Készült: 2024.03.29.07:44:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

34. ülésnap (2006.11.18.),  1-85. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 3:09:04


Felszólalások:   1   1-85   85-237      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkákat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 17. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Béki Gabriella és Móring József Attila jegyzők lesznek a segítségemre. Kérem a jelenlévőket, hogy ne feledkezzenek meg csipkártyájuk használatáról.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés együttes általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/1145. számon, az Állami Számvevőszék jelentését pedig T/1145/1. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt sor kerülne a képviselői felszólalásokra, felkérem Béki Gabriella jegyző asszonyt, ismertesse a mai napra vonatkozó időkereteket.

BÉKI GABRIELLA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon az MSZP képviselőcsoportjának 63 perc; a Fidesz képviselőcsoportjának 51 perc; az SZDSZ képviselőcsoportjának 27 perc; a KDNP képviselőcsoportjának 21 perc; az MDF képviselőcsoportjának 18 perc áll rendelkezésére.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, a képviselőcsoportok rendelkezésére álló időkeretek alapján.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, közülük is elsőként Avarkeszi Dezső képviselő úrnak, MSZP.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A 2007-es költségvetésről sokszor elhangzott már a vitában, hogy ez a felelősség költségvetése, és a hármas cél is, amely egyértelmű: hogy a hiány leszorításával visszatérhessünk a fenntartható egyensúlyi pályára, a pazarlóan működő elosztórendszerek átalakulásával növelni tudjuk az igazságosságot, és hogy az Új Magyarország fejlesztési program megindításával elkezdhessük a következő évtized legnagyobb beruházásait. Az is elhangzott már, hogy ez egy tiszta költségvetés, nem - szép magyar kifejezéssel - salátatörvény. Az elmúlt évtizedben általában jogos kifogások érték a költségvetéseket, hiszen sokszor igazán oda nem illő törvényjavaslatok módosítására is sor került - ettől most a kormány eltért, és külön törvényjavaslatot nyújtott be a költségvetés megalapozására.

Jellemzője ennek a költségvetésnek a közösségi fogyasztás visszaszorítása, hiszen az állam magán kezdte a takarékoskodást. Ez minden területre érvényes, arra a területre is, amelyről elsősorban szólni kívánok, az igazságszolgáltatás területére.

A reformok megalapozását is szolgálja ez a költségvetés, és az az egyetlen terület az országban, ahol már 1996-97-ben megindultak a reformok, az pont az igazságszolgáltatás területe. Egy kicsit elhúzódott ennek a végrehajtása, hiszen '98 és 2002 között a reformokat, amit abból lehetett, leállították, és aztán a Medgyessy-Gyurcsány-kormánynak kellett befejeznie. Ez a reform minden területet érintett: a bíróságok, az ügyészségek, az ügyvédi kamara területét, a szervezet, jogállás, javadalmazás kérdését, az eljárásjogokat. 2002-ben elkezdődött az ítélőtáblák felállítása, illetve egy nagyon fontos jogkört kapott az Országos Igazságszolgáltatási Tanács: az Országos Igazságszolgáltatási Tanács készítheti el és nyújthatja be az Országgyűlésnek a bíróságok költségvetését, mint ahogy ez idén is megtörtént; az Országgyűlésnek természetesen mindig joga van ahhoz, hogy a parlamenti vita során módosító indítványokkal változtasson ezen. Őszintén remélem, hogy az idei megfelelő előkészítés lehetővé teszi azt, hogy nem lesz szükség arra, hogy a képviselők módosító indítványokkal megváltoztassák azt a javaslatot, amelyet az Országos Igazságszolgáltatási Tanács benyújtott, és azt a javaslatot sem, amelyet pedig a legfőbb ügyész a Magyar Köztársaság ügyészségei fejezet költségvetéséhez nyújtott be.

Ez a költségvetési javaslat, amennyiben az Országgyűlés elfogadja, lehetővé teszi azt, hogy a Magyar Köztársaság bíróságai, a helyi bíróságok, a megyei bíróságok, az ítélőtáblák, a Legfelsőbb Bíróság megfelelő szakmai színvonalon, zavartalanul működjön, és lehetővé teszi azt is, hogy a már megkezdett beruházásokat be tudják fejezni: bírósági épületekről, a PKKB felújításának a folytatásáról, a kazincbarcikai bíróság épületéről, a fonyódi bíróság épületéről van szó. És itt hadd mondjam el, nagyon örömteli, hogy az elmúlt napokban sor kerülhetett két ítélőtábla épületének az átadására: a múlt héten a Debreceni Ítélőtábla kapott gyönyörű, új, a kor és az igazságszolgáltatás követelményeinek megfelelő épületet, tegnap pedig a Győri Ítélőtábla átadására került sor. Mind a kettőnél jellemző az, hogy központi és helyi összefogással valósult meg, Debrecenben is és Győrben is az önkormányzatok segítették, hogy megvalósulhassanak ezek a beruházások. Úgy gondolom egyébként, hogy az élet minden területére példamutató az, hogy politikai színektől függően tudjunk együttműködni, tudjon a kormány és tudjanak az önkormányzatok együttműködni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő úrnak, Néppárt, a Fidesz időkeretének terhére. Képviselő urat illeti a szó.

BECSEY ZSOLT (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Köszönöm szépen, elnök úr. Kihasználva rövid időmet, csak néhány gondolatot fejtenék ki. Az egyik dolog, hogy mivel a vonatkozó, gazdasági bizottság tagja vagyok az Európai Parlamentben, szeretném elérni azt a helyzetet, amikor nem szemlesütve kell bemennem egy bírósági... vagy egy bizottsági ítéletre, bár az időnként már bíróság is, ha néha Juncker urat hallgatom a magyar helyzetről. A legfontosabb tehát az, hogy most már végre valljuk be, hogy mi mennyi, mi mennyiért, hogyan, tehát ne legyen az, hogy a kettő a végén öt lesz, a három meg tizenkettő, a négy meg kilenc. Úgyhogy ezt kérném a pénzügyminiszter úrtól. Úgy látom, hogy persze most már el is indultunk a jó úton, azt hiszem, hogy ami hátra van, az még néhány "itt a piros, hol a piros" játéknak a kijátszása PPP-kkel és egyebekkel. És akkor, ha legalább szembe tudunk nézni a helyzettel, azt hiszem, valamennyire ki is tudunk belőle lábalni. Hatalmas a hiány, a magyar hiány, és ezt nem lehet elkendőzni azzal, hogy reformokat indítottunk el, hiszen más visegrádi országok is reformok előtt állnak, de előtte azért nem teszik tönkre a saját költségvetésüket.

A másik dolog, amit én kiemelnék, az nem is a nagy költségvetés és az a talán utópizmust is súroló elképzelés, hogy három éven belül kijövünk a túlzottdeficit-eljárásból - ennek aztán vér és könny lesz az áldozata -, hanem az inflációt emelném ki. Nagyon érdekes módon ahhoz, hogy az országaink csatlakozzanak az eurózónához, nem is annyira a költségvetési deficit lefaragása az egyik legnagyobb kihívás, ezt most már látjuk tavasz óta, hanem az infláció. Éppen ezért én nagyon nagy sajnálattal olvastam azt, hogy nagyon fölpörgetjük az inflációt központi intézkedésekkel, elsősorban az adópolitika oldaláról. Ezért szerintem az adópolitikának - és ezt újra végig kellene gondolni a 2007-es költségvetés kapcsán is - mindenféleképpen egy antiinflációs politikát kellene folytatnia, amelynek egyébként néhány elemét ki is ragadnám. Az egyik a jogbiztonság visszaállítása, tehát hogyha az úgynevezett regisztrációs adónál visszatérítésre van szükség, akkor azt tegyük meg. A másik ez az úgynevezett munkaintenzív kérdéskör: a munkaintenzív tevékenységeknél szerintem egy jóval alacsonyabb adókulccsal ugyanazt az adómennyiséget be lehetne szedni. Nagyobb volna a fogyasztóvédelmi hatása a számlaadás miatt, és ezáltal a költségvetés is jól járna, meg valamit erősödnénk is abból a nagy feketegazdaságból, amit jelenleg látunk.

(8.10)

Még két dolgot emelnék ki. Az egyik az, hogy mindenféleképpen egy munkahelyteremtést kellene elindítani, hiszen csak így lehet kibontakozás. A másik a családpolitika támogatása. Gondolom, ezt már sokan elmondták.

A másik kérdéskör, amit kiemelnék, az a kifizetések ügye. Kérném, hogy az úgynevezett top upot, a nemzeti kiegészítést ne keverjük össze a Nemzeti Vidékfejlesztési Alap kérdésével, mind a kettőt külön soron, tisztán és vegytisztán lehessen a gazdák számára, illetve a vidék számára látni.

A másik pedig az önrészek ügye. Egy ilyen nehéz költségvetésnél nehéz az önrészt biztosítani, mégis úgy gondolom, hogy a központi költségvetés is segítse azokat az önkormányzatokat és vállalkozókat, akik nem képesek helyzetük miatt komolyabb önrészt biztosítani, tehát ne legyen a szegény még szegényebb, a gazdag pedig még gazdagabb akkor, amikor pályázati lehetőségről van szó.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Más is mondta már ebben a vitában, hogy ennek a költségvetésnek az igazmondás költségvetésének kell lennie, és ezt én szeretném megismételni. Ez az első költségvetés, amelyet a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által az új kormány megalakításakor meghirdetett gyökeres fordulat jegyében állítottak össze, és ennek a jegyében született meg többek között a konvergenciaprogram, és ezekkel van összhangban mindaz, ami előttünk van.

Ebből persze olyan dolgok következnek, amelyeknek senki nem örül. Ebből az következik, hogy a költségvetés a korábbinál magasabb adókra épül. A költségvetés jelentős lépést tesz az egyensúly felé, amikor 10 százalék körüli értékről 6-7 százalék közötti értékre csökkenti a költségvetés hiányát. Ez egy jelentős hiánycsökkentés még akkor is, ha a 2006-os rekordhiányban olyan egyszeri tételek is vannak, amelyek 2007-ben már nem jelennek meg.

Ezt a hiánycsökkentést elsősorban a bevételek növelésével éri el a költségvetés, de a kiadások mérséklésével is próbálkozik, mint ahogy látjuk. Míg egyik szemünk nevet a hiány csökkenése miatt, a másik pedig sír, hiszen a közszférában nem nőhetnek a keresetek, és a nyugdíjak emelése sem haladhatja meg az inflációt. Megáll tehát az elmúlt évtized töretlen reálbér- és reálnyugdíj-emelkedése. Az persze nem igaz, amit a Fidesz ismételget, hogy valamiféle megélhetési válság alakul ki Magyarországon. Tudjuk valamennyien, hogy az elmúlt négy évben Magyarországon példátlan mértékben, mintegy egyharmadával növekedtek a bérek és a nyugdíjak, de azt is tudjuk, hogy 2007-ben a reálbérek mintegy 4 százalékkal csökkennek, és 1-2 százalékkal csökkenhet a nyugdíjak reálértéke is.

Ennyit tehát elveszítünk az elmúlt négy év mintegy 30 százalékos növekedéséből. Ez semmiképpen nem megélhetési válság, de kétségtelenül családok százezreinek okozhat súlyos gondot, mikor hónapról hónapra összeállítják a maguk háztartási költségvetését. És hasonlóképpen nehézséget okoz majd számos önkormányzatnak, hogy feladatait az eddiginél kevesebb pénzből kell megoldania. Ha ellenzéki képviselőtársaink azzal vádolnak bennünket, hogy a 2007-es költségvetés megszorító költségvetés, akkor mi nem vonhatjuk kétségbe ezt az állítást, mert egyébként valóban az. Ez a költségvetés ráadásul még felelős költségvetés is, amelyik komoly lépéseket tesz a kialakult feszültségek oldására. De ha mi, kormánypártiak ezt mondjuk, akkor nem hallgathatunk arról, hogyan állt elő ez a helyzet, amelyben most ilyen költségvetést kell tárgyalnunk és elfogadnunk. Mi, kormánypártiak és a pénzügyminiszter sem hallgathat arról, hogy ezt a helyzetet mi hoztuk létre. Ha a most tárgyalt költségvetés felelős - és ez igaz -, akkor el kell ismernünk, hogy az előző évek költségvetései mások voltak.

Az is igaz persze, hogy nemcsak az előző négy év költségvetéséről mondhatjuk ezt el, hanem azt megelőzően a Fidesz-kormány költségvetési politikájáról is, a kétéves költségvetésről és az abból kicsempészett állami költekezésről is. De annak a nemzetközileg példátlan hiánynövekedésnek, aminek a levét most isszuk, a nagyobb részéért kétségtelenül mi vagyunk a felelősek, és nem mond igazat kormánypárti politikus, ha erről nem beszél.

Nekem mint szabad demokrata képviselőnek arról is helyes beszélnem, hogy mi a mi felelősségünk a helyzet kialakulásában. Mi a 2002-es kampányban adócsökkentést ígértünk, emellett diplomás-minimálbért, autópálya-építést. Amikor a Medgyessy-kormány a maga száznapos programjában egyszerre emelte a közalkalmazotti béreket, bevezette a tizenharmadik havi nyugdíjat, emelte az ösztöndíjakat, az agrártámogatásokat, a családi pótlékot, akkor mi nem vetettünk számot azzal, hogy ezek után az adók csökkentése nehezen lesz tartható. Továbbra is ragaszkodtunk az adók csökkentéséhez, és jórészt ez meg is valósult, eljutottunk oda, hogy a személyi jövedelemadó kétkulcsos, 18 és 36 százalékos, ahogy ezt az SZDSZ egyébként ígérte. Mégsem örülhetünk felhőtlenül, mert ennek a lépésnek is szerepe volt a helyzet kialakulásában.

Az igazmondást azonban nemcsak tőlünk, kormánypárti képviselőktől kérhetjük számon. Számon kérhetjük ezt az ellenzéki képviselőktől is, és az, amit tőlük hallottunk, hiába van benne a valóság sok eleme, nem az igazság. Azt hallottuk itt, a Fidesz képviselőitől, hogy ez a költségvetés újabb elvesztegetett évet jelent. Ez nem igaz, hiszen a költségvetés a hiány csökkentésének, az egyensúly javításának a költségvetése.

Azt hallottuk például a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjétől, hogy ez a költségvetés megélhetési válságot okoz a családoknak. Ez, kedves képviselőtársaim, nem igaz. A reálbérek 4 százalékos csökkenése a 30 százalékos emelkedés után, a nyugdíjak reálértéke 1-2 százalékos csökkenés után, több mint 30 százalékos emelkedés után nem okoz megélhetési válságot. A kormány ráadásul az alacsony jövedelműeket megkíméli a gázár emelésétől, a nyugdíjak és a családi pótlék ebben az évben is emelkedik, és nem érintik a megszorítások a legalacsonyabb jövedelműeket.

Azt halljuk a Fidesz képviselőitől, hogy az elmúlt évek politikája, a jelenlegi két koalíciós párt politikája az oka annak, hogy most megszorításra van szükség. Ez igaz, ezt el kell ismernünk, de ez csak az igazság egyik fele. Arról, hogy miféle túlköltekezés történt az előző négy évben, vagy miféle kiadásnövelésre vezethető vissza az eladósodás, nem szólnak.

Azt mondta tegnapelőtt Orbán Viktor, hogy a kormány elherdálta a pénzt, ami nem igaz. Mindannyian tudjuk, hogy a kiadásnövekedés elsősorban a keresetek, a nyugdíjak növekedését jelentette, az 50 százalékos közalkalmazotti béremelést, a tizenharmadik havi nyugdíjat, emellett az állami beruházások növekedését is jelentette, és erről a Fidesz hallgat. Hallgatott a kampányban, sőt az ellenkezőjét mondta, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, és hallgat most is arról, hogy a költségvetési feszültségek mögött a reálisnál gyorsabb életszínvonal-emelkedés húzódik meg. Azért hallgat, mert ha nem hallgatna, akkor el kellene ismernie, hogy az átmeneti reálbércsökkenés nemcsak elkerülhetetlen az egyensúly helyreállításához, hanem egy évre el is fogadható.

Azt halljuk a Fidesz képviselőitől, hogy ami e költségvetés mögött meghúzódik, az nem reform, csak pénzbehajtás. Ez nem igaz, az egészségügyben például arra szánta rá magát a kormány, amiről hosszú évek óta csak ábrándoznak a szakemberek, vagyis a valódi reformra. Ennek hatásaira épül az egészségügy, az egészségbiztosító költségvetése. A felsőoktatásban azt a tandíjat vezeti be a kormány, megjegyzem, ami a Fidesz programjában is benne volt, amikor még együtt ültünk többek között Orbán Viktorral és Varga Mihállyal a Fidesz-frakcióban. Ennek figyelembevételével alakult a felsőoktatás költségvetése. A közigazgatásban olyan ésszerűsítéseket tartalmaz a költségvetés, még akkor is, ha a kétharmados törvények módosításához nem kaptunk ellenzéki támogatást, amilyenekre egyébként a Fidesz is gondolt.

Valamilyen ismeretlen okból a legnagyobb ellenzéki párt az elmúlt hónapokban azt szokta mondani, hogy a reformok növekvő kiadásokat igényelnek. Szándékosan nem az ellenzéket mondom általában, mert az MDF-fel ugyan van vitánk bizonyos kérdésekben, de felelősen nyilatkoznak meg a költségvetés ügyeiben is. A legnagyobb ellenzéki párt képviselői viszont nézzenek körül Európában, kérdezzék meg az Európai Néppárt kormányon lévő német, francia, dán, holland, osztrák tagpártjait: vajon ők nem azért csinálnak reformokat, az elmúlt években nem azért csinálták ezeket, vállalva sok százezres tüntetéseket, hogy olcsóbb legyen az állami ellátórendszerek működtetése? Miért nem hajlandóak elismerni, hogy a mi kormányunk reformjai ehhez hasonlóak, amelyeket a nyugat-európai országok vezettek be, köztük azok, amelyeket egyébként néppárti kormányok vezetnek? Ez is része lenne természetesen az igazság kimondásának.

Elutasítják a nyugdíjrendszer korrekcióját, óvnak a nyugdíjkorhatár emelésétől. Körülnéztek Európában? Megkérdezték erről néppárti kollégáikat? Az igazmondáshoz az is hozzátartozik, hogy megmondják, hogy önök hogyan képzelik a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságának fenntartását.

Azt is mondta itt tegnapelőtt a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, hogy a költségvetés mögött nem húzódnak meg társadalompolitikai célok. Ez sem igaz állítás. Az, hogy megújuljon az egészségügy, hogy annyi kiadásból, amellyel az ország megterhelhető, jobb egészségügyi ellátást biztosítsunk, ez az egyik legfontosabb társadalmi cél. Az, hogy úgy alakuljon a felsőoktatás szerkezete, hogy ne diplomás munkanélkülieket képezzünk, hanem olyan diplomásokat, akikre a magyar gazdaságnak szüksége van, hogy a fiatal értelmiség megtalálja a maga helyét, ez is egy fontos társadalmi cél.

Orbán Viktor erkölcsi kérdésnek tekinti, hogy ne legyen tandíj. Mi pedig azt tekintjük erkölcsi kérdésnek, hogy azok, akik a diploma hozamát majd élvezni fogják, ezt ne csak az egész társadalom adófizetéseiből finanszírozva tegyék, hanem maguk is vegyenek részt a felsőoktatás finanszírozásában. Mi ezt bizony így tartjuk erkölcsösnek. Ez a költségvetés egyébként a rászorulókat is védi, leginkább azoktól vesz, akiktől inkább van miből elvenni.

(8.20)

Tisztelt Országgyűlés! Egy dologban azonban Orbán Viktor tegnapelőtt kétségtelenül kimondta az igazat. Abban, hogy a Fidesz népszavazási kezdeményezésének a kormányzás megbénítása a célja. Azt mondta, hogy ne döntsön a költségvetés azokban a kérdésekben, amelyekben a Fidesz népszavazást kezdeményezett, a kormány álljon le a reformokkal, álljon le a kormányzással. Én erről lebeszélném a kormányt, lebeszélném a kormánykoalíciót. A Fidesz két évvel ezelőtt két kérdésben állt oda egy-egy népszavazási kezdeményezés mellé, a népszavazás egyik kérdésben sem lett érvényes. Várjuk meg, hogy lesz-e népszavazás. Orbán Viktor elismerte, hogy az általuk megfogalmazott kérdések érintik a költségvetést, tehát alkotmányosan nem írható ki róluk népszavazás. Várjuk meg, hogy ha mégis lenne népszavazás, miként döntenek a választók. Addig pedig kormányozzon a kormány!

Nem azt várom az ellenzéktől, hogy értsen egyet a költségvetéssel. Ez nem dolga az ellenzéknek. Azt várom, hogy igazat mondjon, amikor bírál. Mint láthattuk a vitákban, nekünk sem könnyű. De egyikünk sem úszhatja meg az igazmondás gyötrelmeit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Surján László Európai parlamenti képviselő úr részére, Néppárt, a KDNP időkeretének terhére.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A kijózanodás költségvetése - köszönet Kuncze Gábornak a kifejezésért. Igen, ez a költségvetés kijózanít. Kijózanít például abból a hiú reményből, hogy az őszödi beszéddel bárki is szakított volna a hamis látszatok keltésével, a politikai érdekből történő hazugsággal. Miért mondom ezt? Bő három hónappal az őszödi beszéd után az MSZP sajtótájékoztatót tartott Gödöllőn. Az elhangzottak megjelentek a párt megyei honlapján is, most is olvashatók: "Felkészültünk az országos és uniós fejlesztési lehetőségek fogadására. Magyarország például napi 5 milliárd forint fejlesztési pénzhez jut, ha azt tudjuk fogadni. Pest megye képes arra, hogy ennek a pénznek akár egyötödét is haszonnal fektesse be."

Pár nappal később Gyöngyösön Gyurcsány Ferenc azt mondta: "Az ország alkalmazkodását, folyamatos fejlesztését szolgálhatja az a 8000 milliárd forintnyi forrás is, amelyet a következő négy évben használhat fel az ország az Európai Unió támogatása nyomán. Ez a pénz azonban csak akkor áll rendelkezésre - folytatta -, ha hozzátesszük a magunk 2000 milliárd forintját." A két adat nem azonos, de sebaj, kampányban nem sokat adnak a részletekre. A kérdés az, látszatvilágot hirdetett-e ez a két kijelentés, vagy pedig tényleg 2007-re eljutottunk a vázolt örvendetes helyzetbe. Kézbe véve a költségvetést, azt kell mondani, aligha. Az előterjesztés egyik táblázatából kiderül, jövőre a kormány 464,5 milliárd forintnyi EU-forrásra számít. Ez még a negyede sincs annak, mint amit a miniszterelnök kilátásba helyezett.

A helyzet egyébként népmesei. Gondolom, mindenki emlékszik arra a fordulatra, hogy abban az időben három nap volt egy esztendő. Nos, ha a Pest megyei MSZP időszámítását vesszük át, akkor az új magyar zsarukráciában a gödöllői sajtótájékoztató 5 milliárdja nyomán 93 napos esztendővel számolhatunk. De ha nem a költségvetési adatokban, hanem Gyurcsány Ferenc gyöngyösi bejelentésében számolunk, akkor 400 nap egy esztendő.

De az MSZP sajtótájékoztatós mesevilágából a valósághoz visszatérve kijózanodunk. Az őszödi beszéd után a megtévesztés továbbra is mindennapos gyakorlat, mondjanak bármit a jeles publicisták, nincs szó erkölcsi megtisztulásról. Az összeg zsugorodása egyébként önmagában is kijózanító hatású. Hát még ha tudnánk, hogy ebből mennyi a 2007. évi pénz, és mennyi az áthozat! De nem tudjuk. Az ÁSZ-jelentés kitér arra, hogy ezeket a Pénzügyminisztérium elkülönülten akarta megterveztetni, ám az előterjesztésben mégis minden összekeveredett mindennel. Az eredet szerinti megoszlást balladai homály fedi, ami fontos eleme minden balladának, de semmi keresnivalója a költségvetésben.

Az európai és a magyar költségvetés tervezése és jóváhagyása többé-kevésbé egy időben történik. Még nem tudjuk pontosan, most, november 18-án, hogy mekkora lesz a befizetési kötelezettsége Magyarországnak, mert az uniós költségvetés végösszege csak december 14-én dől el. Azt pedig végképp nem lehet tudni, hogy a Strasbourgban majd december 14-én megszavazott összeg hány forint, hiszen az év utolsó munkanapjának árfolyamán kell befizetési kötelezettségeinket teljesíteni. Úgy látom, hogy itt a kormány túltervezett, tehát lesz egy többlet. Hála isten, mondhatjuk, nem ez az egyetlen dugipénz a költségvetésben.

Mindez nem is lenne baj, ha nálunk is az lenne a szabály, ami az Unióban. Ott ugyanis a végrehajtó hatalom egyetlen centet nem költhet el a költségvetési hatóság, tehát a Parlament és a Tanács külön engedélye nélkül. Ehhez képest a magyar parlament a 44. §-ban rögzíti azt a néhány pontot, amelyben fenntartja magának a változtatás lehetőségét, és árulkodó jelenség az is, hogy átcsoportosításról több mint harminc esetben szól a törvényjavaslat. Egyben sem kellene! Egy olyan államháztartási törvény kellene, amely előírná azt az összeghatárt, amely alatt a költségvetési bizottság és amely felett a parlament döntene az átcsoportosításokról. Ha ez így lenne, akkor aligha csúsznának el a költségvetéseink. Ezt meg kellene tanulni az Uniótól, és egyébként nem arra kellene felhasználni az Unió szerveit, hogy mumusként magyarázzuk velük a lakosság számára fájdalmas lépéseket. Hiszen közösen vallottuk a kampány során, hogy nem az Unió kedvéért teszünk bármit is, hanem azért, mert ez az ország javát szolgálja, legalábbis kinek-kinek hite szerint. Egyébként olyan lépéseket próbálnak most beuniózni, amelyet a kormány 2002 óta tartó patópálkodása okozott.

A végrehajtó hatalom ma sem szűkölködik ötletekben. Például, ha a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal hibázik az intervenciós felvásárlásoknál, azaz szabálytalanul jár el, és az Unió ezt észleli, és a várt kamatokat nem téríti meg, akkor ez a költségvetés gondoskodik arról, hogy melyik rovat terhére kell a szabálytalanul teljesített kifizetéseket pótolni a Kincstár számára. Arról szó sem esik, hogy valakit felelősségre vonnának, hogy súlyosabb esetben netán saját vagyonával is felelne az általa okozott kárért. Önök vélik úgy, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy egy országot úgy kell vezetni, mint egy vállalatot. Nos, ha igen, tessék alkalmazni a döntéshozók felelősségét! Ugye, milyen fontos lenne, hogy törvény írja elő a végrehajtó hatalom gyakorlóinak fegyelmi és anyagi felelősségét?

Hogy nincs igazam? Hogy vannak esetek, amelyekben a szabálytalanság nem figyelmetlenség és végképp nem korrupció? Hogy a fent idézett rész ezeket az eseteket rendezi? Talán igen. De honnan lehetne ezt tudni? A részletes indoklás szűkre szabott semmitmondásából semmiképp. Az európai költségvetésben minden egyes sorhoz részletes megjegyzések tartoznak, amelyek pontosan leírják, mikor, hogyan és miként lehet az adott soron lévő pénzt felhasználni. E megjegyzések nem unottan összevágott magyarázatok, mint nálunk az indokolás, hanem jogi szövegek, amelyeket a parlament nemcsak jóváhagy, tudomásul vesz, hanem adott esetben módosít is, és ezáltal akár irányítani is tudja a végrehajtó hatalom tevékenységét. Amíg ezt nem vezetjük be itthon is, addig, különösen ilyen bizalmi válság idején, az ember csak arra gondol, hogy a tűzhöz közel állók javára trükközik a kormány az intervenciós felvásárlások során, és ha az Unió ezt észreveszi, a polgárai zsebéből vizitdíjat, tandíjat előkotró, gázszámlanövelő kormány gondoskodik az eset eltussolásáról, potom 4 milliárdot adva erre a rovatra.

De hagyjuk ezt! Hallgassuk inkább Gyurcsány Ferencet! "A megszorítás politikája, miközben a jövőbe fektetünk be, az a jövő eltékozlásának politikája.

(8.30)

A megszorítás politikája a szociális elszegényítés politikája, és ezt a politikát az ellenzék kérésére sem, a bankjegyelnök ostorozására sem és Brüsszel figyelmeztetésére sem fogom bevezetni." Ma egy éve, 2005. november 18-án mondta ezt Gyurcsány Ferenc. Ha most ezt egybevetjük az előttünk fekvő törvényjavaslattal, valóban, ez a kijózanodás költségvetése.

Nem tudom eldönteni, hogy ez a kijózanodási hullám érte-e el a miniszterelnököt vagy valami más hatás, amikor tegnap meghirdette, hogy törvénnyel akarja korlátozni azt a lehetőséget, hogy Magyarországon deficites legyen a költségvetés. Ez a bejelentés, tisztelt Ház, kedves képviselőtársak, nekem külön öröm, mert pontosan egy évvel ezelőtt - nem napra, de időszakra - ugyancsak felszólaltam a költségvetési vitában, és pont arról beszéltem, hogy az Európai Unióban nem lehet hiányos költségvetést létrehozni, jogi akadályok miatt. Én tehát tulajdonképpen örvendek ennek a tegnapi bejelentésnek. Mégis úgy érzem, hogy egy kicsit légy van a tejben.

November 18-át írunk, szeptember 1-jén a magyar kormány beterjesztette azt a programot, amellyel ezt a költségvetést ésszerű keretek közé fogja évek sora alatt hozni: még 2008-ra is, 2009-re is jelentős költségvetési hiányt terveztünk be, csak sokkal kevesebbet, mint amit mostanra terveztünk, meg amit el fogunk érni. (Kuncze Gábor: Istenem, Istenem!)

Nos, mennyit ér ez a tegnapi bejelentés? Milyen alapra támaszkodik, és milyen összhangban van azzal az idézettel, amit egy évvel ezelőtt mondott a miniszterelnök? Vajon annyit fog érni, mint az akkori kijelentése, vagy ez meg is valósul? Jobb lenne, ha ilyen komoly dolgokról csak komolyan vehető emberek szólnának. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! - Dr. Magda Sándor: Ezért nem kellett volna felszólalni!)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Most kétperces felszólalás következik, megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Surján Képviselő Úr! Ajánlom figyelmébe a benyújtott költségvetés 455. oldalát. Ön arról beszélt, hogy nincsenek kellőképpen megbontva a következő évi európai uniós források. Azt tudom mondani, ha ettől részletesebb megbontást kér, akkor természetesen az is rendelkezésre áll, de pontosan úgy, ahogy ön hiányolta, itt van bent a benyújtott költségvetésben szövegszerűen.

Hiányolt még egy dolgot, de azt tudom mondani önnek, hogy a magyar jogrend szerint - alkotmányügyi bizottsági elnök úr is megerősített ebben - nem szükséges megismételni egy másik jogszabályban már meglévő szabályozást minden egyes alkalommal a különböző új jogszabályokban. Így az államháztartási törvény szabályai természetesen érvényesek az európai uniós pénzekkel esetleg visszaélők esetében is, sőt a büntető törvénykönyv érvényes szabályai is érvényesek akkor, ha valaki netalántán ilyen követelményeknek ne tenne eleget, mint amire ön utalt. Ne kérje azt, hogy minden egyes év költségvetésében megismételjük azokat a szabályokat, amelyek egyébként érvényesek.

A harmadik része a dolognak: a hiánnyal kapcsolatban pontatlanul idézte a miniszterelnököt. Nyilván nem volt ott a helyszínen, és nyilván a sajtóértesülések pontatlanok ebben az esetben. Nem az hangzott el, amit ön mondott, hanem az hangzott el, hogy elsődleges hiány esetében a kormány ne terjeszthessen be negatív eredményt mutató költségvetést a parlamenthez. Mivel ön azt mondta, hogy egyetért ezzel a logikával, ezért azt kérem, győzze meg képviselőtársait is, hogy majdan ezt a módosító indítványt fogadják el, amikor beterjesztésre kerül az Országgyűléshez. Sőt továbbmegyek, arra is kérem, győzze meg őket abban is, hogy fogadják el azt a módosító indítványt is, ami ennek szerves folyamodványa, hogy ne legyen lehetőség a kormány által ilyen módon beterjesztett költségvetést itt a parlamentben átvinni mínuszba, azaz elsődleges hiányt növelő indítványokat a parlamentben elfogadni, mert azt gondolom, ebben az esetben tudjuk azt konzekvensen érvényesíteni, amiről ön beszélt. Egyébként pedig itt a kollégák már mondták, hogy csak komolyan lehet komoly embereknek szólni komoly ügyekről. (Dr. Magda Sándor: Így van!)

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most visszatérünk az előre bejelentett felszólalókhoz. Megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, MSZP.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési törvényjavaslat kapcsán nem árt egypár szót szólni a hatalom természetéről, hiszen a hatalommal kapcsolatosan mindenki azt gondolja, hogy ez elsősorban valamifajta lehetőség. Szeretném ráirányítani mindannyiunk figyelmét arra, hogy ez jogok és kötelezettségek együttese, és itt a kötelezettségen van leginkább a hangsúly, nevezetesen kötelezettség a társadalom, a nemzet, az állam olyan vezetésére, hogy az továbbvihető is legyen. Tehát felelősség. Persze ez a felelősség leginkább a kormányon lévőket terheli. Ezt egyébként tükrözi a költségvetési vitában tett hozzászólások sora is, hiszen más felelősségi szintet jelez az ellenzéki hozzászólók vádaskodása, és mást a felelősen gondolkodó kormányoldali hozzászólók.

Felelősségünk persze most arra is kiterjed, hogy az általunk megfogalmazott terveknek - ezek közül is elsősorban a konvergenciaprogramunknak - megfelelő összhangot tudjunk teremteni a költségvetési oldalon. Így tekintve a beterjesztett törvényjavaslatot, de erről nagyon sok képviselőtársam már beszélt, a konvergenciaprogrammal összhangban van. Ennek megfelelően három nagyon fontos célkitűzése van: egyrészt egyensúlyt teremteni, másrészt az államreform szükséges lépéseit továbbfolytatni, és a talán legfontosabb, hogy a fejlesztésekhez szükséges forrásokat megtervezni, kifizethetőségük lehetőségét megteremteni.

Ebből a szempontból, engedjék meg, hogy én a költségvetés egy szűkebb csoportjára, a környezetvédelmi kifizetésekre fokuszáljak. Azt kell mondjam, hogy összességében a rendelkezésre álló több mint 130 milliárd forintnyi összeg - megjegyzem, ez a nemzeti összterméknek csaknem egy százalékát teszi ki -, ez egy érdekes arányt mutat, nevezetesen mintegy 72 milliárd forintos összeg az, amelyik a benyújtott költségvetési törvényjavaslat szerint különböző környezeti célú fejlesztéseket szolgál, és a fennmaradó összeg az, ami - mondjuk úgy - a hagyományos környezetvédelmi, illetőleg a környezetvédelmen belül az államra háruló feladatok finanszírozását jelenti. Meg kell jegyeznem, hogy ez az arány nagyon pontosan mutatja azt az irányultságát a költségvetésnek, amelyik eltökélt egy olcsóbb állam, egyidejűleg eltökélt egy, a fejlesztésekre sokkal nagyobb hangsúlyt helyező politikára.

De nézzük meg, hogy ez az 58 milliárd elegendő-e a feladatokra! A feladatok kapcsán, engedjék meg, hogy szóljak arról, hogy a költségvetési törvényből is kiolvasható, hogy például a környezetvédelmi szervezetekben is folytatódik a leépülés. Ha valaki úgy gondolja, hogy a reform nem más, mint ilyen-olyan szervezeti átalakítás, létszámcsökkentés, azt gondolom, hogy súlyosan téved. Természetesen nem a költségvetési törvényből kell majd kiolvasnunk, hanem különböző más törvényekből azokat a feladatátcsoportosításokat, amit csúnya szóval deregulációnak szoktunk nevezni. Igenis szükséges lesz a környezetvédelem területén az erők nagyobbik hányadát a szabályozásra és az ellenőrzésre, és jóval kisebb hányadát a hagyományos környezetvédelmi engedélyezési hatósági eljárásokra fordítani.

A reform nem érintheti azokat a legalapvetőbb kérdéseket, mint például az árvízi védekezés. A jelenlegi költségvetési törvény ugyanazt a mechanizmust alkalmazza az árvízvédelmi feladatok finanszírozására, mint a jelenlegi, és mint az idei esztendőben láttuk, ez megfelelően, sőt egyes vélemények szerint kiválóan működött.

Jó az az arány, amelyik nagyobb hányadot, mintegy 72 milliárdot szán fejlesztésekre. Ennek megfelelően - összhangban a nemzeti fejlesztési tervünkkel - jelentős fejlesztések fordíthatók környezetvédelmi és energetikai beruházásokra.

Mindezeket összegezve azt lehet mondani e költségvetési törvényjavaslatról és reményeim szerint az elfogadott törvényről, hogy ez egy felelős lépés lesz a tisztább és élhetőbb új Magyarországért.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Surján László képviselő úrnak.

(8.40)

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm, hogy fölhívta a figyelmet arra a bizonyos részre a költségvetésben, de az ÁSZ figyelmét is fel kellett volna hívni, ők ugyanis ugyanazt kifogásolták, mint amit én kifogásoltam, és ők nyilván nagyobb apparátussal nézték át az anyagot, mint én. Azáltal, hogy erről kezdünk vitázni, elfelejtjük azt, ami a mondanivalóm lényege volt, hogy a jövőre várható fejlesztési pénzek összege sokkal kisebb az előre beharangozottnál és az általam beidézett részleteknél.

Örülök annak, és én is tudom, hogy bizonyos más törvények is vonatkoznak a köztisztviselőkre, de mégis, ha elolvassa a 28. § (2) bekezdését, annak bizony az a látszata, hogy menlevelet ad, és ez nem jó. Én ez ellen emeltem szót.

Ami pedig a miniszterelnök úr minapi bejelentését illeti: Varga Mihály képviselő úr is reagált már rá a Fidesz részéről, és pozitívan reagált rá. Azt gondolom, mindannyiunk érdeke az, hogy ez az ország ne költsön többet, mint amennyije van. S e tekintetben, ha későn is tetszettek fölébredni, de legalább úgy néz ki, hogy fölébredtek. Ez jó, csak sajnos a múlt nem teszi hitelessé a mostani ébredést.

ELNÖK: Megadom a szót Hock Zoltán képviselő úrnak, MDF. Képviselő urat illeti a szó.

HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Ennek a három napnak az esszenciájaként megfogalmazható, hogy kormány és ellenzéke mindössze egyetlenegy dologban ért egyet, abban, hogy baj van, méghozzá nagy a baj, hiszen a hiány szinte elviselhetetlen, és meglehetősen nagy feszültségek kezdenek el kialakulni az országban. A megoldások tekintetében szinte semmiben nincs egyetértés, egy kívülálló szemével azt is mondhatnánk, hogy süketek párbeszéde zajlik ebben a Házban.

Mit várhat az ország, mit várhat a lakosság a 2007. évi költségvetéstől? Ha ezt végignézi, akkor nem sok jót vár ettől a költségvetéstől, hiszen részint nem is érti, miről folyik itt a vita, hiszen ugyanazon oldalakról, ugyanazon számokról egészen mások hangzanak el. A kétszer kettő néha négy, néha öt, néha hat, nem lehet tudni, hogy egészen pontosan milyen műveletek indukálják ezt.

Vizsgálni kell egy ilyen költségvetésben, hogy a célok, a törekvések adekvátak-e, helyesek-e, jó irányba igyekszik-e terelni a közösségi erőforrásokat, jó célokat fogalmaz-e meg, amelyek valóban a közösség gyarapodását szolgálják, adott esetben kilábolást egy válságból. Azok az eszközök, amelyeket megfogalmaz a költségvetési törvény, alkalmasak-e, adekvátak-e arra, hogy ezeket a célokat ténylegesen elérje? És egyáltalán, van-e víziója ennek a költségvetésnek? Hiszen önmagában nemcsak számokról van szó, mert azt főkönyvelők is megcsinálhatnák, nemcsak arról van szó, hogy egy halom pénzt valamilyen algoritmusban szét kell néhány kis csoportnak osztani, hanem valóságos társadalompolitikai célokat kellene megfogalmaznia ebben a költségvetésben a kormánynak, valóságos folyamatokat kellene indukálnia, és válaszokat kellene tudnia adni azokra a kihívásokra, amelyeket önmaguk teremtettek saját maguknak. Azt kell mondani szomorúan, tömören, hogy ennek a költségvetésnek nincs víziója, és úgy tűnik, hogy a válaszok is rosszak, nem alkalmasak arra, hogy kivezessék a válságból ezt az országot.

Fodor Gábor szimpatikus mondatát csak megerősíteni tudom, hogy igen, a kormánypártoknak és a kormánynak az elmúlt négyéves tevékenységéért vélhetően némi maliciózus önkritikát kell gyakorolnia. Kétségtelen tény, hogy nemcsak az elmúlt négy évért, de az elmúlt négy évben történt egy s más, amely alapvetően befolyásolta és kialakította ezt a helyzetet. Nem lehet megkerülni 2002 augusztusát, amikor a jóléti rendszerváltást hirdette meg a kormány, szavazták meg a parlamenti képviselők - kivéve a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportját -, amely szinte lavinát indított el ebben az országban, és azóta sem tudott ebből feltápászkodni, hiszen egy át nem gondolt, egy végig nem gondolt, egy ki nem érlelt gazdaságpolitikát zúdítottak az országra. Ezt tették két éven keresztül, majd a következő két évben meg resten hallgattak, és nem tették meg azokat a lépéseket, amiket meg kellett volna tenni. Most már erről is bizonyság van, hiszen maga a miniszterelnök ismerte ezt el.

Ez a költségvetés ezen túlmenően, úgy tűnik, rendkívül koncepciótlan. Klasszikus baloldali reflex alapján, ha nincs pénz a kasszában, akkor csavarok egyet az adóprésen, kitalálok új adónemeket, és elkezdem vele feltölteni. A másik oldala: át és végig nem gondolt módon a kormány egész egyszerűen felült egy nagy kombájnra, és ahol lehetett, normatív alapon lekaszálta ezt a költségvetést, illetve ezt az országot.

Mi a kormányprogram vitájában is elmondtuk, ha reformról beszélünk, ha valóban paradigmaváltást akarnak önök kikényszeríteni a költségvetésen keresztül a közszférában, akkor újra kell definiálni az állam fogalmát. Újra kell definiálni és újra kell meghatározni a közösségi szolgáltatások körét, mennyiségét és minőségét. Nem lehet 2005-ben egy új közszolgálati eljárási törvényt elfogadni, majd 2006-ban radikálisan csökkenteni a közszolgálatban dolgozók számát. Ha nem módosítjuk a feladatok mennyiségét, akkor nem csökkenthetjük szignifikánsan a hozzárendelt humán erőforrást, mert ezzel előbb-utóbb a minőség romlását fogjuk eredményezni, és adott esetben elégedetlenséget a lakosságban. Ezért mondom azt, hogy ez a költségvetés ebben a tekintetben sajnos koncepciótlan, hiszen ezekre a kérdésekre nem ad választ.

A vitában számos alkalommal és számos formában fogalmazódott meg a reform kérdése. A mai napon is az első három-négy kormánypárti hozzászólásban is számos alkalommal hallottunk a reform szükségességéről. Tisztelt Képviselőtársaim! Hol van a reform ebben a költségvetésben? Ha az a reform, hogy a házipénztáradót az Alkotmánybíróság éppen alkotmányellenesnek minősítette, nos, ez vélhetően nem reform. Ha az a reform, hogy a közoktatásban a normatív hozzájárulásban olyan zűrzavart alakítottak ki, hogy most már alkalmazott matematikust kell alkalmazni ahhoz, hogy meg lehessen fejteni, mennyi pénz áll egy önkormányzat rendelkezésére az óvodai nevelés, az általános iskolai vagy éppen a középfokú oktatás támogatására, nos, azt gondolom, ez sem reform.

És adott esetben az sem reform, hogy a baloldali kormány, illetve annak képviselői nagy örömünkre felismerték az öngondoskodásnak azt a hihetetlen katartikus élményét, amit itt többen hallottunk. Draskovics Tibor a nyilvánosság előtt, Kóka János itt a parlamentben hivatkozott a napokban az öngondoskodás kérdésére. Rendkívüli önérzettel vágta oda az ellenzéki képviselőknek, hogy nincs mese, ettől kezdve ki-ki gondoskodjék magáról, ahogy tud, az állam nem képes rá, hiszen a hiány akkora, hogy eltemeti az egész országot. Ezt mi támogatjuk. A programunkban is régóta beszélünk arról, hogy az állam nem helyettesítheti az egyén azon képességét, hogy gondoskodjék magáról. Csak, tisztelt hölgyeim és uraim, a másik lépés hiányzik belőle - amivel egyébként kivételesen még az SZDSZ-szel is egyetértettünk -, az adóreform kérdése. Tudniillik egyszerre mindent elvenni a polgártól, majd azt mondani neki, hogy egyébként meg gondoskodjál magadról, ez képtelenség, hiszen a nincsből nem lehet gazdálkodni, a nincsből nem tudunk magunkról gondoskodni. Önök pedig éppen azt teszik, hogy az adók emelésével, a prés szorításával elvonnak mindent a gazdálkodóktól, a vállalkozásoktól, a családoktól, majd azt mondják, hogy egyébként meg éljetek meg, ahogy tudtok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, a fontolva haladás célszerűbb lett volna. Okulni kellett volna 2002-ből, amikor a száznapos programban gyakorlatilag letérdepeltették ezt az országot. Most kijózanodtak, és ugyanúgy száz nap alatt, egy év alatt akarják mindazt visszavenni, amit akkor száz nap alatt szétosztottak az országban. Képtelenség, mert ennek az lesz a következménye, hogy a vállalkozások versenyképessége csökkenni fog, a ki sem alakult középosztály meg fog roppanni, az adóbefizetések csökkenni fognak, ennek eredményeként azok a várva várt bevételek, amiket a pénzügyminiszter megfogalmazott a költségvetésben, vélhetően nem fognak manifesztálódni.

Mintegy 167 milliárd forintos többletbevételt várnak a személyi jövedelemadótól 2007-ben. S ezzel szemben áll a közszférában egy radikális létszámleépítés, ami a kormányzati szektorban ezrekben, az önkormányzati gazdálkodásban pedig tízezrekben mérhető. Ha csökken az aktív munkában lévők száma, akkor hogyan növekedhet az szja-befizetés? A vállalkozások új adóneme, az elvárt adó, a házipénztáradó, a pénzintézeti járadék és más adónemek erősödése vélhetően rontja a versenyképességet a vállalkozásoknál, azaz vélhetően a munkanélküliséget fogja növelni. Hogyan várható el akkor, hogy 167 milliárddal növekedni fog a személyi jövedelemadó-bevétel?

Szignifikánsan javasolja ez a költségvetés vagy az előirányzata az áfabevételek növekedését. A vélhetően 96 százalékos növekményt a lakossági fogyasztásból vezeti le a kormány. Ha csökkennek a jövedelmek, ha nő a munkanélküliség, tisztelt hölgyeim és uraim, miért gondoljuk azt, hogy az áfabevételek növekedni fognak? Vélhetően ezek mind-mind téves számítások. Arra már nem is akarnék külön kitérni, hogy a Számvevőszék is teljesen megalapozatlannak tartja az illetékbevételeket. Ez önmagában százmilliárdos nagyságrendű bizonytalanságot jelent ebben a költségvetésben.

S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az önkormányzati gazdálkodásban elegáns módon - amit most divatosan forrásszabályozásnak hívnak - azt a helyzetet gyártják le, hogy az önkormányzatoknak egyetlenegy lehetőségük van a talpon maradásra: a saját adóik növelése, vagy adott esetben a rendelkezésre álló új adónemek bevezetése.

(8.50)

Ez azt jelenti, hogy a lakosság és a vállalkozások terhei vélhetően tovább fognak nőni, hiszen önök ebben a javaslatban mintegy 6 százalékkal csökkentik az önkormányzatok működési támogatását 2007-ben. Ezzel szemben áll, hogy a gázár tekintetében a kormány ugye tegnap elfogadta a gázár emelését január 1-jétől, ami azt jelenti, hogy 2006. január 1-je és 2007. január 1-je között az önkormányzati gazdálkodásban a gázárak nominálisan 100 százalékkal emelkednek. Ezt valamiből vélhetően ki kell gazdálkodni. Az elektromos áram a tavalyi szintezéshez képest 30 százalékkal nő, de ezt nem akarom végigragozni. Azaz az önkormányzati gazdálkodás inflációs kosara lényegesen nagyobb mértékben fog emelkedni, mint adott esetben a lakossági infláció, amit 6-7 százalékban prognosztizálnak.

Úgy gondolom, ez vélhetően egy olyan önkormányzati eladósodási hullámot fog indukálni, amely nem kívánatos, mert miközben úgy tűnik, hogy az állami költségvetés kiadásait ezzel a költségvetéssel sem tudják releváns módon csökkenteni, az önkormányzatok esetében tehát drámaian fog növekedni a hiány. 2002-ben az önkormányzatok hiánya hozzávetőlegesen 230-240 milliárd forint volt. Ez a hiány 2005-ben 450 milliárdra emelkedett, és 2006-ban ez vélhetően meghaladja az 500 milliárd forintot. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor vélhetően előbb-utóbb önök, illetve a kormány és a költségvetés egy meglehetősen nagy csődhullámmal lesz kénytelen szembenézni 2007-ben és 2008-ban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Látható, hogy a kormány felismerte a baj nagyságát. Tiszteletre méltó, hogy ennek érdekében igyekszik bizonyos intézkedéseket meghozni. Külön alázattal figyeltem a kormánypárti képviselőknek azt az önérzetességét, amilyen lendülettel visszautasították az ellenzéki képviselők hozzászólásaiban megfogalmazott esetleges bírálatokat. Csak azt azért elvárhatja a patkó ezen oldalán ülő képviselők halmaza is, hogy azt, amit az önök elhibázott gazdaságpolitikája eredményeként kénytelen megélni az ország ebben az esztendőben, illetve ebben a költségvetésben és az azt követő költségvetésben is, ezt ne adott esetben ne egy ilyen durva, személyeskedő támadásnak éljék meg, hanem emlékezzenek vissza, és kutassanak az emlékeikben, hogy például 2002 augusztusában az MDF képviselői elmondták és tiltakoztak a száznapos programban megfogalmazott jóléti intézkedésekkel kapcsolatban, elutasítottuk a látványos 50 százalékos béremelést; mert az nagyon jó volt. Emlékezzünk vissza: mindennap legalább hétszer, nyolcszor, tízszer valamennyiünk elmondta az 50 százalékos béremelés tényét, amely néhány hétig, néhány hónapig valóban a közalkalmazottak körében elégedettséget eredményezett, és jött 2003, amikor már mindenki várta a további béremeléseket, miközben annak a fedezete már akkor sem volt meg.

Engedjék meg, hogy az idő előrehaladtával csak néhány apró gyöngyszemet hadd ismertessek meg önökkel a költségvetési törvény önkormányzati fejezetéből. Azt mondtam, hogy a közoktatás tekintetében, legalábbis annak finanszírozásában nagy zűrzavar várható. Igen, bújtatottan a közoktatás durva, restriktív megnyirbálására fog sor kerülni. Az óvodai és az általános iskolai nevelés területén 2006-hoz képest összességében mintegy 6 százalékos normatív támogatáscsökkentés várható nominális értékben. Ehhez képest a bújtatott kötelező óraszámemeléssel további forráskivonás történik a rendszerben.

Ha valaki az oktatási tárcától, amelytől nincs itt senki, meg tudná nekem indokolni, hogy miért indokolt az óvoda kiscsoportjában 20 fős átlagos létszámmal számolni, majd a középső és a nagycsoportban 17 fővel, az általános iskola első osztályában 21 fővel számolni az átlagos csoportlétszámot, majd a második, a harmadik és a negyedik évfolyamon 18 fővel, majd az ötödik osztályban 23 fővel, a hetedik, nyolcadik, kilencedik évfolyamon 20 fővel - tisztelt hölgyeim és uraim, hova tűnnek ezek a gyerekek? Ha belép valaki a rendszerbe, mi lesz vele a következő években? Eltűnnek? Elvesznek egyszerűen? Mi az oka a különbözőségnek? Mi az a logika, amely ezt a finanszírozást így átalakítja? Mert hogy a csoportfinanszírozásra áttér a kormány, az üdvözlendő, ez egy nagyon helyes dolog, humánus, sokkal régebben meg kellett volna tenni. De jobb később, mint sohasem. Viszont ennek örve alatt forrásokat kivonni a közoktatásból legalábbis nem támogatható, és nem teljesen korrekt eljárás.

Ugyanez vonatkozik az érettségivel kapcsolatos kérdésekre. A kormány 470 millió forintot ad, illetve különít el a szakvizsgák, illetve az érettségik finanszírozására; miközben valamennyien tudjuk, aki ebben a szakmában dolgozik, hogy legalább másfél milliárd forintra van szükség ahhoz, hogy ez kigazdálkodható legyen. Ebből logikusan egy dolog következik, hogy az önkormányzatok vagy ki fogják fizetni, vagy nem.

Végül engedjék meg, hogy a napközikről egy fél mondatot mondjak. Ez a költségvetési javaslat gyakorlatilag felszámolja az általános iskolák napközi otthonos gondoskodását, miközben az oktatási törvény más helyein az esélyegyenlőség megteremtésének egyik színtereként fogalmazza meg ezt a területet. Meglepő dolog ebben a vitában... - azt hiszem, talán az első vitanapon többen bekiabáltak, hogy kétéves költségvetést fogadott el az Orbán-kormány anno, annak idején; igen, kétéves költségvetést fogadott el, ehhez képest önök feltalálták a 20 hónapos költségvetést. Mi indokolja, hogy 2008. augusztus 31-éig határozzák meg a közoktatás normatíváit? (Dr. Veres János: Kiszámíthatóság.) 2006 decemberében 2008. augusztus 31-éig gyakorlatilag előre rögzítik a normatív támogatást, de csak ilyen apró kérdések merülnek fel, hogy mi lesz a 2007-es inflációval, és egyáltalán mi lesz azokkal a költségvetési tételekkel, amelyek tekintetében fogalmunk sincs, hogy mi lesz 2008-ban.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt hölgyeim és uraim, a szándék és a felismerés pozitív élményén túlmenően ez a költségvetési törvény, ez a költségvetési javaslat nem alkalmas arra, hogy ezt az országot kivezesse abból a válságból, amelybe önök sodorták. Ez a költségvetési törvény pontosan és kizárólag csak arra alkalmas, hogy a maguk baloldali logikája mentén fűnyíróelven lekaszáljanak mindent, ami az útjukba kerül, és gyakorlatilag kisarcoljanak, kipréseljenek mindenből és mindenkiből, amiből csak lehet, azért, hogy ezzel adott esetben kis tapaszokat tudjanak betömni. Csak egy dolgot ne felejtsenek el: egy bárányt egy évben csak egyszer lehet megnyírni. Egy országot kifosztani, egy vállalkozói szektort kirabolni is csak egyszer lehet. Lehet, hogy ez valami gyógyír lesz 2007-re - a többletadó, a megszorítások, a visszafogások -, de 2008-ra nem lesz már birka, amelyet meg lehet nyírni adott esetben.

Ennek eredményeként és ennek összegzéseként ez a költségvetési törvény ebben a formában nem támogatható.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden költségvetés sok száz oldalas, hihetetlenül sok számmal. Azt gondolom, nagyon könnyű a számok között eltévedni. Sokan a képviselőtársaim, akik soronként próbálják összehasonlítani, hogy volt tavaly vagy tavaly előtt, és ehhez képest mi várható 2007-re, ebbe a tévedésbe esnek.

Mielőtt rátérnék a lényegi mondanivalómra, hadd reagáljak egy tegnap este elhangzott ilyen rettentő súlyos tévedésre, amikor időkeret híján már nem tudtunk reagálni. Hirt Ferenc képviselőtársunk azt állította, hogy 45 millió forint szerepel ebben a költségvetésben fogyatékosügyi programra. Ezt drámaian kevésnek tartotta. A 45 millió forint tényleg drámaian kevés, csakhogy a dolog magyarázata az, hogy sok más soron lehet megtalálni azokat a tételeket, és számos soron jelentős növekedést; hogy csak egyet említsek, az akadálymentesítést, amely most 800 millió forintot tartalmaz, szemben azokkal az évekkel, amikor a Fidesz erre 200 milliót biztosított. Azt gondolom, ilyen technikával nagyon-nagyon súlyos tévedésre lehet jutni, téves következtetésre.

Azt gondolom, hogy az általános vitában helyes, ha a koncepciót keresik a költségvetésben, ha annak járunk utána, és a számokat annak tükrében próbáljuk értelmezni és elemezni, hogy hogyan felel meg a kitűzött célnak, a koncepciónak.

(9.00)

Tagadhatatlan, hogy ennek a költségvetésnek van egy nagyon komoly koncepciója, ez pedig az egyensúlyjavítás feladata, és hogy ehhez a feladathoz valóban reformok kapcsolódnak.

Hock Zoltán az előbb nagyon helyesen tette fel a kérdést, hogy hol a reform. Erre a kérdésre lehet válaszolni. Például ott a reform az egészségügyben. Magam a rendelkezésre álló nagyon rövid időben egy - azt gondolom - különös figyelmet érdemlő, fajsúlyos területtel szeretnék foglalkozni, és ez a társadalombiztosítás. A Nyugdíj-biztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap együttes költségvetése az egész ország költségvetésének felét kitevő nagyságrend. Ami az Egészségbiztosítási Alapot illeti, itt valóban nagyon jelentős reformról van szó, hiszen emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, az előző évi költségvetés az idei évre már 350 milliárdosra tervezte a hiányt. Azt gondolom, azt megcsinálni, hogy a hiányt megpróbáljuk a tizedére mérsékelni, hogy ebben a jövő évi költségvetésben mindösszesen 32 milliárdra rúg az Egészségbiztosítási Alap hiánya, reform nélkül nem lehet. Ezt megcsinálni úgy, hogy nem tervez jelentős pluszbevételt a kormány... - hanem megpróbálja a kiadásokat mérsékelni, és hatékonyabban felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat.

Ez az Egészségbiztosítási Alap 1636,4 milliárdos, és bizony ahhoz, hogy ez a célkitűzés, tehát hogy a hiány egytizedére történő csökkentése megvalósulhasson, nagyon komoly reformlépések kellenek, amelynek a koncepcionális alapja a biztosítási elv felerősítése az egészségügyben, melyet olyan lépések támasztanak alá, mint az indokolatlan szolgáltatás-igénybevétel korlátozása, a számlaadási kötelezettség, a beutalási rend és a kapacitások átalakítása, a gyógyszerfelírási szokások megváltoztatása, a gyógyszerár-támogatási, -térítési rendszer reformja. Azt gondolom, ezekre a változtatásokra azt mondani, hogy ezek nem jelentenek reformot, nagyon-nagyon hazug állítás.

De nagyon fontos egyensúlyjavító lépésekre kerül sor a Nyugdíj-biztosítási Alap területén is. Mindannyian tudjuk, hogy a nyugdíjbiztosításban is már 100 milliárdos nagyságrendű a hiány. Mint ahogyan azt is tudjuk, hogy ennek a hiánynak lehet, hogy az egészét a 13. havi nyugdíj bevezetése - amelynek nem volt meg a forrása - magyarázza, az állította elő ezt a helyzetet. A Nyugdíj-biztosítási Alapban a jövő évre a kifizetéseket és a bevételeket is 2561,7 milliárdra tervezi a kormány, és nulla hiányt tervez; tehát nem tervez deficitet. Ezt az eredményt, hogy 100 milliárd forintos deficit helyett egyensúly legyen a kasszában, nagyon komoly megszorító lépésekkel lehet csak realizálni; különösen olyan körülmények között, hogy a már nyugdíjasok biztonságát nem teszi kockára a kormány, hogy ez a költségvetés tartalmazza a törvényben előírt évi rendes nyugdíjemelést, amely jövőre az 1,7 százalékos nettó átlagkereset-növekedéssel és a 6,2 százalékos fogyasztói árnövekedéssel kalkulálva, a svájci indexálás szerint 4 százalékos nyugdíjemelést jelent mindenkinek. Ez a költségvetés biztosítja azokat a korrekciós lépéseket is, amelyeket tavaly év végén fogadott el a parlament, amelyek elsősorban a '88 előtt nyugdíjazottaknak az éves emelésen felül történő, plusz nyugdíjemelését jelenti.

Hogy mi ennek a forrása olyan körülmények között, hogy a járulékbefizetési teher nem növekedik? Egyébként itt térek ki arra, hogy a munkaadói járulékteher elosztásánál azért van egy átcsoportosítás: eddig a 29 százalékos munkaadói járulékbefizetésből csak 18 százalék került a kasszába, jövőre 21 százalék kerül a nyugdíjalapba. De ez önmagában véve nem elégséges ahhoz, hogy a kitűzött cél megvalósuljon. Ez a magyarázata annak, hogy azokra a megszorító intézkedésekre, amelyek az új nyugdíjak megállapításának szabályaival kapcsolatban jelentenek szigorítást - amit párhuzamosan tárgyal a parlament -, szükség volt. Ezek közül csak kettőt emelnék ki: a nettósítást - tehát hogy a következőkben a nyugdíjszámítás alapjául vett összegből már a járulékfizetés nagyságrendje is levonásra kerül -, ez az intézkedés a korrekciós lépésekkel együtt mindösszesen 8 százalékos átlagnyugdíj-megállapítási csökkentést jelent, illetve nagy változás, hogy ha nyugdíj mellett dolgozik valaki, ő is járulékfizetésre köteles.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokféle jelzővel illették a kétnapos vita során képviselőtársaim ezt a költségvetést. Én, kedvem szerint a szigorú jelzőt használnám rá. Ez a költségvetés valóban szigorú, éppen ezért alkalmas arra, hogy ezt a célkitűzést, amely az egyensúlyjavítás célkitűzése, megvalósítsa.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Puskás Tivadar képviselő úrnak, KDNP.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Béki képviselő asszony szavait hallgatva, ott hagytuk abba, ahol tegnap este úgy tíz óra tájban elfogyott az időnk. Úgy nézett ki, hogy tegnap megállapodtunk itt végül abban - ez természetesen adásidőn kívül volt -, hogy a nómenklatúrát változtassuk már meg. Ne beszéljünk reformról, beszéljünk arról, hogy szeretnénk egy olyan költségvetést csinálni, amelyet végre lehet hajtani; lehet, hogy jó, lehet, hogy nem jó. Ne hívjuk azt reformnak! Hívjuk átalakításnak, hívjuk egyensúlynak!

De az egészségügyben a következő dolgok történnek. Beszámoljuk a költségvetésbe a vizitdíjat 22 milliárddal; el sem fogadtuk, a fene tudja, hogyan fogják beszedni. A nemzeti csecsemő- és gyermekprogramot leállították, egy vas nincs erre a költségvetésben. Az Országos Mentőszolgálat valamelyest - mintegy 160 millió forinttal nominálisan is - csökkentett pénzt kap, a háziorvosi ellátás szinten maradt, a feladatai nőnek, nyilvánvalóan deficites lesz. Bezárunk kórházakat, és akkor nem fejlesztjük az Országos Mentőszolgálatot, nem tudjuk odavinni a beteget. A Vöröskereszt feleannyi pénzt sem kap, a Magyar Orvosi Kamara márciusig biztosan ellát közfeladatokat, nincs meg a fedezete, a Vérellátó Szolgálat pluszfeladatot kap, nincs pénz rá.

Úgy gondolom, ez nem reform, hanem hívjuk úgy, hogy megszorítás.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat, egészen pontosan egy perc nyolc másodperc áll rendelkezésére Csáky András képviselő úrnak, MDF.

(9.10)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Béki képviselő asszony ezt az egyensúly költségvetésének nevezte, és az egészségüggyel kapcsolatban is az egyensúly megteremtéséről beszélt. Egyensúlyt lehet úgy kialakítani, hogy a fundamentumot, a lábakat megerősítem, és úgy kialakítani, hogy elfűrészelem, a földre küldöm az ágazatot, és akkor valóban egyensúlyi állapotba kerül. Sajnos a jövő évi költségvetésre inkább az utóbbi jellemző.

Bátorságként nevezi, hogy az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében csupán 32 milliárdos hiánnyal számol a kormányzat. Felhívom a figyelmét, hogy ez a bátorság évről évre növekszik, hisz az idei évi költségvetés is úgy lett elfogadva, hogy 31 milliárd 837 millió forintos hiány van a költségvetésbe betervezve, tehát ebből a szempontból semmiféle változás nincs, és ez az a pillanat, amikor csak reménykedni tud az ember, hogy jelentősen túl fogjuk lépni a hiányt. Ez azt jelenti, hogy az ágazat valamilyen pluszforrásokhoz fog jutni, és ami ismételten bebizonyítja azt, hogy a kormány nem tud tisztességes költségvetést tervezni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Barsiné Pataky Etelka európai parlamenti képviselő asszonynak, Néppárt.

BARSINÉ DR. PATAKY ETELKA (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tavaly itt, a költségvetés parlamenti vitájában felhívtam a figyelmet arra, hogy a zavaros autópálya-finanszírozás Brüsszel számára elfogadhatatlan, és hogy sikerült egy olyan konstrukciót összerakni, ahol maga a pénz a drága. Önök azonban megszavazták a 2006-os költségvetést, a következményeket ismerjük: a kísérlet nem sikerült.

A 2007-es költségvetést az előző évből, ebből az évből származó autópálya-építési hitelátvállalások, rendelkezésre állási díj és súlyos kamatterhek terhelik. A repülőtér eladásából befolyt összeget úgy is számolhatnánk akár, hogy az év elején mintegy négy hónap alatt felemésztették az adósságszolgálatnak mindössze a kamatai.

Annyi maradt, hogy Ferihegyet ma kézről kézre adják. A beígért, repülőtéren belüli fejlesztés nem indult meg, miközben engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy akár populista módon, de tájékoztassam önöket arról, hogy a nyár közepén a repülőtéren vizesvödrökbe fogták föl a tetőről lefolyó vizet! A repülőtér személyzethiányos, zsúfoltság van. A repülőtéren egy év alatt látványosan zuhant a színvonal. Miféle szerződést kötöttek önök? Legalább most, a tulajdonosváltáskor korrigáljanak!

Jövőre a MÁV Cargót veszik célba. Bevétele ugyanúgy el fog folyni a vasúttársaság megoldatlan finanszírozása miatt, ahogy az a reptér esetében történt az állami költségvetéssel, miközben a vasút legértékesebb részét adják el! Vasúti adósságkezelő intézetre van szükség! És ahhoz, hogy a MÁV egyáltalán versenyképes legyen, külső operátor, tőkéstárs bevonására van szükség, nem eladásra!

A 2007-ben megnyíló európai árupiacon egy feltőkésített magyar vasút képes csak jelen lenni. A sikeres európai vasutak egyben logisztikai cégek is. Ez áruszállítás nélkül nem megy! Önök álmodhatnak az NFT-ben arról, hogy Magyarország logisztikai központ lesz, miközben a közlekedési tárca mindent megtesz, hogy ne így legyen. Állítsák meg végre az évek óta tartó rögtönzést és ámokfutást a közlekedésben!

Joggal követelhetjük, hogy hitelfelvétel, kötvénykibocsátás, a maradék közlekedési vagyon értékesítése ne történhessen meg az ÁSZ előzetes véleményezése, erős parlamenti kontroll és főleg személyes felelősségvállalás nélkül.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy mondatot mindenképpen megér az a történet, ami a költségvetés formai részével kapcsolatos, mármint hogy ez a költségvetés jelen időszakban csakis mint költségvetés funkcionál, és semmi mással nem foglalkozik. Ilyen értelemben könnyedebb módon áttekinthető mindenki számára.

Nyilván némi nehézséget az jelent, hogy az adott esztendő változása, az európai uniós források számbavétele és sok minden más a korábbi évekhez képesti összehasonlítást nehezítheti. De a tartalmi lényege talán akképpen foglalható össze, és nem is elvitatható, hogy ez a költségvetés egy olyan induló fázis vagy a fázisnak olyan indulópontja, amely az egyensúly megerősítésére törekszik, és e tekintetben az államháztartási hiány mérséklésére.

Én csak azért említem és térek vissza egy gondolattal a hat évvel, négy évvel ezelőtti állapotokra, mert 2000-ben is 3 százalékpont környékén volt az államháztartási hiány, majd 2002-ben 9 százalékpont környékén. Tehát nem olyan tragikus differenciákról beszélünk itt, a kormányváltás időszakához illesztetten, hogy ne kezelhető kérdések lennének. A különbség annyi, hogy most tisztán és minden az asztalon van, ilyen értelemben egyértelműen lehet gondolkodni a tekintetben, hogy mi felé haladjunk.

Az egyensúlyteremtés mellett sokan szóltak már a reformok kérdésköréről. Azt gondolom, hogy igenis vannak olyan típusú kérdések, amelyek mélységében a reform szót, a reform tartalmat megérintik és megilletik. Ilyen értelemben nyilván az egészségügyi, az önkormányzati vagy akár a központi államigazgatási kérdéskörökről, igazgatásról lehetne szólni. De ettől sokkal, de sokkal fontosabbnak tartom azt, ami az egyensúlyteremtés mellett a reformokkal kiegészítve a fejlesztések kérdéskörét érinti.

Hogy miért? Egyszerűen azért, mert mindegyikünk tudja, hogy az elkövetkezendő hét év közel 8000 milliárd forintos nagyságrendű európai uniós támogatása - kiegészülve hazai forrásokkal, vállalkozói tőkével - olyan mozgásteret ad ennek az országnak, amely mozgástér a korábbi esztendőkben, évtizedekben nem igazán volt adott.

Ez adja meg annak a lehetőségét, hogy akár a regionális operatív programokon keresztül, akár az ágazati programokon keresztül a gazdasági versenyképességet, a foglalkoztatás bővülési lehetőségét meg lehessen teremteni. Ez adja meg annak a lehetőségét, hogy egy ilyen időszakban, amikor bizonyos szorításokkal is szembe kell néznünk, akkor se legyenek drasztikus visszalépések, akkor se növekedjék a munkanélküliség mértékadó módon.

Mindezekkel szemben - mint ahogy a tervekben is megjelenik - gyakorlatilag stagnáló állapottal fogunk szembenézni az aktivitási ráta növekedése mellett. Gyakorlatilag lesz mód, hogy ezen források felhasználásán keresztül egyre többen a munka világa irányába visszatérhessenek, első lépésben legalább - legalábbis - az ellátórendszerekbe, amelyek módot és lehetőséget adnak a későbbiekben a munkaerő-piacra való visszatérés tekintetében.

Úgy hiszem tehát, hogy az a két év, amely előttünk áll, belátható módon, bizonyos értelmű szigorú feltételek keretei közepette, az a két év vállalható és vállalandó annak érdekében, hogy azt a hét évet, amely a fejlesztések mértékadó lehetőségeit tárja ki előttünk, azt is igénybe tudjuk venni.

Ami a költségvetésből üzenetértékkel fontos a számomra, az igazából az, hogy egyrészt a szociális, másrészt a másik végén a történetnek a fejlesztési típusú pénzforrások gyakorlatilag mértékadó csökkenést nem szenvednek el, sőt növekvő mértéket kapnak. Mindezek mellett olyan típusú törvénymódosításokkal párosul a gondolkodás, amely a szociális ellátások tekintetében önszerepvállalással, saját szerepvállalással párosul, a fejlesztések tekintetében pedig a meglévő különbségek minimalizálásnak lehetőségét adja meg.

A Munkaerő-Piaci Alapról csak egy dolgot mondanék. Folyamatában nő a kormányciklus alatt a bent lévő források összege. Most mintegy 350 milliárd forint lesz ez a nagyságrend, és ezen belül, ami a legfontosabb, hogy a helyben felhasználható pénzügyi források, a decentralizált pénzek mértéke is növekvő tendenciát mutat. Ezáltal az aktív foglalkoztatáspolitikában lévő eszközökre fordítható pénzek is közvetlen formában, prevenció jelleggel helyben közelíthetők meg.

Összességében egy mondattal, azzal zárnám a történetet, hogy mindezek és az említett európai uniós források bevonása a költségvetési pénzek mellett egyértelműen lehetővé teszi a számunkra azt, hogy stabilizáljunk, hogy a munkanélküliség szinten tartását garantáljuk és a foglalkoztatás bővülését teremtsük meg az elkövetkezendő esztendőben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, KDNP.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési választások előtti miniszterelnök-jelölti vitán Gyurcsány Ferenc többek között azt mondta Orbán Viktornak, hogy a most ugyan beigazolódott, de akkor Gyurcsány Ferenc szerint hamis vádakat vonja vissza.

(9.20)

Azzal zárta ezt a részét a gondolatainak, hogy nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet. Tisztelt Országgyűlés! Sajnos azt állapíthatjuk meg, hogy ez a látnoki mondat beigazolódott. Itt hadd hivatkozzam ennek bizonyítására arra a tegnapi bejelentésre, amely Veres János pénzügyminiszter úr által ma már itt a Házban szóba került, nevezetesen az, hogy ne lehessen negatív költségvetést a jövőre vonatkozóan előterjeszteni. Tisztelettel, ez megint egy olyan rendelkezés, amelyet például a bírósági törvénybe beemelt a tisztelt Ház, amikor megállapította azt, hogy a bírósági fejezet költségvetését az Országos Igazságszolgáltatási Tanács állapítja meg.

Akkor nézzük a számokat! Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a következő évi költségvetését az OIT-nek 114 milliárd 333 millió forintban kérte elfogadni. Ezzel szemben a törvény rendelkezéseinek eleget téve a kormány a törvényjavaslatba, a költségvetési javaslatba már csak 70 milliárd forintos tételt állított be. Ebből látszik, hogy itt az eltérés csak a bírósági szakban több mint 44 milliárd forint.

Ugyanilyen problémák fedezhetők fel a költségvetésnek az ügyészségi fejezeténél is, bár az ügyészség ezzel a saját költségvetés-megállapítási lehetőséggel nem rendelkezik - bár a bíróság sem sokra megy ezzel a törvényi biztosítékkal.

Ha az alkotmányügyi munkacsoport hatáskörébe tartozó költségvetési fejezeteket összehasonlítjuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy minden egyes ágazati költségvetés lényegesen alacsonyabb, mint amit reálisan lehetett volna várni, kivéve a Miniszterelnöki Hivatalt. A Miniszterelnöki Hivatalnak és a miniszterelnökségnek úgy a személyi kerete, mint a dologi kerete nagyban emelkedik a 2007-es esztendőre. Ilyen körülmények között pedig azt hiszem, hogy elsősorban nekik kellene példát mutatni abban, hogy a költségvetési megszorításokat következesen végre lehessen hajtatni.

Tisztelettel, de láttunk mi már ilyen példát. Tegnap szóba került, hogy az országgyűlési képviselők zokon vették a képviselői tiszteletdíj megszorítását. Akkor is elmondtuk, a megszorításokat az Országgyűlés saját magán végrehajtotta, de a kormány ezt a példamutató magatartását akkor szintén nem teljesítette.

Ilyen körülmények között, tisztelt Országgyűlés, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja ezt a költségvetést természetesen az eddig kifejtett indokok alapján sem tudja megszavazni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gegesy Ferenc képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben van a magyar államháztartás, ebben abszolút egyetértés van a Házon belül. Ennek kezelésére a kormány a nyáron egy erős gazdaságpolitikai fordulatot indított el. Ennek a megítélése szempontjából, persze lehet viszonyítani az előző évi költségvetéshez, tehát ennek a fordulatnak a megjelenítőjét, az ez évi költségvetést lehet az előző évi költségvetéshez is mérni vagy a választás előtti vitákhoz, ami mind hasznos következtetések levonására ad módot, de arról, hogy ez a költségvetés jó-e ennek a helyzetnek a kezelésére, abból nem derül ki semmi.

Milyen ez a költségvetés? Nyilvánvalóan, ami legelőször szembetűnik, hogy a terhek, a lakossági rétegekre vagy a gazdaságra kirótt terhek nőnek. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy minden rétegére kiterjed; biztos vagyok benne, legkevésbé a nyugdíjasokra, illetve az országgyűlési képviselőkre terjed ki ez a korlátozás. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Ha globális mutatókat nézünk, a lakossági fogyasztás reálértékét tekintve vagy a GDP-hez viszonyított arányát tekintve is csökken. Az adóterhelés a GDP-hez képest növekszik. A fogyasztás reálértékének csökkenése miatt a GDP-növekedés üteme csökken. Tehát ezek kétségtelenül azt mutatják, hogy a következő év egy nagyon nehéz év lesz. De ezek a csökkenések - igen, a fogyasztás csökken, viszont a felhalmozás legalábbis szinten marad. Csökken a GDP-növekedés üteme, de azért ez még mindig meghaladja érdemben az EU-övezet produkcióját. Milyen mértékben csökkennek ezek a szintetikus mutatók? Olyan szinten, hogy a 2000-es, 2001-es szinthez közelednek. Tehát egy picivel alacsonyabb, de már majdnem annyi lesz az adóterhelés, mint 2001-ben, és hasonló mondható el a fogyasztás reálértékéről vagy GDP-hez viszonyított arányáról. Tehát szigorú, visszalépést jelentő, ezekben a mutatókban visszalépést jelentő, de egyáltalán nem példátlan és egyáltalán nem elviselhetetlen mértékű arányokat állítanak be.

Milyen eszközöket használ ennek a gazdaságpolitikai fordulatnak az elérésére a költségvetés? Nagy vita van, hogy ezek reformok vagy kiigazítások. Kiigazítás, teljesen egyértelműen a legkönnyebben megtehető szigorítás az adóbevételek növelése. Ebben olyan jellegű lépés, ami az adórendszert egyszerűsítené, átalakítaná, ilyen eddig nem történt. Kétségkívül kedvező hatás, hogy ezek a bevételek már az ez évi költségvetés egyensúlyának javításához is hozzájárulnak. Aztán kiigazítás jellegűek azok a kiadáscsökkentő tételek, amelyek létszámcsökkentésben nyilvánultak meg eddig. Természetesen ezek a létszámcsökkentések a bevezetés időpontjában általában kiadási többletet jelentenek, és ez a következő évben jelenik majd meg a kiadások csökkenésében.

Hasonló módon, bár reformnak indult, a kétharmados törvények jellege miatt elbukott az önkormányzati reform, és ezen célok elérésére eddig csak kiigazítás jellegű lépések történtek. Őszintén remélem, hogy ha nem is látom a közeljövőben ennek a megvalósítását, de remélhetőleg ebben a négyéves ciklusban lesz a parlamenti pártoknak annyi erejük, hogy az önkormányzati rendszerben azokkal a változásokkal - amelyben azt gondolom, hogy az irányok jelentős részében konszenzus van, csak a mértékekben, a megvalósítási formákban van különbség - egy 2010 vagy ne adj' isten 2014-es bevezetéssel mégis előre tudjunk lépni. Tehát, az önkormányzatnál sajnos reform nem valósult meg.

Viszont megvalósul - és ez most már jól látható - az egészségügyben. Itt elhangzott, hogy ezek a törvények meg ez a költségvetés azért nem egészségügyi reform, mert az egészségügyi kiadások ilyen-olyan területei csökkennek. Ha érdemben, nagyságrendileg, az ellátás színvonalának csökkentése nélkül csökkennek, akkor mi más a reform? Megjegyzem, ehhez közelítő lépések történtek még a nyugdíjrendszerben. Itt kezdeti lépések vannak, egy reform irányába mutató, és hasonlóan így van az oktatás, felsőoktatás, középfokú oktatás tekintetében.

Szervezeti reformról is szó van, de itt azért, ahogy az ÁSZ is megemlíti, még azért nem látja ennek a pontos kibontakozását.

(9.30)

Én most a hátralévő nagyon sok időben az engem leginkább érintő önkormányzati területről szólnék még pár szót. Az önkormányzatok súlya a költségvetésben jövőre is csökkenni fog, a GDP-hez, akármihez viszonyítjuk, csökken. Ezt sajnos, azt kell mondjam, már megszoktam, '90 óta ez a helyzet évről évre. Egy-két évben van valami kis, néhány tized százalékos előrelépés, aztán két év múlva ez a dolog helyreáll. Tehát egy abszolút csökkenő trend van. A mögötte álló logikát értem, nem örülök neki, de értem, hiszen '90-ben az akkori parlament kétharmados döntéssel egy olyan önkormányzati rendszert hozott létre, és olyan önkormányzati vagyonállománnyal látta el az akkori önkormányzatokat, hogy abból "könnyen" lehet mérsékelni.

Nyilvánvalóan minden ilyen szigorító lépés, és hogyha ezt tovább folytatjuk, felveti azt, hogy lehet-e tovább szigorítani, hiszen itt látványos mutatók vannak az eladósodást, a vagyonértékesítést tekintve. Én abban nem szeretnék véleményt, határozott véleményt mondani, hogy meddig lehet ezt folytatni, úgy gondolom vagy remélem, hogy ez a következő évi még nem a... (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Akkor köszönöm szépen. (Közbeszólások a Fidesz-frakció soraiból: Hadd beszéljen még! Az MSZP időkerete!)

ELNÖK: Megadom a szót Magda Sándor képviselő úrnak, MSZP.

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Tévénézők, Rádióhallgatók! A 2007. évi költségvetésről az elmúlt két napban és a mai napon igen élénk vitát folytatunk. Vitatjuk az egyes ágazati fejezeteket, és azt tapasztaljuk, hogy a 2007. évi költségvetés szigorúbb, következetesebb a korábbinál, megteremti a lehetőséget arra, hogy a jövőnek megfelelően a 2007-2013-as fejlesztéseket végig tudjuk vinni. Vonatkozik ez minden ágazatra, de hozzászólásomban kimondottan csak az agráriummal kívánok foglalkozni.

Ha azt nézzük, hogy 2007 mit jelent az agráriumnak, akkor azt kell mondani, hogy a 2006. évi 401 milliárd helyett 455,8 milliárdot, vagyis 50 milliárddal többet kap az ágazat, mint 2006-ban. Sokszor azt mondják, hogy igen, ez az európai uniós támogatásból adódik. De, kérdezem én, az Unió felé befizeti a nemzet a járandóságát? Igen, vállalja a kötelezettségét, vagyis nem segélyt ad az Unió, hanem az Unió a kötelezettséget teljesíti, és a magyar mezőgazdaság, a magyar gazdálkodók számára biztosítja ezt. Erről a helyről azt is ki lehet jelenteni, hogy évről évre a továbbiakban is 5 százalékos növekedés várható, vagyis azt mondjuk, hogy ha az agráriumban egy tudatos fejlesztést valósítunk meg, akkor 2013-ra a magyar agrárium nemcsak versenyképes lesz, hanem a versenyhelyzetben az élre kerülő ágazatok közé fog tartozni az Unión belül.

Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, fontos az intézményrendszer megváltoztatása, amire sor kerül, fontos az, hogy az agráriumban - a korábbi sikeres évekhez hasonlóan - tudásra alapozott gazdálkodás valósuljon meg. Ennek érdekében a kormány 2007. január 1-jétől létrehozza a regionális agrártudásközpontokat, ezzel elérjük azt, hogy egy-egy régióban a régióban található kutatóintézetek, az arra alkalmas középiskolák a gazdálkodók oktatását, szaktanácsadását és esti, levelező képzését segítsék. De nemcsak ezt, hanem rendelkezésre szeretnénk állni abban, hogy a pályázatokat elkészítsük, és hogy a pályázatokat a későbbiekben menedzseljük is.

Mit jelenthet ez? Egy sikeres gazdálkodást és egy versenyképes magyar mezőgazdaságot az Európai Unión belül. Arra, hogy erre van-e lehetőségünk, a következőt tudnám válaszolni. Amikor az 1960-as években azt néztük, hogy mi a fejlesztés lehetősége, akkor tudtuk, hogy az oktatás, a tudás. Ma már tudjuk, hogy az előző évszázadnak az az időszaka volt Magyarországnak sikeres, amelyben az oktatás, a kutatás, a tudomány megfelelő eredményeket tudott elérni. És amikor erről beszélünk, akkor azt kell mondani, hogy idehaza fanyalgunk, de pont tegnap jelentették be azt, hogy az Európai Unió kihirdette, hogy az Unió fiatal gazdái közül mely ország gazdálkodója nyerte el az első helyet. Azt hiszem, önök tudják, hogy ez a személy nem más, mint Papp Péter magyar gazdálkodó. Vagyis azt kell mondani, hogy erről a helyről is tisztelegni kell a tudás, a fiatalság és az ismeret előtt. Első alkalommal éri el egy fiatal gazdálkodó az uniós versenyben, hogy első helyen legyen.

Ezért azt mondom, hogy ez a költségvetés egy szigorú, de jövőbe mutató, szigorú, de a jövőt felvázoló költségvetés, és ezért arra kell törekedni, hogy ezeket betartsuk, lehetőségeink szerint segítsük, és abban reménykedem, hogy ha a 2007. évet sikerrel, ezeknek a számoknak a tükrében tudjuk megvívni, akkor 2008 és a következő évek sikeresek lesznek.

Az MSZP agrárpolitikai és vidékfejlesztési munkacsoportja részéről ezért támogatjuk ezt a költségvetést, és kérjük a parlamenttől, hogy ezt a támogatást a többség is biztosítsa. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Tilki Attila képviselő úrnak, Fidesz.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Mit tehet ilyenkor egy felelősségteljesen gondolkodó ellenzéki országgyűlési képviselő, amikor a költségvetési törvényjavaslat vitája zajlik? Egyrészt megvizsgálja azt, hogy választ ad-e a magyar emberek és Magyarország legfontosabb gondjaira, másrészt megnézi azt, hogy kiolvashatóak-e belőle azok a célok, amelyek közösek kell hogy legyenek az országban lakók számára, és természetesen megnézi ezt a saját választókerülete szemszögéből.

Fehérgyarmat, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének a választott országgyűlési képviselője vagyok, és három szempontból vizsgáltam meg ezt a költségvetési törvényjavaslatot. Az egyik az, hogy milyen megoldást javasol ez a törvényjavaslat az aprófalvas településszerkezetre. A másik, hogy van-e lehetőség, reális lehetőség, reális kiút az elöregedő települési hálózattal kapcsolatban jelentkező problémákra. A harmadik ilyen terület, amelyet vizsgáltam, hogy mit tesz a kormányzat, mit tesz a költségvetési törvényjavaslat a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatásáért.

Elöregedő települési hálózat a miénk, és nem csak mi vagyunk egyedül az országban ilyen kistérség. Megvizsgálva a költségvetési törvényjavaslatot, fájdalommal állapítottuk meg, hogy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásra 20 százalékkal, a támogató szolgálatra 8,3 százalékkal, az időskorúak nappali ellátására pedig 36,5 százalékkal kevesebb fog jutni a következő évben. Ez azt jelenti, hogy közel 2000 fős lélekszámmal kell bírnia egy településnek, amely üzemeltetni tud nappali ellátórendszert a szociális területen, holott minden kistelepülésnek igénye lenne erre, a kistelepülési nyugdíjasoknak ez az egyedüli lehetősége a mindennapi boldoguláshoz. Úgy érezzük, úgy érzem, hogy a szociális ellátórendszer és a szociális szolgáltatások elleni brutális támadásként értékelhető ez.

A másik, az aprófalvas településszerkezetből adódó sajátosság, hogy nagyon sok kistelepülésnek van iskolája a választókerületemben. Az utóbbi évek pénzügyi pressziója is már arra ösztönözte a településeket, hogy próbáljanak valamilyen szinten társulni, azonban a következő tanévtől átalakított normatív finanszírozás, ahol most már a teljesítménymutató lesz a mérték, nemcsak azt jelenti, hogy egy 10-15 fős osztályt fenntartó iskolát üzemeltető önkormányzat sem lesz képes fenntartani az iskoláját, hanem azt is, hogy 20-25 fős osztálylétszámokat fenntartó iskola és a fenntartója, az önkormányzat sem fogja tudni ezt megfelelő módon finanszírozni. Az oktatásban összevonásokat, csoportösszevonásokat, mindenféleképp az oktatás szakmai színvonalának a leépülését fogja jelenteni a következő évi költségvetés.

A harmadik terület, hogy mit tesz az elmaradott térségekért a kormányzat és a törvényjavaslat. 2007-ben 3,2 milliárddal lesz kevesebb, ami a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatására szolgálna. Egy területet vizsgáltam meg belőle: az útfelújítást, amelyre 8 milliárd fog jutni 2007-ben, ebből 3 milliárd Budapestre és 4,5 milliárd vidékre.

(9.40)

Mi nagyon messze vagyunk Budapesttől, van olyan település, amelyik 350 kilométerre, és van olyan település, ahol az autópálya is 150 kilométerre van, és higgyék el, a határ mentén lakva - sajnos - most már talán jobbak lesznek az utak Kárpátalján, és jobbak lesznek az utak a 2007-ben csatlakozó román területen is.

Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy az elmaradott térségekkel felelősségteljesen foglalkozzon a kormányzat. Örülök annak, hogy az önkormányzati és területfejlesztési miniszter asszony is megérkezett, mert a kiszivárgott beszéd ismeretében érdekes az, hogy Nyírbátorban - ami szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található - jutott pénz, több száz millió laktanya-felújításra, tűzoltólaktanya-felújításra. Vélhetően nem az esélyegyenlőség jegyében még mindig van a választókerületemben több olyan település, határ mellett lévő település, amelynek az ellátása tűzvédelmi szempontból nem megoldott, illetve megoldható 50 kilométerről, de a jogszabályi keretek még egyelőre nem teszik lehetővé azt - és ebben kérném majd a miniszter asszony segítségét -, hogy igenis kapjuk meg a határ mellett lévő települések tűzoltóellátását, mert az ő biztonságuk is ugyanolyan fontos, mint az ország bármelyik területén élők, lakók számára.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Magda Sándor, aki nem tagja a mezőgazdasági bizottságnak, a mezőgazdaság rózsaszínre festett egéről beszélt. Én viszont szeretnék a földön járva, a kék színű égről beszélni a mezőgazdaság esetében. Ez a költségvetés - sajnálatos módon - tovább folytatja azt az eljárást, amit önök 2004-2006 között folytattak, és ennek következtében a magyar agrárium súlyos veszteséget szenvedett el.

Nem az uniós csatlakozás következtében, mert a többi társult ország, akik velünk együtt csatlakoztak, azoknak ugyanaz volt a feltételrendszere, mégis olyan ország, mint Szlovákia, olyan ország, mint Lengyelország, akikkel szemben ezer évre visszatekintve élelmiszerexport-fölényünk volt, két év alatt, 2004-2006 között elvesztettük az exportfölényünket. Ezt okozta az önök eddigi agrár-felsővezetésének politikája.

A számokról beszél Magda Sándor képviselőtársam? Tisztázzuk, mi lenne a célja ennek a költségvetésnek! Az, hogy csökkentsük azt a hatalmas különbséget, amelyet önök okoztak a koppenhágai szerződés aláírásával, csökkentsük az uniós gazdák és az újonnan csatlakozott, tehát magyar gazdák közötti különbséget. Nem ezt teszik, mert azt a nemzeti kiegészítést, amit négypárti határozattal az előző ciklusban fogadtunk el, 30 százalékról lecsökkentik 25 százalékra, azaz 103 milliárd forint helyett 78 milliárd forintot állítanak a költségvetésbe, és ezt is elbújtatva, nem külön soron, jegyezte meg az Állami Számvevőszék, felhíva erre kritikailag a figyelmet, ugyanakkor emellett a termelői támogatások nemzeti alapját 25 milliárd forinttal csökkentik. Eközben megszüntetik a teljes intézményhálózatot.

Tudom, Magda képviselő úr, hogy az ön intézete, bocsánat, az ön főiskolája is szeretné, hogy az Egri Borászati Kutatóintézet kézen-közön odakerülne az ön intézetéhez, állítólag az egriek is ezt szeretnék, de azért szétverni egy kutatóintézeti hálózatot, mert valaki éppen szemet vetett rá, szerintem nem helyes. Egy több mint százéves intézményi hálózatot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tesznek most tönkre a napokban ezzel a költségvetéssel.

Ez a valóság, a kék ég. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces időtartamra megadom a szót Magda Sándor képviselő úrnak, MSZP.

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Tévénézők, Rádióhallgatók! Hogy a demagógiát a valóságtól el tudjuk választani, a következő tényeket szeretném mondani. Nem kell bizottsági tagnak lenni ahhoz, hogy az ember ne legyen demagóg, hogy ismerje, hogy mi történik. Nos, kedves képviselő úr, amikor önök tehettek volna a gazdákért, és Torgyán úr kérte, leszavazták. Miért nem adták meg a 400 milliárdot? Lenne verseny, nem tették, mert önök csak szóban a gazdák támogatói, tényekben zsarolói. (Taps az MSZP soraiban. - Font Sándor: A nemzeti támogatás több volt!)

Tovább szeretnék menni: azt, hogy milyen legyen a regionális oktatási, kutatási rendszer, a Magyar Tudományos Akadémia hagyta jóvá. Képviselő úr, tessék figyelni, a Magyar Tudományos Akadémia! Tudja, mi az a Tudományos Akadémia? (Zaj, derültség az MSZP soraiban.) Szeretném, hogyha ezekkel tisztában lenne. Mielőtt ezt kikértük, két évig ment a Magyar Tudományos Akadémián a vita. Kérem, legalább a tudományt tessék tisztelni, a demagógiát pedig háttérbe helyezni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, a demagógiához nem kell messzebbre menni, mint az előbb hallott felszólalás. (Taps, közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!) Az alapprobléma, mint említettem, hogy önök képtelenek voltak még a torgyáni időket idéző, ön által idézett szintű támogatást is megadni, ez sem teljesül az idei költségvetésben. Valóban az Európai Uniótól hívunk le pénzt, de mennyit? Annak csak a 35 százalékát, amit az uniós gazdák kapnak. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Ezt kellene kipótolni a nemzeti költségvetéssel, de önök ezt nem teszik, 25 milliárd forinttal csökkentik a top up, azaz a nemzeti kifizetés szintjét, és 25 milliárd forinttal csökkentik a nemzeti támogatásokat a termelői támogatásnál. Ebből akarnak önök magyar mezőgazdaságot.

Nem lehet, Magda úr! Azért nem, mert az ön által vallott elmélet, hogy az Unióban csak 500 és 1000 hektáros gazdák maradnak talpon, ez hazugság. 19 hektár az átlagos birtokméret az Unióban, Németországban, Franciaországban és Olaszországban pedig 40 hektár alatti, akik fő vetélytársaink. Családi alapon, középbirtok méreten gazdálkodnak, ők termelik az Unió élelmiszerének 80 százalékát. A magyar gazdáknak is ez kellene, csak önök tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszert építenek gőzerővel, a nemzeti földet pedig eladják a szocialista barátoknak. Ez folyik ma Magyarországon.

Köszönöm figyelmüket. (Taps, közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! - Dr. Magda Sándor: Hol a 12 állami gazdaság?)

ELNÖK: Megadom a szót Szűcs Erika képviselő asszonynak, MSZP. (Zaj, közbeszólások. - Csenget.)

SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 2007. évi költségvetés három fő célkitűzése közül, az egyensúly, a reformok és a fejlesztés célkitűzései közül talán a fejlesztések esetében hangzott el célkitűzés szintjén a legkevesebb kritika, azonban bizottsági ülésen és e Ház falai között, többek között ma reggel Surján képviselő úr szájából rendszeres az ellenzéknek az a kritikája, hogy a fejlesztések megvalósításához a költségvetésben hozzárendelt források nem megalapozottak és nem hitelesek.

Nos, szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy bár a fejlesztési kifizetések több programra történnek, ezek közül 2006-ban meghatározó az I. nemzeti fejlesztési terv, és 2006 végéig az összes forrás le lesz kötve.

A 2004. évi kifizetési tervezési bizonytalanság után 2005-ben és 2006-ban a kifizetési előirányzatok száz százalékban teljesültek, így hazánk az újonnan csatlakozó országok közül a harmadik legjobb teljesítményt érte el, miközben az egyik legösszetettebb és legbonyolultabb forráselosztási rendszert működteti. Mindezek alapján lehet állítani azt, hogy a 2007. évi előirányzatok komolyságát élből, alapállásból megkérdőjelezni nem szerencsés.

2007-ben az uniós támogatásokkal kapcsolatos költségvetés 464,5 milliárd forint támogatással számol, amelyhez 165,6 milliárd forint hazai forrást rendelünk, amely összességében 630,2 milliárd forint. Költségvetésen kívül mezőgazdasági támogatásra közvetlen kifizetésként 190 milliárd forinttal számolunk, míg uniós hozzájárulással az említett bizonytalanságokkal együtt, amit Surján képviselő úr szóba hozott, 215 milliárd forinttal.

Ezen források több támogatási program keretében használhatók fel, amelyek a költségvetésben jól el vannak különítve, így a tervezés és majd a végrehajtás is jól nyomon követhető lesz. Természetesen ezek közül meghatározó a nemzeti fejlesztési terv, mégpedig az I. nemzeti fejlesztési terv végrehajtása lesz 2007-ben. Az erre vonatkozó kifizetések nagyon nagy biztonsággal megtervezhetőek voltak, hiszen a megkötött támogatási szerződések pénzügyi ütemezéséből építették fel a kifizetési előirányzatot.

Természetes, hogy a II. nemzeti fejlesztési tervből, illetve az Új Magyarország fejlesztési tervből történő kifizetések esetén, tervezésében a bizonytalanság jóval nagyobb, hiszen például az operatív programok véglegesítéséhez szükséges európai uniós irányelvek sincsenek még minden területen készen. Tehát itt egy olyan tervezési módszertant kellett alkalmazni, amely ezt a bizonytalanságot megfelelően kezeli.

A tervezők úgy jártak el, hogy a 2004-2006 közötti időszak kifizetési tapasztalatai alapján minimumszintként a hétéves előirányzat 1 százalékát állították be kifizetésre 2007-ben.

(9.50)

Ugyanakkor függ az előirányzat tényleges teljesülése attól, hogy a későbbiekben az egyedi nagyprojektek közül mi kerülhet majd be, illetve természetesen a 2004 és 2006 közötti időszak tapasztalatai alapján elképzelhető és reméljük is, hogy nagyobb lesz a pályázói érdeklődés, és jobb lesz a pályázatkezelés hatékonysága, tehát az 1 százaléknál nagyobb összeg kifizetésére is szükség lehet. Ezért a költségvetési szabályozás ennek az előirányzatnak egy nagyon rugalmas kezelését teszi lehetővé egyrészt a fejezeten belüli átcsoportosításokkal, az előirányzat 45 százalékos túllépésével, illetve ezen túl is egyedi kormánydöntésekkel lehetőség van arra, hogy az előirányzott kifizetéseknél nagyobb összeg kerüljön a nyertes pályázókhoz.

Mindezek alapján biztonsággal állíthatjuk, hogy 2007-ben a fejlesztések terén a nyertesek és a pályázók arra számíthatnak, hogy a tervezett fejlesztéseik megvalósításának forrásoldali akadálya nem lesz. Természetes, hogy a pénzügyi források rendelkezésre állása szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy hatékony legyen a fejlesztés. Ehhez még három dolog kell, egyrészt az előkészítések támogatása, a megfelelő kapacitások biztosítása, illetve az eljárásrendek szükséges korrekciója. A költségvetés az előkészítések támogatására 4,3 milliárd forintot tartalmaz, ebből 1 milliárd forint decentralizálva. Ezek egyedi nagyprojektek, illetve komplex programok. A kapacitások tekintetében a strukturális alapok lehetővé teszik az alap 4 százalékának felhasználását a végrehajtásra. A végrehajtás operatív programban 37,7 milliárd forint szerepel a programok működtetésére. Azt gondolom, ez a pénz bizonyítja azt, hogy a többszörösére növekvő források kezeléséhez szükséges kapacitások is rendelkezésre fognak állni.

A szükséges kapacitáson túl van egy hatékony finanszírozási követelmény is. Ehhez pedig hozzátartozik az, hogy a forráselosztás és a forrásfelhasználás eddigi eljárásrendjét megfelelően módosítsuk. Más az időigénye ugyanis egy olyan pályázati rendszernek, ahol csak nyílt pályázatok vannak, ez nyilván jóval hosszabb, mint az olyannak, amit például tervezünk gazdaságfejlesztés tekintetében, kis összegű kifizetések esetén gyakorlatilag normatív támogatási rendszert, vagy nagy önkormányzati fejlesztések esetében az úgynevezett pályázati dossziés rendszert, amely részben lerövidíti, részben pedig elkerülhetővé teszi az önkormányzatok esetében a felesleges ráfordításokat olyan projektek kidolgozására, amelyek aztán nem nyernek támogatást.

Az elmúlt években mind a pályázóknál, mind pedig a lebonyolítóknál olyan tudásbázis halmozódott fel, ami a szabályosság betartását úgy teszi lehetővé, és a visszafizetési kockázatokat úgy csökkenti, hogy - a jelenlegi, nagyon aprólékos és nagyon sok munkát igénylő: például a számlák benyújtása, összesítése és rögzítése helyett - számlaösszesítőkkel történő elszámolást tesz lehetővé. Ez lehetővé teszi azt, hogy a kifizetések lényegesen lerövidüljenek. Ennek az eljárásrendi módosításnak egyébként a tervezett szövege a Nemzeti Fejlesztési Hivatal honlapján megtekinthető.

Tehát azt gondolom, hogy a forrásbiztosítás, az előkészítés, a kapacitások rendelkezésre állása és az eljárásrendek tekintetében olyan intézkedések vannak tervbe véve, amelyek biztosítják azt, hogy 2007-ben a fejlesztések az eddigi tempóban vagy ennél is jobban és eredményesen folyjanak. Mindezek alapján a 2007. évi költségvetés támogatását javaslom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Iván László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Friss hírt kaptam e-mailen. Miután megállás nélkül arról beszélünk most már napok óta, hogy a költségvetés és a mögötte felvonultatható garanciák milyenek, milyen lesz a jövőnk, mik lesznek a következmények, ezt az e-mailt szeretném részben felolvasni, másrészt kommentálni néhány pillanatra.

"A Rockefeller Alapítványból létesült egy szerény, kellemes, a kutatómunka számára ideális telep Budán, a Herman Ottó út 15. szám alatt a '30-as években. Ez ma otthont ad a Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi, Talajtani és Élelmiszer-ipari Kutató Intézetének; korábban pedig a Győrffy Barna vezette világhírű műhelynek, a Genetikai Intézetnek. Gazdasági miniszterünk felesége ezen a telepen magánklinikát kíván létesíteni. Miniszter úr a felsorolt tudományos intézményeket kívánja felszámolni, illetve Budapest területén kívülre száműzni oly módon, hogy a fent említett intézetet Herceghalomra, de a legfrissebb hírek szerint már azt a telket is kinézte valaki magának, ahol a biológiai kutatások szükséges infrastruktúrája nem áll rendelkezésre."

Remélem és bízom benne, hogy ez nem lehet igaz. Mert ha ez igaz, akkor erre mindenképpen reflektálni kell, és figyelemmel kell kísérnünk. Azt hiszem, hogy ez egy modell is arra, hogy mi következhet akkor, ha megfelelő ellenőrzés, a parlament ellenőrzése nélkül ilyenek végbemehetnek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Képviselő úrnak felhívom a figyelmét, hogy leveleket és e-maileket nem szoktunk felolvasni, főképp, ha semmiféle ellenőrzés alá ez nem került. (Dr. Veres János: Ráadásul ez a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában lévő ingatlan.) Most megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon, csakúgy, mint az elmúlt napokban a költségvetésről beszélünk, de az önkormányzati világot illetően valójában egy burkolt alkotmánymódosításról van szó. Mire alapítom ezt? Egyrészt részesei lehetünk a költségvetési javaslatban egy lopakodó regionalizmusnak. Miután a parlament nem fogadta el a regionális rendszert, innentől kezdve elsődlegesen a végrehajtó hatalom részéről egy regionális centralista törekvésnek lehetünk szemtanúi.

De ami ennél veszélyesebb, tisztelt hölgyeim és uraim, úgy látom, hogy visszajött a tanácsrendszer. Noha nem annak hívjuk, de egy komoly centralizáció történik az önkormányzati szférát illetően. Az egyik erre mutató jel, hogy az önkormányzatok szabadon felhasználható forrásai, a személyi jövedelemadó 20 százalékkal csökken. Ez volt az egyik tétel, amely mellett mindig kiállt a parlament baloldali többsége, hogy ezt mindenképpen az önkormányzati elvhez igazítottan - a szabad felhasználás, az önkormányzatiság lényegét adó jelentőségét - megtartsuk. Ezt nyirbálják meg 20 százalékkal. A választott megyei önkormányzatok jelentős vérveszteséget szenvednek el, nyilván azért, mivel jelentős mértékben az ellenzék nyerte a megyei önkormányzatokat, más módon nem lehet úgymond a választói akaraton "bosszút állni", mint hogy a választott megyei önkormányzatok költségvetéseit jelentősen megnyirbálják.

A személyi jövedelemadóról már beszéltem, de beszélhetnék az illetékbevételekről, amelyeket az APEH-hez koncentrálnak, és az illetékbevételek is mintegy 30 százalékos csökkentést fognak mutatni. Az államigazgatási feladatokat pedig a körzetközponti jegyzőhöz koncentrálják, ez azt is jelenti, hogy ismét forrás nélkül növekszik a körzetközponti jegyzők feladata. El kell látni ezeket, ez törvényi kötelezettségük lesz, csak éppen forrást nem adnak hozzá.

A másik része pedig, hogy az önkormányzati közszolgáltatások területén tovább folyik a centralizáció, hiszen ha végignézzük, az önkormányzati iskolarendszer átalakítására kerül sor, hiszen eddig az 1500 fő alatti kistelepülési iskoláknak ment neki a kormány és a parlamenti többség, most ezzel a beterjesztett törvényjavaslattal már a 3000 ezer fő alatti települések iskoláinak ellehetetlenülése is bekövetkezik. Ha arról beszélt a kormányprogram, hogy javítjuk a vidéken élők helyzetét, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférését, akkor nem értem, hogy miért ez a törekvés, ez azt jelenti, hogy városi iskolákba koncentráljuk a vidéken élő gyerekeket, ami nem helyes.

(10.00)

A területfejlesztés, amely, ha az önkormányzati rendszert nézzük, a terület- és településfejlesztés, az államigazgatás része, illetve az önkormányzati közszolgáltatási rész, ez egy fontos eleme, hiszen ebből látható az, hogy az önkormányzatok miként fejlődnek, miként lehet élhetőbbé tenni egy települést. Itt csak az uniós pénzekre koncentrálódik a költségvetés, a címzett és céltámogatásoknál új feladat nem indul, és a regionális területfejlesztéshez került át az a megyei területfejlesztési pénz, amely korábban a kistérségeknek leginkább beleszólást engedett, illetve hozzájuk a legközelebb volt. Ez az uniós elvekkel is ellentétes, hiszen nem decentralizációról van szó, hanem centralizációról, nem a szubszidiaritás elvét követjük ebben az esetben. Tehát ezért beszélek arról, hogy kiüresített önkormányzatok lesznek, helyhatóságokká, tanácsokká degradálja őket ez a költségvetés.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A területfejlesztésről még egy gondolatot engedjenek meg. A régiós területfejlesztési tanácsokban ma nem választott tisztségviselők dominálnak, hanem a kormány által delegált tagok. Ezek a kormány által delegált tagok a központi végrehajtó hatalom akaratát közvetítik a választott tisztségviselőkkel vagy a megválasztott polgármesterekkel szemben. Ha ebben igaz az, amire a miniszterelnök utalt, hogy együttműködésre vannak ítélve, akkor szeretnénk is, ha ez így történne, mert egyébként a kormány pecsétnyomóivá válnak a regionális fejlesztési tanácsok, és úgy gondolom, hogy ez egy önkormányzati szemléletű ÖTM vonatkozásában nem helyes gyakorlat lesz az elkövetkezendőkben.

Néhány dolgot még szeretnék mondani. Az egyik a helyi adók rendszere. Miközben arról beszélünk, hogy ez a költségvetés attól jó, mert a bevételeket nem tervezi túl, az önkormányzatok helyiadó-bevételét 14,5 százalékkal irányozza elő a költségvetésben. Lehetetlen, hogy ez teljesüljön, még ha az idei teljesüléshez is viszonyítjuk, akkor is mintegy 10 százalékkal növeli. Úgy gondolom, hogy a gazdaság visszafogásával, illetve mert sok vállalkozás elmenekül a szürke-, illetve a feketegazdaságba, ez nem lesz utolérhető.

A vagyon értékesítéséről már jó néhányszor beszéltünk itt a Házban. Nagyon csekély a vagyon, a kistelepüléseknél gyakorlatilag nincsen, a nagyobb településeknél is jóval kevesebb értékesíthető.

Hock képviselő úr beszélt az önkormányzatok adósságállományáról. Itt nem csak a közvetlen adósságállományt kell figyelembe venni, hanem az önkormányzati cégeknél meglévő adósságállományt is, és ha így nézzük, akkor az közelíti a 400 milliárd forintot. És ezek a cégek sem terhelhetők tovább költségekkel.

Ami a leghátrányosabb kistérségeket illeti: itt a felzárkóztatás támogatására 3,2 milliárd forinttal kevesebb, 5,8 milliárd forint előirányzat áll rendelkezésre. Ez vajmi kevés lesz a felzárkóztatásokra.

A bérpolitikai intézkedésekről: saját hatáskörbe utalja a költségvetés, hogy minden önkormányzat döntse el, hogy mit csinál, de a 2006-os intézkedéseknek is vannak áthúzódó hatásai, amelyeket ez a költségvetés nem kezel. Egyébként az lett volna korrekt, ha ezeket az áthúzódó hatásokat kezeli a költségvetés.

A szociális szférában pedig, úgy gondolom, a legelesettebbeken rúg egyet ismét a kormány, hiszen az intézményellátások területén a normatív hozzájárulások csökkenése figyelhető meg. Például a sokat emlegetett és sikertörténetként megélt jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnál a normatív hozzájárulás 20 százalékkal, a támogató szolgálatnál 8,3 százalékkal, az időskorúak nappali ellátásának támogatása 36,5 százalékkal, a hajléktalanok átmeneti intézményei jogcím esetében is a fajlagos támogatás 4,2 százalékkal csökken, amely a legveszélyeztetettebb emberek támogatását és ellátását nehezíti és veszélyezteti.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy ez a költségvetés az önkormányzatok számára elfogadhatatlan, az a részesedés, amely egykoron 19 százalékkal részesítette a GDP-ből az önkormányzatokat úgy, hogy megvoltak a vonalas létesítményei, a vagyonuk, a részvényük, ma ez már nincs meg, adósságállományuk nő, ma ez mintegy 12 százalék körüli GDP-arányos részesedést jelent. Ez elfogadhatatlan, és mi ezt így nem tudjuk támogatni. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Most megadom a szót Veress József képviselő úrnak, MSZP.

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én arról szeretnék néhány mondatot mondani, hogyan alakul a költségvetés és néhány fontos kapcsolódó dokumentum sorsa, amiről elég keveset szoktunk beszélni sajnos ebben a Házban, illetve negatív módon hangzik el, és azt is szeretném megjegyezni, hogyan alakul ez, milyen hatásai vannak egy olyan kistérségre, mint Észak-Békés, ahonnan képviselőként itt dolgozom.

Nos, a 2007-es költségvetés az első igazoló lépése annak, hogy Magyarországon a konvergenciaprogram megvalósítása a gyakorlatban elindul. A konvergenciaprogramról nagyon sokszor azt szoktuk elmondani, lám-lám, itt van egy olyan terv, amely leírja, hogy Magyarországon mikor lesz euró. Nos, ahogy erről a térségben sokszor beszéltünk, ez csak egy hab a tortán, a valódi kérdés az, hogyan tudjuk a magyar gazdaságot - a program nevéhez illeszkedően - hozzáilleszteni az Európai Unió gazdaságához, még egyszerűbben megfogalmazva: hogyan érjük el, hogy a magyarországi kis- és középvállalkozások árbevételükben, technológiájukban, képességeikben valóban úgy tudnak majd dolgozni, mint az ő nyugat-európai versenytársaik és kollégáik egy időben. Ehhez természetesen forrásokra van szükségük, ezt a forrást tudja leginkább segíteni a két nemzeti fejlesztési terv és különösen a 2007-től induló Új Magyarország program, amely lehetővé teszi, hogy kellő forrásmennyiség álljon rendelkezésre mind a vállalkozásoknak, mind az önkormányzatoknak, mind a civil szervezeteknek az elképzelt fejlesztéseik megvalósításához. Természetesen ehhez arra van szükség, hogy az előttünk álló évben megfelelő figyelem és forrásmennyiség álljon rendelkezésre ahhoz, hogy ezeket a terveket ki tudják dolgozni, projektekké tudják alakítani, és valóban képessé tegyék magukat arra, hogy ezeket a forrásokat le tudják hívni.

Szeretném megjegyezni, itt sok vita volt arról, hogy mire alkalmas ez a program. Nos, a program képes arra, hogy a versenyképeseket még versenyképesebbé tegye, míg a hátrányos helyzetű térségek számára megadja az esélyt arra, hogy fel tudjanak zárkózni, és gyorsítsák fejlődésüket. Ilyen értelemben az eredeti célt, a kiegyenlítődést minden szempontból tudja szolgálni, feltéve, ha ezek a térségek valóban felkészültek lesznek.

Ehhez természetesen még egy fontos elemre van szükség, a reformokra, amelyek kapcsán itt nagyon sok negatív jelzőt lehetett hallani, és a közvéleményhez is nagyon sokszor csak a sajtón keresztül elérhető negatív információk jutnak el. Azt gondolom, nagyon fontos látnunk azt, hogy mondjuk, az egészségügyi reformban a vizitdíj megint csak egy apró elem, míg arról keveset beszélünk, hogy félmillió ember az elmúlt időszakban nem fizetett semmilyen egészségügyi hozzájárulást. Arról sem beszéltünk, hogy a gyógyszerkassza tízmilliárdos túlfutásait megint csak nekünk valamennyiünknek kellett megfizetnünk, és ezek a pénzek a fejlesztési forrásokat vitték el, tehát ellehetetlenítették mind a hátrányos helyzetű térségeket, mind elvonták a versenyképes térségeknek azokat a forrásait, amelyek segítségével valóban gyorsabb fejlődésre tették volna magukat alkalmassá.

Szó van arról, hogy a gázártámogatást át kell alakítanunk. Ezt azért szeretném kiemelni, mert nagy viták vannak róla, holott a legfontosabb elemét kevésszer mondjuk el: pontosan azokra a rétegekre és azokra a területekre tudja összpontosítani a valóban szükséges támogatást, ahol a hátrányos helyzetű családok vannak, amelyeknél vagy a nagy létszám, vagy a fogyatékkal élő családtag valóban szükségessé teszi, hogy az ilyen módon megjelenő költségeket csökkenteni lehessen, míg annál az egyharmadnál, ahol a legnagyobb jövedelmeket lehet tapasztalni, ezt a támogatást az állam átosztja. Ez egy valóban igazságos lépés, és természetesen nagyon fontos, hogy ez is segítse azoknak a családoknak a lehetőségét és azoknak a térségeknek a lehetőségét, ahol a legkomolyabb problémát jelentheti a gázár esetleges további növekedése is.

Mindezekhez a változtatásokhoz, a reformok kidolgozásához és megvalósításához, a költségvetés érdemi megvalósításához természetesen egy borzasztó fontos előfeltételt kellene biztosítani, amit helyben és itt a parlamentben is sajnos ritkán tapasztalunk, ez pedig a valódi párbeszédre való hajlam és az együttműködés megalapozása. Elhangzott itt vita arról az elmúlt percekben is, hogy mennyire akarja a kormányoldal, a többség pártja támogatni a másik oldal valós részvételét a regionális és kistérségi együttműködésben. Nos, szeretném most is hangsúlyozni, hogy éppen az elmúlt napon került sor az észak-alföldi régióban a választásra, ahol a Fidesz által javasolt személyt megválasztották társelnöknek. Úgy gondolom, ezek azok a lépések, amelyek bizonyítják, hogy valóban van együttműködési szándék, és nagyon remélem, hogy ez nemcsak az egyik oldalnak lesz a szándéka, hanem mindkét oldalról megvalósulhat majd.

(10.10)

Mindenesetre ehhez szeretnénk kérni képviselőtársaink és a politikai erők valós támogatását, hogy a 2007-es költségvetés a gyakorlatban valóban megvalósulhasson.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ügyrendi felszólalásra következik Kelemen András képviselő úr, Fidesz. (Dr. Kelemen András: Kétperceset kértem, elnök úr.) Akkor először Puskás Tivadar képviselő úrnak adom meg a szót, utána pedig önnek.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Két-három mondatot szeretnék mondani. A vizitdíj ismételten elhangzott. Úgy gondolom, hogy a vizitdíjnak nem az összege a lényeges, nem az a lényeg, hogy honnan veszi el a pénzt, hanem a szemlélet a lényeges, hogy fizetőssé vált a szolgáltatás. Az ország egyik meg másik végében ugyanúgy fizetni kell, és az egészségnevelésnek nem ez a módja, ezt tisztelettel üzenem Veress képviselő úrnak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, Fidesz.

DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Veress József képviselőtársam a kiegyenlítődésről beszélt azzal a feltétellel, hogy felkészültség jelentkezik a kistérségekben. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy míg a nyugati megyékben az írni-olvasni tudó emberek száma a keleti megyékhez viszonyítva a duplája, vagyis ez inkább a keleti megyék hátrányára jelentkezik, ugyanígy az érettségizettek aránya ugyanilyen módon rosszabb a keleti megyékben. Azaz az országon belül igen nagy a leszakadás, a felkészültség tehát legalábbis kérdéses.

Ugyancsak a kiegyenlítődési szemlélethez tartozik az az egyensúlyi fogalom, amit Gúr Nándor képviselőtársunk említett. Azt hiszem, az egyensúly erre a költségvetésre nem igazán jellemző, hiszen a pénzügyi folyamatban jelentkező egyensúlyhiány következtében éppen a gazdasági nyomás dönt minden lényeges kérdésben.

Pénzt kell beszedni, tehát a pénzhozam növelése a szempont és nem az értékek növelése. S mint az elmúlt tizenhat év során sokszor, most is háttérbe kerülnek a nem rögtön jelentkező gondok, amelyeket hosszú távon kellene megoldani.

Magyarán szólva: a gazdaság uralkodik az emberen és nem fordítva, pedig továbbra is az az alapvető véleményünk, hogy az ember állítja elő az értékeket.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Megadom a szót Ódor Ferenc képviselő úrnak, mint előre bejelentett felszólalónak.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Önkormányzatiság, megye - ha erről beszélünk, akkor talán azt kell mondani, hogy ez a tervezet abban az irányban hat, amit önök már májusban is elkezdtek. Akkor kezdtek el beterjeszteni olyan javaslatokat, hogy a közigazgatással, önkormányzatisággal foglalkozó rész, ami szerepel az alkotmányban, lehetetlenüljön el. Előttem már Kovács Zoltán képviselő úr is elmondott néhány gondolatot a 10 milliárd forintos elvonásról. Az indoklás egy nagyon szép mondat: "a racionalizálási testületi igazgatási kiadásokra átadott pénzeszközök".

A racionalizálás mindig azt jelenti, hogy elvonunk, a reform azt jelenti, hogy becsukunk, elbocsátunk. Ha ezeket a szavakat halljuk, az mindig azt jelenti, hogy annak az egységnek, amit megyének hívunk, annak az önkormányzatnak feltehetőleg nem a hivatali működésében fognak majd a legnagyobb gondok megjelenni, hanem az általuk ellátott intézményeknél a szolgáltatások minőségében. És ha ott van a gond, akkor feltehetőleg nem az önök által nem kedvelt önkormányzati vezetők legnagyobb gondja az, hogy politikai erodációt kívánnak előidézni, hanem más ellátottakat büntetnek, például a kórházaknál vagy más oktatási, szociális és gyermekvédelmi intézményeknél lévő személyeket. Azt gondoljuk, hogy ez helytelen lépés. Mindenki egyetért ezzel, csak azt gondolom, hogy valahonnan kellett húzni pénzt. Ez nagyon egyszerű, hiszen most akkor a másik oldalról tudunk egy szeletet levágni, ami szép kerek összeg. Ez egy, a barátságot és az együttműködést - amiről ma itt már elhangzott néhány mondat - igazából nélkülöző intézkedés.

Úgy látszik, hogy a személyi jövedelemadó hozzáféréséhez való csökkenést minden önkormányzatnak el kell szenvednie. Helytelennek találjuk ezt az irányt, de úgy látszik, nem lehetett másképpen pénzt benntartani a központi költségvetésben.

Engedjenek meg pár gondolatot a kórházak finanszírozásával kapcsolatban is. A megyei jogú városok, illetve a megyei önkormányzatok tartják fenn a kórházak háromnegyedét ebben az országban, az ottani szolgáltatásokkal együtt. Folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy kevesebb teljesítményvolumen-korlát és más egyéb pénzelvonások jönnek mindig egy hendikepversenyben, ha átugrották a 120-as magasságot, akkor 130-ra emelik a lécet. Előbb-utóbb a fenntartó önkormányzatokon fog csattanni az ostor, oly értelemben, hogy a kórházak fizetésképtelenségbe csúsznak át, és akkor a fenntartók kötelmei jönnek elő, és az ő pénzeiket fogja emészteni. Ez tehát egy rendkívül nehéz kérdés, amikor a fenntartott intézmény költségvetése is csökken, és csökken magának a fenntartó önkormányzatnak a pénze is.

A megyei önkormányzatok és az önhiki kérdése: többször próbálkoztak már, többször tettek ilyen kísérletet és szeretnénk most is felhívni a figyelmet arra, hogy ez akkor sem volt jó. Végül is úgy döntöttek, hogy beengedik az önhiki rendszerébe a megyei önkormányzatokat. Borsod-Abaúj-Zemplén megye gazdálkodásában ebben az évben 800 millió forintos támogatásra volt szükség, hogy ne omoljon össze a költségvetésünk. Azt gondolom, hogy vannak olyan megyei önkormányzatok - és a következő évi költségvetésben még többen lesznek -, amelyeknek szükségük van ennek a forrásnak a megnyerésére, illetve a gazdálkodásukba való bevonására, mert egyébként a működőképességük kerül nagyon komoly veszélybe.

A területfejlesztésre vonatkozóan szeretném megemlíteni a megyei területfejlesztési szint teljes felszámolását. A vis maior keret marad, de azon kívül semmi. Sem a területi kiegyenlítő, sem pedig a CÉDE elnevezésű pályázati rendszer nem marad ott, ahol tíz évig nagyon jól működött, a megyei területfejlesztési tanácsnál. Erre nem elsősorban a megyei területfejlesztési tanácsnak volna szüksége, hanem a kistelepüléseknek. Ugyanis ha beengedjük őket a regionális fejlesztési tanácshoz, ott nagy projektekről, nagy pénzekről van szó, itt pedig néhány millió forinttal a települések út-, járda- vagy intézményfenntartásához szükséges kisebb fejlesztésekhez tudnak pénzt adni. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az ott jó helyen volt. Olyan mondatok hangzanak el, hogy majd a regionálisnál is lesznek bizonyos európai uniós források. Az a gondunk, hogy lesz egy nagyságrend, amit nem tudnak saját erővel kitölteni az önkormányzatok.

Ezek azok a gondolatok, amelyek problémát jelentenek, és az elkövetkezendő időszakban, amikor módosító javaslatok lesznek, a megyei önkormányzatok támogatására mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet, hiszen nagyon sok intézményt az oktatásban, a gyermekvédelemben és az egészségügyben a megye tart fenn, a működőképességük biztosítása során pedig nem az önkormányzati vezetők tönkretétele az elsődleges cél, hanem az ellátás színvonalának a megfelelő fenntartása. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Móring József Attila képviselő úr, KDNP.

MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Veress József képviselőtársunk az imént a regionális fejlesztési tanácsokban példaértékű együttműködésről beszélt, és büszkén mondta, hogy megszavazták a Fidesz jelöltjét társelnöknek. Ez nagyon derék dolog, de hadd mondjak egy ellenpéldát. A Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsban sem Tolna, sem Somogy megye nem jutott lehetőséghez a vezetésben, mindkét szerepet az SZDSZ, illetve az MSZP baranyai képviselője vitte el. Ez rendkívül sajnálatos, és nagyon szomorú, hogy így történt.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Sós Tamás képviselő úrnak, MSZP.

SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés kapcsán, úgy gondolom, számos aktualitás megfogalmazódik, és valójában az elmúlt tizenhat esztendőről is véleményt mondunk, hiszen ez a költségvetés - valljuk meg őszintén - egy kicsit tükröt tart az elmúlt tizenhat esztendőről, arról, hogy ugyan az önkormányzatoknál tagadhatatlanul nagyon nehéz időszak van, de mikor volt könnyű. S az a kérdés, hogy megtettük-e azokat a szükséges lépéseket az elmúlt tizenhat esztendő során, amiket meg kellett volna tenni, vagy mindig megtettük-e az egészségügyben azokat, amiket meg kellett volna tenni, vagy megtettük-e a közigazgatásban azt, amit meg kellett volna tenni, s még sorolhatnám az oktatási és egyéb területeket.

(10.20)

Látjuk, elérkezett az idő, hogy változtatnunk kell, hisz az élet bennünket rákényszerít, azok a hazai és nemzetközi elvárások, amelyek többek között, mondjuk, a konvergenciaprogramban megfogalmazódnak. Ha megnézem és ezzel hasonlítom össze, akkor gyakorlatilag azt kell mondjam, mindazok fogalmazódnak meg a költségvetésben, ami ott megfogalmazódott. Ha pedig arról beszélünk, hogy mondjuk, távlatosan az ország, a lakosság érdekét nézzük, hogy mi ennek az országnak az érdeke, hogy fejlesszünk, beruházzunk, gondoljunk a jövőre, akkor ugye meg kell tennünk a szükséges kiigazításokat. Ez így van otthon is, a családban, amikor kiköltekezünk, utána másnap újabb nagyobb vásárlásba nem fogunk bele. Tehát fontos a kiigazítás, és úgy gondolom, fontos az is, hogy az alapokat rendezzük. Fontos utána az is, hogy fejlesszünk.

Azt gondolom, ezek egymásra épülnek. Tagadhatatlan, az államháztartásban jelentős a hiány. Ez az elmúlt tizenhat esztendőnek, úgy gondolom, sok vonatkozásában következménye. Ugyanakkor valóban halaszthatatlanok a reformok, de ma még nem hiszem, hogy számon lehet ezt kérni a kormányon, illetve kormánypártokon, mert ez is egy folyamatnak az eredménye, hogy ebben tudjunk változtatni.

Szeretnék néhány jelzőt mondani a költségvetés kapcsán. Méretarányosság, üzemi méret, hatékonyság. A rendszer több területen túlméretezett. A kollégákra nézek, akik mondjuk, az önkormányzati területen dolgoztak, dolgoznak: 3200 önkormányzat van Magyarországon, vagy sorolhatnám az egészségügy területéről is a példákat. Kérem, ebben a rendszerben nincs olyan, hogy bizonyos területeken pazarlunk, máshol pedig hiányzik a pénz? Nem arról van szó, hogy oda tudjuk a forrásokat megteremteni, ahol a leginkább hatékonyabban tudjuk ezt felhasználni? Nem erről van szó? Akár az egészségügyben, akár az oktatásban, akár a szociális területeken.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

S ha már régió, szeretném önöknek elmondani: tegnap Miskolcon, azt gondolom, egy nagyon jó hangulatú regionális alakuló tanácsülésre került sor, ahol - ha már a példák sorát szeretném bővíteni, akkor szeretném elmondani - a fideszes kollégák is tudnak adni társelnököt. Arról tudtunk közösen beszélni, hogy mi az, ami a régióban fontos: a fejlesztés. Ha csak Borsod, Nógrád, Heves megyét nézem, 250 milliárd az az összeg, amit mi a következő esztendők során felhasználhatunk. Ha pedig a hozzá kapcsolódó ágazati, operatív programokat nézem, és ez igaz a többi hét régióra is, illetve az összesen hét régióra, kérem, akár elérheti egy-egy régióban az 1000 milliárdot. Tessenek már nekem megmondani, hogy mikor volt itt ennyi az elmúlt esztendők során, az elmúlt 16 évben, amikor arról tudtunk beszélni, hogy mondjuk, a következő hét-kilenc évben ekkora fejlesztési pénz fog rendelkezésre állni a térségekre?!

Kérem, ez a költségvetés ezt is meg tudja alapozni, de abban a szellemben, ahogy már itt ebben a vitában is számos alkalommal elhangzott. Ugye, nem szeretnénk olyan pénzt kifizetni, mint az egészségügyben, hogy kérem, a lyukas zsákba töltjük a pénzt, és közben pedig hullik kifelé, és közben a szerkezetet, a rendszert pedig nem fogjuk átalakítani? Ugye ilyet nem akarunk? Erről is szól, úgy gondolom, a költségvetés. Nagyon fontosnak tartom a belső tartalékok felhasználását, feltárását, a racionalizálást, a struktúrák átalakítását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelettel köszöntök mindenkit, aki a mai vitát figyelemmel kíséri.

A sorrend a következő: Vigh László képviselő úr következik, a Fidesz-frakcióból; őt majd Keller László követi, az MSZP-ből.

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett költségvetés hátrányosan érinti szűkebb hazám, Zala megye településeit, hiszen Zala megyében 257 település található. E 257 település 50 százaléka 500 lélekszám alatti. Ebben a megyében 134 általános iskola működik, ebből 85 községi alapfokú oktatási intézmény. A 85 iskolából csupán 24 intézmény fogad 150-nél több gyermeket.

Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok számára kiírandó pályázat feltételei szigorodnak. A koncepcióban az eddigi 50 százalékos kapacitáskihasználtsági feltétel 65, illetve 75 százalékra emelkedik. A létszámkövetelmények felmenő rendszerű előírása kikövezi az utat az intézménybezárásokhoz. A finanszírozási és létszámgondok megoldására a kormányzat a kistérségi társulásokat ajánlja - ez egyértelműen a községi iskolák egy-két éven belüli felszámolását jelenti. A megyénkben már eddig is társulásban működött az intézményeink túlnyomó többsége. A nagyobb egységekben, kistérségben való társulás létrehozásának a földrajzi és közlekedési viszonyok is határt szabnak.

A legtöbb, iskolát fenntartó településen veszélybe kerül az iskola, az egyetlen kulturális és számos szociális funkcióval is felruházott bázis. A jelen bizonytalan helyzetben már elkezdődött számos községből a gyermekek iskolai elvándorlása a térségközpontokba. Félő, hogy a térségközpontok nem tudják majd ellátni az egyre növekvő gyermeklétszámot akkor, ha lavinaszerű változások indulnak el. Természetesen külön kellene szólnunk az iskola népességmegtartó, hagyományőrző szerepéről is.

Eddig az intézmények a szervezeti tartalékaikat élték fel. A finanszírozás tervezett változásai azonban már erősebb fenntartói beavatkozást tesznek szükségessé. A csökkenő normatív finanszírozás és az önkormányzatok vagyonfelélése után a helyi közösségek nem tudják megtartani iskoláikat. Mi úgy látjuk, hogy ez a költségvetési tervezet vidékellenes, faluellenes és kisiskola-ellenes. Így nem tudjuk elfogadni a 2007-es költségvetést.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, az MSZP-frakcióból; őt majd Bebes István követi, a Fideszből.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Áldozatvállalást vár el a költségvetés a lakosságtól. Ezt kifogásolták az ellenzéki politikusok a vitában az elmúlt két napban.

Fel kell tenni a kérdést: elkerülhető lenne-e ez az áldozatvállalás? Egyértelmű, hogy nem. Miért nem? A válasz történeti áttekintés nélkül nem adható meg. A rendszerváltással együtt járó mély változásokhoz az első két kormányzati ciklus kevés volt. 1990 után hat év kellett ahhoz, hogy megfelelő növekedési pályára álljon a gazdaság. 1996-97 gazdasági növekedése jó indulási alapot teremtett a mélyebb változások végrehajtására. A '98-as választások utánra megteremtődött az a többlet, ahogy most az ellenzék vezére nevezi, a reformalap, amely fedezete lehetett volna a közigazgatásban, az egészségügyben, a közoktatásban szükségszerű változtatásnak.

Az akkori Orbán-Torgyán-kettős nem akart és nem tudott élni a lehetőséggel. Elszalasztotta a kínálkozó lehetőséget. Az államigazgatás karcsúsítása helyett bevezették a főtisztviselői kar intézményét, a Miniszterelnöki Hivatalban leképezték a minisztériumokat, az egészségügyben nem tudták eldönteni, hogy a biztosítási rendszer vagy az ellátórendszer reformjával kezdjék. Emlékezzünk a Selmeczi-Gógl küzdelemre akkor! A kiszámíthatatlan kétéves költségvetés eleve lehetetlenné tette a mélyebb változásokat. Az elhíresült kétéves költségvetés egyetlen érdemleges reformgondolatot nem hordozott magában (Közbeszólások a Fidesz soraiból: A 2007-es költségvetésről van szó!) A szociális érzéketlenség, a családi pótlék négy évre történő befagyasztása komoly társadalmi feszültséget eredményezett.

A 2002-es Medgyessy-kormány cselekvéseit (Közbeszólások a Fidesz soraiból: A 2007-esről beszélj, arról van szó!) a rövid távú érdekek motiválták: csökkenjen a szociális feszültség, akár a nagyobb hiány árán, és javuljon az emberek életszínvonala. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Melyik költségvetésről van most szó?) Bár politikusok itt a Házban mindahányan pontosan tudtuk, hogy a jelentős kiadási többleteknek nincs meg a gazdaságban megtermelt fedezete. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Miért csináltátok meg?)

(10.30)

Közösen tudtuk, önök is, mi is (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Persze, mert ti csináltátok.), hogy a jelentős kiadási többleteknek nincs meg a gazdaságban megtermelt fedezete, mégsem vállaltuk a szakítást a hosszú távon fenntarthatatlan gazdaságpolitikával. Olyan légkör alakult ki, amelyben a nem létező többlet elosztásában alakult ki a verseny, a józan racionalitásnak nem volt terepe, a versenyt csak a juttatások növelésének, a terhek csökkentésének ígéretével lehetett állni. A 2006-ra létrejött torz államháztartási szerkezet csak nagyon költségesen finanszírozható, a szembenézés a realitásokkal tovább nem halasztható. (Domokos László közbeszólása.) Ezért van nagy jelentősége annak, hogy a nyáron összeállt a szembenézés programja.

A konvergenciaprogram átfogóan, összefüggéseiben jelölte ki azt az irányt, amelyet követve képesekké válhatunk ráállni egy tartós növekedési pályára (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Nevetséges.), a jelentős EU-forrásokat jó célokra felhasználva pedig az áldozatvállalás időszakát minimalizálni tudjuk.

Alapvető kérdés, tisztelt Ház, sikerül-e a konvergenciaprogramot tartalommal kitölteni. Ebből a szempontból fontos az Állami Számvevőszék azon megállapítása, hogy a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat hiánymutatói egybevágnak a konvergenciaprogrammal.

Áldozatvállalást kérünk, de jó reményünk van arra, hogy ez nem lesz hiábavaló. Szintén az Állami Számvevőszék megállapítását szeretném idézni: "Az intézkedéssorozat elindíthatja azt az átalakulási folyamatot, amely révén strukturális változások következhetnek be, hogy felesleges kapacitások épüljenek le az egészségügyben." A lehetőség most itt van előttünk. Ésszerű döntésekkel, felelős, kiszámítható költségvetési kereteken belül, áldozatvállalások árán is, új pályára kell állítanunk a gazdaság fejlődését. Ezért kell támogatni a 2007. évi költségvetési törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Dr. Veres János: Kiváló volt.)

ELNÖK: Megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Schvarcz Tibor követi, az MSZP-ből.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi percekben egészen elképesztő irányt vett ez a vita. Először Sós Tamás képviselőtársam, majd pedig Keller László képviselőtársunk egészen meglepő időhorizontra nyúlt vissza, és kezdte el azt a beszédet, amelyről azt gondolom, kicsit szűkíteni kellene ezt az időhorizontot, és talán kicsit beláthatóbb időbe kellene tenni.

Arra kérem, ha - többek között - az önkormányzatok költségvetéséről beszélünk, azt gondolom, tekintsünk csak vissza a 2002-től 2006-ig terjedő időszakra, hiszen a 2002-es költségvetésben még megvoltak azok a lehetőségek, hogy az önkormányzatok költségvetését javítani tudjuk.

Nos, azt gondolom, mind a 2003-as, mind a 2004-es, mind a 2005-ös és 2006-os költségvetés csak és kizárólag szűkítéseket hozott az önkormányzatok költségvetésében. Ha visszatekintünk a nap elején elhangzottakra, lehet persze arról beszélni, hogy ez a felelősség költségvetése, aztán arról is, hogy ez a kijózanodás költségvetése, de én azt gondolom - az önkormányzatok helyzetét figyelve -, ezt inkább a katasztrófa költségvetésének kell nevezni. Többek között azért is szeretném mondani, mert az előző években is folyamatosan, egy kisvárosi önkormányzat esetében a költségvetéséből körülbelül 50-60 vagy esetleg éppen 70 millió forintot vontak ki, és ennyivel kevesebb lehetőség állt rendelkezésünkre, és persze különböző feladatokat kaptunk még, amelyekhez költségvetési forrásokat nem biztosított az állami költségvetés. Nos, azt gondolom, hogy ha az önkormányzatok - és már többségük elvégezte a számításokat - megnézik a jelenlegi költségvetést, bizony egyrészről csökkenő bevételi lehetőségek, csökkenő normatívák állnak az önkormányzatok rendelkezésére, és azt gondolom, a feladatellátás tekintetében is van még pluszfeladat, amely az önkormányzatokhoz kerül.

Éppen ezért azt hiszem, hogy az a lehetőség, amely az önkormányzatok számára rendelkezésre áll az elkövetkezendő években, főként a kis önkormányzatok esetében, de most már megkockáztatom, a kisvárosok esetében is csődökhöz fog vezetni. Az önkormányzatok eladósodnak, és bizony nemhogy az önként vállalt feladataik tekintetében kell komoly visszalépéseket tenniük, hanem még a kötelező feladatellátás is veszélybe kerül. És akkor még ne beszéljünk azokról a dolgokról, hogy az elkövetkezendő időszakban forrásoknak kellene rendelkezésre állni egyrészről arra, hogy a különböző európai uniós támogatásokat elnyerhessék, és ezeket a forrásokat biztosítani kellene az önkormányzatok részéről. Nos, ezeket csak hitelfelvétellel tudják megoldani, ebben nem segíti az önkormányzatokat az a támogatás, amelyet - többek között az önerő biztosításához - a jelenlegi költségvetés biztosítani tud.

Csak egy dologra szeretnék utalni ebben a költségvetésben. Önök itt - többek között - a budapesti tömegközlekedés és a metró támogatására költségvetési forrásokat biztosítanak, ami helyes. De azt gondolom, valamennyien elfeledkeznek arról, hogy a vidéki településeknél is szükséges lenne költségvetési forrásokat biztosítani ahhoz, hogy a tömegközlekedés lehetőségeit biztosítani tudjuk. Hiszen a kistelepülések jelen pillanatban elérhetetlenek, a kistelepülések tömegközlekedése bizony sajnálatos módon egyre nehezebb helyzetbe kerül. Az emberek nem tudják elérni a munkahelyeiket, a különböző ellátásokat. Azt gondolom, szükséges lenne, hogy ez a költségvetés erre további forrásokat biztosítson.

Nos, számos olyan dolog van még ebben a költségvetésben, amely az önkormányzatok számára hátrányos. Azt gondolom, felelős önkormányzati vezető ezt a költségvetést nem támogathatja. Ezzel így vagyunk mi is, és ezt természetesen nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, az MSZP-frakcióból; őt majd Halász János követi, a Fideszből.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi költségvetésről az eddigi felszólalásokban tragikusan, drámaian felfestett képet szeretném kicsit árnyalni.

Azzal riogatnak a fideszes szakpolitikusok, hogy ez egy drámai költségvetés, melynek áldozatai lesznek a betegek: a kórházbezárások következtében meghalnak a betegek, tönkremennek az egészségügyi ellátók. Nem így van, és azt szeretném mondani, hogy bevezetőjében az ÁSZ is megemlítette, hogy ez mind bevételi, mind kiadási oldalról megalapozott költségvetés. Tehát felesleges riogatni a betegeket ezekkel a számokkal és ezekkel a tényeknek aposztrofált dolgokkal.

Azt is a szemünkre vetik, hogy négy év alatt az egészségügyi kormányzat nem tett semmit az egészségügyben, és most hirtelen előrántunk reformokat, amelyek tulajdonképpen nem is reformok. Ha belegondolunk, az elmúlt időszakban a 21 lépés kapcsán a biztosítási alap megteremtését és a nemzeti kockázatközösség fenntartását indítottuk el, amellett számos olyan intézkedést tettünk, amelyek megalapozták azokat a reformokat, amelyek most következnek.

Azzal riogatják a betegeket, hogy bezárjuk a kórházakat, és ezáltal nem jutnak ellátáshoz a betegek. Az egészségügy költségvetésében szerepel, és kalkulálnak azzal, hogy bizonyos kórházi ágyakat aktív ágyból átalakítanak krónikus ággyá, ez teljesen természetes, hiszen a rendszer ma pazarló, túlméretezett, és mindenképpen szükség van arra, hogy krónikus és ápolási ágyakat biztosítsunk, hiszen az elöregedett lakosságnak erre van szüksége. Az ágybezárás - így nevezik - magában nem hoz költségmegtakarítást, viszont eredményez egy olyan struktúrát, amely a jövőben mindenképpen azt biztosítja, hogy a rendelkezésre álló forrásokból hatékonyabban lehet gazdálkodni. Másrészt, itt már elhangzott a nemzeti fejlesztési terv kapcsán az, hogy ezek a megmaradó kórházak és a megmaradó térségek kórházai fejlesztést igényelnek. Fejlesztést igényelnek azok a területek, ahol nincs megfelelő szakrendelő, kórházi háttér. Tehát nemcsak átalakítunk, hanem fejlesztünk is, és ezt egy ütemben szeretnénk végrehajtani, a megszüntetett kapacitások mellé fejlesztünk ott, ahol szükség van erre.

(10.40)

A biztosító költségvetéséről szintén drámai képet festenek föl ellenzéki képviselőtársaim. Az ellátás összességben 5 milliárddal emelkedik bizonyos kiemelt kasszáknál, és 36 milliárd különbség van az idei költségvetésben a tavalyihoz képest, de ez elsősorban abból adódik, hogy a gyógyászatisegédeszköz- és főleg a gyógyszerkasszára kevesebbet tervezünk, és a gyógyszer-gazdaságossági törvény elfogadásával igyekszünk megfékezni a gyógyszerkassza túlnövekedését, túlköltését. Ha sikerül megoldani a gyógyszerkassza túlköltését ezzel a törvénnyel és a most tárgyalandó reformtörvényekkel és a kapacitásátalakítással, akkor az egészségügy olyan pályára kerül, hogy jobban finanszírozható lesz, és a betegek jobb ellátást kaphatnak.

Fejlesztések is lesznek ebben a költségvetésben. Folytatjuk a mentőfejlesztést, folytatjuk az altatógéppark fejlesztését, és már elindult egy 6 milliárd forintos pályázat a struktúraátalakítás vonatkozásában, és a következő évben szintén szeretnénk a struktúraátalakításra még pályázatot kiírni.

A biztosítási alap megteremtéséhez szükséges az, hogy a szolgáltatóknál nyilván tudják tartani, hogy ki a biztosított, ki nem. Ennek a nyilvántartásnak kialakítására 2 milliárd forintos összeggel elindul egy fejlesztés, ahol 1400 szolgáltatóhelyen online kapcsolatban tudják ezt igazolni, és a többi szolgáltatóhelyen offline vonatkozásában meg tudják oldani, meg tudják nézni, hogy ki a biztosított és ki nem. Ez szerintünk alapja annak, amit a biztosítási elv megkövetel, hiszen tudni kell, hogy ki az, aki csak az alapcsomagra, ki az, aki pedig a teljes csomagra jogosult.

A költségvetésben látjuk azokat a gondokat, amelyeket itt felvetettek. Ez elsősorban az ÁNTSZ, a Vöröskereszt, a mentők, az ügyelet és a népegészségügyi program vonatkozásában tartalmaz hiányokat. Ezekre módosító javaslatokkal kívánunk forrásokat biztosítani, tehát nem kell annyira tragikusan felfogni ezt a költségvetést. Mi is látjuk, hogy hol vannak a hiányok, és ezeknek a módosító javaslatoknak a benyújtásával forrásokat igyekszünk biztosítani ezeken a területeken.

Kérném képviselőtársainkat, hogy ezeket a módosító javaslatokat támogassák, és támogassák a jövő évi költségvetést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Puskás Tivadar képviselő úr, a KDNP-ből.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Üzenem: nem riogattuk a betegeket. Kérem szépen, a kórházcsökkentés, a kórházstruktúra átalakítása a szállítás fejlesztését kívánja. A mentőszolgálat ezen részét visszafejlesztettük. Valóban fejlesztés van: a légi mentés összesen 1,6 milliárd forintból elvitt az előző esztendőben 1000 beteget, a földi mentés pedig 660 ezer beteget a tervezett 22,5 milliárd forintból.

Kérem, a légi mentés fejlesztése nagyon fontos, csak nem biztos, hogy a kórházakba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a sok beteget helikopterrel el tudjuk vinni.

Köszönöm. Ennyi időm volt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Valóban, most már a költségvetés általános vitájának végéhez közeledünk, úgyhogy arra kérek mindenkit, hogy a frakció időkeretére figyeljen. Meglehetősen kevés idő áll már a frakciók rendelkezésére. Most Mikola Istvánnak adom meg a szót, aki szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, rövidebb leszek. Schvarcz Tibor képviselő úrnak jelzem, hogy valóban ne riogassák az embereket, a betegeket ne riogassák, hanem kérdezzék meg, hogy mit szólnak ehhez az egészségügyi, úgynevezett reformprogramhoz.

Egyébként pedig szeretném elmondani, hogy a helyzet drámai, soha ilyen helyzet nem volt a magyar egészségügyben, és ez nemcsak a 2007. évi költségvetés miatt van, hanem többek között például a napokban körzővel-vonalzóval megszerkesztett kórház-átalakítás miatt van, ami politikai befolyásoktól sem mentes, hiszen a pénzügyminiszter belobbizta a saját kórházát, meg kell mondjam - (Dr. Veres János: Nyírbátorban nincs kórház!) pénzügyminiszter úr, hallgasson meg, én is meghallgatom önt -, miután az egészségügyi miniszter kijelentette, hogy politikai lobbik nem működnek. A pénzügyminiszter belobbizta a saját kis kórházát a 31 kiemelt kórházi körbe. (Zaj.) Ha ez így történik, akkor a betegellátás alapvetően veszélybe kerül.

Kedves Képviselő Úr! Meg kellett volna tartani a kórháztörvényt, amit a Fidesz-kormány csinált; meg kellett volna tartani a gyógyszergyártókkal kötött hároméves megállapodást; folytatni kellett volna az "Egészséges nemzetért" népegészségügyi programot; és kellett volna folytatni a gyógyszertámogatás megalapozásához a gyógyszer-alkalmazási bizottság működését, és folytathatom még sokáig.

A helyzet drámai, jobb, ha ön is tudja. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Halász János képviselő úrnak, a Fidesz frakcióból; őt követi majd Molnár László, az MSZP-ből.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés kulturális fejezetét áttanulmányozva szomorúan látom, hogy a kormány folytatja a hazudozást. Mindennek az ellenkezője igaz, mint amit leírtak.

Nézzük meg például, hogy a fejezeti indoklásban mit olvashatunk. Azt írják önök: "Továbbra is kiemelt szempont nemzeti örökségünk megőrzése." De amikor a számokkal összevetjük ezt a dolgot, már baj van. A "Nemzeti örökség" program, amely egyébként rendkívül sikeresen működött a polgári kormány idején, jövőre egy fillér támogatást sem kap. A "Nemzeti örökség" programját lenullázták, közben azt írják, hogy önöknek kiemelt szempont nemzeti örökségünk megőrzése. Mi lenne, ha nem lenne kiemelt szempont ez a terület?

Áttanulmányozzuk a fejezetben a sorokat, a különböző támogatási sorokat, és látjuk, hogy 12 olyan hely van, ahol gyakorlatilag megszüntetik a támogatást, jövőre egyetlen fillért sem szánnak már ezekre a területekre. Ilyen az artmozihálózat fejlesztésének támogatása, az ingyenesen látogatható önkormányzati fenntartású múzeumok támogatása, de ilyen a székesfehérvári nemzeti emlékhely rekonstrukciójának folytatása vagy a világörökségi értékeink bemutatásának támogatása. De a nemzetközi művészeti együttműködésre sem adnak már jövőre egyetlen forintot sem, pedig tavaly erre még jelentős összeget szántak, és a "Nemzeti örökség" program, amiről beszéltem az imént, az is megszűnik, hiszen önök innen is elvonják a pénzt.

De 19 olyan rovatot találunk, ahonnan pénzt vesznek el. Valamit itt még hagynak, ezt még nem nullázzák le, de 19 helyről pénzt vesznek el: csökkentik a közgyűjtemények támogatását, a művészeti intézmények támogatását, a múzeumi rekonstrukciót, a kulturális tevékenységek beruházásait általában, de a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a magyar filmszakma is több milliárd forinttal kevesebb pénzt kap, mint korábban; a kulturális intézmények, szövetségek támogatását, a nonprofit szervezetek támogatását, a kulturális alapítványok támogatását is mind-mind csökkentik. A művészeti alkotó tevékenység is jelentősen kevesebb támogatást kap önöktől, mint tavaly.

És vannak olyan rovatok, ahol reálértéken csökkentik a támogatást. Reálértéken csökkentik a támogatást nyolc helyen a költségvetésükben. Ilyen például az egyházi közgyűjtemények és közművelődési intézmények támogatása, de reálértéken csökkentik a Magyar Rádió művészeti együtteseinek támogatását is, és csökkentik a helyi önkormányzatok zenekarainak, énekkarainak támogatását és a helyi önkormányzatok színházi támogatását is.

Itt van előttem a színházi támogatási lista. Harmincöt magyar színház szerepel rajta. Egytől egyig, kivétel nélkül mindegyiknél reálértéken csökkentik a támogatásukat. Önök a magyar színházi kultúrát is ellehetetlenítik. Előadások lesznek, amelyek szegényesebben készülhetnek el, akár előadások maradhatnak el, művészi teljesítmények nem születnek meg az önök pénzelvonó politikája miatt. Azt hiszem, ez elfogadhatatlan. Az alapítványi támogatásokat megvizsgálva különösen érdekes, látjuk, durva támadást intéznek a kulturális alapítványok ellen. 2006-ban még kilenc ilyen alapítványt támogattak. 2007-ben már összevonják a támogatásokat, és egyúttal csökkentik is azokat.

Eddig külön-külön soron kaptak támogatást ezek a szervezetek. Biztos volt, hogy megkapják ezt az összeget, és tudtak működni. Ezután viszont már a miniszter joga lesz, és kénye-kedve szerint dönt arról, hogy melyik szervezetnek milyen támogatást ad. Mi ennek az értelme? Ez antidemokratikus és romboló. Pénzt vesznek el, és a szervezetek önállóságát, kiszámítható működését is veszélyeztetik.

Nézzük meg, melyik szervezeteket érinti, mert tanulságos fölsorolni a szervezeteket: a Magyar Alkotóművészek Közalapítványát, a Magyar Könyv Alapítványt, a Holokauszt Dokumentációs Központ Közalapítványt és a Terror Háza Múzeumot működtető közalapítványt is. Emlékszünk, 2002-ben már durva támadást intéztek a Terror Háza ellen. Talán most is erre készülnek? Csak úgy, hogy most az összes kulturális alapítvány támogatását csökkentik és összevonják? Mert ez történik a költségvetés jelenlegi helyzetében.

(10.50)

De itt minden más alapítvány is sérül. Ez elfogadhatatlan - mint ahogy az egész költségvetésről és a költségvetés kulturális részéről is mit látunk? Azt látjuk, hogy önök pénzt vonnak el, a kultúrát sújtják, tönkreteszik. Ha ez így marad, nem fogadjuk el ezt a költségvetést, módosító indítványainkat természetesen a kulturális fejezettel kapcsolatban is benyújtjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Molnár László képviselő úrnak, a szocialista frakcióból; őt majd Farkas Flórián követi, a Fideszből.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2007-2013 között az ország jelentős fejlesztésekre van predesztinálva. Természetesen hozzáteszem, hogy csak abban az esetben, ha kormány és ellenzék meg tud egyezni bizonyos prioritásokban. Ez az önök vezérszónoklatában elhangzottak szerint, azt gondolom, nem igazán lelhető fel. Nem tudtam végig itt ülni, de televízión keresztül a tudósítást néztem, és meglepett az a marxi felkészültség Orbán Viktor úr oldaláról, amikor az állami vagyon keletkezéséről és az értéktöbblet-elmélet kifejtéséről beszélt, nevezetesen: amikor a bér egészének ki nem fizetése keletkezteti az állami vagyont.

Azt gondolom, hogy nagyon sok igazság volt abban, amit e tekintetben Marx leírt. Polgári társadalomban keletkezett ez az értéktöbblet-elmélet, és hozzá kell tennem, hogy természetesen a szocializmusnak nevezett történelmi korszakban, ahogy mi is nagyon sokan, önök is, Domokos képviselő úr is természetesen (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) ingyen és bérmentve tanulhatott itthon és külföldön, Orbán Viktorral egyetemben. Tehát nem ez a stílus való ide ma, azt gondolom, amikor felelősségről beszélünk. (Dr. Navracsics Tibor közbeszól.) Navracsics úr, hozzá kell szólni, kérjen, fog kapni szót. Nem az az időszak van, amikor szembenállásról kell beszélni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Azt gondolom, hogy a kormány megtette azt a felelős lépést, hogy szakít a múlttal. Az előző időszak kormányai folyamatosan alátervezték a kiadásokat, és fölétervezték a bevételeket. Ezzel ez a költségvetési indítvány most szakít szerencsére. Miért mondom ezt? Azért, mert a rendszerváltás most éri el az úgynevezett társadalmi felépítményt, vagy mondhatnám: az államigazgatást. (Közbeszólások és derültség a Fidesz soraiban.) Folytatom tovább, mert gondolom, hogy önök is képzettek, ahogy az elnökük, ebben a témakörben. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Kellett tanulják egyetemi szintű oktatásokon, még az orvosi egyetemen is volt politikai gazdaságtan, tehát azt gondolom, hogy ezzel tisztában kell lenni.

Az, hogy az a nagy fogyasztó, ami a közszféra, amely azon adóbevételeket emészti fel, amelyhez most hozzá mert nyúlni a kormány, akár az oktatás, akár az egészségügy... - de ha megnézzük a szerkezetátalakító törvényeket, akkor abban is, igaz, hogy nagyon hosszú, de átfogja a társadalom egészét. Nekünk Békés megyében ez azért is nagyon fontos, hiszen az a fejlettségi mínusz, amivel Békés megye, Békéscsaba és környéke rendelkezik, az előző évek helytelen fejlesztése, a ki nem egyenlített fejlesztést jelentette. '97 óta az összes kormány megígérte, hogy fejleszti az M44-es utat. Ez ma már csak ilyen ígéretek útjává vált Békés felé. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Majd a részletes vitában.) Azt gondolom, hogy az autópálya-törvényben foglaltaknak megfelelően, miután egy költségvetés arra hivatott, hogy a szaktörvényeket végrehajtsa, eszerint terveződjék, az idevonatkozó módosító indítványt benyújtottam, hiszen nem minden esetben a gyorsforgalmi törvény és az autópálya-törvény szerint történt az elmúlt időszak fejlesztése. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ki volt kormányon?)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy lehetőség előtt állunk, úgy gondolom, ehhez nagyobb felelősségre és legalább a szakmapolitikusok közötti több megértésre, több beszélgetésre van szükség. Én elfogadom azon kritikákat is, hogy nem eléggé előkészítettek, szakmai szervezetekkel nem mindenben egyeztetett előterjesztések is születnek. Lépjünk túl ezen! Tegyük meg legalább mi magunk az ország érdekében a jövőért, hogy legalább a szakma politikusai egyeztetnek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Navracsics Tibor frakcióvezető úr.

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim, egy férfias beismerésnek lehettünk szemtanúi, amikor Molnár képviselőtársunk elismerte, hogy nem volt itt a parlamentben, amikor a vezérszónoklatot hallotta. Televíziót nézett, azt nem árulta el, hogy melyik csatornát, mert biztos nem azt a csatornát nézte, ahol Orbán Viktor vezérszónoklata volt, mert arról szó sem volt, amit ő mondott.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Molnár László: Szó szerint mondtam, idéztem. Magyar klasszikust csak szó szerint!)

ELNÖK: Megadom a szót Farkas Flórián képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Vidorné dr. Szabó Györgyi követi.

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden becslés szerint 500-800 ezer főre tehető a magyarországi cigányság lélekszáma, még akkor is, ha ezekbe a felmérésekbe nem szoktak bevonni cigány szakembereket. Az is vitathatatlan tény, hogy ma a leginkább kiszolgáltatott és a leginkább segítségre szoruló rétegről beszélünk. Önök ennek ellenére a 2007. évi költségvetésben valamivel több mint egymilliárd forintot szánnak a cigányügy kezelésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ma három, jó állapotban lévő budai villának az ára. Önök ezt akkor teszik, amikor erősödő munkanélküliség, nyomor és mint tudják, cigánykivándorlási hullám van Magyarországon. De higgyék el nekem, nem is ez a legnagyobb baj. A nagyobb baj az, hogy amióta önök 2002 óta így vagy úgy, kisebb-nagyobb társadalmi legitimációs deficittel, de kormányoznak, azóta folyamatosan süllyed, csökken a magyarországi cigányság súlya a kormányzaton belül, következésképpen a társadalmi megbecsülése is.

Annak ellenére történik mindez, hogy önök 2002-ben egy emelkedő pályán lévő cigányügyet vettek át az Orbán-kormánytól. Tisztelt Képviselőtársaim! Soha annyi cigány ember nem volt foglalkoztatva, mint akkor. Soha annyi otthont cigány családok maguknak nem építettek, mint akkor, és bizonyára emlékeznek rá, a már elhíresült ösztöndíjrendszer is akkor indult el. Most azt kell hogy mondjam önöknek mindennek ellenére, hogy soha ennyi munkanélküli cigány ember nem volt, mint most. Még a rendszerváltást követő Antall-kormány időszakában sem volt annyi, mint most, mert akkor volt 70 százalékos a munkanélküliség, most 90 százalékos, vagyis minden 100 munkaképes korú cigány emberből jó, ha 10 kap munkát. Azt kell mondjam önöknek, hogy annyi otthontalan sem volt, mint most.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megjelenik a cigányhajléktalanság, amire eddig nem volt példa Magyarországon. Soha annyi főiskolai, egyetemi hallgató cigány fiatal nem maradt ki az egyetemekről, mint a tavalyi évben. Vagyis ez az elképzelésük önöknek és ez a cselekedetük folyamatosan, ha úgy tetszik, kollektíve bünteti a cigányságot.

Engedjenek meg nekem néhány konkrétumot a 2007. évi költségvetésből! Romatelepeken élők lakhatási és szociális integrációs programja: 400 millió forint. Ez már 2005-ben is 800 millió forint volt; kidobott pénz, akkor sem tudtak belőle mit kezdeni, ma sem tudnak belőle mit kezdeni. Fölösleges, ne tegyék, ne szórják az adófizető állampolgárok pénzét! Magyarországi roma tanulók tanulmányi támogatása: 390 millió forint. Legalább a duplája kellene ahhoz, hogy ne duplázódjon meg a főiskolai, egyetemi hallgatók kimaradása.

"Roma integráció évtizede" program: 150 millió forint. Ez a legnevetségesebb. Tudják, hogy ez megbukott. Megbukott ez a program, el sem indult a program. Most mit akarnak 150 millió forintból? Ne becsüljék le ennyire a magyarországi cigányságot!

Roma Oktatási Alap: 67,5 millió forint. Roma integrációt elősegítő intézményfejlesztés: nulla forint. Roma népesség társadalmi integrációs felgyorsítását elősegítő program: nulla forint. Roma Kulturális Alap: nulla forint. Roma koordinációs intervenciós keret: nulla forint. Magyarországi Cigányokért Közalapítvány: nulla forint, az egyetlen működő és támogatást biztosító konstrukció.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2007. évi költségvetés tovább mélyíti a magyarországi cigánynyomort, amiért a felelősség a kormányzatot terheli. 2007 a magyarországi cigányság életében, mint eddig a kormányzatuk minden időszakában, ismételten a cigányság fekete éve lesz. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(11.00)

ELNÖK: Az írásban bejelentett felszólalók közül az utolsó felszólalóhoz értünk. Megadom a szó Vidorné dr. Szabó Györgyinek, az MSZP-frakcióból.

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Ahogy megszokták tőlem, a szociális ügyekkel kapcsolatban kívánok szólni. Azt, hogy ennek a költségvetésnek meg kell teremtenie az egyensúlyát a pénzügyeink tekintetében, azt alaposan kivitattuk ebben a három napban, és hogyha ennek az egyensúlynak megnézzük a bevételi oldalát, akkor bizony az is kiderült számunkra, hogy szükség van az átláthatóbb járulékfizetési rendszerre, és szükség van arra is, hogy sokkal több befizetés történjen meg ebben a rendszerben, mint ami eddig, hiszen akik képesek rá, azok sem járulnak hozzá többel a költségvetéshez, mint amennyit tehetnének.

A Ház előtt fekvő nagyon sok féle törvényjavaslat azt mutatja, hogy keményen dolgozik a kormány, s vele keményen dolgozunk mi is, hogy elinduljunk - mert elindultunk - a reformok útján. És hogyha a kiadási oldalt nézzük, azt is megállapíthatjuk, hogy bizony kevés olyan tétel van, amelyet szívfájdalom nélkül csökkenthetnénk, de a fő feladatunk ebben az, hogy megvizsgáljuk, milyen módon, milyen szabályozás mellett működnek ezek a rendszerek, mert sokszor magukat a rendszereket kell korrigálni, úgy mondjuk: hatékonyabbá tenni. Persze vannak olyan rendszerek, ahol akkor teszünk jót - még akkor is, hogyha esetleg az eredményét csak évek múlva látjuk majd -, hogyha azokat teljesen megreformáljuk, mert nem elegendő rajtuk csak javítgatni. Ahogyan az ÁSZ elnöke fogalmazott: "Az új egyensúly megteremtése érdekében a kiváltó okokon kell változtatnunk." De bármelyik területet érintjük is, és legyen az az egészségügy, az oktatás vagy a nyugdíj, rendkívül heves ellenállásba ütközünk, rendkívül heves viták váltódnak ki. Pedig mindenkinek van legalább egy története arról, hogy az egészségügyben milyen rosszat tapasztalt, mindenki tud mesélni titokban vagy akár nem is annyira titokban átadott bélelt borítékokról, és mindenkinek van egy története arról is, hogy némelyeknek milyen magas vagy éppen milyen alacsony a nyugdíja, miközben ugyanúgy vagy ugyanannyit dolgozott, mint más. S ha a járulékfizetést nézzük, mindenki tud legalább egy potyautasról, aki csak kivesz a közös kasszából, de nem tesz bele egy fillért sem, pedig tehetné. Ezek így egyedi esetek, de ha megvizsgáljuk az egészet, és feltárjuk a méltánytalanságokat és az igazságtalanságokat, akkor láthatjuk azt is, hogy ezek jobbára nem az egyén hibái, hanem magáé a rendszeré.

De visszatérve a költségvetéshez: nem mondtuk, hogy hátradőlhetünk, mert itt van már a Kánaán, de azt is tudjuk mindannyian, hogy erre a költségvetésre szükség van, és nem csak a jelenünk, de a jövőnk szempontjából is. Ebben számos új dologgal és kevésbé alkalmazott elvvel kell majd szembesülnünk, ezek igen nehezek lesznek, nehezen lesznek szerethetőek - de általában a változásokat nehezen szeretik az emberek. Azonban be kell látnunk azt is, hogy ezek a dolgok tovább így, változatlanul nem folytatódhatnak.

Ma már mindenki elsősorban pénzügyi szempontból vizsgálja a felmerülő szakmai problémákat is - nincs ez másképp a szociális területtel sem -, ezért a legfontosabb első mondat, hogy elmondjam: a kormány úgy döntött, azt terjesztette be, hogy vannak területek a szociális részen, amelyeken nem csökken semmiképpen sem a támogatás, ez a családtámogatás, a nyugdíjak és a szociális juttatások területe.

Az újonnan létrejött és talán a legnagyobb minisztérium, a szociális és munkaügyi tárca külön prioritásai közé tartozik a gyermekszegénység elleni küzdelem, a gyermekek esélyének a növelése. A családi pótlék az inflációt követő mértékkel, 6,2 százalékkal megemelkedik, ugyancsak emelkedik a bölcsődei ellátás normatívája vagy az úgynevezett családi napközi normatívája, amellyel a szülők munkába állását igyekszünk segíteni. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultság jövedelmi határa is megemelkedik 2007. január 1-jétől 10 százalékkal, hogy még többen férjenek alá. Ugyancsak folytatódik 2007-ben a törvényi előírás szerint maga a nyugdíjkorrekciós program végrehajtása, amiről itt már szó volt. És továbbra is támogatja azokat még ez a költségvetés is, akik saját erejükből nem képesek a kiadásaikat finanszírozni, a szociális kiadások 4 százalékkal emelkednek.

Természetesen nincs olyan költségvetés, amelyről elmondhatjuk, hogy a források elegendőek mindenre, amit szeretnénk, de ennek a költségvetésnek az alapján bízhatunk abban, hogy a két szűk esztendő után bővülni fognak a felhasználható források. Ebben a költségvetésben ehhez megvannak a lehetőségek, csak következetesen élni kell velük.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Jauernik István képviselő úr jelentkezett még, rendelkezésére áll 2 perc 32 másodperc.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A vita végéhez érve általánosságban szeretnék néhány dologra reagálni. Azt mindannyian tudjuk, önök is, mi is, hogy az ellenzéknek dolga a kritizálás, hogy kritizálja a beterjesztett törvényjavaslatot. Természetesen lehetősége van az ellenzéknek javaslatot is tenni - sajnos jó javaslatot nagyon keveset hallottunk az elmúlt időben. Nemeket rengeteget hallottunk, de nemekkel nem lehet országot építeni, nemekkel nem lehet jó költségvetést készíteni. Nagyon kevés olyan javaslatot hallottunk, amelyet meg kell hogy fontoljunk, amit érdemes megfontolnunk. Túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy ilyen nem hangzott el, de a javaslatok nagy része olyan volt, amely a költségvetés hiányát növelné, amely egyértelműen szembemegy a konvergenciaprogrammal. Viszont nagyon sok olyan javaslatot hallottunk, amely nem ad választ a társadalom, az ország előtt álló kérdésekre.

Én néhány olyan dologra szeretnék még kitérni, ami az önkormányzatokat illető kérdés. Sokszor nem úgy, nem pontosan az van a törvényben, ami itt elhangzott. Igaz, hogy csökken a személyi jövedelemadó-részesedés százaléka, de nem a forintja; igaz, hogy csökken néhány fajlagos mutató, de nem a költségvetés által arra a célra fordított pénz. Arról lehet beszélni, hogy azt a pénzt többeknek vagy kevesebbeknek adjuk, és akkor a fajlagos mutató másképpen változik, de ne a fajlagos mutatón vitatkozzunk, amikor a költségvetési főösszeg van terítéken!

Van még idő a törvényjavaslat elfogadásáig. Azt kérem önöktől, hogy tegyenek javaslatokat, fontoljuk meg, beszéljük meg a fontos kérdéseket - mi, ígérjük, minden jó javaslatot érdemben megvizsgálunk. Közös érdekünk, nem felelősségünk, de közös érdekünk, hogy az országnak jó költségvetése legyen a 2007. évre. Vegyenek részt ebben a munkában, kérem önöket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Immáron csak néhány másodperce maradt minden egyes frakciónak, gondolom, hogy ezt nem akarják kihasználni. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem.

Megkérdezem... Az előbb még láttam a pénzügyminiszter urat, de most éppen nincsen itt, viszont az államtitkár úr, úgy látom, itt van, úgyhogy ha Tátrai... (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból: Az államtitkár úr itt van!) Gondoltam, ha esetleg mégis itt lenne a pénzügyminiszter, esetleg ő válaszolna a vitában elhangzottakra, és még néhány perce itt volt, úgyhogy nem egészen értem a felháborodásukat. Tehát megadom a szót, illetve megkérdezem Tátrai Miklós államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Tátrai Miklós: Nem.) No látják, választ kaptam a kérdésemre. Úgyhogy arra kérek mindenkit, higgadjon le, nyugodjon le. (Dr. Kovács Zoltán: Ne olyan visszafogottan, államtitkár úr!)

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül majd sor.

Most pedig soron következik a 2007. évi költségvetés megalapozásához kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/1296. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1296/2-12. terjedő számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Tátrai Miklós államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, akinek 25 perc áll rendelkezésére arra, hogy kifejtse a véleményét.




Felszólalások:   1   1-85   85-237      Ülésnap adatai