Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kormányzati sikerkommunikáció ellenére rengeteg nehézséggel küszködik a hazai sertéságazat. Ahhoz, hogy az agrárvezetés számára is világossá váljon, hogy mekkora gondok vannak itt az ágazatban, nem kell mást tenniük, mint meghallgatni a benne élőket, a nap mint nap benne dolgozókat. De mivel ehhez általában nem fűlik a foguk, én a segítségükre siettem, és megpróbálom ezt oly módon megtenni, hogy egy kisebb sertéstartó családi gazdaságnak a hozzám intézett panaszlevelét felolvasom most itt, ebben a rendelkezésre álló időkeretben.

„Tisztelt Képviselő Úr! Egy nagyon komoly, számunkra nagyon fontos dologgal keresem Önt. Családunk már két évtizede foglalkozik mezőgazdasággal, van egy kevés földünk ‑ szántó, erdő ‑, de a család megélhetését a sertéstartás adja. Nekem is őstermelőként ez teszi ki a munkám oroszlánrészét. Sajnos, azt tapasztaljuk őstermelőként, hogy a kormány által hangoztatott szövegekben semmi valóságalap nincs. Mi és a hozzánk hasonló kisebb termelők gyakran azt sem tudjuk eldönteni, hogy sírjunk vagy nevessünk ezeken a kijelentéseken.

Amennyiben itt helyben akarjuk leadni az állatokat, akkor 295 forint/kilogrammért veszik át tőlünk, erre megy rá a kompenzáció, amivel nagyjából 310 forintra jön ki az átvételi ár. Ez olyan siralmas, hogy szinte már veszteséges a tartás, nem csoda, hogy sokan kényszerülnek abbahagyni a sertéstartást. Persze megértem azokat, akik nagyüzemi szinten tartanak több ezer állatot, és nem érdekli őket a mi sorsunk, hiszen ők mindenféle támogatást és kiegészítő juttatást kapva nyereségesek. Azonban úgy gondolom, hogy a felelős döntéshozóknak a kisebb családi gazdaságokra is oda kellene figyelni.

A térségünkben van a Pápai Húsgyár, amelyet a teljes csődtől adófizetői forintokkal mentettek meg, ennek ellenére a mai napig 30 munkanapra fizet az átvett sertés után. Kérdezem én, melyik üzletbe ‑ akár takarmányért, akár saját részre élelmiszerért ‑ mehet be úgy a vevő, hogy megveszi az árut, majd 30 nap múlva fizet. Gondolom, itt sincs más cél, mint hogy használják, forgassák a pénzünket 30 napig. Csak arra lennék kíváncsi, hogy miként lehet egyáltalán ezt megtenni.

A pápaiak minősítés alapján, több kategóriába sorolva állapítják meg az árat. A legfelsőnél 330 forint/kilogrammtól indul az élősúly, de itt vágott, hasított súlyban fizetnek. Tehát mivel ők minősítenek, az ár itt sem jön ki sokkal többre, mintha elvinnék a fent említett 295 forintos kompenzációs áron. Persze az ember azért próbálja azt a pár forintot is megfogni, még akár azon az áron is, hogy nem teszi egyből zsebre a pénzt, csak 30 nap múlva utalják.

Azonban az élet tovább bonyolítja a helyzetet: nemrég telefonált az ügyintéző hölgy Pápáról, aki jelezte, hogy az eddigi 150 kilogrammos súlyhatárt levitték 130 kilogrammra. Ez a döntés az állatok leadása előtt néhány nappal elfogadhatatlan és etikátlan. Ez a 20 kilogrammos változás azért is verte ki a biztosítékot, mert az állatokat tőlünk elviszik Pápára, majd ott mérik. A digitális mérésnél nincs jelen az értékesítő, sokszor még a fülszámot sem nézik. Ha egy kilóval is túlsúlyosnak ítélik, 225 forint/ kilogrammal fogják csak kifizetni.

Szóval, a pofátlanság csúcsa, amit velünk művelnek! A sok papír, előírás, bürokrácia, az aljas húzások célja nem lehet más, mint a kistermelők tönkretétele, kijjebb rudalása (sic!). Nem kérünk mást, csak hogy dolgozhassunk, hogy érvényesülhessünk, hogy életben maradhassunk. Panaszunkat hiába jeleztük az MVH-nak, a NAK-nak és a térség fideszes országgyűlési képviselőjének is, érdemi választ nem kaptunk.

Ez nem csak a mi esetünk és a mi problémánk, hiszen maga a felvásárlási ár is felháborító. A 2000-es évek környékén 400 forint/kilogramm ár volt az általános, ami tizenöt éve volt. Persze azóta a táp, a takarmány, minden egyéb ára folyamatosan növekszik, a hús fogyasztói ára viszont annak ellenére nem csökken, hogy ilyen pofátlanul alacsony árat kínálnak nekünk a sertésért.

Az meg megint vicc, hogy valamely módon képtelenek megvédeni a magyar piacot. Tudom én, hogy Unió van és sok hibás megállapodást írtunk alá, de biztos vagyok abban, hogy ha ezt más országok meg tudták tenni, akkor a saját országunk érdekében nekünk is meg kellene keresni a kiutat.”

Kérem a tisztelt miniszter urat, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az előbb említett család és a sok-sok sorstársa problémája megoldódjon. A helyzet, ahogy ön is hallhatta, tarthatatlan, és a sikerkommunikáció ellenére valóban a végveszély közelében vannak a hazai sertéstartók. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiban.)