Készült: 2020.06.01.22:40:47 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 285 2002.06.18. 4:26  280-330

PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A T/108. számú törvényjavaslat a közoktatásról szóló törvény módosításáról éles vitát váltott ki az oktatási bizottságban, amelyben a kialakult kisebbségi vélemény az alábbiakban foglalható össze.

A javaslatban található változások négy nagy csoportra oszthatók: a kerettantervvel összefüggő kérdésekre, az Országos Köznevelési Tanács további jogállására, a tanév rendjére és a pedagógusok kötelező óraszámának a csökkentésére.

A kerettantervvel kapcsolatban: azáltal, hogy a tantervi szabályozás megszűnik kötelező erejű lenni, az átjárhatóságot szolgáló legfontosabb ereje szűnik meg. Ma a magyar közoktatásban a legnagyobb gond, hogy rettentően nagy az eltérés az egyes iskolák között minőségben, szakmai munkában. A polgári kormány a kerettanterv bevezetésével, amelyet a pedagógusok támogattak, az iskolarendszer megszilárdításával igyekezett sokat tenni az esélyt teremtő közoktatásért. A kerettanterv kötelező jellegének eltörlése mindezt alapvetően veszélyezteti. Nehéz lesz mérni, nehéz lesz kimeneti vizsgákat, érettségit szervezni, nem lesz átjárhatóság. Mi történik majd most? A lovak közé dobják a gyeplőt, mindenki azt csinál, amit akar - majd a tizenkettedik év végén találkozunk. Fognak-e így az esélykülönbségek csökkenni? Nem fognak! Ha a közös, egységes követelményrendszert szétverjük, akkor az iskolák közötti különbségek tovább fognak növekedni.

A tanév rendjével kapcsolatban: a kerettantervben szereplő óraszámokhoz hasonlóan a miniszter a javaslat szerint innentől kezdve kénye-kedvére állapíthatja meg a tanév rendjét. A bizottsági ülésen kiderült, hogy semmilyen egyeztetés a szakmai szervezetekkel, pedagógusokkal nem előzte meg a törvényjavaslat benyújtását. Az előterjesztés kizárólag, már ami a tanév rendjére vonatkozik, a naptárra, a kiszámítható tanévkezdésre koncentrál, ezt tartja a legfontosabbnak, és ezért inkább kiveszi a törvényből a tanítási év hosszát, a 185 tanítási napot, inkább beengedi a szombati tanítási nap lehetőségét, és veszélyezteti az őszi szünet meglétét. Az intézmények 80 százaléka úgy gondolta az elmúlt tanévben, hogy korábban kezdenek, és így elnyújtva a tanévet csökkentik a napi terhelést, mert ez felel meg inkább a gyermekbarát iskolának, semmint zsugorítani a tanévet és növelni a gyermekek terhelését.

Az Országos Köznevelési Tanács további jogállásáról: az OKNT véleményezési jogát lehet egyetértési joggá emelni. Ebben az esetben, azt gondoljuk, fontos lenne magának az OKNT-nek egy pontosabb, precízebb szabályozását leírni. De ha ennyire fontos ez a szervezet, ennyire fontos ennek a szervezetnek a véleményezési joga, akkor most miért nem lehetett a véleményét kikérni (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Kikértük!) a kerettanterv kötelezőségének eltörlése ügyében vagy a tanév rendje kapcsán vagy éppen Aáry-Tamás Lajos kirúgása előtt?

A pedagógusok kötelező óraszámának csökkentését támogatjuk. De! Amikor a kötelező óraszámok emelése megtörtént, akkor sem járt a megtartandó szaktárgyi tanórák emelésével. Viszont voltak általános fejlesztési feladatok a magyar közoktatásban, részben a kerettantervekre, a minőségbiztosításra való felkészülés, ettől a tanévtől pedig az egyéni fejlesztésre, tehetséggondozásra, közösségfejlesztésre kell időt fordítani. Ezeket a tevékenységeket ismerte el az óraszámokra vonatkozó szabály, elismerhetők voltak a pedagógusok egyéb tevékenységei.

Összegezve úgy ítéljük, hogy a bele-belekapkodó törvénymódosítás következményeként az állami oktatáspolitikának ismét a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság lesz a legfőbb jellemzője. Szocialista törvénycsomagokra, csomagokra már volt példa, azokra jól emlékezünk. Most egy liberális javaslattal, egy kis rakással állunk szemben, úgyhogy a javaslatot általános vitára alkalmatlannak tartjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 109-111 2002.07.16. 2:28  108-113

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az MSZP és az SZDSZ választási programja ingyenes tankönyvet ígért az általános iskolás diákoknak. Ezt lépten-nyomon hallottuk Medgyessy Pétertől is. Kevesebbet ígért tehát, mint a polgári kormány, amely a középiskola végéig biztosította volna ezt a lehetőségét.

A kormányprogramból a konkrét ígéret már kimaradt. Ott már csupán annyi áll: "Növeljük a tankönyvtámogatást olyan mértékben, hogy a rászorulóknak a közoktatás minden szintjén az iskolák ingyen biztosíthassák a tankönyveket." Ez a javaslat újabb visszalépést jelentene a Fidesz vezette kormány elképzeléseihez képest. Telik-múlik az idő, megkezdődött a vakáció, a diákok és a szüleik pedig nem tudják, hogy kell-e fizetniük a tankönyvekért szeptemberben.

Az oktatási miniszter rendkívül elfoglalt. Jutott ideje az oktatási ombudsman méltatlan megvádolására és felmentésére. Jutott idő a felsőoktatási beruházásokat felügyelő kormánybiztosság megszüntetésére és ezzel a beruházások veszélyeztetésére. Jutott idő a tisztogatásra a minisztériumban és a háttérintézményekben. Jutott idő a fejlesztési programokra, az érettségireform-mérési program, a minőségfejlesztési program forrásainak zárolására. De arra nem jutott idő, hogy ezt az ígéretet beváltsa. Ez azért is érthetetlen, mert az előző kormány elkészítette az erre vonatkozó javaslatokat, önöknek nem kellett volna mást tenniük, mint folytatni a megkezdett munkát; folytatni azt a munkát, amelynek az volt az eredménye, hogy 1998 és 2002 között egyetlen alkalommal sem emelkedett a tankönyvek ára, mindeközben jelentősen növekedett a tankönyvtámogatás összege. Ezen intézkedéseknek köszönhetően nyílt arra lehetőség, hogy ténylegesen lehetővé váljék a tankönyvek ingyenessé tétele.

Tisztelt Államtitkár Úr! A bizottsági meghallgatáson Magyar Bálint arról biztosított minket, hogy az oktatási tárca harcolni fog az ingyenes tankönyvekért. Önmagában érthetetlen, hogy egy tárcavezetésnek miért kell viaskodnia saját kormányával, hogy megvalósíthassa a kormány, sőt választási programját, és végképp nem látható, hogy csapatai ezen a fronton harcban állnának. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Itt lenne az ideje a világos beszédnek...

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces időkeret.

 

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): ...itt lenne az ideje, hogy egyértelművé tegye, teljesíteni kívánják-e, amit megígértek, vagy elismerik, hogy hitegették és becsapták az embereket.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 274 2002.10.01. 4:11  273-276

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Hozzászólásomat én is egy részlettel szerettem volna kezdeni, de ezt nem teszem meg, mert Szalay Gábor államtitkár úr pontosan azt olvasta fel, amit én az önök kormányprogramjában megtaláltam. Ha ehhez a részlethez még hozzáteszem azt, hogy a választási kampányban a sokszor beígért 800 kilométer autópálya építését is hozzávesszük, akkor világosan látszik, hogy a szocialista ígéretek és a valóság között hatalmas a különbség.

Az autópálya-építésre tett ígéretek több más területhez hasonlóan - ilyen például az ingyenes tankönyv biztosítása vagy az adócsökkentés bevezetése, vagy az özvegyi nyugdíjak 50 százalékos megemelése - csak üres ígéretek, kampányblöff és a választópolgárok becsapása. Mert mi a valóság?

A valóság az, hogy a választási kampányban beígért autópályaprogramot takarékossági okokból erősen megnyirbálták, és már korántsem 800 kilométerről beszélünk, hanem csak 60 kilométer autópálya megépítéséről beszélnek a Pénzügyminisztériumban és a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban is.

Értetlenül fogadják a választók, a gazdasági szakemberek és befektetők az autópálya-építéssel kapcsolatos fejleményeket, pedig ez egy olyan fejlesztés, amely hozzájárulhatna az ország versenyképességének fokozásához. Az autópályák jelentősége Magyarországon túlbecsülhetetlen, ugyanis képes bekapcsolni egy-egy országrészt a nemzetközi vérkeringésbe. Jó adottságokkal rendelkező területeink autópálya nélkül nem vehetik fel a versenyt a beruházásokért más térségekkel.

Tisztelt Ház! Képviselői választókörzetemet és a Budapestet délkeletről övező agglomerációt az építendő M0-ás autóút kérdése érinti. Az elmúlt hetekben az érintett települések lakói, polgármesterei, valamint a befektetők megdöbbenve tapasztalták sajtóhírekből és miniszteri nyilatkozatokból, hogy az idén őszre tervezett és előkészített beruházás nem szerepel a balliberális kormánykoalíció céljai között.

Az M5-ös, M3-as autópályát és a 4-es főutat összekötő körgyűrű története egy évtizedes múltra tekint vissza. Éveken át tartó szakmai vita előzte meg az elfogadott nyomvonal kijelölését, amely délről elkerüli Gyál, Vecsés, Ecser, Maglód, Pécel, Isaszeg településeket. A megépítendő szakasz előnyei a következők: időben jelentősen lecsökkenne az M5-M3-as közötti utazás, üzemanyagban jelentős megtakarítást jelentene mind a személygépkocsiknak, mind az árufuvarozóknak. Budapest és a Ferihegyi repülőtér közelsége, a jó közlekedési lehetőség vonzaná a vállalkozások letelepedését, amelyek munkalehetőséget kínálnának a környékben lakóknak, illetve a helyiadó-bevétel növekedését az érintett önkormányzatoknak, és nem utolsósorban szolgálná az előbb felsorolt településeken lakók nyugalmát, egészségét, biztonságát.

Ma a hihetetlen mértékű átmenő forgalom Gyál, Vecsés, Pécel, Isaszeg települések utcáit terheli. A nyomvonal terve megszületett, a kisajátítások megtörténtek, a régészeti leletmentés szintén megtörtént. Az M0-ás építése pedig úgy tűnik, a beláthatatlan jövőbe tolódott. Teljes joggal háborodnak fel az érintettek, és tiltakoznak minden fórumon. Teljes joggal, végső elkeseredésükben fordulnak a települések lakói a forgalomlassító demonstráció eszközéhez, az útlezárásokhoz, mint azt az elmúlt napokban is tették Pécelen.

Az itt élők többet érdemelnek. Többet érdemelnek a kamionok dübörgésénél, többet érdemelnek a kipufogógáznál, a tönkrement utaknál. Végezetül: többet érdemelnek üres kampányígéreteknél.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 24 2002.10.24. 3:06  23-29

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Miniszter Úr! Medgyessy Péter a megszokott nyelvi pallérozottsággal az első száz napra vonatkozóan ezt ígérte: az egészségügyben dolgozók és más közalkalmazottak bérét október 1-jével 50 százalékkal megnöveljük. Semmi kétség, a bérek 50 százalékos emeléséről beszélt. Azóta a közalkalmazottak kézhez vették a fizetésüket, és ismét tapasztalhatták, mennyit ér a miniszterelnök szava. Százezrek látják úgy, hogy csúnyán becsapta őket. Ahogy a miniszterelnöktől tanultuk: borítékban kell gondolkodni. Ám ebből a borítékból kinek kevesebb, kinek több hiányzik; sőt, sokaknak októberben semmivel sem lett vastagabb. Mégis, Medgyessy Péter és miniszterei még mindig az 50 százalékos béremelés dicsőségét zengik, és úton-útfélen a bérnövekedés történelmi jelentőségéről beszélnek.

Miniszter Úr! Medgyessy Péter korábban azt nyilatkozta: nem arról voltam híres, hogy kémelhárító vagyok, hanem arról voltam ismert talán, hogy pénzügyi szakember vagyok. Nos, ez mára már megfordult. De nyilván a szocialista rendszert kiszolgáló titkos ügynökként is értenie kellett a számtanhoz. Így a polgárok százezrei joggal érzik úgy, hogy Medgyessy Péter pontosan tudja a béremelés körüli igazságot, és szégyenletesen hazudik nekik. Ennél már csak az a nagyobb csúfság, hogy amikor október 5-én a kormány áttekintette a béremelés helyzetét, és látta, hogy a kormányfő hazugságban maradt, úgy döntött, hogy az intézményvezetőket keveri gyanúba, a béremelések elsíbolásának gyanújába. Így aztán a kormányülést követő sajtótájékoztatón szégyenszemre önt, miniszter úr, megbízta, hogy kormányzati zöld számon tehetnek panaszt a dolgozók, ott akár munkaügyi ellenőrzést is kezdeményezhetnek saját intézményük ellen.

Miniszter Úr! Arcpirító, ahogy erkölcsi csapdát állítanak a becsapott közalkalmazottak százezreinek. A közalkalmazottak ugyanis becsapva érzik magukat, mert nem a bér egészét emelték, hanem csak az alapbért; mert feltétel nélküli 50 százalékos béremelést ígértek, de utóbb már csak átlagról beszéltek, és a közalkalmazottak számottevő része kevesebbet kapott; mert minden közalkalmazottnak szólt az ígéret, de az egészségügyben dolgozók közül sokan egy fillér béremelésben sem részesültek. Medgyessy Péter azt ígérte, hogy ad, de a pedagógusoktól a béremeléssel egyidejűleg elvette a korábbi keresetkiegészítést, és elvette a kiemelkedő munkát végzők magasabb javadalmazási lehetőségét. S mindennek betetőzésére, amit ad, azt idén és jövőre az adóban két kézzel veszi vissza. Erről miért nem beszél a miniszterelnök úr?

Kérdezem: mennyi hiányzott a közalkalmazottak borítékjából, hogy a mindenkinek beígért 50 százalék teljesüljön? Kérdezem: mikor kapják meg a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók az ígért mértékű béremelést?

Köszönöm. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 28 2002.10.24. 1:07  23-29

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony! Miniszter Úr! Az ön válaszából is az derült ki, hogy országszerte Medgyessy Péter miniszterelnököt joggal nevezik "ötvenszázalékos Péternek" (Dr. Vojnik Mária: Szégyellje magát, képviselő úr!), mert jó, ha 50 százaléka teljesül a választási ígéreteinek, az önök választási ígéreteinek. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) De sorolhatnánk mindazokat az ígéreteket is, ami még ilyen arányban sem teljesül. Ilyen az ingyenes tankönyvnek a kérdése, az özvegyi nyugdíjak emelése vagy éppen az autópályák építése.

Nade nézzük a bérkérdést! A legfontosabbnak mi azt tekintjük, hogy ha nézzük az Európai Unióhoz csatlakozott országokat, akkor általános tapasztalat volt az, hogy a belépést követően megugrottak mind az élelmiszerárak, mind a szolgáltatások árai, és önök egy alacsony bérrel kívánják bevinni az országot.

 

 

(10.30)

 

Hiszen jövőre már csak 3 százalékos béremelésről beszélnek, és a minimálbért nem kívánják megemelni. Azt gondolom, sajnos, hogy ezt teljesíteni fogják, és a miniszterelnök úr joggal nevezheti majd magát szegénységpárti miniszterelnöknek.

A választ nem fogadom el. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 220 2002.11.18. 1:42  19-381

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Horn Gábor Képviselő Úr, Államtitkár Úr! Az ön hozzászólására szeretnék reagálni, de egyben csatlakoznék Szita Károly képviselőtársam mondandójához, nem úgy, mint egy nagyváros polgármestere, hanem mint egy kisváros alpolgármestere. Nem tudom elfogadni azt, amit ön mondott, hogy a magyar oktatásügy sikerágazat lesz jövőre e szerint a költségvetés szerint, hiszen nem lehet sikerágazat az, ahol az iskolafenntartók tönkremennek a következő évben.

Amióta a fő számokat ismerjük, azóta számolgat minden települési önkormányzat, és arra a megállapításra jutottunk, hogy ezekből a normatívákból nem lehet a béremelést kifizetni; de úgy is lehet számolni, hogy miután bért fizetni muszáj, a béreket ki fogják tudni fizetni az önkormányzatok, de egy fillér nem fog jutni a dologi kiadásokra. De tulajdonképpen a helyzet ebből a szempontból szinte mindegy is, úgyhogy csak csatlakozni tudok Szita képviselő úrhoz, hogy mi ebben partnerek leszünk, hogyha a normatív finanszírozáson változtatni lehet még.

Ön egyet emelt ki a költségvetési javaslatból, egyetlen normatívát, mint ami nem emelkedik: a pedagógus-továbbképzések támogatását. Én azonban szeretném arra felhívni a figyelmét, hogy nemcsak ez nem emelkedik, hanem a pedagógus-pótlékalap sem emelkedik, a minőségi munkáért járó keresetkiegészítés sem emelkedik, a bejáró gyermekek normatívája sem emelkedik, a diáksport támogatása sem emelkedik, sőt amire ön is kitért, az intézményfenntartó társulások támogatása sem emelkedik, ami különösen a kistelepülések szempontjából lenne fontos.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 350 2002.11.18. 8:04  19-381

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottság ülésén, amikor a 2003. évi költségvetés-tervezet általános vitája zajlott, a bizottság szocialista alelnöke Washingtont idézte, aki szerint nincs jó és rossz költségvetés: elfogadott vagy el nem fogadott költségvetés van. Nos, nincs kétségem az iránt, hogy ezt a rossz költségvetési tervezetet a szocialista-szabad demokrata többségű parlament el fogja fogadni.

Mitől rossz ez a költségvetés? Rossz ez a költségvetés, mert ez egy blöff-költségvetés, amelyben a bevételek túltervezettek, az infláció alultervezett, és kutatóintézetek szerint is a gazdasági növekedés alacsonyabb lesz, mint ahogy tervezik. Az egész tervezet inog és bizonytalan, mert egyszerre próbálja meg a hiány mértékét csökkenteni és mellette teljesíteni a korábbi ígéreteket, vállalásokat. A bevételnövekedés és a kiadás csökkentése egyszerre nagyon nehezen valósítható meg. Ez a tervezet is azt mutatja, hogy ez egy időben, egyszerre nem megy.

Rossz ez a költségvetés, mert ha 2004-ben sor kerül uniós csatlakozásunkra, akkor ennek a költségvetési évnek is a felzárkózást kellene szolgálnia, ezzel szemben ez egy megszorító, nadrágszíj-költségvetés. Egy teljes költségvetési évünk lett volna még a felzárkózásra. Egy teljes évünk lett volna, hogy a hazai vállalkozásokat támogatva, a Széchenyi-tervet folytatva, a környezetvédelmi beruházásokat, a turizmust, a lakásépítést támogatva felkészüljünk az uniós csatlakozásra.

A Medgyessy-kormány ezt az évet elszalasztja, és nem törekszik arra, hogy ez az év a gazdasági és társadalmi felzárkózás éve legyen. A drasztikus visszafogás a fejlesztésekben, beruházásokban drámai mértékű visszaesést fog eredményezni, a belső motorok leállnak. Nem emelkednek a közalkalmazotti, köztisztviselői bérek, nem emelkedik a minimálbér. A 2004-es csatlakozás ilyenformán sokkoló lesz a polgárok számára. A szegénységpárti miniszterelnök egy szegény országgal fog csatlakozni. Akkor fogjuk bánni az elvesztegetett 2003-as esztendőt, mert távolabb kerülünk az Uniótól, mint most vagyunk.

Rossz ez a költségvetés, mert nyomokban sem emlékeztet a hangzatos választási ígéretekre, és ami nagyobb baj: az elfogadott kormányprogramra. A balliberális kormány első költségvetése is bizonyíték arra, hogyan csapták be a választóikat, hangzatos ígéretek után hogyan sodornak csődbe önkormányzatokat.

Tisztelt Ház! Mint az oktatási bizottság tagja, szeretném most önök elé tárni mindazt, hogy milyen messze áll ez a költségvetés az ígéretektől, mennyire megalapozatlanok azok a kormánypárti hozsannák, melyek szerint a magyar oktatás még soha ilyen mértékű támogatást nem kapott.

2003-ban nem növekednek a pedagógusbérek. A költségvetés-tervezet nullaszázalékos béremelést tartalmaz, tehát a béreket befagyasztották. Mit is ígértek a kormányprogramban? Idézem: "Szeptember 1-jétől átfogó és jelentős béremelést hajtunk végre, úgy, hogy egy egyszeri 50 százalékos béremelés, majd azt követően a ciklus egészében folyamatos reálnövekedés valósuljon meg." Ismétlem: a ciklus egészében, folyamatosan.

Önök mindig 50 százalékos béremelésről beszélnek, ami persze nem igaz, hiszen az alapbér emelése történt meg 50 százalékkal, úgy, hogy az addigi pedagógusszakmai szorzó is beépült ebbe a bérbe. Tehát a kormánypropaganda ellenére a pedagógusfizetések közel sem emelkedtek 50 százalékkal.

Másodszor pedig úgy néz ki, hogy 2003, mint az előbb idéztem, valószínűleg nem a ciklus része, hiszen nem lesz reálbér-növekedés jövőre. Vagyis becsapták a pedagógustársadalmat; azokat a pedagógusokat, akiknek a bére jövőre jelentősen veszít értékéből, hiszen az emelés elmaradása mellett jövőre kedvezőtlenebbül, Magyarország száz leggazdagabb emberével vagy Medgyessy Péterrel azonos mértékben adóznak majd.

2003-ban nem nő a pótlékalap és a minőségi munkáért járó keresetkiegészítés, pedig Hiller István államtitkár sajtóban is megjelent ígérete szerint az alapbéremelést 2003-ban és 2004-ben a szakmai és a minőségi pótlék növelése követi. Nos, a költségvetésben ennek nincs nyoma.

2003-ban nem nő a pedagógus-továbbképzés támogatása. Magyar Bálint eddig az előző tárcavezetést kárhoztatta a továbbképzési támogatás mértékéért.

2003-ban nem nő a tanulási nehézségekkel küzdők kiegészítő normatív támogatása. Hol van ez összhangban a hangoztatott elvekkel és a kormányprogrammal?

2003-ban nem nő a bejáró gyerekek után járó kiegészítő támogatás.

2003-ban egy forinttal nem nő a gyermek- és ifjúsági szabadidős tevékenység és a diáksport támogatása.

2003-ban nem nő az intézményfenntartó társulások és kistelepülések támogatása, pedig a kormányprogramban az állt, hogy felemeljük a kistelepüléseken élő kisiskolások oktatását, nevelését szolgáló finanszírozási normákat, ösztönözzük a településeket a közös összefogáson alapuló megoldásokra. Ezzel szemben egy faluellenes politikát folytatnak.

2003-ban egy forinttal nem nő a kisebbségi oktatás kiegészítő támogatása, sőt a cigány tanulók magyar nyelven folyó kisebbségi oktatásához pedig csak fele normatíva jár, mint eddig.

Tisztelt Ház! Kérdezem, hogy hol van a kormánypárti politikusok által emlegetett jó közoktatási helyzet. Hol a közoktatás kiemelt támogatása? A beterjesztett költségvetés-javaslat normatív számai még az idei béremelések áthúzódó hatását sem fedezi. A legtöbb intézménytípus esetében a növekedés messze elmarad attól a mértéktől, amely biztosítaná a bérek zavartalan kifizetését. A következmény: önkormányzati csődök és iskolabezárások.

A benyújtott törvényjavaslatban szerepel a közoktatási törvény módosítása is, melyből a tanulók óraszámának csökkentését emelném most ki. Arra hivatkoznak, hogy ezzel csökken majd a tanulók terhelése. De nézzük a valóságot! A változtatással az óraszám nem változik az évfolyamok fele esetében, hiszen az 1., 2., 4., 11., 12., 13. évfolyamon az óraszám nem változik. Nem gondolhatják komolyan azt sem, hogy a többi évfolyamon történő heti 22,5 perces csökkentés érdemben befolyásolná a tanulók terhelését. A tanulók terhelését ugyanis nem a tanórák, hanem a tanórán kívüli elfoglaltságok okozzák. Ezt az oktatási miniszteren kívül mindenki tudja.

Az óraszámok csökkenése - minő véletlen! - nem a hagyományos 8+4-es iskolaszerkezethez igazodik, hanem egy 6+4+2-es szerkezethez. A szándék nyilvánvaló: ezzel a javaslattal egy újabb alattomos lépést tesznek az iskolaszerkezet és a kerettanterv szétverése irányában. A tervezett intézkedés újabb lépés a kerettanterv szerint tanító iskolák ellehetetlenítésére, megzavarja az elindított munkát, kezelhetetlen helyzetet teremt iskolavezető, pedagógus, diák és szülő számára.

A napi iskolai terhelést sokféle eszközzel lehet csökkenteni. A szándék létjogosultságát senki nem vitatja - ám a valódi szándék nem ez, hanem a közoktatási rendszer szétverése.

Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomat egy idézettel kezdtem, és zárásként Churchill gondolatát idézem fel, mely jól példázza az önök által benyújtott költségvetést: "Amíg a baloldal felél, addig a konzervatívok építkeznek."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 80 2002.11.26. 3:05  79-87

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Nemzeti Tankönyvkiadó fennállása óta fontos értéke a magyar közoktatásügynek. A felhalmozott szakmai tapasztalatból születő, jó minőségű, igényes kiadványai manapság a tankönyvpiac mintegy 50 százalékát fedik le. A cég 2002-ben közel tízmilliós példányszámban jelentetett meg könyveket, árbevétele várhatóan 4,7 milliárd forint lesz, adózás előtti eredménye pedig meghaladja majd a 450 millió forintot, amely közel 40 százalékkal több, mint az előző évi teljesítmény.

A látványos fejlődés, a kiváló gazdasági eredmények ellenére szeptemberben - a vezérigazgató kivételével - a teljes igazgatóságot és felügyelőbizottságot leváltották. Olyan, a kultúra és az oktatás területén alkotó neves személyiségeket menesztettek, mint például Jelenits István piarista paptanár, dr. Hoffmann Rózsa egyetemi docens - akik a rendszerváltozás óta eltelt mindhárom kormányzati ciklusban helyükön maradhattak -, vagy Závodszky Géza, az ELTE TFK volt főigazgatója, Tóth István György, a Tárki igazgatója, egyetemi oktató. Helyükre, ahogyan azt már az SZDSZ-MSZP-kormányok idején megszokhattuk, pártkomisszárok érkeztek.

Az új igazgatóságba választották Szvák Gyulát, aki postabankos VIP-hitele kapcsán már bizonyított, s akit egyszer már megpróbáltak a Nemzeti Tankönyvkiadó élére kinevezni, ám gazdasági érdekeltségei miatt ez meghiúsult. Szintén megbízást kapott Antal János, az MSZP Villányi úti konferenciaközpont és szabadegyetem alapítványi elnöke, Hriczu Anita, az SZDSZ volt sajtómunkatársa, Magyar Bálint kabinetfőnöke, továbbá Rajkné Kerek Judit, Rajk László SZDSZ-es politikus felesége. A felügyelőbizottság új tagjai között találjuk Petrus Lászlót, Horn Gábor MEH-államtitkár kabinetfőnökét, Székely Gábor történészt, az MSZP közeli Politikatörténeti Intézet tudományos igazgatóját és Perlaki Zoltánt, a XXII. kerületi MSZP prominens alakját.

Miért olyan fontos a Nemzeti Tankönyvkiadó mindkét pártnak, hogy a két párt patikamérlegen mérte ki a kormánypárt-politikai egyensúlyt az irányító testületekben? A választ a költségvetési törvény tervezetében találjuk meg, a jogszabály ugyanis lehetővé tenné a Nemzeti Tankönyvkiadó teljes privatizációját. Jó oka van tehát az SZDSZ-nek és az MSZP-nek, hogy vigyázó szemüket egymás kezére vessék. A kótyavetyénél mind a ketten ott akarnak lenni.

Kérdezem az államtitkár urat: mit szándékozik tenni ön a privatizáció megakadályozása ellen? Számíthatnak-e a pedagógusok és a diákok arra, hogy ön a törvény vitájakor az ő érdekeiket és nem pártja klientúrájának érdekeit képviseli majd? (Az elnök jelzi az idő leteltét.)

Várom a válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 86 2002.11.26. 0:53  79-87

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm az államtitkár úrnak a válaszát. Azt gondolom, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó állami kézben tartása stratégiai ügy, mert a magyar tankönyvkiadásnak az egyik állami garanciáját jelenti, ugyanakkor nemcsak a magyar oktatásügynek egy fontos szereplője ez a tankönyvkiadó, hanem talán a magyar kultúránknak is az egyik letéteményese. Nem látom azt, hogy mi indokolná ennek az állami cégnek a privatizációját - azt gondolom, hogy nem lehet a zsákmányszerző politikának a célja.

Az államtitkár úrtól azt kérem, ha ön valóban ezt komolyan gondolja a válaszában, akkor támogassa azt a módosító javaslatot, amelyet ellenzékiként benyújtottunk, hogy a privatizációs sorból a Nemzeti Tankönyvkiadót vegyük ki.

Köszönöm. A választ nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

 

(11.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 69 2003.02.11. 3:07  68-74

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A kormányprogram oktatási fejezete elsősorban a mindenható pedagógiai csodafegyver, az informatika bevezetéséről szólt. A választók megnyugodtak - ha csak ez történik, kár nem esik, sőt még a javára is válhat az oktatásnak. Mostanra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány szándéka messze más, mint amit a választási és a kormányprogramban a nyilvánosság elé tárt.

A költségvetési törvény vitája során kiderült, hogy a kormány a megemelt közalkalmazotti bérek fedezetét nem akarja odaadni az iskolafenntartóknak. Tette ezt annak ellenére, hogy az ellenzéki pártok mellett az önkormányzati szövetségek és az Állami Számvevőszék egyaránt figyelmeztettek ennek a következményeire: a várható önkormányzati csődökre és intézménybezárásokra. Amitől a szülők, diákok, pedagógusok tartottak, bekövetkezett: sorozatos óvoda- és iskolabezárásokról szólnak a híradások. Szülők, pedagógusok, diákok kényszerülnek arra, hogy tiltakozó demonstrációkkal próbálják megakadályozni intézményük megszüntetését vagy összevonását.

S mindez még nem elég. A közoktatási törvény módosítása, amelyet ön cinikus módon a téli szünet előtt egy nappal, csendben hozott nyilvánosságra az Oktatási Minisztérium honlapján, megszüntetné azt a finanszírozási garanciát, amely biztosítani tudná, hogy az állami támogatások mértéke évről évre növekedjék, a teljes oktatási ráfordításoknak megfelelően. Önök a most érvényes szabályozásból mindössze arra vállalnának garanciát, hogy nem csökken a költségvetési támogatás összege. Ez azt jelenti, hogy 2005-ben akár már 100 milliárd forint is hiányozhat majd az iskolafenntartó önkormányzatok kasszájából, amelyek így további megszorító döntésekre kényszerülnek.

A kormány és a minisztérium most is tétlenül nézi, ahogy Győrtől Zalaegerszegig, Kőbányától Csepelig az életben maradásukért küzdenek az iskolák, óvodák. Sőt, azt bizonygatják, hogy valójában minden rendben van, hiszen létrehoztak egy alapot, amelyből a megszoruló önkormányzatok kiegészítő támogatáshoz juthatnak.

Tisztelt Miniszter Úr! Nem gondolja, hogy önmagában az alap létrehozása bizonyítja, hogy valójában semmi sincs rendben? Tudja ön, hogy ebből az alapból a nagy iskolafenntartó önkormányzatok szinte egyáltalán nem részesedhetnek? Nem gondolja, hogy ön mint oktatási miniszter, felelősséget visel a most kialakult helyzetért? Nem gondolja, hogy amikor az iskolák, óvodák a létükért küzdenek, önnek itthon lenne a helye, és nem Amerikában vagy Voronyezsben?

Az iskolabezárási hullám elindult - a kormány az oktatási programjában nem ezt ígérte. Nyilván ez is hozzájárul a polgárok általános bizalomvesztéséhez. Itt az ideje, miniszter úr, hogy kiálljon a nyilvánosság elé, és őszintén válaszoljon: kíván-e valamit tenni az iskolabezárások megállításáért?

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 73 2003.02.11. 1:16  68-74

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Az ön magyarázkodásából az derül ki, hogy az a helyzet, ami most van, így van jól. Az a 3 milliárd forintos alap, amiről önök beszélnek, szemben áll azzal a 70 milliárdos jogos önkormányzati igénnyel, amelyre az ÁSZ is utalt. De az önkormányzatok emellett még december közepéig, amíg meg nem jelent a közoktatási törvény módosításának a tervezete, reménykedhettek abban, hogy majd évek múlva, legalább a mostani ráfordításokat jogosan megkaphatják a normatívák alapján, és ezt a garanciát ön kivette. 2003-ban, miniszter úr, nem növekedtek olyan mértékben a kistelepülések támogatásai, illetve az intézményfenntartó társulások támogatásai, hogy ott ezeket az intézményeket fenn tudnák tartani. A jövőben, miniszter úr, ezeken a településeken, főleg a 3 ezer fő alatti településeken az ön víziójának megfelelő hatosztályos elemi iskolák sem fognak tudni működni.

A legfontosabb kérdésre nem válaszolt, miniszter úr, hogy ebben a helyzetben mit kíván ön tenni az iskolabezárások megszüntetésére. A választ nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 71 2003.02.17. 3:06  70-76

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A múlt héten Medgyessy Péter ékes szavakkal tett hitet a gyermekek mellett. Igaz, a felmelegített ígéretek - ingyenes tankönyv és étkezés - hitelét gyengíti, hogy annak idején a cukrászdában is szavát adta ezek teljesítésére, eddig azonban csak szólamokra futotta.

Ne legyünk azonban kishitűek, tekintsük a miniszterelnöki beszédet a mulasztás beismerésének, egyben újbóli nekirugaszkodásnak. Mert a beismerésre bizony jó oka van a miniszterelnöknek. Iskolabezárásokról ír a sajtó, amelyek oka, hogy a Medgyessy-kormány felemelte a pedagógusok bérét, de a fedezete nincs meg az idei költségvetésben.

A szocialista vezetésű Győr az iskolabezárások mellett külön meglepetéssel is kedveskedett a kormányzati politika középpontjába helyezett gyermekeknek. Az egyik iskolában bejelentették, hogy elmarad az osztálykirándulás, mert a pedagógusok ezért járó díjazására nincs pénz. A pedagógusok, szülők és diákok megdöbbentek, hogy éppen akkor történik ez, amikor a gyerekek kerültek a középpontba. Csak nem úgy értendő Medgyessy Péter szava, hogy a tanulók terhelésének csökkentése érdekében a túrázás, a bográcsozás fáradalmaitól is kímélik őket?

A szülőkben az is felmerült, nem arról van-e szó, hogy a túlterheltség csökkentését az ő pénztárcájukra is kiterjeszti a gondoskodó állam. Már csak azért is, mert az APEH adatbázisának lemásolása után feltehető, hogy már arra illetéktelenek is pontos képpel bírnak a zsebünkben lévő pénzről. Ez a valódi üvegzsebprogram.

 

 

(15.50)

 

Nyilván a túlterhelés csökkentésének szükségessége lebegett a kormányfő szeme előtt az önkormányzatok támogatásában is. A “Több pénzt az önkormányzatoknak!ö jelszót felváltotta “A kevesebb pénz nem húzza úgy a zsebet!ö jelmondat. (Szórványos derültség.) Az önkormányzatok már azzal is beérnék, ha a támogatásoknak a kiadásokhoz viszonyított aránya elérné a 2002-es mértéket. Enélkül ugyanis kényszerűvé válnak az iskolabezárások, a pedagóguselbocsátások; az osztálykirándulások, a valódi világ megismerése helyett pedig marad a ValóVilág. Ez esetben azonban nem a gyermekek, hanem valami egészen más kerül a középpontba.

Tisztelt Miniszter Úr! Mit kívánnak tenni annak megelőzésére, hogy a közoktatás pénztelensége miatt ne épüljenek le a diákprogramok, az iskolai és az iskolán kívüli közösségi tevékenységek? Egyetértenek-e önök a győri önkormányzattal, amely a diákprogramokon takarékoskodik? Mit javasolnak a győri és a hozzá hasonló helyzetben lévő csaknem valamennyi önkormányzat számára, milyen feladatok terhére nyerjenek forrásokat a diákprogramok támogatására? Önök valóban azt gondolják, hogy a gyerekeknek nem a valódi világot kell megismerniük, mikor naponta tehetnek kirándulást a ValóVilágba?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 75 2003.02.17. 1:02  70-76

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A válaszát nem tudom elfogadni, mert egyébként értelemszerűen ön mindig másról beszél, mint amit a szocialisták ígértek a választási programjukban, és amit a miniszterelnök úr a beszédeiben ígér.

Nagy tisztelettel egyébként még azt is szeretném öntől kérni, hogy szakmai stábjával egy-két jó választ állítsanak össze miniszterelnök úr számára azokra az esetekre, hogy ha a dunaújvárosi példa kapcsán egy győri kislány megkérdezi, hogy miért maradnak el a tanítási órán kívüli programok, vagy a kőbányai kislányok, akikre ön hivatkozott, a Száva utcai iskolából megkérdezik, ahol 95 százalékos a létszámkihasználtság, hogy miért csukják be az ő iskolájukat, akkor legyen valami jó válasz; több legyen annál, mint hogy mit kapnak ezek helyett, mondjuk: ócsítva rá lehet csetelni a ValóVilágra.

Köszönöm szépen. (Derültség, hosszan tartó taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 187 2003.03.17. 1:57  184-196

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselői önálló indítvány - mely a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetési törvényének módosításáról szól - tárgysorozatba-vételét a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja.

A költségvetési törvény vitájánál már jeleztük, hogy a közalkalmazotti bérek fedezete nem áll rendelkezésre az önkormányzatok számára, és így iskolabezárási hullámra kell számítanunk. Tehát a kampányígéretek teljesítését áttolták az önkormányzatokra. Az szomorúsággal tölt el minket, hogy ez a jóslatunk beigazolódott, és az is, hogy úgy látszik, a kormánypártok száz napnál nem látnak előrébb.

Az elmúlt hetekben ötvennél több önkormányzat hozott olyan döntést, mely szerint száznál több intézményt zárnak be, vonnak össze vagy éppen adnak át megyei fenntartásba. Mindez nem indokolható csupán a gyermeklétszám csökkenésével, sokkal inkább azzal, hogy az ÁSZ által is jelzett 70 milliárd forint hiányzik a fenntartók támogatásából. 70 milliárd forint az az önkormányzati forrás, melyet máshonnan kell elvenni, például intézményfelújítástól, eszközfejlesztéstől vagy éppen tornaterem-építéstől.

A mai kormányzati propaganda részben a XXI. század iskolájáról szól, ugyanakkor a napi hírek intézménybezárásokról és pedagóguselbocsátásokról szólnak. Most még van idő és van mód a korrigálásra. Megoldás lehet az a költségvetési törvénymódosítás, amelyet most képviselőtársaim önök elé terjesztettek. Kérem, hogy a javaslat tárgysorozatba-vételét támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 129-131 2003.04.14. 2:14  108-111,128-139

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, elfogadom a válaszadót.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon!

 

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban az Oktatási Minisztérium vezetői sorozatosan arról nyilatkoztak, hogy a közoktatási törvény módosítását követően nem tájékoztathatják majd a pedagógusok a szülőket arról, ha gyermeküket drogfogyasztáson vagy drogterjesztésen érik. Az elképesztő hírt óriási megdöbbenés fogadta országszerte, hiszen arról beszámoltak a televíziók és a lapok egyaránt.

Mint szülő és mint pedagógus magam is elfogadhatatlannak tartom még az ötletet is. Komolyan gondolják, hogy arra kötelezhetik gyermekem tanárait, hogy adott esetben eltitkolják előlem, ha súlyos gondja van? És komolyan gondolják, hogy mint pedagógus engedelmeskednék egy ilyen ostoba, jogászkodó elvárásnak, és titkolóznék a bajba jutott szülők előtt? Úgy tűnik, önök komolyan gondolják mindezt, hiszen a közoktatási törvény tervezett módosítása valóban tartalmazza a titoktartási kötelezettséget, és nincs utalás arra, hogy ez ne érintené a pedagógus-szülő kapcsolatot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is szülő, önnek is van gyermeke. Kérem, válaszoljon nekem őszintén: mit várna el ön egy pedagógustól, ha - ne adja Isten - egy nagyon barátságos drogkereskedő, egy megtévedt díler rávenné a gyermekét egy marihuánás cigaretta közös elszívására? Azt tartaná helyesnek, hogy gyermeke drogfogyasztását eltitkolja ön előtt? Mit várna el gyermeke tanárától, ha kiderülne: gyermeke kábítószert osztogat osztálytársainak? Azt tartaná helyesnek, ha ez titokban maradna ön előtt? Ha tanár lenne és komolyan venné a hivatását, képes lenne-e arra, hogy egy ilyen súlyos problémát elhallgasson az önre bízott kisdiák szülei elől? Kinek a pártján állnak önök? A gyerekekén, szülőkén, pedagógusokén bizonyosan nem. De akkor kiknek az érdekeit képviselik önök? Sajnos kevés variáció maradt.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 137 2003.04.14. 1:01  108-111,128-139

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A személyes hangú válaszrészt köszönöm. Egyébként pedig azt gondolom, hogy ebben a fontos kérdésben ne beszéljünk mellé, ne jogászkodjunk. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Pontosan erről van szó!)

Még egyszer úgy teszem fel a kérdést mint apa, akinek a legfontosabb a gyermeke, és azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Azt gondolom, alkotmányos kötelességem, jogom megtudni azt, ha a gyermekemmel valami történik az iskolában, ha valami baj éri, és ez ugyanúgy a többi szülőnek is alkotmányos joga. Mint pedagógus pedig kötelességemnek érzem a tájékoztatást.

Azt nem értem, államtitkár úr, hogy kitől akarják önök megvédeni a gyermekeket: a szüleiktől? Azt gondolom, ez abszurd és ostobaság. Egyértelmű választ kérek öntől: igen vagy nem? Ha egy gyermekről kiderül, hogy drogot fogyaszt az iskolában, kap-e erről a szülő tájékoztatást?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 171 2003.05.06. 12:50  168-385

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! 2000-ben, 2001-ben még azt vártam és azt láttam, hogy a XXI. század iskolája a nevelés és az oktatás egyensúlyára építő, gyermekközpontú iskola lesz; olyan magyar iskola, ahol az oktatás nem válik öncéllá, ahol az iskola nem a tankönyvről, nem a tantervről, nem a pedagógusról szól, hanem mindig csak a gyerekről. A jó tanterv, a jó tankönyv, a jó pedagógus nem a gyermekeket kényszeríti igazodásra egy jól-rosszul képzett normához, hanem maga alkalmazkodik a gyermekek lehetőségeihez, érdeklődésükhöz, eltérő fejlődési ütemükhöz. Olyan magyar iskolát vártam a XXI. századtól, amelyben az iskola világa nyugodt és kiszámítható építkezés terepe.

 

 

(16.50)

 

 

Azt gondolom, hogy jó úton haladtunk. A polgári kormány '99-ben módosította a közoktatási törvényt, melynek legfőbb elemei az esélyegyenlőség biztosítása, a 8 osztályos általános iskola és az általános iskolára épülő gimnázium, az úgynevezett 8+4-es iskolarendszer megszilárdítása volt. 2000-től átfogó közoktatási mérési-értékelési rendszer kiépítése kezdődött meg, és elindult a Comenius 2000 minőségfejlesztési program. Az esélyegyenlőség biztosításának egyik elemeként új tantervi szabályozás lett kidolgozva, bevezetésre került a kerettanterv.

Még mindig a polgári kormány idején, 2001 végén az Oktatási Minisztérium megbízásából készült a felnőtt lakosságot és a pedagógusokat reprezentáló Tárki-felmérés, mely szerint a közvélemény elégedett volt az Oktatási Minisztérium tevékenységével, és úgy ítélték meg a magyar polgárok, hogy a tárca, a kormány az esélyteremtés, az oktatás színvonalának és anyagi helyzetének javítása terén lényegesen többet tett, mint elődje, a Horn-Kuncze-kormány. Sőt, már a 2002-es kormányváltás után, 2002 őszén a Szonda-Ipsos által végzett kutatás tapasztalatai megerősítették a Tárki eredményeit, a vizsgálatokból kiderült, hogy a megkérdezettek többsége elégedett az oktatással. Egyetértés alakult ki a társadalomban az iskolaszerkezet, a tantervi szabályozás, a diákhitel, a felsőoktatás bővítése területén. Az emberek elégedettek voltak a polgári kormány oktatáspolitikájával, és a megkezdett fejlesztések folytatását várták.

Magyar Bálint és a szociálliberális kormány persze gondosan hallgat erről a felmérésről. Hiszen semmi nem indokolja az iskolaszerkezeti váltást, a totális tantervi reformot, a várható pedagóguselbocsátást.

Tisztelt szocialista Képviselők! Az önök választási programjában nem szerepelt a 8 osztályos általános iskola szétverése, az új tantervek elkészítése, az, hogy minden negyedik szaktanár feleslegessé válik majd az 5-6. évfolyamon. Persze ez, hogy nem szerepelt a választási programban, nem menti fel önöket a felelősség alól, mert önök csöndesen, sőt, néha lelkesen asszisztálnak egy olyan liberális oktatáspolitikának, amely egyszer már megbukott 1994 és '98 között. De már megbukott Nyugat-Európában és Észak-Amerikában is. Önök görcsösen ragaszkodnak az egyszer már széles körben elutasított reformkísérlethez, ahelyett, hogy a valódi értékeket közvetítő, nyugalmat és tiszteletet sugárzó közép-európai iskolához ragaszkodnának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Már a törvénymódosítás beterjesztése időzítésének körülményeire is azt kell mondjam, hogy ügyes megoldás volt. A módosítás első változata akkor jelent meg, amikor a téli szünet elkezdődött, és tartott a karácsonyi ünnep. A módosítás zárószavazására pedig akkor kerül majd sor itt a parlamentben, amikor a legtöbb iskola már a tanévzáró ünnepélyen is túl lesz, tart a nyári szünet, és így az intézmények majd tanévkezdéskor szembesülhetnek a jogszabályváltozással.

Nem nevezhető korrektnek az sem, hogy a tárca elképzeléseinek lényeges elemei háttérben maradnak. Gyakori a kifejezett titkolózás, miközben részletkérdések nagy nyilvánosságot kapnak. Ilyen részletkérdés például a buktatás, évismétlés és a házi feladat ügye. Ezek, bár pedagógiailag fontos kérdések, de elterelték a figyelmet a valódi szándékról: a totális iskolaszerkezeti változásról és a pedagógus-állásvesztésről. Bár Magyar Bálint makacsul tagadja ezt a szándékot, világosan látszanak azok az összehangolt lépések, amelyek az általános iskola utolsó két évfolyamának először a tönkretételét, majd leépítését célozzák, miközben máris növelik a középiskolai évfolyamok számát. A közoktatási törvény közzététele után egyértelmű, hogy ismét a 6+4+2-es rendszerre kívánják átállítani a magyar közoktatást.

Az első drasztikus lépésük az volt, hogy nem adták meg a megemelt közalkalmazotti bérek fedezetét az intézményfenntartóknak. Erre az önkormányzatok iskolabezárással, pedagóguselbocsátással válaszolnak. A községi önkormányzatok számára az anyagi ellehetetlenülés csapdájából az egyik kiút, ha leépítik felső tagozataikat vagy annak utolsó évfolyamait. Ezek a települések, amelyeket a kormány nem kevés arroganciával életképtelennek mond, kénytelenek lesznek elküldeni felső tagozatos tanáraikat.

Ugyanezt a célt szolgálta az, hogy felső tagozaton összességében heti 10 órával csökkentik a tanulói óraszámot. Pontosan tudják azt is, hogy a kis óraszámú tantárgyak tanárainak megtartása már az elmúlt években is növekvő gondot jelentett. Ezt tovább súlyosbítja az osztályok létszámának csökkenése. Ha az oktatási tárca tervei megvalósulnak, akkor sok helyen már a magyar- és a matematikatanárok foglalkoztatása is nehézségekbe ütközhet, hiszen őket szorítják ki az 5-6. évfolyamról, az alapkészségek fejlesztésére való alkalmatlanságuk ürügyével.

Kétségünk nem lehet, hogy a tervezett új NAT mellett alkalmazható óratervek több tantárgy pedagógusainak sorsát is megpecsételhetik a felső tagozaton. A pedagógus-szakszervezet becslése szerint 4-5 ezer fő közé tehető az elbocsátások száma, és ebben még csak a tanulói óraszámok csökkentése van benne, akkor még nem volt ismert a szaktanárok kitiltása az 5-6. évfolyamról. Ez újabb körülbelül 10 ezer főt jelenthet, miközben ezzel ellentétesen Magyar Bálint 10 ezer új pedagógus-álláshelyről beszél. A törvénymódosítás a pedagógusok foglalkoztatottságának csökkenését, a tanári képzettség alkalmatlanságát vetíti előre.

A saját tanító megtartása 5-6. osztályban a jól haladó gyerekek számára egyáltalán nem indokolt. Tehetségük kibontakoztatásához, fejlődésükhöz a szakos tanítás mindenképpen szükséges. Az alapfokú nevelés 6 évfolyamra kiterjesztett alapozó szakaszát nehéz csupán azzal indokolni, hogy az eddigi négy év kevés a szövegértés megalapozásához. A 6 évfolyamos alapozás a színvonal csökkenését jelenti hosszabb távon.

Az 5. osztályban tanító alsós pedagógus 25-40 százalékát taníthatja a tantárgyaknak. Ez nem biztosítja az óraszámát. Mit fog csinálni a fennmaradó óraszámban? Áttanít a párhuzamos osztályba? Akkor hol van az indokként megfogalmazott folytonosság? De mi lesz, mondjuk, egy történelemtanárral? Végezze el a tanítóképzőt, hogy taníthassa azokat az ötödikeseket, akiket eddig jogosan a diplomája, főiskolai oklevele alapján taníthatott? Sok a megválaszolatlan kérdés.

Mint ahogyan nem kaptam választ, illetve egymásnak ellentmondó válaszokat kaptam a titoktartási paragrafus ügyében. A törvényjavaslat szerint a pedagógust titoktartási kötelezettség terheli. Ez azt jelenti, hogy ha a gyerek drogot fogyaszt vagy terjeszt az iskolában, ezt a pedagógus még a szülőnek sem mondhatja el. Április 14-én megkérdeztem Hiller István államtitkár urat azonnali kérdésben, aki akkor azt válaszolta, hogy igen, egyértelműen válaszol: a szülőt tájékoztathatja a pedagógus. Az írott törvénymódosítás azonban ezzel ellentétes, hiszen kategorikusan tiltja ezt. Sőt, a bizottsági ülésen, amikor a törvényjavaslat általános vitája zajlott, a közoktatásért felelős helyettes államtitkár is olyan egyértelmű választ adott, amely nem teszi lehetővé a szülő tájékoztatását.

Egyértelmű választ várunk: valóban a szüleiktől akarják megvédeni a gyermekeket? Ez abszurd, ostoba és embertelen. Alkotmányos aggályokat is felvet, hiszen ellentmond olyan jogszabályoknak, amelyek a gondviselő felelősségét hangsúlyozzák, s amelynek nem tud megfelelni ilyen feltételek mellett. A javaslat ellentétes a jelenleg hatályos oktatási törvény szellemével is, amely a szülő- és pedagógusjogok és -kötelességek tárgyalásakor egyértelműen az együttműködést írja elő. A javaslat ellentétben áll a napi gyakorlattal is, ahol az elmúlt évek változásainak következményeként egyre szorosabb együttműködés alakult ki a szülők és a pedagógusok között.

Tisztelt Ház! A törvénymódosítás foglalkozik több olyan területtel, melyek döntő többségükben semmilyen problémát nem vetnek fel a mindennapi életben. Felesleges talán törvényi szinten szabályozni például a tornameznek vagy a tornanadrágnak a színét. Ugyanakkor számos olyan fontos dolog van, ami kimaradt a törvényből.

Csak felsorolás szintjén, mi az, amivel foglalkozni kellett volna: foglalkozni kellett volna pedagóguspolitikával, a bér- és szakmai karrier lehetőségével, a pedagógus munkaterheléssel, a pedagógus életpályával.

 

(17.00)

 

Foglalkozni kellett volna az iskolai középvezetés újjáépítésével, osztályfőnökök, munkaközösség-vezetők pótlékával és megbecsülésével. Foglalkozni kellett volna minőségbiztosítással és minőségpolitikával. Foglalkozni kellett volna tankönyvpolitikával. Nem az alsó négy évfolyammal van a baj, tisztelt képviselőtársaim, hanem a gyerekek életkorához sokszor nem alkalmazkodó, feldolgozhatatlan tankönyvekkel; és foglalkozni kellett volna kistérségi együttműködéssel és a falusi iskolák életben maradásával.

Összegezve, a közoktatási törvény módosítása olyan megoldásokkal igyekszik orvosolni a javítandó területeket, amely nem őrzi meg az oktatás többi területén meglévő előnyöket. Néhány indokot elegendőnek ítél azokhoz az alapvető változásokhoz, amelyek gyerekek, családok, pedagógusok életesélyeit ronthatja. A sok szabad időt, kevés tananyagot biztosító oktatási elképzelések hosszabb távon kulturális hagyományainkat leépítik, a nemzet szellemi lehetőségeit korlátozzák. Végül is lehet, hogy ez a szociálliberális kormányzat igazi célja - nem kellenek gondolkodó polgárok. Röviden jellemezve ez a törvényjavaslat, mint ahogy a bizottsági ülésen is elmondtam, és sajnálom, hogy ez a meghatározás nem tőlem származik, egy zavaros liberális katyvasz. Valahogy úgy néz ki, hogy aki elsétált Szüdi János szobája előtt és valami ötlete volt, az beírásra került, és így készült el ez a 74 oldalas módosítás.

Azt kérem az előterjesztőtől, hogy vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, mert ez a módosító javaslatok százaival sem hozható rendbe.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 195 2003.05.06. 1:55  168-385

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is Szabados Tamáshoz szólnék, az oktatási bizottság elnökéhez, mert vezérszónoklatában örömmel közölte a tisztelt Házzal, hogy a lineáris oktatás biztos elfogadható az ellenzéknek, hiszen nem esett róla szó. Nos, ez nem igaz, mert elhoztam az oktatási bizottság jegyzőkönyvéből azt a részletet, amikor ezzel kapcsolatban jeleztem, hogy mi ezzel nem értünk egyet, és tulajdonképpen a lényege ugyanaz volt, amit az előttem szólók már elmondtak, hogy tízéves tanulónál nyugodtan lehet beszélni Leonidas hős spártai királyról, de nem lehet beszélni Arisztotelész vagy Platón filozófiájáról.

Viszont a törvényjavaslatban az van, bármennyire is mondják önök azt, hogy ez a gyakorlatban nem így fog történni, hogy nem kell kétszer megtanulni ugyanazt. Ez alkalmazható bizonyos tantárgyaknál, vannak olyan képességfejlesztő tantárgyak, amelyek ma is lineáris szerkezetűek, és úgy lépdel tovább az ismeretanyagban a tanuló, viszont vannak olyan lexikális ismeretek és olyan tantárgyak, amelyek spirális szerkezetűek, és bizony-bizony mindig vissza kell térni az ismétléssel a folyamatos bővítésre.

Amit Molnár képviselő úr mondott, hogy nem kell a kerettanterveket majd újraírni, meg lehet használni majd a régi kerettantervet, csak nem kötelező, ez nem igaz, mert ha ez elfogadásra kerül, akkor az összes kerettantervet vagy ki lehet dobni, vagy újra lehet írni.

A képviselő úrtól azt szeretném kérni, szép beszédű Szabó Zoltán képviselő urat még megszólítom, mielőtt elhagyja a termet, mivel én Tőkéczki László nevét nem ejtettem ki a Házban, olyan szavakat, olyan kifejezéseket, amiket nem mondtam, ne adjon az én számba.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 239 2003.05.06. 1:56  168-385

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem farizeus módon szavaztuk meg a közalkalmazotti béremelést, hiszen 2002 őszétől 2002 végéig az a pénz rendelkezésre állt a költségvetésben. Minden bizonnyal tudják, hogy a kassza nem volt üres. Minden önkormányzat az utolsó fillérig megkapta azt a közalkalmazotti bért, amit 2002 utolsó három hónapjára szeptember 1-jétől kimutatott. A probléma az idei évvel van. Más kérdés az, hogy bár a pedagógus béremelést megszavaztuk és őszinte szívvel tettük ezt, de másképp gondoltuk volna, a pedagógus életpályamodell bevezetésével. Az eredeti alapfelszólalásomban céloztam arra, hogy hiányzik az intézményekben a középvezetői réteg, akiket most lasszóval kell fogni, mert bruttó 2, 3, 4 ezer forintért nagyon nehéz munkaközösség-vezetőket meg osztályfőnököket találni. Tehát a pedagógus életpályamodell bevezetése ennyivel lett volna több a közalkalmazotti béremelés eddigi végrehajtásánál.

Minden képviselőtársam elmondta, és tökéletesen igazuk van, a bérhitelpályázat úgy lett kiírva, hogy mindössze csak 186 önkormányzat tudott hozzáférni 2,6 milliárd forint értékben. Önök boldogan elmondhatják, na ugye, elég volt a 3 milliárdos alap, szemben azzal a 70 milliárddal, ami az ÁSZ kimutatása szerint hiányzik. Az önkormányzati törvénnyel ellentétes az, amikor megcímkéznek saját bevételeket - súlyadót, személyi jövedelemadó-visszatérítést - azzal, hogy ezt tessék az oktatásra fordítani.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 271 2003.05.06. 1:29  168-385

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Most már több kormánypárti képviselőtársamat végighallgatva engedjék meg azt nekem, hogy két pozitívumot, amit önök kihagytak a törvényjavaslatból, én ellenzékből elmondhassam. Az egyik úgy pozitívum, hogy, hála istennek, kimaradt a törvényjavaslatból, a másik pedig benne van. Nos, a számomra fontosabbik, a magyarországi kisebbségekre vonatkozó rész, mégpedig a kisebbségi oktatásra vonatkozó rész, amelyről úgy gondoljuk, hogy időszerű és szükségszerű ennek a szabályzása és a támogatása. Ez egy kétharmados rész, és a törvényjavaslatnak ezt a részét támogatni fogjuk ellenzékből is.

A másik, amire céloztam, hogy kimaradt a törvényjavaslatból, az első benyújtott törvényjavaslatban, illetve az első közzétett törvényjavaslatban a finanszírozásnál az szerepelt, hogy a normatíva nem lehet kevesebb az előző évinél. Ad absurdum ez azt is jelenthette volna, hogy ugyanannyi, mint az előző évben, tehát ez az iskolafenntartók terheit konzerválta volna évekre, legalábbis a lehetőség benne volt. Annak nagyon örülünk, hogy ellenzéki nyomásra végül is ez kikerült, és megmaradt az eredeti verzió, így legalább a 2003-as ráfordításokat, legalábbis annak egy jó részét 2005-ben majd az iskolafenntartók a normatívákon keresztül meg tudják kapni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 287 2003.05.26. 9:37  284-484

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első szakaszban három témakörhöz szeretnék hozzászólni, illetve a beadott módosító javaslataink mellett érvelni. Az első téma az alapfokú oktatás szakaszolása, a második a tanítók megjelenése kötelezően 25-40 százalékban az általános iskola ötödik-hatodik évfolyamában, tehát a nem szakrendszerű oktatás, illetve a harmadik témakör a kerettanterv kötelező voltának az eltörlése.

Az ajánlás 13. pontjában benyújtott módosító javaslatom tulajdonképpen eltörölné a kormány által benyújtott paragrafust, a közoktatási törvény 8. § (3) bekezdését. Ez vonatkozik a szakaszolásra is és az ötödik-hatodik évfolyamban a nem szakrendszerű oktatásra is. A bizottsági ülésen is elhangzott részünkről - de tulajdonképpen kormánypárti részről is -, hogy ez a szakaszolás és a szakaszok elnevezése vitatható. Részünkről az is elhangzott, hogy szakmailag is súlyosan vitatható ez a felosztás. Az, hogy az első és második évfolyam bevezető vagy a harmadik-negyedik évfolyam kezdő szakasz, akár el is fogadható, az azonban abszurdum, hogy a tíz-tizenegy-tizenkét éves gyermekekre vonatkozó ötödik-hatodik évfolyam alapozó szakasz lenne. Ez enyhén szólva is vitatható, hiszen egyáltalán nem ott kezdődik az alapkészségek alapozása és az ismeretátadás. Ezzel a törléssel, ezzel a módosító javaslattal az eredeti törvényszöveg maradna érvényben.

 

(20.50)

 

Érvelésként a minisztériumtól szakmailag elfogadható indokokat nem kaptunk arra nézve sem, hogy az alapozó szakaszt miért kellene így megnyújtani.

Tulajdonképpen szerintünk ez egy burkolt iskolaszerkezet-váltást is jelent, mind a szakaszolás is, mind pedig az is, hogy tanítók jelennek meg az 5., 6. évfolyamon, illetve a pedagógusfoglalkoztatást is jelentősen megváltoztatja. Mindezek következménye szerintünk az iskolahálózat szűkítése, illetve megjelenik burkoltan ebben az is, hogy a kistelepülések felzárkóztatása már egyáltalán nem fontos, semmiféle törekvés nincs ebbe az irányba, inkább a kistelepülések visszafejlesztésére. Ha ehhez még hozzáveszem az elmúlt napok híreit, azt, hogy a postai hálózat is megszűnik a kistelepüléseken, azt, hogy vasúti szárnyvonalak szűnnek meg, így a kistelepülések elérhetetlenné válnak, emellett majd a hatosztályos elemi iskola válik majd általánossá, akkor - azt gondolom - beigazolódnak a miniszterelnök egy évvel ezelőtt elhangzott szavai az életképtelen településekről, és megkezdődhet a falurombolás.

A 14. pontban a képviselőtársaimmal ugyanebben a témakörben azt a módosító javaslatot nyújtottuk be, amely a szakaszolást ugyan változatlanul hagyná, ugyanakkor eltörölnénk a kötelező tanórai foglalkozás időkeretében 25-40 százalékban a nem szakrendszerű oktatást. A pedagógus-szakszervezetek is jelezték, hogy miután a törvényjavaslat elfogadása esetén minden negyedik, ma felső tagozatban, ötödik, hatodik osztályban tanító szaktanár feleslegessé válna, így jelentős, több ezres pedagóguselbocsátással is lehet számolni. Tiltakoznak a nyolcosztályos gimnáziumok is, akiknek most tanítók után kell nézniük, hogy ezeken az évfolyamokon a törvénynek meg tudjanak felelni. Ezt a szándékot, hogy miért van szükség erre, semmilyen mérés és kutatás nem támasztja alá. A miniszter és önök a PISA-felmérésre hivatkoznak, ugyanakkor nehezen értelmezhető, hogy ha valóban olyan rossz eredmények születtek, ha valóban a szövegértő olvasás olyan gyenge eredményeket mutat, bár egy teljesen más korosztályban, a 15 éveseknél, és ha rosszul dolgoznak az alsó tagozaton, akkor vajon miért kellene azt az alapozó szakaszt még megnyújtani. Miért kellene a rosszat megnyújtani? - teszem fel a kérdést önöknek, tisztelt kormánypárti képviselők. Inkább a tankönyveket, a taneszközöket, a hatásfokot, a módszert kellene megvizsgálni, ha valóban hiba van ezen a területen, ott kellene javítani, nem pedig hosszabb időszakra kitolni a képzést.

A 17. pontot is sok vita érte. Itt a törvényjavaslat arról szól, hogy az iskolai nevelés-oktatás általános műveltséget megalapozó szakaszán belül az egyes iskolai évfolyamok tananyagai és követelményei folyamatosan egymásra épülnek. Ezzel a szöveggel nincs is semmi baj. A probléma a mögötte lévő szándékkal van. A probléma a törvény indoklásában rejlik, ahol leírták azt, hogy mostantól kezdve nem kell mindent kétszer megtanulni. Ez bizonyos tantárgyakra igaz lehet, bizonyos tantárgyaknál pedig - úgy gondoljuk - nem alkalmazható. Persze, logikus a lépés, mert ha elfogadásra kerül az alapozó szakasz megnyújtása, időzavarba kerül a magyar közoktatás, tehát valóban nem lehet bizonyos tantárgyaknál bizonyos témakörökre, bizonyos időszakokra még egyszer visszatérni.

A bizottsági vitában is többször elmondtuk, hogy ma is vannak olyan tantárgyak, amelyek lineáris szerkezetűek, ilyen például az idegen nyelv oktatása vagy a matematika, ahol nem kell mindig visszatérni az alapokhoz. Viszont vannak olyan tantárgyak, mint például az irodalom vagy a történelem, ahol életkornak megfelelően bizony egyes történelmi időszakokat vagy irodalmi korszakokat az életkornak megfelelően újra elő kell venni. Ha a linearitás ilyen módon értelmezhető a törvénymódosítás eme paragrafusa mögött, akkor mi ezt nem tudjuk elfogadni.

Az ajánlás 20. pontjában javasoltuk kivenni a kerettantervi ajánlás címszó alól azt, hogy a kerettanterv foglalkozzon az iskolai egészségfejlesztéssel, fogyasztóvédelemmel, környezetvédelemmel. Fontos feladatok ezek, de miért pont csak ezek? Lehetne a sort szinte a végtelenségig bővíteni, vagy akár ezeket ki is lehetne hagyni. Ez így, ebben az állapotban nem más, mint a törvény szétírása.

Az ajánlás 21. pontjában szintén törlést javasoltunk, mégpedig annak elhagyását, hogy a nemzeti alaptanterv végrehajtását az oktatási miniszter által kiadott kerettantervek segítik. Két dolog indokolja: egyrészt 2003-tól nem lesz olyan NAT, amely szabályozó erővel bír; többszörösen elfogadhatatlan ez a módosítás, ennek az életbe léptetése, mert bár tulajdonképpen önök sokat bírálták a kerettantervet azzal, hogy központi tanterv és utasítás fog életbe lépni, de vajon ez micsoda, hogy az oktatási miniszter által kiadott kerettanterveket lehet igénybe venni, ha az intézmények nem hajlandók hét éven belül most már harmadszor is új helyi pedagógiai programot és helyi tantervet elkészíteni.

Az ajánlás 24. és 25. pontjában leadott módosító javaslataink is egyrészt a kerettanterv megtartását ajánlják. Az önök által benyújtott rész helyébe javasoljuk azt, hogy mit tartalmaz a nemzeti alaptanterv, és mit kell hogy tartalmazzon a kerettanterv. A kerettantervnek önök most ezzel a törvényjavaslattal azt az esélyt sem adták meg, hogy végigérjen a rendszeren, és hogy megnézhessük az eredményét. Úgy gondoljuk, hogy a kerettanterv kötelezőségének fenntartása indokolt, mert - még egyszer szeretném elmondani - a NAT jelenlegi formájában nem alkalmas a kerettanterv kiváltására, különösen azért, mert az egyes iskolatípusokra nem ad külön szabályozást.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 307 2003.05.26. 1:21  284-484

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék reagálni a Szabó Zoltán képviselő úr által elmondottakra kerettanterv-témakörben. Valóban, én a kerettanterv mellett érveltem, annak az életben tartása mellett érveltem, mert '99 óta, amikor a törvényt módosítottuk, azóta hiszem és vallom, hogy a kerettanterv szolgálja az esélyegyenlőséget a magyar közoktatásban. A NAT pedig nincs olyan állapotban, hogy a kerettanterv helyett egy szabályzó szerepet töltsön be, különösen úgy, hogy ez a '96-ot követő egy-két évben már meg is bukott, és kiderült róla, hogy nem működőképes.

Ön azt mondja, hogy a kerettantervet, ami jelenleg érvényben van, nyugodtan lehet majd a későbbiekben is használni. Ez egész egyszerűen nem igaz, mert át kell írni pontosan az 5-6. évfolyamban történő nem szakrendszerű oktatás miatt. Hiszen a jelenlegi kerettanterv nem erre épül, és az egyik kulcseleme ennek a benyújtott törvényjavaslatnak: az 5-6. osztályban megvalósuló nem szakrendszerű oktatás, amelyről azt gondoljuk, hogy sem szakmailag nem elfogadható, sem pedig a pedagógusfoglalkoztatottság terén nem elfogadható.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 337 2003.05.26. 7:40  284-484

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A második szakaszban a közoktatási törvény személyi kört érintő részével szeretnék foglalkozni. Három fontosabb témakört látok ebben, amihez módosító javaslatot nyújtottam be vagy önállóan, vagy képviselőtársaimmal. A tanári foglalkoztatás problémájára szeretnék ismét kitérni, a pedagógusok kötelességével kapcsolatban volna egy módosító javaslatunk, illetve a pedagógiai felügyelővel kapcsolatban. Mindezek előtt azonban egy gyöngyszemre szeretnék kitérni, ami a tanulói kötelességekkel foglalkozik.

A törvényjavaslat azt mondaná, hogy a házirendben meghatározottak szerint a tanuló kötelessége, hogy közreműködjön az iskolai, kollégiumi közösségi élet szervezésével összefüggő feladatok ellátásában. Hogy ez miért gyöngyszem? Vegyünk egy életből ellesett példát, amikor egy iskolai vagy kollégiumi „ ki mit tud?ö-ot szerveznek, és azon valamely tanuló - egyébként a házirendnek megfelelően - részt vesz, megnézi azt, nem dobálja meg romlott paradicsommal vagy záptojással a rosszul szavalókat, esetleg még valami bűvészmutatványt elő is ad - viszont súlyos kötelességszegést követett el, hiszen nem vett részt a szervezői feladatokban. Ilyen elvárások még az úttörőmozgalom meg a KISZ idején sem voltak. Ilyet szabályozni a tanulói kötelességek között véleményem szerint abszolút felesleges.

Az ajánlás 42. és 43. pontjához kapcsolódik az is, ahol a szerzői és vagyoni jogokkal foglalkozik a törvény-előterjesztés. Azt gondolom - és ellenzéki képviselőtársaim is azt gondolják -, hogy a szerzői és vagyoni jogokat más jogszabályok megfelelően rögzítik. Egyébként itt is van utalás, például az őrzésnél a Ptk. 196. és 197. §-aira. Teljesen felesleges ezt itt rögzíteni, a megjelenítése indokolatlan. Ha mégis van olyan eset, ha vannak olyan iskolatípusok, ahol ez problémát jelent, akkor ezt ott, azon a szinten kell megoldani, és nem biztos, hogy ezt a közoktatási törvényben kell rögzíteni.

Egyébként mind a két gyöngyszem tipikus példája annak, hogy a törvény valószínűleg úgy született - mint ahogy azt a bizottsági ülésen is említettük -, hogy aki elsétált Szüdi János helyettes államtitkár úr szobája előtt, és valami ehhez hasonló az eszébe jutott, az bekerült a törvénybe.

Az 58. pontban szerepel az a nagyon fontos dolog, hogy a tanár mikor taníthat alsó tagozaton, illetve a tanár mikor taníthatja azokat az 5-6. osztályosokat nem szakrendszerű oktatásban, akikre egyébként eddig a diplomája szólt, hiszen itt azt írja a törvénymódosítás, hogy a tanár akkor taníthat, ha legalább 120 órás pedagógus-továbbképzés vagy szakirányú továbbképzés keretében elsajátítja ezeket az ismereteket, ami a 6-12 éves korosztály életkori sajátosságaihoz alkalmazkodik. Nos, ennek a szaktanárnak eddig a diplomája az ebből a korosztályból szólt a 10-11 éves korosztályra is. Úgy gondolom, ez alkotmányosan is, jogilag is erősen kifogásolható, hiszen eddig az állam által elismert, akkreditált felsőfokú oklevele és diplomája volt, és ezt most a törvénymódosítás megkérdőjelezi, és különböző kitételekhez köti az ő munkáját. Tulajdonképpen a jogbiztonságot is veszélyezteti ez a módosítás, mert most az állam kérdőjelezi meg azt, hogy az általa fenntartott felsőoktatási intézmények által kiállított diplomáknak milyen a minősége és a tartama. Innentől kezdve várhatjuk azt, más szakmáknál mikor jelenik meg, hogy a most elfogadott diplomákra egyik napról a másikra kimondjuk, hogy nem jogosítanak fel arra a munkavégzésre.

A 74. pontban módosító javaslatot adtunk be a pedagóguskötelességek szabályozására. Részünkről az általános vitában is - úgy gondolom, jogosan - sok bírálat érte a pedagógus-titoktartásra vonatkozó passzust. Úgy gondoljuk, valamilyen szabályozásra szükség van, elfogadjuk ezt, ha önök ennyire indokoltnak tartják, viszont nem ott, ahol önök eddig szerepeltették, hanem a pedagóguskötelességeknél, és más, megengedőbb formában. Mi bízunk a pedagógusban, kötelessége a személyes adatok tiszteletben tartása, ugyanakkor az a merev titoktartás, amely esetleg más szakmákban előírható, az itt nem alkalmazható, mert a pedagógiai munkában bizony szükség van arra a tudásra és információra, amelynek a pedagógus birtokában van. Tehát ez a merev titoktartási szabályrendszer nem írható elő. Különösen úgy nem, hogy a szülő elől szinte minden információt - illetve a törvény szövege szerint minden információt - el kell titkolni, és csak az igazgatón és a gyermekvédelmi hatóságokon keresztül juttathatja ezt el valahova a pedagógus, de pont annak a szülőnek nem mondhatja el a tudomására jutott információkat, akinek pedig alkotmányos kötelessége és joga a gyermekéről való gondoskodás.

Mi a jogszabályban tehát a pedagógus felelősségtudatára apellálunk, és az ő mérlegelésére bízzuk a titoktartást a pedagógus kötelességeinél.

Ebben a szakaszban utolsóként a foglalkoztatottak körére térnék ki, az ajánlás 279. pontjára, amely a nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott vezetők és alkalmazottak létszámára vonatkozik. Az itt szereplő kifejezés több más helyen is előfordul az előterjesztésben, ez pedig a pedagógiai felügyelő, és nemcsak mint kifejezés, hanem mint munkakör megnevezése is. Véleményünk szerint ez elfogadhatatlan. A kollégiumokban a pedagógiai munkát eddig kvalifikált szakemberek és pedagógusok végezték, ezeket most szakmailag lefokozzuk, felügyelőnek minősítjük őket, sokkal rosszabb foglalkoztatási feltételekkel a kollégiumi nevelő kollégáiknál és társaiknál. Ez a kollégiumokban folyó szakmai munka leértékelése.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 459 2003.05.26. 10:09  284-484

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita szabályait betartva az ajánlás 109. pontjához szeretnék hozzászólni. Itt a következő áll egyébként nagyon helyesen: a pedagógiai program jóváhagyása előtt a fenntartónak kötelező szakértő tevékenységét és véleményét igénybe venni. Ugyanakkor úgy folytatódik, hogy ha nincs a szakértői névjegyzékben olyan, ami az intézménynek megfelelő szakterület lenne, akkor olyan szakértőt, olyan pedagógust lehet alkalmazni, akinek öt év gyakorlata van. Erre én beadtam egy módosítást, hogy tíz év. Azt gondolom, hogy az az öt év olyan kevés időnek számít a pályán, hogy szinte még pályakezdő. Csodálkozom is azon, hogy ez a módosító javaslat nem nyerte el a tetszésüket.

Az ajánlás 81. pontjában szereplő módosító javaslatom - csak gyorsan végigszaladva a módosító javaslatokon a késői órára való tekintettel - a 9. évfolyam képzésére vonatkozik, ahol is az órakeret 40 és 25, tehát összesen 65 százalékát idegen nyelv és informatika oktatására lehet felhasználni. Ezt tulajdonképpen támogattuk is, a módosító javaslatom azonban arra vonatkozik, hogy ha ezt egy kicsit csökkentenénk, a 40 százalékot 30-ra, a 25 százalék informatikát 10-re, akkor a fennmaradó 60 százalékot talán érdemi előrehaladásra is lehetne használni - ez a módosítás másik fele -, tehát nemcsak a meglévő ismeretek szinten tartására, hanem nem válna a nyelvtanulás mellett feleslegessé még a fennmaradó idő, továbbhaladásra is mód lenne, de erről Révész Máriusz képviselőtársam is ejtett szót.

A 90. pontban jelzett rövidke módosításom tulajdonképpen egy stilisztikai vagy nyelvészeti módosítás, több más helyen is előfordul. Köszönöm szépen önöknek, hogy a bizottsági ülésen egy-két vesszőt és kötőjelet elfogadtak - kettőspontot már nem annyira - a módosításokból. Itt a következő a módosítás lényege: a fejlesztő felkészítés helyett - aminek szerintem semmi értelme - fejlesztő foglalkozás állna például a pedagógiai szakszolgálat feladatainál. Idegen a magyar nyelv fogalomhasználatától ez, hogy fejlesztő felkészítés, azt gondolom, hogy fejlesztő foglalkozásnak van értelme.

A 125. pontban tulajdonképpen visszaírnánk a kerettantervben meghatározott óraszámokat. Hosszasan vitatkoztunk az óraszámokról még a tavalyi év végén, amikor ez módosításra került, és azzal az indokkal, hogy a gyermekek mennyire túlterheltek, ott bevezetésre került egy óraszámcsökkenés. Akkor is elmondtuk mi többször, hogy az Oktatási Minisztérium szakmailag nem tudta ezt a túlterheltséget alátámasztani, illetve nem általános a tanulók túlterheltsége, hiszen azok a tanulók túlterheltek, akik szerencsés helyre születtek, és a településükön vagy a környezetükben alkalmuk van arra, hogy iskolán kívüli programokban, illetve különórákon részt vegyenek, vagy művészeti iskolába járjanak még délután, vagy sportoljanak. Ezek a gyerekek vagy például a nyolcosztályos gimnáziumba járók valóban túlterheltek, viszont például a kistelepüléseken élőknek nincs módjuk ilyen foglalkozásokra, ráadásul itt még elveszünk a kötelező órákból. Ugyanakkor ez volt az, amire a pedagógus-szakszervezet kiszámolta azt, hogy négy- és ötezer fő közé tették azoknak a pedagógus-álláshelyeknek a számát, amivel csökkenhet a pedagógusfoglalkoztatottság az óraszámcsökkenés miatt.

A 127. pontban szerepel - már sok bírálat érte - a játékos testmozgás bevezetése, amivel tulajdonképpen egyetértünk az eredeti fenntartásával, hogy legyen mindennapos testnevelés. Hogy ez testnevelési órán megoldott, vagy délutáni szakkör, foglalkozás, tömegsport, diáksportkör keretében, az egy más kérdés. De ez a játékos testmozgás, ami, ha az időjárási viszonyok engedik, akkor a szabadban, ha nem, akkor esetleg a zsúfolt, szűk folyosón naponta legalább 30 perc, amelyet 15 perces szakaszokra lehet bontani, és azt lehet órán is és a szünetből is elvenni, szóval, ez zűrzavaros, nevetség tárgya lesz, ez nem fog működni, bár a szándék alapvetően jó, de ezt nem így kell orvosolni.

A 149. pontban a szöveges minősítésről van szó, bár nem ehhez adtam be a módosítást, hanem ahhoz, hogy a szövegben több helyen szerepel, hogy nem kell értékelni, majd folytatódik tovább a mondat, hogy minősíteni. Ha ezt egy írásos minősítésnek vesszük, akkor rendben van, én viszont a szövegből kivettem, és javaslom kivenni az értékelést, hiszen a tanuló teljesítményét mindenkor kell értékelni, ez a pedagógia egyik legelemibb és nélkülözhetetlen része.

A 204. pontban szerepel az országos szülői érdekképviseleti tanács, amely a szülői szervezetekből delegáltakból, illetve az oktatási miniszter által kiválasztott három tagból állna.

 

(0.50)

 

Ezzel az a probléma, hogy ma Magyarországon nem működik legitim szülői szervezet, legalábbis olyan, amely pontos kritériumoknak felel meg. Így itt csak egy lehet a szándék, hogy egy miniszterhez szorosan kötődő szervezetet hoznak létre ismét, amely a minisztérium vagy a miniszter elképzeléseit legitimizálja. Azt gondolom, hogy amíg pontos definíciói nincsenek a szülői szervezeteknek, addig a jelenlegi helyzet, hogy a közoktatás-politikai tanácsban vannak szülők, megfelelő.

A 289. pontban, a vezetők és beosztott pedagógusok kötelező óraszámánál, amire Lezsák Sándor képviselő úr már célzott, a pedagógus-óraszámokról van szó, ahol is a munkáltató elrendelheti a pedagógus rendes munkaidején belül a munkakörére, beosztására vonatkozóan, hogy a kötelező órájánál többet tanítson. Tudom nagyon jól, hogy sok helyen probléma az, hogy a 200 órás túlórakeretet bizony időnként túl kell lépni, mert nincs kit beküldeni órára, és akkor törvényt szeg mind a munkáltató, mind az alkalmazott. Azonban azt gondolom, hogy így meghatározni, és lehetőséget adni arra, hogy korlátlanul lehessen elrendelni túlmunkát, és teljesen kizsigerelni a pedagógusokat, ez így elfogadhatatlan; különösen úgy, hogy igazából semmilyen törvényben szabott ésszerű felső határa nincs.

Erre vonatkozik a 290-es módosító javaslat is, amiben mi igyekeztünk ugyanezt a problémakört pontosítani, és tisztázni azt, hogy rendes munkaidőben, rendkívüli munkavégzés keretében a többletfoglalkoztatásnak milyen összefüggései vannak, időbeli maximumát rögzítettük, illetve az óradíj elfogadható mértékére is javaslatot tettünk.

A 298-as, erről az imént sok-sok vitát kiváltó titoktartási kötelezettségről pedig egyszerűen az a véleményem, hogy ezt így, ahogy van, ki kell venni a törvényből, és mint az előző szakaszban említettem, a pedagóguskötelességeknél kell ezt szabályozni, és a pedagógusra kell bízni bizony nagyon sok esetben annak a mérlegelését, hogy mi az, amit elmondhat a szülőnek, és mik azok az esetek, amikor azt a szülőnek nem szabad elmondani, mert elfogadható az is, hogy léteznek ilyen esetek.

Azt gondolom, hogy az egészben a gyermek a legfontosabb, és úgy gondolom, hogy Szabó képviselő úr, amilyen vehemenciával érvelt a saját javaslata, illetve az eredeti javaslat mellett is, ő azért könnyebben bele tud ebbe érezni mint szülő és apa, ha végiggondolja ezeket a példákat is, amiket felsorolt, ha ezek az ő gyermekeivel történnének, és nagyon remélem, hogy Gusztos képviselő úr is majd sok gyermekkel megáldva, az ő családja másképp fogja nézni a pedagógus-titoktartásra vonatkozó mostani javaslatot. Én ezt innen törölni javaslom, és azt javaslom, hogy szíveskedjenek elfogadni mindezt egy más formában a pedagóguskötelezettségeknél.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 481 2003.05.26. 4:25  284-484

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Mi támogatni fogjuk ezt a módosító javaslatot, amit a kilencedik évfolyam finanszírozására nyújtottak be. Ugyanakkor szeretném felhívni az önök figyelmét egy másik területre, ahol szintén a fenntartó önkormányzatok vagyoni helyzete fogja megszabni a működést, ez pedig az ajánlás 229. pontja, amelynek a lényege az, hogy az ingyenes szolgáltatások körében intézményen kívüli kulturális, művészeti, sport- vagy más foglalkozást, kirándulást, erdei iskolát a nevelési-oktatási intézmény költségvetésének terhére lehet tervezni - bizonyára találkoztak ezzel a módosító javaslattal.

Mi ennek a törlését javasolnánk, tudniillik a fenntartó hagyja jóvá a pedagógiai programot, és nagyon jól tudjuk, hogy a fenntartók legtöbbje - kivétel Százhalombatta vagy Tiszaújváros vagy még egy-két település - éppen a béreket tudja fizetni, és már a dologi kiadásokra is alig-alig futja, nemhogy még majd a felülvizsgált pedagógiai programokban elfogadják, mondjuk, a kirándulást meg az erdei iskolát, és hogy az intézmény költségvetésében ők ezt még biztosítsák.

 

(1.40)

 

Úgyhogy ennek az lesz a vége, hogy ezek nem fognak bekerülni a pedagógiai programba, a pedagógiai programok ki fognak ürülni, mint ahogy erre egyébként már most is van példa. Mindezek a tevékenységi körök át fognak kerülni a nem ingyenes kategóriába, amiről egyébként ez a bekezdés is rendelkezik. Ha nem ingyenes, akkor majd a szülői szervezet fogja meghatározni a maximális költséget, valami érdekes módon a diákönkormányzattal egyeztetve.

Ugyanakkor ez az egész tevékenység ilyenkor már a diákok számára nem kötelező, a pedagógusokat meg majd nem tudják megfizetni. Tehát ezt így itt szabályozni, azt gondolom, nem szabad. Eléggé nehezen értelmezhető az, hogy ez az erdeiiskola-program, amit a kormány meghirdetett, hogyan fog ehhez kapcsolódni, ha ugyanakkor törvényileg az önkormányzatok hatáskörébe vagy pénztárcájára bíztuk.

A következő módosító javaslat a 236. pontra vonatkozik. Javaslom törölni az ingyenes tankönyvellátásra vonatkozó részt, és helyébe egy új részt, ahol részletesen szabályoznánk a 2004-2005. tanévben a tankönyvellátás rendjét, amelynél különböző évfolyamokra, 1-4., illetve 5-8. és a 9-12. évfolyamon konkrétan meghatároznánk, hogy egy-egy tanuló milyen támogatásban részesülne. Hozzátenném, hogy minden tanulóra vonatkozik ez.

Medgyessy Péter volt az, aki személyes garanciát vállalt a tankönyvek ingyenessé tételére, mi ezzel a módosító javaslattal szeretnénk az ő segítségére lenni, hogy a szavahihetőségét megőrizze. A napokban volt nyilatkozata, hogy a száznapos, majd az újabb száznapos programban majdnem mindent teljesítettünk; de ez a továbbiakban nem lesz mindig így. Szeretném, ha a tankönyvügy és az ingyenes tankönyvellátás kivétel lenne a “nem lesz mindigö így alól, és talán ez teljesülne.

A 288. pontban, ami egy más számon szerepelt Rózsa Endre képviselő úrnál, azzal tökéletesen egyetértek, én hajszálra ugyanezt adtam be a kollégiumi nevelők óraszámánál, a 26-ról 24-re csökkentést. Egyébként is a kollégiumokban eléggé drasztikus változások lesznek, tehát ez az óraszámcsökkentés szinkronban áll a kollégiumi nevelők alkalmazásával.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 70 2003.06.02. 2:11  69-75

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az egyik kereskedelmi televízió híradója adott hírt arról, hogy egy kistelepülés, Krasznokvajda általános iskolájában megszorító intézkedéseket vezettek be a pedagógusok béremelése miatt: a bérpótlékok egy részét eltörölték, illetve minimálisra csökkentették a túlóradíjakat. Van olyan tanár, aki most kevesebb pénzt visz haza, mint a sokat hangoztatott történelmi jelentőségű béremelés előtt.

A helyzet nem egyedi. Nemrégiben e falak között is elhangzott, hogy egy győri iskolában a kirándulások maradnak el a megszorító intézkedések miatt. Más településeken ennél is rosszabb a helyzet, bezárják az iskolákat, bezárják az óvodákat. (Dr. Pető Iván: Hol?)

Az önkormányzatok lehetetlen helyzetéről árulkodik az is, hogy a polgári kormány által elindított és az új kormány által is folytatott “XXI. század iskolájaö programra kevesebb mint száz pályázat érkezett, közel tízezer intézményből ennyi, azaz egy százalék esetében tudták biztosítani a pályázathoz szükséges önrészt.

Ma már mindenki számára egyértelmű: a Medgyessy-kormány valójában nem emelte meg a pedagógusok illetményét, hanem megpróbálja felemeltetni azt az önkormányzatokkal. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) A fenntartók jelentős része azonban képtelen kigazdálkodni az ehhez szükséges forrásokat.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint elfogadható az, hogy a pedagógusok gyakorlatilag saját erejükből finanszírozzák a béremelést akkor, amikor lemondanak járandóságuk egy részéről?

Mit kíván tenni annak érdekében, hogy az önkormányzatok megkapják a béremelés fedezetét, és ne kényszerüljenek arra, hogy iskolákat zárjanak be vagy éppen megvonják pedagógusaik eddigi járandóságait?

Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a kormány tagjai saját erőből finanszírozzák száz százalékkal megemelt fizetésüket vagy annak legalább egy részét?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 74 2003.06.02. 1:13  69-75

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A három kérdés közül a legfontosabbra nem válaszolt, mégpedig arra, hogy mit kíván tenni ebben a helyzetben. Felsorolta ugyanazokat a válaszokat, amiket már eddig hallhattunk. Azt javaslom önnek, kérdezze meg, ne tőlünk, kormánypárti képviselőktől, akik egyben polgármesterek, egyben önkormányzati képviselők, megyei közgyűlések elnökei. Őket kérdezze meg, milyen helyzetben vannak ma az iskolafenntartók.

Azt gondolom, hogy az általam felhozott példa valóságos, és ez egy ténypélda volt. A kistelepülések különösen nehéz helyzetben vannak, mert vagy vérrel-verejtékkel fenntartják egy szem iskolájukat, vagy bezárják azokat. Ha ehhez hozzáveszem azokat a kormányzati intézkedéseket és terveket, mely szerint megszűnnek a postahivatalok, megszűnnek a vasúti szárnyvonalak és megszűnnek az iskolák, akkor ez, miniszter úr, falurombolás.

A stílussal és a hangnemmel kapcsolatban pedig csak annyit szeretnék önnek mondani, amit válaszában elkezdett, hogy ön ma a Magyar Köztársaság oktatási minisztere, viselje ezt méltósággal, ameddig teheti.

A választ nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 170 2003.06.02. 2:15  169-172

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A Cartographia Kft. fennállása óta fontos értéke a magyar művelődés és oktatás ügyének. A cég évtizedek óta látja el iskolai atlaszokkal, fali térképekkel az általános és középiskolákat, sőt, sokunk által használt autó- és turistatérképek, útikönyvek fémjelzik még tevékenységét. A felhalmozott szakmai tapasztalat, a jó minőségű, igényes kiadványok révén a hazai és a külföldi piacon egyaránt széles körű elismertséget szerzett cég nemzeti kincs, tevékenysége a gazdasági és a humán szféra számára alapvető közszolgálat.

Erről azonban az MSZP-SZDSZ-kormánynak más véleménye van. Az eddig állami tulajdonban lévő, az állam számára nyereséget termelő stratégiai fontosságú vállalat a látványos fejlődés, a kiváló gazdasági eredmények ellenére privatizáció előtt áll. A kormány az ÁPV Rt.-n keresztül a Forrás Vagyonkezelési és Befektetési Rt.-hez juttatta, ahol különböző más cégekkel úgynevezett „ salátacsomagbanö várja boldogulását. A terv szerint a csomagba tartozó részvényeket tőzsdei bevezetés után kárpótlási jegy ellenében értékesítik.

Érdekes kérdés, hogy a Medgyessy-kormány számára vajon miért felesleges egy kiváló szakembercsapattal, csúcstechnológiával, nyomdával, terjesztő hálózattal, piaccal rendelkező, nyereséges, kül- és belhonban egyaránt versenyképes állami cég. Nyilván, nem véletlen, hogy a HVG márciusban, majd a Figyelő áprilisban már cikkezett arról a gyanúról, mely szerint egy tömegesen kárpótlási jegyet vásárolt vállalkozócsoport már a spájzban van.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem gondolja-e, hogy önnek és az oktatási miniszternek elleneznie és nem támogatnia kellene egy ilyen kormányzati javaslatot?

Megalapozottak-e ön szerint a tekintélyes gazdasági lapok értesülései, azaz lehetségesnek tartja-e, hogy előre megfontoltan átjátsszák a kiadót egyes gazdasági érdekcsoportoknak?

Végül: kinek szánja a kormány a Cartographia Kft.-t?

Várom válaszát. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 194 2003.06.23. 2:14  193-196

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Oktatási Minisztérium honlapján olvasható, hogy a tárca intézkedéseket tervez a korrupció megelőzésére és a szakmai munka javítására. Mintha egy kicsit elkéstek volna ezzel az intézkedéssel. Így a jövőben belső szabályzat tiltja, hogy a köztisztviselők anyagi előnyt jelentő ajándékot fogadjanak el, a pályázatok kapcsán szigorítják az összeférhetetlenségi előírásokat, és szabályozzák a felső vezetői döntések jobb előkészítését. Furcsa gyanút vonnak ezek a minisztérium minden munkatársa köré, holott mindössze azok a tisztviselők vallottak szégyent, akik Magyar Bálinttal érkeztek, és Magyar Bálinttól nyerték vezetői posztjukat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdéseim a következők. Egy köztisztviselő részéről anyagi előnyt jelentő ajándék elfogadása belső szabályozás nélkül is törvénytelen. Az összeférhetetlenségek megszegése, a jogtalan haszonszerzés egyik módja szintén a jogba ütközik. A közpénzekkel való felelőtlen gazdálkodásra vallana, ha ennek Magyar Bálint eddig nem állta útját. Mi az oka, hogy épp számos, közfelháborodást keltő ügy kapcsán így adnak nyomatékot a törvénynek, holott a miniszter szerint nem történt törvénytelenség? A döntés-előkészítés szabályozásával kívánják biztosítani a szakmailag megalapozott döntéseket. Milyen felső vezetői döntés vagy annak elmaradása magyarázza ezt a lépést? Mi az oka a tárcánál dolgozó köztisztviselőkkel szembeni bizalomvesztésnek, amelyről ezek az intézkedések árulkodnak, bár eddig csak Magyar Bálint közvetlen munkatársainak felelőssége vált nyilvánvalóvá?

A Magyar Köztársaság minisztériumának honlapján tehát arról értesül az érdeklődő, hogy a jövőben elejét kívánják venni a belső korrupciónak és a szakmailag rossz döntéseknek. Önnek, államtitkár úr, mi lenne a véleménye egy tárca működéséről, amelyiknek internetes portálján ilyen intézkedések szükségességéről olvas?

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 58 2003.09.29. 3:13  57-63

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Droginformációs lapok címmel az önök által vezetett minisztérium minden középiskolába egy kiadványt küldött a diákoknak. Igazgatók jelezték a felháborodásukat, hogy tárgyilagos és pedagógiailag szakszerű tájékoztatás helyett a minisztérium a drogfogyasztás kiskátéjával környékezi meg a diákokat. Úgy látják, ez a kiadvány minden diákot potenciális drogfogyasztónak tekint, akinek nem árt, ha van egy kis információs füzet a zsebében, világossá téve azt, jó, ha nálad van, ki tudja, mikor támad kedved egy kis fűre, mikor kapnak el a rendőrök, akkor meg csak felütöd, és megnézed a büntetési tételt meg a jogaidat, és tudhatod: a tanár nem fecseghet.

Mi áll ebben a zsebkönyvben? A diákok pontos információt kaphatnak arról, mekkora az a drogmennyiség, amely esetében a törvény még lehetővé teszi a büntetés elkerülését. Egyszerűbben fogalmazva: hány darab ecstasy tablettát, hány gramm kokaint vagy heroint tarthat valaki magánál, illetve mire kell ügyelnie annak, aki marihuána termesztésére adja a fejét.

A diákok megtudhatják azt is, mihez van joga a velük szemben fellépő rendőrnek. Az Oktatási Minisztérium szerint jó, ha tudják, a rendőr nem kényszerítheti őket vizeletadásra, és segítségképpen elárulják azt is: a nagy mennyiségű folyadékfogyasztás gyorsítja a drogok szervezetből való kiürülését.

 

(14.20)

 

A pedagógusi titoktartási kötelezettség kapcsán a minisztériumnak nincs más üzenete, mint az, hogy a droggal visszaélők szabadon lélegezhetnek az iskolában. A pedagógus nem tehet feljelentést, nem tanúskodhat, mert a hallgatás foglya.

Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy tűnik, hogy ön és a kormány, amelynek ön a tagja, fontosabbnak tartja a drogfogyasztók, mint a droggal kapcsolatba kerülni sem akaró fiatalok védelmét. Önök a tűcsere-automaták üzembe helyezésére és a körültekintő drogfogyasztás és -terjesztés kvázi veszélytelenségére hívják fel a figyelmet, egy nyilván sok-sok millió forintba kerülő kiadványban - eközben a megelőzésről, a prevencióról hallani sem lehet.

Kérdéseim a következők: miért tekintik önök valamennyi magyar diákot potenciális drogfogyasztónak? Valóban azt gondolja, hogy a megelőzés helyett arra kell a hangsúlyt helyezni, hogy a körültekintő drogozáshoz adjon tanácsokat az Oktatási Minisztérium? Ön szerint erkölcsileg, pedagógiailag elfogadható-e a probléma tárgyalása a kiadványban: “ezek a büntetési tételek; ha bajba kerülnél, így úszhatod meg a legolcsóbban; kitől mire számíthatsz, jóra-rosszra egy rendőrségi, bírósági eljárás kapcsán?ö.

A kiadvány, államtitkár úr, 20 oldalas. Ennek alig a fele szöveg, a többi fotó. Kik és mennyiért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) készítették ezt a kiadványt? Ebből a pénzből hány drogkoordinátor képzését lehetett volna elvégezni?

Köszönöm a türelmüket, kérem államtitkár úr válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 62 2003.09.29. 1:08  57-63

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Ebben a kiadványban megelőzésről, prevencióról szó sem esik. Én azt gondolom, hogy az anyagi erőforrásokat inkább a megelőzésre és valóban a drogkoordinátorok képzésére kellene fordítani, és sajnálattal hallom, amit egyébként tudtunk is, hogy ez a képzés lelassult az utóbbi időben.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, minden erőforrást arra kellene fordítanunk mind az oktatásban, mind az oktatási intézményeken kívül, hogy a drogélmény helyett másfajta élményeket juttassunk a mai fiataloknak, legyen az a tanulás, a szórakozás, a művészetek vagy a sport területe, legyen az az iskolák falain belül vagy azokon kívül. Önnek mint az Oktatási Minisztérium államtitkárának elsősorban ezt kellene támogatnia.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ebben az ügyben a kellő szigor és a megelőzés híve, míg úgy látszik, önök az engedékenység (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és a kibúvás hívei. A választ nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 190 2003.10.06. 2:14  189-193

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben ismét a nemzeti alaptantervről zajló vita borzolta a kedélyeket.

A nyári szünetre időzítették a vitát, amelyet most, a vita érdemi megkezdése előtt villámgyorsan le is zártak. Ez ellen még az Országos Köznevelési Tanács is tiltakozott; az elmúlt napokban pedig tíz tekintélyes szakmai szervezet jelezte önnek az egyet nem értését a NAT kapcsán. Ennek ellenére ön, meglehetősen támadóan, kijelentette, hogy a további vitát értelmetlennek tartja, s azt szeptember végén egy konferencián lezárták.

A rendezvényen az MTI szerint a magyar demokrácia történetében példa nélküli esemény történt. Ön, a Magyar Köztársaság kinevezett oktatási minisztere idiótának és a pedagógushivatás folytatására alkalmatlannak minősítette azokat, akik az önétől eltérő szakmai véleményt fogalmaztak meg. Nyilvánvaló, hogy nem csupán a kormányzati kommunikációt megterhelő újabb nyelvbotlásról volt szó. A rendezvényen a pedagógusoktól és a szülőktől írásban kért, névvel ellátott kérdésekre ön és helyettes államtitkára megalázó és becsmérlő válaszokat adtak, pellengérre állítva, kigúnyolva és megfélemlítve ezzel a kérdező, vitázó pedagógusokat. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ez szégyenletes!) Ön azóta sem kért bocsánatot.

Miniszter Úr! A magyar politikai közélet hangneme sajnálatosan eldurvult. E dicstelen folyamatban ön eddig is komoly szerepet vállalt. Az azonban mindeddig példa nélkül álló, hogy egy miniszter az általa vezetett tárca felügyelete alá tartozó intézményekben dolgozókat becsmérelje, megalázza és megfélemlítse.

Fenntartja-e állítását, hogy azok, akik nem értenek egyet önnel, idióták és méltatlanok arra, hogy pedagógusként dolgozzanak? Ön szerint méltó-e a Magyar Köztársaság oktatási miniszteri székére az, aki ilyen hangot üt meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) pedagógusokkal, szülőkkel szemben?

Tisztelettel várom válaszát. Köszönöm az elnök úr türelmét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 153 2003.10.20. 2:12  152-155

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten áldását adta az új Nemzeti alaptantervre az Országos Köznevelési Tanács. A vita tehát látszólag lezárult, mielőtt még elkezdődhetett volna.

Aligha tévedünk azonban nagyot, ha azt állítjuk, most kezdődik csak igazán a vita. Különösen azért, mert a hírek szerint az OKNT döntése meglehetősen furcsa körülmények között született. A tanács tantervi bizottsága ugyanis igen súlyos kritikákat fogalmazott meg a tervezettel szemben. Az MTI és a Magyar Nemzet pedig arról számolt be, hogy több tag esetében joggal kérdőjeleződik meg a pártatlanság, egyes esetekben felmerül az összeférhetetlenség gyanúja is.

Tisztelt Miniszter Úr! Megfelel-e a valóságnak, hogy az OKNT illetékes szakbizottsága súlyos kritikát fogalmazott meg a tárca javaslatával szemben? Megfelel-e a valóságnak, hogy az OKNT elnöke, Loránd Ferenc, és legkevesebb további három tagja, Báthory Zoltán, Liskó Ilona és Horn György bizonyíthatóan részt vett valamelyik kormányzó párt választási programjának elkészítésében? Megfelel-e a valóságnak, hogy a tanács tagjai közül az említetteken kívül többen szorosan kapcsolódnak valamelyik parlamenti párt szakértői csoportjához? Megfelel-e a valóságnak, hogy az OKNT két tagja, Báthory Zoltán és Horn György egyúttal a NAT-bizottságnak is tagja, azaz saját munkájukról szavaztak? Megfelel-e a valóságnak, hogy Báthory Zoltán és Horn György a NAT-bizottságban való részvételért anyagi ellenszolgáltatásban részesült? Ha igen, milyen összeget fizettek ki számukra? Szabályozza-e valamilyen módon az OKNT az összeférhetetlenséget? Ön szerint nem kérdőjelezi-e meg az OKNT döntésének szakszerűségét és pártatlanságát, hogy olyanok is szavaznak, akiknek pártkötődése nyilvánvaló, illetve akik összeférhetetlenek, mert saját munkájukról mondanak véleményt?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 68 2003.10.27. 2:53  67-73

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az Iskolakép című lap a furcsa pedagógia lapja, támogatója az Oktatási Minisztérium, kiadója pedig a minisztérium egyik intézménye. A lap pályázatot hirdetett meg a nyár végén. Ahogyan a pályázat hirdetésében fogalmaztak: “Célunk az iskolák és a tanárok lejáratása, ahogy ezt a portás néni mondaná, vagy némileg pontosabban: egy kis zsebtükör ravasz elhelyezése a rémesen maszatos, amúgy rettenthetetlen, noha jobb sorsra érdemes osztályfőnökök és társaik keze ügyében.ö

Az oktatási tárca tehát egy olyan kiadvány megjelenését támogatja, amelynek célja a pedagógusok lejáratása. Egy pedagógus ismerősöm azt kérdezte tőlem az ügy kapcsán: csoda-e ezek után, ha tanárverésről olvashatunk az újságokban?

A sajtó tudósításaiból az is kiderül, hogy a lap személyes kapcsolatok révén Magyar Bálinttól sem áll messze: a lapot korábban az Alternatív Közgazdasági Gimnázium adta ki, a lap ma is ott készül, hiszen a pályamunkákat - amelyekért természetesen honoráriumot is fizetnek - a pályázat szerint az iskola címére kell küldeni. A gimnázium vezetője pedig nem más, mint Horn György, Magyar Bálint szakmai tanácsadóinak egyike, az Országos Köznevelési Tanács és a NAT-bizottság tagja, mindemellett az MSZP választási kampányprogramjának egyik szerzője. Horn György igazgató úr egyébiránt egyetért a pályázattal, ahogyan erről a Magyar Hírlapnak nyilatkozott is. A lapot kiadó minisztériumi intézmény vezetője pedig Pertl Gábor, Horn Gábor volt kampányfőnöke.

Tisztelt Államtitkár Úr! Annak ellenére, hogy Magyar Bálint néhány héttel ezelőtt a politikai életből fakadó idiotizmusnak minősítette azokat az érveket, amelyeket ma az ővele egyet nem értő pedagógusok fogalmaztak meg, mégis megkérdezem: helyesnek tartja-e, hogy közpénzből a tanárok lejáratását finanszírozza a tárca? Elfogadhatónak tartja-e, hogy a miniszter tanácsadója, az Országos Köznevelési Tanács tagja támogat egy ilyen kezdeményezést? El kíván-e határolódni, és mi módon ettől a tanácsadótól? Elfogadhatónak tartja-e a pedagógusok lejáratását célzó pályázatot? Helyesnek tartja-e, hogy a Magyar Bálint által vezetett minisztérium egyik háttérintézménye olyan lapot támogat, amely a tanárok lejáratásának önálló számot szentel? Milyen intézkedéseket tett, illetve kíván tenni az ügy kapcsán? Tervezi-e a lapot kiadó kht. vezetőjének leváltását?

Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 72 2003.10.27. 0:58  67-73

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy az elhatárolódás már nem elég. Hogyan lehet még a helyén Horn György, a miniszter úr tanácsadója, az OKNT tagja? Hogyan lehet még a helyén a lapot kiadó kht. vezetője, aki a minisztérium háttérintézményének a vezetője?

Tisztelt Államtitkár Úr! Hosszasan folytathatnám a sort, hogy mi történt ebben az évben: önök szerint a pedagógusok indokolatlanul buktatnak; önök szerint a magyar pedagógusok nem alkalmasak arra, hogy a tudomásukra jutott személyes titkot megfelelően kezeljék; önök szerint nem alkalmasak arra, hogy érveket fogalmazzanak meg a NAT-vitában.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy a liberalizmusnak is van határa: elég a magyar pedagógusok lejáratásából!

A választ nem fogadom el. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 254 2003.10.29. 5:15  1-277

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A közoktatás szemszögéből szeretném megközelíteni a 2004-es költségvetési törvényjavaslatot. Megmondom őszintén, én is azzal készültem, hogy Medgyessy Péter-idézetekkel fogom önöket traktálni - ezt nem teszem, megtették ma előttem már többen itt, a Házban.

A lényeg az, hogy a kampány során - legyen az a hegyi mentők piros kabátjában a kampánykörúton, legyen az a Pilvax kávéházban - ígért fűt, fát, pénzt, fegyvert, paripát -, és mindenkinek csalatkoznia kell. Különösen becsapottnak érezhetik magukat a szülők, diákok, iskolák és az intézményfenntartó önkormányzatok. Ugyanis a 2003. évhez hasonlóan a 2004-es költségvetésben sincs nyoma az ígéretek teljesítésének. A törvényjavaslat, ahogy az ma már itt elhangzott, leépítést jelent a közoktatás számára, nem megszorítást és szinten tartást, mint ahogy azt Szabados Tamás reagálásában hallhattuk ma délelőtt, hanem leépítést jelent a törvényjavaslat.

 

(19.30)

 

Tovább romló fenntartói helyzetet, tovább romló oktatási szolgáltatást eredményez, pedagóguselbocsátást generál, a garantált bérek befagyasztását okozza. Európai uniós csatlakozásunk előtt az oktatás modernizációját és a pedagógusbérek felzárkóztatását ígérték. Helyette leépítés, 2006-ig 15 ezer pedagógus állásvesztése, újabb óvodák és iskolák bezárása várható. Csökken az oktatás minősége, csökken az oktatásban az esélyegyenlőség.

A 2003-as költségvetésben az Állami Számvevőszék szerint is legalább 70 milliárd forint hiányzott az önkormányzatok költségvetéséből. Az iskolafenntartók még reménykedtek ebben az évben, hogy egy szűk esztendő után majd 2004-ben a normatíva tartalmazni fogja a közalkalmazotti bérek fedezetét. Nos, 2004-ben a normatív támogatás összege nem nő, ami azt jelenti, hogy a 2002-es béremelés terhét továbbra is az iskolafenntartók viselik. Az önkormányzatok jogos elvárása az, hogy a kötelező feladatokhoz, például óvoda- és iskolafenntartáshoz, működtetéshez a szükséges fedezet biztosított legyen. Jogos elvárás, hogy a 2002-es közalkalmazotti pedagógusbér-emelés teljes pénzügyi fedezetét a központi költségvetés biztosítsa 2004-ben.

2003-ban az önkormányzatok többségét, elsősorban a kistelepüléseket az ellehetetlenülés veszélye fenyegette. Volt ez az úgynevezett bérhitelkeret. Ennek terhére - a pályázat kedvezőtlen feltételei ellenére is - 500 önkormányzat 7 milliárd forint jogos igényét finanszírozták az idei évben, de 2004-ben ilyen alapot a költségvetés nem tartalmaz. Mi lesz ezzel az 500 önkormányzattal? Mi lesz ezzel az 500 kistelepüléssel, amely csak ezzel a segítséggel tudta fenntartani óvodáját, iskoláját? Ahol tudnak majd jövőre, ott csoportösszevonások lesznek, a bontott nyelvi órák megszüntetése, a tehetséggondozás vagy felzárkóztatások felszámolása várható. Ráadásul a költségvetési törvény egyetlen ponton kívánja módosítani a közoktatási törvényt, mégpedig megszünteti a normatíva 90 százalékos garanciáját, ami éves szinten mintegy 8-10 milliárd forint elvonást jelent a közoktatásból.

A kormány a 2002-es közalkalmazotti béremelésnél a száznapos program idején nem hívta fel a pedagógusok figyelmét arra, hogy abból kell élniük az elkövetkezendő évek során is, ugyanis nem változik a garantált bér, azaz nem nő a pedagógusok alapilletménye. Figyelembe véve a 2003-as, 2004-es inflációt, két év alatt semmivé vált a 2002-es jelentős béremelés. Az adható minőségi bérpótlék szeptembertől csak 500 forinttal emelkedik, ennyivel fizeti ki a kormány a pedagógusokat, akiket új kerettanterv és helyi pedagógiai program megírására kényszerít. Az osztályfőnöki pótlék maximuma szeptembertől 855 forinttal emelkedik. Ez a két bérelem a jövő évben mindössze 0,3 százalékos béremelést jelent éves szinten, és még ennek sincs meg a költségvetésben a fedezete, tehát ezt is a fenntartóknak kell kigazdálkodni csökkenő források mellett.

Összegzésül elmondható, hogy bár a Magyar Bálint miniszter úr vezette oktatási tárca szabad kezet kapott idén a tartalmi kérdésekben, gondolok itt a közoktatási törvényre vagy a Nemzeti alaptanterv körüli vitákra, alapvetően a tárca a költségvetés vesztese lesz. Nagyobb baj ennél, hogy a magyar oktatásügy lesz a költségvetés vesztese.

Az is elhangzott ma már itt, hogy bankárkormány bankárköltségvetést készített. Ez így igaz, a bankár nem látja csak a számokat, nem látja a diákokat, nem látja a pedagógusokat, nem látja a vidéki kisiskolákat. Hogy ez ne így legyen, hogy a jövőben a káros hatások ne legyenek érezhetőek a magyar közoktatásban, módosító javaslatokat kívánunk benyújtani a költségvetési tervezethez.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 51 2003.11.10. 2:45  50-56

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Lapinformációink szerint a Magyar Bálint és az SZDSZ által vezetett oktatási tárca egy új közhasznú társaság létrehozását tervezi. Az újonnan létrehozandó, közel 250 fővel induló szervezet élére jól kipróbált ismerősök kerülnének. A vezetői posztra ugyan pályázatot írtak ki, ám a szakmán belül nyílt titok a várható győztes neve. A közhasznú társaság olyan feladatokat látna el, amelyeket az Oktatási Minisztérium és háttérintézményei ma is ellátnak. Könnyű felismerni a törekvést: az átszervezés következményeként a szaktárca szakmai fejlesztési és irányítási feladatai kiüresednek, és egy alternatív közoktatási minisztérium jönne létre, biztosítva a káderek túlélését és hatalmát a jelenlegi miniszteri vezetés bukása utáni időszakra is.

Jól ismerjük ezt a gyakorlatot, hiszen 1998-ban a kormányváltás előtt ugyanezt már kicsiben eljátszották. Akkor Pilisborosjenőn hoztak létre egy kht.-t, ahová a választási vereséget követően kimenekítették saját embereiket, közöttük például Sári Lajost, aki később helyettes államtitkárként tért vissza a minisztériumba, majd korrupciógyanús ügyek kipattanása után kénytelen volt lemondani posztjáról.

A szervezés meglehetős titoktartás mellett zajlik, hiszen még a koalíciós partner oktatáspolitikusai is vajmi keveset tudnak az ügyletről. Itt az ideje, hogy ők is megismerjék az Oktatási Minisztérium privatizálásának következő fejezeteit, különös tekintettel arra, hogy a kht. szervezésével kapcsolatosan az Állami Számvevőszék is határozott kritikát fogalmazott meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! Megfelel-e a valóságnak az a lapértesülés, hogy a tárca új közhasznú társaság létrehozását tervezi, mely jövőre 3-5 milliárd forinttal gazdálkodhat majd? Megfelel-e a valóságnak az a lapértesülés, hogy a kht. vezető pozícióiba a szabad demokrata holdudvar tagjait tervezik kinevezi? Megfelel-e a valóságnak, hogy az új kht. létszáma megközelíti a 250 főt? Nem gondolja-e, hogy komolyan kellene venni az Állami Számvevőszék kritikáját? Tisztában van-e azzal, hogy az átszervezéssel egy alternatív közoktatási minisztérium jön létre, amely jelentősen korlátozza majd a mindenkori miniszter szakmai irányítási feladatainak ellátását? Mi az önök valódi célja?

Várom államtitkár úr válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

(14.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 55 2003.11.10. 1:11  50-56

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudott meggyőzni arról, hogy mi szükség van erre az átszervezésre. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nyitott voltál rá! - Derültség az MSZP padsoraiból.) Nem tudott meggyőzni arról, hogy miért kell ezeket a feladatokat kivinni az Oktatási Minisztériumból. Az átszervezés minden valószínűség szerint drágább lesz a jelenlegi működésnél. Nem tudott meggyőzni arról sem, hogy akadálytalan és zavartalan lesz-e majd az ügyek továbbvitele, és hogy indokolt-e ez az átszervezés. Szakmai garancia sincs.

De az, hogy engem nem tudott meggyőzni, gondolom, nem zavarja önt. Engem annál inkább zavar az, hogy az ÁSZ igenis éles kritikákat fogalmazott meg, és így az Állami Számvevőszéket sem tudták meggyőzni.

Vajon ennek az egész átszervezésnek mégis mi lehet a valódi indoka, tisztelt államtitkár úr? Az lehet a valódi indok, hogy így törekszik túlélésre az SZDSZ, vagy ebben is valami jó pénzügyi lehetőséget látnak, valami jó üzleti lehetőséget látnak?

A nagy titkolózás mindenesetre aggodalomra ad okot, a választ nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 187 2003.11.24. 2:08  186-191

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Közbeszerzési Értesítő október 8-i számában érdekes felhívás jelent meg a Köznevelés című kiadvány kiadói feladatainak ellátására. A teljesítés határideje 2008. december 31., vagyis a kiírás értelmében az Oktatási Minisztérium hat évre vállal kötelezettséget a kiadóval szemben. A Köznevelés az Oktatási Minisztérium lapja, amelyet Magyar Bálint előző minisztersége idején már félig-meddig privatizáltak. Úgy tűnik, az eredménnyel nem volt elégedett, s most ezért kerül sor az újabb akcióra.

A minisztériumi lap pártatlansága ugyan vitatható; főszerkesztője hosszú évek óta az a Szunyogh Szabolcs, aki rendszeresen publikálja a tényeket nagyvonalúan kezelő, ám a kormányzatot mindig támogató véleményét a Népszava hasábjain. A kiírás feltételei is igen sajátosak. Úgy tűnik, sikerült olyan feltételeket meghatározniuk, amelyeknek jószerével egyetlen társaság, a lapot jelenleg is gondozó Szunyogh Szabolcs csapata felel meg. Ezek után nem is véletlen, hogy rajtuk kívül csupán egyetlen cég kérte ki a pályázati csomagot, nem kis ijedtséget okozva ezzel a minisztériumban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyan sikerült a feltételeket úgy meghatározni, hogy annak jószerével csak a Köznevelést ma is kiadó, a miniszterhez vitathatatlanul lojális kiadói csapat felelhessen meg? Miért kell egy minisztériumi lapot privatizálni? Összefüggésben van-e ez a lépés a Közoktatás-fejlesztési Kht. létrehozásával?

Tisztelt Államtitkár Úr! Őszinte választ várok öntől, különösen azok után, hogy az OM privatizálását firtató kérdésem megválaszolása elől Magyar Bálint két héttel ezelőtt is megfutamodott. Ön, államtitkár úr, pedig valótlanul azt állította, hogy az ÁSZ nem kifogásolta az önök alternatív közoktatási minisztérium kiépítésére vonatkozó elképzeléseit.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 92 2004.03.02. 3:58  89-232

PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága első helyen kijelölt bizottságként tárgyalta a tankönyvpiac rendjéről, valamint a közoktatásról szóló törvény módosítását. A beterjesztett javaslatot egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottság tagjai egységesen foglaltak állást abban, hogy mindkét törvény módosítása indokolt és időszerű. Az ellenzék külön üdvözölte azt a tényt, hogy az Oktatási Minisztérium korrigálja a 2002 végén elfogadott titoktartási törvényt. A közoktatási törvény mellékletébe beépített pedagógus-titoktartási kötelezettséget az elmúlt egy évben sok bírálat érte. Szülők, pedagógusok, egyházak, ellenzéki pártok bírálták a törvényt, mely véleményünk szerint alkotmányos problémákat is felvetett. Jellemző a titoktartási törvény körüli vitákra, hogy most, amikor konszenzus alakult ki és sor kerül a törvény módosítására, a bizottságban a legnagyobb és leghosszabb szócsata most is e törvényhely körül alakult ki, felidézve a 2002-ben zajlott vitákat.

Még egyszer: üdvözöljük a módosítást; mint ahogyan egyetértünk és indokoltnak tartjuk a 2001-ben elfogadott, a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény módosítását is. Több olyan változás zajlott le az elmúlt években, amiről államtitkár úr is szólt előterjesztésében, melyek indokolják a törvény újragondolását. Megszűnt a tankönyvek áfamentessége, egyértelművé kell tenni az iskolák felelősségét a tankönyvek forgalmazása terén, összeférhetetlenségi szabályokat kell megállapítani a tankönyvrendelés és tankönyvforgalmazás területén, hiszen a tankönyveket az iskola rendeli meg, de azt a szülőknek kell kifizetni.

Támogatjuk azt a javaslatot, mely megoldást nyújt a vakok és gyengén látók tankönyvvel történő ellátására. A bizottsági ülésen kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt jelezték, hogy módosító javaslatokkal kívánnak élni. Ilyen vitatott területek: a tankönyvtámogatás, illetve -ingyenesség kérdése, a nem tankönyvnek minősülő kiadványok megkülönböztetése a tankönyvektől, a rászorultság igazolásának további egyszerűsítése, összeférhetetlenségi szabályok további pontosítása. Mit jelent pontosan a tankönyv árának aránytalan növekedése, mely indokkal egyébként a tankönyvjegyzékre történő felvételt el kell utasítani? Milyen terheket ró az iskolára a tankönyvellátás biztosítása? Vajon nem ütközik az adatvédelmi törvénybe az, ha az iskolai tankönyvellátásban tankönyvforgalmazó vesz részt, számára a tanulók adatait, a szülők nevét, lakcímét át kell adni? Ne essünk ugyanabba a hibába, hogy a törvénymódosítás rendezi az egyik alkotmányossági problémát, gondolok itt a titoktartási törvényre, más területen pedig újabb születik.

Tisztelt Ház! A felmerült kérdések mellett a bizottság általános vitára, vitatkozásra alkalmasnak találta a módosítást. Miután bizottsági előadóként most kivételesen abban a helyzetben vagyok, hogy a bizottság kormánypárti és ellenzéki oldalát egyaránt képviselhettem, így az élesebb bírálatot majd a frakciómat megillető felszólalásban teszem meg.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 98 2004.03.02. 10:31  89-232

PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A tankönyvpiac rendjéről, valamint a közoktatásról szóló törvény módosítása kapcsán engedjék meg nekem, hogy fordított sorrendben haladjak, mint Tatai-Tóth András képviselő úr, és először a törvényjavaslat rövidebb, de annál nagyobb jelentőségű fejezetével foglalkozzam, ez pedig a közoktatási törvény újabb módosítása.

Ha az ember a közoktatásról szóló törvény módosításáról hall, megriad, mert a közoktatás szereplői, a pedagógusok, a diákok, az iskolafenntartók és közvetve a szülők is nyugalmat, kiszámíthatóságot, stabil iskolaszerkezetet, esélyegyenlőséget biztosító tartalmi szabályozást várnak el. A magyar közoktatás azonban két évtizede a permanens reformok sorozatát éli meg. Az egymást váltó kormányok négyévente szabnak új irányt a közoktatásnak, négyévente fellángolnak az iskolaszerkezeti viták, és '96 után 2003-ban is az egyszer már elutasított Nemzeti alaptanterv borzolta a kedélyeket.

Az iskolák és pedagógusaik idén tavasszal ismét helyi tantervet és pedagógiai programot fognak készíteni, pedig a legutóbbi sem készült el túl régen. Lépten-nyomon azt hallani, hogy kormányokon átívelő, nyugodt építő munkára van szüksége a magyar oktatásnak, és nem az örökös törvénymódosításra. Most mégis örömmel nyugtázza mindenki, a Magyar Országgyűlés ellenzéke is a törvénymódosítást, hiszen nem kevesebbről van szó, mint a hírhedt titoktartási törvényrész módosításáról.

Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat olyan módosítást tartalmaz, amelyben az oktatási tárca korrigálja az önmaga által korábban beterjesztett, az ellenzék által bírált és mégis keresztülerőltetett elképzeléseit. Különösen dicséretes ez a pedagógus-titoktartás esetében. Elmondtuk a törvény vitájában, hogy a tervezett, majd később elfogadott szabályozás nem jó. A törvény szerint a pedagógust titoktartási kötelezettség terhelte a szülővel szemben is, hacsak nem kapott a diáktól írásos felmentést. Ez azt jelentette, hogy ha a gyerek drogot fogyasztott vagy terjesztett, állapotos lett, bajba került, ezt a pedagógus még a szülőnek sem mondhatta el. Többször feltettük a kérdést: valóban a szülőktől akarják megvédeni a gyermekeiket? Ez abszurd, ostoba és embertelen. Alkotmányos aggályokat is felvetett, hiszen ellentmond olyan jogszabályoknak, amelyek a gondviselő felelősségét hangsúlyozzák, és aminek a szülő nem tud megfelelni ilyen feltételek mellett.

A törvény ellentétes az oktatási törvény szellemével is, mely a szülő- és pedagógusjogok és kötelességek tárgyalásakor egyértelműen az együttműködést írja elő. Ellentétben állt a napi gyakorlattal is, ahol az elmúlt évek változásainak következményeként egyre szorosabb együttműködés alakult ki a szülők és pedagógusok között - elmondtuk mindezt, és nem használt. A pedagógusok aláírásgyűjtésbe kezdtek - nem használt. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia valláserkölcsbe ütközőnek minősítette a szabályozást - nem használt. Sőt, a miniszter egy írásbeli kérdésre azt válaszolta, a vallási meggyőződés és a jogtisztelet biztosan nem ütközik a titoktartás kérdésébe.

“Ahogy az egyház képviselői véleményt formálhatnak az Oktatási Minisztérium működésüket érintő intézkedéseiről, úgy az oktatási miniszter is formálhat véleményt az egyház képviselőinek szakpolitikai és politikai kérdésekben nyilvánított álláspontjáról.ö- volt a miniszter válasza a konferencia felvetésére. Tehát az egyházak véleménye sem használt.

Az a törvénykezési düh, mely jellemezte az oktatási tárcát, a kormánypárti képviselők szavazatával átvitte a törvényt. A Fidesz az Alkotmánybírósághoz fordult a beadványával. Ez több hónap alatt felszívódó gyógyszernek bizonyult - ilyen gyógyszer is van. Pokorni Zoltán egyeztetésre hívta az érintett ombudsmant, szervezeteket, egyházakat, testületeket. Ennek a szakmai konszenzusnak az eredménye fekszik előttünk, az előző szabályozás elkészülte után egy évvel.

Mi áll a törvényben most? A gyermek szülőjével minden, a gyermekével összefüggő adat közölhető, kivéve, ha az adat közlése veszélyeztetné a gyermek érdekét. A pedagógust hivatásánál fogva csak harmadik személyekkel szemben terheli titoktartási kötelezettség - ezt üdvözöljük, ellenzékből elért ritka siker. És üdvözlöm a módosítást jómagam is mint országgyűlési képviselő, mint pedagógus és legfőképpen mint apa.

Tisztelt Országgyűlés! A tankönyvpiac rendjéről 2001-ben fogadott el törvényt a parlament. A most beterjesztett javaslat nagyobbik része ezzel a területtel foglalkozik, jogosan, hiszen 2001-ben is látszott, hogy a tankönyvpiac létrejötte és működése '90-91 óta létező tény. Ez egy sajátos piac: sajátos, évi több tíz milliárdos piacról van szó, amelynek a hatásai végső soron a szülőkön csapódnak le. Ez az a piac, ahol a vásárló nem dönthet a nem vásárlás mellett.

A tankönyvet mint árut piaci viszonyok között hozzák forgalomba, de a szülő és a diák mintegy kényszervevőként vesz részt a folyamatban. A szülők fizetik meg a tankönyvek árának nagy részét, és a tankönyvek minősége a gyerekek tanulmányi esélyeit is befolyásolhatja. Tehát fontos rögzíteni a tankönyvjóváhagyás, tankönyvkiválasztás, tankönyvforgalmazás elveit, és indokolt esetben módosítani az alkalmazandó jogszabályokat.

Üdvözlendőnek tartjuk a tankönyvpiac rendjében megjelent módosítások jelentős részét, a tankönyvek jóváhagyásának módosítását oly módon, hogy megfelelő jogorvoslati lehetőség legyen. A vakok és gyengén látók tankönyvellátása érdekében tervezett szabályozást is támogatjuk. Javasoljuk beépíteni a diákok érdekében, hogy azok az iskolák, amelyek nem a tankönyvjegyzékben szereplő könyvekből tanítanak, azt csak szakvélemény birtokában tehessék, ne pusztán laikus véleményekre hagyatkozva. Amikor a PISA-vizsgálatról, az oktatás minőségéről beszélünk, és amikor a tankönyvek vásárlása komoly állami dotáció mellett történik, akkor minden iskolában használatos könyvről el kell dönteni, hogy tanítási célra alkalmas-e. Lehet, hogy csak drágább az a könyv, mint az a tankönyvjegyzékbe kerüléshez feltétel, de az is lehet, hogy olyan földrajzkönyv, amelyben egyetlen térképvázlat, fotó sincs; olyan történelemkönyv, amelyben hemzsegnek az ötszörösen-hatszorosan összetett mondatok, néhány dátummal, névvel, történelmi fogalommal megtűzdelve; vagy olyan énekkönyv, amely pusztán dalszövegekből áll, minden készségfejlesztő feladat vagy kotta nélkül.

 

(A jegyzői székben Podolák Györgyöt
dr. Világosi Gábor váltja fel.)

Javasolni fogjuk, hogy a tankönyvnek nem minősülő kiadvány borítóján jelenjen meg: ez a könyv nem szerepel a tankönyvjegyzékben, mert nem felelt meg, vagy be sem nyújtották elbírálásra.

Támogatjuk az összeférhetetlenségi szabályok megalkotását, hiszen gondot okozhat, ha a tankönyvrendelést, tankönyvforgalmazást olyan személyek bonyolítják, akik anyagilag érdekeltek abban, hogy milyen tankönyvekből folyjék a nevelő-oktató munka. Az összeférhetetlenségi szabályok az előterjesztésben egyrészről szigorúak, másrészről megengedőek. Szigorú, mert jelentős mértékben csökkenti annak lehetőségét, hogy olyan személyek vegyenek részt az iskolai tankönyvrendelés összeállításában, akiknek anyagi érdekük fűződik ahhoz, és ez így helyes. Túlzottan szigorú azonban abban az esetben, ha a tankönyv szerzője, aki jogviszonyban áll a kiadóval, egyben egy iskola vezetője, és így nem taníthat a saját könyvéből. Megengedő viszont akkor, mert semmi sem szabályozza, hogy az iskola egésze, a nevelőtestület ne fogadhasson el kedvezményt a kiadótól. Az üzleti életben ugyan elfogadott, hogy a vásárló kedvezményeket kap, de a tankönyvvásárlás esetében a vásárló nem az iskola, nem a nevelőtestület, hanem a gyerek, illetve a szülő.

Tisztelt Ház! A javaslat 4. §-a foglalkozik az ingyenes tankönyvellátás szabályaival. A tartósan beteg, sajátos nevelési igényű, három- vagy többgyermekes családban élő, egyedülálló szülő által nevelt vagy rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő tanuló részére áll ingyenesen rendelkezésre a tankönyv.

Képviselőtársaim, emlékeznek-e még önök a következő mondatra? “Én, Medgyessy Péter, egyezséget ajánlok a nemzetnek: ingyenessé tesszük a tankönyveket az általános iskolák első nyolc tanévében.ö Nos, most, 2004 elején sem esik szó a teljes ingyenességről, csupán a rászorultsági elvről.

(14.00)

Kérdezem önöket, vannak-e olyan családok, ahol csak két gyerek van, de gondot okoz a tankönyvek megvásárlása. Bizony, vannak ilyen családok. Itt lenne az ideje a világos beszédnek. Itt lenne az ideje, hogy a bankárkormány egyértelművé tegye, teljesíteni kívánják-e, amit ígértek, vagy elismerik, hogy hitegették és becsapták az embereket.

Végezetül aggályosnak tartjuk a tervezetben, hogy a tankönyvforgalmazó jogosult nyilvántartani a tanulók személyes adatait, számára továbbítható a tanuló neve, diákigazolvány-száma, anyja neve, születési ideje, telefonszáma, lakcíme. Adatvédelmi, sőt alkotmányossági aggályaink vannak ez ügyben.

Továbbra is kérem a kormányzatot, az államtitkár urat, hogy kérjenek írásos szakvéleményt az adatvédelmi biztostól.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 110 2004.03.02. 2:00  89-232

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Egy rövid megjegyzést Tatai-Tóth András kétperceséhez; Révész Máriusz már részletesen reagált erre, én egy következő megjegyzést tennék még.

Azon az egyeztetésen, amit Pokorni Zoltán összehívott, a titoktartási törvény módosítása tovább finomodott abban a tekintetben, hogy a titoktartás megmaradt a harmadik fél irányában, ezért például egy pedagógus nem kötelezhető, mondjuk, rendőrségen tanúvallomás megtételére, tehát eredményes volt ez az egyeztetés.

Gusztos Péter képviselőtársam félreértett akkor, amikor az összeférhetetlenség kapcsán tett egy megjegyzést. Én megengedőnek és éppen ezért nem jónak tartom, hiányosnak tartom az összeférhetetlenséget abban a tekintetben, hogy az iskola egésze és a nevelőtestület nincs benne ebben az összeférhetetlenségi szabályban. Hogy egy gyakorlati példát idézzek fel önöknek: megjelenik egy lapban egy kiadó hirdetése, amely azt mondja, hogy ha legalább ilyen értékben rendel az iskola tőlem tankönyvet, akkor én 50-100 ezer forint értékben tankönyvcsomagot adok a könyvtárnak. Ez rendben van.

 

(14.30)

(Dr. Lázár János elfoglalja jegyzői székét.)

Vagy azt mondja, hogy 12 ezer forint óradíjat adok a pedagógusnak bemutató óráért. Ez is rendben van, munkájával népszerűsíti azt a könyvet. De az már nincs rendben, hogy a nevelőtestület 1-2 százalék jutalékot kap pedagógusnapi reprezentáció céljára, vagy egész napos kirándulás-, vacsora-, szükség szerint szálláshely-lehetőséget kapnak, mert nem a nevelőtestület a vásárló, hanem a szülő. Amíg az üzleti életben elfogadott ilyen kedvezmény, úgy gondolom, itt nem.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 184 2004.03.02. 2:08  89-232

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is ahhoz kapcsolódnék, amiről Tatai-Tóth András nagyon szép előadást tartott nekünk itt a tankönyvkedvezményekről. Most államtitkár úr is beismerte azt, hogy igaz, hogy az MSZP választási programjában ez szerepelt. Még egyszer hadd idézzem fel önöknek, amikor Medgyessy Péter egyezséget ajánlott a nemzetnek; így hangzott: ingyenessé tesszük a tankönyveket az általános iskolák első nyolc évében - pont. És most azzal takaróznak, hogy viszont ez a kormányprogramban már nem szerepel - tehát becsapták a választókat. Pedig ez a választási ígéret nem egy spontán megnyilatkozás volt. Az akkori miniszterelnök-jelölt a kampányban ezt nem lányos zavarában tette, mint amikor egyszer Horn Gyulával megesett, hogy Mahart helyett Malévet mondott - és utána a nyugdíjasok tömegesen légi útra kívántak volna menni -, hanem ez egy jól megfontolt, átgondolt javaslat volt, amivel igenis a választókat becsapták.

Az SZDSZ-nek egyébként lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy arról érdemes beszélni, hogy ma az ország nincs abban a helyzetben, hogy mindenkinek ingyen biztosítsa a tankönyvet. Vagy azon kell elgondolkozni, hogy ez önkéntes lehessen, biztosítani mindenkinek, és aki igénybe kívánja venni, az igénybe vehesse.

Az adatvédelmi törvénnyel kapcsolatban, amire azt mondta Tatai-Tóth András képviselő úr, hogy találjuk meg… Itt van: a forgalmazónak átadja a tanulóknak a (3) bekezdésben felsorolt adatait a tankönyvek tanulókra lebontott címlistájával; a tanuló neve, diákigazolvány-száma, anyja neve, születési ideje és a többi.

A bizottsági ülésen, tisztelt államtitkár úr, Sipos János helyettes államtitkár úr volt jelen, ő sem volt meggyőző ebben az ügyben, úgyhogy továbbra is azt kérjük, hogy az adatvédelmi biztostól egy írásos nyilatkozatot kérjenek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 241 2004.03.02. 5:13  232-384

PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője, engedjék meg, hogy most kizárólag a határozati javaslatról és a szükséges kormányzati intézkedésekről szóljak, és ismertessem ellenzéki álláspontunkat.

Az eseti vizsgálóbizottsággal ellentétben, az oktatási bizottság nem paritásos alapon működő bizottság, így ott nem állt módunkban két határozati javaslatot idehozni a parlament elé és azt beterjeszteni. A bizottsági munka során elkészült egy kormánypárti és egy ellenzéki határozati javaslat, kísérletet tettünk a kettő összefésülésére, a véleményünk több ponton megegyezett, a kormányoldal több módosító javaslatunkat elfogadta, illetve bizottsági ülésen jutottunk kompromisszumos eredményre. De még így is akadtak olyan területek és olyan vitatott kérdések, melyek miatt a határozati javaslatot nem tudtuk támogatni.

Mi volt az, amiben egyetértettünk? Egyetértettünk abban, hogy a mai közoktatás feszítő problémája a meglévő intézményhálózat és a demográfiai változások, a gyermeklétszám csökkenéséből adódó feszültség. De feszültség van a források, a költségvetési normatívák és az ellátandó feladatok között is. Egyetértettünk abban is, hogy a finanszírozási reformra és átfogó, kormányokon átívelő intézkedésekre van szükség, hogy a felnövekvő korosztályok aránytalan terhek nélkül tehessenek eleget az óvodába és iskolába járás kötelezettségének, hogy gyermekeink sikeresek legyenek a magyar és a nemzetközi tudáspiacon.

Egyetértettünk abban, hogy a kormánynak át kell tekinteni a közoktatási intézmények átszervezésével, összevonásával, bezárásával kapcsolatos jogszabályokat. Részletesen kell szabályozni a helyi önkormányzatok által fenntartott oktatási intézményrendszer átalakításának kötelezően betartandó eljárásrendjét. A szabályozás terjedjen ki az eljárásrend megsértése esetén a szankciókra is. Készüljön olyan kiadvány, melyből valamennyi érintett megismerheti a közoktatásra vonatkozó jogszabályokat és a jogorvoslat lehetőségét.

Az aktuális iskolabezárások ügyét azonban másképp látjuk. Az eseti bizottság létrejöttét az indokolta, hogy 2003-ban ötven önkormányzat úgy döntött, hogy intézményét megszünteti, átszervezi, összevonja vagy átadja megyei fenntartásba. Ez több mint száz intézményt érintett, melyből az óvodák száma meghaladta a nyolcvanat. Ennek a tavalyi évben elsősorban finanszírozási okai voltak, hiszen az önkormányzatok ekkor érkeztek teljesítőképességük határára.

Javasoljuk a kormánynak, vizsgálja meg annak lehetőségét, milyen módon biztosítható az önkormányzatok számára a 2002. évi béremelés fedezete. Az Állami Számvevőszék megállapítása alapján az intézményhálózat szűkülése a 2002-es béremelés 2003-as és 2004-es fedezetének hiányával magyarázható. Nem értettünk egyet a határozati javaslat azon sugalmazásával, hogy az intézményi szolgáltatások bővülése indokolatlan volt, és inkább a pedagógusok megtartását, semmint az oktatás korszerűsítését szolgálta. Nem mondhatjuk ki kategorikusan azt sem, hogy a gyermeklétszám csökkenése a kilencvenes évek közepére nyilvánvalóvá vált, a cselekvés azonban elmaradt. A kormányok és az önkormányzatok különböző hatékonysággal, de keresték a megoldást a feszültségek oldására.

Nem értünk egyet az egyházi iskolák megjelenítésével a határozati javaslatban, hiszen a nem önkormányzati iskolák nem képezték a vizsgálat tárgyát. Félreérthetőnek tartjuk azt a megállapítást, hogy a közoktatási feladatokra kevesebb központi költségvetési támogatás jut az önkormányzatok esetében, összevetve az egyházakkal. Ugyanakkor tudjuk világosan, hogy az önkormányzatok egy része egyéb bevételekkel is rendelkezik, míg az egyházak nem.

Tisztelt Ház! Miután a 2004-es költségvetésben az oktatási normatívák csak 2,5 százalékkal növekedtek, így az oktatási intézmények dologi kiadásaira, a közalkalmazottak bérére továbbra sem áll rendelkezésre elegendő pénz. A 2003-as évben létező bérhiki idén már nem nyújt segítséget a kistelepüléseknek. Úgy gondoljuk, hogy az iskolabezárási hullám folytatódni fog. Módosító javaslatainkkal egy szilárd intézményhálózat megteremtéséhez, az iskolahálózat pénzügyi konszolidálásához kívánunk hozzájárulni, de ebben a formában nem tudjuk támogatni a határozati javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 313 2004.03.02. 2:03  232-384

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem akartam kétperces hozzászólást tenni, mert szerettem volna, ha minél hamarabb a normál felszólalásomra kerülhet a sor, de nem tudtam megállni Rózsa Endre képviselő úr hozzászólásánál, bár megfogadtam, hogy fogok megjegyzést fűzni a vezérszónoklatához is, de amit most mondott, az végképp kiváltotta belőlem a reakciót.

Ön kioktatta Pósán László képviselőtársamat, hogy nem foglalkozott az eseti bizottság a nem önkormányzati fenntartású iskolákkal. Igaza van önnek, így történt. Akkor viszont nem értem azt, hogy az ön vezérszónoklatába is, illetve a jelentésbe is hogyan kerülhet be az egyházi iskolákról bármi, amikor azt nem volt célja a bizottságnak vizsgálni, nem is vizsgálta a bizottság, mégis a jelentésbe is beírták az egyházi iskolák helyzetét, itt, a vezérszónoklatban is elhangzott, megpróbálják beépíteni és megjelenik a határozati javaslatban is.

A jelentés szövegében úgy jelenik meg, hogy az egyházak sokkal jobb körülmények között vannak, mint az önkormányzati iskolák, csökkenteni kell az önkormányzati és egyházi iskolák közötti különbséget. Többször elmondtuk, hogy veszélyes vizekre tévednek, mert ez az egyházak elleni durva támadás, mert soha nem jelölik meg azt, hogy hogyan kívánják ezt a különbséget csökkenteni. Netalántán csak nem úgy, hogy az egyházak támogatásából akarnak elvenni, amire, mint már Juhos Katalin képviselő asszony is mondta, az egyházzal kötött megállapodás a fedezet?

(20.40)

Jauernik társelnök úrnak azt tudom csak mondani, hogy a számokkal óvatosan bánjunk, és ne beszéljünk zöldségeket ötszörös normatívákról, mert egy ötszörös normatíva egy kisiskola esetében, ha ilyen lenne, ez nem igaz, az már egymillió forintos normatíva lenne. Ilyen Magyarországon nincs. Tehát óvatosan bánjunk a számokkal, és ne essünk túlzásokba.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 329 2004.03.02. 10:00  232-384

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirendünk előtt azon gondolkodtam, hogy vajon tudunk-e egymásnak újat mondani iskolabezárási ügyben. Miután hallottam önöket, és azt is tudom, hogy én mit fogok mondani, azt kell mondjam zárójelben, hogy nem. Hiszen az oktatási bizottság ellenőrzési albizottságában tavaly tavasszal kezdtük el a téma feltárását, kérdéseket intéztünk az érintett minisztériumokhoz, meghallgattuk az érdek-képviseleti szervezeteket, önkormányzati szövetségeket, iskolafenntartókat és szülői szervezeteket. Majd az itt összegyűjtött tapasztalatainkat átadtuk a megalakult eseti vizsgálóbizottságnak, ahol Lezsák és Jauernik társelnök urak vezetésével szinte ugyanazok a politikusok foglalkoztak tovább a bezárások, összevonások, átszervezések ügyével. Tudom, hogy melyik kormánypárti politikus fogja azt mondani, és már mondta is, hogy nincs és nem is beszélhetünk iskolabezárási hullámról, az átszervezéseket, ahol vannak, ott elsősorban a demográfiai okok váltják ki. És önök is tudják azt, hogy jómagam elsőként a finanszírozási gondokat fogom említeni és azt a tényt, hogy ilyen normatív támogatási rendszer mellett sok iskolafenntartó önkormányzat erejének végére ért.

Nos, azt gondolom, hogy a felmerült kérdések négy csokorba foglalhatóak össze: csökkenő gyermeklétszám és a gyermeklétszám alapú normatív támogatási rendszer, megfelelő jogszabályi háttér hiánya, illetve a meglévő szabályok be nem tartása, valamint a kistelepülések kisiskoláinak és óvodáinak sorsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt állítani, amit oly sokszor hallunk kormánypárti politikusoktól, és itt államtitkár úrtól is hallottuk ma már, hogy nincs iskolabezárási hullám, és nincs igazán probléma, meglehetősen felelőtlen magatartás. Nem kerülhetjük meg a feladat megoldását. 2003-ban 50 önkormányzat több mint 100 intézményét érintette összevonás, bezárás, fenntartói feladat átadása. Emlékszünk még Győr, Zalaegerszeg, Budapest, Kőbánya országos médiában is megjelent iskolabezárási döntéseire. Az elmúlt hónapokban pedig Várpalotán, Somoskőújfalun, Hajdúnánáson és a napokban Pakson tiltakoztak szülők és diákok a tervezett átszervezés ellen. Hogy ez hullám vagy sem, ezen kár vitatkoznunk. Az intézkedések nagy száma indokolja, hogy végre határozott, előremutató, a problémát nem a szőnyeg alá söprő kormányzati intézkedések szülessenek.

A finanszírozásról. Ha megvizsgáljuk az önkormányzatok költségvetését, azt látjuk, hogy 2000-ben a legtöbb fenntartónak még csak 20-30 százalékot kellett hozzátenni az állami normatívához saját bevételeiből. Ma ez 40 százalékra növekedett, és az állami normatíva aránya a tényleges kiadásokban lecsökkent átlagosan 60 százalékra. Óvodák esetében az arány még rosszabb, közelebb van az 50-50 százalékhoz, az alapfokú művészetoktatást végző intézmények esetében pedig a fenntartók vállalják a kiadások nagyobb részét.

Mindez köszönhető annak, hogy a 2002-es közalkalmazotti béremelés fedezetét, amely államilag garantált alapbéremelés volt, csak 2002 három hónapjára biztosította a kormánypárti többség a költségvetésben. 2003-ban az Állami Számvevőszék jelentése alapján 70 milliárd forint hiányzott az önkormányzatok kasszájából, és ez 2004-re csak növekedett, hiszen az idei normatívák 2,5 százalékos növekedése nem fedezi a dologi kiadások növekedését, gondolok itt az energiahordozók, közműdíjak emelkedésére, és nem áll arányban a tervezett inflációval sem.

A napokban még azzal az álszent megállapodással is találkozhattunk, hogy egynémely érdek-képviseleti szervezet és a kormány felszólítják az iskolafenntartókat 6 százalékos bérfejlesztés végrehajtására. A probléma az, hogy az önkormányzatok többségének erre nincs fedezete, nincs forrása. Végrehajthatatlan ez a megállapodás. Ezt tudják a szakszervezetek is, de partnerek és tulajdonképpen cinkosok abban, hogy a problémát a szőnyeg alá söpörjék. Úgy gondolom, hogy úgy gondolja a kormányzat, hogy a júniusi választások előtt, most tavasszal, egy gazdademonstráció után nincs szükség egy közalkalmazotti sztrájkra, demonstrációra.

2003-ban még segítséget nyújtott a legrászorultabb önkormányzatok részére az úgynevezett bérhiki-rendszer, bár a megfogalmazás pontatlan, mert nem hitelről, hanem pályázati támogatásról volt szó. A 3 milliárdos alap 7 milliárdra növekedett, valóban el kell ismernünk, hogy felülről nyitott volt, és a szigorú pályázati eljárásnak 500 önkormányzat felelt meg. Tudom, hogy ez a költségvetési elem rendszeridegen, évekig nem tartható. De mi lesz a sorsa 2004-ben ennek az 500 önkormányzatnak, amelyeknek idén rosszabb körülmények között és ennek a támogatásnak a hiányában kell fenntartaniuk intézményeiket?

Módosító javaslatunkban arra szólítjuk fel a kormányt, vizsgálja meg annak lehetőségét, milyen módon biztosítható az önkormányzatok számára a 2002. évi közalkalmazotti béremelés fedezete.

A másik témakör az átszervezések, intézménybezárások jogszabályi hátterével kapcsolatos, és szólnom kell arról, hogy érdek-képviseleti szervezetek jelzései alapján megállapítható, hogy az iskolafenntartók többsége nem tartja be a határidőket, nem minden esetben kerül sor az érintettek tájékoztatására, egyeztetésre. Erről már szólt többször Gusztos képviselő úr is. Ötven önkormányzat közül kettő készített hatástanulmányt, amelyben a vizsgálat tárgya az, ami a legfontosabb, hogy az átszervezés után jobb körülmények között tanulhatnak-e a gyerekek vagy sem. Jelent-e aránytalan terhet az átszervezés? Mi lesz az alkalmazottak további sorsa? Vajon a decemberben felülvizsgált önkormányzati intézkedési tervekben hány intézményfenntartó szerepelteti átszervezési, összevonási, feladatátadási terveit? Tudjuk, hogy a közoktatási törvény módosítása miatt tavaly év végéig kellett ezeket az intézményfenntartási terveket az önkormányzatoknak felülvizsgálni.

Szükségesnek tartjuk a jelenlegi jogi háttér felülvizsgálatát, módosítását, szankciók alkalmazásának lehetőségét a törvényt megszegőkkel szemben. Jónak tartjuk azt a javaslatot, amely szerint készüljön egy naprakész kiadvány, ami tájékoztat és információt ad, felhívja a figyelmet a jogorvoslati lehetőségekre is, valamint ki kellene dolgozni az önkormányzati döntés-előkészítő szakértők alkalmazásának jogszabályi és pénzügyi feltételeit.

Szólnom kell még a kistelepülések kisiskoláiról és óvodáiról is. Ezeken a településeken gyakran igen nehéz körülmények között, finanszírozási gondokkal küszködve tartják fenn az intézményeket. De a legtöbb esetben jóval előrébb járnak a nevelőmunka területén, mint nagyvárosi társaik. A kistelepülések életében nemcsak az önállóság és a ma már itt elhangzott életképesség bizonyítéka az intézmény működtetése, hanem sok esetben ez az egyetlen közösségi tér a településen. Itt az intézmények kulturális missziót is betöltenek. Mindezek alapján különösen káros a vidék Magyarországa számára ezen intézmények megszüntetése.

Végezetül egy olyan problémára szeretném felhívni a figyelmet, amellyel találkozhattunk tavaly, mégpedig a piaci-üzleti megfontolások is szerepet játszottak némely átszervezés és összevonás kapcsán. Hiszen mi indokolja azt, hogy egy 90 százalékosan feltöltött, jól felszerelt zöldövezeti iskolát szüntetnek meg, és átviszik a gyerekeket egy felújításra szoruló, alacsony gyermeklétszámmal rendelkező, nagy forgalmú közút melletti, a káros környezeti hatásoknak kitett épületbe? Ilyen volt például Kőbányán. Az más kérdés, hogy utána az épületet tudják-e értékesíteni, vagy mire használják.

 

(21.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának célja az, hogy a döntéseink társadalmi jövőkép és szakmai elvek mentén szülessenek meg, és olyan javaslatok szülessenek a közoktatási intézmény fenntartására és fejlesztésére, amelyek valóban mélyrehatóak, ahogy azt államtitkár úr mondta, és jövőbe mutatóak.

Támogatjuk a költségvetési finanszírozási rendszer átalakítását oly módon, hogy a fenntartó gazdasági erejétől függetlenül garantálja a gyermekek esélyegyenlőségét. Szilárd intézményhálózatra és pénzügyileg konszolidált közoktatásra van szükségünk, ehhez kívánjuk majd benyújtani módosító javaslatainkat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 375 2004.03.02. 1:35  232-384

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is igyekszem mértékletes lenni, és már én sem gondoltam arra, hogy még ma hozzá fogok szólni, már a kártyámat is kivettem, de Gusztos képviselő úr hozzászólására reagálnom kell. Tudniillik engem idézett, amikor azt mondtam, hogy a szőnyeg alá söprik a kormánypárti politikusok a problémát, és hogy többször azt mondjuk, hogy idézzük a kormánypárti politikusokat, hogy nincs is ügy, és nem is kell ezzel foglalkozni, és hogy talán nem figyeltünk eléggé a bizottsági vitában, és azért állítunk olyan dolgokat, amelyek valótlanok.

Mielőtt egy idézetet felolvasnék, elnézést kell kérnem Jauernik társelnök úrtól; nagy örömömre szolgált, hogy megismerhettem, és együtt dolgozhattam vele az eseti bizottságban, és Lezsák társelnök úrral is. Amiért elnézést kérek, az az, hogy Jauernik társelnök urat fogom idézni. Az oktatási és tudományos bizottság ülésén volt jelen a két társelnök úr, amikor ezt az ügyet tárgyaltuk, és többek között Jauernik István képviselő úr ezt mondta, idézem: “Azt gondolom - és remélem, hogy ez a jelentésből kiderül -, hogy alapvető generális probléma, helyzet, ügy nincs. Az élet természetes folyása során folyamatosan döntéseket kell hozniuk a fenntartóknak, az iskoláknak, az intézményvezetőknek, ezek a döntések napirendre kerülnek és meg is születnek.ö

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 266 2004.03.08. 5:28  265-347

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már az általános vitában jeleztük, hogy miután a törvényjavaslat két részre bontható, az első és nagyobbik része a tankönyvpiacra vonatkozik, ezért oda módosító javaslatokat fogunk benyújtani, viszont a második feléhez kevesebbet, hiszen az tartalmazza a közoktatási törvény módosítását és ezen belül a titoktartási törvény módosítását, amellyel egyetértünk, és örömmel üdvözöljük.

A T/8672/15. számú módosító javaslatot szeretném indokolni, amelyet képviselőtársaimmal tettünk. Ez a törvényrész, a törvényjavaslat 1. §-ának (2) bekezdése, egy kiegészítést tartalmaz részünkről. Ez a javaslati rész azt tartalmazza az előterjesztő részéről, hogy a szakképzés szakmai tankönyveit a szakképzésért felelős miniszter nyilvánítja tankönyvvé, illetve dönt a tankönyvvé nyilvánítás megszüntetéséről. Egy nagyon fontos kiegészítést szeretnénk tenni, amely úgy szól, hogy mindezt teheti a vizsgaközpont szakvéleményének kikérése után.

Úgy gondoljuk, célszerű, hogy az OKÉV biztosítsa azt a szaktudást, amely képes megítélni, hogy a könyv általános pedagógiai, módszertani, nyelvi szempontból a tankönyv kritériumainak megfelel-e, és e véleményét összekapcsolva a szakmai megítélésre alkalmas szakminisztérium álláspontjával, a könyvek valóban eleget tehetnek a taníthatóság, tanulhatóság korszerű követelményeinek.

A 16/1. és a 16/2., a 17., valamint a 28. számú módosító javaslatunk mind egy téma körül forog. Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslatból kimaradt az a szabályozás, amely az alapfokú művészetoktatás tankönyveiről szól, és az alapfokú művészetoktatásban részt vevők tankönyvellátását biztosítaná. Itt több paragrafusban megtettük ezt a kiegészítést, és így gondoljuk, hogy ez az iskolatípus is megfelelő tankönyvellátásban részesülhet.

A 18. számú módosító javaslatunk a törvényjavaslat 2. §-ához kapcsolódik, amely meghatározza, hogy melyek a kis példányszámú tankönyvek. Kis példányszámú az a tankönyv, amelyet kevesebb mint ezer példányban kell egy tanítási évben forgalomba hozni. Veszélyesnek ítéljük ezt a konkrét meghatározást, az ezer példányt, és azt a kiegészítést tesszük, hogy ettől a miniszter, ha másképp a tankönyvellátás nem biztosítható, eltérést engedélyezhet, illetve a kiadókkal tankönyvek kidolgozására szerződést köthet.

Miért ítéljük veszélyesnek ezt az ezer példányszámú meghatározást egy tanítási évben? Mert létezik a napi gyakorlatban olyan eset, amikor ezt az ezer darabos példányszámot 100-200 példánnyal meg kellene haladni. Ilyen például előfordulhat a német nemzetiségi, enyhe fokban értelmi fogyatékosok tankönyvellátásában, amely veszélybe kerülhet egy ilyen szabályozás esetén. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a kiadó arra kényszerül, hogy ezer alatti példányban állítson elő tankönyveket csak azért, hogy állami támogatásban részesüljön. Mindez bizonytalanságot szül itt is a tankönyvellátásban, a módosító javaslatunk azonban rugalmas megoldást biztosít.

Több helyen szerepel a törvényjavaslatban az, hogy tananyag. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvény a tankönyvekről szól, a tananyag helyére mi mindenhol javasoljuk a tankönyv kifejezést. Nem lenne helyes a törvény kiterjesztése a tankönyvnek nem minősülő tananyagokra, annál is inkább, mert úgy gondoljuk, hogy ez a megközelítés fellazítja a tankönyv fogalmát.

A 23. számú módosító javaslatunk ahhoz az ügyhöz kapcsolódik, hogy a tankönyvrendelésbe hogyan lehet felvenni a tankönyvjegyzékben nem szereplő könyveket. Itt a törvényjavaslat arról szól, hogy a szakmai munkaközösség, iskolaszék, vagy annak hiányában a szülői szervezett közösség és a diákönkormányzat egyetértésével lehet felvenni a tankönyvrendelésbe tankönyvnek nem minősülő kiadványokat. Azt gondoljuk, nagy segítség lenne az intézmények számára, ha szakértői véleményt kérhetnének, éppen azért, hogy ne mindennemű szakmai kontroll hiányában rendeljenek meg könyveket.

Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 282 2004.03.08. 1:48  265-347

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Eleget nem téve a felszólításának, hogy vitatkozzam, kivételesen egyetértenék Szabó Zoltánnal akkor, amikor egy sajátos piacról beszélt a tankönyvpiac tekintetében, hiszen itt a vásárló nem igazán dönthet a nem vásárlás mellett. Éppen ezért tartjuk fontosnak azt, hogy az összeférhetetlenséget megpróbálja szabályozni ez a törvény. Ugyanis a törvényjavaslatban szerepel az, hogy a tankönyvkiválasztásban szereplő pedagógus vagy a tankönyvellátásban közreműködő személy a tankönyvforgalmazótól semmilyen juttatást vagy kedvezményt semmilyen formában nem fogadhat el.

Úgy gondoljuk, hogy ezt ki kell terjeszteni az iskola egészére és a nevelőtestület egészére is, ehhez nyújtottunk be 29. számmal egy módosító javaslatot. Lehet, hogy nem a legszerencsésebb vagy legpontosabb ott a megfogalmazás, de mindenféleképpen ezt a szándékot kérem a kormánypárti képviselőktől, hogy támogassák vagy kapcsolódó módosítás formájában, hiszen az üzleti életben elfogadott dolog, hogy a vásárló esetleg valamilyen kedvezményt kap. Ebben az esetben viszont nem az iskola, nem a nevelőtestület a vásárló, hanem a gyerek, illetve a szülő, és itt nem ő részesül kedvezményekben, mint ahogy azt egyébként újságok reklámjaiból tudjuk, hogy milyen kedvezményeket kínálnak egyes kiadók a nevelőtestület, az iskola egészének.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 296 2004.03.08. 2:01  265-347

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tatai-Tóth András szocialista képviselőtársunk megmagyarázta itt nekünk, hogy mi az ingyenes tankönyv. Én azt gondolom, hogy ingyenes tankönyv az, ami mindenkihez ingyenesen eljut a közoktatásban, mint ahogy azt valóban az önök miniszterelnök-jelöltje a kampányban megígérte, és személyes garanciát vállalt ezért. Igaz, tudjuk Szabó Zoltán képviselő úrtól, hogy a koalíció szorításában ennek nem tudnak eleget tenni. (Babák Mihály közbeszól.)

Ha arról van szó, hogy 15 milliárdos a tankönyvpiac, és 8 milliárd forint van bent a rendszerben, akkor azt gondolom, hogy ez azért 70 százalék nincsen, hiszen csak azok juthatnak kedvezményezetten, ingyenes formában a tankönyvhöz, ahol beteg gyermek van, ahol a szülő egyedül neveli a gyermeket, vagy három- vagy többgyermekes családról van szó, vagy rendszeres szociális juttatásban részesülnek. Nagyon sok olyan család van, ahol egy vagy két gyermek van, de rászorultak, és - valljuk meg őszintén - vannak olyan családok is, ahol három vagy több gyermek van, de egyébként nem lennének anyagilag rászorultak. Ugyanakkor mindehhez a kedvezményezettséghez egy nagyon bonyolult igazolási eljárás is tartozik, amit, őszintén remélem, valamilyen módosító javaslatokkal sikerül majd egyszerűsíteni.

Ahhoz, hogy hogyan lehetne ma Magyarországon biztosítani akár idén ősztől az ingyenes tankönyvet, csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ha a 15 milliárdból 8 milliárd bent van már a rendszerben, ehhez alig kell valamivel több, mint amennyit a Miniszterelnöki Hivatal most bútorvásárlásra költ. Ha pedig hozzáadjuk a mobiltelefonok beszerzését, akkor ez már aztán végképp fedezi az ingyenességet az egész közoktatásban.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 326 2004.03.08. 2:07  265-347

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előző két hozzászóláshoz kapcsolódva, megmondom őszintén, fogyasztóvédelmi szempontból nem is gondoltam erre a két módosító javaslatunkra, de azt gondolom, hogy ebből a szempontból sem hátrányos megvizsgálni. Egyrészt az a módosító javaslat, amely a tankönyvrendelés előtt azt a módosítást emeli be, hogy a szülői szervezet, a diákönkormányzat szakértői véleményt kérhet az illető könyvről, ezt nem nagyon értem, hogy miért ütközött ellenállásba a kormánypárti képviselők részéről, hiszen ezek, akiket felsoroltam, laikusok. Miért ne kérhetnének szakvéleményt ezekről a kiadványokról?

Az, hogy a címlapon megjelenjen az, hogy jóváhagyott tankönyv, vagy hogy nem jóváhagyott tankönyv, vagy esetleg további finomítással az, hogy tankönyvjegyzékben nem szereplő kiadvány, ezt azért mindenféleképpen érdemes lenne megfontolni, mert vajon miért nem szerepel a tankönyvjegyzékben egy-egy ilyen kiadvány. Egyrészt azért, mert drága. Tudjuk, a törvény úgy szabályoz, hogy ha bizonyos ár fölött van, akkor az nem lehet tankönyv. Ettől egyébként még ez a kiadvány lehet jó.

És miért nem szerepel még a tankönyvjegyzékben? Azért, mert ez egy rossz kiadvány. Mint ahogy az általános vitában is elmondtam, én magam láttam olyan alternatív énekkönyvet, amelyben csak dalszöveg van, kotta és készségfejlesztő feladatok nincsenek. Én magam láttam olyan földrajzkönyvet, amely egyetlenegy fotót és térképvázlatot sem tartalmaz. Ezeken szerintem föl kellene tüntetni, hogy ez tankönyvjegyzékben nem szereplő kiadvány. Ezt tudnia kell a használónak is, meg annak a szülőnek is, aki kifizeti ezt a könyvet, mert csak egy gyermeke van vagy kettő, és nem jogosult ingyen tankönyvre.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 394 2004.03.08. 10:18  347-425

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Türelemmel kivártam a kétperces hozzászólások özönét, és tartva magam a részletes vita szabályaihoz, a határozati javaslatról és az ahhoz benyújtott módosító javaslatokról szeretnék szólni.

Több módosító javaslatot beadtunk, mert bár a határozati javaslatot többször is egyeztettük, de úgy gondolom, hogy több helyen pontatlan, illetve olyan megállapításokat is tartalmaz, amelyeket például az eseti vizsgálóbizottság nem vizsgált, olyan ügyekre is tesz utalást a határozati javaslat.

A határozati javaslat több helyen távlati, mélyreható, kormányokon átívelő stratégiáról szól, ami egyébként nagyon helyes, de azért ne dugjuk a homokba a fejünket akkor, amikor napi problémák vannak. Örülök annak, hogy itt az utóbbi kétpercesekben már fölmerült a finanszírozás kérdése, mert mind az államtitkár úr, mind Szabó Zoltán képviselő úr sokáig csak a demográfiai hullámvölgyről vagy a gyermeklétszám csökkenéséről beszéltek, nem beszéltek arról, hogy bizony az iskolabezárások másik fő oka a jelenlegi finanszírozási helyzet.

Azt mondtam, hogy több helyen pontatlan ez a határozati javaslat, ilyen pontatlanságot tartalmaz például az 1. pontjának (2) bekezdésében, ahol, azt gondolom, nem mondhatjuk ki kategorikusan azt, hogy a demográfiai csökkenéssel szükségessé vált intézkedések teljességgel elmaradtak volna a '90-es évek közepétől, a kormányok, illetve az iskolafenntartó önkormányzatok különböző módon és különböző hatékonysággal, de kerestek megoldást a demográfiai csökkenésből adódó feszültségekre.

A határozati javaslat 1. pontjának (1) bekezdésében is törölni kívánunk jó pár mondatot, hiszen nem érthetünk egyet azzal a sugalmazással, hogy az intézményi szolgáltatások bővülése indokolatlan volt, és inkább csak a pedagógusok megtartását jelentette, semmint az oktatás korszerűsítését szolgálta. Szerintünk az intézményi szolgáltatások korszerűsítették a magyar közoktatást, ugyanakkor félő az is, hogy a határozati javaslatból valami olyan eredmény születik, ami az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások körét szűkítené, a pedagógiai ellátás színvonalát csökkentené, és az elért eredményeket feladná.

A határozati javaslat 2.3. pontjában nem felel meg a valóságnak az a kijelentés, amely a pénzügyi problémákat általánosítja az önkormányzati intézményi körre.

 

(23.00)

A bizottsági ülésen is elmondtuk, hogy ez pontatlan, hiszen vannak olyan óvodák, iskolák, kollégiumok, ahol magas a gyermeklétszám, ahol válogathatnak a jelentkezők közül, sőt vannak olyan önkormányzati intézményfenntartók, amelyek nem kerültek olyan súlyos pénzügyi helyzetbe, hiszen olyan egyéb más önálló bevétellel rendelkeznek, amelyből ha nem is könnyedén, de fenn tudják tartani az intézményeiket. Az azonban kétségtelen, amit Babák képviselő úr is a kétperceseiben elmondott, hogy 2003-2004-ben nem követték a kiadások növekedésének mértékét a normatívák, de erre lesz konkrét határozati javaslatunk.

A határozati javaslatban egy teljesen új bekezdést javasolunk a 9. pontban, a 2.4. teljesen új ponttal egészülne ki, ahol azt gondolom, hogy a határozati javaslat elejével talán a kormánypárti képviselők is egyetérthetnek, hiszen ott arról ejtünk szót, hogy az iskolabezárásokra, átszervezésekre gyakran nem szakmai megfontolások mentén, hanem pénzügyi okokból került sor. Ez ténykérdés. Ugyanakkor önök vitatták az utolsó mondatot, hogy így volt ez a 2002-es béremelés esetén is, ahogy ezt az Állami Számvevőszék is megállapította, mert az intézményfenntartóknak 2003-ban nem adták meg a szükséges fedezetet. És jól emlékszem arra, amikor Jauernik képviselő úr azt mondta, hogy talán az ÁSZ-t ide nem kellene belekeverni. Én úgy gondolom, hogy az ÁSZ nem politizál, az ÁSZ véleményt nyilvánított a 2003-as költségvetésről, bár Jauernik képviselő úr akkor azt mondta, hogy az csak a 2003-as költségvetés tervezete volt. Szerintem a valóság és az önök által megszavazott 2003-as költségvetés nem állt olyan messze a tervezettől, ugyanolyan rossz, nem javult az a mérték, amit akkor az ÁSZ megfogalmazott, hogy 70 milliárd forint hiányzik az önkormányzatok finanszírozásából, költségvetéséből. Egyes önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek ennél jóval nagyobb összegről szóltak.

Úgy gondolom, az ÁSZ megállapítását komolyan kell vennünk, nem hiába került sor 2003-ban az úgynevezett bérhiki bevezetésére, amiről tudom jól, hogy nem hitel, hiszen az onnan elnyert összeget nem kell visszafizetni, és azt is tudom, hogy ez egy költségvetési rendszerben eléggé idegen elem; de azt is tudnunk kell, hogy most, 2004-ben ilyen lehetőség nem áll rendelkezésre annak az 500 önkormányzatnak, amely felhasználhatta a tavalyi évben azt a 7 milliárd forintot. Tehát az iskolabezárási hullám, ha hullámról beszélünk, folytatódni fog ebben az évben is, és attól az 500 önkormányzattól fog kikerülni, amelyek tavaly ezt a bérhikit igénybe vehették.

A határozati javaslatban javasolunk egy új 2.5. pontot is, amelyben szintén tényeket írunk le, mégpedig azt, hogy az átszervezés nem biztos, hogy jobb körülményeket hoz a diákok számára; azt gondolom, ez vitathatatlan megállapítás. Ide emeltük át azt a bekezdést, hogy a diák nem tudja folytatni az iskolájához kötődő pedagógiai programot. Egész egyszerűen nem illett abba a részbe, ahova önök tették, ahol a helyi közéletről beszéltek az iskolabezárások kapcsán, vagy hogy a politika hogyan avatkozik be, hogyan érezteti hatását az iskolabezárások kapcsán. A diákok helyzete nem illett oda. Tényként megállapítható az is, hogy egy átszervezés kapcsán a diákok költségei, terhei az utazás időbeli és más költségterhei miatt nőhetnek. És az is tényszerű megállapítás, hogy a megyének való átadás bizony sok esetben nem jelent megoldást az iskolafenntartásban.

És rátérnék a költségvetésre, illetve a finanszírozásra. Egy új 3.3. javaslatot terjesztettünk be, amely úgy szól, hogy a kormány vizsgálja meg annak lehetőségét, milyen módon biztosítható az önkormányzatok számára a 2002. évi közalkalmazotti béremelés fedezete. A vizsgálatnak ki kell terjedni arra is, milyen módon biztosítható forrás a 2004. év vonatkozásában, javaslatait terjessze az Országgyűlés elé. Ezt különösebben boncolgatni már nem kívánom, mert itt előttem kétpercesekben vitatkozva erről többen szóltak. Ennek a béremelésnek a fedezete, fedezetlensége a 2004. évben is sújtja az önkormányzatokat, hiszen a tavalyi évhez képest a normatívák csak 2,5 százalékkal emelkedtek.

Törölni javasoljunk a 3.3. és a 3.4. határozati javaslati pontot, hiszen ott olyan állami ellenőrzési, mérési, értékelési javaslatról szólnak önök, hogy ilyet alakítsanak ki, amely ma rendelkezésre áll. Ilyen értékelési rendszer rendelkezésre áll a kormány számára. Ugyanakkor ebben a pontban szerepel az is, ahol közvetve azt állítják, hogy a szabad iskolaválasztásban nem érvényesül a lelkiismereti szabadság. Én úgy gondolom, hogy ez olyan súlyos állítás, amely a vizsgálat során nem nyert bizonyítást, és vélem, hogy ez így nem is igaz.

Végezetül engedjék meg, hogy egy utolsó módosító javaslatunkról szóljak, szintén egy új 3.2. pontot javasoltunk. A kormányprogramban foglaltak szem előtt tartásával készítsen javaslatot az iskolabezárások, illetve átszervezések miatt hátrányosabb helyzetbe kerülő gyermekeknek, tanulóknak biztosítandó szolgáltatások, kedvezmények és juttatások körének fejlesztéséről, annak érdekében, hogy ezek érdemben szolgálják az esélyegyenlőség megteremtését. Ha ezzel vitatkozni tudnak, hogy az átszervezések során adódó terheket csökkentsük, hogy az esélyegyenlőség létrejöhessen... Remélem, hogy nem így lesz, hiszen ez a közoktatásunkban az egyik legfontosabb dolgunk és feladatunk, hogy az esélyegyenlőséget biztosítsuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 404 2004.03.08. 2:02  347-425

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt kormánypárti Képviselők! Elnézést, hogy szóba mertük hozni a finanszírozási rendszer problémáit. Mint ahogy azt ön is mondta, Szabó képviselő úr, mi állt rendelkezésre 2003-ban az önkormányzatoknak: az iparűzési adó növekménye, többek között, a gépjárműadóból befolyó növekmény. Nagyon jól tudjuk, és akkoriban erről beszéltünk, hogy ezek olyan szabad pénzeszközei az önkormányzatoknak, amelyekkel kapcsolatban nem volt elegáns azt mondani, hogy márpedig ezt tessenek a közoktatásra fordítani, többek között a közalkalmazotti bérek fedezetére. Ismerjék már el végre, hogy 2003. január 1-jétől a közalkalmazotti béremelés nagy részét áttolták az önkormányzatokra, akik ezt egyéb bevételeikből fedezték, és nem jutott pénzük fejlesztésre. Akik meg nem tudták fedezni, azok vehették fel a 7 milliárd forint bérhikit. De nem 7 milliárd forint hiányzott, mint ahogy tetszett mondani, hanem legalább 70 milliárd, mint ahogy az ÁSZ mondta, amire önök most azt mondják, hogy ne vegyük komolyan az ÁSZ megállapításait.

Úgy tetszenek csinálni, hogy csak a távlati koncepcióval és stratégiával foglalkozzunk, és ne foglalkozzunk a napi finanszírozási gondokkal. Elnézést kérek, ha párhuzamot vonok - de most már a kormányt Szanyi Tibor államtitkár úr képviseli -, mint amikor a gazdák bemennek az agrárkerekasztal tárgyalására, és nem a napi problémáikkal akarnak foglalkozni, hanem hogy majd húsz év múlva dolgozzunk ki egy stratégiát, amikorra már lehet, hogy magyar gazda nem is lesz. (Dr. Szanyi Tibor közbeszól.)

 

(23.20)

Önök olyan távlati stratégiáról beszélnek, amikor már lehet, hogy vidéki iskola nem is lesz Magyarországon. A napi problémákkal és a napi finanszírozással is foglalkozni kell.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 408 2004.03.08. 0:10  347-425

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném jelezni, hogy a kormányból senki nem tartózkodik a teremben.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 158 2004.03.22. 2:09  157-160

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Alig három hónap múlva véget ér a tanév. A diákoknak ez ugyan még hosszú idő, ám a pedagógusoknak sok szempontból nagyon is rövid lesz. Mint ön is tudja, szeptembertől új tanterv alapján kellene oktatni az általános iskolákban. Ehhez “csakö arra van szükség, hogy a minisztérium kiadjon egy rendeletet, majd annak figyelembevételével az úgynevezett ajánlott tanterveket, ezek alapján az iskolák belső egyeztetések, döntések után módosítsák helyi tanterveiket, azt jóváhagyásra benyújtsák a fenntartójukhoz, és felkészüljenek a szeptemberi bevezetésére. Nyilvánvaló, hogy ez a munka három hónap alatt tisztességesen nem végezhető el; sőt, miután a minisztérium nem teremtette meg a szükséges feltétételeket, el sem kezdhető. Mindazon túl, hogy nincsenek kerettantervek, nincsenek és szeptemberben sem lesznek az új NAT alapján készült tankönyvek, nincsenek olyan pedagógus továbbképzések, amelyek a felkészülést segíthették volna.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem gondolja, hogy felelőtlen kísérletezgetés úgy bevezetni egy új tantervet, hogy arra érdemben nem lehet felkészülni? Hogyan képzeli mindezt? Ki a felelős azért, hogy március végén nem állnak rendelkezésre azok a kerettantervek, amelyek alapján szeptemberben tanítani kellene?

(16.20)

A Fidesz benyújtotta az új Nemzeti alaptanterv bevezetésének elhalasztásáról szóló javaslatát. Ennek elfogadása módot adna arra, hogy a szakemberek érdemben értékeljék a kerettantervek bevezetésének tapasztalatait, és arra is, hogy az iskolák felkészülhessenek a változtatásokra.

Várom felelős válaszát, és egyúttal kérem, fontolja meg a javaslat támogatását, végtére is nem szükségszerű, hogy Magyar Bálintot mint a tanterv nélküli oktatás akarnok és felelőtlen bevezetőjét emlegessék szerte az országban.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 31 2004.04.19. 2:52  30-36

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben ismét drasztikus áremelésekről ad hírt a sajtó. A Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke szerint akár 80 százalékkal is drágulhatnak a tankönyvek. Az Oktatási Minisztérium vezetői ezt cáfolva csak 25-30 százalékos, máskor csak 10 százalékos áremelkedésről beszélnek. A drasztikus áremelkedés oka a szerzői jogi törvény módosítása, amely szerint a tankönyvekben felhasznált forrásmunkák után jogdíjat kell fizetni a szerzőknek, illetve örököseinek. A törvény parlamenti vitája során a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség jelezte, hogy a kormány elképzelése jelentős nehézségeket okozhat a könyvkiadóknak, s ami ennél is fontosabb: akár elviselhetetlen mértékű tankönyvár-emelkedést is eredményezhet.

 

(14.10)

A zavarosban persze mindig akad, aki sikerrel halászik, aki jól jár, vagy legalábbis jól akar járni. Több napilap értesülése szerint ezek egyike a Korona Nova, amely kiadó vezetője nem más, mint Kuncze Magdolna, az SZDSZ elnökének testvére. (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Hoppá! - Szégyen!) Ő máris tudja a megoldást. Sőt, árusítaná is a többi kiadónak.

Kuncze Magdolna cégének sikerült az, ami lényegesen nagyobb és tekintélyesebb kiadóknak nem: megállapodott a szerzőkkel, illetve örököseikkel, most pedig felajánlja, hogy néhány százalékos sikerdíjért mint ügynökség közvetít a szerzők és a kiadók között. A hírek szerint egyes szerzői jogokat kizárólagossággal szerzett meg, ami azt jelenti, hogy egy másik kiadó tankönyvében csak abban az esetben jelenhet meg az adott szerző műve vagy annak részlete, ha arra Kuncze Magdolna némi részesedés ellenében áldását adja. Csoda-e, hogy a szakma egy része csendben, másik része felháborodottan tiltakozik, és bennfentes információk megszerzését, illetve az azokkal való visszaélést gyanítja? (Zaj.)

Tisztelt Miniszter Úr! Mennyivel drágulnak a tankönyvek a kormány által javasolt törvénymódosítás miatt? Miért nem támogatta a tárca és a kormány a Fidesz javaslatát, amely meggátolta volna a drasztikus áremelkedést? Hogyan kívánja a tárca, a kormány megakadályozni azt, hogy a tankönyvek ára akár 80 százalékkal, azaz közel a kétszeresére emelkedjen? Tervezik-e a tankönyvvásárlás támogatására szánt források jelentős emelését? Mit tesz a tárca akkor, ha a Kuncze Magdolna által megszerzett kizárólagos jogok miatt meghatározó szerzők művei maradnak majd ki kényszerű okokból más tankönyvkiadók könyveiből?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 35 2004.04.19. 1:13  30-36

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Miniszter Úr! Megértem, hogy ön az európai jogharmonizációra hivatkozik ilyen politikailag kínos és szakmailag tarthatatlan ügyben.

Azt eddig is tudtuk, hogy az SZDSZ nem támogatja a tankönyv ingyenességét, az azonban teljesen új elem ebben a történetben, hogy az árnövekedést támogatná. Ön azt mondja a válaszában, hogy nem lesz 80 százalékos áremelkedés - a 10-20 százalékos áremelkedés is nagyon sok, hiszen ezt végső soron a szülők fogják megfizetni. Egyébként szembeállíthatjuk az inflációval is, ami olyan 6-7 százalék, ezt jóval meghaladó lesz a tankönyvek áremelkedése.

Szakmailag azonban abszolút tarthatatlan az, hogy ha egy kiadó nem tudja megfizetni a szerzői jogdíjakat vagy nem tud megállapodni az SZDSZ közeli, szerzői jogokat kizárólagosan birtokló kiadóval, személlyel, akkor bizonyos költőket, írókat nem tud szerepeltetni a tankönyvekben. Tehát előfordulhat az az eset (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy Karinthy vagy Németh László nem szerepel bizonyos könyvekben.

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 52 2004.05.24. 3:06  51-57

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt napokban egy házaspár mesélte el családjuk helyzetét, amelyet most szeretnék megosztani önnel és képviselőtársaimmal.

2001-ben úgy határoztak, hogy kihasználva a kedvező lehetőségeket, új otthon teremtésébe fognak. Eladták panellakásukat, és húszéves futamidőre felvettek közel 10 millió forint kölcsönt, amihez hozzácsapták még 1-2 millió forintos megtakarításukat és a két gyerek után járó szocpolt. Az így kikerekedő pénzből egy főváros környéki településen építkezésbe fogtak.

Az önök kormányában több miniszter a megmondhatója, hogy 20-25 millió forintból mekkora ház építhető: ehhez mindössze néggyel-öttel el kell osztani azt, amiben laknak. Ők azonban ennek is örültek. Részben mert kiszabadultak a füstös panelrengetegből, részben mert úgy számoltak, hogy a család jövedelméből futja majd a törlesztésre, a gáz- és villanyszámlára, a megélhetésre. Úgy számoltak, hogy az adókedvezmény igénybevételével a törlesztést és a rezsit is fizetni tudják majd. Ha nem is nagy lábon, de megél a család.

Nem így történt. Az új kormány ugyanis - ahogy azt Medgyessy Péter is ígérte - “továbbfejlesztetteö az otthonteremtési programot. Ez a “továbbö nem csak az ő esetükben jelentette azt, hogy “visszaö. Számukra ugyanis az adókedvezmény teljes egészében megszűnt. A kamatok változása miatt ezzel párhuzamosan ugyanakkor mintegy 10 ezer forinttal nőtt a törlesztőrészlet, és ennél is nagyobb mértékben a gáz-, a villany-, a csatornaszámla összege. Időközben két gyermekük mellé megérkezett a harmadik is. Utána természetesen egyetlen fillér szociális támogatást sem vehetnek majd igénybe, mivel a házaspár egyik tagja már elmúlt 40 éves. Számoltak, szoroztak, összeadtak, kivontak. Az eredmény: 9 ezer forint veszteség családtagonként. A törlesztés és a rezsi kifizetése után fejenként valamivel több mint 15 ezer forintjuk marad. Ez a férj esetében éppen arra elég, hogy a munkahelyére való utazás költségét fedezze.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a házaspár elmondásuk szerint nem politizál. De most aláírták a Fidesz által elindított petíciót, mert féltik a saját és gyermekeik jövőjét.

Lenne három rövid kérdésük önhöz, illetve a miniszterelnök úrhoz - aki nincs jelen -, melyet tolmácsolok. Valóban gyerekesnek kell érezniük magukat, mert szeretnék, ha az otthonteremtés korábbi támogatása lenne ma is érvényben? Tudva, hogy vannak az országban kisnyugdíjasok is, minimálbéren élők is, de mindettől függetlenül valóban gazdagnak kell érezniük, tudniuk magukat? Valóban ők azok, akik igazságtalanul jutottak egy kétszobás vidéki házhoz? Kell-e számolniuk azzal, hogy elveszítik a családi adókedvezményt is?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 56 2004.05.24. 1:09  51-57

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Én nem állítottam, és ők sem állították, hogy ez a család lenne az ország legszegényebb családja. Itt olyan családról van szó, amelyből pár tízezer még van ebben az országban, közalkalmazotti, köztisztviselői, pedagóguscsaládról. A kérdés inkább az, hogy bekerülnek-e a legszegényebbek közé csak azért, mert új otthonra vágytak, és azt meg is teremtették.

Nem szükségszerű, államtitkár úr, hogy ezek a családok egyik pillanatról, egyik napról a másikra a legszegényebbek közé kerüljenek. Most mégis ez történik az országban. Mi történt itt az elmúlt években? Önök csökkentették és elvették az otthonteremtés adókedvezményét. Olyan gazdasági helyzetet teremtettek, ahol nő az építési hitelek kamata, most pedig a családi adókedvezményt is elvennék, mint arról a Népszabadság ma a címlapon ír cikket.

Úgyhogy önök, a szegénységpárti, ócsító kormány az elszegényedés útjára taszított több tízezer magyar családot. Az ő nevükben a választ elfogadni nem tudom. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 127 2004.06.21. 3:04  126-132

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlésben is több alkalommal kértünk már tájékoztatást az Oktatási Minisztérium egyik régi-új háttérintézménye, a pilisborosjenői PTMIK Kht., vagy új nevén Sulinova Kht. ügyében - kevés sikerrel. Mint köztudomású, önök eredetileg egy új, önálló kht. létrehozását tervezték, ám ezt a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék is ellenezte, leginkább azért, mert álláspontjuk szerint a tervezett feladatok ellátása az OM által javasolt formában költségesebb. Nos, aligha tévedtek.

A régi-új kht. egy elegáns Váci úti üvegpalotában bérel jelentős méretű irodát, a hírek szerint évi több tíz milliós összegért. Szükség is van a hatalmas alapterületre, hiszen az új kht. bővelkedik igazgatókban és más titulust viselő vezető munkatársakban, akiknek dukál az elegáns környezet, amely színvonalában jelentősen meghaladja az Oktatási Minisztériumban és annak más háttérintézményeiben megszokott feltételeket. És akkor még nem is beszéltünk az igazgató urak és hölgyek fizetéséről és egyéb juttatásairól. Ez persze már csak azért sem lehetséges, mert ezt a tárca hétpecsétes titokként őrzi, legalábbis képviselői kérdésre Magyar Bálint, illetve az államtitkár úr nem adott információt erről.

Az új kht. tulajdonképpen egy alternatív, privatizált közoktatási minisztérium, hiszen valamennyi érdemi fejlesztési feladatot ide helyezett a tárca, az ezekhez kapcsolódó költségvetési forrásokkal együtt. A jelentős költségek ellenére a szakmai haszon igencsak soványka. Nagyságrendjében jelentősen csökkent az értékelési program, nincsenek új, az intézményi minőségfejlesztést támogató pályázatok, leállt a drogkoordinátorok képzése, nem készültek el az ígért tantervi programcsomagok. A tehetetlenkedés miatt jelentős EU-forrásoktól is eleshet a magyar közoktatás.

Összegezve: úgy tűnik, a kht. kizárólag a pénzköltésben jeleskedik. Mindeközben értékes programokra, fejlesztésekre nem jut pénz, sőt, a tárcának milliárdos tartozásai vannak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi indokolta az alternatív minisztérium létrehozását? Mi indokolta a kht. formát? Miért nem lehetett ezeket a feladatokat továbbra is költségvetési intézményeken keresztül ellátni? Mekkora létszámmal dolgozik a kht., és mekkora a személyi juttatások havi összege? Hány vezető beosztású munkatársat - igazgatót, ügyvezetőt, programigazgatót - foglalkoztat a kht.? Mekkora a vezetői kör személyi juttatásának havi összege? Mekkora összegért és milyen méretű ingatlant bérel a kht.?

Köszönöm, várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 131 2004.06.21. 0:59  126-132

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ezeket a feladatokat, amelyeket ön a válaszában felsorolt, eddig is ellátta az Oktatási Minisztérium, és eddig is ellátták az OM háttérintézményei, úgyhogy azt gondolom, ez a kht. felesleges pénzkidobás, miközben számos program az OM-ben haldoklik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Ide érkeznek majd az EU-s pénzek is - reméljük, hogy több milliárd -; egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez jó kezekbe fog kerülni.

Felmerül a kérdés, hogy vajon miért kell ez a drága kht. Mint ahogy a napokban felmerülhet bennünk az a kérdés is, hogy miért kell ötszörös áron vásárolni az óvodáknak számítógépet 200-250 ezer forint helyett 1 millióért. Vagy lehet, államtitkár úr, hogy az ön minisztere nem volt ott azon a kampánygyűlésen, ahol Kuncze Gábor “Lop stopö táblát mutatott fel?

Köszönöm a figyelmüket, a választ nem fogadom el.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 232 2004.08.27. 4:08  219-239

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kósa Lajos képviselőtársam mint előterjesztő részletesen körüljárta a probléma minden oldalát, de azért engedjenek meg számomra is egy-két percet.

 

(16.10)

A tankönyvpiac rendjéről szóló törvény többek között szabályozza azon diákok körét, akik jogosultak normatív támogatás által kedvezményes tankönyvre. Visszatekintve a törvény legutóbbi vitájára, megállapítható, hogy a kormánypártok igen messze kerültek a kampány során elhangzott ígéreteiktől, miszerint a magyar közoktatás egészében ingyenes lesz a tankönyv minden diák számára. Az SZDSZ és Magyar Bálint oktatási miniszter a választások után már többször jelezték, hogy sohasem értettek egyet a tankönyvek ingyenességével. Az elmúlt időszak azonban azt a meglepetést hozta, hogy egyre többször szocialista képviselőtársaink is arról nyilatkoztak, hogy ők sem értettek egyet ezekkel az ígéretekkel, más szóval: becsapták a választókat.

Szándék szerint kedvezményre jogosultak jelenleg a következők: a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermekek, három- vagy többgyermekes családban élők, egyedülálló szülő által nevelt gyermekek, rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők. Azt gondolom, ez messze van az ingyenességtől. És még ezt is el tudták szúrni, tisztelt Ház!

Miért is? A korábbi szabályozás 8. § (4) bekezdésében a)-tól c) pontig szerepelt a kedvezményezettek köre, amit a törvénymódosítás a)-tól f) pontig bontott fel. Ezt a módosítást, ezt a felsorolást és következményeit nem vezették végig a törvényen, és nem módosítottak a hatályba léptető rendelkezéseken. Tavasszal az iskolák és a fenntartók a hatályos jogszabályoknak megfelelően jártak el, adták le a tankönyvrendelést és jelezték a támogatási igényeiket. Azonban nyár elején a hatálybalépés új helyzetet teremtett, hiszen a fenntartók a tavasszal jogosan megigényelt normatív támogatással nem fognak tudni elszámolni, mert bizonyos részeire nem jogosultak.

Az Oktatási Minisztérium hibája miatt több tízezer diák eshet el az ingyenes tankönyvektől, közöttük a három- vagy többgyermekes családok középiskolába járó gyermekei, valamint azok a gyerekek, akiket szüleik egyedül nevelnek. Mindezt tetézi, hogy az Oktatási Minisztérium tudva a hibát, azt nem kijavítani igyekezett, hanem valótlan információkat tartalmazó tájékoztatóval próbálja törvénytelenségre bírni az önkormányzatokat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön válaszában azt jelezte, hogy ez nem probléma, hiszen eljut a gyerekekhez a tankönyv, a kedvezmény. Ez rendben is van. De hogyan fognak tudni az önkormányzatok elszámolni ősszel egy esetleges ÁSZ-vizsgálat során azokkal a normatívákkal, amelyekre a törvény szerint június 1-je óta nem jogosultak?

Tisztelt Ház! A törvénymódosítással az a célunk, hogy a kodifikációs hibát kijavítsuk, ne teremtsünk bizonytalan helyzetet, ne kelljen felülvizsgálni a leadott tankönyvrendelést. A szülők, diákok és fenntartók nyugalma érdekében kérem önöket, hogy a módosítást támogatni szíveskedjenek. Délelőtt az oktatási és tudományos bizottság ülésén egyhangúlag tudtuk támogatni ennek a javaslatnak az általános vitáját, sőt az elnök úr által beterjesztett módosító javaslatot is egyhangúlag elfogadtuk. Mindezzel biztosítható, hogy az önkormányzatok és a fenntartók pénzigénylése jogszerű legyen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 87-89 2004.09.27. 2:19  86-95

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, igen.

ELNÖK: Parancsoljon, öné a szó.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Bálint által vezetett Oktatási Minisztérium és környéke ismét botránytól hangos. A hírek szerint csődbiztost, válságmenedzsert kellett kinevezni a nemrégiben létrehozott Sulinova Kht. élére. A tárca 2004 elején nemcsak az ellenzéki pártok, hanem az Állami Számvevőszék és a Pénzügyminisztérium fenntartásai ellenére is árnyékminisztériumot hozott létre, mely a keresztségben a Sulinova Kht. nevet kapta. A céget az itt gyülekező szabad demokrata pártkáderek kapták irányításuk alá, és minden ellenzéki intelem és kormányzati megszorító intézkedés dacára mérhetetlen pazarlással kezdték működésüket.

A sajtóhírek szerint százmilliós bérleti díjú üvegpalotában vettek birtokba egy óriási területet, a számtalan igazgató számára autókat vásároltak, de az egyszerű munkatársak is mobiltelefont, sokan kettőt is kaptak. Mindeddig ön és munkatársai gondosan igyekeztek takargatni ezt a gátlástalan pazarlást, még annak ellenére is, hogy a sajtóban megjelent leleplező írások után egy minisztériumi emlékeztető szerint nemrégiben az Oktatási Minisztérium is vizsgálatot rendelt el a kht.-nál.

A jelek szerint ez vezetett oda, hogy egy hónapja válságmenedzsert, csődbiztost kellett kinevezni. Az elmúlt hónapokban nyilvánvalóvá vált, hogy a Sulinova képtelen megbirkózni a maga alá söpört hatáskörökkel és feladatokkal. S míg a kht. a pártkáderek pénzéhségének és herdálásának iskolapéldájává nőtte ki magát, aközben a hírek szerint fél év alatt több mint 400 milliós hiányt halmozott fel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Milyen jelentős költségtételek vezettek a kht. ilyen súlyos költségvetési hiányához? Mivel magyarázza, hogy a tárca képtelen elejét venni a kht. közpénzekkel való felelőtlen gazdálkodásának? Kiket terhel a minisztérium részéről felelősség azért, hogy a kht. szakmai feladatai ellátására képtelen?

Várom válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 93 2004.09.27. 1:00  86-95

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt mondja, hogy nincs itt túl nagy baj a Sulinova Kht.-nál, nem kellett csődbiztost kinevezni. Jó, ne nevezzük annak. Nevezzük annak, akit oda kineveztek, ahogy azt az önök kabinetfőnöke nevezi: válságmenedzsernek. Körülbelül egy hónappal ezelőtt, szeptember elején mondta így az önök kabinetfőnöke, hogy válságmenedzsert neveztek ki a Sulinova Kht. élére, sőt ott, ezen az értekezleten a felelősöket is megnevezték, tisztelt államtitkár úr, amire ön a válaszában nem volt hajlandó, három államtitkár személyében: Sipos János, Szüdi János és Stark Antal személyében.

Tehát ennél a kht.-nál súlyos gondok vannak. De nemcsak az a nagy baj, hogy 400 millióval túllépték a költségvetésüket, a legnagyobb baj az, államtitkár úr, hogy ez a kht. nem végzi el a munkáját.

Köszönöm. A választ természetesen nem tudom elfogadni, amit ön adott. (Taps a Fidesz soraiban.)

(15.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 175 2004.09.29. 9:35  1-321

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt hozzászólásomat elkezdeném, engedjék meg nekem, hogy megkérdezzem kormánypárti képviselőtársaimat úgy barátilag arról, hogy amikor első ízben ezt a kezükbe vették, és forgatták ezt az irkafüzetet, ahogy Kovács Zoltán képviselőtársam jellemezte, vajon nem gondolták-e azt, hogy kormányprogramnak egy kicsit snassz. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Nem! - Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Gondoltuk!)

Áttekintve ezt a dokumentumot, örömmel tapasztalhatjuk, hogy van benne szó az oktatásról. Van benne szó az oktatásról, és ha figyelembe vesszük, hogy a kormányprogramból egész ágazatok kimaradtak, egész ágazatokról feledkeztek meg, mintha nem is léteznének, ez mégiscsak vigasztalhat minket. Hogy mégsem lehetünk elégedettek, annak az oka az, hogy ami benne van, az nem újdonság. Jelenleg is futó programoknak a leírása, sőt korábbi programok munkájának az eredménye. Másrészt a 2002-es vállalásokból szinte semmi sem maradt, pedig ezek azok, amelyek miatt 2002-ben, ha minimális többséggel is, de kormányt alakíthattak.

Ha jóindulatúak vagyunk (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Legyetek!), akkor legkevesebb 102 olyan vállalást számolhatunk össze, ami nem teljesült. Ezek többsége 2006-ig sem teljesül, hiszen nem szerepel a Gyurcsány-Kuncze-programban. Vegyünk néhány példát, amit hiába keresünk a mostani kormányprogramban; nem sorolom fel mind a 102-t, csak néhány példát a teljesség igénye nélkül. Az ígért tízezer kollégiumi férőhelyből a mai napig, azaz két és fél év alatt egyetlenegy sem készült el, és közpénzből nem is fog épülni 2006-ig. Sőt, két napja már azt is tudhatjuk a gyurcsányi bátor nyelvújítás eredményeként: a tízezer csak több ezer, az új pedig lehet felújított is.

Nincs Sulinet minden iskolában, bár a program kiteljesítését ígérték. A vállalás teljesítése helyett sorozatos botrányokról olvashatunk. Sorra kényszerültek távozni a gyanúba keveredett informatikai miniszteri biztosok a minisztériumból. A pedagógusbérek egyszeri jelentős emelését, majd évenkénti reálértéket növelő mértékű emelését ígérték. Az első vállalás, köszönhetően az önkormányzatoknak, annak ellenére megvalósult 2002-ben, hogy a kormány végül kihátrált ígéretéből. A többiből nem lett semmi, sem 2003-ban, sem 2004-ben nem emelkedett a pedagógusok illetménye.

Nagyjából ugyanez igaz a felsőoktatásra is, sőt az ELTE-n már egy hónap ingyenes munkára kérte a rektor az oktatókat, hogy az egyetem működőképes maradjon. A kollégiumok szakmai fejlesztését ígérték, most pedig Draskovics úr arra kéri a polgármestereket, ahhoz kéri a polgármesterek támogatását, hogy a kollégiumi felügyelet feladatait ne pedagógus végzettségű munkatársak töltsék be. Nem lett ingyenes a tankönyv valamennyi diák számára. Alig növekedett azok száma, akik valóban ingyen kapják a tankönyveket. Nem lett ingyenes az utazás a lakóhely és az iskola között. (Zaj.) Ez több mint egymillió általános és középiskolai diákot, felsőoktatási hallgatót érint. És a sort hosszasan lehetne folytatni.

A gyerekek és az oktatás háttérbe szorulása azért is fájó, mert korábban maga Gyurcsány Ferenc nevezte 2004-et a gyermekek évének, programjában pedig ott olvasható a kiüresített szólam: az első a gyerek. Nos, ebben a programban például a közoktatás, ami 1,8 millió gyereket és 170 ezer pedagógust érint, még önálló fejezetet sem kapott. De ebben a programban nem szerepel az iskolai nevelés sem. Ez mindent elárul.

De akkor mi van ebben a programban? Privatizált jövő, privatizált egyetemek. Idézem: útjára indítjuk Magyarország történetének legnagyobb felsőoktatás-fejlesztési programját. Ezt olvashatjuk, ami nem kevés szerénységről árulkodik. Nos, ez igen derék dolog, gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy valójában miről van szó. Nyilvánvaló, hogy a kormány a jövőben sem kíván pénzt áldozni a kollégiumok támogatására, ehelyett egy átláthatatlan, lényegesen drágább konstrukció, az úgynevezett PPP keretében építtetne befektetőkkel diákszállásokat. A konstrukció végeredményben nem az állam, hanem a diákok pénzén akarja teljesíteni ígéretét, mindeközben pedig privatizálja a jövőt, és évtizedekre eladósítja a felsőoktatási intézményeket, veszélybe sodorva azok napi működését. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így igaz!)

A kollégiumépítés ilyen konstrukcióban lényegesen, évente több mint háromezer millió forinttal drágább, mintha az állam a költségvetésből vagy saját hitelfelvétel útján teremtené elő a fejlesztéshez szükséges forrásokat. Ezek után megmosolyogtató, hogy a program az adófizetők pénzével racionálisan gazdálkodó felsőoktatás megteremtéséről beszél. A racionális tehát a kormányprogram szerzői szerint az, ha valamit négyszeres áron építünk meg. Ez a voluntarista politika súlyos következményekkel jár. A kormány húsz évre előre elkölti az egyetemek és az oktatási tárca fejlesztési forrásait. Nincs garancia arra, hogy a napi bérfizetési gondokkal birkózó felsőoktatási intézmények képesek lesznek a hitelek törlesztésére, illetve a kollégiumok működtetésére. Ez azzal a reális veszéllyel fenyeget, hogy az adósság fejében a kollégiumok a befektetők tulajdonában maradnak, és megkezdődik az egyetemek privatizálása.

Aligha kérdéses, hogy a kormányprogramban nem ennek folytatását, hanem leállítását kellett volna célként megjelölni. Éppen ezért itt, ezen a helyen is felszólítjuk Gyurcsány Ferencet, hogy függessze fel ezt a programot, és vizsgálja meg a konstrukció pénzügyi feltételeit és törvényességét is. (Babák Mihály: Lop-stop!) Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a készülő felsőoktatási törvény egyes változataiban is időről időre feltűnik a privatizáció gondolata, akkor joggal aggódhatunk, hogy minden tiltakozás ellenére ez a szándék vezérli az oktatási minisztert és a kormányt.

És néhány szót még a körzetesítés és iskolabezárás ügyéről. Mindenki emlékszik még Medgyessy Péter elhíresült kijelentésére az életképtelen településekről. Nos, ha cizelláltabban fogalmazva is, de a Gyurcsány-program is hasonlóan gondolkozik a kistelepülésekről: azt akarjuk, hogy a legkisebb településen élők, az ő gyermekeik is elérhető közelségben részesüljenek oktatásban. Világos beszéd: ne ott legyen az óvoda és az iskola, ahol élnek, hanem elérhető közelségben. Tudják önök, hogy hány gyermeket és hány intézményt érintenek ezek a javaslatok? Az a megszorításokkal kikényszerített erőszakos körzetesítés, amely itt és több más kormányzati dokumentumban is körvonalazódik, közel 350 ezer gyermeket és több mint 3800 intézményt érint, azaz minden negyedik gyermeket, az intézményeknek pedig közel a felét.

De ejtsünk szót a minisztérium és az oktatás világáról is. Az elmúlt napokban az egyik, ha nem a legtekintélyesebb oktatási szakmai szervezet, a Magyar Rektori Konferencia elnöke jelentette ki: a magyar felsőoktatás elvesztette bizalmát az Oktatási Minisztériumban és annak vezetésében. És joggal bizonytalanodtak el és veszítették el a bizalmukat a pedagógusok is, akiket, hogy mást ne említsek, alkotmánysértő módon akart titkolódzásra kényszeríteni az Oktatási Minisztérium.

És akkor még nem szóltunk az oktatási tárca botrányairól, a Cisco-ügyről, amikor a miniszter és munkatársai a cég pénzén utazgattak a világban, a Sulinet-botrányokról, a miniszter bizalmasainak balatoni luxushétvégéjéről egy olyan cég vendégeként, amely szerződéskötés előtt állt az OM-mel; a szakképzési helyettes államtitkár, az SZDSZ volt pártigazgatójának dicstelen távozása egy korrupciógyanús közbeszerzés után, a felsőoktatási informatikai beruházások ügye, vagy éppen a legújabb, a csőd szélére került árnyékminisztérium, a SuliNova Kht. ügye, amelynek kapcsán nem kevesebb, mint három államtitkár felelősségét vetette fel a miniszter kabinetfőnöke, talán éppen ezzel takargatva a minisztérium első emberének felelősségét.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogramot nem támogatjuk. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 243 2004.09.29. 1:12  1-321

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Arató Képviselő Úr! Csodálatosan beszélt ön arról a nyolc sorról, amennyit tartalmaz ez a kormányprogramnak nevezett iromány a magyar oktatásról és arról, hogy mi a kormánynak az elképzelése az oktatással. (Derültség az ellenzék soraiban.) Még egyszer minden elismerésem azért, hogy ilyen hosszan tudott beszélni erről a nyolc sorról.

Nem riogatásként, de még egyszer elmondanám, hogy ezzel ellentétben a kormánynak olyan törekvése van, célzok ismét a pénzügyminiszter levelére, amelyet polgármesterekhez írt, amely a pedagógusok óraszámának emeléséről, azaz pedagóguselbocsátásról szól. Szól ez a levél arról, hogy hogyan kell elbocsátani az iskolai szabadidő-szervezőket, az iskolai könyvtárosokat, tehát a magyar oktatás minőségének, a szolgáltatás színvonalának a csökkentéséről szól ez a levél, és ez áll talán a kormányzatnak a szándékában. Sok mindent elmondtunk a kisiskolákról, a körzetesítés veszélyéről is, úgyhogy ezt a hozzászólást mi így nem nagyon tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Azt nem is kértük! Nem is kell.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 52 2004.10.11. 2:58  51-57

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Gőzerővel zajlik a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja. A 13 pályázóból mára kiválasztották azt az ötöt, amelyik még reménykedhet a sikerben, a legnagyobb szakmai hátterű és legnagyobb forgalmú hazai tankönyvkiadó megszerzésében. A pályázók között találhatunk nagy multinacionális céget és nemzeti tankönyvkiadót egyaránt.

A hírek szerint azonban nem nekik van a legnagyobb esélyük, üzleti körökben nyílt titokként kezelik, hogy a befutó a Láng Rt. lesz. Az a Láng Rt., amelynek Gyurcsány Ferenc üzlettársa, Erdős Ákos a tulajdonosa. Csak emlékeztetőül: Erdős Ákos vásárolta meg annak idején a Gyurcsány-féle Altus Rt.-től a Perfekt Gazdasági Tanácsadó Rt.-t és vett meg a Gyurcsány-Virág kettőstől egyes Perfekt-cégeket. Ha a hírek igazak, a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. privatizációjának nyertese egy Gyurcsány Ferenchez közel álló üzleti kör lehet.

Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszteri meghallgatáskor Magyar Bálint kerülte a nyílt és egyenes választ ebben a témában. A felvetésre azt válaszolta - idézem -: “Még a pályázókat sem ismerem és nem is érdekelnek.ö Nos, ezt igen nehéz elhinni, hiszen Magyar Bálint mindig is komoly érdeklődést tanúsított a Nemzeti Tankönyvkiadó iránt. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) De nem csupán az SZDSZ, hanem a szocialisták is így voltak ezzel. Emlékezzünk csak vissza, a választásokat követően milyen sürgős volt, hogy pártkádereket ültessenek a Nemzeti Tankönyvkiadó igazgatótanácsába és felügyelőbizottságába. Távoznia kellett - mások mellett - Jelenics István piarista paptanárnak, aki a rendszerváltozás óta eltelt mindhárom kormányzati ciklusban helyén maradhatott; vagy Závodzky Gézának az ELTE TFK volt főigazgatójának. És kik érkeztek helyükre? Magyar Bálint és Horn Gábor kabinetfőnökei, Rajk László SZDSZ-es politikus felesége, Székely Gábor, az MSZP közeli Politikatörténeti Intézet tudományos igazgatója, vagy éppen Perlai Zoltán, az egykori sikertelen szocialista önkormányzati képviselőjelölt. Nem csoda, hogy ennek fényében senki sem hiszi el, hogy Magyar Bálintot nem érdekli, mi lesz a magyar közoktatás egyik meghatározó szereplőjének a további sorsa.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit szól ahhoz, hogy üzleti körökben eldöntött tényként kezelik, hogy a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel szoros üzleti kapcsolatban álló Láng Rt. lesz a befutó a Nemzeti Tankönyvkiadó kiárusításán?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 56 2004.10.11. 1:21  51-57

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én valóban nem rendelkezem a jövőbe látás képességével. Egész egyszerűen tapasztalataink vannak arra nézve, hogy eddig hogy történt az állami vagyon kiárusítása (Dr. Magda Sándor: Tizenkét állami gazdaság!), hogyan került most az utóbbi időkben (Dr. Fónagy János: Az a 155, amit ti adtatok el '94 óta! - Bársony András: Előtte is volt privatizáció, kedves Fónagy úr!) magánzsebekbe az állami vagyon. Mindamellett csodálkoznék, ha Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr most ebben az esetben jó időben, ám rossz helyen lenne.

De fogadjuk el, hogy nem az ő köreihez tartozó Láng Rt. lesz a befutó. Ki lehet itt még a befutó? A lengyel nemzeti tankönyvkiadó, vagy a nagy német multi, a Westerman, vagy éppen a Mozaik Kiadó? Azt gondolom, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadót, amely a magyar oktatás stratégiai része, nem szabad eladni sem lengyel, sem angol tulajdonba. Ez a cég, tisztelt államtitkár úr (Horn Gábor: Inkább államosítani kellene!), semmilyen módon nem szolgált rá a privatizációra, egy jól működő, évi 400 millió forint tiszta hasznot hozó állami cégről van szó. Nem az államosítás ellen vagyunk, hanem az... - hogy az állami vagyon magánzsebekbe vándoroljon.

A választ nem fogadom el, és arra kérem az államtitkár urat, hogy a kérdéseit majd ellenzékben tegye fel.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 34 2004.11.03. 1:55  13-469

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Elsősorban Arató államtitkár úr szavaira szeretnék reagálni, de fölidézném Szalay képviselő úr egy mondatát, mely szerint a költségvetésben vannak nyertesek és vannak vesztesek.

Tisztelt Ház! A közoktatás valamennyi résztvevője csak vesztes a költségvetés-tervezet szerint. Vesztesek azok a gyerekek, akik alapfokú művészeti oktatási intézménybe járnak, hiszen a normatíva a költségvetési tervezet szerint csökken a tavalyihoz képest, sőt két-háromszoros tandíjat kellene fizetniük a jövőben.

Vesztesek az intézményvezetők, akik 2005 szeptemberében alanyi jogon megkapnák a teljesítménypótlékot, ezt ez a költségvetés-tervezet elhalasztja 2006. szeptember 1-jére, és akkor is csak az 50 százalékot kapnák meg. Vesztesek a pedagógusok, hiszen több pedagógusfeladatot, ami eddig külön működött, beépít a pedagógus-munkakörbe ez a tervezet. Például a szabadidő-szervezőt, az egészségnevelőt vagy a gyermekvédelmi felelőst.

Vesztes az egyházi oktatás, hiszen a kiegészítő normatívákra nem jogosultak. Vesztesek az intézményvezető-helyettesek, hiszen a létszámhatárok emelése miatt közel ezer intézményvezető-helyettes, igazgatóhelyettes fog majd megválni a feladatától.

És, tisztelt államtitkár úr, vesztesek a kistelepülések, akikre ön azt mondja, hogy nem csökken a normatíva: 14 éve nem volt arra példa, hogy a normatíva csökkenjen. Ön azt mondja, hogy jól van ez így, legyen körzetesítés, társuljanak az intézményfenntartók. Azonban ez a költségvetés még ezt sem segíti elő, hiszen a társulási normatívát 15 400 forinttal tetszenek csökkenteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 236 2004.11.03. 2:01  13-469

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Tatai-Tóth András Képviselő Úr! Ön többször bírálta ezt a költségvetést, tehette volna ezt keményebben. Ma már elmondtuk itt képviselőtársaimmal, hogy a magyar oktatásügy szinte minden szereplője vesztes ebben a költségvetés-tervezetben.

Az elmúlt időben itt, a parlamentben többször tapasztaltuk azt, hogy Németh Imre miniszter úr vagy Gyurcsány Ferenc egy-egy diagram felmutatásával szemléltette mondanivalóját. Én most felmutatok önnek, képviselő úr, egy üres papírlapot: nem lát rajta semmit. No, ez a törvényjavaslatban lévő pedagógus közalkalmazotti bértábla, mint ahogyan egyébként kipontozott részként szerepel a pedagógusok illetménypótlék-számítási alapja is.

Két percben csak egy témáról lehet beszélni, én akkor most a pedagógusbérről beszélnék önöknek. Mit is ígértek önök 2002-ben, a választáskor? Egyszeri jelentős béremelést, amely megtörtént 2002-ben. Most pedig a 2005. évi költségvetésről beszélünk, és 2002 szeptembere óta nem volt pedagógusalapbér-emelés, pedig évenkénti jelentős béremelést és a pótlékok rendezését ígérték. Azt gondolom, önök így becsapták a közalkalmazottakat, pedagógusokat és a választóikat.

Ha jól tudjuk, akkor a mostani tárgyalások szerint 6 százalékos béremelésről van szó, amelynek a háromnegyed részét tartalmazná a költségvetés, és a régi, jól megszokottak szerint egynegyed részét idén is az iskolafenntartó önkormányzatoknak kellene vállalniuk, mint ahogyan a bér nagy részét egyébként vállalni kellett 2003. január 1-jétől is.

 

(14.20)

 

Az ÁSZ szerint 100 milliárd forint forráshiányt görgetnek maguk előtt a pedagógusbér-emelés miatt az iskolafenntartó önkormányzatok, s ezt jövőre még tetézni is fogják önök.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 203 2004.11.08. 3:36  202-210

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Tankönyvkiadó Részvénytársaság fennállása óta fontos értéke a magyar oktatásügynek, de mondhatjuk azt is, hogy része a magyar művelődésnek, és részese a magyar kultúrának is. Ez a cég látja el tankönyvekkel, munkafüzetekkel, segédanyagokkal az általános és középiskolák nagy részét. Piaci részesedése a magyar tankönyvpiacon 30 százalékos, adózott nyeresége évente 400-500 millió forint. A felhalmozott szakmai tapasztalat és a jó minőségű, igényes kiadványok révén ez a cég széles körű elismertséget szerzett, és úgy gondoljuk, ez a cég nemzeti kincs. Tevékenysége a magyar oktatás számára alapvető közszolgálat. Ez az eddig állami tulajdonban lévő, az állam számára nyereséget termelő, stratégiai fontosságú vállalat a jó gazdasági eredmények ellenére - hiszen állja a versenyt a többi kiadóval szemben - privatizáció előtt áll.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Tankönyvkiadó jól működik, hasznot hoz, színvonalas tevékenységet végez. Nincs érv az eladás mellett! Két évvel ezelőtt az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságában ülő kormánypárti képviselők is egyetértettek ezzel, és akkor támogatták azokat a módosító javaslatokat, melyek kivették volna a Nemzeti Tankönyvkiadót - valamint a Cartographia Vállalatot is - a privatizációra szánt cégek közül. Napjainkban azonban gőzerővel zajlik a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja. A pályázók között találunk nagy multinacionális céget és nemzeti tankönyvkiadót - például a lengyel nemzeti tankönyvkiadót - egyaránt; bár a hírek szerint nem ők a legnagyobb esélyesek, hanem a Láng Rt. pályázik a legnagyobb eséllyel, amelynek Gyurcsány Ferenc üzlettársa, Erdős Ákos a tulajdonosa.

Úgy gondoljuk, hogy a nemzet tankönyvkiadóját nem szabad eladni sem angol, sem német, sem lengyel tulajdonba, mert az a veszély fenyeget, hogy a nemzeti jellegű tankönyvek helyett úgymond instant tankönyvek születhetnek.

(17.50)

A kormánypárti képviselők gyakran hangoztatják azt, hogy privatizáció esetén nem kell tartani a tankönyvek drasztikus áremelkedésétől, hiszen azt a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény szabályozza. Ezt mi tudjuk jól, hiszen ezt a törvényt mi hoztuk akkor, amikor ezt önök nem fogadták el. Úgy gondoljuk, az árak emelkedésének két dolog szabhat gátat, az egyik a meglevő tankönyvtörvény, a másik pedig a kiadó tulajdonlása. Miért ne tarthatnánk mindkét eszközt saját kezünkben?

Tisztelt Ház! A Nemzeti Tankönyvkiadó tulajdonlásának kérdése fontos közügy, melyről vagy az Országgyűlésnek kell határozni, vagy a már bejelentett népszavazási kezdeményezés alapján kell dönteni sorsáról. Miután a magánosítás már folyamatban van, ezért az érdemi döntés megszületéséig indokolt az eljárás haladéktalan leállítása. Ezért kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy javaslatunkat fontolják meg, és vegyék tárgysorozatba a határozati javaslatot.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 267 2004.12.01. 8:10  202-348

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Üdvözlendőnek tartom, ha a kormány cselekvésre szánta el magát a határon túli magyarság ügyében, és ezért benyújtotta határozati javaslatát, feltéve, ha valóban elszánta magát, és nem a határainkon kívül élő magyarság szemét akarja bekötni.

Ugyanis hihető-e, hogy a kormány szándéka komoly, amikor már azt sem érti, mit jelent visszaadni az állampolgárságát annak, akitől egyszerűen elvették? Minden nyilatkozatból az derül ki, nem érti azt sem, mit jelent ragaszkodni az elvesztett, elvett állampolgársághoz.

A kormány olyannyira nem érti, miért maradt magára a véleményével - a határon túli magyarok szervezeteivel és az ellenzékkel szemben- a MÁÉRT ülésén, hogy azt bizonygatta, milyen jó lenne a magyaroknak a határon túl, ha nem kapják vissza az elvett állampolgárságukat, sőt a kormány magára maradt még az MSZP tagságának egy tekintélyes részével szemben is, akik azon az állásponton vannak, idézem: “A kategorikus nem eltér a baloldali érzelmű emberek jelentős részének véleményétől.ö Önök, kormánypárti képviselők, ugyanis a szocialista érzelmű választóikat is arra kérték, tagadják ki az állampolgárságból a határon túli rokonaikat, barátaikat, tagadjanak meg magukban is minden rendjén való érzést.

(19.40)

Tisztelt Ház! Nem kérdéses, hogy hozzáállásával a kormány az Európai Unióban is magára marad, amelynek az országaiban állampolgárságról alkotott ilyetén felfogás idegen. Aligha nézik rokonszenvvel, hogy az ország egykori polgárai állampolgárságának visszaadása miatt a kormány közpénzen feladott hirdetésekben riogat.

Hihető-e, hogy a kormány szándéka komoly, amikor egy tál lencsén venné meg magának a politikai békét a Szülőföld Alappal? Csak a népszavazási kampányban többet költött a kormány, mint amennyit a határon túli magyaroknak a Szülőföld Alappal adni szándékozik. Csak az oktatás területén többet vett el 2003-ban és 2004-ben a kormány a határon túli magyaroktól, mint amennyit a Szülőföld Alapban visszaadni ígér. Úgy ígér, hogy arra nehéz hagyatkozni, ugyanis a határon túli magyarsággal szembeni ígéreteit nem tartja be, a velük szemben vállalt kötelezettségeinek nem tesz eleget.

Szorítkozzuk most az oktatási példákra! Önök nem fizették ki a 2003-ban esedékes nevelési, oktatási támogatást, pedig törvény írta elő. Önök, amikor a tervezésnél látták, hogy a 2004-es költségvetéssel baj lesz, máris a határon túliaknak szánt forrásokat kezdték nyirbálni.

Önök egy hónappal a költségvetés elfogadása után, 2004 elején pénzügyi megszorító csomaggal tovább kurtították a külhoni magyarságnak szánt pénzeket. Itt tízmilliókat, ott százmilliókat vettek el, ami költségvetési szempontból igen csekély megtakarítás, de súlyos hiányt jelent a határon túl.

Önöket az sem érdekelte, hogy a Sapientia egyetem költségvetése reálértékben a felére csökkent az alapítás évéhez képest, miközben minden évben fel kell vennie első évre a hallgatóit, ha valóban egyetemnek akarja nevezni magát.

Önöket az sem érdekelte, hogy a Selye egyetem költségvetése egyre csökken, csak a Draskovics-csomag százmillió forintjukat zárolta.

Önöket az sem érdekelte, hogy a kárpátaljai Rákóczi Ferenc főiskola, ahol a pedagógusképzés folyik, annyit kap, mint egy átlagos városi általános iskola nálunk. A magasan képzett oktatóknak annyi a fizetése, mint a hazai minimálbér fele, annyi, amennyiért egy munkanélküli nálunk el sem megy dolgozni. Ennyit ér önöknek forintban a kárpátaljai magyarság iskolateremtő erőfeszítése.

Ha önök azt akarják, hogy a szlovákiai, a kárpátaljai, a romániai, a vajdasági magyar fiatal otthon tanuljon, miért nem támogatják ebben? Miért nem fontos ez önöknek?

Mint számos költségvetési tétel esetében, önök 2004 végén fizetnek, ha egyáltalán kifizetnek olyan pénzeket, amelyeket már az év elején vagy onnantól kezdve folyamatosan oda kellett volna adni. Az Apáczai Közalapítványnak például, amely a határon túliak támogatására hivatott, októberben utalták át a költségvetésben szereplő összeget, már amit abból nem zároltak.

Összességében tehát a Szülőföld Alap szinte semmit sem ígér, és egyetlen biztos pénzbefektetés ezzel kapcsolatban az a papír, amin benyújtották.

Tisztelt Ház! A Fidesz nem így akarja támogatni a határon túli magyarságot. Nem gondolja, hogy ajándék, nagylelkű gesztus visszaadni azoknak az állampolgárságát, akiktől egykor jogtalanul elvették. (Dr. Szabó Zoltán: Miért nem adta vissza?) Nem gondolja úgy, mint valami rossz szülő, ha már egyszer erővel elvették tőlem a fiamat, akkor már nem is kell. A kétigenes népszavazás kötelességévé tenné a parlamentnek, hogy jusson egyetértésre abban, miként támogatja erkölcsileg, és ha úgy dönt, anyagilag is új polgárait. A kétigenes népszavazás nem fogalmaz meg anyagi kényszert az országnak, pusztán az egyetértésre törekvést várja el a pártoktól. Miért esik ez a kormány nehezére? Miért esik nehezére a határokon kívüli nemzetrészek érdekében? Mert nehezére esik, az látszik.

A kormány közpénzen feladott politikai hirdetésében úgy tüntette fel, mintha új népvándorlás kezdődne Európában, feltételezi, hogy ki-ki hátrahagyva otthonát, földjét, munkáját, rokonait, barátait, Magyarországra költözik. Feltételezi, hogy azok a nyugdíjasok, akik ott gyökereztek meg, mint idős fa, kitépve gyökereiket ide költöznek át nyugdíj és az ingyenes egészségügyi ellátás reményében.

A kormány meg is becsülte a nagy európai népvándorlás költségeit. Ez például az oktatásban csak több tíz milliárdos tévedésekkel sikerült. Kiderült például, hogy a kormány úgy tudja, ma Magyarországon egy óvodásra évente 500 ezer forintot szánunk. Hát nem, kérem, az idén, 2004-ben a költségvetésben tervezett állami normatíva egy óvodásra 198 ezer forint volt. Ehhez az önkormányzatok is hozzátesznek, de ebből sehogy se jön az az 500 ezer forint. Hogyan lehet, hogy a kormány gyerekenként százezreket és összességében milliárdokat téved?

A kettős állampolgárság nem terhelné, nem döntené romba a magyar közoktatást és annak költségvetését.

Ráadásul, tisztelt Ház, eddig sem akadályozta senki, hogy aki át akar települni az anyaországba, az megtegye. Az Orbán-kormány következetesen támogatta az otthon maradást, a kinti magyar nyelvű oktatás megizmosodását a köz- és felsőoktatásban egyaránt. De akinek nem volt maradása otthon, az itt is hazára talált, mégsem alakult ki népvándorlás. Mint ahogy mi is: beléptünk az Unióba, mégsem akaródzik új otthont teremteni más országban.

A kormány határozati javaslatát azért támogattuk az oktatási bizottságban, mert ugyanabba az irányba mutat, mint a népszavazási kezdeményezés. Gondoljuk együtt végig, mit tudunk tenni a határon túli nemzetrészek jobb otthoni boldogulása érdekében!

Remélem, tisztelt kormánypárti képviselők, nem bánták meg azt, hogy eltértünk a Házszabálytól, szót kaphattak a határon túli képviselők. Hallgassanak rájuk, a legegyszerűbb megoldás vasárnap egy igennel szavazni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 154 2005.02.14. 2:14  153-160

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen, elfogadom a válaszadó személyét, mert egyre kevesebb az időnk az új típusú érettségiig.

Tisztelt Államtitkár Úr! Jómagam azon kevesek közé tartozom, akik megismerhették az Országos Közoktatási Intézet kiadványát, amely a 2004. évi próbaérettségi tapasztalatait összegzi. Ez az a dokumentum, amelynek nyilvánosságra hozatalát az oktatási miniszter a sajtóban megjelent hírek szerint megtiltotta. Ez az a dokumentum, amelynek még a létezését is letagadta a területért felelős helyettes államtitkár.

Magyar Bálint és kollégái mindenütt azt állítják, hogy az új, kétszintű érettségire való felkészülés rendben zajlik. De akkor vajon mi ok lehet a rémült, pánikszerű titkolózásra?

Nem kell sokat lapoznunk ebben a dokumentumban, és máris sejthetjük az önök riadalmának okát. A hatodik oldalon például azt olvashatjuk, hogy magyar nyelv és irodalom tantárgyból 7 százaléknyi diák nem érte el a 10 százalékos teljesítményt, tehát a vizsgát meg kellene ismételniük, pár sorral lejjebb pedig az áll, hogy a bukottak aránya helyesírás miatti pontvesztéssel további 15 százalékkal emelkedik. Ez tehát azt jelenti, hogy a középszintű magyar próbaérettségin majd minden negyedik diák megbukott.

Egy héttel ezelőtt, a miniszter bizottság előtti meghallgatásán Magyar Bálint azt állította, a rossz eredmények oka az, hogy a diákok felkészületlenek voltak, illetve a feladatok a negyedikes tananyagot is tartalmazták, a dolgozatokat író diákok pedig csak harmadikosak voltak.

Nos, a felkészültség hiánya ilyen drámai módon befolyásolja a helyesírást, ezt eddig csak Magyar Bálinttól hallhattuk először. A második állítás - hogy udvariasan fogalmazzunk - távol áll a valóságtól, hiszen kiderül, hogy harmadikos középiskolások számára készültek ezek a feladatok. De mindez csak a jéghegy csúcsa. Ebből (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) a dokumentumból ugyanis az is kiderül, hogy az idei érettségi feladatainak előzetes kipróbálására nem volt mód; ez azért megdöbbentő.

Köszönöm. Várom az államtitkár úr válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 158 2005.02.14. 1:00  153-160

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! A kétszintű érettségi rendszerével, az új érettségi rendszer bevezetésével nincs közöttünk vita. A probléma az, hogy vajon helyes-e eltitkolni a pedagógusok, a felkészítő tanárok vagy akár a diákok előtt is a próbaérettségi ilyetén való rossz eredményét.

Azt gondolom, nagyon nagy önökön a felelősség. Valóban az volna a cél, hogy ezeket a gyerekeket - százezer gyerekről, százezer fiatalról van szó - ne Fortuna kegyeire bízzuk, hanem ezt az anyagot, amely elkészült az Országos Közoktatási Intézetben, juttassuk el a középiskolákhoz, az intézményvezetőkhöz, a felkészítő tanárokhoz, ahhoz a tízezer pedagógushoz, akik majd ott fognak ülni a vizsgabizottságokban, és ezáltal jusson el az információ a gyerekekhez, hogy ebben a szűk három hónapban, ami még hátravan, a lehető legjobban felkészüljenek erre az új típusú vizsgára.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 121 2005.03.07. 2:08  120-127

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, igen, miután a kérdésem az oktatási tárcát érinti.

Tisztelt Miniszter Úr! Párhuzamos történetek játszódnak le az ön tárcájánál. A minisztérium két éve írt ki közbeszerzési pályázatot a Sulinet-szerződés meghosszabbítására. Akkor már hat éve az Elender szolgáltatta az internetet a magyar iskolákban. Ez a cég az azóta gazdasági miniszterré avanzsált Kóka Jánoshoz is köthető.

A Sulinet-szerződés akkori meghosszabbítására gyorsítva írták ki a pályázatot. A tender győztese nem lephette meg a tárcát, hiszen a minisztérium egy illetékese már jóval a kiírás előtt kijelentette, hogy a nyertes nem lehet más, mint az Elender. Akkor két miniszteri biztos bukása kellett ahhoz, hogy ön a hivatalában maradhasson.

Ugyanaz még egyszer. Két év után újra tendereztet a liberális miniszter. A tét most nem a Sulinet, hanem a diákigazolvány. 2,5 millió ember személyes adata, sok milliárd forint. A kiíró szerint Magyarországon eddig nem volt és jelenleg sincs a beszerzés tárgyát képező méretű adatbázishoz kapcsolt csipkártyarendszer. Ezzel kapcsolatban még összehasonlító külföldi gyakorlat sem ismert. Tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy hány nap állt rendelkezésre, hogy a pályázók elkészítsék jelentkezésüket egy ilyen horderejű feladatra? 12 nap, az ünnepnapokkal együtt.

Akkor, a Sulinet-pályázat idején Kóka János miniszter úr Elendere volt, most pedig kizárólag a miniszterelnök volt üzletfele, Erdős Ákos van abban a helyzetben, hogy állami pénzből már kész, működő rendszerrel bír a feladat megoldásához. Az eljárás most is sürgősségi.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint mennyi eséllyel indulhat a tenderen az, aki nem készült rá már hónapok óta? Van-e esélye olyannak, akinek nincs csaknem kész megoldása a rendszerre? Nyerhet-e más diákigazolvány-tendert Magyar Bálint minisztersége alatt, mint Erdős Ákos?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 125 2005.03.07. 0:59  120-127

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tudja, ezek azok az esetek, ami miatt az emberek azt mondják, hogy nem az ország van lendületben, hanem a lenyúlás kormánya van lendületben. Erdős Ákos, a miniszterelnök volt üzlettársa pedig mint valami amőba, ott van szinte minden területen, különösen az oktatásügyet érintő területeken. Ilyen volt például a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja, amely nagy port vert fel, vagy ilyen például az OEP-vények nyomtatása vagy most például a diákigazolványok ügye.

Hiller István meghirdette az amőbajátékot; úgy gondolom, hogy ezen a játékon Erdős Ákos azok közé fog tartozni, akik nagy nyereményeket fognak majd zsebre tenni.

A versenyről pedig csak annyit, tisztelt miniszter úr, Sándor György szavaival élve: “Egyenlő pályák, egyenlő esélyek - én kerékpárral megyek.ö Úgy tűnik, hogy Erdős Ákos erre a kormányzati ciklusra kerékpárt kapott.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 200 2005.04.11. 4:35  199-209

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség immár harmadik alkalommal kéri az Országgyűlést, hogy kerüljön napirendre az érettségi, illetve a felvételi ügye. Azért kértük ezt, mert hiába jeleztük idejekorán a gondokat, hiába fordultak a szülők az Alkotmánybírósághoz, hiába zajlik jelenleg is aláírásgyűjtés, a kormány és a minisztérium a füle botját sem mozdította a problémák megoldása érdekében.

Az elmúlt héten azután látszólag megtört a jég. Látszólag, mert a kormány arról döntött, hogy módosítja a felsőoktatási felvételi eljárásról szóló szabályokat. A döntés tartalma azonban azt tükrözi, hogy a kormány és az oktatási tárca vagy nem érzékeli a kialakulóban lévő érettségi botrány nagyságát, vagy szándékosan elhallgatja azt. A kormány döntése ugyanis csak az érettségi és a felvételi körül kialakult probléma egyik elemét próbálja inkább rosszul, mint jól kezelni, miközben újabb diákcsoportok kerülhetnek hátrányos helyzetbe.

Mi is a gond az érettségivel? A felvételizők igen jelentős körét érinti a középszintű érettségi értékelésének eltérő módja. A korábban szerzett érettségi jegyet ugyanis maximális százalékértéken veszik figyelembe a felvételi kérelem elbírálásakor, azaz például egy jeles érdemjegy automatikusan 100 százalékot ér. Ezzel szemben egy idén érettségizőnek ehhez maximális teljesítményt kell nyújtania a vizsgán. Egy 90 százalékos jeles osztályzat már több ponttal kevesebbet ér. Így utasíthat maga mögé egy korábbi gyenge jeles vagy gyenge négyes érdemjegyet szerző felvételiző egy 2005-ben érettségiző és adott esetben akár lényegesen nagyobb teljesítményt felmutató vetélytársat. Fontos megjegyezni, ez a probléma akár tízezernél is több diákot érinthet.

Tovább torzítja a felvételi eredményét az emelt szintért megszerezhető többletpont. A korábban érettségizettek esetében ugyanis összeadható a régi érettségi kedvező értékeléséből származó maximális pontszám és az emelt szintű vizsgáért járó pontszám. Ha a korábban vizsgázó legalább 33 százalékos teljesítményt nyújt, megkapja a többletpontokat, míg idén érettségiző társának legalább 90 százalékos teljesítményre van szüksége ahhoz, hogy állni tudja ezt a versenyt.

Mi a gond a kormány döntésével? Továbbra sincs semmilyen megoldás a középszintű érettségi eredményeinek eltérő értékeléséből adódó problémákra, amely a felvételizők döntő többségét érinti. Esetünkben az igazságtalan pontszámítási rendszer a továbbiakban is változatlan maradna. De a kormány nem ad jó választ az emelt szintű érettségire vállalkozók gondjaira sem. A kormány döntése szerint ugyanis csak annyi történik, hogy a miniszter felhatalmazást kap, hogy az általa igazságtalannak ítélt helyzetekben módosítsa a felvételi keretszámokat. Ez egyrészt kedvező esetben is csak az érintett diákok töredékének nyújt elfogadható megoldást, másrészt további igazságtalanságokat szül. Csak kettőt említenék ezek közül. A keretszámokat a miniszter nyilatkozata szerint a kormány nem kívánja megemelni, csupán átcsoportosítás történik. Ez azt jelenti, hogy a rendszer egy pontján valaki nyertes lesz, de ennek az ára az, hogy másutt egy felvételiző ennek kárvallottja lesz.

Tisztelt Ház! Meggyőződésünk, hogy még mindig nem késő ahhoz, hogy az idén is megtaláljuk a valamennyi felvételiző számára elfogadható, szakmai és jogi szempontból is megalapozott megoldást. Ehhez azonban az Oktatási Minisztériumnak haladéktalanul meg kell kezdenie az egyeztetéseket. Arra kérem önöket, arra kérem az Országgyűlést, hogy kötelezze erre a kormányt és Magyar Bálint minisztert.

Arra kérjük önöket, hogy ne presztízskérdésnek tekintsék az érettségivel és a felvételivel kapcsolatban kialakult zűrzavart, hanem legyenek tekintettel arra, hogy ez a vizsga több tízezer fiatal sorsát, jövőjét határozhatja meg. Kérem önöket, hogy javaslatunkat támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 208 2005.04.11. 1:44  199-209

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti Képviselők! Tisztelt Szabó Zoltán Képviselő Úr! - aki hozzászólt ehhez a kérdéshez.

Örülök annak, hogy nem tekintik presztízskérdésnek ezt az ügyet, de az ön hozzászólásából is látszott az, hogy itt bizonyos tanulókat - lehet több ezer vagy tízezernyi létszámú - komoly érdeksérelem érhet ebben a felvételi és érettségi rendszerben. Egyetértek Sági József képviselőtársammal, aki elmondta azt, hogy az utóbbi 15 évben, hála istennek, nem volt botrány a magyar érettségi rendszerben. Azt gondolom, az a közös érdekünk itt, ebben a Házban, hogy ez az idei évben se legyen így.

Bőven van még feladat az érettségivel, és azt gondolom, még időnk is van arra, hogy ha született egy kormánydöntés, akkor akár születhessen még egy. Arra kérem miniszter urat is innen, hogy tekintse át még a lehetőségeket. Kérje ki a véleményét az oktatási jogok miniszteri biztosának, a szakmai szervezeteknek, az érdekképviseleteknek, találjanak olyan megoldást, ami a legkevesebb érdeksérelemmel jár, csak arra kérem, hogy ne azokat kérdezze, akik az elmúlt két évben nem voltak képesek megfelelő döntést hozni.

Említettem az oktatási jogok miniszteri biztosát. Egy mai nyilatkozatát hallva a rádióban, ő maga is, Aáry-Tamás Lajos is azt mondja, hogy a megoldás az lenne, ha mindenki az érdemjegye alapján kapná a pontszámot, tehát ez a mai felvételi rendszer nem megfelelő.

Kérem önöket, hogy támogassák az ajánlásunkat. Köszönöm.(Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 270 2005.04.12. 10:56  143-311

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből az igen terjedelmes felsőoktatási törvénymódosító javaslatból két témát szeretnék kiemelni: az egyik az autonómia és az irányító testület kérdése, ez a mai napon már szerepelt itt az általános vitában, de talán egy-két új adalékkal én is hozzá tudok járulni a vitához; a másik, amiről kevés szó esett, ez a képzési szerkezet, a lineáris struktúra bevezetése, amiről, úgy gondolom, kevesebb szó esett itt a mai napon.

Elsőként egy rektori beszédből szeretnék idézni önöknek: “Sajnos, lassanként oda jutunk, hogy a rektor, a tanács és a tantestületek végérvényesen semmiben sem határozhatnak, összes ügyeik végleges elintézést a minisztériumban nyernek. Egyetemünk nagyon is nyög az állami bürokratizmus nyomása alatt.ö Nos, azt gondolom, hogy ez bátor beszéd, tisztelt képviselőtársaim, nem is mostanában hangzott ez el, hanem 1917-ben, Mihályfi Ákos rektor beszédéből idéztem, aki akkor a Budapesti Tudományegyetem rektora volt. Nos, hogyha ebben a formájában a törvényjavaslatot elfogadjuk, akkor, azt hiszem, kilencven év távlatából újra aktuálisak lesznek majd a rektor úr által elmondottak a magyar felsőoktatásban.

A törvényjavaslat a hazai felsőoktatás hagyományaitól gyökeresen eltérő, új irányítási rendet vezet be. Az intézményi autonómiát gyakorlatilag megszüntetve egy, a miniszter által kinevezett, gyenge legitimitású, senkinek felelősséggel nem tartozó irányító testületet ültet az intézményre, amely teljhatalommal rendelkezik minden érdemi kérdésben. Miközben a kormány és a miniszter az egyetemek magna chartájáról, autonómiáról beszél, pont ezt az autonómiát szünteti meg a törvényjavaslat az irányító testület felállításával.

Az autonómia lényege, hogy az intézmény hallgatói, dolgozói, tanárai, professzorai, az intézmény polgárai dönthessenek a saját közösségüket érintő legfontosabb kérdésekről. Ez nem valósulhat meg, mert az irányító testület nem az intézmény polgárainak választott képviselőiből áll. Lényegében társadalmi munkában irányítanák az egyetemet olyanok, akiknek az adott intézményhez alig van közük, hiszen nem állnak foglalkoztatási és hallgatói jogviszonyban az intézménnyel.

A másik furcsaság, hogy a testület tagjai körülbelül bruttó 150-200 ezer forint tiszteletdíjat kapnának, cserébe egyetemlegesen felelnek döntéseikkel az esetlegesen okozott kárért, és még vagyonnyilatkozatot is kell tenniük. Ráadásul ebbe az irányító testületbe, a testület üléseire meg kell hívni a Magyar Államkincstár által delegált gazdasági tanácsadót is, akinek juttatása megegyezik a mai minimálbérrel. Ilyen komoly tiszteletdíj és a hozzá kapcsolódó feladatok és felelősség miatt nyilván tódulnak majd a komoly tanácsadók - remélem, értették, hogy a “komolyö és a “tódulnakö szót idézőjelben használtam.

Mindezek tükrében érdemes megnézni, mik lesznek az irányító testület feladatai: költségvetés, költségvetési beszámoló elfogadása, minőségfejlesztési program ellenőrzése, intézményi szmsz jóváhagyása, képzések indítása vagy megszüntetése, intézmény átalakításának, megszüntetésének kezdeményezése, döntés ingatlanvagyonról vagy például hitelfelvételről.

Nyilvánvaló, hogy az irányító testületben a felelősség, a feladatok és a díjazás nincs összhangban. Ilyen feltételekkel profi menedzsment nem alakítható ki. De valószínű, hogy nem is ez a kormányzat célja, jelenleg ugyanis az intézményi autonómia miatt a minisztérium az egyetemek belső életébe nem szólhat bele, csak az anyagi támogatást tudja csökkenteni, az intézmények jelenlegi vezetése pedig nem hajlandó a radikális leépítések végrehajtására. Majd most jönnek ezek a szakemberek, akik nem kötődnek az intézményekhez, majd ők képesek lesznek a leépítések megvalósítására.

Miközben a miniszterelnöki road-show érinti az egyetemeket, és a dumakormány miniszterelnöke azt állítja, hogy a felsőoktatás prioritást kap, a valóság az, hogy az egyetemek költségvetését csökkenti, szellemi, tudományos bázisát képező oktatói, kutatói gárdáját emiatt leépíti, a törvényes béremelés fedezetét nem biztosítja, a költségvetés egy részét zárolja. Miután az intézmények a radikális leépítésre nem hajlandóak, ezt nem teszik meg maguktól, így létrehoz egy intézményi tanácsot, ami majd mindezt elvégzi. Valóban, így lehet költséghatékony, a piaci árak tekintetében versenyképes diplomaárudákat működtetni. Ez akár vonzó is lehet mindazok számára, akik igénytelen oktatók irányításával, minimális erőfeszítéssel szeretnének egy írást kapni eurokonform, lineáris képzési rendszerbeli végzettségük igazolásaként.

Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem a lineáris képzési rendszert. A többciklusú képzést 2006 szeptemberétől felmenő rendszerben alkalmazniuk kell a felsőoktatási intézményeknek, azaz ekkor már csak az új alapszakokra lehet jelentkezni. Egyetértünk azzal, hogy a Bologna-folyamathoz kötődő legsürgetőbb feladat a kétciklusú képzés hazai bevezetése, de elhibázott úgy átállni a többciklusú képzésre, hogy az mindenhol, minden tudományterületen kötelező legyen, hogy az uniformizálja az egész magyar felsőoktatást, s kényszerzubbonyként szorítsa az intézményeket.

 

(16.00)

A törvényjavaslat kötelezően írja elő a három képzési szint merev elkülönítését. A magas szakmai szinten álló egyetemek, főiskolák védelme érdekében lehetővé kellene tenni, hogy maguk dönthessenek, megtartják-e a régi ötéves rendszert, vagy párhuzamosan oktatnak tovább, együtt a két struktúrában. Ez a szabadság bőven beleillik a Bologna-folyamatba, hiszen Európa legtöbb országában ilyen vegyes rendszer működik, mi pedig már megint készülünk átesni a ló túlsó oldalára azzal, hogy ami eddig nem volt szabad, ami eddig tilos volt, az most az egyik pillanatról a másikra kötelező lesz. Átfogó törvényben nem lehet meghatározni az oktatott szakok és tudományok belső logikáját, oktatási módszertanát sem. A kötelező előírás merevvé, az élettől idegenné tenné a felsőoktatás világát. A képzési rendszerben tehát keresztülerőltetik a kétciklusú képzés lineáris modelljét.

A törvény azonban keveset mond mind az alapképzésről, mind a mesterképzésről, azokat az ezután megjelenő kormányrendeletek fogják részleteiben szabályozni. Megszűnik az eddigi rendszer anélkül, hogy bizonyítva lehetne látni az új rendszer működőképességét. Ez a reform így egy torzó, egy biankó felhatalmazás. Az új képzési rendszernek csak az első, a bachelorfázisát írja le, de hogy miként alakul majd az erre épülő masterszint, arról semmit sem tudunk. Egy nagy, totális kísérletet látunk, amit a legfontosabb erőforrásunkat biztosító ágazatban kívánnak véghezvinni.

Egyet lehet biztosan tudni: 2006 szeptemberétől megszünteti a hagyományos egyetemi és főiskolai képzést, de hogy mi került a helyébe, abból egyelőre csak a hat féléves bachelorképzést látni. Az erre épülő mesterképzés tartalma ismeretlen, és nem azért, mert titkolják, hanem azt gondoljuk, ez valószínűleg még el sem készült. Sokan, akik majd az idei évben kezdik el a tanulmányaikat, úgy lépnek be egy képzésbe, hogy fogalmuk sem lehet arról, mit tanulnak majd a képzésük második szakaszában, mi lesz a képzés tartalma, mik lesznek a követelmények, mire jogosít a diplomájuk.

A hasonló cipőben járó európai országok többsége nem szüntette meg egyik pillanatról a másikra az évtizedek alatt kialakított hagyományos képzési rendszerét. Elindítják ugyan az újakat, de csak egy hosszabb átmeneti, első időszak után - amely alatt a két rendszer párhuzamosan fut - teszik fel majd a kérdést, mely területeken indokolt azt áttérés, és mely területeken kell megmaradni a már bevált struktúránál.

Mi magunk támogatjuk az új képzési szerkezet bevezetését, de nem ilyen határidőkkel és nem ilyen módon. Az álláspontunk az, hogy átmeneti időt kellene biztosítani, amely idő alatt a régi és az új struktúra egymás mellett élhet. Ez lehetőséget adna a képzési programok kidolgozására és kipróbálására, éppúgy, mint arra, hogy eldőljön, mely képzések azok, amelyeket nem lehet az új struktúrába illeszteni - orvos, jogász, csillagász, meteorológus és még sorolhatnánk más képzéseket -, vagy amelyeket nem célszerű az új struktúrába illeszteni, például a tanárképzést.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakon túl a tervezett felsőoktatási törvény csökkenti az egyetemi képzésben részt vevő hallgatók számát. Ma már többször elhangzott az, hogy a szabályozás szerint az újonnan belépők aránya nem lehet több, mint 2005-ben. A finanszírozást egy, a felsőoktatáshoz semmilyen viszonylatban nem kapcsolódó bérjellegű mennyiséghez köti, ez a bérjellegű mennyiség a nemzetgazdasági bruttó havi átlagkereset.

A javaslat a magyar felsőoktatás jelentős mérvű leépítését jelenti. A kormány egy totális reformot kíván megvalósítani, bármilyen áron. Mi azt gondoljuk, a meglévő értékekre alapozva kell a szükséges javításokat elvégezni. Nem lehet a felsőoktatást egy szolgáltatás szintjére süllyeszteni, ahol akárki bármit megvásárolhat, mint mondjuk egy cipőt. Több ennél a magyar felsőoktatás: gazdasági és társadalompolitikai kérdés.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ezt a törvényjavaslatot ebben a formában nem tudja támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 280 2005.04.12. 1:35  143-311

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Nem volt okom arra, hogy megváltoztassam az előre megírt felszólalásomat. Úgy is mondhatnám, nem volt miért megváltoztatni, mert nem győztek meg. Valószínű, hogy nemcsak önben van a hiba, hanem bennem is, ezt lehet, hogy elismerem.

Nem győztek meg, mert továbbra is az a véleményem az ügyről autonómia és intézményi tanács kérdésében, hogy ez egy eszköz lesz a kormányzat kezében, hiszen a felsőoktatási intézmények eddig nem voltak hajlandóak végrehajtani azokat a - hogy is mondjam? - csökkentéseket, a felsőoktatás megnyirbálását, amire eddig ösztönözték őket. Itt a kormányzat most egy forráskivonásra törekszik, a hallgatói létszám csökkentésére, és majd itt lesz ez az új irányító testület, ami az intézményhez kevéssé fog kötődni, tehát majd ezt végre fogja hajtani.

Önök, a mai vitában is kiderült, találtak egy-egy példát az Európai Unióban, találtak egy szem Ausztriát, ahol ilyen típusú intézményi tanács működik, a tisztán lineáris képzésre pedig találtak egy szem Norvégiát, ahol ez így működik - ahonnan egyébként orvosképzésre ideküldik Magyarországra a diákokat. Úgyhogy talán inkább valami általános példát kellett volna találni, vegyes rendszert kellett volna találni, ami meg Európa huszonegynéhány másik országában működik.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 58 2005.04.18. 3:13  57-63

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A közalkalmazottak számára nem indult túl jól ez az év. Azzal kellett szembesülniük, hogy a kormány elvette tőlük egyhavi illetményüket.

2005-től ugyanis a kormány megszüntette a 13. havi illetményt, és helyette bevezette a nulladik havi juttatást. A nulladik havi illetmény 2005-ben jár először, a 13. havi illetmény pedig 2004-ben járt utoljára. Azaz csak járt volna, ugyanis ennek kifizetéséről a kormány elfelejtett gondoskodni. Talán abban bíztak, hogy mivel a 13. havi illetményt sok helyen amúgy is csak januárban fizették ki, nem tűnik majd fel, hogy eltűnt egyhavi bér.

De nem így történt! A pedagógusok az Alkotmánybírósághoz fordultak, a rendőrök pedig ennél egyszerűbb és gyorsabb utat választottak: perelnek. Szögezzük le: nevezzük 13. havi vagy nulladik havi illetménynek, ezt a juttatást annak lényege szerint minden közalkalmazottnak meg kell kapnia, jogosultak tehát erre a plusz egyhavi illetményre. Ennek kifizetésére pedig a 2004. évben nem került sor. Ezt egyébként már a kormány sem vitatja, hiszen maga a kormányszóvivő, László Boglár is elismerte, hogy igazuk van a kifogással élőknek.

A helyzet tehát most az, hogy a kormány elvett a pedagógusoktól, orvosoktól, rendőröktől - és még lehetne folytatni a sort - egyhavi bért.

(14.40)

Hiába a kormányzati beismerés, Magyar Bálint, az oktatási miniszter, nem tesz semmit - vár. Nyilván arra vár, hogy lesznek, akik nem perelnek, s ez a pénz megmarad az államkasszában. Volt már erre példa, ugyanezt a tisztességtelen politikát folytatták a kismamák elmaradt járandósága esetében is. A pedagógusok és a közoktatás területén dolgozó többi közalkalmazott nehéz helyzetben van. Ők ugyanis nem léphetnek fel a rendőrökhöz hasonlóan, nem perelhetik be a területükön illetékes minisztériumot. Ők, ha a pénzükhöz akarnak jutni, akkor csak közeli munkatársukat, az óvoda, iskola vagy a kollégium vezetőjét perelhetik. Könnyű belátni, hogy sokan végiggondolják, milyen következményekkel járhat ez egy nevelőtestület életében. A döntés azért is nehéz, mivel nyilvánvaló az is, hogy az intézmény vezetője nem felelős az eltűnt bérért.

Tisztelt Államtitkár Úr! Remélem, egyetért velem abban, hogy ez a játszma cinikus és tisztességtelen. Felelős vezető nem járhat el így. Ezért kérdezem öntől, nem gondoltak-e még arra, hogy az lenne a méltányos és korrekt eljárás, ha kezdeményeznék az elmaradt juttatás kifizetését. Mikor kívánják kifizetni a pedagógusok 2004. évi 13. havi illetményét? Miért akar a kormány 150-200 ezer embert arra kényszeríteni, hogy pereskedjen?

Köszönöm, és várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 62 2005.04.18. 1:15  57-63

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt állítani válaszában, hogy a közalkalmazottaknak jól kezdődött ez az év, legalább ugyanolyan semmitmondó, mint amikor a miniszterelnök azt állította, hogy nagy a jólét.

Amikor válaszában kitért a jogra, szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy Vas megyében a múlt héten első fokon pert nyertek a rendőrök, államtitkár úr, akik 13. havi fizetésük elmaradását kifogásolták, és a bíróság döntése szerint tehát ez az illetmény jár nekik. Valószínű, hogy ez ugyanúgy igaz a közalkalmazottakra.

Egy másik hír pedig az, államtitkár úr, hogy a múlt héten az Oktatási Minisztérium által megjelölt kiadványban, ahol pedagógusokat kérdeztek meg az elutasított közéleti személyiségekről, ott az ön minisztere a hatodik volt a rangsorban, alig-alig lemaradva Torgyán Józseftől, körülbelül holtversenyben Kovács Lászlóval. Ezen a helyzeten lehetne persze javítani, ha önök elismernék a hibát, és hozzájuttatnák a pedagógusokat a jogos illetményükhöz.

Köszönöm. A választ nem fogadom el. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 199 2005.04.18. 3:25  198-206

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Törvénymódosítást kezdeményezünk annak érdekében, hogy erősödjön az oktatási intézményekben a reklámtevékenység tilalma. A törvénymódosítást az Oktatási Minisztérium azon ötlete miatt kezdeményezzük, amelynek értelmében a pénzszűkében levő iskolákban a szükséges szekrényeket különböző reklámozó cégek biztosítanák a reklámfelületért cserébe. A koncepció szerint a tárca közvetítőként működne, összehozná az iskolákat és a reklámozni kívánó cégeket.

A módosítás, amelyet benyújtottunk, a közoktatási törvényben megfogalmazott, az óvodákra, az általános iskolákra és az általános iskolai tanulókat fogadó kollégiumokra vonatkozó reklámtilalom hatályát kiterjeszti valamennyi nevelési és oktatási intézményre. A javaslat elfogadását követően a főszabály szerint ezekben az intézményekben is tilos lenne a reklámozás. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A módosítás pontosítja a közoktatási intézményekben kivételként zajló reklámtevékenység körét oly módon, hogy a társadalmi célú reklám esetén is megtiltja a termékre, a gyártóra, illetve a forgalmazóra vonatkozó közvetlen utalás közzétételét. A módosítás az Országos Köznevelési Tanács tevékenységéhez kapcsolódva egy új állandó szakmai bizottság létrehozására tesz javaslatot, amely testület feladata a közoktatási intézményekben az iskolai reklámozást illetően megfogalmazódó egyes feladatok ellátása. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Ház! A Fidesz korábban szakmai konzultációt kezdeményezett az iskolai reklám szabályozásáról. Ezeken a megbeszéléseken az Országos Köznevelési Tanács alelnöke is részt vett, aki támogatásáról biztosította azokat az elképzeléseket, amelyek végül a benyújtott törvényjavaslatban konkretizálódtak. Ezért is meghökkentő az, hogy a rendelkezésünkre álló információk szerint az OKNT nem tárgyalta a törvénymódosítási javaslatot. Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának ülésén az Oktatási Minisztérium képviselője tehát az Országos Köznevelési Tanács véleményének ismerete nélkül foglalt állást az iskolai reklámok szabályozását illetően. Úgy gondoljuk, hogy ez nemcsak méltatlan eljárás, de megítélésünk szerint a közoktatásról szóló törvény rendelkezéseivel sincs összhangban.

Néhány, a közelmúltban történt példát szeretnék önökkel megismertetni. Egy cég programajánlata az ország több pontján felbukkant már. Iskolai reklámfelületeket próbál megszerezni, kampánytémái között pedig feltűnik a divat, a szabadidő, az informatika és a mobil kommunikáció. A Kreativ Online értesülése szerint az iskolatejes dobozok felületét is megpróbálnák értékesíteni.

Mindezeket figyelembe véve kérem a tisztelt Házat, kérem önöket, hogy a tárgysorozatba-vételt támogatni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 205 2005.04.18. 1:49  198-206

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Önnel ellentétben mi komolyan vettük a miniszter úr bejelentését, mi komolyan vettük azokat az információkat, amiket mi is ebből az újságcikkből kaptunk. Komolyan vettük azt, hogy a miniszter úr úgy kíván iskolákban szekrényeket építtetni - ne kelljen a gyerekeknek a túlsúlyos könyveket naponta vinni -, hogy ezt reklámcégeknek adják ki cserébe. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy bár a közoktatási törvény valóban szabályozza az iskolai reklámokat, ennek betartását viszont nem ellenőrzi senki, tehát szükségesnek látjuk a közoktatási törvény ilyen irányú módosítását.

Ha ez a javaslat mégiscsak életbe lépne, amit a miniszter úr megszellőztetett, akkor az a veszély fenyeget, hogy az iskolák tulajdonképpen nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák a fogyasztásra ösztönző cégek hirdetéseit. Ezzel pedig, talán nem is kell felsorolnom, milyen veszélyeknek tesszük ki a gyerekeket, hiszen már gyerekkorban kialakíthatják a márkafüggőséget. Ugyanakkor pedig az egész eljárás, hogy a reklám megjelenjen az iskolákban, meglehetősen etikátlan, hiszen a fogyasztói döntést nem a gyerek hozza meg, hanem a szülő.

A javaslatunkban, kérem, fontolják meg azt is, hogy egy olyan tanácsadó testületet kívánnánk létrehozni, amely segítené az intézményvezetőket annak a megítélésében, hogy mi számít társadalmi, illetve gazdasági reklámnak.

Még egyszer azt kérném önöktől, hogy fontolják meg javaslatunkat, és támogassák a tárgysorozatba-vételt.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 37 2005.05.17. 2:58  36-42

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A szabályozás igazságtalanságát és átgondolatlanságát, az előkészítés során elkövetett mulasztásokat látva jó ideje megjósolható volt, hogy az idei, több mint százezer fiatal életét befolyásoló érettségi vizsga nem lesz zökkenőmentes. Mint ön pontosan tudja, a szakmai tét is nagy. A diákok érdekét szolgáló kétszintű érettségi is most vizsgázik. Így öntől joggal elvárható, hogy mindent megtegyen a sokéves előkészítéssel bevezetett, újfajta érettségi sikeréért. Nem ez történt.

Az intő jelek dacára ön nem vette komolyan a diákok, az őket taníttató szülők százezreivel szembeni kötelezettségét. Az érettségi példátlan botrányok között folyik. A felelősségét feszegető sajtókérdésekre ön azt felelte, hogy az nem több, mint azé a boltosé, akit kifosztottak.

Nos, valóban így van-e? A 2005-ös költségvetésben még a tervezettnél is alacsonyabb összegben határozták meg az érettségire fordítandó összeget, így nem csoda, ha május 11-én ön azt nyilatkozta a televízióban, hogy az emelt szintűvel ellentétben a középszintű érettségi feladatlapok csomagolását már nem tudták biztonságos fóliázással megoldani.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön ahelyett, hogy a halaszthatatlan szakmai feladatokra összpontosítaná az oktatás rendelkezésére álló adóforintokat, kéretlenül is 5 milliárd forintért digitális zsúrkocsit vásárolt az iskoláknak, a Sulinet Expressz keretében pedig 45 milliárdot fordítottak arra, hogy a tehetősek újabb digitális fényképezőképek, kamerák és DVD-írók megvásárlásához állami ajándékként hozzájussanak. Szakértői becslések szerint ezek töredéke, körülbelül 50 millió forint elég lett volna ahhoz, hogy a középszintű érettségi feladatsorokat biztonságos fóliával lássák el.

Tisztelt Miniszter Úr! Nyilatkozatában ön tévedett. Az ön esete azé a boltosé, aki este szélesre tárja a boltja ajtaját, majd elégedetten hazamegy vacsorázni. A tételtolvaj persze ettől még bűnt követett el, de mégis: mibe került volna a lakat?

 

(14.50)

Kérdezem miniszter urat: hány forintba került volna a középszintű érettségi tételek biztonságos fóliázása? Becslései szerint összességében mibe kerül majd az adófizetőknek az új tételek kidolgoztatásától a rendőrségi biztosításig, hogy ön mindennapos tűzoltómunkával próbálja megelőzni az újabb és újabb botrányokat?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 41 2005.05.17. 1:03  36-42

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A válaszát nem tudom elfogadni. Ön volt az, aki azt a nyilatkozatot tette, hogy nincs elegendő pénz a biztonságos fóliázásra. Ugyanakkor az látszik, hogy bizonyos más dolgokra volt és van pénz a minisztériumnál; csak a legutóbbi ügyet hadd említsem, 25 milliárd forintos támogatás van a Roprod Kft. számára, például filmgyártásra. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Podolák György: Ilyen hülyeséget!) Tehát van pénz, amit fel lehetett volna használni arra, hogy az érettségi biztonságban zajlódjon.

Ehelyett ön, miniszter úr, a napokban a sajtóban, illetve itt ma, ebben a Házban is elhangzott a miniszterelnöktől, az iskolákra, az igazgatókra, a pedagógusokra mutogatnak. Az ön felelőssége, miniszter úr, ott érhető tetten, hogy nem teremtette meg a biztonságos érettségi feltételeit, nem vette komolyan a szakmai szervezetek figyelmeztetését, és az érettségi rangját, komolyságát veszélyeztette.

A válasz elfogadhatatlan. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 30 2005.06.13. 3:04  29-37

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Városmajori Gimnázium szülői közösségének tagjai több alkalommal fordultak Magyar Bálint oktatási miniszterhez, jelezve az érettségi vizsgával, illetve a felsőoktatási felvételi eljárással kapcsolatos problémáikat.

A felvetett gondok jogosságát mind az oktatási jogok biztosa, Aáry-Tamás Lajos, mind az állampolgári jogok biztosának helyettese, Takács Albert megalapozottnak találta. Az Oktatási Minisztérium azonban mégsem lépett annak érdekében, hogy az idén érettségizők ne kerüljenek behozhatatlan hátrányba korábban érettségizett versenytársaikkal szemben.

A szülők képviselői legutóbb azt kérték az Oktatási Minisztériumtól, hogy tegye közzé azt a listát, amelyből kiderül, hány korábban érettségizett, idén emelt szintű vizsgát tevő diák felvételezik egy-egy egyetem vagy főiskola szakára. A minisztérium azt ígérte, hogy teljesíti a szülők kérését, ám ezt mégsem tette meg. Nem nehéz kitalálni, hogy Magyar Bálint azért titkolja ezeket az adatokat, mert könnyen kiderülhetne, hogy egyes szakokra csak irreálisan magas, 140 pont feletti eredménnyel lehet bejutni, pedig az adatok ismeretében a felvételizőknek most még lenne lehetőségük jelentkezésük módosítására.

A sajtóban megjelent hírek szerint számos olyan szak, szakpár van, ahová a meghirdetett helyeknél is többen jelentkeztek olyanok, akik korábban érettségiztek, és idén emelt szinten vizsgáznak. A Semmelweis Egyetem általános orvosi szakán például 320 helyre 451 olyan diák jelentkezett, aki a korábbi években érettségizett, és az idén emelt szintű vizsgát tesz. Az ELTE pszichológia szakára jelentkező, idén érettségiző diák pedig úgy készülhet, hogy ott száz helyre 375 olyan korábban maturáló fiatal jelentkezett, aki az idén szintemelő vizsgát tesz.

 

(14.40)

Az egyik napilap, a Magyar Hírlap a szakok teljes listáját megjelentette a honlapján. Az adatokból kikerekedő kép pedig egy újabb, a tételek nyilvánosságra kerülésénél is nagyobb botrány kirobbanásának a lehetőségét vetítik előre.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért nem hozták nyilvánosságra a szülők által kért közérdekű adatokat? Pontosak-e azok az adatok, amelyek a Magyar Hírlap honlapján olvashatóak? Igen vagy nem? Ha nem, akkor az OM tett-e bármilyen lépést a helyreigazítás érdekében? És vajon - kérdezem a tisztelt Házat is - Magyar Bálint tisztában van-e azzal, hogy diákok ezreinek sorsát kockáztatja felelőtlenül hónapok óta? Érez-e vajon a miniszter, Magyar Bálint bármilyen felelősséget az idei év sorozatos érettségi botrányai miatt?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 34-36 2005.06.13. 1:13  29-37

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálom, hogy önnek kellett válaszolnia. Megértem azt, hogy ebben a nehéz helyzetben ön kénytelen volt néha mellébeszélni a miniszter úr távollétében. Ha - ahogy ön állította - az adatok nem pontosak, amelyeket a Magyar Hírlap közzétett, akkor önöknek helyreigazítási kérelemmel kellett volna fordulni az újsághoz - ezt nem tették meg.

Nézzük a felvételi eljárás idekapcsolódó ügyében a tényeket! Tény volt az, tény az, hogy a jelenlegi pontszámítási rendszer esélyegyenlőtlenséget szül. Az is tény, hogy nem egyenlő mércével méri a régen és a most érettségiző gyerekeket, és mindez, államtitkár úr, időben még megváltoztatható lett volna. Tény az is, hogy a szülők Alkotmánybírósághoz fordultak, és az is tény, hogy az oktatási jogok miniszteri biztosa szerint nem biztosított az esélyegyenlőség.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmét: az, aki a tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), vétséget követ el, és két év szabadságvesztéssel sújtható. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

ELNÖK: Képviselő úr!

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a figyelmüket. A választ nem fogadom el. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 64 2005.06.20. 3:04  63-69

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Lezajlottak az írásbeli érettségi vizsgák, és a mai napon elkezdődtek a szóbeli vizsgák is. Önök szerint teljes a siker az érettségi fronton, ki is tüntettek mindjárt néhány tucat munkatársat.

A másik oldalon az érintettek - a diákok, a pedagógusok és a szülők - azonban egészen másként értékelik a helyzetet. És nem is csak az érettségi tételek nyilvánosságra kerülése körül kialakult botrány miatt van ez így. Az igazán nagy, jelen pillanatban megoldhatatlannak tűnő problémák ugyanis még a minisztérium előtt állnak. Ezek közül a legfontosabb biztosítani, hogy valóban a legtehetségesebb, a legjobban felkészült diákok juthassanak be az ingyenes tanulás lehetőségét biztosító férőhelyekre.

Mint ismeretes, a különböző években érettségizők felvételi esélyei jelentősen különböznek, amit az oktatási tárca kivételével mindenki, még az állampolgári jogok biztosának helyettese és az oktatási jogok biztosa is alkotmányellenesnek tart. Most pedig, a vizsgák első szakaszának lezárulta után egy újabb súlyos probléma vár megoldásra. A középszintű írásbeli érettségi vizsgák megdöbbentően jól sikerültek, az elért eredmények átlagosan egy jeggyel jobbak, mint az év végi osztályzatok. Az iskolaigazgatók és pedagógusok tömegesen számoltak be arról, hogy intézményükben a tanulók teljesítményének átlaga 80-90 százalék körül alakult. Ez azt jelenti, hogy lényegében mindenki ötösre vizsgázott, alig akadt négyes, ennél gyengébb osztályzat pedig csak mutatóban fordult elő, és ez nem csupán a top 10-re, a legjobb intézményekre igaz. Az igazgatók úgy látják, a fellebbezések elbírálása tovább javít majd az eredményeken, azután pedig jön a szóbeli vizsga, amely leginkább a szubjektív értékelést teszi lehetővé, azaz várhatóan ez is emeli majd az eredményeket.

Mindeközben az emelt szinten érettségiző diákok tömegesen fellebbeztek, mert úgy érzik, most már nem csupán a korábban érettségizett társaikhoz képest kerültek hátrányba, azok is eléjük kerülhetnek, akik a taktikai vagy a felkészültségi okok miatt a középszintű vizsgát választották.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön szerint nem a legfelkészültebb, legtehetségesebb diákoknak kellene az államilag finanszírozott helyekre kerülniük? Mi a véleménye arról, hogy a tanulók vizsgaeredménye átlagosan egy jeggyel jobb, mint az év végi osztályzatuk? Rendben volt-e minden az érettségi feladatokkal? Hogyan választják majd ki az azonos pontszámot elért tanulók közül azokat, akik bejutnak az államilag finanszírozott helyekre? Végül: igaz-e a hír, hogy Magyar Bálint két helyettes államtitkárt is meneszt az érettségi és felvételi lebonyolítása után?

Köszönöm. Várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 68 2005.06.20. 1:09  63-69

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálattal veszem tudomásul azt, hogy az ön minisztere, Magyar Bálint immár másodszor futamodott meg a válaszadás elől, és ön volt kénytelen válaszolni.

Abban egyetértek önnel, hogy valóban vannak, akik dicséretet érdemelnek az érettségi kapcsán, ezek a pedagógusok, a diákok, az iskolák, és azt gondolom, az Oktatási Minisztérium ebben az ügyben nem érdemel dicséretet.

A Magyar Bálint által felügyelt, kidolgozott érettségi rend hihetetlen esélyegyenlőtlenségeket okoz, sokak szerint alkotmányellenes is. Gondolok itt a régen és a most érettségizők különböző pontszámítására, illetve gondolok arra, hogy a felvételit kiváltó emelt szintű érettségi kötelezőségét önök eltörölték, ezáltal fordulhatnak elő ezek az anomáliák.

Újabb botrány és újabb méltánytalanságok várhatók azzal a kompenzációval, amelyről önök napok óta beszélnek, úgyhogy a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 73 2005.09.19. 3:10  72-78

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kivétel erősíti a szabályt - tartja a mondás. Csak az a furcsa, hogy éppen akkor botlunk egy kivételbe, amikor Gyurcsány Ferenc egyik vagy másik üzlettársa, üzletfele tűnik fel a színen.

2004-ben a magyarországi privatizáció történetében példa nélküli eset történt a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. kiárusításakor. Az Állami Számvevőszék így jellemzi az esetet a jelentésében: “Nem volt az ÁPV Rt. korábbi gyakorlatában olyan sikeres, kétfordulós privatizációs eljárás, amely során a második fordulóban a győztes pályázó az első fordulóban ajánlott vételárat csökkentette volna.ö

Az ÁSZ jelentése szerint a pályázat fő célja a legmagasabb vételár elérése volt. Az állam nevében eljáró ÁPV Rt. mégis úgy adta el a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.-t, hogy a kétfordulós pályáztatás során a vételár nem növekedett, hanem közel 700 millió forinttal csökkent. A furcsa visszalépések és kizárások miatt önmagával versenyző Láng Rt. győztes árajánlata összességében majd 1 milliárd forinttal maradt el az első forduló legjobb árajánlatától.

A döntést követően a Fidesz felszólította az ÁPV Rt. felügyelőbizottságát, hogy vizsgálják meg a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. privatizációjának körülményeit. Gyurcsány Ferenc akkor példás módon támogatta ezt a javaslatot. Ennek ellenére érdemi vizsgálatra nem került sor. Az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága ugyanis még külső, független szakértő bevonásával sem volt hajlandó a furcsa körülményekkel végződött tranzakció kivizsgálására. Vajon miért félt a független vizsgálattól az ÁPV Rt., a pénzügyminiszter és a miniszterelnök úr? Mi volt az oka annak, hogy 700 millió forintnyi közpénz sorsa annyira sem érdekelte önöket, hogy független szakértőt kérdezzenek meg az ügy kapcsán?

Az Állami Számvevőszék álláspontja szerint az ÁPV Rt. döntéshozatala számos szubjektív elemet tartalmazott. Sőt, úgy tudni, hogy a kifogások közül többet maga az ÁPV Rt. is elfogadhatatlannak tartott. Megint egy véletlen, megint egy kivétel; a döntés mégis megszületett, mert kivételek és kivételezettek mindig vannak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ÁSZ javasolta a megalapozatlan döntések és a vagyonvesztés kivizsgálását, és ahol szükséges, a személyi felelősség megállapítását. Javasolta továbbá, hogy privatizációs pályázatok kiírására csak úgy kerülhessen sor, ha a második fordulóban is érvényesülhet a verseny. Terveznek-e felelősségre vonást, államtitkár úr? Nem gondolja-e ön, hogy tenni is kellett volna a közvagyon védelme érdekében, nem csak - ahogy azt az önök kormánya teszi - beszélnek róla?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 77 2005.09.19. 1:07  72-78

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön piaci sikernek nevezi ezt a privatizációs eljárást, amelynek során Gyurcsány Ferenc volt üzlettársa, Erdős Attila 1 milliárd forinttal olcsóbban jutott hozzá ehhez a céghez, mint amekkora összeget az első fordulóban kínáltak a Nemzeti Tankönyvkiadóért.

A vita most már nem abban a tekintetben van közöttünk, hogy mi mindig is elleneztük a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációját, hiszen egy stratégiailag fontos állami cégnek tartottuk a nemzet tankönyvkiadóját. A vita, államtitkár úr, már nem közöttünk van. A vita önök és az Állami Számvevőszék között van, hiszen az Állami Számvevőszék nagyon pontosan letette a jelentésében, hogy itt a vagyonvesztést ki kell vizsgálni, és ha kell, a személyi felelősséget meg kell állapítani.

Erre kérem önöket, hogy ezt tegyék meg. Miután erre ön jelzést sem tett, ezért a választ nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 168-170 2005.09.26. 2:13  167-176

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A legnagyobb örömmel elfogadom, hiszen...

ELNÖK: Megadom a szót.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): ...itt, a Ház falai között több hónapos hallgatás után végre a miniszter úrtól választ kaphatok oktatási kérdésben.

Sajnos sokak számára vált emlékezetessé az idei tavasz és a nyár eleje, a kormány és az Oktatási Minisztérium ugyanis képtelen volt biztosítani az érettségi biztonságos lebonyolítását és a felvételi igazságosságát. A botrányt követően az Alkotmánybíróság is elmarasztalta a kormányt, megállapította, hogy “az érettségi és a felvételi új rendszerének bevezetésekor elmulasztotta olyan szabályoknak a megalkotását, amelyek megfelelően biztosítják, hogy a különböző években érettségizettek azonos eséllyel nyerhessenek felvételt, így a kormány nem tett eleget az alkotmányban foglalt kötelezettségénekö.

Az Alkotmánybíróság a jogszabály módosítására kötelezte a kormányt, az érintettek pedig azt kérték, hogy szeptember elejére, a tanévkezdésig módosítsák a felvételit érintő rendelkezéseket. Ebben az esetben ugyanis még érdemi idő állt volna rendelkezésre a felvételizők számára, hogy módosítsák felkészülésüket, eldöntsék, hogy mit és milyen intenzitással szeretnének tanulni. Hiába volt a kérés, nem tették meg. A miniszter úr és a kormány nem tanult a tavaszi botrányból, ráérős, felelőtlen hanyagságuk könnyen az ideihez hasonló botrányos következményekhez vezethet, káosz után következhet a káosz.

Tény: egy hónapja elkezdődött a tanév, a jogszabálynak pedig híre-hamva sincs. Diákok, pedagógusok, szülők kérdezgetik egymást: a diákok nem tudják, mit érdemes tanulniuk, a tanárok nem tudják, mit kellene tanítaniuk, a szülők nem tudják, milyen különórára írassák be a gyermeküket. Aztán napvilágra került egy tervezet, és kiderült, hogy amit a nyáron meghirdettek, azokat a változtatásokat mégsem kívánják bevezetni, a tervezet és a korábbi nyilatkozatok ugyanis igencsak különbözőek.

Kérdezem a miniszter urat, hogy ezt nevezik-e önök biztonságnak, ezt nevezik-e önök igazságos felvételi rendszernek.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 174 2005.09.26. 1:00  167-176

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nem én mondom, hanem ezen a területen az egyik legnagyobb szakmai szervezet, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács véleményét szeretném ismertetni a Házzal. Ők azt mondják a tervezett szabályozásról, hogy sem megfelelő, sem jó megoldásnak nem tartják jelenleg ezt a változtatást, amiről ön is beszélt. Az a két dolog, amit említett miniszter úr, egyrészt a nyelvvizsgákért adható maximális pontszám, a 20 pont valóban túlzónak tűnt. Önök a nyári tervezetben azt mondták, hogy akkor maximálisan csak 10 pont adható a nyelvvizsgákért, most pedig kiderült, hogy 15 pont.

Ezek azok a példák, miniszter úr, ami miatt azt lehet mondani, hogy önök nem a biztonság kormánya, hanem a bizonytalanság kormánya az oktatás területén is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 78 2005.10.11. 2:04  21-209

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kovács Tibor képviselő úr, az MSZP vezérszónoka szólított fel minket arra, hogy ha tudunk törvénytelenségeket a magyar privatizációs eljárásban, akkor azokat mondjuk el.

Nos, az eset annyira friss, hogy azt még nem tudjuk, hogy törvénytelen volt-e az eljárás, hiszen a kormány az ÁSZ jelentése ellenére még nem kezdte meg a vizsgálatot, de az biztos, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja botrányos körülmények között zajlott; iskolapéldája annak, ahogy a milliárdosok kormánya átjátssza a nemzeti vagyont a volt üzlettársaknak. Mint ismeretes, a vállalatot botrányos körülmények között szerezte meg a Láng Holding Rt., amely a mai politikai elit legnagyobb privatizőrének, Gyurcsány Ferencnek a volt üzletfeléhez, Erdős Ákos nevéhez köthető.

A pályázat során az a példátlan eset történt meg, ami még eddig nem volt a magyar privatizációban, hogy az árak nem felfelé, hanem lefelé mozogtak. A privatizáció második fordulójában a pályázók egy része furcsa módon visszalépett, míg másokat formai okok miatt léptettek vissza, így a későbbi győztes Láng Holding Rt. végül is 1 milliárd forinttal kevesebbért jutott hozzá a Tankönyvkiadóhoz, mint amennyi az első fordulóban a legkedvezőbb ajánlat volt. Egymilliárddal kevesebbért! És ezt nevezte a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, Molnár Albert képviselő úr egy-két héttel ezelőtt itt a parlamentben piaci sikernek.

Valószínű, hogy a Láng Holdingnak persze ez egy piaci siker volt, míg a magyar államnak ez egy vagyonvesztés volt. A vagyonvesztésen túl a magyar oktatás, a magyar kultúra, a magyar művelődés veszítette el egy stratégiai cégét. A privatizációját ugyanakkor semmi nem indokolta, mint azt már annak idején többször is elmondtuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 128 2005.10.11. 1:34  21-209

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egypár kétpercessel ezelőtt Tatai-Tóth András képviselő úr próbálta méltatni a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjának szabályosságát. Nos, én megfogadtam Kuncze Gábor tanácsát, azt gondolom, nem szégyen ez, és nemcsak hivatkozom az ÁSZ-jelentésre, hanem valóban bele is olvastam abba.

Mit is ír, tisztelt Tatai-Tóth András képviselő úr, az Állami Számvevőszék? “Nem volt az ÁPV Rt. korábbi gyakorlatában olyan sikeres kétfordulós pályázat, amely során a második fordulóban a győztes pályázó az első fordulóban ajánlott vételárat csökkentette volna.ö Az ÁSZ jelentése szerint pedig a pályázat fő célja a legmagasabb vételár elérése volt. Az ÁPV Rt. mégis úgy adta el a Nemzeti Tankönyvkiadót, hogy a pályáztatás során a vételár nem növekedett, hanem csökkent. Javaslatot is tett az ÁSZ: a megalapozatlan döntések és a vagyonvesztés kivizsgálását javasolta az Állami Számvevőszék, és ahol szükséges, a személyi felelősség megállapítását. Az ÁSZ megállapította, hogy az ÁPV Rt. éppen a privatizáció egyik céljával ellentétes feltételt határozott meg, amikor lehetőséget biztosított a második fordulóban a vételár csökkentésére, továbbá megállapította, hogy a pályázati kiírás több ponton sem volt összhangban az ÁPV Rt. versenyeztetési szabályzatával.

Nos, ennyit a szabályosságról, tisztelt Tatai-Tóth András képviselő úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 106 2005.11.03. 2:12  15-377

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Tatai-Tóth András Képviselő Úr! Felelős és nemzeti kormány ilyen oktatási költségvetést nem nyújt be. Tisztelt Képviselő Úr! Ha felelős és nemzeti kormány lenne ez, akkor tudná azt, hogy az oktatásba befektetett pénz a nemzet jövőjét szolgálja. Ehelyett ebben a költségvetésben 28 milliárd forintot vonnak el a közoktatástól. Ez, képviselő úr, hazug ígéretekre épülő, érzéketlen költségvetés.

Talán emlékeztetem önt a hazug ígéretekre. Hallottuk azt három évvel ezelőtt, hogy ingyen tankönyv minden gyermeknek, ingyen étkezés bölcsődében és óvodában, ingyenes nyelvvizsga és jogosítvány a középiskolásoknak, ingyenes utazás az iskola és az otthon között. De ezt önök már hajlamosak elfelejteni, mert 2006-ban sem lesz ebből semmi, ezt már látjuk. De nem is olyan régen, 2-3 héttel ezelőtt Gyurcsány Ferenc itt feláll a parlamentben, és azt mondja, hogy minden településen biztosítani kell az óvodák és az általános iskola alsó négy évfolyamának működését; ezzel szemben jövőre minden óvodástól, minden iskolástól elvesznek 10 ezer forintot, a kistelepülésektől pedig már elvették idén szeptembertől.

A kisiskolák, kistelepülések fejlesztése helyett körzetesítés van és iskolabezárások. Már a 2005-ös költségvetési kivonás miatt is 218 intézmény szűnt meg, vagy olvadt össze a kistelepüléseken. Olyan pénzösszeget vonnak ki, képviselő úr, a költségvetésből, hogy az nemhogy a minőségi oktatáshoz nem vezet, hanem a megmaradáshoz sem elegendő. Nézzünk egy-két példát: a 3000-3500 fő közötti települések kiesnek teljesen a támogatott körből. A 3000 fő alattiak esetében a felső tagozatosok után szüntetik meg a támogatást. Az 1100 fő alatti intézmények esetében pedig a felére csökkentik a támogatást. Ez nem felelős magatartás.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
264 6 2005.11.09. 4:39  1-17

PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A benyújtott törvényjavaslat - nevezzük oktatási salátatörvénynek - bizottsági vitájában az alábbi kisebbségi, ellenzéki vélemény fogalmazódott meg:

Annak idején a kormányprogram kiszámítható viszonyokat ígért az oktatás számára, mint ahogy azt egyébként az oktatás szereplői, a szülők, a diákok, a tanárok és természetesen a gyerekek el is várják, illetve a fenntartók is elvárják ezt a mindenkori oktatásirányítástól és a kormánytól. Kiszámíthatóságot, biztonságot ígértek, helyette bizonytalanság, káosz és érzéketlenség tapasztalható. Képtelenek arra, hogy akár több hónapig is érvényben lévő jogi szabályozás szülessen a magyar közoktatásban. Itt az oktatási salátatörvény, amelyet ma kezdtünk el tárgyalni, de már be van nyújtva sürgősséggel a törvény következő módosítása, mert az a hír járja, hogy a 2005-ös költségvetési törvényben elfogadott közoktatási törvénymódosítás az Alkotmánybíróság előtt fekszik. A tárca jogszabály-előkészítő munkája, a kapkodás, az átgondolatlanság és a rossz szakmai színvonal miatt folyamatos a jogi bizonytalanság az oktatásügyben.

Nézzük azt, hogy miért is van szükség erre a mostani törvénymódosításra! Azért van rá szükség, hogy legalizálja a kormány által benyújtott költségvetés törvénytelen voltát, hogy megszüntesse a törvény 118. §-ában lévő költségvetési garanciát, ami eddig életben volt, a 2006-os költségvetésben ugyanis a kormány érzéketlen módon milliárdokat von ki az oktatásból. Minden óvodás és iskolás után 10 ezer forinttal kevesebbet ad a fenntartóknak, 14 normatívát megszüntetnek, 25 milliárd forintot vonnak ki az oktatásból, drámai mértékben csökkentik a művészetoktatás támogatását: a zeneművészeti ágon ez 24 százalék, egyéb művészeti ágban 32 százalékkal csökken a normatíva, de nem járnak jobban a kollégiumok sem. Ez a normatívacsökkenés önmagában is aggályos, sőt bűn, hiszen éppen a legrászorultabbakat bünteti: a kistelepüléseken élőket, a kollégiumban lakókat, ezek után luxus lesz a zenei képzés, a színjátszás vagy éppen az erdei iskola. De ezen túl ez a csökkenés az ÁSZ megállapítása szerint is közoktatási törvénybe ütköző.

A kormány a benyújtott törvényjavaslat 39. §-ával kívánja törvényesíteni a normatívák csökkentését, el kívánja törölni azt a ma még garantált finanszírozási feltételt, amely szerint a támogatás összértéke nem lehet kevesebb az előző évinél. Mindezt úgy teszi a kormány, hogy eltitkolta a társadalmi partnerek és szakmai szervezetek elől, hiszen a bizottsági ülésen kiderült, hogy az egyeztetésben ez a paragrafus még nem szerepelt a törvénymódosításban.

A költségvetési törvényjavaslat el kívánja törölni a 3000-3500 fő közötti kistelepülések támogatását is. Ezt is legalizálnia kell tehát ennek a törvénymódosításnak: az 58. §-ában törlik is a közoktatási törvényből. Törlik a 3000-3500 fős települések támogatását. Ez a kistelepülés-ellenes politika újabb, egyértelmű jele. Miközben a kormányfő vagy éppen itt az államtitkár úr esélyegyenlőségről, a szegénység felszámolásáról, a kistelepülési óvodák, iskolák szükségességéről beszél, éppen a legrosszabb helyzetben lévőket, a falvak lakóinak gyerekeit fosztja meg a boldogulás azonos esélyétől.

Mindezekhez képest már elenyésző jelentőségű a szakképzési törvénybe foglalt 9-15 fős szakmai tanácsadó testület kötelező létrehozása előírt feladatokkal, amelyeket majd az iskola fog fizetni. Már most sem látszik kellően átgondoltnak, hogy s mint lesz ez. Vagy ilyen a felzárkóztató oktatás tervezett átalakítása; egy olyan képzési forma tömegesítése felé mutat, amely alacsonyabb szintű, mint a szakiskola. Vagy ilyen a többcélú intézményben tanulók felvétel nélküli továbbhaladása a saját középiskolába, ami hátrányos helyzetbe hozza a máshonnan jelentkezőket. Hosszan lehetne sorolni a módosításban rejlő problémákat, a javaslat legnagyobb bűne mégis a garantált finanszírozási feltétel eltörlése, amely az oktatás minőségének gyors ütemű romlásához vezet.

Kérjük a kormányt, vonja vissza a javaslatot, azt mi általános vitára nem tartjuk alkalmasnak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
264 58 2005.11.09. 8:43  37-69

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Gógl Árpád képviselőtársamhoz hasonlóan én is egy részterülettel szeretnék foglalkozni. A pedagógus közalkalmazottak, az egyetemi és főiskolai oktatók foglalkoztatására irányul a hozzászólásom, s részben az ő bérezésükre. Bár tudom, hogy a pedagógus-munkanélküliség méreteiben-arányaiban a munkanélküliek számához képest ma még elenyésző, de azon a szakterületen, amellyel foglalkozom, ez azért jelentős probléma. Ezenkívül szeretnék egy kicsit foglalkozni az oktatásüggyel is, ami nem haszontalan, hiszen expozéjában miniszter úr is többször említette az oktatás, a képzés és az átképzés fontosságát.

Ennek a ciklusnak az elején azzal szembesülhettünk, hogy a pedagógusbérezés ügyében egy egyszeri jelentős béremelést, majd évenként az országos átlagot meghaladó béremelést ígértek a szocialisták a választási kampányukban. A megvalósulás eléggé felemás lett. A jelentős emelés megtörtént, de úgy tűnik, hogy ez a jelentős emelés négy évre szólt. Mindez azt jelenti, hogy mára elértéktelenedett az illetmény, a fizetések előteremtése és az intézmények működőképességének a fenntartása csak elbocsátásokkal lehetséges.

Hogyan is szólt annak idején Medgyessy Péter kormányprogramja? “A kormány kedvező fordulatot akar elérni a pedagógusok, az oktatásban dolgozók anyagi elismerésének több évtizedes rendszerében. 2002. szeptember 1-jétől átfogó és jelentős béremelést hajtunk végre úgy, hogy egy egyszeri 50 százalékos béremelés, majd azt követően a ciklus egészében folyamatos reálbér-növekedés valósuljon meg.ö Egy kicsit részletesebben szólnék arról, hogy mi is valósult meg ezekből az ígéretekből.

2002. szeptember 1-jétől valóban megtörtént az 50 százalékos béremelés, de ennek fedezetét csak 2002 végéig biztosította a kormány, arra a bizonyos három hónapra. Abból a pénzből, azokból a forrásokból volt ez lehetséges, amit a polgári kormány tartalékként otthagyott a költségvetésben.

(15.00)

2003. január 1-jétől azonban a normatívák ezt a béremelést már nem fedezték. Emiatt, ahogyan ezt egyébként akkor az Állami Számvevőszék is több alkalommal megállapította, 100 milliárdos hiányt görgetnek az önkormányzatok. 2003-ban mi történt? Egy nullaszázalékos béremelés történt a pedagógusoknál. 2004-ben az önkormányzatok háromnegyede, az Állami Számvevőszék jelentése szerint 2355 helyi önkormányzat nem tudta végrehajtani a 6 százalékos béremelést, illetve nem teljes egészében. 2005-ben pedig egy üres bértáblát nyújtott be a kormány, üres bértáblával nyújtotta be a kormány a költségvetést. Ezt az ÁSZ ismételten kifogásolta. A végül javasolt béremeléshez sem adott megfelelő forrást a kormány, annak közel fele, 13-14 milliárd forint hiányzott. Az ÁSZ szerint ez és a 2004-ről örökölt helyzet a forráshiány növelését okozta.

A kormány szerint a különbözetet takarékossággal kell biztosítani. A takarékosság egyik eredménye ebben az évben 218 bezárt óvoda, iskola, illetve egyes szervezetek által készített felmérések szerint mintegy 6 ezer elbocsátott pedagógus. A 2006-os költségvetést is megkaptuk, most tárgyalja az Országgyűlés. Újból üres bértálát nyújtott be a kormány, tudjuk, hogy a tárgyalásokon egy 4,5 százalékos emelésről van szó, de csak szeptember 1-jétől, ez éves szinten másfél százalékot jelent. Az önkormányzatok ugyanakkor 28 milliárd forinttal kevesebbet kapnak majd oktatási támogatásra. Ez 5 százalékos csökkentést jelent gyerekenként, 19 300 forintos elvonást. Könnyű azt belátni, hogy jövőre mit fog ez ismét okozni majd a pedagógusfoglalkoztatásban.

A felsőoktatásban a helyzet lényegében megegyezik a közoktatással. Ezen a területen a támogatások szinten maradtak, ugyanakkor az állandó elvonások, maradványképzések, zárolások évi több tíz milliárd forint hiányt eredményeztek. A megszorításokat ezen a területen is csak elbocsátásokkal tudták ellensúlyozni, csak az idén több ezer ember került az utcára. 2005-ben az év elején a Magyar Rektori Konferencia írt nyílt levelet a miniszterelnökhöz, melyben felhívták a figyelmét arra, hogy a felsőoktatásban nincs meg a béremelések kifizetéséhez a szükséges fedezet. Magyar Bálint a válasszal meg is előzte a miniszterelnököt, és felelt a rektoroknak: támogatná, hogy a szeptemberi 4,5 százalékos béremelés ne legyen kötelező, hanem csak ajánlott. Úgy gondolta, az a normális, hogy az állami intézményrendszerben, a felsőoktatásban a közalkalmazottak esetében fakultatív legyen a béremelés, aki képes rá, az kifizeti, aki nem, ott egy kicsit vékonyabb lesz majd a boríték.

A miniszter szerint nem probléma, ha egy egyetemről 500 embert kell elküldeni, hiszen abból 350 nem is oktató, azaz egyetemenként 100-150, összességében 2-3 ezer oktató elküldése nem árt a felsőoktatás színvonalának. Pedig árt, hiszen hosszú távon ez a minőség romlásához vezet. A gyakorlatban olyan történetek vannak, hogy a hallgatók a kreditrendszerben nem tudnak felvenni bizonyos tárgyakat, mert nincs elég oktató.

De mi legyen az elbocsátott technikai dolgozók eddig elvégzett munkájával? A miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy nem helyes, ha az ilyen munkát közalkalmazottak végzik az egyetemeken, inkább a hallgatók végezzék ezt el diákmunka keretében, hiszen ez a minimálbér összegéig járulékmentességet élvez. Csodálatos foglalkoztatási elképzelés! Az óvónőnek készülő vagy filozófia szakos hallgató két előadás között délelőtt, mondjuk, villanyt szerelne, délután pedig kertészkedéssel relaxálnak a másnapi zárthelyi dolgozatra. De komolyra fordítva a szót milyen közalkalmazotti béremelés az, amit csak az hajt végre, aki akar vagy aki tud?! A kormány ma nyugodtan szemléli, hogy 31 felsőoktatási intézmény utcára tesz 6-8 ezer egyetemi, főiskolai dolgozót, köztük jelentős számban oktatókat is.

Végezetül, úgy gondolom, hogy a foglalkoztatás ügye és az oktatás világa csak látszólag egymástól távol fekvő terület. A miniszter úr expozéjában azt mondta, hogy a kiművelt emberfő a gazdaság hajtóereje. Igenis fontos az oktatás ügye, és az oktatásból történő forráskivonás, ami ma, napjainkban történik, a normatívák 25 milliárdos csökkentése, a közoktatási törvény 118. §-ának módosítása, mely a finanszírozás garanciáját szolgálta, mind abba az irányba mutat, hogy a kormány ezen a területen szűk látókörű. Pillanatnyi haszon és megtakarítás érdekében feláldozza a magyar oktatásügyet, amelynek hosszú távon a negatív hatásai felmérhetetlenek nemcsak az oktatás és a művelődés, hanem a foglalkoztatás területén is. A szegénység felszámolásáról, esélyegyenlőségről, a tátongó társadalmi szakadék betöltéséről beszélnek, mindehhez, azt gondolom, a legjobb út az oktatás fejlesztése. A képzett, tanult állampolgár a foglalkoztatási versenyben is jobban megállja a helyét.

Kérem miniszter urat, akiről tudom, hogy az oktatáspolitika világa nem áll tőle távol, nem áll messze öntől, legalább ön képviselje a kormányban a magyar oktatás ügyét, ha már erre egyébként a mai oktatásirányítás képtelen. Az oktatásba, képzésbe fektetett pénz hosszú távon megtérül a foglalkoztatás világában. A jó, a magas színvonalú oktatás könnyebbé teszi a mindenkori foglalkoztatási és munkaügyi miniszter dolgát is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 46 2005.11.21. 1:08  41-47

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A múlt héten képviselőtársaim egy interpellációt nyújtottak be az alapfokú művészeti oktatási intézmények normatívái kapcsán, és azt gondolom, viszonylag kedvező választ kaptak, hiszen akkor önök felmérték a helyzetet, és legalább az idei szinten biztosítják ezeknek az intézményeknek a jövő évi támogatását. Nos, joggal remélhettük, hogy képesek lesznek egy újabb kedvező döntésre a kollégiumok esetében is. A válaszából az derül ki, miniszter úr, hogy ez nem így történt, önök kormányzati szinten továbbra is csak arról vitatkoznak, hogy 60 vagy 40 ezer forintot vegyenek el a kollégiumoktól.

Miniszterelnök úr itt ma napirend előtt bátorságról és igazságosságról beszélt. Azt gondolom, miniszter úr, hogy az önök bátorsága abban merül ki, hogy a legrászorultabbaktól, a legvédtelenebbektől, a gyerekektől vegyenek el pénzt.

Tudnia kell önnek azt, hogy a kollégiumba járó gyerekek 40 százaléka halmozottan hátrányos helyzetű, így a választ elfogadni nem tudjuk. (Taps az ellenzéki padsorokból.)