Készült: 2024.04.26.01:20:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

290. ülésnap (2013.06.17.),  197-202. felszólalás
Felszólalás oka Kérdés/azonnali kérdés megtárgyalása
Felszólalás ideje 5:07


Felszólalások:   193-196   197-202   203-206      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Szekó József, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a közigazgatási és igazságügyi miniszternek: "Szándékozik-e a kormány anyagilag segíteni a Hortobágyra kitelepítetteket?" címmel. Szekó József képviselő urat illeti a szó.

SZEKÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Most vasárnap lesz 63 éve, hogy 1950. június 23-án éjjel sok száz családnak kellett pakolni államvédelmi és rendőri felügyelet mellett a déli és a nyugati határsáv településein. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt dolgaik összeszedéséhez, az irataikat elkobozták, személyes szabadságuktól megfosztották őket. Ezzel nem ért véget az akció; Miskolcról, Szegedről és több más településről további áldozatokat szedtek.

1950 és 1953 között mintegy 10 ezer ártatlan embert családostul hurcoltak a Hortobágyon, a Nagykunságon és a Hajdúságban létesített, szigorú rendőri őrizet alatt tartott 12 alföldi kényszermunkatáborba. Ez a tragédia több ezer családot érintett. A legnagyobb traumát az okozta, hogy ez a borzalom végérvényesnek tűnt, mert a rabtartók ezt így láttatták. Mindjárt az első napon elégették az összegyűjtött személyi papírokat, ezzel éreztetve, hogy innen nincs tovább. Az elhíresült mondás: "magukkal fogjuk a földet megzsírozni", mélyen ült a halálra rémített emberekben. Az elhurcoltakat önkényesen válogatták ki a településeken csecsemőtől az aggastyánig. Kényszermunkájukat fegyveres őrizet mellett, embertelen körülmények között végezték, lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet. Történt ez békeidőben, minden bírói ítélet nélkül.

Az elhurcolás 1950 és '53 között több lépcsőben valósult meg. 1953 júniusában a Nagy Imre-kormány amnesztiát hirdetett, és kicsit vontatottan, késő őszre feloszlatták a táborokat. Mellékesen szólva furcsa közkegyelem az, amit a bírói ítélet nélkül senyvedők kaptak. Mintegy 300 ember ezt már nem érhette meg, mert a szabadulás előtt belehalt a megpróbáltatásokba. A felszabaduló táborlakók eredeti lakhelyükre nem mehettek vissza, semmit nem követelhettek vissza, és csak segédmunkára vették fel őket, gyermekeik pedig nem tanulhattak tovább. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát végleg elkobozták, amivel a lakosságot akarta a hatalom megfélemlíteni, hogy féljenek, ne legyen önálló akaratuk, véleményük, húzzák meg magukat, és legyenek a hatalom alázatos kiszolgálói. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A túlélők egy életre jelzett emberek maradtak külsőleg, mert a kommunista társadalom őket másodrendű állampolgárként kezelte (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.); belsőleg, mert az átélt embertelen élmények hatása soha nem múló lelki sebeket ejtett.

Kérdezem államtitkár urat, miként kívánja...

ELNÖK: Képviselő úr...

SZEKÓ JÓZSEF (Fidesz): ...anyagilag segíteni a kormány a Hortobágyra kitelepítetteket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kellemetlen egy ilyen emelkedett pillanatban megvonni a szót, de kénytelen vagyok, hisz kötött az időkeret. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Én is köszönöm képviselő úrnak, hogy megemlékezett a hortobágyi kitelepítések közelgő évfordulójáról, azok kezdetéről, de szerencsére idén egy pozitívabb évfordulót is ünnepelhetünk, hiszen a táborok végleges bezárásának viszont kerek évfordulója lesz az idei évben.

Itt a parlamentben többször megemlékeztünk már erről akár napirend előbbi körben, akár pedig egy országgyűlési határozattal, de ahogy képviselő úr is utal rá a kérdése végén, nagyon fontos, hogy ez a megbecsültség anyagiakban is megnyilvánuljon. És fontos, hogy mind a holokauszt áldozatai, mind pedig a kommunizmus áldozatai, akik túlélték bármelyik szörnyű diktatúrát és elszenvedték azokat a kínzásokat, amelyeket el kellett szenvedniük, ezek után valamiféle kárpótlásban az állam részéről részesüljenek.

A hortobágyiak nyugdíj-kiegészítéséről a 267/2000-es, az első Orbán-kormány alatt hozott kormányrendelet rendelkezik minden tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedett személy és hozzátartozóik javára. A kormány legutóbbi módosítása értelmében megemelkedtek ezek a tételek. Új kategória került bevezetésre, az 1 évtől 3 évig tartó szabadságvesztést elszenvedettek, akik 15 ezer forintos ilyesfajta havi kiegészítést kaptak; 3 és 5 év között ez fölemelkedett 20-ról 30 ezer forintra; 5 és 10 év között 30-ról 45 ezer forintra; 10 év fölött pedig 40-ről 60 ezer forintra, mindez 2013. január 1-jétől visszamenőleges hatállyal. Amikor ezt valaki igényli, akkor a megelőző 6 hónapra visszamenőleg egy összegben megkapja ezt a kiegészítést.

Terveink szerint '14. január 1-jétől tovább emelkednek ezek az összegek, 15 ezerről 22 500 forintra, 30 ezerről 40 ezer forintra, 45 ezer forintról 60 ezerre, 60 ezerről pedig 80 ezer forintra mindazoknál az embereknél, akik jelentős időtartamban szabadságelvonást szenvedtek el Hortobágyon vagy más kényszermunkatáborban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   193-196   197-202   203-206      Ülésnap adatai