Készült: 2020.04.01.16:47:18 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 72 2002.10.03. 5:22  1-113

GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kettészakadt az ország. A rendszerváltozást követő nagy horderejű változások az egyes térségek gazdaságát a vitathatatlan előnyök mellett sok tekintetben negatívan érintették. Fokozottabban igaz ez Északkelet-Magyarországra, ahol a korábbi húzóágazatok - például bányászat, kohászat, gépgyártás - összeomlottak, az ipari és mezőgazdasági termelés jelentősen visszaesett, és drasztikusan megnőtt a munkanélküliség. Az elmúlt 12 évben bár voltak, például 1995-98 között az Európai Unió elvárásainak megfelelő ambiciózus elképzelések, például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az integrált szerkezetátalakítási program, de azt leállították, nem folytatták, így átütő eredményt nem hozott.

A megtermelt nemzeti jövedelemben, a nettó keresetekben, az életminőségben, az önkormányzatok pénzügyi helyzetében olyan mértékű különbség alakult ki Nyugat-Magyarország és Északkelet-Magyarország között, hogy jelentős mértékűvé vált az elvándorlás, mert minél kisebb egy ország, a gazdasági különbségek annál inkább irritálják a társadalmat.

Adódik a kérdés: mit kell tennünk azért, merre tartson Magyarország, hogy a hátrányos helyzetű térségek ütemesebben zárkózzanak fel fejlettebb társaikhoz?

Felfogásom szerint az a legfontosabb, hogy olyan országvezetés legyen, akiknek a felzárkóztatás ügye fontos; legyen bátorsága, vállalja és alkalmazza a differenciált megkülönböztetés eszközeit. A jelenlegi kormány ilyen. Jó úton indult el, amikor például létrehozta a kistérségi támogatási alapot, amely a szegény önkormányzatok pályázati önerejét hivatott pótolni. A területfejlesztésre biztosított támogatásokat pedig pártpolitikától mentesen, a rászorultság elvét figyelembe véve szükséges biztosítani, a döntési decentralizáció, az integrált forrásfelhasználás és programfinanszírozás elvét követve.

Ezen szempontok alkalmazása meghatározó jövőnk szempontjából, mert ez azt is jelenti, hogy meg tudunk-e felelni az Európai Unió elvárásainak. Ugyanis az uniós többlettámogatások csak akkor vonhatók be a területfejlesztésbe, ha bizonyítható, hogy a magyar kormány is fontos feladatának tartja, és áldoz is a térségi különbségek mérséklésére. Céljaink tehát nem lehetnek mások, mint a támogatási rendszer EU-konformmá tétele, a gazdaság dinamikájának, versenyképességének erősítése, a munkahelyteremtő képesség növelése, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Milyen eszközök alkalmazásával érhető el mindez? Infrastruktúra, például úthálózat, autópályák építésével, telephelyfejlesztéssel, például ipari parkok, vállalkozói parkok kialakításával, továbbépítésével, befektetői kedvezmények biztosításával, a szakképzés, a szakmastruktúra korszerűsítésével, a felnőttképzés, átképzés támogatásával, közcélú, közhasznú, közmunkaprogramok finanszírozásával, internethálózat kiépítésének támogatásával, távmunkaprogramok indításával, munkaadói járulékok, például az egészségügyi hozzájárulás mérséklésével, az önkormányzatok finanszírozásának javításával, a keletkezett források nagyobb mértékű helybenhagyásával, nagyobb mozgásszabadság és autonómia biztosításával.

Tisztelt Ház! A területfejlesztés, a térségi kiegyenlítés ügye jó irányba fordult. Az elmúlt hónapok intézkedései, a kormány eddig megszületett döntései és programjai is ezt bizonyítják. Most még nagyon az út elején tartunk. Azért dolgozunk, hogy a felzárkózás folyamata erőteljesebb és nagyobb léptékű legyen. Mi, akik Északkelet-Magyarországon élünk, igen rossz néven vennénk, ha lennének erők, amelyek e szándékot lassítanák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

(12.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 272 2003.05.05. 9:59  259-281

GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarországon a modern közszolgálat feltételeinek megteremtését az Országgyűlés 1992. március 31-én tette meg, amikor elfogadta a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt. E törvény első alkalommal szabályozta önállóan és teljeskörűen a közigazgatásban dolgozók munkavégzésével kapcsolatos foglalkoztatási viszonyokat, s ezáltal mintegy 110 ezer köztisztviselő személyzeti igazgatásának napi feladatait is érinti. A szabályozás középpontjában az állt, hogy a pártatlan, befolyástól mentes, szakszerű és törvényes ügyintézés, a kiegyensúlyozott közigazgatás a társadalom közös érdeke. Mindezt elismerve az Országgyűlés szükségesnek tartotta a közszolgálati jogviszony szabályozását, amelynek során egyaránt épített a magyar közjog demokratikus hagyományaira és a nyugat-európai jogfejlődés eredményeire.

A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 2001. évi módosítása során a törvényalkotónak öt fontosabb törekvése volt, illetve jelent meg a törvényben. 1. A Ktv. személyi hatályának újrafogalmazása, annak szűkítése, ami - mint ismeretes - az ügykezelők és fizikai dolgozók kiszervezését jelentette a törvény hatálya alól. 2. A köztisztviselői életpálya bevezetése illetményemeléssel. 3. A közszolgálati munka minőségének fokozott biztosítása. 4. Az állami gondoskodás növekedése. 5. A közszolgálat moralitásának erősítése.

A Ktv. legutóbbi módosítása óta eltelt idő tapasztalatai alapján tekintsük át a kitűzött célok megvalósításához eszközül szolgáló szabályokat, azok jelenlegi módosításának szükségességét! A közszolgálati jogviszonyban álló ügykezelői és fizikai alkalmazotti állomány jogállásának megváltozása, a rájuk is vonatkozó közjogias szabályozás megszüntetése hazánkban nagy feszültségeket, nem várt negatív hatásokat eredményezett. A módosított törvény definíciója alapján köztisztviselőnek nem minősülő, ügykezelői és fizikai alkalmazotti státusban lévő munkavállalókat a munka törvénykönyve személyi hatálya alá helyezte, közszolgálati jogviszonyukat munkaviszonnyá alakítva. A munka törvénykönyvének elsődlegesen a piacgazdaságra irányuló, relatíve diszpozitív jellegű, a munkavállalók javára a kollektív alkuk és a felek megállapodásának rendszerén alapuló eltérési lehetőségeket biztosító szabályai idegenek a közszolgálat munkajogában, illetőleg működésképtelenek a kötött költségvetési és létszámkeretek között működő igazgatási szervezetekben. Ezen probléma megoldásaként javasolja a törvénymódosítás a Ktv. olyan tartalmú módosítását, amely szerint az ügykezelők visszakerülhetnek, illetve visszakerülnek a Ktv. személyi hatálya alá, megszüntetve ezzel az egy munkáltató-két törvény hatálya alatti helyzetet.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A 2001. évi XXXVI. törvény 2001. július 1-jétől a hazai közszolgálati rendszerben is intézményesítette a nemzetközi közszolgálati gyakorlatban széles körben alkalmazott, kiemelt főtisztviselői kart. Kialakításának célja egy olyan kis létszámú, de szakmai felkészültsége és igazgatási, gazdasági, társadalmi kérdésekben szerzett széles körű tájékozottsága miatt ütőképes, távlatokban gondolkodó szakmai elit megteremtése, amely mindennapi munkáján és az e minőségében reá osztott külön feladatokon keresztül szemléletében az ágazati érdekeken felülemelkedve, hatékonyan segítheti az önkormányzati munkát. E személyi körnek a kormányzati munka vitelében játszott, kitüntetett szerepköre indokolja, hogy az általánostól eltérő szabályok rendezzék a kiválasztásukat, bérezésüket, mozgathatóságukat, továbbképzésüket, stabilitásuk garanciáit.

A főtisztviselői kar továbbfejlesztésének azonban még teendői vannak. Ezt szolgálja a Ktv. erre vonatkozó szabályainak módosítása is, amikor pontosítja azon közigazgatási szervek körét, ahonnan a köztisztviselő a főtisztviselői kinevezést megpályáztathatja, illetőleg egyúttal behatárolja a kormányzati érdekből történő áthelyezés lehetséges eseteit is.

 

(21.00)

 

A főtisztviselői karba való felvételhez európai mértékben is védhető szakmai előfeltételeket kell törvényi szinten szabályozni. Ugyancsak a Ktv. 2001. július 1-jétől hatályos módosítása vezette be a rekreációs szabadság lehetőségét, amely szerint a köztisztviselőt 2001. július 1-je után szerzett tízéves közszolgálati jogviszony után hat hónapi rekreációs szabadság illeti meg. Jelen módosítás e szabadság kivételére a köztisztviselők számára kedvezőbb szabályokat állapít meg. A rekreációs szabadságot a köztisztviselők az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőzően egy évvel igénybe vehetik, így ezen kedvezménytől azok a köztisztviselők sem esnek el, akik sokszor több évtizedes közszolgálati jogviszonnyal rendelkeznek, és a közeljövőben mennek nyugdíjba.

A közszolgálati jogviszony egyik legfontosabb eleme a díjazás. Fontos kérdés az illetményrendszer, mert rajta keresztül biztosítható a köztisztviselői kar megfelelő szintű anyagi megbecsülése. A javadalmazásnak tükröznie kell a köztisztviselő által igényes szakmai felkészültséggel, élethivatásként választott, színvonalasan teljesített közszolgálat megbecsülését. Kijelenthetjük, hogy az illetmény szerkezeti és működési elvei alapvetően beváltak. Annak érdekében azonban, hogy funkciójának teljes mértékben megfeleljen, szükséges a reá vonatkozó szabályozás módosítása.

A Ktv. módosítását követően sajnos most sem lesz lehetőség arra, hogy az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselők esetében alanyi jogon legyen biztosítható az illetménykiegészítés. Megmarad azonban a helyi önkormányzatok képviselő-testületének döntési szabadsága az illetménykiegészítés bevezetésére. A mértékére vonatkozóan csak a felső határt állapítja meg a Ktv. A törvénymódosítás egységes illetménykiegészítés megállapítását teszi lehetővé a középiskolai végzettséggel rendelkező köztisztviselők számára. Kedvezőbb szabály, hogy a Ktv. módosítása megszünteti a tárgyévre vonatkozó illetménykiegészítés megállapításának szabályát, illetőleg hogy a már bevezetésre került illetménykiegészítés mértékét később a képviselő-testület nem csökkentheti. Mindezzel összhangban van a vezetők részére megállapítható vezetői pótlék meghatározására vonatkozó szabályok módosítása is. A törvénymódosítás itt is megszünteti a tárgyévre vonatkozó megállapíthatóságot, és oldja a mértékre vonatkozó szigorú szabályozást.

A köztisztviselők számára törvényben biztosított többletjuttatások egyike a ruházati költségtérítés. Ennek jelenlegi mértéke az illetményalap 150 százaléka. Ezt a mértéket a módosítási javaslat egységesen az illetményalap 200 százalékában határozza meg.

A köztisztviselők részére biztosított egyik jóléti juttatás az üdülési hozzájárulás. A Ktv. jelenlegi módosítása után lehetőség lesz arra, hogy a munkáltató a Magyar Üdülési Alapítvány által kibocsátott, névre szóló üdülési csekket biztosítson a köztisztviselők számára. Változatlanul fennáll azonban a választási lehetőség a köztisztviselő számára abban a tekintetben, hogy az üdülési hozzájárulást pénzben vagy üdülési csekkben igényelje. Kedvező fogadtatásra talált a közszolgálatban dolgozók körében a lakásépítéshez, lakásvásárláshoz hitelintézettől igényelt kölcsön vonatkozásában az állami készfizető kezesség vállalásáról szóló törvényi rendelkezés. Hatálybalépése óta nagyon sok köztisztviselőnek segített abban, hogy önálló otthont teremtsen maga és családja számára. Be kell azonban látni, hogy sokan visszaéltek ezzel a lehetőséggel, és üzleti célra használták fel. Ennek elkerülése, illetőleg annak érdekében, hogy a lehetőséggel valóban azok éljenek, akik saját lakásigényüket csak ily módon tudják kielégíteni, szükséges a törvény vonatkozó rendelkezéseinek pontosítása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megítélésem szerint a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítása azt szolgálja, hogy sokoldalúan képzett, a köz szolgálata iránt elkötelezett köztisztviselők intézzék az állampolgárok ügyeit, akik mindezért megfelelő illetményben és juttatásban részesülnek. Bízom abban, hogy a törvény elfogadása után mindez így is lesz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 166 2003.10.27. 2:05  165-168

GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tavaly augusztus közepén felhőszakadásszerű esőzés pusztított Észak-Magyarországon, amely érintette Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék egy részét. Néhány nap, Cserehát térségében néhány óra alatt több havi csapadék mennyiségének megfelelő víz zúdult a vidékre. Az áradás komoly veszélyhelyzetet idézett elő: több méteres magasságban és igen nagy sebességgel folyt a víz.

Szerencsére a katasztrófavédelem szakemberei, a tűzoltóságok, az érintett települések önkormányzatai, lakossága összehangoltan és szakszerűen végezték a védekezési feladatokat, így emberéletben nem esett kár. Bár az áradás a települések nagy részén órák alatt levonult, így Halmaj település kivételével tartós védekezésre nem került sor, a víz óriási rombolást végzett: tönkrementek az utak, a hidak, a mezőgazdasági termények, több magántulajdonú és önkormányzati lakás és egyéb épület romba dőlt vagy súlyosan károsodott.

Több ízben ejtettünk már szót az Országgyűlésben arról, hogy a kormány milyen helyreállítási feladatokról és finanszírozásról döntött, azonban úgy vélem, egy év elteltével illik visszatérni arra, hogy hogyan áll a végrehajtás, megnyugtatóan rendeződött-e a tél beállta előtt a károsult lakosság sorsa. Tisztelettel kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy hol tart - elsősorban a Cserehát térségében - a tavaly augusztusban bekövetkezett felhőszakadás okozta károk felszámolása, különös tekintettel a lakossági és önkormányzati tulajdonú lakóépületek helyreállítására.

Várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 320 2004.09.21. 9:46  305-331

GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közigazgatás fejlesztésének szükségességét hangsúlyozva, a 2001., 2002-es évekre vonatkozó kormányzati feladattervekről szóló 1057. kormányhatározat rendelkezett akként, hogy ki kell dolgozni az új, egységes közigazgatási eljárás törvénytervezetét. Mi is indokolta tulajdonképpen ezt a döntést? Az idő múlásán túl, mint objektív, tényszerű kategória mellett megállapítható, hogy alapvető történelmi, társadalmi, gazdasági viszonyainkban az elmúlt 15 évben mélyreható változások következtek be, amelyeket követve az államigazgatási eljárási törvénybe 1991. évben beépült a demokratikus jogállami normákat garantáló szabályként az államigazgatási határozatok teljes körű bírósági felülvizsgálata.

A rendszerváltással elindult szerteágazó jogalkotási folyamatokat szemlélve, figyelembe véve azt a vitathatatlan, kissé leegyszerűsítve megfogalmazott tényt is, hogy aki egy adott időpontban nem közigazgatási hatósági eljárás alanya, abban nem ügyfél, az már vagy volt, vagy lesz ilyen jogállású személy, megállapíthatjuk, hogy a közhatalmi eljárások közül a közigazgatási hatósági eljárás érinti legszélesebb körben a természetes személyeket és a különböző szervezeteket mindennapi életük, illetve tevékenységük során. Mindezek mellett napjaink technikai eszközei ma már lehetőséget biztosítanak a döntéshozatal meggyorsítására, az ügyfelek eljárási terheinek csökkentésére, az ügyfelek és az eljárás más résztvevői kapcsolatának újszerű alapokra helyezésére.

2004. május 1-jével, mint tudjuk, hazánk is csatlakozott az Európai Unióhoz, amely elvárást fogalmaz meg a tagállamok jogalkotói tevékenységével szemben is. Az ilyen rendező elveken mint koncepción megindult jogalkotási folyamatban a törvénytervezet eredeti címe a következő volt: a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény. A többéves szakmai előkészítő folyamat, széles körű tudományos és gyakorlati jogalkalmazói munka eredményeként született meg az előterjesztett törvényjavaslat a közigazgatósági hatósági eljárás és a szolgáltatás általános szabályairól. A két cím közötti nyelvtani értelmezés révén rendkívül mély, sokoldalú és tartalmas szakmai követelményrendszer lelhető fel, amelyek álláspontom szerint legnagyobb erénye az ügyfelet szolgáló közigazgatás kialakítása, az ügyfélcentrikusság fokozása, és ennek eredményeként az ügyfél számára is átláthatóbb folyamatok befejezésével jogszerű, meggyőző, egyben minden érintett számára megnyugtató határozatok meghozatala.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat egyik fő törekvése az ügyintézési határidő betartatása, ezzel is biztosítva a gyors és hatékony közigazgatással szemben támasztott követelmény érvényesülését. Nem hagyható szó nélkül azonban, hogy a javaslat ezt úgy teszi, hogy az ügyféli garancia mellett a hatóság oldaláról is elismeri azt az időt, amikor úgymond, az eljáró közigazgatási szerv várni kényszerül, tehát objektív, rajta kívülálló körülményeknél fogva akadályoztatott az intézkedése vagy a döntéshozatala. Az előző törvény nem rendezte a hiánypótlás miatt felmerülő időszükséglet viszonyát az ügyintézési határidőhöz képest, és a jogirodalom is különböző módon foglalt állást ebben a kérdésben. A javaslat szakmai korrektséggel, a tételes jogi szabályozással rendezi ezt a sarkalatos kérdést, kifejezetten rendelkezik arról, hogy a hiánypótlás miatti idő nem számít be az ügyintézési határidőbe.

(21.30)

Az átlátható ügyintézés egyik eszközéül szánja a javaslat a döntéseket elnevezésében is megkülönböztetni a végzésre és a határozatra mint jogi kategóriakörre, utalva ezáltal azok tartalmi különbségeire is, igazodva a polgári perrendtartás szabályozásához.

Megítélésem szerint, bár nem a teljesség igényével, kiemelést érdemel a javaslat néhány új, ügyféli garanciákat biztosító rendelkezése. Így például: az ügyfelet értesíteni kell az eljárás megindításáról, tájékoztatni kell a megállapított tényállásról, ismertetve a bizonyítási eljárás teljes anyagát; az azonnali intézkedést igénylő ügyekben a kérelem távbeszélő útján is előterjeszthető; a hatósági közvetítő személye biztosítja a nagy számú ügyfeleket érintő, nagy formátumú beruházással járó ügyekben is az átláthatóságot, az ügyféli érdekek képviseletét, amelynek eszköze lehet az egyeztető, koordináló tevékenység; a külföldre történő közvetlen kézbesítés lehetősége, amely gyorsítja az eljárást, és elhagy néhány eljárási cselekményt és hatósági fórumot, kiiktatva az úgynevezett szolgálati utat. Az újrafelvételi eljárás, amely bár kétségtelenül növelni fogja az első és másodfokú hatóságok feladatait, az ügyfelek számára további jogorvoslati fórumot biztosít a közigazgatás intézményrendszerében.

Ebben a gondolatkörben hangsúlyozandó a törvényjavaslatban helyet foglaló elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás jogintézményeinek a bevezetése. Ezen új intézmények az egyik legújszerűbb és terjedelmi szempontból is jelentős részét képezik ezen javaslatnak. Az elektronikus ügyintézés alapvető célja az egyszerűbb, gyorsabb ügyintézés, a hatósági szolgáltatás lényege pedig az, hogy az ügyfél a lehető legteljesebb körben mentesüljön az eljárásban szükséges adatok, igazolások, szakhatósági állásfoglalások beszerzésének terhe alól, illetőleg akár otthonában is tájékoztatást kérhessen és kaphasson a különböző hatóságoktól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek bevezetéséhez, alkalmazásához az elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás feltételei megteremtésének országosan a legtöbb közigazgatási szervnél múlhatatlanul szükséges az elektronikus közigazgatás alapvető informatikai, személyi és tárgyi feltételeinek a biztosítása és kialakítása. Tudott dolog, hogy jelenleg számos országos informatikai rendszer működtetésében vesznek részt a közigazgatási szervek, mint például személyi adat- és lakcímnyilvántartás, választási rendszer vagy például az okmányirodai feladatellátás. Azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hivatali információs rendszereknek az állampolgárok és a jelenleg közigazgatási hálózati eléréssel még nem rendelkező önkormányzatok felé történő megnyitása központilag összehangolt, időigényes és számottevő költségkihatású fejlesztést is kíván.

A javaslat bevezeti a végrehajtó szolgálatot, és további terhet ró az eljáró hatóságokra, különösen a gyámhatóságokra azáltal, hogy a kiskorú személyek ügyeinek intézése esetében az ügyintézési határidő 15 nap, amelynek betartása a jelenlegi létszám racionalizálása nélkül nehezen képzelhető el. Gondoljunk arra, hogy úgy a törvényjavaslat, mint az ahhoz kapcsolódó jogszabályok hatályosulásának alapvető feltétele, hogy annak alkalmazására az ügyintéző felkészült legyen, ezért biztosítani kell, hogy a szükséges tételes jogi, gyakorlati, illetve az elektronikus ügyintézéssel és ügyiratkezeléssel kapcsolatos képzések megkezdésekor már rendelkezésre álljanak a törvény végrehajtását segítő alacsonyabb szintű jogszabályok is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra mindezek a körülmények megfontolás tárgyává teszik, hogy a közigazgatás a javaslat szerinti 2005. július 1-jei hatálybalépésig megfelelően felkészülhet-e. Az idő rövidségére és a jelzett problémákra is tekintettel megfontolásra ajánlom az ütemes felkészülést vagy a törvény 2006. március 1-jével kezdődő alkalmazását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)