Készült: 2020.09.21.06:09:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

31. ülésnap (2014.11.24.), 288. felszólalás
Felszólaló Dr. Molnár Zsolt (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:59


Felszólalások:  Előző  288  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MOLNÁR ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Alelnök Úr! Azt gondolom, hogy amivel ön befejezte a beszédét, az teljesíthető, hiszen ezekre a koherenciazavarokra és ezekre az anomáliákra másfél évvel ezelőtt az ellenzéki képviselők, köztük a szocialista képviselők hívták föl a figyelmet. Ha másfél évvel ezelőtt tartanánk ennél a vitánál, akkor azt lehetne mondani, hogy egy közel konszenzus közeli állapot lenne, ahol néhány finomítás árán tulajdonképpen egy teljesen támogatható javaslatról beszélünk.

Kár volt azért a másfél évért, és kár volt azért, hogy ehhez az Alkotmánybíróság döntésének kellett bekövetkeznie, amikor a napnál is világosabb volt, hogy azok a problémák, amelyekre fölhívtuk a figyelmet, ezek közül különösen a jogorvoslat kérdése és a folyamatos ellenőrzés kérdése, ezek bizony Alaptörvénybe fognak ütközni. Ezt az Alkotmánybíróság ki is mondta. Látjuk a jó szándékot és azt a szakmai tudást, amit ebbe a törvénybe beletettek, azonban van még néhány olyan részletkérdés, amelyben szükség lesz további gondolkodásra. Ebben majd módosító javaslatot is fogunk benyújtani.

Picit hasonlít ez a történet ahhoz a feliratkozásnak nevezett rémálomhoz vagy előzetes regisztrációhoz, amelyet szintén nem hittek el kormánypárti képviselők, aztán az Alkotmánybíróság mondta ki ebben a döntő szót. Még szerencse, hogy az Alkotmánybíróság döntését még a kormánytöbbség is tiszteletben tartja.

Amit államtitkár úr és alelnök úr elmondott szakmailag érvelésként, az egyébként helyes. Az sajnálatos, hogy ennyi időt kellett erre várni, hogy eljussunk oda, hogy valahogy a nemzetbiztonsági érdek és a magánszféra helyes arányát találjuk meg ebben a kérdésben. Hiszen minden országgyűlési képviselőnek az ország biztonsága, a nemzet bizton­sága, minden olyan intézkedés és törvény­javaslat, amely előreviszi ezt az ügyet, az támo­gatható, azonban természetesen figyelemmel kell lenni a magánélet sérthetetlenségére, és a helyes arányt kell megtalálni.

A folyamatos ellenőrzésre jó választ ad most az önök javaslata, hiszen ez az utóellenőrzés és az alapvető jogok biztosának bekapcsolódása a jogorvoslatok közé, az egy helyes eljárás, és azok az esetek, amelyeket ön felsorolt gyakorlatilag taxatíve, ezek már indokolttá teszik, hogy miért van szükség erre az utóellenőrzésre, ami a folyamatos ellenőrzés­nél sokkal előremutatóbb, és a magánéletet jobban tiszteletben tartja, mégis választ ad arra, hogy ne az történjen, hogy öt évig semmi sem történik. Hiszen azt le kell szögezni, hogy szükség van módosításra, nemcsak azért, amit alelnök úr mondott, hanem nagyon sok más oknál fogva. Eljárt az idő a fölött az ellenőrzés fölött, hogy 4-5 évig ne történjen semmi, és gyakorlatilag egy konstans állapot maradjon. Hiszen az életkörül­ményekben, nagyon sok minden másban olyan változások következhetnek be, amelyek indokolttá teszik egy ilyen utóellenőrzés lefolytatását.

Az is helyes, hogy önmagában a biztonsági kockázatot nem feltétlenül mindig mint büntetést jelöli meg ez a törvényjavaslat, hiszen lehetnek olyan biztonsági kockázatok, amelyek adott esetben a személytől függetlenül bekövetkezhetnek, nem fel­tétlenül azért, mert ő valamilyen gonosztettre vetemedett, hanem lehetnek olyan életkörülmények, amelyek önmagukban biztonsági kockázatot jelen­tenek, és az helyes, hogy ilyenkor ezt nem bün­tetésként kell felfogni.

Nem jó választ ad egészen a másik alkotmá­nyossági kérdésre az önök javaslata, és itt van még probléma. Hiszen a jogorvoslat kérdése, ahogy az utóellenőrzésnél megoldható és helyes, amit önök mondtak, a panaszeljárásnál az, hogy a Nemzetb­iztonsági bizottságnak visszaáll a korábbi hatásköre, még az is elfogadható, de külső jogorvoslati fórum hiánya, tehát a magyar független bíróság hiánya problémás. Itt külön felhívnám arra az esetre a figyelmet ? hiszen válasszuk ketté ezeket a jogvi­szonyokat. Ha valaki még nem volt nemzet­biztonsági ellenőrzés alatt, nem volt hivatásos vagy köz­szolgálati jogviszonyban, és úgy próbál ilyen jog­viszonyt létesíteni, és biztonsági kockázatot állapítanak meg, akkor föl lehet esetleg vetni azt a kérdést, hogy ebben az esetben helyes-e a bírói út léte, hiszen itt még egy nem létező jogviszonyról beszélünk. Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra az esetre, amikor valaki adott esetben évtizedek óta nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt lévő szolgálati viszonyban áll, és ott megállapítanak vele szemben nemzetbiztonsági kockázatot.

Ilyen esetben a miniszteri és a Nemzetbiztonsági bizottsági út is kevésnek mutatkozik. Itt adott esetben valakinek az egész életét teheti tönkre, ha adott esetben alaptalanul állapítanak meg nemzetbiztonsági kockázatot. Ebben az esetben ? és talán ez a legfontosabb kérdés, amiben majd konszen­zusra kellene jutni ? nagyon fontos lenne a bírói út megnyitása. Tehát, ha már fönnáll egy ilyen jogviszony, és valamilyen oknál fogva ennek a jogviszonynak a megszüntetését eredményezi a nemzetbiztonsági kockázat, hogy ilyen esetben akár speciális bíróság, hiszen van már olyan bírói út titkosszolgálati eszközök alkalmazása esetén például, vagy minősített adatok megismerése esetén olyan speci­ális bíróság, amely rendelkezhet olyan jogkörökkel, ami ilyen esetben felülvizsgálatra ad lehetőséget. Fontos, hogy ez a kormányzattól és a kormány­többségtől vagy adott esetben az ellenzéki képvise­lőktől függetlenül következzen be. Ezért nem helyes, ha a Nemzet­biztonsági bizottság mondja ki a végső szót, hanem jobb lenne ezt bírói útra terelni. Ilyen kijelölt speciális bíróságot létre lehetne hozni, amelynek legalább ahhoz legyen jogköre a mi javaslatunk szerint majd, hogy megsemmisítse az eljárást, és új ellenőrzést hozzon létre.

Mi sem gondoljuk azt naivan, hogy az lenne a helyes, ha egy bíróság fölülbírálná adott esetben a nemzetbiztonsági szakvéleményt. Az lenne a helyes, hogy ha olyan eljárási vagy szakmai hiba van benne, amelyet a bíróság, ez a speciális bíróság észlel, akkor új eljárásban kelljen ezt tisztázni. Ehhez a jogorvoslathoz, ami egy ilyen kasszációs joghoz hason­lítana, szerintem alapvető érdek fűződik a jogbiztonság miatt.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt vettük észre, hogy azért ebbe a törvénybe belecsempészték más típusú jogviszonyok rendezését is. Ilyen érdekességként említeném az önkéntes tartalékos katonáknak a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál való alkalmazását. Ezt súlyos problémának tartjuk, akkor is, ha ez nem a fő kérdés, de mégis jeleznénk azt ? és itt képviselőtársaim helyeslő bólogatása mindig megnyugvással tölt el, még akkor is, ha a tőlem balra lévő padsorból érkezik ?, hogy nem helyes az, ha egy ilyen fontos kérdést a nemzetbiztonsági ellenőrzés kapcsán akarnak rendezni. Az önkéntes katonai szolgálatot alapvetően nem a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályai kapcsán kell módosítani. Külön vitát kell arról nyitni, hogy helyes-e és hol van helye az önkéntes tartalékos szolgálatnak.

Ugyanilyen érdekes az úgynevezett kitiltási botrány ügyében a külföldi állam által foganatosított idegenrendészeti rendelkezés, ami a beutazási tilalomra vonatkozik. Ezt üdvözlendőnek és helyesnek tartjuk, hogy belekerül. Erre is egy sajnálatos ügy világít rá, hogy miért is van szükség ilyen típusú kérdések föltételére a biztonsági ív kapcsán.

Az is helyes egyébként, hogy a biztonsági ellenőrzések száma, ha az A, B, C kategóriák megszűnnek, és egységes ellenőrzés lesz, akkor csökkenhet. Egységes rendszer van. Ennek az indokoltságát természetesen figyelemmel kell majd kísérni, hogy nehogy ahhoz vezessen, hogy valójában a három kategória megszűnik, de még több ellenőrzés lesz, és mindenkit, akit korábban ellenőriztek, azt is ellenőrizni fogják. Tehát arra kell szerintem komoly hangsúlyt fektetni, hogy csak nagyon indokolt esetben, de akkor a legszigorúbb ellenőrzés következzen be.

Ezért összefoglalásul azt mondanánk, hogy néhány részletkérdés, különösen a jogorvoslati jog tisztázása akár ahhoz is vezethet, hogy ebben konszenzusra kerüljön sor legalább a szocialista frakcióval abban az esetben, ha a külső jogorvoslati lehetőség legalább a meglévő szolgálati jogviszonynál, a hivatásos vagy közszolgálati jogviszonynál megnyílik, és egy speciális bíróság kasszatórius jogkört kapna. Ebben az esetben közel kerülnénk ahhoz, hogy ha ettől a néhány részletkérdéstől, mint például az önkéntes tartalékosoknak a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál való alkalmazhatóságától eltekintenénk, akkor valóban ez a törvényjavaslat már tényleg progresszív és a szakma követelményeinek megfelelő lenne. Helyes arányban próbál a nemzetbiztonsági érdek és a magánszféra között lavírozni, nem könnyű feladat, azt hiszem. Nagyon nehéz megmondani, hogy az a határ hol van, és mikor helyes, ha a magánszférába be kell engedni adott esetben a személy akarata ellenére is a nemzetbiztonsági szolgálatokat. Vannak ilyen helyzetek.

(20.00)

Itt már valami kényes egyensúlyszerű állapot kezd kialakulni. Sajnálatos, visszatérnék arra, hogy ennyi időt kellett erre várni, és ehhez az Alkotmánybíróság döntésének kellett megszületni. Napnál világosabb volt, hogy ezek nem fogják kiállni az alkotmányosság próbáját.

Módosító javaslattal is készülünk, szakmai egyeztetéssel is készülünk a Nemzetbiztonsági bizottságban is, és köszönöm szépen képviselőtársaim munkáját, hiszen érdemi és jobbító javaslatokkal jöttünk. Államtitkár urat kérném, hogy fontolja meg ezt ebben a szűk, de mégis nagyon fontos esetben, amikor tényleg valakinek az életpályája, 10-20-30 éves szolgálati viszonya a nemzetbiztonságnál vagy bármely más olyan szervnél, ahol ilyen átvilágításra, ilyen ellenőrzésre szükség van, mehet tönkre egy rosszul sikerült ellenőrzéstől. Márpedig, ugye, a bizottságban tapasztaltuk, hogy bizony ritkán, de mégiscsak előfordulhatnak tévedések, és itt azt kell mondjam, hogy 20-30 év titkosszolgálati jogviszony után nem lehet reparálni, nem lehet visszacsinálni, ha valakire az a bélyeg kerül, hogy biztonsági kockázat. Ez nem olyan, mint egy futballista, aki egyik csapatból megy a másikba, és ahová átment, ott szeretettel fogadják. Hát, azt a nemzetbiztonsági tisztet, akinél 20-30 év szolgálati viszony után, adott esetben kétséges körülmények között vagy tévedés folytán, legyünk jóhiszeműek, nemzetbiztonsági kockázatot állapítanak meg, kérdezem én, hová veszik azt föl. Milyen jövőképe van annak, aki 40-50-60 évesen, nyugdíj előtt ilyen helyzetbe kerül?

Azt gondolom, ebben a helyzetben azt a lehetőséget, hogy legalább egy független bíróság megvizsgálja ezt az esetet, és legalább új eljárásra kötelezze a szolgálatokat, az ellenőrzést végző szolgálatot, megfontolandónak tartanám. Ha ebben tudnánk előremozdulni, akkor nagy valószínűséggel ez a javaslat akár támogatható is lenne. Köszönöm szépen a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  288  Következő    Ülésnap adatai