Készült: 2024.03.28.16:53:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

144. ülésnap (2000.05.25.),  62-155. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:49:13


Felszólalások:   1-62   62-155   156      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására a mai ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következne a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája, amennyiben a kormány képviselője jelen lenne. (Jelzésre:) Itt kellene, hogy jelen legyen, az ülésteremben; hogy másutt jelen van, az jó dolog, csak nem tudjuk megkezdeni a vitát, ha nem hajlandó bejönni a terembe. (Rövid szünet. - Szabó Sándorné: Felháborító! - Dr. Pusztai Erzsébet megérkezik az ülésterembe. - Taps az MSZP soraiban.) Megérkezett a kormány képviselője.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztést T/2293. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/2293/64. számon kapták kézhez. Megkérdezem a bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat szerkezeti rendjére és a módosító javaslatok belső összefüggésére figyelemmel indítványozom, hogy a részletes vita négy szakaszból álljon. Az egyes vitaszakaszok ismertetésére felkérem a jegyző asszonyt.

 

DR. SZABÓ ERIKA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Felhívom figyelmüket, hogy a részletes vitában nem szerepelnek az ajánlás 8., 9., 11., 13., 15., 29., 51. és 55. pontjai, amelyeket előterjesztőik visszavontak. A vita megfelelő szakaszaiban megvitathatóak azonban az ajánlás 58. és 59. pontjaiban szereplő módosító javaslatok, mert az egészségügyi bizottság utólagosan korrigált állásfoglalása szerint ezek megfelelnek a Házszabály rendelkezéseinek.

Mindezekre figyelemmel az első szakaszban a törvényjavaslat 1. §-át módosító ajánláspontok megvitatására kerül sor, amelyek a családvédelmi szolgálat, illetve az állam feladatait határozzák meg a hatályos törvény módosításával. Ezeket az indítványokat az ajánlás 1-20. és ezekhez kapcsolódva a 30., 63., 67. és 69. pontjai tartalmazzák.

A második vitaszakaszban a terhességmegszakítás és az ennek céljából benyújtott kérelem előterjesztésének feltételeit tartalmazó 2-6. §-okhoz érkezett módosító javaslatok vitája következik az ajánlás 21-50., valamint az 53., 60. és 71. pontjai szerint.

A törvényjavaslat 7. §-a a terhességmegszakítás költségeit szabályozza. Ezt a rendelkezést az ajánlás 52-59. pontjaiban szereplő indítványok módosítják, illetve egészítik ki különböző támogatási formákkal.

Végül az utolsó vitaszakaszban a hatályba léptető, illetve miniszteri felhatalmazást tartalmazó rendelkezésekhez érkezett javaslatokat vitatja meg az Országgyűlés az ajánlás 61-70. pontjai szerint.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi jelentkezőként megadom a szót Csáky András úrnak, az MDF képviselőjének.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azt javaslom, hogy egy szakaszban tárgyaljuk az egészet. A képviselőtársaimmal megbeszéltük, mert úgy gondoljuk, hogy sokkal gördülékenyebb lenne a tárgyalás, ha egyszerre mehetne. Ígéretet teszünk, hogy a Házszabálynak megfelelő módon csak a módosító javaslatokról fogunk beszélni. Ez a javaslatom.

 

ELNÖK: Ügyrendi javaslat hangzott el, a Házszabály értelmében minden frakció kifejtheti az ezzel kapcsolatos véleményét. Kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Az ügyrendi javaslat lényege, hogy ne szakaszolva folyjon a részletes vita, hanem egyben. Szeretném felhívni a képviselőtársam figyelmét, hogy a javaslatnak az a lényege, hogy ne egy általános vita ismétlődjön meg a részletes vita tárgyalása során, és ezért szokásos az utóbbi években, hogy a parlamentben szakaszolják a javaslatokat, de természetesen ügyrendi javaslatként kénytelen vagyok feltenni szavazásra a képviselő úr által elmondottakat. (Jelzésre:) Ehhez kíván Mécs Imre úr hozzászólni?

Megadom a szót Mécs Imrének.

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Azt szeretném megkérdezni, hogy itt időkorlát van-e vagy nincs, mert ebben az esetben nem mindegy a kérdés.

 

ELNÖK: Nincs időkorlát, és éppen ez a veszélye a javaslatnak. Elvileg a megismételt általános vita holnap reggelig is eltarthat, de ez természetesen a képviselő hölgyeken és urakon múlik, hogyan határoznak ebben a kérdésben, amennyiben a Ház határozatképes.

 

 

(12.50)

 

 

Szeretném jelezni, hogy ez is egy problémát vethet fel. (Mécs Imre: Köszönöm, elnök úr.) Ha most ügyrendi javaslatokkal folytatjuk a délutánt, az biztosan nem szerencsés.

De Csáky képviselő úr javaslatát szavazásra kell feltennem. A javaslatának a lényege, hogy ne szakaszolva, hanem egyben az összes módosító indítványról lehessen vitázni. Kérem, hogy aki egyetért ezzel a javaslattal, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.)

A jelenlévők látható többsége ezzel a javaslattal ért egyet.

Tehát akkor ennek megfelelően megnyitom a részletes vitát. Kérem, aki hozzá kíván szólni, gombnyomással jelezze.

Csáky András úrnak adom meg a szót, az MDF képviselőjének.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A napirendi pontokban természetesen szerepel egy ajánlás, hogy az egyes hozzászólások tíz percet ne haladjanak meg, és ehhez természetesen tartani fogom magam.

Az ajánlás 1. pontjában képviselőtársammal azt javasoltuk, hogy az egész abortuszengedélyezéssel kapcsolatos tevékenység az egészségügy keretéből kerüljön ki, és ez - megfelelő átállási idő biztosítását követően - a megítélésünk szerint profiljába tartozandó Szociális és Családügyi minisztériumhoz kerüljön.

Elfogadva azt természetesen, hogy szoros összefüggés a beavatkozást végző egészségügyi intézmény és a válságtanácsadást végző ÁNTSZ-ek között nincsen, de azt mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy egy szerkezeti egység alá tartozik az egész, és tulajdonképpen a több évtizedes beidegződések, szokások túlélnek. Az a véleményünk, hogy sokkal hatásosabban tudna működni az egész szolgálat, ha hermetikusan és teljesen el lehetne választani az egészségügyi szolgálattól.

Az ajánlás 18. pontjában a '92-től '95-ig életben lévő várandóssági pótlék visszaállítását kezdeményeztük, hivatkozva arra, hogy az Alkotmánybíróság a döntésében több alkalommal visszatér arra, hogy megfelelő ellensúlyt kell képezni az anya önrendelkezésével szemben. Bár ezt soha senki nem ellenőrizte, mert nem is ellenőrizhette, azért a statisztikai adatok alapján kikövetkeztethető, hogy a beavatkozások hátterében elég sokszor anyagi okok húzódnak meg. Meggyőződésünk az, hogy ha a várandóssági pótlék visszaállításra kerülne, akkor ez könnyebbséget jelentene a gyermeket váró családok számára, tehát mindenféleképpen megfontolásra ajánljuk.

Az ajánlás 24. pontjában a "súlyos válsághelyzet" megfogalmazására tettünk javaslatot, méghozzá jóformán majdnem szóról szóra az Alkotmánybíróság által használt szöveg szerint. Megítélésünk az, hogy ez plasztikusabban fejezi ki a helyzetet.

Azonban a bizottsági vita során a kormány képviselője aggályát fejezte ki a módosítással kapcsolatban. Elsősorban stilisztikai aggályt fogalmazott meg, nevezetesen, hogy az "áldott állapot" - ami szerintünk a "terhesség" helyett megfelelőbb kifejezés lenne az édesanyák állapotának leírására - sehol nem szerepel máshol a törvénytervezetben, és hogy ne legyen kuszaság, ezért ezzel kapcsolatban kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottunk be, és örülünk, hogy mind a bizottság, mind a kormányzat elfogadja ezt a javaslatot.

A 30. pontban szeretnénk elérni azt, hogy - az alkotmánybírósági döntésnek megfelelően - megfogalmazásra kerüljön az, hogy a magzatot valóságos és ezért alkotmányos védelem illeti meg. Szeretnénk feloldani azt az antagonisztikusnak tűnő ellentmondást, hogy van egy úgynevezett magzatvédelmi törvényünk, amelynek a 90 százaléka arról szól, hogyan lehet a magzatot elpusztítani. Úgy gondolom, hogy ha ez a meghatározás bekerülhetne a törvényjavaslatba, ez mind a törvényalkotónak, mind az Országgyűlésnek azt a szándékát fejezné ki, hogy igenis arra törekszik, hogy minden megfogant emberi élet világra jöhessen.

A viták során abban nem volt közöttünk nézeteltérés, és abban mindannyian egyetértettünk, hogy a fogantatással egy megismételhetetlen, egyedi emberi élet keletkezik. Abban is egyetértettünk, hogy a terhességmegszakítás senki számára nem öröm, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezeknek a számát minimálisra csökkentsük, többek között a későbbiekben megszületendő élet esélyeit javítandó is, ugyanis a vita során arról nem esett olyan sok szó, hogy az igen jelentős számú, alacsony súlyú koraszülések hátterében is komoly szereppel bír a nagy számú terhességmegszakítás. Mi ezzel a módosítással, úgy gondoljuk, elindulhatnánk egy olyan úton, ami középtávon egy igen erélyes és valódi magzatvédelmet eredményezhetne.

Végül a 34. pontban a válságtanácsadás keretén belül javasoljuk azt, hogy ne csupán technikai jellegű felvilágosító munkát végezzenek a munkatársak, hanem bemutatásra is kerüljön, hogy tulajdonképpen mi is az élet, mi a magzati élet, hogyan fejlődik ki az ember az anya méhében.

Itt többen hangsúlyozták azt, hogy az anya önrendelkezési jogát tiszteletben kell tartani. Én kiegészíteném ezt azzal, hogy egy emberi élet keletkezésénél egy apa is van, tehát együttesen a szülők önrendelkezési joga csak akkor valósulhat meg teljes mértékben, ha minden információnak a birtokában vannak.

Akkor, amikor egy ilyen súlyos döntést meghoznak vagy meghoz az édesanya, tulajdonképpen a mellette szóló, illetve az ellene szóló érveket sorakoztatja fel. Az ellene szóló érvek közül igen jelentős súllyal bíró érv lehet az, ha ténylegesen megismeri azt, hogy miről van szó, úgyhogy mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy a válságtanácsadás erre is kiterjedjen. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy ha módosítással is - mert elfogadjuk azt, hogy bizonyos esetekben, amikor erőszak következtében fogant meg egy élet, akkor pszichikailag tényleg szerencsétlen lenne, ha ilyen jellegű előadást tartanának, de ezt kivéve -, fogadókészség mutatkozott erre mind a kormányzat, mind a bizottság részéről. Ez nagy örömmel tölt el minket.

Ezek voltak a módosító javaslataink, és bízom benne, hogy nagy támogatást fognak kapni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Mécs Imre úr, az SZDSZ képviselője. Köszönöm, hogy az előző felszólaló felhívta a figyelmet arra, hogy az ajánlás szerint 10 perces időkeretet javasolt az elfogadott napirend, úgyhogy kérem a képviselő urakat, hogy tartsák be a tízperces időkeretet.

A képviselő urat illeti a szó.

 

(13.00)

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Ezt nem tudom elfogadni; ha öt szakasz van, akkor ötször tíz percet lehetett volna beszélni. Nem figyeltem...

 

ELNÖK: Felhívtam erre a figyelmet, hogy ez a szakaszolás milyen problémákat okoz. Természetesen annak nincs akadálya, hogy a képviselő úr többször is szót kérjen a vita során. A levezető elnök dönti majd el, hogy ad-e szót vagy nem.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen. Az Alkotmánybíróság is felhívta a figyelmet arra, hogy a magzati élet védelméről szóló törvényben a magzati élet védelméhez szükséges állami támogatásokat növelni kell. Ennek a jegyében fogalmaztam meg több módosító indítványt, mert a törvényjavaslat ezzel kapcsolatban nem volt elég karakterisztikus.

A 12. pontban azt javasoltam, az állam feladatai között szerepeljen, hogy elősegíti az egyedülálló, nehéz sorsú, terhes és kisgyermekes anyákat gyámolító társadalmi, egyházi, szociális szervezetek létrehozását és támogatja a működésüket. Úgy gondolom, nem kérdéses, rendkívül fontos társadalmi érdek, hogy minél több elhivatott és hozzáértő szervezet jöjjön létre, amelyek már a családvédelmi szolgálat tanácsadása során a terhes anyák rendelkezésére állnak, és a segítségüket felajánlhatják.

E szervezetek és rajtuk keresztül a megszületett gyermekek támogatása nem képzelhető el az állam anyagi hozzájárulása nélkül. Ha a kormány és a törvényhozók komolyan gondolják a magzatvédelmet, nem zárkózhatnak el e módosítás elfogadásától. Nem is értem, hogy egy bizottság támogatta, a többi bizottság nem támogatta. Álláspontom szerint e javaslat a többi, hasonló javaslatommal együtt közösen elfogadható. Ebben az esetben a számozásokat természetesen értelemszerűen meg kell változtatni. Azért választottam szét ezeket a javaslatokat, hogy ha valamelyikkel kapcsolatban kifogás merülne fel, ne az összes legyen ennek az áldozata.

Egybecseng ez a javaslatom azzal a sok kéréssel, amelyek a társadalmi szervezetek részéről jutottak el hozzánk. Úgy gondolom, nagyon fontos lenne az egyedülálló anyákat támogatni, és azoknak a gyermekeknek a felneveléséről gondoskodni, akik nem kívánt terhességből születtek. Tehát ha vissza akarjuk szorítani az embertelen, barbár és szerintem megengedhetetlen abortuszokat, akkor a másik oldalon ezeket a tételeket oda kell tenni.

Az országban két vagy három kórház inkubátorokat tett ki, s ez már megmentett egy tucat megszületett gyermeket a haláltól. Ennek az analógiájára kellene ezt erősíteni. A társadalomban van hajlam arra, és az egyházakban is van hajlam arra, hogy ilyen szervezeteket hozzanak létre. Ezeket egyrészt iniciálni kell, másrészt komoly támogatással létesíteni. Volt olyan NGO, amely olyan javaslatot tett, hogy egy közalapítványt kellene felállítani. Úgy gondolom, ez részletkérdés, ennek a megszervezése a kormányra tartozik.

 

 

(A jegyzői székben Kapronczi Mihályt Kocsi László váltja fel.)

 

Ugyancsak a 14. pontban javasoltam, hogy az állam feladata legyen, hogy elősegíti a nem kívánt gyermekek gyors örökbeadását. Több tízezer család vagy házaspár vár arra, hogy gyerekeket örökbe fogadhasson. Végtelenül nehézkes az örökbefogadás. Sőt, akik ezt különböző módokon elősegítik, még büntetőeljárásoknak is kiteszik magukat. Zavaros ezzel kapcsolatban a helyzet. Úgy gondolom, le kellene szögezni, hogy az államnak ezt segítenie, támogatnia kellene, és ennek az összes konzekvenciáját le kellene vonni. Ez nemcsak anyagi, hanem jogalkotási és egyéb konzekvencia is.

Egyáltalán nem értem, ezt miért nem támogatták a bizottságok - talán azért, mert én adtam be, egy nyolcgyerekes családapa, aki éppen az SZDSZ képviselője és egyik alapítója. Jó lenne, ha ezt felülvizsgálnák. Jó lenne, ha azok az életvédők, akik szeretnék az életeket megmenteni, tényleg összefognának, és nem annak alapján döntetnének zsigerből, hogy ki hol ül a patkóban.

Azonkívül a 16. pontban módosítani javasoltam a törvényjavaslat 1. § (2) bekezdését, amely a helyi önkormányzatok feladatává tette, hogy támogassák a várandós anyát és családját. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatok nagyon különböző teherbírásúak, s adott esetben egy kicsi, 300 lélekszámú faluban adott esetben az öt várandós anyát nehéz támogatni, úgy gondolom, ez elsődlegesen az állam feladata.

Ezért azt az módosítást javasoltam, hogy az állam a helyi önkormányzat útján segíti, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások biztosításával, a várandós anyát és családját a születendő gyermek vállalásában és felnevelésében. Úgy gondolom, egy gyermekszerető kormánynak ezt a módosítást el kell fogadnia, hiszen a gyakorlat mutatja: ha a keleti megyékbe elmegyünk, és megnézzük a kis falvakat, amelyekben jelentős a szegény lakosság, egyszerűen képtelenek saját maguk biztosítani ezt a segélyt. Ez alapvetően állami feladat. Egyre nő a központi redisztribúció, a források központi összegyűjtése. Úgy gondolom, természetes, hogy ezt a fontos feladatot az állam nem háríthatja át, még részben sem, a helyi önkormányzatokra. A helyi önkormányzatoknak úgyis rengeteg feladata van a szociálisan nehéz helyzetben lévő személyekkel és családokkal kapcsolatban.

A 22. pontban rendkívül fontos és morálisan fontos javaslatot tettem, éspedig azt, hogy ebben a törvényben valahol ki kell mondanunk, hogy a magzatelhajtás elfogadhatatlan és bűn, egyszerűen bűn. A büntető törvénykönyvünk erről világosan rendelkezik. Azt mondja, hogy az a nő, aki a magzatát elhajtja - a Btk. 169. §-a - vagy elhajtatja, vétséget követ el, és 1 évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Mit ír a kommentár? "A magzatelhajtás közvetlen tárgya a terhes nő méhmagzata. A bűncselekmény megállapíthatósága szempontjából közömbös a méhmagzat fejlettsége - tehát hogy 12 hetes, 20 hetes vagy adott esetben 5 hetes. A bűncselekmény a fogantatástól a szülés bekövetkeztéig, pontosabban a tolófájások megjelenéséig követhető el. Nincs jelentősége a cselekmény megvalósulása szempontjából annak sem, hogy az élő magzat a méhen kívül életképes lenne-e vagy sem. Ugyanígy nem bír jelentőséggel, hogy házastársi, élettársi kapcsolat vagy alkalomszerű nemi kapcsolat, esetleg bűncselekmény során fogant-e."

Tehát teljesen világos, hogy amíg a törvényhozó az egyik törvényben egyértelműen bűncselekménynek minősíti a fogantatástól a tolófájások megjelenéséig a magzatok elpusztítását, addig van egy másik törvény, amely bizonyos laza feltételek fennállása esetén megengedi a magzat elpusztítását. Úgy gondolom, feltétlenül szükséges legalább deklarálni, hogy ez bűn, bűncselekmény, amellyel a törvényhozó nem ért egyet, s a törvényhozó átmenetileg kénytelen engedélyezni ennek bizonyos feltételekkel történő elkövetését, mivel ezzel vélhetőleg nagyobb kárt lehet megakadályozni.

 

 

(13.10)

 

Hiszen emlékszünk rá, hogy a Ratkó-korszakban és más szigorú rezsimek idején mennyi haláleset és egyéb történt. Tehát legalább arra van szükség, hogy a törvényhozó és a törvényhozás emberi méltóságát és valahol a méhmagzat emberi méltóságát is a helyére tegyük; legalább ebben a formában, hogy megmondjuk, hogy kényszerhelyzetben vagyunk. Legszívesebben nem engedélyeznénk, legszívesebben nem értenénk egyet. A magzat elpusztítását a büntető törvénykönyv értelmében bűnnek tekintjük, a fogantatástól egészen a szülésig, de akkor már másik bűnkategóriába kerül át, ha akkor elpusztítják. Ezt ki kell fejteni.

Az én figyelmemet morálfilozófusok hívták fel erre. Egyikük nevét hadd említsem meg, aki meghalt: dr. Kovács István orvos és katolikus pap. Ő volt az, aki segített annak idején kidolgozni ezt a javaslatot, amit nyolc évvel ezelőtt ugyanígy beadtam. Nyolc évvel ezelőtt az akkori kormány akkori egészségügyi minisztere hajlott arra, hogy ezt elfogadja, és a szavazás napján tántorodott el ettől. Ez is a történelemhez tartozik. Úgy gondolom, hogy változatlanul aktuális ez.

Az emberi méltósággal kapcsolatban szeretném idézni az Európa Parlament 1989. február 10-i (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), 1100. számú döntésének 3. pontját. Elnök úr...

 

ELNÖK: Képviselő úr, tízperces a javasolt időkeret. Kérem szépen, hogy fejezze be a hozzászólását!

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Én nem szavaztam meg, elnök úr. (Derültség.)

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Én sem szavaztam meg. A többség úgy döntött, hogy ezt a formulát válasszuk. Kérem, hogy a többségi demokrácia jegyében fogadja el ezt a döntést.

Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Csáky András úr, az MDF képviselője. Megadom a szót.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy Mécs Imre elképzelése az egész ügyről nagyon sok mindenben hasonlít az enyémhez. Eggyel azonban abszolút nem tudok egyetérteni: ez a 14. pontban megfogalmazott módosítása volt, amely azt mondja, hogy elő kell segíteni a gyors örökbefogadást.

Nem hiszem, hogy van olyan politikai erő, amely abban érdekelt, hogy a gyermeket az anyától elszakítsa és ezt elősegítse. Ha egy olyan módosítás lett volna, ami ennek a procedúrának az egyszerűsítését kezdeményezi, annak teljesen más a törvényben megjelenő üzenete és hangsúlya, mint hogy azt mondja bármelyik kormányzó párt, hogy ő elősegíti az örökbefogadást. Ez egyikünknek sem lehet célja, ezért nem elfogadható ez a javaslat - számomra legalábbis.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót kétperces hozzászólásra Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Amit Csáky András vitat Mécs Imre javaslatai közül, az Mécs Imrének az a javaslata, amivel egyetértek. Ugyanis pontatlanul olvasta fel a javaslatot Csáky képviselő úr. A javaslat úgy szól, hogy elő kell segíteni a nem kívánt gyermek gyors örökbeadását. Természetesen Mécs Imre is és én is azt gondoljuk, hogy a gyerekek többsége kívánt gyermek, és senki sem akarja örökbe adni. Ezt szeretjük, ennek örülünk, ebben bízunk.

Vannak azonban nem kívánt terhességek is, és a Mécs-féle javaslat - amihez szellemében hasonló javaslatom nekem is van - arra irányul, hogy ha már a nem kívánt terhesség létrejött, akkor az örökbeadás feltételeinek megkönnyítésével arra kell késztetni az anyát, hogy szülje meg a gyereket, és legyen biztos abban, hogy utána könnyen örökbe lehet adni, és ne vetesse el. Erről szól a Mécs féle javaslat. Igaz? (Mécs Imre: Így van.) És erről szól az a javaslat is, amit - más eszközökkel, pénzügyi támogatással - én nyújtottam be.

Amiben viszont nem értek egyet Mécs Imrével, az az, hogy én tudomásul veszek és tiszteletben tartok egyfajta morálfilozófiai elképzelést, amire Mécs Imre hivatkozik - valamennyien tiszteletben tarthatjuk, ha polgártársaink egy részének ez az álláspontja, az az álláspont, amihez Csáky András is közel érzi magát, tudom, hiszen megismertük egymást ebben a vitában -, csak azt kifogásolom, és azért nem támogatom Mécs Imre többi javaslatát, amelyekről beszélt, mert azt gondolom, hogy az államnak nem feladata, hogy ebben a morálfilozófiai kérdésben maga döntsön. Hanem tartsa az állam - akinek a büntető törvénykönyv is a kezében van meg az abortuszról szóló jogalkotás is a kezében van - tiszteletben, hogy polgárai különbözőképpen vélekednek erről a morálfilozófiai kérdésről, és különbözőképpen döntenek, amikor döntenek.

 

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Turi-Kovács Béla úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az a kivételes helyzet van, hogy a magam részéről Mécs Imre javaslatát olyannak gondolom, ami az egyébként is holtponton lévő ügyben valamiféle elmozdulást jelenthet.

Mert mit lehet felajánlani az anyának, amikor elmegy, és tanácsot kér? Két dolgot; az egyik az, hogy azt mondjuk neki, hogy szülje meg a gyereket. Mindenképpen szülje meg, mert ez az ő érdeke, ez nemzeti érdek, ez összérdek, tegye ezt. És mit lehet tenni, ha azt mondja, hogy nem? Akkor egyetlen lehetőség van: az, hogy bekövetkezik az abortusz. Beszéljünk egyenesen!

Ehhez képest ez egy tisztességes választási lehetőség. Azt kell mondanom, hogy amikor a béranyaságról volt szó, szintén heves viták dúltak arról, hogy kell-e a béranyaság, vagy nem kell a béranyaság. Sokan szóltak úgy, hogy kell a béranyaság, mert a gyermeket világra kell segíteni. De kérem szépen, még inkább világra kell segíteni a gyermeket akkor, amikor az anya voltaképpen tényleg gazdasági, társadalmi vagy éppen a saját családján belüli helyzet miatt nem akarja megszülni azt a gyermeket.

Abban is egyet kell értenem Mécs Imrével - és itt már Bauer képviselő úrral vitatkoznék -, hogy az államnak itt feladata és kötelessége van. Ha az állam úgy gondolja, hogy meg kell állítani azt a fogyást, amely bekövetkezett a nemzeten belül, akkor ezért áldozni is illik és kell, és azt gondolom, hogy akkor méltó és megfelelő helyzetet kell teremteni a megszületendő gyermeknek.

A javaslat tehát az én nézetem szerint - az egyébként igen nehéz helyzetben lévő törvényjavaslat tekintetében - olyan, amely valamelyest kiutat mutat. Ezt a magam részéről támogatandónak gondolom. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lamperth Mónika asszonynak, az MSZP képviselőjének.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A módosító indítványokról folyó vitában több képviselőtársam is említette azt, hogy egyetértés van abban, hogy a terhességmegszakítás nemkívánatos, a megelőzést kellene támogatni hatékonyabban, és emellé szeretnék még néhány érvet tenni.

 

 

(Herényi Károly elfoglalja jegyzői székét.)

 

Szabó Sándorné, Kökény Mihály és más szocialista képviselőtársaimmal benyújtottunk egy módosító indítványt, ami 4. sorszám alatt szerepel az ajánlásban, aminek az a lényege, hogy az állam milyen szerepet vállaljon a rászorultságtól függően támogatandó fogamzásgátló készítmények esetében, illetve a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételében és a tömegkommunikáció fórumán való ismertetésben.

Ennek a módosítónak a lényege az, hogy míg a beterjesztett javaslat azt mondja, hogy ezt az állam csak elősegíti, a mi módosító indítványunk azt mondja, hogy biztosítja. A két szó közötti különbség óriási!

Ha valamiben van az államnak felelőssége, ha valamikor hitet tud tenni amellett, hogy komolyan gondolja azt, hogy igenis támogatja a fogamzásgátlást, és elő akarja segíteni azt, hogy ne kerüljenek lányok, asszonyok, anyák olyan döntés elé, amit borzasztó nehéz meghozni - talán nőként még nyomatékosan is állíthatjuk ezt, hogy milyen szörnyű egy ilyen döntés, bárki kényszerül ennek a meghozatalára, bármilyen anyagi körülmények között élő nő -, akkor tegyen hitet azzal a beterjesztő ebbéli meggyőződése mellett, hogy fogadja el ezt a módosító indítványt, és mondja azt, hogy igen, az állam vállalja annak a megfogalmazásnak a következményét, hogy biztosítja. Hiszen ennek nagyon sokféle eszköze van. Szerintem ma erre forrás is teremthető egy kedvezőbb költségvetési helyzetben.

Azt kérem tehát önöktől, képviselőtársaimtól, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezt a módosító indítványt fogadják el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

 

(13.20)

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Béki Gabriella asszonynak, az SZDSZ képviselőjének.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Feltett szándékom, hogy ne ismételjek meg semmit, ami az általános vitában elhangzott. Mondanivalómat arra korlátozom, hogy a benyújtott módosító indítványainkat megindokoljam. Fontossági sorrendben pedig elsőként a 35. és a 38. szám alatt szereplő módosító indítványainkról szeretnék beszélni.

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ami szerintem az egyik legfontosabb kérdés, ami a törvényjavaslattal kapcsolatban vitát okozott, és felfogásom szerint nem megnyugtatóan rendeződött, az az, hogy hányszor is kell megjelenni a családvédelmi szolgálat munkatársa előtt. Engedjék meg, hogy abból induljak ki, hogy milyen a jelenlegi szabályozás, ugyanis azt gondolom, a jelenlegi szabályozás egyszerűen zseniálisra sikerült. Benne van a szükséges gondolkodási idő. A hatályos törvény 8., 9. és 10. §-a írja le, hogy mi történik a családvédelmi szolgálat munkatársa előtt. Az illető érintett állapotos nő megkeresi a terhességmegszakítás iránti kérelemmel, ott őt tájékoztatják minden fontos kérdésről, amiről tudnia kell ebben a szituációban, utána következik három nap gondolkodási idő, ami alatt ő az abortuszt még nem végeztetheti el, de nem kell újra visszamennie a családvédelmi szolgálat munkatársához, hiszen a papír ott van a kezében, és ha aludt hármat, végiggondolta, mérlegelte minden körülményét, és eldöntötte, hogy végrehajtatja a műtétet, akkor utána már csak az orvoshoz kell mennie.

Én azért tartom rettentő fontosnak, hogy a részletes vitában erről a részletkérdésről alaposan beszéljünk, mert az volt a tapasztalatom, hogy az alkotmánybírósági döntést különbözőképpen értelmeztük, értelmezési vita alakult ki az Alkotmánybíróság szövege körül. Ezért én elhoztam a bíróság indoklását, és szeretném idézni azt a mondatot, amit megtettek kormánypárti képviselőtársaim is bizottsági ülésen, hogy tudniillik az Alkotmánybíróság kötelez bennünket arra, hogy ne elégedjünk meg egyszeri megjelenéssel. Való igaz, ebben az indoklásban két helyen is szó szerint leírja az Alkotmánybíróság, hogy "a magzat megtartására és megszülésére törekvő tanácsadás továbbá nem szorítkozhat egyszeri alkalomra, mert a válsághelyzet feloldásához ez aligha elég".

Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezzel százszázalékosan egyetértek, tudniillik a válsághelyzet feloldásához egy tanácsadás, egy beszélgetés bizonyosan nem elég, de továbbmegyek, én azt gondolom, hogy nagy valószínűséggel kettő sem; és a válsághelyzetet feloldó kezelő tanácsadás itt alapvetően összekeveredik azzal a bizonyos megjelenéssel, amelynek a funkciója a tájékoztatás. Mert a döntést a nőnek kell meghoznia, és ebben a döntésben nem szerencsés, ha külső körülmény, ez az idegen körülmény, ez a szolgálat megpróbálja őt befolyásolni, nyomást gyakorolni, erőszakosan rábeszélni, mert állandóan ott él bennünk ez a félelem, hogy a szolgálat ebbe az irányba mozdul el, hogy tulajdonképpen a kétszeri megjelenés már valahol a pszichés nyomásgyakorlásnak egyfajta eszköze, amellyel élni kíván az előterjesztő, amikor ezt így előírja számukra.

A másik hely, ahol érinti az Alkotmánybíróság ezt a kérdést: "a tanácsadás nem korlátozódhat egyszeri alkalomra, készen kell állnia arra, hogy a válsághelyzetben hozzá forduló anyát a terhesség egész tartama alatt támogassa", sőt azt írja az Alkotmánybíróság, hogy a szülést követően is segítse. Én azt gondolom, hogy akkor érthetnénk meg egymást, egymás szándékait, ha képesek lennénk kettéválasztani a kötelező tanácsadást azzal a funkcióval, amelyet egyébként a törvény, a jelenleg hatályos is, egyébként a módosítás is, nagyon részletezően tartalmaz, és ennek a lényege a tájékoztatás; tudniillik ahhoz, hogy a nő valóban felelősségteljesen dönthessen, egy csomó mindenről tudnia kell.

Tudnia kell arról, hogy a gyermek vállalása esetén milyen állami és nem állami, anyagi és természetbeni támogatásokra számíthat. Tudnia kell arról, hogy milyen szervezetek és intézmények segítik a gyermek vállalását, ha erre igényt akar tartani. Tudnia kell arról, amiről az előbb Mécs Imre beszélt többek között, hogy az örökbeadás lehetőségei és feltételei milyenek. Tudnia kell természetesen a terhességmegszakítás veszélyeiről és esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásáról, mint ahogy ez a kötelezettség a jelenlegi gyakorlatban és a jelenleg hatályos törvényben is benne van. És ezek mellett az új gondolat, hogy a válsághelyzet feloldására alkalmas állami és társadalmi segítségnyújtás formáiról is kapjon tájékoztatást. Kell, hogy tudjon arról, hogy kaphat segítséget a válsághelyzet megoldásához, ahova nem egyszer és nem kétszer, hanem annyiszor mehet vissza, ahányszor azt igényli, méghozzá önkéntesen, mert kéri, el akarja fogadni a segítséget. Azt gondolom, ez az a szemléletbeli különbség, amely a kormánypárti képviselők gondolatmenete és a szabad demokraták elképzelése között pregnánsan kimutatható.

El akarjuk kerülni, hogy a családvédelmi szolgálat munkatársa pressziót próbáljon gyakorolni, hogy abba az irányba változzon a jelenlegi gyakorlat, hogy ott rá akarja valaki beszélni a nőt a gyermek megtartására. Azt gondoljuk, hogy az állam szerepe segítségnyújtás abban, hogy a válságon túl tudjon jutni, ha igénybe akarja venni ezeket a szolgáltatásokat, igénybe vehesse. A tanácsadásnak abban kell segítenie, és ezt most megint az Alkotmánybíróságtól idézem, mert százszázalékosan egyetértek vele, hogy "a leendő anya felelősségét átérezve, tudatosan döntsön magzata megszületéséről vagy terhessége megszakításáról". Azt gondolom, hogy ez lenne a feladatunk, és hogy ez a cél megoldható úgy is, ha most nem citáljuk másodszor is, egy második körben is a családvédelmi szolgálat munkatársa elé az anyát.

A következő három módosító indítványunk az "ellenjegyzés" kifejezést szeretné kigyomlálni a törvényből, mert a benyújtott csomag a munkatárs aláírási feladatát ellenjegyzési feladatra változtatja át. A 43., 44., 47. pontokban Bauer Tamással és Fodor Gáborral erre tettünk kísérletet, hogy ezt a félreérthető kifejezést kigyomláljuk a törvényből. Tettük ezt azért, mert, megint csak az Alkotmánybíróság szövegét idézve, "a munkatársnak mérlegelési joga nincs", és nem is szabad, nem is kell hogy legyen, következésképp nagyon súlyos félreértések támadhatnak abból, ha a törvény szövegében az a szó szerepel, hogy "ellenjegyzési feladata, ellenjegyzési kötelezettsége" van a munkatársnak akkor, amikor az abortuszkérelemmel foglalkozik.

 

 

(13.30)

 

A harmadik téma... (Az elnök csenget.) A harmadik, a negyedik és az ötödik téma, amit szeretnék még nagyon röviden szóba hozni, majd egy ismételt felszólalás formájában fog elhangzani.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a saját módosító javaslataim megvédésére, illetve támogatására kérném képviselőtársaimat, szeretnék reagálni nagyon röviden Lamperth Mónika felszólalására, amely meggyőződésem szerint helyes és jó irány, csak egy nagyon nagy gondom van: ezt nem az MSZP képviselőcsoportjának kellett volna beterjeszteni, ugyanis azt feltételezik a magyar választópolgárokról, hogy ilyen rövid idő alatt elfelejtették, hogy négy éven keresztül csak azon dolgoztak, hogy ezek a támogatások reálértékben csökkenjenek (Dr. Kis Zoltán: Pisti!), tehát a gyermeket nevelő magyar társadalom hihetetlen módon meg lett rövidítve. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Nekem az az érzésem, hogy ezt talán nem kellett volna az MSZP részéről, hanem itt is, ha hozzászólunk ilyen kérdésben, akkor egy kis bocsánatkérés vagy sajnálkozás illett volna, hogy: elnézést, a mi kormányzásunk idején ebben rossz irányban haladtunk.

Ezek után maga az elképzelés helyes, jó, nyilvánvalóan számol a mindenkori állam teherviselő képességével, és az is benne van, hogy az állam az emberi jogok megsértése nélkül rendelkezhet úgy is, hogy a magzat elvételéhez nem járul hozzá a közösség érdekében. Ez Európában több államban megvalósult, úgy gondolom, hogy ezt nyugodtan megtehetné a magyar állam is (Az elnök csenget.) abban az esetben, amelyben most vagyunk, hogy egy ilyen demográfiai... (Az elnök ismét csenget.)

 

ELNÖK: Kétpercest kért, képviselő úr.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Én előtte jelentkeztem normál hozzászólásra is, elnök úr.

 

ELNÖK: De két percre adtam meg a szót, képviselő úr. Azt kell tenni, amit az elnök mond!

Megkérem a képviselő urakat, akik két percre jelentkeznek, tartsák be a kétperces időt, nagyon sok, közel tíz kétperces van. Megkérek mindenkit, most nem a felszólaló képviselő úrhoz szólok, hanem a későbbiekben a viták elkerülése végett, részletes vita folyik, annak szabályai szerint folyjon a vita, mert meg fogom vonni a szót attól, aki nem az ajánlási pontnak megfelelően szól. Nagyon sok jelentkező van a normál szót kérők között, az ajánlott felszólalási idő 10 perc, többen jelentkeztek, hogy ismételt felszólalásra jelentkeznek, és több törvény áll még előttünk, nem szeretnénk hajnalban végezni.

Két percre megadom a szót Surján László képviselő úrnak.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ritkán éli meg az ember, hogy a törvényalkotói munkája során zseniálisnak nevezzék, mint ahogy ez pár perccel ezelőtt megtörtént. Nem is gondolom, hogy teljes mértékben igaza volt Béki Gabriella képviselő asszonynak, de a kisördög azt kívánja bennem, hogy annyit megjegyezzek, hogy olyan jó lett volna ezt '92-ben hallani. (Mádai Péter: Bizony!) Most a jelzőről beszélek, a "zseniális" jelzőről, ez akkor nem hangzott el.

Komolyra fordítva a szót: nagyon izgalmas kérdés ez, amit a képviselő asszony felvetett, a követő aktiválása ennek a szolgálatnak. Hadd valljam meg, hogy az a modell, amely ennek a törvénynek a megalkotásakor működőképes volt, teljes mértékben önkéntes alapon Nyugat-Európa számos országában létezik, én ezeknek a tapasztalatait építettem be annak idején ebbe a törvénybe. Az a változat, ami ma Magyarországon létezik, az viszont a védőnők másodállásban való részvétele ebben a szolgálatban, és ez így nem lesz üzemképes. Én tehát abba az irányba szeretném ezt a kétpercest még felhasználni, hogy távlatosan azt az igényt fogalmazzam meg, hogy ezzel a kérdéskörrel talán még több intézményben és főállásban foglalkozó embereknek kell folyamatosan a lakosság rendelkezésére állni ebben az önkéntes fázisban is.

Az idő nem teszi lehetővé, hogy tovább folytassam, de talán egy későbbi kétpercesben még egy-két gondolatot elmondok.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Béki képviselő asszony az ismételt megjelenést illetően... - felolvasta végeredményben az indokokat az Alkotmánybíróság kapcsán, az, hogy ki hogyan értelmezi, az valóban nézőpont kérdése, habár úgy gondolom, a kisebbik rosszat választjuk akkor, amikor biztosra megyünk, és egy alkotmányosan is elfogadható törvényjavaslatot szavazunk meg a végén.

Mindig visszatérő kérdés az, ha teljes körű tájékoztatást kap az érintett, akkor ezt most pressziónak éli meg, vagy nem pressziónak éli meg, ugyanakkor ilyenkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy itt egy harmadik emberi életről döntenek, nem kis dolog az, amiről döntés születik, egy megfogant emberi élet világra jöveteléről vagy pedig az elpusztításáról. Tehát akkor, amikor egy teljes körű felvilágosítást kap az, akinek ezt az igen súlyos döntést kell meghoznia, akkor nem hiszem, hogy ezt pressziónak lehet nevezni. Ebben korábban sem értettünk egyet, de úgy hiszem, hogy soha nem fogunk egyetérteni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy Ivanics képviselő úr ezt a vitát, amely a magzati élet védelméről szóló törvény módosításáról szól, megterhelte egy olyan utalással, hogy itt valakinek bocsánatot kellene kérnie, és valakinek nincs alapja arra, hogy arról beszéljen, hogy növekvő támogatásokkal kell olyan helyzetet teremteni, amikor az emberek szívesebben vállalnak gyereket. De ha már ezt megtette, akkor kénytelen vagyok azt mondani, hogy az, hogy ma, 2000-ben, most már harmadik éve a jelenlegi kormány azon törheti a fejét, hogy mire költsön több pénzt, ez annak köszönhető, hogy az előző kormánynak volt bátorsága egy olyan helyzetben azzal foglalkozni, hogy átmenetileg miért kell kevesebbet költeni.

Az, hogy mennyire volt zseniális Surján miniszter úr akkori törvényjavaslata és abban ez a megoldás, arról lehet beszélni, mi támogattuk azt a törvényjavaslatot. De az kétségtelen, hogy az a stabilizációs program, amit öt évvel ezelőtt az akkori kormány behozott, és amivel megalapozta azt, hogy most önök azon gondolkozhatnak, hogy hova tesznek több pénzt, az a maga nemében gazdaságpolitikailag kétségtelenül zseniális volt, bocsánatot kérnie pedig annak kell, aki 1994-re olyan helyzetet teremtett ebben az országban, hogy az a stabilizációs program elkerülhetetlen volt. Annak kell bocsánatot kérnie!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 4. pontjának egyik társszerzőjeként örülök annak, hogy Ivanics képviselő úrnak is tetszik ez a javaslat, de annak már kevésbé örülök, hogy egyfajta elnézést kérő magatartásra inti az ellenzéki, ezen belül a szocialista képviselőket ezzel kapcsolatban. Legyen szabad arra emlékeztetnem, hogy a brutálisnak nevezett Bokros-csomag elvette a családi pótlékot azoktól, akik a legkevésbé szorultak rá, most pedig azok szorulnak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne arra, hogy támogatást kapjanak. Csak emlékeztetem önöket arra, hogy sajnos úgy tűnik, hogy 2001 már a harmadik olyan év lesz, ahol egy fillérrel sem emelkedik a családi pótlék (Sasvári Szilárd: Miről beszél, elnök úr? Tárgyra!), úgyhogy nincs azon mit csodálkozni, hogy éppen ebben az ajánlási pontban is megpróbáljuk, mint ahogy minden más alkalommal, felhívni arra a figyelmet, és megfelelő jogi kereteket szabni ahhoz, hogy a mindenkihez eljutó ellátásokat karban kellene tartani, sőt továbbmegyek, most már ezeket jelentősen emelni kellene.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

 

(13.40)

 

ELNÖK: Megkérem a képviselőket, ahogy az előbb is jeleztem, hogy valóban az ajánlási pont (Dr. Lamperth Mónika: 4-es ajánlás!) - igen, említette, a 4. ajánlási ponthoz szólt, jó. Nem ezt akartam elmondani, tisztelt képviselő úr, hanem azt, hogy ha mindig a múltat és a politikai felhangot emlegetjük, akkor itt éjfélig fogunk politikai dolgokról vitatkozni, nem pedig az előttünk lévő törvényjavaslatról és az ajánlási pontokról. Megkérem, hogy ennek a szellemében mindkét oldalon a képviselő urak, hölgyek tegyék meg az észrevételeiket.

Megadom a szót két percre Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ivanics István képviselőtársam hozzászólásából az világosan kiderült, hogy ezzel a módosító indítvánnyal egyetlenegy baj van, az, hogy ezt a szocialisták adták be, egyébként pedig a módosító indítvány jó. Én ebből arra következtetek, hogy ön kormánypárti képviselőként megpróbálja latba vetni a befolyását, és rábeszélni az előterjesztőt, hogy ezt a módosító indítványt fogadják el.

Amit én egyébként nagyon helyeslek, és azzal egyetértek az elnök úr felszólítása tartalmát tekintve is, bár nem tudom, hogy az elnöki pulpitus kötelezi-e az elnök urat ilyen tartalmi megjegyzésekre: tehát itt most nem arról kellene beszélnünk, hogy milyen ok és okozati összefüggések vannak a Horn-kormány és az abortusztörvény, illetve a Horn-kormány és a gazdasági fejlődés, a Horn-kormány intézkedései és a most elosztható jövedelmek nagyságrendje között, bár én szívesen vitatkozom erről is Ivanics képviselő úrral; hanem most arról kellene beszélni, van-e ebben a törvénymódosításban létjogosultsága annak, hogy az állam fokozottabb anyagi támogatási rendszert és garanciarendszert vállaljon azokon a területeken, ahol garantálni lehet azt, hogy a kisebb jövedelmű, a rosszabbul tájékozott családok is, lányok, asszonyok is kaphatnak segítséget, garanciát ahhoz, hogy ne kerüljenek abba a helyzetbe, hogy dönteniük kelljen a terhességmegszakításról, vagy sem.

A kérdés ez, és ha a képviselő úrnak továbbra is csak az az egyetlenegy aggálya van ezzel a módosító indítvánnyal, hogy ezt a szocialista képviselők adták be, akkor én a magam részéről tudom azt garantálni, hogy ha önök átfestik ezt a kapcsolódó módosító indítványok során, mint ahogyan ezt szokta tenni a Fidesz rendszeresen, akkor én meg fogom szavazni az ő kapcsolódó módosító indítványukat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és akkor a tartalmát tekintve jó döntést sikerül hozni az Országgyűlésben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Normál felszólalásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr, ez kellemes meglepetés, legalábbis nekem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először is egy ügyrendi természetű megjegyzést szeretnék tenni. Szeretném nyomatékosan fölhívni valamennyiünk figyelmét arra, hogy azzal, hogy már a részletes vitába is bevezették a tízperces időkorlátot, ezzel újabb lépést tettek a Magyar Országgyűlés megsemmisítése felé, a magyar parlamentarizmus megsemmisítése felé. Majd más alkalommal erről bővebben. (Az elnök ingatja a fejét.) Így van ez, elnök úr!

Ami a módosító javaslatokat illeti, a következőkről kellene beszélnem. A módosító javaslatok egyik csomagja - nem a sajátjainké, hanem más képviselőtársainké - a válsághelyzet fogalmát próbálja megváltoztatni, és ezzel visszahozni a törvényjavaslatba azt a felfogást, amelyik definiálja a válsághelyzetet, és ezáltal más irányba indul el az alkotmánybírósági követelmény teljesítésében, mint amiben a törvényjavaslat elindult. Erre vonatkoznak a 21., 22., 24., 28., 30. számú pontok. A 22. Mécs képviselő úré, a többi Csáky képviselő úré és másoké.

Azután vannak a 3 nappal és az ellenjegyzéssel kapcsolatos módosító indítványok, ezek a sajátjaink, a 35., a 38., illetve 43., 44., 47. pont. Ez a módosító javaslatok második fejezete, amelyekkel foglalkozni szeretnék. Egy külön fejezet a 27., 28. pontban a külföldiek jogosultságával kapcsolatos módosító javaslatok. Ezzel is kellene foglalkoznom. Szívem szerint foglalkoznék Ivanics képviselő úrnak az 52. pontban a hálapénzzel kapcsolatban benyújtott módosító javaslatával, azután az 58., 59., valamint a 13., 14., 18., 20. pontban szerepelnek a támogatásokkal, illetve a térítéssel kapcsolatos módosító javaslatok, amelyekkel szintén foglalkoznom kellene, és végül a 61., 62. pontban szerepelnek a hatálybalépéssel kapcsolatos módosító javaslatok.

Nos, azt hiszem, valamennyiünk számára világos, ez egy tízperces felszólalásban nem megy, és ez mutatja, hogy mennyire komolytalan a részletes vita bonyolításának az ilyen módja. Ezért most azzal kezdem, hogy erről a válsághelyzetkérdésről szeretnék beszélni.

Itt többen is azok közül, akik nem értenek egyet ennek a törvényjavaslatnak, valamint az eredeti törvénynek a filozófiájával, gondolok itt Csáky, Szászfalvi képviselő urakra, gondolok itt Pap János képviselő úrra, gondolok itt Mécs Imre képviselő úrra, olyan módosító javaslatokat nyújtanak be különböző pontokon, amelyek megváltoztatnák a törvényjavaslat filozófiáját.

Szeretném elismételni: én értem az ő felfogásukat, és tiszteletben tartom ezt a felfogást. Tudom, hogy van Magyarországon sok-sok ember, aki másképp gondolkozik a terhességmegszakításról, mint például én, aki azt gondolja, hogy a magzat a fogantatás pillanatától számítva ember, emberként kell kezelnie őt a törvényalkotásnak. Csáky képviselő úr ezt az imént ki is mondta, más alkalommal Mécs Imre mondta ki, és mások is kimondják. Ha jól tudom, a Surján képviselő úr által itt képviselt Kereszténydemokrata Szövetség emiatt nem is szándékszik ezt a törvényjavaslatot megszavazni. Ha jól tudom, a Magyar Demokrata Fórum részéről is bejelentette Csáky képviselő úr, hogy nem fogják megszavazni ezt a törvényjavaslatot.

Szeretném világossá tenni az önök számára, hogy mi, szabad demokraták azt gondoljuk, hogy az államnak tudomásul kell vennie, hogy ebben az alapvető kérdésben a társadalomban sokféle felfogás létezik, kinek-kinek magának kell a saját lelkiismeretével elszámolni. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az alkotmányból nem vezethető le állásfoglalás ebben az alapvető kérdésben. Ezt az Alkotmánybíróság mondta! Ettől még azt is mondta az Alkotmánybíróság, hogy ha akarja az Országgyűlés, állást foglalhat ebben a kérdésben; és ha majd azok esetleg többségben lesznek az Országgyűlésben, mint ahogy az ír parlamentben vagy a lengyel parlamentben többségben vannak, az európai országok többségében nincsenek többségben, és Magyarországon sincsenek többségben.

Ha viszont így van, akkor nem helyes ráerőltetni a magyar társadalomra egyfajta morálfilozófiai - hogy Mécs Imre kifejezését használjam - felfogást ebben az alapvető kérdésben, akkor helyes tudomásul vennie az államnak, a törvényhozónak azt, hogy ebben a kérdésben sokféle felfogás van, és a törvényben, ha úgy tetszik, nyitva hagyni ezt a kérdést. És emiatt azokat a módosító javaslatokat, amelyek különböző formában arra irányulnak, hogy a törvénybe kerüljön bele, ha úgy tetszik, kerüljön becsempészésre annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ember-e a magzat, ezeket a módosító javaslatokat mi, szabad demokraták a magunk részéről nem fogjuk támogatni. Tehát ezt a dolgot szerettem volna elsőként leszögezni.

A második témakör, amellyel mindenképpen foglalkoznunk kell, az a kérdés, amellyel Béki Gabriella már érdemben foglalkozott. Mi úgy gondoljuk, és ebben csak utalok arra, amit ő már elmondott, hogy ezekben a kérdésekben a döntést meg kell hagyni a nőnek. Az államnak különböző eszközökkel kell ezt a döntést befolyásolnia. Ez a döntés elsősorban tájékoztatás. Mi elfogadjuk azt, hogy ez a tájékoztatás ne legyen semleges. Vannak olyan barátaink, akik azt mondják, hogy ennek a tájékoztatásnak semlegesnek kellene lennie. Mi elfogadjuk azt, támaszkodva az Alkotmánybíróság döntésére, hogy maga a tájékoztatás ne legyen semleges, de a tájékoztatás ne legyen presszió, ne legyen nyomásgyakorlás, ne teremtsen olyan helyzetet, amikor annak a nőnek, aki másképp dönt, mint ahogy azt adott esetben akár a gyermekvédő szolgálat illetékese helyesnek tartja, szégyenkeznie kelljen a döntése miatt.

 

 

(13.50)

 

 

Ilyen helyzetet a mi megítélésünk szerint nem szabad teremteni. Ezért indokolatlan, fölösleges, megterhelő felnőtt emberekkel szemben a pressziónak a kétszeri megjelenéssel való kifejtését törvénybe iktatni. Igaza van Béki Gabriellának. A kétszeri megjelenés sem pótolja egyfelől a széles körű felvilágosítást, másfelől a különböző támogatási eszközöket, amelyekről például Lamperth Mónika is beszélt. Ezért a kétszeri nem alkotmányosabb, mint az egyszeri, a korábbi állapothoz képest a lépést az alkotmányosság irányába nem az teszi meg, hogy egyszeri helyett kétszeri, hanem az teszi meg, hogyha egy széles eszközrendszert alkalmazunk, amiről itt sokan beszéltek, és még fogunk is beszélni.

Harmadik javaslatom, ami még ebbe a tízperces felszólalásba belefér, nagyon röviden szeretnék Ivanics képviselő úrnak az 52. pontban szereplő javaslatáról beszélni, amely 52. pontban azt mondja ki, azt javasolja Ivanics képviselőtársunk kimondani, hogy a terhességmegszakítást végző vagy abban részt vevő egészségügyi dolgozó a beavatkozásért semmilyen juttatást nem fogadhat el. Én értem a szándékot, értem - de nem értek vele egyet. Hát a "semmilyen juttatás" nyilván nem megy, mert a bérét, a jövedelmét ezért is kapja, és az is egyfajta juttatás. De Ivanics képviselő úr nyilván arra gondolt, hogy az egészségügyi dolgozó az abortuszért nem fogadhat el hálapénzt - míg a foghúzásért vagy bármilyen orvosi ellátásért meg igen.

De én azt gondolom, hogy a hálapénz általában rossz dolog, amivel a magyar egészségügy és egészségpolitika évtizedek óta nem tud mit kezdeni. Azt azonban nem lehet, nem szerencsés állítani, hogy az egyik orvosi tevékenységért, ami egyébként Magyarországon legális tevékenység, el lehet fogadni, a másikért meg nem. Ezt is az orvos végzi, tisztességesen, szakszerűen, odafigyelve az érintett személy problémáira, egészségére, helyzetére, meg a másik is ilyen tevékenység. A különbséget ezen a ponton szerintem nem helyes megtenni, és ezért a megoldás az, hogy se itt, se ott ne legyen hálapénz, ami persze nem tiltással megy, hanem az egész egészségügyi rendszer és egészségfinanszírozás reformjával arra kellene menni - kár, hogy ez a kormány ebben a ciklusban ebben nem fog semmit csinálni a jelek szerint. De egy ilyen megkülönböztetést, azt, hogy az orvosnak kelljen szégyellnie magát azért, hogy ilyen orvosi tevékenységet folytat - mert ebből ez fakad, ez következik! -, ezt én nem tartom helyesnek, és ezért ezt a módosító javaslatot sem fogjuk támogatni.

Köszönöm szépen; majd folytatom egy másik fölszólalásban. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Lehet, hogy én nem igazán jól ismerem a Házszabályt, de úgy tudom, hogy amikor a részletes vitát tagoljuk, akkor egy tagolóegységre vonatkozik, ha van időkeret. Mi most úgy döntöttünk közösen, hogy egyberakjuk ezt a dolgot, ezáltal önkorlátoztuk magunkat a négyszer tíz percről az egyszer tíz percre. És Bauer képviselőtársam velem együtt megszavazta ezt az egyberakást. (Bauer Tamás közbeszól.) Na mindegy, én legalábbis így emlékszem.

Amit igazándiból mondani szeretnék: az alkotmányosságra többen utaltak és az Alkotmánybíróságra többen hivatkoztak. Én arra szeretnék emlékeztetni, hogy valóban az alkotmányból nem vezethető le, hogy a magzati élet, amely nyilvánvalóan a fogamzástól kezdődik, mikortól tekinthető de jure emberi életnek. Van azonban az Alkotmánybíróságnak néhány olyan utalása, amelyet érdemes figyelembe venni, különösen ha erre hivatkozunk a vita során. Nevezetesen, alkotmányellenes Magyarországon az, ha korlátlanul, mindenfajta beavatkozás nélkül a magzati élet elpusztítására lehetőséget biztosítunk, és nem lenne alkotmányellenes, ha ezt az elpusztítást tiltaná a törvény. Ez az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiből egészen világosan következik.

Annak idején ez az én számomra azt jelentette, hogy nem tudtam olyan törvényt beterjeszteni, ahol egy teljes liberális megoldás, egy teljes konzervatív megoldás és közte egy valamilyen átmenet szerepelt. Én A-, B-, C-variációban láttam volna helyesnek előterjeszteni a törvényt a parlamentnek, és abból valószínűleg a középső megoldást fogadta volna el a többség. Végül is a középső megoldás lett beterjesztve, amely a másikkal kontrosítva tisztán liberális megoldásnak számított, de ez nem az, jelen állapotában sem az, és az egészen biztos, hogy a de jure megítélés sokkal inkább átbillen a magzati élet védelmére, mint annak az elpusztítására való jogra.

Elnézést a túlbeszélésért. Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, és az észrevételére a képviselő úrnak azt mondom, hogy a Házszabály 50. § (2) bekezdése kimondja, hogy vita közben további vagy ismételt felszólalásra az elnök ad engedélyt. Én ugyan férfi vagyok, de ebben a tekintetben igyekszem majd semlegesen dönteni, vezetni az ülést, hogy mikor fog ez átcsapni. Természetesen, mivel úgy látom, hogy a négy vitaszakasz most egy vitaszakaszba folyt, azt az ellenzéki képviselők által, már két képviselő által is jelzett ismételt hozzászólást meg fogom adni, de valószínűleg a harmadik esetben nem fogom megadni; tehát én is így értelmezem, hogy ez nem azt jelenti, hogy négyszer tíz percet fog jelenteni.

Két percre megadom a szót Csáky András képviselő úrnak. Tessék!

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Bauer képviselő úr azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság kimondta és leírta azt, hogy az alkotmányból nem következik a jogalanyiság kérdése, de folytatja, hogy viszont nem következik az sem, hogy ne tekinthetnénk jogalanynak a magzatot. Ezt a törvényhozásra bízza, hogy döntsön a törvényhozás. Sajnos, mi ezzel a lehetőséggel nem élünk.

A súlyos válsághelyzettel kapcsolatosan elég részletesen aggályait fejti ki az Alkotmánybíróság. Azt mondja, mert az egész döntés ugye a megfelelő ellensúly képzése a magzat érdekében - hiszen itt egy emberi életről van szó, ezt azért ne felejtsük el, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy itt nem valami, nem tudom én, miről beszélünk, hanem emberi életről beszélünk, hogy kellő ellensúlyt kell képezni -, és hogy a törvényben lévő megfogalmazás nagyon homályos, megfoghatatlan, és akkor, amikor a 24. pont alatt, mert ezt citálta Bauer képviselő úr, mi egy másik megfogalmazásra teszünk javaslatot, még nem találtam meg, de meg fogom találni, jóformán az Alkotmánybíróság által megadott meghatározást emelnénk be a törvénybe.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, SZDSZ.

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Bauer Tamás fölszólalása kapcsán szeretnék néhány dolgot pontosítani. Képviselő úr valamennyi szabad demokrata nevében beszélt, amit én itt helytelennek tartok - ez lelkiismereti kérdés. Elismerem, hogy a szabad demokraták többségének a nevében beszélt, de teszem azt, Lotz Károly vagy Hack Péter, vagy Dornbach Alajos közelebb áll az én felfogásomhoz ebben az esetben, és ugyanígy ez a mögöttünk álló emberekre is vonatkozik; természetesen elismerem, hogy a többségről volt szó.

A másik, hogy a 22. pontban lévő javaslatom az egy középen álló javaslat. Ugyanis nem kívánom megtiltani azt, hogy ne lehessen a törvény alapján eljárni, csupán azt kívánom rögzíteni, hogy itt tulajdonképpen egy hibás dologról, egy rossz dologról, egy elkerülendő dologról, egy olyan dologról van szó, amit a büntető törvénykönyv egyébként büntetni rendel. Tehát ez teljesen világos. Ez analóg azzal, ahogy Sólyom László is mondta, hogy 120 évvel ezelőtt például még az Egyesült Államokban meg lehetett ölni a rabszolgát, kizárólag polgári jogi felelősséggel, vagyis anyagilag kellett felelni azért, hogy egy rabszolgát valaki agyonütött a vásárban, mert nem volt embernek minősítve. Ugyanúgy viszont, ha embernek fogjuk, fogja a köztudat minősíteni már a fogantatástól a magzatot, akkor meg a törvényhozás sem korlátozhatja az élethez való jogát. Mert akkor az az alapjogok között megilleti őt, és ez nem a többségnek a kérdése.

 

(14.00)

 

Itt arról van szó, hogy ennek a mentalitásnak, ugyanúgy, ahogy a rabszolgaság eltörlésére is megszületett a közmegegyezés, bár még van rabszolgaság a világ néhány részén, ugyanúgy kell eljönni ennek, ahogy azt Sólyom László annak idején az alkotmánybírósági határozat indokolásában leírta.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Mécs Imre azt mondta korábban is, amikor a 22. pontban levő javaslatát indokolta, hogy e javaslat mögött az az álláspont van, hogy a művi terhességmegszakítás bűn. Ennek vállalása bűn! Én pedig azt állítom, hogy abból a felfogásból, amelyik tagadja azt, hogy a magzat fogantatásának pillanatától fogva ember volna, abból a felfogásból az következik, hogy ez nem bűn.

A további lépésem pedig logikailag az, hogy én - még egyszer mondom - tiszteletben tartom, hogy Csáky András vagy Surján László, vagy Ivanics István, vagy Mécs Imre azt gondolja, hogy a magzat fogantatásától ember, és ezért az elpusztítása bűn, de amíg a társadalom ebben a kérdésben megosztott, és sem az alkotmányból, sem hatályos törvényből nem következik az az álláspont, amit Mécs Imre vall, addig ne érvényesítsünk egy ilyen felfogást, és ne kényszerítsünk bűntudatra olyan magyar állampolgárokat, nőket és férfiakat, akik így döntenek.

Erről szól csak köztünk a vita, és ezért Mécs Imre álláspontja nem középen van, Mécs Imre álláspontja a bűntudatot mindenkitől elvárja, aki abortuszhoz folyamodik, legfeljebb nem érvényesít vele szemben büntetőjogi szankciót.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, SZDSZ.

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Elnézést, hogy vitába keveredünk, de nagyon fontos dologról van szó. Nem így van! A jelenleg hatályos büntető törvénykönyv kimondja, hogy a magzatelhajtás bűn! (Bauer Tamás: A tiltott magzatelhajtás!) A tudósok, a közvélemény is azt mondja, hogy helytelen, rossz dolog elpusztítani valamit, ami már fejlődik, ami már létezik, megakasztani egy folyamatot, kárt okozni az anyai szervezetnek és így tovább. Ebben közmegegyezés van, így van? (Bauer Tamás: Nem, nincs így!) De ebben közmegegyezés van...

 

ELNÖK: Nagyon kérem, ezt frakcióülésen lehetne inkább megoldani, kedves képviselőtársak, és ne itt tessék, most az ajánlási ponthoz tessék szólni a részletes vita szabályai szerint...

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Elnök Úr! A 22. ajánlási pontról van szó, és az élet origójáról van szó. Alapvető fontosságú! Én semmi mást nem javasoltam, mint hogy a másik törvényünkben, a büntető törvénykönyvben levő álláspontot átvigyem, és azt mondjam, hogy nem büntethető, ha valaki eszerint hajtja végre a folyamatot. Erről van szó! De valahol jelezni kell, hogy ez alapvetően nem jó dolog. 100 vagy 200 év múlva, vagy remélem, már 50 év múlva is ez lesz a közfelfogás, mint a rabszolgasággal kapcsolatban. De jelenleg még nem ez, sajnos.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Valóban, tisztelt elnök úr, önnek igaza van, nem illik egy frakcióülésbe belebeszélni, de itt valóban szélesebb körű problémakörről van szó.

Én is a 22. ponthoz szeretnék hozzászólni, ahol régi vitám van Mécs Imrével, bár a vita nem elvi alapú, mint az előbbi vita, hanem gyakorlati és technikai megvalósítás. A valóságban szerintem az a helyzet, hogy a büntető törvénykönyv egyrészt büntetni rendeli a magzatelhajtást, ez egy világos, egyértelmű dolog, és valahol - én nem tudom fejből idézni a jogszabályokat - nem úgy fogalmaz, hogy nem büntethető, hanem azt mondja, hogy nem számít magzatelhajtásnak, ha egy bizonyos törvény keretei között... Én igazándiból és filozófiailag a kettő között nem látok különbséget. A jogászoknak jelent akadályt, hogy ha egyszer a törvény már valamit kimondott egy helyen, akkor ugyanazt más szavakkal nem mondja ki. Ezért nem találtuk meg azt a formulát annak idején, amit Mécs Imre már akkor is nagyon erőteljesen képviselt, és szerintem az egész törvény szellemét kifejező módosító indítványról van szó.

A bűntudat kérdése pedig olyan, kedves képviselőtársaim, hogy akarjuk, nem akarjuk, ez a bűntudat benne van az érintettekben. Benne van az orvosban, és benne van a nőben, aki úgy érzi, hogy az élet, a férfiak, az anyós vagy akárki, az anyagi helyzet őt ebbe kényszeríti. Rossz lelkiismerettel teszi meg, ezért van az úgynevezett post abortion szindróma, amely egyre több nehézséget okoz a pszichiátereknek. Nekünk tehát beszélnünk kell erről a kérdésről, mert az összes ilyen lelki teher úgy oldható meg, ha a társadalom nyílt vitát lefolytat róla, és nem a szőnyeg alá söpri, hogy ezek olyan kérdések, amelyekről nem illik beszélni.

Társadalmunk egy részében ezek még mindig tabutémák, és egy kisvárosi környezetben például nem lehet erről beszélni, mert rögtön személyesítik, hogy azért beszél róla, mert neki volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), vagy mert nem volt.

Köszönöm, elnök úr.

 

ELNÖK: Köszönöm. Normál felszólalásra megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban nehéz egy ilyen szerteágazó kérdésről a részletes vita szabályai szerint beszélni, de én most mindjárt, mielőtt az elnök úr megint szól, az ajánlás 4. pontjához szeretnék még néhány megjegyzést tenni, annak ellenére, hogy az ebben foglalt javaslataink már szóba kerültek.

Mi azért tartjuk ezt a javaslatot, a 4. pontban foglaltakat fontosnak - ugyanúgy, mint a 69. pontban foglaltakat -, mert ebből is és jó néhány más javaslatunkból levezethető az a szándékunk, hogy szeretnénk következetesebbé tenni a javaslatot, hogy egyértelműen vállalja azt, hogy ösztönző és szélesebb körű szolgáltatásokkal kell csökkenteni az abortuszok számát és növelni a családok gyermekvállalási kedvét. És ezért is fogalmaztuk meg azt, hogy mi lenne az állam dolga - talán határozottabban és markánsabban, mint ahogy ez az eredeti szövegben szerepel -, mert ezekről a megfogalmazásokról azt tartjuk, úgy gondoljuk, hogy rendkívül puhára sikerültek, lényegében az államot komoly cselekvésre nem igazán ösztönzik, és megfogalmazásainkkal szeretnénk elérni, hogy az állam valóban tevőlegesen szerepet vállaljon és a jelenleginél jelentősebb költségvetési forrásokat is biztosítson a megjelölt célokhoz, mert igazán a mi felfogásunk szerint ez olvasható ki az Alkotmánybíróság határozatából.

Itt mindjárt rátérek az ajánlás 24. pontjára, amely nem szocialista javaslat, Csáky képviselő úr javaslata, és már többször szó esett a válsághelyzet kérdéséről, és azért tartom szükségesnek ezt szóba hozni, mert a mi számunkra a törvényjavaslatban szereplő fogalom elfogadható, és mi azt szeretnénk, ha a válsághelyzetnek a törvényjavaslatban szereplő megfogalmazása nem is változna meg. Tömörségében ez értelmezhető, a szociológusok is tudják értelmezni, a gyakorlatban is lehet ezt értelmezni, miközben a 24. pontban megfogalmazottak és az esetleg ennek kapcsán kialakuló kapcsolódó módosító indítvány mintegy mérlegelési lehetőséget is sugallna a családvédelmi szolgálatnak.

Ezért mi illő tisztelettel óvnánk az előterjesztőt is és képviselőtársainkat is attól, hogy erre az ingoványos talajra tévedjenek, mert az Alkotmánybíróság határozatából igenis kiolvasható az az út - ahogy Csáky képviselőtársam az előbb fogalmazott -, hogy a megfelelő serkentő intézkedésekkel, egyéb intézkedésekkel az állam teljesítheti az életvédelmi kötelezettségét anélkül, hogy, mondjuk, a válsághelyzetet jobban ki kellene bontani a törvényben, ne adj' isten, még példálódzó felsorolást is mellékelni.

Tehát én a magam részéről nem szeretném, ha támogatnánk az ajánlás 24. pontjában szereplő módosító indítványt. A Szocialista Párt ezt nem is fogja tudni támogatni, nem is fogadja el, mint ahogy nagyon nem szeretnénk azt sem, hogy az ajánlás 1. pontja szerint a családvédelmi szolgálat, tehát az a rendszer, amely tanácsadást végez, válsághelyzet esetén segítséget ad annak a feloldásában, a Szociális és Családügyi Minisztérium hatáskörébe kerülne.

 

 

(14.10)

 

Annál is inkább, mert ennek a tárcának sem gyakorlata, sem feltételrendszere nincsen ehhez a munkához. Most már arról nem is szeretnék szólni, hogy milyen zavarokat okozna egy párhuzamos intézményrendszernek a felállítása, hogy csak ilyen praktikus szempontokat említsek.

Tisztelt Országgyűlés! Béki Gabriella képviselőtársam már beszélt az ajánlás 35. és 38. pontjáról, amelyet szocialista képviselők neve is fémjelez, és amely javaslat lényegében a jelenlegi, a kérőlap aláírása utáni háromnapos moratóriumot áthelyezné az aláírás előtti szakaszba. Csak megerősítve azt, ami ezzel összefüggésben már elhangzott, azt mondanám, ez azt jelenti, hogy a három nap alatt a kérelmezőnek kétszer kellene találkoznia a védőnővel, ami a mi megítélésünk szerint indokolatlan lelki megterheléseket és többletköltségeket is okoz. Ezt nem tartjuk életszerűnek, nem tartjuk ebben a formában szerencsésnek, egyetértve természetesen azzal, hogy a tanácsadás nem jelenthet egyszeri megjelenést, de a tanácsadás esetleges további igénybevételéről már az érintettnek magának kell döntenie.

Ezért is azt javasoljuk szocialista képviselőtársaimmal együtt, hogy a 35. és 38. pont szerint a törvényjavaslatból az ezzel kapcsolatos megfogalmazások maradjanak el. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket a javaslatokat mérlegeljék és támogassák.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz, normál felszólalásra.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Továbbmennék egy ponttal, az 5. pontnál kezdeném, amely az állam feladatait sorolja. Egy a) pontot javasolok itt beiktatni, elsősorban azért, mert a preambulum nem volt megnyitva a törvénymódosítás során, de úgy érzem, hogy nagyon is illik ide, amely így szól, hogy "a szolidaritási elvre építve biztosítja a magzatot hordozó nő számára, hogy megkülönböztetett és kiemelt bánásmódban részesüljön a társadalom fennmaradása, az emberi lét továbbvitele, a magzati élet feltétlen tisztelete és megóvása érdekében".

Úgy gondolom, egy olyan megfogalmazás ez, amely a jelenlegi nézőpontoktól függetlenül elfogadható, érdemileg nem befolyásolja a magzatelhajtás vagy az abortusz szabályozását, tehát az érdemi beavatkozást nem módosítja. Viszont - ami az Alkotmánybíróság ítéletének a szelleméből is következik, hogy meghatározza a társadalom felelősségének az irányát, hogy mi milyen irányba mozduljunk el -, ha magzatvédelmi törvényről beszélünk, és megpróbáljuk kiegyensúlyozni, hogy miről is szól jelen pillanatban a törvény, a törvény egésze jóformán a magzat elvételéről szól, nem a magzat védelméről, ezért a kiegyensúlyozás érdekében a társadalmi alapértékeket ide mindenképpen be kell emelni, és kinyilvánítani, hogy az államnak igenis érték a megfogant élet, az élet pártján áll, és ennek az életnek a hordozóját kell elsősorban támogatni ahhoz, hogy az az egészséges egyensúly helyreálljon, ami egy nemzet, az emberiség megmaradását is jelenthesse.

Úgy érzem, nagyon lényeges dolog, hogy ebben konszenzusra jussunk, és engem személy szerint is nagy örömmel tölt el az, hogy ennek a kifejtése során az emberi jogi bizottság a támogatásáról biztosította ezt a javaslatot. Kérem az Egészségügyi Minisztérium jelenlevő képviselőjét is, tolmácsolja a miniszter úrnak, a kormánynak is, hogy ezt a megfogalmazást építsük be a törvénybe, mert úgy érzem, a magyar lakosság igényli azt, hogy világosan fogalmazzunk ebben a törvényben, hogy miről van szó, a magzatot kívánjuk védeni, nem az abortusz különböző formáit akarjuk legalizálni a törvény alapvető szellemével szemben.

Ehhez kapcsolódnak az előbbi vita során már kifejtett állami támogatások, amelyet az MSZP-s képviselők a 4. pontban fogalmaztak meg, ahol én kifogásoltam a biztosítás kérdését, hogy ezt etikai értelemben nem teszik kellő jogalappal. Most ezt megvilágítanám egy egyensúlyi kérdésben, nevezetesen úgy, hogy maximálisan mellette volnék és követelném, hogy biztosítsa az állam ezeket a feltételeket akkor, ha az abortuszt sokkal határozottabban tiltaná. Tehát úgy gondolom, a szubszidiaritás megköveteli ebben a kérdésben azt az egyensúlyt, hogy ha ilyen szabadon engedjük, hogy az abortuszt a nő mérlegelés nélkül kérhesse, tehát gyakorlatilag az önrendelkezése maximálisan érvényben maradjon a magzat kárára, és a társadalom további épülése ellenére a nő szándéka érvényesüljön, akkor nem jogos egy teljes támogatási kör biztosítása. Tehát úgy gondolom, a szubszidiaritás akkor működik, ha ehhez az egyén is és a társadalom is kölcsönösen megteszi azokat a lépéseket, amelyek szükségesek a harmonikus együttműködéshez.

Jelen esetben így ez nem áll fönn. Szeretném, ha elmozdulnánk abba az irányba, hogy a társadalom mintegy jóléti társadalomként tudná garantálni azt... - és meggyőződésem, hogy ebben az országban ma is jelen van ez a szituáció, hogy nem kell egyetlenegy megszületendő gyermeknek éhezni és nélkülözni, mert ez a társadalom igenis jelenleg is van és tíz éve is volt olyan erős, hogy minden megszületendő gyermeket föl tudjon nevelni és minden megfogant élet a világra jöhessen. Igenis, van ennyi erő ebben a magyar társadalomban, és ebben az esetben kimondhatnánk, hogy biztosítjuk ezeket a feltételeket, de akkor viszont az abortuszt lényegesen, határozottabban korlátozni kellene.

A 9. pont egy visszavont javaslat, de annyit szeretnék megemlíteni ehhez, hogy itt egy komoly élettani kérdést kellene tisztázni, és tudom, hogy ez az állandóan változó orvostudomány esetében nem egyszerű dolog. Ez az esemény utáni tabletta kérdése, hogy mikor van egy ilyen spontán abortálás elősegítése vagy mikor nincs. Úgy érzem, nem kerülhetjük el, hogy ezzel is foglalkozzunk, és orvosetikai szempontból világos álláspontok jöjjenek létre.

 

(14.20)

 

Volt a javaslataim között olyan javaslat is, amely azt indítványozta, hogy bünteti azt a személyt, aki magzatával együtt az egészséges nőt művi terhességmegszakításra bátorítja, közvetett vagy közvetlen eszközökkel kényszeríti. Úgy gondolom, elfogadom az előterjesztő javaslatát, talán nem ebben a törvényben kell ezt szabályozni, de mindenképpen érdemes foglalkozni vele. Ezt javaslom jogász kollégáim részére, vizsgálják meg, hogy a Btk.-ban hogyan és mint lehet és ildomos ezt szabályozni.

Végezetül szeretném még egy módosító javaslatomra fölhívni a figyelmet. A 45. ponthoz szeretnék egyetlen megjegyzést fűzni, ezt Kósáné Kovács Magda és Láyer József képviselőtársaim nyújtották be. Az adatvédelmi biztos meghallgatása során is fölmerült ez a kérdés, hogy a tanácsadás során a titkosságot hogyan lehet biztosítani. Úgy látom, hogy kapcsolódó módosító javaslatokkal orvosolható lesz ez a gond. Valóban, a névtelenséget és az adatok védelmét, a személyes adatok védelmét itt mindenképpen maradéktalanul kell biztosítani. Remélem, hogy ez eredményesen, mindenkinek a megelégedésére megoldódik.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Csak Kökény képviselő úrnak az előbb, a 24. ponttal, a súlyos válsághelyzettel kapcsolatos hozzászólására szeretnék reagálni. Szeretném fölhívni képviselőtársam figyelmét az Alkotmánybíróságnak ezzel a résszel foglalkozó döntésére, meghatározására. Szó szerint idézném: "A terhesség-megszakításról szóló törvénynek világosan kifejezésre kell juttatnia: a terhesség-megszakítás az államnak a magzati élet védelmére irányuló alkotmányos kötelezettségével ütközik, csupán kivételesen, aránytalan sérelmük esetében érvényesülhetnek vele szemben az anya jogai." Szó szerint így szól az alkotmánybírósági döntés. (Közbekiáltás: Indokolás!) Ad is egy megoldási lehetőséget, példát hoz, hogy vannak olyan gyakorlatok, vannak olyan törvények, amelyek az ellenőrizetlen, súlyos válsághelyzetre alapozott terhességmegszakítástól megvonják mindazokat a támogatásokat, amelyeket egyébként a hatóságilag mérlegelhető és ténylegesen súlyos kockázatot, vagy el nem várható terhet jelentő indikációknál megad. Tehát akkor, amikor ezt a módosító javaslatot benyújtottuk, a bíróság döntésének szellemiségét figyelembe véve nyújtottuk be.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Csáky András képviselőtársam egy részt idézett az Alkotmánybíróság határozatának indokolásából. Az Alkotmánybíróság valóban tesz kísérletet arra, hogy a válsághelyzetet definiálja, de végül is iránymutatást ad arra is, hogy az állam életvédelmi kötelezettségének egyéb utakon is eleget tehet, és az előterjesztő ezt a megoldást választotta - szerintem, szerintünk helyesen.

Amiért még szót kértem, az Ivanics képviselőtársam hozzászólása, amivel azért szeretnék vitatkozni, mert itt az ajánlás már sokat citált 4. pontjával összefüggésben, ha jól értem, ő azt mondotta, hogy egyetértene a markánsabban fogalmazott segítő intézkedésekkel, és azzal is, hogy többletszolgáltatások legyenek, de akkor szigorítani kell az abortuszt, mert így jönne létre az egyensúly. Nos, azért vitatkozom, mert meggyőződésem, hogy az abortuszok nagy száma elővigyázatlanság vagy tudatlanság miatt válik szükségessé. Éppen ahhoz is kell az állam beavatkozása, hogy az egészségkultúra színvonala javuljon. Ha pedig mégis szükség van abortuszra, akkor legális körülmények között kell elvégezni, és azt most már nem szeretném itt hosszan ragozni, hogy a szigorítás milyen következményekkel jár, és a társadalom amúgy is hátrányos helyzetben lévő rétegeit érintené. Nos, éppen ezért gondolom azt, hogy ez a fajta egyensúlyképzés legalábbis vitatható.

Tehát igenis ez a fajta szabályozás, ez a középutas magyar szabályozás megítélésem szerint jó, fönntartandó, ennél szigorúbb megoldás nem jó, nem szerencsés. Ehhez képest pedig az abortuszszám további csökkentéshez szükséges növelni a szolgáltatásokat, a támogatásokat.

Köszönöm. (Szórványos taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Ivanics István képviselő úr szavaihoz szeretnék egy megjegyzést fűzni. Ivanics képviselő úr azt mondta, biztos benne, hogy ennek az országnak megvan az ereje, megvannak a lehetőségei arra, hogy minden megfogant gyereket fölneveljenek. Bízom benne, hogy így van. Ebből azonban nem következik az a másik állítása, hogy ha ennek a feltételeit meg tudjuk teremteni, akkor előbb-utóbb majd jelentősen szigorítani lehet az abortuszszabályozást. Ugyanis temérdek élethelyzet van.

Temérdek, nagyon sokféle okból, az állam által nem áttekinthető okokból kerülhetnek nők olyan helyzetbe, hogy ehhez a nem kívánt eszközhöz folyamodjanak. A szigorítás pedig nem képes áttekinteni ezt a nagyon sokféle okot. És nagyon jól tudjuk, akik a kérdéssel foglalkozunk, hogy például Hollandiában úgy csökkent az egyik legalacsonyabb európai szintre az abortuszok száma, hogy közben ott van Európában talán a legliberálisabb vagy az egyik legliberálisabb szabályozás. Tehát nem következik az egyik állításából, a bizakodásból a másik állítása, a szigorítás létjogosultsága.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Úgy gondolom, hogy nem egyik állításból a másik állítás következtetése itt a lényeg, hanem a végcél. A végcél az, amely az emberiség történetében egészen a XX. századig, sőt, mondhatnánk azt, hogy a XXI. század második feléig ezt a kérdést egyértelműen tiltotta. Egyszerűen nem volt olyan kultúrtársadalom, amely elismerte volna ehhez a jogát az embernek, hogy a megfogant életet legálisan elpusztítsa. Tehát úgy érzem, hogy ehhez az alapvető emberi értékhez, az életnek ehhez a tiszteletéhez vissza kell térni a társadalomnak. Nyilvánvaló, egyértelmű, különben az ember meghasonlik önmagával, ha az életet a fogantatásától nem tiszteli; nem tiszteli ezen keresztül az életet hordozó nőt sem. Tehát ha nem tudunk ezen az úton pozitív irányba menni, akkor - úgy érzem - hiába a gazdagodás és hiába mindenféle más etikai megközelítés, mert válsághelyzet és nehéz szituáció az élet számtalan területén föllelhető, és számtalan olyan szenvedés van, amely ennek többszöröse, vagy ehhez nem is mérhető; vagy ez ahhoz nem mérhető.

Tehát ezekkel a kérdésekkel nem lehet fölmentést kapni erről a dologról, itt az életről van szó, az élet lényegéről, hogy tiszteljük és tiszteljük-e tovább az élet továbbadását, hogy szeretnénk-e ebben egy tiszta helyzetet teremteni. Úgy érzem, hogy erre törekednünk kell, és ha valaki itt egy olyan statikus állapotot szeretne létrehozni, hogy ez mindig fönnmaradjon, hogy eldobáljuk a születendő életeket, akkor nem tudunk előremenni.

 

 

(14.30)

 

ELNÖK: Köszönöm. Normál felszólalásra megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismert - hiszen a két általános vita során elhangzott már a felszólalásunkban - a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a törvényjavaslatot elutasítja, vagyis nem fogja megszavazni. Ez egyúttal kizárja azt, hogy módosító indítványokat tegyen, hiszen módosítani valamit, ami nem létezik számunkra, nem lehet. Hogy mégis szeretnénk hozzászólni a módosító indítványokhoz, annak az az oka, hogy van egy olyan módosítóindítvány-csomag - dr. Pap Jánosé -, amely az elveinkkel és az alkalmazandó gyakorlattal teljesen megegyezik.

Hét pontból áll a csomag, szeretném felsorolni: 2., 10., 21., 46., 49., 53., 60. Ebből a 21. pont eredetileg úgy szól, hogy "a terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg." A rendkívül egyszerű módosítás végeredménye a következő mondat: "a terhesség csak veszélyeztetettség esetén szakítható meg." Ezzel a Magyar Igazság és Élet Pártja teljesen egyetért, tekintettel arra, hogy válsághelyzet véleményünk szerint előidézhető, de ki is kerülhető, és miután ennek számos módja van, hogy hogyan kerülhető ki, nem kell válsághelyzetbe kerülni. Annál is inkább nem, mert ha ez az abortuszt lehetővé teszi, akkor - bár képviselőtársaim közül többen megemlítették, sőt nekemtámadtak az általános vita során, hogy én megfélemlítem az embereket, lelkiismeret-furdalást váltok ki... Bocsánatot kérek! Nekem az az érzésem, hogy ha valaki úgy véli, hogy arra kényszerül, hogy embertársát megölje, lehet olyan helyzetben, ha például veszélyeztetve van és fegyverét úgy használja, hogy véletlenül megöli, akkor is lelkiismeret-furdalása lesz. De ha ezt tudatosan teszi, akkor a lelkiismeret-furdalását vállalnia kell! Ha pedig egy teljesen védtelen lény, nem a nő része, hanem egy teljesen védtelen emberi lény ellen alkalmaz olyan eszközt, amelynek az áldozatául esik, tehát ezzel meggyilkolja, akkor érzésem szerint a lelkiismeret-furdalása fokozódik - ha tisztességes emberi lényről van szó, aki ezt elvégezteti.

Bauer Tamás azt mondta, hogy a jogalanyisága a magzatnak nem csempészhető be mint eldöntendő kérdés a parlamentbe, noha azt hiszem, teljesen egyértelmű az Alkotmánybíróság ez irányú 6. pontja, nevezetesen, hogy ez nem az Alkotmánybíróság, hanem a parlament feladata. Abban a pillanatban, hogy ez a törvényjavaslat ide bekerült és be kellett hogy kerüljön, éppen az alkotmánybírósági határozat következtében, abban a pillanatban ezt a döntést a parlament nem kerülheti ki semmilyen körülmények között. Most döntenie kell afelől, hogy tudomásul veszi-e a tudományos tényeket, nevezetesen, hogy a magzat fogantatása pillanatától kezdve önálló emberi lény és az marad egészen a haláláig, valamint emlékeinkben, vagy pedig azt mondja, hogy valamilyen törvényi csűrés-csavarással ezt a tudományos tényt nem veszi tudomásul, és engedi megölni ezt a magzatot. Megölni, nem egyszerűen... - bocsánat, hogyan is említette ezt Béki képviselőtársam: végrehajtatni a műtétet. Ez nem műtét: ez gyilkosság - sajnálom.

Tehát ez előtt a döntés előtt állunk. Ezt a döntést végre fogja hajtani a parlament akkor is, ha nem szavaz, mert akkor tudomásul veszi, hogy életbe lép az Alkotmánybíróság eredeti határozata, amely szerint, hogy ha nem szavaz a parlament, akkor ezt a pontot megsemmisíti, vagyis nem lesz veszélyeztetettség, és ennek következtében ilyen alapon abortusz.

Dr. Pap János képviselőtársunk hét módosító indítványának jelentős része arról szól, hogy elhagyni javasolja a törvény különböző szakaszait, gyakorlatilag magát a törvényt. Ezen kívül is vannak olyan módosító indítványok, amelyeket a MIÉP támogatni fog. Nevezetesen a várandóssági pótlékra vonatkozó indítványt, a magzati élet védelmét hangsúlyozó indítványt, Csáky képviselő úr indítványát, és azt, amelyet Surján képviselőtársunk hangsúlyozott, hogy az állami költségvetés terhességmegszakítást nem finanszírozhat. Természetesen két esetben nem finanszírozhat: egyrészt akkor, ha terhességmegszakítás van, másrészt akkor, ha nincs, mert akkor nem kell finanszírozni. Mi inkább az utóbbit támogatnánk.

Úgy gondolom, hogy az a vita, amely most folyt és folyik, nagyon sok esetben meleg emberi hangokat igyekezett kivetíteni, és együttérzést a megölt magzatokkal, illetve anyjukkal. Elnézést kérek; az akasztófa alatt vagy a guillotine mellett lehet sajnálni a kivégzettet - de ez a tényeken nem változtat. Úgyhogy miközben a leghatározottabban támogatom például a Mécs Imre által előterjesztett 12. pontot, magam sem értve, hogy két bizottság miért tagadta meg ettől a támogatását - ő már ismertette, tehát erre nem térek vissza -, engedje meg Mécs Imre képviselőtársam, hogy a 66. pontban a fájdalomcsillapításra vonatkozó javaslatát - meg ne sértődjön, de nem tudok mást mondani rá - cinikusnak érzem. Ez olyan, mintha - visszaidézve a guillitone-t - az áldozatok, mielőtt a tiló alá tették volna a fejüket, kaptak volna egy fájdalomcsillapító injekciót, mert miután lehullik a fej, az a fej így már egészen másképpen fog visszagondolni az eseményre. Ne vedd rossz néven, ez talán rossz tréfa volt, de ez így szólt. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Durva!) Ami benne volt a javaslatban, az! (Mádai Péter: Az!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Megismétlem, amivel kezdtem, nincs módosító indítványunk, és a Magyar Igazság és Élet Pártja azt javasolja a képviselőtársainak, fontolják meg - a döntést minden körülmények között meg kell hozniuk, akár igennel, akár nemmel szavaznak -: a magzat emberi lény.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Koltai Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz.

KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy tanult képviselő kollégámmal, Erkel Tiborral vitatkozzam. Megmondom őszintén, hogy nagyon elkapott az indulat, amikor azt hallottam, hogy tisztességes emberi lényekben lelkiismeret-furdalás lesz, ha elmennek erre a beavatkozásra. Hát könyörgök, képviselő úr - és hadd szóljak önhöz, mint férfihez, mert bizony nagyon sokszor találkozom azzal a véleménnyel, főleg férfiak részéről, hogy a nők úgy mennek el terhességmegszakításra, mintha ez öröm lenne -, tessék tudomásul venni, hogy ez nem öröm! Ez mindenkinek egy nagyon fájdalmas dolog, nagyon fájdalmas dolog lelkileg! Így aposztrofálni nőket, ez egyszerűen, elnézést kérek, de itt a parlamentben szégyenteljes.

Betiltani a terhességmegszakítást? Az Istennek tetsző cselekedet, ha magzatelhajtásokat végeznek illegálisan? Ha anyák halnak meg? Vagy ha az állami gondozott deviáns szerencsétlenek számát szaporítjuk? Ezt tessék meggondolni!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Tisztelt Képviselő Asszony! Sajnálom, ha nem értette a szavaimat, bár én általában igyekszem logikusan fogalmazni.

 

 

(14.40)

 

A szándék nem a nőre jellemző, hanem aki vagy akik odairányítják az abortuszt végrehajtó orvoshoz a nőt. Ebből nem lehet - egyébként az általános vita során is kifejtettem -, elképzelhetetlen kiszorítani a férfit. A nő sem szoríthatja ki a döntésből a férfit, és a férfi sem vonhatja ki a felelősség alól magát. Tehát ez mind a kettőjüké!

S engedelmet kérek, a további példák hamisak. Abszolút hamisak! Én azt mondtam, hogy jelenleg minden eszköz rendelkezésre áll ahhoz, hogy megfelelő felvilágosítás után - és azt hiszem, hogy közel fél éve folyik ez a felvilágosítás most már tudatosan is -, vegyék tudomásuk a tisztelt hölgyek s urak, hogy kikerülhető a nem kívánt terhesség, és nem kell ilyen körülmények között senkinek arra kényszerülnie, hogy lelkiismeret-furdalás előtt, után, közben megöljön egy emberi lényt. Én ezt mondtam.

És bocsánatot kérek - ezt Mécs képviselőtársunk mondta -, a magzatelhajtás illegális körülmények között büntetendő dolog. Ki kényszeríthet bárkit büntetendő dologra? Senki. De saját maga a nő s a férfi sem! Tehát ne mentse föl, kérem, ne mentse föl! Ez, bocsánat - miután ön így szólított meg, én viszonzom -, demagógia.

Köszönöm. (Dr. Csáky András és Sasvári Szilárd tapsol.)

 

ELNÖK: Normál felszólalásra megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, MSZP.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném legelőször is leszögezni - itt a részletes vita során is -, hogy mi mindannyian, azt hiszem, elmondhatjuk magunkról, bárhol ülünk ebben a Házban, hogy életpártiak vagyunk.

De ez a törvény arról szól, hogy egy válsághelyzetbe került nő hogyan, mit tud csinálni. Erről szól ez a törvény, a magzati élet védelméről szóló törvény. Az Alkotmánybírósághoz a magzatvédők által benyújtott kereset még '98 elején és az alkotmánybírósági döntés arról szólt, hogy igenis, vagy értelmezni kell a válsághelyzet fogalmát, vagy pedig az állam magzati életet támogató és azt védő döntéseit kell megerősíteni. Ezt a feladatot rótta '98. november 23-án az alkotmánybírósági döntés a parlamentre. Most tárgyalunk róla. Ez elgondolkodtató. Majdnem két év telt el, és ha nem fogadjuk el ezt június 20-án, július 1-jétől tilos lesz Magyarországon az abortusz, és megnő majd az anyai halálozások és sok mindennek a száma.

A javaslatunkról szeretnék most beszélni négy csomagban; az első a 4. és a 69. számot viseli. Az 4. számú tulajdonképpen egy nyomatékos szóhasználat, mert mi is elolvastuk az alkotmánybírósági döntést, és úgy gondoljuk, hogy nem az "elősegíti", elősegíti", "elősegíti" fejezi ki az alkotmánybírósági döntés szellemét, hanem a "biztosítja", "fejleszti" és "támogatja". Tehát ezek a határozottabb, nyomatékosabb kifejezések jobban megfelelnek az alkotmánybírósági döntés szellemének. Ezért úgy gondolom, hogy ez az, amiben kérjük - itt már Ivanics kolléga megígérte Lamperth Mónika képviselőtársamnak, hogy akár ezt tudják is támogatni - a kormánypártiak támogatását. Mi a magunk részéről, a szocialisták részéről megadjuk a törvényhez a támogatást.

Néhány apró módosítási igényünk volt, amit már itt a hatpárti kapcsán tisztáztunk is, pontosan azért, mert úgy gondoljuk, hogy ma Magyarországon nőkről, családokról, gyermekekről van szó, nem köldöknéző értékek vitája zajlik itt, hanem emberek és gyermekek életéről van szó. Lehet ezt demagógiának minősíteni, de azt, hogy '92-t megelőzően 98 ezer volt az abortusz, s a liberális törvény hatására 64 ezerre lecsökken, butaság nem tudomásul venni; tehát a liberális törvény hatására csökkent. Úgy gondoljuk, az államnak vannak ebben még tovább javítható feladatai.

Itt szeretnék egy kicsit részletesebben beszélni a családi pótlék értékvesztéséről, elhangzott már. Itt bocsánatkérésre és hasonlókra is fölszólítottak egynémely képviselőcsoportot.

Én azt hiszem, igen, tragikusan bekövetkezett a családi pótlék értékvesztése. Itt van előttem az Ifjúsági és Sportminisztérium anyaga (Felmutatja.), amelyik azt mondja, hogy mi történt itt '98-ban, a szociális ellátások és a családi ellátások hogyan bővültek. '99-ben pontosan, amikor az alanyi jogon mindenki megkapja újból a családi pótlékot, illetve az iskoláztatási támogatást, 10 százaléka került be újból a gyerekeknek. Magyarul: a Bokros-csomagnál 10 százalék maradt ki. Erre hívjuk föl a figyelmet, hogy ha '94 és '98 között értékcsökkenés, értékvesztés volt, '98-tól napjainkig értékzuhanás van a családi pótlék területén. A 69. javaslatunkkal azt szeretnénk, hogy legyen egy értékőrzés a családi pótlék területén.

S van egy másik tartalma is ennek, éspedig az, hogy a gyermekgondozási segély mértéke és értéke a minimálbérhez kapcsolódjon, ne a nyugdíjminimumhoz. Erre szeretnénk fölhívni a kormány figyelmét, különösen akkor, amikor családbarátnak aposztrofálja magát.

Azt hiszem, hogy igazán a mindenkihez eljutó ellátás, az alanyi ellátások értékét kellene növelni, és nem azt az ellátást kell növelni, amit már a jövő évi adótörvények tervezete kapcsán hallattunk, hogy az adókedvezmények mértékét akarják növelni.

Én elmondtam már - most is elmondom a családi pótlék kapcsán -, hogy a családok több mint 35 százaléka nem tudja igénybe venni az adókedvezményt. Hozzájuk csak az alanyi jogon járó ellátások jutnak el, magyarul: azoknak az értékét kell jelentősen megnövelni, mert tegnap ugyan csak ezren voltak itt kint a Parlament előtt, de másfél millió emberről van szó. És ezt már a miniszterelnök úr is észrevette a parlamenti, vigadóbeli, illetve a vigadóbeli beszéde... - tudatalattim megszólalt, mert a parlamentben kellett volna ilyen beszámolót tartania, és ő ezt a Vigadóban teszi... Tehát ott is elmondja azt, hogy a családok harmada a létminimum alatt van. Tehát észrevette már ő is, de mégsem teszi meg a kormány és a kormánypártiak az ennek megfelelő családtámogatási lépéseket.

Van egy másik nagyon fontos dolog amiről szeretnék még szólni: a családvédelmi szolgálatok. Béki Gabriella képviselőtársam részletesen és azt hiszem, teljesen logikusan, világosan, érthetően elmondta mindenki számára, akinek füle van erre, hogy fölösleges kétszer elmenni, mert lehet, hogy a kétszeri sem elég, viszont lehet, hogy sokkal többször kell elmenni erre a válságkezelő tanácsadásra.

Ezért azt gondoljuk - és a 35. és a 38. módosítónk arra vonatkozik -, hogy az első megjelenéskor kapjon meg minden felvilágosítást a válsághelyzetben lévő nő, és majd ő eldönti, hogy igénybe veszi-e a továbbiakban, vagy nem veszi igénybe a továbbiakban ezt a támogatást, illetve ezt a válságkezelő tanácsadást.

Van egy nagyon komoly gondunk, és ez megint a részletes vita szabályainak megfelelően a módosító javaslatunkhoz köthető, ez a hatályba léptetés. Itt van az államtitkár asszony, ő akkor ígéretet tett nekünk, hogy az általános vita folyamatában meg fogjuk majd kapni a végrehajtási rendelettervezetet. Sajnos, nem kaptuk meg. Ez két területre vonatkozott volna: milyen feltételekkel, kik kapnak majd kedvezményeket vagy csökkentett összegért ellátást, illetve milyen feltételekkel vehetik igénybe ezt a műtétet az arra rászorulók és az ahhoz fordulók.

 

 

(14.50)

 

Sajnos, ezt nem ismerhettük meg, legalábbis az ellenzéki frakciók nem. Ezért úgy gondolom, hogy fontos az a módosító indítványunk, amelyik azt kéri, hogy ne jövő évtől, tehát 2001. január 1-jétől lehessen kedvezményesen hozzájutni majd ezekhez a különböző fogamzásgátló eszközökhöz és szerekhez, hanem rögtön a törvény reményeink szerinti elfogadása után, tehát már 2000. július 1-jétől.

És én ezt azért tartom rendkívül fontosnak, mert itt elhangzott Bauer Tamás képviselő úr részéről a holland példa. Igen, Hollandiában fantasztikus nagy dolgot csináltak, ott a nem tervezett gyermekek aránya 3 százalék, nálunk, tisztelt képviselőtársaim, nem tudom, tetszenek-e tudni, 52 százaléka a gyermekeknek nem tervezett gyermek. A felvilágosítással, az oktatással, a képzéssel lehetne ezen segíteni, és még egy dolog: Hollandiában azt sikerült elérniük, hogy ingyenesen jutnak hozzá a szerekhez.

Készültek Magyarországon erre vonatkozóan számítások, hogy az abortuszra fordított összeg fele elegendő lenne ahhoz, hogy a kommunikációs eszközök olyan reklámfilmeket juttassanak el az emberekhez, illetve hogy ingyenesen hozzájussanak azok, akik meg akarják előzni a terhességet, vagy a várandósságot, vagy az áldott állapotot. Azért gondolom, hogy ezt felelősségünk tudatában kell mindannyiunknak átérezni, mert én úgy gondolom, hogy igenis mindannyiunknak fontos, hogy mi történik Magyarországon, és mi lesz Magyarországon 2010-ben, 2050-ben.

Itt elhangzott már a képviselőtársaimnál, és eddig önmegtartóztató voltam a kétpercesekben, hogy a demográfiai helyzetünket illetően nagy tragédia előtt állunk, de ahhoz felelősséggel a halálozási mutatókat is meg kell majd egyszer néznünk, és nemcsak a gyermekvállalást kell támogatni, hanem a felnőttkorú népesség egészséges életmódjáért is mindent meg kell tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Három ismételt felszólalásra jelentkező képviselő neve szerepel a monitoron. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Három olyan részletkérdést szeretnék szóba hozni, amelyről eddig még nem vagy nem eleget beszéltünk. Az egyik az ajánlásunk 27. pontjában található módosító indítványunk, amelyet Bauer Tamással és Fodor Gáborral nyújtottunk be, és amely a külföldiek terhességmegszakításának a szabályozását érinti.

Mi azt javasoljuk ebben a módosító indítványban, hogy a törvényjavaslat 3. §-a egyszerűen maradjon el, tehát maradjon életben az a szabályozás, amely jelenleg a törvényben van. A jelenlegi törvény úgy fogalmaz, hogy Magyarországon érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezők is kérhetnek terhességmegszakítást. A javaslat, amelyet az előterjesztő benyújtott, ezt a szabályozást azzal egészítette ki, hogy legalább három hónapja tartózkodjon itt az a külföldi, aki kérhet terhességmegszakítást. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a külföldi állampolgárokkal szembeni megkülönböztetést jelenti, mégpedig indokolatlan és hátrányos megkülönböztetést. Vélhetőleg nem nagy számban van szó ilyen esetekről, a törvényjavaslat elkészítői itt utalnak holmi abortuszturizmusra, ami ismereteim, információim szerint Magyarországon nincs.

Nem arról van szó, hogy tömegesen ideutaznának környező országokból külföldiek, hogy Magyarországon végeztessenek ilyen műtétet, ilyen beavatkozást. Arról van szó, hogy azok néhányan, akik történetesen kárvallottjai lehetnének ennek a szigorításnak, ennek a szabályozásnak, indokolatlanul lennének azok. Tessék belegondolni, hogy például Magyarországra érkezik ösztöndíjjal egy évre egy fiatal nő, aki még nem is tudja, hogy várandós, amikor elindul, kiderül, nem kívánt terhességről van szó, ha három hónapot ki kell várni, akkor gyakorlatilag már nem végezhető el a beavatkozás, vagy csak nagy kockázat árán, és ez indokolatlan. Tehát nem értjük, hogy miért kerül bele ez a szigorítás, mert ez tényleg egyértelműen szigorítás az érintett csoportra vonatkozóan, és őszintén reméljük, hogy ebben a kérdésben az előterjesztő még hajlandó meggondolni magát.

A másik kérdés, amit szeretnék szóba hozni, a fogamzásgátló szerek támogatásának a kérdése, ezt többen érintették már. Szeretnék visszautalni arra, hogy az előző évben háromszor is sürgettük, hogy lépjen a kormány a fogamzásgátló szerek támogatása érdekében, az államnak ugyanis tényleg van felelőssége az abortuszok számának mértékében. Feltehetjük a kérdést, hogy kívánatos-e, hogy ez a szám csökkenjen; egyértelmű rá a válasz, hogy igen, kívánatos. Az állam tud segíteni többféle módon, felfogásunk szerint nem úgy, hogy előveszi a szigort és büntető jogszabály formájában elkezdi tiltani, hanem például úgy, hogy segíti a megelőzést, például úgy, hogy anyagi támogatást ad ahhoz, hogy a nem kívánt terhességek meg se foganjanak. Számomra öröm, hogy ez a gondolat bekerült ebbe a törvényjavaslatba. A mi módosító indítványunk, amely a 62. pontban szerepel, és amelyet Szabó Sándorné az előbb érintett, sürgeti ennek a hatályba léptetését, hogy ha végre eljutott oda a dolog, hogy ezen érdemben gondolkodik a kormány, akkor ne késlekedjünk, és ne húzzuk az időt, hanem vezessük be ezt a támogatást minél előbb, ahogy csak lehet, például a törvény hatályba léptetésével párhuzamosan.

A harmadik kérdés, amelyről röviden szólni szeretnék, az 58. ajánlási pontban található javaslatunk, amely a kiegészítő nevelési támogatásra vonatkozik. Amiként az előbb arra utaltam, hogy a megelőzés tekintetében tud érdemben segítségünkre lenni az állam, úgy, azt gondolom, a gyermek nevelésében, felnevelésében, vállalásában is tud érdemben segíteni, amennyiben hozzájárul azokhoz a költségekhez, amelyek a gyermek nevelése során felmerülnek. Ebben a Házban nagyon hosszú vita zajlott már az elmúlt két évben a kormány családpolitikai koncepcióját illetően, itt a részletes vitában nem áll szándékomban ezt megismételni, de utalnom kell rá.

Az a családpolitika, amelyet a kormány jelenleg folytat, diszkriminatív, előnyben részesíti azokat a társadalmi rétegeket, akik anyagi helyzet tekintetében kedvezőbb körülmények között vannak, ezt teszi akkor, amikor a gyermekvállalást, a gyermekneveléshez nyújtott támogatást elsősorban adókedvezmény formájában juttatja.

Bauer Tamás képviselőtársammal már többször szóltunk arról, hogy ha egyszer ezt az adókedvezményt nem mindenki tudja igénybe venni, indokolt lenne egy kiegészítő nevelési támogatást beépíteni a családok támogatásáról szóló törvénybe azok számára, akik az adókedvezmény eszközével élni nem tudnak. Ezt a gondolatot a magzatvédelmi törvény keretében is újra idehoztuk, mert azt gondoljuk, hogy ha az Alkotmánybíróság adta feladat számunkra az, hogy az állam életvédelmi funkciójára próbáljunk meg a törvényben ráerősíteni, akkor ez is az egyik használható fontos eszköze, útja, módja annak, hogy segítsük a gyermekvállalást.

És végül, némiképp ehhez kapcsolódóan, hadd hozzam szóba egy olyan módosító indítvány sorsát, amelyet nem mi nyújtottunk be, hanem kormánypárti oldalon két változatban is elkészült, és ez a várandóssági pótlék visszahozásának a gondolata. Surján képviselő úr és társai a maguk módosító indítványát a várandóssági pótlékra vonatkozóan visszavonták, megmondom őszintén, hogy megkönnyebbülésünkre, hiszen részünkről elfogadhatatlan volt az a gondolat, hogy a várandóssági pótlék is adókedvezmény formájában legyen eljuttatva.

 

 

(15.00)

 

 

Megint utalok arra, hogy adókedvezményt nagyon sokan és éppen azokban a társadalmi rétegekben nem tudnak igénybe venni, ahol a segítségre nagyon nagy szükség lenne. De sajnos Csáky András képviselő úr javaslata is bizonytalanságot hordoz, amikor a kérdés lényegi szabályozását a kormányra bízza. A kormány hozzáállását a kérdéshez pedig ismerjük.

Szeretném ezúton is kijelenteni, hogy a várandóssági pótlék, egyáltalán minden olyan anyagi támogatás, amelyik a várandós mamákhoz juthat, szerintünk is örömmel fogadható - két esetben. Akkor, ha plusztámogatásként jön, tehát ha nem arról van szó, hogy mondjuk, megszüntetni kívánják az anyasági támogatást, hogy néhány hónapra szétosztva juttassák el az érintettekhez, és akkor - ami még fontosabb számunkra -, ha minden egyes kismamához eljut a támogatás.

Még egyszer mondom, elfogadhatatlan az a gondolatmenet, amely adókedvezmény formájában akarja visszacsempészni a várandóssági pótlékot. Nagyon örülök, hogy Surján képviselő úr és társai visszavonták ezt a javaslatukat, és csak reménykedem abban, hogy ősszel, a költségvetés idején nem fogunk újra találkozni ezzel a gondolattal.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra jelentkezett Ivanics István képviselő úr, Fidesz. Tessék!

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbbiekben hallottuk a várandóssági pótlék visszaállításának a lehetőségét. Örömmel mondom, hogy az én javaslatomat az emberi jogi bizottság támogatásra alkalmasnak ítélte. Úgy látszik, még egy kis további lobbizás, és akkor talán a többi bizottság is befogadja, és utána talán még a kormány is elfogadja, hogy vissza tudjuk állítani.

Egy további kérdésre szeretnék reagálni, amely itt már felmerült; Bauer Tamás képviselőtársunk kifogásolta az 52. számú módosító javaslatomat a juttatás elfogadásáról. Természetesen érdemes beszúrni ezt a kis kiegészítést, hogy semmilyen különjuttatást nem fogadhat el. De felhívnám a figyelmet arra, hogy az Orvosi Kamara etikai kódexében ez tételesen szerepel, hogy nem fogadhat el juttatást. Úgy gondolom, hogy ennek törvényi úton történő megerősítése mindenképpen tisztábbá tenné a társadalmi megítélést ebben a kérdésben, és szükséges volna, hogy ebbe az irányba elmozduljunk.

Köszönöm szépen, ezt szerettem volna hozzátenni. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, SZDSZ.

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy Szabó Sándorné képviselőtársunknak teljesen igaza van abban, hogy itt valamennyien életek védelmére szövetkezünk és életpártiak vagyunk - a megoldások módjában és a különböző részletekben van jelentős különbség közöttünk. Magam sem vagyok a tiltás híve, a teljes tiltás híve, de hogy valamilyen visszaszorító folyamat meginduljon, azt feltétlenül helyesnek tartom.

Ugyanakkor ennél lényegesen fontosabbnak tekintem a támogatást, ez már az előbb ismertetett módosító javaslatokból is kiderült. Tehát egyrészt az állam feladata a fokozott támogatás, és ahogy Turi-Kovács Béla képviselőtársunk mondta, hogy valóban, amikor ott van a krízishelyzetben lévő szegény nő, és beszél vele az, aki segíteni akar neki, akkor legyen a tarsolyában valódi segítségre lehetőség, tudjon ajánlani tényleges segítséget, valóságos segítséget, ami nemcsak anyagi segítség, hanem gyámolítás, vagy kiút abból a nehéz helyzetből, amibe jutott.

Támogatom azokat a javaslatokat, amelyeket Béki Gabriella és Bauer Tamás, valamint Fodor Gábor adtak be, amelyek a tényleges anyagi segítséget testesítik meg. Lehet vitatkozni arról, hogy jogpolitikailag beleillik-e ebbe a törvénybe vagy nem, de ha tényleg segíteni akarunk a magzatokon, és azt akarjuk, hogy megszülessenek, és úgy szülessenek meg, hogy családban élhessenek, akkor ezt támogatnunk kell.

A segítség másik nagy területe a megelőzés, a profilaxis, az, hogy a nemkívánt terhességet meg lehessen előzni. Ehhez pedig az kell, hogy az állam segítse a fogamzásgátló eszközök eljutását azokhoz, akik nem ismerik, tehát megfelelő propaganda kell, másrészt pedig anyagilag támogatni kell ezeknek az eszközöknek az eljuttatását.

Ahogy Béki Gabriella mondta, ő, Magyar Bálint és Fodor Gábor már több alkalommal terjesztettek be határozati javaslatot a Ház elé, hogy a fogamzásgátló eszközöknek mind a propagandája - nem jó ez a szó -, mind a tájékoztatása, mind pedig maga hozzájutás legyen ingyenes, vagy pedig nagyon kedvezményes. Ezzel teljesen koherensek azok a javaslatok, amelyeket én is beterjesztettem, miszerint maradjon el a rászorultságtól függő megjegyzés; ezek a 6. és a 67. szám alatt felvett javaslatok, amelyek összefüggnek. Tehát ne vizsgálják a rászorultság fokát, hiszen ez bonyolulttá teszi a dolgot, és nagyon sok országban a fogamzásgátló eszközöket ingyen adják vagy nagy kedvezménnyel biztosítják, különösen a serdületlen ifjúság és a szociálisan nehéz helyzetben lévő rétegek számára. Összefügg ez a 67. számú javaslattal, miszerint az egészségügyi miniszter felhatalmazást kap, hogy a fogamzásgátló eszközök és készítmények kedvezményes igénybevételének feltételeit rendeletben meghatározza; innen is kivettem a rászorultságtól függést.

Az előző felszólalásom végén nem tudtam ismertetni az Európa Parlament 1989. február 12-i 1100. számú döntésének 3. pontját. Ez úgy szól: "Hangsúlyozzuk, hogy az embriót és az emberi magzatot úgy kell kezelni, hogy tiszteletben tartjuk emberi méltóságát". Azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos kiindulópont, és ez egy konszenzusos határozat volt. Ide tartozik, ugyanebből az időszakból: az európai néppártok 1988. november 7-8-i luxembourgi VII. kongresszusán minden néppártra kötelező döntést hoztak, miszerint "Valamennyien kötelezőnek tartjuk, hogy az emberi élet és méltóság tisztelete a fogamzástól a természetes halálig érvényben van".

Még egy módosító javaslatról szeretnék beszélni, amely úgy tűnik, hogy nem egészen érthető. Ez pedig az, hogy javasoltam, hogy kapjon felhatalmazást az egészségügyi miniszter, hogy utasításban szabályozza a terhességmegszakításnál a magzatok fájdalmának a csillapítását. Ezt ugyan az egyik képviselőtársam, Erkel Tibor cinizmusnak minősítette, de ez a kérdés nem ilyen egyszerű. Beszéltem szakemberekkel, többek között Vizi Szilveszter akadémikussal is: egy 12 hetes magzatnak már teljesen kifejlett központi idegrendszere van; a törvény pedig bizonyos esetekben lehetővé teszi 20 hetes magzatoknak - tehát már egészen fejlett foetusoknak - az eliminálását, hogy finoman fejezzem ki magam. Az utóbbi idők kutatásai, amelyekről a magyar sajtó is hírt adott, kimutatták ennek a fájdalomérzetnek a jelentős megjelenését.

 

(15.10)

 

Nyolc évvel ezelőtt is folyt vita akkor erről az egészségügyi bizottságban - vagy lehet, hogy akkor nem úgy hívták. Az egészségügyi tanács szakértőit meghívták, és legnagyobb megdöbbenésemre kiderült, hogy a nőgyógyászati szakma nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, nem tudtak egzakt kérdésekre választ adni. Úgy gondolom, hogy ez szakmai kérdés, ezt tisztázni kellene.

Rá szeretnék ezzel világítani arra, hogy bizony, itt fájdalmakról van szó, ezeknek a fájdalmaknak a csillapítása pedig kötelességünk, hiszen - megint ne tekintse Erkel úr cinizmusnak, amit mondok - született azóta egy állatvédelmi törvény, és az állatok esetében kíméletet és kábítást ír elő az élet elvételénél. Úgy gondolom, ezt meg kell vizsgálni, a tudományos köröknek foglalkozniuk kell ezzel, és ezért nyitott lehetőség az, hogy az egészségügyi miniszter ezt a kérdést szabályozza.

Volt egy olyan ellenvetés, hogy a helyi érzéstelenítés hat a magzatra. Kiderült, hogy ez nincs tudományosan bizonyítva. Tehát a javaslatommal csak ebbe az irányba kívántam lehetőséget nyújtani.

Összefoglalóan úgy gondolom, hogy a támogatások erősítése a legfontosabb. A támogatásokkal tudjuk visszaszorítani a nemkívánt terhességeket, ami elsődleges feladat, és a nem kívánatos, az egészségre mindenképpen káros abortuszokat. Ezért kérem, hogy mindazokat a javaslatokat, nem csak az enyémet, hanem a többi képviselőtársamét is, amelyek ezeknek a reális növelését és támogatását kívánják, szíveskedjenek támogatni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két hozzászólás késztetett arra, hogy újra szót kérjek. Az egyik az a gondolatmenet, amellyel Mécs Imre most foglalkozott.

Az ő gondolatainak a jelentőségét itt most abban látom, hogy ha belátjuk, hogy egy fájdalomérzésre képes lényről van szó, akkor mélyebben és jobban gondoljuk meg, hogy mit is teszünk. Nagyon sok más adat is rendelkezésre áll, amely arról szól, hogy a magzatok érzelmi élete is sokkal fejlettebb, mint ahogyan azt korábban a tudomány gondolta. Úgyszólván napról napra növekszenek azok az ismeretek, amelyek az életnek ezt a különleges szakaszát sokkal közelebb hozzák hozzánk és a születés utáni szakasz jellegzetességeihez, mint ahogy azt akár csak tíz évvel vagy nyolc évvel ezelőtt tudtuk.

Önmagában véve én sem akarok cinikus lenni vagy a cinikusság vádját megkapni, de a dolog lényegét, a magzat életének a megóvását vagy elpusztítását illetően ez a kérdés természetesen nem érinti. Ez olyan lenne, mintha az Európa Tanács emberi élet kioltását tiltó rendelkezéseit avval próbálnánk módosított formában átalakítani, hogy kivégezni nem szabad, csak altatásban - ami ugye nyilvánvaló szamárság.

Amit még Béki Gabriellának szeretnék mondani: meg lehet szerezni azt az örömet, hogy ősszel ne kerüljön elő ez a kérdés. Meg kell szavazni Ivanics képviselőtársamnak a várandóssági pótlékra vonatkozó módosító indítványát, és akkor biztos nem fog előkerülni adókedvezmény formájában.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Két hozzászólásra szeretnék reagálni. Mind a kettőben, Mécs Imre és Szabó Sándorné hozzászólásában is kiemelt szerepet kapott a támogatás kérdése, tehát a magzatot hordozó nő támogatása. Itt szeretném fölhívni a figyelmet, hogy természetesnek tartom, hogy egy ilyen törvényen belül nem lehet ezt a támogatási kört sem teljeskörűen felrajzolni, mert ez sokkal mélyebb és részletesebb mentális munkát igényel, nemcsak az egészségügyben dolgozók részéről, hanem az élet minden területéről.

Nekünk mint törvényhozóknak is nagyon nagy a felelősségünk, hogy ezeket a támogatásokat az élet minden területén megkapják ezek az emberek, az élet továbbvivői. Úgy gondolom, ezt nem elég nekünk így kifejezni, hanem ezt a megbecsülést a járulékos törvényekben is biztosítani kell, és biztosítani kell szankcionálással is. Például nagyon kevés szó esett arról, hogy ma Magyarországon, amikor a gazdaság nagy része magángazdasággá vált, akkor milyen megkülönböztetés éri azt a nőt, aki a munkahelyén közli, hogy ő gyermeket vár.

Tehát ezeket a kérdéseket munkajogi és egyéb szempontból nagyon komolyan és nagy figyelemmel kell feltérképezni, és meghozni a szankcionálásokat az olyan munkaadó felé, aki bármely megkülönböztetést ezen a téren elkövet.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Ismételt felszólalásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez a benyújtott törvényjavaslat igen szerényen foglalkozik pénzzel. Ezzel szemben a módosító javaslatok nagyon sokat foglalkoznak pénzzel, és én most azokkal a módosító javaslatokkal kívánok foglalkozni, amelyek a pénzről szólnak.

Az, hogy a módosító javaslatok a pénzről szólnak, ez nem valamiféle öncélú dolog, ez két dologból fakad. Az egyik, amiből fakad, az az, hogy az alkotmánybírósági határozat azt mondta, hogy éppen a gyermekvállaláshoz nyújtott támogatásokkal kell ellensúlyt teremteni a szabályozásban. A másik pedig, ami miatt pénzről beszélünk, az az, hogy a törvényjavaslat előkészítése során nyilvánosságra kerültek olyan kormányzati szándékok, amelyek a térítési díjak emelésével kívánták vagy kívánják korlátozni a terhességmegszakításokat.

Ezért mindenekelőtt azokkal a módosító javaslatokkal szeretnék foglalkozni, amelyek a térítésre vonatkoznak. A törvényjavaslat erre vonatkozólag ugyanis nem nyilatkozik, egy általános megfogalmazást tartalmaz, és ezzel bizonytalanságban hagyja a közvéleményt is, és bizonytalanságban hagyja azokat is, akiknek majd a törvényjavaslatról szavazniuk kell. Mi nem rokonszenvezünk ezzel a bizonytalansággal, és ezért benyújtottunk egy módosító javaslatot, amely kimondaná a térítési díj felső határát. Azt mondja, hogy a térítési díj nem lehet magasabb a gyermekgondozási segély havi összegénél, és azt is kimondja, kik azok, akik mindenképpen mentesülnek a térítési díj megfizetése alól: azok, akik rendszeres jövedelemmel nem rendelkeznek, illetve akiknek a közös háztartásában sincs olyan, akinek az önálló jövedelme elérné a minimálbér kétszeresét. Ezáltal meghatározzuk azt a kört, amely mindenképpen mentesül a térítési díj fizetése alól, természetesen meghagyva azt a lehetőséget, hogy a rendeleti szintű szabályozás így további kedvezményeket és mentességeket szabjon meg.

Mi fontosnak tartjuk, hogy vagy ezt a módosító javaslatot fogadja el az Országgyűlés, vagy a szavazásig ismerjük meg azokat a rendelettervezeteket, amelyeket megígértek nekünk. Őszintén szólva ez a felhívásom már nem az államtitkár asszonynak szól (Dr. Pusztai Erzsébet felé fordul.), akinek a mandátuma hamarosan lejár, hanem elsősorban azoknak a kormánypárti képviselőknek, akik jelen vannak köztünk, és akik felelősek azért, hogy a szavazásra ezt megismerjük.

 

(15.20)

 

De külön szeretném felhívni a figyelmet egy másik módosító javaslatra, amit viszont a leghatározottabban elutasítunk, nevezetesen egy 15 fideszes képviselő által benyújtott módosító javaslatról van szó, amely kimondaná, hogy az állami költségvetés terhességmegszakítást nem finanszírozhat.

Azt kell mondanom, ez egy felháborító módosító javaslat. Mondom ezt azért, mert a benyújtók közül Ivanics képviselő úr jelen van, Surján képviselő úr éppen most elment, ha jól látom, Hargitai képviselő is jelen van, aki aláírta ezt a módosító javaslatot, tehát ezt az MKDSZ-es módosító javaslatot, ha jól látom, amely kimondaná azt, hogy az állami költségvetés nem finanszírozhat terhességmegszakítást, tehát pénzügyi eszközökkel próbálja ellehetetleníteni az alacsony jövedelmű terhességmegszakítást kérőket. Nos, talán nem kell ecsetelnem, hogy milyen mértékben antiszociális egy ilyen javaslat - odakényszerítené a kuruzslókhoz azokat, akik nem tudnák megfizetni a magasan felemelt terhességmegszakítási térítést.

A másik kérdéskör az, hogy milyen támogatásokat ad az állam, és e támogatások tekintetében is különféle álláspontok jelennek meg. Az egyik álláspont - és itt ismét egy fideszes módosító javaslatot kell felidéznem - az a javaslat, amelyet szintén MKDSZ-es fideszes képviselők nyújtottak be, amely adókedvezménnyel támogatná a várandós nőket. Nos, ezzel kapcsolatban fejezte ki aggályait nagyon nyomatékosan Béki Gabriella, és én egyetértek ezekkel az aggályokkal. Ebben az esetben a Fidesz ismét azt a diszkriminációt alkalmazná, hogy az adóköteles jövedelemmel rendelkező terhes nőnél le lehet vonni adókedvezményt, annak a terhességét jutalmazza a jelenlegi kormány; ahol nincs ilyen adóköteles jövedelem, mert például egyetemi hallgató az illető vagy munkanélküli, szegény ember, ott nem jutalmazzuk a terhességet - ott inkább ne is legyen gyerek.

Igen szelektív életpárti álláspont az, amit a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség meg a hozzájuk csatlakozott fideszes képviselők ebben a módosító javaslatban megfogalmaznak. Annál aggasztóbb ez a javaslat, mert mi tudjuk, hogy most visszavonták, de nagyon aggódunk, hogy majd ősszel az adótörvények vitájában előjön, és most azt mondják kedves fideszes képviselőtársaink, hogy most inkább visszavonjuk, hiszen az abortusztörvény megszavazásához szükségünk van az ellenzéki pártok szavazataira - mert hiszen a koalíción belül igen sokan bejelentették, hogy nem szavazzák meg -, ezért most kivesszük a törvényből, és majd visszahozzuk akkor, amikor ezek a balga ellenzéki képviselők már megszavazták nekünk az abortusztörvényt.

Nos, ez egy nagyon cinikus magatartás lenne, tisztelt képviselőtársaim, nagyon bízom benne, hogy ezt nem fogják megtenni, de ősszel majd fel fogjuk idézni, hogy itt miről is volt szó.

A másik kérdés pedig, amiről Béki Gabriella már beszélt, ez az a javaslatunk, ami valóban a gyermekvállalást akarja mindenki számára megkönnyíteni, tehát az a javaslatunk, amely ezúttal is fölveti a kiegészítő nevelési ellátás gondolatát, hogy a családi pótléknak megfelelő összeghez azok a szülők is hozzájussanak, ahol nincs miből levonni a jelenlegi adókedvezményt; tehát ez az adókedvezménnyel azonos összeg, ami a családi pótlékot egészítené ki. Nos, hadd emlékeztessek arra, hogy egy évvel ezelőtt itt ebben a teremben Surján László képviselő úr - aki mostanáig jelen volt a vitában, most kiszaladt valamiért - azt ígérte, hogy majd ősszel az adótörvények vitájában mérlegelik ezt a javaslatunkat, talán még emlékszik rá Surján képviselő úr, mert valóban ő is rájött arra, hogy mennyien maradnak ki az adókedvezmény intézményéből. Aztán eljött az ősz, és elfelejtették mérlegelni ezt a javaslatunkat.

Most ott tartunk, hogy - mint megtudtuk legutóbb tegnap reggel a miniszterelnök úrtól - a kormány ismét az adókedvezményt, a gyermekvállalás utáni adókedvezményt kívánja emelni, sőt, akár adómentességet is bevezetni, a családi pótlék pedig feltehetően megint nem fog emelkedni. Nos, tisztelt képviselőtársaim, nagyon szelektív életpártiság az, amit a Fidesz-frakció és a kormánytöbbség itt tanúsít!

A pénzügyi kérdések következő köréről az a módosító indítvány szól, amely 59. számon szerepel az ajánlásban, és amit én egyedül jegyzek. Már beszélt itt Mécs Imre egy módosító indítványról, amelyben az örökbefogadást kívánja megkönnyíteni és előmozdítani. Ez legalábbis szóbeli támogatást kapott Turi-Kovács Béla képviselő úrtól. Nos, én remélem, hogy Turi-Kovács képviselő úr támogatása kiterjed arra a módosító javaslatomra is - egyébként Ivanics képviselő az emberi jogi bizottságban is helyeselte ezt a módosító javaslatomat -, amely nem egyszerűen megígéri az örökbefogadás támogatását, hanem egy szülési térítéssel kompenzálja azokat a terheket, amelyeket egy várandós nő, aki nem akarja fölnevelni a gyereket anyagi vagy egyéb okok miatt, de mégis vállalja a gyerek kihordását azzal a tudatos szándékkal, hogy utána majd örökbe adja valaki másnak, az államtól kap azoknak a terheknek a kompenzálására, amelyek a kilenc hónapos terhesség alatt reá hárulnak. Azt gondolom, hogy aki igazán életpárti, az megfontolhatja ezen módosító javaslatomnak a támogatását.

Köszönöm szépen. Ennyire jutott a második tíz percemből, amelyet nyilván szeretnék még tovább folytatni, hiszen számos módosító javaslatunkról még nem volt időm beszélni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Mivel eleve említettem, hogy egyszeri alkalommal adok ismételt felszólalásra lehetőséget, hiszen ez az elnök hatásköre, ezért ha kíván szólni, két percben tudok szót adni, mert különben lezárom a részletes vitát, mivel más jelentkező nincs.

Akkor megadom önnek a szót kétperces időtartamban, hogy még az el nem mondott ajánlási pontokhoz fűzze észrevételeit. Tessék!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a nagylelkűségét, elnök úr. Külön kell szólnom a 27., 28. ajánlási pontokban azokról a módosító javaslatokról, amelyeket részben mi magunk, részben pedig szocialista képviselőtársaink nyújtottak be, sőt, egy módosító javaslatról, amelyet az emberi jogi bizottság szocialista elnöke és fideszes alelnöke közösen nyújtott be, amelyek a Magyarországon élő külföldiekre vonatkoznak.

Béki Gabriella már alaposan indokolta azt, hogy miért elfogadhatatlan a külföldiek terhességmegszakításhoz való jogának korlátozása. Külön szeretném azonban hangsúlyozni, hogy itt egy emberi jogról van szó, és nem egy állampolgári jogról. Az emberi jogokat a Magyarországon tartózkodó külföldiek is élvezik, ez egy alapvető elv, különösen egy Európai Unióba törekvő országban; csak a választójoggal és néhány más joggal kapcsolatban lehet különbséget tenni magyarok és külföldiek között.

Azért is problematikus ez a módosítás, mert hiszen ezt a törvénymódosítást az alkotmánybírósági határozat indokolja, az alkotmánybírósági határozat pedig egyáltalán nem vonatkozik a külföldiek terhességmegszakításhoz való jogára. Nagyon nyomatékosan ajánlom képviselőtársaim figyelmébe mind a saját javaslatunkat, amelyről Béki Gabriella már bőven beszélt, mind pedig Kósáné Kovács Magda és Láyer József javaslatát, amely egy kompromisszum a mi javaslatunk és a kormány előterjesztése között.

Végül pedig szeretném külön is felhívni ismételten valamennyiünk figyelmét az anonimitással kapcsolatos - szintén Kósáné Kovács Magda, Láyer József és mások által benyújtott - kapcsolódó módosító javaslatokra; itt is alapvető emberi jogokról van szó.

Köszönöm a figyelmet, és még egyszer sajnálom, hogy a házelnök úr a részletes vitára is kiterjesztette az időkorlátot, ami példátlan a Magyar Országgyűlés történetében.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Ön természetesen tudja, hogy az Országgyűlés házbizottsága javasolta ezt az ajánlást.

Természetesen még két percre tudok biztosítani lehetőséget. Először Ivanics István képviselő úr, Fidesz, jelentkezett. Tessék!

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bauer képviselőtársam figyelmét szeretném felhívni, hogy itt valami komoly tévedés volt, mert még sehol sem hallottam, hogy az abortuszhoz való jog alapvető emberi jog, úgyhogy ebben az álláspontját legyen olyan kedves módosítani.

 

 

(15.30)

 

Úgy gondolom, a külföldiek abortuszhoz való hozzáférése ügyében a szolidaritás is megköveteli, hogy ebben mérsékletet tanúsítsunk, mert ha egy adott szomszédos országban vagy akár távolabbi országban, ahonnan a beutazás Magyarországra nagyon könnyű, szigorúbb szabályozás van életben, akkor úgy gondolom, azzal az országgal szemben - sportnyelven szólva - nem fair az a játék, ha itt mi sokkal megengedőbb szabályozást teszünk lehetővé.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Ivanics Képviselő Úr! Az emberi méltósághoz való jog és a saját testünk fölötti rendelkezéshez való jog olyan alapjogok, amelyek ugyanúgy megilletik a magyar állampolgárt, mint a Magyarországon tartózkodó külföldit, és a nő önrendelkezését ezekből vezeti le többek között az Alkotmánybíróság is.

A másik megjegyzésem pedig: vajon szolidárisnak kellett volna-e lennünk Ceaus escu Romániájával, ha onnan valaki Magyarországra jön - akár erdélyi magyar, akár erdélyi román vagy romániai román -, hogy elvégeztessen egy művi terhességmegszakítást? Vajon ilyen alapon kellett volna-e nekünk korlátozni a román állampolgárok Magyarországon való abortuszlehetőségét?

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitát lezárom. Megkérdezem Pusztai Erzsébet államtitkár asszonyt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Pusztai Erzsébet: Csak egy mondat.) Megadom a szót.

 

DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitában elhangzottakra válaszolni miniszter úr fog majd a zárszóban, én csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm a Ház és apparátusa kétévi együttműködését, és további jó munkát kívánok mindenkinek. (Taps. - Dr. Pusztai Erzsébet távozik az ülésteremből.)

 




Felszólalások:   1-62   62-155   156      Ülésnap adatai