Készült: 2021.04.16.18:32:02 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 410 2001.05.09. 6:39  344-445

SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezet bevezetőjében - helyesen - megfogalmazódik a célok között a közép-európai térségen belüli regionális kapcsolatok fejlesztésének az igénye, illetve az ott élő magyarok szülőföldjükön való boldogulásának elősegítése.

Ezekhez kapcsolódóan, tágabban értelmezve egy nagyon fontos külpolitikai aspektusra szeretném ráirányítani a figyelmünket, nevezetesen: a törvénytervezetnek a szomszédságpolitikánkhoz való illeszkedésére. Azt gondolom, mindnyájunk számára világos és egyértelmű, hogy ez egyáltalán nem elhanyagolható kérdés. Nem elhanyagolható kérdés az, hogy az elfogadásra kerülő törvény javítja vagy rontja Magyarország kapcsolatait a szomszédos országokkal. Oldja a múltban felhalmozódott ellentéteket, vagy inkább feszültségeket gerjeszt? Hozzájárul a térség stabilitásának erősítéséhez, vagy inkább gyengíti azt? De nem elhanyagolható kérdés az elfogadásra kerülő törvény végrehajtása szempontjából sem: egy ellenséges közegben kerül majd sor a végrehajtásra vagy nem ellenséges közegben, netalán tán barátságos közegben?

Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben úgy fogalmaztam, hogy mindnyájunk számára világos és egyértelmű, hogy ezek nem elhanyagolható és fontos kérdések, úgy tűnik az eddigiekből, hogy a kormány nem így tekint ezekre. Az elmúlt hetekben szembesülnünk kellett a szomszédos országok kormánypolitikusainak, vezető politikusainak a megnyilvánulásaival, kritikus véleményeivel. És itt tudatosan nem a nacionalista, populista politikai erők és képviselőik véleményeire szeretnék utalni, hanem kormányszintű megnyilatkozásokra.

A leglényegesebb pontja a kritikáknak az, hogy a magyar kormány nem kezdeményezett előzetes konzultációt, nem figyelt a megfelelő időben történő tájékoztatásra. És lehet sorolni a konkrét példákat, ahogy már ez eddig is történt. Az elmúlt hetekben a román kormányfő, a külügyminiszter, az igazságügy-miniszter s más vezető politikusok is hangot adtak aggályaiknak és kételyeiknek. A román külügyminiszter azt is felvetette, megvizsgálják annak a lehetőségét, hogy közös álláspontot alakíthatnának ki a Magyarországgal szomszédos államok a készülő státustörvénnyel kapcsolatban.

A mai nap híre, hogy a román szenátus külügyi bizottságának elnöke úgy nyilatkozott, hogy Románia területén esetleg nem fogják alkalmazni a határon túli magyarokra vonatkozó törvényt. A jövő héten meghallgatják a külügyminisztert e témában, mivel román állampolgárok státusát érintő törvényről van szó.

De említhetek szlovák megnyilatkozást is: április végén Dzurinda miniszterelnök úr budapesti látogatása során adott hangot aggályainak. Ő is felvetette: a törvény megronthatja a légkört Magyarország és a szomszédai között, illetve a szomszédos országokon belül is. Ha óvatosabban, de Ukrajnából is érkeztek ilyen jelzések. Ők is remélik a szomszédos országokból érkező aggályok figyelembevételét.

Szintén a mai nap híre, hogy az EBESZ kisebbségi főbiztosa, Max van der Stoul budapesti tárgyalásain arra kérte a magyar vezetést, hogy folytasson e témában párbeszédet a szomszédos országok kormányaival.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ezek mellett nem lehet egyszerű kézlegyintéssel elmenni, sem azokkal a magyarázatokkal, amelyek itt elhangzottak. Bár miniszter úr már az előbb megkísérelte, hogy megmagyarázza, én mégis azt gondolom, joggal teszem fel a kérdést: miért nem tekintette a magyar kormány fontosnak, hogy nyitottságot tanúsítson és előzetes konzultációkat kezdeményezzen? Miért késlekedett és késlekedik ezzel?

 

 

(22.40)

 

A külügyminiszter úr nemrég úgy nyilatkozott egy romániai lapnak, hogy kérés alapján szívesen konzultálunk, és minden felvetett kérdésre kimerítő választ adunk. Gyakorlatilag ezt az álláspontját megismételte itt is az előbb.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azért sem érthető, mert tudunk érvelni és vannak válaszaink. Meggyőződésem, hogy a legsúlyosabb kételyeket el tudjuk oszlatni, ezekre már itt, a mai vita során is elhangzottak példák, hogy Szlovákiában 1997-ben, Romániában 1998-ban már elfogadtak ilyen törvényt, napirenden van Ukrajnában is, Lengyelországban is, és lehetne tovább sorolni. Nem értem tehát a kormányt - miért késlekedett? Őszintén remélem, a kormány belátja, hogy itt hibázott, és nem ragaszkodik tovább ahhoz, hogy ha van kérés, kérdés, aggály vagy felvetés, akkor arra majd kimerítően válaszolunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmi felelősségünk és kötelességünk a határon kívül élő magyarsággal való törődés, de történelmi felelősségünk a jószomszédi viszony kialakításához és fenntartásához való hozzájárulás is. Azt gondolom, a nyitottság itt jó befektetés, jó történelmi befektetés.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 66 2001.10.18. 1:27  1-275

SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Orbán-kormány hivatalba lépése után a külügyi személyzeti politika élenjáró szerepet vállalt a "kevesebb mint rendszerváltás, több mint kormányváltás" jelszavának gyakorlati megvalósításában. A külügyminiszter úr első hivatali teendői közé tartozott, hogy politikai okokból nagyköveteket azonnal visszahívott. Folyamatos tisztogatásokat folytattak és folytatnak a Külügyminisztérium szakapparátusában. Mindenekelőtt a Fidesz politikájával való feltétlen azonosulást várják el. Nagyköveti kinevezéseknél egyértelmű tendencia a karrierdiplomaták háttérbe szorítása. A párt- vagy személyes lojalitás iránti igény, a családi, baráti és üzleti kapcsolatok dominálnak. Először a rendszerváltás óta figyelmen kívül hagyták a külügyi bizottság többségi álláspontját nagyköveti kinevezésnél.

A miniszterelnök úr nemrég újabb paradigmaváltást hirdetett meg a minisztériumban. Nem csoda hát, ha az intézményben eluralkodott a bizonytalanság, a félelem, a megosztottság.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Külügyminiszter Úr! Azt, hogy a színpadon minderről nem kívánnak beszélni, azt megtapasztaltuk. De vajon egyáltalán elgondolkodnak-e azokon a károkon, amelyeket ezen a területen okoztak, és ezen keresztül azokon a károkon, amelyeket az országnak okoztak?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)