Készült: 2020.02.23.00:45:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

263. ülésnap (2005.11.08.), 146. felszólalás
Felszólaló Mesterházy Attila (MSZP)
Beosztás ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 15:51


Felszólalások:  Előző  146  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Azt gondolom, valóban egy tartalmas vita után vagyunk a mai nap, és én is azt gondolom, hogy érdemes volt kezdeményezni ezt a mai vitanapot.

Bár abban én is egyetértek Szalay képviselő úrral, hogy mintha két külön dimenzióban beszélgettünk volna egymás mellett. Persze, én egy kicsit másképpen látom ezt a két külön dimenziót, mint ahogy ő mondja. Én úgy látom, hogy a kormány valódi, a fiatalok számára komoly problémákat jelentő kezdeményezésekről beszélt, a képviselői hozzászólások is erről szóltak. Eközben az ellenzék pedig a kákán is csomót keresett volna, és akár még az egyértelműen pozitív dolgokról is próbálta beállítani azt, hogy ez mindenféleképpen negatívum, rossz, semmirevaló, és tudatos károkozás a fiatalok számára. (Babák Mihály: Ez nem igaz!)

Ha így lenne, hogy tudatos károkozást szeretnénk a fiatalok számára, akkor rögtön azt mondanám, hogy tudatos károkozást akarok magammal szemben is értelemszerűen, a napi munkám során, meg a két gyermekemmel szemben is ezt szeretném tenni. Talán ezt az ellenzéki képviselők sem feltételezhetik.

Aztán az is eszembe jutott az érvek sorolása során, amit az ellenzéki képviselő uraktól hallottam, hogy volt egy régi mondás, ami úgy hangzott - és ez kicsit jellemző talán erre a vitára is -, hogy az ellenzéki képviselők hajlamosak voltak inkább azt látni, ami a szemük mögött van, mint ami a szemük előtt van. Tehát magyarul: a saját elképzeléseiket, vádjaikat próbálták projektálni, és nem figyeltek oda a tényekre, de természetesen az ellenzéki érvelés ezt sokszor akár figyelmen kívül is hagyhatja, hogy talán még hatásosabbnak tűnjön.

Én azt gondolom, ettől függetlenül fontos azt is hangsúlyozni, hogy szívesen hallottam volna Deutsch Tamás véleményét ebben a kérdéskörben, hiszen mégiscsak ő vezette az Ifjúsági és Sportminisztériumot. Szívesen meghallgattam volna Orbán Viktor úr véleményét is ebben a kérdésben, ha egyszer a képviselők részéről sokszor elhangzott az, hogy ez a téma mennyire fontos. Áder képviselő úr is reggel bent volt a parlamentben, aztán elment. Tehát örültünk volna annak, hogyha néhány más képviselő úr is részt vesz ezen a mai vitán. (Lengyel Zoltán: Kuncze Gábort elfelejtetted!)

Sok kritika hangzott el, és én azt gondolom, hogy a kritikát, általánosságban azt lehet mondani, senki sem szereti, de az okos ember tudja, hogy szüksége van rá. Mi próbálunk így működni. Mi minden konstruktív észrevételt, javaslatot szívesen veszünk, vettünk az elmúlt időszakban is, és éppen ezért szeretném kérni Szijjártó képviselő urat, hogy ha a Fidelitas elkészítette ezt a programot, és nem titkos, akkor nagy örömömre szolgálna, ha megismerhetném. (Szijjártó Péter bólint.) Arra ígéretet teszek, hogy természetesen megfontoljuk az abban rejlő javaslatokat, hátha nem Fidesz-kormány lesz 2006-ban - én ebben bízom -, és akkor esetleg mi tudjuk használni ezeket a javaslatokat és észrevételeket. Én azt gondolom, hogy erre van nagyobb esély.

Aztán mondhatnám azt is, de nem teszem, hogy önök is voltak kormányon, tehát rengeteg sok fantasztikus ötletük volt, aztán ’98-2002 között, amiket itt elsoroltak, azokból nem csináltak meg semmit. De mondom, nem teszem, nem ezt mondom, mert a jövőre kellene koncentrálni, és fontos lenne még egyszer leszögezni a tényeket.

A kutatással kapcsolatban: nem mi állapítottuk meg, nem mi mondtuk, nem mi minősítettük, hanem a fiatalok saját maguk mondták azt a 2004-es ifjúságkutatásban, 8 ezer fős minta volt, tehát nagyszámú mintáról van szó, azt mondták, hogy saját maguk úgy ítélik meg, hogy az élethelyzetük egy picit pozitívabbá vált abban a négy évben, ami a két kutatás között volt. Tehát ezt a kutatás írói úgy fogalmazták meg, hogy kétszeresére nőtt, megduplázódott a személyes élethelyzetüket inkább pozitívan megítélők aránya. Én azt gondolom, ez mindenféleképpen egy pozitív tendencia. Nem azt mondom, hogy odaértünk a Kánaánba, isten ments, de azt mondanám, hogy volt értelme azoknak a lépéseknek, amiket 2000-től minden egyes kormány tett az ifjúság élethelyzetének javításáért.

Aztán a kutatás azt is elmondta természetesen, hogy vannak olyan problémák, amik továbbra is foglalkoztatják a fiatalokat, ilyen az oktatás, a munkahely, a lakás, a család kérdése. Ahogy a miniszterelnök úr is elmondta a vitában, erre reagál a kormány száz lépés programja, hiszen az oktatás területén egy infrastruktúra-fejlesztésbe kezdtünk; és számos olyan programot indítottunk, ami a versenyképes tudás megteremtését, illetőleg az esélyegyenlőséget szolgálja, hogy Magyarországon ne a gyermekek családi állapota határozza meg karrierjük, jövőjük sorsát, hanem csak saját teljesítményük és képességeik szabjanak határt a maguk elé tűzött céljaiknak.

Aztán a munkahely területén nagyon fontos, hogy a pályakezdők munkába állítását többféle programmal segíti a kormány, a Start-programmal és egyéb más járulékkedvezményekkel. Segítjük a fiatalok tapasztalatszerzését az ösztöndíjas-foglalkoztatással, és átalakítjuk a szakképzés rendszerét, ami pontosan azért szükséges, hogy a munkaerő-piaci kereslet és a munkaerő-piaci kínálat találkozzon, és ezáltal is tudjuk a munkanélküliséget csökkenteni.

A lakásterületen elindítottuk a Fészekrakó-programot, ami a mi hitünk, a mi társadalompolitikai képünk szerint egy igazságosabb rendszert eredményezett. Azt gondolom, itt lehet számokkal dobálózni, a fiatalok fogják megítélni az alapján, hogy mennyien veszik igénybe ezt a lehetőséget a következő időszakban. Tehát azt gondolom, hogy nem a politikusok feladata ennek minősítése; a program az alapján fog sikeressé válni, hogy hányan próbálják ki, és hányan használják ezt a lehetőséget.

És a családtámogatásról is részletesen volt szó. Mi valóban abban hiszünk, hogy annak kell többet adni, aki szegényebb sorban van; annak kell több forrást és lehetőséget adni, aki jobban rászorul; és attól kell több felelősséget kérni, aki jobb élethelyzetben, jobb egzisztenciális körülmények között van. Lehet, hogy ez nem találkozik az ellenzéki pártok társadalompolitikai felfogásával, mi baloldalon ezt a gondolatot valljuk. És nagyon fontos természetesen az esélyegyenlőség kérdése is, hiszen az cél kell hogy legyen, hogy mindenki képes legyen a benne rejlő képességek maximális kibontakoztatására.

És aztán tételesen hadd említsek még egy-két dolgot, ami a vitában elhangzott! Erdős képviselő úr azt mondta, hogy a 2004-es kutatásban a munkanélküliséget jelölték meg a fiatalok a legnagyobb problémaként. Ezt pusztán csak pontosításképpen mondom, mert az expozémban is erre utaltam, hogy nem így van. Tehát ha idézünk, akkor azt szokták mondani, hogy pontosan idézzünk, különösen ha kutatási adatokat idézünk. Tehát a 2004-es adatban pontosan az az érdekesség, hogy a munkanélküliség a második helyre került a fiatalok problémafelsorolásában, és 47 százalékról 18 százalékra csökkent. A 2000-es adat 47 volt, a 2004-es 18. Tehát a fiatalok a munkanélküliség problémáját, hála istennek, valószínűleg a programoknak köszönhetően, kicsit pozitívabban ítélik meg.

Aztán szó volt az ifjúsági törvényről. Azért hadd pontosítsam, talán egy kicsit szelektív volt az ellenzéki képviselő urak emlékezete, amikor azt mondták, hogy mi ígértük ezt a törvényt. Mi ígértük; a különbség a mi kormányunk meg az önöké között az lesz, hogy önök ígérték, de nem csinálták meg, mi pedig ígértük, és meg fogjuk csinálni. Ez az ifjúsági törvény 2000-ben indult el, a Deutsch Tamás vezette minisztérium készítette el az első normaszöveget. Ez bekerült az akkori kormány elé, és aztán már nem terjesztették be a parlamentbe.

Tehát ha pontosan akarjuk mondani, akkor valóban több év óta ígérjük az ifjúsági törvényt - és ebben én természetesen hajlandó vagyok önkritikát is gyakorolni, hogy igen, mi is megtehettük volna előbb is -, de egyéb más problémák miatt, egyeztetések miatt csúszik ennek a törvénynek a parlament elé való beterjesztése. De ez csak akkor igaz, ha azt mondjuk, hogy ebben önök sem tudtak előrelépni, nekünk pedig megvan a lehetőségünk, hogy ezt a szektor által régóta kért és várt törvényt behozzuk a parlament elé. Mi azt szerettük volna, ha ez egy részletes megvitatás és egyeztetés után alakul ki. Ezen dolgoztunk. Most politikai egyeztetés alatt van ez a törvény, kész van a normaszövege.

(14.30)

A pályázatokról Birkás Tivadar említette, vagy Cseresnyés képviselő úr, hogy nagyon sok pályázatot nem írunk ki, meg hogy csökkent a darabszám. 2005-ben 65 pályázatot írtunk ki 1,8 milliárd forint értékben csak a mi minisztériumunkban, tehát nem értem, hogy honnan veszi ezeket a számokat.

Aztán volt egy érdekes felvetés Szalay képviselő úr részéről, azt mondta, hogy mi leállítottuk a játszótér-építési programot, és egyetlenegy játszóteret nem építettünk. Engedje meg, Szalay képviselő úr, hogy a figyelmébe ajánljam, csak azért, mert talán ezek a települések ismerősek az ön számára, hiszen ha jól tudom, akkor Jász-Nagykun-Szolnok megyéből származik: Tiszabura, Jászberény, Karcag, Kunszentmárton, Szolnok, Kunhegyes, ezek az ön megyéjében lévő települések, talán az ön választókörzetébe is tartozik ebből egypár, itt ezekben 2003-ban és 2004-ben a Gyurcsány-kormány építtetett az adófizetők pénzéből játszóteret. Tehát ha ott ön egy kicsit jobban körbenéz, akkor talán személyesen is meg tudja tapasztalni, fizikailag is bele tud ütközni azokba a játszóterekbe, amit a mi kormányunk idején építettünk és csináltunk.

Ezzel pusztán csak azt akarom mondani, hogy volt egy jó kezdeményezés, és erre azt mondtuk, hogy ez egy jó kezdeményezés, visszük tovább. A nagyságrendje ezeknek a pályázatoknak 2000 óta ugyanaz: 130-150 millió forint körül mozog évente. Ebben az évben is fogunk pályázatot kiírni még most, az év végén játszótérfejlesztésre.

Sokat idézték Gyurcsány Ferenc és Csillag miniszter úr libikókáját - például az egy olyan játszótér volt, ami ráadásul megépült (Derültség az MSZP soraiban.), mert csak ott lehetett libikókázni, ahol van egy megépült játszótér. Tehát talán ha Birkás képviselő úr megnézte volna a dátumot, akkor azt is látta volna, hogy bizony az a játszótér éppen egy újonnan épített, EU-szabványos játszótér volt.

De rögtön hozzáteszem, hogy ez egy nagyon egyszerű aktus lett volna, hogy az EU-szabványokhoz igazítják a magyar szabványokat, és határidőt adnak az önkormányzatoknak, hogy mikorra kötelesek ezeket a játszótereket rendbe rakni. Ezt a mi kormányunk megtette, Csillag miniszter úr dolgozta ki, és most valóban van egy határidő, ami eddig nem volt az önkormányzatok számára, hogy 2008-ig vagy le kell szerelni a balesetveszélyes játszótereket, vagy pedig fel kell újítani.

És figyelmébe ajánlom a képviselő uraknak, hogy ez egy önkormányzati feladat. Már a Deutsch-minisztérium is pusztán segítséget nyújtott az önkormányzatoknak ehhez, hogy egy kicsit segítse, katalizálja ezt a folyamatot, de a teljes probléma megoldására őnekik sem volt forrásuk, és nincs is a magyar költségvetésben ekkora forrás erre. Egy biztos, hogy ebben az évben is lesz pályázat, és továbbra is segítjük az önkormányzatok ilyen típusú munkáját.

Ifjúsági turizmus, ez volt, bevallom őszintén, a kedvencem. Itt azt mondták, hogy mi nem építünk ifjúsági szálláshelyet, nem fordítunk az ifjúsági turizmusra egy fillért sem, és megállítottuk ezt a programot. Képviselő Urak! 2000-ben 130 millió forint állt rendelkezésre, ebből 40 millió volt ifjúsági szálláshelyek fejlesztésére, a többi táborozásra, útjelzések felfestésére a turistaútvonalakon és a Turista Magazin támogatására. Ebből állt a 130 millió forint. Ez 2003-ban 300 millió forint lett csak ifjúsági szálláshelyek fejlesztésére, 2004-ben további 300 millió, 2005-ben 200 millió, ebben az évben most írjuk ki a pályázatot, és 2006-ban további 300 millió forintot tervezünk.

Ha a 40 millió meg a 200-300 millió közötti különbséget nézzük, az minimum ötszörös különbség, tehát azt gondolom, hogy ebben még mindig sokkal jobban állunk, mint ahogyan ezt önök felfestették az elmúlt időszakban. És a mi programjaink mellett, az infrastruktúra-fejlesztés mellett külön írtunk ki pályázatot a táboroztatásra mintegy 1,5 milliárd forint értékben. Tehát ha azt mondjuk, hogy ifjúsági turizmusra nem költött a tárca, azt gondolom, hogy a tényeknek a figyelmen kívül hagyását jelenti.

A jelentések kérdése: Szijjártó képviselő úr most már többedszer mondja ezt, meg más képviselő is említette, hogy több száz millió forintokat költünk erre. Csak két pontos adatot mondok, hogy ezek után ezekkel a pontos adatokkal tudjon a képviselő úr előállni: 2004-ben 50 milliót, 2005-ben pedig 20 millió forintot költöttünk ifjúságkutatásra és jelentésekre, de ez nem pusztán csak a két kutatásra vonatkozik, hanem minden ilyen típusú tevékenység, ami jelentéskészítéssel kapcsolatos.

És azért szeretném hozzátenni, hogy ezt a háttérintézményt önök hozták létre, úgy hívják, hogy Nemzeti Ifjúságkutatási Intézet, Deutsch úr minisztersége idején jött létre, mi pusztán az ő munkájukat és tevékenységüket segítjük azzal, hogy továbbra is számítunk a munkájukra, és fontosnak tartjuk azokat a kutatási eredményeket, amiket ők kidolgoznak.

Aztán Szijjártó úr említi folyamatosan ezt a rózsadombi ingatlant, ami miatt kérem, hogy ne essen a demagógiának a csábításába. Ez jól hangzik a politikai kommunikációban, de azért pontosítsunk: ez a Budapesti Európai Ifjúsági Központ, amire nemzetközi kötelezettségünk van, hogy ezt fejlesszük és üzemeltessük. Ön nemzetközi szakon végzett, ugyanott, ahol én végeztem a Közgazdasági Egyetemen, tehát pontosan tudja azt, hogy egy nemzetközi kötelezettség, egy nemzetközi szerződés mit jelent. Tehát én azt gondolom, hogy ezzel óvatosabban kellene bánni.

Mint ahogy azzal is óvatosabban kéne bánni, hogy miért rendezett ez a kormányzat európa tanácsi konferenciát az ifjúsági minisztereknek Budapesten. Képviselő úr, azért, mert Deutsch Tamás elvállalta, amikor miniszter volt, és mi nem szerettük volna nullázni az ő ígéretét, azt mondtuk, hogy Magyarország számára nem helyes, hogyha visszamondunk egy ilyen konferenciaszervezést, elvállaltuk, folytattuk, mert azt gondoltuk, hogy Deutsch úrnak igaza volt akkor, amikor jelentkezett erre a kérdésre.

Aztán azt is hallottuk több helyről, hogy több pénzt. Ilyenkor nem tudom, hogy melyik képviselőnek higgyek: a mostani vitanapon elhangzott képviselői felvetéseknek vagy azoknak a képviselőknek, akik azt mondják, hogy csökkentsük az állami kiadásokat, csökkentsük a bevételeket, hagyjuk ott az embereknél a pénzt. Kérem, egyszerre nem lehet a kettőt megcsinálni, tehát egyszerre csökkenteni a bevételeket, növelni a kiadásokat, és ezen belül még a deficitet is csökkenteni, ez a három így, egészében egészen biztosan nem jön össze a közgazdaság mai törvényszerűségei szerint.

Gyermekszegénység - Herényi képviselő úr mondta. Épp nem sokkal ezelőtt jelentette be a miniszterelnök úr, hogy a gyermekszegénység ellen programot indítunk, Ferge Zsuzsa lesz ennek a programnak a vezetője. Itt azért kell átgondoltan eljárni, mert egy amerikai elnök egyszer azt mondta egy beszédében, hogy hadat üzentünk a szegénységnek, és a szegénység győzött. Éppen ezt szeretnénk elkerülni: apró, pontos, precíz, de állhatatos lépésekkel szeretnénk abba az irányba menni, hogy ezt a kérdést valóban fel tudjuk számolni, de azt gondolom, hogy ez nem egy kormányzati ciklusnak lehet az eredménye, sajnos.

A kábítószer területén 25 százalékkal emelkednek a jövő évi költségvetési források.

A civilekkel kapcsolatos kifizetések elindultak, valóban volt egy késés, mostantól kezdve utaljuk a forrásokat, most már több mint egy hete folyamatosan indulnak.

Birkás Tivadar beszélt valamilyen luxusautóról, és ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, hogy akkor kérdezzük meg, hogy Kecskemétre miért kellett beléptetőkapu abba a stadionba, ahol még jelenleg sincsen kerítés. (Derültség az MSZP soraiban.) De azt mondom, hogy inkább ne menjünk ebbe bele, hogy ki mire költött feleslegesen, mert megint ne a múltról beszéljünk, hanem beszéljünk a jövőről.

“Kell egy helyö program. 2003-ban 507 millió forintot fordítottunk rá, 2004-ben 620 millió forintot, 2005-ben pedig 432 millió forintot. Nem értem a képviselő uraknak a felzúdulását, meg kéne nézni a különböző táblázatokat és programokat, amit önök is megkaptak.

Egy mondatot még, elnök úr, engedjen meg! Azért szeretném nagyon, hogy kapjuk meg ezeket a javaslatokat, amit Szijjártó úr mondott, mert hiszek abban, hogyha nekem is van egy almám, meg önnek is, Szijjártó képviselő úr, és kicseréljük, akkor önnek is csak egy almája marad meg nekem is; ha önnek van egy gondolata meg nekem, és ezt cseréljük ki, akkor mind a kettőnknek két gondolata lesz.

Tehát én ebben a szellemben szeretném ezt az ifjúságért végzett munkát folytatni, és arra kérem önöket, hogy ahogy mi elismerjük az önök teljesítményét és sikerét ezen a területen, kérem, önök se féljenek ettől, bátorság, ismerjék el a mi tevékenységünket is ezen a területen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és hála istennek, 2006-ban nem önök, hanem az emberek fognak ítélni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  146  Következő    Ülésnap adatai