Készült: 2020.09.20.19:43:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

77. ülésnap (2015.05.28.), 6. felszólalás
Felszólaló Dr. Molnár Zsolt (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:33


Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A 2016-os költségvetéssel kapcsolatban a nemzetbiztonsági szolgálatokkal összefüggésben szeretnék néhány gondolatot megosztani.

Azzal kezdeném, hogy egy felelős kormánynak az az elsődleges feladata abban a biztonsági helyzetben, amiben Európa, az egész világ és köztük Magyarország van, hogy a biztonsági kockázatokat és azoknak a növekedését értékelve hoz felelős döntést és terjeszt elő költségvetést. Elöljáróban annyit mondanék, hogy ez nem nagyon sikerült a kormányzatnak.

Távol álljon tőlünk, hogy riadalmat, pánikot keltsünk az országban, de azok a változások, amelyek Európa és benne Magyarország biztonságában az elmúlt időszakban végbementek, azt mondatják minden felelős politikussal, hogy különös figyelemmel kell ezen a területen megtervezni a költségvetést, hiszen a költségvetés kijelöli annak a keretét, hogy milyen mozgásteret hagy majd azoknak a szerveknek, köztük a nemzetbiztonsági szolgálatoknak vagy a velük szorosan együttműködő Terrorelhárítási Központnak, hogy pontosan milyen forrásokból tudnak majd gazdálkodni ilyen biztonsági kihívások mellett.

Ha megnézzük a közel-keleti eseményeket, megnézzük Ukrajnát, megnézzük a Balkán egyes országait, tőlünk alig kétszáz kilométerre, azt tapasztaljuk, hogy soha nem látott kihívásokkal szembesül Magyarország és egész Európa, az 1945 utáni világ legnagyobb kihívását intézi a nemzetközi terrorizmus Európával és Magyarországgal szemben. Ezekkel a kedvezőtlen folyamatokkal, amelyeket a kormányzat részben tetőzött azzal a szerepvállalással, amelyet az Iszlám Állam ellen Irak-Kurdisztánban a Magyar Országgyűlés vállalt, ezzel aránytalan módon megnőtt Magyarország biztonsági kockázata. Nem vitatjuk, hogy az Iszlám Állam ellen fel kell lépni, és helyes az, ha ebben Magyarország részt vesz, de az a forma és az a minőség, ahogy ezt tesszük, az már aránytalan biztonságikockázat-növekedést okoz.

Ha ezeket a szempontokat megnézzük, és összevetjük a 2016. évi költségvetés egyes elemeivel, hogy azok a szervek, köztük a Terrorelhárítási Központ, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és maga a rendőrség milyen forrásokkal gazdálkodhat, akkor azt látjuk, hogy mintha a kormányzat nem érzékelte volna ezeket a kihívásokat.

Elsőként megemlékezve, hiszen a terrorizmus elleni fellépés elsősorban a Terrorelhárítási Központ feladata, hagyományosan ismert a Szocialista Párt véleménye ezzel kapcsolatosan, és nem szeretnék feltétlenül hosszasan aggódni a Terrorelhárítási Központ költségvetéséért, mégis azt mondjuk, hogy mindannyiunk biztonsága ebben az országban részben az ő munkájuktól függ, és ezzel kapcsolatosan azt látjuk, hogy az ő költségvetési forrásaik nemhogy nőttek volna, hanem inkább csökkentek. Kérdéseket vet ez fel ebben a helyzetben, hogy ez helyes-e.

Az Alkotmányvédelmi Hivatallal kapcsolatosan az látható, hogy bár nő a költségvetése, és egyébként nagyon helyesen, a nemzetbiztonsági törvény módosítása kapcsán új feladatokat lát el, amelyek az ellenőrzésekkel kapcsolatosak és a közszférát érintik, ezek helyes célok és feladatok, mégis fel kell tenni azt a kérdést, hogy kizárólag a bizalmas munkakörben dolgozók átvilágítása-e az a fontos feladat egy ilyen helyzetben, amelyre ilyen jelentős többletforrást kell nyújtani.

Az önmagában helyes, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat költségvetése is nő. Itt azonban azt kell pontosan mérlegelni, hogy melyek a prioritások, és azt gondolom, az egész ország biztonsága és a külső fenyegetettség, amit a terrorizmus jelent, ennek kell az első prioritásnak lenni, minden ehhez képest kell hogy jöjjön.

Látjuk azt, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak, amely gyakorlatilag technikai segítséget nyújt az egész állam számára az ilyen feladatokban, gyakorlatilag alig növekszik a költségvetése. Kérdés, hogy ennek a kihívásnak, amivel szemben áll az ország, eleget fog-e tudni tenni a szakszolgálat.

Röviden megemlékezve a katonai területről, azt tudjuk, hogy nagyon nagy kihívás az a missziós-expedíciós tevékenység, amit Irak-Kurdisztánban végez Magyarország; ugye, fegyveres katonákkal veszünk részt, ha nem is elsődlegesen harcoló alakulatokkal, de mégiscsak fegyveres katonákkal. Ebben a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatra nehezedő nyomás, kihívás azt mondatja velünk, hogy az a 139 millió forintos és közelebbről meg nem határozott többletforrás, amit a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat kap, azt a kérdést veti fel, hogy feltétlenül elegendő-e ez egy ilyen missziós-expedíciós tevékenység esetén arra a felderítő-elemző munkára, amelyet a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnak el kell látnia.

Azt is látjuk, hogy a rendőrség költségvetése, hiszen a rendőrségbe integrált módon a határrendészet betagozódott, és a rendőrségnek ilyen értelmű feladatai, amelyek a határvédelemmel kapcsolatosak, természetesen összefüggést mutatnak hazánk biztonságával és azon belül a terrorizmussal, és a rendőrségnek együtt kell működnie a nemzetbiztonsági szolgálatokkal és a Terrorelhárítási Központtal, a rendőrségnél is ez a költségvetés mintha azt mutatná, hogy ezt nem érzékelte kellő súllyal a kormányzat.

Szó sincs arról, hogy azt gondolnánk, hogy a kormányzat szándékosan nem akarná észlelni, hogy hazánk biztonsága új kihívásokkal néz szembe, és talán nagyobb gondossággal kellett volna ezt a költségvetést ezen a területen megtervezni, a szándékosságot tehát nem feltételezve mégis azt gondolom, hogy gondatlanul, talán túl optimistán értékelik hazánk biztonságának változását, és túl optimistán azt gondolják, hogy attól, hogy nem vagyunk elsődleges célpont, hiszen ezt továbbra is, mint a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke, elmondhatom, hogy elsődleges kiemelt célpont nem vagyunk a terrorizmusban, mégis azt gondolom, hogy az a terrorizmus-doktrínaváltás, ami bekövetkezett, és amely gyakorlatilag célponttá tesz minden olyan jogállamot, amely bármilyen módon nem hajlandó az Iszlám Állammal együttműködni ‑ szerencsére a világ elsöprő többsége ilyen ‑, ez a biztonsági kihívás azt mondatja, hogy a túlzott optimizmus nehogy az ország biztonsága rovására menjen.

(8.20)

Összességében: mintha a kormányzat nem értené ezt a változást, amely a világban, Európában és benne Magyarországon is végbemegy. Azt gondoljuk, egy kormányzatnak az a feladata, hogy remélje a legjobbat, de a rosszra készüljön. Márpedig a rossz itt van tőlünk nem messze, hiszen láthatjuk, hogy a Balkánon, tőlünk már 150-200 kilométerre ezek a terrorista sejtek fellelhetők, az országon csőbomba utazik át kéretlenül, ahogy szokták mondani. Ezért azt gondolom, a kormányzatnak azt kellene mérlegelnie és újragondolnia, hogy a megelőzés, a gondos tervezés szempontjainak megfelel-e ez a költségvetés a nemzetbiztonsági szolgálatokkal vagy tágabb értelemben a nemzetbiztonsággal összefüggésben, hiszen az ország nemzetbiztonságát nemcsak a nemzetbiztonsági szolgálatok, hanem a velük együttműködő többi szervezet garantálja. Sőt, legtágabb értelemben az egész lakosságnak együtt kell működnie ebben, hiszen ez a bekövetkezett terrorizmus-doktrínaváltás azt mondatja, hogy mindnyájunknak van ebben szerepe.

Ez a költségvetés ezt a feladatot csak részben, túl optimistán, túlságosan a lehetséges forgatókönyvek közül az optimálisat figyelembe véve teszi meg. Minden más esetben nagyobb forrásokat kellett volna rendelni azokhoz a szervekhez, amelyek vala­mennyiünk, gyermekeink biztonságát garantálják. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.




Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai