Felszólalás adatai

Azt mondta Horváth Zsolt képviselőtársam, hogy ezt a törvénytervezetet egy keretnek kell tekinteni, és egyéb más jogszabályok, törvényi helyek azok, amelyek az egyéb kérdéseket cizellálják, kibontják. Kapcsolódó törvényként szeretném melléilleszteni azt, ami a mindennapi életünket alapjaiban meghatározza, példaként majd jelesül itt a jövő héten elfogadásra kerülő munka törvénykönyvét. Szeretném jelezni azt is, hogy az a munka törvénykönyve, amely azzal az üzenettel és beltartalommal ruházkodik fel, hogy főleg a kisebb jövedelemmel bíró emberek szintjén több munkát kell majd végezni kevesebb pénzért, ez egy családbarát intézkedés, talán ezt kell tovább erősíteni ahhoz, hogy mindaz, ami a családok védelméről szól, az révbe is érjen. Példákkal tudom alátámasztani a műszakpótlékok csökkentésétől a túlóra szabadidő-megváltásáig, az alapbérbe való beépítés kapcsán, annak a meg nem fizetésével párosított gondolatokig.

De nem ez a lényeg, hogy ezt bontsam ki, hanem az, hogy azt közvetítsem, és azt mondjam el, hogy ma ez a jelzett munkatörvénykönyv tervezete látható módon a kisebb jövedelemmel bíró embereket sújtja. Önöknek tehát az az ars poeticájuk, hogy minden, ami a jó, a tehetős és azoknak a gyermekei, azok élvezzenek mindenfajta pluszt, egyéb támogatottságot, egyébként pedig azok, akik messze többségben vannak ebben az országban, az átlagkereset szintjén sem tudják megkeresni a havi jövedelmüket, azok pedig legyenek vesztesei ennek a történetnek. Ráadásul önök ezt egy kétharmados törvény keretei között is be kívánják betonozni, gyakorlatilag megint csak - mondhatom nyugodt lelkülettel - a gazdag, a tehetős családok gyermekei számára továbbra is biztosítani akarják azt a havi 33 ezer forint nettót gyermekenként. Negatív adójóváírás? És mindezek mellett azok, akik minimálbért vagy minimálbértől nem túl sokkal többet keresnek, azok meg legyenek vesztesei a történetnek, azok egy fillért se tudnak jóváírni vagy nagyon keveset tudnak jóváírni. Tehát a negatív adójóváírás a mi szemszögünkből nézve nem másról, az arról szól, hogy ezekben a családokban, ahol dolgoznak a szülők vagy a család valamelyik szülője munkatevékenységet tud folytatni, és nem tud olyan jövedelmi szintre szert tenni, hogy érvényesíteni tudja az adókedvezményeket, ott legyen meg az a kiegészítés, negatív adójóváírás, ami nem hozza hátrányosabb helyzetbe ezekben a nem olyan jövedelmi pozícióban lévő családokban felnövekvő gyermekeket, mint mondjuk, a gazdagabb, tehetősebb családokban. (Z. Kárpát Dániel: Miért nem vezettétek be?) Ez gyakorlatilag arról szól tehát, hogy egyfajta normális szolidaritás működjön e tekintetben.

A másik része a történetnek. Lehet nem beszélni róla, de amit másfél éve önök csinálnak az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszerén keresztül meg az adójóváírás kivezetésén keresztül, ez megint csak arról szól, hogy az alsó decilisben létező embereket mínuszosan, tehát sújtja, így érinti, azokat, akik meg a felső decilisben vannak, a legtetején a történetnek, őket meg többszörösen, halmozottan kedvezményezi. Forintálisan ez havonta nagyjából az alsó decilisben mínusz 10 ezer forintot jelent, a felső decilisnek plusz 300 ezer forintot. Ez rendben van, ez így családbarát, ez így igazolja vissza azt, hogy önök hogyan és miképpen viszonyulnak a társadalmon belül ezekhez az emberekhez.

És mi van a családi pótlék kérdéskörével? Ha jól olvasom, akkor a gyermeknek az életkora is differenciálja az elképzelések szerint a családi pótlék mértékét. De nem látom és nem tudom kiolvasni, hogyan és miképpen. (Dr. Horváth Zsolt: Hol olvasod?) Két perc, megbeszéljük! A kor előrehaladtával? Ha a kor előrehaladtával, akkor, Horváth képviselőtársam, szeretném mondani, akkor miért nem volt jó az a javaslat, ami annak idején a Magyar Szocialista Párt részéről (Dr. Horváth Zsolt: Hol olvasod?) az iskoláztatási támogatás bevezetésénél arról szólt, hogy az elvégzett osztályok előmeneteléhez illesztetten növekedjen ennek a mértéke? Kik fognak jól járni? Tud ön vagy bármelyikük erre válaszolni? Vagy éppen senki, de majd lesz, aki rosszabbul jár? Mert körülbelül ezt az utat járták önök az elmúlt esztendőkben-másfél esztendőben, hogy azt ígérték, mindenki jobban fog járni, majd utána azt ígérték, hogy senki nem fog rosszabbul járni, utána meg mentek a bérkommandók meg sok minden egyéb más, hogy ne ragozzam a történetet. Ugye, ismerik? Beszélhetünk is a dolgokról.

Szóval a lényeg a lényeg, mert hitem szerint az a legfontosabb, hogy olyan ügyekben próbáljanak meg a dolgok elejére állni, amelyek tényleg valós segítséget nyújtanak a családoknak, és családvédelemről szól. Arról gondoskodjanak, hogy legyen minden családban egy keresőtevékenységet folytató ember - alapígéret: egymillió új munkahely, nem mondom tovább a történetet -, és ha ezt megteszik, és mellette a negatív adójóváírás rendszerét biztosítják, akkor ez tényleg a családok védelméről fog szólni. Amíg nem ezt csinálják, hanem lózungokat puffogtatnak, addig nem a családok védelméről, hanem az egyes családok védelméről szól ez a történet. Úgyhogy javaslom még egyszer, adják ezt a címet ennek a törvénytervezetnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)