzal a bölcsességgel rendelkezni, hogy le fogja szavazni a kormány üzemanyagokat terhelő, jövedékiadó-kulcs emelésének kísérletét. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr!

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy Szalay Gábor hozzászólására röviden reagáljak.

Annak nagyon örülök, hogy Szalay képviselő úr sem vonta kétségbe azt az állításomat, hogy az előző ciklusban reálértékben is növekedett az adóteher a kőolajszármazékoknál, ellentétben a mostani időszakkal - a '98-tól kezdődő időszakkal -, amikor reálértékben nem növeltük a terheket, csak az inflációs korrekciót hajtotta végre minden esztendőben a kormány.

Az első kérdés, amire talán válaszolnom kell, ez is, hogy reálértékben nő-e a mostani javasolt módosítással az adóteher vagy sem. Ugyanis nyilvánvalóan - és ezt Szalay képviselő úr bizonyára tudja, ugyanúgy, mint én - reálértékben nem nő a terhelés, hiszen ha 6 százalékkal növekszik a jövedékiadó-tartalom a benzin vagy a gázolaj esetében 2001-ben, és azonközben 8,75 százalékkal növekednek a bérek a következő évben, akkor nyilvánvaló, hogy itt reál-tehernövekedésről nem beszélhetünk.

Annak is örülök, hogy abban is egyet tudtunk érteni, hogy külpiaci hatásról van szó, amely alapvetően a magyar kormányt is - nyugodtan mondhatom - váratlanul érte, hiszen nem túlságosan távoli időszakban, egy évvel ezelőtt, másfél évvel ezelőtt még 10 dollár körüli olajárról beszéltünk, ahhoz képest ez a 32 dolláros ár nem csak a magyar kormányt, de azt gondolom, Európát és a világgazdaságot is váratlanul érhette.

Amiben mindenképpen vitatkoznom kell önnel, az az adótartalom hatásának felmérése. Ma a benzin- és a gázolaj-, valamint az alkoholtermékeket általában kétféle adó terheli Magyarországon: a jövedéki adó és az általános forgalmi adó. A jövedéki adó egy fix összegű adótétel - olyan adótétel, amit forintra-fillérre határozunk meg az adótörvényekben -, az általános forgalmi adó tétele pedig százalékos összegű tétel.

Nézzük először, hogyan viselkedik a jövedéki adó ebben a helyzetben! Ez egy fix összegű tétel, azaz ebből az adónemből, hiába magasabb a benzin vagy a gázolaj ára, több bevétel nem fog befolyni, hiszen a fogyasztás szerkezete némileg rugalmatlan, sőt magasabb árnál esetleg még csökkenhet is. Ezért ebből a tételből nyilvánvalóan a költségvetésnek nincsenek többletbevételei.

Nézzük, mi van az általános forgalmi adóval! Az általános forgalmi adó százalékos tétel, tehát nyugodtan mondhatná azt a képviselő úr erre - mint ahogy némileg állítja is -, hogy ha magasabb az ár, akkor magasabb költségvetési bevételt fogunk ebből beszedni. Ez valóban így volna, ha az összkereslet változna Magyarországon. Az elmúlt időszakban azonban az összkereslet szintje nem változott, ami magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ha az emberek magasabb árért vásárolnak benzint és gázolajat, akkor nyilvánvaló - mivel a bérük nem követi rugalmasan az árak változását -, hogy valami máson fognak spórolni: dohányterméken (Bauer Tamás: Azon nem!), ruházaton, élelmiszeren és más egyében, aminek ugyanúgy áfatartalma van, mint a benzinnek és a gázolajnak. Azaz amit nyer a költségvetés bevételként a gázolajon vagy a benzinen, azt sajnos elveszíti más termékek fogyasztásánál, ahol kevesebb adóbevétel folyik be az áfa-adótartalomnál.

Nekem tehát az az állításom, képviselő úr, hogy bizony, bármilyen furcsán hangzik is, önmagában attól, hogy magasabb a gázolaj és a benzin ára, a költségvetés nem jár jobban. Sajnos nem jár jobban, ezt tudom mondani, mert mi örülnénk a legjobban annak, ha ebből akár egészségügyre, akár oktatásra, akár közbiztonságra vagy honvédelemre (Bauer Tamás: Vagy tűzijátékra!) vagy agrártámogatásokra többet lehetne fordítani.

Én tehát azt gondolom, képviselő úr, hogy ha egyetértünk abban, hogy külpiaci hatások húzódnak meg - márpedig, azt gondolom, ebben egyet kell értenünk - az olajárak jelentős mértékű emelkedése mögött, másrészt a kormány nem törekszik arra, hogy reálértékben növelje az adótartalmat, az adóterhet ezen a terméken, akkor azt gondolom, hogy ezek a felvetések sokkal inkább politikai jellegűek, mint szakmaiak.

Úgy gondolom, hogy igen, a kormány azt teszi, amit minden kormány is tesz Európában vagy a világgazdaságban: próbál olyan megoldásokat találni, amivel korlátozni tudja az olajárak emelkedését a hazai piacon, megpróbálja azokat a lehetőségeit alkalmazni - ezek sajnos nem túl számosak -, amelyekkel ezeket a multinacionális cégeket is - hiszen itt nemcsak a MOL-ról van szó, hanem a Shellről, az Agipról, az Aralról és így tovább - megpróbáljuk a verseny és a piac olyan elemeivel ösztönözni ezeket a vállalkozásokat, vállalatokat arra, hogy lehetőleg csak az indokolt mértékű emelések történjenek meg, és ne kerüljön sor olyan jellegű áremelésre, amely már a piaci folyamatokat borítaná föl. Ezt tudjuk tenni, és ez a javaslat szerepel ma a jövedékiadó-tételeknél is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Keller László képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, akkor lehetne elfogadni az ön érvelését, ha optimális megoldásként lehetne azt kezelni, hogy csak reálértékű növelés tekinthető optimumnak. Egy kicsit bonyolultan fogalmaztam, megpróbálom egyszerűbben is.

Ön tehát azt mondja, hogy ha csak reálértékkel növelik az adó értékét, az üzemanyag adójának értékét, akkor az optimális emelésnek tekinthető. Ha ettől magasabb mértékben növelnék az adó értékét, akkor esetleg már szóvá tehetné az ellenzék, hogy nem egészen korrektül jár el a kormányzat.

Azt gondolom, hogy másképp kellene szemlélni az ügyet, és nem reálérték-növekedésből kellene kiindulni, hanem abból a helyzetből, ami sajnálatos módon most már hosszabb ideje jellemzi a piaci körülményeket. Ebben a helyzetben pedig, azt gondolom, indokolt lenne a kormányzatnak - indokolt lett volna már - a cselekvési lehetőségeit felmérni, és mivel ezek nagyon szűkösek - ezt mindnyájan tudjuk -, egy ilyen váratlan helyzetben és egy ilyen különös helyzetben talán elvárható lett volna, hogy már az idei folyamatokat megpróbálja befolyásolni a kormányzat.

 

 

(13.20)

 

Erre egyébként a szocialista frakció tett is javaslatot. Nevezetesen azt a javaslatot fogalmaztuk meg, hogy a fix adó mértékét már az idén csökkentsük. És ha ez bekövetkezett volna, akkor lehet, hogy el lehetne fogadni az államtitkár úrnak azt a javaslatát, hogy legalább reálértékben növekedjen az adótartalom. Ez nem történt meg... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) - akkor majd folytatom egy újabb kétpercesben.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a megértését. Kétperces hozzászólásra következik Lotz Károly képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön az előbb Szalay Gábornak válaszolva említette, és ezt már nem először mondja el, hogy akkor lenne logikus az érvelés, ha nem más irányba, pontosabban semmilyen irányba nem költekezne a lakosság. Tehát ez a veszély és ez a csökkenés tulajdonképpen másutt fennáll, ennek következtében a költségvetés az áfabevételekből nem fog jól járni, tehát ez nem kompenzálja az esetleges jövedékiadó-csökkenést.

A számok nem ezt mutatják, ezt ön is jól tudja. Az OECD-outlook, amely június végi, júliusi keltezésű, a magyar kormány mindenféle dicsérete mellett - természetesen a magyar gazdaság dicsérete mellett - elmondja, hogy három igazi veszély van. Ezek között első helyen említi a lakosság költekezését, pontosabban a kormány részéről ezt elősegítő nagyobb bérkiáramlást, hiszen a lakossági fogyasztás radikálisan növekedett a lakossági megtakarítások rovására; tehát ilyen szempontból nem jó a tendencia, és ellentétes azzal, amit elmondott. És aztán szól néhány egyéb veszélyről, mint a beruházások csökkenése és az esetleges túlfűtöttség. Az vita kérdése, hogy azt mondjuk, túlfűtött-e a gazdaság, vagy sem.

De visszatérve az előző érvre: ez mindenképpen ellentétes; a jelenlegi tendencia, a lakossági fogyasztás növekedése és a lakossági megtakarítások csökkenése tekintetében ellentétes azzal, amit ön mondott. Tulajdonképpen az üzemanyagok áfabevételeiből származó nagyobb bevétel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ennek következtében mindenképpen reális lehetőség, és indokolhatja a jövedéki adó csökkentését.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételten megadom a szót kétperces időtartamban Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Ott hagytam abba, hogy a kormányzatnak, tekintettel arra, hogy ahhoz képest, ahogy tervezte az ez évi költségvetést, lényegesen elmozdult a nyersolaj ára, az idén lépnie kellett volna azon a szűk mezsgyén, amit a számára a hatályos törvények biztosítanak. Mi úgy ítéltük meg, hogy mindenképpen a jövedéki adó fix mértékét kellett volna csökkenteni, és akkor a kormány jövő évi szándéka talán méltányolható lett volna. Ez az, amit elmulasztott a kormányzat.

És akkor most már, államtitkár úr, nem lehet azt mondani, hogy csak reálértékben növeljük a jövedéki adó fix részét. Most igenis meg kellene fontolni a Kisgazdapárt javaslatát, meg a mi javaslatunk és a szabad demokraták javaslata is az volt, hogy most, ebben a szituációban ne emelkedjen olyan mértékben, ahogy azt a kormányzat kívánja, pontosabban maradjon az idei szinten a jövedéki adó fix része.

A miniszterelnök úr egészen másképp próbálta a rádiónyilatkozatában megindokolni, hogy miért nem lehet csökkenteni a jövedékiadó-tartalmat: ő azt mondta, hogy ez egy fix összeg, ehhez nem lehet hozzányúlni. Az ön hozzászólásából is most már talán mindenki számára világossá vált, hogy nem erről van szó, tehát igenis lehet változtatni ezt az értéket, ha a kormány figyelembe veszi azokat a világpiaci folyamatokat, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venni.

Tehát nem lehet úgy tenni, államtitkár úr, ahogy a kormányzat ebben az ügyben viselkedik. Nem szabad hisztérikusan reagálni a folyamatokra, de azt sem szabad, ahogy önök reagálnak.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szalay Gábor képviselő úrnak adom meg a szót kétperces időtartamban, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt említette, hogy mindebből a költségvetésnek nem lesz egy árva megveszekedett plusz forintja se. Csak röviden megkérdezem: akkor pedig minek vállalni ezt a cirkuszt, ami feltehetőleg ebből a lépésből következik?

A lényeg azonban... (Varga Mihály: Kevesebb se lesz! Szinten tartás!) Igen, értem. A lényeg azonban, ami miatt... - igen, valóban, igaza lehet! Akkor ez is egy értelmezés, hogy kevesebb se legyen, szinten tartunk. De ebben a frontális ütközést sejtető helyzetben nem lenne-e érdemes vállalni azt, hogy valamit engedünk az adóbevételből - s akkor az ön értelmezése szerint egy picit kevesebb lenne, mint eddig -, mert nem lehet tudni, hová fejlődnek a dolgok?

Ön azt mondta, hogy a benzinforgalom rugalmatlan dolog, tehát ahogy nőnek az árak, kevesebb lesz a forgalom. Ez biztosan így van, a lakosság bizonyos részénél. De van egy jelentős csoport, ahol ez abszolút rugalmatlan. Gondoljon a közúti fuvarozókra, gondoljon a taxisokra, gondoljon az agráriumra, ahol gázolajat használnak, gondoljon a bányászatra, ahol gázolajat használnak, a távolsági vagy a városi buszközlekedésre! A gazdaságnak egy csomó ága van, ahol nem attól függhet a felhasznált gázolaj, hogy mennyi az ár, mert ha attól függ, akkor azt a gazdaság bánja meg, visszaesik a produktum!

Tehát elsősorban azokat sújtja ez az intézkedés, akik rugalmatlan fogyasztóként viselkednek az üzemanyagvásárlásaikkor, és ők (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) pedig rendelkeznek akkora érdekérvényesítő képességgel, amit '90-ben már láttunk Magyarországon is, meg látunk most Franciaországban.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételt hozzászólásra megadom a lehetőséget Bánki Erik képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már egyszer szóltam az adókra és járulékokra vonatkozó törvénymódosítások kapcsán.

Korózs Lajos képviselőtársam említést tett az adótörvény-módosítások idegenforgalmi területre gyakorolt hatásáról. Azért szándékozom erről néhány szót említeni, mert a parlament idegenforgalmi bizottságának ülésén erről a kérdéskörről egyszer már folytattunk vitát egymással. Ahogy Korózs úr is nagyon helyesen említette, elég sok változtatási igény merült fel a '96/216. számú kormányrendelet kapcsán, amely az utazásszervezői tevékenységet szabályozza. Korózs úr a bevezetőjében említést tett a jelenlegi helyzetről, amely a Jorgos Travel és HTC Utazásszervező Kft. csődje kapcsán felmerült. Szeretném tájékoztatni azokat a képviselőtársaimat, akik erről még nem értesültek, hogy a Gazdasági Minisztérium azonnali intézkedéssel 70 millió forintot csoportosított át, és ezzel lehetővé tette a külföldön ragadt magyar polgárok hazautazását. Azt hiszem, ez eddig példa nélkül áll a kormányok történetében.

Ami az adótörvények módosítására vonatkozik: a felmerült kérdések között valóban van olyan, amelyet rendez a most önök előtt fekvő törvényjavaslat, hiszen a törvényjavaslat a 61. §-ában módosítja az általános forgalmi adóról szóló törvény 36. §-ának (2) bekezdését, illetve új bekezdéssel egészíti ki ezt a paragrafust, miszerint a teljesítés időpontját magába foglaló, az adómegállapítási időszakot követően kézhez vett számlában szereplő, előzetesen felszámított adót a kézhezvétel napját magába foglaló adómegállapítási időszakban kell szerepeltetni. A kézhezvétel időpontját az adózónak a számlán is igazolnia kell.

Majd később foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi számít a teljesítés időpontjának, ami a korábbi igényeknek megfelelően az utazás teljesítésére vonatkozik, magyarul a hazaérkezésre.

 

(13.30)

 

Ezzel a korábbi kalkulációs problémák és az elszámolás bonyolultsága jelentősen egyszerűsödik. Hogy miért nem történt ebben a törvényjavaslatban esetleg több olyan módosítás, amit erről a területről, illetve általában a idegenforgalmi területről javasoltak, azt hiszem, erre is elég világos válasz adható, hiszen aki átnézte a törvényjavaslatot, az jól láthatja, hogy a törvényjavaslat elsődleges szempontja a családok helyzetének javítása mellett a kis- és középvállalkozások működését javító intézkedések meghozatala mind a személyi jövedelemadó, mind a társasági adó tekintetében. Nyilvánvalóan tudjuk azt, hogy a idegenforgalomban tevékenykedő vállalkozások döntő hányada a kis- és középvállalkozások közül kerül ki, ezért nyugodt szívvel mondhatjuk azt, hogy a jelen törvényjavaslatban szereplő módosítások ezt a réteget segítve magát az idegenforgalmat, illetve az idegenforgalom területén dolgozókat is segítik. Hogy csak néhány dolgot említsek ezek közül: jelentős segítség a fejlesztési források bővítése érdekében az szja-törvényben, illetve a társaságiadó-törvényben is az, miszerint a beruházási hitelek kamatára érvényesített adókedvezmények lépnek életbe. Ezeket nem szeretném külön felsorolni, hiszen a korábbi napokon az általános vitában foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel.

Amit még a törvényjavaslatból szeretnék említeni, az az illetékekre vonatkozó fejezet, annak is azok a részei, amelyekkel nem sikerült a tévéidőben megtett felszólalásomban foglalkozni, ám úgy gondolom, nagyon fontos áttekintenünk, ezeket és nagyon fontos néhány szót ejtenünk erről is. Az illetékekre vonatkozó módosítások között szerepel: az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény szerint az önálló orvosi tevékenység működtetési joga mint vagyoni értékű jog átruházható, illetve a jog jogosultjának halála esetén az arra jogosult közeli hozzátartozó által tovább folytatható. A hivatkozott törvény szerint a működtetési jognak törvény erejénél fogva történő megszerzése illetékmentes, azonban ez a rendelkezés nem vonatkozik a működtetési jog további ingyenes, illetve ellenérték fejében történő átruházására. Itt egy új dologról van szó, amivel eddig nem foglalkoztak az adótörvények, nem is foglalkozhattak ezzel, hiszen ez ilyen formában nem merült fel az e törvény megalkotása előtti időszakban.

A javaslat szerint az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának bármely jogcímen való megszerzése illetékkötelezetté válik, mely illeték egységesen 10 százalék, azonban kivételt képez ez alól az első jogosulttól történő megszerzés, tehát magának a praxisnak az első megszerzése az illetékfizetési kötelezettség alól kikerül. Azt gondolom, hogy ez hasonlóan az otthonteremtés elősegítése érdekében javasolt módosításhoz, komoly segítséget jelent az e praxist elsőként megszerzők számára.

Ami még nagyon fontos kérdés, és szintén az illetékeket érintő változások között említhető, az a természeti katasztrófa miatti károk enyhítése érdekében tett javaslat, miszerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a 4 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű lakás magánszemély általi megszerzése abban az esetben, ha ez a lakásszerzés a magánszemély természeti katasztrófa következtében megsemmisült egyetlen lakásának pótlását szolgálja.

Azt hiszem, nem kell tisztelt képviselőtársaim előtt felemlegetnem, hogy ez a támogatás milyen jelentős segítséget jelent azon szerencsétlenül járt emberek számára, akiknek a sorozatos árvíz, belvíz és egyéb, erős havazás okozta károk miatt a lakása tönkrement és annak pótlása szükséges, hiszen az életkörülményeiket mindenképpen egy normális színvonalon meg kell teremteni és biztosítani kell.

További változás az illetékek területén: az ügyvédi irodákkal összefüggő vagyonszerzés illetékszabályait harmonizálja ez a javaslat az ingatlantörvénynek a gazdasági társaságok vagyonszerzésével kapcsolatos illetékjogi rendelkezéseivel. Ennek megfelelően továbbra is illetékmentes az ügyvédi iroda egyesüléssel, illetve szétválással bekövetkező vagyonszerzése, ha a létrejövő iroda vagy irodák a korábbinak jogutódjai lesznek. Megszűnik viszont az ügyvéd által az iroda rendelkezésére bocsátott ingatlan megszerzésének illetékmentessége, ami szintén újdonságot jelent, illetve a gazdasági társaságoknál az apport illetékmentessége, hiszen ez már 2000. január 1-jétől nem létezik.

A továbbiakban még egy fontos kérdéssel szeretnék foglalkozni, amiről eddig a mai napon nem esett szó, illetve az előttem szóló képviselőtársam, Tállai András már néhány gondolatot ejtett róla, ez pedig az adózás rendje. Szintén tudjuk mindannyian, hogy az adózás rendjéről szóló törvény igen régóta módosítást igényel, hiszen 1990-es törvényről beszélünk, tehát a rendszerváltoztatás időszaka után meghozott olyan új törvényről, amelynek aktualitása egy kissé már elavult, és az előterjesztő mindenképpen javasolni készül néhány olyan módosítást, amely világosabbá és érthetőbbé teszi az adózás rendjére vonatkozó feltételrendszert.

Ahogy Tállai András képviselőtársam szintén már megemlítette előttem szólva, az adóztatás és az adózás feltételrendszerét alapjaiban nem változtatja meg ez a jelen törvényjavaslat, viszont számtalan kérdésben egyszerűsíti és könnyebben áttekinthetőbbé teszi a szabályozási rendszert. Különösen fontosnak tartom ezen a területen azt a szabályozási módosítást, amely javaslat egyszerűsíteni kívánja az adószámlaegyenleg-értesítő kiadásának a rendjét. Tudjuk azt, hogy ezen a területen is több problémát okozott a magyar adózó polgárok számára, hogy az állami és az önkormányzati adóhatóság a tartozást vagy túlfizetést mutató folyószámla egyenlegértesítőjét nem az adózói csoportok szerint differenciált határidőben küldte ki eddig. Ez most a jelenlegi szabályozással megváltozna, és így a magánszemélyek értesítési határideje évenként augusztus 31-én, az egyéb adózók tekintetében pedig ez a határidő október 31-én lenne esedékes.

Még egy apróbb, ám véleményem szerint mégis nagyon fontos módosítása lenne az adózás rendjéről szóló törvénynek, hogy betegség, külföldi tartózkodás vagy egyéb körülmény gyakorta akadályozta az adózókat az adóhatósághoz eljuttatandó nyomtatványok saját kezű aláírásában. Többször volt probléma abból, hogy vita tárgyát képezte, hogy a bevallási határidő késedelmes teljesítésének indoka az volt az adózó részéről, hogy nem kapta meg, nem kapta kézhez időben a szükséges nyomtatványokat, illetve tartós betegsége vagy hosszabb külföldi tartózkodása miatt nem tudott eleget tenni annak a kötelezettségének, hogy ezt saját kézzel írja alá. Ezért fontosnak tartom, hogy - nyilván megfelelő garanciális szabályok beiktatásával - könnyítsünk ezen és lehetővé tegyük azt, hogy ezeket a nyomtatványokat az adózó képviseletére jogosult személy írja alá, és ez így jusson el az adóhivatalhoz.

Még egy ilyen hasonló apró módosítást javasol a törvényjavaslat a következő tekintetben. A végrehajtási eljárásban végrehajtási kifogás előterjesztésére a jelenlegi törvényi szabályozás szerint csak a fizetésre kötelezett, illetve a behajtást kérő jogosult. Tudjuk azonban, hogy egy végrehajtási folyamatban más személyek számára is nagyon fontos lehet az, hogy maga ez a végrehajtási folyamat hogyan és miképpen zajlik le. Ezért nagyon pozitívnak tartom a törvényjavaslat azon rendelkezését, miszerint a végrehajtást foganatosító adóhatósági eljárásra más személy is... - tehát a végrehajtási kifogás előterjesztésére jogosultak köre kibővülne azokkal a személyekkel, akiknek a végrehajtási folyamat a saját érdekeit sérti, ezért a jogai érvényesítését nem tudja lehetővé tenni.

 

(13.40)

 

Tehát a későbbiekben ennek a módosításnak az elfogadásával ezen személyek számára is megnyílik a lehetőség, hogy a követeléseiket ebben a folyamatban érvényesíthessék. Tehát én úgy gondolom, hogy ha apró részleteit is figyelembe vesszük ezeknek a törvénymódosítási javaslatoknak, én mindenképpen pozitívnak találom azt, hogy ilyen széles körre kiterjedően számtalan jogszabály módosításával, fontos kérdésekben és az apró részletekben egyaránt, olyan könnyítéseket tartalmaz, amelyek az adózó polgárok és az adózó társaságok érdekeit védik, és az érdekérvényesítő lehetőségeiket segítik.

Én ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy ennek a törvénynek az elfogadását támogassák a tisztelt Ház előtt. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Igen, Lotz Károly képviselő úr jelezte kétperces felszólalási igényét, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Államtitkár Úr! Csak szeretném önt emlékeztetni arra, és ez az áfával kapcsolatos, hogy az Európai Unióba való belépésünk napjától a nullaszázalékos áfát 5 százalékra kell felemelni. Nekünk csak az a félelmünk, mint ahogy más esetekben előfordult, hogy korábban kezdjük el ezeket az emeléseket, illetve ahol van kedvezmény, ott pedig a csökkentéseket. Magyarul, az átértékelés... - hiszen úgy volt, hogy a korábbi csatlakozásunknak megfelelően ez a nulla százalékról 5 százalékra való emelés már akár a következő esztendőben vagy 2002-ben bekövetkezik.

Én csak arra szeretném az ön figyelmét felhívni, hogy ne siessük ezt el semmiképpen; itt egy olyan átütemezés szükséges, hogy a csatlakozásunknak sajnos pillanatnyilag későbbire tehető időpontjában történjen meg a nulla áfakulcsnak 5 százalékra való felemelése, és remélem, hogy az ezzel kapcsolatos szükséges átütemezési intézkedések megtörténtek.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nagy Sándor képviselő úrnak adom meg ugyancsak két percben hozzászólásra a lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Mindössze annyit szeretnék mondani, hogy sajnálatosnak tartom, hogy a jövedéki szabályozás problémakörén belül ugyan a vitában délelőtt kapott némi figyelmet a bor, szőlő jövedéki szabályozása, de az államtitkár úr nem tartotta érdemesnek a dolgot arra, hogy kifejtse a Pénzügyminisztérium ezzel kapcsolatos álláspontját, és arra nézve, amit mi javasoltunk, hogy kezdjük el elölről és alapjaitól kezdve együttesen a szabályozást, hogy tudniillik valóban működjön, ha valóban meg akarjuk valamennyire fogni a borhamisítást Magyar-országon.

És azt is sajnálom, de nem igazán okoz nekem meglepetést, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egyáltalán nem is képviselteti magát ezen a vitán. Az eddigi szabályozásban is, ahogy látom, így járt el, így aztán nem csodálkozom azon, hogy éppen a Kisgazdapárt képviselői gyűjtenek aláírást a szabályozás megváltoztatására, mintha legalábbis az általuk felügyelt szaktárcának ehhez az egész dologhoz semmi köze nem lenne, és mintha legalábbis nem szavazták volna meg.

Lehet valakinek az a véleménye, hogy ez kis ügy, nem olyan nagy dolog ez a bor, ez ízlés és felfogás dolga, de mint cseppben a tenger, jól mutatja, hogy hogyan működik az Országgyűlés, milyen a viszony a kormányzati és ellenzéki pártok között, hogy bármikor bármilyen ügyben azonnal táborokra hasadnak a résztvevők, és már csak azt nézik, hogy ki az, aki javaslatot tett, és miért, és nem azon gondolkodnak el, hogy mit kellene csinálni. Én ezt mélyen fájlalom, pedig azt gondolom, hogy egy jó alkalom lenne, hogy valóban közösen, ha úgy tetszik, modellezzük egy ilyen konkrét ügyön, hogy hogyan lehet olyan szabályozást csinálni, amely valóban eredményes, és valóban véget vet bizonyos nemkívánatos jelenségeknek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Tekintettel arra, hogy egyetlen képviselőtársam sem jelezte további felszólalási igényét, megkérdezem Varga Mihály politikai államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Államtitkár úr!

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Majd a vita egy további szakaszában kívánok rá reagálni.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a mai ülésnapunk végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/2805. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2805/1. és 2. számokon kapták kézhez. Elsőként megadom a szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás értelmében 20 perces időkeretben.

Engedjék meg, hogy átadjam az elnöklést Áder János elnök úrnak, és úgy köszönjek el, hogy viszontlátásra, mert ma délután még feltehetően találkozunk. Minden jót kívánok önöknek! További jó vitát! (Taps.)

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 




Felszólalások:   1   1-103   103-117      Ülésnap adatai