Készült: 2020.03.28.16:31:09 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 322 2000.02.29. 2:42  306-323

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Jómagam megelőlegezem azt a bizalmat, hogy én sem tudom olvasni a törvényt, és megelőlegezem azt a bizalmat is - hogy ne kelljen közben bekiabálni -, hogy nem tudom értelmezni az Alkotmánybíróság döntését. Úgyhogy tekintsük úgy, hogy ezen túl vagyunk. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy nevezhetjük bárminek azt, amit az Alkotmánybíróság úgy nevez, hogy az egyik oldal és a másik. Mi a kormányoldal vagyunk, önök pedig találjanak ki valamilyen másik nevet. (Derültség a kormánypártok soraiban.) De az kétségtelen, bármerről is nézzük, hogy az Alkotmánybíróság, összhangban az egyébként önök által 72 százalékkal elfogadott igen rossz médiatörvénnyel, azt kell mondanom... (Közbeszólás: Öt pártállással! - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.) Sok volt? Bocsánat, alábecsültem önöket, nyilván. (Taps a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ebben egyértelmű a helyzet, és ezt nem kellene megkerülni. E két oldalnak egyetértésre kell jutni a jelöléseknél, és ez egy alapkritérium. Legalábbis az Alkotmánybíróság így tudta értelmezni, valószínűleg nagyon rossz olvasattal azt a törvényt, amelyet önök elfogadtak. Következésképpen nem tehet mást a kormányoldal, mint nem fosztja meg önöket e lehetőségtől.

Az önök számára ez a lehetőség biztosított. (Kuncze Gábor: Olvasni nem tud, idézni sem!) Egy pillanatig nincsenek korlátozva abban, hogy az az oldal - amelyet én megnevezni nem kívánok most, nehogy baj legyen az ellenzéki megjelöléssel - megegyezzen a kurátorok számát illetően és azok megjelölésében. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Amennyiben ez megtörténik, azt gondolom, annak a világon semmi akadálya nincs, hogy erről szavazás történjen. (Közbeszólás: Hol van ez?!) Ami pedig azt jelenti, hogy vissza kellene utalni az alkotmányügyi bizottsághoz az ügyet: az alkotmányügyi bizottság döntött. Ebből következően új döntést már csak úgy tudna hozni (Kuncze Gábor közbeszól.), ha önmagát negligálná. Ezt nem teszi.

Nos, tehát azt gondolom, tisztelt... - bocsánat, bíróság... Azt gondolom, tisztelt... (Derültség. - Az elnök csenget.) Ezt a két másodpercet kérem szépen beszámítani. (Derültség.) Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ami ma itt történik, az valóban egy színjáték megismétlése (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), és úgy gondolom, most következik a színjátékon belül a nagy kivonulás.

Köszönöm, tisztelt Ház! (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 38 2000.03.02. 8:49  23-105

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miként az elnök asszony már jelezte, másodszor szólok hozzá a vitához, ezért ez két dologra int. Egyfelől, hogy semmiképpen ne ismételjem a korábbi felszólalásomat, ebben valószínűleg a memóriám is akadályozna, másfelől pedig arra is int ez, hogy igyekezzek rövid és összefogott lenni. Nos, ezekre törekszem.

Tisztelt Ház! Ami mégis arra késztetett, hogy ma felszólaljak ebben az ügyben, az két dolog. Az egyik: a korábbi felszólalásom óta kialakult - és azt kell mondanom, már-már komoly politikai felhangokat kapó - vita, ami ezt a javaslatot kíséri. A másik pedig: azok a módosító indítványok, amelyeket már megismertünk, s amelyekkel természetesen nem részleteiben kívánok foglalkozni, hanem összességében, hiszen általános vita van, általános vitát folytatunk. Mégis azt hiszem, hogy e két kérdéskör vizsgálata most nem mellőzhető.

Felmerültek a javaslattal kapcsolatosan kifogások, én most ezeket csak példálózóan sorolnám fel: csekély a hatása a magyar gazdaságra; fenntartja a jelenlegi rossz hazai hulladékos gyakorlatot; nem állít fel preferencia-sorrendet; és végül, a sok helyről elhangzott kifogás: nem ismertek a végrehajtási szabályok, és ekként a kerettörvény jövőbeni alkalmazása, alkalmazhatósága bizonytalan.

Én azt gondolom, hogy ezek a kifogások csak igen kis részben állhatják meg a helyüket, jelentős részben ezek sem nem méltányosak, sem nem elfogadhatók.

Mindenekelőtt talán arról, hogy csekély-e a hatása a magyar gazdaságra. Ha megfelelő - és ide kell visszakanyarodnom - végrehajtási szabályok alakulnak ki, akkor ennek a törvénynek a magyar gazdaságra igen jelentős hatása lesz. Jelentős hatása lesz azért, mert a törvény alapvető filozófiáját jószerivel senki nem tagadta, nevezetesen, a hulladék után a szennyező fizessen - és úgy gondolom, ez egy alapkérdés -, a másik pedig, hogy ne hulladék keletkezzen, hanem maga a termelés történjen olyan módon, hogy a hulladék keletkezése elkerülhető legyen.

Én nem állítom, hogy a törvényjavaslat mindezen kérdések tekintetében tökéletes, és egy biztonságos megoldást ad, de az a nézetem, hogy olyan a javaslat - mint ahogy ezt korábban már egyébként elmondtam -, amely ezeken a területeken javítható, pontosítható.

Szeretnék két kérdéskörrel foglalkozni, amely élénken fölmerült az eltelt időszakban: az önkormányzatok és - számomra ennél is fontosabb kérdésként - a lakosság kérdése. Mindkettőt ez a javaslat komolyan érinti. Az önkormányzatok tekintetében jelenleg a helyzet szabályozatlan, hiszen a 1995. évi XLII. törvény, amely a helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szól, lényegében ez az a szabályozás, amelynek alapján az önkormányzatok önkéntesen végeznek bizonyos tevékenységet; önkéntesen és nem kellően szabályozottan, de nem utolsósorban nemcsak hogy nem szabályozottan, hanem nem kellő útmutatások alapján.

Így következhetnek be olyan helyzetek, mint amilyen - közismert a sajtóból, de a bizottságunk többször is foglalkozott vele - Pomáz helyzete, ahol az történik, hogy megjelenik a vállalkozó, és a jóhiszemű, de teljesen járatlan önkormányzat olyan szerződést köt, amely önmagában hordozza már annak a lehetőségét, hogy ott veszélyes hulladék fog megjelenni a területen. Önmagában hordozza annak a lehetőségét, hogy a jövőben nem az lesz a cél, hogy valami módon is a hulladékot megfelelően kezeljék, hanem kizárólag az a cél, hogy a község területén lerakják. E kettő között igen nagy különbség van. Azt gondolom, ha ebben némi előremozdulást hoz a törvény, akkor már ez a törvény nem hiábavaló.

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A költségekről. - Ha tetszik, ha nem, a "mibe kerül?" kérdése mindig, újra meg újra fölmerül, és az, hogy ki fizesse a révészt, ki az, aki viseli ezeket a költségeket. Ami bizonyos, ha azt mondjuk, hogy az önkormányzat, az egyenlő azzal, hogy a lakosság. Hiszen ha az önkormányzat bevétele ha nem, vagy csak olyan mértékben nő, mint ahogyan azt a javaslata tartalmazza, akkor kétségtelenül nem lehet más megoldás, mint hogy áthárítják a költségek egy jelentős részét a lakosságra, ami enyhén szólva nem lesz szimpatikus. Ez csak egy tétel, ennél sokkal fontosabb az, hogy a lakosság jelentős része elzárkózik a megoldásoktól, egyszerűen azért, mert anyagi okoknál fogva vagy nem képes rá, vagy nem is tartja annyira fontosnak, mint amilyen fontos ez a kérdés. Nos, e tekintetben nyilvánvalóan a végrehajtási szabályoknak megoldást kell találniuk.

Kifogásolták - és nem lehet emellett szó nélkül elmenni -, hogy a javaslat nem kezeli megfelelően a szelektív hulladékgyűjtés kérdését.

(10.50)

 

Én szeretnék rámutatni, tisztelt Ház, arra, hogy ott, ahol ezek megvalósultak... - például Ausztriában 1985-től van hulladékkoncepció, és ettől kezdődően kezdték meg részlegesen a gyűjtéseket, szoktatták hozzá a lakosságot, hogy szokja meg, fogadja el ezt a megoldást, mígnem eljutottak a jelenlegi szintre. Németországban tíz év óta folyik a lakosság rászoktatása arra, hogy szelektív hulladékgyűjtés legyen, jó eredmények vannak, de még mindig nem általános, még mindig nem olyan, amit a lakosság teljesen elfogadott, ezért én úgy gondolom, hogy a vágyakat, a jó szándékot nem biztos, hogy érdemes összekeverni a realitással.

Ha a törvény olyasmiket ír elő, amelyeket utóbb nem lehet megvalósítani, akkor az magát az egész törvényt teszi kétségessé, hiszen a még egyébként jogkövető polgár is azt fogja belőle leszűrni, hogy kérem szépen, ha egyszer nem lehet megcsinálni, akkor nem csinálom a többi részét se. Tehát én azt gondolom, hogy a törvényjavaslatnak előremutatónak kell lenni, hosszabb távon ennek a bevezetését szorgalmaznia kell, el is kell érnie, de semmiképpen nem olyan helyzetet teremteni, amely végül is ellenérzést és ellenállást váltana ki a lakosságból.

Végezetül szeretnék rámutatni arra, amit többször és sokan kifogásoltunk: a kerettörvénnyel összefüggő további jogalkotási feladatokra. Én azt gondolom, és ezt komolyan mondom, azt el kellett tudni dönteni, hogy egy kódex készül, egy olyan kódex, amely nézetem szerint kezelhetetlenné vált volna, vagy egy kerettörvény, amelyet utóbb kitöltenek végrehajtási rendeletek. Csak néhány példát hadd hozzak fel, amelyeket módosítani kell, azokat a jogszabályokat; nem teljeskörűen sorolom fel, mert ez több oldalon szerepel, de például a környezetvédelmi termékdíjról szóló kormányhatározat, a hulladékkezelési közszolgáltatás részletes szakmai szabályairól szóló kormányrendelet. A hulladékok külföldről történő behozataláról, országból történő kiviteléről, az ország területén történő átszállításáról szóló, vagy a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről... - és lehetne sorolni, amelyeket érinteni kell, vagy amelyeket módosítani kell.

Mindenkit meg kell nyugtatnom, hogy személyesen is meggyőződtem róla, hogy ezeknek a jogszabályi módosításoknak az előkészületei komolyan folynak, nyilvánvalóan annak függvényében, hogy a tisztelt Ház mit fogad el, a módosító indítványok figyelembevételével is, lehet majd ezeket a jogszabályokat megalkotni.

Engedtessék meg, hogy azzal zárjam ezt a reményeim szerint rövidre sikerült felszólalásomat, hogy azt gondolom, ha az a mintegy 200 módosító indítvány, amelyet eddig én átlapoztam, annak a tartalmas és valóban illeszthető része a javaslatnál döntő mértékben - hangsúlyozom, a felhasználható része - befogadásra kerül, és nem történik az, hogy valamiféle rosszízű hatalmi okból elzárkózás történne a módosító indítványok befogadásától, akkor ez a javaslat alkalmas arra, hogy a következőkben ezt a fontos kérdést kezelje, ha nem is megoldja, de hosszabb távon kezelni tudja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 120 2000.03.02. 9:06  105-299

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Valóban egy hosszú és sokszor szégyenletesnek is mondható eljárás végéhez érkeztünk el. Meg kell mondanom, engem őszintén megdöbbent az, hogy az utolsó pillanatig, sőt az utolsó pillanaton túl is tagadni lehet vagy tagadni kell bizonyos tényeket.

Én azt gondolom, hogy sok mindent lehet mondani, a Házszabály rengeteg dolgot elbír, lehet hivatkozni különböző házszabályi szakaszokra, lehet arra hivatkozni, hogy az előterjesztés ilyen vagy olyan okból nem szabályos - az ügy lényege nem ez. Az ügy lényege az, hogy történt-e titkos, törvénytelen és közpénzekből folytatott megfigyelés. És még csak nem is az a fontos, hogy hány esetben történt - történt-e ilyen? Mert ha egy demokráciában egyetlenegyszer történt, és egyetlenegyszer is kormányösszefüggése van, akkor bizony az súlyos dolog. Egyetértek az előttem szólóval, nagyon súlyos dolog. (Közbeszólás az MSZP padsoraiban: Így van!)

Az adott esetben, tisztelt Ház, lefolytatásra került egy bizottsági eljárás. Maga az eljárás és az eljárás jellege olyan, amelyet érdemes egy kicsit szemügyre venni. Kezdetben vala az a helyzet, amikor még roppant magabiztos, korábban kormánypárti, jelenleg ellenzéki képviselők tettek nyilatkozatokat, amellyel gyakorlatilag a bizottságok kormánypárti - jelenlegi kormánypárti - tagjait és különösen annak elnökét kívánták lehetetlen helyzetbe hozni. A média jelentős része ebben nagy segítségükre volt. Majd ezt követően, amikor bizonyítékok kerültek elő, egészen más hangnemre váltottak.

(13.50)

 

Szeretném idézni, engedelmet kérek, nem szeretek ilyet tenni, de szeretném idézni a jegyzőkönyvből az egyik beszólást. Nem fogom megjelölni vagy megnevezni a szocialista képviselőt, aki a következőt mondta: "Jó náci lett volna belőled annak idején a Harmadik Birodalomban, Goebbelsnek jó munkatársa lettél volna!" Az idézet szó szerinti. Meg szabad kérdeznem, hogy ezek után tisztességes ember mondhatja-e azt, hogy az eljárás során minden úgy folyt, ahogyan itt most eddig az előző szónoktól hallottuk? Meg kell kérdeznem: lehet úgy eljárást folytatni, még ha valami talán nincs is a tetszésemre, ahol ilyesfajta kijelentésekre ragadtathatom magam? Őszintén mondom, teljes megdöbbenéssel olvastam a jegyzőkönyvben - azt hittem, hogy ilyen ma már nem lehetséges.

Tisztelt Ház! Ez a parlamenti vizsgálóbizottság mindvégig egy folyamatos háborúban, mindvégig egy folyamatos küzdelemben volt, kormányoldal és ellenzék, és az a fajta küzdelem, amelyet lefolytattak, azt kell mondanom, valóban nem vált a Ház dicsőségére. Nem vált dicsőségére azért, mert nemcsak az együttműködés legkisebb szándéka nem volt meg a felek részéről, hanem arról is szólt ez a történet, hogy a nyilvánvaló tényeket is lehet és kell tagadni. Hosszú ideig voltam büntetőjogász, és foglalkoztam büntetőjoggal, pontosan tudom, hogy kétféle védő volt: az egyik, aki azt a tanácsot adta a védencének, hogy próbáljunk meg egy tisztességes tényállást felállítani és ennek alapján a védelmet ellátni. A másik, aki azzal kezdte: "Kedves barátom, hol történt az ügy és mikor?" Az illető megmondta. "Na látja, maga azon a napon ott se volt, nem is ismeri a helyszínt, soha a büdös életben nem is látta a sértettet." Ez is egy védekezési forma, de nem biztos, hogy szerencsés.

Tisztelt Ház! Azért valamit az jelent, hogy a leginkább inkriminált személy, annak a bizonyos Félix Film Kft.-nek az ügyvezetője, öt ízben nem jelent meg a bizottság előtt. Nos, ez adta a legnagyobb biztonságot és a legnagyobb magabiztosságot bizonyos körök részére, hiszen tudták, ismerték, nagyon jól tudják éppen a Házszabályból, hogy milyen mértékben korlátozott egy bizottság vizsgálódási lehetősége: nagyon korlátozott. Éppen ezért, tisztelt Ház, úgy gondolom - egy kicsit előreszaladva -, hogy a bizottság akkor tette a legjobban, amikor úgy gondolta, hogy abban a bizonyos két pontban az ügyészséghez kell fordulnia. Azért tette ezt alapjában véve helyesen, nem is tehetett másként, mert a büntetőjog eszközei nem a polgári felek kezében kell hogy megjelenjenek. És ez az, amire még utalni szeretnék, mert számomra az ügynek ez a legfontosabb tanulsága; ha legalább ebben egyet tudunk majd érteni, akkor lehet, hogy már valamit ért ez az egész vizsgálódás.

Tisztelt Ház! Az ügy egyik nagy tanulsága, hogy a 87/1995. számú kormányrendelet, amely a magánnyomozói tevékenységet szabályozza, széles körben ad lehetőséget arra, hogy a jogszabállyal történő visszaélés mellett olyan helyzet alakuljon ki, amely a jogbiztonságot, a polgároknak a jogbiztonságát veszélyezteti. Én azt hiszem, hogy világossá kellene tenni, és ebben - legalább ebben - ellenzéki és kormányoldal egyet kellene hogy értsen, a bűnüldözést nem lehet a magánfelek kezébe adni, a bűnüldözés nem lehet olyan, amelyet egyes felek, akár anyagi, akár más lehetőségeik felhasználásával úgy használjanak, hogy azzal egyes embereket bűnösnek, másokat ártatlannak lehessen beállítani.

Én azt gondolom, hogy van még egy nagyon fontos része ennek a jelentésnek, és ez nyilván igaz, mert én nem tudom elképzelni, hogy az ne legyen igaz, amit most fogok mondani. Arról van szó, hogy miként kerültek azok a nyomozók olyan helyzetbe, hogy egyáltalán jelentést készítsenek. Hát a nyomorúságos anyagi helyzetük következtében - derül ki ebből a bizonyos jelentésből. Azért, mert maga az egész szervezet olyan anyagi és gazdasági helyzetben volt, amelynek a következtében... (Vancsik Zoltán: Milyen jelentést készítettek?) - Goebbelst majd később! (Derültség a Fidesz soraiban.) - ...amelynek a következtében, én úgy gondolom, tisztelt Ház, egészen egyértelműen úgy gondolom, az közös érdekünk, hogy a szervezet és a szervezet tagjai ilyen körülmények közé soha ne kerüljenek. Mert alapjában véve, az én nézetem szerint, miről van szó?

Ha egyszer olyan szervezeteket tartunk fenn, előző és jelenlegi kormány egyaránt - és itt most gondolok a rendőrségre is -, amely szervezetek arra kényszerülnek, hogy a tagjai elmenjenek, mondjuk, kőműves mellé dolgozni rendőrként hétvégén, vagy netán megfigyelni, mert ahhoz jobban értenek azok, akik a megfigyelési szakmában vannak, akkor itt a jogbiztonság nagyon-nagyon gyenge lábakon fog állni, tisztelt Ház! Vonjunk le legalább egy tanulságot ebből, ha már másban nem tudunk egyetérteni: szilárdabb, egyértelműen jobb helyzetbe hozott, olyan biztonsági szervek kellenek, amelyek tagjai nem kényszerülnek ilyen körülmények közé.

Én azt gondolom, tisztelt Ház, ha hiszünk abban, hogy az ügyészség pártatlanul és megfelelően tud kivizsgálni ügyeket - én remélem, hogy így van, én eddig ebben a meggyőződésben éltem -, akkor az a két pont, amelyről szó van, kétségtelenül a lehető legjobb, mindenki számára, ellenzék és kormányoldal számára. Mert ha nincs, ha ezt nem lehet bizonyítani, akkor ez egyértelművé fog válni az ügyészségi nyomozást követően - ezzel nyilván nem lehet baj.

A jelentésnek a további részét pedig ki-ki maga értelmezze. Számomra meggyőző volt, még egyszer mondom, az a rész, amely egyértelművé tette, hogy valamilyen indoknál fogva, éppen az, aki itt a legfőbb nyilatkozatot tehette volna, megtagadta a jelenlétet, nem tett nyilatkozatot, valami oknál fogva; azt kell gondolnom, talán valaminek a rejtegetése miatt.

Tisztelt Ház! Túl kell jutnunk ezen az ügyön. Szilárd meggyőződésem - és senkit nem akartam megbántani; ha mégis így történt, akkor ezt őszintén sajnálom -, meggyőződésem, hogy a jövőbeni együttműködés ellenzéki és kormányoldal között megkerülhetetlen. Nyilvánvaló, hogy a jövőben is akadnak olyan problémák, amelyekben súlyos súrlódások lesznek; de semmiképpen nem egymás szidalmazásával, egymás gyanúsítgatásával (Szabados Tamás: És egymás sértegetésével!), hanem, azt gondolom, sokkal több megértéssel kell történjen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket és a kedves beszólásokat. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 24 2000.03.03. 2:01  1-89

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem titok, hogy számomra e javaslatnak két nagyon fontos része és következménye van. Egyfelől - és most inkább az ellenzéki szóhasználatot próbálom magam is használni (Közbeszólás az MSZP soraiból.) - az átláthatóság megteremtése, másfelől - nem a korrupció, mert ezt ellenzéki oldalon valamilyen oknál fogva nem szeretik hallani (Közbeszólás az MSZP soraiból.) - az összefonódás megszüntetése.

Ebben a tekintetben van egy alapkérdés. A törvény 2002-ben lépjen-e hatályba, vagy pedig annak bizonyos részei legalább már most hatályba lépjenek-e? A Független Kisgazdapárt nem titkoltan azt szorgalmazza, hogy a törvény legalább egy meghatározott része most lépjen hatályba. Szeretném megnyugtatni azon ellenzéki - de hogy teljesen korrekt legyek, a kormányoldalon lévő - képviselőket, akik a 2002 mellett kardoskodnak, hogy a törvény úgy van megszerkesztve, hogy bizonyos pontjai teljes egészében kizárják, hogy olyan helyzet legyen, amiről az ellenzék egy része egyfolytában beszél, hogy kimarad az értelmiség. Tessék a h) ponttól tekinteni azt az összeállítást, és akkor azok az emberek fognak belekerülni, akik gazdasági tisztségeket töltenek be, kizárólag azért és olyan módon, mert a politikai erőviszonyok az önkormányzaton belül ezt diktálták, ezt hozták. Ezt nem kell feltétlenül 2002-ig fenntartani. Ez egyetlen olyan értelmiségit sem fog érinteni, akikről önök itt gyakran beszélnek.

Ezért úgy gondolom, hogy ezt a törvényt úgy is lehet módosítani, hogy ennek a hatálybalépése kellő időben és kellő módon most történjen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 32 2000.03.03. 2:01  1-89

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igaza van Toller képviselő úrnak, számos dolgot észre kellett vennünk az általános vitában. Toller képviselő úr, mondjuk, azt vehette volna észre, hogy én voltam a Kisgazdapárt vezérszónoka, és ugyanazt mondtam el, mint amit most. Szeretném tehát felhívni a szíves figyelmét arra, hogy nem arról van szó, sőt arról egyáltalán nincs szó, hogy szűkíteni kívánnánk azt a kört, amely érintett ebben a törvényben. Kizárólag arról van szó, hogy meri-e, akarja-e bármelyik oldalon valaki vagy valakik felvállalni azt, hogy gazdasági érdekből - szigorúan, ki kell mondanom, párt- és egyéni gazdasági érdekből - leszűkítsék a hatálybalépést olyan módon, hogy az majd csak 2002-től érvényesítse az egész törvénynek azt a hatását, amit állítólag valamennyien akarunk.

Én azért mondtam a h) ponttól, mert az volt az ellenzéki érv - megismétlem, ma még nem hallottam, csak érintőlegesen -, hogy ebben az esetben egy nagyon széles értelmiségi réteg maradna ki. Nagyon jó volt Kovács képviselő úr felszólalása, amelyből kiderült, hogy ez a széles réteg mekkora. Nem ettől tartanak azok, akik a hatálybalépést el kívánják tolni, hanem azon gazdasági érdekek sérülésétől, amit a törvény további részének a mostani hatályba léptetése jelentene.

Ezért mondom azt, hogy a törvény nyugodtan hatályba léphet úgy, hogy aki vezérigazgató lett ebben a megbízatásban, aki igazgató lett, aki igazgatótanácsi tag lett, többnyire nem feltétlenül az értelmiség krémjét, hanem inkább a vállalkozók krémjét jelentik. Azt gondolom, hogy ők nyugodtan választhatnak, hogy képviselők akarnak lenni, vagy vezérigazgatók akarnak lenni, vagy netalántán igazgatótanácsi tagok akarnak lenni a hátralévő időben, vagy az általuk kapott megbízásnak megfelelően népképviseletet akarnak ellátni. Én azt gondolom, hogy ez nem egy lehetetlen választási lehetőség.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 44 2000.03.03. 2:04  1-89

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Már-már azt gondoltam, amikor Toller képviselő urat hallottam, hogy hatalmasat léptünk előre, mert Toller képviselő úr kétpercesének az első része arról szólt, hogy netalántán tényleg - én így érzékeltem - nem kell ezt darabolni, léptessük életbe a törvényt. Ez számomra a legszimpatikusabb, ez kétségtelen.

Mi abból indultunk ki, hogy ez nem elég szimpatikus bizonyos... - feltétlenül támogatást biztosítani szükséges pártok részéről. Ha ez így van, hogy tényleg van olyan elmozdulás, hogy akár az egészet életbe léptessük, akkor azt biztosan teljes erővel támogatjuk.

Az, amikor megpróbáltuk megosztani ezeket - a tisztségek szerint kvázi, illetve a gazdasághoz való viszonyulás szerint - az egyes képviselői csoportokat, akkor az azt a célt szolgálta, hogy igenis legyen törvény, mert azt akarjuk, hogy legyen törvény. De szeretnénk, ha ez nem három év múlva hatályosulna - és ez a lényege annak, amit mi képviselünk -, hanem lehetőleg most, és lehetőleg azokon a területeken, ahol - nézetünk szerint - föltétlenül hatályosulni kell.

Engem senki nem vádolhat azzal, gondolom, hogy a háziorvosok állandó szószólója vagyok. Én azt gondolom, hogy ez most sincs így. Az én nézetem szerint ugyanis az a helyzet, hogy természetszerűleg olyasfajta differenciálás, amelyben a háziorvosok ilyen vagy olyan kivételt élveznének, aligha emelhető ki. Azt a magam részéről nem tartom reálisnak; de azt igen, hogy a gazdasági csoportokhoz tartozók esetében ez megtörténjen.

Szeretném még azt mondani, hogy ígéretet teszek arra, hogy a következő részletes vitáig megkísérelem felderíteni pontosabban és számszerűen, hogy mennyi az a képviselő, aki az önkormányzatokban kapta a tisztségét, és mennyi az, aki már tisztséggel érkezett oda. Ki fog derülni, hogy ezek az arányok mit mutatnak. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 58 2000.03.03. 1:51  1-89

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Azzal az ígérettel kezdem, hogy ez az utolsó kétpercesem, amit kértem, már legalábbis ebben az ügyben; nagy reményeket mások ne fűzzenek hozzá.

Nem kivételesen és elvi ügyekben nem is egyedülálló módon ki kell jelentenem, hogy a Bauer képviselő úr által előadottakkal teljes egészében egyet kell hogy értsek. Azt is meg kell mondanom, hogy az okfejtése számomra olyan kristálytiszta és egyértelmű, hogy ha ezt mások nem osztanák, akkor az csak kizárólag politikai elzárkózásból lehetséges.

Ami pedig az ügy érdemét illeti: amit Hargitai képviselő úr elmondott, az reményeim szerint jelentős elmozdulás abba az irányba, amelyet mi nem most, és nem azért, mert a törvényt utólag olvastuk el és most ismertük meg, hanem már a hatpárti egyeztetés óta képviselünk a szabad demokratákkal együtt, nevezetesen, hogy nem érdemes vélt vagy valós párt-, gazdasági érdekek miatt az ország elé úgy kiállni, hogy olyan törvényt fogadunk el, amely a kétharmados többséggel történő elfogadás érdekében súlyos kompromisszumokat tartalmazna.

Meggyőződésem, hogy valóban nem csemegézve, valóban egy logikai sor mentén, de elérhető, hogy az ország most érzékelje, hogy ez a parlament, ez a kormány - de most hagyjuk ki a kormányt, csak a parlamentet mondom, hogy nagyobb lehessen az egység - valóban abba az irányba kíván elmozdulni, hogy az átláthatóság, a tisztább helyi politizálás érdekében hozza ezt a törvényt. Ha ez nem így van, és egy három év múlva történő hatályosulásról beszélünk, mindenki joggal és okkal mondja azt, hogy nem tettünk mást, mint elodáztuk a problémát. (Elfoglalja helyét, majd felállva: Ja, és engedélyt kérek Toller képviselő úrtól, hogy a televízió képernyőjén kísérjem figyelemmel a további vitát.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 2 2000.03.20. 5:03  2-4

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elmúlt hetekben tanúi lehettünk annak, hogy valóságosnak látszó médiaügyről valóságos újságírók és képviselők, a szintén valóságosnak látszó médiában folytatnak teljesen virtuális háborút.

A szabályok leginkább, nekem úgy tűnik, a számítógépes játék szabályaira hasonlítanak, ahol is az történik, hogy a sánta kutyát el kell ereszteni, nem baj, ha lelövik, mert jön újabb sánta kutya. Az adott szituációban sánta kutyákból nem volt hiány, meg kell azonban mondani, hogy a közönség figyelme egyre inkább lankadt; már-már, úgy gondolom, lassan-lassan a figyelem középpontjából ki is került. Méltán volt ez így, hiszen, azt gondolom, mindez valóban csak virtuális küzdelem volt. Egy picit feldobta az ügyet az, amikor a legfőbb ügyész úr lemondott, mert ez egy új luftballon feleresztésére adott lehetőséget.

Az új luftballon arról szólt, hogy a legfőbb ügyész azért mondott le, mert a Ház elnöke semmibe vette a legfőbb ügyész véleményét. Ettől kezdve a legfőbb ügyész maga a szocialista törvényesség őre volt; nem én mondom, a törvényesség őrét mások mondták vitákban és a legkülönbözőbb helyeken. Én azt gondolom, hogy a legfőbb ügyész nem akart a szocialista törvényesség őre lenni. Az, hogy miért mondott le, nyilván az ő belső ügye, de ha ez összefüggésben volt bármilyen vonatkozásban is a médiaüggyel, akkor az nagy valószínűséggel azért történt, mert maga is belátta, hogy a legfőbb ügyész, miután, mint hangsúlyoztam, nem a törvényesség őre, pláne nem a szocialista törvényesség őre, következésképpen nem kerülhet szembe az Alkotmánybírósággal. Ez, én azt gondolom, elég nyomatékos indok és elég nyomatékos érv, de találgatásokba nem kívánnék bocsátkozni, hiszen nem is ez volt a lényeg. Mert közben, szép csendesen, azt is mondhatnám, a fű alatt, elindult valami, ami, azt gondolom, a rendszerváltás óta a legnagyobb veszélyt jelenti a demokráciára.

Nem olyan régen egy tévévitában Kovács László, MSZP-elnök úr még tagadta, hogy bármiféle együttműködés lenne az MSZP és az MSZMP között a fehérgyarmati választáson. Azt mondotta volt, hogy ők csak elfogadták a támogatást. Feltételezem, hogy munkásőrök kényszerítették a plakátok kinyomásánál, hogy a plakátra rákerüljön. (Taps az FKGP és a Fidesz soraiban.  - Vancsik Zoltán közbeszól.) És úgy gondolom, hogy azért lett az MSZMP vezére és elnöke... Nagyon köszönöm, hogy megjött Vancsik úr, kitűnően fogunk beszélgetni. Nos, én azt gondolom, hogy azért lett a vezérszónoka, mert minden bizonnyal a nála lévő davajgitárral ezzel kényszerítette arra, hogy ő legyen a vezérszónok Fehérgyarmaton.

Tisztelt Ház! Ha lettek volna bizonyos kétségeink, hogy ez a szövetség létezik-e, és hosszú távúnak gondoljuk-e, Földes György, az MSZP egyik vezéralakja nyilatkozott a Napi Magyarországban; a nyilatkozatát szeretném idézni, nem bánnám, ha Vancsik úr is figyelne, mert hátha ő is megtudja, hogy milyen szövetségben van. A kérdés így hangzik: "Több szocialista politikus, köztük ön is, szorgalmazza, hogy alakuljon ki együttműködés a Munkáspárttal." Válasz: "Tíz év telt el a rendszerváltozás óta, még a büntetőjogban is van elévülési idő, nem kell folyton a múltban vájkálni." Majd folytatta: "A Munkáspárt modernizálódás előtt áll - és tessék figyelni, így folytatja -, most nem keressük a lehetőséget, miként lehetne választási együttműködést kötni velük." Majd ismét később: "Fontos ugyanakkor kijelenteni: a modern demokratikus, ám radikális baloldal szövetségese lehet az MSZP-nek." (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Szélsőbal!) Miről van itt szó, hölgyeim és uraim?

Arról van szó, hogy úgy tűnik, ma már nem az MSZP a modern és radikális, hanem nagy valószínűséggel az MSZMP. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy vagy önmagával akar kötni szövetséget az MSZP, vagy egy olyan baloldali párttal, amely baloldali párt álláspontom szerint az európai palettán nem szerepelhet. Nem arról kell tehát beszélgetni, hogy vajon a kormány elfogad-e bizonyos szavazatokat vagy nem fogad el, arról kellene beszélni, hogy kötött-e olyan szövetséget, vagy kíván-e olyan szövetséget kötni az MSZP, amely egyértelműen a magyar fordulat, a magyar rendszerváltás, a magyar demokrácia ellen irányul. Ez az igazi kérdés! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Hölgyeim és Uraim! Szeretném felhívni a figyelmét a nagy elhatárolódóknak: most van itt az ideje az elhatárolódásnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 364 2000.03.21. 2:00  349-371

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Csak a rend kedvéért kértem szót. Az jutott eszembe, hogy a közismert, azt hiszem, valamennyiünk által látott nagy sikerű filmben, A halál 50 órájában van egy német ezredes, aki nagy adag cinizmussal azt mondja, hogy nem az a fontos, hogy a háborút megnyerjük, még csak az sem, hogy a csatát, hanem az, hogy a háborút folytassuk. Az az érzésem, hogy itt ma már erről van szó, a háborút kell folytatni.

 

(20.40)

 

És a háborút azért kell folytatni, mert amíg ezt felszínen lehet tartani, addig ezzel folyamatosan lehet szerepelni, nem utolsósorban a külföld előtt lehet szerepelni. (Taps a Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban.)

Szilárd meggyőződésem, hogy miután a médiatörvényben sem az nincs benne, hogy a számarányok szerint kellene felosztani azt, amit fel kell osztani, ezért a matematika itt bizony nem segít. És hozzá kell tennem, egy arányosságot, én azt gondolom, persze lehet kérni, de sehol ilyen számarányt ön és egyikük sem fog találni ebben a törvényben.

A másik dolog, ami nagyon fontos, nem lehet az elnököt egy olyan helyzet elé hozni, hogy megjelölünk különböző számú jelölteket, majd ezt követően nyilván az elnök eldönti, hogy ezek közül kikre lehet szavazni és milyen módon. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.) Egyértelműen változtatni kell ezen a törvényen.

A Független Kisgazdapárt kezdettől fogva azt mondta, hogy ez a törvény sajnos nem jó. Ezt a törvényt annak idején kétharmados többséggel a birtokukban önök hozták döntő mértékben. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiban.) A felelősség a kormányoldalé - szokták önök mindig mondani. (Vancsik Zoltán: Ez most is így van.) Akkor ez a felelősség az önöké volt. Azt a felelősséget ez a kormányoldal mindenkor vállalja, hogy a törvényességet tartja be. A törvény megkerülésével, a háta mögé bújva nem kell megpróbálni nemzetközi ügyet csinálni olyanból, amit itt mi magunk tudunk megoldani. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Akkor miért ilyen ideges? - Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 10-12 2000.03.22. 8:15  2-79

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idő rövidségére való tekintettel, azt hiszem, csak címszavakban lehet hozzászólni a hátra lévő hét percben ehhez a nagyon fontos kérdéshez. Egy kedves orvos barátom, akit feltehetően önök is ismernek, azt találta mondani, hogy az egészségügy az a terület, amelyhez mindenki ért. Én azt mondanám, hogy az egészségügy az a terület, amelyhez csak kevesen értenek, de mindenkit érint.

Úgy gondolom, hogy valahol a reform elhúzódásába - abba, hogy a reformnak még a kezdeti vonalai is csak nehezen bontakoznak, annál kevésbé látszik annak a vége - valahol belejátszik az a fajta helyzet, hogy ennek mind objektív, mind szubjektív feltételei, úgy tűnik, nagyon nehezen teremthetők meg. Az egészségügyi szolgáltatás ugyanis, minden ellenkező híreszteléssel szemben egy olyan egység, amelyben a szolgáltatások egymásra épülnek. Ezek az egymásra épült szolgáltatások azt jelentik, hogy ha az egységből bizonyos részek, akár előnyök, akár hátrányok tekintetében megjelennek oly módon, hogy akár az orvostársadalom, akár a beteg előtt nyilvánvalóvá válik, hogy bizonyos preferenciák egy-egy területet próbálnak előtérbe helyezni, ez azt jelenti, hogy az egész reform és az egész reform mozgása szenved hátrányt.

Mire gondolok? Arról van szó, hogy az alapellátás, a járóbeteg-szolgáltatás, a fekvőbeteg-ellátó szolgáltatás, a mentés, illetve a betegszállítás egységét megbontani, nézetem szerint, nem lehet. Ha ebből valamely terület kiemelésre kerül, és ez a kiemelés azt jelenti, hogy nemcsak a beteg érzékeli ezt a fajta változást, hanem, mondjuk, az orvostársadalom is, akkor ez a fajta ellenállás nemhogy megnő, hanem leküzdhetetlenné válik. A reformnak tehát az én nézetem szerint olyan egységként kell megjelennie, amely belátható távlatokon belül, időben behatárolt módon tudja megjeleníteni azt, hogy miként lehet az egész egységet a reformnak megfelelően átalakítani.

 

(10.30)

 

Néhány olyan kérdésről kell még szólnom a hátralévő rövid időben, amiről eddig, úgy érzem, nem nagyon esett szó. Szó volt ugyan a magánosításról, de nem volt szó arról, hogy ennek vannak-e és ilyen mértékben vannak határai, illetve hogy mik a korlátai. A magánosítás ugyanis egy rendkívül jól hangzó dolog, gyakorlatilag azt jelenti, hogy az állam lehetségesnek véli a kivonulást bizonyos területekről, és ennek megfelelően a magánosítás eredményként nemcsak a szolgáltatás, hanem a felelősség tekintetében is, legalább annak a megosztását, de az is lehet, hogy áthárítását.

Azt gondolom, hogy ez nem működik. Az állam ebből a szolgáltatási rendszerből nem vonulhat ki. Lehet magánosítás, de a magánosítás határai egyértelműen a következők szerint húzódnak meg az én szerény nézetem szerint: a szolgáltatás biztonságát mindig, mindenkor, minden helyzetben garantálnia kell az államnak, ez megkerülhetetlen feladat. Ha erről beszélünk, akkor ehhez szorosan kapcsolódik egy másik tényező, nevezetesen: ha a szolgáltatásért az állam felelős, akkor az ellenőrzés eszközeinek is meg kell lenniük. Mit jelent ez? Lehet változtatásokat eszközölni, hadd mondjam azt: lehet praxisjogot bevezetni, de ha annak a praxisjognak nincs meg a kontrollja, nincs a szilárd ellenőrzési bázisa, hanem csak egy szakmai ellenőrzési bázis van, az a betegben mindig a kiszolgáltatottság érzetét fogja ébreszteni. Meggyőződésem szerint ezt az állam nem engedheti meg magának, nem az állam a társadalom - mondjuk talán így, mert ez sokkal jobban hangzik.

Tisztelt Ház! Amiről szintén igen kevés szó esett és ami, azt gondolom, az egésznek az alapja és megkerülhetetlen tényezője, az a finanszírozási rendszer; a finanszírozási rendszer, amely most - akár bevalljuk, akár nem - több lábon áll, és ennek a több lábon állásnak az egyik tényezője a beteg. Azt azért végre el kell dönteni: egészséges és fenntartható rendszer-e az, amikor van egy legális rendszer és van egy nem legális rendszer. Ezt ki kell mondani, mert bárminek lehet ezt nevezni, lehet ezt kiegészítésnek vagy munkabér-kiegészítésnek nevezni, aminek akarjuk, de valójában a rendszeren belül van egy olyan idegen test, amely nem illeszthető a legális részhez. A reformnak arra mindenképpen ki kell térnie - mind az orvos, mind a beteg érdekében -, hogy miként kívánja kiküszöbölni ezt az idegen testet ebből az egész rendszerből, és nem egy helyről, az alapellátásból, hanem az egész rendszerből.

Meggyőződésem szerint ez egy roppant nagy feladat. Egyetértek azzal, amit itt az előttem szóló kisgazda képviselőtársam elmondott, hogy ez nem pártfeladat, talán még nem is kormányfeladat, ez egy össztársadalmi feladat. Miről van szó? Nem bérezési kérdésről vagy nem csak arról van szó alapjában véve, mert a jövedelmek ebben az országban többtényezősek, és ha ez így van, akkor ez nem pusztán bérezési kérdés. Arról van szó, hogy a betegnek a rendszeren belül elfoglalt helye mit jelent. A beteg, amikor bekerül ebbe a rendszerbe, amikor ellátást vár, azzal kerül-e be, hogy ez egy abszolút ingyenes ellátás, vagy azzal kerül be, hogy ez az ellátás megosztott, és részben az ő járuléka ellenében kapott, részben pedig a saját pénzén vásárolt szolgáltatás - ezt el kell tudni dönteni. Ebben tiszta képet kell teremteni, éspedig oly módon kell tiszta képet teremteni, hogy a beteg, ha nem szolvál - mert a szolválás, azt hiszem, nem jó dolog ebben a rendszerben -, hanem ténylegesen fizet, annak tényleges ellentételezése kell legyen. Ma az az alapvető hiba, hogy a szolválásnak a tényleges ellentételezése eshetőleges. Lehet, hogy kiválóan szolváltam, de semmit nem kaptam, és lehet, hogy a szolváció elmarad, de egy kiváló orvosnál teljes ellátást kapok. Ez a rendszernek egy súlyos hibája. Azt gondolom, ezen gondolkodni kell, és fel kell oldani ezt a fajta részt, mert az orvost sem szabad ebben a kiszolgáltatott helyzetben hagyni, de a beteget még kevésbé.

Tisztelt Ház! Beszéltem arról, hogy meggyőződésem szerint az ellenőrzési rendszer nélkül ennek a rendszernek - mint általában minden rendszernek - a működése nem lesz jó, nem lesz olyan, ami illeszkedik az elvárt kívánalmakhoz. Mire építem ezt? Ne arra próbáljunk építeni, hogy valamiféle, nem is tudom hányadik századbeli erkölcs szerint az egyik oldalon csak tiszta emberek állnak, csak olyanok, akik a szolgáltatást kívánják biztosítani és csak ezért élnek, hanem abból induljunk ki, ami a társadalmi valóság! A társadalmi valóság pedig sokszínű, és ennek a sokszínű társadalmi valóságnak meg kell tudni felelni ott is, amikor a rendszerbe beépül egy felelős és a nyilván az állam felelősségével megjelenő ellenőrzési rendszer.

Tisztelt Ház! A programban két olyan rész van, ami megítélésem szerint... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Húha! Akkor legalább az egyiket hadd mondjam el, engedje meg, elnök úr! (Kuncze Gábor, Parancsolj! - Dr. Kis Zoltán: Tessék, kedves Béla, hiszen mindenki ért ehhez a témához!) Nagyon köszönöm, ha az elnök úr...

 

ELNÖK: Képviselőtársaim! A mondatot tessék befejezni, képviselő úr! (Göndör István: A Kisgazdapárt idejéből megy!)

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Még egyetlen mondat: az orvosképzés jövőjéről van szó. Ez az, amit én olyan dolognak ítélek, ami alapjaiban kellene hogy megjelenjen. És nemcsak arról van szó, hogy ki hány év alatt és hogy végzi el az egyetemet, és hogy milyen képzést kap, hanem arról is, hogy a fiatal orvosoknak van-e és milyen jövője van a szakmán belül. Ez egy alapkérdés. Mert azt gondolom, hogy azok a fiatal orvosok, amelyek most végeznek (Bauer Tamás és Mádai Péter: Akik!), ha ezt a rendszert tekintik, és ha azt nézik, mi vár rájuk a következőkben, akkor, félek, legszívesebben visszakérnék a tandíjukat, mert lehet, hogy azzal többre mennének.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az előrelépés a kormány szándéka szerint történik. A kormány akarja ezt az előrelépést, és azok, amelyek ma még esetleg nem kellő súllyal jelentek meg a programban, meg kell hogy jelenjenek.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és köszönöm a pluszidőt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 86 2000.03.23. 2:10  29-105

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Őszintén szólva, nem gondoltam, nem hittem, hogy ez az indítvány negatív érzéseket is kiválthat, és hogy valamiféle olyan észrevételeket is, amelyek meggyőződésem szerint nem kellően átgondoltan kerültek előadásra. Én nem gondolom, nem akarom elhinni, hogy pusztán a nemzet együvé tartozásának a jelképei kiválthatnak olyasfajta, még ha nem is indulatosan előadott, de indulatoktól vezérelt szavakat, mint amelyek elhangzottak.

Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy valóban arról van szó, és néhány dolog nem is vitatható, hogy önmagában a jelképek nem pótolják a nemzet együvé tartozását, nem pótolják a nemzettudatot. Sok mindent nem pótolnak, de olyan jelképek, amelyek mégis a nemzet számára a kezdetektől fogva nagyon fontosak voltak.

Ha ez elvesztette a jellegét, ha elvesztette a fontosságát az eltelt évtizedekben, akkor ezért inkább azt kell mondani, hogy bánjuk - akik ebben érdekeltek voltak -, hogy így történt, és ma igyekszünk fölépíteni egy olyan történelmi valóságot, ahol elnyerik ezek a jelképek a valóságost, és azt, amit jelképezniük kell, azt a fajta jellegzetességüket.

Ami pedig az amerikai példát illeti, ezért kértem voltaképpen szót. Ne mondjunk másokról semmilyen rosszat! De engedtessék meg, hogy akár a hazai, akár a nemzetközi sajtóból az amerikai valóságból pontosan lehet tudni, hogy ahol nap mint nap fölhúzzák a lobogót, ott sok helyen nem engedik oda a feketéket, hogy azok a területek, ahol nap mint nap megjelennek ezek a lobogók, sokszor a szegregációt is jelentik a mai napig. Mi magyarok úgy gondoljuk, hogy a mi jelképeink az egész nemzetnek, lett légyen az bármilyen származású, aki itt él, bármilyen tudatú, bármilyen elkötelezettségű hitben és egyébben, az együvé tartozását kell hogy jelképezze, és ha a kis nemzetnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) szüksége van rá, nekünk nagyon nagy szükségünk van. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 112 2000.03.23. 5:04  105-113

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azt gondolom, a javaslat talán Esztergomon is túlmutat. Valóban arról van szó, amiről itt Latorcai János képviselőtársam a felszólalásában részletesen beszélt, hogy vajon egy-egy városnak a meghatározó jelentősége, egy-egy városnak az a fajta jelentősége, amely az ország életében fontos, pusztán a lélekszámtól vagy mástól is függ. Azt gondolom, hogy a lélekszám egy dolog. Hiszen ismerünk - nem kívánom megnevezni, még csak árnyékát sem szeretném annak idehozni, hogy valakit is megsértenénk - olyan városokat, amelyek hatalmas falvak, amelyekben több tízezer ember él, amelyekben azonban nem tudott kialakulni sem egy kulturális központ, sem egyfajta hagyomány, hanem csak egy konglomerátum, amelyben az emberek élnek, laknak és az ott élő emberek jószerével hálóhelyként használják azt a települést, amely városi címmel szerepel.

A magyar történelemben azonban vannak olyan városok és elsősorban - én itt szeretném kimondani - azok a királyi városok, amelyek a történelmünkön belül meghatározó szerepet játszottak. Ezért amiről szólni szeretnék, nem feltétlenül Esztergom ügye, amit a Független Kisgazdapárt mellszélességgel támogat, és amivel kapcsolatban nem tartjuk kétségesnek, hogy ezt a Háznak nagy többséggel támogatnia kell. Arról szeretnék szólni, hogy vajon jó-e az a rendszer, amely az önkormányzati törvényben van, amely a városok egy részét - amelyeket megyei jogú városként jelöl meg, és ez helyénvaló lehet akkor, ha ezeknek közigazgatási és egyéb adottságai vannak -, lezárja azt a kört, ahol a fontossági sorrenden belül talán még fontosabb városok is megjelennek, s amelyeknek egy más, megtisztelő, a nemzet számára általánosan elfogadott, történelmi múltat igazoló cím és név kellene.

Meggyőződésem ugyanis, hogy nem az a fontos és nem az a lényeges Székesfehérvár, Esztergom esetében, hogy ezeknek a városoknak megyei jogú város a neve. Ennek az a lényege, hogy egy olyasfajta kiemelt város legyen, amelyre az ott lévők büszkén és a saját történelmükre, a nemzet történelmére hivatkozva tudjanak azonosságtudatot kiépíteni és azzal azonosságot vállalni. Én ezt szétválasztanám - és úgy gondolom, nem teljesen alaptalanul - a közigazgatási jellegtől. Ez sokkal inkább kulturális, sokkal inkább történelmi jellegű, sokkal inkább azt jelenti, hogy ennek a városnak valami olyan levegője van, ennek a városnak olyan története van, amely többé teszi, mint az azonos lélekszámú városokat, és ez a több tudati kérdés, nem elsősorban közigazgatási kérdés.

Esztergomról azért nem lehet nem szólni nagyon röviden, és ezért kértem nem kétperces, hanem egy kicsikét hosszabb felszólalási lehetőséget. Esztergomnak nemcsak az a jelentősége, ami a múltban volt, nem csak történelme van. Meggyőződésem szerint most kezdődik egy olyan időszak, reményeim szerint már el is kezdődött, amelyről itt hallhattunk Szlovákia elnökétől. Az, amit hallottunk a szlovák elnöktől, biztató a jövőre nézve, mindannyiunknak biztató, itt Esztergomnak kiemelkedő szerepe lehet. Az a híd, amely az én reményeim szerint, annyiszor elmondták már, összekötő kapocs lehet Szlovákia és Magyarország közt és még inkább - és hadd hangsúlyozzam, még akkor is, ha egyesek azt mondják, hogy ez nacionalista felhang - az ott élő nemzetrész és az itt élő nemzetrész között. Hallatlanul fontos, hogy legyen egy olyan bázis, azt kell mondanom, a mostani Magyarország testén egy olyan bástya, amelyre úgy lehet rátekinteni, hogy ennek kultúrája, ennek az egész nemzeti történelemben betöltött szerepe predesztinálja arra, hogy ezt az összekötő szerepet elfoglalja.

És még valami: akár keresztény meggyőződésű az ember, akár nem, akár hithű valamelyik valláshoz, akár nem, ez a nemzet összeforrott a kereszténységgel, és mindmáig a kereszténység adta meg ennek a nemzetnek az alapját, és adta meg ennek a nemzetnek a tartását. Ebben Esztergom kiemelkedő. Azt tudom erre mondani, ha Athénnak egyszer ismét 6-8 ezer lakosa lenne, mint a török idők után volt, mert annyi volt, és ha ismét az a helyzet lenne, hogy ilyen helyzet alakulna ki az országban, Esztergom akkor is a magyar Athén lehet. Ezért a Független Kisgazdapárt nemcsak jó szívvel, hanem meleg szívvel támogatja ezt a javaslatot. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 12 2000.04.10. 5:12  12-15

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tíz éve, május 2-án ült össze ebben a Házban az az Országgyűlés, amely hosszú idő után szabadon választott volt, többpárti volt, és amely igen nagy reményeket ébresztett.

Szeretném idézni Kéri Kálmán korelnök egy mondatát, amely így szólt: "Remélem, tudatában vannak annak, hogy önök sorsdöntő időkben kell hogy vezessék ezt a népet, ehhez az is kell, hogy összetartsanak." Ez a gondolat volt az, amely nézetem szerint a Házban a munkát akkor elindította. Ezt a gondolatot sok minden szülte, és úgy gondolom, hogy ma, amikor ilyen nehéz órákat, napokat, talán heteket fogunk átélni, nem hiábavaló felidézni.

A valóság az, tisztelt Ház, hogy ez az ország roppant sérülékeny: sérülékeny gazdaságilag, társadalmilag, politikailag, sérülékeny azért, mert a történelem ezt az országot sokszor s nagyon erősen meghurcolta, mert ennek az országnak nincsenek olyan természetes határai, amelyek egyértelművé tennék a természeti védekezéssel kapcsolatos helyzeteket, mert ebben az országban hosszú-hosszú időn keresztül, mintegy 40 esztendőn keresztül súlyos lélekrombolás folyt.

Azt gondolom, hogy amikor ez a Ház az első ülését itt mint szabadon választott Országgyűlés megkezdte, ezekkel a gondolatokkal indult mind a jobb-, mind a baloldal. Talán nem hiábavaló fölvetni, hogy hová jutottunk.

Tisztelt Ház! Az eltelt tíz esztendő alapján lehet ünnepelni, lehet önmagunkat ünnepelni, de meg kell kérdezni, hogy ki mindenki mit ünnepelhet.

Én azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb érték az eltelt időszakban az a társadalmi béke volt, amely társadalmi békét sikerült mind ez idáig megőrizni. A társadalmi békének néhány alapvető kritériuma volt, amelyet eddig a parlamenti pártok, a demokratikusan megválasztott parlamenti pártok betartottak: tartózkodtak mindenféle olyan szélsőségtől, amely szélsőség kétségessé tehette volna a demokratikus együttműködést.

Történt azonban - és emellett nem lehet elmenni még a mai nehéz időben sem - olyan körülmény, amely nézetem szerint ezt a társadalmi békét súlyosan veszélyezteti. Sajnálatos, de úgy tűnik, hogy egy vereségbe nemcsak belenyugodni nehéz, de még nehezebb, ha a kilátások egyre rosszabbak. Következésképpen ez bizony rossz tanácsadó tud lenni, és ilyenkor rossz szövetségeseket keres az ember.

Nos, én azt gondolom, amikor az MSZP, amely ebbe a parlamentbe demokratikusan megválasztott pártként került be, az MSZMP irányába tájékozódott, és vele kimondva vagy kimondatlanul, sokak által kimondottan szövetségre lépett, akkor átlépett egy olyan Rubikont, amelyet nem kellett volna átlépni.

Tisztelt Ház! Az együttműködésnek megvannak a maguk demokratikus játékszabályai. Én azt gondolom, amikor a MOSZ bejelentette azt, hogy mégsem kíván tüntetni, annak két nagyon fontos oka volt; nem elsősorban az árvíz, ezt ki merem jelenteni, mert azt, hogy belvíz van, tudták korábban is. Azt, hogy az árvíz be fog következni, tudtuk valamennyien, hiszen ha ekkora hó esett a Felső-Tisza vidékén, akkor nehéz elképzelni, hogy ez árvíz nélkül történjen.

 

 

(14.40)

 

Én azt gondolom, arra kellett ráébredjenek, hogy azt a társadalmi békét, amelyet veszélyeztetnének, itt ma Magyarországon nagyon sokan akarják megvédeni, elsősorban a gazdatársadalom.

Amikor kiderült, hogy nem mások, már csak a szövetkezetiek akarnak valamiféle tüntetéshez fogni, amikor kiderült, hogy a társadalom nem tudja ezt elfogadni, akkor még mindig azt mondom, hogy ha visszavonultak is, bölcsebben tették, mint ha nem ezt teszik.

Tisztelt Ház! Én most is remélem, hogy ebben a Házban olyanok ülnek, akik levonják a tanulságokat. Ebben a Házban olyanok ülnek, akik igazán hajlandók arra, hogy visszatekintsenek az indulás időpontjához, és talán elfogadják, amit Szűrös Mátyás mondott akkor: "Egzisztenciális helyzetüktől függetlenül, emelkedett gondolkodással, magatartással és meggyőződéssel lebontói lettek a múltnak." - mondta azokról, akik, félek, ma vissza akarnak térni ahhoz, amikor olyan szövetséget akarnak, vagy olyan szövetséget kötnek, amely demokratikus rendben nem elfogadható.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 46 2000.04.11. 14:29  35-53

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint a parlamentben jelenleg egyetlen történelmi párt jelenlegi felszólalója, tessék megengedni nekem, hogy a történeti múltban egy picit messzebbre menjek vissza.

Nem kétséges, hogy 1988-ban és '89-ben olyan történeti helyzet volt Magyarországon - és ilyen volt még '90-ben is, amikor ezt a törvényt meghozták -, amikor is a rendszerváltás ugyan már megindult, de annak a befejezése még csak jámbor óhaj volt, és szerényen hadd mondjam azt - egy picikét a saját miniszterelnökömmel némileg ellentétben -, hogy úgy tűnik a törvény mostani tárgyalásából következően, hogy egészen még ma sem fejeződött be.

Nos, a Független Kisgazdapárt nem akkor alakult, amikor a rendszerváltás kezdődött, nem a rendszerváltás alatt, még csak nem is közvetlenül előtte, hanem közel százéves párt. Hosszú múltja alatt saját erőből, tagjainak az erejéből, nem az állam támogatásával - soha nem volt egy állam által kedvelt párt - ingatlanokat tudott szerezni, ingatlanokat tudott a sajátjának mondani, amelyeket aztán abban az időszakban, amelynek a jogutódai ma az alkotmányra és a jogszerűségre hivatkozva sérelmeket emlegetnek, egy tollvonással állami tulajdonba vettek, és amelyeket soha vissza nem kaptunk.

Szeretném azt mondani, hogy azok a falusi és vidéki emberek, akik remélem, azért hallgatják imitt-amott - bár nyilván most sok egyéb munkájuk van - mindazt, ami itt elhangzik, azért fölteszik magukban a kérdést, hogy amit az én apám, a nagyapám vagy talán - ha kellően idős - én magam beletettem abba az ingatlanba, amelyben most valami egész más van - egész pontosan néhány helyen éppenséggel annak a pártnak az irodája, amely párt itt most nagyon keményen jogszerűségekre hivatkozik -, fölteszem a kérdést, vajon ők mit gondolnak. Hol van a jogszerűség? Hol kaptak ők kellő kielégítést, kellő méltányolást? Én úgy gondolom, sehol.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezen túlmenően valamennyi párt a törvény meghozásakor, 1990-ben annak a tudatában és annak ismeretében volt, hogy a rendszerváltás folyamatában ilyen igazságtalanságok nem lehetnek akadályok, a rendszerváltást folytatni kell, még akkor is, ha az alakuló pártokra nézve ez súlyosan méltánytalan.

 

 

(11.00)

 

Különböző érvek hangzanak el az MSZP részéről. Szeretném ezeket részleteiben, már amennyire ezt az időm engedi, megvizsgálni. Az első, és azt kell mondanom, általam kiszűrhető érv, hogy volt egy olyan állapot, amely az 1990. évi LXX. törvénnyel alakult ki, és amely most már immáron közel tíz éve így, ilyen módon létezik, ha nem is ezt mondják, de kvázi úgy néz ki, hogy elbirtokolták ezeket az ingatlanokat, hiszen azóta folyamatosan használják és sajátjuknak tekintik. Azt gondolom, tisztelt Ház, valóban nem lehet mellőzni, hogy volt egy '94-98 közötti időszak, amikor egy igazságos rendezésre legalább javaslatot lehetett volna tenni, ha a változtatás szándéka akár a legkisebb mértékben is az egyébként előnyöket élvező MSZP részéről bármely párt vagy pártok irányába fennállott volna.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

Azt gondolom, tisztelt Ház... (Bauer Tamás: Megtörtént!) Örömmel hallom ezt az SZDSZ részéről, és remélem, hogy megelégszenek a jelenlegi számmal, hiszen ők, úgy gondolom, nem tesznek különbséget aközött, hogy az igen nagy számú helyiség az MSZP birtokában vagy a saját birtokukban van. Nyilván számukra ez teljesen mindegy. Vannak azonban pártok, amelyek nem ilyen mértékben kötődnek egy másik párhoz, hanem úgy gondolják, hogy saját létesítményekben szeretnének létezni. Ebből kifolyólag igazságos rendezésre két módon lehetne sort keríteni.

Az egyik az, hogy azt mondjuk, innentől kezdve minden állami ingatlan, amely bármiképpen a pártokhoz került, visszakerül az államhoz. És aztán slussz, itt be van fejezve, mindenki oldja meg a maga infrastruktúráját, ahogy tudja. Ez egy igazságosnak látszó megoldás, mert senkinek nincs többlete, senkinek nincs hiánya. Igen, de ez nyilvánvalóan a pártok működését tenné erősen kétségessé. Van egy másik megoldás, amelyet a kormány választott. Ez azt mondja, hogy a különbözőségeket meg kell szüntetni, pláne ha ilyen mértékben aránytalanok. Erre persze másik érv - és akkor hadd menjek a másik érvre -, amelyet az MSZP szeret hangoztatni, elhangzott az alkotmányügyi és igazságügyi bizottságban, elhangzott ma itt is, ezek alkotmányos érvek. Szilárdan állítom, hogy e törvénynek semmi köze az alkotmány hivatkozott szakaszához, és semmilyen módon nem sérti ezt a szakaszt. Ki kell próbálni, már annyit tetszettek próbálkozni, nem árt, ha még egyszer próbálkoznak, legfeljebb újra kiderül, hogy nem így van, de istenem, a próba mindenkinek jogában áll.

Ugyanis bárhogyan értelmezzük a pártokra vonatkozó törvényt, az nem a helyiségekről, nem a helyiséggazdálkodásról szól, és nem arról, hogy a helyiséggazdálkodás során kinek mit kell juttatni, még kevésbé arról, hogy milyen ingyenes juttatásban kell egy-egy pártnak részesülnie. Ha ez alkotmányos jog lenne, akkor nagyon gyorsan, gondolom, nagyon sokan jelentkeznének, hogy ők is ilyen alkotmányos joggal szeretnének élni, és nagyon boldogan élnének az ingyenes juttatás lehetőségével. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan ultima ratio, amelynek nagyon kevés alapja van, és még az MSZP vagy az SZDSZ is többszörösen át fogja gondolni, hogy szükséges-e ezzel ismételten zavarni az Alkotmánybíróságot, és magukat kitenni egy újabb elutasításnak.

A számokat, azt gondolom, bármennyire sokféleképpen lehet felsorolni, azért fontosnak tartom. Nem árt, ha az emberek tudják, hallják, hogy milyen viszonyok vannak, hiszen annyi ködösítés történik, összemosva ezeket az ingatlanokat az önkormányzati ingatlanokkal, összemosva azzal, hogy ki, milyen kis helyiségeket, hol, miként használ. A számok makacs dolgok. Az MSZP jelenleg valóban minden kimutatás szerint, amelyet ismerünk, 386 állami ingatlant használ, és ebből 43 van csak a fővárosban és 343 a megyékben. Négyzetméterben mindez úgy néz ki, hogy 26 ezer négyzetméter a fővárosban, 67 ezer négyzetméter vidéken. Ez az MSZP esetében 93 ezer négyzetméter, az összes többi párt esetében 10 ezer négyzetméter. Aki azt mondja, hogy ezek az arányok helyesek, jók, ahhoz nagy bátorság kell. Meggyőződésem szerint ugyanis bármilyen egyszerű füllel hallgatjuk, a különbözőségek rendkívüliek.

Szeretnék itt még valamit megjegyezni. Ez a két törvényjavaslat a Független Kisgazdapártot érinti talán a legkevésbé olyan értelemben, hogy mindössze négy többletre lennénk igényjogosultak abban az esetben, ha a törvény elfogadásra kerül - mondhatnám, hogy méltánytalan. Nyugodtan mondhatnám, sok szempont szerint, de azt kell mondanom - és azt hiszem, ez a pártom álláspontja is -, hogy ebben abszolút igazságos megoldás ilyen értelemben, amely sok minden mást is figyelembe vesz, nem nagyon van, következésképpen nemigen lehet mást tenni, mint hogy a pártok közötti ilyen módon történő egyenlő elosztást preferáljuk, mert még mindig ez látszik a legigazságosabbnak.

Tisztelt Ház! Amikor arról beszélünk, hogy ez a törvényjavaslat megold-e kérdéseket és miként old meg, szeretnék valamire nyomatékkal utalni. A javaslatnak van egy olyan része, amely nemcsak azt mondja, hogy adja a lehetőséget a törvény, hanem azt is megmondja, hogy mikor lehet elveszíteni ezt a lehetőséget. Én ezt roppant fontosnak tartom. Az a szerény álláspontom ugyanis, hogy az, amire itt az előttem szóló utalt, hogy pártok vagy pártocskák igen nagy számban - állítólag - használnak helyiségeket, és olyan helyiségeket, amelyekre már az sem bizonyos, hogy bármilyen jogosítványuk lenne, hosszú távon nem nagyon fenntartható, és nem is indokolt. Ezért ez a javaslat egyértelművé teszi, hogy mikor és milyen körülmények között lehet ezeket a jogosítványokat elveszíteni.

Talán nem teljesen pontosan, de itt szeretném a Kisgazdapárt álláspontját e kérdésben ismertetni. Az rendben van, hogy feltétel, kritérium az, hogy két alkalommal az illető párt országos listát tudjon állítani. De ama második kritériummal, hogy parlamenti frakciót tudjon állítani, azért baj lehet. A szavazó ugyanis pártokra szavaz, és mi itt pártingatlanokról beszélünk, tehát úgy vélem, hogy pontosabb meghatározás lenne, hogy az illető pártnak az 5 százalékot el kell érnie azon a két választáson. Ennek hiányában ugyanis, tapasztaltunk már olyat itt, a parlamentben, hogy alakulnak frakciók, átalakulnak frakciók, nem teljesen bizonyos, hogy ez a választó akaratát teljes egészében lefedi. Részletkérdés, nem hiszem, hogy ezen kell nagyon vitatkoznunk, de úgy vélem, hogy ezt nem árt megemlíteni.

Van egy olyan érv, amelyet nem lehet mellőzni. Arról beszél az MSZP, és arról beszél az SZDSZ is időnként, hogy mi a helyzet az önkormányzattól kapott ingatlanokkal. Két dologra szeretnék rámutatni. Az előbb hallottuk, hogy valamiféle kárpótlás vagy kártalanítás, vagy isten tudja, minek nevezhető is járna azért, mert valaki tíz évig használt jogszerűen, de mindenképpen igazságtalanul többletingatlant, és ezt most elveszíti. Megkérdezem, hogy mi a helyzet azokkal az ingatlanokkal, amelyekből önkormányzati váltás után páros lábbal rakják ki az éppen nem kedvelt pártokat, ezek pedig maradnak helyiség nélkül. Vagy mi a helyzet olyan helyen, ahol úgy tűnik, hogy, mondjuk, közjegyzői irodának előnyösebb kiadni az illető párt irodáját, és nagyon gyorsan eltávolítják az illető pártot a helyiségből? Vagy mi a helyzet ott - hogy éppen Tiszakécskét említsem -, ahol már oly régen szeretne az önkormányzat valami nagyon hasznos dolgot mívelni, de nem az van, hanem az MSZMP-nek van egy teljesen kihasználatlan irodája?

Nos, közös érdekünk, hogy ezeket az anomáliákat felszámoljuk. A Fidesz részéről szóló Répássy képviselő úr azt mondta, hogy még mindig reménykedik abban, hogy közelíthetnek az álláspontok. Magam is csak ezt tudom mondani. Lehetetlen, hogy előbb vagy utóbb ne lássák be azok a pártok, vagy az a párt inkább, amely ilyen mértékben többletet használ, hogy itt valamilyen megoldást kell találni, mert ez a helyzet számukra sem megfelelő, nem kommunikálható, hogy ilyenfajta előnyt élvezzenek tíz évvel ezelőtt azután, hogy itt Magyarországon az annyit hangoztatott jogállam van.

 

 

(11.10)

 

Meggyőződésem, hogy az MSZP-nek is érdeke az, hogy itt egy tisztességes és törvényes rendezés következzék be, és nem az az érdeke, hogy ebben a kérdésben huzamos ideig, tartósan konfrontáció alakuljon ki a pártok között.

A mi nézetünk az, hogy ez a törvény teljesen igazságos nem lehet, hiszen a Független Kisgazdapárt valóban igen nagy számú vidéki szervezettel rendelkezik. Rendkívül nagy nehézséget okoz ezeknek az elhelyezése. Ezek a pártszervezeteink nem pusztán - és ezt meg kell mondanom - politikával foglalkoznak, igen gyakran társadalmi feladatokat is ellátnak. A feladatuk az, hogy a gazdákat segítsék bizonyos vonatkozásokban, a feladatuk az, hogy a települést is segítsék. Nagyon nehéz számukra helyiségeket biztosítani, már csak azért is, mert az önkormányzatok sem nagyon rendelkeznek ilyennel. Mégis tudomásul vesszük azt, hogy ezek a lehetőségek korlátozottak, ezek a lehetőségek most ezt biztosítják, és az, amit most a kormány elénk terjesztett, legalább egy eddiginél igazságosabb, tisztább, világosabb és átláthatóbb helyzetet teremt.

Fontosnak gondolom azt - és talán ezért önmagában is támogathatná az MSZP ezt a javaslatot -, hogy végre szankciók is beépülnek, és azok az anomáliák, amelyek bekövetkeztek és amelyekkel a pártok egymást is szívesen vádolják, most szankciókkal meghatározottan kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem lehet fenntartani. Meggyőződésem, hogy ez minden pártnak érdeke. Ha másért nem, akkor ezért érdemes lenne ezt a javaslatot támogatni. A Független Kisgazdapárt támogatja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 14 2000.04.14. 7:17  1-45

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A magam részéről a javaslat alkotmánymódosítási részéhez kívánnék hozzászólni, mert úgy gondolom, hogy a honvédelmi törvényre vonatkozó módosító részek kifejezetten olyan szakkérdések, amelyek maradjanak azoknak a képviselőtársaimnak az ügyei, akik ezt valójában értik, ezt művelik és alakítják.

Az alkotmánymódosítással kapcsolatosan azonban szeretnék megosztani néhány gondolatot a tisztelt Házzal. Az én nézetem szerint ez a módosítás - mint bármelyik, a honvédelemmel kapcsolatos módosítás - az alkotmány egy sarokpontjából kell hogy kiinduljon. Ennek a lényege az, hogy a haza védelméről köteles mindenki - polgár és állam egyaránt - az alkotmány helyes értelmezése szerint gondoskodni.

Az állam ezt úgy teszi, hogy helyes és jó külső szerződéseket köt, hogy helyes és jó szövetségi rendszereket keres, és ezekben a szövetségi rendszerekben úgy képes elhelyezkedni, hogy ott egyenjogú és egyenrangú félként biztosíthatja az ország egyfajta védelmét. Azonban nyomatékkal hívnám fel a figyelmet, hogy ez egyfajta védelem. Semmi ilyen külső védelem nem teheti szükségtelenné azt, hogy maga az állampolgár, az, akinek a védelméről gondoskodni kell, ne tegyen meg mindent azért, hogy a védelme teljes körű legyen.

Én ezt most ebben az órában is olyan fontosnak gondolom, amely nem mellőzhető akkor, amikor a külső lehetőségekről beszélgetünk. Nincs olyan külső hatalom és nincs olyan külső szövetség, amely akarná és képes lenne megvédelmezni azt, aki önmagát nem akarja és nem képes megvédelmezni.

 

(10.00)

 

E kettő tehát szorosan összefügg. Akik úgy gondolják vagy úgy vélik, hogy az alkotmánynak ez a rendelkezése elavult, elévült - én úgy gondolom, amíg mi itt vagyunk, soha konszenzus abban nem lesz, hogy ez elavuljon és elévüljön, mert az magát az ország védelmét veszélyeztetné. Nincs a világon olyan ország, legalábbis olyan önálló ország, amely ne gondoskodna a saját védelméről a szövetségi rendszereitől függetlenül. Példákat hozhatnék fel, kicsi, nálunk sokkal kisebb országokat, amelyek a védelmükről ugyan úgy gondoskodnak, hogy kiváló szövetségeseik vannak, de megfelelő elrettentő erővel rendelkeznek.

Tisztelt Ház! Amikor én erről kell hogy beszéljek, azt gondolom, ez nemcsak az aktualitás okán, hanem a javaslat okán is történik. Azt hallottuk az előbb, hogy kiváló dolog az, hogy végre eljutottunk odáig, hogy egy ilyen fontos kérdésben lehetséges az egyetértés. Eljutottunk odáig, hogy lehetséges az alkotmánymódosítás. Szeretném, ha végre abban is egységesek lennénk, hogy a védelem két oldala egyformán fontos - amiről az előbb beszéltem. Szeretném, ha ebben is ugyanolyan egységesek maradhatnánk, és egyértelművé válna, hogy az ország védelmét nem külső hatalmakra, nem kizárólag külső hatalmakra kívánnánk átruházni (Mécs Imre: Helyes!), hanem saját erővel kívánnánk megvédeni.

Azt gondolom, aki ismeri a történelmet, pontosan tudja, hogy azok az országok, amelyek a saját védelmüket nem a polgárokra és nem a polgárok akaratára építették, hanem mondjuk, fizetett emberekre és olyanokra, akiknek ez jószerével foglalkozása volt, ahol a kitöltött idő után majd jól megérdemelt nyugdíjba lehet menni, azok az országok nem tudtak talpon maradni, és nem is maradhatnak talpon. Ideig-óráig egy nagy szövetségi rendszer lehetővé teheti azt, hogy hamis illúzióban éljünk, és én ezért kértem ma szót. Ne éljünk abban a hamis illúzióban, hogy ha mi egy jó szövetségi rendszeren belül vagyunk, innentől kezdve kényelmesen visszahúzódhatunk, és azt mondhatjuk, hogy innentől kezdődően talán nincs is már szükség haderőre, hiszen majd mások meg fognak bennünket védelmezni.

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy amikor a külső segítségre gondolunk - és ez a gondolatmenetemnek talán a második része -, akkor arra is gondolni kell, hogy az, akitől mi várjuk ezt a fajta segítséget, ne találkozzon folyamatosan szembe olyan kicsinyes - azt kell mondanom, hogy kicsinyes -, semmiféle alkotmányos garanciákat jószerével nem érintő kérdésekben az örökös akadékoskodással, amit itt nálunk, azt kell mondanom, mind ez idáig tapasztalni lehetett. Nekem is őszinte örömöm, hogy most úgy tűnik, ez múlóban van, és legalább ebben a nagyon fontos kérdésben a parlament meghatározó erői képesek arra, hogy egy hangon szóljanak.

Tisztelt Ház! Nincs ugyanis olyan védelmi rendszer, amely jószerével kiállná, hogy minden esetben úgy tekintsék, mintha idegen és olyan idegen - talán akár megszállót is mondhatnék - hatalomnak, mondjuk, a repülőgépei akarnának keresztülrepülni ezen az országon, mintha ellenséges és nem baráti, és kifejezetten általunk számítottan szövetségesnek az erői lennének. Ez rossz érzést kelthet mindenkiben, azt gondolom, még abban a közvéleményben is, amely erőteljesen formálja azokat az erőket, amelyek a mi szövetségeseink.

Ezért tartom fontosnak azt, hogy azokban a kérdésekben, amelyek az alkotmányos garanciákat nem érintik - és ezt én ilyennek tekintem - a kormány kapja meg azokat a felhatalmazásokat, amely felhatalmazások alapján képes arra, hogy egyenrangú félként és egyenrangú partnerként tárgyaljon a szövetségesekkel, és ne azt kelljen minden alkalommal majd mondania, hogy majd előbb a tisztelt Házhoz fogok fordulni, hogy ebben a kérdésben, ha a Ház határozatképes lesz, akkor döntés szülessen.

Azt gondolom, mindennek az átlátása és belátása rendkívül fontos. Ez most egyaránt érződik a legnagyobb ellenzéki párt és a kormányoldal között, ez talán tényleg biztató lehet a jövőre nézve, és valami olyan reménységet adhat, hogy legalább a védelmi kérdésekben közelíthetünk egymáshoz olyan mértékben, hogy a védelmi kérdésekben antagonisztikus ellentétek ne legyenek közöttünk.

Tisztelt Ház! Visszatérve az eredeti gondolatomra - és ezzel szeretném zárni rövid felszólalásomat -, én változatlanul úgy vélem, azon kell munkálkodjunk és abban kell egyetértenünk, hogy a kettős lehetőség, a jó külső szövetség és a határozott és erőteljes belső katonai erő álljon ennek az országnak rendelkezésére. Úgy van, ahogyan itt igen tisztelt fideszes képviselőtársam mondotta volt, bizony a puskaport minden időkben szárazon kell tartani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 14 2000.05.03. 4:50  13-14

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Akinek kétségei és aggályai lettek volna a közelmúlt eseményei alapján, hogy Magyarország Közép-Európában és a világban felértékelődött, az örömmel tapasztalhatta, hogy azok az események, amelyek most bekövetkeztek, igazolják ezeket a várakozásokat.

Történelmi előzmény az, hogy itt, Közép-Európában a kis létszámú országok hosszú időn keresztül egymással vagy nem voltak beszélő viszonyban, vagy ha igen, annak rendszerint kellemetlen következménye volt. Az eltelt időszak azt igazolja, hogy ezek a kis létszámú, de nagy történelmi múltú országok képesek végre felismerni a saját érdekeiket, eszerint cselekedni, és a cselekvésük összhangban jelenik meg a világ előtt.

Fontosnak gondolom, és a magyarság szempontjából különösen fontosnak, hogy azok az államfők, akik Magyarországon megjelentek, éppen azokban a városokban tették tiszteletüket, amelyek ezeréves történelmi múltunkhoz - annál hosszabb történelmi múltunkhoz, de ezeréves keresztény múltunkhoz - szorosan kapcsolódnak.

Székesfehérvár és Veszprém, én azt hiszem, méltó helye volt ezeknek a találkozóknak, és külön örömömre szolgált - talán azt mondhatom, valamennyiünk örömére -, hogy ezek a találkozók megfelelő keretet adtak annak is, hogy Göncz Árpád most, amikor majd elköszön a nemzetközi politikától, olyan esemény közben tegye ezt, amely méltó annak a megünneplésére vagy az arra való megemlékezésre, amely az ő két ciklusban betöltött köztársasági elnöki szerepét jellemezheti.

Volt azonban egy olyan külpolitikai esemény is, amely itt, nálunk zajlott le, és amely várható volt - semmiképpen nem ilyen módon, de várható volt -, hogy belpolitikai viharokat is kavar. Magyarország és Ausztria történelmi kapcsolata különleges. A két ország kapcsolata az eltelt évszázadok alatt azt igazolta, hogy a fejlődés és haladás mindkét országban akkor tekinthető biztonságosnak és megfelelőnek, ha ezek az egymásra utalt országok egymással törődve, egymást segítve teszik azt, ami elvárható mindkét ország népe részéről.

Nos, amikor kiderült, hogy Schüssel kancellárt Magyarország fiatal, dinamikus miniszterelnöke, Orbán Viktor itt fogadja Magyarországon, voltak, akik tüntetést akartak szervezni, mások csak károgtak. A károgás várható volt, hiszen az aggódó és mindig aggódó - személy szerint megnevezni nem kívánom - pártelnök, bármi történjen, ami valamelyest is előremozdítja ennek az országnak a külpolitikai helyzetét, aggodalmát szokta kifejezni. Odáig ment nyilatkozatában, hogy a következőt bátorkodta mondani: "Magyarországon nem azonosítják Ausztriát, az osztrák népet a szélsőjobboldallal." Ez már-már olyan mélyenszántó gondolat, amely egykori szabómnak azt a nagy felismerését idézi az emlékezetembe, hogy ami jó, az nem rossz. (Közbeszólások az MSZP soraiban.)

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy ennél azért ez többet érdemel, amikor Magyarország miniszterelnöke és az osztrák kancellár nem könnyű körülmények között, de a két ország érdekében találkozik. Ez a találkozó meggyőződésem szerint sokakat meg kellett győzzön Európában arról, hogy Ausztria nemcsak nincs elszigetelve, Ausztriának itt vannak a gyökerei Közép-Európában.

És ha egyáltalán van valami haszna ezeknek az intézkedéseknek, amelyeket európai országok tettek Ausztriával kapcsolatban, akkor az az, hogy Ausztria, amely a jólétben már-már kezdte elfelejteni, hogy hova tartozik, hol vannak a gyökerei, honnan van az az erő, amely egy ilyen kis országban gazdaságilag és egyébként létezik (Keller László: A Kisgazdapártból!), most felismerte. És meggyőződésem, hogy nemcsak hogy felismerte, de eszerint is fog cselekedni.

Lehet itt pártpolitikát keverni ebbe az ügybe, meg lehet itt kisgazdát emlegetni! Igen, a Független Kisgazdapártnak szilárd meggyőződése, hogy az ország érdeke az, hogy ezt a külpolitikát, amelyet ez a kormány folytat, következetesen kell végigvinni.

Tisztelt Ház! Én úgy vélem és úgy gondolom, hogy az a kapcsolatrendszer, amely Magyarországot és Ausztriát összefűzi, tartós lesz, szilárd lesz, és segíti ezt az országot abban, hogy az uniós csatlakozásunk minél előbb és minél inkább zökkenőmentesen megtörténjen. Én nem gondolnám, hogy bárkinek ezzel ellentétes érdekei lennének, hacsak nem szűk, nagyon szűk pártpolitikaiak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 206 2000.05.03. 1:59  199-259

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy tűnik, hogy a Magyar Szocialista Párt, miután a számokkal vitatkozni igen nehéz, kezdetben vala ugyanis azt vitatta, hogy helyesek-e azok a számadatok, amelyek szerepelnek a javaslatban, helyes-e az, hogy ennyi helyiséget használ, jól van-e megjelölve az előterjesztésben, majd miután ezek a számok nyilvánvalóan valósnak bizonyultak, az ultima ratio az alkotmányos kérdés.

Az én szerény meggyőződésem szerint azonban az adott esetben itt alkotmányos problémáról aligha lehet szó. Itt arról van szó, hogy 1990-ben - és érdemes majd külön-külön is egyes juttatásokat megvizsgálni, a telekkönyvi bejegyzés körülményeit megtekinteni - milyen módon jutottak abba a helyzetbe, hogy a korábbi teljes ingatlant, amely az MSZMP birtokában volt, de rendezetlen tulajdoni helyzettel, egyszerűen egy-egy részegységet, különböző használati jogokat átjegyeztek az MSZP javára. Ezek védhetetlen és nyilvánvalóan az akkori erőviszonyoknak megfelelő jogi aktusok voltak.

Ki volt-e terítve? Nem hiszem, hogy ez kardinális kérdés, de mégiscsak kellene rá válaszolni. Ki volt-e terítve ebben az időben az állampárt? Hát én nem tudom, hogy az állampárt feküdt-e már a földön, de hogy akkor még a szovjet birodalom nem feküdt a földön, az sajnos tény. Feküdhetett volna, de nem feküdt.

És a másik dolog az, amit én úgy gondolom, nyomatékkal kellene hangsúlyoznunk, hogy egy olyan történeti szituációban keletkezett előnyök megóvására történik kísérlet az MSZP részéről, amely azt gondolom, hogy egy olyan pártnak, amely magát szociáldemokratának vallja, amely magát olyan demokrata pártnak vallja, amely nemcsak egyenlő a többivel, hanem még demokratább is, mint bármelyik másik párt ebben a parlamentben, nem erre kellene törekedni, hanem arra a tisztességes megoldásra, amely az egyenlő erőviszonyoknak, az egyenlő lehetőségeknek a tudatában oldaná fel ezt a kérdést. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 224 2000.05.03. 2:08  199-259

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Én azt gondolom, hogy Rubovszky képviselőtársam előadását csak egészen minimálisan lehet kiegészíteni, mert az úgy kerek egész, ahogyan elhangzott. Ugyanis itt pontosan erről van szó: két különböző dolognak az összemérése az adott szituációban egyszerűen nem lehetséges. Nem lehetséges a piaci alapon történő bérlést azonos kategóriaként kezelni, mint az ingyenes használatot az állami tulajdonból. Ez egyszerűen nem lehetséges!

De továbbmegyek: nemcsak ezért nem lehetséges. Ha meg akarnánk és meg szeretnénk - reményeim szerint meg is akarjuk - ezt a kérdést oldani, akkor több törvény az, amelyet majd vizsgálni kell. Meg kell vizsgálni a helyiségbérletre vonatkozó szabályokat, meg kell tekinteni, hogy az önkormányzati törvényt hogyan lehet ezzel összhangba hozni, mi módon lehet azt elérni, hogy olyan rendeleteket lehessen törvényesen hozni, mint amire itt a képviselőtársam utalt. Arra ugyanis itt a Házban nem nagyon lehet apellálni, hogy miután megállapította az ÁSZ azt, hogy valami törvénysértő, mi úgy gondoljuk, hogy az jelenti a kiegyensúlyozást a két forma között, hogy a törvénysértő formát fenntartjuk, és azt azonos értékűnek tekintjük azzal, amely kétségtelenül reparálható.

Én azt gondolom, hogy világossá kell tenni a szándékokat, egyértelművé kell tenni. Elmondtam annak idején a felszólalásomban, mi azt támogatjuk kisgazda oldalról, hogy teljes körű megoldás bontakozzék ki. De ma ezt lehet megoldani. Mert azt a kérdést, amiről beszéltünk, anélkül megoldani, hogy ezekhez a törvényekhez, amelyeket említettem, hozzányúljunk, egyszerűen nem lehetséges. Következésképpen, már engedelmet kérek, nem mást mond az MSZP folyamatosan, mint azt, hogy konzerváljuk a jelenlegi állapotot, amelyet ugyan ő csak száz-egynéhány helyiségre korlátoz, de én a múltkor elmondtam, most is elmondom, hogy készséggel tudomásul vennénk, ha további kétszáz helyiségnek az oly módon történő átadásáról máris gondoskodnának, hogy erről tovább vitatkozni ne kelljen.

Amennyiben ezek jogszerűen átadásra kerülnek, abban a pillanatban tulajdonképpen a vita nagyrészt már okát veszti. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 242 2000.05.03. 1:56  199-259

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy pillanatig az előbb már úgy tűnt, hogy hiábavalóan beszélünk el egymás mellett, de most meggyőződtem róla, hogy ez nem egészen így van. Ugyanis bizonyos érvek és ellenérvek, úgy gondolom, kiegészítik egymást. Ugyanis végre el kell odáig jutni, hogy ha konzekvens az ellenzéki oldal, és ha az MSZP valóban komolyan gondolja az érveit, akkor megkerülhetetlenül le kell szűrni azt a konzekvenciát, hogy ha jelenleg van egy alkotmánysértő helyzet - mert a pártok egyenlő működését sértő helyzet van -, akkor azt meg kell szüntetni.

Felvetettek egy további kérdést, amelyet például mi, kisgazdák is felvetettünk. Ez a további ingatlanhasználat kérdése, és egy nagyon fontos kérdés, amelyet itt több szocialista képviselőtársamtól hallottunk: tud-e piaci feltételek mellett bérleményekben működni bármelyik párt is? Ez is egy fontos kérdés, ezt is meg kell oldani - de nem ebben a törvényben. Hanem ahogyan az előbb elmondtam, azoknak a törvényeknek a módosításával, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ez a megoldás tényleg megtörténjen. Valóban, ha konzekvensen végighajtanánk azt, ha valóban megtennénk, ahogyan ez az ÁSZ-vizsgálatból következik, ettől kezdődően megkezdődhetnének azok a fajta följelentgetések az egyes önkormányzatokon belül, hogy melyik polgármester az, aki éppen hűtlen kezelést követ el az okból, hogy valakinek valami módon, kényszerűségből helyiséget biztosít. Valóban, ez egy ilyen helyzet - de ezt fel kell oldani!

Azonban ha a szándék valóban tisztességes, és ha tényleg arra irányul, hogy a helyzetet feloldjuk, akkor hic Rhodus, hic salta - itt van a törvény, itt most meg kell szüntetni ezt a fajta alkotmánysértő helyzetet. És valóban, meg fogjuk majd oldani a további részeit is a helyiséghasználatoknak, de az egy második lépcső, az egy másik kérdés. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 8 2000.05.05. 5:33  1-27

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Magam is azzal kezdeném, hogy valóban példás és azt kell mondanom, igen hatékony együttműködés volt a pártok között akkor, amikor ennek a törvénynek az előkészítése megtörtént. Úgy gondolom, csak egyet lehet azzal érteni, hogy meglehet, ez a fajta tendencia több irányba is folytatható.

A törvény szövegével, illetve annak tartalmi részével magam sem kívánok már foglalkozni, hiszen ez itt két ízben is elhangzott, és azt gondolom, már csak ismételni lehetne azt, amit itt korábban az előadók elmondtak. Három kérdéskörrel szeretnék nagyon röviden foglalkozni: a juttatások mértékével, ezek belső arányával, továbbá azzal a kérdéssel, hogy sok vagy kevés a juttatás, illetve hogy hogyan minősül ez a közvélemény előtt.

Mindenekelőtt a juttatások mértéke és azok belső aránya. A magam részéről megértettem, és a pártok többségének a véleményét, ha nem is osztottam, de elfogadtam, hogy van egyfajta azonosság. Ez az egyfajta azonosság mindenekelőtt a havonkénti juttatásban jelentkezik, és a havonkénti juttatások összegszerűsége az, amely most tulajdonképpen összhangba kerül. Hozzá kell tennem, azzal nemcsak egyetértettem, de kifejezetten kezdeményezői is voltunk annak, hogy az a fajta aránytalanság, amelyről az Igazságügyi Minisztérium képviselője már szólt, szűnjön meg.

Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a funkciók jellegéből következően meggyőződésem szerint nem biztos, hogy ez a fajta azonosság végleges és fenntartható. Bármennyire is fontosak ezek a közjogi méltóságok, és a fontossági sorrendet felállítani nem könnyű, mégis azt gondolom, hogy a köztársasági elnök kötelezettségei, amelyek a szerepköréből fakadnak, és azt kell mondanom, az egész nemzetet nemcsak képviseli, de reprezentálja, és megjelenésében, küllemében és minden egyébben fokozottan fontos, hogy ez állandó jelleggel jelen legyen, ez indokolná azt, hogy legyen bizonyos belső eltérés.

Úgy gondolom, ezt a belső eltérést azért is szóvá kell tenni, mert szilárd meggyőződésem, és most nem akarom megjelölni az egyes közjogi méltóságokat, hogy vannak olyan közjogi méltóságok az itt felsoroltak között, amelyek kifejezetten hivatali jellegűek, és a hivatali jellegnek megfelelően hivatalhoz kötöttek; és egészen más az, amikor arról van szó, hogy a köztársasági elnök akár külföldön, akár belföldön a nemzetet reprezentálja, amikor más, és azt kell mondanom, az előbbieknél több és lényegesen nagyobb ráfordításokat igényel ez. Úgy vélem, hogy a későbbiek során ezen majd el kell gondolkodni, és az arányosság fenntartásával, de mégis a belső arányosságnak a köztársasági elnök javára történő módosítása indokolt lehetne.

A másik része, hogy a jelenlegi juttatás sok vagy kevés. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy természetszerűleg, ha a gondolkodásunk ott reked meg, hogy a minimálbérhez mérjük azt, amit itt az ország első embere vagy első emberei kapnak, akkor ez nyilván sok. Ha azonban ahhoz mérjük, ahogyan ezeket a tisztségeket meg kell jeleníteni, amit ez a tisztség jelent az egész ország, az egész nemzet számára, akkor finoman fogalmazva is legfeljebb megközelíti az alsó határt. Ugyanis az is szilárd meggyőződésem, hogy egy nemzet nem engedheti meg magának, hogy azok, akik reprezentálják, olyan módon tegyék ezt, amely bármiféle anyagi természetű gondot akár csak megjeleníthet. Azt lehet erre mondani, hogy ez a nagyságrend már nem jelent anyagi gondot, de nem is jelent igazi anyagi biztonságot. És ha összehasonlításokat teszünk, akkor helyes lenne, ha nem a minimálbérrel tennénk az összehasonlítást, hanem mondjuk, egy banki főtisztviselő jövedelmével, és ha ezzel tesszük ezt az összehasonlítást és azt, hogy melyik, milyen módon és miként kell hogy szolgálja ezt az országot, akkor azt gondolom, a kevés irányába tolódik el ez a gondolkodás.

Szeretném azonban megjegyezni, és ez itt nem a politikum helye, de mégis ki kell mondanom, személy szerint mélységesen egyetértek azzal, hogy nem ezeket a felsőbb határokat kell csökkenteni, a minimálbért kell oly módon emelni, hogy a torzulás minél kisebb legyen, és ez lehet egy társadalmi összcél, ezt kell elérnünk.

Végül a közvélemény. Azt gondolom, a közvélemény túlnyomó többsége egyetért azzal, hogyha azok, akik őt reprezentálják, méltó módon teszik ezt. Egyetért azzal, ha az a reprezentáció, amely - még egyszer mondom - az egész nemzetet jelenti, oly módon tud megjelenni, ahogyan itt ez a Ház megjelenik, amelyhez mi nem mindig vagyunk feltétlenül méltóak, de maga a Ház valamit sugároz, valamit jelent, ez összességében egy nemzetnek sugározza azt, hogy itt valami olyan dolog van, olyan dolog történik, amelyhez fel kell vagy fel kellene tudni emelkedni.

Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt támogatja a javaslatot. (Szórványos taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 24 2000.05.24. 10:25  1-5,7,9-57

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Az elmúlt év júniusában, amikor az akkori beszámolót meghallgattuk, azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy az országgyűlési biztos asszonynak és helyettesének beszámolója mind terjedelmében, mind szerkezetében, tartalmában kifogástalannak tekinthető.

Nem szeretnék a következetesség bűnébe és hibájába esni - ez rendszerint nem előnyös -, mégis azt kell mondanom ennek a 600 oldalnak az átolvasása és áttanulmányozása után, hogy nincs okom a korábbi véleményem megváltoztatására.

Ez az összefogott és - azt kell mondanom - helyenként kiváló következtetéseket levonó, tartalmában és szerkezetében egyaránt elismerést érdemlő - hadd nevezzem műnek - mű végül is meggyőzött azokban a kérdésekben is, amelyekben kételyeim voltak. Én azt gondolom, hogy itt olyan munkát végeztek, amely munka elismerést érdemel.

De természetes, hogy minden ilyen nagyívű munkában vannak olyan részek, amelyekkel nem lehet teljesen egyetérteni, amelyekben vitáink lehetnek. Ha ez nem így lenne, akkor ez maga a tökéletesség lenne, de azt gondolom, hogy a tökéletességig még senki nem jutott el itt a Földön.

Amiről szólni szeretnék, az a következő: kiváló az, hogy az egész könyvnek az elején egy olyan összefoglaló rész van, amely voltaképpen nemcsak eligazít, hanem a következtetések levonásában is segít. Igen jó az, hogy itt az adatok is csoportosításra kerültek. Ezek a csoportosítások azonban nézetem szerint még néhány kérdésben biztosan kiegészítésre szorulnának. Mindenekelőtt a panaszosok és a panaszlottak - tehát akik a panaszra okot adtak - csoportosításában, azt gondolom, kell bizonyos különbségeket tenni.

Elsődlegesen: nem látom, nem találom - pedig fontos lenne, és a panaszok jelentős részénél az okokat éppen ezek szolgáltatják - azokat a szociális körülményekre utaló, a szociális körülményeket feltáró részeket, amelyekből következtetni lehetne arra, hogy melyek voltak azok a valódi okok és indítékok, amelyek a panaszokat indukálták. Ugyanis az én meggyőződésem szerint ma már eljutott az intézmény olyan szintig, amikor az egyediből és az egyedi esetekből az általánosra történő következtetések megtörténhetnek. Van is erre való törekvés, és én érzékelem ezt a fajta törekvést. Itt, amikor az előadást meghallgattuk, néhány olyan, azt kell mondanom, az általánost jelentő ismertetést kaptunk, amelyekkel nem gondolom, hogy komolyan vitatkozni kellene, de mégis engedtessék meg, hogy egy-két kérdésben a saját véleményem vagy a Független Kisgazdapárt véleményét is előadjam.

Örülök neki, hogy fölmerült - hiszen korábban is beszéltem erről - a büntetési gyakorlaton belüli helyzet, amelynek a vizsgálata valóban fontos kérdés. Felvetette itt az országgyűlési biztos asszony a következőt, és ez elgondolkodtató: vajon az elítélt, aki megbetegedett, elsődlegesen beteg vagy elsődlegesen elítélt? Vajon elsődlegesen mint elítélt, gyógykezelésre szoruló, de változatlanul elítéltként kezelendő, avagy pedig mint beteg valami más elbánásban kell hogy részesüljön?

Az én nézetem szerint erre van egy olyan jogintézmény, amely a kegyelmet jelenti; ami azt jelenti, ha valaki olyan mértékben beteg, hogy már elviselhetetlen számára az, amit az elítéltetés jelent, akkor itt a bírói út jelenik meg, amelyen belül a kegyelem az, amely megadja a megfelelő választ, de semmiképpen nem egyfajta olyan változás - és azt kell mondanom, az ítélettel szembeni változás -, amely az ő belső helyzetéből következően megváltoztatná azt az egyébként egyértelműen jogszerű gyakorlatot, hogy a kezelést elítéltként kell kapja. Természetszerűen megfelelő kezelést kell kapjon.

Fölmerült egy másik kérdés is, amelyet én nagyon fontosnak gondolok, ez pedig az idősek otthonával kapcsolatos kérdéskör. Itt szeretnék valamire külön rámutatni. A jelenlegi jogszabályi rendelkezés és a jelenlegi érvényes törvényi rendelkezés egyértelműen behatárolja azt a kört, amelyen belül a vizsgálódás lehetséges. E körből - az én nézetem szerint nem helyesen - sajnálatosan ki vannak zárva azok a magánintézmények, amelyekben pedig meggyőződésem szerint az anomáliák sokkal inkább előfordulhatnak, mint amiként ez az állami intézményekben történik. Igen, csakhogy a vizsgálódás az állami intézményekre terjedhet ki, a magánintézményekre nem. Hiszen ezt a törvény az én nézetem szerint nem teszi lehetővé. Ha pedig ez így van, akkor, úgy gondolom, eljutottunk a gondolatmenetem lényegéhez: a változtatás igényéhez.

Tisztelt Ház! A hazai joggyakorlaton belül hét esztendő - amióta ez a jogszabály megszületett, lehet, hogy jó, lehet, hogy nem jó, sőt úgy gondolom, hogy biztosan nem jó - olyan nagy idő, amely időn belül már a változtatás igénye a gyakorlat alapján rendszerint fölmerül.

Öt éve annak, hogy az ombudsmanok a tevékenységüket folytatják, és ebből számos olyan gyakorlati és a jogalkotás területén is levonandó következtetés adódik, aminek következtében át kell gondolni a törvényt, amely szabályozza az ombudsmanok gyakorlatát és működését.

Az 1993. évi LIX. törvény 2. § (2) bekezdése arra utal, hogy a törvényalkotó szándéka szerint van egy általánosnak tekintendő ombudsman, és vannak részterületen működő ombudsmanok. Mindebből következően az ombudsmani gyakorlatnak az én nézetem szerint egységesnek kellene lennie. Ahhoz azonban, hogy egy egységes gyakorlat kialakuljon, világos és egyértelmű viszony kellene legyen az általános ombudsman és a részterületeken működő ombudsmanok között. Erre azonban a törvény megfelelő választ nem ad.

Vannak ugyan elméleti elgondolások - amelyeket többek között én is magamévá teszek -, amelyek értelmében a törvény szelleméből és betűjéből következően az országgyűlési biztos az, aki jószerével egy általános, minden területre kiterjedő feladattal és megbízatással rendelkezik, míg a részterületeken működő ombudsmanok lehetőségei behatároltabbak.

 

(11.50)

 

Ha nem így lenne - és ezt nyomatékkal szeretném mondani -, joggal lehetne követelni, hogy legyen egészségügyi ombudsman, lehetne követelni, hogy legyen környezetvédelmi ombudsman, munkavédelmi ombudsman - és lehetne még ezt sorolni. Ebben az esetben azonban a rendszer már kezelhetetlen és szétesik, hiszen nincs egy olyan egységes működési elv, olyan egységes működési rendező elv, amelynek mentén a működést fenn lehetne tartani.

A törvény tehát nézetem szerint átgondolásra és számos pontjában változtatásra szorul. Van megfelelő példa: gondoljuk végig a Legfőbb Ügyészség működését, ahol a működés egyértelműen azt jelenti, hogy van egy egyszemélyi felelős, az egyszemélyi felelős helyettesei látják el azokat a feladatokat, amelyek egy-egy részterületet felügyelnek. Nincs büntető legfőbb ügyész, és nincs polgári legfőbb ügyész, és nincs államigazgatást felügyelő legfőbb ügyész, hanem van a Legfőbb Ügyészség. Ezt a részét érdemes lenne végiggondolni, mert azt gondolom, egy ilyen egységes szerkezetben és szervezetben történő működés még hatékonyabbá tehetné ezt az intézményt.

Szeretném még elmondani, bár az időm már egyre rövidül, hogy az én véleményem és nézetem szerint, ha komolyan gondoljuk azt, hogy az immáron beváltnak tekinthető ombudsmangyakorlat nálunk is egyre inkább elfogadott legyen - hála isten, egyre inkább az, hiszen abból a tényből, hogy bár a panaszok száma csökkent, de a panaszok jellege és azoknak a súlya, azt kell mondanom, valahol komolyabban jelenik meg, beágyazottnak tekinthető a jogrendszerben valóban az ombudsmanok rendszere -, akkor át kell gondolni, hogy ezt hogyan lehet jobbá tenni. És ennek a javítása a törvényhozás feladata.

Szeretném még elmondani, hogy a beszámoló nemcsak azt igazolta, hogy az állampolgárok bizalma megmaradt, hanem azt is igazolta az adott szituációban, hogy a társadalmon belüli mozgások hogyan jelentkeznek. Kitűnő az a megjegyzése az ombudsman asszonynak, amikor azt mondja, hogy a kárpótlás megszűnésével jelentős mértékben megszűntek bizonyos fajta panaszrészek. Én azt gondolom, hogy ebből az következik, hogy a társadalmon belül kell megszüntetni és a jelzések alapján kell megszüntetni azokat az okokat, amelyek a panaszokat indukálják.

Viszont visszatérve még egyszer ahhoz a gondolathoz, amelyet én központi gondolatomnak gondolok: meggyőződésem, hogy a törvényhozónak feladatai vannak, és ezek a feladatok abba az irányba kell hogy elmozduljanak, amelyek ezt a szervezetet és szerkezetet lehetőleg egységessé teszik, és ezzel a működését is jobbá teszik.

Összességében a Független Kisgazdapárt az állampolgári jogok országgyűlési biztosának beszámolóját el kívánja fogadni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 50 2000.05.24. 2:00  1-5,7,9-57

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Attól tartok, hogy valamilyen tévedés áldozatai vagyunk. Ez nem egy politikai vitanap az én meggyőződésem szerint, hanem egy beszámoló megvitatása, egy beszámoló értékelése, egy beszámolóval kapcsolatos értékítéleteket lehetne vagy kellene mondani.

Amit azonban most itt hallunk, az nem többet vagy kevesebbet jelent, mint hogy egyesek úgy gondolják, hogy az az ombudsman vagy azok az ombudsmanok, akik itt jelen vannak, politikai vitába vonhatók be. Ez lenne a legsúlyosabb hiba. Ha valamitől távol kell hogy tartsa magát az ombudsman, az a politikai jellegű vita. Nekem szilárd meggyőződésem, hogy egyik ombudsmannak sem az a feladata, hogy egy-egy törvényi lépést, amelyek alkotmányosak - és itt van a határ -, oly szempontból próbálja vitatni vagy bírálni, amelyek a politikai mezsgyéjére tévednek át. Ezt vitathatja a képviselő úr. Miért ne vitathatná? Ezt a jogát senki nem vonja kétségbe. Megteheti ezt természetesen most is, de nem az ombudsmanok ürügyén. Az is szilárd meggyőződésem, hogy ha ebbe a vitába bármilyen vagy bármiféle módon be próbálnánk vonni az ombudsmanokat, az magának az intézménynek a jellegét vonná kétségbe.

Az én álláspontom az, kérem szépen, hogy ha egyszer a törvényesség érvényesülését kell hogy vizsgálják, ezt kell hogy elősegítsék az ombudsmanok, akkor ez nem úgy történik, hogy belemerülök egy két oldal közötti politikai vitába, és valamely oldalon állást foglalok. Ha ez így történik, akkor már régen rossz, akkor az ombudsman már nem a feladatát teljesíti, hanem valamelyik politikai irányzatot képviseli. Azt gondolom, hogy a vita ilyen módon majd akkor kellene hogy folytatódjon, ha ezzel kapcsolatosan valamilyen politikai vitanapot tűzünk ki.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 86 2000.05.24. 9:47  1,7-10,77-111

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azzal kell kezdenem, hogy az előző felszólalásomban számos dicsérő szót ejtettem - s ezeket nem kívánnám visszavonni - az Országgyűlés adatvédelmi biztosának jelentésével kapcsolatban. Mégis kénytelen vagyok az egyéb kritikák mellett most elmondani azt a kritikát, amelyet, ha előre tudom és előre hallom a végszóban elmondottakat, amiket az országgyűlési biztos a rá is vonatkozó 1993. évi LIX. törvény 16. § (1) bekezdésével kapcsolatban elmondott, ott mondtam volna el. De tekintettel arra, hogy ez a kritika él, és érvényes arra is, ami tárgya a mostani napirendnek, itt is szólnék róla.

A vita arról szólt, illetve szól, hogy az ombudsman milyen körben vizsgálódhat, illetve milyen kör határozza meg az ombudsman illetékességét és hatáskörét. "Az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv (továbbiakban együtt hatóság) eljárása, ennek során hozott határozata, intézkedése, illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte." Ez lényeges része a dolognak. Nagyon sajnálom, de pozitívan kell megemlítenem, hogy a bankok esetében egyre nagyobb gond ez a fajta meghatározás, mert a magánbankok tekintetében nehéz lesz az eljárás, nehéz lesz ezeket hatóságnak tekinteni - de éppen ezért tettem ezt szóvá -, az országgyűlési biztos esetében pedig igen nehéz azoknak a magánkézben lévő idősek otthonainak az esetében hatékonyan eljárni, amelyek szintén nem tekinthetők hatóságnak. Amit majd ott vizsgálni fog vagy vizsgálni tud, az az a hatóság, amely hatóság felügyeli azt a szervezetet, amiről szó van, csakhogy az anomáliák rendszerint nem a hatóságnál, hanem valahol az idősek otthonánál következnek be.

Tisztelt Ház! Őszintén meg kell mondanom, hogy az adatvédelmi biztos úr beszámolója tekintetében számos olyan kritikai elem van, amit nem tudok elhallgatni. Mindeddig dicsérő szavak hangoztak el, de úgy gondolom, úgy korrekt, úgy teljes az elemzés, ha azok a szavak is elhangzanak, amelyek nem teljes mértékben a dicséret hangján szólnak.

Az adatvédelmi biztos úr beszámolója nézetem szerint számos problémával terhelt. Mindenekelőtt azért, mert a beszámoló azt igazolja, hogy az adatvédelmi biztos bizonyos esetekben nem tartotta magát távol a politikai küzdelmektől, sőt azokba vitatható módon beavatkozott. A beszámoló 19. oldalán jelzi, hogy vita alakult ki közte és a belügyminiszter, illetve a nemzetbiztonságot felügyelő tárca nélküli miniszter között. A miniszterek egybehangzóan azt állították, hogy "az adatvédelmi biztosnak nincs joga arra, hogy azt állítsa, egy minősítési jelzéssel ellátott irat minősítése nem történt meg". A tárca nélküli miniszter szerint az adatvédelmi biztos véleménye még a jogbiztonságot is sérti.

Az adatvédelmi biztos ezzel szemben azt adja elő, köztudott, hogy ő nem először teszi ezt, illetve azt is előadja, köztudomású, hogy az adatvédelmi törvény igen erős jogokat ad részére, amely addig terjed, ha a minősítést indokolatlannak tartja, a minősítőt a minősítés megváltoztatására vagy megszüntetésére köteles felszólítani. És ez igaz is, ez teljes mértékben igaz. Csak azt a jogot nem adja az adatvédelmi biztosnak, hogy önmaga legyen bírája az ügynek, és ő maga döntse el, hogy fennáll-e ez a védelem vagy nem áll fenn, mert ez már a bíróság joga. A "saját érdek"-ből kiderül, hogy végképp nincs ilyen lehetőség, hiszen azok az érvek, amiket az adatvédelmi biztos úr előad, ezt egyértelműen igazolják. Ha ugyanis az előbbi érvekből következően nem volt jogszerű az államtitoknak a minősítése - ami lehetséges -, ebben az esetben a törvény világosan rendelkezik, a 26. § (4) bekezdése megadja a bírósághoz fordulás jogát, és majd a bíróság jogosult ezt a tényt megállapítani. Ez az, ami nézetünk szerint az adott szituációban elmaradt.

Ezért sajnálattal meg kell állapítani, hogy az említett ügyben az adatvédelmi biztos - nézetünk szerint - törvényt sértett, s mindezt egy erős politikai vita középpontjába került küzdelemben tette, ami bizony - megítélésünk szerint - hiba volt.

Azt sem lehet elhallgatni, hogy a törvény értelmezésében az adatvédelmi biztos úr nem mindig egy mércével mért, hiszen az előző esetnél úgy érvelt, hogy ha egy titokvédelmi szabály a minisztert ruházza fel egy joggal, akkor ennél alacsonyabb minősítési joggal rendelkező személy számára nem adhatja át a miniszter a rá ruházott jogot. Mindeközben azonban az adatvédelmi biztos saját jogkörét aggálytalanul átruházhatónak tartja munkatársaira. Lehet, hogy jó lenne, ha ez így lehetne, de ehhez törvényt kellene módosítani.

A beszámoló 41. oldalán leírtak azt igazolják, hogy az adatvédelmi biztos tevékenysége során igyekszik háttérbe szorítani a bíróságok szerepét, és a következőket adja elő: a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény érvényesülésének fő biztosítéka az adatvédelmi biztos mint független, csak a törvénynek alárendelt parlamenti ellenőr intézménye. Ehhez képest az idézett törvény 21. §-a kifejezetten a bíróságot emeli ki és helyezi előtérbe, egyébként teljes mértékben a hazai jogrendszerrel egyezően és illeszkedően, és értelemszerűen nem az adatvédelmi biztos hivatalát, hiszen az más rendeltetésű.

Tisztelt Ház! Az, hogy a kritikai észrevételeket elmondtam, távolról sem azt jelenti, hogy a Független Kisgazdapárt ennek a beszámolónak az öt fejezetét mindezen hibákkal terhelten is nem tartaná elfogadhatónak. Megítélésünk szerint ugyanis ebben kifejezetten alapos és jó munkarészek vannak. De nem tartanám korrektnek és tisztességesnek, ha az észrevételeinket nem itt mondanánk el, hanem valahol máshol. Ha nem tartanánk alkalmasnak ezt a beszámolót, annak már jó ideje hangot adtunk volna. Meggyőződésünk szerint ezt a beszámolót el lehet fogadni, mert alkalmas. De az talán nem hiba, ha ezen javítani is lehet.

Tisztelt Ház! Az a fejezet, amelyet előttem már Rubovszky képviselő úr is érintett, pár rövid mondatot még megér. Ha jól emlékszem, ez a VI. fejezet. Ezt hiba volt beletenni ebbe a beszámolóba. Ez lehetett volna valamiféle sajtónyilatkozat, sok minden lehetett volna, de semmiképpen nem a beszámoló tárgya. Még inkább hibának gondolom azt, hogy nem volt jó ízű a VI. fejezetben sok minden mellett az, hogy az érvek alátámasztására ellenzéki képviselők felszólalásait idézi a biztos úr. Ellenzéki képviselők felszólalásait most is lehet majd idézni, mert azok egyértelműen dicsérőek, csak pozitívumokat emelnek ki, de amelyek egyértelműen elítélőek lesznek a kormányoldallal szemben. Ez a dolguk, csak ennek nem kell a beszámolóban megjelennie.

Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint mindezen hibákkal terhelten is, mindezen kritikai észrevételek mellett is elfogadásra ajánljuk a beszámolót, illetve magunk is elfogadjuk.

Egy rövid észrevételt szeretnék még tenni, ami, azt gondolom, a jövőre nézve talán valamelyest segíthet. Tény, hogy korábban ez a fajta vita az alkotmány- és igazságügyi bizottságban zajlott le, majd ezt követően jószerével különösebb kritikai él nélkül itt elfogadtuk. Most fordítva van. Talán érzékelte a biztos úr, hogy az alkotmány- és igazságügyi bizottságban kormánypárti oldalról nem történt hozzászólás, csak ellenzéki oldalról voltak hozzászólások, ami a jegyzőkönyvből is megállapítható. Ennek pedig az az oka, hogy nem kívántunk olyan további vitát provokálni, amely esetleg rosszízűvé teszi ezt az egész eljárást. De itt, ebben a Házban el kell mondani mindazt, ami nézetünk szerint fontos, és amely a jövőben segíti ezt a munkát.

Mindezek alapján tisztelettel el kívánjuk fogadni a beszámolót. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 81 2000.05.25. 1:50  62-155

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az a kivételes helyzet van, hogy a magam részéről Mécs Imre javaslatát olyannak gondolom, ami az egyébként is holtponton lévő ügyben valamiféle elmozdulást jelenthet.

Mert mit lehet felajánlani az anyának, amikor elmegy, és tanácsot kér? Két dolgot; az egyik az, hogy azt mondjuk neki, hogy szülje meg a gyereket. Mindenképpen szülje meg, mert ez az ő érdeke, ez nemzeti érdek, ez összérdek, tegye ezt. És mit lehet tenni, ha azt mondja, hogy nem? Akkor egyetlen lehetőség van: az, hogy bekövetkezik az abortusz. Beszéljünk egyenesen!

Ehhez képest ez egy tisztességes választási lehetőség. Azt kell mondanom, hogy amikor a béranyaságról volt szó, szintén heves viták dúltak arról, hogy kell-e a béranyaság, vagy nem kell a béranyaság. Sokan szóltak úgy, hogy kell a béranyaság, mert a gyermeket világra kell segíteni. De kérem szépen, még inkább világra kell segíteni a gyermeket akkor, amikor az anya voltaképpen tényleg gazdasági, társadalmi vagy éppen a saját családján belüli helyzet miatt nem akarja megszülni azt a gyermeket.

Abban is egyet kell értenem Mécs Imrével - és itt már Bauer képviselő úrral vitatkoznék -, hogy az államnak itt feladata és kötelessége van. Ha az állam úgy gondolja, hogy meg kell állítani azt a fogyást, amely bekövetkezett a nemzeten belül, akkor ezért áldozni is illik és kell, és azt gondolom, hogy akkor méltó és megfelelő helyzetet kell teremteni a megszületendő gyermeknek.

A javaslat tehát az én nézetem szerint - az egyébként igen nehéz helyzetben lévő törvényjavaslat tekintetében - olyan, amely valamelyest kiutat mutat. Ezt a magam részéről támogatandónak gondolom. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 2 2000.06.14. 5:09  1-6

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A termelőszövetkezetek, azok jogutódai, valamint a kárpótlás igazi nyertesei - azok, akik nagybirtokokhoz jutottak felvásárolt kárpótlási cédulák útján - kivonultatták a gépeiket, és kivezényelték a munkásaikat az út szélére.

Ez a demonstráció már régen készülődött. Többször meghirdették, a demonstráció céljait megjelölték, majd visszavonták, majd a demonstráció céljait megpróbálták újra meghatározni. Nem volt könnyű. Az időpontban még csak meg tudtak egyezni, de mi a cél? Hiszen a leplezett céloknak nyilvánvalóan politikai célokat kellett szolgálniuk. (Dr. Kis Zoltán: Jól mondja!) Következésképpen oly módon kellett meghatározni, hogy ez a leplezett cél ne derüljön ki, hogy ez a leplezett cél lehetőleg valami olyasmit takarjon, mintha a tüntetők a mezőgazdaság féltése miatt jelentek volna meg az út szélén.

Tisztelt Ház! Természetszerűnek adódott, hogy az elsődleges és legfőbb ok az legyen - legalábbis a megjelölés szerint -, hogy megszegték azt a bizonyos megállapodást, amely úgy híresült el, hogy agrárbéke. Valóban, vizsgáljuk most meg, és próbáljunk beletekinteni: megszegte-e és ki szegte meg az agrárbékét? Egyáltalán fölmerül az emberben: szükség volt-e és érdemes volt-e az agrárbékére vonatkozóan megállapodást létrehozni?

Azt gondolom, hogy ha előbb a második kérdésre válaszolunk, azt kell mondanunk, hogy igen, szükség volt, mert mindenki tudja, hogy a mezőgazdaság nem most, nem tíz éve, évtizedek óta súlyos helyzetben van, hogy az agrárolló egyre inkább szétnyílik, hogy az agráriumból élők egyre nehezebben élnek meg mindabból, amit nagyon kemény, véres verejtékkel keresnek meg.

Tisztelt Ház! Itt azonban másról van szó. Az agrárbéke-megállapodás megkötésekor mindenki előtt világos volt - azok előtt is, akik most a tüntetést megszervezték -, hogy az ott meghatározott követelések nem egy forrásból és nem egy helyből táplálkozhatnak. Világos volt, hogy vannak olyan részek, amelyek az Országgyűlésen múlnak, hiszen költségvetési tételek; olyanok, amelyek a kormányon múlnak, hiszen csak kormánydöntésekkel lehet elhatározni; olyanok, amelyek a Gazdasági Minisztériumra vagy a Pénzügyminisztériumra vagy éppen a KHVM-re tartoznak.

Ezeket a kérdéseket nem vállalhatta másként - és ez a szerződésből egyértelműen kiderül - az FVM, csak úgy, hogy támogatja ezeket a jogos igényeket. Mindazon kérdésekben azonban, amelyek az FVM kompetenciájába tartoznak, a teljesítés megtörtént. És ez a teljesítés - azt kell mondanom - teljes körű volt, és e tekintetben hiba nélküli.

Talán egy apró hiba mégis van, és legyünk most feltáró jellegűek ebben! Ugyanis az egy éven túli hitelek kérdésében a szerződés azt tartalmazta, hogy november 15-éig kell az FVM-rendeletnek megjelenni. Ez sajnos november 27-én jelent meg, de ez talán még nem feltétlenül indok arra, hogy tüntetést szervezzenek.

Nos, tisztelt Ház, nem is erről volt szó. A feliratok egyértelműen árulkodtak: vesszen a kormány és különböző személyek! A támadások egyértelműen politikai jellegűek voltak. Ezek után tehát ismételten föl kell tenni a kérdést: érdemes-e, szabad-e ilyen megállapodásokat kötni? Azt gondolom, nemcsak érdemes, de kötelező is; legalábbis azokkal a szereplőkkel, akik megbízható szerződési partnerek.

Mert kérem szépen, aki egyszer már turpis módon járt el különböző szerződéseknél - aki úgy gondolja, hogy ő az özvegyek és árvák, valamint a nyugdíjasok támogatását úgy fogja végrehajtani, hogy 500 forint helyett 2000 forintért fölvásárolja azok kárpótlási jegyeit abban a biztos tudatban, hogy azokért a kárpótlási jegyekért nem mezőgazdasági területet, hanem olyan területet vásárol, amelynek a belterületbe vonása már elhatározott tény -, azt gondolom, hogy az máskor is turpis szerződést fog kötni.

Meg kell tehát egyértelműen vizsgálni, hogy kivel kötünk szerződést. Meg kell világosan vizsgálni, hogy ki az, aki igazán akarja az agrárbékét. Szilárd meggyőződésem, hogy senkinek nem lehet kétsége: a Független Kisgazdapárt, annak az FVM-je 1999 tavaszán meghirdette a stratégiai programját.

Ez a program mindenki előtt világos. A program egyértelmű: mi szektoregyenlőséget akarunk. De ahhoz, hogy a szektoregyenlőség helyreálljon, ahhoz nem lehet, hogy azonos mércével mérjünk azokkal szemben, akinek lesöpörték a padlását, akit tönkretettek 50 év alatt, aki a nyomorúságból indult el, az tehát azonos legyen azzal, aki minden gépet, minden eszközt, minden egyebet birtokol. Azonossá kell tenni őket! Azt hiszem, hogy az agrárbékét akkor szolgáljuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban. - Dr. Kis Zoltán: Jó volt!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 104 2000.06.15. 2:02  15-209

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tulajdonképpen nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni az MSZP és az SZDSZ képviselőinek. Meg kell mondanom, hogy mind a képernyőn, mind pedig most igen nagy figyelemmel kísértem, hogy micsoda erőfeszítéseket tesznek egy megbukott, azt kell mondanom, a környezetében élők által elutasított, és azt kell mondanom, talán még gyűlölt időszakra is, amelyet az a pályaépítés eredményezett, amit önök követtek. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Meg kell mondanom, hogy tényleg nagyrabecsülésemet kell kifejeznem. Nem biztos azonban, hogy ugyanez a véleménye Dabasnak, a többi olyan területnek, ahol is a forgalom az önök áldásos tevékenységének következtében rázúdult a településekre. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Schamschula tevékenysége!)

És egyet kell értenem Nyitray képviselőtársammal. Nevezetesen, hogy autópálya-építésnek csak akkor van értelme, ha az oly módon történik, hogy ezt követően használni is lehet. Mert ha azt az autópályát ugyebár két-három autó használja, ebben az esetben teljesen mindegy, hogy mennyibe került - ha sokba, akkor még nagyobb baj -, de valójában az az autópálya nem rendeltetésszerű használatra készült ezek szerint.

Azt gondolom, hogy a kormány felelőssége elsődlegesen abban van - és ebben én biztató jeleket látok -, hogy az a fajta tevékenység, amit most megkezdett a kormány, azt eredményezze, hogy használható, megfizethető és minél nagyobb tömegek által használt autópályák jöjjenek majd létre.

 

 

(11.50)

 

Ennek minden esélye megvan. És ebben az esetben nem azt kell elmondani, hogy eddig hány centiméter autópálya épült, ennek a próbája akkor van, amikor ez az időszak lezárult, akkor majd önök joggal mondhatják, hogy épült-e, és használható autópálya épült-e.

Önök most megelőlegezik a bizalmat, és ugyanolyan módon nyilatkoznak erről, amely autópálya-akció most indul, mintha már olyan befejezett tény lenne, mint amit önöknek sikerült produkálnia. Amit azonban önök produkáltak, meg kell mondanom, azt a lakosság nem köszöni meg. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 16 2000.06.19. 4:47  15-18

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! 1999-ben egy olyan belvíz volt, amelyről sokan úgy gondolták - talán nagyon sokan magunk is -, hogy ez nem fog megismétlődni. Az emberek feledni akartak, és talán sikerült is feledni; vetették a fémzáras vetőmagot, minden eddiginél nagyobb területeket szántottak fel és vetettek be, és reménykedtek egy lehetséges 2000. évi jó termésben. Aztán bekövetkezett egy példátlan méretű árvíz, és ezt követően egy még nagyobb belvíz.

A természettel nem lehet viccelni. A természet komolyan veszi azt, hogy a folyamatok ismétlődnek és azok nagyrészt kiszámíthatatlanok. S amikor már-már úgy gondoltuk, hogy ennél több csapás ebben az esztendőben nem következhet be, akkor bekövetkezett egy olyan szárazság, amellyel, azt gondolom, a szakemberek sem számoltak. Valahol, azt gondolom, ebben picit valamennyien felelősek vagyunk. Amikor bekövetkezik egy-egy súlyos katasztrófahelyzet, akkor itt elhangzanak szép beszédek, együttérzés azokkal az emberekkel, akik bajba kerültek, aztán új katasztrófahelyzet következik - lehet, hogy nem itt, hanem valahol a világ másik pontján -, a televízió, a rádió, az újságok már erről szólnak, és az emberek már nem figyelnek arra, ami a közvetlen környezetükben történik.

A "Híd a Drinán" című csodálatos könyvében Ivo Andric írja azt, hogy a Drina minden évben kiöntött, de minden évben éppen csak a piacot, a csarsiát öntötte el. De egy-egy emberöltő alatt egyszer-egyszer az egész kasavát, az egész kisvárost elöntötte. És erre az emberek egy emberöltőn keresztül emlékeztek, és tudták, hogy mit kell tenni akkor, amikor jön a félelmetes árvíz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi azért egy másik, egy modern korban élünk, és azt gondolom, hogy ma másként kell gondolkodnunk. Előre és megfontoltan. Azt a fajta belvizet, amelyet az idén elhárítani nem, csak csökkenteni tudtunk, nem lehet felszámolni másként, csak egy tervszerű vízgazdálkodással. Ezt a tervszerű vízgazdálkodást, úgy gondolom, oly módon kell megvalósítani, ahogyan azt már a szakemberek pontosan tudják: nemcsak a vizet kell elvezetni, hanem azt a vizet, amelyet majd fel lehet használni, tárolni kell, és azokra az esetekre, amikor bekövetkezik az a félelmetes szárazság, ami most van, rendelkezésükre kell hogy álljon az embereknek. Ez a felelősség olyan felelősség, amely meghaladja, azt gondolom, még a kormány méreteit is, ez közös felelősségünk. Erre pénzt kell teremteni, meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ezt az ország végre tudja hajtani.

Az FVM-ben kidolgoztak egy nemzeti mezőgazdasági vízgazdálkodási programot. E program lényege az, hogy azokat a vizeket, amelyek minden évben újra és újra jelentkeznek, nem szabad úgy elengedni, hogy ne hasznosítsuk. Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ez az egyik legfontosabb kérdés, amelyben most döntenünk kell, mert lehet, hogy most nem tűnik olyan fontosnak, de önök lesznek azok, akik majd jövőre nagyon fontosnak tartják, amikor ismét belvíz lesz, és rettentően szánakozni fognak azokon az embereken, akiknek a belvíz elvitte mindenüket. Segélyt fogunk nekik megszavazni majd, segíteni fogunk, de már benne rejtőzik a következő évi katasztrófa abban, ha nem teszünk semmit hosszú távon.

 

 

(14.40)

 

Nos, tisztelt Ház, én azt gondolom, hogy ezt a fajta felelősséget csak úgy lehet elhárítani, ha egy közös és megfelelő tervet fogadunk el. Egy helyen kell megjelennie mind a felelősségnek, mind a végrehajtásnak, mind pedig az ehhez szükséges pénznek.

Hetven éven keresztül Magyarországon ez a rendszer kiválóan működött. Kiválóan működött, mert mindig oda volt telepítve a védekezés lehetősége, ahol a baj is jelentkezett: a mezőgazdasági minisztériumhoz.

Meggyőződésem tehát, hogy talán joggal és alappal kérem az önök támogatását abban - valamennyi, minden oldal támogatását -, hogy ezt a rendszert kiépíthessük, hogy az embereknek azt mondhassuk, hogy hosszú távon tudunk biztonságot szolgáltatni, nem kell jövőre segélyért folyamodni, nem kell jövőre attól félni, hogy elvész a termés, mert olyan helyzetet tudunk teremteni, ami hosszú távon biztosítja a megélhetést.

Tisztelt Ház! Erre kell, hogy forrásokat találjunk, és ezeket a forrásokat jól kell felhasználnunk; úgy kell felhasználnunk, hogy azok a jövő nemzedéket is szolgálják.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 216 2000.06.20. 1:56  213-225

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélységesen elveim ellen való, hogy háromnegyed 8-kor hozzászóljak, de egy egészen rövid nyilatkozatot mégiscsak illik tenni a pártom részéről.

Messzemenően nem értettünk egyet kezdettől fogva azokkal az alkukkal, amelyek e törvény felpuhítására irányultak. Messzemenően nem értettünk egyet azzal, hogy ez a törvény ne most, hanem majd esetleg 2002-ben lépjen hatályba. Azzal egyetértettünk, hogy a semminél talán jobb, ha valami születik, de azzal már nem tudtunk egyetérteni, hogy az a semmi, amely most nem lép hatályba, az még tovább puhuljon. Különösen nem tudtunk messzemenően egyetérteni azzal, tisztelt Ház, hogy végül is olyan helyzetet teremtsünk, ahol azok kerülnek ki az összeférhetetlenségi törvény hatálya alól, akik például éppen a kistelepüléseken a legerőteljesebben képesek lobbizni bizonyos irányban. Nem biztos, hogy ez szerencsés, meg kell mondanom.

Miből tetszenek gondolni, hogy egy képviselő-testületbe bekerülő igazgató helyett nem pontosan olyan fajsúllyal és ugyanolyan értelmi színvonalon járna el bármelyik pedagógus ugyanabból a tantestületből? Miből következik ez? - kérdezem én. Semmiből!

Tisztelt Ház! Azonban a legsúlyosabb érvünk mindvégig az volt, hogy ha egyszer azt mondjuk, hogy valami valamiért átláthatóvá kell hogy váljon, mert veszélyeket rejt magában, akkor megkérdezem, hogy miért nem most rejti a veszélyeket, és két éven keresztül ezek a veszélyek miért kell hogy fennmaradjanak. Mi indokolja ezt? A kerek egy égvilágon semmi! Rossz kompromisszum, de kényszerű kompromisszum.

Ilyen körülmények között tisztelettel bejelentem, hogy a Független Kisgazdapárt lelkiismerete szerint fog szavazni ebben a kérdésben. (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Akkor lesz, aki nem vesz részt a szavazásban!)

Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 40 2000.08.23. 10:50  19-87

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most már meg sem kísérlem meggyőzni az MSZP-t arról, hogy az általuk előterjesztett négy pontért önmagában nem lett volna érdemes idejönni. Meg sem kísérlem azért, mert ha nem hiszik el a Legfelsőbb Bíróság elnökének, nem hiszik el a legfőbb ügyésznek, pedig mindegyik elmondta, hogy ezeket a pontokat már teljesítették, akkor biztos nem fogják elhinni nekem sem.

Mégis úgy gondolom, hogy érdemes volt eljönni. Éppen ezért szavaztuk meg ezt a napirendi pontot. Több okból érdemes volt; nem elsősorban azért, hogy egymást meghallgassuk, hanem elsősorban azért, hogy többek között tudomást szerezzünk arról, amit itt a legfőbb ügyész nekünk elmondott; hogy lehet gyorsan, pontosan és lehet oly módon lefolytatni egy büntetőeljárást, hogy az még aktuális időpontban fejeződjön be.

És akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem lehetett ezt megtenni korábban ugyanilyen ügyekben, hasonló ügyekben, ahol talán nem is kellett több száz tanút kihallgatni. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) Miért nem lehetett az ügyeket befejezni úgy, hogy megnyugtató legyen az egész közvélemény számára? Miért kell most utólag magas piedesztálról elmondani beszédeket, amikor korábban csak annyit kellett volna tenni, hogy tegye a dolgát a Belügyminisztérium, korábban csak annyit kellett volna tenni, hogy tegye a dolgát az ügyészség.

Nos, én azt gondolom, tisztelt Ház, hogy amit itt Pintér belügyminiszter úr elmondott a múltról és a történetekről, az teljesen így van, az teljesen igaz. Nevezetesen, itt arról volt szó, hogy egy gazdasági fordulat - amit mi rendszerváltásnak is nevezünk - történt ebben az országban. És ez a gazdasági fordulat nyilvánvalóan hozott olyan hordalékokat, magával hozott, felszínre hozott olyan embereket, olyan próbálkozókat, akik egy-egy bűnöző csoportban megjelentek.

Nem nagyon tudott a társadalom ezekkel mit kezdeni, ez tény és való. Egyfelől volt a hangzatos szólam, amelyet minden párt mondott, hogy minden jobb, csak ne legyen állami. Másfelől volt az, hogy megjelentek azok a kis és nagy szélhámosok, akik ebben az országban megpróbáltak nagyon nagyokat aratni.

Azt gondolom, ma is iszonyatos nagy dilemma lenne, ha még mindig tele lenne ez az ország olajkályhával, amit valakinek a jogelődje annak idején oly nagy mértékben preferált, hogy a szerencsétlen és nyomorult kisnyugdíjas is olajkályhával próbált fűteni, és akkor jött a dilemma, hogy egyszer csak óriási ár lenne, amit fizetni kell érte. Lehetett itt jó megoldást találni? Nagyon nehéz volt.

Tisztelt Ház! Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az általam végzett számítások szerint 1988 és 1996 között 28 olyan jogszabály született (Dr. Géczi József Alajos: Gőzgép is volt!), amely ezzel foglalkozott, ezzel a kérdéskörrel foglalkozott. És akkor fölmerül a kérdés: mindegyikben volt joghézag? Valószínűleg volt joghézag. Fölmerül az a kérdés: szándékosan volt benne joghézag? És itt egy pillanatra meg kell állnom. Számomra az a feltételezés, hogy egy demokratikusan felépített országon belül, ahol garanciák és biztosítékok vannak, előfordulhat-e egy olyan helyzet, hogy az állam minden ága érdekelt egyfajta korrupcióban, kizárt. Én ezt kizártnak tartom.

Ezek a feltételezések, azt gondolom, minden alapot nélkülöznek. De azt sajnos már nem lehet mellőzni, hogy vizsgálni kelljen, hogy a 28 jogszabály megszületésénél - amelyben volt kormányrendelet, miniszteri rendelet és volt törvény - kellő alapossággal, kellő megfontoltsággal, az ügy kellő ismeretében történt-e meg a jogszabályok elfogadása, illetve előkészítése. Nos, nekem meggyőződésem, hogy ha a bizottság - és itt majd szeretnék visszatérni a bizottságra - erre például jelentős erőket koncentrál, akkor ez már önmagában egy nagyon komoly hasznot fog hozni.

Tisztelt Ház! Azt is vizsgálni kell... - mert én azt gondolom, a mai legfőbb ügyészi megnyugtató beszámoló egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezek az ügyek le vannak zárva, ez azt jelenti, hogy a vizsgálatokat tovább kell folytatni minden érintett irányába. Hiszen ha igaz az - és nyilván igaz -, amit a belügyminiszter úr elmondott, hogy itt olyan méretű volt a feketeolaj felhasználása, hogy ki akartak vonulni az országból azok, akik ezzel foglalkoznak, akkor nyilván nem 274 ügy lett volna ebben az ügyben 377 vádemeléssel, hanem nyilvánvalóan sokkal-sokkal több az ilyen ügy.

Szükséges-e ezeket pótlólag is földeríteni? Én azt gondolom, hogy igen. Ugyanis valamit tudomásul kell venni. Ebben az országban sok mindent hajlandók az emberek tudomásul venni, de azt, hogy folyamatosan megpróbálják őket megtéveszteni, azt, hogy folyamatosan azt kell látniuk, hogy különbség van egyes embercsoportok között, különbség van egyes tevékenységet folytató csoportok között, és ráadásul egyesek még netán büntetlenséget is élveznek, ezt nem tudják elfogadni. És joggal teszik, hogy nem tudják elfogadni.

A Független Kisgazdapártnak a kezdetektől fogva az volt az álláspontja, hogy ebben az ügyben széleskörűen, lehetőleg mindenre kiterjedően fel kell deríteni az összefüggéseket. Fel kell deríteni azokat az összefüggéseket, amelyek elsősorban - és ezt tartom a legfontosabbnak - a hatóságokon túlmenően a politikához vezethetnek.

Nos, tisztelt Ház, én azt gondolom, ez az a kényes terület, ahol az eltelt időszakban mindenki meghátrált. A bizottság - azt gondolom - és a bizottság elnöke átlépett egy Rubicont, hogy jól vagy rosszul, azt majd el kell dönteni, de mindenképpen átlépett egy olyan Rubicont, ami után nem lehet azt mondani, hogy ezzel az üggyel nem foglalkozom, ebből az ügyből kivonulok. Azt gondolom, hogy itt a bizottság munkáját kell olyan módon erősíteni, olyan módon egyértelművé tenni, hogy eredményes és hasznos munkát végezhessen.

A magam részéről a kezdetektől fogva nem talál senki egyetlen olyan nyilatkozatot, amely ne arról szólt volna, hogy a teljes felderítést igényeljük, de a jogállamiság keretein belül. A teljes felderítést igényeljük, de olyan módon, hogy mindenkinek a jogai biztosítottak legyenek, annak is, aki gyanúba keveredett, és mindenki másnak, aki az ügyben érdekelt. Én azt gondolom, hogy ez lehet csak a jövőbe vezető út.

Szeretnék valamit végezetül még elmondani. Jó lenne, ha megértenénk, és talán sokat jelentene, a mai napot követően minden tekintetben másként haladhatna ez a ügy előre: ma a magyarországi közvélemény nem olajügyekről beszél, nem olajügyekről tud ebben a dologban.

 

 

(12.40)

 

 

A magyarországi közvélemény ma egy elmaradt igazságtételt, a magyarországi közvélemény az olajügyek kapcsán a spontán privatizációt, a gaz, és azt kell mondanom, hogy rablóprivatizációt, a bankkonszolidációt és minden egyebet ezen az egy ügyön keresztül tud és kíván megítélni. Nem okozhatunk csalódást! A jogállamiság eszközeivel fel kell deríteni minden olyan ügyet, amely sötét ügy, el kell jutni a befejezésig, és akármeddig vezessenek azok a szálak, azokat egyértelműen el kell vágni, egyértelműen a jogállamiság keretein belül a döntéseket meg kell hozni.

Én azt gondolom, hogy félnivalója ebben az országban senkinek nincs. Nincs, mert a jogállamiság szilárd talajon áll, mert nyilvánvaló, hogy ebben az országban valamiben mindenki egyetért minden oldalról: abban, hogy olyan helyzetet itt nem szabad teremteni, mint amilyen az ötvenes években volt. Nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy a polgárnak attól kelljen félnie, hogy a szomszédja, a rokona, ne talántán a kedves jó barátja tesz egy bejelentést, és a bejelentés alapján meghurcolják. Ne kelljen ettől félnie, nem lehet ilyen helyzet! Mi a magunk részéről, a Független Kisgazdapárton belül ezt nem óhajtjuk. Azt óhajtjuk viszont, hogy alapos gyanú esetén mindig, mindenkor egyforma feltételek mellett folyjon le az eljárás, és a teljes bizonyosság erejéig fel kell deríteni minden ügyet. Ha van erre esély vagy volt erre esély, úgy gondolom, a mai napot követően sokkal több a lehetőség.

Nos, még egyszer visszakanyarodva arra a négy pontra, amelyet előterjesztett az MSZP néhány képviselője. Tisztelt Ház! Nemcsak hogy nem arról szólt a történet, amit ide terjesztettek a tisztelt Ház elé, amit ma nekünk szerintem tárgyalni kellett volna, hiszen nem is erről tárgyalunk - mi sem bizonyítja jobban, mert nem erről esik szó, egészen másról -, hanem arról volt szó, tisztelettel, nem tudok mást mondani, hogy a bizottság teljes mellőzésével feladatokat kívántak adni az igazságszolgáltatásnak, az ügyészségnek, a minisztériumoknak. De ez a történet nem erről szól! Arról szól, hogy ha azt akarjuk, hogy az ügyet felderítsék, akkor feladatokat lehet és kell adni a bizottságnak, olyan feladatokat kell adni, amelyek megvalósíthatók, és amelyek egyértelművé teszik azt, hogy a bizottság munkája hasznosan folytatható. Én ezt hiányoltam ebben az előterjesztésben, mert ha ez ilyen előterjesztés lett volna, szívem szerint azonnal és nyomban támogattam volna.

Tisztelt Ház! Én őszintén mondom, jó lenne, ha most már túllépnénk egy kicsit ezeken a szűk kereteken. Jó lenne, ha egyszer azt mondanánk, hogy szabad ennél tovább is nézni. Nem kell nekünk már - megítélésem szerint - Nyírfa-dossziét hosszú-hosszú időre titkosítani. Ha van annak külpolitikai része, külügyi része, akkor azt kell titkosítani. De ha abban politikusok érdekeltek, akkor azt nem kell titkosítani. Akkor azt jogosult az ország megtudni, lett légyen abban bárki az érdekelt. És ez a mi alapvető álláspontunk: az igazság teljes és széles körű feltárása. Nem tudunk ma már elégtételt adni azoknak az embereknek, akik vesztesei ennek a rendszerváltásnak. Nem tudunk, mert egy kialakult társadalmi renden belül ezt már visszaforgatni nem lehet. De igenis tudunk és kell hogy tudjunk olyan igazságos helyzetet teremteni, hogy minden polgár meggyőződéssel vallhassa: nem lehet olyan helyzet, nem következhet be olyan helyzet, hogy a teljes és csakis a teljes igazság ki ne derüljön.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 182 2000.09.06. 2:09  19-225

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Nehéz nem egyetérteni azzal, hogy valóban nemcsak szakmai, de azt kell mondanom, filozófiai különbségek vannak közöttünk, és ezek a különbségek nemcsak hogy nem tagadandók, hanem a magam részéről kifejezetten vállalhatók.

Miről van szó? Világosan és egyértelműen ki kell mondani, amikor felvetődik, hogy szubvenció vagy adókedvezmények. De menjünk tovább: segélyek vagy netán az adózó szülők számára biztosított adókedvezmények. Én azt gondolom, hogy kellenek segélyek azoknak, akik önhibájukon kívül elesettek, és komolyan azt gondolom, hogy mindenekelőtt a megtermelt javak szerint kell az az adókedvezmény, amely biztosítja a jövő generációjának az egészséges és megfelelő növekedését. Nem lehet örökké csak arról siránkozni, hogy fogy a nemzet. Nem lehet örökké csak arról beszélgetni, hogy milyen kevesen születnek, és még kevésbé arról, hogy mennyire sok az, amit segélyre esetleg ki kell fizetni.

Azt gondolom, hogy alapvetően a filozófián kell változtatni. Egyértelművé kell tenni, hogy a felosztható javak aszerint kerülnek felosztásra döntő mértékben, amiként azok keletkeztek. Következésképp meggyőződésem szerint nagyon nehéz azzal értelmesen vitatkozni, hogy adókedvezményt kell-e biztosítani a kisvállalkozóknak, amikor segíteni akarjuk őket, avagy pedig elvtelen szubvenciókkal kell esetleg bizonyos kedvezményeket biztosítani.

Meggyőződéssel vallom azt is, hogy a családok esetében is bizony ma különbséget kell tenni, hogy egygyermekes szülőt támogatunk, vagy két-, háromgyermekes szülőt támogatunk. Ha valamit kifogásolni kívánnék, az idő rövidsége miatt ezt az egy dolgot, ebben a bizonyos javaslatban, az az, hogy a kétgyermekes és a háromgyermekes közötti különbség és differenciálás talán nem kedvező. Én azt gondolom, hogy a filozófiai egység az, ami elsősorban számít, és ez a kormányoldalon, ha az adókérdésekben időnként ellentétek is mutatkoznak, egységes és létező. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 248 2000.09.06. 2:13  225-297

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Én azt gondolom, hogy a miniszteri expozé a drogstratégia legfőbb elemeit pontosan, helyesen felvázolta. Ha valamire mégis rá szeretnék mutatni, az a következő.

Az egész drogstratégiának a lényege kell legyen, hogy magát a drogot, magát a drogfogyasztást társadalmilag kell elutasítani, a társadalom lehető legszélesebb rétegeiben. Ahhoz, hogy ez az elutasítás megtörténjen, kétségtelenül szükséges egy általános felvilágosító munka, de mindenekelőtt az, hogy világos és egyértelmű program legyen, amely a szülők és az iskola irányába ezeket az óhajokat, kívánságokat megfelelően továbbítja.

Azt gondolom azonban, hogy ez az egész, amiről beszéltünk - és ezért kértem szót -, meleg rózsavíz marad, ha nincsenek büntetőjogi eszközök. Büntetőjogi eszközök nélkül eddig még egyetlen társadalom sem volt képes a drog ellen megfelelően küzdeni. Nem lehetett! Én azt gondolom, hogy a büntetőjog eszközeinek pedig nem úgy kell megjelennie, hogy ab ovo, anélkül, hogy vizsgálnánk a körülményeket, különbséget tennénk a fogyasztó és a terjesztő között - kell bizonyos különbség, és az a büntetési tételekben meg kell hogy jelenjen. A bíróság feladata azt megállapítani - és erre szeretnék nyomatékkal rámutatni -, hogy ki az, aki ártatlanul, ki az, aki kvázi belesodródott egy ilyenbe, ki az, akivel szemben elég egy figyelmeztetés, és ki az, aki úgy drogfogyasztó, hogy maga is minta; ki az, aki úgy drogfogyasztó, hogy a terjesztéshez azzal járul hozzá, hogy ezt a mintát másokra is átviszi.

Én azt gondolom tehát, hogy itt, mint mindenhol, ahol a büntetőjog eszköze belép, nem lehet megkülönböztetni úgy, hogy ártatlan ab ovo, mert én annak gondolom - ezt a bíróságnak megfelelő eljárásban kell eldöntenie. Nem lehet olyan helyzetet teremteni (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.), amelynél eleve mentességet kapnak bizonyos csoportok, majd ezt követően azt mondom, hogy ezek azért kapták a mentességet (Az elnök ismét csenget.), mert eleve ártatlanok.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 252 2000.09.06. 1:46  225-297

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Nincs abban különbség közöttünk, azt gondolom, hogy megelőzés; nincs abban különbség közöttünk, hogy társadalmi elutasítottság; nincs abban köztünk különbség, hogy mindazt, amiről itt szó esett, végre kell hajtani. De úgy gondolom, hogy azért valamiben mégiscsak ellent kell mondjak. Az utolsó négy év statisztikája szerint az, ami az Egyesült Államokban egy, az eddiginél is drasztikusabb és sokkal keményebb küzdelmet jelentett a drog ellen, az eredményeket hozott! És én messze nem azt kívánom sem ebben, sem a gazdaságban, sem másban, hogy okvetlenül másoljuk az Egyesült Államokat, hanem inkább azt gondolom, hogy az egy olyan hatalmas példa és olyan hatalmas, azt kell mondanom, rossz példa, sok szempontból nagyon rossz példa, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Úgy gondolom, hogy az Egyesült Államokban is valahol egy nagyon megengedő módon indult valami, és eljutott egy nagyon-nagyon súlyos helyzetig, ahol nem lehetett mást tenni, mint kemény eszközöket használni.

Én nem a kemény eszközök kizárólagossága mellett törtem lándzsát, s messze nem egyezne ez az én nézeteimmel; de azt sem szabad hagyni, hogy a büntetőjog eszközei felpuhuljanak. Ebben az esetben ugyanis ezek nem hatékonyak. Ebben az esetben ezek alól könnyedén ki lehet bújni, és netalántán valami szerepe ennek is lehet abban, hogy mindaddig, amíg ezek a szigorítások be nem léptek, úgy gondolom, itt Magyarország egyre-egyre rosszabb helyzetbe került, és ezt a helyzetet meg kell fordítani.

Ehhez mindegyik eszközt használni kell, valamennyit, amelyik a stratégiában jelentkezik, s valóban azért jó a stratégia, meggyőződésem, mert egyensúlyt akar teremteni ezen a téren. Mi ezt támogatjuk. (Taps az FKGP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 266 2000.09.06. 2:12  225-297

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Azt gondolom, megvártam, amíg az érvek elhangzanak, és most már talán egy csokorban lehetett ezeket hallani.

A büntetőjog ma is disztinkciót alkalmaz. Ma sem egyformán kezeli a terjesztőt és egyformán a fogyasztót. A különbség köztünk alapvetően abban van, amit úgy gondolom, világosan fogalmaztak meg az SZDSZ részéről - és ez az alapvető különbség: azt teszek-e a saját testemmel, amit akarok? És ha azt teszek a saját testemmel, amit akarok, tehetem-e ezt úgy is, hogy ez a társadalomra nézve káros és veszélyes? Ez nagy kérdés, mert annak a fiatalnak a teste, akiről éppen most szó esik, valamely családhoz tartozik, valamely családnak a része, és az ő teste annak az egész egységnek a része. Ha ezt kiemeljük onnan úgy, hogy ő azt tesz vele, amit akar, és ha ezt semmi módon nem kívánjuk, akár határozott eszközökkel is megakadályozni, akkor valamennyien vétkesek vagyunk abban, ami bekövetkezik.

Azt hiszem, ebben van köztünk az alapvető, azt kell mondanom, filozófiai különbség. Ez nagyon nagy különbség! Nem tekintem a magam részéről azt a testet olyannak, amely mentes a lélektől. Nem tekintem azt a testet magát olyannak, amely önző módon is úgy felhasználható, ahogy azt egyesek gondolják és képzelik. Éppen ezért gondolom azt, hogy természetszerűleg a büntetőjog teljes disztinkciója mellett, akár a finomításával is el tudom képzelni a szabályozást. Bár ez ma is így történik, hiszen már a vádemelési szakban mindez eldől, hogy ki az, aki ilyen, és ki az, aki olyan, hiszen a büntetőjog lehetőséget ad arra, kérem szépen, hogy a vádemelés már meg se történjen, ha tényleg eseti fogyasztóról van szó! De ki dönti ezt el? Alkalmi széplelkek nem dönthetik el, csak arra hivatott szervezet tudja ezt eldönteni!

És itt van az, amiről nem feledkezhetünk meg: a fogyasztó és a terjesztő bizony egy egységet, egymást feltételező egységet képez. Nem tehetjük meg, hogy ne tegyünk mind a kettő ellen hatékony lépéseket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 28 2000.09.08. 7:02  1-103

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kisgazdapárttól ebben a vitában - nem teljesen megszokott módon - úgy gondolom, többnyire pozitív oldaláról próbálom megközelíteni ezt a javaslatot, fenntartva azonban mindazon bírálatokat, amelyeket korábban már elmondtunk.

Tisztelt Ház! A helyi adók tekintetében, azt gondolom, kedvező változásokra számíthatnak a helyi iparűzők. Én úgy gondolom, hogy a változások olyanok, amelyek számukra egyszerűbbé teszik az adózást, és úgy gondolom, számukra ez azt jelenti, hogy ez az egyszerűsítés egyben az iparűzésen belül is nagyobb lehetőségeket biztosít. Ezt tehát mindenképpen támogatandónak gondolom.

A súlyadónak nevezett gépkocsiadóról szeretnék egy picikét bővebben szólni, itt is pozitív megközelítésben. Meggyőződésem szerint végül is helyesen döntött akkor a pénzügyi kormányzat, amikor a korábbi adóemelésre vonatkozó elképzeléseit revideálta, és végül is adóemelésre nem került sor. De amit igazán pozitívnak tartok, és amiért szót kértem, az elsősorban, azt kell mondanom, a zöld ügyek miatt, a környezetvédelem miatt van. Ez a változás meggyőződésem szerint helyes irányban történő változtatás, más törvényeknél is alkalmazni kellene, hogy a környezetvédelmi szempontok érvényesüljenek. Magyarország hosszú időn keresztül, ez köztudott, arra szolgált, hogy itt landoltak a 15-20 éves olyan gépjárművek, amelyek mozgásra már nem nagyon, de a levegő büdösítésére kiválóan alkalmasak voltak.

 

 

(10.30)

 

Ezek olcsók voltak, viszonylag olcsók voltak, olcsón lehetett behozni, de amikor már behozták őket, akkor derült ki, hogy az országnak ez mibe kerül. Akkor derült ki az, hogy ez a levegőszennyezés, amelyet annak idején ezek a gépkocsik okoztak, tartósan, hosszan - miután az ide behozott tíz-tizenöt vagy húszéves gépkocsik nem két-három évig fognak üzemelni, hanem miután pont az a réteg vásárolta meg, természetszerűleg kényszerűségből, nem azok a hibásak, akik ezt megvették, akik ezt használni fogják esetleg még öt-tíz év múlva is -, ez egy lehetetlen, nehéz helyzetet teremtett, amikor nekünk eleget kellene tenni a levegőszennyezésre vonatkozó vállalt kötelezettségeinknek, ugyanakkor pedig a gépjárműállományunk olyan, amilyen. Azt gondolom tehát, hogy ez egy helyes lépés volt, követendő lépés, amelyet meggyőződésem szerint további intézkedéseknek kell követniük.

Nem szeretném felmenteni e tekintetben sem a zöldtárcát, sem a környezetvédelmi csoportokat, hogy talán kevés aktivitást tanúsítottunk ezen a téren. Azt gondolom, hogy a Levegő Munkacsoport nagyon sokszor elmondta az aggályait, és jó aggályokat mondott el. De amikor a jó aggályokat elmondják, és erre szeretném felhívni a közvélemény figyelmét is, nem szabad szélsőségekbe tévedni, nem szabad olyan szélsőségekbe tévedni, amelyek utóbb nem fognak megvalósulni, hiszen az egész gazdasággal, az egész társadalmi érdekkel szembemennek, és ha ezek így mennek, akkor nyilvánvalóan kudarcra vannak ítélve. A kudarcra ítélt környezetvédelmi kezdeményezés rosszabb, mintha semmilyen kezdeményezés nem lett volna, mert azt a hiedelmet kelti, hogy erre nincs fogadókészség. Ezért - megismétlem - azt gondolom, a pozitív kezdeményezéseket pártoldaltól függetlenül mindenhonnan támogatni illik és szükséges.

Szeretnék még valamiről szólni: az illetékekről. Az illetékek kérdésénél egy állandó, azt kell mondanom, már-már filozófiai összeütközés van. Vannak bizonyos körök, amelyek úgy gondolják, hogy az illetékek állandó emelésével - amely nem egy jelentős adóbevétel, azt hiszem, ezt nyugodtan mondhatom - el lehet érni bizonyos olyan, általuk kívánt célokat, amelyek pedig ezzel nincsenek összefüggésben. Itt megint a környezetvédelem területére kell visszakanyarodnom.

Felmerült, és ezen élénk vita volt a környezetvédelmi bizottságban - illik erről tájékoztatnom a tisztelt Házat és a környezetvédelmet -, hogy a fellebbezési illetékek emelésével lehetne elérni, hogy a jogorvoslatok ne húzódjanak el. Ez egy képtelen gondolat. Ez nem más, kérem szépen, mint a jogorvoslati lehetőség szándékolt akadályozása! Ez nem támogatható, nem fogadható el, meg kell mondanom, és alig van valamilyen összefüggésben az illetékkel - ez egy rossz filozófia! Az én szerény meggyőződésem szerint a fellebbezési lehetőségek gátlása egy jogállamban kifejezetten olyan, ami ellenérdekeltté teszi az embereket abban, hogy támogassák a demokratikus intézményrendszert. Ez tehát semmiképpen nem követhető.

Amiről még szólni szeretnék, és azt gondolom, hogy ez szintén egy nagyon kedvező változás - de már csak két percem van -, ez pediglen nem más, mint az adózás rendjével kapcsolatos változás. Jogászként azt kell mondanom, hogy a legfőbb ideje volt, hogy a tanácsadás felelősséggel járjon; ha lehet, olyan felelősséggel járjon, amely a tanácsadást biztonsággal igénybe vehetővé teszi. Elfogadhatatlan az, kérem szépen, ami kialakult. Én magam láttam olyan önkormányzati, záradékkal ellátott és általuk elfogadott határozatot, amelyben az van, hogy ugyanaz, aki ott ténykedik ebben a kht.-ban, egyben adótanácsadóként, minden felelősség nélkül, gyönyörűen mindent helyénvalónak is talál.

Változtatni kell, éspediglen úgy kell változtatni, hogy ez a szakma valóban elismert szakma lehessen; úgy kell változtatni, hogy amit ott tanácsadásként kap, az megbízható legyen, és ami a legfontosabb, anyagi felelősség jelenjen meg a háttérben. Kérem szépen, én minden szakterületen így gondolom. Ha valaki valamire olyan tanácsot ad, amelynek következtében bekövetkezhetnek olyan helyzetek, amelyek súlyos anyagi következményekkel járnak, akkor ott lehetetlen, hogy egyszerűen ki tudja vonni magát egy adótanácsadó a felelősség alól - ez a felelősség akkor közös. Én azt gondolom, hogy a jövőben ezt így is kell gyakorolni.

Végezetül szeretnék elmondani valamit. Szeretnék visszautalni Varga Mihály államtitkár úrnak - klasszikusokat ugyan pontosan kell idézni, de nincs előttem a jegyzőkönyv - egy nyilatkozatára. Ennek a lényege az volt, hogy tudja, egy válaszadásban mondta el, hogy a Független Kisgazdapárt a kritikáit jobbítási szándékkal nyújtotta be, mondta el, és ilyenek lesznek a módosító indítványai is. Erről kell biztosítanom a tisztelt Házat, ezek valóban ilyenek lesznek, valóban ilyenek, és ebben várjuk az együttműködést a kormányoldalról.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 140 2000.09.08. 1:56  117-228

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, a módosító indítványok legalább három csoportra mindenképpen feloszthatók, és először erről szeretnék nagyon röviden szólni.

Az egyik rész, amely feladatokat nem az olajbizottságnak, hanem valamely más, külső szervezetnek kíván adni és biztosítani, teljesen függetlenül attól, hogy miről szólt az eredeti, az olajbizottságról szóló országgyűlési határozat. Ez műfajilag is erősen vitatható, hiszen adott esetben van egy alaphatározat, amely határozathoz adunk be módosító indítványokat, amely módosító indítványok ha túlterjeszkednek ezen, az én nézetem szerint - és ilyen a 11. pontban foglalt is - önálló indítványnak tekinthető, megfogalmazható országgyűlési határozati javaslatként, lehet tárgyalni róla, meg lehet vitatni.

 

 

(15.10)

 

 

De a második része: beérkeztek módosító indítványok, amelyek időkorlátot kívánnak biztosítani a vizsgálódásnak. Az alkotmány- és igazságügyi bizottságban lefolytatott vita egyértelművé tette, abban szinte mindenki egyetért, hogy végtelen és parttalan az ügy nem lehet, hiszen azt többen elmondták, és ezzel egyet kell értenem, hogy olyan vizsgálódás, amely az alkotmányos alaprendet érinti, nem folytatható olyan módon, hogy az ne okozzon kárt az egész alkotmányos rendszerünknek és valamennyi érdekeltnek.

A harmadik az a módosítóindítvány-rész, amely ahhoz csatlakozik, ami az eredeti országgyűlési határozati javaslat volt, feladatot akar adni a bizottságnak, valamilyen feladatot, és nyilván ennek megfelelően időkeretet is kíván ehhez biztosítani.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, az teljesen méltatlan, hogy azért, mert elhangzott valakitől, egyébként egy rendkívül kétes helyzetben lévő személyiségtől valami, netán azt még valaki meg is erősítette, ebből további gyanúkat próbáljunk kovácsolni -méltatlan, és azt hiszem, hogy nem is alkalmazható. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 162 2000.09.08. 2:02  117-228

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megnyugtatni Vancsik Zoltánt, bár azt hiszem, éppen kiment, de majd elmondom neki újra (Vancsik Zoltán az ülésterem bejáratánál áll.), hogy ha nehezen is, meg egyre nehezebben, de egyelőre aránylag még elég jól olvasok, és remélem, hogy az ő hallásával sincs baj alapvetően. Ugyanis ebben a 11. pontban a következő van: "Az Országgyűlés felkéri a nemzetbiztonsági bizottságot, hogy számoltassa be" s a többi. Én is erről beszéltem, és arról beszéltem, hogy a világon semmi akadálya nincs annak, hogy a nemzetbiztonsági bizottság a saját munkaprogramjának és munkarendjének összeállítása során meghallgasson, elvégezzen olyan feladatokat, amely feladatokra a világon semmi szükség nincs, hogy külön országgyűlési határozat kötelezze. Tehát az én meggyőződésem szerint erre a részre nem azért nincs szükség, hogy ne hallgassa meg, ezt senki nem mondta. Buzgón hallgassa meg, amit fel akar deríteni, derítse fel, aztán ezek a tények kerüljenek napvilágra, mert mindenkinek ez az érdeke. Minél szélesebb körben kerüljön napvilágra!

Engedtessék meg, de a vita valami olyan irányba ment el, amely - azt kell mondanom - pillanatnyilag lehet, hogy az olajbizottság előtti vitákra hasonlít, bár én azon nem vettem részt, csak a hírforrásokból szerzett tapasztalatok alapján merem azt mondani, hogy kezdünk elmozdulni valami ilyen irányba.

Még egyszer mondanám: annak nem sok értelme van, hogy a tisztelt Ház határozatokat hozzon, hogy egyes bizottságok miféle vizsgálatokat folytassanak le, amelyek kívül állnak ezen a bizottságon. Ezt a bizottságot kell olyan helyzetbe hozni, ezt a bizottságot kell - ezt ki merem mondani - akár meghatározott eszközökkel is arra bírni, hogy annak tegyen eleget, amiért ezt a bizottságot tulajdonképpen létrehozták. Akkor is ezt mondom, ha párttársam, ha nem párttársam, mert az a véleményem, hogy az ügy felderítése és az ügy teljes körű lezárása közös érdek. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 182 2000.09.08. 3:05  117-228

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Tisztelt Ház! A módosító indítvány lényegében azt célozza, hogy ha lehetséges, a szereptévesztés véglegesen szűnjön meg a bizottsági munka és a feladatok körében, és olyan feladatot kapjon a bizottság, amely végrehajtható.

Nem másról szól ugyanis a módosító indítvány, mint arról, hogy valóban voltak-e olyan jogszabályok, keletkeztek-e olyan jogszabályok, esetleg törvény is - bár az egész idő alatt, ha jól emlékszem, két törvény volt az, amely ezzel foglalkozott, a többi kormány-, igazságügy-miniszteri és egyéb miniszteri rendelet volt, mintegy 28 darab, ezek azonban vizsgálhatók. Ezek megnézhetők, ezek összemérhetők azzal, hogy akkor föltételezhető-e egyáltalán, hogy valamilyen szándékosság vagy súlyos gondatlanság történt volna, amikor ezeket a jogszabályokat elfogadták. De legalább ennyire vizsgálható és ellenőrizhető a jegyzőkönyvekből, hogy annak idején a képviselők részéről történt-e valami olyan magatartás, nyilatkozat, indítvány, esetleg valamilyen szavazás, amely előmozdította volna ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetését.

A magam részéről ugyanis az egyik legsúlyosabb gyanúnak azt tartom, amikor olyan közszereplők, akik valahol a népfelséget kellene képviseljék, olyan gyanúba keverhetők vagy olyan gyanúba keveredhetnek - én inkább csak keverhetőket mondanék -, amikor egyáltalán valaki azt hiheti, hogy ilyenfajta szándékkal születhetett törvény, ilyenfajta szándékkal születhetett egyáltalán valamilyen jogszabály.

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy ennek tisztázása valóban olyan érdek, amelyre nagyon nehéz azt mondani, hogy nincs rá szükség. Szükség van rá, mert itt valaki elmondta - most mindjárt lehet, hogy meg kell álljak a felszólalásban, de valaki elmondta, és ezért erre szeretnék hivatkozni -, hogy itt keveredik a hit és a tény kérdése, itt valami olyasmiről van szó, hogy ki mit hisz. Egyszer s mindenkorra tisztázni kell, hogy itt tényügyekről van szó, ezek a ténykérdések felderíthetők, és ha ezek felderíthetők, akkor ezeket fel kell deríteni. Erre szolgál ez a javaslat.

Szeretnék még annyit őszintén elmondani, hogy az alkotmány- és igazságügyi bizottságban felmerült, hogy bizony a határozati javaslat legalábbis stilárisan bizonyos kifogásokra adhat okot. Őszintén és töredelmesen be kell vallanom, hogy ez így igaz, ebben valóban lehet stiláris hibákat találni, de úgy gondolom, hogy tartalmi hibát kevésbé, és azt gondolom, hogy ezeket a tartalmi kérdéseket kellene a tisztelt Háznak kezelnie, mert legalább ennek felderítése és egyértelművé tétele valóban olyan érdek, amely meg kell hogy történjen, és reményeim szerint erre a bizottság alkalmas is. (Kékkői Zoltán tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 6 2000.09.25. 4:57  5-8

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jelenlegi kormány már az induláskor világossá tette: külpolitikai céljai között az egyik meghatározó tényező az Európai Unióhoz történő csatlakozás. A kormányprogram tartalmazza azt is, hogy ez a kormány következetesen mindvégig a nemzet érdekeit figyelembe véve kívánja nemcsak az uniós csatlakozást végrehajtani, de ezt a külpolitikát kívánja folytatni a környező országokkal szemben is.

Az sem igen vitatható, hogy a kormány az eltelt időszakokban igen nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ez az uniós csatlakozás minél előbb és minél nagyobb biztonsággal létrejöhessen. Hosszú időn keresztül úgy is tűnt, hogy a csatlakozás előtt nincsenek különösebb akadályok, hiszen minket folyamatosan mint éltanulókat emlegettek; Magyarországot folyamatosan úgy emlegették, mint aki a lehetséges csatlakozók közül a legelső vonalban, ott is az élen áll.

Annál kellemetlenebb volt, amikor megjelentek külső tényezőktől olyan természetű megjegyzések, olyan természetű kvázi üzenetek, amelyek a mi csatlakozásunk időpontját egyre távolabbra igyekeztek kitolni. Én most nem kívánnék részleteiben foglalkozni Günter Verheugen úrnak a nyilatkozatával, amelyet utóbb ő maga is sűrűn és nagyon nagy súllyal igyekezett visszavonni; az már egy másik kérdés, hogy mekkora lehetősége volt ennek.

Én inkább most arról szeretnék röviden szólni, mennyivel fontosabb az, hogy bizonyos belső tényezők részéről jelentek meg olyan jelenségek, amelyek nézetem szerint akadályozhatják vagy talán akadályozni is akarják ezt a csatlakozást.

Tisztelt Ház! A magyar kormány elhatározott szándékának megfelelően mind a geopolitikai, mind a gazdasági, mind pedig a történelmi szempontok figyelembevételével alakította a politikáját Horvátországgal kapcsolatban. Emlékezetes talán, hogy milyen reakciókat váltott ez ki az ellenzék részéről. Ezekben a reakciókban szerepelt az is, hogy ez a politika akadályozhatja Magyarország csatlakozását az Unióhoz. De aztán ez a hang egyre inkább felerősödött akkor, amikor a magyar kormány következetesen Ausztriával kapcsolatosan kiegyensúlyozott politikát folytatott, nem volt hajlandó csatlakozni egy olyan, utóbb megalapozatlannak bizonyult eljáráshoz, amelynek a jogi alapjai is erősen kétségesek voltak.

Tisztelt Ház! Ez azonban, úgy tűnik, még fokozható. Hiszen amikor egy deviánsnak mondható roma csoport ürügyén Magyarországon olyan belpolitikai vihart lehet kavarni, amelynek utóbb már a külpolitikában is megjelentek bizonyos kellemetlen szelei, akkor az ember már el kell gondolkodjon, hogy mennyi ebben a gondatlanság és mennyi a szándékosság.

Amiről külön szeretnék szólni, és tulajdonképpen ezért is kértem ma szót, az egy amerikai képviselőnek - akit itt a hazai sajtó szeret szenátorként aposztrofálni időnként - a nyilatkozata, amely meggyőződésem szerint mélyen sérti a magyar nemzetet, valótlan, és vagy az illető teljesen tájékozatlan, vagy akik tájékoztatják, szándékosan félretájékoztatják.

Nem kevesebben mondott, hogy miközben örül Magyarország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság NATO-tagságának, szerinte le kellene lassítani az EU-csatlakozási folyamatot abban az esetben - és most tessék figyelni! -, ha folytatódna a roma lakosság üldözése, és kendőzetlenül neofasiszta, ultranacionalista pártok kerülnének be a kormánykoalícióba. Nem kevesebbet állít, mint hogy Magyarországon romaüldözés lett volna vagy lenne.

Tisztelt Ház! Ez mélyen sérti Magyarországot, mélyen sérti a magyar nemzetet, ezért felhívom azokat az ellenzéki erőket, akik barátai az illető képviselőnek, határolódjanak el ettől a kijelentéstől. Joggal várja ezt el Magyarország tőlük, jelentsék ki, hogy a kijelentés valótlan.

A Kisgazdapárt részéről le kell szögeznem, töretlen hívei voltunk és maradunk annak, hogy az uniós csatlakozás minél előbb és a nemzet érdekében minél jobb feltételek mellett jöjjön létre. Attól nem tudunk eltekinteni, hogy mind a tárgyalások során, mind pedig majd a lehetséges csatlakozás időpontjában a legmesszebbmenőkig érvényesüljön az egész nemzet, de ezen belül különösen az agrárium és ezen belül különösen a magyar vidék érdeke. Ez volt a programunk egyik sarkalatos és lényeges része, ez is maradt, és a magunk részéről ezért készek vagyunk ésszerű áldozatokat is hozni, de csak ezért vagyunk hajlandók ésszerű áldozatokat meghozni. (Csurka István: Ki ez a képviselő?)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 341 2000.09.26. 2:15  332-348

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy az a hosszú polémia, amely a sajtón keresztül és egyébként is folyt a nemzeti földalap intézményéről, nem volt hiábavaló. Nem volt hiábavaló, mert olyan pártok is, amelyek eredendően meglehetősen elzárkózóak voltak az egész intézménnyel kapcsolatban, mintha változtattak volna a magatartásukon. Ez lényegi dolog.

Lényegi dolog az, hogy minél szélesebb körben az intézmény gondolatát, annak a fontosságát elfogadjuk, és az is fontos dolog, hogy a nemzeti földalap létrehozását a legszélesebb körben támogassuk. Azt gondolom, hogy a nemzeti földalap létrehozása valóban az egész magyar vidék jövőjét befolyásolja. Egy olyan nagy horderejű kérdésről van szó, amely meggyőződésem szerint a mezőgazdaság jövőjét teszi hosszabb távon biztonságossá, és teszi lehetővé azoknak a családi gazdaságoknak a megerősödését, azoknak a családi gazdaságoknak a működését, amelyek a Független Kisgazdapárt programja szerint a hazai mezőgazdaság alapját kell képezzék.

A vita - még azt sem mondanám, hogy a vita, talán a nézetkülönbség - ott mutatkozik Medgyasszay képviselő úr és közöttünk, hogy szilárd meggyőződésünk, vannak olyan törvények, amelyek előkészítése, amelyeknek a Ház elé kerülése nem megkerülhető módon igényli a kormány-előkészítést. Különösen így van ez az adott esetben, amely egy ilyen széles kört érint, ahol egészen egyszerűen - talán egy triviális példát mondok - nehezen képzelem el, hogy a legjobb jogász is - Csemegit követően, aki szintén kormánytámogatással tette - egy Btk.-törvényjavaslatot terjesztene a Ház elé, márpedig ez a törvényjavaslat ezzel nagyjából-egészében akár egysúlyúnak is tekinthető a magyar mezőgazdaság tekintetében.

Nem azért nem támogatjuk tehát a tárgysorozatba-vételét, mert eleve a gondolattal van bajunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és még csak nem is abban nyitnánk vitát, hogy kié legyen az irányítás, de úgy gondoljuk, hogy miután kormányszándék az előterjesztés, ennek kell megtörténnie.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 401 2000.09.26. 0:59  380-412

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Úgy tűnik, hogy most már hosszan a szerzői jogról, a történelemről és nem utolsósorban arról van szó, hogy politológiailag hol kell elhelyezni az alkoholt meg azt a bizonyos dohányt, amiről itt beszélünk.

 

(19.40)

 

Tisztelt Ház! Most már arról is szó kellene essék, hogy jó-e ez az utazóközönségnek vagy nem jó az utazóközönségnek. Akadályozza azt, hogy adómentesen hozzanak be bizonyos dolgokat vagy nem akadályozza. Az MSZP egyszer már kifejtette, hogy ők is ugyanezt akarták, ugyanezt akarják; talán nem egészen pontosan úgy, ahogy a kormányoldal vagy nem egészen pontos előterjesztésben. Akkor a vita innentől kezdve mégiscsak arról szól, hogy kié az elsőbbség, kié a szerzői jog, Ábel és így tovább, lehet sorolni őket. (Dr. Géczi József Alajos: Szeretethiánya van. - Derültség.)

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ha van valami csekélyke lehetőség arra, jó lenne befejezni itt ezt a vitát, és ha lehet, akkor úgy gondolom, hogy a szavazásig talán el kellene jutnunk. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Így van!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 22 2000.09.27. 10:03  1-57

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottság feladata az volt, hogy elsősorban alkotmányos keretek között, illetve az alkotmánnyal összefüggésben vizsgálja ezt a javaslatot. Minthogy azonban a javaslat olyan természetű, amelynél a gazdasági, politikai és szociális összefüggések vizsgálata nem volt mellőzhető, értelemszerűen a vita is kiterjedt mindezen területekre. Ezért a rendelkezésemre álló időben, ha röviden is, de szeretném a többségi álláspontot mindezen kérdésekben kifejteni.

Abban, tisztelt Ház, alig volt különbség a többség és a kisebbség között, hogy az a szövetkezeti törvény, amely jelenleg hatályos, mindenképpen változtatásra szorul, és egy új szövetkezeti törvényre szükség van. Nézetem szerint az sem volt vitatható, s nem is voltak komoly ellenérvek azzal kapcsolatban, hogy az új szövetkezeti törvény létrehozása előtt nem lehet olyan gazdasági bombát bent hagyni - ha már bombáról volt szó itt valaki részéről -, amit az üzletrész jelentene, az az üzletrész, amely gyakorlatilag elszámolatlanul és valójában a következő időszakot is terhelő módon jelenne meg egy új törvényben. De egy új törvénybe be sem illeszthető egy ilyen helyzet, következésképpen az üzletrész ügyét először valamilyen formában, méghozzá nézetünk szerint alkotmányos, tisztességes és méltányos formában rendezni kellett. Ezért található az előterjesztésben az a sorrend, amelyben először az üzletrészről szóló törvényjavaslat van, utána következik az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat. Értelemszerűen van ez így. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, az üzletrész kérdésének megoldását nem lehetett tovább elodázni.

Tisztelt Ház! Az üzletrészek kérdésének a vizsgálatánál valamit eddig nem igazán feszegettünk. Én se szeretnék ebbe nagyon belemenni, de valamit azért mégis el kell mondani. Azt hiszem, már a születésekor szerencsétlen volt az ügy. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! Nagyon jól mondod!) Már akkor, amikor ez az üzletrész valami olyan formát nyert, amely magában rejtette azt a fajta igazságtalanságot, amely e hosszú időszak alatt kialakult. Ahol a törvény olyanokat tartalmaz, amely az igazságtalanságot megszüli, ott az - kimondhatjuk - meg is fog születni, hiszen a gazdasági életen belül olyan erőviszonyok és olyan érdekek érvényesülnek, amelyek az erősebbet értelemszerűen mindig jobb pozícióba helyezik. Itt az adott esetben is ilyen helyzet következett be.

Olyan üzletrészt, amely nem jár szavazati joggal, amely nem teszi lehetővé, hogy az, aki ezzel rendelkezik, a saját üzletrésze jövőbeni sorsáról is értelemszerűen dönteni tudjon, abba bele tudjon szólni, azt befolyásolhassa, meggyőződésem szerint nem szabad létrehozni. Ennek a létrehozása csak olyan helyzetet szülhet, ahol kialakul egyfajta erőfölényben lévő, kis csoportokban azzal élő társaság, és kialakul egy olyan nagy tömeg, amely előbb vagy utóbb belenyugszik abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy nincs is rálátása az ügyekre. Sokan elmondták már korábban a legkülönbözőbb fórumokon és helyeken, hogy az üzletrész-tulajdonosok miért nem éltek legalább azokkal a jogokkal, amelyekkel rendelkeztek, továbbá miért adták el 5 százalékért vagy az alatti értéken az üzletrészüket. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ha a törvényi feltételek olyanok, hogy eleve közömbösségbe taszítanak és olyan helyzetbe hoznak embercsoportokat, hogy nem élhetnek a jogosítványaikkal, azok bizony ilyen helyzetbe fognak kerülni.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, akkor, amikor a kormány és ezen belül a kormánynak az a része, az FVM, amely ezzel felelősséggel foglalkozott, úgy döntött, hogy ezt a lehetetlen helyzetet megoldja, akkor ez egy olyan tisztességes kezdeményezés volt, amely még ha érdekeket sérthet is bizonyos körökben, megérdemli a támogatást, és messze nem érdemli meg azokat az, azt kell mondanom, nagyon-nagyon érdekből következő támadásokat, amelyeknek tanúi voltunk az eltelt időszakban, és valószínűleg azok leszünk a következő időszakban is.

Azzal, hogy a megoldás tökéletes vagy nem tökéletes, most nem kívánok foglalkozni, csupán arra utalok, hogy egy közel tízéves jogszerűtlen állapot megszüntetése mindenképpen kívánatos. Az is meggyőződésem, hogy ennek a jogszerűtlen állapotnak a megszüntetése nemcsak kívánatos, hanem a jövőbeni gazdasági érdekeket is szolgálja.

Nos, jogszerű-e a kérdés? Az alkotmányügyi bizottságban a többség egyértelműen olyan állásfoglalást tett, hogy ez alkotmányosan nem kifogásolható. Ellenkezőleg, egy alkotmánysértő állapotot szüntet meg. Még egyszer hangsúlyozom, természetesen mindig lesznek olyan csoportok, akiknek az érdekeit ez sérti, és megpróbálkoznak az Alkotmánybírósággal. Tegyék! Az eddig eltelt időszak ennek a kormánynak az idején azt igazolta, hogy ezek bizony többnyire, sőt - ha jól emlékszem, két eset kivételével - a legteljesebb mértékben hiábavalók voltak. Akinek papírja, tolla, ideje van, az ír, elküldi az Alkotmánybírósághoz, így van ez, mióta a világ világ, aztán megvárják, míg elutasítják. Ez a világ rendje, így működik az alkotmányos rend.

Tisztelt Ház! Hadd mondjak az új szövetkezetekről valamit. E tekintetben meggyőződésem szerint alkotmányos kérdés fel sem merülhetett, hiszen az új szövetkezetek tekintetében nem másról van szó, mint arról, hogy az eddigi olyan típusú szövetkezet helyett, amely valóban bérmunkán - mégpedig a tagok szerencsétlen bérmunkáján - alapult, hoz létre olyan szövetkezetet, amely a tagok egyenlő jogú és a tagok egyenlő mértékű érdekeinek a képviselete mellett kíván működni. Azt gondolom, tisztelt Ház, ez megint olyan cél, amire - még ha éreznek is érdeksérelmet bizonyos körök - nem lehet azt mondani, hogy nem támogatjuk.

Meg kell kérdezni - s végül is fel kell tenni a kérdést talán önmagunknak is -: valóban járható az az út, mint az elmúlt években? Hogy a meglévő szövetkezeti törvény hiányosságait és hibáit úgy próbálták megkerülni, úgy próbálták a saját javukra fordítani, hogy végül is gazdasági társaságokba menekítették a vagyont, gazdasági társaságokba vitték ki azt a vagyont, amelyben benne van az üzletrész-tulajdonosok vagyona is. Kérdezem én, tisztelt Ház, ez lenne az az alkotmányos eljárás, amit folytatnunk és követnünk kellene a következőkben is?! Azt gondolom, hogy semmiképpen nem. Végül is végig kell gondolniuk egyszer azoknak is, akiknek majd oda kell állniuk felelősséggel az eddig kábított tagok elé, hogy tisztelt tagok, most aztán következik a végső elszámolás - mert valahol meg kell mutatni, hol is az a vagyon. S ki fog derülni, hogy nem a tagoknál, hanem ne adj' isten, néhány szövetkezet esetében - én csak néhányat mondok, de lehet, hogy a többségnél - bizony ott fog megjelenni néhány embernél! (Taps az FKGP soraiban.)

Kínos lesz ez, tisztelt Ház! Ez nagyon kínos lesz néhány embernek, mert a tagok eddig abban hittek, hogy olyan szövetkezetben vannak - elfogadták, mert ez volt az érdekük -, amiben a külső üzletrész-tulajdonosok ott vannak a placcon kívül, velük nem kell foglalkozni; az ő vagyonuk itt van nálunk, ezt lehet kezelni, lehet használni a saját javunkra.

 

 

(9.30)

 

És most ki fog derülni, hogy nem az ő javukra használták, most ki fog derülni és nyilvánosságra fog kerülni, hogy ez a vagyon megjelent, csak X-nél, Y-nál, Z-nél, és nem a tagoknál. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ha ez az új szövetkezeti törvény ezt eléri, akkor bizony itt súlyos helyzet alakulhat ki - de nem olyan súlyos helyzet, mint amire itt néhányan utaltak, hogy összeomlás, és így tovább! Nem erről van szó, tisztelt Ház! Arról van szó, hogy egyszer szembe kell nézni azzal a ténnyel és valósággal, amit nyolc-tíz év alatt teremtettek! (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Tönkremenjenek-e a szövetkezetek? - ez az utolsó kérdés, amit én önmagamnak is felteszek. Semmiképpen ne, hiszen a szövetkezetek ma azért három nagy kategóriába sorolhatók. Az egyik az, ahol már nincs vagyon, ki van üresítve, ott van valahol nulla vagyonnal, de szövetkezetként, mellette pedig működik egyfajta olyan részvénytársaság, kft., amelyben benne van a vagyon, amely működik, amely termel - ez termelni fog a jövőben is. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) A kft.-ből kimentett vagyonnal mi nem tudunk mit kezdeni, helyesen mutatott rá a miniszter úr; ha a múltat elkezdjük feszegetni, ezzel nem tudunk mit kezdeni. Ezzel sajnos nem tudunk mit kezdeni, bár kellene, de nincsenek meg hozzá a megfelelő eszközök. (Dr. Géczi József Alajos: Államosítsátok!) Azt gondolom, amit most hallottam, hogy államosítani kell, egy kiváló gondolat lehet, de nem ennek a kormánynak; annak a kormánynak, amely előttünk volt és amelyet önök uraltak és vezettek, ott ezt el lehetett volna mondani, talán fogékony is lett volna rá. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps az FKGP soraiban.)

Tisztelt Ház, meg kell önöknek mondanom: tökéletesen megértem - és ebben is osztom a miniszter álláspontját -, hogy ilyen kemény, és azt kell mondanom, egyre keményebb támadások fogják érni ezt a törvényt. Súlyos érdekeket, súlyos egyéni érdeket sért, súlyos, megszámlálható, nagyon is megszámlálható, néven nevezhető egyéni érdekeket sért. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Azt kell mondanom: most egyszer a baloldalnak el kell jutnia odáig, tisztelt Ház, hogy mégiscsak a többségi érdekeknek kellene érvényesülnie (Közbeszólások az MSZP soraiból.), és ennek a többségi érdeknek az új, ez az új szövetkezeti törvény, amely itt van önök előtt, fog eleget tenni. Ez teszi lehetővé azt, hogy családi birtokok működjenek, ez teszi lehetővé, hogy valódi szövetkezetek működjenek, és ezeknek a valódi szövetkezeteknek az én hitem és meggyőződésem szerint meg is kell adni minden segítséget. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 78 2000.09.27. 13:40  57-85

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gál Zoltán képviselőtársam azzal indította felszólalását, hogy meglepő módon elképzelhető, hogy egyetértünk, legalábbis az indító gondolatokban.

Meglepő módon azt kell mondjam, hogy az indító gondolatokban sem értünk egyet. Alapjaiban nem tudunk egyetérteni, és ezt - meg kell mondanom, bármennyire is talán nem tartozik szorosan ehhez a törvényjavaslathoz - egyfajta világnézeti, filozófiai, egyáltalán az egész üggyel kapcsolatos nézeteinknek a különbsége indokolja.

Szeretném elmondani, hogy amikor ezt a koalíciós kormány, és ezen belül a koalíciós pártok átvették az ország vezetésének a felelősségét, akkor az egyik alapvető célkitűzése volt a bűnözés és ezen belül is a szervezett bűnözés visszaszorítása. Ugyanis az előző négy esztendőben - ha tetszik, ha nem - olyan mértékben eszkalálódott a szervezett bűnözés ebben az országban, hogy felelős MSZP-tényezőtől hangzott el, hogy minden bizonnyal elérte a politikát is a szervezett bűnözés. (Dr. Hack Péter: A Kisgazdapártot is!) Nincs okunk kételkedni ebben a kijelentésben.

Azt jelenti mindez, tisztelt Ház, hogy itt egy olyan küzdelmet kellett és kell elindítani, amelynek nem volt megfelelő előzménye, hiszen maga a bűnözési hullám - ebben az egyben talán egyet kell értenünk - már 1988-tól 1998-ig, tíz esztendőn keresztül folyamatosan új és új kihívásokat vetett fel az ország előtt.

Nyilvánvalóan számos oka volt: a társadalmi változások, a gazdasági változások, a politikai lehetőségek megváltozása, a nyitott határok, lehetne sorolni, hogy mik voltak ezeknek az okai. A valóság azonban az, hogy a bűnözés alapvető változáson ment keresztül. Mármost azért hivatkoztam arra, hogy a filozófiai elképzeléseink és nézeteink alapvetően különböznek, mert így van ez a bűnözéssel kapcsolatosan, és az ez ellen való harcban is.

Van egy nézet, amelyhez magamat is bátorkodom sorolni, amely azt mondja, hogy az államnak nemcsak feladata, kötelessége a bűnözés elleni harc, és ha ezt a harcot vállalnia kell, akkor ehhez megfelelő eszközökre van szüksége. Ha ezek az eszközök nem állnak az állam rendelkezésére, nyilvánvalóan folyamatosan és állandóan alulmarad a bűnözés elleni küzdelemben, ami azt a kihívást jelenti, amire Gál képviselő is utalt: kialakulnak azok a fajta - rossz kifejezés, mégis ezt mondanám - bűnöződinasztiák, amelyek aztán uralnak egy-egy területet; az ellenük való küzdelem egyre reménytelenebb lesz.

Meggyőződésem tehát, hogy az eszközöket az állam számára meg kell adni. Határai vannak, vallom én is. Olyan határai, amely az egyéni szabadságjogokat csak az alkotmányos kereteken belül és a legszükségesebb mértékben korlátozzák. De ezen határokon belül erre szükség van. Ezért nem tudom és soha nem fogom tudni elfogadni azt a nézetet, amely ezeket a korlátokat határtalanná teszi, egyfajta olyan liberalizmussal, amely talán már nem is az, hanem egy olyan túlzás, amely túlzással ezek az egyéni szabadságjogok a közösségi jogok fölé kerekednek. Ez nem elfogadható.

Én azt gondolom, amikor ez a kormány előterjesztette a szervezett bűnözés elleni törvénycsomagot, egy olyan kihívásnak igyekezett elémenni, amelyet a törvénykezés nem kerülhet meg. Olyan eszközöket kellett biztosítani az államnak, a bűnüldöző szerveknek, amelyek jogszerűek.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a törvényjavaslat ennek a törvénycsomagnak egy folytatása. Egy olyan folytatása - így kell nézetem szerint tekinteni -, amely az ott meghatározott törvényi feltételek érvényesüléséhez eszközöket kíván biztosítani. Van indok, hogy ezeket az eszközöket megtagadjuk? Nézetem szerint nincs.

Tényleg sokat javultak a bűnözés elleni harc következtében azok a mutatók, amelyek '98-ban oly tragikusak voltak. Én azt gondolom, maguk az állampolgárok, a polgárok is érzik azt, hogy itt van változás. Érzik azt, hogy kevesebb autót lopnak el, érzik azt, hogy kisebb az a fajta nyomás rajtuk, amely a bűnözéssel szemben és a bűnözés részéről velük szemben megnyilvánult. Érzik ezt; de azt is érzik, hogy bizonyos bűncselekményfajtáknál valóban ez a fajta javulás nem érzékelhető ilyen mértékben. Miért nem? Mert a bűnözés folyamatosan lépést tart a legmodernebb technikai eszközökkel, mert a bűnözés már elért egy olyan szervezettségi fokot ebben az országban, amellyel szemben ráolvasással, az egyéni szabadságjogok folyamatos hangoztatásával nem lehet eredményt elérni.

Én azt gondolom tehát, tisztelt Ház, hogy mindenkor keményen az alkotmányos korlátok keretein belül, szükség van azokra a lehetőségekre és eszközökre, amelyek közül ez egy, meggyőződésem szerint olyan eszköz, amely hatékony lehet.

Elhangzott itt, hogy 600 millió forint, meg hogy miért ide dobja ki a kormány, miért nem fordítja másra. Kérem szépen, lehet példát hozni, európai példát is: Nagy-Britanniában csaknem teljesen azonos felépítésű... (Dr. Hack Péter ingatja a fejét.) Látom a kételkedőket, fölolvashatom, de inkább odaadom, hogy tessék elolvasni, milyen keretek között működik ugyanilyen szervezet a belügyminiszternek alárendelve.

Mármost következésképpen - gondolom, majd Hack képviselő úr is elmondja a gondolatait, ha itt leszek, meghallgatom -, tisztelt Ház, arról szó nincsen az adott szituációban, hogy valami olyan egyéni kezdeményezés történt volna, ahol már megint valami vakmerő merénylet lenne a liberális eszmék ellen, valami olyan vakmerő merénylet lenne, amely az egyéni szabadságjogokat akarná korlátozni. Nem erről van szó. Ennek a törvényjavaslatnak a 3. és 4. §-a tartalmazza azokat a nézetem szerint elégséges garanciákat, amelyek az adatvédelem területén fölmerülhetnek.

Az már számomra nem volt meglepő, hogy az adatvédelmi biztos nem kívánt ebben az ügyben közvetlen konzultációt folytatni. Az adatvédelmi biztos úr csak meghatározott körökben és meghatározott körön belül szeret ilyen konzultációkat folytatni, és szilárd meggyőződésem, hogy ha ez a felhívás nem innen és nem ilyen módon történt volna, akkor nemcsak hogy eleget tett volna, hanem maga jelentkezik.

Én azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ilyen körülmények között, a rendelkezésre álló és a adatvédelmi biztostól is beérkezett adatok alapján - ahogy az előbb már mondottam volt - a 3. és 4. § elégséges biztosítékot ad.

A szervezeti felépítés és a kinevezési rendszer: aligha lehet ezzel kapcsolatosan valamiféle aggály. Hiszen meggyőződésem szerint nem arról van szó, hogy a belügyminiszter alá rendeltek bizonyos szervezeteket, hanem hogy a szervezett, beérkező hírforrások érdekében és hogy ezek az adatok és adatbázisok megfelelően legyenek kezelve, ezt egy helyen kell kezelni.

Aki gyakorló jogász volt, az pontosan tudja, hogy olyan helyzetek is előfordultak - most már elég régen nem vagyok az, tehát nem merem azt mondani, hogy tegnap -, amikor is a vádlottról utólag derült ki, hogy egy másik helyen büntetőeljárás folyik ellene, már ott el is volt ítélve, miközben itt büntetlen előéletűként vidáman a védő - miért ne tette volna, nyilván tudta, hogy miről van szó - az ártatlanságról és az ezzel kapcsolatos első bűnözés mindenféle kegyelmi lehetőségéről beszélt. Én nem hiszem, hogy ez egy túlságosan triviális példa, mert történetesen velem is megtörtént.

 

 

(13.40)

 

Mi következik ebből, tisztelt Ház? Ezt a bűnöző pontosan olyan jól tudja, vagy jobban, mint ahogyan az eljáró védő; ő maga fogja figyelmeztetni, hogy mik itt az eljárással kapcsolatos teendők, és azt a védő nyilván végre is hajtja. Ez pedig már a bűnözés gátja. Ez a bűnözést úgy segíti elő, hogy a következő bűnöző már innen veszi a precedens értékű lehetőséget.

Tisztelt Ház! Amire én még feltétlenül szeretnék rámutatni, az a következő: ez a javaslat attól tűnik az én számomra kiegyensúlyozottnak és több irányban is kiegyensúlyozott javaslatnak, mert a nézetem szerint nem tesz többet, mint amit célul tűzött ki. Azt tűzte ki célul, hogy ezek az adatok egy helyen értékelésre is kerüljenek, és ezekből az információkból bizonyos következtetések is levonásra kerüljenek, de nincs benne olyan, hogy utasításokat adhatna, nincs benne olyan, hogy az utasítások valamilyen formában is megjelennének más szervezeteknél. Ha pedig ez nincs benne, és csak adatbázisról van szó az adott esetben, akkor ezt a hasznossága tekintetében kell elbírálni, ezt akkor úgy kell tekinteni, hogy ez hasznos a bűnüldözés tekintetében vagy nem hasznos. Azt gondolom, ha az adatok egyszerre állnak rendelkezésre, és ott azon az egy helyen megfelelő szakemberek képesek értékelni, ez olyan segítséget jelenthet, amely nagyon könnyen eredményezhet kiváló, új felderítési mutatókat.

Tisztában vagyok azzal is, és itt szeretnék Gál képviselő úrnak is válaszolni, hogy azokat a statisztikai mutatókat, amelyek megjelennek, valóban csak hosszabb távon lehet trendként érvényesülőnek tekinteni. Így is tekintjük ezt, ugyanis örülünk annak, hogy van változás, örülünk annak, hogy csökken, de el szeretnénk érni, hogy ez trend legyen, és ahhoz, hogy elérjük, hogy ez valóban trendként jelenjen meg, ahhoz a további eszközöket biztosítani kell. Nem mondhatjuk azt, hogy most van egy kedvező, javuló helyzet, itt meg kell állni, nem lehet továbblépni. A bűnözés elleni harc folyamatos, és folyamatosan kívánja azt, hogy a bűnözés által felvetett eszközökre megfelelő reakció legyen. Ezt a célt szolgálja ez a törvényjavaslat.

Tisztelt Ház! Most nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, a Fidesz vezérszónoka világosan, egyértelműen utalt az Alkotmánybíróság döntésére, amely azt a kérdést feszegette, hogy vajon kétharmados a törvény vagy egyszerű többségű. Én az egyszerű többségre gondolok, és emellett is érvelek. Hozzá kell azonban tennem, hogy mindenki biztos lehet benne, így az ellenzék igen tisztelt képviselői is, ha alapos és további gyanú merülne fel, amiként az a további törvénycsomag esetében történt, akkor a kormány megteszi azt a lépést - azt gondolom, ez egy tisztességes lépés volt -, amikor kéri az Alkotmánybíróságtól a kérdéses ügy vizsgálatát. Itt ma és jelenleg egyetlen érv sem hangzott el, amely megingatta volna azt a meggyőződésemet, hogy ez a törvény egyszerű többséggel elfogadható, és minthogy ilyen érv nem merült fel, és minthogy ilyen alapos érv az alkotmányügyi bizottság előtt sem merült fel, meggyőződésem, hogy ez a törvény egyszerű többséggel elfogadható.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, ha vannak is közöttünk, és vannak, alapvetően filozófiai különbségek, világnézeti különbségek, az üggyel kapcsolatosan annak az áttekintése körül lényegi különbségek, abban azért gondolom, alapvetően egyet kell értenünk, hogy a bűnözés elleni harc nem olyan, amit félbe lehet szakítani, abba lehet hagyni, amelynél lehetséges olyan helyzetet teremteni, amikor azt mondhatnánk - milyen messze vagyunk ettől -, hogy most már inkább az egyéni jogok kerüljenek előtérbe a bűnüldözés lehetséges igényeivel szemben. Az egyensúly megteremtése - ezt már mondtam, most megismétlem, mert ez alapvető nézetem -, annak a fenntartása, ez kötelezettsége a kormánynak, kötelezettségünk mindannyiunknak, de ugyanakkor, és ezt is szeretném megismételni, a Független Kisgazdapárt elsődleges küzdelemnek tartja, hogy ez a bűnözés elleni harc ne gyengüljön, semmiképpen ne fogyatkozzanak az eszközök, hanem ez egyre inkább, tökéletes eszközökkel, jobb eszközökkel, mint amilyenekkel a bűnözők fel vannak szerelve, folytatódjon.

Úgy gondolom, ennek az eredményei talán nem feltétlenül egy éven vagy két éven belül, bár lehet, hogy már ilyen rövid távon is jelentkeznek, de teljesen bizonyos vagyok benne, hogy egy megfelelő ilyen adat- és ilyen információgyűjtési lehetőség messzemenően segíti ezt a fajta bűnözés elleni harcot. Ezért a Független Kisgazdapárt a javaslat elfogadását támogatja. (Szórványos taps a Fidesz soraiból. - Ifj. Hegedűs Loránt tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 32 2000.09.29. 10:15  25-43

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy kis terjedelmű, de álláspontom szerint bizonyos vonatkozásokban igen lényeges törvénymódosításról van itt szó. Akkor lényeges, ha azokat a háttérkörülményeket is megvizsgáljuk - erre a tíz perc aligha lesz most elég -, amelyek arra vezettek, hogy a Btk. 270. §-a megsemmisítésre került a Legfelsőbb Bíróság előtt.

Én az első és a harmadik tétellel minimálisan szeretnék foglalkozni. Az első tétel valóban egy korábbi jogszabályalkotásból következő igény és szükséglet, a harmadik tétellel bőven foglalkozott az MSZP. Ennek bizonyos részeivel nehéz nem egyet érteni, ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy bár a magam részéről sokszor és többször hangoztattam, hogy a büntetőjog eszközeit fel kell használni bizonyos körülmények között, de nem biztos, hogy az adott esetben is ez a leghatékonyabb eszköz. Vagy ha mégis ilyen mérvű ez a probléma, akkor egyet kell érteni azzal, hogy ebben az esetben ez a szabályozás meglehetősen súlytalan. Ebben az esetben ennek a visszatartó ereje minimális.

Én a második tétellel szeretnék foglalkozni, és ezen belül is az Alkotmánybíróság 18/2000-es határozatával, ennek az indoklási részével, amiből ez a javaslat most végső soron fakad és táplálkozik.

Az Alkotmánybíróság igen lényeges megállapításokat tett, olyan megállapításokat, amelyek nézetem szerint az egész magyar valóságra kihatnak. Többek között a következőt mondja a Btk. 270. §-a: "Meghatározott bűncselekmény immateriális veszélyeztető jellege szükségképpen szubjektív jogértelmezést igényel, amely magában hordja a nem konzekvens, az önkényes jogalkalmazás lehetőségét." Igaz ez a megállapítás? Minden bizonnyal van benne igazságtartalom. De ha így van, az Alkotmánybíróság indokolásának 9. oldalán a gyűlöletkeltéssel kapcsolatos megállapítás ezzel semmiképpen nem hozható összhangba. A gyűlöletkeltés materiális fogalom? A gyűlöletkeltés nem szubjektív értelmezést igényel? Attól tartok, hogy igen. A konzekvencia tehát itt mélyen és messzemenően hiányzik.

Alapvetően azonban nem ez a probléma az én megítélésem szerint. Az Alkotmánybíróság ad egy példamutatóan jó, a rémhírterjesztéssel összefüggő történeti visszapillantást. Ez a történeti visszapillantás, amely 1879-től egészen napjainkig nyúlik, olyan megállapításokat tesz, amelyekkel nemcsak nehéz vitatkozni, hanem úgy gondolom, hogy ennek a helyes értékeléséből helyes következtetéseket is lehet vagy lehetett volna levonni. Az Alkotmánybíróság ugyanis nem kevesebbet mond - és ezt én igazságtartalomként, igazságként fogadom el -, nevezetesen, hogy a történeti helyzetek a rémhírterjesztéssel kapcsolatos törvényi tényállásokat lényegileg befolyásolják. Más és más körülmények voltak nyilvánvalóan a '67-es kiegyezést követően, mások a harmincas években, ismét mások az ötvenes években, és megint egészen más a korábbiakhoz képest a jelenlegi valóságállapot. Ez így igaz. De igaz-e az ebből levont következtetés? Mert ez az alapvető kérdés.

Külön fontosnak tartotta az Alkotmánybíróság leszögezni a következőt - és ez az, amivel leginkább vitám van. "Az Alkotmánybíróság ez alkalommal is fontosnak tartja annak hangsúlyozását, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak, és a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett." Ez olyan mélyen szántó, és azt kell mondanom - itt utaltam arra -, az egész magyar valóságot értelmező és meggyőződésem szerint félreértelmező megállapítás, amellyel nem lehet nem vitába szállni.

Tudom, hogy nem illik az Alkotmánybíróság megállapításaival vitába szállni, de az én szilárd meggyőződésem - katolikusként is - az, hogy az egyetlen tévedhetetlen az Isten, senki más. Következésképpen mindenki tévedhet. És itt az adott esetben, amikor majd a párhuzamos indokolásra fogok rámutatni, talán az valamit segít ennek az egésznek a megértésében.

A magyar valóságból kell kiindulni, és e tekintetben az Alkotmánybíróság, azt kell mondanom, helyes megállapítással indít. Azt mondja ugyanis, hogy érzi ennek az egész megállapításnak a súlyát, és ezért úgy gondolja, hogy "ez első megközelítésben a hamis információkkal szembeni védekezés eszközeinek erősítését indokolja". Ez az első megállapítás. A contrario azonban jön a következő, amikor is azt fejti ki, hogy ugyan igaz, hogy a médiának olyan túlhatalma van, amilyet ő maga ott leír, de ez a média-túlhatalom az ő álláspontja szerint a kormány számára is rendelkezésre áll, következésképpen gyorsan, pontosan megcáfolhatók ezek a fajta hamis tényállítások. Hát ez az, ami nem igaz.

Aki ilyen megállapítást tesz, szilárd meggyőződésem szerint nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, nem néz televíziót. Erre csak azt tudom mondani, hogy ó, mily boldog ember! Igen, valóban az lenne, ha így kívül tudja magát vonni az egész magyar társadalmi valóságon. Magyarországon ugyanis egyes megállapítások szerint kilenctizede a sajtónak és a hozzátartozó médiának, úgy szokták mondani - én ezzel egyébként nem értek egyet -, hogy balliberális. Nem az. Ez a fajta sajtó, ami Magyarországon ilyen mértékben uralja a közvéleményt és a tájékoztatást, csoportérdekek alapján, egyéni érdekek alapján és kifejezetten nem eszmei meggyőződés alapján működik. Ez az én nézetem szerint minden nap, minden olvasatban, minden hallgatásban és minden televízióbetekintésben élvezhető.

Mindenki érzékelheti, hogy ma gátlástalanul lehet valótlan tényekre különböző, és azt kell mondanom, véleményként megjelenő, de valójában igazságtartalomként sugallt cikkeket írni, ilyen híreket közölni, és azt kell mondanom, hogy az egyáltalán nem kormányoldalon álló rádióban és az egyes televíziókban ezeket leközölni. Ha ez így van, akkor ez a megállapítás, azt kell mondanom, alapvetően téves.

Amivel én egyetértek - és azután még visszatérnék ugyanerre a kérdésre, bár időm már rendkívüli módon fogy -, az az, hogy végső soron az a része igaz a megállapításnak, hogy az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjogi szankciók kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Ez igaz. Ez egy jogos és indokolt követelmény. Ez itt a reklám helye: Pokol Bélának ezzel kapcsolatban van egy kiváló könyve, ajánlom a bíróságoknak és magunknak is a figyelmünkbe, 12 pontban elmondja az értelmezés lehetőségeit - tessék értelmezni. De semmiképpen ne kényszerítsük a bírót - ezzel egyetértek - olyan helyzetbe, ahol is értelmezhetetlen helyzetekkel kerül szembe, és önmagának kellene a törvényt oly módon magyaráznia, hogy arra büntetőjogi tényállást alapítson.

Nos, azt hiszem, hogy ennek az egész ügynek van egy nagy tanulsága. Nevezetesen, hogy azért az igazságot is ki lehet mondani, éppen ezért Magyarországon szólásszabadság van, véleménynyilvánítási szabadság van, és ennek keretében egy párhuzamos vélemény jelent meg a határozat végén, dr. Strausz János alkotmánybíró részéről. A következőt tartalmazza: "A véleménynyilvánítási és sajtószabadságnak tárgya nem azonos a rémhírterjesztés néven pönalizált elkövetési magatartással." Ez vitathatatlan. "Utóbbi ugyanis egyértelműen a valótlan tény állítását, illetve a valós tény elferdítve történő állítását, avagy e kétféle tény híresztelését nyilvánítja büntetendővé, feltéve, ha ezek alkalmasak a köznyugalom megzavarására." Ez a tiszta és valóságos tényállás.

 

(10.40)

 

Majd így folytatja: "E büntető jogszabálynak" - mármint a rémhírterjesztésre vonatkozó megsemmisített jogszabálynak - "nem célja a szabad véleménynyilvánítás, a kritika, az értékítélet vagy az eszmék szabad hirdetésének elfojtása, és arra nem is alkalmas. Az alapjogként definiált véleménynyilvánítási és sajtószabadság nem foglalja magába a tudatos valótlanságok, ferdítések, torzítások, manipulációk közlésének és hirdetésének szabadságát, sőt az utóbbi alkalmas az előbbi kiüresítésére, kioltására." A sajtó lealacsonyításának és eszközként történő felhasználására a történelmet hozza fel példának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a valós helyzet. Ez a valós helyzet, hogy nem engedhetjük, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amely helyzeten belül a sajtó valótlansággal, rágalommal, mindazzal illethessen bárkit és bármikor a véleménynyilvánítás szabadságaként, amit ez a mostani határozat jószerével nem sugall, csak azt gondolom, hogy gondatlanul a határozatába foglalt. Erre érzett rá egy alkotmánybíró, ez az, amivel nézetem szerint nem lehet vitatkozni, csak egyetérteni. Talán az sem véletlen, hogy ez az egy alkotmánybíró büntetőjogász. Talán az sem véletlen, hogy ez az egy alkotmánybíró (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) büntetőjogászként érzett erre rá. Ezt a jövőre nézve a figyelmébe ajánlom az Igazságügyi Minisztériumnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket; egyebekben támogatjuk a javaslatot. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 40 2000.10.16. 1:11  31-41

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Ha valaki ránéz erre az összeállításra, és azt látja, hogy összesen 3600 percben lehet az igazságot elmondani (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Hány másodpercben? Majd a Székely kiszámolja!), akkor azt gondolom, tisztelt Ház, hogy amit ennyi idő alatt nem lehet igazságként kifejteni, azt további több óra alatt sem lehetséges. (Dr. Torgyán József: Így igaz! - Taps a kormánypártok soraiban.) Ami pedig azt a kritikát illeti, hogy netán 24 óráig kell itt tartózkodni a Házon belül, nem voltak ilyen kritikusak MSZP- és SZDSZ-oldalról akkor, amikor nagyon fontos mezőgazdasági kérdésekben lehetett volna nagyon határozottan előrejutni, de az obstrukció azt jelentette, hogy lehetett itt hajnalig is üldögélni. (Zaj.)

Tisztelt Ház! Kisgazda oldalról nagyon határozottan úgy gondolom, hogy aki ebben az időkeretben képtelen kifejteni az álláspontját, az nagy valószínűséggel jobb, ha a folyosón folytatja ezt az álláspontkifejtést (Derültség a kormánypártok soraiban.), mert valódi mondanivalója, az ország számára szóló mondanivalója biztosan nincs.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 54 2000.10.16. 32:55  41-133

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési vita erőpróbát jelent ellenzék és kormánypártok részére. Ezek a viták gyakran szenvedélyesek, indulatoktól sem mentesek, és ami ennél is nagyobb baj, időnként súlyos elfogultságoktól terheltek.

Szeretném előrebocsátani, hogy az az előadás, amelyet én most a Kisgazdapárt részéről megteszek, nem lesz egészen azonos, mint a megszokott. Így nem is nagyon számítok arra, hogy ellenzéki oldalról helyesléseket meg tapsokat kapjak. (Taps az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Jobb vagy, mint a Csúcs László!) De meg kell őszintén mondanom, hogy ez semmilyen búbánattal nem tölt el. Számítottam rá, hogy az SZDSZ, amely mindig és minden időben az ellenkezőjét teszi minden logikus lehetőségnek (Derültség, taps a Fidesz soraiból.), most is ugyanígy fog eljárni. (Szalay Gábor: Viszont nem ezért szeretjük!)

Kialakult koreográfia, hogy a vita nem itt, a parlamentben, a mai napon kezdődik, hanem jóval előbb, különböző kiszivárogtatások, féligazságok értékelésével, továbbragozásával és félremagyarázásával. Úgy tűnik, hogy az ellenzék és mások nem tudnak eltekinteni attól, hogy olyan féligazságokon vitatkozzanak, amelyek valóságtartalmáról nem is győződnek meg mindig. A vitamódszer egyszerű: ha a kiszivárogtatott hír valósnak látszik, és semmiképpen nem cáfolható, akkor az állítás az lesz, hogy a javaslat nem megvalósítható. Esetleg az a variáció lép életbe, hogy csak igen szűk réteg számára kedvező, mindenki másnak hátrányos. Ezeket a minden alapot nélkülöző állításokat addig lehet sulykolni, amíg a közvélemény azt el nem fogadja. (Kuncze Gábor közbeszól.)

A kormány által most előterjesztett költségvetési törvényjavaslat nézetem szerint igazodik az elfogadott kormányprogramhoz, a közös koalíciós akarathoz, mindenekelőtt pedig a kormányzás ideje alatt kialakult realitásokhoz.

 

(13.50)

 

Heves vitát váltott ki az a tény, hogy az előterjesztett javaslat több évre szól, s egyben és nyomban az államháztartási törvény szükséges módosítását is jelenti. Azonban az 1992. évi XXXVIII. törvény a megszületése idejében is kiérleletlen, az akkori gazdasági viszonyoknak megfelelő volt, nézetem szerint már régen alapos átdolgozásra szorult volna. Így bizonyos vagyok benne, hogy erre sor is kell kerüljön. Tartalmilag egyébként ez annyit jelent, hogy a most tárgyalásba vett törvényjavaslat, annak normaszövege a szabályokat két évre és az államháztartás mind a négy alrendszerére tartalmazza.

Nem ellentmondás, hanem nézetem szerint a javaslat erénye, hogy a bevételi, a kiadási és a támogatási előirányzatok, valamint a hiányok évenként és alrendszerenként kerülnek jóváhagyásra. Lényeges tehát, hogy megmarad az éves pénzügyi gazdálkodás, a költségvetési előirányzatok pénzügyileg évek és alrendszerek között változatlanul nem átjárhatóak, továbbá a beszámolás tekintetében is változatlan az évenkénti kötelezettség. Fontosnak tartom ezért, hogy akik garanciális hiányosságokat sérelmeznek, a most elmondott tényeket nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyják. Abban az esetben tehát, ha a körülmények kedvezőtlenül alakulnának - ettől isten ments - és kiigazításra lenne szükség, úgy ennek eszköze, így a parlament hatáskörének teljessége, minden csorbítás nélkül, változatlanul rendelkezésre áll.

Ugyanakkor a törvényjavaslat eredményének tekinthető, hogy a gazdaság szereplői számára két évre előre adottak a gazdálkodás keretei, kiszámíthatóbbá válik a jogszabályi környezet, és ez reményeink szerint hosszabb távon is biztosítja, hogy a gazdálkodás szereplői ne rövid távon, hanem hosszabb távon tervezzenek. A stabil makrofeltételek és adótörvények meggyőződésem szerint a gazdaság jelentős segítőivé válhatnak. A folytonosság és a szabályokon felüli viszonylagos stabilitás a kedvező gazdasági egyensúly megőrzésének sarkalatos feltétele.

Akár kétéves, többéves, netán csak egyéves költségvetésben gondolkodjunk, a költségvetés elkészítésénél néhány alapvető tényt, adottságot, lehetőséget mindenképpen figyelembe kell venni. A költségvetést mindenekelőtt megalapozza az a gazdasági növekedés, amelyet egyesek szeretnek ugyan önjárónak nevezni, amely növekedés azonban meggyőződésem szerint a koalíciós kormányzás egyik fontos eredménye. A kormányprogrammal egyezően a középtávú gazdaságpolitika alapvető célja volt és maradt, hogy hazánk gazdasági teljesítményét, ezzel egyidejűleg a polgárok jólétét és életszínvonalát fokozatosan közelítsük az Európai Unióéhoz; stratégiai célnak tekintettük, hogy javuljon a versenyképesség.

Megalapozottnak látjuk azt a körülményt, hogy az ország fejlődése folyamatosan lehet gyors és kiegyensúlyozott. A magyar gazdaság erejét bizonyítja, hogy a növekedés már két éve meghaladja a 4 százalékot, és ebben az esztendőben 5 százalék felett alakul. Indokolt várakozásaink szerint ez a következő évben elérheti a 6 százalékot. Ugyanakkor rá kell arra is mutatnom, hogy a ténylegesen felhasználható források távolról sincsenek egyenes arányban az egyébként mindenképpen kedvező GDP-növekedéssel.

Sajnálatosan nem látszik megváltozni az a trend, hogy a vámszabad területen elért gazdasági eredmények messze meghaladják az adózás és a közteher döntő súlyát viselő vámterületen elérhető gazdasági eredményeket. A két terület közötti helyes egyensúly kialakítása nézetem szerint még várat magára, ámde a szükséges lépések megtétele egyre inkább megkerülhetetlenné válik.

A 2001-2002-es időszakban a világkereskedelem bővülési ütemét várhatóan lényegesen meghaladó mértékben, előzetes számítások szerint 10 százalék körüli ütemben emelkedik az export és az import volumene. Ez a növekedés a mi nézetünk szerint nem veszélyezteti a külső egyensúlyt, mert ehhez kellő alapot biztosít az 5-6 százalékos GDP-növekedés. A Független Kisgazdapárt rendkívül fontosnak tartja, hogy a gazdasági növekedés másik alapvető összetevője legyen, hogy a belföldi felhasználás, a fogyasztás és a beruházás növekedése is felgyorsuljon. Csak abban az esetben tudjuk a GDP-növekedést valódi értéknek elfogadni, ha ez az eddiginél sokkal markánsabban jelenik meg a lakosság életszínvonalának kedvező növekedésében; ha a GDP növekedése a magyar polgár számára azt jelenti, hogy érzi és érzékelheti a maga és családja életének javulását.

Az erre vonatkozó első jeleket, úgy gondolom, már érezni, tapasztalni lehet. Szükség van azonban arra, hogy az elkövetkezendő két esztendőben ez fokozottan jelentkezzen. A Független Kisgazdapárt programja nem változott abban a tekintetben, a gazdaság egyik motorjának tartjuk, hogy a beruházás növekedése, a központi beruházási projektek - autópálya-építés, egyéb infrastrukturális fejlesztések - megindulása és a lakásépítés mind nagyobb szerepet kapjon és felgyorsuljon.

Hallottuk az előbb, hogy mennyire fontos a lakásépítés. Ezzel teljes mértékben egyetértünk, és egyben nyugodt lélekkel kijelenthetjük, hogy a rendszerváltást követően még soha nem volt olyan lakásépítési rendszer, olyanfajta támogatási mód és annak annyiféle lehetősége kialakítva Magyarországon, mint amely most kialakult és kialakulóban van, és ami azzal kecsegtet, hogy megáll az a fajta trend, amely a lakásállomány állandó csökkenését jelentette. És valószínűleg korrigálni lehet azt a súlyos hibát is, hogy nem maradtak bérlakások, hogy a bérlakások áron alul eladásra kerültek, és ma már ott tartunk, hogy ezeket kell újrateremteni. Úgy gondolom, a koalíciós kormány ezt képes elindítani, és ha két év alatt nem is csodákra, de mindenképpen változásokra képes.

Nem kétséges, hogy a következő évek egyik fontos és a gazdaságot lényegileg befolyásoló problematikája az infláció és annak mértéke. Az infláció alakulásánál a gazdaság erején kívül a további külső és belső tényezők számos bizonytalanságot rejtenek. Az olajárak drasztikus változása olyan helyzetet teremtett, amely a mi gazdaságunknál erősebbeket is sérülékennyé tehet. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az infláció alakulásában az egyik és nem elhanyagolható tényező a gazdaság várakozása. Mi most azt feltételezzük, hogy az olajárak jelenlegi irreálisan magas szintje lényegileg visszarendeződik, és ilyen módon az inflációra való hatása csökken vagy megszűnik.

Nehezebb kérdés az euró kérdése. Nagyon nehéz eldönteni, hogy milyen helyzet alakul ki, különösen a dániai népszavazást követően. Meggyőződésünk szerint azonban a nyugat-európai gazdaság elég erős ahhoz, hogy az euró is stabilizálódjon, és ezzel a mi helyzetünk, a mi belső helyzetünk is javulhasson.

Azok a külső tényezők, amelyek a kormányzás eltelt két éve alatt többször befolyásolták a gazdaság és az infláció alakulását, az elkövetkező évekre megnyugodni látszanak, és bizonyossággal lehet azt mondani, hogy kedvezőbben is alakulnak. Az a körülmény, hogy minden háborús veszély megszűnik határaink közvetlen közelében, további jótékony hatással lehet mind a gazdaság növekedésére, mind pedig az infláció alakulására.

Mindezek a kedvező makrogazdasági feltételek lehetővé teszik, de a további fejlődés igénye egyben kötelezővé is, az államháztartás GDP-arányos hiányának csökkentését. A kormány határozott elképzelése szerint ez 2001-ben 3,4 százalékot, 2002-ben 3,2 százalékot tenne ki. A kormány célja, hogy a vállalkozói szféra jövedelempozíciója javuljon. Ezt a Független Kisgazdapárt támogatni tudja, de csak abban az esetben, ha ez egyben a munkavállalói oldalon igen határozott jövedelememelkedést eredményez. Meggyőződésünk, hogy ennek az egyik és nem elhanyagolhatóan jó eszköze a minimálbér megfelelő emelése, mert nézetem szerint a minimálbér ilyenfajta emelése a gazdaság egészére kihatással lehet, hiszen nőhet a fogyasztás, és ez nem utolsósorban azokra a bérekre is hatással lesz, amelyeket egyébként a minimálbéremelés nem érint. Hiszen ha elfogadjuk a piacgazdaság szabályozó voltát, akkor kizártnak tekinthető, hogy a minimálbér megemelését követően a további szférákban ezt ne kövesse ugyanígy a bérek arányos emelkedése. Éppen ezért támogatjuk és kifejezetten szükségesnek is tartjuk, hogy ez a változtatás megtörténjen.

 

 

(14.00)

 

Kedvező tendenciának tekintjük, hogy a jövedelem-központosítás GDP-hez viszonyított aránya gyorsabb ütemben csökken. Míg 1999-ről a 2000. évre a változás 1,2 százalékpont volt, 2000 és 2001 között ez 2 százalékpont, majd 2001-2002 között további 1,2 százalékpont. Fontosnak tartjuk, hogy szűkül az eladósodási ráta, a központi költségvetés adóssága a GDP százalékában 60 százalék alá csökkenhet.

A továbbiakban azokkal a prioritásokkal kívánnék foglalkozni, amelyek a költségvetésben meghatározóan jelentkeznek, és talán megbocsátható nekem, hogy ezen belül is külön kiemelten szólok a prioritásoknak azon részéről, amelyek a Független Kisgazdapárt által irányított tárcákat érintik.

Ez a költségvetés azt üzeni a polgároknak az én nézetem szerint, hogy a kormánykoalíció a kiegyensúlyozott fejlődést, a köztehercsökkentést, a gyorsuló ütemű életszínvonal-javulást, a tudásalapú társadalmat kívánja erősíteni. Mindezzel párhuzamosan gondoskodni kíván a fokozottabban ellenőrzött közpénzfelhasználásról.

A költségvetésnek gondoskodnia kell arról, hogy több pénz jusson a fogyasztásra, több a beruházásokra, az infrastruktúra fejlesztésére, a vállalkozások támogatására, a gyermekes családok terheinek csökkentésére, és - amiről már külön szóltam - a lakásépítés ösztönzésére. Közhely, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló források soha nem elégségesek, minden jogos, sokszor megalapozott igényt, amelyet ki kellene elégíteni, nem tudnak kielégíteni. Nincs más lehetőség, ezért fel kell állítani azokat a prioritásokat, amelyeket az éppen kormányzásért felelős pártok, a kormányzásért felelős és hatalomban levő kormány a legfontosabbaknak vél vagy gondol. A fokozatos és kiegyensúlyozott kielégítését elérni az indokolt igényeknek, ez az egyik legfőbb cél.

A most beterjesztett költségvetés azt a politikai üzenetet is tartalmazza, hogy kedvezményezettként kívánja kezelni a családpolitikát. A Széchenyi-terv alapján előtérbe kívánja helyezni a nemzeti fejlesztési program meghatározó területeit, a tudásalapú társadalom eléréséhez szükséges eszközöket, és számunkra, kisgazdák számára a nyilvánvalóan érthető módon kiemelten fontos területet, az agrár- és vidékfejlesztést.

Meggyőződésem, hogy bármilyen számadatokat is tárjanak a közvélemény elé, a magyar nemzet jövendőjének egyik, talán legfontosabb alappillére a nemzetgazdaságban most önhibáján kívül kellő súllyal meg nem jelenő agrárgazdaság, amelynek minden időkig megmaradó alapja a magyar termőföld. Évtizedeken keresztül sokat és nagy buzgalommal tettek némelyek, akik most ellenzéki oldalon ülnek, az agrárium tönkretételért (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) akkor, amikor hatalmas összegeket vontak ki erről a területről, és nyugodtan kimondhatom, hogy nincs olyan ágazat, amely el tudná viselni azt az iszonyatos forráskivonást, amelyen keresztül kellett menni. (Dr. Kis Zoltán: Egy árva petákot se...)

A kormányzás eddigi két éve arról szólt, hogy a legsúlyosabb tendenciákat meg kell fordítani (Dr. Kis Zoltán: Most sokkal jobb?!), az agrárium életképességét helyreállítjuk, és egy egészséges, a magyar gazdaság biztos pillérét jelentő agráriumot alakítunk ki. (Dr. Kis Zoltán: Az biztos!) Az előbb volt egy nagyon tisztességes javaslat az MSZP oldaláról, mely szerint szíveskedjék kivezettetni, mondták az elnök úrnak - én ilyet nem mondok.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2001. és 2002. évi fejezeti költségvetése tartalmazza a minisztérium felügyelete alatt működő 60 önállóan, továbbá 77 részben önállóan gazdálkodó költségvetési intézmény előirányzatait, a fejezeti kezelésű előirányzatokat, valamint a támogatási célelőirányzatokat, úgyszintén a vállalkozások folyó támogatását.

Mint minden évben, most különösen, mert két évről van szó, természetszerűen sor kellett kerüljön olyan érdekérvényesítésre, amely legalább közelítően biztosítani tudja azokat az alapvető célokat, amelyeket a Független Kisgazdapárt maga elé tűzött. A Pénzügyminisztérium eredeti tervezési körirata még olyan számokat tartalmazott, amelyeket az agrárium érdekében és a vidék érdekében nem lehetett elfogadni. A Független Kisgazdapártnak döntenie kellett arról, hogy az érdekérvényesítésnek melyik lehetséges útját választja. A közvéleménynek tudnia kell, hogy milyen mérlegeléseket kellett végrehajtanunk akkor, amidőn a végső és általunk is elfogadhatónak ítélt költségvetési forrás a tárca részére kialakult. A Kisgazdapárt az agrárium és a vidék érdekében a határozott tárgyalást és nem a konfrontációt választotta; nyugodtan állíthatom, hogy az eredmény most minket igazolt.

A magam részéről szerencsésnek és az egész koalíció, de még inkább a magyar vidék és az agrárium számára megnyugtatónak tartom, hogy végül is a tárca hozzájutott mindazokhoz a forrásokhoz, amelyek elégségesek az agrártársadalom szükséges és régóta várt fejlődéséhez. Az eredetileg megajánlott költségvetési támogatáshoz képest 2001-ben 42 milliárd 600 millió forint többlettámogatást, agrárkezesség beváltása címén további 23 milliárd 800 millió forint támogatást, összesen 66 milliárd 400 millió forint többletforrást biztosított, amelyet kiegészít a nemzeti földalapra elkülönített 5 milliárd forint. Kedvező még, hogy a 42 milliárd 600 millió forint a 2002. évre bázist képez, továbbá 2002-ben az agrárkezesség beváltása címén biztosított többletösszeg további 8 milliárd 250 millió forintot jelent. Ezt ismét kiegészíti az 5 milliárd forintos nemzeti földalap.

A költségvetés bővülése többféle módon mérhető. Mérhető a támogatások bővülésével vagy a költségvetés összes lehetőségeinek a növekedésével. Amikor mi, kisgazdák arról nyilatkoztunk, hogy miként bővül a költségvetési lehetőségünk, ez alatt a támogatások növekedését értettük. Ebben az esetben még azok is, akik rosszhiszeműen olvassák a költségvetést, nyilvánvalóan tudomásul kell vegyék, hogy az általunk megjelölt költségvetési lehetőség bővülése teljes mértékben reális és igaz.

A 2000. évi költségvetésben figyelembe vettek olyan Phare-segélyeket, amelyek a programok lezárása miatt a 2001. évben semmiképpen nem ismétlődnek meg. Meg kell jegyezni, hogy ezek a segélyek a 2000. évre is csak valószínűsíthetően, feltételesen kerültek be a költségvetésbe. Ezért a költségvetési támogatások most írt bővülése a valós költségvetési lehetőségeket tartalmazza.

Ezek a számadatok azt igazolják, hogy mi, kisgazdák tartottuk magunkat ahhoz, hogy a költségvetési támogatásokból elérjük a lehető legkedvezőbbet, de ugyanakkor egyértelműen bizonyítani kívántuk, hogy teljes egészében magunkénak valljuk azokat a prioritásokat, amelyeket a Széchenyi-terv tartalmaz, és amelyek nélkül a vidékfejlesztés sem lenne megvalósítható. (Dr. Kis Zoltán: Bort, búzát, békességet!) Tudatában vagyunk koalíciós felelősségünknek, és valljuk, hogy közös a felelősség a gazdaság, a magyar valóság egésze iránt.

A többletforrások elérése során meghatároztuk azokat a programokat, amelyek a fejlesztés súlypontjait jelentik a következő években. Mindemellett kiemelten kívánjuk kezelni a mezőgazdasági gépesítést, a tartósítóipart, a húsipar korszerűsítését, az agrár-környezetvédelmet, az agrárinformatikát; mindezek finanszírozására a forrásokat, ha nem is egyszerre, de biztosítani tudjuk.

A tárca a 2001. és 2002. évben kiemelten fontos feladatának tekinti a szabályozott belső agrárpiac működésének elősegítését, ezzel egyidejűleg az európai uniós integrációra való felkészülés elősegítését. Korszerűsíteni kell a hatósági feladatokat ellátó intézményrendszerek szervezetét. Folytatni kell a szakigazgatás színvonalának és feltételeinek javítását, jogi hátterének erősítését, az agrárigazgatási jogszabályok végrehajtásának ellenőrzését. Változatlanul nagyon fontosnak tartjuk az agrárágazat éves exporttervének teljesítését, annak elősegítését a támogatási rendszer hatékony működtetésével, valamint szervezett információs és marketing rendszer kiépítésével.

A támogatások hatékony felhasználása, azoknak az agrárgazdaság növekedését szolgáló érvényesítése a tárca kiemelten fontos feladatai közé tartozik. Kijelentem, tudatában vagyunk annak, hogy a megemelt források, azok eredményes felhasználása még nagyobb felelősséget rónak valamennyiünkre, így értelemszerűen a tárcára is.

Nem sikkadhat el, sőt igen fontos a tárca feladatai között a terület- és vidékfejlesztés. Éppen ezért a fejezet költségvetése előirányzatot tartalmaz a gazdaság fejlődését szolgáló munkahelyteremtő, munkahelymegtartó, a vállalkozóvá válást elősegítő fejlesztések megvalósítására, valamint a régióknak az európai strukturális alaphoz kötődő programok, a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényben foglalt feladatok végrehajtására.

Személyesen is fontosnak tartom, hogy kiemelt programként jelenik meg a vízkárelhárítás, vízhasznosítás, az öntözésfejlesztés, erdőtelepítés bővítése és a szőlő-, gyümölcsültetvények korszerűsítése.

Új és fontos jogcímként szerepel az agrárlogisztika előirányzata. Az elmúlt két év igazolta, hogy hatékony szervezéssel, a megfelelő háttér biztosításával meg lehet szüntetni azokat az anomáliákat, amelyek szinte feloldhatatlannak látszottak korábban a földnyilvántartásnál, de így a földművelésügyi igazgatás esetében is érvényesülnek az EU-előírásoknak megfelelő ellenőrzési, vizsgálati, minősítési rendszerek és módszerek, az állat- és növénybetegségek elleni védekezés, a járványok megelőzése, a kutatási, szakoktatási és szaktanácsadási feladatok úgyszintén.

A költségvetési támogatás lehetővé teszi az agrártámogatás szabályozott működtetését, az intézmények likviditási helyzetének stabilizálását. A bevételi előirányzat szükségesnek ítélt növekményét ténylegesen igen nehéz realizálni, mert a díjtételek növelését az ágazat sajnálatosan alacsony jövedelemtermelő képessége nem vagy alig viseli el.

 

(14.10)

 

Ugyanígy nem látom támogathatónak azt a megoldást, hogy a feltétlenül szükséges és jogszabályi előírások alapján beszerzendő olyan szolgáltatásokért, mint például a tulajdoni lap kiadása, irreálisan magas ellentételezés kerüljön megállapításra. Ez nemcsak az ügyfélforgalomban jelenne meg, hanem a jogbiztonságban is nézetem szerint, sokkal több olyan jogügylet jöhetne létre, ahol a szükséges és mindenképpen szükséges tulajdoni lap nélkül kerülne sor esetleg jogügyletekre. Összességében nyugodt lélekkel megállapítható, hogy az agrárium számára elért költségvetési forrás az ország jelenlegi gazdasági viszonyai mellett kedvező, de természetesen mint mindig, soha nem elégséges.

Ismételten hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a Független Kisgazdapárt felelősséget érez mindazon nehéz helyzetben lévő ágazat iránt, amelyeknek a költségvetési támogatása, a támogatás javítása megkerülhetetlen, így az egészségügyben, az oktatásban, a szociális szférában és nem utolsósorban a nyugdíjasok körében a költségvetési támogatásra szintén múlhatatlanul szükség van.

Szeretnék külön szólni még a környezetvédelem helyzetéről és a környezetvédelmi tárca körüli helyzetről. A környezetvédelem a környezet- és természetvédelemért felelősséget viselő tárca, a Független Kisgazdapárt számára hasonlóan fontos, mint az agrár- és vidékfejlesztés. A retorika szintjén szinte mindenki egyetért azzal, hogy a környezet- és természetvédelem kiemelten fontos terület; hogy az uniós csatlakozásunknak egyik lényegi feltétele, hogy a követelményeknek ezen a területen is eleget tegyünk. De talán nem túlzott megállapítás az, ha a retorikáról a konkrét költségvetési forrásokra kell rátérni, akkor már nem ilyen nagy az összhang, és még kisebb a nagyvonalúság.

Arra ismételten újólag rá kívánok mutatni, hogy a környezetvédelmi beruházások, a környezetvédelmet érintő források távolról sem kizárólagosan a környezetvédelmi tárcánál jelennek meg - ezt fontos tudni -, azok más szaktárcák költségvetésében is jelen vannak, sőt döntően ott vannak jelen. A nemzeti környezetvédelmi programról az Országgyűlés határozatot hozott 83/1997. szám alatt, és ez rögzítette Magyarország környezetvédelmi érdekrendszerét. Ebben a határozatban az Országgyűlés kijelölte a prioritásokat, illetve felvázolta a konkrét környezetvédelmi beavatkozásokat, azoknak szükségességét. Minden évben a környezetvédelmi miniszter beszámolt a program teljesítéséről. Az eddigiek alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmazott célokhoz, beavatkozásokhoz tartozó fejlesztések alapvetően megvalósultak. Miután számszerű statisztikák azonban nem állnak rendelkezésre, ezért csak nagyon nehéz kimutatni, hogy az államháztartás, a gazdálkodók és a lakosság milyen arányban vesznek részt a környezetvédelmi ráfordítások finanszírozásában.

A nemzeti program előírásai alapján 1996. évi árakon 2001-ben 161 milliárd forint, 2002-ben 184 milliárd forint értékű fejlesztést irányzott elő, ez azonban mai árakon 260, illetve 290 milliárd forintot tesz ki. Ezzel szemben meg kell mondani, a környezetvédelmi fejlesztések mintegy 200, illetve 240 milliárd forintra becsülhetők a magyar gazdaságban. Ez nem szerencsés, hiszen a környezetvédelemtől elvont forintok, megítélésünk szerint, később nagyon erőteljesen visszaüthetnek, a különbözetet pedig jövőre nemzetközi segélyekből és támogatásokból kellene biztosítani. Mi ezt azonban - azt kell mondanom, ha már így alakult a költségvetési helyzet - nem lehetőségnek, hanem a környezetvédelem iránti kötelezettségnek, és egyben az elvégzett munka egyik értékmérőjének tekintjük, ezeknek a forintoknak be kell folyniuk a tárca költségvetéséhez.

A költségvetésben a támogatási rendszer hazai és nemzetközi elemei szerepelnek. Meg kell állapítani, hogy az igénybevételük és felhasználásuk eltérő módon történik. Nincs normatív, összehangolt szabályozás a hazai kormányzati és a nemzetközi pénzügyi alapok, segélyek együttes felhasználása és ellenőrzése tekintetében, ami meglehetősen szerencsétlen helyzet, és számos találgatásra adhat okot. Ezért célszerű lenne legalábbis a környezetvédelmet leginkább érintő BM címzett és céltámogatásokat a környezetvédelemnél lévő KAC- és ISPA-támogatásokat, a forráshasználást intézményi szabályozás alá vonni, és hatékonyan biztosítani az érdekegyeztetést, érdekérvényesítést és nem utolsósorban az ellenőrzést.

Külön szeretnék kitérni arra, hogy sajnálatos módon a környezetvédelem területén időnként még a kormányhatározatok sem mindig érvényesülnek. Az elmúlt öt esztendőben a második kormányhatározat született - és ezt példaként szeretném elmondani - a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág vízminőségének rehabilitációjáról. A legutolsó felelősként a 2022/2000. számú kormányhatározat négy tárcát jelölt meg: a közlekedési és vízügyi miniszter, a környezetvédelmi miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, egészségügyi miniszter. A 2022/2000. számú kormányhatározat intézkedési tervében 2001. évre vonatkozóan pedig nyolc konkrét feladatot fogalmazott meg. Az intézkedési terv kimondja, hogy az elvégzendő feladatok költségét a központi költségvetés Közlekedési és Vízügyi Minisztérium fejezetében évenként külön sorban kell megjeleníteni.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem sikerült fellelnem külön sorban az immáron ott kötelezően megjelenni szükséges költséget. 2000 augusztusában a KÖVIM a Pénzügyminisztérium számára benyújtott egyeztető anyagában még ezt megjelentette, de a visszatervezés folyamatában a 300 millió forintos 2001. évi pénzeszközt a Pénzügyminisztérium, feltehetően nagyon alapos indokokkal, de a környezetvédelem számára mégiscsak sérelmesen elvonta.

A Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág fenntartási költségeit a XVII. fejezet a 13/2/47. sorban tartalmazza, ezt most nem részletezem, ez legyen majd a részletes vita része, de meg kell mondanom, hogy ezek az összegek köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit a kormányhatározat alapján meg kellett volna jeleníteni.

Nehéz megállapítani, hogy milyen források állnak rendelkezésre néhány igen súlyos környezetszennyezés megszüntetésére, felszámolására ítélt helyen, és ha ezek nem jelennek meg konkrétan, akkor nagy biztonsággal lehet mondani, hogy az elkövetkezendő időkben ezeknek a környezetszennyező helyeknek a felszámolása nem is fog megtörténni. Ha pedig ez így van, ez a környezetvédelmet igen súlyos helyzetbe hozhatja, de hozzá kell tennem, az ország megítélése szempontjából sem közömbös mindennek a tényleges végrehajtása. Őszintén remélem, hogy ez nem marad így.

Meglepő, de csak néhányan figyeltek fel a sajtóban arra, hogy a környezetvédelmi tárca költségvetése a 2000. évi 58,9 milliárd forint fejezeti összeghez képest 2001-ben 53,7 milliárd forint, míg a 2002. évi összeg 50,5 milliárd forintra csökken. Volt olyan kimutatás, amely ezt egyesen 8 százalék fölé tette. Bár a számok általában makacs ügyek, az adott esetben azonban a csökkenés mégiscsak látszólagos. A tervezési rendszer változásai miatt a folyamatban lévő Phare- és ISPA-projektek csak az EU által jóváhagyást követően kerülhetnek a költségvetésbe.

A magam részéről úgy vélekedek, hogy a virtuális számokat kár szerepeltetni, nincs is értelme, szilárd meggyőződésem, hogy csak tényszámokkal szabad dolgozni, és ha ez most így történt, azt csak helyeselni lehet. Ha és amennyiben azonban a jóváhagyás alatt lévő támogatási programok is beépülhetnek a költségvetésbe - meggyőződésem szerint ez így lesz -, ebben az esetben a költségvetési főösszeg várhatóan a 2001. évben 61,8 milliárdra, 2002-ben 63,4 milliárd forintra növekedhet, és ez már viszonylag számottevőbb növekedés.

Ismereteim szerint a tárca intézményi átszervezést tervez, aminek célja egy jobb és átláthatóbb működés. Az átszervezés egyben az előzetes számítások szerint mintegy egymilliárd forint megtakarítással is járhat. Nemcsak elvárható a mi nézetünk szerint, de követelmény, hogy az átszervezés emberségesen és a tisztesség mindenkori megtartásával történjen.

 

(14.20)

 

Mindezek ismeretében is fel kell tenni magunknak azt a nem költői kérdést, hogy akár az emelt költségvetési támogatás is elégséges és megfelelő-e mindazon feladatok ellátáshoz, amelyeket az uniós csatlakozás megkíván itt, ezen a területen. A magam részéről a költői kérdésnél maradok, bár a válasz nem lenne túlságosan nehéz.

A tisztelt Ház által most tárgyalásba vett 2001. és 2002. évi költségvetés megítélésem szerint szilárd bizonyítéka annak, hogy a kormánykoalíció eltökélten meg kívánja valósítani mindazt, amit a programjában korábban a nemzet elé tárt, és folyamatosan, mindenkor arányosan teljesíteni kívánja a magyar polgárok felé tett ígéreteit. A Független Kisgazdapárt éppen ezért támogatja a költségvetési törvényjavaslat elfogadását, és azt jó szívvel minden felelős képviselőtársának csak ajánlani tudja.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 16 2000.10.17. 5:10  15-18

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Tegnap itt e Házban ország-világ, sajnos mi magunk is fül- és szemtanúi lehettünk annak, hogy milyen módon folytatják és képtelenek abbahagyni azt a botránypolitizálást az MSZP és az SZDSZ részéről, amely azóta kísért minket, amióta ez a koalíciós kormány a működését megkezdte. Amit ez a két párt folytatott, mindeddig talán valamilyen mederben volt tartva, de mintha most elszabadultak volna az indulatok - és a valótlanságok. Csak egy napot kellett volna várni, hogy kiderüljenek, ezek mennyire valótlanságok, azok való tényként hangoznak el itt a tisztelt Házban; szitok és gyanúsítgatások hangzanak el itt a tisztelt Házban; és azt kell mondanom, olyan hangulatot sikerült - vagy próbálnak - teremteni, amire valamilyen ésszerű magyarázatot találni kellene.

Nos, ha megkérdeznénk ezeket az urakat, nyilván azt mondanák, hogy a közélet tisztaságáért történik mindez. Nyugodtan kijelenthettem, hogy messze nem erről van szó. Nézzünk szembe a tényekkel! Eme két pártban rövidesen vezérválasztás következik, következésképpen eme két pártban, akik éppen itt vannak helyzetben a Házon belül, minden eszközt megragadnak azért, hogy a saját pozíciójukat, a saját helyzetüket a saját választók - no nem a polgárok, hanem a saját párton belüli választók - előtt megszilárdítsák, megerősítsék, és önmagukat mint valami élharcosokat tudják beállítani. Durva eszköz ez, tisztelt Ház, és méltatlan ahhoz a légkörhöz, aminek itt uralkodnia kellene!

Végül az is felmerült, tisztelt Ház, hogy ha már így van, eddig úgy hittük, hogy azt a fajta botránysajtót, amely mindig és minden időben hajlamos arra, hogy minden valótlanságot felkapjon, megragadjon, néhány napig életben tartson, majd ezt követően büntetlenül elejtsen, eme két párt irányítja. Meggyőződésem, hogy tévedtünk. Már régen nem így van. A botránysajtót követi eme két párt, és amit fölkapnak a botránysajtóban, azt igyekeznek ugyanolyan módon fújni, fújni, addig, amíg a luftballon ki nem pukkad, aztán büntetlenül abba lehet hagyni.

Azt gondolom, tisztelt párt... (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Bauer Tamás: Persze, tisztelt párt!) - igen, a tisztelt párt önök, úgyhogy gondolom, most megtisztelve érzik magukat -, azt hiszem, tisztelt Ház, hogy ha valaki komolyan gondolja azt, hogy a közélet tisztaságáért kíván küzdeni, akkor ezt illik itt a Házban a törvénykezés szintjén megtenni. Illik megtenni úgy, hogy olyan törvényjavaslatok kerüljenek a Ház elé, amelyek a korrupciót képesek visszaszorítani. Ezért mi a magunk részéről sürgősnek gondoljuk a következőket. Sürgős lenne egy lobbitörvény, amely behatárolja, hogy milyen körülmények között, hogyan lobbizhat egy képviselő. Sürgős lenne a közbeszerzési törvény módosítása, hogy az hasznosan és megfelelően működjön. De meggyőződésem szerint a Btk. és a Be. eszközeit is változtatni kell ahhoz, hogy hatékonyabban lehessen fellépni azok ellen, akik már bűnözést követtek el.

S most beszéljünk valami olyasmiről - mert talán még belefér az időbe -, ami szorosan összefügg az MSZP és az SZDSZ magatartásával. (Csige József: Székely-ügy!) Kérem szépen, ezek az ügyek az önkormányzatok előtt zajlanak le döntő mértékben. Megkérdezem, milyen oka volt annak, hogy az MSZP és az SZDSZ a kétharmados törvények esetében olyan vadul ellenezte, hogy az önkormányzati képviselők összeférhetetlensége most lépjen életbe. Miért? Milyen indokok vezették, ha nem sajátos pártindokok? És megkérdezem, miért nem lehet végre az önkormányzati törvénynek azt a passzusát megváltoztatni, amely lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag pénzügyi ellenőrzés nélkül működhessen egy önkormányzat akár két cikluson keresztül, mert a jelenlegi rendszer nem teszi lehetővé ezt az ellenőrzést. Miért? Azért, mert az ellenállás e két párt részéről teljes és tökéletes! Azért, mert nem tudják elfeledni, hogy villamosügyek vannak; igen, hangosan csenget az 1-es villamos, hallja azt már a polgár, hogy itt valami nagy baj van az 1-es villamos körül, csak nem erről szól a sajtó. Hát mi majd újra és újra szólunk erről! És nem felejtették el a zsurki vodkagyárat, és nem felejtették el, hogy miért kellett a Nyírfa-dossziét titkosítani, és nem felejtik el, hogy miért ül még mindig az MSZP soraiban az a képviselő, akit pedig a bíróság egyszer már el is ítélt.

Megkérdezem: milyen erkölcsi alapon mernek, milyen erkölcsi alapon tudnak velünk szemben olyan módon fellépni, ahogy ezt tették? Mi a magunk részéről szerettük volna az együttműködést, de úgy tűnik, az önök részéről ez lehetetlen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

(8.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 308 2000.10.17. 1:27  297-313

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Aligha van ebben a Házban olyan képviselő, aki ne támogatná, hogy a határon túl élő magyaroknak különösen a nyelvhez fűződő érdekei minél szélesebb körben támogatást kapjanak.

Mégis engedtessék meg, hogy azt mondjam, kicsit álságos az előterjesztés, mert hatpárti egyeztetés folyik; mert ebbe bevonásra kerültek a határon túl élő magyarok is; mert egyezség hiányában, úgy gondolom, nem kellene, nem lenne szabad olyan helyzetet teremteni, amelyben egyes képviselőcsoportok kénytelenek lesznek netán nemmel szavazni. Nem lenne helyes olyan helyzetet teremteni, amely kapcsán oly módon is megosztanánk ezt a Házat, amire semmilyen szükség nincs, hiszen ebben a kérdésben, úgy gondolom, a lehető legszélesebb körű egyetértés jöhetne létre.

Tehát mégis tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy legalább addig legyünk türelemmel, amíg ez a hatpárti egyeztetés eredményre vezet, és amíg, nem utolsósorban, a határon túl élő magyarok is világosan, egyértelműen ki tudják fejezni az akaratukat. Nem úgy kell boldogítani a határon túl élő magyarokat, hogy a kormányra feladatokat rovunk; olyan feladatokat rovunk a kormányra, amelyek netán nem is találkoznak pontosan vagy éppen úgy a határon kívül élő magyarok kívánságaival, ahogy ezt ők szeretnék.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 30 2000.10.18. 1:36  1-363

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Engem nem lepett meg; mármint nem a miniszter úr válasza, hanem Bauer képviselő úr előadása. Bauer képviselő úr ugyanis mindig jól értesült, nyilván tudja, hogy jövőre csatlakozunk az Európai Unióhoz (Bauer Tamás: Ha ezt csináljátok, ezt folytatjátok, akkor nem.), és akkor valóban itt villámgyorsan óriási változásokat kell végrehajtani, de jó lesz, ha ezt is megosztja velünk, legalábbis valami biztonsággal megosztja.

Másrészt, úgy gondolom, abban is végtelenül jól értesült, hogy mik az érdekei azoknak a multinacionális cégeknek, amelyek, Isten tudja, miért, de valahogy mintha az SZDSZ-hez közelebb állnának, mint amilyen közel állnak, mondjuk, az én pártomhoz, netán a Fideszhez. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Úgy tűnik, hogy ezek a multinacionális cégek borzasztóan szeretik azt a pártot, amelyben Bauer képviselő úr ülni méltóztatik. (Általános zaj.)

Az én szerény nézetem szerint ennek a kormánynak addig, amíg önök arról papolnak, hogy az ország három részre oszlott, hogy ebben az országban van olyan rész, amely képtelen megfizetni a mindennapra valókat, gondoskodnia kell arról, hogy azoknak is legyen lehetősége a gáz használatára. El tudom hinni, hogy ez Bauer úréknál nem probléma, de esetleg a hozzám közel állóknak - Kovácsnak hívom - bizony probléma lehet. Meg kell mondanom, kedves képviselőtársam, hogy én itt ma egy árva szót nem hallottam, amely arról a lakosságról szólt volna, amely miatt ez a változtatás szükséges. Festeni meg - persze, festeni lehet, de nem tanácsos, mert azzal le lehet bukni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 50 2000.10.18. 2:10  1-363

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindeddig legalább érthető volt az ellenzéki álláspont, legalábbis az én számomra, mert az úgy nézett ki, hogy legyen gázáremelés, és legyen támogatási rendszer. Ez valahol még érthető volt, de az, hogy most már azt mondják, ne is legyen gázáremelés, csak támogatási rendszer legyen, azért egylábú lónak látszik. De hozzá kell tennem, én ehhez akarok hozzászólni, a támogatási rendszerhez.

Egy olyan országban, ahol egyértelműen olyan helyzet van, hogy körülbelül egyharmada a jövedelmeknek úgy jelenik meg, hogy ez nem adózott, úgy jelenik meg, hogy ez valójában sehol hivatalosan nem jelenik meg, nem lehet olyan támogatási rendszert kialakítani, amely pontosan oda jutna el, ahova el kellene jutnia; ellenkezőleg. Minden eddigi támogatási rendszer azt igazolta, lett légyen az bármilyen ügyben kialakított támogatás, hogy rendszerint azok a haszonélvezői, akik egyébként akár messze az átlagkereset felett keresnek, de a kimutatások szerint a jövedelmük valahol a létminimumon van.

Amíg ilyen helyzet van, addig, tisztelt képviselőtársaim, meglehetősen álságosnak tűnik támogatási rendszerről beszélni, és ezzel helyettesíteni azt a helyzetet, hogy itt egy csomó ember, és ezt újra meg újra el kell mondani, ereje minden megfeszítésével bekötötte azt a gázt, ma már nincs olyan rendszere, amellyel mással tudna fűteni, és ha a nyakába szakad egy olyan gázáremelés, mint amilyen kellene hogy legyen a bizonyos támogatási rendszer mellett, ezeknek a döntő része, aki becsületesen, tisztességesen bevallja a jövedelmét, ellehetetlenül. Én nem gondolnám, hogy ezt akarják. Mert ha tényleg ezt akarják, akkor ezt is meg kell mondani kereken.

Én szilárdan vallom azt, hogy mindaddig, amíg az országon belül ilyen helyzet van, nincs más lehetőség, mint az egyfajta preferálás. Tehát preferálni kell azt a társadalmi réteget, azokat mindenképpen, akik ilyen helyzetbe kerültek önhibájukon kívül, a kormány ezt akarja. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 184 2000.10.18. 2:16  1-363

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Csak azért kértem szót, hogy nagyon röviden reflektáljak arra, amit nem tudok másként megjelölni, mint hogy Kapronczi képviselő úr magánháborúja, amit a költségvetés ürügyén indított az FVM és a földművelésügyi miniszter ellen. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon tiszteletre méltó és nyilván nagyon mély gyökerekben rejtőző ellenszenv, meg is értem, ennek megvan a maga politikai háttere - mindenki tudja, hogy milyen -, de ezt nem kellene a költségvetési vita során ilyen módon, itt a Ház elé hozni.

De ha már a képviselő úr ezt idehozta, hadd mondjam el, hogy 9 százalékkal nőtt még ezek között a nagyon rossz viszonyok között is az a mezőgazdasági export, amely exportnövekedés az egész országnak érdeke. Ebben bőven benne vannak azok a külföldi kapcsolatok is, amelyek ez alatt a két év alatt jöttek létre. Nem hiszem, hogy ehhez képest túlságosan nagy ár az, ha a miniszter időnként - egyesek szerint gyakran - utazik. Úgy gondolom, kapcsolatot teremteni csak úgy lehet, ha valahova odamegyünk, meg ha onnan is idejönnek. Ez már csak így van, amióta a modern korban felfedezték Amerikát, Indiát és így tovább - ez nem történt másként, csak úgy, ha odamentek. Föl kell fedezni a piacokat is, tisztelt képviselő úr, és az FVM erre törekszik. Ebben a nagyon nehéz mezőgazdasági helyzetben, ami mindenekelőtt a nagyon nehéz viszonyok miatt és a nagyon nehéz ránk maradt történelmi hagyomány miatt, a ránk maradt nehéz súlyú, és azt kell mondanom, alig leküzdhető terhek miatt következett be, a külkapcsolatok nagyon fontosak.

Ami pedig a HM-et illeti, csak szeretnék arra utalni, tisztelt képviselőtársam, hogy minden eszközzel arra törekszünk, hogy egy jól felszerelt, talán nem túlméretezett magyar hadsereg jöjjön létre.

Ami pedig azt illeti, hogy kell-e a NATO, vagy nem, arról nem tetszett szólni, mert mindezt eddig ellenezték; ha valami biztosítékot jelent a mi számunkra, akkor az éppen a NATO, amit a MIÉP olyannyira ellenzett.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 205 2000.10.18. 2:25  1-363

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Figyelemmel hallgattam, hogy miként szól a leendő kormánypárt egy esetleg és esetlegesen majd akkor is még képviselő tagja, hiszen mint jól tudjuk, azért az felelősséget jelent, ha valaki úgy gondolja, hogy innen, nem egészen a csúcsokról máris olyan helyzetbe került, hogy nemcsak aggódik az ország sorsáért, de azt kormányozni is akarja.

Aztán azon is elgondolkodtam a kétéves költségvetés ürügyén, hogy vajon én is aggódjam-e az SZDSZ sorsáért. Aztán rájöttem arra, hogy ez nem fontos, mert fő, hogy egészségesek a nyulak; mert tudjuk, a baj az, ha döglenek a nyulak. Mármost, ugye ez nem olyan nagy baj. (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Tisztelt Ház! Ami pedig a kétévest illeti: azt gondolom, a kétéves költségvetés tekintetében és az ezzel való komoly foglalkozásnál el kell gondolkodni az ellenzék eddigi álláspontján. Zömmel azt vetették a kormány szemére, hogy nem elég kiszámítható, hogy nagyon gyorsan változnak bizonyos szabályozók, hogy az adószabályok is folyton változnak, hogy a költségvetésen belül is kiszámíthatatlanság van. Most fordítva (Vancsik Zoltán: Lenyúlják a pénzt!): két évre kiszámítható, a gazdaság előre számolhat, az adószabályok nemhogy nem változnak kedvezőtlenül, hanem azt kell mondanom, még egyszerűsödnek is (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) - ez is baj.

Helyes, ez az ellenzék dolga, csak könyörgöm: ne erre építsék a következő kormányzati időszakukat, mert attól félek, emiatt önök közül senkit nem fognak miniszterelnöknek megválasztani; sőt, nagyon félek, akkor esetleg még a pártot se... - hadd aggódjak már én is egy kicsit az SZDSZ-ért!

 

 

(18.20)

 

Tisztelt Ház! Mi nem azért támogatjuk ezt a kétéves költségvetést, és nem azért gondoljuk azt, hogy ez jó lesz ennek az országnak, mert nem félünk az inflációtól, mert nem tartunk attól, hogy esetleg az euróval további gondok lesznek, hanem meg vagyunk róla győződve, hogy a gazdaságunk elég szilárd és elég erős. Ha kibírta azokat a háborús időszakokat, amelyek körülöttünk voltak, az orosz válságot, ha kibírta azokat a helyzeteket, amelyek itt az országon belül is kialakultak az elemi csapások következtében, akkor valószínűleg ki fogja bírni ezt a kétéves költségvetést is, kiszámíthatóan, jól. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 229 2000.10.18. 2:14  1-363

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Tisztelt Ház! Mi, ha nem is boldogtalan, de nem is egészen boldog kisgazdák elmondtuk sokszor a saját választóinknak, a saját kisgazda tagjainknak, hogy a saját érdekérvényesítésünknek sok minden határt szab, többek között az is, hogy mi magunk úgy érezzük, hogy az oktatásban, az egészségügyben, a különböző ágazatokban jelentős forrásokra van szükség, ezért amikor az érdekérvényesítésünk történt, mind a mai napig, mindezen területek okából igen jelentős önmérsékletet gyakoroltunk.

Tettük ezt annak ellenére, hogy néha nagyon nehéz a saját tagjainknak, a saját választóinknak megmagyarázni, hogy olyan tragikus-e az, ha nő egy kicsit a pedagógusi óraszám. Nekik nehéz megmagyarázni, mert nekik a munka látástól vakulásig tart. Nekik nehéz megmagyarázni, mert nekik nem két hónap szabadságuk nincs, hanem semmilyen szabadságuk nincs. Mégis ki kell jelentenem, hogy többségükben megértették, hogy ennek a nemzetnek szüksége van arra, hogy olyan pedagógustábora legyen, amely a nemzetért oktat, amely a nemzetért tanít, és ilyen fiatalságot akar nevelni.

Hiszünk abban, hogy lesz ilyen pedagógusi kar. Hiszünk abban, hogy ezért érdemes áldozatokat vállalni. Ki kell jelentenem, hogy mindazon források, amelyek még megjelenhettek volna az agráriumban vagy a környezetvédelemben, vagy a vidékfejlesztésben, jó helyre kerülnek, ha oda kerülnek, ahol olyan pedagógusok fognak dolgozni, akik az előbb mondott célokért hajlandók maguk is valamit áldozni. Úgy gondolom, a pedagógustársadalom többsége ilyen, vagy remélem legalábbis, hogy ilyen lesz.

Ezért készek vagyunk áldozni, de azért a mértéktartás nemcsak a mi részünkről kötelező, kötelező ez más részről is; ott, ahol a források most sokkal jobban megjelentek, mint bárhol máshol.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 68 2000.10.19. 1:50  1-301

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Én azt gondolom, hogy tényleg elhangzott egy fontos mondat itt Keller képviselő úr részéről, nevezetesen, hogy az nem lehet senkinek az érdeke, hogy azt a fajta inflációs várakozást, amely inflációs várakozást folyamatosan, akkor, amikor a gázárakról van szó, akkor, ha a nyugdíjról van szó, újra és újra, akár akarva, akár akaratlanul, de gerjesztik. Mi annak az értelme, hogy folyamatosan egy rosszabb helyzetet próbáljunk meg feltételezni, mint ami elérhető? Miért kell abból kiindulni folyamatosan - ebből fog akkor a gazdaság is nyilván kiindulni - hogy az az inflációs mérték nem érhető el?

Annál korrektebb ajánlat, mint amit a kormány tett a nyugdíjasok felé, aligha lehet. Igaza van Keller képviselő úrnak, ők arra kérték a nyugdíjasok türelmét, hogy viseljék el az állandó csökkenést, a vásárlóérték állandó csökkenését. Mi nem ezt kérjük. Mi azt kérjük, hogy fogadják el, hogy az az emelkedés nem abban az ütemben történik, ahogyan mi is szeretnénk. De itt egy emelkedésről, ott egy csökkenésről volt szó. Több felelősség kellene akkor, amikor ilyen ügyekben az ember megszólal, mert én mégiscsak úgy gondolom, hogy a mi nyugdíjasainkban sokkal több a felelősségérzet, pontosan úgy gondolkodnak, azt hiszem, ahogyan a kormány is. Emelkedik a nyugdíjérték, de emelkednie kell a fiataloknak történő juttatásnak is, emelkednie kell annak is, ahol az újabb generáció indul el. Én azt gondolom, ők így gondolkodnak, és nagyon remélem, hogy ez a többségnél így van. És még egyszer mondom, talán a vitát ott kellene berekeszteni, hogy ne örökké arról szóljon a vita, hogy mitől fog még jobban emelkedni az infláció. Mert akkor lehet, hogy tényleg emelkedni fog. De jó ez valakinek? Én azt gondolom, senkinek. (Taps az FKGP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 45 2000.10.20. 2:13  1-323

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Független Kisgazdapárt az előző évhez képest, úgy gondolom, világosan, egyértelműen kifejtette, hogy a most előterjesztett költségvetést teljes mértékben támogatja. Ha maradtak is fenntartásaink, és maradtak is bizonyos igényeink, ezt semmiképpen nem így, ilyen módon és az itteni vitákban kívántuk érvényesíteni. Mégis, a miniszterelnök úr expozéjához képest a következőkben szeretném, ha valamelyest módosulás következhetne be.

Mindenekelőtt mi úgy gondoljuk, hogy az a nagy ívű és tiszteletre méltó munka, amely a BM-ben folyt, és amelynek a kifejezett hasznát látja közvetlenül a társadalom, nem teszi lehetővé, hogy olyan szerencsétlen bérviszonyok maradjanak fenn, mint amilyenek most vannak. Meggyőződésem szerint a rendőri állomány jelenlegi fizetéséhez mindenképpen szükség lenne újabb forrásokhoz. Én őszintén remélem, hogy ehhez valamennyi koalíciós partner támogatását megnyerjük. Tartjuk magunkat ahhoz, hogy nem kívánunk olyan módosítókat benyújtani, amely módosítók lényegileg érintenék ezt a költségvetést. De úgy gondoljuk, hogy bizonyos vonatkozásokban mégis szükséges a korrekció.

Meg kell mondanom azt is, hogy az egészségügy további privatizációjával kapcsolatosan a Kisgazdapártnak nagyon jelentős fenntartásai vannak. Nem ismerjük még pontosan az elképzeléseket és a terveket, de az ellen kifejezetten szólnunk kell, hogy súlyos problémákat okozhat magát a rendszert érintő kérdés akkor, hogy ha olyan helyzet alakul ki, hogy az ellátásban bizonytalanságok mutatkoznak. Azt gondolom, tisztelt Ház, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ezt a dolgot még egyszer át kell gondolni, mert az eddigi privatizációs akciók számunkra azt igazolták, hogy a rendszer nem javult, hanem a beteg szempontjából - és most nem az orvosokról beszélek, hanem a betegekről - sokszor bizonytalanabb, sokszor nehézkesebb lett.

Mi is támogatnánk, és nagy erővel támogatnánk, hogy az önkormányzati lehetőségek bővüljenek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), ehhez azonban ellenzéki hozzájárulás kellene, mert az ellenőrzés hiányában nem tudjuk most ezeket a bővítéseket igazán támogatni. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 116 2000.10.21. 2:15  1-243

DR TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tekintettel arra, hogy számos témára szeretnék röviden reflektálni, most az első témával foglalkoznék, némileg visszanyúlva a tegnapi napra is, de mégis csatlakozva itt Dornbach képviselő úr felszólalásához, és ez az FVM költségvetését érinti.

Tegnap az MSZP részéről elhangzott egy kétperces felszólalás, amely - meg kell mondanom - a valótlanságok sorozatát tartalmazta. De hozzá kell tennem, hogy ez nem először hangzik így el ezzel a költségvetéssel kapcsolatban, tehát ezért kirívónak semmiképpen nem tekinthető. A helyzet az ugyanis, hogy itt különböző számításokat végeznek, hogy mitől nem annyi az annyi, mint amennyi. És megpróbálnak olyan matematikai feladványokat felállítani önmaguknak, amelyekből az derül ki, hogy az FVM költségvetése nem nőtt, hanem csökkent. Hát ez "a nőttön fogy esete" című fejezet lenne, de hát ezt valahogy azért ennél jobban kellene alátámogatni, és akkor mi azonnal pattannánk erre a remek alátámasztásra, és mondanánk a pénzügyminiszter úrnak, hogy hol a pénzünk.

Azonban az adott szituációban meg kell ismételnem, hogy 85 milliárd forinttal nő ebben az évben - ha tetszik ez az ellenzéknek, ha nem tetszik - az a támogatási lehetőség, amelyet elnyert az FVM. És ez bázisszámnak tekintendően nő a következő esztendőben. Ha ez igaz, akkor talán örvendezni kellene mind a két oldalon, hogy ezt az eredményt úgy sikerült elérni, hogy semmilyen konfrontációba nem mentünk bele itt a Ház előtt, hanem végigvezettük úgy, ahogy az egy koalíciós partnertől elvárható, azokat a folyamatokat, és ezeknek a folyamatoknak a végén kialakult egy tisztességes számadat. Baj ez? Azt hiszem, az egész országnak előnyösebb, mint ha más megoldást választottunk volna. De talán épp ez a fájdalmas.

És egy rövid mondat még az úgy látszik, nagyon sérelmes falugazdász-hálózatról. Kedves Képviselőtársaim! Mindenki tudja, hogy negyven évig arra okították a magyar falut és a magyar vidéket, hogyan nem kell neki földet mívelni, és hogyan felejtse ezt el. Valakinek egyszer - és gondolom, ez az a kormány - meg kell tanítsa arra, hogy milyen a modern gazdálkodás. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) És ehhez falugazdászra föltétlenül szükség van. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 124 2000.10.21. 2:08  1-243

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): A második tételt jómagam is az igazságszolgáltatással kapcsolatos felszólalásra gondolom válaszként elmondani. Én magam messzemenően híve vagyok annak, hogy ez a hatalmi ág a lehető legjobban, a legjobb feltételek mellett működjön.

Csatlakoznom kell azonban ahhoz, amit Rubovszky képviselőtársam elmondott. Össze kellene hasonlítani a bírói jövedelmeket, a bírói lehetőségeket és egyáltalán a bíróságok körülményeiben bekövetkezett változásokat, mondjuk, az államigazgatás területén meglévő és bekövetkezett változásokkal. És senki ne mondja, hogy ezeket nem lehet összehasonlítani, mert össze kell hasonlítani, mert lényegében azonos képzettségű, azonos felkészültségű emberek dolgoznak egy-egy területen. Hihetetlenül nagy különbség alakult ki az eltelt időszakban, ami önmagában nem baj, hiszen ehhez kellene emelni azokat, akik elmaradtak ezen a területen. De ezt az igen nagy különbséget ilyen tetemes mértékben növelni, mint ahogyan az az igényben megjelenik, meggyőződésem szerint jó lélekkel nem támogatható.

Talán valamit még a Pest Megyei Bíróság épületéről, minthogy ott jómagam is eltöltöttem egynéhány évtizedet, ha nem is büntetés-végrehajtás során, hanem inkább csak a szolgálat során.

Nos, ez az épület valóban nem korszerű, ez az épület valóban olyan, amilyennek annak idején a szocreál idején megálmodták: büdös, meleg, mindent el lehet rá mondani. De hogy rosszabb lenne, mint egynéhány vidéki bíróság, azt biztos nem lehet róla elmondani; sőt, szilárd meggyőződésem, hogy azoknál még ebben az állapotában is korszerűbb.

Bizonyos sorrendiséget tehát fel kell állítani. Fel kell állítani, hogy mennyi menjen a Legfelsőbb Bíróságra, mennyi legyen arra ráköltve, mennyi legyen egy-egy megyei bíróságra ráköltve, és akkor helyes arányok alakulhatnak ki. Az önmérséklet, meggyőződésem szerint, a bírói szférában is kötelező. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 130 2000.10.21. 2:06  1-243

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. A harmadik tétel, amiről szólni kívántam, tulajdonképpen az infláció, az infláció várható alakulása és ennek a szerepe a kétéves költségvetésben. Én erről már annak idején a vezérszónoklatban részletesen szóltam, de ez újra és újra előkerül itt a tisztelt Ház előtt, és nem teljesen alaptalanul, hiszen ez kétségtelenül az egyik sarokkérdés, egyik nagyon fontos pontja a kétéves költségvetésnek: megvalósulhat vagy kevésbé valósulhat meg. Az infláció kérdésében, mint mindig, különböző jóslatok jelennek meg és különböző intelmek. De ezekre az intelmekre - és én most ezekről szeretnék szólni - tegnap a miniszterelnök úr, úgy gondolom, nemcsak meggyőzően, de igen határozottan adott választ.

Nekem, mint némileg mezei képviselőnek, talán ezen még egy kicsit túl is lehet menni. Nekem szilárd meggyőződésem, hogy időnként nem ártana, ha azok, akik felénk olyan nagy hévvel terjesztik elő az inflációs intelmeket, a saját berkeikben is ugyanezt megtennék. Nem ártana, ha ezeket a jóslatokat nem mindig oda kifelé, kívülre, ahova sokkal könnyebb elmondani... - hanem tennék ezt a saját gazdaság irányába is, ahol bizony - persze más, én tudom, 2 százalékról vagy 1 százalékról emelkedni kettőre vagy kettőről háromra, de ott, ahol a kamatok is ehhez igazodnak, ott, ahol tulajdonképpen az életnívó is ehhez igazodik, az ugyanolyan érzékenyen érinti az ott élőket, mint ahogy nyilván minket is.

De én nem szeretnék a mások ügyeibe beavatkozni, ellentétben azzal, amit napról napra és igen gyakran tapasztalunk és érzékelünk. Szilárd meggyőződésem, hogy körülbelül annyira fog beválni ez az intelem és ez a jóslat, mint ahogy tavaly bevált. De, tisztelt képviselőtársaim, ha elég sokáig jönnek az intelmek, és elég sokszor, eléggé nagy számban hangzanak el, akkor előbb vagy utóbb beválnak. De ezt mi türelemmel nem akarjuk kivárni, szeretnénk magunk leszorítani az inflációt, és erre minden esélyünk megvan.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 136 2000.10.21. 2:06  1-243

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Immáron lehűtve, de le nem forrázva (Derültség.) azt kell mondanom igen tisztelt képviselőtársamnak, hogy én ebben a demokrácia egyik tisztességes megnyilvánulását látom, és ha a megyei önkormányzatoknak aggályaik és olyan felvetéseik vannak, amelyekhez igyekeznek a legszélesebb támogatást megszerezni, nota bene, ha megismerem, mik ezek a valós igények, még lehet, hogy én is támogatom; nem biztos, de lehet.

Mármost, tisztelt képviselőtársam, ha már előhozta az önkormányzatokat, akkor azért egy negyedmondatot a vesszőparipámról hadd szóljak! Én ugyanis a magam részéről messzemenően annak lennék híve, hogy az önkormányzatiság nyerje el a szükséges forrásokat is ahhoz, hogy önkormányzatnak lehessen nevezni. De van ennek az éremnek egy másik oldala - amit persze egy percben nem lehet elmondani -, ahhoz, hogy elnyerje, a vagyonnal történő gazdálkodás és egyáltalán a forrásokkal történő gazdálkodás esetében biztosítani kellene azt a folyamatos, biztonságos ellenőrzési rendszert is, amely nélkül egyetlen kiáramlásnak sem szabadna megtörténnie. És ha most arra gondolnak, amire én, akkor abban is egyetértek. Nevezetesen, hogy azoknak a kiáramlásoknak is és minden kiáramlásnak úgy kell történnie, hogy ellenőrzött legyen. Ha ez nem így történik, akkor abból mindig baj van. Márpedig meggyőződésem szerint az elfogadhatatlan, ha több mint 3100 önkormányzat esetében a teljes körű évi ellenőrzés - és nem az ÁSZ hibájából - mindössze hatvan-egynehány esetben történhet meg.

 

(12.30)

 

Ez hosszú távon nem működhet, de ehhez önök kellenek, tisztelt képviselőtársam. A világért sem lehűtve, sőt fölmelegítve Keller képviselőtársamat, azt kell mondanom, támogassanak minket abban, hogy egy olyan rendszer alakuljon ki, amely a folyamatos és biztonságos ellenőrzést szolgálja. Lehet ez az ÁSZ, lehet más, tárgyaljunk róla, kétharmados törvény, hozzuk létre. Teljes erővel támogatni fogjuk azt, hogy ezek a források nőjenek, és az önkormányzat tényleg önkormányozzon.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 148 2000.10.21. 2:07  1-243

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A rendőrség hivatásos állományának megalázó bérhelyzetéről már tegnap is szóltam, ma is szólok, és ha az ülésrend lehetővé tenné, akár holnap is szólnék - ez nem teljesen kizárt legközelebb. Úgy gondoltam, inkább szombaton mondom el, mint vasárnap, hogy feltétlenül szükség lenne arra, hogy ne csak beszéljünk arról, hogy itt meg kellene fordítani bizonyos trendeket, vagy a javuló trendeket tovább kellene valamilyen módon erősíteni, hanem meg kellene teremteni ennek az alapját is, ami bérezés hiányában meggyőződésem szerint nem lehetséges.

Tegnap a miniszterelnök úr mondott néhány biztató szót ezzel kapcsolatban, kivételesen azonban azt kell mondanom, hogy engem ennél is jobban megnyugtatna, ha a Belügyminisztérium büdzséjében jelennének meg azok a számok, amelyek a bérfejlesztést lehetővé tennék. Szilárd meggyőződésem - és azt hiszem, ebben mindkét oldal egyetért -, hogy lehetetlen továbbra is csak erkölcsi alapokon hivatkozni arra, hogy fokozott teljesítményt várunk bizonyos szervezetektől - így a rendőrségtől -, ha olyan megalázóan alacsony fizetések vannak, olyan megalázóan alacsony jövedelmek vannak; és nemcsak a kezdő rendőröknél, hanem azoknál a rendőröknél is, akik a rendőri állomány zömét teszik ki - őrmester, törzsőrmester -, akik az egyik legfontosabb feladatot látják el, közvetlenül a lakossággal tartanak kapcsolatot. Meggyőződésem, itt valamilyen áttörésre, változtatásra szükség van.

Úgy gondolom, erre a kormány nyilván nyitott, de valamilyen oknál fogva ez minden évben odázódik, egyre távolabbra kerül. Azt remélem, hogy ezen még mindig nem késő változtatni, és a kormány nyitottsága (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) forintokban is meg fog nyilvánulni a rendőrség felé.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 154 2000.10.21. 2:08  1-243

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nemcsak azért kértem szót, mert pillanatnyilag egyedül vagyok a Kisgazdapártból (Közbeszólások az MSZP soraiból: Egész nap egy ember volt itt a Kisgazdapártból.), hanem azért is, mert kivételesen az MSZP jeles képviselőjével egy kérdésben egyetértek. Lényegileg értünk egyet, ugyanis én a Bokros-csomagról még soha nem szóltam - de az, amit most hallottam, azzal egyet kell értenem. (Dr. Géczi József Alajos: Dicsér bennünket!) Való igaz, jelentős szerepe volt a Bokros-csomagnak abban, hogy az ország úgy gondolta, hogy az a négy év, amelyet megtapasztalt, és amelynek része volt a Bokros-csomag, része volt mindaz a teher, amely a családokra hárult, váltást igényelt.

Így gondolta az ország, és reményeim szerint tartósan gondolta így, hiszen aki képes volt elfogadni egy Bokros-csomagot, és némelyek most képesek ezt még dicsérni is vagy valamiféle követendő példaként állítani, azt gondolom, hogy ez a következőkre is kellő jelzést ad a választóknak.

 

 

(13.20)

 

Amiről még szólni szeretnék ezenkívül, tisztelt Ház, az a következő, végül is, én úgy gondolom, ebben is egyetértünk: az önkormányzatoknak nagyobb forrásokra lenne szükségük. De azt gondolom, hogy ez a kormány az, amely disztinkcióval illeti ezt a kérdést is. Nagyon lényeges! Ön mondta, hogy hány kistelepülés van ott, abban a bizonyos szövetségben, amiről tetszett szólni. Azoknak a kistelepüléseknek nincs színháza, azoknak nincs mozija, azoknak többségében még óvodájuk sincs. Persze, ez nem jelent terhet a forrásokból. De jelent valamit az életminőségben.

Mi úgy gondoljuk, hogy ezeket az életminőségeket közelíteni kell egymáshoz, amennyire csak lehet. Ezért a források felosztása nem történhet úgy, hogy egyes szerencsés települések olyan helyzetben vannak, olyan körülmények közt vannak, hogy őket szeretik a nagyberuházók, szívesen jelennek ott meg, másokat meg kevésbé szeretnek. Ezt a kormánynak kötelessége kiegyenlíteni. Azt gondolom, ha komolyan gondolják az önkormányzatiságot, akkor ezt önöknek támogatni kell.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 162 2000.10.21. 2:04  1-243

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Őszintén remélem, hogy az a fajta őszinteség, amely most az MSZP részéről megnyilvánult, nem múlik a választási kampányig sem. Az az ígéret, amelyet most tettek, hogy ha nyerne az MSZP, akkor jön Bokros Lajos, azt hiszem, kifejezetten üdítőleg hat a lakosságra, és úgy gondolom, a polgárok alig várják, hogy ez a helyzet bekövetkezzen. Tehát csak javasolni tudom, hogy ezt nap mint nap, újra meg újra szíveskedjenek elmondani, mert ha elfelejtik, mi elmondjuk.

Tisztelt Ház! Volt itt más is, amihez szeretnék mégiscsak hozzászólni, az önkormányzatok ügye. Azt gondolom, ez valóban nagyon fajsúlyos kérdés. Valamit, azt hiszem, szeretünk elfelejteni. Az önkormányzati törvény elfogadásával, annak a 102. §-ával kialakult egy vagyonhoz kötődő helyzet. És itt, ettől a pillanattól kezdve voltak jómódú, közepes és nagyon szegény önkormányzatok. Ezt így örökli kormány kormányról. Azt gondolom, kötelessége minden kormánynak, hogy megkísérelje az eredendően elkövetett, nem is állítanám, hogy hibát, helyzetet... - hiszen annak idején egy helyzet volt, hogy ki mit tudott ennek a 102. §-nak az alapján sajátjának tudni. Meggyőződésem, hogy ezeknek a különbségeknek a csökkentése folyamatosan meg kell történjen. Ez néha fájdalmas; néha fájdalmas azoknak az önkormányzatoknak, amelyek úgy gondolják, hogy ők sikeresek, nagy lendületben vannak, sokat tudnának létrehozni, és mindig, állandóan elvonnak tőlük. Ha ez az elvonás a kisebbek javára és azok javára történik, akik önhibájukon kívül nem jutottak ilyen vagyonhoz, akkor ezt csak támogatni lehet. Akkor - meg kell mondanom - ez a kiegyenlítés nem az önkormányzatok között, hanem az egyes településen lakók, a polgárok között kell megtörténjen. Ez a különbségtétel meggyőződésem szerint nem olyasfajta disztinkció, amit el lehet ítélni. Még egyszer mondom, ebben kellene a segítség, hogy itt gondolkodjunk együtt. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 176 2000.10.21. 2:08  1-243

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy először egy személyesnek tűnő megnyilatkozást tegyek. Meg kell mondanom, mindig élvezettel hallgatom Kuncze Gábor felszólalásait, még ha ez most nekem nem is szerez nekem jó pontokat, mert azok szellemesek, tényleg olyanok, amiket élvezettel lehet hallgatni. Különösen élvezettel lehet hallgatni, amióta ellenzéki képviselő. Szilárd meggyőződésem, hogy vannak képviselők, akiknek az ellenzéki pozíció felel meg. Nagyon remélem, hogy ez a pozíció tartós lesz, és azt remélem, hogy Isten még nagyon sokáig éltet, és hallgathatom ezeket a felszólalásokat. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami az önkormányzatokat illeti: valóban arról van szó, el kell tudni dönteni, hogy a rendszerbe kell-e bevinni a pénzt, és hogy a rendszerbe kell úgy bevinni pénzt, ahogy az a jelenlegi feltételek mellett történik. Erről ma már szóltam egyszer, s így talán némileg önismétlésnek tűnik, mégis el kell mondanom, hogy a rendszerbe történő pénzbevitel előtt meggyőződésem szerint a teljes önkormányzati rendszer átgondolását kell - nem a kormányoldalnak tíz év után, hanem - a parlamenti pártoknak megtenni. Számomra ugyanis egy kicsit visszatetsző volt, amikor mindannyian vastapssal jutalmaztuk azt, hogy tíz év eltelt az önkormányzatiság keretein belül. Gyönyörű dolog, hogy tíz év eltelt; én nem örülök neki, hogy így múlik az idő, de eltelt tíz esztendő. Ez a tíz év olyan volt, amely számtalan változást hozott a gazdaságban, a társadalomban a legkülönbözőbb helyeken. S azt sem lehet mondani, hogy úgy születnek Magyarországon a törvények - pláne a rendszerváltás környékén -, hogy azok tökéletesek lennének.

A tíz év eltelt, azt megünnepeltük minden irányban, de azt gondolom, most már itt lenne az ideje, hogy az önkormányzati rendszert magát átgondoljuk, és azután döntsünk arról, hogy mekkora pénzeket kell bevinni.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 212 2000.10.21. 14:46  1-243

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Most, hogy a meglehetősen hosszúra - bár egyesek szerint nem kellően hosszúra - nyúlt költségvetési vita a befejezéséhez közeledik, úgy gondolom, elérkezett annak az ideje, hogy egy összegzést próbáljunk adni mindarról, amit ez a vita hozott, eredményezett. És egyáltalán valamilyen megállapításra kellene jutnunk, hogy közelebb jutottak-e az álláspontok a vita során, távolodtak, netalántán megmerevedtek.

Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy a vita, a költségvetési vita néhány pont körül csúcsosodott ki, és néhány pontban tulajdonképpen meg is fogható. Mindenekelőtt az ellenzék vitatta, bár egyre kevésbé erőteljesen, és mintha lankadó erővel tenné ezt, hogy törvényesen került-e benyújtásra két évre a költségvetés, avagy sem. Megvannak-e a törvényi feltételei, vagy nincsenek? A vita nézetem szerint nem ekörül folyik, hanem akörül, hogy mit kell törvényesnek tekinteni: az elfogadás időpontjában meglévő törvényességet, avagy a benyújtás időpontjában meglévő törvényi feltételeket.

Az én meggyőződésem szerint nem lehet másként, csak úgy, hogy amikor a törvény elfogadásra kerül, amikor a költségvetési törvényről szavazni fogunk, akkor fenn kell állnia a törvényes feltételeknek. Márpedig a kormány benyújtotta azt a törvényjavaslatot, módosító javaslatot, amely lehetővé teszi, hogy amikor szavazunk, ez már törvényes legyen. A lehetőség bekövetkeztét lehet kétségbe vonni, de azt nem lehet kétségbe vonni, hogy a szavazás időpontjában fenn fog állni ez a törvényességi feltétel. (Balczó Zoltán: Ha megszavazza a parlament!) Lehet ezt vitatni, kedves képviselőtársam, nem haragszom, ha közbeszólnak, ez mindig inkább inspirál arra, hogy továbbgondoljak dolgokat. Tehát lehet ezt vitatni, de ha ez nem így lenne, akkor az egész vita értelmetlen lenne. Hiszen ebben az esetben pusztán arról lenne szó, hogy már a kezdet kezdetén lehetne szavazni, azután az egész többit el lehetne felejteni. De ez természetszerűleg nem így van. Azért van a költségvetésnek egy elfogadási rendje, mert annak van egy kezdete, annak van egy folyamata, és van annak egy elfogadási rendje is. Ez az elfogadási rend teljes mértékben törvényesen kerül betartásra - a mi nézetünk szerint - a kormány részéről, ezért azok a viták, amelyek ekörül forogtak, megítélésem szerint még csak nem is akadémikusak, hanem inkább csak akadékoskodók.

Tisztelt Ház! Meg kell mondanom, hogy a vita érdemi részét én nem itt láttam, hanem ott, hogy vajon érdemes-e kétéves költségvetést csinálni, és vannak-e ennek hasznai. Van-e ennek olyan haszna, amely hosszabb távon is érvényesül? Van-e olyan haszna, ami kiegyenlíti azokat az esetleges bizonytalanságokat, amelyeket itt az ellenzék többször hangsúlyozott és többször előadott. A Független Kisgazdapárt meggyőződése szerint a kétéves költségvetésnek vannak olyan erényei és előnyei, ami miatt érdemes ezt a kétéves költségvetést most elfogadni, kipróbálni, és ha valóban beválik, akkor ezzel a hosszabb távú tervezés lehetőségeit megteremteni. Érdemes azért, mert meggyőződésünk szerint nemcsak a társadalom egyes szereplői felé, nemcsak a társadalom egyes rétegei felé, hanem azt kell mondani, hogy mind külföldön, mind belföldön üzenet értéke van annak, ha a magyar gazdaságban akkora bizalom van, és a magyar törvényhozásban, a magyar törvényalkotásban, a magyar kormányban és törvényhozókban olyan bizalom van a jövő iránt, hogy el tudják képzelni, el tudják fogadni, hogy ez a kétéves időszak valóban a tervezettek, az elgondoltak szerint alakul.

Mik az ellenvetések? Két nagyon nagy bizonytalansági tényező volt, amely egyrészt az inflációt gerjeszti, másrészt pedig, hogy vajon a növekedés fenntartható, vagy nem tartható. Kétségtelen, hogy az, ami a nemzetközi olajárakat illeti, abban a bizonytalanság nem szűnt meg, sőt, a közel-keleti háború folyamatosságával, annak, úgy tűnik, nagyon nehezen történő megszüntetésével akár állandósulhat is. De állandósul-e ettől - mondják más szakemberek - az olajár magas szintje? Ez egyáltalán nem bizonyos. Mert egy ideig lehet az olajcsapokkal olyan módon játszadozni, ahogyan ez történik, és ezzel emelni az olajárakat, de meggyőződésem szerint középtávon is már érvényesülnek azok a gazdasági tényezők, amelyek az olajárat a tényleges és reális piaci értékhez fogják igazítani. A mi várakozásunk ez, meggyőződésem szerint is mintegy 25 dollár/hordó körüli áron ez stabilizálódhat, és ez már az inflációs rátát olyan mértékben semmiképpen nem érinti, mint amiként ezt az ellenzék előrejelezte.

Az én nézetem szerint egyébként az olajáraknál nagyobb bizonytalanságot hordoz magában az euró jövőbeni sorsa. Az már egy nehezebb kérdés, és ezt az én pártom is hosszan mérlegelte, hogy vajon ez akkora bizonytalansági tényező-e, amely esetleg már a kétéves tervezést, a kétéves költségvetést nem teszi lehetővé. Ez tényleg komoly gond, és nem is látom teljes mértékben eldöntöttnek. Az a dániai szavazás, amely meggyőződésem szerint az Európai Unió kisebb lélekszámú, de meghatározóan fontos gazdasággal rendelkező országai részéről jelzés értékű volt, ez megítélésünk szerint hosszabb távon is éreztetheti a hatását. Ez valóban azt jelentheti, hogy egyfajta bizalomvesztés következhet be az euróban.

 

 

(15.00)

 

A nagy kérdés az, és azt kell nyilván mérlegelniük azoknak, akiknek ez elsődlegesen feladatuk, a kormány megfelelő embereinek, hogy vajon ezt kiegyenlíti-e azoknak a nagyobb államoknak és meghatározóbb gazdasággal rendelkező államoknak a gazdasági ereje és fejlődése, amelyek az euró fenntartásában érdekeltek. Mi úgy gondoljuk, hogy ha nem is következik be ezen a téren egy olyan áttörés, amely az eredeti, a dollárhoz viszonyított értékét helyreállítja az eurónak, de valamilyen javulás be kell hogy következzen, hiszen a gazdasági trendek azt igazolják, hogy nem romlik, hanem a következőkben inkább javul az európai gazdaság színvonala és viszonya is a dollárban érdekelt országok felé. Ez azt jelentheti, hogy a mi számunkra is kedvező változás következik be.

Amint elmondtam, magam is érzem, hogy abban, amit elmondtam, bizonytalansági tényezők vannak, és ezt nem is lehet vitatni. A kérdés azonban alapvetően az, hogy mit kell elfogadni. Azt lehet-e, kell-e elfogadni, hogy a bizonytalansági tényezők mellett is inkább hiszünk a magyar gazdaságban és hiszünk egyfajta magyar gazdasági fölemelkedésben, hiszünk abban, hogy a társadalom eléggé akarja ezt a felemelkedését, avagy pedig egy pesszimista álláspontra helyezkedünk. Meggyőződésem szerint nemcsak az inflációt, hanem a gazdaság alakulását is lényegileg befolyásolja az a várakozás, amelyet sugallni vagyunk képesek.

Megvallom őszintén, az egész vita során számomra nem az MSZP-, nem az SZDSZ-, hanem leginkább a MIÉP-álláspont volt ambivalens. Ez az a párt, amely szünet nélkül a nemzetre hivatkozik; hogy mennyi alappal vagy mennyivel nem, azt most ne vitassuk. Azt se vitassuk, hogy mekkora támogatottsággal teszi ezt, vagy mekkorával nem teszi. De az a fajta hivatkozás és azok a hivatkozások, amelyek a bizonytalansági tényezőt erősítik, számomra azt igazolják, hogy itt valami hiba van a nemzetre hivatkozással. Valami hiba van a nemzet jövője előképének a megítélésében. Hiba van azért, mert ha ilyen bizalom magában abban a pártban sincs, amelyik pedig hát elsődlegesen vallja magának ebben az országban ilyen érdekeltnek (Rozgonyi Ernő: Mi iránt kellene bizalommal lenni?), vajon akkor mire számít. Arra számít netalántán, hogy ez után a kormánykoalíció után egy számára jobb koalíció következik? Valami olyan koalíció következhet, amely nagyobb biztonsággal fogja majd hozni ezeket a növekedéseket? Nagyobb biztonsággal fogja garantálni az országnak azt, hogy a gazdasága növekedni fog? Hát, ha erre számítanak, lelkük rajta! Meg kell azonban mondanom, hogy a számunkra ez nem csalódás, inkább azt kell mondanom, a helyes értékítélet visszatérése.

Tisztelt Ház! Ami körül még a vita folyt, és ami úgy gondolom, hogy talán az ügy érdemi része volt, az nem utolsósorban az egyes ágazatok, a társadalmon belüli egyes csoportok és különösen ezen belül is két nagy, a társadalmat meghatározó célcsoport, a fiatalok és a nyugdíjasok helyzete, illetve hogy a kormány miként viszonyul a költségvetésen keresztül e két csoporthoz.

Mi azért tartottuk ezt a költségvetést igazán kedvezőnek - ha nem is kifogástalannak -, mert azt gondolom, hogy törekedett a helyes arányok megteremtésére. Számunkra egyik megoldás sem elfogadható, sem az, hogyha túlzottan a fiatalok irányába történnek a költségvetésen belüli kedvezmények és forrásadás, sem az, ha a nyugdíjasok irányába történik ilyen. A két csoportot egyformán fontosként kell kezelni. Én a magam részéről és a pártom úgy ítéli meg, a mai nyugdíjasok helyzetén alapvetően rontott az a fajta nyugdíjrendszer, nyugdíjreform, amelyet az előző kormány idején elfogadtak.

Valóban el kell fogadni, hogy a jövő fontos, valóban el kell fogadni, hogy a jövő számára takarékoskodni kell, de amíg a jelenlegi nyugdíjasok olyan életszínvonalon élnek, ahogyan most, amíg a jelenlegi nyugdíjasok megsegítése ennyire most fontos, azt gondolom, el kellene gondolkozni - és aki felelősséggel gondolkodik a nyugdíjasokért, annak valóban el kellene azon gondolkodni -, hogy nem kellene-e azt a 70 milliárd forintot mégiscsak a mai nyugdíjasok életnívójának a növelésére fordítani.

Különösen fontos volt és fontos a számunkra, hogy a jövő megtervezésénél egyenlő súllyal essen latba a Széchenyi-program, és egyenlő súllyal essen latba az az agrár- és vidékfejlesztési program, amely a Kisgazdapárt sajátja. Mi elfogadtuk - és nyomatékkal szeretném mondani, a jövőre nézve is elfogadtuk -, hogy ez a két program egymást kiegészítve kell megjelenjen, egymást kiegészítve kell érvényesüljön. Tudatában vagyunk annak, hogy agrár- és vidékfejlesztést nem lehet végrehajtani, ha a Széchenyi-program nem tud megvalósulni. Hiszen a források megteremtése döntő mértékben mégiscsak a Széchenyi-programon keresztül kell hogy megtörténjen. Ha ez nem így van, akkor az ezer sebből vérző agrárium magát a saját hajánál fogva soha nem fogja tudni kiemelni abból a lehetetlen helyzetből, ahová talán nem is csak a tíz esztendő, hanem húsz-harminc esztendő döntötte.

Ezért tartottuk alapvetően fontosnak, hogy találjuk meg azt a közös pontot, és ne itt a Házon belüli vitában találjuk meg, hanem azokat a közös pontokat már az előkészítés során találjuk meg, amelyek e két irányzat, e két elképzelés egyértelmű egyensúlyba hozását eredményezheti. Én azt gondolom, ez nagymértékben sikerült. Úgy vélem, hogy az a fajta költségvetés, amely most megjelent, biztosítja a Széchenyi-program megvalósulásának legalábbis a kezdeteit, annak a megindulását, de biztosítja azt is, hogy miközben eddig csak szinten lehetett tartani az agráriumban, csak toldozni-foldozni lehetett az előző két esztendőben, most a következőkben egy fejlesztést lehet elindítani, érzékelhető, olyan fejlesztést, amely elmozdulást jelent az eddigiektől.

Tudom, hogy ez az a terület, amelyre oly sokan pályáznak. Tisztában vagyok azzal, hogy ma már igen gyakran nem arról szól a történet, hogy vajon milyen a költségvetés, hanem ki mit céloz meg a választói rétegekből. Annak is nagyon tudatában vagyok, hogy annak a választórétegnek, amely a Független Kisgazdapárt szavazóbázisa, van olyan érdekeltje, aki úgy gondolja, hogy ezt a réteget jó lenne megcélozni.

Mi szilárdan hiszünk abban, hogy a társadalom, a társadalom nagyobbik fele - és a gondolkodó fele - tisztában van azzal, hogy a Független Kisgazdapárt hibázhat, sok minden nem úgy történhet, ahogyan talán a várakozás ezt annak idején még elénk tűzte, ahogyan a várakozás még korábban velünk szemben fennállott, de egy bizonyos: nekünk lételemünk az, hogy teljesítsünk ebbe az irányba. Nekünk lételemünk az - és ettől nem térhetünk el a következőkben sem -, hogy az agrárium és a vidék jövőjét nekünk kell a leginkább biztosítani.

Azt kell mondanom, partnereink, koalíciós partnereink ebben tisztességgel jártak el, pontosan látták azt, hogy mi az, ami föltétlenül szükséges, és elértük azokat a határokat, amely nézetem szerint két év alatt - ahogyan az előbb már mondtam - az elmozdulást biztosítja.

Tisztelt Ház! Én tudom - előző évben is elhangzott -, hogy az előző évi volt minden idők legjobb költségvetése, ez meg a minden idők legjobb költségvetését is meghaladó költségvetés. Ez a mostani csak egy egyszerű kétéves költségvetés az én nézetem szerint, de mégis, ebben a költségvetésben vannak bizonyos áttörési pontok, még akkor is, ha ezt néhányan átverésnek vélik vagy gondolják, vagy így szeretnék megélni.

Ezek az áttörési pontok léteznek. Ezek az áttörési pontok ott vannak, amiről az előbb beszéltem, ott van a fiataloknál, benne van a lakásépítésben, benne van az infrastruktúra építésében, benne van a munkahelyhez jutás lehetőségében; és benne van a nyugdíjasoknak az a tisztességes növekménye, amely megítélésem szerint az adottságokhoz képest elfogadható, ha nem is elégséges.

Tisztelt Ház! Mindennek alapján meggyőződésem szerint olyan költségvetést tárgyal a Ház, amelynek az elfogadása nemcsak indokolt, de jövőbe mutató. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 220 2000.10.21. 2:08  1-243

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szeretném előrebocsátani, amikor azt mondtam, hogy összefoglalót mondok, kizárólag a magam és a Kisgazdapárt nevében gondoltam és mondtam, a legkevésbé sem a Ház, de még csak nem is a koalíció oldaláról. Aki ismer engem, sok mindennel vádolhat, de azt, hogy szerénytelen lennék, talán nem feltétlenül lehet a terhemre róni.

Ami a GDP-GNP, megtermelt-felhasználható javakat illeti, úgy gondolom, ebben nincs vitánk. E kettő elég meredeken és élesen elválik egymástól. De éppen ez az, ami meggyőződésem szerint arra kellene intse az igen tisztelt ellenzéki képviselőket, hogy a lehetőségekhez határolják be az igényeket; ne feltétlenül a GDP-hez, hanem az elérhető forrásokhoz és javakhoz. Ezt tette a kormány akkor, amikor prioritásokat állított fel, és ezért mondtam, mi azt támogatjuk, hogy azok a prioritások, amelyek megjelennek a Széchenyi-programban, az agrár- és vidékfejlesztési programban, a lehetőségekhez mérten jók és helyesek. Ez volt az egyik rész.

 

(15.40)

 

A másik a külföldi adósságok kérdése. Ma élesen ketté kell választani a belföldi és külföldi adósságot. A belföldi adósságot senkinek nem lehet a nyakába varrni, ha tetszik, ha nem, ezt nekünk kell nyögni. Lehet keresni, hogy ki a hibás, és érdemes is időnként keresni, hogy ki a hibás, meg kell találni, hogy ki miatt alakult úgy a helyzet, ahogy alakult, de meg kell mondanom, hogy olyan külföldi nem lesz, aki ezt tőlünk átvállalja.

És még valami, tisztelt Ház, az autópályák ügye. Engedtessék már meg, hogy azt mondjam, azzal telt el elég hosszú idő, hogy a megkötött koncessziós szerződések mellett az autópályákon utazni lehessen, és ez önmagában nem is kevés pénzbe került. Most két hiba van: vagy az, hogy nem épül az autópálya, vagy az, hogy épül az autópálya. Most épül az autópálya.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 228 2000.10.21. 2:03  1-243

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt hiszem, ha valakinek nem kell ezt mondani - a közönségnek mondom ezért kizárólag -, Csiha Judit képviselőtársam pontosan tudja, hogy a kétéves költségvetés elfogadása esetén a garanciális lehetőségek nem változnak, nem csökkennek. Az átjárhatóság nem jön létre és nem következik be a négy alrendszerben, nem történik olyan változás, amely ne lenne korrigálható, és amely ne lenne kiküszöbölhető egy kedvezőtlen változás esetén.

Egy költői kérdést szeretnék feltenni. Vajon tisztességesebb és jobb megoldás-e az, ha egy választási év előtti decemberben elfogad a kormánytöbbség egy olyan költségvetést, amely a következő választási évre - annak közeli ismerete alapján - határoz meg olyan tételeket, határoz meg olyan részeket, amelyek determinálják a következő kormány helyzetét? Ha van bizonytalanság a kétéves költségvetésben - mert kétségtelenül van -, akkor a kormány most azt a kockázatot vállalta, hogy nem tud, nem lehet olyan helyzetet teremteni, mint amilyen helyzetet teremtett az előző kormány ennek a kormánynak. Ha ez így van, akkor most a tisztesség is szóljon azokból, akik itt ezen elgondolkodnak, hogy nem ez-e a korrektebb. Nem az a korrektebb, ha nem eszerint fog megváltozni?

Tudom, lehet erre egyszerűen rámondani, hogy nem, és a vállat is meg lehet húzni, de ennek ellenére az a nagyon határozott álláspontom, hogy ezt a fajta magatartást tisztességesebbnek kell ítélni, mint azt a lehetőséget, ami benne rejtőzik abban, hogyha 2001 decemberében, az összes lehetőség ismeretében, egy kormány megszab valami olyan költségvetést, ami már tényleg választási költségvetés.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 236 2000.10.21. 2:09  1-243

TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Azt gondolom, hogy ez a vita mindannyiunkat meggyőzhetett arról - amit eddig is tudtunk persze -, hogy nincs tökéletes költségvetés, és még a tökéleteshez közel álló költségvetés sincs még azokban, nem mondanám, hogy boldogabb, legfeljebb gazdagabb országokban, ahol sokkal könnyebben lehet a költségvetésen belül megtalálni azokat a helyes arányokat, éppen a rendelkezésre álló igen nagy források miatt, mint ahogy ezt nálunk lehet tenni.

Ezért csak arról lehet szó, hogy jók-e azok a prioritások, amelyekről annyit beszéltünk, helyesek-e, jól választottuk-e ki vagy sem. Megítélésem szerint elsődlegesen erről lehet szó, és meggyőződésem szerint nagyrészt a jó szándékú ellenzéki felszólalások is erről szóltak. Arról szóltak, hogy bizonyos kérdéseket talán nagyobb hangsúllyal vagy más forrásokkal kellene megjeleníteni a költségvetésben.

Mi szilárdan meg vagyunk arról győződve, hogy a lehetőséghez mérten a legjobb prioritásokat állítottuk fel, de természetesen csak a kétévi idő fogja eldönteni, hogy ez valóban így van-e. Hogy valóban igaz-e ez a meggyőződés, azt ez a két év fogja eldönteni. A kormány és az egész kormányzó koalíció, nem tagadom, jelentős kockázatot vállalt azzal, amikor kétéves költségvetést kíván elfogadni a tisztelt Házban, hiszen minden olyan, azt kell mondanom, szerencsétlen körülmény, amely akadályozná ennek a költségvetésnek a teljesülését, valószínűleg visszahull a mi fejünkre, a kormány fejére. Ha ezt vállalni mertük, akkor, azt gondolom, annak tudatában tettük, hogy jó cél érdekében próbálunk valami újat hozni az ország számára.

Mi ahhoz kérjük a támogatását nemcsak a kormányoldalnak, az ellenzéknek is, hogy a jó célok legalább, amelyeket ők is annak (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tartanak, valósuljanak meg ebből a költségvetésből. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 10 2000.11.08. 9:32  1-55

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy mielőtt az ügy érdemi részéhez hozzászólnék, egy rövid személyes, azt is mondhatnám, emlékezést önök elé tárjak. Mindenekelőtt a közelmúltban, tegnap az egyik televíziós adás riportere azt a kérdést tette fel nekem, hogy van-e még értelme semmisségi törvénnyel foglalkozni. Ez meggyőzött arról, hogy minden szándékunk ellenére az eltelt tíz esztendő alatt nem sikerült azokat a generációkat megfelelően elérni, akik nem élték vagy még nem felnőtt fejjel élték meg ezt az időszakot, és akik olyan súlyos agymosáson mentek keresztül hosszú időn keresztül, hogy számukra még ma is felesleges fellobogózás, netán felesleges ünnep vagy netán egyetlen öröme van, hogy aznap, október 23-án nem kell dolgozni.

Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ha van feladata a Háznak, és olyan feladata, amely történelmi jellegű, akkor mindenekelőtt történelmünknek ezt a pillanatát, 1956. október 23-át, majd november 4-ét, ami a nemzetnek egy valódi gyásznapja, valódi tragédiája, úgy tudjuk az ország elé tárni, hogy ebben minden kérdésben, minden részletkérdésben pontosan és törvényesen járunk el, de ugyanakkor rá is kell mutatni azokra az anomáliákra - több ez, mint anomália: bűnökre -, amelyeket akkor elkövettek. Emlékszem, és vannak itt, a teremben még olyanok, akik, úgy gondolom, rajtam kívül is emlékeznek, hogy a legnehezebb, október 23-a és november 4-e közötti napokban sem hittük vagy gondoltuk, hogy bekövetkezhet egy olyasfajta tragédia, ahol Magyarország olyan mértékben marad magára, hogy úgy lehet eltaposni, hogy utána még egy véres megtorlás is következik. Amikor az atlanti hatalmak szuezi kalandja megindult, akkor, úgy gondolom, már minden józan ember számított arra, hogy itt bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek talán a korábbi terrort is felül fogják múlni.

Ugyanakkor 1956. november 4-étől kezdődően állandóan szólt a szirénhang előbb Ukrajnából, majd Szolnokról, később Budapestről, amely még úgy szólt, hogy többpárti demokrácia; amely még úgy szólt, hogy szabad szakszervezeti szervezkedés; amely még szabad választásokról szólt és nem a megtorlásról. Hogy a diktatúra arca milyen gyorsan változik, tisztelt Ház, igazolja az, hogy december 11-én viszont már megszületett az 1956. évi 28. tvr., amely nyilvánvalóvá tette, hogy a megtorlás jogi eszközeinek elkészítése megindult; nyilvánvalóvá tette, hogy az addig atrocitásoknak tűnő véres leszámolások törvényes leszámolásokká fognak változni.

Amikor Király Tibor írt egy kis tanulmányt, amely a három semmisségi törvényről szól, három részre osztja, három részben jelöli meg a koncepciós pereket. Ebből az egyik a jogi előkészítettségű koncepciós per. Azt gondolom, ha jól megnézzük ezeket a pereket, tulajdonképpen ebben mind a három elem rendszerint megjelent, de 1957-től kezdődően már a jogi dominancia végső soron túlnyomóan volt jelen ezekben a perekben. Ez azt jelentette, hogy a közben megteremtett, törvényesnek mondott feltételek olyan megtorlásokat tettek lehetővé, ahol a vádlott legelemibb védekezési lehetősége is kizárt volt. Hallottuk - és ez pontosan így van -, azért kellett 1956. évi 32. tvr.-t hozni, mert kifelejtették azt az egyértelmű és mérlegelési lehetőséget sem biztosító szankciót, hogy csak a halálbüntetés következhet.

Nem hiszem, hogy ennél iszonyatosabb törvénykezés valaha Magyarországon előfordult. Nem hiszem, hogy előfordult Magyarországon korábban, hogy bírósági eljárásnak minősítettek olyan eljárást, ahol valaki odakerült a bíróság elé - nem vád alapján, mert ezt viszont az 1957. évi 25. tvr. világosan megmondja, hogy az eljárási szabályok esetében vádirat sem kell -, oda kell kerülnie ez elé a bíróság elé, és ha odakerült, akkor számíthat rá, hogy a büntetése halál.

 

(8.50)

 

Ha valaki ezután, lett légyen akármilyen fiatal vagy bármilyen pártállású, meg tudja kérdezni, hogy kell-e és miért kell a semmisségi törvény, akkor ott súlyos erkölcsi problémák vannak; vagy - én a fiatalokat fölmentem - súlyos hibákat követtünk el, mert túl sokat ünnepeltünk, és keveset szóltunk a valóságról.

Szólni kell arról a valóságról is, amely véresen kemény, és amelyben végre el kell jutni oda, hogy azok, akik elkövették ezeket, ne a büntetéstől féljenek, ne a büntetéstől tartsanak, hanem akárhány évesek is, álljanak ki, és tudják azt mondani, hogy vétkeztünk a nemzet ellen, bocsássanak meg. Amíg idáig nem jutunk el, addig ne csodálkozzunk, ha a Házon belül, ha az országon belül, ha a legkülönbözőbb helyeken ádáz ellenségeskedések dúlnak, néha nem is ideológiai, hanem néha, azt mondom, erkölcsi okok miatt. (Taps.)

Tisztelt Ház! Valóban ne szóljon a törvény azokról, arról a néhány emberről, aki gyilkosságot követett el, mert kitűnő alkalom lehetett a zűrzavar - de az én nézetem szerint nem is szól! Mert ha erről szólna, akkor azon nyilván változtatni kellene. Az én olvasatomban nem szól erről; ha valakinek az olvasatában így szól, akkor azt világosan, egyértelműen be kell jelenteni, meg kell mondani, mert azt én személy szerint és a pártom biztosan támogatjuk, hogy olyan közbűntényes, aki netalántán - és volt ilyen, ezt magunk is tudjuk - elkövette azt, hogy konkrét ügyet mondjak, mondjuk, megölte az anyósát, mert már régen készült megölni, de kitűnő alkalom volt éppen a forradalom zavarosnak mondott időszaka, akkor rá természetszerűleg nem vonatkozhat ugyanaz a szabály; még egyszer hangsúlyozom, az én olvasatomban nem is vonatkozik.

Tisztelt Ház! Ha egyszer alaposan végiggondoljuk azt a történelmi helyzetet, amibe a sors, talán az európai egyensúly, az európai erőviszonyok alakulása hozott minket, akkor szembe kell néznünk önmagunkkal is, és el kell mondanunk azt is, megtettünk-e mindent azért, hogy világos és tiszta legyen a kép azok számára is, akik 1956-ban nem Nyugat-Európától várták a megváltást, hanem ettől a nemzettől, akik 1956-ban hajlandók voltak kockáztatni az életüket, és kockáztatni később azt, hogy olyan vérbíróságok elé kerüljenek, ahol esélyük sem volt a védekezésre. És ez a lényege mindannak, tisztelt Ház, amiről szól ez az egész történet. Ha mi jogállamról beszélünk, ha arról beszélünk időnként, hogy nem szorítja-e meg túlságosan a mérlegelési jogot egyik vagy másik, eme kormány által hozott szabály, ha arról merünk beszélgetni, hogy az eljárásjogi szabályok biztosítják-e teljeskörűen a vádlottak védekezési jogát, akkor azt mondom, hogy ezt tegyük; de azzal a mértékkel tegyük, hogy azt is tudjuk, hová vezetnek bizonyos, és azt kell mondanom, a jogállamiságon kívüli törvénykezések.

Úgy vélem, tisztelt Ház, hogy ez nemcsak tisztességes, nemcsak hézagpótló, hanem történelmileg is fontos javaslat, amellyel - gondolom én - nem lehet olyan mértékben egyetlenegy tisztességes pártnak sem szemben állnia, nem lehet olyan mértékben ezt elutasítania, hogy ezt a törvényt az általuk kívánt valamilyen kisebb módosítással ne támogassák. Ezt a törvény meggyőződésem szerint nem szabad, nem lehet másként elfogadni, mint egyhangúlag, mint úgy, hogy az egész Ház nyilvánítsa ki azt az akaratát, hogy 1956 áldozatainak soha nem késő megmondani, hogy nem felejtjük el őket, és nemcsak nem felejtjük, de igazságot akarunk szolgáltatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 30 2000.11.09. 2:08  1-338

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy Szekeres Imre képviselőtársam egy nagyon fontos kérdéshez roppant kevés affinitással szólt hozzá. Azt hiszem, ha a kormánynak van olyan intézkedéssorozata és olyanfajta tevékenysége, amelyet pozitívan kellene értékelni talán még ellenzéki oldalon is, az éppen a lakáskérdés.

Hiszen mi történt Magyarországon? Egyfajta kezdeményezés következtében a bérlakások gyakorlatilag az önkormányzatok esetében megszűntek létezni, hiszen ezek értékesítésre kerültek. Ezért kialakult egy olyan lakásállomány, amelynek összetétele döntően olyan öröklakásokból vagy olyan lakásokból áll, ahol a tulajdonos valóban képtelen még a felújításra is. Ez azonban egy öröklött helyzete ennek a kormánynak. Éppen ezért nem tehetett mást, mint ketté kellett választania, és ezt megtette, ellentétben az előző kormánnyal, így biztosít lehetőségeket azoknak, akiknek van önerejük igénybe venni azt a nagyon kedvezményes hitelkonstrukciót, azokat a nagyon kedvezményes kamatfeltételeket, amelyeket a kormány biztosít, és építeni tudnak.

Talán a több mint tízezer építési engedély azt igazolja, hogy nem volt eredménytelen ez a kezdeményezés. Ugyanakkor elindult egy olyan akció, amely a másik oldalon próbálja megteremteni az egyensúlyt, és engedelmet kérek, ezt azért illenék tudomásul venni, amikor az önkormányzatok számára biztosít olyan lehetőséget, hogy bérlakások épüljenek a költségvetés támogatásával. Nem kell minden jó szándékú kezdeményezést feltétlenül azonnal űberolni, megpróbálni úgy felülértékelni a saját oldalról, hogy teljesíthetetlen igényeket támasztunk. Én azt gondolom, a realitások talaján maradt ezen a téren a kormány.

És végül még egy dolog: azt tudomásul kell venni, hogy ez a fajta lakásállomány-összetétel, amely szerencsétlenül alakult az én nézetem szerint is, csak viszonylag hosszabb távon képes megváltozni. Ehhez tehát egy türelmes, hosszú távú kormányprogram kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ez most éppen folyamatban van. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 243 2000.11.09. 2:02  1-338

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ami az ötszáz fő alatti településeket illeti, azt gondolom, hogy Magyarországon ez valóban egy olyan probléma, amely összefüggő és olyan programot igényel, amely ezt a kérdést komplex módon kezeli. Meggyőződésem ugyanis, hogy hosszú távon az egyre apróbb települések életképessége egyre nehezebben lesz fenntartható. Különösen így van ez a száz-kétszáz lélek közötti településnél, ahol szinte minden olyan feltétel hiányzott, talán ma is hiányzik, amely egy kulturált, normális élethez szükséges. Minthogy azonban Magyarország döntő mértékben mezőgazdasági ország, így meggyőződésem szerint még igen hosszú távon megmaradnak ezek a települések, bár meggyőződésem szerint hovatovább egyre több olyan jel van, hogy a nagyon apró települések megszűnnek, és talán a valamivel nagyobb falvak azok, amelyek életképesnek bizonyulnak.

Mégis talán ellenzéki képviselőtársaimat megnyugtatja, ha azt mondom, koalíciós partnereim nevében is mondhatom, hogy megvan a kormányban a szándék további források biztosítására az ötszáz lélek alatti települések megsegítésére. Erre meg fogjuk keresni a módozatokat, és meggyőződésem szerint egy méltányos és megfelelő segítség mindenképpen kilátásba helyezhető.

Azt gondolom azonban, hogy ez a fajta segítség sem azt jelenti, hogy innentől kezdve úgy gondoljuk, hogy ez az ideális települési forma. Nyilván nem ez, de mégis az ott élő emberek életviszonyainak a javítása a kormány számára éppen olyan fontos, mint bármelyik másik településen, ezért a módosító indítványoknál számítsanak arra, hogy küzdeni kell majd azzal is, hogy a kormány további forrásokat jelölt meg.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 14 2000.11.28. 5:05  13-14

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt mintegy két és fél esztendő arról szólt a tisztelt Házban, hogy sokszor tekintettük sürgősnek, országos jelentőségűnek a pénzügyeket, a gazdaságot, néha még az egészségügyet is - de azt már ritkábban -, esetenként az oktatást, de szinte soha a környezet- és természetvédelmet.

Úgy tűnhetett a polgárok számára, mintha a környezet- és természetvédelem néhány szép léleknek lenne az ügye, mintha a környezet- és természetvédelem arról szólna, hogy néhányan valami olyasmit akarnak, ami rengeteg pénzbe kerül, a haszna pedig alig-alig mutatkozik. Meggyőződésem, hogy ebben valamennyien kicsit ludasak vagyunk. Elfogadtuk azt a fajta szemléletet, hogy a gazdaság mindent megelőz. Elfogadtuk azt a szemléletet, ahol úgy gondoltuk, hogy a pénz, a pénzügyek, a pénzügyi hatalom valami olyan lehetőség, ami mellett eltörpül minden egyéb, ami esetleg a közérzetünket, az életünket, az egész életünket befolyásolhatja.

Tisztelt Ház! Nem vonom ki magamat sem ez alól a felelősség alól, hiszen sokszor szóltam napirend előtt itt a Házban, és azt kell mondanom - ahogy utánanéztem -, talán egyszer a környezet- és természetvédelemről napirend előtt. Ha ma mégis szólok erről, mert szólni kell, úgy gondolom, az egész országot valaminek rá kellett arra ébresztenie, hogy az a szemlélet, amely eddig eluralkodott nálunk és rajtunk, az nem tartható. Az az országjelentés, amelyet megismerhettünk, kiváló, nagyon jó minősítést ad, legtöbb helyen és legtöbb területen ott, amiről eddig is beszéltünk; de gyengébbet ott, ahol pedig nagyon fontos lenne, hogy jó minősítésünk legyen, hiszen ez szól éppen a mi életünkről: ez a környezet- és természetvédelem területe.

Ki kell jelentenem, tisztelt Ház, hogy kevés sürgősebb ügy van, mint hogy ezeken a területeken egyfajta nemzeti konszenzus alakuljon ki; hogy világos legyen, hogy ennek a területnek is kell olyan súlya legyen, mint amilyen a gazdaságnak, mint amilyen a pénzügyeknek; hogy ennek a területnek meg kell találni azt a helyét, amely nélkül meggyőződésem szerint vágyálom marad az a gyors csatlakozás, amit pedig olyannyira óhajtanánk mindannyian, Európához.

 

(8.40)

 

Ugyanakkor azt is ki kell jelentenem, tisztelt Ház - és engedjenek meg egy rövid kitérőt erre vonatkozóan -, talán előnye is volt, hogy kevesebbet szóltunk erről a területről. Erre a területre kevesebb áradt abból a gyakran alpári hangnemből, amely eluralkodott itt a Házban az eltelt körülbelül fél esztendő alatt. Szerencse, hogy ez az alpári hang még nem jelent igazán meg legalább ezen a területen.

A tegnapi nap példázata lehetett annak, hogyan lehet valamiről egyetértéssel, hozzáértéssel és szeretettel is szólni. Mert néha ez is kell! Az egyik elhangzott a bizottságban, és elhangzott egy disszonáns hang is, mind a bizottságban, mind itt. Nem arról szólt a tegnapi történet, hogy kit jelölnek, vagy kit nem jelölnek. Arról szólt a történet, hogy ki az, aki akar tenni, ki az, aki szereti ezt a területet, ki az, aki ezért a területért hajlandó áldozatokat is hozni. Azt gondolom, tisztelt Ház, ebben mutatkozott egyfajta olyan egység, amely átnyúlt a kormányoldalról az ellenzéki oldal egy nagyon jelentős részére is. Én ezt példaértékűnek gondolom, és példaértékűnek tekintem.

Annyiszor elmondták már előttem, nem itt, hanem a bizottságban, ahol komoly munka folyik, hogy legyen az politikamentes terület. Természetesen amiben ott van az állam, amihez az államhatalom adja a pénzt, amelyben a rendet az államhatalom tartja fenn, ott a politika nem mellőzhető. De ne uralja el ezt a területet a politika! Ne legyen olyan helyzet, ahol minden a politikáról szól! Akkor is, amikor erkölcsről van szó, akkor is, amikor igazságról van szó, és akkor is, amikor környezet- és természetvédelemről van szó.

Én azt gondolom, tisztelt Ház, egy csöppnyi remény tegnap felcsillant ezen a területen a bizottság előtt. Ezt a reményt kell erősíteni, mert meggyőződésem, hogy nem véletlenül szólt úgy az az országjelentés, ahogyan szólt. Meggyőződésem, hogy aki komolyan akarja azt a csatlakozást, amelyet mi elszántan és nagyon határozottan akarunk, ezért illik tenni is, és nem csak beszélni majd róla.

Én várom és remélem azt a fajta segítséget, amely szükséges a kormánytól, szükséges az Országgyűléstől, szükséges a bizottságtól és minden olyan szervezettől, amely hite szerint most és a jövőben is tenni akar ezért a területért. Hiszem, hogy ez meg fog valósulni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 376 2000.12.05. 2:38  375-377

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A kormány az 1995. évi LIII. törvény módosítására T/3269. szám alatt nyújtott be kis terjedelmű javaslatot. Ez a törvényjavaslat az alaptörvény két szakaszát érintette, mégpedig a 48. és a 110. §-okat.

A környezetvédelmi bizottság módosító indítványt nyújtott be, amely a 4. §-ra vonatkozik. A paragrafus álláspontom szerint nem került megnyitásra, következésképpen az előterjesztés nem tekinthető házszabályszerűnek.

Érdemben azonban a következőt szeretném még elmondani. A módosító indítvány arra irányul és a célja nyilvánvalóan az, hogy a társadalmi szervezetek az eddig meglévő lehetőségeken túlmenően ne csak az alaphatósági eljárásokban, hanem a szakhatósági eljárásokban is részt vehessenek. Nézetünk szerint ez nem kevesebbel járna, mint az államigazgatási eljárás szabályainak az olyan mértékű túlfeszítésével, amely az ügyek befejezését nemcsak egyértelműen hátráltatná, hanem - meggyőződésem szerint - esetenként az alapvetően igényelt lehetőségeken is messze túlmenően, az ügyfelek érdekét is sérthetné. Az alaphelyzet ugyanis az, hogy ha például két magánügyfél jár el, amely két magánügyfél a szakhatósági eljárásban ügyfélként nem is szerepel - hogy teljesen világos legyen -, hiszen az egyik hatóság keresi meg a másik hatóságot, az ügyfél csak az alaphatósági eljárásban szerepel, itt viszont megjelenne egy harmadik, esetleg mind a két ügyféltől teljes egészében idegen jelentkező, aki az egész eljárás befolyásolása esetén akár mindkét ügyfél számára is lehetetlen helyzetet teremtene.

Tisztelt Ház! A kormány mindezek alapján a javaslatot nem támogatja. Nézetünk szerint ez a módosító indítvány más károkat is okozhatna, például miután az alapeljárás azt a célt szolgálja, hogy megnyíljon annak a lehetősége, hogy azok a szükséges jogszabályok, amelyeket a tárcának kellene meghoznia, haladékot szenvedjenek, ez érdek semmiképpen nem lehet. Később, ha valamiféle módosításra még szükség lenne ezzel a jogszabállyal kapcsolatban, akkor erre szívesen vissza lehet térni. Ez a módosító indítvány azonban ezt a célt nem szolgálja.

Köszönöm, elnök asszony. (Nagy taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 174 2000.12.12. 4:13  171-176

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Ha kizárólag a Tisza szikrai holtágának problémájáról lenne szó, akkor is nagyon jelentős lenne a kérdés.

 

(15.50)

 

Megítélésem szerint azonban ennél sokkal tágabban kell értelmezni a kérdést, mert nem erről az egy holtágról, hanem számos holtágnál előforduló olyan anomáliáról van szó, amely az ott lévő ökológiai egyensúlyt súlyosan veszélyezteti.

A probléma egészen a kárpótlásig megy vissza. Ki kell mondani, hogy a kárpótlás idején súlyos hiba történt, mert azok a kivett területek és kivettként feltüntetett területek, amelyek a Tisza holtágát jelentették, bekerültek a kárpótlásnál a földalapba, tulajdonba kerültek, és ma az a lehetetlen helyzet alakult ki, hogy a vízen való halászat joga valakit megillet valamilyen jog alapján, mindeközben a tulajdonos pedig magának igényli ezt a halászati jogot azon a címen, hogy az övé a meder. Azt gondolom, ilyen helyzet csak ilyen átmeneti időszakban alakulhatott ki, mint amit most megéltünk, és ezen ma már változtatni olyan módon, hogy netán a tulajdoni viszonyokat tesszük kétségessé, aligha lehet.

Minden olyan eszközt megpróbáltak - és a képviselő úr is megpróbált, így az ügyészség felé is megpróbált eljárni -, hogy hatósági úton próbáljuk meg ezt a helyzetet reparálni, de ez nem volt lehetséges. Meggyőződésem szerint ma már nem is lehet. És mivel ezt a területet védetté kellett volna nyilvánítani, még mielőtt bármi történik vele, de ez nem történt meg, következésképpen ma már arra sem kerülhet sor, hogy a védetté nyilvánított területek felvásárlása során meg lehessen vásárolni. Ez a második súlyos probléma.

Súlyos probléma az is, hogy mint utaltam már rá, a halászati jog mást illet és mást a tulajdonjog, ezért az én ismereteim és tájékozódásom szerint közel háborús viszonyok alakultak ki a halászati joggal rendelkező horgászok, halászok és a földtulajdonosok között. Olyan helyzet is kialakult, hogy minden tiltás ellenére 50 méteren belül is megkísérelnek építményeket létrehozni, tovább veszélyeztetve ezzel ennek az ágnak az élővilágát.

Azt a fajta lehalászást, amire a képviselő úr utalt, teljes mértékben visszaigazolta a Kiskunsági Nemzeti Park, amelyet én megkerestem. Azt nyilatkozták, azt írták le - már elöljáróban hozzá kell tennem, hogy én ezt így elfogadni nem tudom -, hogy bár ők észlelték ezt a fajta lehalászást, de miután nekik nincs hatósági lehetőségük itt beavatkozni, nem is avatkoztak be, hanem megpróbálták a társhatóságokat megkeresni.

Milyen biztató dolgokat tudok mondani a képviselő úrnak? - mert remélem, hogy tudok. Az a halászati jog, amiről beszélünk, lejár most december 31-én, és pályázat útján kerül kijelölésre a halászati jog jogosítottja. Meggyőződésem szerint - és a miniszter úr utólagos engedelmével tájékozódtam az FVM megfelelő főosztályánál - már akkor, amikor megpályáztatják, ügyelni kívánnak arra, hogy csak olyan pályázó nyerhessen, aki az ökológiai egyensúly helyreállításáról gondoskodni kíván és tud is.

Másodszor: nem fogadom el és nem fogadtam el a Kiskunsági Nemzeti Parknak ezt a fajta válaszát, meggyőződésem ugyanis, hogy ezen túlmenő feladataik és kötelességeik vannak. Éppen ezért utasítottam a nemzeti park illetékes igazgatóját, hogy ezen a területen folyamatos és fokozott ellenőrzést kell tartani, és ha olyan beavatkozást tapasztalnak, amely a környezetre káros, amely a természeti egyensúlyt megbontja, azonnali hatósági intézkedéseket kell kezdeményezni.

Meggyőződésem egyébként, hogy itt a kisajátítás lenne a megoldás, egy olyan kisajátítás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amely természetvédetté tehetné ezeket a területeket. Ez mintegy 50 millió forint. Mindent megteszek, hogy ez megoldódjon.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 188 2000.12.12. 2:11  183-188

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Azzal a meglepő bejelentéssel kell kezdenem a válaszomat, hogy a képviselő úr teljesen reálisan értékelte az előzményeket, kivéve egy-két apró mozzanatot, de ez az egy-két apró mozzanat az, amely alapvetően különbség kettőnk között. Nevezetesen az, hogy a 2000. évben az 1999. május 6-án jóváhagyott pályázatok kerültek el Brüsszelbe. Ez decemberben került be, következésképpen nem kerülhetett be ebbe a körbe, és hála istennek, nyertünk is 44 millió eurót, amely minden bizonnyal rövidesen be is érkezik az országba.

Aktatologatásról azért nincsen szó, mert azt tudni kell - ez nem árt, és most nem kioktatásként mondom, mert én is most tanultam meg -, hogy a benyújtást a brüsszeli elvárások szerint meg kell előzze az EU-szakértők minőségbiztosítási átvizsgálása. Ennek hiányában is el lehet természetszerűleg küldeni az anyagot, de tisztelettel bár, de úgy küldik vissza, hogy többet nem lehet benyújtani.

Ezért meg kell kérdeznem a képviselőtársamat - nem viszontkérdésként, hanem mert úgy gondolom, hogy meg kell kérdeznem -, akarják-e, hogy elküldjük, de akkor egy jó címet kérünk, ahova vissza tudják küldeni, csak utána nem lehet benyújtani. Mi nem szeretnénk, ha Pécs város elesne ettől a lehetőségtől, éppen ezért februárban meg fog történni ez a fajta vizsgálat, ezt követően azonban még - rossz hírem van - további vizsgálat is szükséges, éspedig a hazai tárcaközinek kell megvizsgálni, és így kerül el Brüsszelbe. Ezután történik majd erről döntés.

Következésképpen: elődeink nem követtek el aktatologatást - védelmükben mondom, amit mondok -, amikor pedig ígérték, hogy el fogják intézni ezt az ügyet, akkor a nevemben is ígérték, mert amiként eddig is kapott Pécs város - és nagyon örülök, hogy ezt elmondta éppen Toller képviselő úr - igen jelentős KAC-támogatásokat, éppen így a város érdekében itt is támogatni fogjuk, hogy ez a projekt nyerjen. Közös érdekünk ez, úgy gondolom, Pécs városával.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 139 2000.12.19. 4:12  136-141

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! A Gergely utcaiakat nyilván nem fogja vigasztalni, de sajnálatos módon nem egyedülálló az eset. A helyzet ugyanis az, hogy a bányákkal kapcsolatos rekultivációs kötelezettségnek az esetek többségében és jelentős részében nem tesznek eleget.

A bányatörvény elég egyértelműen rendelkezik, mert azt mondja a 36. §-ban, hogy a bányavállalkozó köteles fokozatosan helyreállítani, és ezzel a területet újrahasznosításra alkalmas állapotba hozni, vagy a természeti környezetbe illően kialakítani. Sőt, a (2) bekezdés szerint ő köteles a tájrendezésről is gondoskodni, a szakhatósági engedélyek beszerzését követően.

Ezzel szemben sajnálatos, és úgy gondolom, törvényi beavatkozást is igénylő gyakorlat alakult ki: azokon a bányahelyeken, ahol visszamarad a bányahely, megjelennek a hulladéklerakásban érdekeltek ilyen vagy olyan módon - képviselőtársam elmondta nagyjából, egészében, hogy milyen módon -, megszerzik annak a lehetőségét az önkormányzattól, hogy ott hulladéklerakó-helyet létesítsenek, és elkezdik hulladékkal feltölteni a bányagödröt. Ennek beláthatatlan következményei vannak, és olyan helyzetek alakulnak ki, amelyek utóbb már alig-alig reparálhatók.

Az adott esetben a bányahivatal másodfokon - miután első fokon a Bányakapitányság a kérelmet elutasította - engedélyezett valamit, amivel én most sem tudok egyetérteni. Bár ez a kritika tőlem nem jogos, mert hiszen a bányahivatal nem a mi tárcánkhoz tartozik, mégis el kell mondanom: nem tartom azt helyesnek, ha a bányászat tíz éve befejeződött, még mindig a Bányászati Hivatal fog arról dönteni, hogy bányajogokat ruháznak át egyik cégről a másikra, olyan körülmények között, ahol már nyilvánvalóan bányászatról szó sincs, meg nem is eshet szó. Ez - úgy gondolom - mindenképpen olyan helyzet, amit érdemes megvizsgálni, és erre mindenképpen érdemes egy konkrét magyarázatot találni.

De visszatérve a konkrét helyzetre: 1998-ban és 1999-ben az a KGI, amiről eddig mindig csak úgy hallottunk, hogy mindenféle botrányokban érdekelt, akkor még dolgozott, és akkor még tudományos munkát is kifejtett. Következésképpen azt végezte, amit 2001-től újra végezni fog: megvizsgálta ezt a területet, és megállapította, hogy itt a gond sokkal nagyobb, mint az, hogy lefedik földdel vagy nem, mert itt bizony olyan helyzet van, hogy különböző gázok szabadulnak fel, és ezeknek a gázoknak az elvezetését is illenék megoldani.

Azonban időközben olyan helyzet alakult ki, hogy a túltöltés következtében itt már nem lehet a hagyományos töltési formát alkalmazni, hiszen ha ezt alkalmaznák, akkor meg a környező házak kerülnének veszélybe. Roppant nehéz tehát az ügy megoldása, kétségtelenül. Pillanatnyilag - miután, el kell mondanom, bevontam egy általam nagyra becsült zöldszervezetet is, amely szintén megvizsgálta ezt a területet, nem látszik más megoldás, mint a területnek a lefedése, és minél előbb zölddel való ellátása. Hosszabb távon azonban nyilvánvaló, a biogázok elvezetésére is sor kell kerüljön.

Szeretném azonban nyomatékkal mondani, hogy nincs olyan pályázati lehetőség, amelynél az állam átvállalná azok helyett, akik eddig a hasznot behajtották, azokat a rekultivációs feladatokat, amelyeket kötelesek lettek volna elvégezni. De nem is lehet ilyet átvállalni. Ha ilyet vállalnánk át, akkor nem lehetne megfelelő hulladéklerakókat létrehozni, nem lehetne egy új, tiszta helyzetet teremteni.

Egyet tudok mondani: január 1-jétől kezdődően kiterjedt jogosítványai lesznek a területi környezetvédelmi szervezetnek, kiterjedt jogosítványai lesznek arra, hogy bírságoljanak, ha nincs lehetőség másként elérni azt, hogy ott a munkák megfelelően folytatódjanak. Én azt gondolom, hogy a hulladékgazdálkodásról szóló törvénynek ezek lesznek az első, nagyon kedvező eredményei.

De annál többet, mint azt, hogy vizsgálni fogjuk és ellenőrizni, sajnos most ígérni nem tudok. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 36 2001.02.12. 5:01  33-36

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lezsák képviselő úr jóvoltából volt szerencsém részt venni azon a konferencián, amely, azt kell mondom, sok szempontból szívet melengető volt. Nemcsak azért, mert technikailag kiválóan volt megszervezve, hanem azért is, mert egy olyan összefogás látszott ott kibontakozni a Tisza érdekében, amelyet, úgy gondolom, a kormánynak szükséges és méltó támogatni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy Lezsák képviselő úrnak nincs szüksége az én támogatásomra és az én dicséretemre - már annak is örülök, ha ez nem árt neki -, ki kell jelentem azonban, hogy az ott elhangzott számos és elsősorban fiatal szakemberektől elhangzó szakvélemény, megállapítás, tényeket felsoroló, és azt kell mondanom, nagyon alaposan felsoroló összeállítás arról győzött meg, hogy a Tisza ügye folyamatosan, nemcsak az ott élők, hanem az egész ország szempontjából fontos kérdés, amelyet felszínen kell tartani. Örülök, hogy most csak két kérdést emelt ki azok közül a képviselő úr, amelyek ott elhangzottak, de két olyan kérdést, amely meggyőződésem szerint valóban mindenképpen méltó arra, hogy ezzel a kormány külön foglalkozzon.

Szükséges-e - így tenném fel a kérdést -, hogy a Tisza mentére létrejöjjön egy, a Balaton környezetét szabályozóhoz hasonló törvény? Első hallásra könnyedén azt lehetne mondani, hogy igen, szükség van rá, hiszen az előzmények ezt igazolják. A válasz azonban mégsem ilyen egyszerű, hiszen én azt gondolom, ebben az esetben a Körösök is nagyon érdekes terület lehet, a Maros-vidék is nagyon érdekes terület lehet, lehet azt mondani, hogy ezek a Tisza mellékfolyói, de például a Körös vidéke egy meglehetősen önálló egység. Szükséges-e minden ilyen egységre külön törvényt létrehozni és külön törvénnyel szabályozni az ott felmerült igényeket? Én azt gondolom, hogy ha így átgondoljuk, hogy a Maros, a Körös, a Tisza-medence, akkor eljutunk odáig, hogy ez már az egész Alföldet jelenti. És ha eljutunk addig, hogy az egész Alföldet jelenti, akkor helyben vagyunk, legalábbis ami engem illet. Nekem ugyanis az a véleményem, hogy az Alföld-programot meg kell valósítani. Az Alföldprogramot úgy kell kiteljesíteni, hogy az a Tisza völgyén belül mindazon problémákat is kezelje, amelyekre itt az elnök úr utalt.

A második fele ennek a dolognak, amely azt mondja tulajdonképpen, hogy szakszerűen kell kezelni a Tisza menti helyzetet, lényegében erről van szó, vagy egy kormánybiztos útján, vagy egy tiszai megfelelő intézmény keretén belül. Ezt is vizsgálni kell, és meg vagyok róla győződve, hogy megfelelő eredményre is kell majd jutnunk, de mérlegelni kell itt is valamit. Mind Szegeden, mind pedig Debrecenben, amelyek esetében ezt a térséget mégiscsak érintő városokról van szó - különösen Szeged esetében -, olyan háttéregyetemi, tudományos szakismeret áll rendelkezésre, amelyet nem szabad parlagon hagyni. Úgy gondolom, ha itt a Tiszával kapcsolatban tovább kívánunk lépni, akkor ezeknek az egyetemeknek a bekapcsolására szükség van, és módot kell erre találni. De szeretnék ennél azért tovább lépni.

Tárcánk úgy gondolja, és így is kíván a következőkben is eljárni, hogy a jelenlegi tiszai kormánybiztossal a legmesszebbmenőkig együttműködtünk és együtt is kívánunk működni. Van-e ennek már eredménye? Úgy gondolom, hogy igen. Az a monitoringrendszer, amely a határokon túlnyúlik, nemzetközi segédlettel is oly módon újult meg, technikailag vált használhatóbbá, az ott lévő személyzet vált sokkal inkább tudójává mindannak, amit ehhez tudni kell, amely ennek a tragédiának egyfajta pozitív hozadéka, következménye. De itt nem szabad megállni! 1986-ban Szegeden létrejött a Tiszára vonatkozóan a Tisza-konferencián egy egyezmény. Ez az eltelt időszakban meglehetősen halott volt. Ezt az egyezményt, úgy gondolom, aláírták a felek, és aztán nagyrészt elfelejtették. Mi szeretnénk most egy olyan offenzívát indítani, amely a Tiszát érintően, a Tiszával szorosan kapcsolatban lévő öt ország esetében felújítanánk mindezeket a tárgyalásokat, és egységesen próbáljuk meg kezelni a Tisza ügyét.

Én arról biztosíthatom a képviselő urat, hogy a kormány szándéka ebben az irányban egybeesik a képviselő úr elképzeléseivel, egybeesik sok szempontból a konferencián elmondottakkal, és mindazt a hasznos tudnivalót, amelyet ott megszereztünk, hasznosítani is kívánjuk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 149 2001.03.06. 2:10  146-153

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Február 22-én értesültem arról, éspediglen egy híradás folytán, egy közhíradás folytán, hogy Fenékpusztán az elmúlt év október 16-án egy születésnapi mulatság, megemlékezés alkalmából meg nem engedhető események történtek. Ugyanezen a napon fölhívtam a nemzeti park illetékes igazgatóját, hogy tegyen az ügyben jelentést, mert az irattárban a legbuzgóbb kutatás alapján sem lehetett fellelni semmilyen nyomát ennek az eseménynek.

A jelentés alapján február 23-án kirendeltem a fegyelmi vizsgálót, Kávássy Sándor politikai államtitkár úr személyében. Azért voltam kénytelen így eljárni, mert a Ktv. szerint a közigazgatási államtitkár gyakorolná a munkáltatói jogokat, minthogy azonban az érintettsége az első nyilatkozat alapján már valószínűsíthető volt, így más megoldást kellett választanom: a munkáltatói jogokat magamhoz vontam.

A vizsgálat most, az elmúlt napon zárult le, és ennek alapján elrendeltem a fegyelmi eljárás lefolytatását. A fegyelmi eljárás lefolytatására a helyettes államtitkárt jelöltem ki; azt a helyettes államtitkárt, aki egyébként helyettesíti általánosságban a közigazgatási államtitkárt, aki tartozik nyilvánvalóan a jogszabályoknak megfelelően a teljes körű eljárásban felderíteni a további tényállást, és ennek megfelelően eljárni.

Az ügynek nem mellékzöngéje, hanem igen fontos része, hogy a zalaegerszegi rendőrség is nyomozást folytat ebben az ügyben. Minthogy azonban az a helyzet, hogy a fegyelmi eljárás alapján nézetem szerint a fegyelmi vétség megállapítható, így nem szükséges megvárni a nyomozati eljárást és az esetleg elhúzódó büntetőeljárást, hanem a fegyelmi eljárás már most lefolytatható.

Válaszom második részét a további egy percben adom meg.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 153 2001.03.06. 1:21  146-153

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Én azt gondolom, nekem nem lehet másként eljárni, csak jogszerűen. Ha bármi jogszerűtlen eljárás történt volna ott, azon a helyszínen, az maga is jogszerűtlen lenne és jogszerűtlenséget vonna maga után. El kell mondanom, hogy az eddigi nyilatkozatok egy beismerő nyilatkozatot tartalmaznak, egy olyan nyilatkozatot, amely mentesíteni látszik az ott egyébként korábban jelen lévő közigazgatási államtitkárt - hangsúlyozom: látszik. De a teljes vizsgálat lefolytatásáig én nem tudom megállapítani, hogy részese volt-e az ügynek, és milyen mértékben volt esetleg részese.

Amennyiben részese volt ennek az ügynek, a teljes körű konzekvenciát fogjuk ebben az ügyben levonni, tekintet nélkül arra, hogy ki az érintett.

Az én határozott álláspontom az, hogy ha jogszerű eljárást folytatunk le, lehet, hogy az hosszadalmasabb, mert a jogállam már csak ilyen, de azt gondolom, az mindig eredményesebb, mintha valamibe ollóval úgy nyírunk bele, hogy utóbb kiderül, hogy az nem igaz, amit tettünk.

Én tehát a magam részéről nagyon határozottan azt várom, úgy, ahogy képviselő úr mondta: ha a közigazgatási államtitkár érintett, akkor jó lenne valóban, ha maga levonná a konzekvenciát. De ha ezt nem teszi, akkor csak a teljes körű bizonyítékok alapján lehet az eljárást oly módon lefolytatni, hogy az teljes bizonyító ereje mellett valamennyi vétkest elérjen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 251 2001.03.27. 2:22  248-251

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Kedves Képviselőtársaim! Elnézést kérek mindenekelőtt, hogy egy pillanatra nem figyeltem, de szóljon mentségemre, hogy képviselőtársam képviselőtársával hasonló ügyben tárgyaltunk.

Nos, a válaszom elég egyszerű és egyértelmű, a kormány támogatja a Jászságnál, Pécsett, a legkülönbözőbb helyeken, ahol csak teheti, a csatornázást, hiszen nekünk a csatlakozáshoz, az uniós csatlakozásunkhoz 2008-, illetve 2015-ig vállalt kötelezettségeink vannak. Ebben a Jászság kiemelten jó helyen szerepel, ezt merem mondani. Elmondanám, hogy 1999. március 31-én tetszettek benyújtani egy előzetes projektet, de most 2001. március 13-án érkezett be az a teljesebb körű terv, amelyre szükség van annak érdekében, hogy a szakértői elbírálás megtörténjen. De azért úgy is kezdhettem volna - azt kell mondanom - ezt a válaszadásom, hogy ó, boldog Jászság! A Jászság ügyében ugyanis, hála a jó istennek, mind a polgármesterek, mind az ellenzéki, mind pedig a kormányoldalon lévő képviselők teljes erővel igyekeznek eredményt elérni, és ez így van jól.

Azt gondolom, hogy az a 11 projekt, amely pillanatnyilag versenyben van, hogy ki lesz az első ötben, egyenlő eséllyel indul, talán néhány - ezt ki kell mondanom, ha itt van Toller képviselő úr, biztos nagyon örül neki -, például Pécs, kétségtelenül éppen az előzetes tervezések miatt talán valamivel jobb állapotban van, mint a többi. Most azért dolgoznak a szakértők, akiket mi felkértünk, hogy lehetőleg egyenlő helyzetbe hozzuk ezeket a különböző pályázatokat, és az egyenlő helyzetbe hozott pályázatok közül tudjuk kiválasztani olyan módon, hogy hol a vízbázis, hol vannak azok a környezet- és természetvédelmi, védeni szándékolt célok és érdekek, amelyek mentén aztán az első ötöt elő lehet terjeszteni. De szeretném mondani, hogy a Jászság ebben az ügyben kifejezetten jó helyen, versenyben van, és a kormány természetszerűleg támogatja.

 

(16.40)

 

Céltámogatás, ami azt jelenti, hogy lesz-e önrész... (Az elnök csenget.) Erre sajnos most nincsen mód. (Szórványos taps az FKGP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 269-271 2001.03.27. 2:21  266-271

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Ezúttal a kérdések sokasága miatt kénytelen vagyok legalább a kérdéseket nézni.

Meddig tart még a garéi hulladékmegsemmisítés ügye? A szerződéshosszabbítás következtében 2001. augusztus 31-éig kell befejezni a kiszállítást, a kormányhatározat szerint pedig december 31-e a végső határidő.

A második: fogadják-e külföldön, illetve szállítanak-e jelenleg külföldre a hulladékból? Igen, a hulladéknak mintegy 80-85 százalékát szállítják jelenleg is Németországba. Három érvényes engedélye van a konzorciumnak. A mi határozott kikötésünkre a Budapesti Vegyiművek Rt. a konzorciummal nem kötött addig szerződést, amíg nem volt biztosított a kiszállítás az országból. A lekötött kapacitásokból Dorogra körülbelül 15-20 százalék jutna, ez idő szerint ott próbaégetés folyik.

Van-e alkalmas égetőmű Magyarországon, ahol biztonságosan ártalmatlanítható a veszélyes anyag? Ha szakmailag válaszolnék, akkor azt kellene mondanom, hogy igen. A dorogi égető ugyanis az 1999-ben elvégzett átalakítást követően, minden eddigi mérés alapján alkalmasnak bizonyult az európai szabvány szerinti égetésre. Mégsem fogadtuk ezt el. A lakossági tiltakozásra és ellenállásra való tekintettel próbaméréseket rendeltem el, és a próbamérések időtartamára csak próbaégetést engedélyeztünk. Addig nem engedjük az intenzív égetést, amíg ezek a próbamérések nem járnak megfelelő eredménnyel. Jelenleg egy osztrák cég is mér, egy osztrák akkreditált cég, hogy teljesen megnyugtassuk a lakosságot.

Tartalmaznak-e ezek a mérések határérték-túllépést? Az eddigiek nem tartalmaztak, de szeretném hozzátenni, hogy ha ekkora lakossági ellenállás lesz, a magam részéről mindent elkövetek azért, hogy ezt a misztifikált garéi hulladékot, hiszen van még egynéhány ilyen hulladék az országban, ésszerű egyezség alapján lehetőleg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szállítsák ki. Borzasztó, ha nem tudok a többire válaszolni...

 

ELNÖK: Sajnálom, miniszter úr, kétperces időkeret áll rendelkezésre.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Azt hiszem, ennyi kérdésre ennél többet nem tudtam mondani, de ahogy kimentünk a folyosóra, készséggel megadom a többi választ. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 254 2001.04.17. 2:12  251-254

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Bizonyos határok között elég nehéz helyzetbe hozott a képviselő úr, tekintettel arra, hogy egy folyamatban levő hatósági ügy az, amelyben a képviselő úr érdeklődik, és a hatályos államigazgatási eljárásról szóló törvény szerint egy hatósági eljárás során nem lehet érdemben a hatósági ügyről nyilatkozni, nem is kívánok erről nyilatkozni. De azt hiszem, mégis tudok megnyugtató választ adni.

A helyzet ugyanis az, hogy az a cég, amely itt kívánna egy ilyen üzemet létesíteni, igen jó referenciamunkákkal rendelkezik, Magyarországnak pedig nem kétséges, hogy egy jó környezetvédelemhez jó környezetvédelmi iparra is szüksége van - a kérdés csak az, hogy hol. És ez az, amit én úgy érzékelek, hogy képviselőtársam is hasonlóképpen értékelt és tett fel.

Szeretném elmondani, hogy nem olyan nagyon régen, február 23-án jelent meg a KöM-nek éppenséggel a hulladékolajok hasznosításával kapcsolatos rendelete, amely azt preferálja, hogy a hulladékolajat újra fel kell használni. Ez is amellett szól, hogy kell ilyen üzem. A kérdés - még egyszer mondom - az, hogy itt vagy máshol. Tekintettel arra, hogy a kormány az országos területrendezési terv jóváhagyását követően éppen erre a területre egy olyan rendezési tervet kíván készíteni, amely nagyrészt már el is készült, amely a szóban forgó területet kiemelten kezeli, éspedig kiemelten védetten kezeli, éppen ezért meggyőződésem szerint nincs igazi indoka, hogy ezen a területen létesüljön ez az üzem.

Szeretném azonban felhívni a figyelmet, és elsősorban nem képviselőtársam, hanem az egész közvélemény figyelmét arra, hogy az önkormányzatoknak van egy kötelezettségük, amelyet törvény ír elő, amelyet át se lehet ruházni, és ez a területfejlesztéssel és a területrendezéssel kapcsolatos kötelezettség. Ezen belül külön előírja az önkormányzati törvény a környezetvédelmi kötelezettséget. Élni kell ezzel a joggal, és ezeket a jogokat kellő időben kell gyakorolni azért, hogy hasonló helyzetekben ne éppen a mi hivatalaink kerüljenek esetenként nagyon nehéz helyzetbe. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Remélem, hogy ez a jövőben így lesz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 14 2001.04.18. 5:13  11-14

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Házszabály szerint a napirend előtti felszólalásnak országos ügynek kell lennie. Az, amiről itt a képviselő úr szólt, ennél több. Ez nem baj, sőt jó, mert ez egy világméretű problémára mutatott rá, és ezen belül azokra a hazai problémákra, amelyek létezőek, még ha talán nem is teljesen azonos aspektusban, mint ahogyan ezt képviselő úr most elmondotta. De vitathatatlan, hogy olyan tényekre mutatott rá a képviselő úr, amelyek létezőek, és amelyek mellett elmenni nem lehet.

1992-ben az ENSZ keretegyezményhez még nagy lelkesedéssel, igen sokan és igen nagy akarategységben csatlakoztak, amikor is tulajdonképpen az, hogy a felmelegedésnek mi az alapvető oka, az éghajlatváltozás, avagy pedig az emberi közreműködés, és az üvegházhatást végső soron milyen mértékben befolyásolja az emberi tényező, az emberi gazdaság és milyen mértékben az éghajlatváltozás, még nem volt tudományosan eldöntött kérdés. Meg kell jegyeznem, hogy ma sem eldöntött kérdés, de alapjában véve valamennyi tudós elme ma már afelé halad, hogy az emberi tényezőnek igen lényeges szerepe van ebben a kérdésben, s ezen belül nyilvánvalóan a gazdasági tényezőknek.

Tény és való, hogy az 1997-es kiotói jegyzőkönyvhöz még szintén viszonylag elég nagy számban és elég nagy lelkesedéssel csatlakoztak. Ma már azonban - hozzá kell tennem - a helyzet egyáltalán nem ilyen jó, és ezért is kell erről beszélni, mert hiszen Magyarországot közvetlenül érinti. A hágai találkozón derültek ki azok az alapvető konfliktushelyzetek, amelyek a gazdag és a szegényebb országok között létező módon jelentek meg. Itt, ezen a konferencián egyértelművé vált, hogy míg a szegényebb országoktól alapvető elvárás egy bizonyos körű változtatás, ez nem jelenik meg igazán a gazdagabb országok esetében.

Nincs azonban arról szó - ezt szeretném jelezni -, hogy az Egyesült Államok részéről valamiféle gonosz szándék jelenik meg. Nem erről van szó, hanem más aspektusok jelentek meg. Az Egyesült Államokon belül megjelent egyfajta recessziós lehetőség, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy sokkal nagyobb a gazdaság nyomása a kormány irányában, mint korábban. Ez az egyik ok, amit én meg tudok jelölni. A másik - ez sem kevésbé fontos, és ez már ránk is vonatkozik - az a helyzet, hogy a jólét bizonyos mértékig egyre inkább elterjed, ez oktalan és szükségtelen olyan energiafelhasználásokhoz vezet, amely valóban az egész emberiség helyzetét is veszélyeztetheti. Az emberi szokásokat megváltoztatni azonban roppant nehéz, és minél inkább általánossá válnak ezek a szokások, annál nehezebb ezt megváltoztatni.

Egy nagyon fontos kérdést tett föl a képviselő úr, és ezért is vállalkoztam a válaszadásra. A kérdés valahogy úgy hangzott, hogy tehet-e valamit Magyarország, és mit tehet, ha tehet. Én azt gondolom, hogy tehet. Először is a vállalásunkat be fogjuk tartani, amely szerint 6 százalékkal csökkenteni kívánjuk a kibocsátást, a kibocsátási értékeket, és ezzel a magunk részéről eleget kívánunk tenni a kiotói jegyzőkönyvben foglaltaknak, de nem azért, mert nagyon jó iskolások vagyunk, hanem azért, mert meg vagyunk róla győződve, hogy erre szükség van.

Másodszor: az én számomra - és ez volt a másik ok, ami miatt a mai válaszadásra vállalkoztam - az, amiről annyit beszélünk, a globalizáció átka, egyfelől létezik, másfelől ugyanakkor létezik az is, hogy nemzetközi összefogás nélkül ilyen méretű kérdésekben nem lehet valós eredményeket elérni. Szeretném felhívni a figyelmet Prodi elnök úrnak arra a nagyon határozott nyilatkozatára és kiállására, amely ebben az ügyben megjelent. Ez azt jelenti a mi számunkra, hogy jó úton, helyes úton haladunk akkor, amikor az Európai Unióval közösen kívánunk ebben az ügyben eredményeket elérni. Nem lehet más módon a hasonló kis országoknak, mint Magyarország - a példamutatáson kívül, ami túl sokat azért nem jelent, csak a saját magunk számára -, igazi nagy, világméretű eredményeket elérni. Úgy tűnik, hogy az Európai Unió ebben a kérdésben elszánt és határozott.

Szeretném hangsúlyozni, annyi mindenről szó van itt a Házban, hálás vagyok azért, hogy ez a felszólalás elhangzott, mert néha, legalább néha olyan méretű kérdésekkel is foglalkoznunk kell, amely az egész jövő generációt érinti, és ez kétségtelenül így van. Ha nem jól mérjük fel a helyzetet és nem jól mérjük fel világméretekben ezt a helyzetet, az az emberiség jövőjét, jobb jövőjét fogja veszélyeztetni. Azt gondolom, hogy Magyarországnak igenis szerepe van abban, jelentős szerepe lehet abban, hogy ezt a folyamatot a maga szerény, de nagyon határozott eszközeivel igyekezzék megfordítani. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 18 2001.05.08. 5:22  15-18

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy üdítő színfolt lehet itt a tisztelt Házban, ha egyszer-egyszer nem a végtelenített szalag egyik és másik oldalát kell hallgatni. Jó dolog az, ha néha nem mindig ugyanazokat az unos-untalan már elmondott neveket kell újra és újra... - már nem az agyunkba vésni, hanem a fülünket bedugni, hogy ne kellemetlenkedjenek vele. Azt gondolom, hogy nem mi vagyunk így ezzel, tisztelt képviselőtársaim, hanem így van ezzel már az ország valamennyi gondolkodó embere.

Ha valamit mondunk, akkor annak legyen súlya! Amiről képviselőtársam beszélt, nemzeti ügy; olyan nemzeti ügy, amely a jövő generációját kell hogy szolgálja. És ezért most fontos, hogy néhány tévedést eloszlassak. El kell oszlatnom azokat a tévedéseket, amelyek egyfelől a nemzeti parkokban valamilyen rezervációt látnak, olyasmit, ami mindenki elől elzártan és kizárólag a fák, a madarak és a bogarak részére létezik, de az emberek oda be nem mehetnek; és van egy másik része ennek a dolognak, ahol viszont úgy gondolják, hogy ezek a nemzeti parkok általánosak lehetnek. Egyik sem igaz, képviselőtársaim.

A fokozottan védett és védett területek nagysága ma Magyarországon több mint 900 ezer hektár. Ennek mintegy a fele a nemzeti parki terület. Ez egy nagyon jó európai átlag. Ezt javítani jó és szükséges, de csak akkor, amikor az indokolt feltételek erre lehetőséget adnak. Mert mi az alapvető különbség? - és ezért is kértem többek közt ma szót. Az alapvető különbség az, hogy a nemzeti park egyben hatóság is. A nemzeti park azt jelenti, hogy a magyar igazgatásnak egy része, míg a védett területek azt jelenik, hogy magukat a területeket védjük, de nincs ilyen hatósági jogkörhöz kötve. Fontos különbség ez, és ezt a lakosság is érzékeli. Azaz: nekünk úgy kell felállítani a nemzeti parkokat, hogy ezek közvetlenül szolgálják azokat a területeket, ahol léteznek. Ma kilenc ilyen nemzeti park van.

És most válaszolnék a föltett kérdésre. Az Őrség ügye tíz éve húzódik. Ez nem tegnapi, nem tegnapelőtti ügy. Ki kell jelentenem, hogy minden feltétel megérett arra, hogy 2002 tavaszára, legkésőbb valamikor február-márciusra, az Őrségben az a nemzeti park létrejön, amely egy nemzeti értéket, egy nemzeti kincset fog jelenteni.

Mire alapozom ezt? Az Őrség és a Vendvidék egy olyan tájegység Magyarországon, amely mindenhol máshol nélkülözött vagy már elpusztult értékeket tartalmaz.

 

(9.10)

 

Tartalmazza - és ez az egyik legfontosabb rész - azt az ősi magyar paraszti kultúrát, azt a települési szerkezetet, a települési szerkezethez kötött földművelési lehetőségeket, amelyeknek a megőrzése nekünk olyan feladatunk, amelyről nem mondhatunk le. Ezért a tárca egy esztendőn keresztül igyekszik arra spórolni - hogy ezt a szép magyar kifejezést használjam -, megtakarítani, hogy egy jól fölszerelt, olyan nemzeti parkot indítsunk el, amely már szolgálni tudja a környezetet.

Nos, az Őrségi Nemzeti Park ügyében tartottunk egy kihelyezett miniszteri értekezletet, hiszen fölmerültek olyan gyanúk valóban, hogy talán egyes polgármesterek és hozzájuk tartozó polgárok aggodalommal figyelik az előkészületeket. Úgy gondolom, az ott folytatott eszmecsere mindenkit meggyőzött arról, hogy bár lesznek bizonyos, nem sok, kismértékű további korlátozások a jelenlegi fokozottan védett területeken, ezek egész kis mértékűek, de annál nagyobbak az előnyök. Hiszen itt olyan helyzetet tudunk teremteni pályázatokon keresztül, és nemcsak belföldi, hanem külföldi pályázatokon keresztül is, amely ennek a területnek biztosítja azt, hogy megőrizze az ott lévő állatállományát, ha lehet, helyreállítsa azt az eredeti állományt, amely az ökológiai egyensúly fenntartásában egy nagyon fontos elem, és úgy gondolom, hogy mindezek ennek a térségnek egy fontos pluszt tudnak adni.

Még két helyen tervezünk, de csak tervezünk pillanatnyilag olyan nemzeti parkot, amely megalapozott lehet. Az egyik a beregi síkság. Azt gondolom, nem kell elmondani, mit jelenthet majd ennek a területnek, ha ezt jól elő tudjuk készíteni, és ott egy olyan ökoturizmust tudunk létrehozni, amely további lehetőségeket ad az egész térségnek. A másik pedig a Szigetköz, amelynek a kényes voltáról, azt hiszem, nem kell külön szót ejteni. Mindkét esetben jelenleg az előkészületi munkák folynak, és ezek az előkészületi munkák azt ígérik, hogy 2003-ra legalább a kettő közül az egyik szintén nemzeti park lehet.

Arra kérem képviselőtársaimat, támogassák ezeket a kezdeményezéseket, mert ezek pártpolitikától függetlenül össznemzeti érdeket képviselnek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 156 2001.05.08. 1:57  153-160

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Április 9-én egyszer már barátságosan szót váltottunk képviselő úrral, s meg kell mondanom, azt a beszélgetést is élveztem, de nem sikerült meggyőzni a képviselő urat arról, hogy én a műanyagot ki nem állhatom. A magam részéről kifejezetten a követ, a márványt, az efféléket szeretem, bár csak kevés jutott nekem ezekből.

De komolyra fordítva a szót, képviselő úr, mert rövid az idő: nagy tévedés a 20/2001. számú kormányrendeletet enyhébbnek ítélni, mint a 152/1995-ös rendeletet, ugyanis annak a rendeletnek az alapján nem volt lehetőségünk arra, hogy olyan közbeavatkozást tegyünk, amire most viszont van, ha a bíróság meghozza a megfelelő döntést. Most ha a cég építkezni akar a bírói ítéletet követően, ismét engedélyt kell kérnie. Márpedig akkor két feltételnek eleget kell tennie. Egyrészt a tevékenységnek olyannak kell lennie, amely megfelelő - ez benne van a jogszabályban, fel van sorolva -, csakúgy, mint a beruházás nagyságának. Előre ki kell jelentenem, hogy amennyiben odakerül, önmagában a beruházás nagysága következtében is bizony el kell végezni mindazokat a vizsgálatokat, amelyeket a képviselő úr szorgalmazott.

 

(14.00)

 

Ki kell tehát jelentenem, hogy a tárca nemcsak hogy nem támogatja a maga részéről a műanyagipart - bár támogatja, ha az jó szándékú, miért ne támogatná, az adott szituációban azonban ezt nem teszi -, hanem nyilvánvalóan úgy fog eljárni a hatóságunk, ahogyan ezt a rendelet előírja, és ennek megfelelően fogja meghozni a maga döntését. Nincs tehát ellentét közöttünk, mi is azt szeretnénk, ha tiszta, világos helyzet alakulna ki ezen az egyébként nagyon szép területen. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Jól mondtad, megtapsoljuk! - Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 160 2001.05.08. 1:09  153-160

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném jelezni, hogy nincs ellentét aközött, amit írtam és amit elmondtam. Ugyanis valóban arról van szó, hogy amit gyártani kívánnak, illetve terveznek gyártani, fölolvasom, mert nem értek hozzá: poliuretán hab termék, amely A és B összetevőkből adódik, és ezek közül egyik sem veszélyes jellegű. Nem ezért kell elvégezni a vizsgálatot, hanem a nagyság és a méret miatt.

A kormányrendelet ugyanis - nagyon helyesen - ad egy ilyen lehetőséget is, ha ez olyan méreteket jelent a műanyaggyártásnál, amely már jelenthet potenciálisan valamennyi veszélyt, akkor el kell végezni ezt a vizsgálatot. Itt, az adott esetben erről van szó. Ha tehát visszakerül, el fogja a hatóság a vizsgálatot végezni.

Még egyszer hangsúlyozom azonban, azt nem szeretném, ha ketten ijesztgetnénk az ott lakókat azzal, hogy veszélyes, amit gyártanak. Nem ezért kell elvégezni, mert az az anyag nem veszélyes, hanem a méretek miatt szükséges elvégezni, hogy a tájra milyen hatással van. Úgy gondolom, ez így már összhangban van azzal, amit leírtunk (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és amit elmondtam. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Jól mondta! - Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 392 2001.05.10. 13:52  391-419

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! 2000 decembere óta mindenki látta, érezhette, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium azon dolgozott, hogy az uniós csatlakozáshoz szükséges és kétségtelenül jelentős elmaradást a jogharmonizáció területén megpróbáljuk behozni. Úgy gondolom, ennek a jelentős részét sikerült, de egy nagyon fontos állomása, azt kell mondanom, talán meghatározó állomása, hogy ez a törvényjavaslat, amely több törvény módosítását tartalmazza, a tisztelt Ház előtt elfogadásra kerüljön. Az uniós környezetvédelmi joganyag átvételében és annak alkalmazását biztosító jogi szabályozásban az utóbbi időben ez a fajta jelentős előrehaladás közös erőfeszítések eredménye volt. Most azt kérem, hogy a tisztelt Ház ezt az erőfeszítést maga is honorálja azzal, hogy támogat minket.

Az erőfeszítések eredményét tükrözi, hogy a mostani előterjesztés, amely lényegében öt törvény módosítására tesz indítványt, a lehető legnagyobb többséggel kerüljön elfogadásra. Ezek a törvényjavaslatok, amelyeket előterjesztettünk, alapjában véve az 1995. évi LIII. törvény módosítását szolgálják, de kétségtelen, hogy van olyan része - szeretném, ha nem neveznénk ettől salátatörvénynek -, amely csak közvetett összefüggésben van ezzel a törvényhellyel, azonban az összefüggés vitathatatlan és kétségtelenül szükséges.

A laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény, a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény, továbbá a jogalkalmazási, jogtechnikai módosításra kerül sor: a természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény, és ami a sorból látszólag erősen kilóg, a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény - ezekről nagyon röviden igyekszem szólni, hiszen az idő erősen előrehaladt, és úgy gondolom, a törvényjavaslat lényegében és a lényegét tekintve a jelen lévő képviselők előtt bizonyára ismert.

A hat éve hatályban lévő, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény hatálybalépése óta bebizonyította, hogy korszerű rendelkezéseket tartalmaz, ugyanakkor nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy teljesítenünk kell ezzel kapcsolatban az uniós jogközelítési kötelezettségünket.

A javaslat elsősorban az integrált szennyezésmegelőzésről és -ellenőrzésről szóló 96/61-es EK-tanácsi irányelv, az úgynevezett IPPC-irányelv harmonizálásához szükséges alapvető törvényi rendelkezéseket, új jogintézményeket, jogalkotásra vonatkozó felhatalmazásokat, illetőleg az új rendelkezéseket mint szükségessé váló módosításokat tartalmazza. A törvényjavaslat bevezeti az egységes környezethasználati engedélyt, amely egyrészt kiegészíti és összehangolja a hatályos és a gyakorlatban már bevált, uniós követelményekkel is összhangban álló, környezeti hatásvizsgálaton alapuló környezetvédelmi engedélyezés rendszerét, továbbá érvényesíti az egyes környezeti elemekre vonatkozó követelményeket, beleértve többek között az anyag- és az energiatakarékosságot is. Szeretném megjegyezni, áttörést jelent ez a fajta javaslat, hiszen arról van szó, hogy ahol eddig szakhatóságként működtünk közre, ott most valódi hatóságként fogunk eljárni, és azt gondolom, ez lényeges különbség, a környezet-, természetvédelem egy sikere.

Itt kell hangsúlyoznom, hogy az egységes környezethasználati engedély megadására irányuló eljárás mint integrált rendszer jól beilleszthető a hazai közigazgatási rendszerbe. Azért kell ezt elmondanom, mert többeknek az volt az észrevétele, elsősorban azoknak, akik nyilvánvalóan valamilyen ellenérdekeltséget képviseltek, hogy nem illeszthető ebbe a rendszerbe. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak, mert ha jól beilleszthetők voltunk szakhatóságként, akkor nagy valószínűséggel az immáron szakhatóságként megjelenő további hatóság is jól beilleszthető lesz a környezetvédelmi határozatok meghozatalába. Ez tehát - azt gondolom - nem komoly ellenérv.

Egy nagyon fontos érv: az a megközelítés, amelyet ez a javaslat tartalmaz, az államigazgatás egyszerűsítését és ügyfélbarát átalakítását jelenti. Ezt hívjuk egyablakos rendszernek. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az egy helyen történő beadást követően lehet az ügyfélnek elvárnia, hogy a végén az engedélyt megkapja; nagy különbség, mint ha elkezd különböző hatóságoknál eljárni. A javaslat beépíti továbbá az uniós irányelv által meghatározott legjobb elérhető technika fogalmát. Ez egy nagyon fontos rész. A hazai környezetvédelmi szabályozás olyan rendszer, amelyben erre feltétlenül szükség van. A kötelezettek széles köre, valamint a kötelező jelleg miatt ezt csak törvényben lehetett szabályozni.

Miről van szó? Alapjában véve arról van szó, hogy nemcsak engedélyezni kell, hanem a hatóságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a lehető legjobb technika, amellyel megvalósítják azt, amiről az engedély szól. És van még egy nagyon fontos része, hogy az, amit engedélyeztek, az utóbb felülvizsgálandó, öt éven belül mindenképpen. Ebből pedig az következik, hogy ez a rendszer egy biztosítékot tartalmaz, éspedig olyan biztosítékot, ami eddig nem létezett. Igaz, ez ma még csak egy meghatározott körre érvényesül, de meg vagyok róla győződve, hogy ez a kör a következőkben még bővülni fog.

Az integrált szennyezésmegelőzés elvének érvényesítése érdekében szükség van arra is, hogy a környezetvédelmi hatóság naprakész információval rendelkezzen. Ezért fontos, hogy a jelentősebb környezeti hatást kifejtő környezethasználók rendszeresen tájékoztassák a hatóságot. A törvényjavaslat erről is gondoskodik. Ennek hiányában, információk hiányában ugyanis éppen az nem érvényesülne, amit a törvény el akar érni, azaz hogy egyfajta megelőzési lehetőség is legyen.

A tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény módosítása lehetőséget ad arra, hogy a nemzeti akkreditálás rendszerében kiemelt szerepet kapjon a környezetvédelem. A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszereknek - ezt ma úgy hívják, hogy EMAS - az EU környezetvédelmi vívmányaiban is kiemelkedő szerepük van. A gazdálkodó szervezetek működése társadalmi megítélésében, a környezet érdekeinek a védelmében az új szabályozás értelmében a szervezetek mellett természetes személyek is akkreditálhatók lennének. Itt egy pillanatra meg kell állnom. Ez megítélésem szerint fontos, hiszen az akkreditáció kérdése körül különböző viták merülnek fel, igaz vagy nem igaz, elfogadható vagy nem elfogadható, jó az intézmény vagy nem jó az intézmény; erről nap mint nap olvashatnak a sajtóban. Én azt gondolom, határozott és egyértelmű, az akkreditáció jogszerűségét biztosító törvényjavaslat sokat segíthet ezen az anomálián is.

Tisztelt Ház! A további jogharmonizációs célú módosítási javaslat a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvényt érinti, miután a kormány 2001. február 20-i ülésén a Seveso II direktívával kapcsolatos derogációs igény visszavonásáról döntött.

Miről van szó? Ez így eléggé tohubavohu előadás lenne. Arról van szó, kérem szépen, hogy abban nem enged az Unió a csatlakozás során - és milyen jól teszi, hogy nem enged -, hogy bizonyos területeken és éppen a balesetek elleni védekezés területén valamiféle átmeneti időszakokat próbáljanak kérni a csatlakozók. Nem szabad ennek bekövetkeznie, mert azt gondolom, itt súlyos dolgokról van szó. Saját érdekünk, hogy ez megvalósuljon, és úgy gondolom, ebben egyet kellene értenünk, hogy ezért erőfeszítéseket is kell tenni.

Jogalkalmazási, jogtechnikai célú módosítást tartalmaz a javaslat a tekintetben, hogy a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló, többször módosított 1995. évi XCIII. törvény végrehajtása érdekében az állam javára kisajátítandó földterületeket a nemzeti park igazgatósága kezelésébe kell adni, amely kisajátítást az igazgatóság köteles kezdeményezni, illetőleg kérni.

(21.20)

 

Így azokat a földterületeket, amelyek az utóbb alkotmányellenesnek minősített törvényi rendelkezések alkalmazásával magántulajdonba kerültek, fő szabályként az állam javára ki kell sajátítani és a Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe kell adni. A kisajátítás kezdeményezésére a Nemzeti Park Igazgatóság köteles. Erre a tételre még szeretnék az utolsó módosításánál visszatérni.

A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 94. §-a 2001. január 1-jei hatállyal módosította ezt a rendelkezést, ezáltal kimarad belőle az a szabály, hogy a területeket a Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe kell adni, továbbá az is, hogy a kisajátítás kezdeményezése az igazgatóság kötelezettsége. A módosítás miatt végrehajthatatlanná vált a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítására vonatkozó állami kötelezettség teljesítése. Ez a helyzet nemcsak az európai uniós csatlakozási pozíciónkat hátráltatja, hanem súlyos helyzetet eredményezhet a védett területek szükséges tulajdoni váltásában is.

S akkor most vagyunk itt, ami nemcsak látszólag, hanem a valóságban is eléggé testidegennek látszik ebben az egész módosításban: a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvénnyel kapcsolatos módosítási indítványnál. Miért vált ez szükségessé? Azért, mert a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény 21/C. § (5) bekezdése az, amely gyakorlatilag lehetőséget adott arra, hogy az igazgatóság élhessen azzal a lehetőséggel, hogy a szövetkezetekkel szerződést kössön. Igen, de erre jött az évszázad bűnügye, amiből következően egy olyan helyzet alakult ki, amikor az igazgatóságok ellehetetlenültek, éppenséggel a nagyszabású, és azt kell mondani, utóbb nem egészen törvényesen előadott indokok miatt, ezért ezek a földterületek nem kerülhettek kellő időben és kellő módon védettség alá. A rendelkezés visszaállítása, vagyis a jelzett módosítás nélkül szintén nem lehetne eleget tenni a védettségi szint helyreállítására vonatkozó kötelezettségeknek.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gondos előkészítés után került ez a törvénymódosítási csomag a tisztelt Ház elé. A törvények tervezett módosítását széleskörűen, folyamatosan egyeztettük más tárcákkal és az érdekelt civil szervezetekkel. Részletesen megvizsgáltuk a törvénymódosítások bevezetésének hatásait, amely a javaslat általános és részletes indokolásából is nyomon követhető. Az általános vitára való alkalmasságot eldöntő országgyűlési bizottsági viták során a bizottságok támogatták a kormánynak ezt az elképzelését.

Három olyan indok került a környezetvédelmi bizottság részéről a tárcánk elé, amelyek lényegében azt tartalmazzák, hogy az önkormányzati feladatok tekintetében is tartalmazzon bizonyos változtatásokat a módosítás. Erre két okból nem volt lehetőség. Egyfelől azért, mert a javaslatok egy része jelenleg is él, tehát nincs mit ide beemelni. Másfelől pedig azért, mert ha ezek kötelezettségeket tartalmaznának az önkormányzatok felé, akkor ennek egyik, a jogtechnikai része a kétharmados szabályok módosítása lenne, ami lehetetlen, a másik pedig az, hogy forrásokat kellene odarendelni a kötelezettségek mellé, de erről nem szólt az az indítvány, amely a kezünkbe került. Ezért úgy gondolom, hogy a jelenlegi körülmények között - függetlenül attól, hogy jó szándékú és talán alkalmas is lenne sok szempontból a bizottsági előterjesztés a változtatásokra - nincs realitása, ezért a tisztelt Háztól azt kérem, hogy támogassák ezt a törvénymódosítási csomagot, mert ez egyrészt az uniós csatlakozásunkat segíti, de legfőképpen egy jobb törvényes és egy jobb környezetvédelmi állapotot hozhat létre ebben az országban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 418 2001.05.10. 4:01  391-419

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Számos olyan észrevétel hangzott el, amely azt sejteti, hogy néhány jó és alkalmas módosító indítvány várható a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ez számomra kifejezetten örvendetes, mert azt gondolom, hogy ha mi jónak is ítéltük ezt a javaslatot, természetszerűleg lehet rajta javítani.

Érzékelhető volt a vita során, hogy oly ritkán van környezet- és természetvédelmi törvénnyel kapcsolatos vita a tisztelt Ház előtt, és ezzel mindenképpen egyet kell értenem, bizony én is fájlalom, mint Házas doktor, hogy a késő éjszakába nyúlott ez a vita, és hogy tulajdonképpen, azt gondolom, meglehetősen szűk körben folytattuk le; igazán csak olyanok körében, akik abszolút érdeklődnek a téma iránt.

Mindazonáltal mégis azt kell mondanom, hogy ez a vita sok mindenben előrevitte a gondolkodást. Felmerült néhány olyan kérdés, amit nem lehet megkerülni, nem itt, hanem más törvényeknél is. Mi kell a címben vagy mi nem kell? Valóban el kell gondolkodni rajta. Lezsák Sándor képviselőtársunk igen meggyőző érveket mondott, bár szeretném hinni, hogy az azért nem egészen létezik ebben az országban, hogy pejoratív lenne, ha valami az uniós közeledést igazolná. Én azért merem hinni, hogy változatlanul ebben az országban mintegy 80 százalék úgy gondolja, hogy erre szükség van.

Ami a jogharmonizációnak azt a részét érinti, ami most konkrétan előfordul ebben a törvénycsomagban - talán így kellene mondanom -, valóban az a helyzet, hogy felmerül, miért éppen most szükséges a katasztrófatörvénnyel kapcsolatos változtatás. A kormány 2001. február 20-án - ha jól tudom, igen, a 20-ai ülésén - fogadta el, hogy a SEVESO II-vel kapcsolatos korábbi derogációs igényt visszavonja. Tette ezt azért, mert úgy gondoltuk és gondoljuk, hogy ezzel elősegítjük annak a lehetőségét, hogy valóban le tudjuk zárni a fejezetet. Ez bizonyos módosítási kényszert is hozott magával; hogy ez teljes körű, jó-e vagy nem, ezt majd a részletes vita során még el lehet dönteni.

Amit szintén nagyon fontosnak gondolok, az a hatóság felkészültsége, és hogy a hatóság eleget tud-e majd tenni annak a kívánalomnak, amely a törvényből fakad. Én azt gondolom, igen. Az idén ötven fővel növeltük a köfék létszámát, jövőre is ötven fővel kívánjuk növelni, ugyanakkor ez minőségi változtatást is jelent, mert a felvételeknél szigorúan ügyeltünk arra és ügyelünk arra, hogy csak alkalmas és mindenképpen olyan személyeket vegyünk fel, akik képesek ezeknek a feltételeknek megfelelni.

Ami pedig a további észrevételeket illeti, tanulmányozni fogjuk a tárcánál, és minden olyan észrevételt igyekszünk tudomásul venni és beépíteni, amely hasznosítható a törvény alkalmazásánál. Szeretném jelezni, hogy az a végrehajtási rendeletsor, amely nyilvánvalóan ehhez szükséges, készül. Nem mondok olyanokat, mint már egyszer-egyszer elhangzott, hogy készen van, de azt merem mondani, hogy ezek már olyan stádiumban vannak, ami már mutatja azt az irányt, ahova majd tovább kell haladni a törvényjavaslat elfogadását követően.

Tisztelt Ház! Mindezek alapján még egyszer köszönöm azokat a javaslatokat, indítványokat, amelyek elhangzottak. Valamennyiben érződött az, hogy akik hozzászóltak, jobbító szándékkal tették ezt. Azt kérem önöktől, hogy majd a módosító indítványok során is, ne feltétlenül rettentő nagy számban, de ugyanez a szándék mutatkozzon meg. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 264 2001.05.29. 4:33  261-266

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Kétségtelen, hogy ez a hulladékhasznosító mű, amely még 1981-ben épült, magán viseli a korábbi rendszer minden nyomát. Úgy épült meg, hogy égetni égeti a hulladékot, kétségtelenül hőt is termel, az sem vitás; büdös is annak rendje-módja szerint, mert hát ez a dolga - de sajnos ezen túlmenően a levegőt is szennyezi. Igaza van a képviselőtársamnak, ez a levegőszennyezés tény. Ezt nem elhallgatni, hanem egyértelműsíteni kell. Itt nehézfémek kerülnek a levegőbe, és az annyiszor emlegetett dioxin is a levegőbe kerül, azt meghaladó mennyiségben, mint amit a határérték megengedne - ez idáig tényszerű.

Az is tény, hogy 1981-től 1991-ig ezt nem vizsgálta senki, hiszen a 11/1991-es KTM-rendelet hatálybalépéséig egyszerűen nem volt mérés. Mindenki azt a levegőt szívta, amit az akkori kormányzat számára biztosított. Innentől kezdve a mérések egyértelműen igazolják, hogy itt a kibocsátás semmiképpen nem felel meg sem a magyar szabványnak, ma meg már azt mondjuk, hogy persze nem felel meg az európai szabványoknak sem. A 2419/1997. szám alatti kormányhatározat volt az, amely elmozdítani látszott ezt az ügyet a holtpontról, hiszen ekkor a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az úgynevezett füstgáztisztító beépítésénél 50 százalék erejéig viseli a költségeket, de nem lehet ez a költség több, mint 4,5 milliárd forint.

 

 

(15.30)

 

 

Nem véletlenül állapították ezt meg, hiszen ezek a költségek időnként indokolatlanul is emelkednek, és nagyon nehéz megállapítani, mi az a határ, aminél az emelkedés indokolt lenne.

Sajnálatos módon, bár 1998 elején meghirdettek egy tendert, és ennek alapján úgy tűnt, hogy megindul az egész eljárás, ez megakadt. 1999-ben ráadásul a tárca akkori vezetése hozott egy olyan döntést, amely azt mondja, hogy amíg a főváros nem készíti el Európai Unió-konform hulladékgazdálkodási koncepcióját, addig nem adja át a pénzt. Ez meggyőződésem szerint rossz, ráadásul szabálytalan döntés volt. Mindennek ellenére, miután ez nagyon rövid idő, mintegy egy év után feloldásra került, a mai napig nem történt érdemi előrehaladás.

Végül is súlyos konfliktushelyzetbe kerültünk, ahol el kellett tudni dönteni, melyik utat választjuk. Kétségtelen, meglehetne az indoka annak is, hogy ezt az egész intézményt bezárassuk, azonban itt égetik el a főváros teljes hulladékának a 60 százalékát; ez 600 ezer tonnából a 60 százalék. Egészen egyszerűen feloldhatatlannak látszik pillanatnyilag ez a lehetőség. Ezért hozott egy határozatot most, május 23-án a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, amely 25 pontban írta elő, milyen feltételek mellett, milyen időpontokhoz kötötten tartoznak eleget tenni a levegőtisztasági követelményeknek. Ebben az első határidő 2001. XII. hó 15. Jelezni szeretném, hogy egyetlen határidő elmulasztása is, függetlenül attól, hogy ezt követően milyen katasztrofális helyzet következne be a hulladékgazdálkodásban a fővárosban, ez egyben az intézmény bezárását jelenti.

Mégis azt gondolom, a fővárosi lakosság egészének az érdekét szolgálja ez a határozat, hiszen a határozat azt is előírja, hogy fel kell szerelni a füstgázmosót, határidőre föl kell szerelni, amit itt meghatároz, 2003. XII. hó 31-éig meg kell szüntetni azt a fajta kibocsátást, amelyik túlmegy a megengedett határon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársam, hogy ez a határozat elmozdítja ezt az ügyet a holtpontról, és reményeim szerint a megoldást fogja adni. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 420 2001.05.29. 0:29  419-421

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rendkívül hosszú című, ámde aarhusi egyezményként nagyon jól összefoglalható, és azt kell mondjam, sarkalatos szabályokat - legalábbis a környezetvédelemre, de az általános emberi jogokra tekintettel is kifejezetten sarkalatos szabályokat - tartalmazó egyezmény elfogadását a tisztelt Háznak nagy szeretettel ajánlom, és kérem, hogy támogassák azt. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

(21.10)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 364 2001.06.12. 1:04  363-365

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, kizárólag arról lehet szó, hogy megköszönjem a tisztelt Háznak azt a fajta jóindulatot és megértést, amit a javaslat iránt tanúsítottak.

Azt gondolom, a tisztelt Ház érzékelte, hogy a környezetvédelem területén nagyon fontos, azt is mondhatnám, talán nem túlzás, ha azt mondom, helyenként csaknem korszakalkotó változásokat tud elindítani ez a módosítás. Köszönöm a módosító indítványokat, amelyek döntő részét a kormány is támogathatta. Csak és kizárólag azokat a módosító indítványokat nem tudja a kormány támogatni, amelyek a hatályos államigazgatási szabályokkal ellentétes indukációkat eredményeznének. Már most is jelezni kívánom, hogy az államigazgatási eljárási törvény módosítása során ezek az ellentétek feloldhatóak lesznek.

Még egyszer köszönöm a Ház teljes jóindulatát és támogatását. Kérem, hogy támogassák az elfogadást is. (Szórványos taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 199 2001.06.19. 4:26  196-201

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Való igaz, hogy ennek a területnek a sorsa, helyzete hovatovább már történelmi távlatokban mérhető, mert még a kilencvenes évek elején indított egy zöldszervezet egy mozgalmat, amelynek a lényege az lett volna, hogy a teljes terület, azaz a budapesti közigazgatáshoz tartozó területrész is és a Törökbálinthoz tartozó területrész is természetileg védett területté nyilvánítás alá kerüljön, és védettséget, oltalmat élvezzen. Sajnálatos módon akkor csak a XXII. kerülethez tartozó területre lehetett, és ott is csak helyi védettséget elrendelni, ugyanis már akkor is a tulajdoni viszonyokkal és a tulajdonosokkal voltak olyan bonyodalmak, amelyek miatt nem lehetett a terület további részére ezt kiterjeszteni. A HM az, amely a terület jelentős részének a tulajdonosa, birtokosa, inkább azt mondanám, hogy a birtokosa, és itt bizonyos szempontok érvényesültek a HM részéről, amelyet figyelembe kellett venni.

Most azonban egy új helyzet állt elő úgy, ahogyan ezt a képviselőtársam elmondta. A törökbálinti részen ugyanis valóban megjelentek olyan tulajdonosok, akik minden bizonnyal ott egy teljes körű beépítésre törekszenek. Az sem kétséges, hogy az általuk megkezdett földmunkák jelentős károkat okoztak, hiszen itt olyan növények - és nemcsak geológiai... - is találhatók, amelyek európai értéket is képviselnek, hogy ne mondjam például a henye boroszlán nevűt, amely a neve ellenére darabonként tízezer forintot ér. Nos, például e tekintetben is egy olyan helyzet van, amely védettséget kellene hogy élvezzen.

Amikor a károkozás bekövetkezett, a területileg illetékes Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága részéről nyomban helyszíni felmérés történt, és a következő intézkedések történtek. Az igazgatóság a területileg illetékes elsőfokú természetvédelmi hatóságként megkísérelte a tulajdonosokkal a kapcsolatteremtést, hozzá kell tennem, sajnos nem sok sikerrel, és ezt követően megkereste a Pest Megyei Főügyészséget, amelynek jogi lehetősége van eljárni a károkozókkal szemben, megkereste az Állami Erdészeti Szolgálat Budapesti Igazgatóságát egy további eljárás megindítása érdekében.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Nem álltunk meg természetszerűen a védetté nyilvánítás érdekében folytatott tevékenységgel sem, hiszen ezt mi magunk is elsőrangú célnak gondoljuk. A helyzet azonban az, hogy elsősorban a 0152/3. helyrajzi számú ingatlan tulajdonosa, tulajdonosai tekintetében vitatott az is, hogy egyáltalán kik a tulajdonosok, kik azok, akik ilyen jogon eljárhatnak, nagyon erőteljes - úgy, ahogy a képviselőtársam mondta - ellenállást fejtenek ki.

Nagyobb probléma, hogy úgy tűnik, maga a közigazgatásilag illetékes önkormányzat nem érdekelt abban, hogy ez a természetvédettség ezen a területen beálljon. Ez sajnálatos módon nem egyedi eset. Ma már tényleg arról van szó, hogy azt gondolom, a főváros környezetében és környékén az önkormányzatoknak is bizonyos szemléleti változást kellene mutatniuk. Nem jó és nem szerencsés, ha kizárólag csak önös érdekekből vagy éppen azért, hogy területeket mobilizálni lehessen, megpróbálnak olyan helyzeteket teremteni, amelyek vagyoni előnyökhöz vezetnek, de amelyek természeti értékeket pusztítanak el. Mi a magunk részéről messzemenően megteszünk mindent azért, hogy ez természetvédelem alá kerüljön. A Natura 2000 keretén belül ugyanis jelentős támogatásra is számíthatnánk ezeknek a területeknek a megvédése során, ezért azt kell mondanom, hogy még az önkormányzatnak és a területnek is érdeke legyen, hogy ez így legyen.

Ki kell azonban jelentenem, hogy súlyos problémák vannak - ezeket nem hallgathatom el -, hiszen több, mint 700 millió forintos igényt akarnak bejelenteni a természetvédettség kimondása, elfogadása esetén azok a tulajdonosok, akik ott nyilvánvalóan valamiféle parkot vagy valami egyebet kívánnak építeni.

Én azt kérem a képviselőtársamtól, fogadja el, hogy mindent megteszünk azért, hogy a lehető legrövidebb időn belül törvényes keretek között természetvédetté tudjuk nyilvánítani a területet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 266 2001.06.19. 1:40  266-267

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Április óta dolgozik a tárca azon, hogy a közgazdasági lehetőségeket felkutassuk annak érdekében, hogy olyan források álljanak rendelkezésre, amelyek a vállalt kötelezettségeknek és a környezetvédelem területén ténylegesen felmerült igényeknek megfelelnek. Álláspontunk szerint erre minden reális lehetőség megvan, és határozottan állítom, hogy legkésőbb november végéig abban a helyzetben lesz a tárca, hogy ezeket a közgazdasági lehetőségeket már a kormány elé tudja tárni, ahol is a kormány ezt a következőkben nyilvánvalóan figyelembe veszi.

Az észrevétel második részére, ami a jogharmonizációra vonatkozott, előadnám, hogy gyakorlatilag minden olyan kiegészítő jogszabály elkészült, amelyekre kötelezettséget vállaltunk. Ezt nem én mondom, hanem ezt igen szigorúan ellenőrizték, és megállapították, hogy ezek valóban elkészültek. Június 30-ával van egy olyan kötelezettségünk, kötelező erővel írta elő egy kormányhatározat, hogy elkészítsük a környezetvédelemmel kapcsolatos országos tervet a hulladékgazdálkodásról. Ez a terv készen van, tárcaegyeztetésen van, reményeim szerint 30-a előtt a kormány elé kerül.

Úgyhogy én azt gondolom, a tárca megtette ezen a téren azt, amit tőle a kormány, és úgy gondolom, az egész közvélemény joggal elvárt. Természetszerűleg nem vagyunk teljesen elégedettek, hiszen az év végéig további feladataink vannak, igyekszünk ennek maximálisan eleget tenni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 104 2001.06.26. 3:03  101-106

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Amikor a Ház elfogadta a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervét - amelyet még képviselőként jómagam is teljes erővel támogattam -, mindannyian tudtuk, hogy ez komoly feladatokat ró a tárcára, és igen komoly feladatokat ró a büdzsére is. Nem volt vitás, hogy a Balaton jövőjének az érdekében bizonyos áldozatokat meg kell hozni.

Szeretném elmondani, hogy a környezetvédelmi alap célfeladat meglehetősen bonyolult nevű, de azért ennél egyszerűbben működő támogatási rendszerünk kifejezetten prioritást biztosít a felszíni, a felszín alatti, valamint a talajvédelmi ügyeknek, így a szennyvízelvezetésnek is. Azért azt is szeretném megjegyezni, az magától értetődik - és talán képviselőtársam is megérti ezt -, hogy az én számomra és a tárca számára, de a környezetvédelem számára is azok a vízbázisok, amelyek például az Alföldön helyezkednek el, nem kevésbé fontosak, és azt kell mondanom, hogy bizonyos területeken az életteret jelentő lehetőségeket biztosítják, és ezeknél a védelmet szintén garantálni kell. Ezért egy kiegyensúlyozott és olyan támogatási megoldásra voltunk készek, amelyek egyben a prioritást is figyelembe veszik.

 

 

(14.30)

 

Néhány, az elmúlt időre is vonatkozó biztató számot is tudok mondani. 2000-ben tizenegy önkormányzat zömmel gesztorként - ami azt jelenti, hogy több önkormányzat összefogásával - 500 millió forintos csak KAC-támogatást kapott, amihez még a céltámogatás is hozzájárult. 2001-ben eddig öt balatoni vízgyűjtőn található település nyert el ilyen támogatást, de szeretném mondani - és ez a biztató -, hogy KAC-támogatásra további tizenhárom - így Lengyeltóti is - ígérvénnyel rendelkező település van, amelyhez a céltámogatást persze még el kell nyerni.

Meg vagyok róla győződve egyébként, hogy ezek a települések ezt el fogják nyerni.

De tudok egy egészen friss és biztató hírt mondani: a kormány a mai napon döntött arról, hogy július 3-án a Balaton térségében, még pontosan ki nem jelölt helyen, de mindenképpen a közvélemény széles része előtt tart olyan kormányülést, amelyen a Balaton problémája elsőrangúan fog szerepelni. Meg vagyok róla győződve, hogy ezen a kormányülésen nemcsak választ kap a képviselőtársam, nemcsak választ kap az egész balatoni térség, hanem megoldást is, és ez a megoldás nyilvánvalóan nem lehet más, mint hogy a területrendezési tervnek érvényesülnie kell, ugyanakkor az ott élő településeknek meg élnie kell. Mi úgy gondoljuk, ez a kettő összeegyeztethető.

Kérem, hogy képviselőtársam fogadja el a válaszomat. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 4 2001.08.13. 4:24  1-4

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) Hallom, a hátam mögött mondják, hogy kisgazdák egymás között. Bizony igazuk van. (Dr. Pető Iván: Ki tudja, ki a kisgazda!) Mi, kisgazdák, akik még azok maradtunk, azért jószerivel egymás között vagyunk. (Nagy zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Tisztelt Ház! Azt gondolom... - (Közbeszólásra reagálva:) sajnos egyre kevesebben -, a közvélemény számíthat rá, hogy a parlagfű ügye és a parlagfűn keresztül az a fajta környezetszennyezés (Bársony András: Pallag vagy parlag?!), amiről most a képviselőtársam szólt, körülbelül mit jelenthet majd, egy esetleges - nem lesz ilyen - szocialista többség miféle demokráciát ad, és miként hallgatják meg azt a szót is, amelyik nem tetszik esetleg nekik. (Páva Zoltán: Nem engedjük elvetni a parlagfüvet!)

Tisztelt Ház! Parlagfű-ügyben, úgy gondolom, a kormány és a kormányzat az eltelt időszakban számos olyan intézkedést hozott és tett, amelyek révén reményeim szerint ebben az esztendőben csökkenteni lehet azokat a kellemetlen és súlyos következményeket, amelyek az előző évben előálltak. Több tárca állt össze, így az egészségügyi, a földművelésügyi, a szociális és családügyi, a belügyi és a környezetvédelmi tárca. Meghirdettünk olyan programokat, finanszíroztunk is, amely programok alkalmasak arra, hogy megszűnjön az a helyzet, hogy Magyarország ilyen mértékben fertőzött legyen.

Szeretném mondani persze, hogy ahhoz, hogy ez a fertőzés megszűnjön, a törvényeket végre kell hajtani. A XXV-ös, 2000-ből származó törvényünk elég világosan rendelkezik, csak éppen nem hajtják végre. Ilyen bizony az a környezetszennyezés is, amelyről a képviselőtársam beszélt, a politikai szennyezés, az a fajta politikai légkörszennyezés, aminek nap mint nap ki vagyunk téve, amikor is ha csak a törvényeket igyekeznének tisztességgel betartani, már akkor is jobb állapot lenne. Érzékelhető, azt gondolom, jól érzékelhető, hogy valóban, a magyar politikai életviszonyok között is szokatlan olyan fajta együttműködés kezd kialakulni, amelyet, azt gondolom, ez a magyar nép nem szavazott meg, nem is kíván meggyőződésem szerint megszavazni. Akik ma reggel hallgatták a televízióban azt a rövid vitát, érzékelhették, hogy független képviselőtársunknak az MSZP-ből kiváló védőügyvédje volt, független képviselőtársunkat ma úgy próbálták beállítani itt, mint aki áldozat. Valahol ez igaz is, végül is valamennyien önmagunk áldozatai vagyunk, mert a saját cselekvésünk hoz létre olyan helyzetet, amelyben áldozatnak lehet minket tekinteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Furcsa helyzet van ma, és azt gondolom, hogy ez a politikai légszennyezésnek az egyik jól kitapintható állapota.

 

 

(12.20)

 

Ma olyan helyzet jöhet létre, amikor pirosló szemmel egynémelyek úgy fognak szavazni, ami feltehetőleg nem a kormány melletti szavazás, amikor pirosló szemmel egyesek úgy fognak szavazni, ami egyértelműen minden más szóval ellentétes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz, amit itt elmondott a felszólalásában a frakcióvezető úr: bizony kevés olyan veszélyes helyzet van, mint a folyamatos, új és új hazugság. Ez ráadásul azzal is jár - és ez köztudott -, hogy ha valaki folyamatosan és állandóan hazudik, ha véletlenül egyszer igazat mond, azt sem hiszik el neki, pedig azt már elmondta, hogy ő kivel kíván szövetséget kötni, elmondta, hogy milyen irányban kíván elmenni, csak még nem hiszi el neki a közvélemény. Azt gondolom, ma olyan helyzet van, ami után ezt majd el lehet hinni.

Meg vagyok róla győződve, hogy a tisztesség és a becsület azt kívánja, hogy a magyar közéletben, a magyar közéleti állapotban megtisztítsuk a levegőt, ahogyan mi igyekszünk megtisztítani a parlagfűtől ezt az országot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 274 2001.09.04. 0:21  273-275

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Ház! A javaslat kifejezetten kedvező Magyarország számára, ezért kérem támogatni, szíveskedjék a tisztelt Ház ezt elfogadni.

Egyben kérném szépen a gépemet bekapcsolni, mert nem tudok szavazni.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 276 2001.09.04. 0:11  275-277

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez nem kevésbé fontos és nem kevésbé hasznos az ország számára, tisztelettel kérem, támogassák a javaslatot. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 173 2001.09.25. 2:17  170-177

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Magyarországra és az egész beregi térségre iszonyatos árvíz zúdult, amely, én azt gondolom, szinte példa nélküli volt az eltelt évszázadban is. Ez a terület, amely hosszú időn keresztül szinte semmilyen fejlesztést nem kapott - és nem ez alatt a kormány alatt, hanem korábban nem kapott ilyen fejlesztést -, rendkívül nehezen viselte ezt a megpróbáltatást. Én azt gondolom, hogy akkor, amikor a kormány meghozta azt a határozatát, amely egyértelműen fogalmaz - és most szeretném idézni éppen azért, hogy minden félreértést eloszlassunk -, akkor ezzel a határozattal nem megnyugtatni akart, hanem azt szerette volna, hogy az ott élő közönség, az ott élő emberek biztonságát fokozza olyan mértékig, hogy élhető legyen az a terület.

 

 

(13.50)

 

Az 1033/2001. kormányhatározat 11. pontja így fogalmaz: "A helyreállítási és újjáépítési munkákat úgy kell szervezni, hogy azok lehetőség szerint 2001. szeptember 30-ig befejeződjenek." Ez a cél akkor teljesen reális volt, hiszen az, amiről most itt a képviselő asszony beszélt, voltaképpen menet közben alakult ki. Az ott lévő vályogházakról utóbb derült ki, hogy azok nem megmenthetők, hanem lebontandók.

Utóbb derült ki, hogy azokat teljes egészében át kell építeni. A kormány ezt is vállalta. Ami pedig azt illeti, hogy mi van vagy mi lesz azokkal, akik a sátrakban laknak: nagyon sokan - és ez bizonyítható - maguk választották, hogy inkább sátrakba mennek - és ez érthető, talán én is ezt választottam volna jó időben -, annak ellenére, hogy felajánlottak megfelelő lakásokat.

Most azonban újabb határozat született, mert a kormány viselni kívánja közösen a kivitelezővel annak is a terhét, hogy szeptember 30-a után senki sem maradhat sátorban, mindenkinek fedél lesz a feje fölött.

A továbbiakat a másik egy percben. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 177 2001.09.25. 1:07  170-177

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Tisztelt Képviselő Asszony! Én jelen voltam azon a kihelyezett kormányülésen, amelyet akkor önök mindenféle jelzőkkel illettek, és ahol azokkal a polgárokkal személyesen találkoztunk, akik ott közvetlenül érintettek. Megnézhettük azokat a házakat, amelyek már elkészültek, és amelyek készülőben voltak. Világos és egyértelmű volt, hogy maga a lakosság, maga a polgárság, aki ott lakik, egyértelműen tudja, hogy csak azoknak készülhetett el határidőre a házuk, akik ezt időben bejelentették, bejelenthették. Hiszen ők is nagyon sokan abban reménykedtek, hogy a házuk megmarad az eredeti állapotban. (Bauer Tamás: Azoknak elkészült?)

Én azt gondolom, még Bauer képviselő úr nagy látnoki volta sem tudta volna lehetővé tenni - ha a műszakiaknak nem sikerült, közgazdásznak biztos sikerült volna -, hogy melyik ház az, amelyiket le kell bontani, és melyik ház (Varga Mihály közbeszólása.), amelyik ott marad azon a területen, és bizony még érdemes megmenteni.

Azt gondolom, hogy a kormány a lehető legnagyobb körültekintéssel és a polgárok érdekében járt el mindvégig. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 181 2001.09.25. 2:02  178-185

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Azért örülök külön ennek a kérdésnek, mert olyan problémát vetett fel, amelyet valahogy, úgy gondolom, kormány kormány után, képviselő képviselő után soha nem a súlyának megfelelően kezel.

Most ez a kormány, meggyőződésem szerint, világosan rájött, hogy a hulladékproblémát Magyarországon nem lehet tovább halogatni, megoldásokat kell keresni. Hogy néhány számmal terheljem képviselőtársaimat - talán azokat is, akik hallgatják ezt -: Magyarországon összesen 728 engedélyezett lerakót tartottunk, tartunk számon, és írd és mondd, ebből 73, tehát 10 százalék, amely műszakilag megfelelő volt. Ez a helyzet egy örökölt helyzet, nem egy év, nem két év, nem is tíz év, hanem hosszú időszak öröksége.

De ezen túlmenően Magyarországon a feltárások szerint több mint tízezer olyan pont van, ahol súlyos szennyezőforrások lehetnek, és amelyeket fel kell számolnunk. Ezen a téren örömmel jelenthetem itt most a tisztelt Háznak, hogy Garéban, az annyit emlegetett Garéban augusztus 18-án szerződés szerint befejeztük az elszállítást 14 ezer tonna veszélyes hulladékra, és a még ott maradt - mert utóbb feltárás útján előkerült - 3 ezer tonnát december végéig szintén elszállítjuk. De ez csak egy pont, én is tudom.

Ezzel szemben, amit mégis biztató hírként mondhatok a képviselőtársamnak, az a következő. Tisztelt Képviselőtársam! Az eltelt években, 1998 óta nyolc olyan regionális hulladéklerakó készült el, amely 1 millió 595 ezer embert szolgál ki; jelenleg épül 16 darab - ez 1 millió 908 ezer embert szolgál ki -, és ha ezeket a számokat nézzük, akkor már biztatóbb jövő elé tekinthetünk. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 185 2001.09.25. 1:15  178-185

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Bocsánatot kérek, az időt rövidítettem. Tisztelt Képviselőtársam! Említette a képviselőtársam az ISPA-programot, és erről hadd szóljak még egy gondolatot, mert jó, ha a közönség erről többet is tud, és talán a képviselőtársaim is.

A már megindult programok 1,2 millió embert érintenek. Ez egy óriási szám! ISPA-támogatással épülnek Debrecen, Berettyóújfalu, Hajdúböszörmény, Miskolc, Szeged és Szolnok térségében olyan hulladékkezelő helyek - és ezek már nem lerakók, hanem hulladékkezelő helyek -, amelyek, ha megvalósulnak, ezekben a térségekben munkaerőt kötnek le, kifejezetten hasznosak a térségnek, és hosszú-hosszú távra, több évtizedre megoldják a térség hulladékproblémáját.

 

 

(14.00)

 

Ezek alapvető kérdések, és oly ritkán dicsérik a pénzügyi kormányzatot, azért hadd dicsérjem most én környezetvédelmi miniszterként a pénzügyi kormányzatot, mert az ISPA-programok mellé nem lehetetlenítették el azt, hogy ez megvalósuljon, mellétették a költségvetésből azt a magyar forintot, amire szükség volt. Én azt gondolom, hogy ez lehet a jövő a következőkben is. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 200 2001.09.27. 13:10  199-245

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: (Nem működik a mikrofonja.) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy ha a környezetvédelem jön szóba, akkor nemcsak Magyarországon, Európában, hanem a világban is többnyire most már pozitív kicsengése van ennek az ügynek. (Közbeszólás: Nem nyomtad meg a gombot! - Kézi mikrofonba:) Nem kell ehhez gombot nyomni. Kivételesen ebben nem én voltam a hibás. (Bauer Tamás: Még meg kell vizsgálni!) A mikrofont, vagy... (Bauer Tamás: Hogy ki a hibás!) Ja, hogy ki a hibás.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez most már hallatszik. Tehát én azt gondolom, hogy Magyarországon, de Európában és a világban is, amikor a környezetvédelem jön szóba, akkor többnyire pozitív megítéléseket és támogató nyilatkozatokat hallunk. Amikor arról van szó, hogy mi legyen, kell-e, és miként kell majd foglalkozni azzal, hogy milyen legyen a következő évszázad, évezred környezetvédelme, itt mindenkinek nagyszerű gondolatai és ötletei vannak. A fenntartható fejlődés ma már olyan közkinccsé vált, hogy alig-alig van olyan felszólalás, lett légyen bármiről szó, gazdaságról vagy egyébről, hogy erről szót ne ejtenének.

A gond és a baj akkor kezdődik, tisztelt Ház, amikor arról van szó, hogy honnan jöjjenek a források. Egészen eddig a támogatások többnyire egyhangúnak tűnnek, amikor azonban a környezetvédelem és a gazdaság ütközése következik be, fájdalom, de ki kell mondani, hogy többnyire a környezetvédelem az, amely alulmarad. A magyar környezetvédelem helyzete tulajdonképpen úgy ítélhető meg, hogy a meglévő költségvetési forrásokon túlmenőleg a támogatási rendszer teljes egészében egy dologra, az úgynevezett KAC támogatási rendszerre tud hagyatkozni. Ez annyit jelent, hogy Magyarországon a csatornaépítéstől, a hulladékgazdálkodástól a levegőszennyezésig, a zajvédelemig ez a támogatási rendszer az, amelynek helyt kell állnia. Tudni kell viszont, hogy mégiscsak a forrásrészének a döntő része nem más, mint a már meglévő termékdíjrendszer.

A módosításra alapjában véve két okból került sor. Egyfelől azért, mert a gazdasági szabályozók, de ezen belül különösen a vámtörvény is jelentősen módosult, igazítani kellett tehát a termékdíjtörvényben lévő szabályokat a megváltozott körülményekhez és szabályozókhoz. A második része pedig az volt, hogy egyértelműen továbblépjünk azon a területen, hogy termékdíjjal próbáljuk elérni, hogy bizonyos szennyező anyagok esetében, legyen az hulladék vagy más, és ez a fő kérdés, erre majd még visszatérnék, olyan helyzetet tudjunk teremteni, ahol végre nem növekvő, hanem csökkenő tendencia mutatkozik. Alapjában véve a félreértést ugyanis az okozta, és ez a bizottsági viták során jól kitapintható volt, hogy némelyek a termékdíj ügyét a hulladékgazdálkodás ügyével hozták szoros összefüggésbe, sőt olyan szoros összefüggésbe, mintha ez valamiféle ilyen közvetlen célokat szolgálna; ez nem így van.

A termékdíj kettős feladatnak kíván eleget tenni: egyrészt azon a területen, ahol működik, el akarja érni, hogy a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen, illetve, ha keletkezik, akkor annak az ártalmatlanítása, még inkább az újrahasznosítása megtörténjen. Felvetődött gazdasági érdekek mentén, hogy de akkor vajon miért terjesztettük ki az igényünket termékdíj tekintetében a festékek, lakkok, hígítók ügyére, miért erre a területre. Ebben hogyan érjük el, hogy kevesebb legyen? Nem erről van szó.

Itt arról van szó, hogy ezen általam felsorolt és szinte mindennap a gyakorlatban használt anyagoknak van egy olyan része, és ez ma a döntő része, amely illóanyagokat tartalmaz, éspedig olyan illóanyagokat, amelyek károsak, éspedig nem is akármire károsak, hanem az olyannyira, oly sokszor elmondottak szerint végül is a légköri viszonyainkat egészében rontják. Itt mindenképpen csökkenést kell elérni, és van is megoldás. A vizes alapanyagú festékek ugyanis nem károsítják az ózonréteget, és így nem növelik az ózonlyukat. Olyan jó azt olvasni, annyiszor olvassuk színes újságban és különböző helyeken, hogy milyen borzasztó az, hogy Ausztráliában már nem lehet strandra menni, egyre hosszabb ideig nem lehet, hovatovább már azt tanácsolják, hogy egyáltalán ne menjenek strandra az emberek, mert az ózonlyuk, és ennélfogva a védelem hiánya, azon a területen egyre jelentősebb.

Tisztelt Ház! Pontosan erről van szó. Ennek a csökkentésére mi kötelezettséget is vállaltunk, és úgy gondolom, hogy erre ez az egyik legjobb módszer. De kimondva vagy kimondatlanul, most inkább kimondom: egyértelmű, hogy a termékdíjnak megvan a másodlagos funkciója is, azaz hogy a támogatási rendszert kell fenntartania és életben tartania. Márpedig, tisztelt Ház, örömmel számolhatok arról be, hogy a befolyó termékdíjak összege évről évre csökken, és ez a csökkenés 2000-ben, majd várhatóan 2001-ben már olyan mértékűvé vált, hogy magát a támogatási rendszer hibátlan fenntartását is veszélyeztetheti.

Miről van szó? Arról, hogy ez a rendszer tényleg akkor működik igazán jól, és azért mondtam, hogy örömmel számolhatok erről be, ha van olyan jellegű lehetőség, ahol ki lehet váltani a termékdíjfizetést. Ez a rendszerbe be van építve. Ha ezzel jelentős mértékben élnek, értelemszerűen kisebb a befolyó termékdíj, hiszen ez a kedvezmény lényege, és értelemszerűen akár nulla is lehet. Akkor hogyan néz ez ki a most bevezetendő további termékdíj esetében? Itt pontosan erről van szó. Ott, ahol nincs szó arról, hogy káros kibocsátás lenne a festék esetében, nulla ez a kulcs. Ezzel szemben ott, ahol a káros kibocsátás megtörténik, úgy gondolom, mindenképpen szükséges a termékdíj bevezetése.

Lehet persze úgy is gondolkodni, hogy egyfelől folyamatosan fellépünk különböző igényekkel a környezetvédelem területén, lehet így is gondolkodni, de nem biztosítunk ehhez forrásokat. Lehet úgy is gondolkodni, hogy bármilyen forrásigény merül fel, annak az elutasítás a sorsa, mondván, hogy ez a gazdaság mozgását, a gazdaság növekedését akadályozná. Ez messze nem így van az adott esetben. Én azt hiszem, hogy ez az adott esetben fényesen bizonyítható.

De továbbmegyek: még egy helyen történt változtatás, a gumiabroncsok területén. És azt, hogy következetesek vagyunk, azt hiszem, ez éppenséggel igazolja és bizonyítja. Azoknál a tételeknél, ahol a legkedvezőbb helyzetet lehet előállítani, azaz a használt gumiabroncs tekintetében belföldön, hazai módon, itt lehet az itteni vállalkozásokkal megoldani, és oly módon, hogy ez a lehető leginkább felhasználja a már elhasznált gumiabroncsot, ott mindössze kétszáz forint kilogrammonkénti értéket jelöltünk meg. Ezzel szemben ott, ahol behozzák a már újrafutózott gumiabroncsot, bizony, kilencszáz forintot. Lehet ezen persze vitatkozni, hogy jó-e ez vagy nem jó, de én azt gondolom, és mély meggyőződéssel vallom, hogy ebbe az irányba kell nekünk elmozdulni.

Tisztelt Ház! Én azt remélem, hogy azok, akik őszinte környezetvédőnek vallják és mondják többnyire magukat, és nagyon gyakran a legkülönbözőbb helyeken meg is nyilvánulnak, a természetféltés sajátjuk, az egészen olyan mértékben sajátjuk, hogy amíg nekik nem kerül pénzbe, a hozzátartozóiknak nem kerül pénzbe, egészen addig, amíg semmilyen áldozatot nem kell hozni, lelkesek és odaadóak.

 

 

(19.20)

 

Azt gondolom, adott esetben a társadalomnak meg kell hoznia bizonyos fajta áldozatokat annak érdekében, hogy a környezetvédelemben lehetséges legyen újra és újra a továbblépés. Akik úgy gondolják, hogy haszontalan volt az a fajta termékdíjrendszer, amely eddig működött, azok több okból tévednek. Egyszer már világosan meg kell nézni a számokat! Nézzük meg, hogy mennyit támogatunk ezekből valóban - így van, igaz -, mondjuk, a csatornaépítésnél, a hulladékgazdálkodás területén. Erre persze lehetne azt mondani, hogy miért ebből a pénzből. Azért, tisztelt Ház, mert a környezetterheléssel kapcsolatos elképzelések még nagyobb ellenállásba ütköztek, balról-jobbról egyaránt. Azért, mert ha azt a megoldást próbálnánk választani, amelyik egy másik, és ennél nagyobb forrást biztosítana ennek a területnek, félek, hogy még kisebb siker reményével startolnánk itt, a tisztelt Házban az eredményességért.

A magam részéről úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, a környezetvédelem megéri, hogy biztosítsunk a számára olyan továbblépési lehetőséget, amiről beszéltem. És most beszéljünk egy kicsit a számokról is! Itt arról van szó, hogy mekkora terhet jelent ez a különböző szférák részére - számításokat végeztünk. A kis- és középvállalkozások esetében ez a teher gyakorlatilag nem jelentős. A valóban jelentősebb teher a mi számításaink szerint a nagy cégek és a nagyvállalkozások esetében jelenik meg, és én azt gondolom, hogy ez így van helyén, hiszen ez a nagyobb teherviselés szándékát mutatja ezen a oldalon.

Biztosítottuk azt is, hogy a kiváltás lehetősége megtörténjen. Az a körülmény, hogy jól választok a felhasználandó anyag tekintetében, az nyilvánvalóan olyan anyaghoz juttat minket, amely olcsóbb, könnyebben elérhető és ráadásul természetbarát. Mennyi lehet a haszna? - mert ugye ez minden alkalommal konkrét kérdés. Az előzetes becsléseink szerint ez összességében mintegy 2,5-3 milliárd forint többletbevételt jelenthet; szeretném hozzátenni, hogy csak 2003. január 1-jétől. Miért 2003. január 1-jétől? - mielőtt még a sanda gyanakvás felmerülne, hogy a választás miatt. Nem, tisztelt Ház, hanem azért, mert erre a részre nagyon jól fel tud készülni a kereskedelem; nagyon jól fel lehet arra készülni, hogy valóban azok kerüljenek be, amiket mi környezetbarátnak tekintünk. Ha ez az előkészület eredményes és sikeres, akkor, azt gondolom, ez nem jelent olyan terhet, mint amire itt egyesek gondoltak vagy gondolnának.

Én még egyszer arra kérem a tisztelt Házat, hogy amikor állást foglalnak ebben a kérdésben, egy picit nézzenek túl azon, ami most itt éppen szóba jön. Próbáljanak egy kicsit továbbtekinteni ennél, és tekintsék a környezetvédelem távlatos ügyeit is! Annak reményében mondtam ezt el, hogy hitem és meggyőződésem szerint előbb vagy utóbb itt, a tisztelt Ház előtt meg kell majd küzdeni a környezetterhelési díjjal is. Előbb vagy utóbb meg kell tudni emészteni azt is, hogy a környezetvédelem területén vállalt kötelezettségeinket források hiányában nem teljesíthetjük. Azt gondolom, hogy ha ezt nem látjuk be, ha ezt nem fogadjuk el, akkor nemcsak önmagunk ellen, hanem az utódaink ellen teszünk. Ezért én mindenkit arra kérek, hogy nagy felelősséggel, mélyen átgondolva és bölcsességgel, de támogassa ezt a javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)