Felszólalás adatai

IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívüli ügyben kértem szót, ha egyáltalán rendkívüli dolog a mai Magyarországon, hogy télvíz idején tesznek földönfutóvá családokat, mert folyamatosan, brutálisan vagy rafináltan, törvényekre vagy a választópolgárokra hivatkozva, a téllel és minden emberiességgel dacolva egymást követik a kilakoltatások.

Monoron is ez történt a múlt héten, bár ott már négy évvel ezelőtt is és azóta többször volt kilakoltatás. Annak idején a település belvárosából városképi okokból kellett kiszorítani buldózerekkel a szegényeket. Emlékszem, az egyik családot a temető hullakamrája melletti helyiségbe toloncolták. November 30-án húsz rendőr három kutyával és vagy tíz, a helyi önkormányzat által felbérelt krampusz kinézetű fiatal, arcátlan, provokatív fellépésű vezetőjével az élen tette szabaddá (Varga Mihály közbeszól.) négy kiskorú gyermektől és három megszomorított szülőtől azt az elhanyagolt ingatlant, amelyet a hírek szerint egy német befektető kívánt megvásárolni.

Képviselőtársaim! Tanulságos az első helyen érintett Orosz Jánosné esete, aki hat évvel ezelőtt megözvegyült, lakásfenntartási hátralékai miatt lakottan elárverezték feje fölül a lakást. Az új tulajdonos által megkövetelt 15 ezer forintos albérleti díjat képtelen volt megfizetni, ezért az lebontatta az ingatlant. Így került a család az utcára. A most erőszakkal kiürített lakásba eredetileg az önkormányzat segítségével, de szerződés nélkül költöztek. Most ütött az órájuk. Mehettek a Cinka Panna utcába, ahol sajátos összevisszaságban csak életveszélyes, emberi lakásra alkalmatlan viskókat láttam.

Oroszék heten beköltözhetnek egy 11 négyzetméteres, az önkormányzat által vásárolt guruló konténerbe vagy cirkuszi kocsiba, esetleg kétségbeesésükben feltörhetnek egy lakást, gyermekeiket átengedhetik állami gondozásba. Vállalhatják a kétségbeesett, figyelemfelkeltő nyílt színi halált, esetleg megkísérelhetnek Strasbourgba utazni. Képviselőtársaim, legalább 50 ezer díjhátralékos család várhatja ezt a sorsot. Talán ugyanennyi a munkahelyét vesztett, és ezáltal OTP-s szükséglakását fizetni nem tudó, évek óta árverezést rettegő család.

Akik a televízió több milliárdos köztartozásának elengedésén fáradoznak, gondolnak-e azokra a százezrekre, akikkel szemben ugyanezt megtenni elemi emberiesség, életmentés lenne? És akik még bírják valahogy tartani fejük felett a tetőt - képviselőtársaim, az iskolás korú gyermekek 15 százaléka éhezik. A munkanélküli szülők a csökkentett étkezési díjak befizetésére is képtelenek. Budapest utcáin és erdős részein rendőrségi felmérések szerint legalább 3-4 ezer hajléktalan él és hűl. Ez a személyes tapasztalatom is.

Tudom, ez a nyomorúság nem most kezdődött, de ki fogja végre megállítani? Ki lesz eléggé bátor és erős a szegénység rémével szembenézni, a napi minimális 1500 kalóriához, az éjszaka ágyon való eltöltéséhez, a létfenntartás minimumát megteremtő munkavégzéshez való jogot alapvető emberi, az élethez való alkotmányos alapjogként elismerni, és annak feltételeit minden más elé helyezve megteremteni? Aki erre képes lesz, valami olyat valósít meg, amit halhatatlan elődeink akkor vittek véghez, amikor volt merszük megvetni és megváltoztatni azokat a törvényeket, amelyek egyes embercsoportok rabszolgasorban tartásának szörnyűségét isteni elrendelésnek tekintették, és megszegését teljes szigorral büntették.

Képviselőtársaim, tél van. Közeledik a karácsony; az istálló, a jászol bölcsőjében didergő kisdeddel és szüleivel. A Ház gyanítható többsége szent haraggal kikérné, ha bárki destruktív pogánynak, Heródes katonájának tekintené, kétségbe vonná kereszténységét. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért én teljes alázattal kérem önöket, a Krisztus szerelmére, hirdessünk országgyűlési határozattal a téli hónapokra kilakoltatási moratóriumot, alakuljon (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azonnal hatpárti válságstáb, életbentartási bizottság, amely a legsürgősebben dolgozzon ki javaslatot a szegénység feltartóztatására...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a rendelkezésre álló időkeret!

IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): ...a szegények megmentésére. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)