Készült: 2021.05.12.16:26:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

83. ülésnap (2015.06.10.), 58-60. felszólalás
Felszólaló Dr. Lukács László György (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:18


Felszólalások:  Előző  58 - 60  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat vonatkozásában abból a szempontból indultam ki ‑ hiszen ez is fontos és ez az igazán fontos megközelítés ‑, hogy mit ért ebből a fogyasztó, mit ért ebből az adós ebben az esetben, hiszen ez egyébként egy bonyolult, meglehetősen nagy volumenű és egyébként, ez már elhangzott, sok olyan új jogintézményt, olyan új eljárást fog bevezetni a mindennapi életbe, amivel számolniuk kell majd a jogkövető állampolgároknak, különösen azoknak, akik ezt igénybe szeretnék venni. Tehát nyilvánvalóan abba az irányba szerettem volna kutakodni, hogy mennyire is lesz alkalmazható ez a jogszabály.

Ha áttekintettük, márpedig áttekintettük a korábbi történelmi és nemzetközi tapasztalatokat ‑ elhangzott többször is ‑, ez lényegében a magyar jogban egy nóvum intézmény lesz, teljesen újonnan szabályozott terület lesz. Így úgy gondoltam, hogy ami most itt előttünk van, az teljesen alkalmas éppen ezért egy olyan vitaindításra, illetve egy olyan vitára, amiben konstruktívan ki lehet fejezni azokat a hiányosságokat, de azokat a pozitívumokat is, amelyekkel előreléphetünk, és jelzem ismételten, nem önös célból, nem a saját hangunk hallatására, hanem a fogyasztói, mondhatjuk úgy, adósi szempontból.

Itt az elsődleges kérdés, ami felmerült, az az, hogy melyik utat is válasszuk. Ezen jogszabály, törvénytervezet, törvényjavaslat előterjesztője elhatározta ‑ és ez el is hangzott ‑, hogy a kontinentális utat választottuk, és ezzel nagyjából be is azonosítottuk azt, hogy mennyire lesz adott esetben hitelezőpárti, tehát túlnyomóan hitelezőket támogató jogintézményről fogunk beszélni, vagy egyébként adóspártiról fogunk beszélni.

Az én olvasatomban ‑ áttekintve a nemzetközi összehasonlítást ‑ mindenképpen a kontinentális jog sokkal inkább hitelezőpárti, és a piaci viszonyokat sokkal egyenletesebben figyelembe vevő jogintézmény, ami pontosan ezért egy kicsit egyoldalú a hitelezők védelmére. Természetesen az adósoknak is bőségesen biztosít lehetőséget és bőségesen biztosít garanciát, ezt mindenképpen mondhatjuk, és itt ez emblematikus példája ennek, hogy az elsétáláshoz való jog ‑ ami már többször hivatkozásra került ‑ mennyire domináns esetleg egy javaslatban, azt tekinthetjük egyébként adóspártinak; amiben egyébként nincs, az inkább hitelezőpárti. Úgy gondolom, ebben a törvényjavaslat mindenképpen a kontinentális elvek felé és a nagyobb egyenlőséget a hitelezők részére biztosító oldalra állt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez egy kritika, hanem ez a tulajdonsága magának a törvényjavaslatnak. Érdemes egyébként majd azt is megfontolni, hogy a nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve melyik irányba érdemes majd elmozdulni, és melyik irányba érdemes esetleg, ha úgy tetszik, puhítani ezt a törvényjavaslatot.

A másik, amit kritikusan megpróbáltam végignézni, az a magyar nyelv egyik sajátossága. Nagyon szép nyelvünk nagyon célratörő, nagyon lényegre törő és sok értelmű kifejezéseket tud alkotni, éppen ezért talán itt a nemzetközi elvárásoknak kevésbé is tudunk megfelelni, ugyanis van egy általános elvárás, mondhatjuk úgy, a magánszemélyek vagy a nehéz helyzetbe került emberek csődvédelmében, méghozzá az, hogy rájuk nézve soft, nagyon puha terminológiát használjon a jog, ami azt jelenti, hogy nem stigmatizál, nem bélyegzi meg. Ebben kicsit a „magáncsőd” nyelvhasználata ‑ ami a magyar nyelvben és a köznyelvben elszaporodott ebben az irányban ‑ mindenképpen sokkal jobban dehonesztáló az adósok részére, hogy őket a „magáncsőd” kifejezéssel illetjük, de ez megint a magyar nyelv sajátossága.

Mindenesetre azért arra törekedni kell ‑ és úgy gondolom egyébként, hogy a törvényjavaslat törekedett is, hiszen maga a jogszabály címe a természetes személyek adósságrendezéséről szól. Tehát maga a jogszabály címe törekedett arra, hogy ezt a soft terminológiát használja, mégis mindenhol következetesen a magáncsőd intézményére lyukadtunk ki, pedig ez több kutatásban is bemutatott volt, hogy sokkal kedveltebbek és sokkal jobban működnek azok a magáncsődintézmények nemzetközi viszonylatban ‑ ezt a London Economics az Infoszolgálat által előkészített anyagban egyébként leírta, igaz, sajnos ez csak angol nyelven volt elérhető, pontosan körülírta ‑, és mennyivel kedvezőbb egyébként az adósoknak az, ha maga az egész jogszabálynak vagy az egész intézménynek a terminológiája is tekintettel van rájuk.

De ha már terminológiánál és definícióknál járunk ‑ pontosan azért, hogy megértsék az adósok, megértsék az ebben részt venni kívánók a működési elvét ‑, nagyon fontos lenne, hogy beszéljünk olyan terminológiáról, olyan definíciókról, amelyekből ötvennél is többet tartalmaz, mintegy taxatív felsorolást a jogszabály, hiszen olyan új újdonságokkal, ha tetszik, olyan jogintézményekkel vagy a jogszabályba beépülő nagyon fontos, kulcsfontosságú momentumokkal találkozhatunk, mint például az, hogy mit is jelent a méltányolható lakásigény, vagy mit jelent az, hogy a lakhatási feltételek megtartására szolgáló ingatlan. Tehát ebben nagyon sok tisztázandónk van.

Úgy gondolom, mindazokat, amiket definíciókként meghatároztunk a jogszabály legelején a fogalommeghatározásban, valamilyen módon közérthetően meg kellene fogalmazni a lakosság felé, hiszen egyébként én magam is nehezen igazodnék el azon, hogy a lakhatási feltételek megtartására szolgáló ingatlan végső soron mit fog szolgálni. Például amiben én lakom, az megfelelő erre, vagy aláesik ennek a terminológiának, ha igénybe szeretném venni, vagy valamilyen vonatkozásában egyébként túlzó lenne, vagy valamilyen vonatkozásában ez egyébként ki fog esni ez alól a szabályozás alól?

Nagyon érdekes egyébként, egészségügyi politikusként rögtön az szúrt szemet, hogy a súlyos beteg definícióját is sajátosan határozza meg. Itt azt írja, hogy: „Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények igénybevétele szempontjából a súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségről szóló kormányrendeletben felsorolt betegségekben szenvedő személy…” Ha ebben a szerencsétlen helyzetben lévő embernek valaki odamondja és odadugja az orra alá, hogy ön, kérem szépen, nem súlyosan beteg, az nem biztos, hogy egybe fog esni a közgondolkodásban lévő ilyen terminológiával. És azt is nyugodtan megkérdezheti, hogy a többiek miért nem tartoznak ez alá, hiszen a súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségről szóló kormányrendelet alapján például súlyos betegek tucatjai, százai, ezrei vannak, akik ez alá a kormányrendelet alá nem esnek, mégis olyan állapotban vannak, hogy a keresőképtelenségüket vagy akár a keresőképességüket is meghatározza vagy befolyásolja az egészségügyi állapotuk.

Szintén nagyon fontos lenne hangsúlyozni ‑ és az én álláspontom szerint erre valamilyen közérthető kommunikáció, valamilyen egyértelműsíthető szóróanyag vagy kampány lenne szükséges ‑, hogy tisztázzuk, mégis mi a tárgyi hatálya, tehát milyen vagyoni elemekre, milyen bevételi elemekre számíthatnak, milyen időponthoz kötötten kell ezeket figyelembe venni. Nagyon fontos, hogy ezt minél hamarabb nyilvánosságra hozzuk. Természetesen a probléma az, hogy a törvény ezt a végrehajtási rendeletre fogja bízni, tehát amint ez megjelenik vagy amennyiben ez nyilvánossá válik, ezt azért az embereknek nagyon gyorsan a tudomására kell hozni.

Tehát mindenképpen azt sürgetném, hogy ha a jogszabály akár a Jobbik által javasolt módosításokkal együtt hatályba lép, akkor ezekre legyünk figyelemmel, hogy tisztességesen meg legyen benne és el legyen magyarázva, ne csak leírva adott esetben a tárgyi hatálya, a személyi hatálya. Például az, hogy ha az adós, adóstárs vagy egyéb kötelezettek vagy például a 75 év alatti aktív korú lakásérintett, akkor köteles viselni a lakhatási költségeket, kivéve, ha súlyos beteg vagy fogyatékkal élő, hogy tisztázzuk azokat ‑ életszerű példákat hozva ‑, kik azok, akik ebben részt vehetnek, kik azok, akik nem vehetnek részt, részt vehetnek az adósi oldal segítésében, részt vehetnek mint kötelezett, vagy mint egyébként egyéb kötelezett részt vehetnek benne. Tehát ezt mindenképpen érdemes lenne újragondolni.

Ami nagyon sok problémát fog szerintem jelenteni, hogy kik kezdeményezhetik és kik nem kezdeményezhetik. Itt vissza kell annyiban lapoznom, hogy a kezdeményezésénél is együttes feltétel van. A jogszabályok értelmezésénél a laikusok számára a legnagyobb probléma mindig az együttes feltételek értelmezése, azaz, hogy valamennyi kritériumnak egyszerre meg kell valósulnia ahhoz, hogy beléphessenek. És itt nem egy-két együttes feltételről van szó, hanem bőségesen van: 2-60 millió forint tartozás; egyébként nem haladhatja meg a tartozás az adós belföldön található, hozzáférhető vagyonának a 200 százalékát, ebbe beletartozik természetesen az öt évre várható bevétele. Zárójelbe teszem: és mi van azzal a bevétellel, amit önök többször hivatkoznak, hogy ezermilliárd nagyságrendben küldenek haza bevételeket külföldről családtagok? Ez vajon belföldön található bevétel lesz vagy belföldi bevételnek fog minősülni? Vagy egyáltalán a legális bevételek közé fog tartozni, ami bevonható egyébként vagy figyelembe vehető például a csődvagyon alapjánál, vagy például megállapítható belőle, hogy milyen keresete lesz? Sorolhatnám ezeket az együttes feltételeket, ezek mind-mind-mind komoly buktatókat jelentenek, és épp ezért mondtuk, hogy nagyon szűkítően hatnak arra a körre, akiket be lehet egyébként vonni.

Szintén nagyon komoly veszélyeket tartalmaz ebben az esetben az, hogy szabálysértési eljárásban az 500 ezer forintos tartozáshoz vagy bűnügyi költség pénzbüntetés-tartozáshoz kötjük. Sajnos egyre gyakoribbak, hogy magas összegű szabálysértési eljárási bírságok vagy pénzbüntetések kerülnek kiszabásra, és ezek halmozódása esetén könnyen eshet bárki ebbe a helyzetbe. A nemzeti eszközkezelősök szintén kiesnek ebből a jogszabálytervezetből.

Nagyon fontos lenne tisztába tenni a szerveket is, akik részt vesznek a jogszabályban, így a családi csődvédelmi szolgálatot, elmagyarázni az embereknek, hogy hol lehet majd megtalálni, miként lehet elérni, mert ez összességében nagyon nehezen hámozható ki, hogy hol lesz, illetve milyen módon lehet majd velük felvenni a kapcsolatot.

(11.50)

Szintén rejteget veszélyeket a családi vagyonfelügyelő intézménye is, amelyben talán az egyik legnagyobb veszély az, készült-e esetleg felmérés ‑ és biztos meg tudják válaszolni ‑, lesz-e elegendő szakember arra a családi csődvédelmi szolgálatnál, aki el fogja látni a családi vagyonfelügyelő szerepét. Lesz-e kellő képzett, kellő kapacitással, és mondjuk úgy, kellő tapasztalattal rendelkező személy? Hiszen ehhez, gondolom, készültek számítások, felmérték azon adósok számát, akik igényt tarthatnak erre a szolgáltatásra. Akkor bizonyára felmérték azt is, hogy hány fő lehet az, aki családi vagyonfelügyelőnek alkalmas, és egyáltalán el tudja látni a munkát, és hogy milyen munkateherrel kell dogoznia még úgy is, hogy a mögötte dolgozó hivatal segíteni fogja.

A másik, hogy nem akarok mögé látni semmit, de látható mögötte egy olyan, hogy elképzelhető, hogy lesznek visszaélések, tehát mindenképpen mind ennek a kialakítását az államigazgatási szervezeti rendszerben, mind a kiválasztás rendjét, mind ha esetleg pályázattal töltik be, akkor a pályázat rendjét is nagyon szigorú rendbe kell majd terelni. Erről szintén végrehajtási rendelet fog szólni.

Ami egyébként kritika volt, és itt megint fel kell vetni azt ‑ a kérdések erre vonatkoznak ‑, hogy meg tud-e majd felelni a nemzetközi és a modern jogi elvárásoknak ez a jogszabály. Például ilyen elvárás, hogy biztosítsa a rendezés a családnak és az adósnak az ésszerű és fenntartható minimális jövedelemhez való jogát. Itt már többször elhangzott ez a kritika, hogy sokan úgy vélik, hogy a minimális, ésszerű és fenntartható jövedelemhez való jogot nem fogja tudni biztosítani.

Biztosítja-e a megfelelő elhelyezést, lakhatást az adós számára? Szintén a definíció, amit a legelején említettem, képlékeny abban, hogy tudja-e biztosítani. De elvárás az is, hogy ne legyen kényszerítő, zaklató a fizetést elősegítő fegyelmezett rendszer, és hogy megelőzzék annak a kialakulását, és ne kerüljön olyan helyzetbe, mint amilyenben korábban volt az egyébként nagyon kitartó, rámenős adósságkezelő, illetve -behajtó cégeknél. Vagy hogy megfelelő hozzáférést megtartat-e a közszolgáltatásokhoz. Tehát ez az úgynevezett „cut-off” vagy kizárás, levágás a közszolgáltatásokból ne lépjen elő és ne jelenjen meg, pontosan azért, mert nem képes rendesen a magáncsőd alatt kezelni a vagyonát vagy akár a vagyonfelügyelővel együtt nem képes.

Szintén hibának tartom, hogy a bírósági adósságrendezési eljárásban a Pp. szerinti költségkedvezményeknek nincs helyük. Tehát pont egy olyan rétegről beszélünk, akiknek nyugodtan lehetne költségkedvezményt adni, hiszen van az a méltányolható ok, ami miatt mindenképpen szükség lenne erre. De hibásnak tartom azt is, hogy elektronikus hozzáférhetőséget követel meg mindenhol, és közösen kell magának az adósnak és a családi vagyonfelügyelőnek együtt kezdeményeznie. Például az elektronikus hozzáférhetőség az adatvédelemnél; biztosított-e az adatvédelem úgy, hogy ne férhessen hozzá illetéktelen, és ne ismerhesse meg adott esetben valaki más akár azt, hogy a szomszédjában lakók állnak-e ilyen eljárás alatt vagy vesznek részt ilyen eljárásban. Tehát a személyi adatai megfelelően védettek lesznek-e?

Mindazonáltal arra is szeretnék reflektálni, amit Szászfalvi képviselő úr mondott, elég komoly pátosszal, hogy a legkiszolgáltatottabbakon is segíteni fog ez a törvényjavaslat. Ez az állítás teljesen hamis. Engedjenek meg egy olyan példát, hogy egy legkiszolgáltatottabb rétegről beszéljek. Elképzeltem egy négyfős vidéki családot, ahol az édesapa az egyik multinacionális cégnek az úgynevezett multi sales-ese, tehát azt jelenti, hogy rakod és egyben kasszázik is, tehát mindent el kell látnia. Az édesanya pedig közmunkás. Kettő gyermeket nevelnek. Együtt a jövedelmük nettó 150 ezer forint havonta. Van egy kockaházuk, amire 8 millió forintos hitelt vettek föl, amely jelenértéken 20 millió forintos visszafizetéssel jár. A 3 millió forintos autóhitelük még mindig megvan, az 500 ezer forintos Suzuki Ignisszel együtt, amire egyébként felvették a hitelt. 3,5 millió forint hagyatéki teherrel rendelkeznek, amit szintén meg kell fizetni, hiszen valamelyik családtag édesapja sem volt jobb állapotban, és hagyatéki teher is terheli őket. Így nyugodtan összevethetjük, hogy 28,5 millió forint, 2 millió forint számlatartozást hozzávéve az úgymond rendelkezésre álló tartozásuk.

Ezzel szemben a csődvagyonuk: a 7 millió forint számított, 5 évre szóló jövedelmük; az 5,5 millió forintot érő kockaházuk, hiszen ennyivel rosszabb a forgalmi értéke; ehhez jön az 500 ezer forintos Suzuki Ignisük. Bőségesen azt látjuk, hogy már rögtön ki is estek ebből a rendszerből, hiszen a 200 százalékot, a dupláját meghaladta úgymond a követelés a csődvagyonnak, ami rendelkezésre áll, tehát ebből szintén csak a probléma következik.

A másik, ami már elhangzott. Nagyon magas és ezzel függ össze a belépési limit, amivel az emberek részt vehetnek ebben az intézményben, indokolatlanul kirekesztő az álláspontom szerint.

A másik, ami érdekes volt, hogy kizárják a cégeket ‑ erről is szó volt. Ez valóban igaz, hogy a céges tartozások kizárásra kerülhetnek, de itt akkor ideje lenne a gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályokat is módosítani.

Összegezve azért, úgy gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), felvetettük azokat a problémákat, amivel a törvényjavaslat benyújtóinak foglalkozniuk kell, vagy akár a kormánynak.

ELNÖK: Kérem szépen, fejezze be!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Mindazokat a módosítókat, amelyeket szükségesnek tartunk, be fogjuk nyújtani a törvényjavaslathoz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  58 - 60  Következő    Ülésnap adatai