Készült: 2020.04.10.02:37:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

143. ülésnap (2000.05.24.),  123-153. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 59:17


Felszólalások:   111-123   123-153   153-154      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a csütörtöki ülésnap végén kerül sor.

 

Soron következik a számvitelről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/2517. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/2517/1-3. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 10 perces időkeretben, elsőként Braun Márton úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztelt képviselőtársaim valószínűleg eltekintenek attól, hogy mindenkit név szerint üdvözöljek, hiszen annyira kevesen vagyunk, beleférne, de mindenkinek talán jobb programja is van estére.

Az új számviteli törvény általános vitájának második fordulójához érkeztünk el ilyen szűk családi körben. Ilyenkor a szónoknak könnyebb is és nehezebb is a dolga; könnyebb, hiszen már meghallgathatta az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak véleményét, nehezebb, mert ugyanakkor kevesebb idő áll rendelkezésre, hogy a saját véleményét kifejtse.

Tisztelt Ház! Az 1991. évi XVIII. törvény megalkotása és annak számos módosítása is jelzi a számviteli szakma felértékelődését. A korábbi, tervutasításos világban a szakma gyakorlatilag csak a könyvvitellel és a pénzforgalom bonyolításával foglalkozott, így a szabályozásához elégséges volt a különböző rendeletekkel történő szabályozás is. Mára a számvitel a menedzsment szerves részét képezi, információval látja el a tulajdonost, a közvetlen vállalatvezetést, az üzleti partnereket. Ma már a számviteli vezető a társaság legfelsőbb vezetésébe tartozik.

Tisztelt Ház! A vita első fordulójában nézetkülönbség alakult ki a törvény alapfilozófiájáról, arról, hogy szükséges-e fenntartani a részletes szabályozást, vagy áttérhetünk-e a keret jellegű szabályozásra, és nagyobb teret engedjünk az úgynevezett számviteli sztenderdeknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a többségi véleménnyel szembehelyezkedve, kormánypárti képviselőként meglepő módon a kormány álláspontját támogassam, vagyis a voksomat a részletes szabályozás fenntartása mellett tegyem le. Indokaim azzal kapcsolatban, hogy részletes törvényre van szükség, minden ellenkező elméleti fejtegetés ellenére a következők: nincs vagy csak kevés a mindenütt egységesen elfogadott sztenderd az Európai Unió tagállamaiban. Bár az egységesítés folyik, csak keretelvekként lehet igazodni a világ vezető régióiban hosszú évtizedes piacgazdasági gyakorlat során kialakult szabályokhoz. Nem dőlt el a verseny az európai országokban alkalmazott beszámolási, könyvvezetési rendszerek és az amerikai GAAP-rendszer között, mint azt Lentner Csaba képviselőtársunk említette a vita első fordulójában, hiba lenne mechanikusan átvenni például a németországi szabályokat, amelyek szintén átalakulóban vannak, hiszen valószínűleg itt is, ahogy az élet sok más egyéb területén, az amerikai dominancia fog érvényesülni.

A magyar számviteli szakemberek - a valódi számvitelesekről van szó és nem a tanácsadó cégek frissen diplomázott asszisztenshadáról - méltatlanul túl vannak terhelve. Nem lenne jó nehezíteni a dolgukat azzal, hogy egy részletes szabályokat tartalmazó törvénytől megfosztjuk őket. A magyar számviteli szakembereket valóban éppen eléggé megterheljük az évről évre, ha nem évente többször változó adó- és adójellegű jogszabályok követésével, az évről évre terebélyesedő, már-már önálló kötetben kiadható APEH-formanyomtatványok kitöltési útmutatóinak kényszerű tanulmányozásával.

Számos esetben nehezíti a helyzetüket az ütköző szerep, amelyet betöltenek, vagy amelybe belekényszerülnek az ügyvezetés, a felügyeleti szervek, a könyvvizsgáló, az esetleges külföldi tulajdonos gyűrűjében. Legalább az ő dolgukat ne nehezítsük meg azzal, hogy terjedelmes, így-úgy értelmezhető sztenderdgyűjteményt zúdítunk a nyakukba, egy részletes és jól szabályozható, jól használható számviteli törvény helyett. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy az előttünk fekvő, a javaslattevő és hangsúlyozom, az általam is támogatott kodifikációs eljárás hosszú távon tarthatatlan lesz, és át kell térnünk a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő kerettörvény-alapú szabályozásra, amelyet a nemzeti sztenderdek majd kiegészítenek.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat számos üdvözlendő változtatást tartalmaz. Ilyennek tartom azt, hogy egyszerűsítést enged az ügyvitelben, így például valuta- és devizaárfolyamok használatának egyszerűsítését, illetve az ésszerű választás lehetőségét említhetem. Pozitívum az is, hogy a javaslat az előző számviteli törvénynél részletesebben magyarázza, definiálja az alapfogalmakat, ami segítséget jelenthet az azonos értelmezés kialakításában, a mindennapi munkában.

A rugalmasság irányába további lépések történtek, ékes példa erre a könyvvizsgálatra vonatkozó merev szabály oldása. Például egy családi vállalkozást évi néhány milliós árbevétellel, csak saját tőkével miért kellene független könyvvizsgálatra kényszerítenünk, ha megfelelően képzett szakember végzi a számviteli teendőket. Ugyanakkor, ha bankhitelt akar felvenni ez a vállalkozás, akkor a bank megteheti azt, hogy egy független szakértővel felülvizsgáltatja a beszámolót, és így a hitelezői érdek sem sérül ez esetben. A rugalmasság példájaként említhetjük meg annak lehetőségét is, hogy az üzleti év eltérhet a naptári évtől, ezzel számos multinacionális vállalatcsoport magyar leányvállalatának kedvezünk. Ők esetleg eddig kétszer voltak kénytelenek évet zárni, egyszer az anyavállalat igényei szerinti mérlegforduló-nappal, egyszer pedig a fixen rögzített december 31-ével.

Komoly probléma volt eddig a valós érték megjelenítése a mérlegben és a vállalkozás egyéb kimutatásaiban. Ez a jelenlegi tervezetben jelentős hangsúlyt kap, a javaslat számos szakasza foglalkozik a piaci értéken történő értékeléssel. Amennyiben az értékcsökkenések, értékvesztések elszámolása után a mérlegben szereplő eszközök nem a valós piaci értéket mutatják, abban az esetben az értékvesztés csökkentésével a megbízható, valós összkép kialakításának érdekében a költségekkel, ráfordításokkal szemben legfeljebb a nyilvántartásba vételkor alkalmazott bekerülési érték szintjéig vissza kell értékelni az eszközöket, vagyis megjelenik a visszaírás mint gyakorlat.

Tanulmányozva a változásokat, további közelítés figyelhető meg a világban széles körben használt elvekhez, ilyen módon a jogharmonizáció felé mozdulunk el például azzal, hogy a céltartalékképzés lehetőségét végre szélesebb körben megengedjük.

Segíti a javaslat az információáramlást is, például azzal, hogy a mérlegkészítés végső határidejét 120 napra csökkenti. Itt meg kell jegyeznem, hogy a határidő lerövidítése nem jelent valódi nehézséget a számvitelben dolgozók számára, pusztán arról van szó, hogy többségüknek ezentúl nem a május lesz az év leghúzósabb hónapja, hanem a március és az április. Cserébe viszont nem kell várni júniusig, júliusig az előző évi eredmények, statisztikák összesítésével; valójában a legtöbb tulajdonos már januárban kíváncsi az előző évi adatokra, és a zárást sok helyütt már el kell végezni.

Említésre méltó, hogy a korábbi indokolatlan hangsúlyeltolódás a számviteli elvek között enyhült, gondolok itt a valódi, reális összkép igénye és az óvatosság elve közötti ellentétre, hiszen ez utóbbit túlságosan is favorizáltuk korábban, és ezért kényszerűen túl alacsony értéken tartottuk a vállalkozásokat, ellentétben például az amerikai vállalatokkal, ahol természetes gyakorlat az, hogy a piaci elmozdulások mindkét irányban követődnek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahol problémát látok, az a tárgyalt törvényhez szorosan kapcsolódó jogszabályok miatt vetődik fel, mégpedig a következőképpen: az adójogszabályok, az áfa, a társasági adó, az APEH-rendeletek, különösen az adónyomtatványok mintha egy másik bolygón készülnének, gyakorlatilag köszönő viszonyban sincsenek a számviteli törvénnyel. Hiába az egyszerűsítésre törekvés, a liberalizálás, a választási lehetőségek felé való elmozdulás, ha a javaslatban megfogalmazott elveket a gyakorlatban nem lehet minden esetben alkalmazni. Hogyan mondhatjuk például azt, hogy képezzünk reális céltartalékot a kintlévőségekre, ha a társasági adótörvény nevetségesen alacsony céltartalékokat ismer el, gyakorlatilag 25 százalékot az éven túli kintlévőségeknél? Vagy más példaként meghatározhatjuk a számviteli törvényben, hogy mit tekintünk hiteles bizonylatnak, ha az itt rögzítetteken kívül még további ismérveket is megkívánt az adóhatóság egy szerinte elfogadható bizonylatra vonatkozóan.

(17.30)

 

Bizony még az is előfordulhat, hogy a külföldi befektető azért dönt egy másik hasonló vagy rosszabb adókulcsokat alkalmazó célország mellett, mert indokolatlannak és méltánytalannak tartja, hogy Magyarországon az adó- és vámhatóságok packázhatnak vele; vagy egyszerűen megelégeli, hogy nyakatekert szabályokat kell kihámoznia a jogszabályok mellett megszülető elvi iránymutatások, APEH-irányelvek és -tájékoztatók dzsungelében.

De említhetjük a kis- és középvállalkozásokat is, amelyek között sokéves múltbeli tapasztalataik miatt már elterjedt az a nézet, hogy úgysem tudnak mindent jól csinálni, valamibe úgyis belekötnek az ellenőrző hatóságok. Vagyis a valódi adókerülők gyakran éppúgy, esetleg még kevésbé kényszerülnek bírságokat fizetni, mint azok, akik egyébként nehezen indokolható mennyiségű időt és energiát áldoznak arra, hogy ne csak tisztességesen működjenek, hanem tökéletes legyen az adminisztrációjuk is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közeli jövőben remélhetőleg lépéseket teszünk a belső jogharmonizáció felé is, és a most tárgyalt javaslat erényeiként felsorolt egyszerűsítést és ésszerűsítést látjuk majd viszont az adójogszabályokban is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Takács Imre úrnak, az MSZP képviselőjének. Ő azonban nincs jelen. (Jelzésre:) Bocsánat, nem láttam a pulpitustól. Képviselő úr, öné a szó.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Elöljáróban azt szeretném megjegyezni, hogy amikor a mikrovilágot érintő számviteli törvényről vitatkozunk - a Házban erről már egyszer említést tettem -, akkor mindig fájó szívvel gondolok arra, hogy a makrovilágot, az állami világot érintő számvitel nincs úgy rendbe téve.

Úgy emlékszem, hogy amikor a törvényjavaslat kapcsán az államtitkár úr szólt a számviteli törvényjavaslatról, ő is megemlítette, hogy az állami számviteli rendszer kidolgozása nélkülözhetetlen. Hiszen ha az 1890-es években már kidolgozott és bevezetésre kerülő állami számvitelre gondolok, amely a kor követelményeinek megfelelően szabályozta a számviteli rendszert, akkor hazánkban még nagy az adósság. Pedig a közpénzek felhasználásának folyamatos ellenőrzése és a közpénzek felhasználásának hatékonyabbá tétele az államszámviteli rendszerben nagyon fontos, kidolgozott szabályozást igényel.

Mielőtt néhány gondolatot mondanék a benyújtott számviteli törvényjavaslatról, hadd köszönjem meg azoknak a munkáját, akik ezért sokat tettek. Látom, itt van Nagy úr is, aki a magyar számvitel kidolgozásának nagy alakja, köszönet azért, hogy egész életében sokat tett ezért a munkáért. Hozzáteszem, hogy jó lett volna más, számvitelhez értő szakemberekkel is konzultálni a törvényjavaslatról.

A benyújtott számviteli törvényjavaslat a korábbi törvénynél jóval részletesebb szabályozást tartalmaz, tehát valóban tapasztalni lehet a részletes szabályozást. Véleményem szerint ez nemcsak erénye, hanem hibája is a törvényjavaslatnak, mert ugyanakkor nincsenek olyan segédletek, főleg nemzeti számviteli sztenderdek, amelyek a számvitel gyakorlati alkalmazását elősegítenék.

A törvényjavaslat a beszámolási formák megváltoztatását tartalmazza, írja elő; egyet lehet érteni azzal, hogy a ma már igen bonyolult, egyszeres könyvvitel halála bekövetkezzen, megszűnjön az egyszeres könyvvitel, és a kisebb cégek is a kettős könyvvitel segítségével számolják el a változásokat. Megjegyzem azonban, hogy olyan megoldást is találni lehetne, amely lehetővé teszi a kettős könyvvitel rendszerében az egyszerűsített technikai megoldásokat.

Ha ez megvalósulna, akkor az egyszeres könyvvitel felszámolására nem kellene annyit várni, rövidebb időt is ki lehetne tűzni a törvényjavaslatban. A törvényjavaslat rögzíti a számviteli szakemberek regisztrációs kötelezettségét. Azt senki sem vitatja, hogy a számvitel, amely a vállalkozók számára nemcsak ellenőrzési, hanem fontos információs eszköz is, nem nélkülözheti azt, hogy csak megfelelő képesítéssel rendelkezők végezzék ezt a tevékenységet, és mivel a gazdaságban állandó változások vannak, szükséges ezeknek a szakembereknek a folyamatos képzése is.

Azt gondolom, hogy a Pénzügyminisztérium és most már a gazdasági főiskola ebből a szempontból élen jár, és a gazdasági főiskolán azok a szakemberek is, például Sztanó Imre, és sorolhatnám a többit is, mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a folyamatos továbbképzés és az ismeretek állandó szinten tartása megtörténjen.

A szakmai berkekben sokszor volt már szó a könyvvizsgálati értékhatárok megváltoztatásáról. Ez igen fontos, hiszen független szakembereknek kell nyilatkozni egy adott értékhatár esetén a beszámoló tartalmáról. A túl magasra beállított értékhatár a vállalkozások jelentéktelen részénél nem biztosítja a független könyvvizsgálatot. Az Európai Unió gyakorlatát ebből a szempontból talán nem kellene figyelembe venni, a Európai Unió szent számait nem kellene figyelembe venni.

Az sem mellékes, hogy egy könyvvizsgáló nemcsak szoros értelemben vett könyvvizsgálati feladatot lát el - és akik a gyakorlatban figyelik a folyamatokat, tudják ezt -, hanem szakismerete alapján tanácsaival az adóelszámolások, egyéb pénzügyi és számviteli feladatok ellátását is nagymértékben elősegíti. Végső soron igen fontos információkat tud adni a vállalkozóknak a megalapozott döntéseikhez.

Tehát azon a véleményen vagyok, lehet hogy más, számvitellel foglalkozó szakemberek is ezt mondják, hogy jó, ha minél több vállalkozásra kiterjed a könyvvizsgálat.

Nem akarom most részletezni, hogy miért, mert nemcsak az ellenőrzés fontos ennél a területnél, hanem azok a tények is, amelyeket az előbb említettem.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Danka Lajos úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

Megadom a szót.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat, amelyet T/2517. számon kaptunk meg, a számviteli törvényünket kívánja módosítani.

A javaslattal kapcsolatban több probléma is felmerül, amelyek a törvény-előkészítés gondjaira világítanak rá. Az első ilyen a parlament elé terjesztett anyag mennyisége és átláthatósága. A javaslat vastagsága eleve elrettenti az egyszerű országgyűlési képviselőt, aki nem erre a törvényre tartalékolta mandátuma hátralévő részét. Aki ennek ellenére rászánja magát arra, hogy átolvassa az anyagot, első pillantásra meglepődik, hiszen roppant mód el kell mélyednie benne ahhoz, hogy rájöjjön a módosításokra.

 

(17.40)

 

Felületes átlapozáskor ugyanis az az érzése van az embernek, hogy a hatályos számviteli törvényt olvassa. Felmerül a kérdés: nem az Országgyűlést próbálták-e a javaslat előkészítői az iratmennyiségbe beletemetni és ezzel a lényeget eltakarni?

Még a kérdésben szakértőnek számító képviselőknek is problémát jelentett megtalálni a módosításokat, hiszen sehol sincs az anyagban kiemelve a szövegük. Ebből kifolyólag az amúgy is leterhelt és időhiánnyal küzdő képviselők hihetetlen mennyiségű energiát öltek bele ebbe a javaslatba - már ha az előzőekben elmondott nehézségek nem riasztották el eddig.

Elképzelhetetlen számomra, hogy a XXI. század elejének döntéshozói úgy tudnak csak egy témában nyilatkozni és dönteni, ha egyszerre három anyagot olvasnak át: az épp hatályos törvényt, a módosítási javaslatot és, ne adj' isten, az idevonatkozó nemzetközi ajánlásokat. Nem hiszem, hogy ez a törvényhozók feladata lenne. Nem az első eset, amikor felhívjuk a figyelmet a beterjesztés nem megfelelő előkészítésére.

A javaslatra áttérve, igazából a számviteli törvény átalakítása történik, amelynek a célszerűsége enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Feleslegesnek látszik a kérdéssel valamennyire is foglalkozónak a különböző fogalmakat áthelyezni a törvényen belül, ami a már évek óta megszokott rendszer felrúgását eredményezi.

A figyelmes olvasóban az a vélemény alakul ki, hogy egy, a jelenlegi magyar rendszertől független, a sajátosságokat figyelmen kívül hagyó külföldi jogrendszer szó szerinti betuszkolásával kísérleteztek a törvényjavaslat elkészítői. Aki végig bírta rágni magát az anyagon, az rá is jön, hogy az EU 4. számú ajánlása az, amely a módosítások alapját képezi. Ez nem is lenne rossz, ha a feltételek adottak lennének hozzá. Ám a jelenlegi magyar körülmények nem biztosítják hozzá a hátteret, hiszen a nemzeti sztenderdek kialakításának sem a jogi háttere, sem a lehetőségei nem adottak.

Az igazi eltérés az egyszeres könyvvitel megszüntetése, amelynek végrehajtását már az előző évek törvénykezése megalapozta. Az elmúlt időszakban megalkotott eredménylevezetés az egyszeres könyvvezetés közelítését és későbbi átmenetét szolgálta a kettős könyvvitel rendszerébe, amire a fokozatos átmenet lehetősége felkészítette a vállalkozókat - véleményünk szerint a megfelelő módon.

A másik változtatás a mérleg, valamint az eredménykimutatás kibővítése. Ez a fentiek túlbonyolítását eredményezi a különböző pluszsorok bevezetésével, amelyeknek tulajdonképpen a beszámoló kiegészítő mellékletében mindenképpen szerepelniük kell a mai előírások szerint is; tehát az üzleti élet szereplőinek így is a rendelkezésére áll.

A változások nem egyszerűsítik a vállalkozások dolgát, sőt, bonyolultabbá teszik a számviteli rendszert, amire egyetlen magyarázatot kapunk csak: ezt várja el tőlünk a jogharmonizáció; ami szerintünk nem elfogadható indok, hiszen minden törvénynek, rendelkezésnek abból kell kiindulnia, hogy egy módosításnak milyen hatása lesz a vállalkozásokra nézve. Mi ezeket a szempontokat tartjuk a magunk részéről figyelembe veendőknek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Tardos Márton úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Most az általános vita második körében újra megpróbálom megfogalmazni a szabad demokraták véleményét erről a törvénymódosításról. Alapjában véve egyetértünk a kormánnyal, hogy a számviteli törvény módosítása, néhány részletkérdésének átfogalmazása elkerülhetetlen és sürgősen megoldandó feladat.

Úgy gondoljuk azonban, hogy az egész törvény benyújtott módosítására vonatkozó elképzelés nem volt kellően végiggondolt, és nem volt az illetékes, ebben a kérdésben járatos intézményekkel megfelelően előkészítve és megbeszélve. Példamutatónak tartom azt a vitát, amit egypár perccel ezelőtt fejeztünk be itt, a parlamentben, ahol a biztosítási kérdésekben a kormány által benyújtott módosító javaslatok és törvénymódosítás - általános törvénymódosítás - jelentős negatív társadalmi visszhangot váltott ki, és ennek következtében kialakult egy sajátos konszenzus. Nevezetesen, hogy ezt a negatív visszhangot elkerüljük, a mezőgazdasági dolgozók jelentős részét érintő zavaró körülményeket csökkentsük, mérsékeljük, és az amúgy is fennálló zavarokat ne fokozzuk, hanem csökkentsük - ahogy az előbb mondtam -, ezért a kormány képviselői egy konszenzusos megállapodást tartottak kivihetőnek. Ez a konszenzusos megállapodás ötpárti vagy hatpárti vonatkozásban megszületett.

Miért nehéz egy ilyen kérdésben konszenzusos megállapodást létrehozni? Azért, mert a számvitel is és a biztosítások szabályozása is egyértelműen részletes, praktikus, gyakorlati kérdések tömegének megoldását követeli, amelyek nem elsősorban politikai jellegűek, hanem szakmaiak. A politikai jellegű ellenvéleményeket az ellenzéki pártok vagy a parlamentben megjelenő pártok képviselői könnyen meg tudják fogalmazni, de az, hogy a politikai ellenvéleményüket hogy lehet pragmatikus lépésekké átalakítani, és hogy lehet ebben konszenzusos megállapodásra jutni, csak akkor érhető el, ha az államigazgatás szakértői és a politikailag érdekelt szakemberek leülnek egymással tárgyalni erről a kérdésről.

Ehhez még hozzáteszem, hogy a számviteli kamarák, szakmai intézmények, fontos, Magyarországon megjelent nemzetközi cégek tapasztalatainak feldolgozása is hasznos lehet egy ilyen konszenzusos megállapodáshoz. Úgy ítélem meg, hogy a számviteli törvény módosítása is egy ilyen további előkészítő munkát igényel. Az, hogy keretszabályozásra van-e szükség vagy a részleteknek az olyan leírására, amelyeket ma a törvény tartalmaz, és amelyek a módosítással nem enyhülnek, hanem sok vonatkozásban szigorodnak, véleményem szerint a fejlődés szempontjából nem vitatható, hogy melyik tendencia a helyes, de az már vitatható, hogy milyen lépésekben, milyen nagy lépésekben lehet egyik napról a másikra ebben a kérdésben előrejutni.

Miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert véleményünk szerint itt egy szakmai konszenzusos megállapodásra van szükség, és kívánatosnak tartanám, ha a pártok és a minisztérium szakértői ebben a kérdésben is leülnének egymással tárgyalni, és a részletes vita időszakáig eljutnánk egy olyan helyzethez, ahol a benyújtásra kerülő módosító indítványok racionális végiggondolása megtörténik, és nem hatalmi, pártpolitikai diszkriminációk és érdekérvényesítések alapján történnének a döntések.

Én ezt ebben a vonatkozásban lehetségesnek, kívánatosnak tartom, és mi, szabad demokraták ezt a megoldást nagymértékben támogatnánk, örömmel vennénk ebben részt.

 

 

(17.50)

 

 

Holnap estig módosító javaslatokat kell a törvényhez benyújtanunk, tehát holnap estig nem tudunk már egy ilyen konszenzust kialakítani. Számos módosító javaslatot adtunk be, ezeket szükség esetén a részletes vitában ismertetni fogjuk, de nem a javaslataink egyértelmű elfogadását tartjuk a megoldásnak, hanem azt, ha ezekben a kérdésekben a költségek és haszonelemzések bázisán közösen tudnánk véleményt kialakítani.

Nagyon nehéz részletkérdésekről van szó, amelyekben könnyű politikailag argumentálni, de olyan javaslatokat előterjeszteni, amelyek egyértelműen az ország hasznát jelentik a következő évben vagy a következő években, azt már nehéz így megfogalmazni, és ahhoz belső vita, szakértői megbeszélés igényeltetik. Kérem a kormány képviselőit, kérem a kormánypártok képviselőit, hogy egy ilyen konszenzusos megállapodás lehetőségére nyújtsanak módot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Tállai András úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tardos képviselő úr hozzászólását nagy figyelemmel követtem, és bevallom őszintén, nem egy érdekes dolgot mondott el a hozzászólásában. Én két dolgot emelnék ki, egyrészt azt mondta, hogy nem volt kellően végiggondolt a törvényjavaslat benyújtása, másrészt pedig az előkészítés nem volt megfelelő.

Azt gondolom, hogy ez a megállapítás nem állja meg a helyét, hiszen az Országos Számviteli Bizottság 1999 szeptemberétől 2000 márciusáig 12-szer ülésezett, és a végén a március 16-ai ülésén egyhangúlag támogatta a törvényjavaslat benyújtását. Hozzáteszem, hogy az Országos Számviteli Bizottságban a Könyvvizsgálói Kamara delegáltatja magát, a bizottság tagjainak egyharmadát ők adják. Azon túl a kamarával is folyamatos egyeztetés történt, kezemben van az a levél, amelyet a Könyvvizsgálói Kamara elnöke küldött át a Pénzügyminisztériumba, amely lényeges változtatást a törvényjavaslaton nem igényelt. Az más kérdés, hogy a konkrét törvényjavaslat benyújtása után a Könyvvizsgálói Kamara szakmai bizottsága lényeges módosításokat kezdeményez a törvényjavaslatban.

Én örömmel veszem azt a kezdeményezést, amelyet Tardos úr fölvet, hogy egyeztessünk ebben a kérdésben, hogy konszenzus alakuljon ki a parlamentben, hiszen 1992 óta ötször módosult a számviteli törvény, és minden esetben a parlament konszenzussal fogadta el a számviteli törvény módosítását. Én nagyon bízom benne, hogy az ez évi módosítás kapcsán is sikerül ezt a konszenzust kialakítani. Mi ebben partnerek vagyunk, azonban azt fogjuk kérni az ellenzéki képviselőktől, hogy legyenek mérsékeltek, és azt értsék meg, hogy számos módosító javaslat elfogadása esetén veszélybe kerülhet a törvényjavaslat elfogadása.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kérném Bauer Tamás gépét kikapcsolni, mert valószínűleg véletlenül megnyomta valaki. Köszönöm. (Tardos Márton: Bocsánat, én voltam, mellényúltam!)

Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tardos Márton úrnak.

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A számviteli kamara és más hasonló szervek véleménye eljutott hozzám is, és ennek alapján nem érzem teljesen meggyőzőnek Tállai képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogy egyöntetű döntés alapján született meg ez a törvényjavaslat. De függetlenül attól, hogy ez a megállapítás megállja-e a helyét vagy nem, teljesen egyetértek azzal, hogy fontosnak tartja, hogy konszenzusos megállapodás szülessen egy ilyen gyakorlatias részletkérdésben, és azt tudom felajánlani, hogy egy ilyen konszenzusos megállapodás előkészítésében szakmai felkészültségünket és ismereteinket teljes mértékben az Országgyűlés és az illetékesek rendelkezésére bocsátjuk.

Azt kérjük, hogy ez ne csak a pártok közötti együttműködés formájában fogalmazódjon meg, hanem az illetékes szakértők bevonásával történjenek meg a részletkérdésekben a beszélgetések.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Molnár László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót.

 

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos módon megint a parlament elé került a pénzügyi és gazdasági kormányzat egy hibás törvényjavaslata. (Bakonyi Tibor: Wow!) Elnézést kérek a gazdasági szakemberektől, de feltételezem, hogy legalább őket bevonták az előkészítésbe. A T/2517. számú, a számvitelről szóló törvényjavaslat legalább olyan sokkoló hatást vált ki a mikro-, kis- és középvállalkozók körében - de ide sorolhatnám a nagyvállalkozókat is -, mint a minimálbér 25 500 forintról 40 ezer forintra való felemelése. Mi állampolgárok 40 éven keresztül megszoktuk az átgondolatlan intézkedések sokaságát, az idő rövidsége miatt tömörítve a nem okosságot. De legalább ne indokolnák az intézkedést, a tömörített megfogalmazást úgy, hogy azért van erre szükség, mert az EU előírja, és a belpiaci keresletet akarjuk segíteni.

Ha valóban segíteni akarjuk a belpiaci keresletet, ha valóban a legszegényebbeket akarjuk segíteni, akkor először a jelenleg 16 600 forintos minimálnyugdíjat kellene megemelni. Igen, de az a minimálnyugdíj-emelés nem jár plusz állami bevételekkel.

Tisztelt pénzügyi Kormányzat! Bejelentem: felnőttként kell kezelni a magyar vállalkozókat, ha erre önök még nem is jöttek rá! Hisz a jelenlegi kormány a hatalomra jutást a magyar polgárok derékhadát képező vállalkozóknak köszönheti.

Ezzel a rövid bevezetővel csupán azt akartam érzékeltetni, hogy a számviteli törvény ezen előterjesztésével egyesek az apparátusból megint válaszút elé állítják a polgárokat. A számviteli törvény hatásaival a gyakorlatban nap mint nap találkozom mint vállalkozó, ezért a törvényjavaslatot is ennek szellemében tekintem át. A saját gondolataim alátámasztása érdekében megkérdeztem valódi, hiteles, elhivatott szakemberekből álló szervezetek véleményét. Megkerestem a Magyar Adófizetők Szövetségét és a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületét. Ők is megerősítettek abban a véleményben, hogy a törvénymódosítás szükségessé vált. De nem értünk egyet a számviteli törvény jelenlegi újraalkotásával. Ez a szándék nem jó a vállalkozóknak, és nem jó a számvitellel foglalkozóknak sem. Ez az előterjesztés nem tükröz széles körű szakmai konszenzust, mivel a számvitel szakmai képviselőivel széles körben meg sem lett vitatva.

A tervezet több ponton ellentmond a már bevezetett és a bevezetés alatt álló könyvelési és könyvvizsgálati sztenderdeknek. Korrekcióra szorul különösen a magyar mikro-, kis- és középvállalkozások védelmében. Ha lehet, javasolom a tervezetet ideiglenesen visszavonni, majd a szakmai szövetségekkel, a vállalkozókat képviselői érdekvédelmi szervezetekkel történő megvitatás után módosítva, átdolgozva, a magyar vállalkozók érdekeit és gyakorlatát figyelembe véve ismét a parlament elé lehet a törvényt hozni.

A tárgyilagosság és a tisztesség megköveteli, hogy foglalkozzam az előterjesztés néhány pozitív megközelítésével is. A nemzetgazdaság számviteli rendjét 1992. január 1-je óta szabályozza a számviteli törvény, amit azóta legalább évente egy-egy alkalommal karbantartott a törvényalkotó. A kiigazítások minden évben megfelelőek voltak, a vállalkozók elfogadták, megtanulták a törvény előírásait, a számviteli fegyelem folyamatosan javult.

A mind több beillesztés, hozzátétel és elvonás miatt, valamint a nemzetközi számviteli előírások összefüggésében szükségessé vált a törvény átdolgozása. Az átstrukturálásnak az olvashatóságot, a megértést, a törvény jobb kezelését is segíteni kell. A jelenleg kettős könyvvitelt vezető vállalkozások számára az éves beszámolóval kapcsolatos előterjesztés, a törvény nagy részét kitevő számvitel, mérlegkészítés, értékelési rész összhangban van a nemzetközi sztenderdekkel, jól szerkesztett, pontos információkat nyújt.

 

 

(18.00)

 

Látható, hogy a törvény előterjesztője a folyamatosan felvetődött gyakorlati problémákat a javaslatban feldolgozta, és a kezelésre jó útmutatásokat adott.

A törvénytervezet sajnos több helyen aktuáladózási problémákat is kezel, holott ez nem lett volna a feladata. Mi, vállalkozók semmiféleképpen nem értünk egyet a tervezett módosításokkal, különösen annak fényében, hogy az elmúlt évek alatt a keret jellegből egyre inkább a tételes könyvelési előírások felé tolódott el a törvény. Ez a megoldás semmivel sem támasztja alá a preambulumban megfogalmazottakat, az EU-követelmények szerint sem, sokkal inkább egy állami túlszabályozás felé mutat.

A tervezet jelenlegi formájában a törvény elveszti keret jellegét, sokkal több ponton ad konkrét, kötelező előírásokat, még ott is, ahol választási lehetőséget kínál. A választás után alkalmazandó eljárást pontosan meghatározza, ezzel vissza fog térni a régi szabályozás, mely szerint minden gazdasági művelet elszámolását lépésről lépésre elő fogják írni. Ez sajnos nagyon visszaveti azt, hogy a nyilvántartásokban a valós gazdasági eseményeket kell rögzíteni, mert nehéz minden eseményre teljes körű szabályozást kialakítani, és ez a szoros előíráshalmaz csak az egyedi értelmezések körét fogja növelni. Volt egy jól használható kerettörvény, melybe a mikro-, a kis-, a közép- és a nagyvállalkozások is bele tudták illeszteni a maguk működését, ami most megszűnik.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A tervezet tartalmi megfogalmazásai kezelhetetlenek és jogtechnikailag is elfogadhatatlanok. A 3. § nyolc alponton keresztül adja meg a fogalmak magyarázatát. Feltétlenül arra lenne szükség, hogy alfabetikus sorrendben szerepeljenek a fogalmak, nem pedig valami megfoghatatlan csoportképző ismérv alapján, 1-8-ig tartó csoportokban, ahol az egyes csoportoknak még nevük sincs, így még átláthatatlanabbá téve a rendszert.

A fogalmi meghatározásokból nagyon sok fogalom kimaradt. Ezek közül az egyik leglényegesebb a saját vállalkozásban végzett beruházás fogalma. Ennek fogalmát a PM-nek pontosan meg kell adnia, mivel évek óta visszatérő gondot okoz, következményként az adóhivatalok különböző értelmezése végett a vállalkozókat megbüntetik.

Nagyon nagy probléma, hogy a fogalmak jelentős része más törvényben is meghatározásra került, hol így, hol más tartalommal. Azon a gyakorlaton feltétlenül változtatni kell, hogy ugyanazon kifejezés alatt minden törvény mást ért, mert ez jelenleg is nagy zavarokat okoz az értelmezésben, és ez a szabályozás tovább bonyolítja a helyzetet. Lásd például a közvetített szolgáltatás fogalmát, ahol a tervezet és a jelenleg hatályos áfatörvény sincs összhangban. Például a bevétel fogalma más a helyi adóról szóló, más a társasági adóról szóló és más a számviteli törvényben.

A tervezetről általában elmondható, hogy egyes helyeken túlszabályoz, más helyeken viszont egyáltalán nem tisztáz fogalmakat. Ilyen például az, hogy nem határozza meg egyértelműen a halasztott ráfordításokat. Több helyen magyartalan és érthetetlen a szöveg, a belső hivatkozások sem mindig pontosak. A tervezet nem mentes az ellentmondásoktól sem, ilyen a 21. §, a 22. §, de ezt majd a részletes vitában bővebben kifejtem.

Nagyon lényeges szólni azonban a 150., a 151. és a 152. §-ról az általános vitában is. Elvben egyetértünk azzal, hogy legyen szakmai kontroll a számviteli területen dolgozók felett, azonban nem a tervezetben megfogalmazott módon. A törvénytervezetben javasolt megoldás lényegében kvázi egy új kamara létrehozása, bár a tervezet név szerint ezt nem említi, megemlíti viszont a számviteli szakemberek egyesületét mint önkéntes társadalmi szervezetet.

Véleményünk szerint ez a megoldás alkotmányossági problémákat vet fel a kötelező regisztrálás miatt: a foglalkozás gyakorlásához kötelezően írná elő az egyesületi regisztrációt. Amennyiben az államnak fontos a kötelező regisztráció, akkor annak költségeit nem lehet áthárítani a könyvelőkre, különösen igaz ez azok körében, akik nem üzleti alapokon, hanem munkavállalóként dolgoznak ebben a szakmában. Felvetődik az a probléma is, hogy az ő regisztrációs díjukat kinek kell majd kifizetnie? Ha saját maguknak, akkor a munkakörük gyakorlására jogosító adót fizettetünk velük; ez gyakorlatilag egy foglalkozásgyakorlási adó lenne egy egyesületnek fizetve. Vajon kinek áll ez az érdekében? Talán a PM-ben dolgozó apparátusi mamelukok a vezetői ennek az egyesületnek? Megérné kivizsgálni.

A tervezet nem tartalmaz átmeneti rendelkezést a regisztrációval és a képesítéssel kapcsolatban. 60 ezer mérlegképes könyvelő regisztrálását 2003 januárjáig kellene elvégezni - de hogyan?

A 151. §-t ki kellene egészíteni: azok, akik a törvény hatálybalépését megelőzően legalább tízéves számviteli gyakorlatot szereztek, mérlegképes oklevél nélkül is regisztrálásra kerülhessenek, azaz dolgozhassanak a hosszú idő óta jól végzett, tanult szakmájukban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Egy pillanat, máris befejezem, egy utolsó mondat van még. A könyvvitellel, számvitellel foglalkozó vállalkozások érdekében ki kell jelenteni, hogy az ilyen szakmai vállalkozásoknál elégséges csak egy könyvelésre jogosult foglalkoztatása, és ebben az esetben a cég kerüljön regisztrációba.

Köszönöm szépen, elnök úr (Közbeszólások: asszony!), és van egy kérésem...

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, közben cseréltünk Wekler alelnök úrral.

 

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Igen, elnézést kérek, nem vettem észre. Lenne egy kérésem: szeretnék a jegyzőkönyv mellé csatolni egy karikatúrát, amit itt fel szeretnék mutatni (Felmutatja.), és ezt minden egyéb, olyan alkalommal meg fogom tenni, amikor úgy érzem, olyan törvények kerülnek a Ház elé, amelyek hátrányosan érintik a vállalkozókat és az autósokat. Úgyhogy egy példányt (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) akkor szeretnék átadni az elnök asszonynak...

 

ELNÖK: Képviselő úr, köszönöm szépen, de tényleg nincs alkalmam, mert... (Derültség.)

 

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Egyet-egyet a jegyzőknek és a... (Átadja a karikatúra egy-egy példányát az elnöknek, a jegyzőknek és a jegyzőkönyvvezetőnek.)

 

ELNÖK: Ezt nem tiltja semmi, de sajnos az időbe ez már nem fér bele. (Derültség, szórványos taps.) Természetesen az irattári példányhoz csatolni fogjuk. (Varga Mihály: Inkább virágot adjál! - Derültség.)

Tállai András képviselő úr két percben kért hozzászólási lehetőséget a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Bevallom őszintén, úgy éreztem magam az utóbbi egy-két-három percben, mintha szombat este a Heti hetes adását nézném (Varga Mihály: Rosszabb!), mert tíz percet kellett várni arra, hogy Molnár László igazából mit is szeretne. Én gratulálok neki a karikatúrához, de szeretném vele közölni, hogy itt a számviteli törvény vitája folyik.

Azonkívül sajnálom, de kormánypárti kollégám figyelmét fel kell hívnom arra, hogy valószínűleg nem olvasta el a 2517. számú törvényjavaslatot. Szívesen leülök vele, és ha megmutatja nekem azt a részt, amelyről ő itt hosszasan beszélt, amely kötelezővé teszi a mérlegképes könyvelők egyesületi regisztrációját, akkor, megmondom őszintén, én is csinálok neki egy ilyen karikatúrát, tudniillik a törvényjavaslatban ez nincs benne, de jó néhány más dolog sincs benne, amit ő elmondott.

Azt gondolom, képviselő úr, hogy máskor azt a törvényjavaslatot kell átadni véleményezésre valakiknek, amely a parlamenthez benyújtásra került, és nem azt, amiről feltételezzük, hogy majd benyújtásra fog kerülni. Tehát nagyon sajnálom, hogy képviselőtársam azt a törvényjavaslatot látta vagy olvasta, amely nem került a parlament elé, így aztán igen komoly ellentmondásokba keveredett, és ez sajnos az egész felszólalását is minősíti.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Molnár László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

 

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én nem szeretnék Tállai képviselőtársammal további vitába bonyolódni, mert két kormánypárti képviselő ne vitatkozzon feleslegesen, hanem inkább egy olyan dologra szeretnék még kitérni, amit sajnos az idő rövidsége miatt nem tudtam érinteni.

Ez a törvényben megtalálható továbbképzés-előírási téma is igen aggályos a számomra. Ki fogja lebonyolítani például - csak kérdezem - a több mint 60 ezer regisztrált továbbképzését? Ki fogja ezt fizetni? A könyvelő? Természetesen a vállalkozók. Ez egy oktatói lobbi érdeke lehet csak, hogy így biztosítsanak maguknak biztos piacot, extra jövedelmet. Ezt ki kellene iktatni a törvénytervezetből. Sajnos, ezen oktatói lobbi előrenyomulását más törvények előkészítésénél is észlelni lehet. Szembetűnő például a járművezetőkkel szembeni előéleti pontrendszernek a rehabilitációja.

Szeretnék még kérdezni valamit, illetve a kérdést magamnak teszem fel: a külföldi számlákon kinek kell rögzíteni és milyen formában a magyar fordításokat?

Aggályosnak találom a 167. §-ban előírtakat is. Hogyan fognak majd a könyvelők kontírozni, ha automatikus könyvelési tételekkel kívánnak dolgozni, segítségül híva a technika vívmányait? Erre vonatkozóan ki kellene mondania a törvénynek, hogy az eredeti bizonylat elektronikusan rögzített formájára is vonatkoznak a számviteli bizonylat előírásai.

 

(18.10)

 

Nem értjük, milyen információs tartalma van a bizonylatokon a könyvelés időpontjának. Ezen túlmenően nem világos, hogy mit értenek időponton: csak a napot, vagy az órát, percet is? Ezt az előírást is törölni szükséges vagy talán pontosítani. Nevetséges, de utólag az adóhivatal ilyen és ehhez hasonló dolgokért (Az elnök csengetéssel figyelmeztet az idő leteltére.) súlyos büntetéseket alkalmaz a vállalkozókkal szemben.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Sajnos, további toleranciát nem fogok tudni tanúsítani, képviselő úr, mert ebben az esetben esetlegesen további fellazuláshoz vezetne az ülésvezetés.

Megadom a szót Kertész István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság Országgyűlése által 1991-ben elfogadott, a számvitelről szóló XVIII. törvény új fejezetet nyitott a számviteli szabályozás terén azáltal, hogy önálló törvényt alkotott e fontos témakörben. Az akkor elkészült számviteli törvény nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét, jól szabályozta a gazdálkodással kapcsolatos legfontosabb gazdasági eseményeket, a bizonylatolástól a közzétételig. A törvény kerettörvény jelleggel bírt, azaz helyesen a részleteket a vállalkozásokra bízta az önállóan elkészítendő számviteli politika keretében.

A fejlett piacgazdaságokban általános gyakorlat a számviteli szabályozás terén, hogy törvényi szinten keretszabályozást alkalmaznak, és a részletes szabályokat számviteli sztenderdekbe foglalják. Ezek a sokat emlegetett sztenderdek azt jelentik, hogy a számviteli munkában közismerten legjobb szakemberek folyamatos munkával dolgozzák fel a számvitel aktuális ügyeit, és az érdeklődő szakemberek számára, könyvelők, könyvvizsgálók számára folyamatos információval elősegítik azt, hogy azonos gazdasági eseményeket az ország bármely pontján azonos módon könyveljenek el.

Az 1991. évi XVIII. törvény is ezt a célt tűzte ki, ezáltal szükségessé vált volna a magyar számviteli sztenderdek megalkotása. Sajnos, ez az elmúlt tíz év alatt nem valósult meg, sőt még hivatalos formában kezdeményezés sem történt ez irányban, ezért aztán az elmúlt közel tíz év alatt a számviteli törvényt szinte minden évben módosítani kellett. A módosítások általában a gyakorlatban felvetett új és újabb problémákat próbálták mindig utólag törvénymódosítással rendezni. E módosítások nagyobbik részét sztenderdekben lett volna indokolt szabályozni.

A számviteli törvény így egyre nagyobb, egyre részletesebb lett, szinte áttekinthetetlenné vált, elveszítve ezzel korábbi kerettörvény jellegét.

A fenti gyakorlattal speciális szakmai kérdések kerültek a parlament elé - most is odakerült -, tovább terhelve az amúgy is feszített jogalkotási munkát. Véleményem szerint ezt a folyamatot meg kell állítani, és vissza kell térni abba a mederbe, hogy a parlament csak az elvi keretekkel foglalkozzon, míg a szakmai testületek dolgozzák ki a részletes szabályokat.

Ami az előttünk lévő T/2517. számú törvényjavaslatot illeti, alapvető koncepcionális különbség van az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara álláspontja között, mely szerint szerintük a számviteli törvénynek viszonylag rövidnek, elveket magában foglaló kerettörvénynek kellene lennie. A részletes szabályozást a szakemberekre kellene bízni, azaz a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a számviteli sztenderdekben előírni.

A pénzügyminiszter előterjesztésében benyújtott törvényjavaslat részletes, mindenre kiterjedő szabályozást tartalmaz, a maga elrettentő 150 oldal terjedelmével, közel 180 paragrafusával. Ezen szabályozás egyik fő hibája, hogy az élet nem áll meg, a gazdasági eseményeket, fogalmakat nem lehet e törvényhez igazítani, mert új és új problémák, új és új fogalmak merülhetnek és merülnek fel, mint az elmúlt időszakokban is. Ezt az elmúlt évek gyakorlata is igazolta.

A számviteli törvényt szinte minden évben módosítani kellett, így romlott a jogbiztonság érzete is. Ez a veszély a jelenlegi törvényjavaslat elfogadása esetén is fennáll.

A részletes szabályozás hátrányos a kisvállalkozások számára azért is, mert olyan tömegű információból kell kiválasztani a saját magukra érvényes és használt kis részt, melyek számukra általában érdektelenek, bonyolultak, ezzel is nehezítve az eligazodást a törvényekben.

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara illetékes bizottsága az új számviteli törvényjavaslatot áttanulmányozva a következő véleményt alakította ki.

A törvényjavaslat abból a téves álláspontból indul ki, hogy a számviteli információs rendszer lelke a beszámoló és a könyvvezetés. E tekintetben is nagy a törvényjavaslat hiányossága, olyan elméletileg és módszertanilag helytelen fogalmakat és fogalomtartalmakat használ, amely alapján a számviteli információs rendszert meghatározni és értelmezni nem lehet. Például a továbbiakban sem tudjuk megmondani - és nem is mondja meg a szabályozás -, hogy mit ért a kettős, illetve az egyszeres könyvvezetés alatt, mert nem ismerteti ezek tartalmi meghatározását.

A számviteli törvénytervezet benyújtása megelőzi az államháztartás elszámolási rendszerének változásait, az adótörvény-korrekciókat, ezen belül külön kiemelten a társaságiadó-törvény várható változását, ezért fennáll a veszélye annak, hogy azok elfogadása után a számviteli törvény lényeges paragrafusait ismét változtatni kell.

A javaslat nem veszi figyelembe, hogy a könyvvizsgálói kamara immáron megkezdte a nemzetközi könyvvizsgálati sztenderdek honosítását, és a 2000-es gazdasági év könyvvizsgálatától kezdődően kötelező alkalmazását írta elő tagjai számára. Tehát az a furcsa ellentmondás állt elő, hogy 1991-ben kerettörvény került elfogadásra a sztenderdek kidolgozása nélkül, most viszont, amikor a közeljövőben a sztenderdek honosítása várható, ezúttal olyan részletes szabályozást tartalmazó javaslat került elénk elfogadásra, amely egyáltalán nem minősíthető kerettörvénynek.

A törvényjavaslat sem szellemével, sem szabályainak megfogalmazásával nem tükrözi a nemzetközi normák alapján kialakított és elfogadott nemzetközi könyvvizsgálati sztenderdekben foglaltakat, sőt esetenként mind tartalmában, mind fogalmi meghatározásában ellentétes a sztenderdekben foglaltakkal. Így például továbbra is megmaradt a "záradék" fogalma a nemzetközi gyakorlatban használt, lényegesen rugalmasabb "könyvvizsgálói vélemény" megfogalmazással szemben; csak részben veszi figyelembe a sztenderd üzleti jelentéssel kapcsolatos véleményét, formájában nem fogadja el a vélemény nemzetközileg szokásos formáját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Három részterületre külön is ki szeretnék térni.

1. A bizottsági üléseken és a vita eddigi hozzászólásaiban többször elhangzott az, hogy 2002-ben új, az európai uniós szabályozáshoz illeszkedő törvényt kell majd az akkori parlamentnek elfogadnia.

2. A most tárgyalt törvénytervezet elfogadása esetén tehát maximum két-három évet él.

3. Ez a két-három év éppen elegendő lesz a számviteli dolgozók fizető oktatásához, egy olyan törvényhez illeszkedve, amely a képzés befejeztével várhatólag már megszűnik, viszont az új európai uniós szabályokhoz hangolt új számviteli törvény lép életbe, a képzés és átképzés kezdődhet elölről.

Ezt a három gondolatot egymáshoz kapcsolva megállapítható, hogy ez a törvény legalább annyira oktatáscentrikus, mint amennyire a konkrét gyakorlati munkák javítását szolgálja.

Összefoglalva: egyértelmű, hogy a törvényjavaslat előkészítése és főleg a törvényi környezete, a bevezetés időzítése szakmailag nincs megalapozva. Ezt támasztja alá az is, hogy egyeztetésre indokolatlanul rövid idő állt a szakmai szervezetek rendelkezésére. A szakmai viták során a tárgyaló felek nem ismerték a törvényjavaslat indoklását, így arról megalapozott véleményt sem tudtak adni, azaz gyakorlatilag a vita formálissá vált.

Tisztelt Képviselőtársaim! A problémák kezelésére jelentős mennyiségű és terjedelmű, 102 módosító javaslatot nyújtottunk be. Javaslatainkat két irányba dolgoztuk ki. Egyrészt 67 módosító javaslat szól arról - és ez kiteszi a terjedelem 80 százalékát -, hogy javasoljuk, hogy a felesleges paragrafusokat töröljük el a törvényből a részletes szabályozás csökkentése érdekében, ezáltal erősítve keretjellegét, másrészt pontosításokat, módosításokat fogalmaztunk meg.

E módosítások elfogadása esetén a számviteli törvény lényegesen kisebb terjedelemben, de kerettörvény jelleggel, a kidolgozás alatt álló számviteli sztenderdekkel új és a gyakorlatban jól hasznosítható számviteli törvény elfogadását teszi lehetővé.

Természetesen magam is érzem azt, hogy a számviteli törvény így, ahogy van, nem vethető el, és én magam is kizárom azt, hogy ezt a kormány visszavonja. Viszont lehetőséget látok arra, hogy megmutatjuk a következő generáció és a következő parlament számára, hogy igenis, van igény a kerettörvény jelleg erősítésére, és igenis, van igény arra, hogy egyszerű módon, egyszerű fogalmazással és olcsóbban, a mindennapi élethez lehet illeszteni a számviteli törvényt is.

 

 

(18.20)

 

 

Készek vagyunk az egyeztetésre, van 35 olyan módosító javaslatunk, amelyek kétségkívül pontosító, értelmező és javító szándékúak. Kíváncsian várom, hogy a kormánypárti frakciók közül ebből a 35 javaslatból mit tudnak megemészteni és magukévá tenni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni.

Molnár László képviselő úr kétperces felszólalási igényét jelezte, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kérem, figyelmeztessen, ha lejárt az idő, megpróbálom tartani a keretet.

 

ELNÖK: Meg fogom tenni, képviselő úr.

 

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Az előző hozzászólásom alkalmával sajnos egy rész elmondására már nem jutott idő, ezt szeretném most kibontani, hátha több képviselőtársam is azonosul ezzel.

Mi az én fő gondom? Az, hogy a törvényjavaslathoz az előterjesztő három és fél oldalas hatástanulmányi vizsgálatot csatolt, melynek színvonala, tartalma, kidolgozottsága nem áll arányban a törvény fontosságával, terjedelmével, így nem is ad kellő alátámasztást a törvényjavaslat megnyugtató elfogadására. A mikro-, kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatosan az 1990. évi XCV. törvény előírásaiban szereplő értékhatárokra hivatkozik, mégis kevesebb, mint fele összeget adja meg csak a törvényben az egyszerűsített mérleg kritériumaként.

Nagyon meglepő az a hatástanulmányi gondolat - ezt azért mondom, nehogy vád érjen, hogy nem ezt olvasom; a 2. oldal közepén van -, hogy "a költségvetés védelme érdekében kapcsolódhat többéves adóalap-korrekció is". Az egyszeres könyvvitelről történő átállás adóbefizetési többletet és hiányt is okozhat, de megítélésünk szerint nem érintheti negatívan a vállalkozásokat, különös tekintettel azokra a kis- és középvállalkozókra, akiket az átállás a legjobban sújt. A hatásvizsgálatnál igényeltük volna, hogy az előző évi beszámolók adataiból számszerűsíthető adatokat is terjesszen elő a javaslat. Így például szemléletesebb lett volna az átállás költségvetésre gyakorolt hatása, és talán bizonyítható lett volna, hogy a törvény bevezetése nem egy új adóforma. Vagy talán mégis? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen - rendkívül pontos volt a képviselő úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy több képviselőtársam nem jelezte hozzászólási igényét, megkérdezem Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, majd a szavazás előtt.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - a csütörtöki ülésnap végén kerül sor.

 

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: "Magyarország nemzetközi tekintélye emelkedőben" címmel. Megadom a szót a képviselő úrnak ötperces időkeretben. Öné a szó.

 




Felszólalások:   111-123   123-153   153-154      Ülésnap adatai