Készült: 2020.09.20.06:06:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

135. ülésnap (2020.06.04.), 35. felszólalás
Felszólaló Dr. Tapolczai Gergely (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka előterjesztő nyitóbeszéde
Videó/Felszólalás ideje 20:01


Felszólalások:  Előző  35  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelnyelv és kultúra nélkül olyan vagyok, mint a madár szárnyak nélkül  ezt az idézetet talán a világ első siket rappere mondta pontosan ebben a teremben a karzaton 2007-ben, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének százéves jubileumi ünnepségén tartott konferencián. Ezt a gondolatot átültetve ugyanúgy érvényes lehet bármely nyelvre, bármilyen nemzetre, bármilyen nemzeti kisebbségre, hiszen minden ember a saját nyelve, anyanyelve, a saját kultúrája nélkül kiszolgáltatott, gyökerét vesztett. Ez ugyanúgy érvényes ránk is, siket és jelnyelvhasználó közösségre is  jelnyelv nélkül nem vagyunk önmagunk. Mielőtt rátérnék a törvényjavaslatra, érdemes egy kicsit visszatekintenünk az elmúlt évtizedre, hogy honnan is jutottunk el idáig.

Említettem a 2007. évi konferenciát, amit megelőzött a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálása, amit Magyarország a világon elsőként ratifikált. Ez nagyban elősegítette azt a munkát, ami elvezetett a jelnyelvi törvény elfogadásáig. Ez az ENSZ-egyezmény rögzíti azt, hogy a nyelv fogalmába sorolja a beszélt nyelvet, a jelnyelvet és a nem beszélt nyelv egyéb formáit. Ezt követte 2009-ben az az országgyűlési határozat, amit egyhangúlag fogadott el az akkori parlament, miszerint az Országgyűlés feladatául szabta, hogy belátható időn belül készítse elő a jelnyelvi törvényt. Körülbelül egyéves előkészítő munka után 2009. november 9-én egyhangúlag fogadta el a parlament ezt a törvényt, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elmondhatom, hogy a szavazáskor ott voltam, méghozzá a karzaton, és együtt ünnepeltem a sorstársaimmal a szavazás eredményét, és ez nagy előrelépés volt a magyar siketek és nagyothallók, illetve a jelnyelvhasználó közösség életében.

De mit is köszönhetünk ennek a törvénynek? Először is, a törvény elismeri a jelnyelvet mint a siket közösség nyelvét, anyanyelvét, és elismeri egyúttal, hogy a siket közösség egy nyelvi kisebbség is. Több év bizonytalan helyzete után rendezte a tolmácsszolgálatok helyzetét, törvényben rögzítve a működésüket, illetve a működésük szabályait, a finanszírozásuk szabályait is. Rendezte a jelnyelvi tolmácsok helyzetét is, akik addig lógtak a levegőben, az OKJ-s végzettségükkel, úgymond tanúsítványukkal, és a nyelvi törvény rendezte az ő helyzetüket azáltal, hogy létrehozta a jelnyelvi tolmácsok országos névjegyzékét. Csakis az végezhet azóta jelnyelvitolmács-szolgáltatást, aki ebben a névjegyzékben szerepel, és megfelel a névjegyzékbe kerülés kritériumainak.

A jelnyelvi törvény elfogadása óta biztosítva van az állam által finanszírozott tolmácsszolgáltatás, tehát a siket személyek, a jelnyelvhasználó személyek hozzáférése a jelnyelvitolmács-szolgáltatáshoz.

(13.40)

Ezt az állam évi 36 ezer órában biztosítja és finanszírozza. Tehát egy ügyfél, egy siket személy, aki megfelel a tolmácsszolgáltatás igénybevételéhez szükséges feltételeknek, évente 120 óra ingyenes tolmácsszolgáltatásra jogosult, ezen felül pedig jogosult még az oktatási óraszámai után is tolmácsolást igénybe venni.

Fontos előrelépés volt az is, hogy a siketvakokat is bevontuk a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás körébe. Ők saját speciális kommunikációs rendszert használnak, de ez is bekerült a törvénybe.

A médiatörvény módosítása is hatalmas előrelépés volt, ugyanis a jelnyelvi törvény úgy módosította a médiatörvényt, hogy az azt követő évtől emelkedő óraszámban kellett akadálymentesíteni a műsorszámokat. Napi 2 órával indult az akadálymentesítés, és a Médiahatóság jelentése alapján nagyon jól látható a fejlődés. A 2011. évben a műsoridő 22 százaléka volt hozzáférhető akadálymentes formában, 2012-ben már közel 40 százalék volt így hozzáférhető hallássérültek számára. Zárójelben mondom, hogy az ellenőrző munka során a monitorozó testület 264 nap és összesen 6063 műsoróra akadálymentesített műsorszámot talált.

Az ellenőrzés munkájának színvonala, az ellenőrzési folyamat színvonala is emelkedett egyébként az idők során. 2019-ben már a műsoridő 83 százaléka volt hozzáférhető, akadálymentesítve, ez összesen 400 nap és 9535 műsoróra. Tehát maga az ellenőrzés is szigorúbbá, alaposabbá vált az idő elteltével. Nem utolsósorban a jelnyelvi törvény biztosítja hallássérült vagy jelnyelvhasználó képviselők számára a jelnyelvi tolmácsszolgáltatást akár európai parlamenti képviselőről legyen szó, akár országgyűlési képviselőről, akár önkormányzati képviselőről.

A 2009-es jelnyelvi törvény óta eltelt tíz év. A folyamatnak több fontos állomása is volt. Az első ilyen fontos állomás az az Alaptörvény, amit 2011-ben fogadott el az Országgyűlés. Az Alaptörvény rögzíti, hogy a magyar állam védi a magyar jelnyelvet mint a magyar kultúra részét. Az Európai Unióban ezzel mi vagyunk a negyedik tagállam, amely alkotmányi szinten említi a jelnyelvet. Ezután több törvénybe is bekerült a jelnyelv fogalma vagy a jelnyelvhasználathoz kapcsolódó jog biztosítása. Ilyen például a választási eljárásról szóló törvény, amelybe bekerült, hogy politikai reklámokat is akadálymentesíteni kell akár felirattal, akár jelnyelvi tolmácsolás útján. A polgári törvénykönyvbe is bekerült egy olyan rendelkezés  ami addig elképzelhetetlen volt , hogy jelnyelvhasználó hallássérült személy jelnyelven tehessen szóbeli végrendeletet, hogy ha úgy alakul a helyzet, és van mellette két, jelnyelvet ismerő tanú.

A következő nagyobb állomás a 2017-es év volt, ugyanis akkor, 2017 novemberében Magyarországon került megrendezésre a Siketek Világszövetségének harmadik nemzetközi konferenciája, és ez előtt, néhány hónapos előkészítő munka után szintén egyhangúlag, egyhangú szavazással elfogadta az Országgyűlés azt, hogy minden év november 9e, tehát a jelnyelvi törvény elfogadásának napja a magyar jelnyelv napja legyen. Ezt Balog Zoltán, az akkori EMMI-miniszter tudta bejelenteni a nemzetközi siket közösség konferenciáján; illetve Orbán miniszterelnök úr bejelentése is hatalmas visszhangú bejelentés volt, miszerint Magyarország kezdeményezi és támogatja az ENSZ Közgyűlése felé, hogy attól az évtől kezdve minden év szeptember utolsó vasárnapja legyen a jelnyelv nemzetközi napja.

Több állomás után elérkeztünk oda, hogy újra elővettük ezt a témát, és eltelt tíz év, tehát több olyan kérdés, javaslat felmerült, amit érdemes volt megvizsgálni és törvényjavaslatként benyújtani most Nyitrai Zsolt képviselőtársammal együtt a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének kezdeményezése alapján. Több mint féléves előkészítő munka és egyeztetés után nyújtottuk be ilyen formában ezt a javaslatot.

Több elemét szeretném kiemelni most a javaslatnak. Az egyik a definíciók pontosítása, amire nagyon szükség volt, a tíz évvel ezelőtti 2009-es törvény biztosította ugyanis a tolmácsszolgáltatást, a tolmácsok helyzetét is rendezte, de nem definiálta pontosan a tolmács fogalmát, a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás fogalmát. Ezt most tudjuk pótolni.

Ami a legnagyobb lépés lenne, ha elfogadja a parlament a javaslatot, az az  most idézek a javaslatból , hogy „a magyar jelnyelvből tett államilag elismert nyelvvizsga a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerinti idegennyelv-tudást igazoló, államilag elismert nyelvvizsga”, tehát államilag elismert nyelvvizsga, illetve az ehhez kapcsolódó kormányrendelet pedig úgy fogalmaz, hogy a nyelvvizsga természetes vagy mesterséges, élő vagy holt nyelvből tehető. Ennek a kritériumnak a magyar jelnyelv megfelel, ugyanis a jelnyelvi törvény is kimondja, hogy Magyarország a magyar jelnyelvet önálló, természetes nyelvként ismeri el. Másodsorban ugyanolyan komplex rendszer ez, mint bármelyik másik nyelv, a hangzó nyelvek, a jelnyelveknek ugyanis van nyelvtana, grammatikai rendszere, ugyanazok a nyelvtani részrendszerek, nyelvi szintek és nyelvészeti kategóriák különíthetők el benne, mint bármelyik másik, illetve hangzó nyelvben. El lehet sajátítani anyanyelvként. Van rendes, élő, a jelnyelvet anyanyelvként használó közössége. A siket közösség Magyarország harmadik legnagyobb nyelvi és kulturális kisebbsége.

Több mint tíz éve a KER, a Közös Európai Keretrendszer alapján oktatják a magyar jelnyelvet hazánkban. Folyamatosan fejlesztik az oktatókat, folyamatos oktatóképzések vannak. A jelnyelvi képzések anyaga a KER-szintekhez igazodva A1-től C1-szintekig rendelkezésre áll, tehát készen állunk ennek a rendszernek a bevezetésére több mint tízéves szakmai munka után. Jelenleg évente körülbelül 800-1000 fő között van azoknak a száma, akik valamilyen KER-szinteken jelnyelvet tanulnak Magyarországon. Közülük körülbelül 100-200 fő hallgató az, aki nyelvvizsgaszinteket is elér. Ez a szám akár magasabb is lehetne, hogyha államilag elismert nyelvvizsgát lehetne tenni magyar jelnyelvből.

További módosító javaslat, hogy a tolmácsszolgáltatás igénybevételére jogosulti kört pontosítjuk, bővítjük, méghozzá a siketvakok esetében. Fontos lépés még, hogy hasonlóan a jelnyelvi tolmácsok névjegyzékéhez, létrehozzuk a jelnyelvi oktatók névjegyzékét, ezzel rendezzük az ő helyzetüket is, és ezáltal a magyar jelnyelv oktatásának a helyzetét is.

(13.50)

Tehát nem eshetünk bele abba a hibába így, hogy bárki oktathassa a magyar jelnyelvet, csakis a névjegyzékben regisztrált oktatók oktathatnák ezzel a magyar jelnyelvet. Jelenleg 40 körül van az oktatók száma, akik megfelelnek ezeknek a kritériumoknak.

Azok lehetnek regisztrált oktatók, akik elvégezték vagy elvégzik a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége által 2018. szeptember 28. után kialakított jelnyelvoktatói tanfolyamot, és tanúsítványt szereznek ott, avagy rendelkeznek a jelnyelvi lingvisztika és didaktika szakirányú továbbképzésben szerzett oklevéllel.

Ha elfogadjuk ezt a javaslatot, akkor mire számíthatunk, milyen pozitív következményei lehetnek ennek? Az államilag elismert jelnyelvi vizsgával rendelkezők diplomaszerző képessége megnőhet, illetve a munkaerőpiaci helyzetük is javulhat. Megteremtődne az esélye annak, hogy a siket diplomások is elérhessenek doktori fokozatig vagy kutatói életpályába kezdhessenek; ez a mai napig probléma a siket diplomások esetében  ez csak egy zárójeles megjegyzés. Rendeződhetne és átláthatóvá válhatna a jelnyelvi pótlékok helyzete is, ha a nyelvi pótlék kizárólag az államilag elismert jelnyelvvizsga után járhatna. A kulturális élet is gazdagodna azzal, ha egy eddig keveset oktatott nyelv is nyelvvizsgaszintre emelkedne, illetve az Európai Unióban első lenne Magyarország, aki államilag elismert nyelvvizsgát engedélyezne jelnyelvből.

Szeretném megemlíteni Vasák Iván nevét, aki 1989 és 2000 között volt a SINOSZ főtitkára, az első siket főtitkára a szervezetnek, akinek az egyik, ha nem a legnagyobb álma a jelnyelv elismertetése volt. Szerencsére ezt megérhette 2009-ben, a jelnyelvi törvény elfogadásával ugyanis elismertük a jelnyelvet. Ez egy óriási lépés volt akkor a siketek és nagyothallók küzdelmének során. Viszont sajnos azt már nem élheti meg, hogy elfogadja a parlament a jelen törvényjavaslatot, ugyanis ebben az évben, februárban elhunyt. Szeretném neki is és annak a sok sorstársamnak, munkatársnak, szakembernek, nyelvésznek, akik az elmúlt évtizedben rengeteget dolgoztak, fáradoztak, kutattak ezzel a témával kapcsolatban, és hozzájárultak a munkájukkal ahhoz, hogy a jelnyelv eljuthasson mostanáig, mindannyiuknak ajánlani ezt a törvényjavaslatot.

És még egy gondolatot engedjenek meg: nem lehet kihagyni a koronavírus témáját sem, ugyanis nagyon nagy befolyással volt a mi közösségünkre nézve is, illetve nemcsak ránk, hanem a külföldi siketek közösségeire, a jelnyelvhasználó közösségekre is. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy csodálatos jelnyelvi törvényünk, amely alapján egyértelmű volt az, hogy a koronavírus-járvány elterjedése után rövid időn belül felállt az a munkacsoport, amely segíti az akadálymentesítést a jelen helyzetben, akár az operatív törzs mindennapi sajtótájékoztatóin is. És ugyanez egyébként a többi országban is megfigyelhető, olyan országokban is, ahol eddig sehol nem tartottak a jelnyelv szempontjából; akár nincs jelnyelvtörvényük vagy nagyon alacsony szinten működik a tolmácsszolgáltatás, tehát sorolhatnám, de a koronavírus által előidézett helyzet olyan fejlődést produkált ezekben az országokban is, hogy több szintet ugrott a siketek életvitelének a minősége, illetve az akadálymentes kommunikációhoz való hozzáférésük. Én abban tudok bízni, hogy ezekben az országokban, nem csak nálunk, szinten marad ez az akadálymentesítés is.

(Gelencsér Attilát a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.)

Végül egy Helen Keller-idézetet szeretnék mondani: „A vakságnál csak az a rosszabb, ha van látó szemünk, de nincs jövőképünk.” A jelnyelvi törvény 2009-ben egy új jövőképet adott nekünk, szélesebb perspektívát nyújtott számunkra, a magyar siket és jelnyelvhasználó közösség számára. Az elmúlt tíz évben sokat változtunk, fejlődtünk mi is és az életünk minősége is, az önálló életvitelünk minősége is. Ezt csak azok tudják elmondani, akik megélték az elmúlt 30-40 évet, és látják, hogy milyen mélységből indult ez a terület, és hova jutottunk el ez idő alatt. Bízom benne, hogy a mostani javaslatunk tovább bővíti, tovább színesíti ezt a jövőképet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  35  Következő    Ülésnap adatai