Készült: 2020.09.18.09:56:47 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 327 2002.07.16. 2:06  266-369

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Bizonyos értelemben ellentmondás érződik a Szabó képviselő úr által elmondottak és a korábbiakban elhangzottak között, hiszen ha tizenöt kitüntetést adományozunk, ott az volt az érv, hogy minél több forradalmár részesülhessen ebben az elismerésben. De természetesen én értem és maximálisan akceptálom, hogy nemcsak forradalmárok, hanem olyanok is kitüntetésben részesülnek, akik ma végzik tevékenységüket.

Én azonban a kitüntetésnek a társadalmi konszenzussal kapcsolatos üzenetére hívnám fel a figyelmet. Ha csak két olyan szervezet vesz részt a kitüntetés elbírálásában, amelyik mégiscsak '56-hoz és Nagy Imréhez kötődik, akkor ne tegyük ki a leendő kitüntetetteket bármilyen támadásnak, hiszen '56 nem száz-százötven éve zajlott, hanem történelmileg viszonylag közeli időszakban, ami azt jelenti, hogy még ma is vannak olyan történelmi, történetfilozófiai vagy eseménytörténeti viták, amelyekből következnek történelmi problémák. S azt gondolom, nagyon óvatosan kell eljárnunk, hiszen a kitüntetetteket, legyen bármilyen kormányzat vagy bármilyen kuratórium, amelyik adományozza ezt a kitüntetést, nem szabad kitennünk semmiféle támadásnak.

Ezért azt javaslom, fogadja el a kormánypárt ezt a módosító javaslatot, és járuljon ahhoz hozzá, hogy minél szélesebb társadalmi konszenzussal történjen a kitüntetések elbírálása, hiszen nagyon fontos az a szempont is, hogy Nagy Imre személye és a forradalomban részt vevők személyisége, szerepe nem választható el egymástól.

 

(16.40)

 

Ez független attól, hogy egyébként abban az időszakban, '56 őszén baloldali értékeket vagy polgári értékeket képviseltek, hiszen '56 pontosan az összefogásról szól, éppen ezért most is nagyon lényeges megteremteni a kitüntetés elbírálásakor egy bizonyos társadalmi konszenzust, függetlenül egyébként az előterjesztés körül zajló vitáktól, hiszen ez a kitüntetés 10-15-25 év múlva is létezni fog - remélhetőleg. Ez azt jelenti, hogy akkor sem szabad különböző vitákba belemenni, ezért nagyon megfontolásra javaslom - pontosan az '56-os események körül zajló viták oldásaként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) -, hogy egy konszenzus irányába kellene elfogadni ezt a módosítást.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 346 2002.09.17. 5:11  345-348

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Az elmúlt napokban elég furcsa vita alakult ki az Európai Unióhoz való csatlakozásról, és ez a vita sok minden vélt vagy valós problémát hozott fel, sok minden vélt vagy valós indok, probléma hangzott el az elmúlt napokban, és döntően arra keresték a megszólalók a választ, hogy milyen világ lesz azt követően, hogy az Európai Unióhoz csatlakozik Magyarország.

Fontos és kockázatos témáról van szó, hiszen Magyarország sorsa nem lesz mindegy, hogy hogyan alakul az elkövetkezendő napokban, mondhatjuk, hogy nem babra megy a játék. Valami azonban, úgy tűnik, akár a politikai, vagy akár a közgondolkodásban bizonyos mértékig elsikkadni látszik, és nem kerül reflektorfénybe. A helyzet ugyanis az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma már nem arról kell döntenünk, hogy mit akarunk csinálni, a válasz erre meglehetősen világos és egyszerű: a magyar polgárok Európa polgárai szeretnének lenni, európai országban szeretnének élni, olyan országban, ahol megfelelő európai életminőséget biztosít számukra az állam, és megteremtődik ennek a körülménye. A kérdés sokkal inkább talán az, hogy hogyan lehet ezt megoldani, hogyan lehet elérni azt, hogy a nemzeti értékeink megtartása mellett Hódmezővásárhely példának okáért vagy az ország más pontjai csatlakozzanak Európához, és az elmaradott vidékek is felzárkózhassanak nemcsak Magyarország fejlett régióihoz, hanem Európa különböző fejlett térségeihez.

Tudom, elég sok idő telt el azóta, hogy szóba került először a csatlakozási szándék, hiszen én akkor még gimnazista voltam, mégis azt mondhatjuk, hogy most, 2003-2004-ben zárulnak le a csatlakozási tárgyalások, most kell húsbavágó döntéseket hozni Magyarországon és Európa országaiban, és most kell talán leginkább tájékoztatni az ország és a kisrégiók polgárait, hogy mi vár rájuk, mi az, ami következmény lesz, mi az, ami előny lesz, és kik lesznek azok, akik hátrányban részesülnek.

Az a választókörzet, amelyet én próbálok képviselni, Hódmezővásárhely, az elmúlt időszakban elég sokat tett azért, hogy a polgárainak európai életminőséget biztosítson, mégis azt kell mondanom, hogy az ország nyugati részeihez képest jóval elmaradottabbak vagyunk; ha csak a hazai bruttó nemzeti terméket nézzük, akkor óriásiak a különbségek. Ezek a dél-alföldi régiók a statisztikai adatok szerint egyre inkább leszakadnak, nem sikerül nemhogy Magyarország nyugati részéhez, hanem Európa keleti részéhez sem igazából csatlakozniuk, pedig, ne felejtsük el, óriási a tét, hiszen Európa új határvidéke lesz Magyarország keleti régiója, és várhatóan sok lehetőség nyílik számunkra. Az a kérdés, vajon a magyar polgárok, akár a hódmezővásárhelyi polgárok, ki tudják-e ezeket a lehetőségeket aknázni, vajon hogyan tudnak ezekkel a lehetőségekkel élni. És ezekhez a lehetőségekhez a kormány segítségére van szükség, a forrásokhoz való hozzájutás lehetőségében, a felvilágosításban, a tájékoztatásban, egy egységes vidékfejlesztési stratégia kidolgozásában, amely komoly figyelmet szentel a dél-alföldi régióban, a kormánynak nagy felelőssége van.

Hódmezővásárhely és térsége, Szeged, Hódmezővásárhely számára a Szeged-Algyő és Hódmezővásárhely közötti 47-es út négysávosítása nemcsak infrastrukturális, hanem gazdasági okok miatt is nagyon lényeges, hiszen ezzel az úttal csatlakozhatunk az M5-ös autópályához, ami reményeink szerint mihamarabb elér Szegedhez, és végre ez a régió is rákerül Európa térképére, egy beruházó, egy befektető, egy munkaadó számára feltűnik Európa térképén, és elérhető közelségbe kerül. De másrészről a kormánynak azt is tudnia kell, hogy az útépítés önmagában nem elegendő, hiszen azokon az utakon valakinek járni is kell, és az elmúlt időszakban az infrastrukturális fejlesztéseken túl felértékelődött a lehetősége és a fontossága az életminőséget javító beruházásoknak, a gyógyturizmusnak, az egészségügyi fejlesztéseknek. Mi, vásárhelyiek, azt szeretnénk, ha pártpolitikán átívelő módon minden kormány felismerné ennek a dél-alföldi régiónak a jelentőségét, és támogatná az életminőség-javító és az infrastrukturális körülményeket javító fejlesztéseket, beruházásokat.

Ha megengedi, államtitkár úr, akkor talán azzal fejezném be, hogy semmilyen szél sem kedvező annak, és semmilyen széllel nem lehet révbe jutni annak, aki nem tudja, hogy hová tart. Mi, vásárhelyiek, mártélyiak, mindszentiek, székkutasiak, akik a térségben élünk, tudjuk, hogy hová szeretnénk eljutni; azt szeretnénk, ha a kormány a vitorláinkhoz szelet biztosítana, és nem kifogná a szelet a vitorlából. Mi partnerek szeretnénk lenni a következő évek és évtizedek átfogó vidékfejlesztési stratégiájában, azt szeretnénk, ha lenne ilyen fejlesztés, a megkezdett beruházások folytatódnának, és a délvidéki, dél-alföldi polgárok is hasonló támogatásban és hasonló odafigyelésben részesülnének, mint az ország más, fejlettebb régiói, azért, hogy nem is olyan soká, mi mindannyian, magyarok, vásárhelyiek, térségbeliek, vidékiek az európai életminőséghez hasonlót tudjunk magunknak és családjainknak teremteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 379 2002.11.26. 1:28  204-323,327-624

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Ott szeretném folytatni, ahol Szabó Zoltán képviselő úr abbahagyta. Ő sajnos tévedésben van, ugyanis módosító indítványokkal sem lehet megoldani azokat a forrás- és működési hiányokat, amelyek az önkormányzatoknál jelentkeznek. S itt nemcsak az önhikis önkormányzatokról van szó, hanem ezen túl vannak olyan önkormányzatok is, amelyek nem férnek be az önhibájukon kívül hátrányos helyzetűek közé, egyébként pedig forráshiányosak.

 

 

(18.00)

 

Most tervezik az önkormányzatok a jövő évi költségvetési koncepciójukat, és ez a költségvetési koncepciótervezés rávilágít arra, hogy ez a bérnövekmény mindenütt súlyos működési problémákat fog okozni az önkormányzatoknál, nagyságtól függően. Az a fajta tőkekiszivattyúzás folyik, ami hosszú évekig jellemzett minden országos költségvetést. Elvonják a fejlesztési célú forrásokat a települési önkormányzatoktól, ugyanis az iparűzésiadó-bevétel és a saját bevételek nem működési célú bevételei a települési önkormányzatnak. És ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy a jövő évben nehezülni fog az önhikire való pályázás, ha hozzátesszük azt, hogy a 2002-es szinthez képest csökkennek a fejlesztési célú támogatások, akkor világosan látszik, hogy dologi kiadásokra, illetve a különböző közellátások inflációs növekményére kell fordítani az iparűzési adót. Miből fogják a települési önkormányzatok a fejlesztések pályázati önerejét biztosítani, ha működésre megy el minden forint? Ez a kérdésem és az észrevételem. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 315 2003.03.17. 5:02  314-315

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1903. március 22-én, szombaton lesz száz esztendeje annak, hogy Kossuth Lajos szobrát Hódmezővásárhelyen a város elöljárósága fölavatta, és úgy gondoltam, hogy nemcsak a művészi alkotás, amely Kallós Ede, a Hódmezővásárhelyen született, de Párizsban tanult kiváló művész alkotása érdemel szót, hanem az is, hogy a Kossuth-eszme hogyan hatott Hódmezővásárhelyre, az Alföldre, és hogyan hat mind a mai napig.

Nem véletlen, hogy Kossuth Lajosnak szobrot emelt a város közössége, hiszen ahogy egy parasztember visszaemlékezésében fönnmaradt, az 1848. esztendő március 15. napján kezdődött a magyar szabadság, ahogy a vásárhelyi parasztemberek följegyezték, és valóban 1848. október 3-án Kossuth Lajos toborzókörútjának egyik állomásaképpen Vásárhely főterén több ezer polgár előtt tartott toborzóbeszédet. Ennek hatására 900 vásárhelyi fiatal vonult honvédnek, harcolta végig Branyiszkót, Budát Bem seregében, majd szenvedte el a fegyverletételt, a bosszúállást és a meghurcoltatást az 1850-es, '60-as években.

Ez volt a magyar történelem alatt az első olyan közösségi élmény, amely mindenkihez szólt 1848 tavaszán, a Talpra magyar vagy a Kossuth-nóta a magyar parasztemberek, a magyar nép nyelvén szólt. Ne felejtsük, akkor a lakosság 80 százaléka agrárnépességű lakosság volt, akiket a jobbágyfelszabadítás érintett. Az ötvenes-hatvanas évek mártíráldozatai, az ötvenes-hatvanas évek elnyomása pedig eggyé kovácsolta Vásárhelyen ezeket a honvédeket, a hozzátartozó családokat, mint ahogy az országban is, hiszen hozzávetőleg egymillió családot érintett az 1848-as forradalom, törvényes forradalom és az azt követő szabadságharc, egymillió családnak volt olyan közösségi élménye, amely a nemzeti mítoszok közé sorolható.

1870-ben mítosz-, jelkép-, az 1848-as szabadság jelképápolásaképpen Kossuth Lajost országgyűlési képviselővé választották Hódmezővásárhelyen, amely mandátumot a közismert történelmi okok miatt nem tölthetett be, és már akkor fölmerült, Kossuth életében, hogy egy szobrot állíttasson neki ez a közösség, hiszen a vásárhelyiek tudták Kossuth intését, Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni, ezért tartottak ki évtizedekig ezek a honvédek, egészen a századfordulóig Kossuth eszméi mellett.

1880-ban az elsők között választják Kossuthot Hódmezővásárhely díszpolgárává, és az országban is szinte az első között, lehetőséget adva neki, hogy állampolgárságát visszaszerezze és visszatérjen a hazába. A századfordulóra nemcsak a város elöljárósága, hanem a nemzeti összefogást jelképezendő, a római katolikus egyházfiak, a reformátusok, az evangélikusok, az izraeliták, a nőegyletek, a különböző lokálpatrióta közösségek elhatározzák a szobor fölállítását, és 1903-ra készül el Kallós Ede kiváló szobra, és magának a főtérnek az átnevezése és átrendezése szecessziós stílusban.

Az a fajta szabadságeszmény, amelyet Kossuth Lajos megtestesített a vásárhelyiek, az alföldi parasztemberek és a magyar nép számára, továbbélt az első világháborúban, ahol több százan estek el a vásárhelyi fiatalok közül a doberdói csatatéren, vagy továbbélt a Don-kanyarban, továbbélt 1945 után, és él a rendszerváltozás óta, él az olvasókörökben, amelyek azért jöttek létre, hogy Kossuth szellemiségét ápolják, és ezt teszik 1870 óta folyamatosan.

Kevés olyan közösségi élménye van ennek az országnak, kevés olyan nemzeti mítosza, amely mind a mai napig a polgártársak között, polgártársaink között hatással van, és talán meghatározza a jövőt. Ennek pedig az az oka, hogy Kossuth programja a jogegyenlőségre épített, arra a lehetőségre, hogy mindenkinek joga legyen az ország dolgaiba való beleszólásra, és arra, hogy kicsit jobban éljen, egy jobb, európaibb életminőséget, úgy ahogy Jókai Mór március 15-én megfogalmazta: “békében, barátságban Európa polgárának lenniö. És mint ahogy Kossuth inti az emigrációból a vásárhelyieket és Magyarország polgárait: “Tanácsolom népemnek, hogy ha szabad akar lenni, legyen mindenekfelett igazságos, s jövendőjét ne fajuralomban - és ezt nyomatékosan aláhúzza Kossuth - hanem jogegyenlőségben keresse.ö Azt hiszem, ma is, száz évvel a szobor felállítása után Európa felé aktuálisak a jogegyenlőség, a szabadság és függetlenség elválaszthatatlan fogalmai. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 58 2003.04.07. 3:05  57-63

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Az Orbán-kormány 2002-ben megkezdte a Szeged-Algyő-Hódmezővásárhely közötti 47-es főút négysávosítását. Ezen út négysávosítása jelkép Vásárhely számára. Jelkép azért, mert ennek az útnak a baleset-veszélyessége igen magas, a Közlekedéstudományi Intézet az elmúlt években az ország egyik legveszélyesebb útjának minősítette; a nyolcvan személyi sérülést okozó balesetnek több mint a fele halállal végződött. Ráadásul Európához nem lehet út nélkül, jó közlekedési infrastruktúra nélkül csatlakozni, így a huszonegyedik századi életminőség megteremtéséhez igencsak fontos, hogy összekötésre kerüljön Szeged Vásárhellyel, és így Hódmezővásárhely az autópályához csatlakozhasson.

2003 májusának végére átadásra kerül egy szakasz a Tisza-hídnál, és átadásra került az elmúlt évben egy szakasz az út kezdetén, Hódmezővásárhely déli kapujánál. Tehát készen van az út első szakasza, és kész az út végső szakasza, hiányzik azonban öt kilométer. Az eredeti elképzelések szerint 2004 végére befejeződött volna az út építése, és erre vártak is a vásárhelyiek. Azonban úgy tűnik, hiába várnak, tekintettel arra, hogy megszakadt az út építése, annak ellenére, hogy akár a szocialista, akár a fideszes szavazók bíztak a kormány ígéretében, amelyet személyesen a városháza bejáratánál nekem Medgyessy Péter miniszterelnök úr tett, valamint a kormány tagjai több alkalommal, vásárhelyi fórumokon hangsúlyozták: nem színre osztályozzák az önkormányzatokat, és a 47-es főút négysávosítása nem kampányidőszakban kell hogy folyjon.

Ehhez képest 2000 őszén, novemberben leállították az építkezést, és azóta semmiféle új dolog nem történt. Sőt, azt halljuk a szakmai felügyelettől kezdve a közútkezelő kht.-n keresztül miniszteri és miniszterelnöki nyilatkozatokig, hogy az út csak 2006-ra készül el, és nem valósul meg az eredeti elképzelések szerint.

Egy megkezdett beruházás leállítása, az első és a végső szakasz közötti részszakasz kétsávos része ma már veszélyesebb, mint eddig volt, hiszen a végső pontból és a kezdőpontból a négysávos útról ömlik a tömeges forgalom erre a rövid - hangsúlyozom, öt kilométeres - középső szakaszra. Elfogadhatatlan ez Hódmezővásárhely polgárai számára, tekintettel arra, hogy visszaveti a régiót, balesetveszélyes helyzetet jelent, a következő években még emberek sokasága halhat meg ezen az útszakaszon; ráadásul Hódmezővásárhely és az elmaradott térség nem tud csatlakozni a helsinki folyosóhoz, így lehetetlen új munkahelyek teremtése.

Azt kérjük a kormánytól, és azt kérdezem, van-e erre lehetőség, hogy 2003-ban folytatódjanak a kisajátítások, a föltáró munka, az előkészítés, 2004-ben folyjon az effektív építkezés, és legkésőbb 2004 végére, 2005 első félévére készüljön el a 47-es út.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 62 2003.04.07. 0:53  57-63

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Miniszter Úr! Ön egy írásbeli kérdésemre adott válaszban azt írta, hogy leghamarabb 2005-ben folytatódhat az útépítés, ehhez képest ez egy nagy előrelépés. Én azonban kifejezett nyilatkozatot vártam volna.

A kisajátítás azért rossz indoklás és rossz hivatkozás, mert a mai napi információ szerint a kisajátítási eljárások keretében 80 százalékban már született megállapodás, és csupán az ügyek 20 százalékában fogja a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal - várhatóan májusban - tárgyalni a kisajátításokat, és ön is pontosan tudja, hogy közbeeső intézkedéssel munkaterületre átadhatóvá válik a terület, akár az idén júniusban vagy júliusban.

Én mégsem ezt kértem, hanem azt, hogy 2004 legelejére folytassák le a közbeszerzést, és kezdjék meg az építkezést. Amíg erre határozott választ öntől nem kapok, addig nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 169-171 2005.09.12. 2:30  168-173

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): (Hangosítás nélkül.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

ELNÖK: Bocsánat, esetleg kártyahiány nem lehetséges a leolvasóberendezésből? (A képviselő a leolvasóba helyezi a csipkártyáját.) Most már minden feltétel adott, parancsoljon!

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szegedet Hódmezővásárhellyel összekötő 47-es úttal kapcsolatban szeretnék két kérdést feltenni államtitkár úrnak, illetve általa a gazdasági tárcának. Talán érdemes elöljáróban annyit megemlíteni azoknak, akik az ügyet nem ismerik, hogy 2001-ben született meg az a kormánydöntés, hogy a Vásárhely és Szeged között hiányzó tíz kilométeres kétsávos részt négysávosra bővíti a kormány a ott bekövetkezett életveszélyes vagy halálos kimenetelű balesetek megismétlődésének elkerülése, illetve a térség gazdasági felzárkózása érdekében. Sajnos 2002 óta, az első két szakasz megépülése után nem épült semmi sem, annak ellenére, hogy a balesetek száma továbbra is növekedett, újabb halálos áldozatok következtek, és a térség egyre jobban szakad le gazdasági értelemben.

Annak ellenére nem történt semmi, hogy 2002-ben az új baloldali kormánytól 2003-ra, majd 2003-ban 2004-re, 2004-ben pedig 2005-re kaptunk ígéretet, hogy befejeződik az útépítés. Gaál Gyula államtitkár úr tavaly arról tájékoztatott írásban, hogy az útépítésnek semmi jogi akadálya nincs, hiszen az összes kisajátítási dokumentum és minden szükséges engedély rendelkezésre áll. Az önkormányzat ingyenesen adott át telkeket, amelyek az útépítést hivatottak biztosítani.

Én semmi másra nem vagyok kíváncsi, államtitkár úr, csak a gazdasági tárca őszinte válaszára: az eddigi hároméves hitegetés után vajon mikor jutunk el oda, hogy megkezdődik az útépítés, illetve mikor fogjuk magunk mögött tudni azt a 4,7 kilométeres szakaszt, amely páratlanul az országban egy 25 kilométeres útszakasznak a közepén egy kétsávos rész, balesetet, lemaradást, gondot okozva az ott élő embereknek. Szeretném, ha a gazdasági tárca korrekt választ adna arra vonatkozólag, hogy a nagyságrendileg 5 milliárdos beruházás mikor kezdődhet meg, mikor fejeződik be, mert azt hiszem, ez a három év a politikai büntetésre már elég volt Hódmezővásárhelyt illetően.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)