Készült: 2020.08.11.18:56:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

28. ülésnap (1998.11.16.), 247. felszólalás
Felszólaló Dr. Sümeghy Csaba (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 8:48


Felszólalások:  Előző  247  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Több mint négy év telt el a kamarai törvény megalkotása óta, és alig kevesebb mint négy év, amióta a kamarák működnek. Hozzá kell tegyem, a kamarák megalakulásának időszaka is viharos volt, hiszen a kamarák a megalakuláskor beígért hatás- és jogköröket már a kezdő pillanatban nem kapták meg, és elmondható, hogy az elmúlt négy év a Horn-kormány alatt a kamarai jogkörök átadásának mulasztásával telt el.

Ez nyilvánvaló, hogy a kamarákat egy olyan pótcselekvésre késztette, amely nem a kamarai törvény szellemének megfelelő magatartás volt. Fölvettek érdekképviseleti feladatokat, átvettek lobbyfeladatokat, és nagyon kevés kamarai munkát végeztek, hiszen hatás- és jogkör hiányában voltak.

Hozzáteszem, nem teljes mértékben a kormányt kell elmarasztalni ezért a magatartásért, mert a kamarai vezetők a verseny teljes hiányában, megelégedve a saját szereplésükkel és saját helyzetükkel, tulajdonképpen igazándiból nem is keresték azokat a megoldásokat, amelyekkel a magyar vállalkozói réteget, a magyar vállalkozói társadalmat - mint kamarák - tudták volna szolgálni.

Természetes következmény lett a kettősség, tehát a kormány sorozatos és tartós mulasztása, a kamarai vezetők magatartása következtében, hogy a magyar vállalkozói társadalom nem fogadta be a kamarákat. Különösen vonatkozott ez a kisvállalkozókra, s a kisvállalkozók köréből is elsősorban azokra az önfoglalkoztató őstermelőkre, kistermelőkre a mezőgazdaság területén vagy mikrovállalkozásokra, amelyek alkalmazott nélkül, saját maguk fenntartásáért küzdöttek, sokszor veszteséges gazdálkodást folytatva.

Ez a szakadék egyre mélyült, ezt a politika kellő időben nem ismerte fel, és odáig vezetett, hogy körülbelül a nyár végén, kora tavasszal több megyében különböző "engedetlenségi" mozgalmak jöttek létre, egyesületek szerveződtek a kamarák ellen, és megindultak olyan spontán politikai folyamatok, amelyek, úgy gondolom, a magyar gazdaság, a magyar társadalom számára nemkívánatosak.

Ezért egyértelmű volt a szándékunk, hogy ezeket a magyar társadalom és gazdaságpolitika számára nemkívánatos folyamatokat tereljük mederbe, és adjunk neki olyan keretet, ahol tulajdonképpen a kamarai működést is megvizsgáljuk, és megvizsgáljuk azokat a sérelmeket, amelyeket a kamarák működésének hiányossága miatt a magyar vállalkozói társadalom elszenvedett.

Tulajdonképpen ez vezérelte képviselőtársaimmal együtt benyújtott indítványunkat. Szeretném hangsúlyozni, a sajtóban megjelent és néhány ellenzéki képviselő által tévesen értelmezett úgynevezett kamaraellenes magatartásunk egyáltalán nem képez realitást. Öt pontban fogalmaztuk meg, hogy mit szeretnénk.

 

(3.30)

 

Az egyik, hogy a kamarák működését négy év elteltével felül kell vizsgálni, ezt tesszük a javaslatunkban. Tesszük ezt azért, mert úgy gondolom, hogy az előbbiekben már elmondottak egyértelműen érzékeltetik, hogy a magyar gazdasági kamarák nem találták meg a helyüket és szerepüket igazán a magyar gazdaságban, nincsenek abban a versenyhelyzetben, ahol a vállalkozói társadalmat szolgálnák.

Felvetettük azt, hogy ildomos-e Magyarországon a három kamarai rendszer - tehát az ipar-kereskedelmi, kézműves és agrárkamara - fenntartása, hiszen ez több mint 60 kamarai tevékenységet tételez fel átfedésekkel, felesleges pénzköltésekkel és párhuzamos, sokszor azonos beruházásokkal, nem beszélve a foglalkoztatásról.

Természetesen felvetődött ezek után a kötelező kamarai tagság kérdése is, hiszen úgy gondolom, hogy a velem szemben ülő képviselőtársaim az ellenzéki oldalról ennek a témának kiváló szakértői, és nagyon jól tudják, hogy az Európai Unió, ahova vágyunk csatlakozni, 15 országából 7 országban kötelező a kamarai tagság, 8 országban nem kötelező a kamarai tagság. Tehát mindenféleképpen választ akarunk várni a kormány előterjesztésében arra, hogy a magyar gazdaság fejlettségének melyik rendszer felel meg jobban. Hozzáteszem, amit említettünk is, hogy a magyar gazdasághoz hasonló fejlettségű Dániában, Portugáliában, de a csatlakozásra váró országok közül Csehországban és Lengyelországban a kamarai tagság nem kötelező, a szlovákok pedig a kötelező kamarai tagságukat mintegy egy évvel ezelőtt szüntették meg és váltották át önkéntes kamarai tagsággá.

Felvetettük továbbá azt is, hogy az ÁSZ működése és vizsgálata terjedjen ki a kamarák pénzügyi gazdálkodására. Természetesen mielőtt közfelháborodást keltene ez a javaslatunk, ez csak arra az esetre vonatkozik, ha a kötelező kamarai tagság a jelenlegi formájában marad fenn, hisz a jelenlegi törvény azt írja elő, hogy a kamarai tagdíjakat közpénzek módjára kell, illetve lehet behajtani.

Felvetettünk még egy dolgot, amit az elmúlt időszak kényszerhelyzete is hozott, hogy indokolt a gazdajegyzők hovatartozását felülvizsgálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem törvényjavaslatot kezdeményeztünk, nem mi, képviselők kívántuk ezt a kamarai törvényt megváltoztatni, mert úgy gondoltuk, hogy ez egy körültekintő, nagy szaktudást igénylő és komplex vizsgálaton alapuló olyan előterjesztést igényel, amelyre képviselőtársaimmal együtt képtelenek vagyunk. Ezért úgy láttuk helyesnek, hogy ezt a munkát a kormány végezze el. És ha felvetődik, hogy miért nem a kormány tette ezt saját programjában, erre nagyon egyszerű a válasz: mert a kormány jogalkotási programja már régen a parlament valamennyi képviselőjének kezében volt akkor, amikor tulajdonképpen ezek a káros hatású, spontán társadalmi események felgyorsultak. Úgy gondolom, nem lehetett és nem is lett volna célszerű megvárni a kormány következő évi törvényalkotási programját.

Tehát úgy gondolom, hogy a kérdés komplex vizsgálata alapján sort kell keríteni arra, hogy a magyar vállalkozói társadalmat... És most már hozzáteszem, hogy nemcsak azt az 500-800 ezer megbecsülhetetlen számú kisvállalkozót irritálta a kamarák jelenlegi munkája, hanem több, Magyarországon jelentős szerepet játszó munkaadói érdekképviselet is ellenérzését fejezte ki a kamarai ténykedéssel kapcsolatban. Tehát gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy a kamarák kérdését egyszer s mindenkorra megnyugtatóan rendezni kell, ez a magyar gazdaságpolitikának alapvető érdeke, hisz a kamarák nélkül a magyar piacgazdaság további fejlesztése elképzelhetetlen. De elképzelhetetlen az is, hogy a magyar gazdaságba egy kamara úgy épüljön be és úgy játsszon ott vezető szerepet, hogy azzal a réteggel, akit hivatott szolgálni, vagyis hogy a magyar vállalkozói társadalommal és az azt tömörítő magyar munkaadói érdekképviseletekkel nem állnak szoros együttdolgozásban, nincsenek összhangban.

Ezért határozati javaslatunkban - a parlamentet ennek elfogadására kérve - a kormányt kérjük fel arra, hogy 60 napon belül dolgozzon ki javaslatot. Tulajdonképpen az érdemi vita megítélésem szerint onnantól kezdődik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  247  Következő    Ülésnap adatai