Készült: 2024.04.25.07:55:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

226. ülésnap (2012.10.08.), 273. felszólalás
Felszólaló Magyar Zoltán (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:00


Felszólalások:  Előző  273  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend utáni sorozatomnak most azt a részét folytatnám, amellyel hazánk földjogi változásait mutatom be. Úgy gondolom, hogy ennek azért van most rendkívül nagy jelentősége, mivel az új földtörvény a Ház elé fog hamarosan kerülni, a bizottsági vita első körén már túl is vagyunk, és úgy gondolom, hogy ez a javaslat, amit a Fidesz benyújtott, világosan mutatja azt, hogy az elmúlt ezer év történéseiből ezen a területen nem sokat tanult vagy nem akart tanulni.

Szent István király központi hatalmának megerősödésekor nyugati mintára Magyarországon is kialakult a földesúr-jobbágyi rendszer. A jobbágyok nagy- és középbirtokon éltek, munkájuk ellenértékekért házhelyeket és művelésre alkalmas földet kaptak. E földterület, a jobbágytelek jogilag nem volt a jobbágy tulajdona, beépítésével és megművelésével csak állandó használati jogot szerzett arra. E jogát leszármazói örökölték. A jobbágytelkek nagysága 24-40 hold között változott, ami a föld minősége szerint olyan 1100-1300 négyszögöl nagyságú területet jelenthetett.

Mária Terézia az adóbevételei növekedése érdekében könnyíteni igyekezett a jobbágyok terhein, ezért újraszabályozta az úrbéri viszonyokat, emellett a szabad költözés jogát is visszaállíttatta.

A XIX. század első felében a tőkés mezőgazdasági árutermelésnek útját állták a feudális kötöttségek, ez akkorra már nyilvánvalóvá vált. Bár a változások egyébként már a XVIII-XIX. század fordulójára is visszanyúlnak, a gyakorlatban csak az 1848-as törvények jelentették az átalakulás mérföldköveit. Az úgynevezett áprilisi törvények eltörölték az úrbéri szolgáltatásokat és az egyházi dézsmát, kimondták a törvény előtti egyenlőséget és a származási különbségek megszűnését. Az 1848. évi törvényhozás megszüntette az úrbéri jogviszonyt, a földesurak kártalanítását az állam kötelezettségeként határozta meg.

Az 1848. évi törvénynek nagy politikai és gazdasági jelentősége mellett gazdasági fogyatékosságai is voltak, nem gondoskodott például a gazdaságilag gyengébb birtoktípus védelméről, az érvényesülést a szabad versenyre bízta. Ez ma is komoly probléma. A nemesi kis- és középbirtokosok elvesztették az úrbéri szolgáltatásokat, mezőgazdasági munkásaikat, tehát a tőke és munkaerő nélkül maradt gazdaságok a lejtő útján elindultak.

Az ősiségi törvény eltörlésével megszűnt a nemesi birtokok kötöttsége, ennek következtében birtokukat sokan eladták, de a zsellérek így sem jutottak földhöz. A helytelen földbirtok-politika következtében az elszegényedett lakosság a városokba kényszerült költözni.

Az úrbéri viszonyok megszüntetése szükségessé tette az úrbéri elkülönítésnek nevezett birtokrendezési eljárást is, mely a volt jobbágyok egyéni használatában lévő házhelyeken és mezőgazdasági területeken, azaz a jobbágytelkeken kívül a közösen használt erdő-, legelő- és nádasterületekre is kiterjedt.

Az úrbéri rendezés során a jobbágytelkeket felmérték, és a volt úrbéresek tulajdonába adták. Az úrbéri jogviszonyból fennmaradt legeltetési, nád- és fakitermelési, valamint egyéb erdei haszonvételi jogok fejében a volt úrbéresek vagy jogutódjaik részére az uradalom területéből megfelelő legelő-, nádas- és erdőterületeket jelöltek ki. A részesedés arányát az úrbéri használatban lévő jobbágytelkek nagysága határozta meg.

A XIX. század folyamán a dologi jog a polgárosodás következtében tehát nagymértékben átalakult. A középkori dologi jog jogintézményei alapul szolgáltak a rendileg tagolt társadalomnak, a vagyoni és személyi függőségi viszonyok kifejeződései voltak. A társadalmi struktúrák átalakulásával párhuzamosan el kellett tűnniük azoknak a jogintézményeknek is, melyeken az előző társadalmi rend nyugodott.

A leglényegesebb változás, hogy a szabad földtulajdonjog, földmagántulajdon visszanyerte jelentőségét, mellyel az antik világ óta nem rendelkezett. Az ipar, a kereskedelem, a vállalkozások fellendülése biztonságos, szabad és kötöttségektől mentes tulajdonviszonyokat igényelt, a gazdasági hitelek számára biztos dologi jogi háttért kellett teremteni. A társadalmi változások miatt bekövetkezett jogszabályi változások teljesen új alapokra helyezték az ingatlanjogot, új tartalommal töltötték meg régi dolgok jogi fogalmát. A dologi jog római jogi eredetű alapintézményei, mint például a szabad és egyben teljes hatalmat biztosító tulajdonjog, a használati jogok és a zálogjog, újra felértékelődtek.

Valami ilyen nagyfokú változást várnánk mi az új földtörvénytől, de sajnos a jelenlegi koncepció ezt még nem tartalmazza, és reméljük, hogy a jobbikos módosítók befogadásával ez változni fog, és valódi, a föld jogkérdésében is egy valódi változást fog hozni az új földtörvény.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  273  Következő    Ülésnap adatai