Készült: 2020.02.20.05:52:32 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 114 2003.02.04. 4:40  111-116

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A Horn-kormány 2048/97-es kormányhatározatában rendelkezett arról, hogy a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványnak milyen feladatai vannak a fogyatékos tanulók szakképzésével és rehabilitációs célú foglalkoztatásával kapcsolatban. A kormányhatározat 2. pontja kimondja, hogy a fogyatékos tanulók komplex szakképző, rehabilitáló és foglalkoztató központjainak folyamatos működtetéséhez a kormány '98-tól a normatív támogatáson felüli kiegészítő támogatást biztosít. A 3. pont szerint a '97. évi működési költségekhez pedig a Munkaügyi Minisztérium 15 millió forintos, a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram szintén 15 millió forintos támogatást fog biztosítani.

A közalapítvány az 1997-re vonatkozó működési költségek fedezésére megkapta a 30 millió forintot, illetőleg a kormányhatározat 2. pontja is teljesült 1998 első félévében. Ezzel szemben az 1998-as kormányváltás után a 2048/97-es kormányhatározat végrehajtása már nem történt meg. Az iskola működéséhez adott, a kormányhatározatban meghatározott plusz pénzügyi eszközöket az akkori Orbán-Torgyán-kormány nem teljesítette. Tovább nehezítette az iskolák helyzetét, hogy a kormány a fent jelölt kormányhatározatot hatályon kívül helyezte a 2166/2001-es határozatával, megszüntetve ezzel a kormány azon kötelezettségét, mely szerint az iskolákat kiegészítő támogatásban kell részesíteni.

A hosszabb távú működtetés feltételeinek biztosítása érdekében egy másik, a 2167/99-es kormányhatározat 2. pontja úgy rendelkezik, hogy az akkori oktatási miniszter, a szociális és családügyi miniszter az ifjúsági és sportminiszterrel együttműködve meg kell hogy vizsgálja a közalapítvány, az NGYIK keretei között létrehozott, fogyatékos tanulók képzését és munkába állását segítő program finanszírozásával kapcsolatos kérdéseket, és közös javaslatot kellett volna tenniük, hogy a további működést is zökkenőmentesen biztosítani tudják. Ez a kormányhatározat szintén nem teljesült, nem történt meg a javaslattétel, így 1999 és 2002 között a közalapítvány kénytelen volt részben az ifjúságpolitikai feladatok ellátására kapott költségvetési támogatásból finanszírozni az iskolákat és a működési költségeket biztosítani.

Tisztelt Képviselő Úr! Az eddig elmondottakból egyértelműen megállapítható, hogy a több száz fogyatékos fiatalt oktató, nyíregyházi székhelyű speciális szakképző iskola működése nem a jelenlegi költségvetési módosítás eredményeként lehetetlenült el, hanem az előző kormányzat felelőtlen magatartása és többszörös mulasztása miatt.

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium hosszú távon is megnyugtató megoldást fog találni az iskolák problémájára. Az Oktatási Minisztériummal tárgyalásokat kezdtünk a közalapítvány által fenntartott iskola működési támogatásának és adósságállományának rendezéséről. Ennek első lépése, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium az Oktatási Minisztérium szakértőivel együtt pénzügyi ellenőrzést folytat az iskolánál, és ennek a vizsgálatnak az eredményeképpen fogjuk meghatározni az adósság rendezésének a módját és az iskolák működtetésének további feltételeit.

De természetesen a minisztériumunk már eddig is konkrét lépéseket is tett a probléma enyhítése érdekében: 2002 szeptemberében 24 millió forint gyorssegélyt adtunk a közalapítványnak az iskolák fenntartásával kapcsolatos pénzügyi problémák rendezésére, illetőleg 2002 decemberében a Balassagyarmat-Nyírjesen lévő iskola fűtési és a fogyatékos gyermekek élelmezési gondjainak megoldásában is segítséget nyújtottunk. Igen, képviselő úr, ez abban az időszakban történt, amikor a közalapítvány kuratóriuma döntött a jutalmakról, és azokat a jutalmakat ítélte meg, amiről ön szólt. Erre a minisztériumnak semmiféle ráhatása nincs, de az adott körülményeket figyelembe véve azt gondolom, hogy ez a döntés önmagát minősíti.

A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány működését illetően a továbbiakban a gyermek- és ifjúsági feladatok ellátását a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, az iskolák fenntartását az Oktatási Minisztérium hivatott finanszírozni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Bízom benne, hogy az elmondottak egyértelművé teszik azt, hogy a célunk a közalapítvány finanszírozási rendszerének, gazdálkodásának átláthatóbbá tétele és a működési feltételek biztosítása. (Az elnök ismét csenget. - Közbeszólások: Idő!) A feladatokat és a hozzárendelt pénzeszközöket viszont úgy kell meghatározni, hogy ezek összhangban legyenek egymással.

Köszönöm szépen a figyelmüket és a kérdését. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 160 2003.02.04. 1:53  155-160

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A hitelekkel kapcsolatban az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot mint felelős szervet kerestük meg, és kérdeztünk rá arra, hogy mennyien és mekkora összegű hitelt vettek fel ezzel kapcsolatban. Erről pontos tájékoztatást sajnos nem tudtak adni.

A főigazgatóság szorgalmazza egy különálló, ilyen célokat is szolgáló alap létrehozását, mellyel kapcsolatban döntés még nem született. Amíg ez a döntés nem születik meg és ilyen problémákkal szembesülünk, az árvízkárok enyhítésére a kormány tartalékalapjából biztosítható forrás. A minisztérium is a lehetőségekhez képest próbált konkrét lépéseket tenni az árvízkárok enyhítése érdekében, a Nemzeti Sportszövetséggel közösen. Megkértük az országos szakszövetségeket, hogy gyűjtsék be és összegezzék a károkat, majd azt küldjék meg a Nemzeti Sportszövetségnek. A szövetség a minisztériumtól kapott pénzből képzett tartalékalapból 10 millió forintot biztosított a károsultak részére. Ezt a gyorssegélyt az érintettekkel történő személyes konzultációk alapján osztotta szét a Nemzeti Sportszövetség, elnökségének egyhangú döntése szerint. Ennek megfelelően a kajak-kenu szövetség 3 millió, az evezősszövetség 3 millió, a sportlövők szövetsége 1,5 millió, a rögbiszövetség 900 ezer, a teniszszövetség 800 ezer, a kick-box szövetség 500 ezer, a motoros vízisport szövetség pedig 300 ezer forint támogatásban részesült.

A Nemzeti Sportszövetségnél ez a tartalékalap az idén is rendelkezésre áll, amely a minisztérium által nyújtott támogatás 5 százaléka. Ez várhatóan 20-25 millió forint lesz. S ha, ne adj' isten, ismét árvízkárokkal kell szembesülnünk, akkor a Nemzeti Sportszövetségnél ez a tartalékalap lesz a biztosítéka annak, hogy tudjunk gyorssegélyt adni a károsult sportlétesítményeknek.

Köszönöm kérdését és megtisztelő figyelmüket. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 114 2003.03.24. 2:20  111-118

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a képviselő úrnak a kérdését, és szeretném biztosítani arról, hogy természetesen a Magyar Szocialista Párt számára is és a magyar kormány számára is fontos az olimpiai felkészülés és az olimpiai feladatoknak a támogatása.

A 2001-2002-es költségvetésben 750 millió forint állt rendelkezésre az olimpiai feladatok támogatására, ezt valóban ez a kormány majdnem megduplázta, hiszen 1,3 milliárd forint áll rendelkezésre a Magyar Olimpiai Bizottság részére, és további 200 millió forint az edzőtáborok és a felkészülést szolgáló feladatok ellátására, amit még pluszban biztosít a minisztérium. Ebből kifolyólag azt gondolom, ez biztosítani fogja azt az összeget, hogy rendesen fel tudjanak készülni a sportolók, és valóban kiváló eredményeket tudjanak elérni. Ez az összeg hozzájárul ahhoz, hogy az olimpiai kvalifikációs versenyeken sikerrel tudjunk szerepelni, és a költségeket finanszírozzuk, továbbá segíti azt, hogy a sporteszközöket be tudják szerezni, amelyek ehhez a felkészüléshez szükségesek, illetőleg vitaminok és táplálékkiegészítők támogatására is megfelelő.

Még egy dologra felhívnám a képviselő úr figyelmét, ez pedig az, hogy ezzel a támogatással sikerült visszaállítani a 2000-es szintre a Magyar Olimpiai Bizottságnak a működési támogatását, hiszen 2000-ben még 100 millió forinttal gazdálkodhatott a Magyar Olimpiai Bizottság, 2001-2002-ben viszont csak 50 millió forint volt beállítva, 2003-ra az ön által is képviselt Magyar Olimpiai Bizottság 100 millió forinttal számolhat ismételten.

S hogy a kérdésére konkrétan válaszoljak: valóban volt csúszás a támogatások átutalásában. Ennek a csúszásnak az volt az oka, hogy egy új miniszteri rendeletet kellett létrehozni éppen a kétéves költségvetésről az egyéves költségvetésre való visszaállás miatt, és szeretnénk szigorúbban, személyre szabottabban adni a támogatásokat, és ehhez kellett egy új miniszteri rendelet, ez okozta a csúszást. Egyébként hadd tegyem hozzá, hogy a tavalyi évben, amikor nem kellett új miniszteri rendeletet kiadni, akkor 2002. március 8-án történt meg az első részletnek az átutalása a sportcélú feladatokra a Magyar Olimpiai Bizottság részére. Tehát azért akkora nagy csúszásban még nem vagyunk az előző kormányhoz képest, de mindenféleképpen a mi érdekünk is az, hogy teljesen természetesen ez a támogatás minél előbb odakerüljön, hiszen közös érdekünk a sikeres olimpiai felkészülés, és egyébként a Magyar Olimpiai Bizottság az időarányos részét a működési támogatásának már megkapta (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és vissza is igazolta a mi számunkra.

Köszönöm szépen a kérdését. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 118 2003.03.24. 0:52  111-118

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Először is gratulálok a vívóknak, hiszen valóban kiváló eredményt értek el.

Azt gondolom, hogy ez az 1,5 milliárd forint fogja szolgálni a magyar sportnak a felkészülését, és arról szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy a mi számunkra is nagyon fontos, hiszen ez egy össznemzeti érdek, hogy kis országként Magyarország sportnagyhatalmi státusát meg tudja őrizni. Ahogy ez az új sportrendelet, miniszteri rendelet elkészül, ennek megfelelő ütemezéssel át fogjuk utalni ezeket a pénzeket, és fel fogjuk gyorsítani ezeknek a pénzeknek az átutalását, hiszen közös érdek az, hogy ezek minél zökkenőmentesebben menjenek.

Valóban nem kérdezte a képviselő úr, de azért fontos volt megjegyezni, hogy a tavalyihoz képest nincs akkora csúszás, mint amit ön említett. Abban pedig biztos vagyok, hogy ezzel az 1,5 milliárd forinttal lehet szolgálni azokat a célokat, amelyeket ön is és mi is fontosnak tartunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 153 2003.04.14. 2:02  148-157

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Magyarországon az egyik legégetőbb probléma a sportinfrastruktúra helyzete, és úgy gondolom, ezen a területen kell az államnak az egyik legkomolyabb szerepet vállalnia, hiszen a sportinfrastruktúra vagy leromlott állapotban van, vagy egyáltalán nincs. A minisztérium egy hosszú távú létesítményfejlesztési koncepciót dolgoz ki ennek a helyzetnek a javítása érdekében, és ezen a hosszú távú fejlesztési koncepción belül kell kezelni a jeges sportágak speciális létesítményigényét.

A hosszú távú létesítményfejlesztési igényeket természetesen pályázati rendszerben szeretnénk kielégíteni. Minden pályázati beadványt hosszú szakmai előkészítő munkának kell megelőznie, amelyben nemcsak a sport szakmai kérdésekre koncentrál a pályázó, az adott önkormányzat, hanem megvizsgálja ennek a pénzügyi feltételeit is, hiszen költségvetési forrásokat és önkormányzati forrásokat is érint a kérdés. Minden egyes pályázat finanszírozása három forrásból kell hogy összeálljon, egyrészről közvetlen állami támogatásból, vissza nem térítendő formában, másrészről közvetve állami, önkormányzati önerő biztosításából, harmadrészt - jó esetben - szponzorok és magánerő felmutatásából. Amikor ilyen pályázatról beszélünk, akkor ezeket a kérdéseket is mindenképpen át kell tekinteni.

Ezen a pályázati rendszeren belül több kategóriában kívánunk vissza nem térítendő támogatást nyújtani létesítmények felújítására, bővítésére és építésére is az önkormányzatoknak. Ezen a pályázati rendszeren belül új elemként jelenik meg a kedvezményes kamatozású, hosszú lejáratú hitel felvételének a lehetősége, és ebben a konstrukcióban a hitel kamatait az állam magára vállalja. Tavaly a minisztérium helyettes államtitkára járt Jászberényben, tájékozódott a helyzetről, de ezekről a konkrétumokról majd a viszontválaszban fogok önnek tájékoztatást adni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 157 2003.04.14. 1:10  148-157

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. A tájékozódásnak az lett a végeredménye, hogy felmérték a helyi lehetőségeket, és arra a következtetésre jutottak, hogy felújítással nem lehet megoldani a problémát, hanem zöldmezős beruházásra van szükség. Az önkormányzat el is juttatott hozzánk egy fejlesztési tervet, amiben két lehetőség volt, egy 2,5 milliárdos és egy 1 milliárdos fejlesztés, illetve a kettő ötvözéséből egy 1,5 milliárdos projekt.

Arra kérem a képviselő urat és az önkormányzatot, hogy a tárca közigazgatási államtitkárával vegyék fel a kapcsolatot mind a mobil, mind a fedett jégpályával kapcsolatban, mert a részleteket és a pontos igényeket tisztázni kellene, hiszen eltérő nagyságrendek szerepeltek a pályázati kérelemben. Arról azonban mindenképpen szeretném a képviselő urat biztosítani, hogy a minisztérium hosszú távú létesítményfejlesztési elképzelései között szerepel Jászberény mint regionális sportcentrum, és ezen belül egy fedett jégpálya-építési koncepció. Ez a kötelezettség 2004-2005-re vállalható. Jelenleg erre még nem tudunk kötelezettséget vállalni, hiszen a következő költségvetési éveket érinti, ezekre kell szétosztani ezt a fejlesztési igényt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 183 2003.05.05. 2:06  180-183

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Meggyőződésünk, hogy Zánkának gyermek- és ifjúsági célokat kell elsősorban szolgálnia, és ebben kell olyan szerepet vállalnia, ami mindenképpen a kor igényeihez és a kereslethez igazodik. Sőt, azt lehet mondani, hogy az európai uniós csatlakozás küszöbén Zánkának még többletlehetőségei is kell hogy legyenek, hiszen szolgálhat egy nemzetközi találkozóhelyként vagy egy európai uniós oktatási központként, vagy akár diákolimpiák helyszíneként. Hiszen Zánka főbb céljai között jelenleg is az ifjúság, az ifjúsági oktatás, a sport és a szabadidő értelmes és aktív eltöltése szerepel. Éppen ezért és annak érdekében, hogy Zánka megőrizhesse versenyképességét, elkészült egy olyan tanulmány, amely a fejlesztési koncepciót, a fejlesztési célokat hivatott megítélni.

Ebben a koncepcióban a következő főbb prioritásokat vették figyelembe: a közfeladatokat magas színvonalon tudja ellátni, piaci logikával, de szociális szempontok figyelembevételével tudjon működni, az állami vagyon gyarapítása mellett hosszú távon kormányzati támogatás nélkül lássa el a közfeladatokat, kapcsolódjon állami gazdaságfejlesztési programokhoz.

Ezen túl elkészült egy infrastruktúra-fejlesztési program is, egy műszaki állapotfelmérés, amely körülbelül azt állapította meg, hogy 2,9 milliárd forint forrásra van szükség ahhoz, hogy ezt a fejlesztést meg lehessen valósítani. A finanszírozás egyik módja és talán az első lépése az, hogy április 11-én megtörtént egy törzstőkeemelés 200 millió forint értékben, így Zánkának 400 millió forint fölé emelkedett a törzstőkéje. Ez mindenképpen garanciát jelent arra, hogy a zánkai kht. az európai uniós forrásokból az önrészt biztosítani tudja, ahogy ez a nemzeti fejlesztési terv programjai között is szerepel.

Ezen túlmenően két héten belül elkészül egy beruházási finanszírozási terv is, amelyből kiolvashatók azok a számok, amivel a minisztériumnak vagy az állami költségvetésnek esetleg egy későbbi fázisban hozzá kell járulnia még ezekhez a fejlesztésekhez, hogy ezt minél hamarabb és minél zökkenőmentesebben lehessen megvalósítani.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 203 2003.05.05. 2:25  200-204

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagy örömömre szolgál, hogy megnyugtathatom a képviselő urat arról, hogy kicsit másképp állnak ezek a kérdések, mint ahogy ön felvetette.

A második doppingellenes világkonferencián részt vevő, ön által népes magyar delegációnak nevezett delegáció igazából két főből állt. A kongresszus célja az volt, hogy az úgynevezett doppingellenes kódex szövegtervezetét a tagországok végleges formába öntsék, nem pedig hogy elfogadják. Következésképpen nem rendelkeztünk olyan végleges kódexváltozattal, amelyet aláírhattunk volna. Ily módon a konferencián egyetlen ország sem írta alá a doppingellenes kódexet, pusztán egy szándéknyilatkozatot írt alá a résztvevők egy része, amelyben kinyilvánították az egyetértésüket a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség céljaival és működésével kapcsolatban. Egyúttal ezzel az aláírással jelezték, hogy részt kívánnak venni a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, a WADA működésének az anyagi támogatásában.

Tekintettel arra, hogy mi a deklarációban foglalt mindkét szándéknak már előzetesen megfeleltünk - elsőként befizettük a WADA költségvetéséhez történő 2003. évi hozzájárulásunkat, valamint a felszólalásomban jeleztem a magyar kormány elkötelezettségét a doppingellenes küzdelemben és az egyetértésünket a WADA céljaival -, ily módon teljesítettük azt a célt, amelynek az érdekében a deklarációt alá kellett volna írni.

Zárójelben teszem hozzá, hogy ennek az aláírásához is egyébként kormányfelhatalmazásra lett volna szükség, ez meg amúgy sem lett volna lehetséges, hiszen egy nappal a kiutazásunk előtt kaptuk kézhez a deklaráció végleges szövegét. Egyébként a mi elkötelezettségünket és a befizetés tényét a WADA vezetősége a helyszínen visszaigazolta, és nyugtázta a magyar részvételt.

A kódex végleges szövegének a lefordítása és szakértői tanulmányozása, a magyar jogszabályokkal való összevetése megtörtént, így a kormány még ebben a hónapban, májusban tárgyalja és dönt az aláírásról. Egyébként zárójelben szintén hozzátenném, hogy ezeknek a kódexben megfogalmazott előírásoknak a nagy része Magyarországon már a gyakorlatban is működik, ezért az aláírásról való döntés tulajdonképpen nem hagy kétséget senkiben, és azt gondolom, a magyar kormány ezt el fogja fogadni, és aláírja.

Jacques Rogge egyébként azt mondta, hogy a jövő évi olimpia megkezdése a végső határidő, amíg a kormányoknak ezt alá kell írniuk, tehát semmiféle határidőről nem csúsztunk le, és ily módon természetesen a magyar sportolók athéni nyári olimpiai szereplése semmiféleképpen nem forog veszélyben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 18 2003.05.12. 3:47  15-18

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy az ön álláspontja és a kormány álláspontja közötti különbség nem az olimpiapárti és nem az olimpiaellenes gondolatok töréspontja mentén helyezkedik el.

Valamikor 2001 májusában hangzott el először az olimpiarendezés gondolata az akkori miniszterelnök szájából, amit tettek követtek, és beindult a politikai előnyszerzés motivációjától sem mentes olimpiai kampány, még az előtt, hogy bárki tisztán látott volna abban a kérdésben, hogy mekkora terhet, felelősséget, és ezzel szemben milyen várható hasznot is jelentene Budapest és Magyarország számára, amennyiben megrendezné a 2012-es olimpiai játékokat.

Félrevezető a tavalyi támogató aláírásokat évenként folyamatosan felhozni, hiszen a választási kampány időszakával kísértetiesen egybeeső aláírásgyűjtés időpontjában még nem készült el a megvalósíthatósági tanulmány, így azok főbb megállapításai sem voltak ismertek a támogató nyilatkozatot aláírók számára. Mára azonban tisztán látunk, hiszen a tavalyi év végére elkészült a várt tanulmány, majd idén az ahhoz kapcsolódó, a döntésben közreműködő szakemberek által igényelt kiegészítések is megismerhetővé váltak.

A nyilatkozatai alapján, képviselő úr, azt tudom mondani, hogy két lehetőség van: vagy ön nem olvasta a tanulmányt, vagy egy egészen más tanulmányt olvasott, mint az összes többi szakértő. Ugyanis a tanulmány csak és kizárólag bizonyos kritikus feltételek teljesülése esetén ítéli megvalósíthatónak az olimpiai megrendezését Budapesten. Így például elengedhetetlen, hogy az olimpiához szükséges infrastrukturális fejlesztések az olimpiától függetlenül is az ország legfontosabb gazdasági és fejlesztési prioritásait jelöljék ki, a ráfordítandó 3 ezer milliárd forint költségvetési forrás pedig együttesen elfogadható legyen költségvetési, gazdaságpolitikai és szociális megfontolások alapján.

A felelős szakértői vizsgálatok megállapították, hogy ezen súlyponti kritériumok nem teljesíthetőek, ráadásul a tanulmány szerint semmilyen időtartalék nem áll rendelkezésre a teljesülésükhöz. Amikor a kormány döntést hozott az olimpiai pályázattal együtt járó kötelezettségek ügyében, már ezeket a kritikus kockázati tényezőket és szakértői véleményeket is figyelembe vette. Ez nem ugyanaz, képviselő úr, mint amikor arról beszélünk, hogy támogatjuk-e az olimpia gondolatát, az olimpiai mozgalmat vagy az olimpia megrendezésének nemes gondolatát. Nincs Magyarországon olyan ember, aki ne értene egyet az olimpia megrendezésének a lehetőségével - magam is olimpiapárti vagyok, és egyetértek a képviselő úrral, amikor az olimpiarendezés lehetséges előnyeit sorolta fel.

Ugyanakkor a kormányzati garanciavállalás esetében már nem csak erről kellett döntenie a kormánynak. A kormány most elfogadott határozata éppen olyan feladatokat határoz meg, amelyek egy felelős pályázat elkészítését alapozzák meg. Így többek között határozott egy tárcaközi bizottság létrehozásáról; célul tűzte ki, a nemzeti sportstratégia részeként, a magyar sport infrastrukturális és működési feltételeinek a javítását.

A jelenlegi kormány a döntés-előkészítés során természetesen kikérte az érintett partnerek, szervezetek, testületek véleményét. Szeretném tehát leszögezni, hogy a kormány nem azért nem vállalt garanciát egy tízéves időtávú projektre, mert soha nem tartja megvalósíthatónak, hanem azért, mert annak a megvalósításával kapcsolatban a vállalható mértékhez képest sokkal nagyobb a kockázat, továbbá a kormány programjában mindenképpen előnyt kell élveznie a rövid távon is sürgető és az ország egészét érintő feladatok megoldásának.

 

(13.50)

 

Tudja, képviselő úr, a demagógiának van egy olyan értelmezése, ami arról szól, hogy az igazság mérhetetlen eltúlzása. Azt gondolom, hogy az ön nyilatkozataiból ez olvasható ki.

Végezetül annyit szeretnék a képviselő úr figyelmébe ajánlani, hogy a hosszúra nyúlt téli álmából most már érdemes lenne felébredni, és megpróbálni valamilyen szinten - tudom, hogy nehéz, de megpróbálni - valamilyen felelős politikai véleményt alkotni, és be kellene fejezni a narancsszínű píárlufik eregetését.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 179 2003.05.12. 2:17  176-180

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Először is általánosságban hadd nyugtassam meg, hogy a mostani sportvezetés számára is a kosárlabda rendkívül fontos sportág, és ennek a legékesebb bizonyítéka talán az, hogy a minisztérium kiemelt sportágként kezeli a kosárlabdát, hiszen az utánpótlás-fejlesztési program esetében ez volt a harmadik sportág, amelynek a finanszírozása mellett döntött a minisztérium, és ebben az évben 80 millió forintot szánunk erre a célra, hogy ezt a sportágfejlesztési programot továbbvigyük.

Másodszor: nagyon fontos, és a minisztérium is érzékeli, hogy komoly problémát okoz az állami vállalatok kivonulása a sportszponzoráció területéről, és a rendelkezésre álló eszközöket és lehetőségeket számba véve alternatívákat dolgozunk ki ezen probléma megoldására. Addig pedig egyfajta közvetítői szerepkör az, amit a minisztérium fel tud vállalni. Ennek a közvetítői szerepkörnek az egyik eredménye volt az, hogy például ez év januárjában felvettük a kapcsolatot a Magyar Posta Rt. vezérigazgatójával, valamint a pénzügyminiszter úrral, hogy közvetítőként elősegítsük a Postás-Matáv Sportegyesület asztalitenisz-, valamint kerékpáros-szakosztálya súlyos helyzetének a megoldását. Ugyanezt szeretnénk tenni a Soproni Postás női kosárlabdacsapatának a segítésére is.

A minisztérium felvette a kapcsolatot a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségével, és a Női Hivatásos Kosárlabda Ligával, valamint tárgyalásokat kezdeményezünk a Magyar Posta Rt. illetékeseivel is, hogy a felmerülő problémákat közvetítőként segítsük megoldani.

Nagyon helyes a képviselő úr aggódása, de egyvalamit azért a figyelmébe ajánlanék: 2000-ben Sopron megyei jogú város közgyűlése, amely akkor fideszes többséggel rendelkezett, döntött arról, hogy a város csak három egyesülettel köt szponzorációs szerződést - a GYSEV női kosárlabdacsapattal, a Matáv SC futballcsapattal és a Soproni Ászok férfi kosárlabdacsapattal. Ahogy ön is jól hallotta, a Soproni Postás női kosárlabdacsapattal, az akkori fideszes többségű közgyűlés döntése alapján, nem kötöttek szerződést.

Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ezeket a forrásokat pótolni tudjuk, és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ezek a kérdések mielőbb megoldódjanak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 118 2003.09.15. 1:56  115-122

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Vissza kell hogy igazoljam azokat a számokat, amelyeket képviselő úr is felhozott, és valóban igaz az, hogy ennek a stadionrekonstrukciós programnak a teljes előkészítése nem megfelelő volt, szakmailag nem megalapozott volt, és ez okozta aztán később a problémákat is.

Úgy, ahogy képviselő úr említette, 1,75 milliárd forint értékű volt az az elsődleges költségvetési tétel, amit a beléptető rendszerre irányoztak elő. Aztán egyszer csak Deutsch Tamás volt miniszter úr ezt mind az önkormányzatok mint tulajdonosok, mind a költségvetés figyelmen kívül hagyásával 3,2 milliárd forintra egy határozattal megemelte. Aztán ez tovább pörgött, mert ahogy ön is említette, valamilyen érdekes úton-módon a Sportfólió Kht. a közbeszerzési végeredmény alapján egy 4,8 milliárdos ajánlatot fogadott el. De még itt sem állt meg a történet, hiszen végül a pótmegrendelésekkel együtt igazából a minisztérium 5,1 milliárd forintról kötött szerződést a Debis Dataware céggel, amely elnyerte a közbeszerzés alapján a pályázatot. Fontos megjegyezni, hogy ez tulajdonképpen a teljes stadionrekonstrukciós költségvetés egynegyedét tette ki, ami tulajdonképpen ellehetetlenítette ennek a programnak a befejezését.

Emellett fontos azért azt megjegyezni, hogy volt a második ajánlat, amely szintén beérkezett a közbeszerzésre és érvényes ajánlat volt, amely technikailag abszolút kielégítette az igényeket, ez 2 milliárd forinttal olcsóbb volt, mint az első 4,8 milliárd forintos ár. Fontos még egyet megjegyezni, hogy egybehangzó szakértői vélemények szerint, de akár utalhatnék Demján Sándor úr levelére is, amelyben a miniszterelnököt, Orbán Viktort tájékoztatta arról, hogy a beléptető rendszerre a Magyar Labdarúgó Liga 1,75 milliárd forintnál többet nem tart szükségesnek, és ezt a keretet tartja egy ésszerű beruházási nagyságrendnek.

A konkrét kérdéseire pedig az egy percben fogok válaszolni. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 122 2003.09.15. 1:02  115-122

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Az ismeretlen tettes ellen tett feljelentésünkben az ORFK június 24-én a nyomozást megszüntette. Ez ellen mi panasszal éltünk, mert úgy gondoltuk, hogy a nyomozásnál a rendőrség nem kellő körültekintéssel járt el, és vannak olyan tények és körülmények, amelyeket még mérlegelnie kell. Erre a panaszra, amit a Fővárosi Főügyészségen tettünk, válasz még nem érkezett. Amennyiben a Fővárosi Főügyészség elutasítja a panaszunkat, akkor mi szeretnénk élni azzal a lehetőséggel, hogy pótmagánvádlóként lépjen föl a minisztérium, mert azt gondoljuk, hogy az igazunkat mindenféleképpen meg kell hogy találjuk.

A költségvetési kárra konkrétan nem tudunk mit mondani, mert pontosan a nyomozástól vártuk volna, hogy állapítsa meg, mekkora költségvetési kár érte a magyar adófizetőket.

A felelős - ismeretlen tettes ellen tettünk feljelentést, ez tény. De az is tény, hogy a döntéseket Deutsch Tamás akkori sportminiszter hagyta jóvá, mégpedig Balázs Csaba, a Sportfólió Kht. akkori vezérigazgatójának az előterjesztése alapján.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 92 2003.09.29. 1:58  87-96

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen Pichler úr kérdését, valóban egy komoly problémával állunk szemben. Még egy dolgot hozzátennék: manapság egyre többet hallani a drogról mint problémáról, amely a társadalomban jelentkezik, és hajlamosak vagyunk egy kicsit a cigarettával és az alkohollal kapcsolatos problémákat a szőnyeg alá söpörni vagy nem annyira a középpontba helyezni.

Azt gondolom, hogy mind a három esetben a legmegfelelőbb eljárás, a legmegfelelőbb kezelési mód a prevenció, és erre próbál a kormány mindenféleképpen hangsúlyt fektetni, hiszen az utólagos kezelés mindig drágább és kevésbé hatékony, mint a prevenció. Természetesen ennek az egyik legkiválóbb eszköze a sport és az egészséges életmódra nevelés. Ehhez még hozzátenném az egészséges táplálkozás kérdését, ez is egy nagyon fontos olyan ügy, amelyben szükség lenne mind a családok, mind a gyermekek esetében egyfajta segítségre és tanácsadásra.

Mivel hozzánk elsősorban a kábítószerügyi koordináció tartozik, erről néhány adatot hadd mondjak a képviselő úrnak. 2003-ban egymilliárd forinttal többet kapott a minisztérium kábítószer-prevenciós feladatokra: a költségvetésből kétmilliárd prevencióra és ellátásra jutott. Százmillió forinttal támogattuk a kábítószerügyi egyeztető fórumok tevékenységét, amelyek a 20 ezer főnél nagyobb településeken próbálják az egészséges életmódot és a kábítószer-prevenciós életet összehangolni és generálni. Az OM-mel egy közös pályázatot írtunk ki - erre Pánczél Károly képviselő úr kérdezett rá az imént -, itt középfokú oktatási intézményekben kábítószer-prevenciós oktatást szervezünk. Körülbelül 250-300 ezer diák részesült ilyen képzésben. A kutatásra, a képzésre és ezen keresztül a drogmegelőzésre szintén 471 millió forintot költött el a kormány.

A következő lépésben válaszolok a további kérdéseire. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 96 2003.09.29. 1:13  87-96

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy ebben nemcsak az államnak van szerepe, sőt, elsősorban nem az államnak van szerepe; elsősorban szerepe van a családoknak, szerepe van a társadalmi civil szférának, az iskolának és az államnak is természetesen ezekben a kérdésekben. Fontos azért azt hangsúlyozni, hogy abban mindnyájan egyetértünk, hogy az egészséges életmódnak minden magyar családban értékké kell válnia, hiszen akkor lehet ezeket a problémákat a leghatékonyabb módon megelőzni.

Az a törvénymódosítás pedig, ami bekövetkezett ebben az évben, azzal, mi azt gondoljuk, helyesebb, ha a medikalizáció irányába megyünk, és nem a kriminalizáció irányába. Helyes az, ha a drogstratégiát inkább a valósághoz közelítjük, és nem olyan dolgokat várunk el, ami a valóságban nehezen elképzelhető.

Abban is egyetértek, képviselő úr, hogy nem elég, de még mindig többet teszünk, mint az előző időszakban - az a forráslehetőség, ami rendelkezésére állt a minisztériumoknak -, lépésről lépésre haladunk előre, ez így helyes. A következő évben szintén forrásbővüléssel számolunk, és az Egészségügyi Minisztériummal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) közösen, a népegészségügyi programon belül is próbálunk ezekre az ön által is feltett problémákra válaszolni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 206 2003.10.20. 0:21  205-209

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A Magyar Köztársaság teljesíti a hatályos jogszabályaiban azokat a dolgokat, amelyeket ez az egyezmény megfogalmaz. De tekintettel arra, hogy ez egy államközi szerződés, szükség van arra, hogy törvényben kihirdessük, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa az előterjesztést.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 94 2003.11.03. 1:55  91-98

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Nagyon aktuális a kérdés, és még aktuális lesz hosszú időn keresztül, hiszen Magyarországon a sportban az egyik legnagyobb probléma az, hogy nincsenek megfelelő létesítmények, vagy ha éppen vannak, azok nagyon leromlott állapotban vannak. Ez különösen igaz a vidéki sportlétesítmények esetében. Ezért nagyon fontos, hogy az állam szerepet vállaljon ezeknek a sportlétesítményeknek a fejlesztésében, hiszen a létesítményfejlesztés egy nagyon költséges projekt, és csak nagyon lassan térül meg, vagy egyáltalán nem. Éppen ezért a településeknek nincsen megfelelő forrásuk. Ehhez viszont állami szerepvállalásra van szükség, fontos, hogy az állam igenis hathatósan fellépjen ezen a területen.

Ezért azt gondolom, hogy aki sportlétesítményeket épít, kétszer is segít a magyar sporton. Egyrészt segít a magyar versenysporton, hiszen a versenysport számára nagyon fontos, hogy megfelelő létesítményekben tudjanak felkészülni azok az atléták, azok a sportolók, akik Magyarország nagyhatalmi státusát a sportban meg tudják őrizni, és azokra az eredményekre képesek, amelyek alapján méltán híres Magyarország a világban és az Európai Unióban is.

Másik oldalról viszont: a sportlétesítményekkel segítünk a szabadidősport, a tömegsport helyzetén is, ezáltal pedig népegészségügyi, egészségmegőrzési szempontokat, nevelési, oktatási célokat is tudunk szolgálni. Éppen ezért azt gondolom, hogy nagyon fontos ezen a területen, hogy folyamatosan bővülő forrásokkal tudjunk szerepet vállalni.

Ahogy ön is említette: három pályázatot írt ki a minisztérium: sportlétesítmény-fejlesztésre 750 millió forint értékben, a Bozsik-program 2-es programjának továbbvitelére műfüves, villanyvilágításos pályák támogatására 4,2 milliárd forint értékben, és sportvállalkozások támogatására szintén. Az ezekkel kapcsolatos részletekről a viszontválaszban fogom tájékoztatni a képviselő urat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 98 2003.11.03. 0:54  91-98

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Az 1-es pályázatra, ami sportlétesítmények fejlesztésére lett kiírva, 1200 pályázat érkezett, körülbelül 5 milliárd forint értékben, tehát ez is mutatja, hogy hihetetlen nagy az érdeklődés sportlétesítmény-fejlesztésre. A 2-es Bozsik-program finanszírozására 4,2 milliárd forint áll rendelkezésre, és 310 pályázat érkezett be. A harmadiknál, amely sportvállalkozások kamattámogatására volt kiírva, viszonylag kisebb érdeklődés volt, tehát a minisztériumnak el kell gondolkodni a következő évben, hogy ebben a formájában fenn kívánja-e tartani ezt a pályázati kiírást. De a másik két pályázati kiírás esetében a minisztérium egyértelműen tovább fogja vinni ezeket a pályázatokat bővülő forrásokkal, hogy minél több magyar városban épülhessen megfelelő sportlétesítmény Magyarországon, ezzel segítve az emberek és a társadalom egészséges fejlődését.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 4-6 2003.11.25. 4:50  1-6

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tekintettel arra, hogy Páva Zoltán képviselő úr hasonló tartalmú...

ELNÖK: Nincs itt Páva képviselő úr, ezért most ezt nem tudjuk megvárni.

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Akkor viszont mindenképpen most reagálnék.

Azt gondolom, Gémesi úr nagyon jól foglalta ezt össze, és azt gondolom, ez talán az első alkalom a parlamentben, amikor nem vitázunk egy adott kérdésről, hanem maximálisan egyetértünk. Azt gondolom, Gémesi úr úgy fogalmazta meg ezeket a gondolatokat, amelyek mögé az egész ország fel tud sorakozni. Azt gondolom, hogy ezek a gondolatok mindenkinek a szívében bent vannak. Nem is olyan régen beszélgettem Buzánszky Jenővel, és megkérdeztem tőle, mit gondol ő erről a fociról, mi kell ehhez a futballhoz. Akkor ő nekem azt mondta: “tudod, Attila, igazából amikor mi elkezdtünk futballozni kint a grundon, ehhez kellett négy darab tégla, egy rongylabda és a játék szereteteö.

Igen, sok minden változott azóta, amióta ők elkezdtek a grundon focizni: változott maga a játék, változtak a körülmények, változtak a játékosok is, de sok minden ugyanúgy nem változott. Nem változott a futball népszerűsége; nem változott az, hogy a futballt nagyon sokan választják sportágként Magyarországon; és nem változott az sem, hogy nagyon sokan szeretik a futballt Magyarországon.

Aztán sok jó és sok rossz is történt az elmúlt ötven évben, ami a futballt illeti. Én azt gondolom, hogy a mai napon mindenféleképpen a jóra, az évszázad mérkőzésére kell emlékeznünk. Ebben a csapatban több kiváló játékos volt, végig tudnánk sorolni mind a tizenegy olyan játékost, akik valamiben kiválóak voltak, azon a poszton, amelyen játszottak, a világon egyedülálló módon tudtak játszani. Mégis egy embert mindig ki kell emelnünk, ő Puskás, aki a szív, a motor volt ebben a csapatban. Az ő segítségével, az ő irányításával tudott ez a csapat úgy működni, ahogy működött az elmúlt időszakban.

A magam részéről világéletemben futballoztam, úgyhogy ez a sportág az, amely igazán a legközelebb áll a szívemhez. Azt gondolom, hogy abban az időszakban is, és a mai napig is ez a sportág adhat hitet, önbecsülést és nemzeti identitást az embernek. Hiszen akkor éppen túl voltunk a második világháborún, ebben a győzelemben az egész ország, az egész magyar nemzet győzelme testesült meg.

És azt gondolom, mind a mai napig azt mondhatjuk, hogy ez a csapat sok minden más mellett is - talán nem sértődnek meg - hungarikumként, védjegyként szolgál Magyarország és a magyar nemzet számára. A világon mindenhol ismernek bennünket a sportteljesítményeinkről, Magyarország méltán sportnagyhatalmi státussal bír, és ennek a sportnagyhatalmi státusnak a megalapozásához ezek a futballisták nagymértékben hozzájárultak.

A képviselő úr jelezte a hozzászólásában, hogy mit üzen a mai kornak, mit üzen például egy fiatalnak, amilyen én is vagyok, ez a 6:3-as győzelem. Én azt gondolom, mindenképpen üzeni azt, hogy önbizalommal kell nekifogni a feladatoknak, kitartóan kell ezekkel a dolgokkal foglalkozni, de az is nagyon fontos, hogy esély van a sikerre. Esély van arra, hogy ha az ember szereti azt, amit csinál, az ember hisz abban, amit csinál, és az ember ért is ahhoz, amit csinál, akkor mindenféleképpen sikert tud elérni. Azt gondolom, hogy ezek nagyon fontos momentumok, mert a magyar futball ma valóban nincs azon a színvonalon, ahol ötven évvel ezelőtt volt. De éppen ezért azt gondolom, mivel tekintetbe kell vegyük, hogy valóban a legnépszerűbb játék, valóban magyar tradíciók és magyar sikerek kötődnek ehhez a sportághoz, ezért a magyar kormánynak, a társadalomnak, a sportszektorban dolgozóknak közösen együtt kell dolgozniuk azért, hogy a futball az elkövetkezendő időben megint eljuthasson odáig, hogy ilyen sikerei, ilyen eredményei legyenek.

És Gémesi úr is mint a Vívószövetség elnöke, nagyon pontosan tudja, hogy ebben sajnos néha még a többi sportággal is vitatkoznunk kell, de azt gondolom, mindnyájan tudnunk kell azt, hogy a futball a legnépszerűbb magyar sportág, a legtöbb sportoló ebben a sportágban található, éppen ezért nem lehet elengedni a kezét, segíteni kell mindnyájunknak, hogy ez a futball megint oda érhessen, ahova kell - ebben az államnak is van szerepe, de az egész sporttársadalomnak is.

(8.10)

Azt gondolom, akkor tudjuk ezeket a sikereket elérni, akkor tudjuk ezt a feladatot teljesíteni, ha közösen, összefogva próbálunk ezért tevékenykedni. Szeretnék egy idézettel zárni; remélem megérhetjük azt, amit Szepesi György mondott a mérkőzés végén, aki úgy zárta a kommentárját, hogy “az egész ország szívébe zárt benneteket, drága magyar labdarúgókö. Remélem, még egyszer lesz olyan kommentátor Magyarországon, aki ezt a mondatot elmondhatja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 188 2004.02.16. 2:20  185-188

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen a minisztérium ismeri a Mikkamakka Játéktárnak a működési mechanizmusát, éppen ezért mind a három módon, ahogy egy minisztérium támogathat egy ilyen kezdeményezést, mind szakmailag, mind erkölcsileg, mind anyagilag támogatta már ezt a kezdeményezést, hiszen Takács Bernadettel a minisztérium különböző szakértői, államtitkárai, jómagam is többször találkoztunk, és próbáltunk mindent elkövetni annak érdekében, hogy a minisztérium gondolkodásába, szakmai anyagaiba az általa felhalmozott tapasztalatokat minél részletesebben és teljesebben tudjuk beépíteni.

Azért is támogatjuk külön ezt a programot, hiszen fontos számunkra a gyerekek esetében a szabadidő aktív eltöltése, ami különösen akkor hasznos és jó, hogyha nemcsak szórakoztatnak ezek a programok, hanem ismeretterjesztő célokat is szolgálnak. Ennek a programnak a további hasznossága, hogy a szülőkkel együtt, és esetenként fogyatékos gyerekek ép gyerekekkel együtt végezhetik ezt a játékos tevékenységet.

Ebben az évben készül el az ifjúsági törvény és a gyermek- és ifjúsági stratégia a minisztériumban, aminek feladata lesz, hogy meghatározza azt a módszert, azt a metódust, ahogy ezeket az értékteremtő és országos hatáskörű programokat be tudjuk építeni, és ami egy garanciát jelenthet ezeknek a programoknak a működésére, fennmaradására és esetleg a finanszírozását is kiszámíthatóbbá teszi.

De a képviselő asszony kérdésére néhány konkrétumot is hadd mondjak el, hogy mivel támogatta idáig a minisztérium a játéktárat: 2002-ben 4,3 millió forinttal, ebből 3,5 millió programszervezésre, 800 ezer forint kiadványokra ment el; aztán a 2003-as évben a minisztérium pályázatain négy pályázati kategóriában is nyert a Mikkamakka Alapítvány, közel 3 millió forint értékben; és ebben az évben is, ugyan még csak februárt írunk, de született már egy elvi döntés, hogy egy kiadványt 300 ezer forinttal támogatna a minisztérium. Szeretném arra felhívni a képviselő asszony figyelmét, hogy február végéig meghirdeti a minisztérium az összes pályázatát, amiben megint lesznek a Mikkamakka Alapítvány számára hasznos pályázatok, és egészen biztos, hogy ezeken a pályázatokon nyerni is tud az alapítvány.

Egyébként mi magunk is csak az újságból értesültünk ezekről a problémákról, hivatalos megkeresést az alapítvány részéről eddig nem kaptunk. Annak viszont utánanéztünk még (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy az Európai Unióban is komoly lehetőségek lesznek az ilyen értékteremtő programok támogatására.

Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 140 2004.03.01. 2:02  137-144

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Válaszomat hadd bontsam két részre. Egyrészről a minisztérium elkészítette azt a koncepciót és tájékoztatást, és ehhez kapcsolódó intézkedési tervet, amit a kormánynak beterjesztettünk, a kormány elfogadta, támogatta ezt a koncepciót, illetőleg az Országos Idegenforgalmi Bizottság is támogatólag szavazott e mellett a koncepció mellett, így az ő szakmai támogatásukat is bírjuk ehhez a programhoz.

Két részre bontanám azt az intézkedési tervet, amit a figyelmébe szeretnék ajánlani. Egyrészről van egy programtámogatása a minisztériumnak, ami egyrészt jelent egy közvetett és egy közvetlen támogatást. A közvetett támogatás alatt a pályázatainkat értjük, amelyen keresztül nyári táborokhoz nyújtunk támogatást iskoláknak, civil szervezeteknek, egyéb más kisebb közösségeknek. Ebben az évben megkétszereztük ezt a forrásunkat, és így közel 360 millió forint áll ebben az évben a pályázók rendelkezésére.

A másik oldalon a kormány döntött egy közvetlen támogatásról is. Az elmúlt másfél évben 17 500 szociálisan hátrányos helyzetű gyermeket táboroztatott a kormány, mert azt gondoljuk, hogy számukra is lehetővé kell tenni azt a közösségi élményt, amely minden más gyermek számára is rendelkezésre áll ma Magyarországon. Ezen túlmenően nemcsak programtámogatással, hanem az infrastruktúra fejlesztésével is foglalkozik a kormány. Ifjúsági szálláshelyek felújítására két és félszer annyi forrásunk van, mint tavaly, ez 300 millió forintot tesz ki ebben az évben; a turistaútjelző hálózat fejlesztésére 25 millió forintot. Természetesen ebben a kategóriában külön kezeljük Zánka kérdését. Zánka fejlesztése egy kiemelt projekt, ide európai uniós forrásokra is számítunk a következő években.

Ezenkívül természetesen számos kiadvánnyal, konferenciával próbáltuk elősegíteni az ifjúsági turizmus ügyét, és sikerült egy óriási előrelépést is elérni, hiszen a turisztikai célelőirányzat 5 százaléka innentől közvetlenül ifjúsági turizmusra kerül elköltésre, ami ebben az évben 650 millió forintot fog kitenni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 144 2004.03.01. 0:50  137-144

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Még két gondolatot hadd ajánljak a képviselő úr figyelmébe. Egyrészt megjelentek a pályázataink, tehát ezek a források már elérhetők, a mai nappal a minisztérium honlapjáról letölthetők. Másrészt mi egy hosszú távú programban gondolkodunk, amelynek az a fő célkitűzése, hogy Magyarországon egyfajta ifjúsági turizmushoz kötődő központot tudjunk létrehozni, tehát magyarul, hogy az Európai Unió keretein belül is vonzani tudjuk a fiatal turistákat Magyarországra. Ehhez kívánjuk első lépcsőben a jelenleg meglévő infrastruktúrát fejleszteni, tehát nem bővíteni a szálláshelyek számát, mert azt gondoljuk, hogy kellő mennyiségű szálláshely van, inkább a minőséget, a szolgáltatást kell fejleszteni, és majd ebben a többéves programban aztán reményeink szerint eljutunk oda, hogy már a szálláshelyek mennyiségét is bővítenünk kell.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 8 2004.03.02. 3:13  5-8

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Sajátságos a logikája a képviselő úrnak. Nem tudom, hogy volt-e KISZ-tag, mert ha volt, akkor talán még ön is felelős azért, hogy ez a dolog így alakult, hiszen a KISZ-tagok összessége választotta az akkori vezetést. Én azért mégsem vádolom ezzel a képviselő urat. Én nem mélyültem el ennyire Gyurcsány Ferenc miniszter úr önéletrajzában, de látom, hogy ön sokkal inkább, úgyhogy elhiszem, hogy ekkor volt a miniszter úr a KISZ KB titkára.

De van egy jó hírem a képviselő úr számára, ugyanis ez a Medgyessy-kormány az első olyan kormány, amely komolyan vette az ifjúsági turizmus ügyét, elkészített egy átfogó koncepciót erről, amelynek része például az ifjúsági szálláshelyek fejlesztése, és amelynek része az ifjúsági táborozási programok támogatása. Hogy mennyire része, azt bizonyítja az, hogy a kormány kétféleképpen is támogatja az ifjúsági táborozást, egyrészt közvetett, másrészt közvetlen módon. Közvetlenül 17 500 szociálisan hátrányos helyzetű gyermek táborozott az elmúlt másfél évben - ami, azt gondolom, óriási vívmány -, a Nagycsaládosok Országos Szövetségével, a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekkel, az önkormányzatokkal való együttműködésben. Másik oldalról pedig pályázati úton 360 millió forintot fogunk költeni szintén ilyen típusú táborozásra.

A fejlesztés másik pillére az infrastruktúra fejlesztése, amire 300 millió forintot fogunk költeni ebben az évben. Ez mind ifjúsági szálláshelyek fejlesztéséről szól. Ebben van egy külön pont, amely szerint a zánkai tábor - ami régen úttörőtáborként működött; csak azért mondom, hogy ezt is még egyszer a figyelmébe idézzem - szintén komoly fejlesztés előtt áll, európai uniós forrásokkal kívánjuk fejleszteni. S ha ebbe az infrastruktúrába bekerül a csillebérci tábor, akkor eminens érdekünk - mint ahogy ezt eddig mindig is mondtuk, és ahogy a pert eddig vittük is folyamatosan -, hogy Csillebérc is része, ugyanolyan gyöngyszeme, mint Zánka, és egyik központja legyen a gyermektáborozásnak. A koncepció is arról szól, hogy az Európai Unió keretein belül Magyarország lehessen egyfajta gyermektáborozási központ, hiszen ez nemcsak turisztikai, hanem más szempontból is nagyon fontos.

Azt gondolom, ez még csak egy elsőfokú ítélet. Természetesen megyünk tovább, hiszen ez az ítélet még nem jogerős, és ha majd másodfokon is jogerősen az állam számára ítélik ezt az ingatlant, akkor kell a minisztériumnak döntenie arról, hogy hogyan kívánja fejleszteni. De azt azért figyelmébe ajánlanám a képviselő úrnak, hogy ön azt mondta, állítsuk vissza az eredeti állapotába, hogy itt gyermekek táborozzanak. Erre csak azt tudom mondani, hogy az elmúlt tizennégy évben folyamatosan gyermekek táboroztak ebben a táborban. Ilyen szempontból tehát, azt gondolom, tartalmilag nem történik változás azáltal, hogy kinek a tulajdonában van ez a tábor. Ebben az évben is számos gyermek fog táborozni állami támogatással is és saját erőből is. Úgyhogy azt gondolom, ebben nem lesz nagyon nagy vita.

Azt a jó hírt szeretném tehát még egyszer Rogán képviselő úr számára elmondani - és ezzel egy jó napot szerezni neki -, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, abban az esetben, ha megszületik a másodfokú jogerős ítélet, ezt a tábort senki számára sem kívánja privatizálni. De sajnos a magyar jogi eljárásokat figyelembe véve azt gondolom, lehet, hogy erről majd csak a következő szocialista kormány fog dönteni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 115 2004.03.09. 16:36  114-238

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés határozata alapján a kormánynak kétévente kell egy jelentést beterjesztenie, aminek két célja van: egyrészről, hogy áttekintse a kábítószerrel kapcsolatos helyzetet az országban, másrészről pedig a kábítószer-ellenes stratégiával kapcsolatos kormányzati feladatokról adjon egy számadást, hogy hol állunk, hol tartunk, milyen eredményeket értünk el.

Azt gondolom, hogy ezen feladatok végrehajtásához egy nagyon jó alapot teremt az a 2000-ben elfogadott kábítószer-ellenes nemzeti stratégia, amit az Országgyűlés egyfajta politikai konszenzussal fogadott el, hiszen 2 tartózkodással, egyetlenegy ellenszavazat nélkül, teljes összhanggal fogadta el a Ház. De azt gondolom, fontos megjegyezni, hogy a társadalomban ennek a problémának a kezeléséhez egy kicsit több mindenre van szükség, hiszen szükség van egyfajta társadalmi konszenzusra is.

Minden egyes társadalmi problémának van egy életciklusa, ha szabad ezt mondani, valamikor először a társadalom még csak tabuként kezeli a problémát, aztán kezdi elfogadni, hogy létezik ez a probléma, de még nem nagyon mer vele foglalkozni, aztán egyre természetesebbé válik, és már egy kicsit el is kezd foglalkozni a kérdéssel, de még nem érti meg, nem fogadja el, és talán az utolsó fázis az, amikor érti is a problémának a lényegét, el is fogadja, hogy ezzel együtt kell élni, és ekkor születik meg talán az az összhang, az a fajta hozzáállás, ami egy empatikus hozzáállást jelent, és ez teszi lehetővé igazán hatékonyan a probléma kezelését.

Éppen ezért ez a mostani jelentés tartalmaz egy nagyon fontos állítást ebben a témakörben, ami arról szól, hogy ugyan a magyar társadalom hozzáállása a kábítószer-problémához egy eléggé tartózkodó hozzáállás, ettől függetlenül - és ez az, ami nagyon fontos - az átlag állampolgár a kábítószerfüggő embert, a kábítószerfüggő fiatalt nem bűnözőnek, hanem betegnek tekinti. Ebből viszont azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a társadalom fontosnak tartja azt, hogy segítsünk ezeknek az embereknek, és a problémájukból valamifajta kiutat tudjunk mutatni. Tehát mindenféleképpen megértéssel közelít a társadalom ehhez a kérdéshez.

Azt gondolom, ebből az is következik, hogy közös a felelősségünk, nemcsak kormányzati oldalról, nemcsak önkormányzati oldalról kell ezzel a problémával foglalkozni, hanem igenis kell a család oldaláról, kell a civil szektor oldaláról, és kell a kortársak oldaláról foglalkozni, hiszen aki jár fiatal közösségbe, az tudja, hogy manapság sokkal nehezebb erre a kihívásra, erre a veszélyre nemet mondani egy adott kortársi közösségben, mint igent, és ezáltal csatlakozni a közösséghez. Éppen ezért azt gondolom, hogy komoly figyelmet kell fordítani nemcsak a családra, nemcsak a civil szektorra, hanem magukra a fiatalokra is, hogy önmagukban is legyen kellő erő, hogy ellen tudjanak állni ennek a kísértésnek.

Néhány szót a helyzetelemzésről, hiszen van egy-két rossz tendencia, erről kell hogy beszéljünk, hiszen azért dolgozunk, hogy ezeket a tendenciákat is visszájára tudjuk fordítani. Talán tételként azt mondhatjuk, hogy a legveszélyeztetettebb korosztály a középiskolás korosztály; ha a '90-es évek elejét tekintjük, akkor azt lehet mondani, hogy a kábítószert kipróbálók aránya a középiskola 16 éves korosztályában egészen konkrétan 10 százalék körül mozgott, ez a '90-es évek második felére majdnem megduplázódott, 19 százalékra emelkedett. Aztán van egy másik adat, ami a 2003-as adatokat tartalmazza: itt azt mondjuk, hogy a középiskolások közül, akik valamilyen módon már kipróbáltak bármilyen kábítószert, ez 21,5 százalékot tesz ki, tehát egy jelentős arányról van szó.

 

(A jegyzői székben Németh Zsoltot Vincze László váltja fel.)

Ugyanilyen fontos tendencia, hogy van egy jelentős különbség Budapest és a vidék, és a nagyvárosok és a vidék között. A leginkább fertőzött és leginkább veszélyeztetett fiatalság a Budapesten élő fiatalság, hiszen az elmúlt négy évben 20 százalékkal emelkedett Budapesten a kábítószert kipróbálók aránya, tehát ez mindenféleképpen jelzés értékű, és a kormányzati feladatokat ehhez mérten kell majd meghatározni.

(13.30)

És még van egy nagyon kellemetlen tendencia, amit mindenféleképpen meg kell változtatni. Amíg a '90-es évek során, amikor valóban volt egy robbanásszerű növekedése a kábítószer-használatnak, a kábítószert kipróbálók átlagéletkora 16 év és afölött volt, addig manapság már találkozunk 14 éves vagy 14 év alatti fiatallal, aki kipróbálta a kábítószert. Tehát mindenféleképpen az figyelhető meg, hogy az elmúlt 14 évben lefelé tolódik a kábítószert kipróbálók átlagéletkora. Aztán vannak azért kedvező tendenciák is, és hadd folytassam ezzel. Ugyan említettem, hogy volt a '90-es években egy robbanásszerű növekedés a kábítószert kipróbálók körében, de ennek a növekedésnek az üteme, hála istennek, az elmúlt két-három évben lassulást mutat, tehát nem olyan dinamikusan növekszik már a kábítószert kipróbálók aránya, mint ahogy ez az elmúlt tíz évben tapasztalható volt.

Van még számos más adat, amit szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Például az egészségügyi intézményekben kezelt kábítószer-fogyasztók: az elmúlt négy évben, ha ezt a teljes egységet nézzük együtt, akkor összességében az állapítható meg, hogy az intézményekbe bekerülő emberek számának a növekedése megállt, stagnál, és úgy néz ki, hogy körülbelül egy 12-13 ezer fő körül stabilizálódik.

Aztán nagyon jelentős előrelépés az is, hogy az elmúlt években, egész konkrétan 2002-ben jelentős fejlesztések történtek a rehabilitációs kapacitások bővítésében, hiszen 174 ágyról 400 ágyra növekedett, tehát több mint megduplázódott azoknak a férőhelyeknek a száma, ahova a fiatalok, az érintettek bekerülhetnek. Ez azért nagyon fontos, mert egy kábítószer-fogyasztó, egy függő ember számára, ha meg tudja hozni végre azt a döntést, hogy szeretne lemondani a kábítószerről, akkor az időtényező nagyon fontos, hogy mikor kerül be az egészségügyi gondoskodásba, és mikortól kap szervezett segítséget. Itt természetesen az a jó, hogy ahogy megszületik a döntés, abban a pillanatban lehetősége legyen rész venni ilyen rehabilitációs képzésben. Ez egyébként részben bővítéssel, részben pedig új rehabilitációs otthonok rendszerbe való belépésével valósulhatott meg.

Aztán még mondanék egy-két adatot. 2001-ben 36 olyan halálesetet regisztrált a rendőrség, amely kábítószer-túladagolásból származott. Ebben, hála istennek, az a jelentős változás következett be, hogy 2002-ben a felére csökkent ez a szám, és 2003-ban további csökkenés figyelhető meg. Itt azért meg kell jegyezni természetesen, ha egyetlenegy fiatal élet is áldozatul esik a kábítószernek, már az is sok, de egyfajta pozitív tendenciát figyelhetünk meg.

Ha kábítószer-problémáról beszélünk, fontos beszélni egy kicsit a bűnözésről is. Valóban, 1998-hoz viszonyítva 2002-re a kábítószerrel való visszaéléses bűncselekmények száma körülbelül 38 százalékkal növekedett, és ez így valóban riasztó képet mutat. Ezt egy picit cizellálja az a másik adat, ami arról szól, hogy ezeknek a bűneseteknek körülbelül a 83 százaléka nem terjesztői magatartáshoz kötődő bűncselekmény volt, hanem fogyasztói magatartáshoz kötődő bűncselekmény. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos adat a számunkra, mert ezzel is talán lehet azt bizonyítani, hogy annak a büntetőtörvénykönyv-módosításnak, amit az elmúlt időszakban a kormány megtett, volt valós alapja, és ezzel talán a kábítószer-probléma kezelésében a valósághoz közelebbi utat választottunk.

Azt gondolom, hogy ez azért is helyes, mert az elterelés intézményének a bevezetése találkozott egyfajta társadalmi konszenzussal is. Hiszen ha azt mondjuk, hogy igenis az emberek úgy tekintetnek a kábítószerfüggő fiatalokra, mint akik betegek, és ezért fontosnak tartják az ő kezelésüket, akkor mindenféleképpen az az irány a helyes, ha nem a kriminalizáció irányába, tehát rögtön a jogi következményekkel való szembesülés irányába, hanem sokkal inkább a medikalizáció, a megelőzés, a felkészítés és a tájékoztatás irányába indulunk el. Ebből a célból vezettük le azt a következtetést, hogy fontos az elterelés intézményének a megnyitása azoknak a fiataloknak is, akik nem függők, hanem csak egyszer-egyszer találkoztak a kábítószerrel. Ezért 2003. március 1-je óta hatályos a büntető törvénykönyv módosítása, ami ezen elterelés intézményére lehetőséget ad, nem csak függők számára is.

Ez egy megelőző, felvilágosító program, amihez természetesen ki kellett építeni a szolgáltatást, ki kellett építeni az infrastruktúrát. Hála istennek, erre mind a forrás, mind pedig a humán erőforrás megvolt, és azt tudjuk mondani az elmúlt egy év tapasztalatai alapján, hogy körülbelül ezer fő vett részt idáig az elterelés intézményében, és eddig, amennyi következtetést egy ilyen rövid idő alatt le lehet vonni, azt tudjuk mondani, hogy pozitív a megítélése és a tapasztalata ennek a lehetőségnek.

Néhány szót hadd mondjak a 2002-2003-ban megvalósult programokról. Először hadd említsem a kábítószer-egyeztető fórumokat. Azért tartom fontosnak ezt kiemelni, mert maga az a kifejezés, hogy KEF, most már a nemzetközi kábítószerügyekkel foglalkozó szakirodalomban is mint szakszó és mint szakzsargon szerepel, és azt gondolom, hogy ez azoknak a munkáját dicséri, akik ennek a létrehozásában részt vettek. Valóban, ezek a kábítószer-egyeztető fórumok mással nem pótolható szerepet töltenek be az adott helyi, lokális közösség életében.

2002-ben 66 olyan új kábítószer-egyeztető fórum jött létre, aminek átlagban legalább 20-25 tagja van, és valóban összefogja a helyi közösségben azokat az érintett szervezeteket, amelyeknek közük lehet egy ilyen kábítószer-probléma kezeléséhez. Erre 68 millió forintot fordított támogatási összegként 2002-ben a kormányzat. Aztán természetesen mind 2002-ben, mind 2003-ban a minisztérium a prevencióval kapcsolatos, a megelőzéssel kapcsolatos pályázatokat is hirdetett, ez 2002-ben több mint 300 millió forint volt, 2003-ban is több mint 300 millió forint volt. Itt a cél a drogfogyasztás, a bűnözés visszaszorítása, ártalomcsökkentés, megelőzés és felvilágosítás volt. Aztán a nemzeti stratégia megvalósításához a 2003. évben további 700 millió forint állt rendelkezésre. Ezt nem a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium költötte el, hanem azok a tárcák, amelyeknek feladata van a stratégia végrehajtásában, ők használták fel ezeket a forrásokat, és az ő munkájukat segítette.

Néhány szót a 2004-es tervekről. A minisztérium egy új kezdeményezést indít 2004-ben, hiszen azt mondjuk, hogy a stratégiából következően fontos a prevenció, a megelőzés. Aztán fontos, ha egy fiatal már találkozott ezzel a problémával, és ne adj' isten, függővé válik, akkor fontos a rehabilitáció. De ez a folyamat még nem zárul itt be, hiszen ha egy fiatalnak sikeres a rehabilitációja, akkor van még egy lépés, amiben tennünk kell, ez pedig a reintegráció kérdése. A reintegráció pedig arról szól, hogy a fiatalnak vagy az érintettnek segítsünk, hogy visszajuthasson a társadalomba, visszaintegrálódhasson, vagy akár konkrétabban, például a munkaerő-piaci reintegrációt is segítenünk kell. Tehát ez évben mindenféleképpen új programot indít a minisztérium ebben.

Ugyanúgy megerősítjük a prevenciós drogkutatási műhelyek hálózatát is, hiszen fontosnak tartjuk, hogy a már megtett feladatokon, a már megtervezett projekteken túl és ezeknek a bázisán újabb és újabb kezdeményezésekkel tudjunk élni, ami a probléma megoldásához visz minket közel. Természetesen 2004-ben is félmilliárd forintot fordítunk pályázati úton kábítószer-probléma kezelésére, ez mintegy 30 százalékos növekedést jelent az előző évi pályázatokhoz képest. Azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen egy pozitív jel.

A pályázati kategóriákról - hiszen március 1-jével a minisztérium kiírta az összes ehhez a területhez kapcsolódó pályázatát -: itt több kategória van. Elsősorban az alacsony küszöbű és ártalomcsökkentő intézmények működésének a támogatását támogatjuk; a szükséges infrastrukturális fejlesztésekhez is próbálunk hozzájárulni, szakmai kiadványokat, szakkönyveket, különböző konferenciákat támogatunk. Természetesen a kábítószer-egyeztető fórumok működését is segítjük. A képzés, továbbképzés sarkalatos pontja a programnak, és társadalomtudományi elemzésekre, vizsgálatokra és kutatásokra is fordít a tárca, illetőleg az imént már részletesebben beszéltem róla, a reszocializációval és a reintegrációval kapcsolatban is van pályázatunk. Ezen túlmenően az év elején elindítottunk egy 260 millió forintos PHARE-pályázatot, ami civil szervezetek számára ad lehetőséget arra, hogy a prevenció területén bármilyen típusú tevékenységhez igényelhessenek támogatást.

Van még egy nagyon fontos terület azon túl, hogy Magyarországon természetesen megyünk előre, és haladunk a nemzeti drogstratégia végrehajtásában. Ezen kívül, azt gondolom, az európai uniós csatlakozásunk egy újabb területet nyit meg a számunkra, hiszen számos esetben Magyarországot példaként említik ezen a területen. Ezért a tárcának az a célkitűzése, hogy 2004-gyel befejeződik az Európai Unió drogstratégiája és akcióterve, és egy új akcióterv és egy új stratégia kidolgozása kezdődik meg a 2005-2009 közötti időszakra. Ebben a minisztérium aktív szerepet kíván vállalni, hiszen abban hiszünk, hogy egy új családban, ami az Európai Unió, nagyon fontos, hogy Magyarország kifejezze véleményét, szándékát, és aktív részese legyen ennek az új stratégiának a kialakítása során, hiszen az ír és holland elnökség mindenféleképpen prioritásként fogja kezelni ennek a stratégiának az elkészítését.

(13.40)

Ha összegezni kellene azt a munkát egy mondatban, amit az elmúlt években - akár 2000-től, akár régebbtől - végeztünk, akkor azt lehetne mondani, hogy a kormány nagyon sokat tett ebben az ügyben, de még többet kell tennünk, még több feladat van előttünk. Talán nem eretnekség azt az utópisztikus célt kitűzni, még ha tudjuk is, hogy van benne némi utópia, hogy egészen addig nem nyugodhat egyetlen magyar kormány sem, ameddig akár egyetlen drogfüggő fiatal is létezik az országban, hiszen olyan veszélyről van szó, amely végső soron akár tragédiát, halált is okozhat. Ezért a jövőben folyamatosan arra kell koncentrálnunk, hogy ennek a problémának a megoldásához közelebb és közelebb kerülhessünk.

Ehhez - ahogy már említettem is, ahogy kezdtem is a mondandómat - szükség van társadalmi konszenzusra. Úgy érzi a minisztérium, úgy érzik a területen dolgozó szakemberek a különböző kutatások alapján, hogy egyfajta társadalmi konszenzus megvan, amely társadalmi konszenzus erősödik azzal, ahogy az állampolgárok egyre jobban megismerik ezt a problémát, ahogy a tájékoztató programok, a kampányaink eljutnak hozzájuk. A minisztérium ebben az évben tervez egy felvilágosító kampányt indítani a kábítószer-prevenció érdekében, és ahogy egyre inkább elérjük a célcsoportjainkat, az érintetteket, a fiatalokat, a családokat és minden olyan szakembert, aki a fiatalokkal foglalkozik - legyen az pedagógus, lelkész vagy orvos -, ahogy őket egyre inkább fel tudjuk készíteni arra, hogy mire kell odafigyelni, hogyan kell a prevenció területén dolgozni, annál hatékonyabban tudjuk ellátni a munkánkat.

Azt gondolom tehát, a társadalmi konszenzus megvan az elterelés intézményéhez, de egyvalami még nagyon fontos, az, hogy ebben a Házban is meglegyen a konszenzus a politikai pártok között is. 2000-ben az akkori ellenzék kifejezte konszenzuskészségét, hiszen megszavazta a nemzeti drogstratégiát, és felmérte ennek fontosságát, valamint felmérte azt, hogy ez a probléma egészen biztosan olyan kérdés, amiben nem lehet pártpolitikai szempontokat előtérbe helyezni. Azt tapasztalom az elmúlt időszak alapján, akár a stratégia elfogadásától, hogy ez a fajta konszenzus megvolt eddig a politikai pártokban, és mindenki így is kezelte ezt a kérdést. Ha megnézzük a jelentésnek a bizottságok által való elfogadottságát, azt látjuk, hogy ez mindenképpen pozitív képet vetít előre.

Ennek szellemében kérem a képviselő urakat, az ellenzék képviselőit arra, hogy ezt a konstruktív magatartásukat tartsák meg, és fogadják el a jelentést. Ezúton köszönöm szépen a segítségüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 237 2004.03.09. 8:29  114-238

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Azért döntöttem úgy, hogy mindenféleképpen szeretnék szólni a vita után, mert valóban több síkon folyt a vita. Azt gondolom, hogy volt ennek nagyon sok szakmai része, nagyon sok politikai része, és több dologról is szólt a vita, szerintem sok esetben talán nem csak és kizárólag a jelentéssel kapcsolatban, de nem baj ez így, jól van ez így, hiszen a témáról beszéltünk, és azt gondolom, hogy ez így helyénvaló.

Több konstruktív kritika is elhangzott, és ezt köszönöm szépen a képviselőknek, illetőleg több olyan javaslat is, amely arról szól, hogy milyen új területekre kellene esetleg kiterjeszteni a további intézkedéseket, és milyen új területeket kellene bevonni ezek körébe; Zsigó úr és Soltész úr is számos ilyet említett. Erre csak azt tudom mondani, hogy aki nem dolgozik, csak az nem hibázik, tehát azt gondolom, hogy ez így rendben van. Mégis fontosnak tartom, ezért egy-két dolgot kellene tisztázni, mert számos, talán félreértésből vagy csúsztatásból fakadóan nem egészen pontos képek ragadnak meg azokban, akik hallgatják ezt a beszélgetést és vitát.

Azt gondolom, hogy mindannyiunk célja az, hogy minél kevesebb fiatalt érintsen ez a probléma, lehetőleg egyetlenegy fiatal se kerüljön kapcsolatba kábítószerrel, és ne legyenek ebből származó problémái. Fontos leszögezni, hogy a nulla a cél, hogy egyetlenegy fiatal se kerüljön ilyen problémába.

Én is feltennék egy-két kérdést - feltették képviselők, sokat beszéltek a prevenció kérdéséről -, hogy fontos-e a prevenció. Igen, fontos a prevenció. A minisztérium a forrásai legnagyobb részét, több mint 60 százalékát prevencióra költi el, tehát az összes pénz körülbelül 60 százalékát erre költjük. Kérdés, kell-e több pénz. Természetesen kell, persze, hogy kell több pénz, de mondjanak a képviselők egyetlenegy területet, ahova nem kellene több pénz, bármikor is, bármely kormány idejében. Kérdés volt, szükség van-e a tudatformálásra. Igen, szükség van a tudatformálásra, azt gondolom, hogy enélkül a prevenció sem működik, hiszen ha alapvetően nincs meg az emberekben az a gondolatiság, hogy nem jó, nem szabad ezzel a szerrel élni, akkor bármilyen prevenció, bármilyen intézkedés, bármilyen törvény és jogszabály hatálytalan, hiszen lopni sem szabad, azt is tiltják a törvények, aztán mégis vannak olyanok, akik lopnak. Azt gondolom tehát, hogy a tudatformálás rendkívül fontos, ezért indít el a minisztérium egy kampányt ebben az évben, ami pontosan ezt a célt szolgálja, ahogy az expozéban is elmondtam.

Aztán van egy nagyon fontos kérdés, mert ezt a kérdéskört talán sokszor súrolták egy picit az ellenzéki képviselők, legalábbis egypáran, és nagyon fontosnak tartom tisztázni ezt a kérdést: akarjuk-e liberalizálni a kábítószer fogyasztását bármilyen formában? Nem, képviselő urak, nem kívánjuk liberalizálni a kábítószert semmilyen formában sem. Ezt fontos hangsúlyozni, mert néha talán implicite a feltett kérdésekből vagy véleményekből mintha ezt lehetett volna kihallani.

Ebből kifolyólag változik-e a drogstratégia, amit elfogadtunk 2000-ben? Nem változik a drogstratégia, hiszen azon az úton megyünk tovább, amit kitűzött a nemzeti drogstratégia. De van egy ennél erősebb érvem: azért sem változik a drogstratégia, és azért sem változik ez az út, mert a lelkiismeretünk határozza meg azt a célt, amit el szeretnénk érni, ez pedig az, hogy ne legyen kábítószer-probléma Magyarországon. Ebből kifolyólag nem változhat az az út, nem változhatnak a célkitűzések.

Kérdés volt, keményen fel kell-e lépni a terjesztők ellen. Természetesen, keményen fel kell lépni; Gusztos képviselő úr mondott is erre példát vezérszónoki felszólalásában. Kell-e büntetni? Igen, nagyon szigorúan kell büntetni. A Btk. nem is hozott ebben újat, a változtatás nem érintette. Zárójelben jegyzem meg, a fogyasztó is büntethető, tehát nem teljesen igaz az, hogy most az elterelés intézményével egyetlenegy fogyasztót nem lehet büntetni. Nem részletezném, aki olvasta, az tudja, hogy miről beszélek.

Nagyon sok személyes példa is elhangzott a felszólalók részéről; hadd osszak meg én is egy személyes példát a magam részéről. Alkalmam volt fél évet Hollandiában tanulni egy európai uniós ösztöndíjjal, és Hollandia az az ország, ahol valóban liberalizált a könnyű drogok használata. Szeretném jelenteni, hogy nekem sikerült fél évet úgy eltöltenem Hollandiában, hogy nem próbáltam ki a kábítószert, és itthon sem próbáltam ki annak egyetlenegy formáját sem. Miért tartom ezt fontosnak?

Zsigó képviselő úr is sokszor hangsúlyozta a család szerepét, és hogy fontos-e a család. Azt gondolom, hogy a család az alapvető egysége ennek az egész problémának és az egész probléma megoldásának. Fontos a megelőzésben, fontos a kezelésben, a rehabilitációban, és fontos a reintegrációban, de rögtön hozzáteszem, még az elterelésben is az egyik alapvető elem a család. Megpróbáljuk bevonni a családokat ebbe a munkába, hiszen nélkülük egyszerűen nem lehet hosszú távú eredményt elérni, mert a szilárd értékrendet, a pozitív életcélokat elsősorban a család tudja belenevelni a gyerekekbe, és minden más eszköz csak másodlagos, ezért azt gondolom, hogy a család alapvető segítője ennek a folyamatnak.

Azt gondolom, hogy igazából az elérési útvonalakon és a módszereken vitatkoztak ma a képviselők, vitatkoztunk, és ez nem baj: különböző értékrendet vallunk, különböző szellemiségben hiszünk. Mi azt gondoljuk, és abban hiszünk, hogy az a helyes, hogy ha egy fiatalnak, ha egyszer véletlenül kipróbálja, pontosan azokból az okokból kifolyólag, amit Pettkó vagy Csáky képviselő úr is említett - mert olyan a környezet, olyan a nyomás egy fiatalon, mert olyan a tudat, mert ma az a divat, ami nagyon káros dolog -, esetleg egy bizonyos helyzetben mégsem tud nemet mondani egy jointra, egy füves cigarettára, és ebből problémája van, akkor ne rögtön jogi következményekkel szembesüljön, legyen még egy lehetősége arra, hogy visszatérjen a helyes útra. Ezt a lehetőséget szeretnénk megadni ezzel az eltereléssel. Semmi többről nincsen szó, pusztán erről.

Zárásképpen mondom, ezért inkább egy olyan kedvenc szófordulatot említenék, amit általában a fideszes képviselők szoktak emlegetni: nem ördögtől való elismerni a másik fél eredményeit. Én azt gondolom, ezt megtettem a felszólalásomban, mert véleményem szerint ez a kérdéskör egy kicsit ugyanolyan, mint az Európai Unió. Azt gondolom, hogy a rendszerváltással kezdődött el az a folyamat az Európai Unióban is, ami azt eredményezi, hogy most május 1-jén az Európai Unió tagjai leszünk. Valószínűleg a kábítószer-probléma kezelése se a Fidesz-kormánnyal, se a Horn-kormánnyal, se az Antall-kormánnyal, és egészen biztosan nem a Medgyessy-kormánnyal kezdődött el, ezért azt gondolom, hogy ebben mindenféleképpen fontos némi tolerancia és önmérséklet.

Amit Zsigó képviselő úr említett az eseti bizottságról, azt Juhász Gábor MSZP-s képviselő vezette, de hogy esetleg egy-két számot mondjak - mert a költségvetésről is volt néhány szó -, 1999-ben 55,3 millió forint volt kábítószerügyre, 2000-ben 746 millió 500 ezer, 2001-ben 563 millió, 2002-ben közel 1 milliárd forint, 2003-ban 1,3 milliárd forint, és 2004-ben a költségvetési megszorítások után is megőriztük a tavalyi szintet: 1,3 milliárd forint. Azt gondolom, ez azt bizonyítja, hogy minden eddigi kormány, legalábbis az utolsó kettő, a helyén kezelte a problémát, és folyamatosan próbált tenni annak érdekében, hogy egyre bővülő forrásokkal egyre több problémát tudjunk megoldani.

Zárásképpen azt mondanám, hogy számomra nem az a fontos, hogy kié a dicsőség, számomra az a fontos, hogy legyen dicsőség, legyen mire büszkének lennünk. Azt kívánom mindenkinek, hogy ezt mondhassa el bárhol, amerre jár, akik érdeklődnek a témakör iránt, hogy legyen mire büszkének lennünk. Azt hiszem, hogy akkor minden kritikától és egyéb felvetéstől függetlenül helyesen jártunk el, és eredményeket értünk el, és az lesz az igazi eredmény, ha mindannyian azt mondhatjuk, hogy van mire büszkének lenni a mindenkori magyar kormánynak ebben a témakörben, mert tudott tenni valamit ez ellen a probléma ellen. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 162 2004.03.16. 2:05  159-162

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben az évben az európai uniós csatlakozás évében vagyunk, és az európai uniós csatlakozásnál mindig az integráció szót szoktuk használni. Ez a mi tárcánk esetében és a fogyatékos emberek esetében kettős értelemmel bír. Egyrészről vannak olyan feladataink, amelyek az európai uniós csatlakozás miatt feladatai a tárcának, a másik oldalról az integráció számunkra azt is jelenti, hogy a fogyatékos embereket valahogy az épek társadalmába próbáljuk integrálni.

Azt gondolom, ez egy hosszú távú folyamat, sok minden előtt vagyunk még, és sok minden után. 2003 a fogyatékos emberek éve volt, de ez az év nem ért véget, számos programot támogatott a minisztérium, szakmai fórumot, rendezvényt. Ez az év a sport általi nevelés éve az Európai Unióban, és elkezdtünk egy olyan programot, amelynek a címe „A fogyatékosok esélyegyenlőségét a sport által segítő PHARE-programö, aminek az a célja, hogy a képzők képzését segítsük, tehát hogy a sportot a rehabilitációba minél jobban be tudjuk vonni a következő időszakban.

Aztán van egy új eredmény is, hiszen eddig a minisztérium elsősorban a versenysportot támogatta, a versenysporton túl most a szabadidősportra is hangsúlyt helyeznénk, éppen azért, mert kiváló eredmények vannak a versenysportban, ezek talán vonzzák a többi fogyatékos embert is a sportra, ami által egészségüket, életcéljukat tudjuk segíteni.

 

(15.10)

 

Ehhez persze akadálymentesítésre is szükség van. Az Oktatási Minisztériummal közösen egy 4 millió eurós, tehát közel 1 milliárd forintos pályázatot írtunk ki, ami közoktatási intézmények, felsőoktatási intézmények és sportlétesítmények akadálymentesítésére használható fel. Óriási előrelépés történt, a Magyar Paralimpiai Bizottság köztestületté vált, hogy minél hatékonyabban tudja képviselni a fogyatékos emberek érdekeit. Ebben az évben ‑ ahogy kérdezte képviselő úr ‑ a magyar paralimpiai csapat támogatására közel 70 millió forintot szán a kormányzat. De azt gondolom, nem elég csak pénzzel segíteni a fogyatékos embereket, hanem kicsit a gondolkodásmódon is változtatni és fejleszteni kell, ehhez viszont hosszú évekre van szükség.

Köszönöm szépen a kérdését. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 143 2004.03.29. 2:02  140-143

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, én is idéznék egy mondatot ebből a stratégiából: “A nemzeti stratégia számít a helyi közösségek alkotó tagjainak együttműködésére, igényli és előmozdítja az együttműködést helyi, regionális, országos és nemzetközi szinteken egyaránt.ö

Én azt gondolom, hogy nagyon fontos eszközei ennek a helyi együttműködésnek a kábítószer-egyeztető fórumok, úgy is mondhatnám, hogy az egyik fő pillére. Tulajdonképpen ennek a kábítószer-egyeztető fórumnak az a célja, hogy helyi szinten a kábítószer-probléma visszaszorításában érdekelt és ezért tevékenykedő szervezeteket összefogja, és egyfajta együttműködési mechanizmust alakítson ki, illetőleg hogy a megfelelő szakemberek megfelelő képzésben részesülhessenek, és tulajdonképpen az is a feladatuk, hogy a nemzeti drogstratégiát lebontsák helyi szintre.

Ezért azt gondoljuk, hogy mindenféleképpen egy hatékony eszköze ennek a stratégiának, ráadásul nemzetközi színtéren is elismert, manapság egy olyan szó van a nemzetközi életben, amit nem angolul használnak, ez a KEF elnevezés, ami terminus technicusként kerül használatra a nemzetközi porondon, amikor kábítószerügyekről van szó.

Az országos lefedettsége rendben van, hiszen a 20 ezer fő alatti településeknek szinte mindegyikén van már kábítószer-egyeztető fórum, ezek közül hat település maradt ki - azért olvasnám föl a nevüket, hátha kedvet kapnak -: Hajdúszoboszló, Vác, Makó, Esztergom, Cegléd és Ajka. E mellett a hálózat mellett, a kábítószerügyi egyeztető fórumok mellett a koordinátorokat is képezzük, és bővítjük ezt a hálózatot, hiszen ők is hozzá tudnak ehhez járulni.

 

(16.10)

Ehhez természetesen a forrásokat is biztosítjuk. A KEF-ek működésére a minisztérium pályázati úton körülbelül 100 millió forintot költ, és ezen túl a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet is egy PHARE-projekt keretében a képzésre is komoly forrásokat mozgósít.

Mi a magunk részéről abban hiszünk, hogy az összehangolt cselekvés, az összefogás hozhatja csak meg a kívánt eredményeket, és ezért abban a hármasban gondolkodunk, hogy ezen a területen mind az államnak, mind a társadalomnak, mind pedig a családoknak komoly szerepe van.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 126 2004.04.26. 1:56  123-130

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy abban mindnyájan egyetérthetünk, hogy a sportorvosok kiemelkedő munkát végeznek, és valóban azokban az eredményekben, amelyeket a versenyzők elérnek, nagy részben benne van ezen sportorvosok tevékenysége és munkája. Az elmúlt néhány hónap tragikus eseményei a minisztériumot is arra késztették, hogy közösen újratekintsék a magyar sportegészségügy rendszerét. Ezért fölállítottunk egy munkacsoportot a Sportkórház és a minisztérium szakértőivel, akiknek az a feladatuk, hogy ha lehet, mondják meg nekünk, hol lehet még pontosítani, hol kell még fejleszteni ezt a sportorvosi hálózatot.

A minisztérium természetesen forrásokkal is segíti a sportegészségügy dopping elleni küzdelmét. A Sportkórház fejlesztésére ebben az évben 500 millió forintot szánt a kormányzat, hogy felgyorsítsuk a rekonstrukciót, de annak az 50 magasan képzett sportorvosnak az elismerését, akik az olimpikonok, az élsportolók felkészülését szolgálják, a minisztérium 120 millió forinttal támogatja. Továbbá a minisztérium ebben az évben pénzügyi eszközöket biztosít a doppingellenőrző laboratórium műszaki felszerelésére. Erre mintegy 150 millió forintot fordítunk. Ezen túl a tartalmi munkát és a kutatásokat is támogatjuk, hat olyan kutatás zajlik a minisztérium támogatásával, amelyek az élettanra, a táplálkozásra, a rehabilitációra és még sok minden másra terjednek ki.

A sportegészségügynek nagyon fontos területe, ahogy képviselő úr is említette, a dopping elleni küzdelem. A minisztérium kormányrendeletben fejezte ki azokat a szabályokat, amelyeket a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség is minden egyes tagállam elé állít. Ezt most rendeletben befogadta, a magyar nemzeti joganyag részévé alakítottuk. Ezen túl nagyon fontos az is, hogy már nemcsak az élsportolókat veszélyezteti a dopping, hanem a szabadidős és az iskolai sportban részt vevő fiatalokat is. Erre pedig az egyperces viszontválaszomban fogok kitérni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 130 2004.04.26. 1:19  123-130

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Három konkrét dolgot szeretnék kiemelni. Egyrészről van egy jogi lépés, hiszen a Btk. módosítása napirenden van, tárcaköröztetés előtt áll az az anyag, ami azt teszi lehetővé, hogy azok a személyek, akik bárhol doppinggal kapcsolatos, doppingra alkalmas szereket terjesztenek, csempésznek, azok börtönbüntetéssel is sújthatóak lesznek.

Ezen túl a tárca felvilágosító, ismeretterjesztő konferenciákon vesz részt, ismeretterjesztést folytat, különböző brosúrákat, kiadványokat készítünk, amivel megpróbáljuk felhívni a fiatalok figyelmét arra, hogy milyen veszélyeket rejt a dopping, és ezzel párhuzamosan alternatívákat is szeretnénk bemutatni a számukra, hogy a teljesítményfokozást egészséges módszerekkel is el lehet érni.

A harmadik egy védjegyprogram, amit a minisztérium ebben az évben szeretne beindítani. Ez a védjegyprogram arról szólna, hogy azok a fitneszszalonok, amelyek vállalják a minisztériummal való együttműködést - ez azt jelenti, hogy figyelnek arra, hogy a területükön ne forgalmazhassanak különböző doppingszereket -, azok a minisztériumtól szakmai segítséget, szakmai továbbképzést és egy védjegyet kapnak, ezzel is biztosítva azt, hogy ez egy doppingtiszta, doppingmentes fitneszszalon, ez pedig jó eligazodást ad a szülőknek is és a fiataloknak is, hogy melyik fitnesztermet válasszák.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 85 2004.05.10. 2:13  82-89

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, már az előző kormány is kísérletet tett arra, hogy ez az ifjúsági törvény elkészüljön, ekkor az még nem sikerült, és a Medgyessy-kormány is célul tűzte ki ennek a törvénynek az elkészítését, hiszen nemcsak a hazai körülmények, hanem nemzetközi szabályok, ajánlások is a kormány figyelmébe ajánlották, hogy fontos egy ilyen ifjúsági törvény megalkotása. Ezzel párhuzamosan a minisztériumban nemcsak egy törvény előkészítése zajlott, hanem egy ifjúsági stratégia elkészítése is, amely ezzel a törvénnyel párhuzamosan kerül elfogadásra és előterjesztésre.

Ahogy a képviselő úr is említette, ennek a törvénynek az a célja, hogy az állami ifjúságpolitikai célok, feladatok elvégzéséhez adjon egy szilárd, kiszámítható és átlátható jogi környezetet, ami természetesen nemcsak az infrastruktúrára, nemcsak a jogszabályokra, hanem a humán erőforrásra is vonatkozik. Ezzel, azt gondoljuk, ettől a törvénytől azt is várhatjuk, hogy talán stabilizálja valamilyen formában az ifjúsági szektor működését, és kapaszkodókat adhat az abban dolgozók számára.

Egy menetrendet is elfogadott még tavaly októberben a minisztérium, ami úgy hangzott, hogy tavaly októberben összehívásra került a törvényt előkészítő bizottság kiváló szakemberek részvételével, aztán januárban konkrétan a törvény-előkészítés folyamatát tervezte meg a minisztérium, és számba vette, hogy milyen a jelenlegi állapot, milyen szabályok léteznek, milyenfajta koherenciát kell megteremteni a törvény megalkotása során, aztán februárban ezeket az elképzeléseket bemutattuk az érintett tárcáknak, az ő javaslataikat beépítettük a koncepcióba, és így tavasszal nemcsak a kormányzati szektor számára, hanem a civil szervezetek, a civil partnereink számára is bemutathattuk ezt az anyagot. Valóban, hét régióban tíz konferencián, mintegy ezer résztvevővel zajlott az elmúlt időszakban, és az ott elhangzott javaslatokat dolgozza most fel a tárca, tematizálja és építi be a koncepcióba, hogy minél tartalmasabb és minél inkább a civil szféra igényeinek megfelelő törvény szülessen. Jelenleg e javaslatok beépítése után pedig tulajdonképpen a szakértői és (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) közigazgatási egyeztetés zajlik tovább.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 89 2004.05.10. 0:47  82-89

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Ahogy említettem, maga a koncepció fog júniusban a kormány elé kerülni, erről már folyt egy széles körű társadalmi vita. Miután a kormány ezt elfogadta, megkezdődik a törvény tervezetének szöveges előkészítése, és erről is szeretnénk egy hasonlóan széles társadalmi-szakmai vitát folytatni, hogy azokat az elveket abszolút tiszteletben tartsa a minisztérium, ahogy ezt egyébként eddig is tette, amire ön is utalt, hiszen a részvétel és az érintettek bevonása a róluk szóló döntésekbe mindenféleképpen alapelve a minisztériumnak.

És így, ha sikerül ezt a konzultációs folyamatot a nyáron befejezni, akkor ősszel, szeptemberben a kormány elé visszük a szöveg tervezetét, és amennyiben a kormány igent mond rá, a parlament, az Országgyűlés az őszi ülésszakán tárgyalhatja a kérdést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 14 2004.05.11. 4:21  11-14

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, képviselő úr, hogy egy személyes példával kezdjem a hozzászólásomat. Én fél évet töltöttem Hollandiában egy európai uniós ösztöndíjjal, és megtapasztalhattam azt, hogy milyen az, amikor egy más típusú utat választ egy ország, mint amit Európa többi része. Ezt a fél évet sikerült úgy eltöltenem, hogy nem próbáltam ki egyszer se semmilyen kábítószert, és azt gondolom, hogy ezt így is végig lehet csinálni, lehet így is élni, és így is jól el lehet tölteni az ember idejét. De arról is meggyőzött ez a hollandiai kinn tartózkodás, hogy nem az a helyes út, amit Hollandia választott ebben a témakörben, hanem azt gondolom, hogy az Európai Unió többi országa jár a helyes úton, amikor a kábítószer, a könnyű drogok kérdéséről beszélünk.

A kormány tett már lépést abba az irányba, hogy a kábítószer fogyasztóját ne kriminalizálja, hanem sokkal inkább a medikalizáció oldaláról közelítse meg, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen nem büntetőjogi következményekkel kell rögtön szembesülniük a fiataloknak, hanem esetleg egy-egy olyan lehetőségben is legyen részük, ami tájékoztató, és egészségügyi kezelést tesz lehetővé számukra. Ez egyébként találkozik a társadalmi megítéléssel is, hiszen egy nemrég készült közvélemény-kutatás szerint a társadalom többsége a kábítószer-fogyasztót betegként kezeli, és nem bűnözőként.

Én azt gondolom, hogy amit képviselő úr említett, annál színesebb azért a kép az eszköztárban, ami a kábítószerrel szembeni fellépést jelenti, hiszen a nemzeti drogstratégia is kimondja, hogy egy multidiszciplináris megközelítést igényel ez a kérdés, és én nem szűkíteném le a prevenciót kizárólag arra, hogy a büntetőjog hogyan határozza meg a fogyasztó státusát. Egyébként 2003-ban történt egy Btk.-módosítás - képviselő úr is pontosan tudja -, amely pontosan azt a célt szolgálta, hogy reálisabbá tegyük, a valósághoz közelebbivé tegyük a jogszabályokat, és éppen ezért ismét lehetővé vált az elterelés intézménye a nem kábítószerfüggő fiatalok részére is.

Azt gondolom, ezzel megtettük azt a lépést, ami azt a célt szolgálja, amit képviselő úr is szorgalmaz, hogy valóban egy valósághoz közelebbi módon kezeljük ezt a kérdést, és ne rögtön büntetőjogi következményekkel kelljen szembesülniük a fiataloknak. A különbség az, hogy most az elterelésnél - hiszen már '98 előtt is volt erre lehetőség - felépült ennek az intézményi háttere is, regionálisan lefedetten az ország területén 34 szolgáltató kapta meg a lehetőséget az elterelés intézményének a végrehajtására. 2003-ban közel ezer ember vett részt ebben az elterelésben, és a 80 százalékuk nemcsak amiatt ítélte hasznosnak ezt, mert a büntetőjogi következményekkel ilyen módon nem kell rögtön szembesülniük, hanem azért is, mert a saját életvezetésük, a saját életútjuk szempontjából kaptak hasznos tanácsokat és segítséget, amivel könnyebben tudnak szakítani ezzel a káros szenvedéllyel.

Képviselő úr említette az ad hoc bizottságot. Én felhívnám a figyelmét, hogy az ifjúsági és sportbizottságban működik, illetve sajnos nem működik egy albizottság, ami kimondottan a kábítószerüggyel kellene hogy foglalkozzon, de ellenzéki képviselők nem delegáltak tagot, ezért lett volna lehetőség - bár nem tisztem, hiszen a kormánynak nem a parlament számára kell jó tanácsokat adni -, de nem működött ez a bizottság, pedig ott is meg lehetett volna vitatni ezeket a kérdéseket.

Én a magam részéről személyes véleményként azzal tudnék egyetérteni, hogy akkor van értelme egy ilyen ad hoc bizottságnak, ha ennek a célja az, ha azt keresi, hogyan lehet továbbra is újabb eszközökkel fellépni a kábítószer-fogyasztók visszaszorítása, a kábítószer elterjedésének visszaszorítása érdekében, és nem az a célja, hogy azt nézzük meg, hogyan lehet liberalizálni a kábítószer-fogyasztást.

Még egy fontos kérdés van, amit az előbb a politikai államtitkár úr is említett: a sajtó. Itt is fontos talán hangsúlyozni - és ezért is kívántam reagálni erre a felszólalásra -, hogy a kormánynak nem volt, nem is lesz szándékában, hogy továbblépjen ezen az úton. Azt gondoljuk, hogy az elterelés intézményének visszaállításával, az intézményi háttér fölállításával megtettük azokat a lépéseket, amik szükségesek ahhoz, hogy ezt a kérdést megfelelő módon és a valósághoz közeli módon rendezzük. Az eddigi rövid idő alatt megszerzett tapasztalatok is ezt igazolják, úgyhogy a kormány nem fog továbblépni ebben a kérdésben, és azt gondolom, hogy így most a helyes úton kezeljük ezeket a kérdéseket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 24 2004.05.17. 2:42  19-24

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Számomra az a fő tanulsága ennek a történetnek (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) mint fiatal politikusnak, hogy a politikának nem szabad beavatkoznia soha, semmilyen formában. (Dr. Áder János: Jaj! - Moraj a Fidesz soraiban. - Dr. Áder János: És ezt ki mondta neked? Kovács László?) Azt gondolom, hogy nemcsak a szektor egésze számára hordozhat ez kellemetlen dolgokat (Az elnök ismét csenget.) és negatív következményeket is, hanem sportolói karriereket, egzisztenciákat is tönkretehet. Tehát mi a magunk részéről úgy próbáljuk a minisztérium munkáját intézni - egyetértve több más párttal is -, hogy nem kívánjuk a politikát ilyen formában a sportszektorban érvényesíteni.

Fiatalként azt is megtanultam, tisztelt képviselők, hogy nagyon könnyű a történelmi távlatból megítélni egy-egy adott döntést. Önök ezt többször megteszik - különösen a Fiatal Demokraták részéről -, számon kérnek történelmi távlatból számos döntést. Én azt tanultam meg, hogy ilyen történelmi távlatból mindig könnyebb jó döntést hozni, és könnyebb bátornak is lenni. Az igazi bátorság az, amit Jacsó István tett, hogy ott, abban a történelmi pillanatban mert ellentmondani egy ilyen döntésnek, ami a lelkiismeretével ellentétes döntés volt.

Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ebben az esetben mindenkinek, aki az akkori döntésben részt vett, két lehetősége volt. Az egyik az, hogy ellentmond, mint ahogy Jacsó István megtette, és ezzel adott esetben a jövőbeni karrierjét, esetleg egzisztenciáját kockáztatva, de mégis lelkiismerete szerint szembefordul egy ilyen döntéssel. A másik lehetőség, amivel többen éltek rajta kívül, hogy egyetértenek ezzel a döntéssel, ezzel biztosítva saját maguk számára az egzisztenciát, a karrierben a továbblépés lehetőségét, és egyet kockáztatva ezzel, hogy reggel nehezebb a tükörbe nézni, amikor az ember borotválkozni kezd. Azt gondolom, hogy ez a két döntés mindig, mindenki számára, minden egyes történelmi pillanatban lehetőségként adódik.

Azt mondanám zárásképpen, és nem kívánnám kitölteni az időmet, hogy még most sincsen késő (Moraj a Fidesz soraiban.), és szeretném felhívni a MOB vezetésének figyelmét és a MOB elnökének figyelmét arra, hogy még most sincs késő elnézést kérni ezektől az emberektől, most sincs késő hozni egy helyes döntést (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ki hozta a döntést?), és ezzel leróni a tiszteletünket azok előtt a sportolók előtt, akik ezzel egy óriási lehetőséget és akár egy-egy sportkarriert tudtak elveszíteni, és ezzel elismerni annak az embernek a bátorságát, aki, ott akkor, abban a történelmi pillanatban mert nemet mondani erre a szégyenteljes döntésre. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból. - Manninger Jenő: Laci bácsi, elnézést kell kérni!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 124 2004.05.17. 2:07  121-128

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt azért fontos hangsúlyozni, hogy az Európai Uniónak a drog nem közösségi politikája. Ez azért nagyon fontos, mert nincs olyan jogszabálya, nincs olyan szabályozása az Európai Uniónak, amely Magyarországra nézve kötelező volna. Az Európai Unió irányelveket, célokat fogalmaz meg, és ezen célok elérését a tagállamokra bízza, tehát tagállami szinten kezelik ezt a kérdést. Ez arra is vonatkozik, hogy milyen büntető törvénykönyvbeli szabályozásokat alkalmaznak a különböző országok. Szeretném képviselő úr figyelmébe ajánlani, hogy nagyon színes az a kép, amit az Európai Unióban a büntetőjog területén alkalmaznak az egyes tagállamok.

2003. március 1-jétől érvényes az új büntető törvénykönyv, amelyből kikerült a fogyasztó, az elkövetési magatartások között már nem szerepel. Ezen túl életbe lépett az elterelés intézménye, amely pontosan azt a célt szolgálja, amit elvi síkon képviselő úr is feszeget, hogy a fogyasztót ne kriminalizáljuk, azaz ne rögtön büntetőjogi következmények legyenek, hanem inkább a medikalizáció, a gyógyítás irányából közelítsünk hozzá. Ez egyébként megfelel a társadalmi elvárásoknak is, hiszen egy nem régi jelentésből kiderült, hogy a társadalom betegként tekint a drogfogyasztókra.

Azon az ISB-ülésen, nyílt napon, amelyen képviselő úr is részt vett, az is elhangzott, hogy a kábítószer-probléma kezelése kulturális kérdés is, csakúgy, mint az alkohol; vannak országok, ahol meg lehet inni egy vagy két pohár bort és még lehet autóba ülni, és vannak olyan országok, ahol egy csepp alkoholt sem lehet fogyasztani vezetés előtt, mert tiltják a törvények. Ilyen például Magyarország, az előbbire pedig Franciaország lehet példa. Azt gondolom, nem helyes azt az érzetet kelteni, hogy az Európai Unió összes tagállama már abba az irányba halad, amit képviselő úr mondott, és hogy ilyen egységesen kezelik ezt a kérdést. Ennél sokkal több vita és dilemma van ezen a területen. Amire képviselő úr utalt, az pusztán egy koncepció, amely koncepcióról most már, hála istennek, Magyarország mint EU-tagország is elmondhatja a véleményét, és hozzájárulhat ennek a koncepciónak a kidolgozásához.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 128 2004.05.17. 1:18  121-128

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Azért azt se keltsük, hogy azt mondjuk, hogy önmagában a büntető törvénykönyvnek bármilyen típusú módosítása viszont hatékonyan és hatalmas mértékben fogja előrelendíteni a kábítószer-prevenció kérdését Magyarországon. Azt gondolom, hogy ez ennél sokkal komplexebb kérdés, amit ön is pontosan tud, hiszen a nemzeti drogstratégiában tételesen le van írva nagyon helyesen az a megközelítés, hogy ez komplex megközelítést igényel. Abban önnel egyetértek, hogy az egyik alternatíva, az egyik aspektus, amit meg kell vizsgálni, az lehet a jogi rész, de azért ezen túl sok minden más lehetőség is van.

Mi a magunk részéről, a kormány részéről azt tudjuk ígérni, hogy nagyon aktívan részt fogunk venni egyébként azon drogstratégia kialakításában, ami már létezett az Európai Unióban, csak 2004-ben lejárt, és most 2005-től egy új drogstratégiát fogunk európai uniós tagállamként elfogadni. Ehhez egyébként nagyon jó muníciókat kaphatnánk attól az ad hoc bizottságtól, amit ön is kezdeményezett négypárti egyetértéssel, hogy hogyan lehetne még jobbá tenni az Európai Unió drogpolitikáját.

Én európai uniós szakirányon végeztem az egyetemen, nem lehet azzal vádolni, hogy nem voltam támogatója az uniós kezdeményezéseknek, és vallom, hogy sok mindenben kell az Unióval lépést tartani, de azt mondom, hogy a kábítószerkérdésben egészen biztosan nem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy ezért a kormány nem tervezi ennek a büntető törvénykönyvnek a módosítását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 42 2004.05.24. 2:46  39-44

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hiszen valóban sokszor elhangzott már a Házban, de ismételten megerősíteném azt, hogy azt gondoljuk, a büntető törvénykönyv módosításával elértük azt a határt, amit ebben a kormánynak képviselnie kell, hiszen a fogyasztás kikerült a büntető törvénykönyvből mint tényállás; a nem függő kábítószer-fogyasztóra is vonatkozik az elterelés, ahogy azt a képviselő úr is említette.

A társadalmi elvárásoknak megfelelően a kormányzat a kriminalizáció helyett a medikalizáció irányába indult el, és ebben valóban vannak pozitív tapasztalatok. A kormány továbbra is azt vallja, hogy a kábítószer-fogyasztást semmilyen formában nem ismeri el, nem fogadja el, ezzel szemben a kábítószer-fogyasztót igen, hiszen ugyanúgy tekintünk rá, mint ahogy a társadalom egy beteg emberre, akinek mindenféleképpen segítségre van szüksége, és ebben próbálunk előremenni.

Amit a képviselő úr is konkrétan kérdezett: nem áll rendelkezésünkre sem itt, sem a nemzetközi tapasztalatokból olyan felmérés, olyan vizsgálati eredmény, amelyik azt bizonyítaná, hogy ha a kábítószer-fogyasztást szabálysértéssé minősítenénk, akkor az visszafogná a fogyasztást, vagy elősegítené a kábítószer-fogyasztás megelőzését. Ezért azt gondoljuk, hogy nem kell elindulni ebbe az irányba sem.

Téves az a megítélés, amelyik arról szól, hogy az Európai Unió már egyértelműen kialakította azt az álláspontját, hogy általánosságban véve a könnyítés, a liberalizálás irányába indulnánk el. A helyettes államtitkárunk részt vett eddig az összes, az Európai Unió új drogstratégiájáról szóló tárgyaláson - ez a fajta elképzelés nem fogalmazódott meg, és az Európai Unión belül is számos vita van ebben a kérdéskörben. Fontos azt is hozzátenni, hogy mivel nem közösségi politika az Unión belül a drogpolitika, ezért a nemzeti büntető törvénykönyvi szabályozásba sem szól bele az Európai Unió.

Ráadásul az elmúlt hetekben volt egy parlamenti nyílt nap, ahol az is elhangzott, a kábítószer-fogyasztás kicsit kultúra kérdése is, ugyanúgy, ahogy az alkoholfogyasztás. Vannak olyan országok, ahol meg lehet inni egy-egy pohár bort, és még így is autóba lehet ülni, és vannak országok, mint például Magyarország, ahol nem lehet semennyi alkoholt fogyasztani, ha az ember autóba ül. Azt gondolom, hogy ez a kábítószerre is igaz. A különböző kultúrák különbözőképpen ítélik meg ezt a kérdést, és ebben az Európai Unió sem követel meg más hozzáállást.

Azt gondolom, hogy jogunk van és jogunk lesz az Európai Unióban is saját nemzeti, tagállami hatáskörben meghatározni ezt a kérdést. Semmilyen ilyen kötelezettségünk nincsen, úgyhogy ezúton szeretném megint csak megerősíteni a képviselő úrnak azt, hogy a kormány semmilyen formában nem tervezi a kábítószerrel kapcsolatos büntető törvénykönyvi szabályozások módosítását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 91 2004.06.21. 4:02  88-93

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Valóban, ez az első alkalom, amikor a kormány megfogalmaz egy olyan átfogó létesítményfejlesztési koncepciót, ami a magyar sportlétesítmény-helyzeten kíván hosszú távon és szisztematikus lépésekkel javítani. Hiszen Magyarországon két probléma van a sportlétesítményekkel, az egyik az, hogy nincsenek, a másik az, hogy nagyon leromlott állapotban vannak ott, ahol léteznek ilyen létesítmények.

Ezért egyértelmű, hogy hasznos és fontos kezdeményezés az, amit a tárca elindított pár héttel ezelőtt, a kormány döntése alapján. Valóban öt pillére van ennek a Sport XXI. létesítményfejlesztési programnak. Az első az olimpiai központok fejlesztése. Ez azért kiemelten fontos, mert az olimpiai felkészüléshez, az élsport támogatásához mindenféleképpen meghatározóak ezek a létesítményfejlesztési programok, és ezt a kormánynak fel kell vállalnia.

A másik ilyen fontos kérdés, amit képviselő úr is említett, a második pillér annak a bizonyos stadionrekonstrukciós programnak a befejezése és további stadionkorszerűsítési program elindítása, hiszen Magyarországon jelenleg nincs, és a stadionrekonstrukciós program lezárásával sem lesz UEFA-licences stadion. Elképzeléseink szerint nagyon fontos, hogy 3-4-5 ilyen stadionnal rendelkezzen Magyarország, ezzel ki tudjuk szolgálni a futball számára fontos létesítményeket.

A harmadik ilyen fő pillér a nagyobb önkormányzati beruházások. Ez jelenthet multifunkcionális sportcsarnokot, de jelenthet fedett műjégpályát vagy akár 50 méter hosszú uszoda megépítését is. Ezt mindig az adott önkormányzatra bíznánk, hogy mi a helyi közösség számára a legfontosabb létesítményfejlesztési célkitűzés.

A negyedik pillér a 2500 fő alatti települések sportlétesítmény-fejlesztése. Itt 5-10 millió forintos beruházással is már komoly eredményeket lehet elérni, hiszen a kistelepüléseken elsősorban a futballpályákhoz kötődő öltözők, létesítmények fejlesztéséről van szó. Ezt a tárca szintén kiemelten támogatni kívánja.

Az ötödik pillér, ami, azt gondolom, a legnagyobb jelentőségű mindezek közül, a tornaterem-, tornaszoba- és tanuszoda-építési program. Ma Magyarországon körülbelül 250 tornaszoba hiányzik, és 400 olyan település van, 400 olyan iskola, ahol egyáltalán semmiféle tornaterem nincs. Első lépésben ezeket szeretnénk felszámolni, és aztán természetesen továbblépni, és egy olyan irányban is elindulni, ahol nem megfelelő létesítmények vannak, azokon a területeken is tudjunk úgy fejleszteni, hogy ezeket a gondokat meg tudjuk oldani.

Az elmondottakból is következik az, hogy nagyon nagy a lemaradás, éppen ezért nem lehet két-három év alatt vagy akár egy kormányzati cikluson belül pótolni ezeket a hiányosságokat. Ezért ez a Sport XXI. egységes, átfogó létesítményfejlesztési program 15-20 évre tekint előre, éppen ezért a program finanszírozását is ezt figyelembe véve határoztuk meg.

(14.50)

A program finanszírozása a következő két évben, tehát a 2004-2006 közötti időszakban mintegy 53,7 milliárd forintot tesz ki, és ennyi a szükséges forrás. Ez három helyről fog előállni: első helyen kormányzati, központi költségvetési támogatással, másodsorban önkormányzati beruházással, harmadsorban pedig a magánerő, a magánforrások bevonásával. Természetesen az állam nem áll meg itt a finanszírozás tekintetében, hanem egy új konstrukciót, az úgynevezett PPP-konstrukciót szeretné alkalmazni, amelynek az a lényege, hogy az állam hosszú távon szolgáltatást vásárol garantáltan azoktól a létesítményektől, ahol e beruházás megtörtént, és ezzel biztosítja ezeknek a létesítményeknek a megtérülését, és így szolgálja tulajdonképpen a magyar szabadidősport, iskolai, diáksport és versenysport érdekeit.

Azt gondolom, ha ezt a programot végig tudjuk vinni, és a következő 15-20 évben konzekvensen haladunk ezen az úton, akkor fel tudjuk számolni azokat a hiányosságokat, amelyek ma Magyarországon a sportlétesítmények területén megfigyelhetőek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 48 2004.09.06. 4:18  45-51

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Az aggodalmát osztom, az elkeseredését megértem, még akkor is, ha az interpellációjában megfogalmazott felvetéseit viszont visszautasítom.

Azok az információk, amiket elmondott az interpellációjában, tévedésen és téves információkon alapulnak, ezért szeretnék egy olyan jelentést a figyelmébe ajánlani, amit a minisztérium készíttetett el, és amiről sajtótájékoztatón a múlt héten csütörtökön be is számoltunk a közvéleménynek, ennek egy-két főbb megállapítását hadd ajánljam a figyelmébe.

(14.50)

Ebben az évben hét hónap alatt 1200 doppingvizsgálat történt Magyarországon. Ez az év végére eléri az 1500-at, 2005-re pedig 2000 darab doppingvizsgálatot tervez a tárca. Ezek a vizsgálatok nemcsak magyar doppingellenőrök által elvégzett vizsgálatok voltak, hanem a WADA által elvégzett vizsgálatokat is jelentették. Tehát nem csak magyar doppingellenőrök dolgoztak ezen a területen, ami azért nagyon fontos, mert egyetlenegy olimpiai kerettag esetében sem mutattak ki ezek a vizsgálatok semmilyen doppingra utaló jelet. Ez azt is jelenti, hogy minden olimpiai kerettagot legalább egyszer az olimpiára való kiutazás előtt, az érintett sportolókat, az érintett sportágakat pedig legalább háromszor ellenőrizte magyar vagy nemzetközi doppingellenes ügynökség.

Azt is a figyelmébe ajánlom, hogy '89 óta az állam és az állami sportirányítás feladata a doppingellenes küzdelem koordinálása, szervezése, és rögtön azt is hozzáteszem, hogy '89 óta nem érte semmilyen kritika a magyar doppingellenőrzéseket, sőt éppen ebben az évben többszöri elismerés után a WADA Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség felkérte a magyar doppingellenőröket, hogy ne csak Magyarországon, hanem a régióban is végezzenek doppingellenőrzéseket, elismerve az ő szakmai tudásukat.

Területi és egyénre szabott tájékoztatást is végzett a minisztérium, mégpedig a Magyar Olimpiai Bizottsággal közösen. Ez azt jelenti, hogy szövetségeknek, edzőknek, sportorvosoknak és versenyzőknek is külön, személyre szabott tájékoztatást adtunk - ismétlem - a Magyar Olimpiai Bizottsággal közösen. Aján Tamás úrral én is számtalanszor voltam ilyen rendezvényen. Kiadványt készített a minisztérium, amiben elmagyarázzuk a sportolóknak, hogy mik a megengedett teljesítményfokozó módszerek, honlapot üzemeltettünk, 24 órás telefonvonalat üzemeltettünk, két szakmai konferenciát tartottunk.

Ön ugyan idézett a kormányrendeletből, de pontosítani szükséges. A kormányrendelet három konkrét feladatot határoz meg. Az egyik a költségvetési források biztosítása, a nemzetközi kapcsolattartás és nyilvántartás. A költségvetésben 35 millió forintot fordítottunk doppingellenes küzdelemre, közel 100 milliót sportegészségügyre, nemzetközi kapcsolatok során számtalan konferencián vettek részt a szakértőink, a nyilvántartásunk pedig ISO-minősítést kapott, amivel kevés ország rendelkezik a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség tagjai között.

És valóban létrehoztuk azt a testületet, amit ön is említett, de ez egy ernyőszervezet, hét tagja van, köztük a Magyar Olimpiai Bizottság is, és pontosan ez a testület szolgálja a nagyobb beleszólás lehetőségét a magyar doppingellenes küzdelembe, és az önök által elfogadott 2001-es, doppingról szóló kormányrendeletben a miniszter hatáskörébe utalt feladatokat csökkentette, és ezáltal hatásköröket ruházott át a koordinációs testületre.

A sporttörvény a sportolóval szemben egyértelműen fogalmaz, a jogállásáról szóló részben azt mondja, hogy nem élhet a sportoló tiltott szerekkel, és egyébként a Magyar Olimpiai Bizottság minden egyes kiutazó sportolóval kötött is egy szerződést, amiben a sportolók elismerték és elfogadták ennek az alapelvnek a fontosságát.

A szankciókról még két mondatot hadd mondja! Azt ajánlom a figyelmébe a képviselő úrnak, ami a nemzetközi doppingellenes szabályzatban a 20.4.5. pont és a 20.4.6. pont, ami kimondottan lehetőséget ad a Magyar Olimpiai Bizottság részére arra, hogy szankcionálja ezeket a sportágakat, szankcionálja ezeket a sportszakszövetségeket. Úgyhogy a miniszter úr felvetése nemhogy a valóságtól elrugaszkodott, hanem pontosan azt a célt szolgálja egy olyan esetben, amikor szervezetten és a sportági szakszövetség vezetésének tudtával történik a doppingolás, akkor legyen a magyar jog szerint is lehetőség arra, hogy közbejárjunk, eljárjunk, és felfüggeszthessük ezen sportágak tevékenységének támogatását. Erre egyelőre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) csak a Magyar Olimpiai Bizottságnak van meg a lehetősége.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 184 2004.09.06. 2:11  181-184

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a kérdését. Írásban is válaszoltunk már ugyan a kérdésére, de most szóban is nagy örömmel teszem. 2000-ben létrehozta az akkori minisztériumi vezetés a Sportfólió Kht. szervezetet, és e mögött a koncepció mögött az állt, hogy az összes állami tulajdonban lévő sportingatlant egy kézben kezelje az állam, aminek valóban volt racionalitása, hiszen abban hittek az akkori vezetők, hogy a közös, egységes kezelés lehetőséget ad esetleg a keresztfinanszírozás elkerülésére, az üzemeltetést és a fejlesztéseket hatékonyabban lehet folytatni.

Sajnos, erre az élet, a valóság és a tények rácáfoltak, megcáfolták ezt a koncepciót. Éppen ezért kellett a minisztériumnak hozzákezdeni a Sportfólió Kht. átalakításához. Hiszen 2001-től kezdődően egészen komoly veszteséget halmozott föl ez a kht., amiből az is következett, hogy a szükséges fejlesztéseket nem olyan ütemben lehetett végrehajtani. Éppen emiatt döntött úgy a minisztérium, hogy a tulajdonában lévő ingatlanok közül azokat, amelyek nem tartoznak a nemzeti sportérdek céljából hasznos ingatlanok közé, vagy térítés nélkül átadja önkormányzatoknak, egyesületeknek, sportági szakszövetségeknek, vagy pedig azokat, amelyek a szövetségeknek sem kellenek, és nem szolgálnak, még egyszer ismétlem, nemzeti sportérdeket, eladjuk, és az ezekből befolyó bevételeket próbáljuk visszaforgatni az olimpiai központokra és egyéb más sportlétesítmény-fejlesztési programok végrehajtására. Ezért indítottuk el a Sport 21 létesítményfejlesztési stratégiát is, hogy ezeket a problémákat tudjuk kezelni.

Egy-két mondatot tételesen is: a balatonfüredi vitorlástelep nem lesz eladva, és nem kerül átadásra sem, a tatai edzőtábor szintén nem kerül eladásra, egyetlenegy része sem. Ráadásul megfordítottuk a folyamatot, az elmúlt időszakban nagyon sokat fejlesztettünk, és a tatai edzőtáborban most már inkább tudnak sportrendezvényt szervezni, mint esküvőt. Azt gondolom, ez egy dicséretes változás a 2000-től folytatott időszakban. A mátrai edzőtábort szintén nem kívánjuk eladni. Eddig szerettük volna bérbe adni, de az eddigi kísérletek nem jártak sikerrel.

A többire pedig az egyperces válaszomban fogok kitérni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 44 2004.09.13. 4:14  41-47

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Értem én a politikai szándékot, és azt is értem, hogy nagyon izgalmas és érdekes lett a mi tárcánk attól, hogy az MSZP új miniszterelnök-jelöltje vezeti még ezt a tárcát, de amikor elolvastam az interpellációját, mégis két dolog jutott az eszembe.

Az egyik az, hogy elég szelektív a hallása a képviselő úrnak, ami ilyen fiatal korban nem túl jó hír, vagy csak egyszerűen nem zavarják a tények a képviselő urat. Az interpellációjával kapcsolatban pedig általában az a két dolog jutott eszembe, hogy tele van csúsztatásokkal, illetőleg tele van féligazságokkal. És ezzel kapcsolatban azt a régi bölcsességet szeretném a képviselő úr figyelmébe ajánlani, hogy két darab féligazság nem egyenlő egy darab igazsággal, hanem két darab hazugsággal. (Taps és közbeszólások az MSZP padsoraiból: Úgy van!)

A kérdései között számos olyan kérdés volt, amelyik általában a kormányprogramra vonatkozott, illetőleg egypár olyan kérdés, amelyik kimondottan a GYISM-re, ezért az első kérdéscsokorral kapcsolatban hadd ajánljam a képviselő úr figyelmébe a honlapon is elérhető kormányprogramot, ami kapcsán szintén felhívnám a figyelmét, hogy ez nem két évre, hanem négy évre szól, így ezeknek a kérdéseknek a számonkérése majd négy év múlva lesz aktuális. De hogy mégiscsak kielégítsem a képviselő úr kíváncsiságát, bár négy perc nagyon kevés ahhoz, hogy a kormány által eddig a gyermek-, ifjúsági és sportterületen végzett tevékenységről beszámoljak, ezért azt gondolom, mégis mondanék és a képviselő urak figyelmébe ajánlanék egy-két konkrétumot. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Tételesen!)

Ön beszélt a fogyatékossportról - figyelmébe ajánlom, hogy '99-ben 74 millió, 2000-ben 93 millió, 2001-ben 315 millió, 2002-2003-ban (Dr. Répássy Róbert: Van még két és fél perce!) 478 millió forint állt rendelkezésre; 2004-ben 420 millió forint, illetőleg ehhez kapcsolódik az az egymilliárdos, akadálymentesítésre szánt program, amelyik pontosan ifjúsági és sportlétesítmények akadálymentesítésére volt félretéve.

A kábítószer területén módosítottuk a büntető törvénykönyvet, közelebb vittük a valósághoz, ezáltal 1500 gyermeket, fiatalt adtunk vissza a családjának, és az elterelés intézményével tudtuk biztosítani azt, hogy a valósághoz közelibb szabályozás van. Ezen túl megvalósítottuk azt is, hogy nemcsak prevenciót és rehabilitációt szolgálnak a kábítószerügyi források, hanem a reintegrációra is forrást biztosítunk, ami azért fontos, hogy a fiatalokat, akiknek sikerült megtisztulni, visszavezessük a társadalomba.

Új ifjúsági párbeszédrendszert építettünk fel a sok civil szervezet elvén a kevesekkel szemben; megnöveltük a határon túli ifjúsági szervezetek támogatását; 24 ezer szociálisan hátrányos helyzetű fiatalt táboroztattunk az elmúlt két évben; ifjúsági stratégia készül; az ifjúsági törvény is el fog készülni, amit éppen a héten fog a társadalompolitikai kabinet tárgyalni - erről önök csak beszéltek, mi megvalósítjuk.

Az utánpótlás területén: ez olyan csúsztatás, amit már többször kijavítottam a képviselő úr hozzászólásaiban - az 5 milliárd forint a Bozsik-program műfüves pályájával együtt állt rendelkezésre. Mi vagyunk az a kormány, amelyik elismeri az előző kormánynak egy-egy olyan kezdeményezését, amelyik jó volt. Önök elindították a műfüves programberuházást, mi pedig be fogjuk fejezni - ez önökre nem volt jellemző, de mi mindig azt hirdettük (Taps és közbeszólások az MSZP padsoraiból: Úgy van!), hogy azokat a kezdeményezéseket, amelyeket jónak ítélünk, továbbvisszük, és ezt megtettük ezzel kapcsolatban is. Amúgy utánpótlásra 2002-ben 393 millió forint állt rendelkezésre, 2003-ban 900 millió, 2004-ben pedig 780 millió, tehát megháromszoroztuk ezeket az összegeket.

Elkészült az új sporttörvény; bevezettük a Nemzeti Sporttanácsot; egységes utánpótlás-nevelési programot hoztunk létre; létesítményfejlesztést támogatunk; elkészül a sportstratégia, ahová, mellesleg jegyzem meg, meghívást kapott az önök helyettes államtitkára, Dénes Ferenc is, mert azt gondoljuk, hogy ez az ország nemzeti sportstratégiája lesz, és nem a minisztériumé, tehát mi elfogadjuk mások véleményét is. Az olimpiai felkészülésre minden idők legnagyobb összegét fordítottuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), ráadásul jutalmakban is a legmagasabb összeget szánjuk a sportsikerek elismerésére.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 14 2004.09.14. 5:14  11-14

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Asszony! Teljes mértékben egyetértek azokkal a kérdésfeltevésekkel, amiket ön megfogalmazott az iménti kérdésében. Azt kell hogy mondjam, hogy nagyon sok hasonlóság van az épek sportja és a fogyatékosok sportja között; sokkal több, mint amit esetleg a társadalomban sokan gondolnak erről a kérdésről. Hiszen ebben a paralimpiában, ebben a sportban, a fogyatékosok, az értelmi fogyatékosok vagy a szervátültetettek versenyein ugyanolyan példaképek születnek, mint az olimpián versenyző magyar sportolók esetében, és ugyanúgy az ő példájuk dinamizáló és ösztönző tud lenni egyrészt fogyatékos társaik számára, másrészt az egész társadalom számára, hiszen ezek a példaképek nemcsak az emberi teljesítménynek, a kitartásnak, hanem a pozitív életszemléletnek is kiemelkedő példaképei.

Ráadásul azt kell mondanunk, hogy hála istennek, hagyományosan kiválóan szerepelnek ezeken az eseményeken a parasportolók; éppen pár nappal ezelőtt a szervátültetettek hoztak haza nagyon szép érmeket, ugyanúgy az értelmi fogyatékosok kiválóan szerepelnek folyamatosan, és a magyar parasportolók is a paralimpiákon most már hagyományosan nagyon kiváló eredményekkel gazdagítják az országot és nemzeti büszkeségünket, és ha szabad azt mondani, a sportnagyhatalmi státusunk megőrzéséhez ők is ugyanúgy hozzájárulnak, mint az épek sportjában.

Sajnos, ma Magyarországon valóban kevesebb figyelmet kap a fogyatékosok sportja. Egy kicsit igaz erre a területre is az a mondás, hogy elvileg mindenki támogatja ezt a területet, de gyakorlatilag egészen más a helyzet. Éppen ezért engedje meg, képviselő asszony, hogy egy kicsit távolabbról indítsam a válaszomat, hogy ezt az alkalmat is felhasználjam arra, hogy egy-két dolgot el tudjak mondani arról, hogy hogyan próbáljuk segíteni a parasportot ma Magyarországon.

Egy nagyon dinamikus fejlődést mutat ’99-től kezdődően egészen 2004-ig a parasport, a fogyatékosok sportjának támogatása, hiszen míg ’99-ben 74 millió forinttal indult ez a támogatás, aztán 2000-ben 93,4, 2001-ben 315, 2002-ben 478, 2003-ban szintén 478 millió forint volt, 2004-ben pedig 420 millió forint, és ehhez társult egy egymilliárdos, akadálymentesítésről szóló pályázat, ami a fogyatékos embereknek a sportlétesítményekbe és egyéb más intézményekbe való jutását tette lehetővé.

Aztán a sporttörvény hozott egy jelentős változást a sport, az érdekképviselet területén, hiszen a Magyar Paralimpiai Bizottság köztestület lett, és ez nagyobb érdekérvényesítő képességet adott neki, több feladatot és természetesen több felelősséget is a szervezet képviselőinek. Ebben az évben a minisztérium a paralimpiai felkészülést és részvételt közel 100 millió forinttal támogatja, valóban 38 sportoló tíz sportágban, 23 kísérő segítségével vesz részt az olimpián. A minisztérium ugyanúgy tekint a paralimpiára, mint ahogy az olimpiára, legalábbis abban a tekintetben, hogy ugyanolyan részvétellel fog a minisztérium részt venni ezen a paralimpián, tehát mind a miniszter úr, mind pedig jómagam részt fogunk venni, és természetesen a fogyatékosügyi miniszteri biztosi hivatalból is részt vesznek, illetőleg a sport helyettes államtitkárságról is lesz kiutazó a paralimpiára.

A médiáról nagyon fontos, hogy beszéljünk, hiszen nem is olyan rég előfordult egy olyan eset - nem kívánnám megnevezni sem a médiumot, sem a sporteseményt, csak általánosságban mondom -, hogy egy fogyatékos-sporteseményről készülő összefoglaló bizony elveszett az adott médium sportszerkesztőségén, és amikor ezt próbáltuk számon kérni, azt mondták, hogy egy kazettára vették föl, és az valahol, valahogy elkeveredett, ezért nem tudták sugározni ezt az adott televízióban. Azt gondolom, hogy ilyen megengedhetetlen és elfogadhatatlan, bármelyik médiumról is legyen szó. Valóban igaz az, hogy nagyobb teret kell szentelni ennek a sporteseménynek; azért is, mert a szponzorálás tekintetében is például - ha egy kicsit pragmatikusabb akarok lenni - fontos az, hogy minél több médiamegjelenése legyen ezeknek a sportágaknak, hiszen ezáltal lehet több forrást bevonni.

Valóban napi összefoglalók készülnek a Magyar Televízióban, ami - talán a kérdésfelvetéssel kapcsolatban paradox azt mondani - áttörést jelent, hiszen eddig ezek sem voltak a Magyar Televízióban, tehát ez mindenféleképpen egy előrelépés, de ezen túl kettő 50 perces film is készül; az egyik a felkészülésről, a másik pedig teljesen a paralimpiáról.

Van még egy pozitív példa: ez a Magyar Rádió esete. A Magyar Rádió a Magyar Paralimpiai Bizottsággal egy olyan átfogó szerződést kötött, ami nem arról szól, hogy külön az olimpia és külön a paralimpia, hanem az Athén 2004 programról kötöttek egy megállapodást, ami magába foglalja a paralimpiát is, és ennek megfelelően fognak tájékoztatni az eseményről.

Zárásképpen csak azt szeretném mondani, hogy a képviselő asszonnyal maximálisan egyetértünk, próbálunk lépésről lépésre haladni ebben a kérdésben, de valóban nehéz, különösen a média esetében ez a típusú előrelépés, hiszen valóban tartózkodnia kell a politikának attól, hogy beleszóljon bármelyik médium műsorpolitikájába is, de én is abban hiszek, hogy ez kiemelt közfeladat, ezért ezeknek a médiumoknak erre különös figyelmet kell fordítaniuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 155 2004.09.20. 1:55  152-155

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Hadd folytassam ott, ahol ön abbahagyta. Teljesen egyetértek önnel abban, hogy új kommunikációs csatornákra van szükség a drogprevenciós küzdelemben, de nemcsak új kommunikációs csatornákra, hanem megújult és talán a tradíciótól elütő tartalomra is szükség van ahhoz, hogy elérhessük a fiatalokat, és valóban azt az üzenetet, azt az információtartalmat továbbíthassuk a számukra, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy tudják, milyen veszéllyel kerülnek szembe.

Valóban 2001-ben döntöttek a drogportál létrehozásáról, ezt 2002-ben a kábítószerügyi világnap alkalmából indították el, és valóban jó elgondolás és kiváló kezdeményezés volt, ami arra alapozott, hogy a fiatalokhoz és a különböző célcsoportokhoz a minisztérium különböző honlapokon keresztül kommunikált. Az elmúlt két év azt a tapasztalást hozta a minisztériumnak, hogy integráltan kell kommunikálni, még akkor is, ha internetes kommunikációról van szó. A minisztériumnak több mint húsz honlapja volt, amikkel különböző célcsoportokhoz, különböző területeken kommunikálni akart - ez nem tartható fent.

Ezért döntött úgy a minisztérium, hogy integrálja a kommunikációt, ennek a fő csatornája a GYISM honlapja lesz, és ezt fogja kiegészíteni a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet honlapja, ahol egy hard-desk fog működni, és két részre bomlik az a feladat, amit eddig a drogportál látott el.

(16.20)

Az általános információk és a friss hírek a GYISM honlapján lesznek elérhetők, míg a mély szakmai értekezések és a mélyebb szakmai tartalom pedig a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet honlapján lesz elérhető. Így az a tartalom és az a koncepció, ami a drogportál mögött húzódott, tovább tud élni, de megítélésünk és reményeink szerint olcsóbb és hatékonyabb módon. Ez azt jelenti, hogy szeretnénk lezárni a drogportál projektet, és ebben a formában folytatni a munkát.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 25 2004.10.04. 2:02  22-25

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Gémesi Úr! Szeretném leszögezni, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium nem szűnt meg, sőt ennek a minisztériumnak a bázisán létrejön egy olyan minisztérium, amelyik a szociális, ifjúsági, család- és esélyegyenlőségi ügyeket fogja képviselni.

Ezen túl pedig a sport valóban kiválik a minisztériumból, és bekerül, ahogy ön is említette, a Miniszterelnöki Hivatalba, hiszen a miniszterelnök, először a rendszerváltás óta, kinyilvánította azon akaratát, hogy személyesen kíván figyelni és felügyelni a magyar sportra (Moraj a Fidesz padsoraiból.), ami semmiképpen nem a magyar sport leértékelődését, hanem a felértékelését jelenti.

 

(14.50)

Hiszen személyesen tud garanciát vállalni azoknak a programoknak és kezdeményezéseknek a végrehajtására, amelyeket eddig a minisztérium az elmúlt két évben elindított.

Csak hogy a figyelmébe idézzek egy-két ilyen kezdeményezést: például először fordult elő, hogy a fogyatékosok sportját egyformán kezeli a minisztérium az épek sportjával, és nemcsak az integrált irányítás szempontjából, hanem az elismerések tekintetében is. Aztán először fordult elő az is, hogy az olimpián eredményeket elért sportolók közül nemcsak az első hat helyezettet, hanem a hetedik, nyolcadik helyezettet is értékeli a kormány, és ők is pénzjutalomban és elismerésben részesülnek. Ugyanúgy igaz ez az átlátható és kiszámítható támogatási és finanszírozási rendszerre is, ami szintén előrelépést jelent a magyar sportban. Azt gondolom, az is pozitív kezdeményezés - ezt ön is visszaigazolta felszólalásában -, hogy a sportot a politikától mentesíteni kell, és pontosan erre jelent garanciát Ábrahám Attila személye, aki olimpia bajnok, többszörös világbajnok, és nemcsak a versenysport, hanem a szabadidősport oldaláról is ismeri a sport helyzetét. Ezért azt gondoljuk és abban hiszünk, hogy ezáltal a sportnak egy sokkal erősebb lobbistája keletkezett a kormányban, a miniszterelnök úr személyében, ezért azt gondoljuk, hogy ezáltal előrelépéseket lehet elérni a magyar sport területén is, és ugyanúgy azok a kérdések, amelyeket ön felvetett, a miniszterelnök személyében garanciát jelentenek és egyfajta pozitív, megnyugtató megoldást.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 10 2004.10.12. 4:36  7-10

MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Hadd folytassam azzal, amellyel ön a beszédében kezdte, illetõleg amit a tegnapi vitában is elmondott. Ön azt mondta, hogy az Antall-kormány idején ugyan nem volt minisztérium, de a kormány kiemelt formában foglalkozott a sporttal.

Szeretném azt jelezni, hogy a Gyurcsány-kormány is kiemelt módon fog foglalkozni a sporttal, és éppen ezért nem hiszünk abban, hogy azáltal, hogy nincsen Sportminisztérium, ezzel leértékelõdne a magyar sport szerepe, mint ahogyan az ön állítása szerint az Antall-kormány idején sem értékelõdött le ettõl, és a Horn-kormány idején sem értékelõdött le ettõl. Akkor is voltak olimpiák, a magyar sportolók akkor is kiváló teljesítményt nyújtottak, hiszen akkor is a világ élvonalába tartoztunk. Ezért azt gondolom, nem attól lesz egy sportoló kiváló sportoló, hogy van-e Sportminisztérium vagy nincsen, nem attól lesz egy szövetségi elnök - például a Vívószövetség elnöke - jó, jobb vagy még jobb szövetségi elnök, hogy van Sportminisztérium vagy nincsen Sportminisztérium, hiszen ez sokkal több tényezõtõl függ.

Azt gondolom, azáltal, hogy a miniszterelnök közelebb vonta magához ezt a területet, jobban tud rá figyelni, így a programoknak sem kell sérülniük, és a rendszer egy koherens egészt adhat. A GYISM sem szûnik meg, tisztelt képviselõ úr, hanem a helyén, ennek a bázisán létrejön egy csúcsminisztérium, amely gyermek-, ifjúsági ügyekkel, szociális ügyekkel, családi ügyekkel és az esélyegyenlõséggel foglalkozik.

Pontosan azért volt logikus a Sportminisztériumból a sport ügyének a kiemelése, mert ez akkora hatalmas terület és annyira fontos a kormány számára, hogy ezt külön egy másik szervezeti egységben kívántuk kezelni, így lehet még nagyobb figyelmet fordítani rá, hiszen egy ekkora csúcsminisztériumban esetleg elõfordulhatott volna az, amit a képviselõ úr mond, hogy a miniszternek kevesebb figyelme lehet erre a területre.

(9.20)

Ön azt is kérdezte és azt is mondta, hogy vajon prioritás-e a Gyurcsány-kormány számára a magyar sport. Hadd idézzek két konkrét példát, amivel talán igazolhatom, hogy igenis prioritás volt, prioritás jelenleg is, és a jövőben is az lesz a magyar sport ügye. A kormány döntött úgy - először a sport történetében -, hogy 1-8. helyezettig díjazza az olimpián eredményt elért sportolókat, ez két helyezéssel több, mint amit eddig bármikor is támogatott és elismert a magyar sportvezetés.

A másik, hogy egy hatalmas történelmi lépés volt a múlt héten, amikor a paralimpikonokat az olimpián szereplő sportolókkal együtt, közösen tüntette ki a magyar kormány. Ráadásul ugyanakkora jutalmat kaptak a paralimpián, mint az olimpián szereplő sportolók. Még egyszer ismétlem, képviselő úr: ugyanakkora jutalmat kaptak. Csak hogy a számokat össze lehessen hasonlítani: amíg a sydneyi paralimpián 600 ezer forintot kapott egy aranyérmes, addig a mostani paralimpián egy aranyérmes 10 millió forintot kap. 600 ezer forint és 10 millió forint áll szemben egymással. Ezüstérem esetén 400 ezer forint volt Sydneyben a paralimpia jutalma, itt 8 millió forint a jutalom. Nem sorolom tovább a számokat, hasonlóan meggyőzőek. Könnyen kiolvasható, hogy 15-20-szoros növekedés figyelhető meg ezen a területen.

Arra is hadd hívjam föl képviselő úr figyelmét, hogy a versenysporton túl a sport nemcsak a versenysportból, hanem egyéb más területből is áll. Éppen azért az is fontos, hogy ezekre a területekre is megfelelő figyelem irányuljon. Éppen ezért megnyugtató, hogy egy olyan személy vezeti a most fölállítandó sporthivatalt, aki egyrészt olimpikon, világbajnok, tehát nagyon jól ismeri a versenysport világát, a másik oldalról pedig a szabadidősportban, a diáksportban és az oktatásban is részt vett, ezért szakmailag pontosan ismeri ezeket a kérdéseket.

És hogy mennyire értékelődik le ez a hivatal, vagy milyen apparátussal rendelkezik, szeretném a képviselő urat arról tájékoztatni, hogy több ember fog most foglalkozni a magyar sport ügyével ebben a sporthivatalban, mint amúgy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban tette, hiszen több mint százfős hivatal fog létrejönni, akik viszont dedikáltan, csak és kizárólag a magyar sport ügyével, a magyar sport kérdéseivel fognak foglalkozni.

Én azt gondolom, a miniszterelnök személye a lobbihoz... - és a programok befejezése, végrehajtása végett egy garancia. A másik oldalról pedig én azt kérném öntől, annyi empátiát és toleranciát kérnék, hogy majd értékeljük ezt az ügyet egy év múlva, két év múlva, esetleg majd tíz év múlva, amikor még mindig MSZP-kormány van (Derültség az ellenzéki képviselők padsoraiban.), és akkor tekintsünk vissza arra, hogy vajon leértékelődött vagy felértékelődött a magyar sport azáltal, hogy egy ilyen szerkezeti váltás lett. Ehhez kérem a képviselő úr türelmét és megértését. Szerintem minket fog igazolni az idő.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 84 2004.11.08. 4:12  81-87

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Én ott folytatnám az interpellációt, vagy úgy is kezdhetném a válaszomat, mint ahogy a képviselő úr kezdte, hogy hát ezt tényleg nem hiszem el. Szóval, az az igazság, hogy önök, képviselő urak, itt ellenzékben hajlamosak azt látni, ami a szemük mögött van, és nem azt, ami a szemük előtt van. Én azt gondolom, hogy akkor próbálok egy-két tételes információt adni ebben a témakörben.

A táboroztatás tekintetében a kormány, a Medgyessy-kormány elkezdett egy olyan programot, ami a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek táboroztatásáról szólt; az elmúlt három évben 25 ezer szociálisan hátrányos helyzetű gyereket táboroztattunk, külön a pályázatokból szerzett források mellett. De hadd mondjak önnek négy számot: megengedő vagyok, 2000-2001-2002-ben, tehát három évet együtt véve önök 89 ezer fő táboroztatását támogatták, a mi kormányunk 2003-2004-ben, tehát két év alatt 106 ezer fő táboroztatását támogatta; ugyanez igaz, a számokban is összehasonlíthatjuk, önök három év alatt 538 millió forintot költöttek erre, mi két év alatt 640 millió forintot költöttünk erre.

Határon túli magyar fiatalok kérdésköre. Nem tudom, honnét veszi a képviselő úr a számait: 2005-ben 5 millió forinttal több forrás áll rendelkezésre, 135 millió forint kerül elköltésre határon túli projektekre, működésiköltség-támogatásra, és ez az 5 millió forint plusz az Agora-irodahálózatnak a működtetését fogja jobban szolgálni.

Játszótérépítés? 2004-ben 200 millió forintot írtunk ki, éppen most, két héttel ezelőtt pályázatra, és 2005-ben pedig az ifjúsági törvény által meghatározott rendelkezések alapján fogjuk támogatni a játszótérépítést.

Ifjúsági szálláshelyfejlesztés? 2004-ben most írtunk ki egy pályázatot, szakértői bírálat alatt van, 300 millió forintot költöttünk el ifjúsági szálláshely-felújításra, amit meg fogunk tenni 2005-ben, 2006-ban is. Ön is meghallgatta az ifjúsági turizmusról szóló beszámolóját a minisztériumnak, abban benne volt az, hogy három éven keresztül kiírjuk ezt a pályázatot a turizmus célelőirányzat 5 százalékából.

NGYIK, fogyatékos fiatalok szakképzésére. Éppen a tavalyi évben rendeztük azt le, amit az önök kormánya nem intézett el, hogy mindenféle normatívát megkapnak, a kiegészítő normatívát, a fogyatékosnormatívát ezek a fiatalok, és egy közoktatási megállapodás alapján az Oktatási Minisztérium finanszírozza ennek az iskolának a működését.

Fogyatékosok sportja. A fogyatékossport területén továbbmentünk azon az úton, amit megkezdtünk, tisztelt képviselő úr, nemcsak integráltan kezeljük az intézményrendszerét a fogyatékossportnak, hanem a költségvetését is integráltan kezeljük, tehát magyarul: a sport költségvetésén belül kerültek megtervezésre ezek az összegek, ami a civil szervezetnek a kérése volt. Ezen túl megtettük azt, ami eddig soha nem történt meg, nevezetesen, hogy a paralimpikonokat ugyanúgy jutalmaztuk, mint az olimpikonokat, ez egy történelmi előrelépés volt. De hogy mondjak egy konkrétumot is a képviselő úrnak: akadálymentesítésre például további 240 millió forint lesz a következő évben. (Folyamatos zaj.)

Az ifjúsági törvénnyel kapcsolatban. Képviselő Úr! Az az érzésem, hogy ön mindig azt hallja meg, képviselő úr, a legkönnyebben, amit nem mondunk. Soha nem állítottuk azt, hogy az ifjúsági törvény megalkotására kell 334 millió forint, hanem arról beszéltünk, hogy az ifjúsági törvény megalkotásából fakadó feladatok finanszírozására kell 334 millió forint, ami pontosan az önkormányzatok ifjúsági feladatainak a finanszírozásához ad pénzt.

A BEIK-kel kapcsolatban - Budapesti Európai Ifjúsági Központ - öntől kicsit több megértést vártam, hiszen nemzetközi kapcsolatokat végzett, tehát kell hogy tudja, hogy egy nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettség mit jelent, ezt az Európa Tanáccsal kötötte meg Magyarország; egyébként állami tulajdonban van ez a létesítmény. És remélem, nem értékeli le, pusztán információhiányból származik az a véleménye, hogy ott csak egy-két napot töltenek el az ifjúsági miniszterek, és akkor vannak programok. 3-400 program folyik az elmúlt két évben ebben a központban, tehát ez egy hosszú távú felújítás, amit egyébként Deutsch Tamás úr is támogatott, amikor miniszter volt, mi azt a munkát visszük tovább, amit ő megkezdett.

És végül hadd ajánljak a figyelmébe a képviselő úrnak egy Anatole France-idézetet, ami úgy hangzik, hogy jobb megérteni egy keveset, mint félreérteni sokat. Ebben próbáltam segíteni a képviselő úrnak.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps a kormánypárti sorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 50 2004.12.06. 4:12  47-52

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Valóban, több négypárti egyeztetés is történt ebben a kérdéskörben, és ez tulajdonképpen egy hat-hét éves folyamat eredménye. 1998-2002 között egy hatpárti albizottság végezte ezt a munkát Hargitai képviselő úr vezetésével. Az ő és a bizottság munkája alapján mára sikerült egy négypárti konszenzusig eljutni. Tulajdonképpen egyfajta kompromisszum alakult ki ebben a kérdésben, még akkor is, ha a kompromisszumot úgy értelmezzük, hogy minden fél egy kicsit elégedetlen volt a végeredménnyel, hiszen minden parlamenti párt, minden szakértő egy picit feladott az eredeti álláspontjából. De éppen így alakult ki egy olyan törékeny egyensúly, amely lehetővé teszi ennek a kétharmados törvénynek a módosítását, és azt, hogy a kisebbségpolitika fejlődjön a következő időszakban. Nehéz dolga volt és nehéz dolga van ennek a bizottságnak és azoknak a pártoknak, szakértőknek, akik ebben részt vesznek, hiszen be kell tartani a hatályos magyar alkotmányt, az európai közösségi normákat, be kell építeni az 1998 óta felhalmozódott tapasztalatokat, és figyelembe kell venni mindegyik kisebbségi közösség érdekeit, függetlenül attól, hogy kicsi vagy nagy kisebbségi közösségekről van szó. Ráadásul folyamatosan megfogalmazódik az az igény is, hogy az etnobiznisznek határt kell szabni, és a csalásokat ki kell küszöbölni ezekben az esetekben.

Október közepén viszont változás történt a Fidesz álláspontjában, amikor is felrúgta a négypárti konszenzust, és először szóban, majd levélben négy pontban kifogást emelt a módosítással szemben. Ez azért érdekes, mert az elmúlt két évben nem fogalmaztak meg ilyen igényeket, ilyen problémákat, ráadásul az egyik pont, amit kifogásolnak, pontosan az ő kérésükre került be a kisebbségi törvénybe. Néha az az ember érzése, amikor ebben a munkában részt vesz, hogy néha ők maguk sem értenek egyet saját magukkal. Ráadásul a tárgyalások során nemegyszer aszerint alakult a Fidesz álláspontja, hogy melyik szakértőjüket küldték el az egyeztetésre, így nagyon nehéz volt követni, hogy tulajdonképpen mit is képvisel a Fidesz ebben a kérdéskörben. Figyelmükbe ajánlom a képviselőknek, már Benjamin Disrael is megmondta, hogy a párt az szervezett vélemény, tehát ezt lenne érdemes képviselni a különböző megbeszéléseken. E szervezett vélemény megnyilvánulási formája pedig a parlamentben az a konkrét szövegszerű módosító javaslat, amit mind a mai napig többszöri kérésünkre sem sikerült a Fidesz frakciójának beküldeni ebbe a munkába.

S most mondhatnám azt, hogy akkor most a Fideszen a sor, és úgy gondolom, azt is várja a Fidesz-frakció, hogy megint hozzájuk igazítsuk a menetrendet, megint rájuk figyeljünk, és rájuk várjunk, hogy mi lesz ebben a kérdéskörben. Kicsit az az érzésem, úgy járnak el, mint az első bálozó, aki szeretné is a szexet - mert már hallott róla, és azt mondják, hogy jó -, meg az ártatlanságát is szeretné megőrizni. Érdemes volna eldönteniük, hogy melyik álláspontot képviselik, és utána azt konzekvensen kellene képviselniük.

Én egy másik megoldást, másik menetrendet javasolnék. Teljes nyilvánosságot fogunk adni ennek a kérdéskörnek, a következő négypárti megbeszélésre meg fogom hívni mind a tizenhárom kisebbségi önkormányzat vezetőjét és képviselőjét, hogy pontosan lássák, milyen viták zajlanak ebben a kérdésben, melyik párt mit és hogyan képvisel az egyeztetéseken. A továbbiakban minden olyan emlékeztetőt és levelet, amit ebben a témakörben bármelyik frakció, bármely képviselő fogalmaz meg, meg fogom küldeni mind a tizenhárom kisebbségi önkormányzat, illetve közösség vezetőjének. Róluk döntünk, értük döntünk, ezért abszolút természetes, hogy tudniuk kell minden egyes részletről.

A parlamenti vitát mielőbb el szeretnénk kezdeni, és folytatni akarjuk, mégpedig azért, hogy tavasszal dönteni tudjunk, hiszen nem veszélyeztethetjük a 2006-os kisebbségi választások megrendezhetőségét. Ezért azt kérem, hogy a Fidesz se kockáztassa ezt a lehetőséget, hiszen szükség van a kisebbségi önkormányzatokra; valamint arra kérem a Fideszt, hogy hagyja abba a bújócskázást, mondja meg, mi a problémája, és miért az a problémája, mert csak akkor tudunk rá válaszolni, vagy pedig térjen vissza az eredeti álláspontjához, és csináljunk egy jó törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 108 2004.12.06. 2:10  105-112

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban az a célja a kormánynak, hogy úgymond, társadalmasítsa a fogyasztóvédelmet, hogy javítsunk azon a helyzeten, amit manapság sok fogyasztó érezhet, hogy kicsit kiszolgáltatottnak érzi magát abban a kereskedelmi kavalkádban, amivel nap mint nap találkozunk a boltokban és bármilyen szolgáltatás igénybevételénél. Tehát tulajdonképpen azt szeretnénk elérni, hogy egyrészről társadalmasítsuk ezt a kérdést, másrészről pedig segítsük az állampolgárokat, a fogyasztókat abban, hogy tudatos fogyasztóvá válhassanak, hiszen az állam, a civil szervezetek nem vállalhatnak át bizonyos felelősséget a fogyasztótól, mert fontos az, hogy a fogyasztó pontosan tudja, neki is van felelőssége abban, amikor egy terméket, egy szolgáltatást megvásárol, hiszen az az ő döntését tükrözi.

De ennek a váltásnak, amit ön is említett, ennek az új lendületnek nem “vagyö-okban kell gondolkodnia, hanem sokkal inkább “ésö-ekben. Tehát nem arra van szükség, hogy az eddigi hatóságközpontú működést háttérbe szorítsuk, hiszen nagyon szép eredményei vannak azoknak a szervezeteknek, amelyek ezen a területen dolgoznak, hanem pusztán arra, hogy e mellé a hatékony és jól működő hatósági mechanizmus mellé oda kell hogy emeljük a fogyasztóközpontú megközelítést is, amelynek három fő pillére kell hogy legyen, ez a három fő pillér a tájékoztatás, az oktatás és az érdekvédelem és érdekképviselet kérdése. A tájékoztatásban a lehető legszélesebb körben, a legtöbb információ megadásával, az oktatásban a pedagógusképzésre és a fiatalokra koncentráltan, az érdekképviseletben pedig a civil szervezetek szerepének erősítésével kell előrelépnünk. Hozzátenném, hogy a civil szervezeteken túl az önkormányzatoknak is komoly szerepe kell hogy legyen ezen a területen, hiszen nekik is túl kell lépni a pusztán hatóságközpontú megközelítésen.

Ennek érdekében jogszabályi felülvizsgálatot, tartalmi kérdések újragondolását kezdeményezzük - például az ön által említett békéltető testületek helye vagy a kettős irányítás kérdésköre -, javítani kívánunk a kommunikáción, a szolgáltatások újabb és újabb körét szeretnénk bevonni a fogyasztóvédelem területére, és szeretnénk figyelmet fordítani arra is, hogy a nemzeti fejlesztési tervbe beépítésre kerüljenek azok a kérdések, amelyek segíthetik a fogyasztóvédelem kérdését.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 112 2004.12.06. 1:13  105-112

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Még egy gondolatot hadd tegyek hozzá az előbb elmondottakhoz. Azt várjuk ettől, hogy valóban egy új dimenzió nyílik meg a fogyasztók számára, és valóban úgy érezhetik, hogy valahonnan kaphatnak segítséget, vagy a hatóságtól, ha olyan problémájuk van, vagy valamilyen civil szervezettől, és például a civil szervezetek felvállalhatják a közérdekű kereset intézményét, tehát magyarul olyan pereket indíthatnak több fogyasztó érdekében, ami aztán preventív hatással is jár.

De egy területen egészen biztosan fontos javítani a hatóságok együttműködését is, hiszen most a paprikaügyben vagy az ön által is említett ügyekben egyértelműen kiderült az, hogy bizony, abból fakad gond ezeknél a hatóságoknál, amikor együtt kell hogy működjenek, amikor információt kell átadniuk egymásnak. Sok esetben ez nem a rendszer rossz működéséből, hanem sokkal inkább néha nem odafigyelésből vagy a meglévő jogszabályok nem megfelelő felhasználásából és alkalmazásából ered.

Én arra szeretnék az egyik oldalon hangsúlyt fektetni, hogy javuljon az érdekérvényesítés, tájékoztatás, oktatás, másik oldalról pedig, hogy hatékonyan és jól működjenek együtt azok a hatóságok, amelyeknek együtt kell működni ezen a területen, hiszen Magyarországon tízmillió ember érdekét képviseljük, amikor fogyasztóvédelemről beszélünk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 172 2004.12.13. 2:12  169-172

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A minisztérium egy széles tájékoztatási kampányban gondolkodik, és ebben a célcsoport hármas célcsoportot jelent. Egyrészről a gyermekek, a fiatalok az érintettek, másrészről a szülők, harmadrészről pedig olyan pedagógusok, szakemberek, akik a gyerekekkel bármilyen formában kapcsolatba kerülnek. Ez az a három pillér, akik felé információkat szeretnénk szolgáltatni kábítószer-témakörben, és természetesen, akiktől visszacsatolást is szeretnénk kapni.

Ebben kiemelt szerepe van a fiataloknak, ezen belül pedig kiemelt szerepe van az új kommunikációs csatornáknak, amelyeket ön is említett, hiszen itt is igaz az a régi gondolat, hogy ha az információért nem jönnek be az állampolgárok, a fiatalok, akkor a téma fontossága miatt az információt kell oda vinni, ahol ők vannak, és azokat a kommunikációs csatornákat kell használni, amelyek számukra fogyaszthatók, amelyek számukra a legkedvesebbek. Úgyhogy azt az aggodalmát osztom a képviselő úrnak, amelyben arra hívja fel folyamatosan a figyelmet - és ebben komoly szerepet játszik a képviselő úr -, hogy az internetet is használni kell. Azt gondolom, hogy ez jogos kérés, jogos kezdeményezés, éppen ezért szeretném arról tájékoztatni, hogy ez az új portál már elérhető, felhasználható, ez a szakmai szervezetek közötti információáramlást segíti - a hírszolgáltatást, a hírek cseréjét nemcsak programokról, hanem különböző kezdeményezésekről -, a másik oldalról pedig a döntéshozók informálását is szolgálja.

A honlapvarázsló, amire szintén rákérdezett a képviselő úr, a következő fejlesztési lépésben szerepel, tehát ez is elérhetővé válik a következő időszakban.

Harmadikként azt is kérdezte, hogy vannak-e olyan portálok, amelyeket civilek üzemeltetnek, civilek kezdeményeztek, és a minisztérium támogatja őket. Számos ilyen portál van. Azt gondoljuk, hogy a forrásokhoz mérten tudunk támogatást adni ezekhez a civil kezdeményezésekhez, és ezeket is rendkívül fontosnak tartjuk. Ezen túl pedig a minisztérium honlapján keresztül is kommunikálni szeretnénk, és abszolút elfogadjuk azt a javaslatot, hogy ezen az úton tovább kell menni, hiszen mindig mindent lehet hatékonyabbá tenni, mi emellett köteleztük el magunkat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Például emellett szólt az is, hogy sms-kampányban is és zenei CD-k mellett CD-ROM-on is kívánunk tájékoztatást adni a fiataloknak, hogy minél több (Az elnök ismét csenget.) fiatalt érhessünk el.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 8 2004.12.14. 4:45  5-8

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, szociális, családügyi és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselő asszony említette, hogy történelmi cselekedet volt az Országgyűlés és az akkori résztvevői számára az, hogy elfogadták a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényjavaslatot. Én kiegészíteném azzal, hogy történt még egy történelmi cselekedet, az, hogy a kisebbségek megszervezték, és jól működtetik ezeket az önkormányzatokat, és rögtön hozzáteszem, természetesen az a munka, amit ők végeznek, sokkal több ennél, mint hogy az önkormányzatot működtetik, hiszen nagy segítségre vannak a kultúra, az identitástudat és az asszimiláció megelőzése érdekében. Mindenféleképpen köszönet illeti az ő munkájukat.

Fontos talán azt is megjegyezni, hogy a médiában számos esetben negatívumokat mutatnak be a kisebbségekkel szemben, méltánytalanul járva el velük szemben. Azt gondolom erről, hogy igazából ezek elszigetelt kivételek, és sokkal színesebb és sokkal tartalmasabb munkát végeznek, és nagyobb figyelmet érdemelnének a médiában is ez által a tevékenység által. Azt is fontosnak tartom leszögezni, hogy a kormány megőrzendő értéknek tartja a kisebbségi önkormányzatiságot, hiszen a rendszernek is köszönhetően felpezsdült a kisebbségi közélet, lassult az asszimilációs folyamat, erősödött az identitástudatuk a kisebbséghez tartozóknak, és nőtt a kisebbséghez tartozók száma is.

Sőt, azt is mondhatjuk összegzésképpen, hogy az újkori magyar demokrácia erősödött azáltal, hogy több ezer kisebbségi magyar állampolgár vállalt közéleti szerepet, és kijelenthetjük, hogy nélkülük ma nem létezne magyar működő demokrácia. Valódi érdekképviselet jött létre, amely hatékony, szakszerű, és erőt képvisel a magyar közéletben. Arra kérem a kisebbségi vezetőket, folytassák a jövőben is ez irányú tevékenységüket.

A 2003-as alkotmánymódosítás viszont új helyzetet teremtett, ahogy képviselő asszony is említette, és ez azt mutatja, hogy az eddigi formában nem rendezhetőek meg a 2006-os kisebbségi választások.

 

(8.20)

Módosításra van szükség, de ehhez a módosításhoz nem elegendő a kormányzati többség, nem elegendő az MSZP és az SZDSZ támogatása. Szükség van arra is, hogy konszenzus vagy konszenzus közeli állapot legyen, hiszen kétharmados törvényről van szó. Éppen ezért - azt gondolom - a pártoknak ebben a Házban is úgy kell tekinteniük a kisebbségre és egymásra is, hogy egyenrangú partnerség jöjjön létre, felelős párbeszéd legyen, konstruktív participáció, konstruktív részvétel valósulhasson meg.

Ebben a folyamatban természetesen a tizenhárom kisebbségi közösséget is megilleti a részvétel. Fontos, hogy tovább részt vegyenek ebben a folyamatban, és rájuk is vonatkozik az imént említett PPP, azaz a partnerség, a párbeszéd és a participáció, azaz a részvétel elve. Ezért kérem őket, mint ahogyan eddig is, maradjanak a partnereink, folytassák velünk a párbeszédet, továbbra is vegyenek részt ebben a folyamatban, hiszen a róluk szóló döntéseket nem lehet nélkülük meghozni. Ez a mi hitvallásunk, ehhez tartjuk magunkat a jövőben is, és éppen ezért kívánjuk ennek a folyamatnak a teljes nyilvánosságát biztosítani a következő időszakban.

Nagyon remélem, és hiszek abban, hogy ennek a folyamatnak a végén ismét előáll az az állapot, amit a képviselő asszony említett, amikor 96 százalékos többséggel fogadta el az Országgyűlés ezt a törvényt. Remélem, most tavasszal is legalább ekkora többséggel tudja a magyar parlament megszavazni ezt a módosítást.

Azért is hiszek ebben, mert ezzel együtt hiszek a nemzeti minimumokban is, amiben minden pártnak egyet kell értenie, és ezek közül a nemzeti minimumok, nemzeti konszenzusok közül talán az egyik lehet az, hogy pozitívan állunk a magyar nemzeti etnikai kisebbségekhez, hiszen a demokrácia milyenségét, a demokrácia fejlettségét és érettségét az is mutatja, egyfajta fokmérője, hogy az adott országban élő nemzeti kisebbségekkel hogyan bánik a többségi demokrácia, hogyan bánik a politikai közélet.

Ezért hiszek abban, hogy meglesz ez a konszenzus, és meglesz ez a módosítás 2005 tavaszán, hiszen csak akkor tudjuk megfelelő módon megrendezni a 2006. évi választásokat, csak akkor tudnak a kisebbségi közösségek megfelelő módon felkészülni a 2006. évi választásokra, ha ezt a törvénymódosítást 2006 tavaszán az Országgyűlés el tudja fogadni. Azt gondolom, ehhez minden feltétel adott, már csak egy kis jó szándék kell a pártok részéről is.

Nagyon szépen köszönöm a kisebbségi önkormányzati vezetőknek, az önkormányzati képviselőknek azt a munkát, amelyet az elmúlt tíz évben végeztek, gratulálok nekik. Azt gondolom, nélkülük sokkal nehezebb lett volna minden egyes magyar kormánynak és minden magyar polgármesternek a tevékenysége.

Még egyszer köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 8 2005.02.22. 5:24  5-8

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Minden nemzet alapja a család és a gyermek; minden egyes kormánynak az kell legyen a célja, hogy a családok, a gyermekek élethelyzetét, életminőségét javítsuk, és minden egyes tevékenységünknek arra kell irányulnia, hogy valahogyan terheket vegyünk le a gyermekes családok válláról.

Én abban hiszek, hogy csak a sikeres egyének alkothatnak sikeres nemzetet, éppen ezért kell folyamatosan azon tevékenykednie a mindenkori magyar kormánynak, hogy az emberek életminőségét javítsa, és talán a legelső lépéseket - ott, ahol a képviselő úr is említette - a gyermekeknél, a fiataloknál és a családoknál kell megkezdeni. Tehát a cél azonos, pusztán az elérési utakban van különbség, és azt gondolom, ez így helyes. A politikai pártok a különböző értékrendek mentén különbözőképpen gondolkodnak erről, és majd a történelem dönti el azt, hogy melyik út volt a sikeresebb, és melyik értékrend volt az, amely nagyobb hatékonysággal nagyobb eredményeket tudott elérni.

A képviselő úr beszélt arról, melyek azok a fontos kérdések, melyek azok a fontos területek, amelyeket a kormánykoalíció fontosnak tart. Szeretném visszaigazolni: ezt nemcsak mi tartjuk fontosnak, hanem a fiatalok is ezeket a területeket tartják fontosnak, hiszen egy felmérés kimutatta, a kutatás bizonyította azt, hogy a fiatalok számára is a családalapítás, az oktatás, a munkahely, a munkahelyteremtés, a lakáshoz jutás (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hol?) a legfontosabb kérdések.

Ahogyan a képviselő úr is mondta, számos dolog történt ezen a területen, olyan lépések, amelyek segítik a fiatalokat ezeken a területeken. Ha az ellenzéki képviselők azt mondják itt a hátam mögött, hogy ez nem elég, többet kell tenni és elégedetlenek, akkor azt mondom, egyetértek a képviselő urakkal, én is elégedetlen vagyok, hiszen mindig többet kell tenni, de nemcsak ennek a kormánynak, az előzőnek is többet kellett volna tennie, és a következőnek is többet kell majd tennie. Azért kell többet tenni, mert ezeken a területeken a problémák hatalmasak, és sajnos ezeket csak lépésről lépésre lehet megoldani; nincs egy jó tündér, amelyik leszáll Magyarországra, és azt mondja, kívánhatunk hármat, és akkor a kormány megnevezheti azt a hármat, ahol egyik pillanatról a másikra meg tud oldani különböző problémákat.

Én abban hiszek, hogy persze nagyokat kell álmodni is, de sokszor hasznos az, ha kis lépésekben, de szisztematikusan haladunk előre, hiszen így egészen biztosan el fogjuk érni a megfelelő célt, hiszen amíg az ember csak álmodozik, nagyon keserves tud lenni a felébredés.

(9.20)

Azt gondolom, hogy ezen a területen nagyon sok dolog történt. Éppen most a KSH adott ki, a legutóbb szombaton publikált egy újabb adatsort, amelyből az derült ki, hogy például a gyermekszegénység soha nem látott módon csökkent az elmúlt időszakban. Azt gondolom, hogy ez mind azoknak az intézkedéseknek köszönhető, amelyeket a képviselő úr is felsorolt. A gyermekvállalási kedvet próbálja a kormány a különböző kedvezmények emelésével serkenteni, és persze ez nem megy egyik napról a másikra, de amint látják és érzik a családok azt, hogy több marad a zsebükben, abban a pillanatban talán nagyobb kedvvel vállalnak gyermeket is ezen a területen.

Fontos a pályakezdők és a diplomások munkahelyhez juttatása, hiszen Európában mindenhol, de az Egyesült Államokban is növekszik az a tendencia, hogy bizony a fiatal diplomások között nő a munkanélküliség. Ez egy természetes tendencia, hiszen ahogy nő az egyetemre bejutó fiatalok száma, ahogy egyre több fiatal jut diplomához, úgy egyre többen válnak munkanélkülivé, hiszen egyre többen jelennek meg a munkaerőpiacon.

Éppen ezért nagyon helyes az a célkitűzése a Munkaügyi Minisztériumnak, amely arról szól, hogy össze kell hangolni a munkaerő-piaci keresletet és az egyetemek által biztosított humán-erőforrási kínálatot. Éppen ezért fontos az is, amit az Oktatási Minisztérium - és képviselő úr is említette - az oktatási reform területén elkezdett, hiszen valamikor egyszer Hutchinson azt mondta, hogy a fiatalok képzésének célja az, hogy felkészítsék őket egy egész életen át tartó önképzésre. Ezt az Európai Unió úgy fogalmazta meg, hogy egy életen át kell folyamatosan tanulni, és élethosszig kell az embernek tanulni, és erre már nemcsak Magyarországon, az Európai Unióban, hanem mindenhol programok vannak. Ez azért nagyon fontos, mert a magyar oktatási rendszer elsősorban a lexikális tudás bővítésére épült, s nem a készségfejlesztésre, éppen ezért e területen érdemes elmozdulni, és fel kell készítenünk a fiatalokat arra, hogy ne csak lexikális tudásukban legyenek magabiztosak, hanem valóban a készségfejlesztés területén is.

A lakástámogatás területén, ahogy képviselő úr részletesen elmondta, valóban egy igazságosabb rendszert kívántunk bevezetni, ami a rászorulókat segíti, nem a spekulánsokat, nem az ingatlanbefektetőket. Azt gondolom, ez is egy helyes út, amelynek hatásai valóban, ahogy ön is említette, egyre inkább érezhetőek. És természetesen van egy másik terület, amit ugyan a fiatalok külön nem említenek, de mindenképpen fontos, ez általában az ifjúság területe, és ezen a területen is folyamatosan lépünk előre. Most például egy ifjúsági törvényt készítünk elő, ami tavasszal a parlament elé fog kerülni, ami megpróbálja keretbe foglalni azt a tevékenységet, ami az ifjúság területén történik a civil szervezetek és a fiatalok oldaláról. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő végét.) Azt gondolom, hogy ez is segíteni fogja a fiatalok demokráciára való felkészülését, és ebben a közélet iránti érdeklődésének javítását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 114 2005.02.22. 3:56  111-137

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném rögtön az elején azt leszögezni, hogy a kormány és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális Minisztérium örül ennek a kezdeményezésnek, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy egy ilyen eseti bizottság megkezdhesse működését, hiszen az Európai Unióban is egyre inkább afelé haladnak a folyamatok, hogy megpróbálják valamilyen formában harmonizálni legalábbis az irányelveket, a célokat a különböző tagállamok tekintetében. A kábítószer-probléma egy olyan kérdés, amely határokon átnyúló problémát jelent, ezért nagyon fontos az, hogy közösen, együttesen lépjünk föl e probléma kezelése érdekében.

 

(14.00)

 

Az Európai Bizottság nemrég fogadta el az Európai Unió drogstratégiáját, ami 2005-től kezdődően határoz meg feladatokat, célokat az Európai Unió tagállamai számára, és ebben arra az egyensúlyra épít, amire a magyar nemzeti drogstratégia is épít, hiszen a kereslet-kínálat csökkentésének egyensúlyára szólítja fel minden egyes tagállamát, hiszen csak így lehet hatékonyan kezelni ezt a kérdést, hogy ha mind a keresletet, mind pedig a kínálatot párhuzamosan egymás mellett csökkentjük.

Azért is nagyon hasznos ennek a bizottságnak a felállítása, mert fontos, hogy összhangba hozzuk az Európai Unióban megjelenő trendeket és a magyarországi törekvéseket, hiszen ez egy hatékony és közös cselekvés alapja.

 

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A másik oldalról azért is örülök ennek a kezdeményezésnek, és azért is örülök annak, hogy a parlament többi pártja is támogatta ennek a bizottságnak a felállítását, mert azt gondolom, hogy ezzel azt a jó hagyományt folytatja a magyar politikai paletta, a magyar politikai pártok, amit 2000-ben megkezdett, hiszen 2000-ben ellenszavazat nélkül fogadta el a parlament azt a nemzeti kábítószer-megelőzési stratégiát, aminek alapján azóta is a mindenkori magyar kormány és a területért felelős minisztérium ellátja a feladatát.

Azt gondolom, hogy ez egy olyan terület, olyan probléma a magyar társadalomban, aminek a területén nincs helye a pártpolitikai, kizárólag politikai síkú vitáknak, hanem ezeket a vitákat szakmai területen, szakmai dimenzióban kell megvívnunk, és természetesen vannak különbségek a különböző megközelítések között. Vannak olyanok, akik liberalizálnák a kábítószer-használatot, vannak olyanok, akik sokkal szigorúbban büntetnék, még akár a fogyasztókat is, ha egyetlenegy marihuánás cigarettát szívnak el, és vannak olyanok, akik megpróbálnak a két véglet között valamilyen fajta arany középutat vinni, mert abban hiszünk, hogy adott esetben, ha egy fiatal megtéved és a kábítószerrel kapcsolatba kerül, akkor ennek utána ne rögtön büntetőjogi következményei legyenek, hanem igenis legyen lehetősége, kapjon egy új esélyt, hogy az életét rendbe tegye, és folytassa a helyes utat.

Ettől függetlenül azt gondolom, hogy minden politikai pártnak ugyanaz a célja, addig kell küzdenünk ezen a területen, ameddig egyetlenegy fiatal is kábítószerhez nyúl Magyarországon. Természetesen erre rögtön lehet mondani, hogy ez egy kellően utópisztikus cél, de azt gondolom, hogy ezen a területen ilyen utópisztikus célokat kell kitűznünk magunk elé, hiszen nem engedhetjük meg azt, hogy Magyarországon bárki is kábítószer-probléma miatt az életét veszítse, vagy akár a családja, az egészsége tönkremenjen.

Ezért tehát örülök annak, és általam a kormány is kifejezi azt az örömét, hogy helyes ennek a bizottságnak a felállítása, ha mi tudjuk támogatni és segíteni a bizottság munkáját, akkor természetesen ezt minden formában meg fogjuk tenni.

Megragadva az alkalmat, szeretném megköszönni a különböző politikai pártoknak is, hogy támogatják ennek a bizottságnak a felállítását, és egyben arra is kérni őket, hogy azt a jó szokásunkat, ami ebben a témakörben megvolt az elmúlt öt-hat évben, azt a továbbiakban is folytassuk, és ez egy olyan terület legyen, amit a pártpolitikai vitáktól mentesíteni tudunk.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 66 2005.03.01. 11:47  51-77

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sok minden elhangzott már ebben a vitában mind a médiában, mind pedig a parlament különböző fórumain, szakértő bizottságokban. Én azt gondolom, hogy nem ismételném ezeket, hanem amikor készültem erre a felszólalásomra, akkor azon gondolkodtam, hogy számomra, egy 31 éves fiatalember számára mit jelent ez a kérdés. Éppen ezért sokkal inkább a véleményemet és az érzéseimet szeretném a vitában elmondani, és talán ezen keresztül eljutni egy konklúzióra, ami számomra mindenféleképpen egyfajta konklúzió.

Amikor én az egyetemen tanultam, akkor folyamatosan azt tanították nekünk, hogy az európai integráció, Magyarország európai uniós csatlakozása mindenféleképpen egy fordulópont lesz Magyarország életében, és ezzel tulajdonképpen le lehet zárni egy olyan szakaszt a történelmünk során, ami azzal kezdődött, hogy elkezdtük a rendszerváltást, elkezdtük átalakítani a politikai rendszerünket, a gazdasági rendszerünket, de ennek a mondatnak a végére az európai uniós csatlakozásunk fogja a pontot feltenni.

Én hittem ebben, és aztán ahogy figyeltem ezt a vitát, ahogy néztem ezeket a listákat, amelyek előjönnek, egy-egy név, egy-egy személy, akkor kezdett az tudatosulni benne, hogy bizony, nem egészen így van ez a dolog, hiszen vannak olyan múltban gyökerező problémáink, ami miatt ezt a rendszerváltást még mindig nem tudjuk lezárni. És aztán azon gondolkodtam, hogy még hány ilyen ügyünk lehet, hány olyan szegmense van még a múltunknak, a társadalomnak, amit kezelnünk kell ahhoz, amely problémát meg kell oldanunk ahhoz, hogy ezt a rendszerváltást valóban egyszer s mindenkorra lezárhassuk, és Magyarország egy teljesen új lappal valóban egy teljesen új jövőt kezdhessen.

Ez a mostani vita is mutatja azt, hogy egy rossz rendszer, a kommunista rendszer jóval a rendszer bukása után is kihat az ország sorsára, a társadalomra, és okoz problémát a mindennapjainkban. Ballasztként cipeljük magunkkal ezeket az ügyeket, és ezzel nehezítjük a jövőbe látást, ezzel nehezítjük a jövőbe mutató terveinket és az együttműködést. Mondom ezt azért, mert beszélgettem egypár korombélivel, hogy ők mit gondolnak erről a kérdésről, és bizony az én korosztályomat sokkal inkább érdekli a jövő, mint a múltba tekintés, sokkal inkább az érdekli, hogy mit tesz a politika, a kormány vagy bármelyik képviselő azért, hogy a jövőben a Magyarországon élő embereknek az élete jobb legyen, az életminősége javuljon.

Érthető ez a hozzáállás, hiszen mi már nem tapasztaltuk meg azt, hogy mit jelent egy ilyen múltbeli rendszerben élni, hála istennek, nincsenek összehasonlítási alapjaink, épp ezért azt gondolom, hogy érthető, ha a fiatalok egy kicsit vonakodva, apatikusan állnak ehhez a dologhoz. De azt gondolom, hogy ők is, és mindenki más is be fogja azt látni, ahogy én is beláttam, hogy ennek az ügynek a lezárása kihat a társadalom jövőjére, és kihat a fiatalok jövőjére, a mi jövőnkre is. Éppen ezért támogattam teljes mellszélességgel az MSZP elnökségi ülésén, amikor erről szó volt, hogy igen, legyen egy bátor hozzáállás, igen, egyszer s mindenkorra kezeljük ezt a kérdést valósághoz közeli módon, próbáljuk egyszer s mindenkorra lezárni ezt a kérdést, a múltnak ezt a szeletét, mert ezáltal tudunk a magunk számára egy tisztább, kiszámíthatóbb jövőt biztosítani.

Fontos a probléma valós kezelése, de azt is látom a vita során, megismerve a szolgálatok és mindenféle szakértő véleményét, hogy a valós kezelés nem fogja a teljes igazságot meghozni. Azért nem fogja meghozni, mert - amit Mécs képviselő úr is említett - vannak adatok, amelyek eltűntek, vannak olyanok, amelyekről nem is készültek adatok, számos olyan hiányosság van a dokumentációban ilyen-olyan okból kifolyólag, ami miatt a teljes, abszolút igazság nem megismerhető ebben a kérdésben.

Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ehhez nagyon közelítenünk kell, és minden törekvése az itteni képviselőknek arra kell hogy irányuljon, hogy ezt az abszolút, teljes igazságot a jelenlegi lehetőségekhez mérten a leginkább megközelítsük. Én hiszek abban, hogy ennek a valóságnak, ennek a valós kezelésnek a megközelítése, a teljes igazság megtalálása valahol a teljes nyilvánosság megteremtésében rejlik. Ma ez a kisebbik rossz. Ehhez a teljes nyilvánossághoz kell ragaszkodnunk, amit a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ is kezdeményezett.

És igen, azt is látom, hogy '90-ben ez a törvénytervezet valószínűleg a társadalomban katarzist okozott volna; ma meg úgy látom, hogy egy kicsit kínlódást okoz nemcsak a képviselőknek, hanem a közélet, a társadalom számára is.

(13.00)

De ettől függetlenül azt mondom, tovább kell haladjunk, és fiatal politikusként feladatomnak is érzem azt, hogy ebben a vitában megpróbáljak hozzájárulni valamilyen formában ennek az ügynek a megoldásához, hiszen ahogy már az előbb említettem, az én generációm már nem lehetett beszervezett ügynök, az én generációm már nem lehetett megfigyelt. Mondhatom azt, hogy ez a sors vagy akár az Isten ajándéka, vagy mondhatnám azt is, hogy szerencse, de azt mondom, ez sokkal inkább azoknak az embereknek az áldozatvállalása és munkájának az eredménye, akik belefogtak a rendszerváltásba, és akik ezt a rendszerváltást lebonyolították forradalom nélkül. Miattuk is kell az, hogy a fiatalok kiálljanak e mellett a törvénytervezet mellett, és miattuk is kell az, hogy igenis követeljük a teljes nyilvánosságot, és ezt valósítsa is meg a magyar parlament.

A politikai cél helyes, a gyakorlati megvalósítás sokkal inkább nehéz. Kell a nyilvánosság, de természetesen a nyilvánosságnak is vannak korlátai, és tulajdonképpen a vita ezek körül a témák körül zajlik, hiszen fontos az áldozatok védelme, fontos az, hogy vannak olyan személyes adatok, amelyeknek semmi közük ehhez az ügyhöz, éppen ezért ezeket az adatokat, ezeket az áldozatokat védeni kell. A másik oldalról természetesen van nemzetbiztonsági érdek is, ma is, a múltban is, és ez a jövőben is létezni fog. A kérdés azonban, hogy ezeknek a határát hol húzzuk meg, és ki az, aki meghúzza ezeket a határokat.

Azt gondolom, talán kicsit utalva Mécs Imre hozzászólására, talán megengedi, ha azt mondom, hogy nem szabad felejteni, semmiféleképpen nem szabad felejteni. De rögtön azt is hozzáteszem, hogy talán a múltbeli tapasztalataink alapján nem határozhatja meg a jelen- és jövőbeli cselekvéseinket az ezen tapasztalatokból fakadó félelem. Mit értek ez alatt? Ez alatt azt értem, ahogy az imént is mondtam: mindig van, volt és lesz nemzetbiztonsági érdek. Nem mondhatjuk azt, hogy a múltban hozzátapadt a szolgálatokhoz egy ilyen káros és negatív tevékenység, ami rengeteg tragédiát okozott a magyar családoknak, de ettől még nem mondhatjuk azt, hogy erre a tevékenységre nincsen szükség, és azokat az embereket, akik ebben hivatástudatból felelősséget vállalnak, azokat megbélyegezzük, és azt mondjuk, hogy úgy általában félnünk kell és vigyáznunk kell a szolgálatokkal. Ha én ezt elfogadnám, akkor azt gondolnám, nem hihetnék abban, hogy a rendszerváltás végbement, és nem hihetnék abban, hogy Magyarországon demokrácia, jogállam és olyan jövő van, ami minden fiatal számára fontos és megkívánt.

Éppen ezért mondom azt, hogy ebben vitánk van az SZDSZ-szel. Számunkra és számomra is elfogadható lett volna, ha a szakértők döntik el, hogy melyek azok az iratok, amelyek nyilvánosságra kerülhetnek, és melyek azok, amelyek nem. Valószínűleg ebben a kompromisszumot meg fogjuk találni. De azt gondolom, ha megbízunk egy szolgálatban, hogy a mai nemzetbiztonsági titkokat őrizzék, és ezeket jól definiálják, akkor azt gondolom, abban is meg lehet bízni bennük, hogy a múltbeli ilyen típusú titkokat minősítsék és eldöntsék ezt. De azt gondolom, hogy ez vita kérdése, szakértőkön múlik ez a dolog.

Aztán egy másik kérdés a szankció kérdése. Én abban hiszek, hogy a nyilvánosság ítéljen. Pontosan azért ítéljen a nyilvánosság, mert tizenöt év eltelt azóta, amióta ennek a rendszernek vége lett. Azért jó a nyilvánosság, mert a nyilvánosság meg is bocsáthat. Hadd ajánljam a figyelmébe az ellenzéki képviselőknek is, hogy vannak olyan politikai szereplők, akik adott esetben sikeres politikusként viszik akár egy város vezetését vagy akár egy országgyűlési körzetet. Én nem vindikálnám magamnak azt a jogot, hogy itt bent a parlamentben én döntsek ennek az embernek a sorsáról. Döntsenek ennek az embernek a sorsáról azok a választók, akik 2006-ban, 2010-ben és aztán tovább meg fogják választani az adott országgyűlési képviselőt, az adott polgármestert vagy a testületet. Ha ők azt mondják, hogy ez már kellően régen történt, és ezért meg tudnak bocsátani ennek a személynek, akkor tegye meg a közösség. De az a közösség tegye meg, amelynek az életére akkor az az ember és annak a munkássága hatással volt és van. Talán ez az álláspont egyébként közelebb van a katolikus egyház és a keresztény értékrend vállalásához is, hiszen a katolikus egyház azt mondta ebben a témakörben, hogy a hit a megoldás erre, az a megoldás erre, hogy a keresztény ember megbocsát, és ezért ők ezeket a kérdéseket rendezni tudják magukban.

Én ezért hiszek a nyilvánosság erejében. Nemcsak a közszereplőknél, mindenkinél. Azért mindenkinél, mert ahogy Mécs Imre is elmondta, nem csak a közszereplők életét nehezítette az meg, hogy valakit megfigyeltek, és róla adatokat szolgáltattak, lehet hogy számos olyan, sőt egészen biztosan számos olyan család életét keserítette meg ez a megfigyelés, akik ma nem közszereplők, akiknek ma semmi közük nincs se a politikához, se a közélethez, élnek valahol nyugodtan, van valamilyen szakmájuk, de adott esetben sokat szenvedhettek az elmúlt időszakban. Azt gondolom, nekik is megjár az, hogy igen, akik őket megfigyelték, azok is kerülhessenek nyilvánosságra, és esetleg egy kisebb közösség, a család, a baráti társaság vagy a munkahelyi környezet döntsön annak az embernek a sorsáról, aki ebben a tevékenységben részt vett. Ezért mondom azt, hogy a nyilvánosság kellő erő, szükséges erő és elégséges erő.

Zárásként hadd mondjak egy idézetet - David Viscott mondta ezt valamikor -: a vesztés legbiztosabb módja, ha minden módon igyekszünk elkerülni a kockázatot. Én azt gondolom, hogy vállalnunk kell a kockázatot, akár vállalnunk kell a kompromisszum kockázatát, hiszen ha a magyar parlamentben manapság bármiben kompromisszum alakul ki, akkor egyik és másik fél elkezd gyanakodni, hogy valamit elrontottunk, mert valaki más is egyetért a mi javaslatunkkal. Én azt kérem mindenkitől, magunktól, hogy ebben az esetben ettől tekintsünk el, és értelmezzük akár úgy a kompromisszumot, ahogy szokták néha definiálni a pesszimisták, hogy az a jó kompromisszum, amikor mindegyik fél kicsit elégedetlen a végeredménnyel, mert ez azt jelenti, hogy mindenki feladott az eredeti álláspontjából egy kicsit, és így kialakult egy olyan kompromisszum, ami ugyan talán nem elégít ki mindenkit száz százalékban, de mindenki egy közös nevezőként el tudja fogadni ezt a kompromisszumot.

Úgyhogy az előbbi idézetre utalva én még egyszer arra szeretném magunkat felszólítani, hogy vállaljuk a kockázatot, vállaljuk a kompromisszum kockázatát, azért, hogy Magyarország nyerhessen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 86 2005.03.01. 10:12  85-131

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hadd kezdjem a mondandómat egy idézettel, hiszen ez a parlamenti vita is egy olyan vita lesz, ahol el fognak hangozni különböző mondatok, különböző észrevételek, és a felkészülés során találtam egy nagyon találó Eötvös József-idézetet, amelyet szeretnék minden képviselőtársam figyelmébe ajánlani, amikor erről a témakörről beszélünk. Így hangzik az idézet: “Ha itt véletlen tanácskozás tárgyává tesszük ezen fontos kérdést, olyan szavak mondathatnak, melyek sértésnek vagy kicsinylésnek vétethetnek. Itt nincs senki, aki a hazában lakó különböző nemzetiségek iránt mást érezne, mint a legnagyobb testvériséget és a tökéletes jogegyenlőség érzetét, s azon meggyőződést, hogy e hazában csak hasonló polgárok vannak, és hogy éppen a tökéletes egyenlőségben fekszik a hazának jövője.ö

Azért tartom nagyon fontosnak hangsúlyozni ezt az idézetet, amely talán nagyon jól kifejezi ennek a témakörnek a fontosságát, hiszen az a munka, amit most itt, a tavaszi ülésszak során szeretnénk befejezni, nem most kezdődött, ez egy minimum 6-7 éves folyamatos egyeztetés eredménye, amelynek az utolsó két évében is nagyon sok vitán, beszélgetésen voltunk túl. Azt gondolom, hogy ezek a viták nagyon termékenyek voltak, számos olyan javaslat és konstruktív kritikai észrevétel érkezett, amely jobbította, jobbá tette ennek a törvénynek a módosítását.

Ez a sok egyeztetés elvezetett egy olyan kompromisszumhoz, amelyre azt mondhatnánk, hogy manapság már egyre inkább példa nélküli ebben a Házban, hiszen négypárti konszenzus volt e mellett a módosító indítvány mellett, és ha itt véget érne ez a történet, tulajdonképpen azt mondhatnánk, hogy ez egy sikertörténet volt, hiszen még ha nem is volt mindenki teljes mértékben elégedett ezzel a módosítással, de sikerült megtalálniuk a szakértőknek, a politikusoknak a legkisebb közös többszöröst, amellyel minden politikai párt egyetértett, és így kialakulhatott ez a négypárti konszenzus.

Aztán 2004 októberében történt valami, egészen pontosan nem tudjuk, hogy mi történt, hiszen folyamatos egyeztetés volt, ahogy az imént is említettem, több éven keresztül, de aztán 2004 októberében a Fidesz kilépett ebből a négypárti konszenzusból, úgy döntöttek, hogy ők megváltoztatják a véleményüket, és négy pontban elmondták, milyen problémáik vannak ezzel a módosítással. Ez azért érdekes, hiszen ugyanazok a szakértők vettek részt az elmúlt 2-3-4-5-6 évben ebben a folyamatban, és mindenféleképpen meglepő az, hogy egyik pillanatról a másikra ilyen mértékben változik meg a vélemény. Különösen igaz ez akkor, hogyha a három kritizált pontból az egyik kimondottan a Fidesz előzetes kérésére került be a törvénymódosításba; így aztán végképp tanácstalanok voltunk, hogy akkor mire vélhetjük ezt a változást, ezt a véleménymódosulást.

A négypárti egyeztetések során - amelyeket természetesen ezek után is folyamatosan megtartottunk, és amelyeken próbáltuk az álláspontokat közelíteni, és még egyszer valamifajta közös többszöröst kialakítani - néha úgy tűnt, hogy egyeznek a vélemények, néha úgy tűnt, hogy közelednek egymáshoz a vélemények, és akkor mindig egy kicsit nyugodtabb szívvel hagytuk abba ezt a négypárti egyeztetést, arra gondolva, hogy a következő alkalommal már egészen biztosan megtaláljuk a végső megoldást, ami minden parlamenti párt számára kielégítő és elfogadható. Aztán elérkezett a következő négypárti egyeztetés időpontja, arra a Fidesz egy másik szakértőt küldött, mint akivel előbb, az előzőn egyeztettünk, akinek már más volt a véleménye, mint az előző szakértőnek. Így sokszor abban a helyzetben éreztük magunkat, hogy egyfajta mozgó célpontra kell lőnünk, hiszen nagyon nehéz valakivel úgy vitatkozni, aztán majd kompromisszumra jutni, hogyha nemcsak a tárgyalópartner személye változik állandóan, hanem még az általa képviselt vélemény is.

Elnézést, itt álljunk meg egy szóra! Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a Fidesz volt az egyetlen parlamenti párt, amely sohasem küldött politikust ezekre az egyeztetésekre, ami azért sajnálatos, mert egy politikus rendelkezik azzal a mandátummal, hogy a saját pártja nevében esetleg a véleményének a módosításával akár bármilyen irányba elmozdítsa vagy kimozdítsa a parttalan vitából a helyzetet. Ehhez képest az odaküldött szakértők mindig kötött mandátummal, mindig ugyanannak a véleménynek - az aktuálisan változó véleménynek - a képviseletével kerültek kiküldésre, így nagyon nehezen lehetett bármilyen módon is előrébb zúdítani ezeket a vitákat. Egyébként volt erre alkalom, hiszen szeptember 24-én, október 12-én, november 16-án, november 23-án és ez év február 1-jén is volt ilyen négypárti egyeztetés, amelyen - még egyszer mondom - egyszer sem jelent meg a Fidesz egyetlen politikusa sem, pusztán szakértője.

De nemcsak a vélemény és a személy változott, hanem azok a javaslatok is változtak, amelyeket a Fidesz kritikus pontként jelzett tavaly októberben. Mi folyamatosan kértük a frakciót, hogy adjon le írásbeli javaslatot, konkrét, szövegszerű módosító javaslatot arra, hogy azt a problémát, amit felvetett, milyen formában képzeli el megoldani, nota bene úgy, hogy a hatályos jogszabályokat és a kisebbségek érdekét figyelembe véve hogyan lehet konkrétan, szövegszerűen megfogalmazni ezeket a felvetéseket. Semmiféle ilyen írásos válasz nem érkezett, holott a négypárti egyeztetések során sok alkalommal tettek erre ígéretet a Fidesz szakértői. Mi a mai napig nem kaptunk kézhez olyan szövegszerű módosítást, amellyel egyáltalán vitatkozni tudnánk, vagy amely módosító indítványt akár el tudnánk fogadni, amelyet a Fidesz a véleménye kifejtésére fontosnak tart. Egy levelet kaptunk Németh Zsolt képviselő úrtól, de ezt a levelet pusztán problémafelvetésként tudjuk értelmezni, a konkrét megoldási javaslatok hiányoznak belőle.

Ezért döntöttünk egyébként úgy, hogy az eredetileg tulajdonképpen beszüntetett parlamenti vitát folytatjuk, amelynek a dátumát eredetileg február 21-ére tűztük ki, de mivel még addigra sem érkezett semmilyen javaslat, semmilyen írásbeli észrevétel, ezért még egy héttel eltoltuk az általános vita időpontját, és ezért kerül a mai napon sor erre a parlamenti vitára, hogy még több lehetőséget adjunk arra, hogy ezeket az észrevételeket konkrétan meg lehessen fogalmazni, és hogy láthassuk ezeket a módosító javaslatokat. Mi továbbra is várjuk ezeket, és nemcsak a kormány, de a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ is nyitott ezekre a kezdeményezésekre, és nyitottak vagyunk minden olyan ésszerű kompromisszumra, amely tiszteletben tartja a hatályos jogszabályokat, és segíti a kisebbségek működését, és azok érdekét szolgálja.

Nagyon bízom abban, hogy a Fidesz politikusainak, azoknak a frakciótagoknak, akik itt ülnek a Házban, kicsit más a véleményük, mint az általuk az egyeztetésre odaküldött szakértőnek, akinek egy nagyon hipotetikus kérdést tettem fel, megkérdeztem azt, hogy mi van abban az esetben, hogy ha tudunk egy olyan megoldást adni a kisebbségeknek, amely az ő számukra, tehát a 13 kisebbségi közösség számára elfogadható, akkor az elfogadható-e a Fidesznek is, még akkor is, ha az esetleg eltér az őáltaluk képviselt véleménytől. Erre a válasz az volt, hogy egyrészt hipotetikus kérdésre nagyon nehéz konkrét választ adni - ez általánosságban igaz -, de utána az a válasz is elhangzott, hogy: nem, a Fidesz nem tudja ezt elfogadni, azért nem tudja elfogadni, mert szerintük őnekik külön, mindentől izoláltan is megvan az a felelősségük, hogy egy parlamentben hogyan szavaznak. Nekem erről más a véleményem, mi nem dönthetünk a kisebbségi közösségekről az ő megkérdezésük, az ő véleményük nélkül; különösen akkor nem dönthetünk így, ha ők egyetértenek egy módosítással, vagy legalábbis azt mondják, hogy támogatni tudnak egy ilyen kezdeményezést.

Azt gondolom, abban hiszek, hogy az az elv a helyes, hogy róluk nélkülük nem születik döntés, éppen ezért kezdeményeztem azt, hogy az összes négypárti megbeszélés, amelyet én hívtam össze, a teljes nyilvánosság előtt zajlódjék. Ez azt jelenti, hogy minden egyes négypárti egyeztetésre meghívtam a kisebbségi közösségek vezetőit, illetőleg minden olyan anyagot, amely ebben a témában született - legyen az parlamenti meghallgatás, felszólalás vagy bármelyik frakciónak a levele ebben a témában -, megküldtem mind a 13 kisebbségi közösség vezetőjének, hogy pontosan lássák, mi az az érvrendszer, mi az a folyamat, amelynek során alakul a különböző politikai pártok véleménye és amely vélemények, álláspontok mellett érvelnek a parlamenti képviselők. Így természetesen erre a mai ülésre is meghívtuk a kisebbségi közösségek vezetőit, azonban az időpont miatt - hiszen nem lehetett pontosan kiszámítani, mikor érünk el ehhez a mai napirendi ponthoz - nehéz volt megszervezni, hogy ideérkezzenek, de érkezni fognak. Azt gondolom, mindenféleképpen fontos az, hogy elmondjuk e helyütt, hogy az a tízéves munka, amit ők megtettek, mindenféleképpen érték a számunkra, és azért érték a számunkra, mert enélkül szegényebb lenne Magyarország.

De nemcsak a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jog miatt fontos ez a kérdés, hanem külpolitikai szempontból is. Én hiszek abban, hogy azt kérhetjük számon a környező országoktól, amit mi is megteszünk itthon. Fontos az, hogy ahogy itt bánunk a magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségekkel, ugyanabban a minőségben kérhetjük számon a határon túli magyarokkal való bánásmódot is a környező országokban. Éppen ezért nemcsak az itteni viszonyok miatt, hanem külpolitikai okokból is fontos az, hogy ezt a kérdést megfelelően rendezzük, és hogy azt a tízéves tapasztatot, amely felhalmozódott mind a közösségekben, mind pedig az együttes munkában, úgy alkalmazzuk és úgy tegyük bele ebbe a törvénybe, hogy mindenki számára egy jobb, kiszámíthatóbb és a rendszer fejlesztését szolgáló, a kisebbségek megmaradásának és virágzásának nagyobb lehetőséget adó törvény szülessen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

(14.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 108 2005.03.01. 10:17  85-131

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Azért gondoltam, hogy én is jelentkezem, mert elhangzott számos olyan észrevétel, javaslat, amiben talán ha én is mondok véleményt, akkor meg tudunk annak felelni, amit Hargitai képviselő úr is mond, hogy legyen valamilyen vita.

Németh Zsolt azzal kezdte, hogy amit én elmondtam, az egyfajta piszkálódás, én azt mondom, hogy inkább számvetés és a kronológia számbavétele volt, de ha ezt piszkálódásnak veszi, akkor ezt örömmel veszem, mert ez elvezet oda, hogy végre arról beszélünk, amiről kell hogy beszéljünk.

Az én kérdésem arra irányult, hogy októberben mi történt ebben az ügyben, ugyanis októberben semmit nem változtatott a kormány azon a javaslaton, amit beadtunk a parlamentbe. Tehát azzal érvelni, hogy azért kellett a Fidesznek megváltoztatnia az álláspontját, mert a kormány az utolsó pillanatban változtatott lényegében valamit ezen a törvényen, ez így nem igaz, hiszen ugyanaz a törvényjavaslat, módosítási javaslat volt októberben, mint ami előtte szeptemberben, és aztán az előtte lévő hónapokban benyújtás előtt. Tehát ezért tettem fel a kérdésemet, hogy vajon mi történhetett októberben, hogy ilyen 180 fokos változás történt a frakció álláspontjában.

A másik fontos tisztázandó kérdés, hogy a kormány és annak egyetlen képviselője - de az MSZP nevében is beszélhetek - soha nem riogatott senkit sem azzal, hogy nem rendezhetők meg 2006-ban a kisebbségi önkormányzati választások. Soha nem mondtunk ilyet. Annyit mondtunk, hogy 2004-ben megváltozott a magyar alkotmány, amire Hargitai úr is utalt, ebből kifolyólag most az alkotmány egy nagyon egyértelmű álláspontot fogalmaz meg.

Az alkotmány a legfelsőbb rendű szabály ebben az országban, ezért nem a megrendezés válik kétségessé azáltal, hogyha nem változtatunk semmit sem a jelenlegi szabályokon, hanem pusztán azt mondtuk, hogy fennáll annak a veszélye, hogy ha nem változtatunk, nem módosítjuk ezt a választójogról szóló törvényt, akkor ha alkotmányossági kontrollt kér bármelyik magyar állampolgár ebben a témakörben, akkor az Alkotmánybíróság kimondhatja azt, hogy az a jogszabály, aminek alapján 2006-ban megszervezzük vagy megszerveztük a választásokat, az nem felel meg a magyar alkotmánynak.

Ebben az esetben további problémákat vet az fel, hogy mit kezdünk majd azzal a helyzettel, hogy volt egy érvényes kisebbségi önkormányzati választás 2006-ban, amiről kimondta tulajdonképpen az Alkotmánybíróság, hogy annak a jogi bázisa, a legitimitása megkérdőjeleződött, mert nem alkotmányszerű az a jogszabály, aminek a bázisán ezt létrehoztuk.

Tehát a kormány mindig pusztán azt mondta, hogy ez alkotmányossági problémákat vet fel.

(16.00)

És ha a képviselők azt mondják, hogy ma is van olyan létező magyar jogszabályunk, amely a magyar alkotmánnyal nem harmonizál, akkor ebben is egészen biztosan igazuk van - biztos, hogy van, csak adott esetben nem hívják fel az Alkotmánybíróság figyelmét arra, hogy vizsgálódjon alkotmányossági szempontból, ezért senkit nem érdekel, működik az élet, és természetesen együtt élünk ezekkel a szabályokkal. Csak én azt gondolom, hogy ez egy nagyon érzékeny terület, amikor valamilyen versenyről, választásról beszélünk, egy ilyen választási versenyben mindig vannak nyertesek és vesztesek, és talán nagyobb a veszélye annak, hogy valaki úgy gondolja, hogy mégiscsak kérni kellene ilyen alkotmányossági kontrollt az Alkotmánybíróságtól. Nota bene, nem árt, hogyha a kormányzat és a parlament olyan törvényeket fogad el, amelyek összhangban vannak az alkotmánnyal, hiszen talán ez az elsődleges feladatunk.

A másik: várjuk a javaslatokat, és nagyon örülünk annak, hogy most Németh Zsolt is elmondta, hogy el fognak készülni ezek a módosító javaslatok. Én elhoztam magammal azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a kormány és a Magyar Szocialista Párt képviselői készítettek, ez 48 darab módosító indítvány, amelyet mi is le fogunk adni az általános vita végéig; a különbség egyelőre az, hogy nekem itt van a kezemben, a többit pedig várjuk a Fidesz-frakciótól.

Nagyon nyitottan állunk ezekhez a módosító indítványokhoz, amelyeket Németh Zsolt úr mondott, de egyet hadd szögezzek le - és nagyon fontos, hogy ebben mindnyájan egyetértsünk. Ő azt mondta - próbálom idézni, lehet, hogy nem teljesen tökéletesen idézem -, hogy teljesen egyértelmű megoldás is elérhető ebben a kérdéskörben. Mi teljesen érdekeltek vagyunk abban, hogy ez a teljesen egyértelmű megoldás megszülessen, egy esetben nem: hogyha a teljesen egyértelmű megoldás egyenlő a Fidesz által javasolt javaslattal. Tehát ha az egy jó javaslat, konstruktív javaslat és előreviszi az ügyet, a kormány nem fog meghátrálni az elől, hogy elfogadja ezeket a javaslatokat, de ugyanezt kérem a Fidesz-frakciótól is: a javaslatot kompromisszumként értelmezzük, mégpedig a kompromisszumnak esetleg abban a pesszimista definíciójában, hogy a végén a kompromisszummal mindegyik fél elégedetlen egy kicsit, hiszen ez azt jelenti, hogy mindenki feladott a saját álláspontjából egy picit, hogy közeledjenek egymáshoz az álláspontok.

Tehát ha Németh Zsolt úr azt érti a teljesen egyértelmű megoldáson, hogy mi tokkal-vonóval - elnézést a kifejezésért - elfogadjuk azokat a javaslatokat, amelyeket a Fidesz tett, ez csak abban az esetben lehetséges, hogyha mi szakmailag száz százalékban egyetértünk ezekkel a javaslatokkal. Ha ezek egy részével kapcsolatban azt gondoljuk, hogy igen, jó az irány, de egy picit változtatni kell rajta, akkor elvárjuk a Fidesz-frakciótól is, hogy ugyanolyan mértékben, amilyen mértékben mi ehhez pozitívan állunk, a Fidesz-frakció is úgy álljon ehhez hozzá, hiszen ahogy az én zsebemben sem, képviselőtársam zsebében sem, de a Fidesz-frakció tagjai zsebében sincs ott a bölcsek köve, ami mindig megmondja az egyértelmű, abszolút igazságot. Ezért mondom azt, hogy ebben a tekintetben, azt gondolom, egyet fogunk érteni Németh Zsolttal, hogyha kompromisszumot és adott esetben nem - ha nagyon durván akarok fogalmazni, akkor azt mondanám - diktátumot jelentene a kormányzat vagy bármely képviselő számára.

Azt mondta Németh Zsolt, hogy felelőssége van ebben a kormányzatnak. Ezt senki nem vitatja. Rögtön jeleznék egy dolgot: őneki is és a többi parlamenti képviselőnek is van ebben felelőssége. Magyarul: a felelősségünk közös ebben a kérdésben, és ha abban kezdünk el pingpongozni, hogy ki tudja megakadályozni kétharmados törvényként, hogy azt mondja, a kormány el akarja szabotálni ennek az elfogadását, fura lenne, ha pont a kormány tudná elszabotálni egy kétharmados törvény megszavazását. De engedjük meg azt, hogy igen, nézőpont kérdése, hogy ki tudja elszabotálni, vagy az ellenzék vagy a kormány el tudja szabotálni, és akkor állunk közel az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy 130 képviselő el tudja szabotálni, mert az az egyharmada a magyar parlamentnek. Tehát hogyha valaki máshogy szavaz, mint amit a frakció kér tőle, akkor, ha 130 képviselő egyformán szavaz, az megakadályozza a kétharmados törvény elfogadását. Ezért gondolom tehát, hogy ebben egyfajta kompromisszumra, toleranciára és empátiára van szükség.

Németh Zsolt és több felszólaló is megemlítette a '93-as 97 százalékos konszenzust. Én erre rögtön hozzáteszem, hogy ehhez kellett akkor egy konstruktív ellenzék, és azért merem ezt ilyen határozottan kimondani, mert akkor mind a Magyar Szocialista Párt, mind a Fidesz ellenzékben volt. Ezért nyugodtan mondhatom azt és ajánlhatom mindannyiunk számára, hogy ugyanezt a konstruktív magatartást kell biztosítani ebben a kérdésben is. Mi és én a magam részéről ezért mindent el fogok követni.

Farkas Flórián sok mindenről beszélt, egyről nem, ami pedig nagyon érdekelt volna az ő esetében, hogy mi a véleménye az elektori rendszerről, ugyanis a legtöbb probléma az elektori rendszerrel kapcsolatban a roma kisebbség esetében merült fel, és a Fidesz vitatja annak a szükségszerűségét, hogy változtassunk valamit ezen az elektori rendszeren. Nagyon kíváncsi lennék arra, úgy is, mint ebben aktívan részt vevő politikus, mi a véleménye, osztja-e a Fidesz álláspontját abban, hogy az az elektori rendszer, amely most van, az jó. Mi ezt hallottuk és a kisebbségi vezetők is ezt hallották Németh Zsolttól február 18-án, amikor ebben egyeztetést rendeztek, illetőleg - most már tudom a Fidesz politikusaitól - Báthory János és Bába Iván részéről is ez hangzott el az egyeztetéseken. Ez tehát nagyon érdekelne.

Amúgy a megyei szintről: a megyei szint egy lehetőség. Nem azt mondjuk, hogy mindenkinek kötelező létrehoznia a megyei szintet, azt mondjuk, hogy lehetőségként létrehozhatja egy olyan önkormányzat, amely olyan fejlettségi szinten van, vagy olyan számossága van az önkormányzatainak, hogy már van értelme megyei szinten is partnerséget vállalnia az amúgy létező megyei önkormányzatokkal. Ez nem kötelező, tehát az a kisebbség, amelynek nincs annyi számosságú önkormányzata, az értelemszerűen nem hozza létre, amelynek meg van, és úgy ítéli meg, hogy az a munkáját megkönnyíti, a hatékonyságát növeli, attól miért akarjuk elvonni ezt a lehetőséget. Én azt gondolom, adjuk meg a lehetőséget.

Regionális szint: olyanhoz lehet jelenleg törvénymódosítást beadni, ami létezik. Jelenleg a regionális szint egyelőre még nem létezik, nem működő közigazgatási egység Magyarországon, ezért ehhez nehéz most passzintani. Tehát nem tudunk előrerohanni a kisebbségi önkormányzatoknál abban, hogy ott legyen regionális szint, miközben még a magyar államigazgatás nem tart ott. Amúgy teljesen egyetértünk azzal, hogy ha elérünk ide a fejlettségben a magyar állami közigazgatásban, akkor ehhez természetesen hozzá kell majd passzintani a kisebbségi módosításokat és a kisebbségi önkormányzatokat is.

A személyi hatályt nagyon gyorsan elhadarom. Gruber úr mondta, hogy miért. Erre tudnék négy választ mondani, talán ez még belefér az időmbe. Az első válasz az, hogy azért, mert ma is így van, ma is bárki szavazhat, akiket ön elmondott, az mind szavazhat ma, jelenleg a kisebbségi önkormányzati választásokon - egy. Kettő: a másik válaszom az, hogy azért, mert a Fidesz javasolta. El akartuk fogadni, amit önök javasolnak - megtettük, most az a baj, hogy elfogadtuk. Három: miért baj az, hogyha itt élő, esetleg magyar feleséggel, férjjel rendelkező, állandó lakcímmel, munkahellyel rendelkező görög, bolgár, szerb ember azt mondja: a feleségemet vagy az ő kisebbségi közösségét segítem, elmegyek én is vele szavazni vasárnap, én is behúzok egy x-et az adott kisebbség - görög, német, s a többi - képviselőjére. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ráadásul a kisebbségek is kérték - ez a negyedik válaszom -, hogy ez számukra is egy jó pluszeszköz lenne, hiszen pluszszavazókat tudnak ezzel nyerni. A többit pedig majd később mondom el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 128 2005.03.01. 9:00  85-131

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, szociális, családügyi és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Én is ott folytatnám, ahol abbahagytam, hiszen nem tudtam mindent elmondani. Bár Hargitai úr előttem elmondott számos olyan érvet, ami az én papíromon is szerepel, eggyel kiegészítem. Tehát például ugyanez az európai uniós állampolgár jelenleg Magyarországon a szabályok szerint a másik önkormányzatba kisebbségi jelöltként bekerülhet ma is. Ha azt megengedi jelenleg a törvény, hogy egy németországi állampolgár, egy német állampolgár bekerülhet a magyar közigazgatásba, önkormányzatba kisebbségi jelöltként, mi annak a racionalitása, vagy mi emögött az a szakmai érv, ami miatt a kisebbségi önkormányzatba ugyanazon a településen ne kerülhessen be, és ne szavazhasson? Ha nem lennének ezek a háttérszabályok, akkor még azt is mondhatnám, hogy lehet róla beszélni, és van értelme róla beszélni, amit képviselő úr mondott, csak már most vannak olyan szabályok, amelyek szerintem ezt a vitát annullálják, és talán értelmetlenné teszik. De természetesen beszéljünk róla.

A másik, valóban igaz ez, csak én is szeretném aláhúzni, hogy az Európai Uniónak számos olyan területe van, amivel kapcsolatban nem rendelkezik közösségi politikával. Ilyen az ifjúság, ilyen az oktatás, ilyen a sport, és ilyenek a kisebbségi ügyek. Nincs olyan egységes álláspontja vagy harmonizációs javaslata az Európai Uniónak, hanem tagállami szinten, tehát nemzetállami jogkörben hagyja, és azt mondja, hogy tiszteletben tartom azokat a kialakult szokásokat, amik az adott országban kialakultak, és elfogadom azokat a jogszabályokat, amiket az adott ország, nemzetállam kialakít a maga számára, vagy kialakított az elmúlt időszakban. Nem példa nélküli, sportban ugyanezt teszi az Európai Unió ebben a témakörben.

Felmerült, és valóban ez egy óriási vívmány egyébként; éppen nemrég, talán pont a mai napon jártak nálam Belgiumból diplomaták, akik nagyra értékelték azt a magyar törekvést, hogy bekerült az Európai Unió alkotmányába a kisebbségi védelemről szóló passzus, mert ezzel hivatkozási alapot teremtünk arra, hogy elindulhasson az a folyamat, amire a képviselő urak is joggal hivatkoznának, hogy egyáltalán építhessük ezt a közösségi joganyagot is ebbe az irányba az Európai Unión belül.

Felmerült a kérdés, hogy miért tárgyaljuk együtt ezt a két törvényt, a kisebbségi törvényt és a választójogról szóló törvényt. Nagyon egyszerű jogtechnikai oka van, és nem kormányzati szándéktól függő kérdés. Egyszerűen koherenciazavarokat és jogbiztonsági zavarokat okozott volna, ha külön tárgyalnánk. Ugyanis a kisebbségi törvénynek jelentős része szól a választójogi törvényről. Tehát nem lehet kettéválasztani. Ez olyan, mintha sziámi ikreket akarnánk kettéválasztani anélkül, hogy megoperálnánk. Egyszerűen belehalna mind a két gyermek. Ezért fontos volt a jelen állapotában, hogy ezt a két törvényt együtt hozzuk be a Házba, mert jogtechnikailag nem lehetett másként megoldani ezt a kérdést, mert így alakult ki ez a jogszabály, és éppen a módosítás egy része is erre vonatkozik, hogy ezt tisztázzuk. Tehát koherenciazavar lett volna.

Garamvölgyi képviselő úr felvetett kulturális intézményekkel kapcsolatosan számos kérdést. Azt gondolom, hogy nagyon hasznos észrevételek, mindenféleképpen erről kell beszélni, és meg kell nézni, hogy ezzel mit tudunk tenni, és valóban, a részletes vitában érdemes erre visszatérni. Örülök, hogy Farkas Flórián válaszolt a kérdésre. Ha jól értettem, magyarul: nem jó ez az elektori rendszer a roma kisebbség számára. Vagy ha nem akarok nagyon egyszerűen fogalmazni, ha jól értettem, azt mondta a képviselő úr, hogy van mit tenni még ezzel a rendszerrel, és ezzel kapcsolatban készítettek is egy javaslatot. Ez jó, mert akkor ez nem egyezik a Fidesz-frakció álláspontjával, mert ők határozottan azt mondták, hogy ez jó. Csak szeretném, hogy pontosítsuk az álláspontokat. Ez azért fontos, hogy a Házon belül is lehessen rendezni azt, hogy pontosan mi az álláspont, és majd a frakció ebben a kérdésben hogyan foglal állást.

Ha jól értettem, azt mondta képviselő úr, hogy a megyei szint szerepe nincs tisztázva, és azt kellene pontosítani. Akkor viszont ebből az következik, hogy nem vonja kétségbe a képviselő úr sem, hogy van értelme a megyei szintnek, csak esetleg pontosítani kell, hogy mihez, hogyan, milyen viszonya van. Így már más a gyerek fekvése, így teljesen másról beszélünk. Itt arról beszélünk, hogy van egy jó kezdeményezés, csináljunk lehetőségként egy megyei szintet, csak azzal nincs megelégedve a képviselő úr, hogy ezt hogyan ágyaztuk be a törvénybe. Ez viszont csak pontosítási kérdés, nem pedig lényegi, tartalmi kérdés. Akkor ebben is egészen biztosan hamar egységre fogunk jutni.

Nem hiszem, Teleki államtitkár úr, hogy én azt mondtam volna, hogy minden kisebbség támogatja ezt a törvénytervezetet. Hiszen én, azt hiszem, majdnem minden kisebbségi vezetővel személyesen is találkoztam, tehát pontosan tudom, hogy kinek mi a véleménye erről a kérdéskörről, és azt is pontosan ismerem, hogy milyen érvek alapján mondják a véleményüket. Hozzáteszem, saját szempontjukból minden egyes kisebbségnek külön-külön igaza van, amikor elmondja aggályait és felvetéseit. Pusztán azt kell nekünk itt megoldani, amit Csapody úr is mondott, hogy sajnos nem lesz egy mindenki számára egységesen elfogadható és tökéletes törvény, tehát meg kell próbálnunk a legjobb optimumot kihozni ebből a kérdésből.

Nem azt mondtam, hogy nincs alkotmányos aggály, és ebben Kaltenbach úr is megerősített a felszólalásában. Pusztán azt mondtam, hogy senki nem riogatott azzal, hogy nem lehet megszervezni a kisebbségi választásokat 2006-ban. Azt mondom, hogy van alkotmányossági aggályunk, és ebből fakad később esetleg egy-két probléma. Pont ezt akarjuk elkerülni ezzel a módosítással.

Gruber úr mondta, hogy majd itt özönlenek hozzánk a határon túli magyarok azért, mert szavazhatnak a kisebbségi önkormányzati választásokon. Szerintem nincs ekkora csábító ereje annak, hogy Magyarországon valaki szavazhat a kisebbségi önkormányzati választásokon, nem is ez a célja ennek. De azért példaként említeném azt, hogy ez jelenleg is így működik, hiszen a román közösségnél számos olyan határon túli magyar van, aki Magyarországra költözött, és román kisebbségi közösséghez tartozóként kisebbségi önkormányzatban vesz részt. Azt gondolom, nem a mi dolgunk, hogy meghatározzuk, hogy ez helyes, vagy nem, ez a kisebbség dolga, hogy ebben állást foglaljon.

Schmidt Ferenc esetében azt gondolom, hogy nem szorul Csapody úr védelemre. Lehet, hogy talán leegyszerűsítve fogalmazott, de pontosan értem, talán mondhatom ezt, fiatal vagyok, azt nem mondhatom, hogy át is éltem, és pontosan tudom, hogy mi az, amiről képviselő úr beszélt, és azt mondom, hála istennek, nem tudtam ezt átélni, hiszen ezt azt jelenti, hogy elmúltak ezek a történelmi idők, és nem jönnek vissza soha többé.

(16.50)

Tehát azt mondom, pontosan értem ezeket a történelmi félelmeket, nagyon sok kisebbségi vezető is megfogalmazta ezeket a félelmeket, és egészen biztos, hogy aki élt abban a korban, másképpen éli meg ezeket a kérdéseket.

Azt gondolom, hogy egyrészt nem szabad felejteni. Tehát pontosan tudnia kell minden fiatalnak azt, hogy miről szólt az a történelmi kor, és mi az, amelynek soha többet nem szabad visszajönnie. De múltbeli félelmek alapján nem mondhatjuk pusztán azt, hogy akkor a jelenünket és a jövőnket is az határozza meg, hogy a múltban mi történt, és ezt a félelmünket állandóan projektáljuk a jövőbe. Számos dologban nem tudtunk volna az elmúlt tizenöt évben sem előrehaladni akkor, hogyha mindig a múltbeli félelmeinkhez képest határoztuk volna meg a jövőbeli lépéseinket. Ezért azt mondom - abszolút megértve a képviselő úr felvetését és elfogadva azt -, azt gondolom, mégis van igazság abban, amit Csapody úr mondott; ezen túl kell lépnünk, meg kell jegyeznünk a kollektív emlékezetünkben, de ezen túl kell lépnünk, és egy olyan rendszer irányába kell túllépnünk, amely a modernizációt és a fejlődést jelenti. Ha ebben egyet tudunk érteni, akkor azt gondolom, ez jó dolog lesz.

Ha jól értettem, Schmidt úr is azt mondta, igazából már jelenleg is működik - hiszen ez valóban tényszerűen így van - a különböző helyi kisebbségi önkormányzatok között együttműködés. Tehát mi most pusztán azt mondjuk, tegyük ezt legitimmé, ne nekik kelljen ilyen egyesületi vagy szövetségi formában ezt a dolgot megszervezniük, hanem mondjuk azt, hogy erre neked van jogod, van finanszírozás hozzá, vannak jogosultságaid - ha akarod. Ha nem akarod, nem kell, továbbra is ugyanúgy csinálhatod, ahogyan eddig gondoltad. Ezt pontosítani kell egy kicsit, hogy akkor hol, milyen jogosítványok legyenek. Azt gondolom, több mint boldogok leszünk ebben a kérdéskörben, hogyha ezt az ügyet pontosítani tudjuk. Az a lényeg, hogy működőképes és hatékony rendszer jöjjön létre.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 4 2005.03.08. 5:03  1-4

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Engedjék meg, hogy én is boldog nőnapot kívánjak mindenkinek az országban, különösen a parlament munkatársainak, akik folyamatosan segítik a képviselők munkáját. Köszönet a mai napon az ő egész éves tevékenységükért is.

Ahogy képviselő úr is említette, amikor népesedésről beszélgetünk, illetve ezekről a kérdésekről beszélünk, akkor általában minden felszólalásban arról kell beszélnünk, hogy népesedésfogyás van, hogy öregedés van, hogy a halálozási ráták növekednek, illetve hogy Magyarországon az átlagéletkor nagymértékben eltér az európai uniós átlagéletkortól. Valóban így igaz ez, hiszen megváltozott a tradicionális családmodell, ma már mást kell egy családnak tennie azért, hogy meg tudjon élni, más módon kell az életét szerveznie, mert - ahogy képviselő úr is említette - kitolódott a tanulási korszak, akik egyetemre, főiskolára mennek, sokkal tovább tanulnak, utána egy kicsit dolgozniuk is kell, hogy legyen szakmai hátterük, és csak utána tudnak elgondolkodni a család vállalásán. De ugyanígy igaz ez a munkahelyre is, hiszen amíg régen könnyebben lehetett vállalni, hogy a családban a férfi vállalja a családfenntartó szerepet, addig a mai világban szükség van mind a két fizetésre, és a nők is rá vannak kényszerítve arra, hogy a gyermek mellett ugyanúgy vállaljanak és dolgozzanak, mert a családi kasszából bizony hiányozna a fizetésük.

Ezért minden olyan intézkedés, amely a családok életét megkönnyíti, nagyon fontos és hasznos, még ha csak milliméterről milliméterre járul is hozzá ahhoz, hogy a család életminősége, a gyermekek élethelyzete javuljon. S hála istennek, van egy-két kedvező adat, hadd említsek én is néhányat: 2004-ben az élve születések száma 453-mal nőtt 2003-hoz viszonyítva, az abortuszok száma 789-cel csökkent - ez is nagyon fontos adat -, és a halálozások száma is 3 ezerrel kevesebb volt 2004-ben, mint 2003-ban. De említhetném az új lakások igénybevételét is, 44 ezer új lakást vettek igénybe 2004-ben, soha még ilyen sokat a rendszerváltozás óta. Ezek a számok azt mutatják, hogy pozitív irányban mozdultak el az adatok, ennek ellenére - ahogy képviselő úr is említette - talán elhamarkodott lenne nagyon pozitív tendenciáról beszélni, hiszen ezt a tendenciát csak több év alatt lehet biztosítani. Mégis nagyon fontos, hogy elindult és a mélypontról előrefelé indult el ez a folyamat.

Sok olyan terület van, ahol a kormány hozzá tud járulni ahhoz, hogy ezek a folyamatok erősödjenek, illetve felerősödjenek; például a szociális rendszer átalakításával, a családtámogatási rendszer megerősítésével, a munkahelyteremtéssel, az egészségügyi rendszer fejlesztésével. Ezek mind-mind olyan eszközök, amelyekkel direkt vagy indirekt módon, vagy közvetlenül a gyermek miatt tud a kormány segítséget adni, vagy pedig általában a családok élethelyzetén tudunk javítani. Ezek az intézkedések mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy nagyobb kedvvel, nagyobb biztonsággal, egy kiszámíthatóbb jövő reményében vállalhassanak a fiatalok nemcsak egy, hanem akár két-három gyereket is, és elérhessük, hogy Magyarországon se az egy- vagy kétgyermekes család legyen a tradicionálisnak számító családmodell, és a két-, három- vagy akár többgyermekes család is úgy érezze, hogy biztonsággal fel tudja nevelni a gyermekeit, és megfelelő jövőt tud biztosítani számukra.

A megfelelő jövőhöz természetesen az esélyegyenlőség is hozzátartozik, hiszen minden szülőnek azon is kell gondolkodnia, hogy milyen jövőt szánhat a gyermekének, hogyan tudja biztosítani számára a benne rejlő képességek maximális kibontakoztatásának a lehetőségét. Éppen ezért nemcsak a tradicionális családtámogatási rendszerre, egészségügyi rendszerre - s mindarra, amiket felsoroltam - kell egy kormánynak odafigyelnie, hanem arra is, hogy amikor a gyermek majd elkezdi az életét a bölcsődében, az óvodában, majd végig az élet útján, akkor minden pillanatban legyen meg az a segítség, amely biztosítja a lehetőséget számára, hogy élni tudjon a képességeivel. Ez valódi esélyegyenlőséget jelent, ami megjelenhet az elvek szintjén, a jogszabályalkotás szintjén, és megjelenhet a gyakorlat szintjén is.

A magam részéről büszke vagyok arra, hogy ez a kormány hozott olyan intézkedéseket az elmúlt két-három évben, amelyek, még ha csak kicsit is, de hozzájárultak a magyar családok élethelyzetének a javulásához, és büszke vagyok arra, hogy ezekkel az intézkedésekkel picit tudjuk ösztönözni és segíteni a kedvező tendenciákat. A közeljövőben is úgy végezzük a feladatainkat, úgy fogunk dolgozni, hogy ezeket a tendenciákat mindenképpen erősítsük, és az elmúlt pár évben kiharcolt és elért vívmányokat ne csak megőrizzük, hanem folyamatosan, lépésről lépésre fejleszteni tudjuk azokat. Ez közös felelősségünk, a mindenkori magyar kormány felelőssége.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 110 2005.03.21. 2:10  107-114

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm képviselő úr kérdését, mert a sajtóban - ahogy azt manapság már megszokhattuk - valóban számos találgatás és téves információ jelent meg erről a kérdésről, annak ellenére, hogy a közigazgatási államtitkár asszony a minisztérium részéről elég pontos és részletes tájékoztatást adott erről a sajtó képviselőinek is. Örülök, hogy megismételhetem azt, amit államtitkár asszony és miniszter asszony is több helyütt már elmondott.

Természetesen az, hogy egy helyettes államtitkár személye változik egy minisztériumban, nem jelenti azt, hogy egy terület fontossága is változna az adott minisztériumon belül. Nem hiszem, hogy attól függne a kábítószerügy fontossága ma Magyarországon, hogy hogyan hívják a kábítószerügyért - és egyébként az ifjúsági ügyekért - felelős helyettes államtitkárt. Ez az eset sem jelent mást. A kábítószer-politika területén a kormány ugyanabba az irányba halad tovább, mint amely irányba eddig is haladt. Egy középutas politikát kívánunk alkalmazni, ami arról szól, hogy nem tekintjük bűnözőnek a fiatalt, nem akarjuk azt, hogy büntessék a fiatalokat, de a másik oldalról azt sem hagyjuk, hogy a kábítószert bármilyen formában is liberalizálják Magyarországon. Ebből kifolyólag természetesen a továbbiakban is helyettes államtitkári szinten fogjuk kezelni ezt a kérdést. Miniszter asszony pályázatot ír ki a helyettes államtitkári poszt betöltésére - így foglalhatta el egy évvel ezelőtt egyébként Gábor Edina is a pozícióját -, ezenkívül a minisztériumon belül egy főosztályvezetői pályázat is kiírásra kerül ugyanerre a területre, és amint megtaláljuk a megfelelő helyettes államtitkárt, abban a pillanatban ugyanúgy megy tovább ez a terület, mint ahogy eddig is ment. Természetesen olyan jelöltet szeretnénk találni, akinek a személye megfelelő garancia lehet arra, hogy a minisztériumon belül mind az ifjúságügy, mind a kábítószerügy zökkenőmentesen megy tovább.

Szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy semmilyen olyan típusú változás nem fog történni, ami a kábítószer-koordináció helyét illetné az államigazgatáson belül, tehát nem fog átkerülni se az Egészségügyi Minisztériumba, se a Belügyminisztériumba, se máshová, hanem marad nálunk, a helyettes államtitkár személyéről pedig a minisztérium gondoskodni fog.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

(15.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 114 2005.03.21. 1:00  107-114

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Én azt gondolom, hogy a minisztérium abszolút korrekten járt el ebben az esetben.

Mindig két alternatíva létezik, amikor egy adott minisztériumon belül egy adott vezetővel nem vagyunk elégedettek: tehetünk úgy, mint ha nem vennénk ezt észre, és azt gondolom, hogy még cipelhetnénk magunkkal az ebből adódó terheket, vagy egy sokkal korrektebb magatartást választhatunk, ami arról szól, hogy levonjuk a megfelelő konzekvenciákat, és meghozzuk azokat a döntéseket, amelyeket meg kell hozni.

Az államtitkárságon ugyanazok az emberek dolgoznak jelenleg is, és ugyanazok készítik elő, pusztán a helyettes államtitkár személye változik, tehát ebből kifolyólag azt gondolom, hogy abban a szakmai munkában, amit az Igazságügyi Minisztérium mellett a tárcáknak tennie kell, abban nemcsak a miniszter asszony, nemcsak én személyesen és a közigazgatási államtitkár asszony, hanem ugyanaz a szakmai apparátus fog bennünket segíteni. Tehát nem hiszem, hogy ez bármilyen problémát is jelentene ezekben a kérdésekben, amit ön fölvetett, sőt, ettől mi azt várjuk, hogy még zökkenőmentesebb és hatékonyabb lesz ez a munka. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 4 2005.03.22. 5:14  1-4

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Valóban, ahogy képviselő úr is elmondta, a kormány ifjúságpolitikája során nagyon sok mindent tett a fiatalokért. Képviselő úr ennek számos elemét említette: akár a sorkatonaság eltörlése, akár a Fészekrakó-program által nyújtott lehetőségek a valóban rászoruló fiatalok számára lakásvásárláshoz. Ha tágan értelmezzük az ifjúságpolitikát, akkor még számos más egyéb aspektusát is felsorolhatjuk ennek, az oktatás-, foglalkoztatáspolitikát, egészségügyi rendszert, a civil szektort. Tehát nagyon széles annak spektruma, amely területen ifjúságpolitikáról kell hogy beszéljünk.

Mivel képviselő úr sok mindenről szólt, ezért hadd egészítsem ki egy speciális aspektussal ezt az ifjúságpolitikát, ami arról szól, hogy egy szemléletmódbeli változtatást kell folyamatosan magunkra kényszerítenünk. Nem úgy kell tekintetünk az ifjúságra, mint egy olyan csoportra, amely a társadalomban oltalomra, segítségre szorul. Nem probléma az ifjúságpolitika, nem problémás csoport az ifjúság, hanem olyan erőforrás, mégpedig megújuló erőforrás, amelyre a mindenkori kormánynak úgy kell tekintetnie, hogy ebből építkezni tud, segítséget tud meríteni. Nemcsak a politikai rendszer, nemcsak a gazdasági rendszer, hanem a teljes demokratikus intézményrendszer és a jogállamiság szempontjából is meghatározóak a fiatalok a mindenkori magyar társadalomban, hiszen a demokrácia egyik legfontosabb pillére az ifjúság.

Éppen ezért nagyon fontos egy másik aspektusa is ennek a kérdésnek, ami arról szól, hogy a fiatalok demokratikus rendszerrel szembeni vonakodása, apátiája egyre növekszik. Ez nem magyarországi probléma, ez az Európai Unióban, az Egyesült Államokban is megfigyelhető. Ez ellen mindenféleképpen tennünk kell, hiszen ha a fiatalok nem érdeklődnek a közélet iránt... - és itt a közélet alatt nemcsak a politikát értjük, nemcsak az országos vagy önkormányzati választásokat értjük, hanem például azt, hogy egy gyermek egy általános iskolában vagy gimnáziumban akarjon beleszólni a házirendbe; hiszen a törvények lehetőséget adnak a helyi diákönkormányzatnak arra, hogy igenis beleszóljon abba, hogy milyen legyen az a rendszer, milyen legyen az a házirend, amelyet betartva majd ő is egy rendszerezett életet tud élni az iskolában.

Fontosak ezek az apró kérdések, és természetesen fontos az is, hogy a fiatalok elmenjenek választani, és a számukra legmegfelelőbb pártot válasszák, és ezáltal kinyilvánítsák véleményüket.

(9.10)

Hiszen e nélkül az aktivitás nélkül nem létezik demokrácia, e nélkül az aktivitás nélkül nem létezik jogállamiság. S ezeket az értékeket meg kell tanítani a fiataloknak, hiszen fontos azt is hangsúlyozni, hogy ezek az alapértékek nem a génjeinkben vannak benne. Nem úgy születnek bizonyos politikai párthoz kötődő fiatalok meg egy másik politikai párthoz kötődő vagy bárhová tartozó fiatalok, hogy ők már úgy születtek, tudják, mi a demokrácia, a másik meg úgy született, hogy még nem tudja. Ez nem így működik, hanem pontosan úgy működik, hogy mindenkinek meg kell tanítani; ez természetesen lehet a család és aztán az iskola, ahol a fiatalok elsajátítják azokat a készségeket, képességeket, ami egy demokratikus rendszerben való együttéléshez szükséges. Természetesen ennek vannak olyan részei, hogy mit jelent a tolerancia, mit jelent a másság tisztelete, mit jelent az, hogy a szabadságommal élek, és hol vannak az én egyéni szabadságomnak a korlátai. Hiszen ha egy olyan társadalmat akarunk felépíteni, amelyik nemcsak szolidáris, de intelligens is, akkor ezeket a kérdéseket a fiatalok fejében mindenféleképpen tisztázni kell, segíteni kell őket abban, hogy ehhez megfelelő információkat kaphassanak.

Éppen ezért európai uniós szinten is fontos célkitűzés, most már Magyarország is felvállalta: 1999 óta, több éven keresztül van egy olyan folyamat, amelyben - ahogyan ön is említette - van egy készülő ifjúsági törvény. Ennek az ifjúsági törvénynek az egyik fő lényege az, hogy egyik oldalról kiszámíthatóbbá tegye az ifjúsági feladatokat az ifjúsági szektor számára, tehát pontosan tudják, egy önkormányzatnak milyen feltételrendszer mellett kell ezen a területen végeznie a feladatait, és az ifjúsági civil szektor milyen feltételek mellett tudja a munkáját folytatni. Természetesen a másik oldalról a részvétel elvét is segíteni kívánja, azt, hogy Magyarországon aktív, öntudatos állampolgárok legyenek, ezt is segíteni kívánja ez a törvény.

Ez azért nagyon fontos, mert például az ifjúsági szervezetekben való részvétel, tehát a fiatalok önszerveződési hajlandósága Magyarországon nagyon alacsony: a teljes ifjúsági populációnak körülbelül 6 százaléka vesz részt valamilyen ifjúsági szervezetben, és ez nagyon kevés, ha az európai uniós átlaghoz hasonlítjuk. Ez is egyfajta indikátora annak, hogy bizony Magyarországon a fiatalok nem úgy gondolkodnak a közéletről, a részvételről, a közéleti aktivitásról, mint ahogyan azt esetleg Európában vagy a világ fejlettebb részén teszik. Ebben van feladatunk, ebben van közös felelősségünk; mégpedig ez a közös felelősség abban is áll, hogy amilyen példát mutat a politikai elit a fiataloknak, az mindenféleképpen meghatározó a társadalomban, hiszen fontos, hogy mi magunk is példát adjunk, és azt mutassuk meg, milyen az, amikor valaki felelősen politizál, felelősen tevékenykedik a mindenkori magyar kormány nevében vagy az ellenzék nevében a magyar közügyekért, mert ez mindnyájunk érdeke.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 88 2005.03.29. 2:08  85-92

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, a botrányok felhívták arra a figyelmet, hogy a fogyasztók manapság - az elmúlt tíz, tizenöt, húsz évet értem ez alatt - általában úgy érzik, kicsit kiszolgáltatottak, amikor valamilyen terméket vagy szolgáltatást vesznek igénybe, és éppen ezért jogosan fogalmazódott meg a kormányban, a miniszterelnök úrban az az igény, az a kérés, hogy tekintsük át újra ezt a fogyasztóvédelmi koncepciót, nézzük meg, hol szorul pontosításra, hogyan kell a változó kor követelményeihez igazítani azt a menetrendet, amelyben az államnak, a kormánynak, a hatóságoknak feladatuk és kötelességük van.

Éppen ezért a minisztériumban elkészült az az új fogyasztóvédelmi koncepció, amelynek két fő pillére, két fő célja van. Az egyik az, hogy tudatos fogyasztóvá neveljük a magyar fogyasztókat, hiszen a mindenkori fogyasztónak is mindig van felelőssége abban, hogy mit tesz, mit vásárol; illetőleg társadalmasítsuk a fogyasztóvédelmet, hiszen fontos az, hogy minél többen pontosan tudják, mik a jogaik, kötelességeik. Ezen belül az államnak is van feladata az oktatáson, tájékoztatáson, informáláson túl: jogszabályi felülvizsgálatot is kezdeményezünk, és ennek néhány pillérére hívnám fel a képviselő úr figyelmét.

Szeretnénk pontosítani a fogyasztó fogalmát. Megítélésünk szerint csak természetes személy lehet a fogyasztó. A hatóságok feladat- és jogkörét is pontosítani kell, hogy egymáshoz illeszkedő fogaskerékként működjenek, és szűnjön meg az egyes hatóságok közötti rivalizáció.

Szeretnénk a bírósági gyakorlatot is egységesíteni a bírságolás tekintetében. Hasznos volna, ha a kiszabható bírság összegének lenne alsó és felső határa, továbbá szeretnénk, ha a bírság köztartozás lenne, ezáltal könnyebben behajthatóvá válna.

Ugyanilyen fontos lenne a szankciók bővítése. Nem elég a bírság; el kell gondolkodni azon, hogy a hatóságok mikor, milyen feltételek mellett zárhatnak be akár egy kis üzletet vagy akár egy nagy hipermarketet, ezáltal is kényszerítve őket a szabályok betartására.

Van egy másik fontos irány, ez a jótállás, a szavatosság kérdése, ahol szintén kezdeményezni fogjuk a jogszabályi felülvizsgálatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 92 2005.03.29. 1:13  85-92

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Még két dologra szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét. Az egyik az, hogy eddig példa nélküli módon civil társadalmi egyeztetést is kezdünk erről a koncepcióról, és attól példa nélküli, hogy ez az egyeztetés még a közigazgatási egyeztetést is meg fogja előzni, ahol fogyasztóvédő szervezetekkel, szakszervezetekkel és egyéb más érdek-képviseleti szervezetekkel fogunk erről egyeztetni. Ez az egyik rész.

A másik pedig a nyilvánosság fontossága. Eddig egy kicsit szemérmesen bántak a hatóságok a nyilvánosság kérdésével. Mi azt várjuk a hatóságoktól, hogy pontosan hozzák a fogyasztók tudomására, mely terméket, mely fogyasztónak, milyen probléma miatt kellett bepanaszolnia, hogy bírságot szabjon ki rá a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, emögött ugyanis két ok van. A fogyasztót pontosan kell tájékoztatni, hogy melyik az a sajt, melyik az a tejtermék, melyik az a hús, amelyet nem vásárolhat meg, mert rossz, és adott esetben erről legyen egy feketelista a fogyasztó számára. De ezzel párhuzamosan azért is fontos a pontos termékmegnevezés és forgalmazómegnevezés, hogy a tisztességes piaci és kereskedői magatartást folytató cégek imázsát viszont ne romboljuk, úgyhogy ezért a közeljövőben a nyilvánosságot minél inkább és minél nagyobb mértékben szeretnénk használni preventív jelleggel.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 168 2005.03.29. 2:13  165-168

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én úgy fogalmaznám meg Molnár Gyula képviselő úr, polgármester úr kezdeményezését, hogy a cél nemes, de a választott eszköz valóban aggályos. Két szempontból is aggályos, egyrészt jogilag, másrészt szakmailag. Jogilag abban az értelemben aggályos, hogy a polgármester úr azt tűzte ki célul, hogy ez egy preventív eszköz legyen és a gyerekeknek ebből büntetőjogi következménye ne származzék. Ez egyértelműen az ombudsman álláspontja szerint sem lehetséges, hiszen a rendőrség köteles eljárni abban a pillanatban, ha drogot talál a kutya. Ebben az esetben a táska vagy az akármilyen eszköz birtokosa ellen a rendőrségnek hivatalból eljárást kell kezdeményeznie, tehát a gyermeknek egészen biztosan jogi következményekkel kell szembesülnie.

Tehát az általa kitűzött két cél egymást üti, ezért ez így ebben a formában nem fog megvalósulni. Úgy kivitelezhető - amit ön is említett -, hogy megvizsgálják, és a rendőrség eljárást kezdeményez az adott gyermek ellen.

Szakmailag még inkább aggályos ez a kérdés, mert mi is úgy ítéljük meg, hogy sem az elfogadott nemzeti drogstratégiával, sem az európai uniós trendekkel nincs teljesen összhangban, hiszen mi a prevencióra, a hiteles információk átadására, az alternatívák felmutatására, valamint az őszinte és bizalmi viszony kialakítására helyeznénk a hangsúlyt. Mondom ezt mindazok tudatában, hogy valóban nagy a fogékonyság a társadalomban a drogkérdésben a rend fogalmára, arra, hogy tegyünk valamit, tegyenek valamit az emberek. Ezért gondolom azt, hogy a polgármester által kitűzött cél helyes, viszont a választott eszközt még csiszolni és pontosítani kell. Nem a drogkereső kutyák bevetése a megoldás erre, hanem sokkal inkább az iskolán belüli különböző bizalmi viszonyok kialakítása, hiszen ilyen probléma észlelése esetén a gyerekek sok esetben könnyebben fordulnak a pedagógushoz, mint a szülőhöz, ezért mi inkább a prevencióra, a pontos és precíz tájékoztatásra helyeznénk a figyelmet.

Zárkásként annyit hadd tegyek hozzá: azt, hogy melyik módszer a jó és melyik nem, a társadalom ítéli meg, nem egy minisztérium, de tény és való, hogy voltak olyan korok a történelem során, amikor a társadalom ahhoz is adta a támogatását, hogy boszorkányokat égessenek. Nekünk a korral kell haladnunk, ezért újabb és újabb eszközöket kell választanunk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 178 2005.03.29. 2:08  175-178

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Hadd kezdjem egy kicsit távolabbról. Decemberben elfogadja a parlament a költségvetést, aztán a minisztériumoknak van idejük az év elején, hogy elkészítsük a belső költségvetésünket, majd azt a támogatási rendeletet, ami a fejezeti kezelésű előirányzatokról szól, tehát ami közé tartoznak a pályázati pénzek is. Valóban, teljesen igaz, hogy ez előtt is lehet előkészítést végezni, pályázati előkészítést, hiszen a pályázati kiírásokat el lehet készíteni. Egy számot nem lehet beleírni, és jogilag nem lehet kiírni a pályázatot, hiszen nem tudjuk jogtechnikailag, hogy mekkora összeg kerül abba a pályázatba kiírásra.

Egyébként a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal el is végezte ezt az előkészítést, valóban megküldték a minisztériumnak, és a mai napon szeretném arról tájékoztatni a képviselő urat, hogy szétküldtük az összes kisebbségi vezetőnek ezeket a típusú pályázatokat. Egyébként teljes mértékben egyetértek önnel abban, hogy ilyen késedelem nem fogadható el, és azzal is egyetértek, hogy akármilyen belső problémája, átalakulása, bürokratikus procedúrája van egy minisztériumnak, az ebből adódó késlekedés nem terhelheti sem a civil szektort, sem bármilyen kisebbségi önkormányzatot vagy kisebbségi közösséget.

Ezért azt gondolom, hogy talán manapság történelmi pillanathoz érünk az Országgyűlés történetében; ha azt kérdezi, hogy kit terhel ezért a felelősség, azt mondom, hogy minket, a minisztériumot terheli, nem a hivatalt. Próbáltunk, ahogy csak tudtunk, pontosan és precízen dolgozni, ez most sajnos több időt vett igénybe, mint ahogy a szándékaink szerint volt.

Mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy ez a közeljövőben ne fordulhasson elő, és ehhez azt szeretnénk elérni, hogy ezeket a pénzeket ne pályázati úton kelljen kiírnunk, hanem adott esetben normatív alapon, aminek az a következménye, hogy sokkal tervezhetőbbé válnak ezek az intézményi finanszírozások, akár két-három évre előre egészen pontosan vagy kvázi pontosan meghatározható ez, és így nem pályázati úton kell az ilyen intézményfinanszírozást megoldani, hanem a minisztérium költségvetésében normatív alapon, ezt tudjuk legjobb megoldásként javasolni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 131 2005.04.04. 2:04  128-135

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban megfigyelhető az elmúlt években, hogy az Európai Unióban egyre hangsúlyosabb szerepet kap a fogyasztóvédelmi politika, és egyre több olyan harmonizációs kísérlet van az Unión belül, ami a fogyasztók érdekérvényesítését, az információk közös megosztását és a hatékonyabb fogyasztói érdekképviseletet tűzi zászlajára. Ez egy teljesen logikus folyamat, hiszen az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya az egységes belső piac, és ezen az egységes belső piacon most már Magyarországon is mindannyian fogyasztók vagyunk, ezért mindannyiunk érdekeit védeni kell. De természetesen vannak olyan problémák, amelyek ugyan, bár már határaink nincsenek az Európai Unión belül, de mégiscsak határainkon túl történő szolgáltatás-igénybevételhez vagy áruvásárláshoz kötődnek. Ahogy a képviselő úr is említette, pontosan ezeknek a problémáknak, ezeknek a vitáknak a peren kívüli elrendezéséhez próbál az Európai Unió hatékonyan hozzájárulni.

Két hálózata működött az EU-nak 2005. január 1-jéig: az egyik az alternatív vitarendezési fórumok hálózata, a másik pedig az európai fogyasztói központok. Az Európai Unió is látta, hogy össze kell vonni ezt a két hálózatot, hogy költséghatékonyabb és egyáltalán jobb működést biztosítson, ezért ez 2005. január 1-jével megtörtént: létrehozta az Európai Unió az úgynevezett European Consumer Center Netet, ami ezeknek az európai fogyasztói központoknak a hálózatát jelenti. Ettől azt várta az Európai Bizottság, hogy hatékonyabban, pontosabb információkkal és gyorsabb információáramlással működik majd ez a hálózat.

Magyarországon is megteremtődött a jogi háttér, hogy ehhez a hálózathoz csatlakozhassunk, hiszen a fogyasztóvédelmi törvény kimondja, hogy Magyarország csatlakozni kíván ehhez a hálózathoz. Ez tagállami hatáskör, tehát hogy felállítsuk azt az intézményt, amelyen keresztül Magyarország csatlakozhat ehhez a hálózathoz. Ennek a működési költségeit 50 százalékban az Európai Uniónak, 50 százalékban pedig az adott kormánynak kell finanszírozni, a tárcánk költségvetésében rendelkezésre áll ez a forrás.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 135 2005.04.04. 1:04  128-135

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Én is úgy ítélem meg, hogy azáltal, hogy a fogyasztóvédelem átkerült a mi minisztériumunkba, valóban egy egyértelműen fogyasztócentrikus, a fogyasztók érdekeit szem előtt tartó politikát lehet folytatni. Ez azért nagyon fontos, mert ezt a politikát csak úgy lehet elérni, ha tudatos fogyasztókat próbálunk nevelni, és ha társadalmasítjuk a fogyasztóvédelmet. Ehhez a társadalmasításhoz viszont a civil szektorra nagymértékben szükségünk van. Ezt azért mondom, mert ennek a magyar nemzeti fogyasztói központnak a létrehozását és működtetését is a tárca úgy képzeli el, hogy az állam biztosítja a feladatot, a felelősséget és a forrást ebben a hármasban egy civil szervezet számára, és ennek a fogyasztói központnak egy civil szervezet keretein belül kell működnie, hiszen így biztosítható a leghatékonyabb működés.

Azt várjuk mi is ettől a fogyasztói központtól, hogy a magyar fogyasztóknak is pontos információkat, pontos adatokat tudjon adni, és egyfajta eligazodást és érdekképviseletet az Európai Unión belül a határokon átnyúló vitás kérdések peren kívüli rendezéséhez.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 8 2005.04.05. 5:07  5-8

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném rögtön az elején leszögezni azt, hogy június 1-jétől életbe fog lépni az az új kábítószerlista, amelyen rajta van a marihuána. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert ezzel azt is szeretném jelezni, hogy a kormánynak, ahogy eddig sem, a jövőben sem szándéka, hogy bármilyen mértékben is liberalizálja a kábítószer-használatot vagy annak bármelyik fajtájával kivételt tegyen. Nincs szándékunk tehát továbbmenni azon az úton, amit megkezdtünk.

Valóban van egy egyesület Magyarországon, a Kendermag Egyesület, amelyik - az én megítélésem szerint talán egy rosszul értelmezett küldetéstudatból vagy csak pusztán a jó hecc végett - belekezdett egy olyan mozgalomba, aminek az én megítélésem szerint is vannak veszélyei. Én személy szerint nem értek egyet ezzel a kezdeményezéssel, sem annak formájával, hiszen arra biztatja a fiatalokat, hogy saját magukat jelentsék föl, és természetesen a rendőrségnek feladata és dolga eljárni ilyen kérdésekben és ilyen esetekben. A céljával sem értek egyet, hiszen egy téves irányt szab meg a magyar társadalom számára.

Teszi ezt az egyesület úgy, hogy Magyarországon ehhez joga van, hiszen Magyarország demokrácia, mégpedig egy olyan demokrácia, ahol szabad a véleménynyilvánítás. Lehetőség van arra, hogy bárki, bármilyen formában, bizonyos korlátok között megfogalmazza a véleményét. Rögtön azt is hozzá kell hogy tegyem, hogy ennek a véleménynek a megfogalmazása és ez a lehetőség, hogy ezt megteheti, mindig felelősséggel is együtt jár. Azzal a felelősséggel, hogy azok az eszmék, azok a célok, amelyeket ilyen egyesületek vagy bárki más az országban hangoztat, bizony esetleg a társadalom számára károsak lehetnek, a céljaik nem feltétlenül helyesek, de természetesen a magyar jogállamban ehhez joga van mindenkinek.

Ha ennek az egyesületnek az lenne a célja, hogy lebeszélje a fiatalokat a kábítószer-használatról, és pusztán abban lenne különbözőség, hogy ne büntessük azokat a fiatalokat, és esetleg képviseljék a fogyasztó érdekeit, hogy megjelenítsék ezt a csoportot is, akkor, azt gondolom, már más lenne egy kicsit talán a helyzet, hiszen joga van ennek a társadalmi csoportnak is ahhoz, hogy valaki képviselje, megszólaljon az ő nevükben, de csak akkor, ha ez azzal párosul, hogy azt mondják a fiataloknak, hogy ez nem helyes dolog, és megpróbálják lebeszélni ezeket a fiatalokat.

Én azt gondolom, ez egy nagyon extrém álláspont, és unikális is a magyar társadalomban, amit ez az egyesület képvisel. Éppen ezért természetesen van médiavisszhangja. Persze, az egyesület kihasználja ezt a médiavisszhangot, és természetesen ennek a médiavisszhangnak lehetnek káros hatásai is.

Minden társadalmi problémának a megközelítésében vannak eltérő vélemények. Hála istennek, a kábítószerkérdés az a terület itt a magyar parlamentben is, amiben nagyjából van egyfajta közös gondolkodás, és nem a politikai csatározások területe. De azt is látni kell, hogy a kábítószer-probléma ezen társadalmi problémák közül mindig nagyon erős indulatokat is kivált szülőkből, pártokból, közéleti személyiségekből vagy csak az egyszerű állampolgárokból is.

Éppen ezért mi azt gondoltuk, és ezt képviseli a kormány, hogy egy középutas politikát választunk ebben, értjük a konzervatív gondolkodást, értjük azt, hogy inkább szigorítanák - ennek megfelelően '98-tól egy nagyon szigorú, Európa legszigorúbb szabályozása volt érvényben -, értjük ezt a filozófiát is, és értjük a liberális megközelítést is, amely ezt szeretné sokkal jobban felpuhítani.

Mi azt mondjuk, hogy a kettő között van egy kompromisszum, amit úgy hívnak, hogy az elterelés intézménye. Ezt egyébként még az MDF vezette be a kilencvenes évek elején. Annyival egészítettük ki ezt az intézményt, hogy nem pusztán a kábítószerfüggők számára adjuk meg az elterelés lehetőségét, hanem az egyszeri kipróbálók, tehát a még nem függők számára is, azzal a kitétellel, hogy nem tekintjük rögtön bűnözőnek ezt a fiatalt, adunk neki még egy lehetőséget. Adunk egy időintervallumot is, hogy bizony, ha most egyszer egy ilyen bajba kerültél, ehhez még kapsz egy új kezdési lehetőséget, de, ha ez többször előfordul x év alatt, akkor természetesen már jogi következményekkel kell számolnia.

Én azt gondolom, ez az a középút, ameddig el lehet menni egy magyar kormánynak, ameddig el szabad menni, hiszen ez egyesíti azt, hogy igen, nem tekintjük bűnözőnek azt a fiatalt, aki egyszer kipróbált egy kábítószerfajtát, de nem is mondjuk azt, hogy ez egy teljesen következmények nélküli cselekmény. Én is abban hiszek, hogy az államnak van felelőssége a társadalom tekintetében, és van felelőssége az egyén tekintetében is.

Éppen ezért, ugyan az eltérő megközelítések megvannak, eltérő filozófiák is megvannak, de mégis a cél közös, és ebben a magyar kormány is határozott álláspontot képvisel. Ez pedig azt jelenti, hogy nem kívánjuk engedélyezni a kábítószer-használat semmilyen formáját sem Magyarországon. Ezt azzal egészítjük ki, hogy emellett a kábítószer-fogyasztást - ha egy mondatban kell összefoglalnom, akkor azt mondom - nem fogadjuk el, a kábítószer-fogyasztót pedig igen, és ehhez szükség van a rehabilitációra és az ön által is említett prevencióra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 16 2005.04.12. 5:05  13-16

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor meghallgattam az ön hozzászólását, akkor egy Winston Churchill-idézet jutott az eszembe. Winston Churchill azt mondta, hogy “nem bosszant a kritika még akkor sem, ha a hangsúly kedvéért figyelmen kívül hagyja a tényeketö.

Vegyük sorra azokat a kérdéseket, amelyekről ön beszélt, képviselő úr. A fiatalokat valóban négy-öt olyan kérdés izgatja, most már nem az elmúlt négy évben, hanem az elmúlt 15-20-30 évben, amelynek az első helyén természetesen az oktatás áll, hiszen az oktatás kulcskérdése annak, hogy mennyire beszélhetünk versenyképes ifjúságról. A következő ilyen kérdés a munkahely, hiszen természetesen mindenkinek munkára van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon élni. A harmadik ilyen kérdés az otthonteremtés, hiszen kell egy biztos otthon ahhoz, hogy a fiatalok elkezdhessék az életüket; és ehhez kötődik a családalapítás természetesen, hiszen ez egy természetes menetrend, egy természetes életigény a fiatalok részéről. Én hozzátennék ehhez még egyet, amit ugyan nem a fiatalok fogalmaznak meg, de a mai magyar társadalomban mindenképpen fontos: ez a szocializáció, egy stabil értékrend hiánya a mai magyar fiatalok között.

Nézzük akkor sorban! Az oktatás: felsőoktatási reformba kezdett a kormány, amelynek lényege, hogy versenyképesebb fiatalok legyenek, és úgy fogalmazzák meg a felsőoktatási célokat, hogy azok a munkaerőpiac igényeihez alkalmazkodjék.

(9.40)

A kollégiumi férőhelyeket kérdezte képviselő úr: a PPP-program keretében elindult a kollégiumi férőhelyépítés, 10 ezer új és 20 ezer réginek a felújítása. Az első programban 18 intézmény csatlakozott, megkezdték a munkát, a következő programfázisban 17 intézmény csatlakozott ehhez.

Ingyenes nyelvvizsgát vezettünk be, ingyenes számítógépes bizonyítványt, a kormány rendeletével kapcsolatos közigazgatási egyeztetés zajlik.

Munkahelyteremtés: a kormány a tavalyi évben törvényt alkotott, pontosan azért, amit ön is említ, van egy nagyon jó dolog, aminek van egy kellemetlen negatív mellékhatása. Egyre több fiatal jut el a felsőoktatásba, és ez jó. De ez azt is jelenti, hogy természetesen egyre többen jelentkeznek a munkaerőpiacon, és így értelemszerűen nő a munkanélküliség is. Egyébként ez egy nemzetközi tendencia, éppen ezért döntött a kormány tavaly úgy, hogy járulékkedvezményt ad azoknak a munkaadóknak, akik pályakezdő fiatalokat alkalmaznak, sőt bevezettük az ösztöndíjas munkavállalást, ami arról szól, hogy szakmai tapasztalatot tudjanak szerezni ezek a fiatalok, hogy utána könnyebben tudjanak elhelyezkedni a munkaerőpiacon.

Otthonteremtés: képviselő úr, mi abban hiszünk, hogy nem gazdag spekulánsoknak akarunk lehetőséget adni hiteltámogatás formájában, hogy a harmadik, negyedik lakásukat vásárolhassák meg, hanem valóban a rászorultsági elv alapján egy igazságosabb rendszert szerettünk volna bevezetni. Ez lett a Fészekrakó-program, amely nemcsak új lakáshoz, használt lakáshoz, hanem lakbértámogatáshoz is támogatást nyújt a fiataloknak, és valóban a fiatalok első lakáshoz jutását szolgálja, hozzáteszem: akár önrész nélkül, és ez volt a fiatalok egyik legnagyobb problémája.

A családalapítás kérdése: nőtt a családi pótlék, az önök kormánya idején nem. Nőtt a gyes, nőtt a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, lehetővé tettük a gyes melletti korlátozott munkavállalást, hogy a családok kiegészíthessék a forrásaikat, a költségvetésüket, illetőleg hogy a hölgyek, az anyák visszatérhessenek a munkaerőpiacra minél könnyebben.

Szocializáció, stabil értékrend: reméljük, hogy az ifjúsági törvény erre ad bizonyos kiszámítható kereteket. Ön a felsorolásból csak egyet felejtett ki; azt mondta, hogy a kormány minden évben megígérte, egyet felejtett el, hogy 2000-ben az önök kormánya is megígérte, hogy beterjeszti az ifjúsági törvényt, és ez valóban húzódik most már több éven keresztül.

Azt gondolom, képviselő úr, a tények meghallgatása után, hogy az ellenzéknek az egyik feladata az, hogy kritizáljon, és hogy konstruktív javaslatokat is megfogalmazzon. Ha ön, képviselő úr, azt mondja, hogy lehetett volna gyorsabban haladni, azt mondom, hogy egészen biztosan lehetett volna. Ha ön azt mondja, hogy elképzelhető, hogy lesz a kormányprogramban olyan pont, amelyik nem teljesül, még soha nem volt és nem lesz Magyarországnak olyan kormánya - de a világnak sem -, amelyik százszázalékosan tudja a kormányprogramban vállalt célokat teljesíteni. Ha azt mondja, hogy lehetne több pénzt elkölteni erre a területre is, ebben is egyet fogunk érteni, egészen biztosan lehetne.

Azt gondolom, képviselő úr, hogy van két filozófiabeli különbség. Azt mondom, hogy lehet persze álmokat felépíteni, álmokat kialakítani, és aztán kergetni ezeket az álmokat, és lehet azt is tenni, hogy kis lépésekben, de határozottan megállás nélkül haladunk egy cél felé. Én a másodikban hiszek, és ezért is dolgozunk.

Képviselő úr, még egyet a figyelmébe ajánlok. Nem szégyellem, és nem félek elismerni azt, hogy az előző kormánynak voltak olyan eredményei, amelyek igenis jók voltak és továbbvitelre érdemesek. Ilyen például az ifjúsági törvény. Nem mi kezdtünk bele, önök kezdtek bele, helyes cél volt, nem volt kellő idő, hogy befejezzék, mi ezt továbbvisszük, és reméljük, hogy közösen sikerül ezt elérnünk.

Azt kérem öntől, hogy talán ne engedjen teljesen a demagógia csábításának, és talán ön se féljen elismerni azokat az eredményeket, amelyeket ez a kormány tett, hiszen a célunk közös, az, hogy javítsuk a fiatalok élethelyzetét és életminőségét, ehhez mi mindig partnerek leszünk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 214 2005.04.25. 0:44  209-215

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A minisztérium megvizsgálta a kérdést, a kormány kialakította az álláspontját.

Előzetesen véleményt kértünk a Magyar Tudományos Akadémiától. A bizottság is hasonlóan foglalt állást, mint ahogy a kormány ezt tette.

Tehát megvizsgáltuk tudományos, nyelvi, kulturális, vallási, antropológiai és jogi szempontból is a népi kezdeményezést, és ez alapján a kormány nevében azt javaslom, hogy az Országgyűlés mondja ki: hazánkban saját nyelvvel, identitással, kultúrával, hagyományokkal és hun kisebbségi közösségi tudattal rendelkező népcsoport, nemzeti vagy etnikai kisebbség nem létezik.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 173 2005.05.09. 1:11  170-173

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Szeretném képviselő urat megnyugtatni, hogy ha röviden kellene válaszolnom, akkor mind a három kérdésre csak egy rövid “igen, igen, igenö-t kellene válaszolnom, de szeretném kicsit kibővíteni egypár mondattal a válaszomat. A minisztérium természetesen felvette a kapcsolatot a civil falu szervezőivel, május 2-án a miniszter asszony személyesen is találkozott a civil falu képviselőivel.

Van egy nagyon fontos fejlődés is ezen a téren: létrehoztak a civil faluban dolgozó civil szervezetek egy szövetséget, amit úgy hívnak, hogy Magyarországi Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége. Ez nagymértékben leegyszerűsíti az adminisztrációt a minisztérium és a szervezetek között, így sokkal könnyebben és rugalmasabban tudjuk a támogatási szerződést megkötni.

Ez az ernyőszervezet leadta a támogatási kérelmét költségvetéssel a minisztérium számára, nagyjából az a nagyságrend, amit a képviselő úr is említett, tehát egy többmilliós összegről van szó. A minisztérium tervezi, hogy ebben az évben ugyanúgy támogatja, mint az előző években ezt a kezdeményezést, mert mi is egy jó kezdeményezésnek, hasznos és fontos dolognak tartjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 220 2005.05.09. 0:08  217-221

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. A kormány támogatja a bizottság javaslatát, és erre kéri a tisztelt Házat is.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 93 2005.05.30. 2:12  90-97

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A minisztérium elkészített egy új fogyasztóvédelmi koncepciót, aminek két fő pillére van. Az egyik, hogy tekintsük át újra, az államnak milyen feladatai vannak ezen a területen, pontosítsuk ezeket a feladatokat, hogy még hatékonyabban tudjunk fellépni a fogyasztói érdek védelme szempontjából. A másik pedig, hogy tudatos fogyasztókat neveljünk, hiszen a tudatos fogyasztóvá nevelés egy fontos eszköze a megelőzésnek, a prevenciónak, hiszen nem lehet minden egyes fogyasztó mellé egy fogyasztóvédőt állítani, fontos, hogy a fogyasztó maga is tudja, hogy felelőssége van, amikor megvásárol egy terméket vagy szolgáltatást.

Természetesen a fogyasztókon belül a fiatalok, ahogy a képviselő úr is említette, egy nagyon speciális célcsoport, hiszen kiszolgáltatottabbak, mint a többi ilyen fogyasztói célcsoport, ezért még jobban oda kell rájuk figyelni. Az egyik oldal az, amit az imént már említettem, hogy például a dohánytermékeknél, italtermékeknél az állam határozottabban lép föl, büntet, szankcionál és megtilt bizonyos fajta cselekvéseket a szolgáltatók részére, de a másik oldal egy sokkal hatékonyabb és talán sokkal olcsóbb megoldás: a tájékoztatás, az információátadás, az oktatás. Hiszen a fiatalok - gyermekkorban megtanítva őket, hogy tudatos fogyasztók legyenek - már sokkal könnyebben tudják elkerülni ezeket a veszélyes szituációkat, sőt van egy plusz pozitív hozadék, hogy már a gyermekeiket is erre oktatják.

Éppen képviselő úr és minden képviselő hozzájuthat ezekhez a kiadványokhoz, amelyek az Oktatási Minisztériummal és civil szervezetekkel közösen egy tanári segédanyagként és Tudatos vásárló leszek címmel egy kalendárium formájában hasznos információkat adnak a fogyasztóvédelemről a fiataloknak, a fiatalok nyelvén. Ez egyébként a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége, illetve egy európai uniós, egy brüsszeli alapítvány, a Generation Europe alapítvány közös gondozásában jelent meg. (Felmutatja a kiadványokat.) Ez mind-mind olyan eszközt ad a fiatalok kezébe, amivel könnyebben, szórakoztató módon és hatékonyabban tudják elsajátítani a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ismereteket, és ezáltal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) valóban tudatos fogyasztóvá tudnak válni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 97 2005.05.30. 1:05  90-97

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Lesz még egy azonnali kérdés, amely a kábítószer-prevencióval kapcsolatos, és a minisztérium tulajdonképpen onnét vette át ezt a megoldási lehetőséget, amit ön is említ, hogy bizony a fiatalokhoz az információkat oda kell vinni, ahol a fiatalok vannak, és ahol a fiatalok az információt szívesen szívják fel, és ezeket a formákat kell alkalmazni. Tehát magyarul új kommunikációs csatornákat kell igénybe vennünk ahhoz, hogy a fiatalokat el tudjuk érni ezekkel az információkkal. A tradicionális értelemben vett oktatás is sok mindenben tud segíteni, de sokkal hatékonyabb tud lenni az, ha az oktatási rendszeren kívül is próbáljuk a fiatalokat tájékoztatni, viszont akkor a figyelmüket kell lekötni, ehhez pedig újfajta megoldásokra van szükség. Ennek egy példája ez a tanári segédanyag, illetőleg ez a Tudatos vásárló leszek című kalendárium, és természetesen ebben az internet is egy fontos szerepet játszik, illetőleg azok a civil szervezetek, amelyek régóta foglalkoznak fogyasztói klub, tanácsadás vagy akár újságkiadás révén nemcsak a fiatalokkal, de a fogyasztók szélesebb közönségével. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 117 2005.05.30. 2:22  114-121

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, a kormányzat, ahogy az elmúlt nyolc-tíz évben történt, továbbra is a megelőzésre, a prevencióra helyezi a legnagyobb hangsúlyt, hiszen a leghatékonyabb és nem elhanyagolható módon a legolcsóbb megoldása annak, hogy ezt a problémát kezeljük, hiszen még a kialakulása előtt akadályozza meg ennek a társadalmi problémának a kialakulását. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy erre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni.

A megelőzés nem jelent tulajdonképpen mást, mint azt, hogy információt és tájékoztatást adunk, oktatjuk a fiatalokat, hogy milyen veszélyekkel jár a különböző függőségi viszonyok kialakulása. Lehet ez kábítószer, lehet ez alkohol, lehet ez cigaretta vagy bármilyen más függőség.

Természetesen olyan helyen kell elvégezni ezt a munkát, ahol a fiatalok tipikusan szívesen vannak, olyan módszereket kell alkalmazni, amelyeknek mentén a fiatalok szívesen szívják föl ezeket az információkat, hiszen a fiatalok speciális közönség, ahogy az imént is mondtam, nagyon nehéz lekötni az ő figyelmüket, és ha azt érzik, hogy nem őszintén beszélnek velük, ha nem hiteles és nem fogyasztható információkat kapnak egy hiteles személytől, akkor nagymértékben csökkenhet ennek a munkának a hatékonysága.

Éppen ezért a minisztérium számos olyan programot támogat, ami a fiatalok szabadidejének aktív eltöltésével kapcsolatos, és azokon a terepeken próbálunk információkat adni civil szervezetek segítségével, ahol a fiatalok tipikusan szórakoznak, ahol a szabadidejüket töltik, így például fesztiválokon az idén nyáron is támogatjuk civil szervezetek kábítószer-prevenciós tevékenységét.

De nagyon fontos azt is hangsúlyozni, hogy nem elég a fiataloknak információt, ismeretet átadni, nem elég a kábítószer-probléma veszélyeire felhívni a figyelmet, hanem egy pozitív alternatívát is kell adni a fiataloknak, egy stabil értékrendet, életcélokat és a szabadidőnek olyan eltöltését, olyan alternatívákat ehhez, mint amilyen például a sport tud lenni, vagy egy művészeti képzés, ami azáltal tud hozzájárulni az ő életükhöz, hogy kitölti azt, és egy olyan közösségbe helyezi a tevékenységüket, ami egy stabil és kiszámítható közeget jelent. Éppen ezért az állam ezt a feladatát nem tudja egyedül ellátni, ehhez szükség van a családra és a civil szervezetekre is, ezért működünk velük együtt szorosan ebben a kérdésben.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 121 2005.05.30. 1:08  114-121

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Fontos hangsúlyozni, amire a képviselő úr is utalt egy mondatban, hogy a kormány nem kíván letérni az eddigi kábítószer-politikában folytatott útról, ami arról szól, hogy a kábítószer-fogyasztást nem fogadjuk el, de a kábítószer-fogyasztót elfogadjuk. Tehát ez azt jelenti, hogy nem kriminalizálni szeretnénk a fogyasztókat, hanem a medikalizáció irányába szeretnénk őket elvinni, magyarul, hiszünk abban, amit a számadatok is bizonyítanak és alátámasztanak, hogy az elterelés intézményének, amit bevezettünk a tavalyelőtti évben, van értelme, hiszen egyre többen választják ezt a lehetőséget.

Fontosnak tartjuk azt, hogy az alkalmi fogyasztók ne rögtön büntetőjogi következményekkel szembesüljenek, de hiszünk abban is, hogy tiltani kell a kábítószer-használatot, mert ha egyetlenegy fiatalt az tart vissza a kábítószer-fogyasztástól, hogy ezt törvény tiltja, a jogszabályok nem engedélyezik, akkor szerintünk már megérte a tiltás, hiszen egy embernek a megkímélése ettől a problémától is megéri ezt. Tehát nem kívánunk letérni az útról, a középutat kívánjuk választani.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 12 2005.06.01. 3:59  1-141

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy kicsit rövidebb az időm, ezért próbálom a mondandómat is lerövidíteni. Először hadd kezdjem egy idézettel! Egy Churchill-idézet jutott az eszembe, amikor ezt a vitanapot az ellenzéki képviselők kezdeményezték. Ez a Churchill-idézet úgy hangzik, hogy “nem bosszant a kritika még akkor sem, ha a hangsúly kedvéért figyelmen kívül hagyja a tényeketö.

Azt gondolom, az előttem elhangzottak számos olyan tényt soroltak föl itt a parlamentben, ami arról szól, hogy mit tett a kormány ezeken a területeken, szociális területen, az oktatás területén, érintőlegesen az ifjúság területén, és nagyon jó, hogy erre van egy lehetőségünk, hogy ezt elmondhassuk itt a parlamentben. Készült egy kutatás, egy Ifjúság 2000 elnevezésű kutatás, most elkészült a 2004-gyel kapcsolatos kutatás is, és egy jelentős különbség van a két kutatás között. Amíg az Ifjúság 2000 kutatás adatai azt mutatták ki, hogy a fiatalokat a holnapi, a napi egzisztenciális problémáik érdeklik a leginkább, a mindennapok gondjai érdeklik, addig a 2004-es kutatásban egy jelentős változás következett be.

A fiatalok számára a legnagyobb problémát a társadalmi problémák jelentik. Tehát amíg a 2004-es kutatásban első helyen szerepeltek a munkahelyteremtéssel, az otthonteremtéssel, családalapítással, az oktatással kapcsolatos problémák mint őket foglalkoztató kérdések, addig most az első helyen a kábítószer-problémával kapcsolatos kérdések szerepelnek. Tehát megfigyelhető egy olyan változás, hogy a fiatalok pozitívabban ítélik meg a saját élethelyzetüket, és egy európai uniós trendbe kezd belesimulni a magyar fiatalok vélekedése ezekről a kérdésekről, amelyek arról szólnak, hogy egyre inkább odafigyelnek a társadalmi problémákra, és csak másodsorban foglalkoznak természetesen továbbra is ezekkel az imént említett fontos kérdésekkel. Mivel a kormányzatban az ifjúsági ügyeket nem csak egy tárca képviseli, hiszen az ifjúságpolitika egy horizontális politika, ezért az előttem szólók már érintették ezeket a kérdéseket, amelyek az oktatással, a munkahelyteremtéssel, otthonteremtéssel, családalapítással kapcsolatosak. Én egy ötödik pontot hadd emeljek ki, amiben konkrét feladata van a tárcánknak, ez a szocializáció, a fiatalok közösségi életének szervezése és az ehhez nyújtott segítség.

A kormány be fogja terjeszteni a parlament elé az ifjúsági törvény tervezetét, aminek az a lényege, hogy egy kiszámíthatóbb környezetet teremtsünk a fiatalok közösségi életének, pontosabban meghatározzuk, hogy mik az önkormányzatok feladatai ezen a területen, és hogy feladathoz kötötten most már az önkormányzatoknak támogatást, forrást is adjunk ezekhez az önként vállalt feladatokhoz. Két célja van ennek az ifjúsági törvénynek. Az egyik az, hogy a fiatalok részvételét a döntéshozatalban, a döntés-előkészítésben minél szélesebb körben biztosítsa, a másik pedig, hogy az önkormányzatok számára egy pontosabb feladatmeghatározást adjunk, ami alapján megfelelő eszközöket és keretfeltételeket lehet biztosítani városonként, településenként a fiatalok számára. Ettől azt várjuk, hogy kiszámíthatóbbá válik az ifjúsági munka, kiszámíthatóbbá válik a civil szektorban működő ifjúsági szervezetek tevékenysége, és nagyobb lehetősége lesz a fiataloknak hallatni a hangjukat, és az érdekeiket érvényesíteni a mindenkori kormánnyal szemben.

Ha ezt a 20 másodpercet még arra felhasználhatom, annyit hadd mondjak személyes véleményként - tisztelt képviselő urak, különösen ellenzéki képviselőtársaim, annyit hadd mondjak el -, hogy ez a kormány nem szégyelli elismerni azt, hogy az előző kormánynak is voltak hasznos és jó kezdeményezései. Mi abban hiszünk, hogy aki az ifjúság területén bármit tud tenni a fiatalok élethelyzetének és életminőségének a változásáért, azt meg kell hogy tegyük közös összefogással együtt, és nem szabad engedni a demagógia csábításának. Ha sikert érünk el közösen, örömmel osztozom az ellenzéki képviselőkkel közösen ezen a sikeren, hiszen a cél az kell hogy legyen, hogy napról napra jobban éljenek a fiatalok Magyarországon.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 156 2005.06.08. 14:21  155-179

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem is olyan régen, néhány héttel ezelőtt egy idézettel kezdtem az akkori felszólalásomat a parlamenti vitában, és most szeretném még egyszer ugyanezzel az idézettel kezdeni a hozzászólásomat. Ez egy Eötvös József idézet, így hangzik: “Ha itt véletlen tanácskozás tárgyává tesszük ezen fontos kérdést, olyan szavak mondathatnak, melyek sértésnek vagy kicsinylésnek vétethetnek. Itt nincs senki, aki a hazában lakó különböző nemzetiségek iránt mást érezne, mint a legnagyobb testvériséget és a tökéletes jogegyenlőség érzetét, s azon meggyőződést, hogy e hazában csak hasonló polgárok vannak, és hogy éppen a tökéletes egyenlőségben fekszik a hazának jövője.ö

Azért tartottam fontosnak, hogy ezzel kezdjem a mondandómat, mert azt gondolom, hogy sikerült ennek a Háznak megvalósítania az ebben az idézetben rejlő tartalmat, hiszen sikerült egy kompromisszumig eljutnunk, amely az elmúlt több hónap során, nagyon hosszú folyamat eredményeképpen jött létre. Ez a hosszú folyamat talán 10-13 évvel ezelőtt kezdődött, hiszen '93-ban fogadták el a jelenleg hatályban lévő kisebbségi törvényt és az ahhoz kapcsolódó választójogi törvényt, és azóta számos olyan tapasztalat halmozódott fel a kisebbségi önkormányzatok és a kisebbségi közösségek munkája során, ami miatt értelmet nyert az, hogy valóban nyúljunk hozzá ehhez a törvényhez, kezdjük el értékelni ezeket a tapasztalatokat.

Ez az értékelés meg is kezdődött, hiszen hosszú éveken keresztül többféle bizottságban, többféle szakértő, több politikus részvételével vitattuk végig azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt 13 évben felhalmozódtak. A mostani módosításnak az egyik, mindenféleképpen fontos indoka, az egyik fontos oka az volt, hogy bizony ezeket a tapasztalatokat be kell írni, be kell vezetni a mostani törvénybe, hiszen ezáltal gazdagabbá válhat az a kisebbségi önkormányzati rendszer, az a kisebbségi politika, amit példaként említenek egész Európában.

Volt természetesen egy másik ok is, ami miatt változtatnunk kellett. Magyarország tavaly május 1-jével az Európai Unió tagjává vált, és ezért a magyar alkotmány megváltozott, a magyar alkotmány ma azt mondja ki, hogy kisebbségi választásokon csak a kisebbségi közösséghez tartozó polgárok vehetnek részt. Ez viszont igényelte a kisebbségi törvény választói részének módosítását is. Tehát egyrészről a tapasztalatok számbavétele, másik oldalról pedig az európai uniós tagságunk és az ebből következő alkotmánymódosítás miatt kellett változtatnunk ezen a törvényen.

Mi volt a tét? Az volt a tét ebből következően, hogy sikerül-e egy jobb és alkotmányos megoldást találnunk a kisebbségi választásra, hiszen azt kockáztattuk volna, hogy 2006-ban nem az alkotmány szellemének megfelelően rendezzük meg a kisebbségi választásokat, és ebből kifolyólag ezen kisebbségi választások akár illegitimek is lehettek volna, és szélsőséges esetben akár még újra is kellett volna szerveznünk ezeket a választásokat. Persze, felmerülhet az a kérdés, hogy vajon miért volt ilyen hosszú a folyamat. Erre több válasz is adható. Az egyik az, hogy rögtön 13 féle érdek ütközött össze, amikor az egyeztetések zajlottak ebben a kérdésben, hiszen mind a 13 kisebbségi közösségnek megvolt a saját érdeke, megvolt a saját maga által képviselt véleménye, és sokszor ezek a képviselt vélemények egymást kizáró véleményeket jelentettek.

Ez nem azért volt így, mert az egyik kisebbség rosszat akart, vagy mást akart volna, vagy kevésbé hasznos szakmai észrevételeket tettek volna, hanem azért, mert ezek a kisebbségi közösségek nemcsak számosságukban, hanem problémáik tekintetében is különböznek egymástól. Éppen ezért abszolút életszerű és érthető, hogy ezeket a különböző problémákat különböző módon kívánják megoldani. Sokszor sajnos ezek a különböző utak, elérési utak, problémamegoldási javaslatok egymást kizáró eredményekhez vezettek volna. Ebből az fakadt, hogy a kisebbségek saját maguk között nem tudtak megegyezni, és ez így természetes, így helyes, hiszen mindenkinek a saját közössége érdekét kellett képviselni, és saját problémáik megoldását kellett szem előtt tartani.

A másik oldalon a politikában is volt egyfajta vita, konfliktus. Mi is eltérő megoldási alternatívákban gondolkodtunk, és ezeket az eltérő megoldási alternatívákat kellett közelíteni egymáshoz az elmúlt 3-4 hónap során, és hála istennek, ezt a szakmai megoldást sikerült megtalálnunk. Alapjában véve négy pontban volt vita a politikában; az egyik az elektori rendszerrel kapcsolatos volt, a másik a megyei szint kérdésével, a harmadik a választói névjegyzékkel, a negyedik pedig a személyi hatállyal kapcsolatban. Ezek voltak azok a kérdések, amelyek a politikai pártok között okoztak szakmai véleménykülönbségeket, amelyekről az elmúlt 3-4 hónap folyamán nagyon részletes és nagyon mély szakmai viták zajlottak.

Az imént elmondottakból talán tapasztalható, hogy a kisebbségeknél talán ennél a négy pontnál is több olyan kérdés volt, amiben vita volt. Éppen ezért kellett a politikának felvállalnia ennek a döntésnek a felelősségét. Ezekből a problémákból az is látható volt, hiszen az ellenzék részéről Németh Zsolt képviselő úr, a kormány részéről én, Teleki László államtitkár úr, Németh Erika és mindazok, akik részt vettek ebben a vitában, számos alkalommal egyeztettünk különböző beszélgetéseken a kisebbségi vezetőkkel, az körvonalazódott a beszélgetések során, hogy olyan módosító indítványt nem tudnak a politikai pártok előterjeszteni, amely minden kisebbségi közösség számára egyformán kielégítő, egyformán jó.

Éppen ezért egy szakmai minimumra kellett törekedniük a politikai pártoknak, amely szakmai minimum viszont szakmailag elfogadható, és minden résztvevő számára vállalható kompromisszumot jelenthet. A kérdés az volt, hogyan lehet alkotmányos és szakmailag elfogadható választ adni erre a kihívásra úgy, hogy legitim választásokat lehessen 2006-ban szervezni. És volt még egy el nem hanyagolható, megválaszolandó kérdés, ez pedig az, hogyan lehet kétharmados többséget teremteni ehhez a törvénymódosításhoz, hiszen ez egy kétharmados törvény a Házban. Éppen ezért a legnagyobb ellenzéki párt és a kormányzó pártok támogatása nélkül nem megvalósítható ez a feladat.

A válasz néhány napja megszületett; kompromisszum született. Olyan kompromisszum, amit talán egy kicsit úgy lehetne definiálni, hiszen a kompromisszumnak van egy olyan definíciója is, hogy az a jó kompromisszum, aminek a megléte után mindenki egy kicsit elégedetlennek érzi magát. Hiszen ez azt jelenti, hogy minden egyes érintett fél egy picit feladott a saját álláspontjából, és egy picit úgy érzi, hogy bizony lehetett volna még ez ügyben valamit tenni.

 

(14.50)

Hozzáteszem, talán az életben és a politikában ezek a kompromisszumok a legtartósabb kompromisszumok, hiszen mindenki erőfeszítést tett ennek érdekében, senki sem úgy érzi, hogy az ő torkán dugtak le valamit, nem ráoktrojálták a megoldást, hanem ő maga is részese volt ennek a megoldásnak. És így végül sikerült egy olyan kompromisszumot kialakítani, egy olyan megoldási javaslatot előterjeszteni a Ház számára, ami mindenféleképpen alkotmányos, kisebbségpolitikai szempontból elfogadható, politikai szempontból pedig vállalható. És azért mondom, mert mindhárom jelző fontos az imént elmondott mondatomban, hiszen ezzel azt is jelzem, hogy ez a folyamat nem ért véget.

Németh Zsolt elnök úrral arra tettünk egyfajta fogadalmat és ígéretet, hogy még egyszer nem várunk majd 13 évet arra, hogy értékeljük és elemezzük a tapasztalatokat, hanem arra tettünk ígéretet, hogy a 2006-os választást lebonyolítva, rögtön utána, a választások után elkezdjük értékelni a kisebbségi választások eredményeit, hiszen ebben a törvénymódosításban számos hipotézissel él a politika, számos olyan megoldási alternatívát javasolunk, aminek a próbája a valós élet lesz, és ezért rögtön utána ellenőriznünk is kell azt, hogy vajon ezek a feltételezések helyesek voltak-e, az élet beváltotta-e, a javaslat beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket, és valóban úgy működik-e, mint ahogy azt képzeltük. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy 2006 után ezt a folyamatot tovább folytassuk, és a szükséges módosításokat, ha erre okot látunk, akkor azt megtegyük, és ne várjunk ezzel hosszabb időszakot.

Azt gondolom, hogy amit ígértem, amit vállaltunk mi mindnyájan, közösen, akik ebben a kérdéskörben szerepet vállaltak, azt teljesítettük, megtettük. Azt vállaltuk, hogy legyen kompromisszum a parlamentben. Azt vállaltuk, hogy ez a kompromisszum még a tavaszi ülésszakon szülessen meg az Országgyűlésben. Azt vállaltuk, hogy a politika igenis vállalja fel a döntés felelősségét, hiszen ezt a kisebbségi önkormányzatok maguk nem tudják létrehozni. Azt is vállaltuk, hogy ez a kompromisszum olyan legyen, ami kisebbségpolitikai szempontból, még ha sok kisebbségnek esetleg vannak is fenntartásai, hiszen ez természetes, hogy mindenkinek vannak kritikai észrevételei, fenntartásai a törvénnyel szemben, de ettől függetlenül egy elfogadható megoldást jelentsenek. És természetesen utolsóként, de nem utolsósorban, hogy ez a megoldás, ez a kompromisszum egy alkotmányos megoldás legyen.

Itt van a kezemben egy nyilatkozat, amit talán épp a mai nap adott ki a 13 kisebbségi önkormányzat, és ha jól néztem az aláírókat, akkor talán egy kisebbségi önkormányzat kivételével mindenki aláírta ezt a nyilatkozatot, és ebben a nyilatkozatban azt mondják a kisebbségi önkormányzati vezetők, hogy üdvözlik ezt a megállapodást. Természetesen azt is leírják, hogy vannak elvárásaik, további elvárásaik a politikai pártokkal szemben, vannak kritikai észrevételeik. Ezek is benne vannak ebben a nyilatkozatban. De azt gondolom, hogy az az elmúlt időszakban megjelent néhány újsághír, néhány interjú, amiben arról beszéltek többen, hogy egyetlenegy kisebbségi önkormányzat sem támogatja az ebben a Házban létrejött politikai konszenzust, azt ez a nyilatkozat nagyon ékes módon és nagyon egyértelműen cáfolja.

Értjük, halljuk a kisebbségek hangját, tudjuk, hogy nem a legtökéletesebb megoldást találtuk meg. Éppen ezért vállaljuk azt, amiről beszéltem már, hogy igen, nem zárjuk le a folyamatot, igen, továbbmegyünk az úton, konzultálva a kisebbségi vezetőkkel, és amennyire csak lehet, folyamatosan tökéletesítjük ezt a megoldást, ezt a módosítást.

Azt gondolom, hogy ez az a pont, ahol azt kell mondanom, hogy nagyon szépen megköszönöm a kisebbségi önkormányzatoknak és a kisebbségi közösségi vezetőknek azt a munkát, amit az elmúlt évek során közösen a mindenkori kormánnyal véghezvittek, hiszen nélkülük valószínűleg nem jutottunk volna erre a megállapodásra, az ő munkájuk nélkül nem tudtuk volna ezt a szakmai megoldást kiizzadni magunkból. Én azt kérem tőlük, hogy miközben természetesen ajánlom továbbra is a partnerségünket, ajánlom az együttműködési készségünket, és ajánlom azt, hogy a kormány mindenféleképpen a róluk szóló döntések meghozatalába be fogja vonni a kisebbségeket, ahogy ezt eddig is tettük, a teljes nyilvánosság mellett, kérem tőlük azt, hogy adjanak támogatást, és legyenek ők is partnereink ebben a munkában, és teljesen természetesen, ha úgy érzik, hogy kritikai észrevételt kell mondani, akkor azzal se fukarkodjanak, hiszen azt gondolom, hogy a kritika mindenki számára hasznos dolog, közösen kell gondolkodnunk ezekről a kérdésekről.

Természetesen az ezekben a nyilatkozatokban elhangzottakat a kormányzat, ami a kormányzat feladatát érinti, megpróbálja maximálisan támogatni, és a közeljövőben kielégíteni az itteni kéréseket. A lehetőségekhez mérten tudjuk természetesen ezt mindig megtenni, de rajtunk nem fog múlni, mindenféleképpen törekedni fogunk arra, hogy ez minél nagyobb százalékban sikerüljön.

És engedjék meg, hogy a beszédem végéhez közeledve köszönetet mondjak a legnagyobb ellenzéki pártnak is, és azoknak a képviselőknek, akik ebben a munkában részt vettek. Sajnos a mai magyar politikai kultúrában kevés ilyen politikai konszenzus van, kevés ilyen együttműködést láthatnak az állampolgárok, a választók, Magyarország lakosai. Azt gondolom, ez talán egyfajta példa is lehet arra, hogy bizony vannak a magyar politikában olyan politikai területek, olyan konszenzusok, olyan nemzeti minimumok, ahol el kell tekintenünk a politikai értékrendbeli különbségektől, ahol közösen kell gondolkodnunk egy-egy adott kérdésről, és azt gondolom, hogy ebben a témakörben, ami a nemzeti és etnikai kisebbségeket érinti, példát mutatott a Ház, példát mutattak azok, akik ebben részt vettek. Úgyhogy szeretném megköszönni személyesen jelen levő képviselőtársaimnak, Németh Zsolt képviselő úrnak, Gruber Attilának, Farkas Flóriánnak és még sorolhatnám, Hargitai képviselő urat is természetesen beleértve, és a saját kormánypártomnak is, a Fidesz más képviselőinek, az SZDSZ-nek, az MDF-nek is a támogatását ebben.

Azt kívánom magunknak, hogy a közeljövőben is tudjuk megtartani ezt a politikai konszenzust ezen a területen, hiszen nagyon fontos az, ahogy az Eötvös-idézetben is elhangzott, ennek a magyar társadalomnak a kisebbségi tagjai is úgy érezzék, hogy minden tekintetben egyenrangú partnerei a magyar társadalomnak, hogy jól érezzék magukat itt Magyarországon, és hogy úgy érezzék, annyi pozitív diszkriminációban részesülnek, ami szükséges ahhoz, hogy az identitásukat, a kultúrájukat, a tradícióikat a magyar társadalomban is meg tudják őrizni, mert én abban hiszek, hogy ettől a magyar társadalom, a magyar nemzet csak színesebbé, jobbá és többé válik.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a támogatását, és kérem a parlamentet, kérem az Országgyűlés képviselőit, hogy fogadják el, támogassák ezt a módosító indítványt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 219 2005.06.13. 2:31  218-220

MESTERHÁZY ATTILA, ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden reagáljak a vitában elhangzottakra.

Egy olyan módosító javaslatot sikerült megvitatnunk az elmúlt időszakban, amely alkotmányos, kisebbségpolitikai szempontból elfogadható, politikailag vállalható, választástechnikai szempontból pedig lebonyolítható eredménnyel zárult. A módosításra az igényt az is mutatja, hogy az elmúlt időszakban a 13 kisebbségi önkormányzat közül 12 egy nyilatkozatban üdvözölte ennek a kompromisszumnak a létrejöttét, és azt gondolták, hogy fontos, hogy ezt a kérdést a parlament oldja meg, és ehhez támogatásukról biztosították a politikai pártokat.

Természetesen nem fenntartások nélkül tették ezt a kisebbségi önkormányzati vezetők, hiszen négy kisebbségi önkormányzat egy különvéleményt fűzött ehhez a nyilatkozathoz egy adott kérdésben, és a nyilatkozatban is voltak kritikai észrevételek és javaslatok. Ezeknek a javaslatoknak egy részére megoldást találtunk, további részéről folytatjuk az egyeztetéseket, és őszintén meg kell vallani, hogy van benne olyan is természetesen, amit nem tudunk akceptálni, nem tudunk elfogadni.

De mindezeken túl az egy nagyon fontos kérdés, hogy ez nem volt meglepő, hiszen számos olyan kisebbségi érdek van, amely egymással ütközik, amelyeket nem lehet harmonizálni, hiszen különböző problémái vannak a nagyobb közösségeknek és a kisebb közösségeknek, és sok esetben még a kicsik között is eltérő problémákat találhatunk, amelyekre egyöntetű, egyforma, mindenki számára kielégítő megoldást nem lehet találni. De ezt, tisztelt képviselőtársaim, az egyeztetések előtt is pontosan tudtuk, ezért kell a politikának felvállalnia a döntést.

Egy fontos aspektust hadd jegyezzek meg, amivel kezdem is a mondandómat, hogy ilyen támogatása eddig egyetlenegy javaslatnak nem volt ebben a Házban, hiszen még egyszer mondom, 13 kisebbségi közösségből, önkormányzatból 12 e mellé a módosító javaslat mellé állt, és kompromisszumos javaslatként elfogadja és támogatja ezt. Éppen ezért kérem képviselőtársaimat, hogy mi magunk is bizonyítsuk be, hogy egy jó ügy érdekében képesek vagyunk mi is összekovácsolódni, és támogatni tudjuk ezt a módosító javaslatot.

Zárásképpen pedig hadd köszönjem meg mindenkinek a munkáját, részvételét ebben a munkában, különösképpen a kisebbségi szakértők és a kisebbségi önkormányzatok képviselőinek a munkáját. Összességében egy mondatban: kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 181 2005.09.19. 2:05  178-181

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány a ciklus elején kidolgozott egy ifjúsági turizmusról szóló koncepciót, aminek két fő pillére van. Az egyik az, hogy az ifjúsági turisztikai célpontokat, tehát a táborokat fejlesszük, magyarul az infrastruktúráját ennek a programnak. Erre elindítottunk a tavalyi évben egy pályázatot, ez eredményes volt, ebben az évben pár héten belül kiírjuk ennek a következő részét, amivel továbbfejlesztjük ezeket az infrastruktúrákat, hogy minél magasabb színvonalon szolgálhassák ki ezeknek a gyerekeknek az igényeit.

A másik irány természetesen a programtámogatás, hogy azok a szülők, akik rászorulók, részt tudjanak venni, igénybe tudják venni ezeket a szolgáltatásokat. Tehát a koncepció másik része, hogy ösztönözzük a magyar családokat arra, hogy minél inkább részt vehessenek ezekben a nyári szabadidős programokban. Ezt a minisztérium három módon segíti: országos szintű pályázatokkal, regionális szintű pályázatokkal, illetőleg közvetlenül is szervez ilyen típusú táboroztatást. Ennek eredményeként ebben az évben mintegy 650 programot támogattunk, ez körülbelül 35 ezer gyermeknek adott lehetőséget arra, hogy részt vegyen valamilyen nyári táborozásban.

A célja ezeknek a táboroknak egy értékteremtő táborozás, tehát nem pusztán gyermekmegőrzésben gondolkodunk, hanem azt várjuk el ezektől a táboroktól, hogy egyben ismeretterjesztő, készségfejlesztő és természetesen szórakoztató is legyen, hiszen mégis a nyári szünidőről van szó. Éppen ezért ezek a táborok nagyon sokféle tábort jelentenek, mi úgy hívjuk őket, hogy tematikus táborokról van szó, amelyek lehetnek informatikai, lovagló-, sport- vagy akár nyelvi táborok is, ami megfelel az imént említett értékteremtő programnak.

Előnyben részesítettük a szociálisan hátrányos helyzetűek és a fogyatékosok integrált táboroztatását megvalósító programokat, éppen ezért a minisztérium közvetlenül is szervezett egy ilyen tábort, ez az egyenlő esélyek tábora volt, ahol Zánkán mintegy ezer fogyatékos fiatal vehetett részt egy ilyen táborban, akiknek a táborozását a minisztérium finanszírozta, és a minisztérium szervezte ezt a programot.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 185 2005.09.19. 2:20  182-185

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Asszony! A tárca körülbelül 20-30 ezer főre becsüli azoknak a hajléktalanoknak a számát, akikkel nap mint nap találkozunk a különböző városokban, különböző településeken, és valóban ez egy visszatérő kérdés. Azért nehéz ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen sok esetben csak hullámzóan veszik észre, leginkább télidőben, amikor nagyon nagy a hideg, akkor kerül előtérbe ez a probléma, és akkor érzi úgy a politika, hogy ezzel nagyon gyorsan kellene valamit csinálni. Holott ez egy olyan kérdés, amit ugyanúgy, mint a többi társadalmi problémát, csak hosszú távon és komplex módon lehet kezelni. Éppen ezért a tárca egy komplexebb programba kezdett ezen a területen, amiről egypár mondatban hadd adjak tájékoztatást a képviselő asszonynak.

Fejlesztéseket kezdeményeztünk az elmúlt időszakban. Jelenleg mintegy 7500 férőhely áll rendelkezésre, amiben a hajléktalanellátást tudjuk átmenetileg biztosítani. Emellé időszakos férőhelyeket létesítettünk a téli időszakra, ez további 1500 férőhelyet tesz lehetővé. 2003-ban 30 százalékkal emeltük azt a normatívát, ami a szállásadó intézmények finanszírozását jelenti, ezzel is biztosítva a jobb szolgáltatást. Diszpécserközpontokat hoztunk létre, hiszen a napi utcai munkában nagyon fontos az, hogy a rendőrség, a mentők, a szociális munkások koordináltan vegyenek részt ebben a munkában. Az utcai munka a következő időszakban normatív finanszírozást kap, és 22 krízisautó segíti az utcai munkások tevékenységét. Külső férőhelyek rendszerét vezettük be, ami szintén az átmenetiséget szolgálja, ami arról szól, hogy körülbelül ezer férőhely bérlésére ad lehetőséget, hogy azokban az időszakokban, amikor a legégetőbb ez a probléma, ezáltal segítsük a hajléktalanok elhelyezését.

De egyéb kezdeményezéseink is vannak. Ilyen a fűtött utca, ilyen a szociális váró a Nyugati pályaudvar területén, ilyen a 24 órás egészségügyi centrum, és ilyen a befogadófalu, ami mind-mind azt a célt szolgálja, amit a képviselő asszony is említett, hogy minél szélesebb rétegeket, potenciálisan ennek a 20-30 ezer embernek az életét próbáljuk segíteni a mindennapokban, és a nagyobb tragédiákat meg tudjuk előzni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ennyiben engedje meg, hogy megköszönjem az ön tevékenységét is, amit ezen a területen kifejtett. Nagyon sokban segítette a minisztérium munkáját. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 140 2005.10.10. 2:16  135-144

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy egy kicsit távolabbról kezdjem a válaszomat. Az elmúlt héten lehetőségem volt New Yorkban egy ENSZ-konferencián részt venni, ahol az ifjúság volt a témakör, és nagyon sok felszólalásból az derült ki a különböző országok ifjúsági delegátusainak hozzászólásából, hogy azok a kérdések, amelyek a fiatalokat foglalkoztatják, világszerte mindenhol problémát jelentenek. Az a pozitív élmény ért, hogy azokat a kérdéseket, amiket ők fölvetettek és fontosnak tartottak, azt az általunk elkészített ifjúsági törvény tartalmazza, hiszen leírjuk azt, hogy mik az önkormányzat feladatai, mi az állam feladata, és milyen lehetőségeik vannak a civil szektorban a fiataloknak, ott működő civil szervezeteiknek is.

Ebből az ifjúsági törvényből is fog fakadni számos olyan program, feladat, amihez finanszírozás kell. Ebben az évben a gyermek- és ifjúsági alapprogram tanácsa által 600 millió forintot osztottunk szét pályázati úton, további 600 millió forintot a nemzetközi programok tanácsa keretében, és ebben az évben még további 500 milliárd forintot szeretnénk pályázati úton a következő két hétben kiírni négy fő területre: az egyik az ifjúsági közösségi terek fejlesztése, felújítása, létrehozása; a másik az információspont-hálózat bővítése; a harmadik az ifjúsági szálláshelyek felújítása; és a negyedik, amire a képviselő úr kérdése is konkrétan utalt, a játszóterek felújítása.

Azért tartjuk ezt nagyon fontosnak, mert ugyan ez alapvetően önkormányzati feladat, de tény és való, ahogy ön is a számadatokat elmondta, hogy nem képesek az önkormányzatok ezt saját erőből kigazdálkodni, megoldani ezeket a feladatokat. Éppen ezért kell, hogy az állam is segítsen, de hozzáteszem, az állami és önkormányzati szerepvállaláson túl hál’ istennek megjelentek szponzorációs források, társadalmi munka a különböző településeken. Ezzel egyébként ki lehet egészíteni a minisztériumi pályázatokon az önrészt is, így minél több önkormányzat tud hozzájutni ezekhez a lehetőségekhez, és természetesen a minisztérium további forrásokat is keres. Ilyen lesz a közeljövőben a norvég alap vagy az Európai Gazdasági Térség tagországainak néhány forrása, amivel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a hazai költségvetési forrásokat egészítjük ki, és természetesen számolunk a Nemzeti Fejlesztési Terv második részében megjelenő forrásokkal is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(17.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 144 2005.10.10. 0:35  135-144

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Egy dolgot szeretnék még hozzátenni, hogy az önkormányzatok figyelmébe kell ajánljuk, talán nem mindenkiben tudatosult az, hogy 2008 végéig valóban le kell szerelni vagy teljesen fel kell újítani a balesetveszélyes játszótereket, és ez az önkormányzatok feladata.

Úgyhogy ebben mindenkinek a segítségét kérnénk, hogy ezt tudatosítsák az önkormányzati képviselőkkel, polgármesterekkel. És a minisztérium pedig, ahogy az elmúlt időszakban is, ezek után is elkötelezett lesz amellett, hogy forrásokat biztosítson például a játszóterek felújításához is.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 187 2005.10.10. 0:07  186-188

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. A kormány támogatja a jelentés elfogadását. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 215 2005.10.17. 3:35  214-222

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Szeptember 27-én az Alkotmánybíróság hozott egy döntést, aminek következtében egy jogi koherenciazavart kell kiszűrjünk ebből a törvényből, és ez a módosító indítvány van itt a Ház előtt. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos lépés lesz, hiszen elmondhatjuk, ha a Ház elfogadja a mostani módosítást, ezzel lezárjuk ezt a részét ennek a törvénykezési munkának, és ezzel kimondhatjuk azt, hogy 2006-ban egészen biztosan lesznek alkotmányosan megszervezhető kisebbségi választások is. Ez egy hatalmas eredmény.

De természetesen van egy negatív következménye is ennek az alkotmánybírósági döntésnek, nevezetesen, hogy egy 1993 óta kisebbségpolitikai szempontból komoly vívmányként kezelt intézmény, az úgynevezett kedvezményes mandátum intézménye elesett, legalábbis az a megoldás, amelyet a négy frakció, a négy politikai párt és a kormány együttesen behozott az Országgyűlés elé. Ez azért nagyon kellemetlen, hiszen ez egy nemzetközileg elismert és értékelt vívmány volt, éppen ezért nagyon fontosnak tartotta mind a négy parlamenti frakció és a kormány is, hogy ezt a kedvezményes mandátumot valamilyen formában újra visszahozza ebbe a törvénytervezetbe.

Éppen ezért abban egyeztek meg a politikai pártok, a frakciók képviselői, hogy egy országgyűlési határozatról is szavazunk a mai nap, ami arról szól, hogy harminc napon belül a kormány és a négy parlamenti párt, frakció, kötelezettséget vállal arra, hogy valamilyen megoldást talál a kedvezményes mandátum beillesztésére a törvénybe, és ezáltal garantálja a kisebbségpolitikai szempontból fontos intézmény lehetőségét a kisebbségek számára.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez az intézmény, a kedvezményes mandátum, mind a 13 magyarországi kisebbség számára rendkívül fontos volt, így azt gondolom, hogy teljes mértékben meg tud majd felelni az Országgyűlés a kisebbségi igényeknek. Ebben a kérdésben hozzá kell hogy tegyem, hogy az egyeztetések során folyamatosan pozitív és megértő magatartás volt minden frakció részéről, egy nagyon jó együttműködésben tudtunk együtt dolgozni. Természetesen a megközelítésekben voltak eltérések, lesznek is eltérések, de éppen ezért azt mondhatom, hogy egy valódi kompromisszum született, hiszen a kompromisszumot úgy is szokták értelmezni, hogy minden fél egy kicsit felad az álláspontjából, és a végén senki sem elégedett teljes mértékben a végeredménnyel. Ezek a kompromisszumok szoktak szerintem egyébként a legkitartóbbak és a legtartósabbak lenni.

Úgyhogy engedjék meg, hogy a mai alkalommal köszönetet mondjak mindazon képviselőknek, akik ebben részt vettek: a Fidesz-frakció részéről Németh Zsoltnak, Hargitai Jánosnak, Farkas Flóriánnak, Gruber Attilának; az MDF részéről Csapody képviselő úrnak; az SZDSZ részéről Fodor képviselő úrnak; az MSZP-frakcióból pedig Németh Erikának, Bán Imrének, Élő Norbertnek és Kékesi Tibor képviselőnek; és a végén említem Teleki urat, hiszen az államtitkár úr is nagyon sokat dolgozott ebben a kérdésben.

Engedjék meg, hogy arra buzdítsam és kérjem a Házat, ahogy eddig is, a jövőben is tartsuk meg ezt a pozitív szellemiséget, mutassunk egy talán eddig nem megszokott politikai kultúrát a magyar közvéleménynek, egy olyan politikai kultúrát, amelyben a politizálást a felelősség, a racionalitás, a szakmaiság és a szűken vett pártpolitikai érdekektől való eltérés jellemzett. Úgyhogy nagyon szépen köszönöm a munkát, és arra kérem a képviselőket, hogy támogassák mind az országgyűlési határozatot, mind pedig a módosítást.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 136 2005.11.07. 2:09  133-140

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, a tűcsereprogram, ahogy a metadonprogram is az ártalomcsökkentés egyik fontos eszköze, ezért kiemelt programja a minisztériumnak. Valóban fontos, hogy mindenki pontosan tudja és lássa, sajnos vannak olyan drogfüggők, akik életük egy-egy szakaszában nem kívánnak vagy nem tudnak leszokni a kábítószerről, ezért az ő esetükben az a cél, hogy az egyéb egészségügyi kockázatot csökkentsük. Ezek közé tartozik a tűcsereprogrammal, a fecskendőkkel nyújtott segítség, hiszen, ahogy képviselő úr is említette, a HIV, az AIDS, a hepatitis A és B egészségügyi problémák melegágya tud lenni a közös tűhasználat.

Éppen ezért a minisztérium négy területen támogatja a tűcsereprogramokat. E négy terület közül az első az úgynevezett megkereső programokhoz való hozzájárulás. Ez arról szól, hogy a terepen végzett munka esetében a szociális munkások, a kábítószer-prevencióval foglalkozó munkások nemcsak azzal foglalkoznak, hogy segítsék a megkeresett drogfüggő élethelyzetét, hanem a tűcserére is odafigyelnek. A másik ilyen a tűcsereközpontok üzemeltetése, hat központ működik Magyarországon. A harmadik terület a tűcserebusz, két autóbusz járja az utakat Budapesten; a negyedik pedig a tűcsere-automata, amelyből öt működik az országban. Az elmúlt időszakban körülbelül 80 ezer tűt, fecskendőt cseréltünk és juttattunk el kábítószerfüggő emberekhez.

Igaza van a képviselő úrnak abban, hogy a kiszámítható finanszírozás is fontos kérdés, hiszen azzal lehet stabilitást hozni ebbe a szektorba. Eddig pályázati úton támogattuk ezeket a programokat, és a kormányzat az elkövetkező időszakban - de jelenleg is - arra tesz kísérletet, hogy a szociális törvénybe kerüljön be ez az ellátás, és így egyfajta kiszámítható finanszírozást lehessen megvalósítani; illetőleg egyetértünk azokkal a javaslatokkal is, amelyek arról szólnak, hogy a jogszabályokat is úgy kell alakítani, hogy az a tűcsere-automaták, illetve a tűcserével foglalkozó kollégák esetében semmilyen büntetőjogi aggályt ne vessen fel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 140 2005.11.07. 1:04  133-140

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. A civilek természetesen meg fogják kapni a nekik járó forrásokat, és ugyan még nem zárult le a költségvetési vita, de van egy pozitív fejlemény, a következő évi költségvetésben a kábítószer-területre 25 százalékkal több forrás került megtervezésre és elfogadási ajánlatra az Országgyűlés elé. Azt gondolom, ez mindenképpen előremutató lépés lehet. S én is abban hiszek, hogy ennek a kérdésnek a kezelése nemcsak az egyén, a kábítószerfüggő szempontjából, hanem a társadalom és a szűkebb környezete szempontjából is fontos.

De hadd ajánljak egy dolgot képviselő úr figyelmébe, amit valószínűleg ön is ugyanúgy tud, mint én, hogy ez sajnos nemcsak pusztán egészségügyi kérdés, hanem sokkal inkább tudati kérdés is a magyar társadalomban. Nemegyszer érte kritika a minisztériumnak azt a tevékenységét, hogy miért helyez ki tűcsere-automatákat, miért foglalkozik ezzel. Sokan úgy ítélik meg, hogy ezzel bátorítjuk a kábítószer-használatot. Meg vagyok győződve arról, hogy ez hatalmas tévedés; mi azon az állásponton vagyunk, mint a képviselő úr is, és ezért cselekszünk és dolgozunk emellett.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 16 2005.11.08. 18:19  13-147

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Az elmúlt öt évben kettő fontos kutatás - mély, 8000 főt megkérdező kutatás - történt; az egyiket “Ifjúság 2000ö, a másikat “Ifjúság 2004ö kutatásnak neveztük. Mindkét kutatás rengeteg adattal szolgált az ifjúság élethelyzetéről. Az “Ifjúság 2004ö kutatás adatait még mindig elemzik a szakértők, még mindig számos olyan adat van, amit érdemes és fontos háttérelemzések alá vetni. Éppen ezért ezekből a kutatásokból, különösen a kettő összevetéséből, számos tanulság is levonható.

Ezek közül az egyik legfontosabb kérdést szeretném kiemelni, ami arról szól, hogy melyek voltak a legégetőbb problémák 2000-ben és 2004-ben a magyar fiatalok életében. A 2000-es kutatásból engedjék meg, hogy egy rangsort olvassak föl: a munkanélküliség 47 százalékkal az első helyen szerepelt, a pénztelenség 34 százalékkal a második helyen, a lakhatás 32 százalékkal a harmadik helyen, a létbizonytalanság 14 százalékkal a negyedik helyen, a kábítószer elterjedése 13 százalékkal az ötödik helyen. Tehát látható, hogy a 2000-es kutatás esetében a fiatalokat elsősorban, a legégetőbb probléma szintjén az egzisztenciával kapcsolatos kérdések foglalkoztatták.

Aztán a 2004-es kutatás jelentős változást hozott ehhez képest, hiszen a 2004-es kutatásban a fiatalok a legelső helyen, 41 százalékkal, a drog elterjedését tartják a legnagyobb problémának, a második helyre került a munkanélküliség, de a 47 százalék helyett már csak 18 százalékos súllyal, aztán harmadik a kilátástalan jövő, a negyedik az alkohol elterjedése, az ötödik a céltalanság, aztán a bűnözés, ezután következnek a lakásproblémák 14 százalékkal, majd a pénztelenség és a létbizonytalanság.

Ebből a két preferenciasorból, problémasorrendből az figyelhető meg, hogy a fiatalok számára az egzisztenciális problémákról átterelődtek 2004-re a problémák rangsorának elejére a társadalmi problémák, azok a problémák, amelyek sokkal elvontabb kérdéseket fogalmaznak meg, mint pusztán az egzisztenciális javak kérdése. Egyébként ez az európai uniós trendeknek maximálisan megfelel, hiszen a nyugat-európai társaink is hasonló problémákkal kerülnek szembe, és hasonló problémákat említenek. Ez egy szempontból jó, hiszen azt jelenti, hogy a társadalom ifjúsági szegmense is folyamatosan fejlődik. Természetesen a pozitív jelzőt nem arra értem, hogy ilyen problémákkal szembesülnek a fiatalok, hanem sokkal inkább arra, hogy igenis van egy jó értelemben vett előrelépés az ifjúsági társadalom fejlődésében.

Ebből a kutatásból, összehasonlításból az is kiderül, hogy a fiatalok nem annyira borúlátóak 2004-ben saját jövőjüket illetően, mint 2000-ben voltak, és az is megfigyelhető, hogy megduplázódott azon fiataloknak a száma, akik a személyes élethelyzetükkel inkább megelégedettek voltak. Ráadásul a jelen helyzeten túl a jövő megítélése szempontjából is egy pozitív irányú változás volt megfigyelhető 2000-hez képest. Azaz azt mondhatjuk, hogy a magyar társadalomról kialakult pesszimista kép nem volt 2004-ben jellemző a 15-29 éves korosztályra.

Amikor erre a vitanapra készültem, akkor ismét számba vettem, ezeknek a vizsgálatoknak a tükrében is, hogy melyek azok a területek, ahol a kormányzatnak feladata, dolga van az ifjúsági dimenzióban, és azt tapasztaltam - nem meglepő módon, hiszen ezt nem először tettük -, hogy bizony, a különböző minisztériumoknak, államigazgatási szerveknek 80-90 százaléka valamilyen tekintetben foglalkozik az ifjúsággal. Ez azt is jelenti, hogy bizony, az ifjúsággal csak komplex módon és csak horizontális megközelítésben érdemes foglalkozni, és csak ebben a megközelítésben érdemes róla beszélni is. Hiszen az ifjúság életminőségét nemcsak a lakhatás, a munkanélküliség vagy a munkahelyteremtés, nemcsak az oktatás, a családdal kapcsolatos kérdések határozzák meg, hanem ahogy a társadalom egyéb más szegmenseinek, fontos a fiatalok számára a kultúra, az informatika, a sport, a környezet vagy akár a családjuk közvetlen környezete, a települési szerkezet, a különböző szolgáltatások elérhetősége. Ezeken a területeken természetesen mindig kétféle módon lehet segíteni a fiataloknak: közvetlenül és közvetve. Közvetlenül konkrétan a fiatalnak, az egyénnek, közvetve pedig természetesen a családjának vagy annak a környezetnek, annak a szűk társadalmi közegnek, ahol a fiatal él.

(9.40)

Engedjék meg, hogy röviden a közvetlen segítségekről hadd mondjak, ha máshogy nem, taxatívan, legalább egy területen néhány példát, miket kezdeményezett a kormány, és ezeket fogják kollégáim részletesebben kibontani.

Hadd kezdjem az oktatás kérdésével, hiszen a mai világban a versenyképes tudás megteremtése a legjobb eszköz a fiatalok számára, hogy felvértezzük őket a globalizáció kihívásaival szemben, éppen ezért nagyon fontos az, hogy minden fiatal versenyképes tudással rendelkezzen, ehhez megfelelő számítástechnikai és nyelvi ismeretekkel, hiszen csak így lehetnek sikeresek életük során, csak így tudnak a munkaerőpiacon megfelelő esélyekkel elindulni. Az oktatás területén számos programot kezdeményezett a kormány, erről Arató államtitkár úr fog részletesebben beszélni. Kezdeményeztük az Útravaló-programot a hátrányos helyzetű fiatalok segítésére, közoktatási reformba kezdtünk, hogy a lexikális tudás mellé a képességfejlesztés is bekerüljön, és csökkenjen a gyermekek terhelése, bevezettük a kétszintű érettségit, növeltük az ösztöndíjakat, kollégiumfejlesztésbe fogtunk, ingyenessé tettük a tankönyvellátást, ingyenes és kedvezményes étkeztetési programot vezettünk be, növeltük az internet-elérhetőséget, ingyenes balesetbiztosítást vezettünk be, oktatási infrastruktúrába fogtunk, ami az óvodákra, általános iskolákra vonatkozott, új képzési rendszert vezettünk be a bolognai folyamat jegyében és növeltük a lakhatási támogatását is a fiataloknak.

Aztán a másik ilyen fontos kérdés: ha megvan a versenyképes tudása a fiatalnak, akkor a következő nagy feladat, hogy bizony, el kell helyezkedni a munkaerőpiacon, állást kell találni. A fiatalok itt is komoly problémákkal szembesülnek, hiszen egy pozitív folyamatnak van egy negatív mellékterméke. Ez úgy hangzik, hogy egyre több fiatal tud bejutni az egyetemekre, főiskolákra, de ez egyben azt is jelenti - sajnos -, hogy egyre több a diplomás munkanélküli. Egyébként ezzel a problémával nemcsak Magyarországon találkozunk, hanem az Európai Unióban is ez sajnos trend, illetőleg akár az Egyesült Államokat is említhetnénk. Ezenkívül ráadásul megjelent az a probléma is, sőt erősödött, hogy a munkaerő-piaci kereslet nem találkozik a munkaerő-piaci kínálattal, tehát magyarul: olyan szakmákba képeznek fiatalokat tömegtermelés szintjén, akik aztán utána a saját szakmájukban nem tudnak elhelyezkedni, vagy akár, ha megvan egy fiatalnak a diplomája, a képzettségéhez mérten alacsonyabb végzettséggel is elvállalható munkahelyre kell hogy elszegődjék. Ráadásul ugyanez a probléma a képzés, az átképzés, a szakképzés területén is megvan: ott sem találkozik sok esetben a kereslet a kínálattal, így alakulhat ki az ország több területén a strukturális munkanélküliség helyzete.

Ezen a területen is a kormány változtatásokba kezdett. A foglalkoztatókat, a munkáltatókat ösztönözni szeretnénk a pályakezdők munkába állítására, ezt járulékkedvezménnyel szeretnénk elindítani. Elindítottuk az ösztöndíjas foglalkoztatást, ami arról szól, hogy a fiatalok igenis szerezhessenek tapasztalatot már akár az egyetem, főiskola mellett, hiszen az egyik hiányosság, ami miatt nehezebben tudnak elhelyezkedni, az pontosan arról szól, hogy nincs megfelelő szakmai tapasztalatuk, és ezt sok helyen elvárják tőlük. Beindítottuk a Start-programot, a szakképzést átalakítjuk, hogy valóban a kereslet a kínálattal találkozzon a munkaerőpiacon. Elindítottuk a részmunkaidős foglalkoztatást. Megerősítjük a pályaválasztási tanácsadót, hiszen sok esetben azzal találkozhatunk, hogy a fiatalok még bizonyos életkorban nem tudják pontosan saját maguk számára definiálni, hogy mit szeretnének tenni a jövőben, ezért egy rugalmasabb feltételrendszert kell biztosítani a számukra már az egyetemeken, főiskolákon - erről szól a felsőoktatási reform -, illetőleg a pályaválasztási tanácsadókban pedig pontosabb, precízebb, használhatóbb információkat kell hogy kapjanak. Ez a munka elindult, erről Kordás államtitkár úr fog beszélni.

A harmadik ilyen nagyon fontos probléma, hogy amikor megvan egy fiatalnak a munkahelye, megvan a fiatalnak a végzettsége, akkor bizony utána a legelső dolog az otthonteremtés, a lakásvásárlás, hiszen úgy lehet egy családi környezetet felépíteni. Éppen ezért a kormány áttért egy igazságosabb lakásvásárlási, lakástámogatási, otthonteremtési programra, hiszen úgy ítéltük meg, hogy nem az a célja a mindenkori magyar kormánynak, hogy a lakásspekulánsokat segítse, hanem sokkal inkább az, hogy valóban a rászorulókat, az első helyen az első lakás megvásárlásához juttassuk hozzá a fiatalokat. Éppen ezért elindítottuk a Fészekrakó-programot, amelynek az a lényege, hogy három lépcsőben épül föl - erről részletesebben Pál Béla államtitkár úr fog beszélni -, amelynek a lényege az, hogy akár önrész nélkül juthatnak a fiatalok lakáshoz, de nemcsak új lakáshoz nyújtunk támogatást, hanem használtlakás-vásárláshoz is - hiszen nem mindenki engedheti meg magának, hogy rögtön új lakást vásároljon -, de hogyha valaki még a használtlakás-vásárlást sem engedheti meg magának, akkor bizony a lakbértámogatáshoz is hozzájárul a kormány. Ezen túl a szocpolkedvezményt a lakásépítéshez megelőlegezzük, visszahoztuk a régi hagyományt, hogy ha a fiatalok vállalnak gyermeket, akkor ennek a vállalásnak a terhére az állam a bankokon keresztül meghitelezi, megkölcsönözi ezt a támogatást, és a félszocpol-támogatást is kiterjesztettük használtlakás-vásárlásra is. Ezen túl beindítottuk a panelprogramot, és az állami kezességvállalást a köztisztviselőkön túl a közalkalmazottakra is kiterjesztettük.

Természetesen nagyon fontos a fiatalok életében az ifjúság és a kábítószer-prevenció kérdése is. Az ifjúság területén nagyon fontos, hogy a fiatalok értelmesen, hasznosan töltsék el a szabadidejüket, hiszen hogyha az iskolából kijönnek, akkor bizony van egy nagyon hatalmas tér, amikor még nem otthon vannak a fiatalok, nem értek haza a családba, és már kijöttek az iskolapadból, éppen ezért fontos a szabadidő aktív eltöltésének a támogatása. Ezt a minisztérium, a kormány két irányból közelítette meg: egyrészt programokkal segítjük a fiatalok szabadidejének aktív eltöltését, a programokon belül táborozást, képzést, rendezvényt támogatunk, ifjúsági fesztiválokat, kiadványok létrehozását, a másik oldalról pedig természetesen ezekhez a programokhoz megfelelő infrastruktúrára is szükség van, ezért játszótér-fejlesztésre, ifjúsági szálláshely-fejlesztésre, ifjúsági közösségi tér és egyéb más tárgyi eszközök fejlesztésére is fordított a kormány az elmúlt években pályázatokon keresztül.

Az ifjúsági szektor feltételrendszerének és intézményrendszerének fejlesztése is a feladatunk, hiszen 2000-től kezdődően megindult az intézményrendszer kialakítása az ifjúsági szektorban. Azt gondolom, az előző kormánynak az volt a nagy kihívása és az volt a nagy feladata, hogy bizony, az intézményeket stabilizálja, hozza létre, és működő háttérintézményeket teremtsen - én azt gondolom, hogy ezt a feladatot teljesítette -, nekünk pedig az a feladatunk van, hogy ezeket az intézményeket és a különböző szolgáltatásokat fejlesszük, a szolgáltatásokat auditáljuk, és a minőségükre is odafigyeljünk. Éppen ezért a kormány ifjúsági törvénycsomagot fog előterjeszteni a Házban. Elkészült a normaszövege, most politikai egyeztetése zajlik. Ez a keretfeltételeket határozza meg az ifjúsági szektoron belül dolgozók számára, hogy egy kiszámíthatóbb és stabil környezetet eredményezzen. Ugyanúgy támogatjuk az ifjúsági munkát, az ifjúsági tanácsadás minőségfejlesztését, az ifjúsági szolgáltatásfejlesztést, és új párbeszédrendszerbe kezdtünk a civilekkel is.

A másik fontos feladatunk a tudatos alternatívákban gondolkodó fiatalok közösségének kialakítása, hiszen a demokratikus értékek nem öröklődnek a szüleinktől, ezeket tanulnunk kell, éppen ezért erre különös hangsúlyt kell fektessünk, hiszen a demokrácia aktív állampolgárok nélkül, a részvétel nélkül nem működik, ezért erre, azt gondolom, hogy külön figyelmet kell fordítani. Ebben a nem formatív oktatási rendszerek segítségét is igénybe vettük - ez elsősorban a civil szervezeteken keresztül tud megvalósulni -, és próbáljuk ösztönözni a fiatalok különböző közösségekben, civil szervezetekben való részvételét, hiszen a jelenlegi statisztikák alapján 84 százaléka az ifjúsági populációnak nem tagja semmilyen ifjúsági-társadalmi szervezetnek, ezen mindenféleképpen érdemes és kell változtatni.

A negyedik ilyen fő program: az Európai Unióval kapcsolatos és a határon túli magyar ifjúsággal kapcsolatos feladatok. Ezen a területen is az “Ifjúság 2000-2006ö, illetőleg a határon túli ifjúsági szervezetek programjainak és működésének támogatása jelenti a fő irányvonalat. Most november 18-án rendezzük a Magyar Ifjúsági Konferenciának a következő ülését a Vajdaságban, Szabadkán, ahová természetesen a képviselőtársakat is szívesen várjuk. És természetesen, amivel kezdtem, a kutatást is folytatjuk a következő időszakban is, hiszen fontos visszajelzéseket ad a munkánkról.

A kábítószer területén hármas a célrendszerünk: prevenció a legfontosabb és leghangsúlyosabb, erre költi a tárca a legtöbbet, emellett szükség van a rehabilitációra és a reintegrációra, hiszen talán ezzel zárul be egy kábítószer-problémának a kezelése. Emellett új elemként a kormány módosította a Büntető Törvénykönyvet, hiszen az elterelés intézményét kibővítettük, és most már nem csak a kábítószerfüggők számára él ez a lehetőség. Éppen ezzel azt a célt szolgáltuk volna, hogy egy valósághoz közelibb rendszer jöjjön létre, és a kriminalizáció helyett inkább a medikalizáció irányába induljunk el, ami köznapi nyelven azt jelenti, hogy a drogfogyasztást nem fogadjuk el, de a drogfogyasztót igen, hiszen ő egy segítségre szoruló embertársunk, ezért a társadalomnak és az államnak feladata az ezzel való foglalkozás.

Ezek után még számos olyan terület van, a kultúra, a sport, az egészségügy területe, amelyek szintén olyan kérdések, ahol számos olyan programot indított el a kormány, ami a fiatalok kortárs művészetét segíti, az iskolai testnevelést, a diáksport fejlesztését szolgálja, tornaterem-, tanuszoda-építést szolgál, hogy megfelelő infrastrukturális feltételek legyenek ahhoz, hogy a fiatalok mindennapos mozgását tudjuk segíteni.

 

(9.50)

De ugyanúgy az Egészségügyi Minisztérium is belekezdett egy egészséges életmód programba, amelynek az a lényege, hogy a mindennapos mozgást kiegészíti a táplálkozás fontosságával, az egészség területéről a személyiségfejlesztéssel, és az egészségfejlesztés tantárgy bevezetésével, hogy tudatosan készüljenek a fiatalok egy egészséges életmódra, és természetesen feladatunk a dohányzás és az alkohol elterjedése elleni fellépés is.

A közvetett lehetőségek közül nagyon fontos a családi támogatások rendszerének átalakítása. Itt a kormány egy új egységes családtámogatási rendszert vezet be, aminek az a lényege, hogy több felelősséget várunk azoktól, akik jobb helyzetben élnek, és több lehetőséget kínálunk azoknak a családoknak, amelyek szűkösebben élnek. Azt gondolom, hogy ez egy igazságos rendszert vezet be, és valóban a hátrányos helyzetű gyerekek életét könnyíti meg, hiszen az a célunk és az a feladatunk, abban hiszünk, hogy egy gyermek jövőjét az nem határozhatja meg, hogy hova születik, hanem csak és kizárólag a képessége és a teljesítménye az, amely gátat szabhat a jövőbeli célkitűzéseinek. Éppen ezért az esélyteremtés, az esélyegyenlőség kérdése nagyon fontos, és nagyon hangsúlyosan jelenik meg ebben az új családtámogatási rendszerben. Erről Török Zsolt fog részletesebben szólni.

Azt gondolom, hogy ez a rövid felsorolás is azt mutatja, hogy rengeteg olyan területe van a kormányzati működésnek, amely egyfajta ifjúsági politikát jelent. Nem lehet csak egy-egy szűk részletét kiragadni, éppen ezért nagyon komolyan oda kell figyelni, hogy ezeket a területeket harmonizáljuk, és ezeket párhuzamosan egymás mellett, folyamatosan, lépésről lépésre fejlesszük. Azt gondolom, hogy az ifjúság kérdése egy olyan terület is, ami egyfajta nemzeti konszenzust igényel, ami egyfajta nemzeti minimumot igényel. Ebben a Házban számos pozitív példa volt már erre; említeném legutóbb a kisebbségi törvényt, vagy akár a kábítószer-prevenció kérdését. Ezekben a kérdésekben a Házban politikai pártállástól függetlenül mindenki egységesen tudott fellépni a közös cél érdekében.

Azt gondolom, hogy ez még akkor is elképzelhető, ha bizonyos társadalompolitikai felfogások tekintetében a különböző pártokban természetesen értékrendbeli különbségek vannak, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy közös érdekünk, hogy ezen a területen, az ifjúság életminőségének fejlesztése területén is egy nemzeti minimumot tudjunk létrehozni.

Azt gondolom, hogy az elmúlt több mint tízéves munka során minden kormánynak volt olyan intézkedése, ami pozitívum volt, éppen ezért arra törekedtünk, hogy amit a múltból pozitívnak ítéltünk meg, azt megtartsuk, amit pozitívnak ítéltünk meg, de azt gondoltuk, hogy egy kis korrekcióra szorul, mert esetleg a hatékonyságát ezzel lehet javítani, ezt megtettük, és természetesen kezdeményeztünk számos más új dolgot is ezen a területen. Éppen ezért azt gondolom, hogy a 2000 és a 2004 közötti kutatás közötti pozitív különbségek bizony nemcsak egy kormány, hanem több kormány sikerét is jelentik, és azt gondolom, hogy a közös tevékenység eredményeként is fel lehet fogni.

A mai vita során azt kérném a képviselőtársaimtól, hogy talán ezeknek a gondolatoknak a jegyében folytassuk a mai vitát, és engedjék meg, hogy egy idézettel zárjam a mostani felszólalásomat. Sir Charles Higham mondta azt - és ezt ajánlom képviselőtársaim figyelmébe a mai vitához -, hogy “90 százalékig mindannyian egyformák vagyunk, és csak 10 százalékban különbözünk. A baj az, hogy amikor bírálunk, elfeledkezünk erről a 90 százalékról, és csak a 10 százalékra figyelünk.ö

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 88 2005.11.08. 2:07  13-147

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök asszony. Elnézést, biztos rossz gombot nyomtam. Azért kértem most szót, mert Wintermantel Zsolt képviselőtársam most már többedszer használja föl ezt az érvrendszert a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvánnyal kapcsolatban, hogy a kormány mit nem tesz a fogyatékos fiatalok érdekében. Én szeretném tisztázni ezt a kérdést képviselő úrral, és bár ezt már többször megbeszéltük, de talán a nyilvánosság előtt is fontos, hogy erről váltsunk néhány szót.

Képviselő Úr! Azt szokták mondani, hogy két féligazságból nem tevődik össze egy igazság, hanem az két hazugság, mondja egy közmondás. Fontos azt látni, illetve arra kérném képviselő urat, hogy a fogyatékosügyet, a fogyatékos fiatalok ügyét ne arra használjuk föl, hogy ezáltal egyéb más célokat tartsunk a szemünk előtt, lássuk pontosan a helyzetet. Az a három iskola, ami a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványhoz tartozik, és fogyatékos gyerekekkel foglalkozik, 1. kiváló munkát végez; 2. normatív és kiegészítő normatív támogatást kap az Oktatási Minisztériumtól, hogy maximálisan ki tudja elégíteni azokat az igényeket, és megfelelő képzést tudjon adni ezeknek a gyerekeknek, akik ott tanulnak. Ezt a normatív és kiegészítő támogatást a mi kormányzati időszakunkban sikerült az Oktatási Minisztérium segítségével megvalósítani.

Tehát azzal példálózni, hogy ez a kormány azért pusztán, mert nem ad az egyiknek működésiköltség-támogatást, ezzel veszélyezteti a fogyatékos gyerekeknek az ellátását és képzését, az egyszerűen tényszerűen nem igaz, hiszen a normatív támogatás és a kiegészítő támogatás azt a célt szolgálja, hogy ezt az oktatást megfelelő módon tudjuk finanszírozni. Tehát én azt gondolom, hogy ne ezzel a példával próbálja arra felhívni a képviselő úr a figyelmet, hogy az egyiknek van-e működésiköltség-támogatása, vagy nem, hanem mondja meg, hogy akkor miért fontos ez az ő számára. Egyébként az egyikben nagyon sok komoly probléma van, ezért a kormányzat arról döntött, hogy szeretné megszüntetni ezt a közalapítványt.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 146 2005.11.08. 15:51  13-147

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Azt gondolom, valóban egy tartalmas vita után vagyunk a mai nap, és én is azt gondolom, hogy érdemes volt kezdeményezni ezt a mai vitanapot.

Bár abban én is egyetértek Szalay képviselő úrral, hogy mintha két külön dimenzióban beszélgettünk volna egymás mellett. Persze, én egy kicsit másképpen látom ezt a két külön dimenziót, mint ahogy ő mondja. Én úgy látom, hogy a kormány valódi, a fiatalok számára komoly problémákat jelentő kezdeményezésekről beszélt, a képviselői hozzászólások is erről szóltak. Eközben az ellenzék pedig a kákán is csomót keresett volna, és akár még az egyértelműen pozitív dolgokról is próbálta beállítani azt, hogy ez mindenféleképpen negatívum, rossz, semmirevaló, és tudatos károkozás a fiatalok számára. (Babák Mihály: Ez nem igaz!)

Ha így lenne, hogy tudatos károkozást szeretnénk a fiatalok számára, akkor rögtön azt mondanám, hogy tudatos károkozást akarok magammal szemben is értelemszerűen, a napi munkám során, meg a két gyermekemmel szemben is ezt szeretném tenni. Talán ezt az ellenzéki képviselők sem feltételezhetik.

Aztán az is eszembe jutott az érvek sorolása során, amit az ellenzéki képviselő uraktól hallottam, hogy volt egy régi mondás, ami úgy hangzott - és ez kicsit jellemző talán erre a vitára is -, hogy az ellenzéki képviselők hajlamosak voltak inkább azt látni, ami a szemük mögött van, mint ami a szemük előtt van. Tehát magyarul: a saját elképzeléseiket, vádjaikat próbálták projektálni, és nem figyeltek oda a tényekre, de természetesen az ellenzéki érvelés ezt sokszor akár figyelmen kívül is hagyhatja, hogy talán még hatásosabbnak tűnjön.

Én azt gondolom, ettől függetlenül fontos azt is hangsúlyozni, hogy szívesen hallottam volna Deutsch Tamás véleményét ebben a kérdéskörben, hiszen mégiscsak ő vezette az Ifjúsági és Sportminisztériumot. Szívesen meghallgattam volna Orbán Viktor úr véleményét is ebben a kérdésben, ha egyszer a képviselők részéről sokszor elhangzott az, hogy ez a téma mennyire fontos. Áder képviselő úr is reggel bent volt a parlamentben, aztán elment. Tehát örültünk volna annak, hogyha néhány más képviselő úr is részt vesz ezen a mai vitán. (Lengyel Zoltán: Kuncze Gábort elfelejtetted!)

Sok kritika hangzott el, és én azt gondolom, hogy a kritikát, általánosságban azt lehet mondani, senki sem szereti, de az okos ember tudja, hogy szüksége van rá. Mi próbálunk így működni. Mi minden konstruktív észrevételt, javaslatot szívesen veszünk, vettünk az elmúlt időszakban is, és éppen ezért szeretném kérni Szijjártó képviselő urat, hogy ha a Fidelitas elkészítette ezt a programot, és nem titkos, akkor nagy örömömre szolgálna, ha megismerhetném. (Szijjártó Péter bólint.) Arra ígéretet teszek, hogy természetesen megfontoljuk az abban rejlő javaslatokat, hátha nem Fidesz-kormány lesz 2006-ban - én ebben bízom -, és akkor esetleg mi tudjuk használni ezeket a javaslatokat és észrevételeket. Én azt gondolom, hogy erre van nagyobb esély.

Aztán mondhatnám azt is, de nem teszem, hogy önök is voltak kormányon, tehát rengeteg sok fantasztikus ötletük volt, aztán ’98-2002 között, amiket itt elsoroltak, azokból nem csináltak meg semmit. De mondom, nem teszem, nem ezt mondom, mert a jövőre kellene koncentrálni, és fontos lenne még egyszer leszögezni a tényeket.

A kutatással kapcsolatban: nem mi állapítottuk meg, nem mi mondtuk, nem mi minősítettük, hanem a fiatalok saját maguk mondták azt a 2004-es ifjúságkutatásban, 8 ezer fős minta volt, tehát nagyszámú mintáról van szó, azt mondták, hogy saját maguk úgy ítélik meg, hogy az élethelyzetük egy picit pozitívabbá vált abban a négy évben, ami a két kutatás között volt. Tehát ezt a kutatás írói úgy fogalmazták meg, hogy kétszeresére nőtt, megduplázódott a személyes élethelyzetüket inkább pozitívan megítélők aránya. Én azt gondolom, ez mindenféleképpen egy pozitív tendencia. Nem azt mondom, hogy odaértünk a Kánaánba, isten ments, de azt mondanám, hogy volt értelme azoknak a lépéseknek, amiket 2000-től minden egyes kormány tett az ifjúság élethelyzetének javításáért.

Aztán a kutatás azt is elmondta természetesen, hogy vannak olyan problémák, amik továbbra is foglalkoztatják a fiatalokat, ilyen az oktatás, a munkahely, a lakás, a család kérdése. Ahogy a miniszterelnök úr is elmondta a vitában, erre reagál a kormány száz lépés programja, hiszen az oktatás területén egy infrastruktúra-fejlesztésbe kezdtünk; és számos olyan programot indítottunk, ami a versenyképes tudás megteremtését, illetőleg az esélyegyenlőséget szolgálja, hogy Magyarországon ne a gyermekek családi állapota határozza meg karrierjük, jövőjük sorsát, hanem csak saját teljesítményük és képességeik szabjanak határt a maguk elé tűzött céljaiknak.

Aztán a munkahely területén nagyon fontos, hogy a pályakezdők munkába állítását többféle programmal segíti a kormány, a Start-programmal és egyéb más járulékkedvezményekkel. Segítjük a fiatalok tapasztalatszerzését az ösztöndíjas-foglalkoztatással, és átalakítjuk a szakképzés rendszerét, ami pontosan azért szükséges, hogy a munkaerő-piaci kereslet és a munkaerő-piaci kínálat találkozzon, és ezáltal is tudjuk a munkanélküliséget csökkenteni.

A lakásterületen elindítottuk a Fészekrakó-programot, ami a mi hitünk, a mi társadalompolitikai képünk szerint egy igazságosabb rendszert eredményezett. Azt gondolom, itt lehet számokkal dobálózni, a fiatalok fogják megítélni az alapján, hogy mennyien veszik igénybe ezt a lehetőséget a következő időszakban. Tehát azt gondolom, hogy nem a politikusok feladata ennek minősítése; a program az alapján fog sikeressé válni, hogy hányan próbálják ki, és hányan használják ezt a lehetőséget.

És a családtámogatásról is részletesen volt szó. Mi valóban abban hiszünk, hogy annak kell többet adni, aki szegényebb sorban van; annak kell több forrást és lehetőséget adni, aki jobban rászorul; és attól kell több felelősséget kérni, aki jobb élethelyzetben, jobb egzisztenciális körülmények között van. Lehet, hogy ez nem találkozik az ellenzéki pártok társadalompolitikai felfogásával, mi baloldalon ezt a gondolatot valljuk. És nagyon fontos természetesen az esélyegyenlőség kérdése is, hiszen az cél kell hogy legyen, hogy mindenki képes legyen a benne rejlő képességek maximális kibontakoztatására.

És aztán tételesen hadd említsek még egy-két dolgot, ami a vitában elhangzott! Erdős képviselő úr azt mondta, hogy a 2004-es kutatásban a munkanélküliséget jelölték meg a fiatalok a legnagyobb problémaként. Ezt pusztán csak pontosításképpen mondom, mert az expozémban is erre utaltam, hogy nem így van. Tehát ha idézünk, akkor azt szokták mondani, hogy pontosan idézzünk, különösen ha kutatási adatokat idézünk. Tehát a 2004-es adatban pontosan az az érdekesség, hogy a munkanélküliség a második helyre került a fiatalok problémafelsorolásában, és 47 százalékról 18 százalékra csökkent. A 2000-es adat 47 volt, a 2004-es 18. Tehát a fiatalok a munkanélküliség problémáját, hála istennek, valószínűleg a programoknak köszönhetően, kicsit pozitívabban ítélik meg.

Aztán szó volt az ifjúsági törvényről. Azért hadd pontosítsam, talán egy kicsit szelektív volt az ellenzéki képviselő urak emlékezete, amikor azt mondták, hogy mi ígértük ezt a törvényt. Mi ígértük; a különbség a mi kormányunk meg az önöké között az lesz, hogy önök ígérték, de nem csinálták meg, mi pedig ígértük, és meg fogjuk csinálni. Ez az ifjúsági törvény 2000-ben indult el, a Deutsch Tamás vezette minisztérium készítette el az első normaszöveget. Ez bekerült az akkori kormány elé, és aztán már nem terjesztették be a parlamentbe.

Tehát ha pontosan akarjuk mondani, akkor valóban több év óta ígérjük az ifjúsági törvényt - és ebben én természetesen hajlandó vagyok önkritikát is gyakorolni, hogy igen, mi is megtehettük volna előbb is -, de egyéb más problémák miatt, egyeztetések miatt csúszik ennek a törvénynek a parlament elé való beterjesztése. De ez csak akkor igaz, ha azt mondjuk, hogy ebben önök sem tudtak előrelépni, nekünk pedig megvan a lehetőségünk, hogy ezt a szektor által régóta kért és várt törvényt behozzuk a parlament elé. Mi azt szerettük volna, ha ez egy részletes megvitatás és egyeztetés után alakul ki. Ezen dolgoztunk. Most politikai egyeztetés alatt van ez a törvény, kész van a normaszövege.

(14.30)

A pályázatokról Birkás Tivadar említette, vagy Cseresnyés képviselő úr, hogy nagyon sok pályázatot nem írunk ki, meg hogy csökkent a darabszám. 2005-ben 65 pályázatot írtunk ki 1,8 milliárd forint értékben csak a mi minisztériumunkban, tehát nem értem, hogy honnan veszi ezeket a számokat.

Aztán volt egy érdekes felvetés Szalay képviselő úr részéről, azt mondta, hogy mi leállítottuk a játszótér-építési programot, és egyetlenegy játszóteret nem építettünk. Engedje meg, Szalay képviselő úr, hogy a figyelmébe ajánljam, csak azért, mert talán ezek a települések ismerősek az ön számára, hiszen ha jól tudom, akkor Jász-Nagykun-Szolnok megyéből származik: Tiszabura, Jászberény, Karcag, Kunszentmárton, Szolnok, Kunhegyes, ezek az ön megyéjében lévő települések, talán az ön választókörzetébe is tartozik ebből egypár, itt ezekben 2003-ban és 2004-ben a Gyurcsány-kormány építtetett az adófizetők pénzéből játszóteret. Tehát ha ott ön egy kicsit jobban körbenéz, akkor talán személyesen is meg tudja tapasztalni, fizikailag is bele tud ütközni azokba a játszóterekbe, amit a mi kormányunk idején építettünk és csináltunk.

Ezzel pusztán csak azt akarom mondani, hogy volt egy jó kezdeményezés, és erre azt mondtuk, hogy ez egy jó kezdeményezés, visszük tovább. A nagyságrendje ezeknek a pályázatoknak 2000 óta ugyanaz: 130-150 millió forint körül mozog évente. Ebben az évben is fogunk pályázatot kiírni még most, az év végén játszótérfejlesztésre.

Sokat idézték Gyurcsány Ferenc és Csillag miniszter úr libikókáját - például az egy olyan játszótér volt, ami ráadásul megépült (Derültség az MSZP soraiban.), mert csak ott lehetett libikókázni, ahol van egy megépült játszótér. Tehát talán ha Birkás képviselő úr megnézte volna a dátumot, akkor azt is látta volna, hogy bizony az a játszótér éppen egy újonnan épített, EU-szabványos játszótér volt.

De rögtön hozzáteszem, hogy ez egy nagyon egyszerű aktus lett volna, hogy az EU-szabványokhoz igazítják a magyar szabványokat, és határidőt adnak az önkormányzatoknak, hogy mikorra kötelesek ezeket a játszótereket rendbe rakni. Ezt a mi kormányunk megtette, Csillag miniszter úr dolgozta ki, és most valóban van egy határidő, ami eddig nem volt az önkormányzatok számára, hogy 2008-ig vagy le kell szerelni a balesetveszélyes játszótereket, vagy pedig fel kell újítani.

És figyelmébe ajánlom a képviselő uraknak, hogy ez egy önkormányzati feladat. Már a Deutsch-minisztérium is pusztán segítséget nyújtott az önkormányzatoknak ehhez, hogy egy kicsit segítse, katalizálja ezt a folyamatot, de a teljes probléma megoldására őnekik sem volt forrásuk, és nincs is a magyar költségvetésben ekkora forrás erre. Egy biztos, hogy ebben az évben is lesz pályázat, és továbbra is segítjük az önkormányzatok ilyen típusú munkáját.

Ifjúsági turizmus, ez volt, bevallom őszintén, a kedvencem. Itt azt mondták, hogy mi nem építünk ifjúsági szálláshelyet, nem fordítunk az ifjúsági turizmusra egy fillért sem, és megállítottuk ezt a programot. Képviselő Urak! 2000-ben 130 millió forint állt rendelkezésre, ebből 40 millió volt ifjúsági szálláshelyek fejlesztésére, a többi táborozásra, útjelzések felfestésére a turistaútvonalakon és a Turista Magazin támogatására. Ebből állt a 130 millió forint. Ez 2003-ban 300 millió forint lett csak ifjúsági szálláshelyek fejlesztésére, 2004-ben további 300 millió, 2005-ben 200 millió, ebben az évben most írjuk ki a pályázatot, és 2006-ban további 300 millió forintot tervezünk.

Ha a 40 millió meg a 200-300 millió közötti különbséget nézzük, az minimum ötszörös különbség, tehát azt gondolom, hogy ebben még mindig sokkal jobban állunk, mint ahogyan ezt önök felfestették az elmúlt időszakban. És a mi programjaink mellett, az infrastruktúra-fejlesztés mellett külön írtunk ki pályázatot a táboroztatásra mintegy 1,5 milliárd forint értékben. Tehát ha azt mondjuk, hogy ifjúsági turizmusra nem költött a tárca, azt gondolom, hogy a tényeknek a figyelmen kívül hagyását jelenti.

A jelentések kérdése: Szijjártó képviselő úr most már többedszer mondja ezt, meg más képviselő is említette, hogy több száz millió forintokat költünk erre. Csak két pontos adatot mondok, hogy ezek után ezekkel a pontos adatokkal tudjon a képviselő úr előállni: 2004-ben 50 milliót, 2005-ben pedig 20 millió forintot költöttünk ifjúságkutatásra és jelentésekre, de ez nem pusztán csak a két kutatásra vonatkozik, hanem minden ilyen típusú tevékenység, ami jelentéskészítéssel kapcsolatos.

És azért szeretném hozzátenni, hogy ezt a háttérintézményt önök hozták létre, úgy hívják, hogy Nemzeti Ifjúságkutatási Intézet, Deutsch úr minisztersége idején jött létre, mi pusztán az ő munkájukat és tevékenységüket segítjük azzal, hogy továbbra is számítunk a munkájukra, és fontosnak tartjuk azokat a kutatási eredményeket, amiket ők kidolgoznak.

Aztán Szijjártó úr említi folyamatosan ezt a rózsadombi ingatlant, ami miatt kérem, hogy ne essen a demagógiának a csábításába. Ez jól hangzik a politikai kommunikációban, de azért pontosítsunk: ez a Budapesti Európai Ifjúsági Központ, amire nemzetközi kötelezettségünk van, hogy ezt fejlesszük és üzemeltessük. Ön nemzetközi szakon végzett, ugyanott, ahol én végeztem a Közgazdasági Egyetemen, tehát pontosan tudja azt, hogy egy nemzetközi kötelezettség, egy nemzetközi szerződés mit jelent. Tehát én azt gondolom, hogy ezzel óvatosabban kellene bánni.

Mint ahogy azzal is óvatosabban kéne bánni, hogy miért rendezett ez a kormányzat európa tanácsi konferenciát az ifjúsági minisztereknek Budapesten. Képviselő úr, azért, mert Deutsch Tamás elvállalta, amikor miniszter volt, és mi nem szerettük volna nullázni az ő ígéretét, azt mondtuk, hogy Magyarország számára nem helyes, hogyha visszamondunk egy ilyen konferenciaszervezést, elvállaltuk, folytattuk, mert azt gondoltuk, hogy Deutsch úrnak igaza volt akkor, amikor jelentkezett erre a kérdésre.

Aztán azt is hallottuk több helyről, hogy több pénzt. Ilyenkor nem tudom, hogy melyik képviselőnek higgyek: a mostani vitanapon elhangzott képviselői felvetéseknek vagy azoknak a képviselőknek, akik azt mondják, hogy csökkentsük az állami kiadásokat, csökkentsük a bevételeket, hagyjuk ott az embereknél a pénzt. Kérem, egyszerre nem lehet a kettőt megcsinálni, tehát egyszerre csökkenteni a bevételeket, növelni a kiadásokat, és ezen belül még a deficitet is csökkenteni, ez a három így, egészében egészen biztosan nem jön össze a közgazdaság mai törvényszerűségei szerint.

Gyermekszegénység - Herényi képviselő úr mondta. Épp nem sokkal ezelőtt jelentette be a miniszterelnök úr, hogy a gyermekszegénység ellen programot indítunk, Ferge Zsuzsa lesz ennek a programnak a vezetője. Itt azért kell átgondoltan eljárni, mert egy amerikai elnök egyszer azt mondta egy beszédében, hogy hadat üzentünk a szegénységnek, és a szegénység győzött. Éppen ezt szeretnénk elkerülni: apró, pontos, precíz, de állhatatos lépésekkel szeretnénk abba az irányba menni, hogy ezt a kérdést valóban fel tudjuk számolni, de azt gondolom, hogy ez nem egy kormányzati ciklusnak lehet az eredménye, sajnos.

A kábítószer területén 25 százalékkal emelkednek a jövő évi költségvetési források.

A civilekkel kapcsolatos kifizetések elindultak, valóban volt egy késés, mostantól kezdve utaljuk a forrásokat, most már több mint egy hete folyamatosan indulnak.

Birkás Tivadar beszélt valamilyen luxusautóról, és ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, hogy akkor kérdezzük meg, hogy Kecskemétre miért kellett beléptetőkapu abba a stadionba, ahol még jelenleg sincsen kerítés. (Derültség az MSZP soraiban.) De azt mondom, hogy inkább ne menjünk ebbe bele, hogy ki mire költött feleslegesen, mert megint ne a múltról beszéljünk, hanem beszéljünk a jövőről.

“Kell egy helyö program. 2003-ban 507 millió forintot fordítottunk rá, 2004-ben 620 millió forintot, 2005-ben pedig 432 millió forintot. Nem értem a képviselő uraknak a felzúdulását, meg kéne nézni a különböző táblázatokat és programokat, amit önök is megkaptak.

Egy mondatot még, elnök úr, engedjen meg! Azért szeretném nagyon, hogy kapjuk meg ezeket a javaslatokat, amit Szijjártó úr mondott, mert hiszek abban, hogyha nekem is van egy almám, meg önnek is, Szijjártó képviselő úr, és kicseréljük, akkor önnek is csak egy almája marad meg nekem is; ha önnek van egy gondolata meg nekem, és ezt cseréljük ki, akkor mind a kettőnknek két gondolata lesz.

Tehát én ebben a szellemben szeretném ezt az ifjúságért végzett munkát folytatni, és arra kérem önöket, hogy ahogy mi elismerjük az önök teljesítményét és sikerét ezen a területen, kérem, önök se féljenek ettől, bátorság, ismerjék el a mi tevékenységünket is ezen a területen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és hála istennek, 2006-ban nem önök, hanem az emberek fognak ítélni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 138 2005.11.14. 2:07  135-142

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy egy nagyon fontos kérdésre irányítja rá a figyelmet a képviselő úr kérdése. Természetesen a fogyasztóvédelem ezzel a fő kérdéssel foglalkozik, hogyan tudja az emberek egészségét, biztonságát a mindennapokban védeni, hiszen itt több mint tízmillió állampolgárról van szó, hiszen mindenki Magyarországon egyfajta fogyasztó, sőt még azok is, akik külföldről hazánkba látogatnak, ők is, ha szolgáltatást, terméket vesznek igénybe, vásárolnak, akkor bizony ez alá a fogyasztóvédelmi védernyő alá kell tartozzanak. Éppen ezért a fogyasztóvédelmi hatóság munkatársai országszerte több ezer vizsgálatot végeznek évente, amelyek fókuszában az egészségkárosító termékek, szolgáltatások kiszűrése és a fogyasztói biztonságnak a figyelembevétele áll.

Ezen belül van egy olyan speciális aspektus, amelyre ön is ráirányította a figyelmet, ez a rákbetegség kialakulása. Azt gondolom, hogy ez nagyon eredeti felvetés és nagyon hasznos gondolat. A fogyasztóvédelem három területen vizsgálja ezt. Egyik részről a rákkeltő anyagok esetében, ahogy ön is mondta, van olyan cumi, etető, itató vagy kanál, amit a csecsemők a szájukba vehetnek, és a nyállal oldódó olyan anyagok jöhetnek ki, ami valóban később, ha felhalmozódik a szervezetükben, akkor rákkeltő lehet. De ilyen a dohánytermékek ellenőrzése, a reklámok, a 18 év alattiak kiszolgálása, hiszen erre is fokozottan kell odafigyelni. Ebben még vannak komoly elmaradások. Sajnos, egy legutóbbi felmérés azt mutatta, hogy szinte gond nélkül juthatnak 18 év alattiak cigarettához vagy alkoholhoz Magyarországon. Ebben a minisztérium a zéró toleranciát tartja egyedüli elfogadható megoldásnak. Mindig azt kell megkérdezni az árusítóhelyen, hogy ő a saját gyerekének adna-e cigarettát a kezébe 18 éves kor alatt, és ott kell eldönteni az adott kereskedőnek, hogy a profitérdek vagy pedig az egészség, a gyermekek védelme a fontos.

A harmadik terület, amiről még majd a viszontválaszomban szólnék, ez pedig a radioaktív sugárzás, szennyezés kérdése, ami szintén vizsgálat tárgyát képezi a hatóságnál. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 142 2005.11.14. 1:05  135-142

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tehát ahogy említettem, dohánytermékeknél, rákkeltő anyagoknál és a radioaktív sugárzásnál van szerepe a főfelügyelőségnek.

A harmadik területen végeztünk kutatásokat, felméréseket, ellenőrzéseket fajátékoknál, fabútoroknál, óvodai játszóeszközöknél. Hála istennek, itt azt mutatta ki az ellenőrzés, hogy sehol semmilyen radioaktív szennyezettség nem volt található. Tehát ebben mindenféleképpen egy megnyugtató végeredménnyel zárult a vizsgálat.

Amit a képviselő asszony felvetett, ahhoz csak az tudom mondani, hogy a minisztérium partner minden ilyen kezdeményezéshez. Én is azt gondolom, hogy ez is egy szűk szegmense tud lenni annak a rákellenes programnak, amit az Egészségügyi Minisztérium meghirdetett. Így, ha ebben a minisztérium támogatása, szakmai részvétele bármilyen formában szükséges, akkor nagy örömmel veszünk részt ilyen programban. A jövő évben a fogyasztóvédelmi hatóságnak a szakmai ellenőrzési programjában is már figyelembe fogjuk venni hangsúlyosan ezeket a szempontokat, hogy teljes mértékben összhangban legyen, ahogy eddig is, a rákellenes program célkitűzéseivel.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 140 2005.11.21. 2:07  137-144

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon örülök a kérdésének, hiszen valóban ráirányítja egy olyan fontos folyamatra a figyelmet, amit mi magunk is a napi gyakorlatban alkalmazunk, ez pedig az, hogy egyre inkább, egyre sűrűbben ellenőrzi a fogyasztóvédelmi hatóság az ilyen típusú problémákat. Még nincs vége az évnek, és már 230 olyan termék van, amely veszélyes, balesetveszélyes, műszakilag az egészségre ártalmas lehet. Ezek közül körülbelül száz darab olyan műszaki termék van, aminek a többsége azok a karácsonykor szokásosan vásárolt termékek, mint a karácsonyfafüzér vagy a kis háztartási gépek vagy bármilyen olyan játék, amit a gyermekek számára vásárolunk. Éppen ezért, ahogy ebben az évben is fokozottan figyeltünk ezekre a kérdésekre, a következő időszakban is ezt fogjuk tenni.

De pontosan, ahogy ön is említette, húsvétkor, karácsonykor vannak olyan csomópontok a fogyasztóvédelem területén, amikor fokozódik erre az igény, és még inkább oda kell figyelni erre, hiszen karácsonykor számos olyan termék van, amit ebben a nagy rohanásban a fogyasztók sokkal figyelmetlenebbül választanak ki. Sajnos, általánosságban is elmondható az, hogy a magyar fogyasztó figyelmetlen, és kevésbé tudatosan vásárol, éppen ezért a hatóságnak ilyenkor még inkább oda kell figyelni ezekre az akciókra.

Éppen ezért a miniszter asszony rendkívüli ellenőrzést rendelt el a karácsonyi nagy rohanás, karácsonyi nagy akciók előtt, aminek pontosan az áll a középpontjában, amit képviselő úr is felszólalásában jelzett, az ad hoc elárusítóhelyeken, piacokon, egyéb más ilyen karácsonyi elárusítóhelyeken ellenőrizzük a számlaadást, hiszen nagyon fontos ez a kérdés, ellenőrizzük a petárdaárusítást, ellenőrzik a különböző műszaki termékek árusítását, hangsúlyozottan a karácsonyi fényfüzérekre tekintettel, de ugyanúgy az élelmiszereket ellenőrzik, például a szaloncukrot. A főbb nagy bevásárlóközpontokban pedig arra kívánunk odafigyelni, hogy azok az akciók, amiket meghirdetnek ezek a nagy bevásárlóközpontok, a fogyasztók pontos tájékoztatása mellett és a szabályok maximális betartása mellett történnek-e.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 144 2005.11.21. 0:59  137-144

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Most fog a kormány elé kerülni az az új fogyasztóvédelmi koncepció, amelyben két fő pillért határoztunk meg, és ez talán az irányt is kijelöli. Egyik oldalról a tudatos fogyasztóvá nevelést szeretnénk segíteni, tehát a fogyasztóvédelem társadalmasítását, hogy a magyar fogyasztók is minél inkább a jogaikat, lehetőségeiket ismerve, nagyobb odafigyeléssel vásárolják meg a termékeiket és a szolgáltatásaikat.

A másik irányban pedig a hatósági tevékenységet szeretnénk erősíteni. Az ennek a kormánynak a politikája ezen a területen, hogy igenis a hatóságnak keményen és határozottan kell fellépnie a nem tisztességes elárusítóhelyekkel és szolgáltatókkal szemben. Éppen ezért ebben az új koncepcióban azt is megfogalmaztuk, hogy a fogyasztóvédelmi területen működő hatóságok feladatkörét pontosítani kell, a szankciók körét, a bírságok összegét is, ahol szükséges, emelni kell, hogy még nagyobb keménységgel, határozottsággal tudjanak fellépni a fogyasztók érdekében. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 172 2005.11.21. 2:21  169-172

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Örülök a kérdésének, hiszen sokadszor hívja fel a parlament és a politikusok figyelmét arra, hogy az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód mennyire fontos kérdés több helyen a társadalomban, így természetesen a munkahelyeken is. Valóban, volt sok olyan szabályozás, amelyek darabokban a különböző esélyegyenlőségi kérdések részleteit szabályozták, éppen ezért vált aktuálissá, hogy 2003-ban egy antidiszkriminációs törvényt fogalmazzunk meg, ahogy ön is említette, amelyben egyfajta koherens jogszabályba foglaltan, egységében kezeljük az ezzel a témakörrel kapcsolatos kérdéseket.

Ennek mentén természetesen az egyik legfontosabb kérdés a munkahelyeken való egyenlő bánásmód, az egyenlő lehetőségekhez való hozzájutás és a hátrányos helyzetű csoportok védelme. Valóban, ez a törvény rendelkezik arról, hogy úgynevezett esélyegyenlőségi terveket lehet készíteni. Azért mondom, hogy lehet, mert bizonyos, a munka törvénykönyvében meghatározott szabályok alapján bizonyos cégeknél ez csak egy lehetőség, míg ez a 2003-as törvény az 50 főnél nagyobb költségvetési szerveknél és állami vállalatoknál viszont kötelezően előírta azt, hogy rendelkezniük kell ilyen esélyegyenlőségi tervvel, ami valóban egy helyzetfelméréssel, egy célrendszerrel és egy végrehajtási akciótervvel kell hogy rendelkezzen.

Ehhez a minisztérium mindenféle segítséget megadott, saját hálózatán, “Az esély házaö hálózaton keresztül, illetőleg a minisztériumi kollégák segítségével. Éppen ezért nagyon sok ilyen terv kidolgozásában vettünk részt, illetőleg elkészítettünk egy módszertani könyvet is, ami ezen tervek elkészítéséhez nyújt segítséget. Úgyhogy összegzésképpen azt lehet mondani, hogy elindult ez a munka, elindult ez a folyamat, de mivel a törvény nem rendelkezett arról, hogy bármilyen információszolgáltatási kötelezettségük lenne azoknak, akik ezt a tervet kidolgozták, illetőleg a minisztérium sem gyűjthet ilyen típusú adatokat, ezért konkrétan arra nem tudok választ adni, hogy hány helyen készítették el ezeket az esélyegyenlőségi terveket.

De arról van tudomásunk, éppen a hálózat révén, hogy ahol ezeket a terveket elkészítették, ott egy közös együttműködéssel készült ez a terv, ami viszont azt is fogja eredményezni, hogy ezeknek a végrehajtásában mindkét fél érdekeltté vált, és ezáltal ezeknek a hatékonysága reményeink szerint ki fogja elégíteni azokat az igényeket, amelyeket megfogalmaztunk a törvényben a terv elkészítéséhez.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
273 4 2005.11.29. 5:10  1-4

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Ahogy ön is elmondta, minden gyermek érték, talán fogalmazhatnék úgy is, hogy minden gyermek külön-külön egy kis gyémánt, amelyik fejlesztésre, csiszolásra szorul. Azt gondolom, az a fő cél, az kell hogy legyen a fő cél, hogy a családokat úgy segítsük, a gyermekek jövőjéről úgy gondoskodjunk, hogy ne dőljön el a gyermekek megszületésének pillanatában az, hogy milyen jövőre, milyen karrierre számíthat egy gyermek.

Fogalmazhatnék úgy is az esélyegyenlőség nevében, ahogy egyszer ezt egy amerikai elnök tette, aki úgy fogalmazta meg az esélyegyenlőséget, hogy minden ember számára biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy a benne rejlő képességeket maximálisan kibontakoztathassa. S azt gondolom, hogy a gyermekeket, a családokat kétféle módon, kétféle csatornán keresztül lehet támogatni. Egyrészről közvetlenül, a családtámogatáson át, azokon a direkt intézkedéseken át, amelyeket rögtön a mindennapokban tudnak hasznosítani a családok, illetőleg gyermekeik, a másik irány pedig a közvetett támogatás, hogy olyan környezetet alakítunk ki a családok körül, a gyermekek körül, olyan szolgáltatásokat biztosítunk számukra, amelyben valóban jobb életkörülmények között tudják folytatni életüket.

Mi abban hiszünk, hogy a gyermekekre, a családokra nem társadalmi problémaként kell tekinteni, nem úgy kell rájuk tekinteni, mint egy olyan társadalmi problémára, amit kezelnünk kell, amit meg kell oldanunk, hanem sokkal inkább egyfajta erőforrásként, mégpedig a társadalmi problémák megoldásának egyik hatékony eszközeként, egyik hatékony erőforrásaként. Éppen ezért a kormányzat az intézkedései során a lehetőségeket próbálja a családok, a gyermekek számára biztosítani.

Egy nem olyan régi kutatás szerint a fiatalok, a gyermekek számára a társadalmi problémákon túl, mint amilyen például a kábítószer-használat elterjedése, a legnagyobb probléma a versenyképes tudás megszerzése, a munkahelyteremtés, a lakás megteremtése vagy a családalapítás kérdése.

 

(8.10)

Éppen ezért a kormányzati intézkedések, a száz lépés program is ezekre a területekre koncentrál. Az a célunk, hogy egy olyan, alternatívákban gondolkodó, intelligens társadalmat tudjunk létrehozni a következő években, amely nemcsak az egyén szintjén versenyképes, hanem a társadalom szintjén is versenyképes. Egy olyan társadalmat, amely képes megvalósítani álmait, képes képességeinek maximális kibontakoztatására, és amelyben az egyre felnövekvő, újabb és újabb generációk mindig egy kicsivel, lépésről lépésre jobb életkörülmények között, jobb életminőségek közepette tudnak felnőni, és ahol a szegénység nem termelődik újjá.

Nagy a kihívás, tisztelt hölgyeim és uraim, hiszen az elmúlt években, csak az elmúlt tíz év leforgása alatt a társadalom alsó 10 százaléka és a társadalom felső 10 százaléka közötti szakadék több mint a tízszerese Magyarországon. Ebben az európai uniós átlag körülbelül hétszeres. Ez azért tragikus, mert Magyarországon mindez a rendszerváltás után nagyon gyors időszak alatt következett be. Tehát nagy a kihívás a kormány előtt, de éppen ezért reagáltunk gyorsan, és ezért céloztuk ezeket a kérdéseket, ezeket a problémákat különböző programokkal.

Ha programokat kellene összefoglalnunk, akkor talán azt mondhatnánk egy mondatban, hogy a kormány célja az, hogy több felelősséget várjunk el azoktól, akik jobban élnek, és több lehetőséget biztosítsunk azok számára, akik rosszabbul élnek. Ehhez természetesen számos kormányzati program társul, a képviselő asszony által említett családtámogatási rendszer átalakítása, az egységes családtámogatási rendszer létrehozása, ilyen az oktatási reform, ilyen a munkahelyteremtő program, beruházások, ilyen a fiatalok számára elindított Start-program, a Fészekrakó-program, a szakképzés átalakítása, hogy az oktatás, a munkaerő-piaci kereslet és kínálat találkozzon, ezért emeltük az ösztöndíjakat, ezért építünk még több kollégiumot, és ezért kezdünk egy tornaterem- és tanuszoda-építési programba, hogy ezzel is segítsük a fiatalokat. S ennek egy legújabb eleme, amit éppen tegnap jelentett be a miniszterelnök úr, az a bébikötvény, ami az élet kezdését segíti a fiataloknak, hiszen ezentúl, 2006. január 1-jétől minden egyes gyermek számára a kormány 40 ezer forintot ad születésének pillanatában, és ezzel egyfajta vagyont ad az újszülöttnek, másik oldalról pedig megteremti a lehetőséget arra, hogy a családok is takarékoskodjanak, és segítsék a gyermekeik jövőjét ezáltal is.

Ezekről a kezdeményezésekről szól tehát a száz lépés program, egy olyan társadalom, olyan ország megteremtéséről, amely biztonságosabb és igazságosabb környezetet biztosít a gyermekek és a családok számára. Ezért fejlesztjük az ország gazdaságát, ezért fejlesztjük a társadalmat, az egyén versenyképességét, miközben azért arra is oda kell figyelni, hogy ez a társadalom továbbra is egy összetartó, szolidáris társdalom legyen, hiszen a versenyképességet a szolidaritással nem lehet, nem szabad szembeállítani. A szolidaritás és a versenyképesség együtt, kéz a kézben képes ezeket a problémákat kezelni, és a szolidaritás és a versenyképesség között az “ésö szócska a kormány száz lépés programja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 112 2005.12.05. 1:59  109-114

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Valóban, szeptembertől kezdődően, ahogy az országgyűlési határozat is kötelezte az Országgyűlés pártjait, elkezdődött egy nagyon intenzív tárgyalás. Ennek a tárgyalássorozatnak most már kilenc fordulója volt, éppen a mai napon tartottam egy újabb egyeztetést ebben a témában, amelynek folyamatosan az volt a fő célkitűzése, hogy alkossuk meg azt a módosítási normaszöveget, amivel lehetővé válik a kedvezményes mandátum megszerzése a kisebbségek számára. Hiszen ez valóban egy olyan kisebbségi vívmány az elmúlt 10-13 év során, amely nagy kisebbségpolitikai veszteség lenne, ha ez nem sikerülne mind a 13 hazai kisebbség számára.

A normaszöveg november elejére elkészült, erről folynak az egyeztetések. Alapvetően két verzió alakult ki az egyeztetések során. A kettő között az a különbség, hogy az egyik esetében szűkítenék a jelöltként való indulás lehetőségét csak a magyar állampolgárokra, ezáltal kizárnák az európai uniós állampolgárokat ebből a körből. Egyéb más technikai megvalósítás szempontjából hasonlít egymáshoz a két javaslat, viszont ez egy kardinális kérdés, ezt valószínűleg csak egy kisebb alkotmánymódosítással lehetne alkotmányossá tenni. A mai egyeztetésen felvetődött az ombudsmani hivatal, az ombudsman részéről egy kompromisszumos megoldás, úgyhogy így összességében három verzióról beszélhetünk, amiről politikai döntést kell hozni.

Pontosan azért, hogy alkotmányossági próbát is kiálljon ez a normaszöveg, ezért kértük mind a három politikai párt frakcióját, hogy mondjon erről véleményt. Ez mind a három politikai párttól megérkezett. Az MDF nem tett észrevételt, reméljük, az ő észrevételük is megérkezik. Mind a három alkotmányjogászi vélemény azt mondta, hogy vannak alkotmányossági aggályok, kisebbek-nagyobbak ezekben a megoldási alternatívákban, de összességében azt mondták, hogy ez nagy valószínűséggel kiállhatja az alkotmányosság próbáját.

A többit később, köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 135 2005.12.12. 2:05  132-139

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Valóban, a kormány január 1-jétől életbe lépteti azt az áfacsökkentést, adókulcscsökkentést, ami arról szól, hogy az áfa 25 százalékos kulcsát 20 százalékos kulcsra módosítanánk. Ezt két ok miatt tette a kormány, egyrészt hogy a gazdaság versenyképességét növeljük, a másik oldalról pedig azért, hogy az emberek zsebében, a fogyasztók zsebében több pénzt hagyjunk ott, hiszen ez az áfakulcscsökkentés reményeink szerint az árakban is megmutatkozhat.

A képviselő úr kérdezte, hogy mi erre a garancia. Az egyik fő garancia erre a verseny, maga az, hogy a fogyasztókért folytatott versenyben a cégek érdekeltek abban, hogy érvényesítsék ezt az árcsökkenést, ami nettó értékben egy 4 százalékos árcsökkenést tesz lehetővé, hiszen ezáltal volumennövekedéshez juthatnak a kereskedők.

Valóban aláírt a miniszterelnök úr egy együttműködési megállapodást, ami az a ritka pillanat volt, hogy az intézkedés minden érintettje úgy ítélte meg ezt a kormányzati intézkedést, hogy ez jó, helyes döntés volt, és arra vállaltunk garanciát ebben az együttműködési megállapodásban, hogy az aláíró felekkel, az érdekvédelmi szövetségekkel további ilyen intézkedéseket készítünk elő a kormányzat számára, hogy további intézkedésekkel is a gazdasági versenyképességet és a fogyasztói érdekek érvényesítését segíthessük.

Emellett elindítottunk valóban egy árfigyelési, ár-összehasonlítási akciót, hiszen a fogyasztók maguk ki tudják kényszeríteni a kereskedőknél, szolgáltatóknál azt, hogy ez az áfacsökkenés minél hamarabb megjelenjen az árakban is. Ehhez a kormányzatnak egy piacgazdaságban eszköze nincs, de a fogyasztó az, amelyik mindenható, és ő eldöntheti, hogy melyik terméket hol vásárolja meg. Erről szól ez az árfigyelési akció, egyfajta játékos formában.

És ma is zajlott egy megbeszélés a különböző, a fogyasztóvédelem területén működő hatóságokkal a miniszterelnök úr részvételével, ahol a miniszterelnök úr azt kérte a hatóságoktól, hogy ahogy eddig is, a következőkben is lépjenek föl a fogyasztóvédelem területén a fogyasztói érdekek képviselete érdekében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 139 2005.12.12. 1:08  132-139

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Valóban partnerséget ajánlottunk a kereskedőknek, és ezt a partnerséget ők elfogadták, ők maguk is azt mondták, hogy továbbítani fogják ezt az áfacsökkenést a fogyasztók felé. Erre egy-két jó példa is van, hiszen számos cég előrehozta már ezt az áfacsökkentést, és már most a termékeiben érvényesíti azt.

A mai megbeszélésnek pedig az volt az eredménye, hogy tájékoztatni fogjuk - még miközben mennek ezek az ellenőrzések - azokat a cégeket, szolgáltatókat, amelyeket ellenőriz a fogyasztóvédelem bármelyik hatósága, hogy a következő időszakban még számítsanak további ellenőrzésekre, és ezáltal most egy ilyen köztes megbeszélést, tájékoztatást tudnánk folytatni, hogy milyen hiányosságokat tapasztaltunk, és milyen intézkedéseket várunk a cégektől. Ez is a partnerség, az együttműködés jegyében történik, hiszen nem célunk rögtön a bírságolás, hanem az a célunk, hogy megelőzzük a problémák kialakulását, és ebben próbálunk együttműködni a kereskedelmi szervezetekkel.

Valóban a célunk az, hogy a kereskedőket segítsük, a fogyasztókat pedig hatékonyan és keményen védjük a nem kedvező hatásoktól. Ezen az úton fogunk továbbmenni, ahogy eddig is tettük.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 22 2005.12.14. 5:31  15-137

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő urak! Ahogy többször is elhangzik folyamatosan, a sajtóinterjúkban, mindenhol, azt gondolom, ebben a politikai pártok nem különböznek egymástól, mindenki azt mondja, hogy minden gyermek érték, minden gyermek egyfajta kis gyöngyszem, egyfajta gyémánt, amit csiszolni kell, óvni, védeni, segíteni. Ezt gondoljuk mi is erről a kérdésről, és ezért hozza a kormány azokat az intézkedéseket, amelyekről kollégáim már beszéltek, és amelyekről képviselőtársaim is fognak pár szót mondani.

A célunk az ezekkel az intézkedésekkel, hogy amikor megszületik egy gyermek, de dőljön el megszületésének pillanatában az, hogy milyen jövője lesz, milyen karrierje lesz, hanem lehetősége legyen arra az esélyegyenlőség jegyében, hogy a benne rejlő lehetőségeket, képességeket maximálisan ki tudja bontakoztatni. Kitörési pontokat szeretnénk adni a családoknak és a gyermekeknek, hogy ne termelődjön újjá a szegénység, hogy egy gyermek magasabb, szebb, jobb karriert, jobb életminőséget tudjon magának létrehozni, mint amit a szülei az életükben el tudtak érni.

Mi azt gondoljuk, hogy a gyermekek nem társadalmi problémák. Nem arról szól a kormány intézkedése, hogy társadalmi problémaként kezeli a gyermekeket, a fiatalok kérdését, amit egyszerűen meg kell oldani, hanem sokkal inkább erőforrásként tekintünk a gyermekekre, a fiatalokra, mégpedig mint olyan erőforrásra, amely segítséget nyújthat a társadalomnak, hogy a globális kor kihívásaira megfelelő válaszokat tudjunk adni.

Gyermekek és fiatalok számára természetesen a legfontosabb négy terület közül az első a versenyképes tudás megszerzése, hiszen ezzel tudjuk felvértezni őket a globális kor kihívásai ellen, ezzel tudjuk egyénileg versenyképessé tenni őket a mai változó világban. Aztán nagyon fontos a munkahely, hiszen látnunk kell azt, hogy a fiatalok életében ma már nem működik az, ami nagyszüleink idejében működött, hogy akár egy munkahelyen el tudják tölteni az egész életüket, és egy megfelelő karriert tudnak a maguk számára biztosítani, hanem szükség van arra, hogy váltsanak, hogy folyamatosan képezzék magukat. Erről szól az Európai Unió élethosszig tartó tanulás programja.

Aztán nagyon fontos a lakás megszerzése, ezen belül is az első lakás megszerzése, hiszen utána már tudnak építkezni, van alapjuk, amire a fiatalok építkezni tudnak, és tovább tudnak lépni. A negyedik probléma természetesen, amiben segítségre szorulnak, a családalapítás kérdése, hiszen ahogy egyre több fiatalnak lehetősége van a felsőoktatásban részt venni, úgy tolódik ki a gyermekvállalási kedv is. Hiszen mindenki először elvégzi az egyetemet, utána szeretne egy kis szakmai karriert építeni, és csak utána gondolkodnak azon, hogy családalapításba fogjanak. Ez egy általános tendencia a világon mindenhol, de ösztönöznünk kell a gyermekeket, fiatalokat arra, hogy vállaljanak gyermeket, vágjanak bele ebbe a nagy és kiváló kalandba.

A cél az, hogy olyan intelligens társadalom jöjjön létre, amelyben a fiatalok aktív állampolgárként, alternatívában gondolkodó állampolgárokként nőnek fel, és amelyben képesek megvalósítani azokat az álmaikat, céljaikat, amelyeket kitűztek saját maguk számára, amelyben egy olyan új életminőségre van lehetőségük a fiataloknak, ahol a szüleiknél jobb életet tudnak maguknak, utána a saját gyermekeiknek is biztosítani. Természetesen nagy a kihívás, hiszen Magyarországon a felső és az alsó 10 százalék közötti különbség az elmúlt 10-15 évben több mint tízszeresre változott, és ez nagyon rövid időn belül hatalmas szakadékot okozott a magyar társadalomban. Ennek Nyugat-Európában, az Európai Unió országai között körülbelül hétszeres az átlaga, és sokkal hosszabb idő alatt alakult ki ez a szakadék. Tehát folyamatosan arra kell törekedjünk, hogy ezt a szakadékot csökkentsük, egy hidat verjünk e fölé a szakadék fölé.

A kormány számos programmal próbál segíteni, erről szól a kormány száz lépés programja, amely, ha egy mondatba kellene sűríteni, arról szól, hogy több felelősséget várunk el fenn, és több lehetőséget szeretnénk adni azoknak, akik lent vannak, hogy ezáltal ezeknek a programoknak a segítségével előrébb tudjunk jutni. Engedjék meg, hogy az életminőség mellé még egy gondolatot hozzátegyek, az egzisztenciális értékeken túl, ez az aktív állampolgárság, a részvétel lehetősége, amiről már szóltam. A minisztériumban nagyon nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a fiataloknak legyen lehetőségük részt venni a róluk szóló döntések meghozatalában, mert azt gondoljuk, hogy így lehet őket arra nevelni, hogy valóban az alternatívákat lássák, és valóban aktív, a demokráciában nélkülözhetetlen aktív állampolgárként vegyenek részt.

Nagyon fontos az is, sokszor elhangzik az ellenzék részéről az, hogy mi hadat üzentünk a fiataloknak, a gyermekeknek, a mostani programjuk címe is egy kicsit politikai szlogenszerű. Szeretném az ellenzéki képviselők figyelmébe ajánlani azt a kutatást, amit 2000-ben és 2004-ben vett föl a kormányzat. 2000-ben még nem mi vettük fel, most viszont igen. Ez alatt a négy év alatt a 15-29 év közötti korosztálynak a saját élethelyzetéről való benyomása pozitívan változott, megduplázódott azok száma, akik pozitívan értékelik saját jövőjüket. Tehát azt a pesszimista képet, amit önök sugároznak és próbálnak sulykolni a társadalomba, nem osztják a 15-29 év közötti fiatalok. Ezért arra kérném önöket, egy Sir Charles Higham idézettel hadd zárjam a mondatomat, ami úgy hangzik, és ez talán a mai vitanap mottója lehet: 90 százalékban egyformák vagyunk, 10 százalékban vagyunk csak különbözőek, és amikor bírálunk, elfeledkezünk erről, és mindig csak a 10 százalékra koncentrálunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 16 2006.01.31. 5:09  13-16

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Nagy figyelemmel hallgattam a hozzászólását, és azt tapasztaltam, hogy nagyon helyesen, ahogy a politikai kommunikációban tanítják, a Fidesz különböző személyiségeken keresztül folyamatosan sulykolja azokat az adatokat, amelyeket ő maga a saját kampánya szempontjából hasznosnak és fontosnak tart. De ha már komolyan beszélünk erről a kérdésről, azt gondolom, a munkanélküliségről, a foglalkoztatásról csak komolyan szabad beszélni, hiszen abszolút egyetértek önnel abban, hogy a számok mögött emberek, emberi sorsok, emberi egzisztenciák vannak, családok jövője szól arról, amikor a munkanélküliségről, a foglalkoztatásról beszélünk.

(9.40)

Ezért akkor beszéljünk erről komolyan, egy kicsit elvonatkoztatva a politikai szlogenek szintjétől.

Azt gondolom, nagyon fontos kérdés a munkanélküliség, de egyben nagyon komplex kérdés is. Ön kiragad egy-egy adatot a statisztikákból, ami alapján ön igazolja vagy igazolni próbálja a saját álláspontját. Hadd mondjak ennek ellentételezéseképpen egy másik adatot, ami úgy szól, hogy hány aktív emberből hány dolgozik ma a munkaerőpiacon. 2002-ben 56 ember dolgozott, akik aktív korúak a magyar munkaerőpiacon, ma pedig a 2005. évi adatok alapján 57 ember dolgozik a munkaerőpiacon. (Sic!)

Azután rögtön hozzátehetem azt a statisztikai számot is, ami arról szól, hogy sajnálatos módon persze nő a regisztrált munkanélküliek száma, de emögött a szakértők szerint olyan álláspont, olyan tendencia is húzódik, hogy egyre több ember regisztráltatja magát munkanélküliként, mert ez egyfajta belépés, visszatérési lehetőség a munkaerőpiacra. Tehát bizonyos szempontból ez akár egy olyan tendenciát is mutat, hogy egyre több embernek éri meg munkanélküliként regisztráltatnia magát, mert ezáltal az államtól kapott segítség és keretfeltételek keretein belül újra munkához tud jutni, viszonylag rövid időn belül. Ezzel pusztán csak azt szeretném jelezni - és azokat a statisztikákat sem vitatom feltétlenül, amelyeket Deutsch Tamás mondott -, ez a kérdés ennél sokkal komplexebb, mint hogy egy-egy mutató alapján meg lehetne ítélni azt, hogy a magyar munkaerőpiac milyen irányba megy.

De vegyük sorra azokat a területeket, ahol a kormány eddig intézkedéseket tett a munkaerő-piaci helyzet javítása, a foglalkoztatási helyzet javítása területén. Az egyik legveszélyeztetettebb korcsoport a fiatalok, a diplomások, hiszen egyre nehezebben tudnak elhelyezkedni. Ez azért nagyon fontos kérdés, mert ez egy európai jelenség; de akár az Egyesült Államokra is hivatkozhatunk, ott is tendencia, hogy sajnos egyre nagyobb a munkanélküliek száma a fiatalok között, hiszen egyre többen tudnak beiratkozni az egyetemekre, főiskolákra, praktikusan egyre többen keresnek munkát.

Itt azért hozzátenném, nem mindegy, hogy mikor iratkozott be valaki az egyetemre. Tegnap elhangzott, talán éppen ön is utalt a tegnapi parlamenti napra Varga Mihály részéről, hogy nem tudnak elhelyezkedni a fiatalok. Igen, azok a fiatalok, akik most nem tudnak elhelyezkedni, az önök kormányzása idején iratkoztak be egyetemekre, olyan szakmákba, amelyekről esetleg már akkor tudni lehetett, hogy nehéz elhelyezkedni ebben a szakmában. Tehát amikor oktatásról, diplomás-munka-nélküli-ségről beszélünk, akkor nehezen lehet értelmezni azt, hogy ma nagy a munkanélküliség a diplomások körében, anélkül, hogy megnéznénk, milyen volt öt évvel ezelőtt a fiatalok beiskolázási lehetősége és szokása. Ez is csak a probléma komplexitását mutatja.

A kormány elindította a Start-programot, ami arról szól, hogy azok, akik első munkavállalót, fiatalt alkalmaznak, járulékkedvezményben részesülnek, ezzel is bátorítva a munkáltatókat, hogy vegyenek részt, és segítsék a fiatalok elhelyezkedését. Ugyanígy az ösztöndíjas foglalkoztatást is elindítottuk, ami ahhoz segítség a fiataloknak, hogy kapjanak szakmai gyakorlatot, ezáltal versenyképesebben tudjanak a munkaerőpiacon elhelyezkedni. De ugyanígy gondol a kormány az 55 év felettiekre, hiszen a másik fontos korcsoport ez a korcsoport, hiszen ők még nehezebben tudnak elhelyezkedni, vagy a nőkre, vagy azokra a családos anyákra, akik a gyermekvállalás után szeretnének visszatérni a magyar munkaerőpiacra. Ezért azt mondom, ezek a programok mind-mind olyan kezdeményezések, amelyek ezt az áldatlan állapotot megpróbálják segíteni, és folyamatosan hosszú távon próbálják kezelni.

A magam részéről azt látom, hogy a következő két-három hónap egészen biztosan egy politikai verseny lesz, hiszen minden politikai párt azt hangoztatja, hogy a foglalkoztatás bővítése, a munkanélküliség csökkentése az egyik célkitűzésük, rendkívül fontos prioritás számukra. Azt gondolom, a választók számára az fogja eldönteni ezt a versenyt, hogy ki tud felelősen gondolkodni, ki tud hitelesen gondolkodni, hiteles üzeneteket megfogalmazni.

A Gyurcsány-kormány az elmúlt egy év során sokat tett ennek érdekében, tehát az emberek tények alapján tudják megítélni a mi tevékenységünket, míg az önök esetében a szavaik hitelének kell higgyenek. Azt kérem önöktől, ne engedjenek a populizmus csábításának, és vigyázzanak arra is, hogy a féligazságok veszélyes dolgok, mert két féligazság nem egy igazsággá áll össze, ha összeadjuk, hanem két hazugsággá.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)