Készült: 2024.03.29.08:04:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

321. ülésnap (2013.11.05.), 170-172. felszólalás
Felszólaló Lendvai Ildikó (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:48


Felszólalások:  Előző  170 - 172  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! - és én mint hölgy. Négy dologról szeretnék beszélni a civiltörvény módosítása kapcsán. A civiltörvényben tudniillik vannak támogatható, az egyszerűsítést és pozitív fejleményeket szolgáló dolgok - erről hallhattunk is, elmondom, hogy miben látjuk ezeket -, vannak olyanok, amik a jó szándék ellenére nem egyszerűsítenek, hanem talán valamit bonyolítanak - ezeken még lehet segíteni, és adunk be módosító indítványokat -, harmadik csoportként vannak olyanok, amik, azt hiszem, hogy kifejezetten káros új elemek, és végül a negyedik csoportként engedjék meg, hogy megemlítsek egy-két olyan vonatkozást, ami viszont hiányzik véleményünk szerint a civiltörvény mostani módosításából, holott módosításra, változásra, megoldásra szorulna.

Hadd kezdjem az elsővel! Nemcsak kvadráltatja más jogszabályokkal ezt a civilszabályozást a mostani kezdeményezés - ez nyilván egy pozitív dolog, ezt kötelező is megtenni egy rendes törvényalkotásnál -, de van, ahol egyszerűsít is - ezt is már említettem és üdvözöljük -, de van benne egy fontos tartalmi pozitívum is, és hogy ne mondják, hogy az ellenzék mindig undok dögként viselkedik, éppen ezért, ha undok dögként is, de mégis ezt említem meg először.

Kifejezetten pozitív dolognak tartom, tartjuk, hogy helyreállít egy bizonyos automatizmust és kiszámíthatóságot a civil szervezetek finanszírozásában a törvény azzal, amit az előttem hozzászóló is kiemelt, hogy a büdzsé kiegészíti a felajánlott 1 százalékok mennyiségét a felajánlható 1 százalékok mennyiségére. Korábban volt egy másfajta automatizmus - mindegy, az is valamilyen kiegészítés volt, csak nem a felajánlhatóra, hanem többszörözte a felajánlottat. Ez is jó, tehát nem azt akarom visszasírni. A lényeg az, hogy legyen egy kiszámítható finanszírozás. Ezt tehát üdvözölni tudjuk.

Két problémát azért megjegyeznék ezzel kapcsolatban is, nem a mechanizmussal, hanem a finanszírozás nyitva hagyott problémáival kapcsolatban. Az egyik, hogy ilyen-olyan ritmusproblémák miatt az új törvényjavaslat ezt csak 2015-től kezdve javasolja. Értem, hogy már tárgyalunk egy költségvetést. Ezzel együtt megfontolásra ajánlanám, mert ez az összbüdzsé szempontjából nem egy óriási összeg, amivel ilyenkor kiegészíti a költségvetés az adományokat, hogy érdemes volna ezt a 2014-es évre is megfontolni. Még egyszer mondom, ez nem az a mennyiség, ami a hiányt dramatikusan megnövelné, ezt mindnyájan tudjuk, ugyanakkor segítené megoldani a mostani költségvetésnek egy, a civilek szempontjából elég kedvezőtlen problémáját, mégpedig azt, hogy a 2014-es költségvetési javaslatban ugyanúgy 3,5 milliárd forint van állami részről - tehát nem az 1 százalékokról beszélek - szánva a civil támogatásra, mint ahogy a 2013-ra tervezett költségvetésben is volt, tehát az ideiben, amiről bebizonyosodott közben - és voltak is helyes korrekciók -, hogy ez így nem elég.

Tehát vagy már '14-re érvényesíteni kéne ezt az automatizmust, ami nemcsak a kiszámíthatóságot növeli, hanem egy pluszforrást is jelent, vagy pedig - tudom, hogy ezt nem itt kell érvényesíteni, de ha erre nincs lehetőség, mert a két törvény időrendje nem úgy kapcsolódik - akkor legalább végiggondolni, hogy ha magunk is tudjuk, hogy kell valamilyen financiális, lehetőleg kiszámítható kiegészítés, akkor nem kellene-e ezt akkor, ha nem így, de más módon a 2014-es költségvetés terveibe is betenni.

A másik, ami nyitott probléma, és amit önmagában az automatizmus nem old meg, ezt többé-kevésbé mindnyájan tudjuk, hogy az egykulcsos adónak, amit mi úgyis utálunk többféle okból, amit most nem fogok elmondani, mert elég közismert, ennek volt egy ilyen szempontból is káros következménye. Nyilvánvaló, hogy a felajánlható és a felajánlott 1 százalékok összege ezzel csökkent, méghozzá éppen azokból a társadalmi csoportokból, akik talán jobban keresve, tudatosabban is éltek ezzel a lehetőséggel.

Hogy az egykulcsos adónak ezt a káros következményét hogyan lehet kipótolni, erre többfajta lehetőséget lehet mondani - leginkább az egykulcsos adó megszüntetését, de azt nem gondolom, hogy most feláll államtitkár úr és azt mondja, hogy annyira jó ötletem van, hogy ezt ő holnap mindjárt meg is valósítja. De hogy valamit keresni kell ennek a problémának a megoldására, és ez a jelenlegi törvényjavaslatban az automatizmus pozitív hatásai ellenére nincs benne, azt azért tisztelettel jelezni szeretném.

A második csoportban szeretnék olyasmiről szólni, ami bizonyára jó szándékú, de mégsem az egyszerűsítést szolgálja, ami pedig láthatóan a jogalkotónak egyébként üdvözlendő szándéka volt. Nyilván az ellenőrizhetőség kedvéért bevezet egy új rendszert az 1 százalékos felajánlások szabályzására a törvényjavaslat, miszerint egy külön előzetes regisztrációt annak érdekében, hogy egy civil szervezet fogadhassa az 1 százalékot. Értem, hogy ezt a dolgot tisztába kell tenni, és az se volt nagyon jó, amikor utólag kellett mindenfélét csinálni, de mégis azt mondanám, vagy legalábbis nem én vagyok ilyen okos, de az általunk megkérdezett civil szakértők azt mondták, hogy talán volna egy kevésbé bonyolultabb megoldás is, mert a külön regisztráció bevezetésével most már elég sokfajta regisztrációs száma lesz a civil szervezeteknek. Többségüknek van egy adószáma, akkor van a bírósági bejegyzésről egy, mondjuk, megyei meg egy országos számuk, most még lesz a regisztrációs nyilvántartásról is egy szám vagy visszaigazolás. Ez egy picinykét sok. Nem volna-e egyszerűbb az adószámot használni erre is?

Igen, tudom, hogy nincs minden civil szervezetnek adószáma, de a mi ismereteink vagy a kapott információk szerint a többségüknek van. Tehát még mindig kevesebb adminisztrációs kötelezettséget jelentene egy olyan szabályzás, hogy legyen mindenkinek adószáma, mint egy olyan, ami a többség számára, akik már úgyis adószámmal rendelkeznek, még egy ilyen plusz nyilvántartási adatot ír elő. Ezt tényleg tisztelettel és jóindulattal javasoljuk megfontolásra.

Eddig volt a jókislány-szöveg, most jön a rosszkislány-szöveg, mert akkor elmondanám azt is, hogy mi az, amit kifejezetten károsnak, rossznak tartunk a tervezet új elemeiben. Kettő ilyet mondanék, ebből egy az igazán aggályos és súlyos; vagy pontosabban kettő és felet. De ami az igazán aggályos benne, az az, hogy új elemként elrendeli a jogszabály, hogy a támogatások elosztásáról is zárt ülésen kell dönteni. Korábban ez úgy volt, hogy részint a személyi kérdésekről kellett úgy, illetve el lehetett rendelni a zárt ülést ilyenkor is, de ha úgy tetszik, nem ez volt a törvény szellemének intenciója.

Épp elég zűrünk volt már ilyen kormánynál is, emilyen kormánynál is a civil szervezetek támogatásával. Azt hiszem, hogy az átláthatóságnál és a gyanúmentes támogatásosztásnál nincs most fontosabb érdek. Ha most ezt általános elvvé tesszük, hogy innentől minden pályázati támogatás elosztása zárt ülésen történjen, ezzel arra adunk ösztönzést, hogy azért az átláthatóság, még akkor is, ha utána adnak valamilyen tájékoztatást, csorbát szenvedjen.

(14.30)

És ami ennél is nagyobb baj, hogy ilyenkor, még ha csupa liliomos szűz osztja a támogatást, akkor is föl szokott merülni a gyanú, hogy hú, hát ha ezek minden esetben zárt ülésen döntenek, akkor valami büdös azon a bizonyos zárt ülésen. Különösen nem indokolt egy létező, ennél megengedőbb szabályozást most a zártság irányba korrigálni, ez nem jó. Lehet, hogy a valóságban nem okozna komoly bajokat, ezt nem tudom megítélni, de hogy rosszfajta érzéseket kelt, és a világnak nem erre kellene menni a nyilvánosság szempontjából, abban biztos vagyok.

Mondtam, hogy kettő, illetve kettő és fél az, amit rossznak, kifejezetten rossznak tartunk. Ez volt, ha úgy tetszik, politikai vagy közéleti szempontból is a leglényegesebb kifogás. Mondanám azért a másikat is. Ad egy definíciót arra a jogszabály, hogy az adóhatóság hogyan ítéli meg, ki fogadhat 1 százalékos felajánlást. És ebben van az, azt a definíciót adja, valamit kell adnia, értem, azt a definíciót adja most a jogszabály, nem szó szerint idézem, elnézést, hogy az fogadhatja többek között, amely civil szervezet magyarországi közösség vagy határon túli magyar közösség érdekében tevékenykedik. Értem, hogy ez egy természetes szándék akar lenni, de két kérdésem van.

Biztos-e, hogy az adóhatóság meg tudja azt ítélni, hogy valamilyen tevékenység egy magyarországi közösség vagy határon túli magyar közösség hasznára válik-e? És ehhez kapcsolódik a másik kérdésem, amiben benne van legalábbis az én válaszom erre a kérdésre, hogy ez nem egy adóhatósági ügy. Mondjuk, a Magyar Vöröskereszt, amely komoly munkát végez magyarországi közösségek, határon túli magyar közösségek számára is, de mindnyájan tudjuk, hogy tevékenységének jelentős darabjával nem magyarországi közösséget és nem határon túli magyar közösséget támogat, hanem akár a világ végén természeti katasztrófa vagy háború által sújtott közösségeket is, nagyon helyesen.

Tételezzük fel, hogy létezik egy olyan egyesület, amely kifejezetten csak ezt csinálja, mondjuk, háborús menekülteket támogat, nem csak magyar közösségből vagy természeti katasztrófa által sújtottakat. Nem kimutatható, hogy ezek magyarországi közösségek. Hogy ezért rögtön elessenek ettől, méghozzá egy ilyen, eléggé merev és szükségképpen bürokratikus, mert egy bürokratikus intézményről van szó, érthetően, adóhatósági elbírálás döntse el, ez semmiképpen sem jó. Vagy hadd mondjak egy másik, ennél talán komikusabb példát: mondjuk, a magyarországi kutyabarátok egyesülete, nem pont így hívják, gyűjti az 1 százalékot. Most lehet azt mondani, hogy a magyar kutyák közössége egy magyarországi közösség, de fölteszem, hogy azért azt nem kéne az adóhatóságra bízni, hogy eldöntse, hogy ez most a közösség kategóriába esik vagy nem.

De nem ironizálni akarok, mert tudom, hogy nehéz definíciót adni, csak fölhívnám a figyelmet arra, hogy talán jobb volna az eredeti törvény fölsorolását a közösségi tevékenységekről átvenni, mint egy ilyen nagyon gumiparagrafust nem a civil szférában mozgó, hanem adószakemberek, ha úgy tetszik, tetszőleges megítélésére bízni. Ez így tehát szerintünk nem jó. Itt nem politikai gyanúnk van, vagy hú, de nagy közéleti visszásságot sejtünk, hanem egyszerűen nem jó; a civil szervezetek számára nem jó egy ilyen bizonytalanságot teremteni.

Azt mondtam, hogy ami rossz, az kettő és fél. A kettőt elmondtam, mondanám a felet is. Én is tudok, ha nem tudnám is, jól el tudnám képzelni, hogy nagy vihart váltott ki a civil szervezetek körében az eredeti civiltörvény vagyonbevallási kötelezettségről szóló előírása. Ugye, az érvényben lévő civiltörvény azt mondja, hogy azon civil szervezetek vezetőinek kell kötelező vagyonbevallást tenni, akik viszonylag jelentős költségvetési támogatást kapnak, vagy legalább 10 milliót, vagy ez a felét teszi ki a bevételeiknek. Őszintén szólva, még akkor is, ha ez olyan nehezen teljesíthető szabályozás, én nem voltam a dolog ellen az eredeti civiltörvényben. Most azt látom, hogy ezt a kötelezettséget megszüntetjük. Akár így is lehet, lehetett volna így is, hogy ezt valamilyen okból nem kérjük.

De mi az, ami nem jó? - és ezért csak a felet mondom, mert itt egy ritmuszavar van. Még érvényben van a civiltörvény, ami szerint ezt a vagyonbevallási kötelezettséget már augusztus 31-ig teljesíteni kellett. Most borzasztó módon kíváncsi vagyok, itt megint undokoskodom, hogy ugyan mely civil szervezet vezetője nem teljesítette ezt, akinek a kedvéért most gyorsan be kell írni a törvénybe, hogy ez most nem érvényes. Minimum tisztázni kéne, hogy akkor hogy is van ez azokkal, akik nem teljesítették augusztus 31-ig. Úgy gondoljuk, nem visszamenőleges a törvény, tehát pukkadjanak meg, és igenis essenek el ettől a lehetőségtől. Tudnám támogatni, mert ez egyébként a jogszerű magatartás, vagy úgy gondoljuk, hogy istenem, elkövettek egy vétket, de most már ezt úgysem kérjük a törvény végrehajtásának időpontjában. Ez így nem jó, és még egyszer mondom, gyanút kelt. Egészen biztos vagyok benne, hogy oknyomozó újságírók serege, én csak azért nem teszem meg, mert lusta vagyok, meg fogja nézni a honlapon, hogy mely kiemelt támogatással rendelkező civil szervezet vezetője nem tett vagyonbevallást, és azt fogják mondani, hogy háhá, ő az, aki miatt a törvényt változtatjuk. És tényleg nem ő az? De ha nem, akkor kerüljük ezt el egy ésszerűbb és jogszerűbb szabályozással.

A végére hagytam az a blokkot... (Az elnök csenget.) Igen, akkor csak egy mondatot mondok.

ELNÖK: Egy percet.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Igazán köszönöm. Akkor csak egy percet mondok a hosszabbításban. Ami kimaradt, két dolog. Az egyik az, hogy itt lett volna az alkalom, hogy egy igazságosabb és a civilek által vezérelt támogatási rendszert hozzunk létre, nem olyat, ahol kétharmadban kormánydelegáltak döntenek. Nem történt meg - egy. Kettő: ide is át kéne vezetni a megszaporodó számú vallási egyesületek kérdését, amelyek elvesztették egyházi státusukat, nincs tehát kétéves civil múltjuk. Valahogy rendelkezik erről az egyházi törvény, ez a törvény azonban nem. Ezt kéretik pótolni, ha lehet.

És nagyon köszönöm a meghosszabbítást.




Felszólalások:  Előző  170 - 172  Következő    Ülésnap adatai