Készült: 2024.03.28.21:25:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

143. ülésnap (2011.11.29.), 84. felszólalás
Felszólaló Lendvai Ildikó (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 29:12


Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először én is tisztelettel köszöntsem vendégeinket. Nemcsak nekik, de róluk, az ő jogaik kiteljesítése érdekében is beszélünk. Azt hiszem, hogy okos törvényhozó csak nagyon óvatosan, nagyon jó okkal és jó szándékkal nyúlhat hozzá a nemzetiségi, nemzeti és etnikai kisebbségi jogok szabályzásához.

Magyarországon - de más országokban is - ennek a szabályzásnak különös jelentősége van. Úgy kell bánnunk vele, mint a hímes tojással, mert nagyon értékes dolgot, a hazai nemzetiségek önigazgatási, kultúra- és nyelvhasználati jogait érintjük; nagyon értékes és nagyon törékeny dolgot, hiszen minden kisebbségi jog erősen védendő és dupla garanciákkal biztosítandó.

Két okból is különös jelentősége van annak, ha ilyen szabályozási feladatra vállalkozik az Országgyűlés. Az első az, amit helyesen kimond a mostani törvényjavaslat is, hogy a magyarországi nemzetiségek államalkotó tényezők, kultúrájuk és nyelvük része Magyarország szellemi örökségének, nélkülük szegényebb volna az ország; nemcsak ők volnának szegényebbek, hanem mi, a többség is szegényebbek volnánk. Azt sajnálom, hogy az 1993-as korábbi szövegből nem vett át még egy fontos mondatot ez a javaslat, de talán nem a mondat a lényeges; ha a szellemét átveszi, akkor már sokat tett. Az 1993-as szövegben még az is szerepelt a nemzetiségi, nemzeti és etnikai kisebbségi jogokról, hogy ez nem a többség adománya és nem a kisebbség kiváltsága. Ezt nagyon fontos mondatnak érzem, mert ez a mondat - vagy ha mondat híján a törvény szellemében bízunk, akkor egy ilyenfajta felfogás - az, ami ezeket a jogokat egyének és közösségek elidegeníthetetlen jogának fogja fel.

Fontos ez tehát ebből a szempontból is, de éppen Magyarország történelmi helyzete miatt Magyarországnak van külön és jó oka arra, hogy különös óvatossággal, érzékenységgel és figyelemmel foglalkozzék nemzetiségi jogokkal. Magyarországnak - kisebbségnek és többségnek egyaránt - elemi és eminens érdeke, hogy modellt mutasson arra, hogyan kell a nemzetiségi jogokat kezelni, hiszen a magyarok egyik szempontból a többségi nemzet részei, másik szempontból más részeik viszont éppen hogy kisebbségeket alkotnak. A modellalkotás kötelessége nyilván nemcsak a határon túlra való figyelmeztetés és példaadás miatt fontos, hanem fontos az itt élő nemzetiségek szempontjából is, és ez a két szempont egymást erősíti.

Az ember nem nagyon akar filozófiai elvekbe belebocsátkozni, hiszen nagyon sok gyakorlati mondandóm is lesz a törvény kapcsán, de a modellalkotás és a példaadás szempontjának hangsúlyozásakor mégsem állom meg, hogy ne utaljak Kantnak egy viszonylag ismert, talán még a középiskolákban is tanított gondolatára. Azt szokták kategorikus imperatívusznak nevezni Kant nyomán, ha az ember vagy egy közösség a cselekedetei erkölcsi vezérlőelvének - ahogy ő mondja, maximájának - azt tekinti, hogy mi volna, ha mindenki úgy cselekedne, mint ő. Azt hiszem, hogy amikor ezzel a törvényjavaslattal foglalkozunk, akkor ezt az igazságot szintén figyelembe kell venni. Olyan törvényt kell alkotnunk, amit nemcsak a hazai nemzetiségek jogainak kiszélesítése érdekében látunk szívesen, hanem szívesen látnánk a Föld, Európa, a régió bármely országában is a nemzetiségi jogok szabályzásaként.

Mindezeknek a fontossági szempontoknak megfelelően véleményem, véleményünk szerint két fontos szempont minősíti azt, hogy egy törvényjavaslat valóban megfelel-e a komoly jelentőség kiemelt céljának. Az egyik elemi szempont, aminek meg kell felelni, hogy terjessze ki a nemzetiségi jogokat, a nemzetiségi nyelv, kultúra szabadságának jogát, az önigazgatás lehetőségét - erősítse és terjessze ki, semmilyen ponton ne korlátozza -, és gazdagítsa az eszköztárat is, ami ezek szolgálatában áll.

A másik, nyilván ésszerű törvényhozói szempont, aminek meg kellene egy ilyen javaslatnak felelni, hogy oldja meg a korábban közösen felismert problémákat, mert ilyenek támadtak a '93-as szabályzás nyomán, tehát nem az ellen van kifogásunk, hogy az érintettekkel közösen új szabályokon gondolkodunk.

A két szempont számunkra vezérlőelvet jelent. Sok jó szándékot és sok okos és jó részletszabályt is látunk ebben a törvényben, de a fő problémánk mégis az, hogy egyrészt nem oldja meg a már ismert problémákat. Jelesül például nem sikerült megoldania a nemzetiségi választási listák ellenőrizhetőségét, annak megakadályozását, hogy valakik illetéktelenül ilyen vagy olyan célból szóljanak bele annak a nemzetiségnek az önigazgatásába, ahova valójában nem tartoznak, és nem sikerült megoldania a tisztább, átláthatóbb és a nemzetiségek számára garantáltabb finanszírozás igényét sem. A létező és valóságos problémákban tehát nem érzékelünk előrelépést, az elsőben különösen nem.

A másik problémánk ezzel a törvénnyel kapcsolatban valahogy úgy szól, ahogy azt hiszem, jégtörő Mátyás napjáról szokták mondani, hogy ha talál jeget, azt töri, de ha nem talál, akkor csinál. Ez a törvényjavaslat, bizony - jó szándéka ellenére - csinál problémát ott is, ahol eddig nem volt, tehát nem sikerül megoldania a valóban nehezen megoldható nagy problémákat, de néhány újabbat azért igen kreatívan létrehoz.

Végül a harmadik problémánk - és azt hiszem, ezt kellett volna előre mondanom -, hogy nem minden ponton, de sok ponton szűkíti a nemzetiségek és különösen a nemzetiségi önkormányzatok mozgásterét, és nem akadálymentesíti az útjukat, hanem néhány ponton újabb felesleges akadályokat állít eléjük. Ezért merem azt mondani - nem kétségbe vonva a törvényjavaslat szükségességét, nem kétségbe vonva az alapvető jó szándékát -, hogy nem felel meg annak a követelménynek, hogy jó, minden ponton követhető modellt adjon nemcsak a hazai gyakorlat, hanem esetleg más országok számára is.

Talán nem sértődik meg államtitkár úr, akinek nyilván sok gondja - (Szászfalvi László: Egyáltalán nem sértődöm meg.), már csóválja a fejét, hogy már harcedzett politikus -, nyilván sok munkája és sok egyeztetése volt ezzel a törvénnyel, de mégis azt kell mondanom, hogy az a tény, hogy nem sikerült, legalábbis szerintünk, ezeknek a követelményeknek eleget tenni, talán azzal is magyarázható - nagyon eufemisztikusan fogalmazva -, hogy az autonómiák iránt mintha nem volna ennek a kormánynak különösen finom érzékenysége.

(17.50)

Láttuk ezt a civil szervezetek, az egyházak szabályozásánál, látjuk ezt most sajnos, nem rossz szándékot, de feltehetően érzéketlenséget az ilyen típusú autonómiák irányában is. (Babák Mihály: Hogy nem szakad le a csillár! - Derültség a Fidesz soraiban.) Ez az érzéketlenség néhány formai, technikai szempontban is megragadható. (Szászfalvi László: Konkrétumokat!)

Igaza van ugyan államtitkár úrnak nyilván - miért is vonnám kétségbe a szavait -, én is úgy tudom, hogy sok egyeztető értekezletet tartottak igényekről és irányelvekről -, de aki már életében paragrafust olvasott, az tudja, hogy az ördög a szöveg részleteiben rejlik. Márpedig tudomásunk szerint és hivatalos vélemények szerint is a kész szöveg tanulmányozására sok nemzetiségi önkormányzatnak csak kettő darab egész nap állt rendelkezésére, még mindig jobb feltételeket kaptak - volt olyan önkormányzat, amelyik ezt nyilvánosságra hozta, lehet, hogy tévedett -, még a két nap is jobb feltételt jelentett, mint amennyit, mondjuk, a még fungáló kisebbségi ombudsman kapott, aki saját bevallása szerint írásban elküldte véleményét a mi bizottságunknak, az emberi jogi bizottságnak. A kész, végleges szöveg tanulmányozására összesen másfél napot kapott, ami nemcsak a szöveg jelentősége és bonyolultsága miatt méltatlanul rövid időpont, hanem nem veszi figyelembe azt a példátlan esetet sem, ami az ombudsmani intézmény létrehozása óta először fordult elő Magyarországon, hogy a kisebbségi ombudsmant nem vonták be a törvény előkészítésébe. Igen, tudom, még egyszer mondom, hogy az önkormányzatok értekezleteken elmondhatták véleményüket, de más az általános vélemény és más a szövegszerű kifogások érvényesítése. Őszintén szólva azért nem találok erre magyarázatot, mert el lehetett volna kerülni néhány hibát. Azt mondtam, hogy az ördög mindig a törvény részleteiben rejlik, ha nem is ördög, mert sátáni szándékot nem látok és nem feltételezek, de bizony, nyelvet nyújtogató kis krampusz bekerült itt is sok paragrafus sorai közé. El fogom majd mondani, hogy hol látom ezt a bizonyos nyelvöltögető krampuszt.

Őszintén szólva azt sem értem, hogy mi volt az eszeveszett sietség oka. Azt még értettem volna, ha valahogy szinkronban akarnak lenni a nemzetiségeknek örvendetesen parlamenti vagy közös reményünk szerint parlamenti képviseletet biztosító választási törvénnyel, de akárhogy nézem, ebben a törvényjavaslatban egy fél szó nem sok, annyi sincs a parlamenti képviselet jogáról. Ez még a régiben is benne volt, noha nem sikerült teljesíteni. Így tehát ezt se látom a sietségre elég oknak. (Szászfalvi László: Az alkotmányban van!) Nem pontosan értem, amit kiabálni tetszenek, úgyhogy, ha nem tetszik haragudni, akkor... (Szászfalvi László: Az alaptörvényben benne van!) Bocsánatot kérek, ha elkerülte a figyelmemet a parlamenti képviselet joga ebben a törvényben. Bizonyára igaza van államtitkár úrnak - miért is ne lenne igaza -, ezzel együtt, mivel részletes szabályozás nem került bele ebbe a törvénybe, változatlanul nem látok okot, hogy olyan fenemód sietni kellett volna esetleg az azzal a törvénnyel való szinkronitás miatt. Sőt fordított okot látok: számtalan olyan törvény van előttünk, nemcsak a választási törvény, de az önkormányzati törvény vagy a nemzetiségek jogait és identitását súlyosan érintő köznevelési vagy felsőoktatási törvény, amelynek a vitája most zajlik. Az ördög tudja vagy a csuda tudja, hogy mi lesz ennek a vége. Nem hiszem, hogy van itt olyan kormánypárti képviselő, aki meg tudja jósolni, hogy a közoktatási szabályok végül hogyan alakulnak. Mégis megelőztük őket ezzel a törvénnyel, érthetetlen, hogy miért, pedig volt olyan nemzetiségi önkormányzat is, amely ezt külön jelezte, hogy ebből az összehangolatlanságból bizony számos probléma is lehet. Nem értem tehát a sietséget, sőt az összehangolatlanság veszélyét látom benne más fontos törvényekkel. Nem tudom, hogy ami itt most le van írva - önök se tudják, mert nem tudják, mi jön ki a közoktatási törvényből, államtitkár asszony se tudja, Pokorni Zoltán bizottsági elnök úr se tudja -, hogy lesz ez aztán összhangban az itt leírtakkal, vagy megint koherenciazavar címén - egy ilyen törvény fontosságához méltatlanul - fogjuk összevissza átszabni, mondjuk, az önkormányzatokhoz való viszonyt, majd a települési önkormányzatokhoz való viszonyt vagy a közoktatást részletező passzusokat.

Arról már nem is beszélek, hogy egy kicsit méltatlan kezelését mutatja az ügynek az is és a sietség érthetetlenségét, hogy csak hatálybalépési dátum - és ez rekord lehet a magyar törvényhozás történetében - hat darab van ebben a törvényben, hat különböző alkalommal lépnek hatályba a törvény paragrafusai. Ember legyen a talpán, pontosabban nemzetiség legyen a talpán, amely most majd olyan egyszerűen kiigazodik a rá vonatkozó paragrafusok között. Sok minden nem lennék Magyarországon, nemzetiség sem, ha ebből a törvényből kellene pontosan tudnom, hogy mikor melyik passzus kezd el majd rám éppen vonatkozni.

Őszintén szólva az is legalábbis vitatható vagy gondolkodásra érdemes, és ez megint a tempó méltatlanságával függ össze, hogy helyes dolog-e a nem ilyen szabályok alapján megválasztott nemzetiségi, illetve jelenleg kisebbségi önkormányzatok szabályozását megváltoztatni, miközben a mandátumuk még nem járt le. Ez őszintén szólva még nevezhető csak szépészeti vagy jogelméleti aggálynak, a többi törvényjavaslattal való összehangolatlanság viszont messze több mint szépészeti aggály.

Engedjék meg, kedves vendégeink és kedves képviselőtársaink, tisztelt államtitkár úr, hogy részletezzem azt a három pontot, amely miatt szerintünk a törvényjavaslat nem érte el célját, az tehát, hogy nem tudja megoldani az eddig ismert problémákat, azt második pontként, hogy újabb problémákat kreál, illetve harmadik pontként, hogy sok vonatkozásban nem könnyíti, nem szélesíti a joggyakorlást, hanem nehezíti és szűkíti azt.

Kezdjük az elsővel! Elismerem, hogy nagyon nehéz - magam sem tudok rá megoldást, ami persze nem akkora baj, mert nem vagyok szakembere a témának -, hogyan is lehetett volna itt azt kiszűrni, hogy egyesek visszaéljenek a nemzetiségi önazonosság megvallásával. Ez valóban nehéz ügy. Tudom, hogy sok kisebbségi önkormányzat is vitatja azt az egy mondatot, amit most mondok, de azzal a kiindulással, hogy az identitás szabad megvallása egy egyéni jog, ezzel egyet tudok érteni. Tehát nem azt hiányolom a törvényből, vagy nem azt tartom feleslegesnek, hogy ez benne van, hiszen éppen ezért nehéz megoldani ezt a problémát, belátom, de rontani a helyzeten azért talán nem kellett volna. Márpedig - és úgy tudom, hogy ez a kisebbségi önkormányzatok jelentős részének véleményével egybeesik - a népszavazás adatait alapul venni a probléma megoldására (Szászfalvi László: Népszámlálás!), az súlyos tévedés. Több okból is. Az egyik ok az, hogy a népszavazás eme kérdése (Közbeszólások: Népszámlálás!), mint tudjuk... Igen, bocsánat, butaságot mondok; tudják be azt, hogy éjszakáztam egy picikét egy másik törvénynél. (Babák Mihály: Nem kértük! - Derültség a Fidesz soraiban.) De lehet, hogy anélkül is rossz szót használnék. Tehát a népszámlálás adatainak figyelembevétele, amikor az erre vonatkozó kérdés önkéntes válaszadást tett lehetővé, ha úgy tetszik, ez nem fair, ez nem korrekt. De nem fair és nem korrekt az sem, hogy éppen most zárult le a népszámlálás, a kutya nem mondta az esetleg nemzetiségi identitást vállaló állampolgártársainknak, hogy mi fog múlni azon, hogy ők milyen nemzetiségűnek vallják és egyáltalán vallják-e magukat. Utólag megállapítani a jogkövetkezményeit annak, ami a cselekedet időpontjában nem volt tudott, ez megint csak nem korrekt és megint csak nem fair dolog.

Őszintén szólva azért sem stimmel a népszavazás adatainak figyelembevétele, mert ha önök úgy gondolták, hogy ez szigorít, ez se stimmel. Ha népszavazás... Már megint rosszul mondtam, igaz? Bocsánat! Ha népszámláláson az adott településen 30 fő vallja magát vagy vallja ki-ki a gyermekét az adott nemzetiséghez tartozónak, az például nem 30 választópolgár, hiszen a gyerekek is ideszámítanak. De nem ez a fő baj, a fő baj az, hogy önkéntes válaszadást lehetővé tevő adatot, később ilyen jogkövetkezményekkel, később - nyomom meg a szót még egyszer - ellátni, ez jogi képtelenség.

Ráadásul nem javít, hanem ront az identitásmegvallás korrektségének ellenőrzésén az is, hogy bevezetünk vagy pontosabban bevezetne a törvényjavaslat egy olyan típusú eszközt is, amely már a nem nemzetiségi választásoknál is csődöt mondott, ez pedig a választópolgári ajánlások rendszere. Ha parlamenti és egyéb választásoknál van elem, ami már csődöt mondott, az a kopogtatócédulák és az ajánlások rendszere.

(18.00)

Most szerencsétlen nemzetiségekre rászabadítjuk ezt az egyszer már kudarcot vallott rendszert, és azt hisszük, hogy majd ez lesz alkalmas a problémák kiszűrésére, ráadásul más ügyekben, más törvényekben, például az önkormányzati törvényben meg, Istennek hála, nem a népszámlálás, hanem a választói névjegyzékbe való felvétel az alap, tehát nem koherens a különböző választásokról szóló különböző törvényi szabályozás sem.

Be is vallja, őszintén szólva, a törvény készítője, hogy nem tudott mit kezdeni a problémával, hiszen a választási névjegyzék kezelését és ellenőrzését nemes egyszerűséggel átutalja - az államtitkár úr is mondta - a választási eljárásokat szabályozó törvénybe. Hát ha tudná, hogy hogyan kell csinálni, akkor szerintem most mondta volna meg, hiszen arra vállalkozott a javaslat, hogy ezt a problémát megoldja. Nem tudja. (Szászfalvi László: Majd mi megoldjuk.) Úgy indítjuk el ezt a törvényjavaslatot, hogy dunsztunk nincs, hogy lehet az igazi, valóságos problémát megoldani. Úgy biztos nem, ahogy a törvényben van.

De nem sikerül igazán megoldani a tisztább és kiszámíthatóbb finanszírozás követelményét sem. Mindnyájan ezt akarjuk. Azt még értem is, és korábban sem tudtuk megoldani, hogy válságos időkben nem tud igazi garanciákat adni a törvény a finanszírozásra, nem tud költségvetési automatizmusokat állítani, de amiért most nem tud, ez nem igazolja azt, hogy nem is szándékozik. Talán éppen ezért nem kellett volna sietni a törvény eme paragrafusainak megfogalmazásával, mert most tényleg nehéz összegeket mondani, de a nemzetiségek igénye a kiszámítható és előre tervezhető finanszírozásra jogos igény. Mi sem tudtuk megvalósítani, na de önök most azért hozzák be ezt a törvényjavaslatot, hogy meglegyen. (Szászfalvi László: A mostani kisebbségi törvényben mi van?) Ha a törvényjavaslat csak arról szól, hogy önök se tudják, akkor kár volt idehozni; abból van egy hosszú lista, amit mi sem tudtunk, meg önök sem, azzal kár szórakoztatnunk a nagyérdemű közönséget. Ráadásul attól tartok, hogy a feladatfinanszírozás itt nem tisztázott elvének törvénybe foglalása egyrészt könnyen nehéz helyzetbe állíthatja épp az országos önkormányzatokat az év elején, amíg nem tisztult ki, hogy milyen feladatokra lehet pályázni vagy egyáltalán mi biztosítja a folyamatos működésüket, de ami még ennél is nagyobb baj, hogy a feladatfinanszírozás miként zajlik, azt kiemeli a parlament és a törvényalkotó hatásköréből a javaslat, azt majd a kormány valami rendeletben megoldja. (Szászfalvi László: Mint az előzőt!) Nem azért csináljuk a törvényt, hogy jobb legyen, államtitkár úr?! Ön második közbeszólásával, aminek nagyon örülök, mert segít nekem tovább érvelni, azt mondja, hogy ez olyan, mint az előző. Ezek szerint minden problémában olyan a törvény, mint az esetleg kilyukadt vagy sok vonatkozásban javításra szoruló régi. Akkor mi magyarázza, és itt lépek tovább, hogy ha mint az előző, nem tudta megoldani ezeket a problémákat, most mégis kapunk egy olyan törvényt, amely viszont újabbakat kreál.

Hadd soroljak csak néhányat, nem technikai jellegűeket! 2300 körüli települési, ma kisebbségi, később nemzetiségi önkormányzat van tudtommal. Többségük 2000 lélekszám alatti településeken működik. Mint az önkormányzati törvény kimondja, ezeken a településeken nem lesz polgármesteri hivatal. Hát valahogy rendelkezni kellene, hogy azok a szerencsétlen nemzetiségi önkormányzatok, amelyek kisfalvakban működnek, hogyan, milyen partneri viszonyban tudják a cselekvési lehetőségeiket megkapni a járási hivataltól, vagy nem tudom, kitől.

De problémákat, új problémákat nyit a törvény az oktatás vonatkozásában is. Hadd emeljek ki egyet, amely - elnézést kérek a többi jelenlévőtől - a magyarországi cigányság problémáját érinti csak, de azt azonban annál súlyosabban. Érthetően a törvényjavaslat nemzetiségi nyelvnek tudja be a cigányság és az örmény nemzetiség tekintetében a magyart is; értem, hogy miért, nincs kifogásom. De ez esetben, ami eddig a cigány gyerekek szegregációja volt, azt most nemzetiségi iskola címén lehet tovább futtatni. Tudniillik nem kell ott nemzetiségi nyelvhasználat, pontosan ugyanúgy magyarul ugyanarra lehet tanítani a gyerekeket, csak éppen megvan a jogcím, hogy az összes cigánygyereket a település egyik, feltehetően nem a legjobb iskolájában különítsék el. Nem mondom, hogy ez volt a szándék, de nincs ellene védelem. És ha azt tetszik majd mondani, hogy az állam úgyis átveszi majd ezeket az iskolákat, akkor azt szeretném mondani, hogy még egy ok, hogy meg kellett volna várni a köznevelési törvényt.

Újabb problémákat idéz elő ez a törvény, ami eddig nem volt, hogy önmagában helyesen az elektori rendszer helyett bevezeti a közvetlen választás elvét. Ezt én helyeslem. Igen ám, de nyitva hagy egy nagy problémát: kik és hogyan választanak majd országos önkormányzatot? Azt értem, hogy a települési önkormányzatot mely településeken lehet megválasztani, értem, bár nem helyeslem. De országos önkormányzat választására a törvény betűje szerint joga van annak a nemzetiségi állampolgárnak is, aki nem olyan településen lakik, hogy ott települési nemzetiségi önkormányzatot választhasson. Milyen módon, hogyan jut ő ehhez a választójogához? Megint elrendezetlennek látszik. De újabb problémát teremt az is, technikainak látszik, de megölhet egy önkormányzatot, hogy bizonyos esetekben 4 fős testületeket ír elő a törvény. Nem tudom, ki dolgozott már 4 fős testületben. Pont nem lehet eldönteni semmit. Teljesen ésszerűtlen egy új problémát előírni ezzel.

Végül a leglényegesebb rész, hogy hol korlátoz, nem mondom, hogy szándékkal, de mégiscsak korlátoz még a jelenlegi gyakorlathoz is képest jogokat a törvény. Szinte minden önkormányzat szóvá tette korábban is, amikor azt a törvényt tárgyaltuk, és most is, hogy eltűnt a kisebbségi önálló ombudsman intézménye. Eltűnt. Tudjuk. Nem is vártam, hogy ez a törvény visszahozza, bár örültem volna neki, de nem rendez egy dolgot. Amíg volt, illetve van önálló kisebbségi ombudsman, addig a kisebbségi önkormányzatoknak véleményezési joga volt legalább. A köztársasági elnök úrnak ezt meg kellett tennie. Most itt van egy árva helyettes - ne menjünk bele, hogy majd milyen jogköre lesz -, a véleményezési jogról meg egy kummányit nem ír ez a bizonyos törvény. Ez bizony jogkorlátozás. De jogkorlátozásnak - lehet, hogy akaratlanul - látom azt is, hogy a nemzetiségi szervezetek esetében azt mondják, hogy ezek közhasznú egyesületek, közhasznú civil szervezetek kell hogy legyenek. Valószínűleg egy dologra nem figyelt e törvény alkotója, nem tudta a jobb kéz, mit csinál a másik jobb kéz - mert bal kezük önöknek politikai okokból sem lehet. A civiltörvényben az van benne, hogy a közhasznú egyesület nem állíthat például polgármesterjelöltet, nem állíthat például megyei vagy városi képviselőjelöltet sem. Rendben van, de ezzel megfosztottuk a nemzetiségi szervezeteket is attól, hogy akár a saját falujukban már miért ne jelölhetnének polgármestert. Akaratlanul tehát a közéleti tevékenységét korlátoztuk ezeknek a szervezeteknek. De azt sem igazán értem, miért kell a méltatlanság címén vagy ennek felmerülését úgy szabályozni, hogy többet követelünk a nemzetiségi önkormányzatok tagjaitól, mint saját magunktól az igazolások, a papírok tekintetében. Azt mondja ez a törvény, hogy az, hogy valakinek nincs köztartozása, azt az ő esetükben igazolni kell a köztartozásmentes adósok listáján való szerepléssel. Nekem elég, ha azt mondom, hogy nincs köztartozásom. Nekik akkor miért kell több papírt produkálni? Miért nagyobb a bizalmatlanság egy nemzetiségi képviselővel szemben, mint egy nem nemzetiségi képviselővel szemben? Rögtön, biztos akaratlanul, de megsérti a törvény az egyenlő bánásmód elvét.

Nem is sorolom, hogy mennyi probléma van, és milyen jogkorlátozó lehetőségek az átalakult nemzetiségi önkormányzatok passzusával. Nem véletlenül szűnt meg 2006-ban, visszaélésekre adott alkalmat, elég volt, ha a település többségi lakossága, ha meg akarta akadályozni egy kisebbségi önkormányzat létét, nyakra-főre feliratkozott arra a választói listára, és mindjárt a települési önkormányzat nyilváníthatta magát kisebbséginek. Most visszaállt ez a visszaélésre és jogkorlátozásra alkalmas lehetőség.

De érdemes felfigyelni arra is, hogy mivel egy tisztázatlan jogkörű országos szószólóintézmény vezetődik be, a helyi szószóló intézménye eltűnik, ez hagyján, de néhány joga is eltűnik, és nem hárul rá másra. Például a zárt üléseken való részvétel vagy a polgármesterhez való fordulás, a kérdezés joga másképp jelentkezik, mint korábban a szószólóknak biztosítva volt.

Végezetül, államtitkár úr, képviselő urak, kedves vendégeink, én elismerem a törvényjavaslat sok tisztességes résztörekvését.

(18.10)

De ezek a résztörekvések nem tudtak egy jogkiterjesztő és garanciákat adó egészbe illeszkedni. Inkább azt mondanám, hogy a nemzetiségi önkormányzatok sokkal több hatáskört nem kaptak, de a működéshez jóval bonyolultabb hatáskört kaptak.

Ebben a formában nem fogjuk tudni támogatni. Azt tartanánk ideálisnak, ha kivárnánk a törvény vitájának folytatásával a párhuzamos és a törvényjavaslattal összefüggésben lévő egyéb törvények döntéseit. De ha már ez nem így van, akkor módosító indítványokat fogunk benyújtani, elsősorban a népszavazási adatokkal - most végre jól mondtam... Nem, népszámlálási adatokkal kapcsolatban (Derültség.), úgy ülök le a harmincadik perc végén, hogy ezt még mindig elhibázom, de a törvény nálam nagyobb hibát követ el ebben. Be fogjuk adni a módosító javaslatainkat minden olyan ponton, ahol úgy látjuk, hogy a gyakorlatban szűkülnek azok a jogok, amik korábban megillették az önkormányzatokat.

Végezetül természetesen, de biztos vagyok benne, hogy más pártok is fontolgatják ezt, be fogjuk adni az országos kisebbségi önkormányzatok mindazon javaslatát, amit a törvényalkotó valamilyen okból nem talált elfogadásra alkalmasnak.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP, valamint szórványos taps az LMP padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai