Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni a vitában. Aki igen, kérem, gombnyomással jelezze. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincsen ilyen képviselő.

Megkérdezem Tátrai Miklós államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Tátrai Miklós jelzésére:) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Így az általános vitát most lezárom. Mivel a törvényjavaslathoz módosító javaslatok érkeztek, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája lezárásig. Önök az előterjesztést T/1096. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1096/1., 2. és 3. számon kapták kézhez.

Most megadom a szót Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, tízperces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A T/1096. számú törvényjavaslat célja az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény közepes terjedelmű módosítása. Ez elsősorban az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével összefüggő eljárások szabályaira, az ezt vizsgáló hatóság működésére összpontosító felülvizsgálatra irányul.

A javaslatban szereplő rendelkezések döntő többsége ismerős lehet a képviselőcsoportok számára, mivel azokat az egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló T/18902. számú törvényjavaslat egyik elemeként a tavaszi ülésszakon már tárgyalta az Országgyűlés, az akkor elfogadott törvényt azonban a köztársasági elnök úr az antidiszkriminációs törvénnyel össze nem függő okokból megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. Végül a törvényjavaslatot a kormány visszavonta.

Tisztelt Országgyűlés! Már a javaslat vitájának kezdetén szeretném egyértelművé tenni azt a határozott kormányzati álláspontot, hogy az egységes antidiszkriminációs törvény - az alkalmazásának első két és fél évében kialakult gyakorlata által is igazoltan - képes betölteni alapvető célját. Kiterjesztett eljárási garanciái és egységes fogalmi keretei szélesebb körben, a korábbinál egyértelműbben tiltják és szankcionálják a jogellenes diszkriminációt, amely elsősorban az egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő társadalmi csoportokat sújtja. A kormány által javasolt módosítások ennek megfelelően nem törekszenek a törvény koncepcionális megújítására, ehelyett elsősorban a hatósági és bírósági jogalkalmazás során felmerült továbbfejlesztési igényeket, jogértelmezési problémákat veszik alapul.

Jellegükre nézve ugyanebbe a körbe tartoznak, azaz pontosító, kiegészítő jellegűek azok a módosítási javaslatok is, amelyeket a kormány az Európai Unió Bizottságával folytatott többszöri levélváltást követően, a Bizottság részéről fennmaradt, a faji diszkrimináció tilalmának közösségi jogi kereteit rögzítő 2000/43/EK irányelvnek való teljesebb megfelelésre irányuló észrevételek alapján fogalmazott meg.

(10.40)

A Bizottság e javaslatai több esetben az irányelv szó szerinti harmonizációját kívánnák meg ott is, ahol tartalmi ellentét egyébként a most hatályos törvényszöveg és az irányelv között nincs. Így a közösségi joggal összhangban történő értelmezés ma is biztosítható. A javaslatok döntő többsége ugyanakkor olyan pontosítások útján kezelhető, amelyek a belső jogi szabályozási rendszert sem feszítik szét. Így, a Bizottság törekvéseit elfogadva, egyben egy esetleg kötelezettségszegési eljárást is elkerülendő, indokoltnak látszik a tárgyban a törvényszöveg módosítása.

Tisztelt Ház! A törvénymódosító javaslat a jelzett megközelítést alapul véve egyáltalán nem érinti a törvény hatályát és alapvető fogalmainak tartalmát. A hátrányos megkülönböztetés jogszerűségét megalapozó kimentési okokat pedig kizárólag olyan mértékben, amely a tárgybeli bizottsági észrevételek figyelembevétele érdekében elengedhetetlen. Tartalmilag is módosulnának és kiegészülnének ugyanakkor az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének vizsgálatára irányuló eljárások szabályai, valamint a mostani kormányrendeleti szintről a törvénybe kerülnének a már ma is törvény által létrehozni rendelt Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületre vonatkozó rendelkezések.

A figyelmet megköszönve kérem a tisztelt Háztól a törvényjavaslat elfogadását. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az emberi jogi bizottság álláspontjának és a bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Szabó Évának, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Már nem vagyok tagja a bizottságnak. (Dr. Szabóné Müller Timea tájékoztatja az elnököt, hogy a bizottságban változás történt, ezért ő szeretné elmondani a bizottsági véleményt.)

ELNÖK: Akkor parancsoljon, képviselő asszony, mondja el ön. A kollégák mindjárt megteremtik az összes lehetőségét annak, hogy elmondhassa a bizottsági álláspontot.

Parancsoljon, öné a szó.

DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2006. október 30-án tárgyalta meg az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság. A bizottsági többség a módosító javaslatot támogatta.

Az Európai Unió nemcsak támogatás és pénz, sokkal több annál. Az Európai Unió mély elkötelezettsége a méltó emberi élet, a társadalmi kohézió és esélyegyenlőség iránt az a sajátosság, amely Európát a világ bármely más integrációjától megkülönbözteti. Mi, szociáldemokraták teljes mértékben magunkénak valljuk azokat a valódi európai értékeket, amelyeknek megvalósítását a törvényjavaslat elősegíteni szándékszik. A javaslat részben a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló 200/43/EK tanácsi irányelv teljesebb átültetését célozza, mivel az Európai Bizottság a törvény néhány rendelkezésével összefüggésben azt a véleményt fogalmazta meg, hogy azok nem teljesen harmonizálnak az irányelv rendelkezéseivel.

Emellett a törvényjavaslat a bírósági ítéletek és az Egyenlő Bánásmód Hatóság gyakorlatában felmerült kérdésekre kíván pontosabb törvényi megfogalmazást adni. Számunkra fontos a kormányprogramban is szereplő Egyenlő Bánásmód Hatóság megerősítése, az összegyűlt tapasztalatok beépítése a törvényi szabályozásba. Pozitívum továbbá, hogy az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület működése is törvényi szinten kerül szabályozásra az eddigi kormányrendelet helyett. A törvénymódosítási javaslat fontos lépés az esélyegyenlőség kiteljesítésének útján. A bizottsági többség ezért támogatta, és ezért kérem a tisztelt Házat, támogassa a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Bíró Ildikónak. Parancsoljon, képviselő asszony!

BÍRÓ ILDIKÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság megtárgyalta az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosítását kezdeményező T/1096. számú törvényjavaslatot. A bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők nem támogatták az indítványt.

Már 2003-ban, az eredeti törvény parlamenti és bizottsági vitájában is számos fenntartást fogalmaztak meg ugyanis a Fidesz és a KDNP képviselői, amelyek nagy részét az élet igazolta. Most tehát józan ésszel arra számíthattunk, hogy a kormányzat egy olyan javaslatot terjeszt elő, amely megpróbálja orvosolni ezeket a nehézségeket is. Példaként elmondhatom, hogy továbbra sem látjuk biztosítottnak az Egyenlő Bánásmód Hatóság jogi státusát és szakmai függetlenségét, és ezen lényegében ez a javaslat sem változtat. Pedig az elmúlt időszak történései is azt igazolják, hogy szükséges lenne az Egyenlő Bánásmód Hatóság valódi függetlenségének kialakítása és hatáskörének bővítése.

Példaként szeretném felhozni annak az asszonynak az esetét, aki október 23-án vált brutális erőszak áldozatává. A 36 éves nőt a férje kapta el a lovasrendőrök elől. Egy beugróban meghúzódva észrevettek egy 12 év körüli kislányt. A nő az ösztöneire hallgatva behúzta maga mellé a kislányt és annak édesanyját. Később csatlakozott hozzájuk a lány 13 éves testvére és egy másik család, hasonló korú gyermekkel. Körülvették a gyerekeket, a testükkel védve őket. Mellettük egy férfit hasba találtak. Ekkor három rendőr próbálta kitaszigálni őket oda, amerre a többi rendőr éppen lőtt, az Anker közbe. Ide egyébként a Deák tér felől lőttek a rendőrök, ezért ellenálltak a kapualjban lévők, mert nem akarták célponttá tenni a gyerekeket. Ekkor foganatosították a rendőrök az intézkedést. Nagy valószínűséggel a pajzsukkal okoztak sérüléseket a nőnek, akinek bal keze, válla megrándult, végig bevérzett. Most pedig mehet panaszra fűhöz-fához, senki sem foglalkozik érdemben az ügyével. Pedig a hatóságnak ilyen típusú ügyekkel is foglalkoznia kellene.

Ám nemhogy régen fennálló problémákat nem orvosol a most tárgyalandó törvényjavaslat, hanem egyes rendelkezései újabb nehézségeket hordoznak magukban. Nem látjuk, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak adott ellenőrzési jogosítvány milyen formában tudja majd ellenőrizni az esélyegyenlőségi terv végrehajtását, például a munkáltatóknál. Indokolhatatlan, hogy a diszkrimináció áldozatainak a közigazgatási hatósági eljárástól eltérő költségterheket kell viselniük - és egyáltalán, miért nem maradhatnak ezek a költségek az állam terhén? Ha a javaslatban rendezni tervezett hatásköröket és hatáskörmegosztást nézzük, a törvénymódosítás a közigazgatási eljárások és az esetleges bírósági, munkaügyi peres eljárásokban egyáltalán nem megnyugtatóan rendezi azokat.

Összességében elismerjük azt, hogy a javaslat elsősorban jogharmonizációs célzattal készült, és megfelel az Európa Tanács vonatkozó irányelvének. Fel szeretnénk azonban hívni a figyelmet arra, hogy ha már a kormányzat belekezd egy törvény módosításába, akkor célszerű a már meglévő hibákat és hiányosságokat is pótolni. Ezt hiányoljuk, ezért nem tudtuk, nem tudjuk támogatni a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, 8-8 perces időkeretben. Először természetesen az írásban előre jelentkezett képviselők kapnak szót; most már kicsit bizonytalan vagyok, hogy Szabó Éva kíván-e először szólni, az MSZP képviselő asszonya. Úgy látom, hogy igen. Parancsoljon! Öné a szó.

DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Egy fél mondatot engedjenek meg az előzőekhez. Tegnap óta nem vagyok az emberi jogi bizottság tagja, ezért a bizottsági többségi véleményt nem tolmácsolhattam. Ezért volt a módosítás.

(10.50)

Tisztelt Parlament! Amint az a miniszteri expozéból és az előttem szóló képviselőtársak szavaiból is kiderült, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat az aktualitásból eredő célját, azaz a faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, az Európai Unió Tanácsa irányelvének teljesebb átültetését a magyar jogba megvalósítja.

A törvényjavaslat pozitívumaként említendő, hogy az alig több mint két és fél éve hatályban lévő törvény eddigi gyakorlati alkalmazása során bírósági ítéletekben, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság gyakorlatában felmerült kérdésekkel is foglalkozik, nagyobb garanciát teremtve az egyenlő bánásmód elvének érvényesüléséhez, a hatékonyabb jogvédelemhez.

Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz 2005-ben 491 beadvány érkezett, míg 2006 első félévében 475. A számok azt jelezik, hogy a hatóság ismertségének terjedésével az ez évi érkezés várhatóan duplázódik. Ezek a számok jelzésértékűek; soknak és kevésnek is tekinthetőek. De mindenképpen jelzik, hogy a hatóság működése iránti igény egyre nagyobb. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a társadalom életében az emberi méltóság védelme, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem a jog eszközeivel. Jelzik továbbá azt is, hogy a hatóság ismertségének és elismertségének fokozása további teendőket vet fel, hiszen ha mindenki csak a saját környezetét végiggondolja, valószínűleg sokkal nagyobb számban találkozik diszkriminatív cselekménnyel, mint amennyi a hatóság által kivizsgálásra, elbírálásra kerül.

Felmerül a kérdés, hogyan lehetne a hatóság szolgáltatásaihoz való hozzáférést szélesebb körűvé tenni. Lévén a hatóság országos hatáskörű szerv egyetlen központi szervezettel, valószínű, megoldást jelentene a feladatok legalább megyei szintű dekoncentrálása. Természetesen ez nem jelenti új szervezeti struktúra kialakítását, csupán a feladatok, elsősorban az ügyfélfogadás telepítését már működő hasonló esélyegyenlőségi, érdekérvényesítő szerepkört betöltő szervezetekhez.

A törvénymódosítási javaslat a jelenlegi célt tehát megvalósítja, elvégzi a jogharmonizációt, illetve szabályok pontosabb, konkrétabb megfogalmazásával, új garanciális szabályok beiktatásával egyértelművé, érvényesíthetőbbé teszi a törvényt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egy átfogó törvénymódosítás igényének felmerülésével nem lehetne további finomításokat is elvégezni. Az igen intenzíven változó társadalmunk valószínűleg előbb-utóbb felveti a törvény koncepcionális változtatásának igényét is.

Addig is engedjenek meg a végére egy személyes véleményt! Egyenlő bánásmódról aligha lehet az alapvető emberi jogok említése nélkül beszélni. Az emberi jogok védelmében politikai indíttatásból egyoldalúan, elfogultan fellépni, egy adott esemény kapcsán az emberi jogokat kiragadva egyoldalúan értékelni ugyanúgy diszkriminatív cselekmény, mint a törvényben szabályozott úgynevezett védett tulajdonságok, mint például a nem, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség s a többi megsértése. Jobboldali képviselőtársaink ezt tették, amikor az emberi jogok védelmében léptek fel, egyoldalúan a tüntetésekben részt vett személyek sérüléseivel foglalkozva, elfeledkezve a kötelezettségük teljesítése közben sérüléseket szenvedett rendőrök emberi jogairól, továbbá az események kapcsán sérelmet szenvedett más alapvető állampolgári jogok védelméről, mint például a nyugalomhoz, a pihenéshez, a szabad mozgáshoz való jog, ami a társadalom, de leginkább a főváros lakóit jelentős mértékben érintette.

Tisztelt Képviselőtársak! Lehetséges, hogy az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény jövőbeli módosításakor a hátrányos megkülönböztetés fogalmi elemei közé be kell emelni a rendőri hivatást mint védett tulajdonságot? Nem hiszem, hogy egy alkotmányos jogrendben erre szükség lenne.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra jelentkezett és megadom a szót Szép Bélának, az MSZP képviselőjének.

DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bíró Ildikó képviselő asszony valamilyen oknál fogva mindenről ugyanazt mondja: október 23-át és azokat a 10-12 éves gyerekeket, akiket rendőri atrocitás érhetett. Úgy gondolom, hogy ez egyfajta Móricka-effektus, mindenről ez jut az eszébe; miközben az előttünk lévő javaslattal érintett törvény nem erről, éppen nem erről szól. Ez a törvény éppen azt szeretné, hogy egyenlő bánásmód legyen hatósági eljárásokban is, és meggyőződésem, hogy amikor jogellenessé vált tömegben, a tömeg feloszlatására szóló felszólítást követően valakik még a helyszínen maradnak, nem csodálkozhatnak, hogy egyenlő bánásban részesülnek, mert abban kell részesülniük. Úgy gondolom, hogy ilyen esetben nem az állítólagos példa felhozatala, hanem a hatósági felszólításnak eleget tenni a helyes megoldás.

Még egy dolog: maradjunk a tárgynál, maradjunk annál a törvénynél, amiről beszélünk!

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Salamon László, a KDNP képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Nem szeretném magam sem, hogy ennek a törvénynek a vitája a rendőrök erőszakos fellépésének a kérdésköre irányába menjen el, de nem tudom megjegyzés nélkül hagyni Szabó képviselő asszony megjegyzését. Egyetlenegy dolgot szeretnék a figyelmébe ajánlani. Ahogy véleményem szerint nem lehet a rendbontást védelembe venni, ugyanúgy nem lehet rendőri túlkapásokat, a rendbontókat megfékező eljárás szükségességét túllépő indokolatlan, brutális fellépést sem védelembe venni. Hozzáteszem, ez igaz azokkal a rendbontókkal szemben is, akiket az eljárt rendőr harcképtelenné tett, mert a már harcképtelenné tett, semlegesített személlyel szemben nem lehet erőszakot alkalmazni, és ilyesfajta - mint amit a tévében láthattunk - brutális magatartást tanúsítani.

Hozzáteszem ügyvédként, a legsúlyosabb bűncselekménnyel gyanúsítottakat sem lehet összeverni a fogdában vagy az előzetes letartóztatásnál. De ahogy ez így, ahogy most elmondtam, igaz a megfékezett és már harcképtelenné tett rendbontókkal szemben, még inkább igaz azokkal az emberekkel szemben, azokat az embereket illetően, akik egy békés tüntetésre, békés ünneplésre mentek el, élve az alkotmányban biztosított gyülekezési jogukkal. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Így van! - Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Még van kettő darab kettőperces felszólalási igény az írásban jelentkezettek előtt. De azért fölhívnám a figyelmüket a tisztelt képviselőknek, hogy itt egy konkrét tervezetről folyik a vita, és nem napirend előtti vagy interpellációk, vagy kérdések vannak, meg sorolhatnám. Úgyhogy kérném önöket, hogy térjenek a tárgyra, és arról folyjék a vita, mert különben szigorúbb leszek.

Teleki László kettőperces felszólalása következik, Magyar Szocialista Párt. Parancsoljon!

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban én is ezt szerettem volna javasolni, hogy térjünk vissza a tárgyra, mert az Egyenlő Bánásmód Hatóságról, illetve a törvényről lenne szó.

A magam részéről Bíró Ildikó képviselő asszony gondolatai késztettek arra, hogy megszólaljak. Azt a véleményét, hogy nem támogatja, a demokrácia jegyében teljes mértékben el tudom fogadni.

(11.00)

Viszont azokkal a számokkal, amelyekkel találkoztam, amelyeket látni lehet, mindenképpen tudok azonosulni. Ezek alapján szükség van arra az egyenlő bánásmód törvényre, amit most megvitatunk, mégpedig azért, mert a hatóság létrehozása óta 2005-ben 491 esetben járt el a hatóság, míg 2006 szeptemberéig 636 panaszbeadvány érkezett a hatósághoz. Ez is jelzi, hogy milyen nagy szükség van egy ilyen jellegű intézményre. Az a kérdés, hogy jogilag, illetve szakmailag mennyire biztosított ennek a hatóságnak a fenntartása, működése. Nos, az ügyszámok mindenképpen azt mutatják, hogy szükség van rá.

Ha jól értem és jól látom, akkor a nagyobb ellenzéki frakció nem hajlandó támogatni ezt a törvénymódosítást. Még egyszer mondom, a demokrácia jegyében ezt el tudom fogadni. De ha ez a törvény nem született volna meg, akkor közel hétszáz fő nem kapta volna meg az egyenlő bánásmódnak azt a lehetőségét, amellyel élni tudott. Ezért tartom fontosnak azt - ahogy miniszter úr is elmondta -, hogy utolérjük az európai jogharmonizációt, hogy - ha úgy tetszik - még nagyobb és még több lehetőségük legyen az egyenlő bánásmódra szorultaknak ahhoz, hogy igénybe tudják venni a hivatal munkáját. Azt gondolom, nemcsak jogilag, de szakmailag is meg van alapozva az a tény, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság, ha akar, akkor tud dolgozni, a jogi státusa pedig egyértelműen meg van alapozva.

Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Pettkó András, a Magyar Demokrata Fórum képviselője.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Teleki László képviselőtársam hozzászólásához szeretnék egy gondolatot hozzátenni. Nagyjából egyetértek azzal, amit elmondott, de van egy probléma: ez a hivatal 147,5 millió forintból gazdálkodott. Én az MDF országgyűlési képviselőjeként úgy látom, hogy ez egy látszathivatal volt. Az MDF hiába hívta fel számtalanszor a figyelmet arra, hogy ez a hivatal készítse el a jelentését, és a kormány biztosítson számára több pénzt. Minderre tisztelt kormánypárti képviselőtársaim nem reagáltak, a hivatal sem reagált, és a hivatal nem elegendő személyi állománnyal dolgozott.

Lehet mondani, hogy jó ez a hivatal, hogy jó ez a törvényjavaslat, mégis mindenkinek a munkáját az minősíti, hogy hány ügyet tud elintézni, mennyi pénzt biztosítanak a kormánypártok, illetve a kormány ennek a hivatalnak a működése számára. Én itt óriási hibákat és hiányosságokat látok, ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként természetesen azt gondolom, hogy jó ez a törvény, de pénz nélkül semmit sem fog érni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Gusztos Péter, az SZDSZ képviselője.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Csatlakozva több előttem szólóhoz magam is azt szeretném kérni, hogy lehetőség szerint térjünk vissza a törvényjavaslat tárgyához.

Mindenképpen szeretném elmondani, hogy finoman szólva is végtelenül tisztességtelen politikai gyakorlatnak tartom azt, hogy képviselőtársaim úgy viselkednek, mintha a parlament arról szólna, hogy kint hideg van, ezért bejönnek ide a képviselők, és beszélgetnek valamiről, ami éppen a politika napirendjén van, és amiről, pláne tévéidőben, vélt vagy valós politikai érdekük szerint éppen beszélniük kell. Ez egész egyszerűen nonszensz!

Ennek a törvényjavaslatnak semmi köze nincs ahhoz, amit többen szóba hoztak, az október 23-i rendőri intézkedésekről folyó vitához. Ennyi erővel a következő napirendi pontnál, a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvénynél a lejárt szavatosságú könnygázról fognak vitatkozni a fideszes képviselők, az azt követőnél, az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámolónál, gondolom, hogy előkerül a Magosz és a traktorok, s arra már tippelni sem merek, hogy a géntechnológiai törvényjavaslatnál majd a nap végén a génmanipulált rendőrökkel kapcsolatban miket fognak képviselőtársaim elmondani.

Még egyszer szeretném kérni azt, hogy (Domokos Lászlóhoz:) ha a képviselő úrnak véleménye van, akkor az előtte lévő kapcsolótáblán válasszon ki egy megfelelő gombot, kérjen szót, és mondja el a véleményét, köszönöm szépen, másrészt pedig szeretném megkérni önöket, tisztelt ellenzéki, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy térjünk vissza ehhez a törvényjavaslathoz, aminek az égvilágon semmi köze nincs október 23-ához, viszont az emberi jogok érvényesülése szempontjából alapvető jelentőségű törvényt módosít, és erről lehetne akár értelmes, érdemi vitát is folytatni anélkül, hogy az aktuális politikai hisztériát ráerőszakolnánk ennek a törvénytervezetnek a vitájára.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer azt mondom, hogy térjenek a tárgyra. Itt voltak már reakciók egy elhangzott megjegyzés kapcsán. Én természetesen nem voltam jelen azon a bizottsági ülésen, ezért nem tudhatom, hogy ez a kisebbségi álláspont valóban megfogalmazódott-e vagy sem, hiszen annak keretében hangzott el valami, ami kiváltotta ezt a vitát. Kezdeményezni fogom, hogy nézze meg a bizottság, hogy ami a plenáris ülésen kisebbségi véleményként megfogalmazódott, az a bizottsági ülésen elhangzott-e. Ez azért is tanulságos a jövőt illetően, mert minden bizottságnak kötelessége és felelőssége, hogy ami a plenáris ülésen elhangzik akár többségi, akár kisebbségi véleményként, az hűen tükrözze mindazt, ami a bizottsági ülésen megfogalmazódott mint álláspont.

Kezdeményezni fogom, hogy nézze meg a bizottság, hogy akár többségi, akár kisebbségi álláspontként az hangzott-e itt el, ami a bizottsági ülésen is megfogalmazódott. Azt gondolom, ez fontos kérdés. Azt kérem önöktől, hogy akár kétperces, akár normál felszólalásban pedig a tárgyról beszéljenek, ami nem más, mint a törvény módosítása.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Kétperces felszólalásra megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a KDNP képviselőjének, az elnöklést pedig átadom Lezsák Sándor alelnöktársamnak.

Köszönöm szépen.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Csak annyit szeretnék Gusztos Péter képviselő úr felszólalására mondani, hogy rendkívül mulatságos volt az a felszólalás, amely úgy kezdődött, hogy térjünk a tárgyra, majd a képviselő úr ezután két percen keresztül arról beszélt, ami szerinte nem tartozik a tárgyhoz.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót Vígh Ilona képviselő asszonynak, Fidesz.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a jelenlegi törvénymódosítás kapcsán talán érdemes arról szólni, hogy az elmúlt évtizedben milyen kálváriát járt be az esélyegyenlőségi politika Magyarországon. A magyar kormányzati esélyegyenlőségi politika az elmúlt évtizedben született meg. Ez természetesen nem választható el az európai uniós csatlakozás folyamatától, hiszen az első lépések hátterében az európai integráció kihívásai álltak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, valamennyien tudjuk, akik foglalkozunk az esélyegyenlőségi politikával, hogy az elmúlt években milyen utat járt be az esélyegyenlőség kérdése. Volt egyenlő esélyek titkársága, amely 1996-ban jött létre a Munkaügyi Minisztériumon belül. 1998-tól főosztály váltotta fel ezt a formát, amikor létrejött a népképviseleti titkárság a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumban, és létrejött az esélyegyenlőségi főigazgatóság. Később pedig társadalmi esélyegyenlőségi főosztály jött létre.

Az 1996-2003 közötti időszakot röviden úgy értelmezhetjük, hogy ezek az állandóan változó szervezeti egységek számos értékes innovatív programot indítottak el, munkájukat azonban behatárolták a lehetőségek. Ez nem csupán forrásaik korlátozott voltát jelentette, hanem azt is, hogy a munkaügyi és szociális tárcába zárva nem vállalkozhattak általános kormányzati esélyegyenlőségi politika kialakítására, az úgynevezett meanstreaming elvének érvényesítésére. Legnagyobb eredményüknek sokszínű programjaik mellett az tekinthető, hogy megjelenítették az esélyegyenlőség kérdését a közbeszédben, és elindult az erről szóló társadalmi párbeszéd csírája Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség fogalmát gyakran használjuk szinonimaként, ami azt sugallja, hogy egy és ugyanazon dologról van szó. Valójában azonban az egyenlő bánásmód elve és az esélyegyenlőségi politika ugyanannak a kérdésnek két eltérő filozófiájú megközelítése.

(11.10)

A közösségi politikában a nyolcvanas években az egyenlő bánásmód elve mellett megjelent az esélyegyenlőség fogalma. Az egyenlő bánásmóddal szemben az esélyegyenlőségi politika azt kívánja meg az államtól, hogy a diszkrimináció tilalmán túl konkrét lépéseket is tegyen a hátrányos helyzetű személyek tényleges egyenjogúsítása érdekében.

Az esélyegyenlőségi politika tehát nem esik egybe az egyenlő bánásmód biztosításával. Mindazon jogi és nem jogi eszközöket jelenti, amelyek azt a célt szolgálják, hogy mindenki egyenlő eséllyel érvényesülhessen az élet legkülönbözőbb területein - ilyen az oktatás, az egészségügy, a munkaerőpiac, a szociális biztonság, és sok terület van még -, de legalábbis csökkenjenek a nőket, a fogyatékkal élőket, a bevándorlókat érő hátrányok.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szóban forgó törvényjavaslat részben a személyek közötti faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló 2000/43. számú európai közösségi tanácsi irányelv teljesebb átültetését célozza, mivel az Európai Bizottság a törvény néhány rendelkezésével összefüggésben megfogalmazta azt a véleményét, hogy azok nem teljesen harmonizáltak az irányelv rendelkezéseivel.

A javaslat ezen túl a törvény eddigi gyakorlati alkalmazása során a bírósági ítéletekben és az Egyenlő Bánásmód Hatóság gyakorlatában felmerült kérdésekre kíván - a törvény koncepcionális elemeit nem érintő módosítással - pontosabb válaszokat adni.

Másodsorban, az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületet jelenleg kormányrendelet statuálja, azonban uniós és számos civil kritika érte emiatt a szabályozást, mivel e testület az irányelvek szerint a kormányzattól független, civil elemet hivatott megjeleníteni az irányelvek végrehajtásának ellenőrzésében. Tekintettel arra, hogy a testület tagjai érdemi közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkeznek, ennek a testületnek mindössze egyes jelentések kiadásához szükséges az egyetértése, illetve a testület tagjai nem részesülnek tiszteletdíjban, ezért a törvényjavaslat jelzi, hogy megalapozott, hogy e civil tanácsadó testület törvényi szinten kerüljön statuálásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testülete jelenleg 6 főből áll, és ismert képviselőtársaim előtt, hogy az esélyegyenlőségi miniszter, illetve az igazságügyi miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki. Tehát szükséges az Európai Bizottságnak az a felhívása, hogy kormánytól független politikai intézményként működjön ez a testület.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerettem volna nagyon röviden szólni ennek a bizonyos európai közösségi irányelvnek a részleteiről. Ez az irányelv az egyenlő bánásmód elvének a faji és etnikai származástól független végrehajtásáról szól, ezért nevezik tulajdonképpen faji irányelvnek. A faji irányelv részben a nemek közötti egyenlő bánásmódról szóló irányelvek megoldásait vette át, részben pedig új elemeket tartalmaz.

Tanulva a nemek közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó jogfejlődés tapasztalataiból, az irányelv megkülönbözteti és pontosan meg is határozza a közvetlen és közvetett diszkrimináció fogalmát. Alkalmazása során közvetlen diszkriminációnak minősül, ha egy személy faji vagy etnikai hovatartozása alapján kevésbé kedvező bánásmódban részesül, részesült vagy részesülne, mint egy összehasonlítható helyzetben lévő másik személy. Ezzel szemben közvetett diszkriminációnak minősül, amikor egy látszólag semleges rendelkezés, kritérium vagy gyakorlat egy bizonyos fajhoz vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyeket különösen hátrányosan érinthet, kivéve, ha az adott előírás, követelmény vagy gyakorlat jogszerű célokkal objektíve indokolható, és az e cél eléréséhez alkalmazott intézkedések arányosak és szükségesek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szóban forgó európai közösségi irányelv leglényegesebb és a harmonizáció során a legkevesebb vitát kiváltó rendelkezése a diszkrimináció elleni küzdelmet szolgáló intézményrendszerről szól. Bár a legtöbb tagállamban léteznek olyan intézmények, amelyek célja a diszkrimináció elleni küzdelem, a közösségi jog a faji irányelv elfogadásáig hallgatott erről a lényeges szakmai kérdésről.

Az intézményrendszer azért lényeges kérdés, mert a tapasztalatok szerint ezek az intézmények nagyban hozzájárulnak a diszkrimináció elleni hatékony fellépéshez és jogorvoslathoz. Az irányelv 13. cikke szerint a tagállamok kötelesek olyan intézményeket létrehozni, amelyek célja a faji vagy etnikai diszkrimináció csökkentése. Ennek nem kell feltétlenül önálló intézményként működniük, az emberi jogok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) védelmére létrehozott nemzeti intézményrendszer részeként is működhetne. Fontos, hogy ezek a törvények hatékonyak, arányosak (Az elnök újból csenget.) és visszatartó hatásúak legyenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás általánosságban nem szolgálja a diszkriminációs tilalom egyértelmű, egzakt értelmezését, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a Kereszténydemokrata Néppárttal közös szövetségben nem támogatja a szóban forgó törvényjavaslat ilyen irányú módosítását.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A Szabad Demokraták Szövetsége részéről megadom a szót Gusztos Péter képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez azért már sokkal érdekesebb volt, mint a vita korábbi része. Itt az utolsó percekben meghallgathattuk azokat az irányelvi megfogalmazásokat, amelyeknek igyekszik megfelelni ez a törvényjavaslat. Meghallgathattuk azt, hogy a legnagyobb ellenzéki frakció egyetért az irányelvben foglaltakkal, majd, mindenféle különösebb magyarázat nélkül, hallhattuk azt is, hogy az irányelvben foglaltak pontosabb átültetését célzó törvénymódosítást nem támogatja a Fidesz.

Akkor talán e helyütt és ebben az időben érdemes visszatérni magához az alaptörvényhez, mármint ahhoz a törvényhez, amelyet ez a törvényjavaslat, amelyről most vitatkozunk, cizellál, technikai értelemben módosít, pontosít. Hiszen érdemes felidézni azt a vitát, ami annak idején folyt erről az alaptörvényről, és szándékosan használom ezt a szót, hogy alaptörvény. Nekünk, liberálisoknak, és azt remélem, nemcsak a liberálisoknak, az a meggyőződésünk, hogy ez egy alapvető jelentőségű törvény volt annak idején, hiszen ez a törvényjavaslat nagyon sok mindent definiált, illetve kimondta az antidiszkrimináció tilalmát. Emlékezetem szerint egy egységes antidiszkriminációs törvény született az előző ciklusban. Képviselőtársaim cáfoljanak meg, hogy ha tévedek, akkor sem támogatta ezt az egységes antidiszkriminációs törvényt az akkori ellenzék.

Miért érdemes ezt felidézni? Érdemes felidézni, hogy pontosan mit is csinált ez az alapvető jelentőségű, egységes antidiszkriminációs törvény. Definiálta, hogy mit tekintünk diszkriminációnak; intézményesítette a diszkriminációval szembeni fellépés különböző lehetőségeit; kimondta a diszkrimináció tilalmát.

Az a vita, ami akkor folyt, és ami most újra felütni látszik a fejét, egy alapvető, ha tetszik, konzervatív-liberális vitát idéz föl az ilyen és az ehhez hasonló kérdésekkel kapcsolatban. Számtalanszor átéltük már ezt a magyar parlamentben a diszkriminációval kapcsolatban, a szegregációval kapcsolatban, a családon belüli erőszak kérdésével kapcsolatban, hogy amikor ezekről a fontos társadalmi problémákról vitát kezdeményezünk, adott esetben törvénymódosításokat kezdeményezünk, akkor azt kell hallani konzervatív képviselőtársainktól - nem azt, hogyan lehetne jobbá tenni az általunk javasoltakat -, arról folyik a vita, hogy vajon létezik-e egyáltalán diszkrimináció, vajon létezik-e egyáltalán családon belüli erőszak.

Képviselőtársaim a fogalmakat kezdik el nem egy esetben vitatni. Nemegyszer azzal állunk szemben, hogy magukat a megoldandó társadalmi jelenségeket próbálják meg eltagadni és kiiktatni a létező társadalmi tények köréből. Annak idején a családon belüli erőszakról folyó parlamenti általános vitában emlékezetem szerint az egy külön szakasz volt, amikor magáról az elnevezésről vitatkoztunk hosszú ideig.

És ugyanez történt az egységes diszkriminációs törvénynél, el nem hangzott, mondjuk, a Fidesz részéről abban az általános vitában, hogy azért Magyarországon szükség lenne egy egységes antidiszkriminációs törvényre. Az hangzott el, hogy miért nem támogatják egy ilyen törvény megalkotását.

Tisztázatlanok tehát a fenntartások, és az embernek, akár szociáldemokrata, akár liberális - mind a két politikai irányzat meglehetősen elkötelezett az emberi jogok ügye mellett -, legalábbis kétségei vannak abban a tekintetben, hogy mi is van valójában az ilyen típusú ellenkezések mögött, amiket az előbb is hallhattunk, vagy amiket a korábbi években már annyiszor volt alkalmunk átélni ezekben a parlamenti vitákban.

(11.20)

Hiszen a vita a fideszes képviselők részéről megint nem arról folyik, amit mondjuk, Pettkó András fölvetett, mert az például egy abszolút vitatható és jogosan felvethető kérdés, hogy egy ilyen hatóságnak milyen jelentési kötelezettsége van, hogyan tárgyalja ezt a parlament, mennyi pénzből gazdálkodik egy ilyen hatóság, hány üggyel foglalkozhat. Emlékeztetném képviselőtársaimat, hogy az ombudsmani jelentéseket évről évre megtárgyaljuk, az ezzel foglalkozó képviselők kötetekben megkapják a különböző ügyeket feldolgozó részletes, több száz oldalas jelentést, és erről aztán politikai vita is folyik. Ezek mind-mind vitatható kérdések lennének; ehhez képest a Fidesz egyik, közjogi ügyekben meghatározónak nevezhető parlamenti képviselője az alkotmányügyi... (Mádi László: Ne a Fidesszel foglalkozzál állandóan! A témával! Ne a Fidesszel! - Az elnök csenget.)

Képviselő Úr! A parlamenti vitában csinálhatom azt is liberális képviselőként, hogy a mögöttem ülő liberális Lakos Imre álláspontjával vitatkozom, de ő valószínűleg egyetért velem ebben a kérdésben, tehát kénytelen vagyok önökkel vitatkozni, mert önöknek van a miénktől eltérő álláspontja, ezért a Fidesz magatartásával és érveivel próbálok meg vitatkozni. Engedje meg nekem, hogy ezt megtegyem a parlamenti vitában.

A vita tehát nem arról folyik, hogyan lehetne ezt az intézményrendszert jobbá tenni, mit tudna tenni a jogalkotás annak érdekében, hogy minél eredményesebben lehessen fellépni az egyenlő bánásmód érvényesítése érdekében, hanem mit tesz isten, az alkotmányügyi bizottság ülésén közjogi ügyekben meghatározó fideszes parlamenti képviselő, Répássy képviselő úr, felteszi a kérdést, hogy egyáltalán szükség van-e Egyenlő Bánásmód Hatóságra. Akkor tessék azt mondani, hogy nincsen erre szükség. Tessék azt mondani, hogy nincsen szükség egységes antidiszkriminációs törvényre. Továbbmegyek: tessék azt mondani, hogy a különböző ágazati törvényekben sincsen szükség antidiszkriminációs rendelkezésekre, mert nincs is diszkrimináció Magyarországon, ahogy családon belüli erőszak sincsen természetesen. De akkor ezt kell mondani, nem pedig azt csinálni, hogy képviselők felolvassák az antidiszkrimináció tilalmát kimondó és az ezzel szembeni fellépés állami kötelezettségeit megfogalmazó európai irányelveket, majd aztán mindenféle indoklás nélkül közlik, hogy nem támogatják azokat a kormányzati javaslatokat, amelyek ezeket az irányelveket próbálják meg átültetni a magyar gyakorlatba.

Hiszen annak idején az volt az alapelve, az alapvető megfontolása az alaptörvénynek, amit módosít a mostani törvényjavaslat, hogy az egyenlő bánásmód érvényesítésének és az esélyegyenlőség kiterjesztése feltételeinek a megteremtése, az ehhez szükséges jogszabályok megalkotása, a megfelelő intézményrendszer létrehozása, a megfelelő szankciórendszer kialakítása és ennek az intézményrendszernek a működtetése alapvető állami feladat. Az volt az alapvető megfontolás, hogy voltak a különböző ágazati jogszabályokban dicséretes antidiszkriminációs törvények, de ezeknek a jogrendszerben való szétszórtsága miatt, a fogalmi tisztázatlanság miatt, a hátrányos megkülönböztetés tilalma kimondásának a hiánya miatt nehéz volt a jogérvényesítés a különböző diszkriminációs ügyekben, ezért született meg annak idején az egységes antidiszkriminációs törvény, amit önök nem támogattak, és ezt cizellálja, pontosítja most ez a javaslat, amelyet szintén nem támogatnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Salamon László képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Gusztos Péter képviselő úr hozzászólásához a következőket fűzném. Egyrészt rosszul emlékszik Répássy képviselő úrnak az alkotmányügyi bizottságban kifejtett véleményére. A képviselő úr azt kifogásolta, hogy a felállítandó, törvényben most intézményesítendő tanácsadó testület nem lesz a kormánytól független.

A másik pedig. Az valóban helytálló, képviselő úr, hogy a Fidesz - ezt úgy mondom, mint annak idején a Fidesz-frakció tagja - nem értett azzal egyet, hogy egy külön törvény alkotására van szükség. Szeretném elmondani a képviselő úrnak, hogy a nemzetközi gyakorlatban kétféle koncepció létezik. Az egyik az a koncepció, hogy egy ilyen természetű alaptörvényt kell alkotni, amit 2003-ban megalkottak. De van egy másik koncepció is, amelyik azt mondja, hogy az egyes jogágak feladata az esélyegyenlőség biztosítása, az egyenlő bánásmód biztosítása, amit - hogy mondjam? - alkotmányjogi szakszerűséggel a jogegyenlőség biztosításának nevezünk. A jogegyenlőség szabálya benne van az alkotmányban, képviselő úr, meglehetősen régóta. Egyébként nemcsak az 1949. évi XX-asban, a magyar történeti alkotmánynak is természetesen része 1848-tól.

Visszatérve a '49. évi XX. törvényre, a jogegyenlőséggel kapcsolatos szabály kimondja a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mindenfajta tekintetben. Gyakorlatilag nem is taxatív a felsorolás, mert úgy fejeződik be az idevonatkozó passzus, hogy mindenfajta megkülönböztetés tilos faj, kor, nem - s a többi - és egyéb helyzet szerint, amibe aztán minden belefér. Most az a koncepcionális különbség, hogy erről egy külön absztrakt törvényt kell-e alkotni, szerintünk ez szakmailag rossz és hibás; majd mindjárt el fogom mondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a KDNP képviselőcsoportja álláspontjának az ismertetésekor. Illetve a másik megoldás az - elnézést, elnök úr, befejezem -, hogy az egyes jogágakban építem ki a szabályokat. Szerintünk ez a helyes, de ez egy szakmai vita, és azt nem lehet úgy beállítani, amilyen politikai hangsúlyt akar adni ennek a képviselő úr.

ELNÖK: Köszönöm.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Elnézést az időtúllépésért!

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Gusztos Péter kétperces hozzászólása következik.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Az érdemi vitát egy későbbi normál felszólalás keretében szeretném folytatni, most csak arra térnék ki, amit Salamon képviselő úr mondott, hogy rosszul emlékszem arra, hogy mit is mondott Répássy Róbert.

A kezemben van az alkotmányügyi bizottság jegyzőkönyve. Valószínűleg ez a jegyzőkönyv rosszul emlékszik, itt ugyanis én azt olvasom: "Dr. Répássy Róbert (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nem a törvényjavaslat egészéről fogok beszélni, mert igazából számomra egy jogi megoldás szúrt szemet, ez az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület." - így kezdi hozzászólását a képviselő úr. Később pedig ezt mondja, szó szerint idézem: "Azt kérem, fontolja meg a kormány, hogy egyáltalán szükség van-e erre az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületre." Én az előbb a hozzászólásomban azt állítottam, hogy az merült fel ezen a bizottsági ülésen (Dr. Salamon László közbeszólása.), fideszes képviselő részéről, hogy az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületre egyáltalán szükség van-e. Azt gondolom, hogy ezt az idézett jegyzőkönyv bizonyítja, hogy pontosan idéztem Répássy képviselő úr véleményét.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Teleki László képviselő úrnak.

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pettkó András képviselő úr felvetésére reagálnék, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság beszámolóját tudomásul vette a kormány, tehát ez része a költségvetésnek egyébként, amit ön megemlített. Egyetértek Gusztos képviselő úrral, hogy ebben természetesen a Magyar Szocialista Párt partner, hogy ezeket tekintse át, és nézzük meg újra.

A másik nagyon fontos kérdés, amit Gusztos Péter úr említett, hogy ez a törvény alapkoncepcióként indult el, és azt gondolom, hogy amikor egyenlő bánásmódról esik szó, akkor nagyon sokan megpróbálják ezt a kérdéskört csak a romákra kihegyezetten megtekinteni. Szeretném jelezni, hogy ez sokkal többről szól: a nőkről, a fogyatékkal élőkről, és nagyon sokakat lehetne még mondani, akikről szólhat. Mégis azt gondolom, hogy a törvény cikkelye, amely akár a módosítást jelenti, akár az alaptörvényt jelenti, nagyon fontos, hogy ez nemcsak a törvény megalkotásában játszott fontos szerepet, amikor el lett fogadva, hanem a társadalmi szinten megjelenő közvéleményben is elfogadottá vált, hogy ha egy kormányzat, egy politika és egy parlament ezzel a kérdéssel ilyen síkon foglalkozik, akkor a társadalomnak fontos odafigyelnie arra a helyzetre, hogy az egyenlő bánásmód lehetőségét minél szélesebb körben megadja azon a helyen, ahol éppen lehet.

Mert nagyon sokszor megemlítjük azt, és a statisztikában is lehet olvasni, hogy a munkahelyeken érik az atrocitások a különböző társadalmi csoporthoz tartozó személyeket. Ezért azt gondolom, hogy azoknak, akik a munkáltatói körhöz tartoznak, mindenképpen a törvény jogi hátteret biztosít arra, hogy ne kövessenek el olyan cselekményt, amely az egyenlő bánásmód elvével nem azonosul, illetve nagyon fontos kitérni arra is, hogy a másik oldal, akiket érint, ők is biztonságban érzik magukat, ha van egy törvény, van a társadalomban egy olyan tény, ami elfogadottságot jelent számukra.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.30)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Salamon László kétperces hozzászólása következik.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. És köszönöm Gusztos Péternek az előbbi hozzászólását is, mert ebből kiderül, hogy az azt megelőző hozzászólása tárgyszerűen nem felelt meg a tényeknek. Mert itt most, amikor a képviselő úr felolvasta a jegyzőkönyvet, akkor világos, hogy az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületről van szó.

Az ezt megelőző, korábbi felszólalásában pedig a képviselő úr azt állította az imént, hogy Répássy képviselő úr a hatóság megszüntetéséről, az egyenlő bánásmódot biztosító országos hatáskörű szerv megszüntetéséről beszélt.

Ez óriási különbség, két külön dologról van szó. Van egy országos hatáskörű szerv meghatározott jogosítványokkal, és van ezen törvény által most, korábban kormányrendeletileg vagy eddig kormányrendeleti szinten szabályozott tanácsadó testület, amely tanácsadó testület valójában nem lesz független a kormánytól. Nem is fog megfelelni ezért, megjegyzem, ezt egyébként Vígh képviselő asszony elmondta az imént, az uniós irányelvnek. Erre mondja Répássy képviselő úr, hogy egy ilyen kormányfüggő tanácsadó testületre semmi szükség nincs.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gusztos Péter képviselő úr hozzászólása következik kettőperces időkeretben.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tévedtem, képviselő úr, pontatlanul idéztem, illetve pontosan idéztem, de tévesen interpretáltam Répássy képviselő úr szavait, ezért a tévedésért elnézést kérek. Ezt a tévedést természetesen nem menti az sem, hogy annak idején, amikor az alap-törvényjavaslatról vitatkoztunk, megfogalmazódtak kételyek azzal kapcsolatban, hogy megfelelő megoldást választott-e annak idején a kormány, hogy egy ilyen közigazgatási hatósággal próbálja meg megoldani ezt a kérdést. Mondom még egyszer, ez nem menti az előző tévedésemet, amiért még egyszer elnézést kérek önöktől és a jelen nem lévő, ártatlanul meghurcolt Répássy képviselő úrtól is.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt részéről Salamon László képviselő úr előre bejelentett hozzászólása következik, 8 perces időkeretben.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az ismeretes, és most is többször elhangzott, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt 2003-ban alkotta meg az Országgyűlés. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ennek a 2003-as törvénynek a második módosítási kísérlete. Mielőtt még a tárgyalt kérdések érdemébe bocsátkoznék, meg kell állapítanunk, hogy egy olyan törvény, amelyet megalkotásától számított három éven belül a törvényalkotó kétszer is szükségesnek tart átfogóan módosítani, eleve silány, selejtes alkotás; iskolapéldája a kellően végig nem gondolt, megfontolatlan törvényalkotói munkának.

Mi az eredeti törvényjavaslat vitájában elmondtuk véleményünket. Rámutattunk arra, hogy az esélyegyenlőség kérdéseit nem lehet ilyen absztrakt törvény útján szabályozni, és felhívtuk kormánypárti képviselőtársaink figyelmét a törvényi megoldások részleteinek hibáira is. Itt most egyébként képviselőtársaim - kétpercesekben megelőlegezve - ennek a vitának a legfontosabb sarkpontjait hallhatták is.

Az akkori véleménynyilvánításunk, véleményünk elmondása hiábavalónak bizonyult, és részben ennek is következménye az, hogy újból és újból neki kell gyürkőzni az eredeti törvény kijavításának. Az is a felületes eljárást bizonyítja, hogy az uniós irányelv már 2000-ben megszületett, vagyis figyelembevételének adva volt a lehetősége a törvény 2003-ban történt megalkotása során is.

Ha már az esélyegyenlőségről beszélünk, nem tekinthetünk el ennek a társadalmi igénynek szélesebb dimenzióban, általánosságban történő vizsgálatától. Az esélyegyenlőség valódi megvalósulása nem teljesül csupán a törvényben szabályozni kívánt problémák rendezésével. A magyar társadalmat ma elsősorban a szociális jellegű esélyegyenlőtlenség nyomasztja. A valódi esélyegyenlőség azt jelenti, hogy legyen mindenkinek azonos esélye az egészségügyi ellátáshoz, a tisztességes megélhetést biztosító kenyérhez, a köz- és felsőoktatásban történő részvételhez, a nehezen megszerzett társadalmi státusának megőrzéséhez. A gyurcsányi kormánypolitika ezekkel a célkitűzésekkel szöges ellentétben áll.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában nem szokásos részletekben elveszni. A törvényjavaslat néhány megoldásával azonban már ebben a vitaszakaszban is fontosnak tartom foglalkozni. Indokolatlannak tartjuk az eredeti törvényjavaslat néhány rugalmas, a különböző élethelyzetek megoldására inkább alkalmas szabályozását bemerevíteni vagy formalizálni. Ilyen rendelkezésnek tartjuk a jogellenes elkülönítés most javasolt definícióját vagy azt a módosítást, amely a méltányossági kérelem igénybevételét kizárná.

Méltánytalannak tartjuk a költségek megelőlegezésével kapcsolatos most javasolt szabályt is. Magával azzal egyetértünk, hogy ne a sérelmet szenvedő felet kötelezzék az eljárás költségeinek megelőlegezésére, de erre ab ovo az ellenérdekű felet kötelezni a másik végletet jelentené. A helyes megoldás véleményünk szerint az, ha ezeket a költségeket is, hasonlóan más költségekhez, a hatóság előlegezi.

Súlyosan sérti a jogállamiság követelményeit az a változtatás is, amely a jogsérelem bizonyítása helyett annak valószínűsítésével is megelégedne. Hasonlóképpen összeegyeztethetetlen a jogállammal, hogy a törvény nemcsak jogsértés, hanem annak közvetlen veszélye esetére is biztosítaná a perindítás lehetőségét. Óhatatlanul azok a rossz emlékű történelmi analógiák jutnak ezzel kapcsolatban eszünkbe, amikor is az állam az általa veszélyesnek minősített, de törvényt nem sértő polgáraival szemben lépett fel.

A törvényi szinten szabályozni javasolt Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testülettel kapcsolatosan az a kifogásunk, ezt is érintettük már az előbbi kétpercesekben, hogy ez a szerv csak a törvény indokolása szerint független, valójában a legszorosabb függésben áll a kormánnyal. Tagjai megbízatásukat ugyanis a kormánytól nyerik majd el. Így ez az intézmény az uniós irányelveknek sem felel meg.

A törvényjavaslat egyetlen igazi erénye, hogy az egyenlő bánásmóddal, illetve az esélyegyenlőséggel kapcsolatos jogviták elbírálására a bíróságnak biztosít elsődlegességet. Az eredeti törvény tárgyalásakor elmondott ez irányú észrevételeinket a kormány végre most elfogadta. Kár, hogy a törvényjavaslatban a kifogásolható elemek vannak túlsúlyban. Ezek kiküszöbölésére módosító javaslatainkat előterjesztjük, és ezek figyelembevételétől függően alakítjuk ki a törvényjavaslattal kapcsolatos végleges álláspontunkat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Magyar Demokrata Fórum részéről megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum évekkel ezelőtt hívta föl a figyelmet arra az egyre inkább aggasztó jelenségre, amit a nemi, de különösen az életkori diszkrimináció jelent hazánkban elsősorban a munkaerőpiacon, de más területeken is. Ez a jelenség becslések szerint több százezer embert érint nap mint nap. A jelenség tapasztalható az aktív munkavállalók és a munkát keresők körében egyaránt. Jól és sokunk előtt ismertek azok a visszásságok, melyek létszámleépítések vagy akár elvégzett munka elismerése, a különböző munkahelyi juttatások elosztása során nemi, életkori alapon érik a munkavállalókat. A munkát keresők közül pedig szinte mindenki találkozott már nyílt diszkriminációval. A munkanélküliség elmúlt években tapasztalt felerősödésével pedig ezek a negatív folyamatok is sajnos felerősödtek.

Az MDF még 2003-ban elsőként tett konkrét javaslatot arra, hogy a pályakezdők, valamint a 45 év felettiek munkához jutását és a munkában tartását járulékkedvezményekkel kell elősegíteni. Erre konkrét módosító javaslatokat is megfogalmaztunk, ami egy lépcsőzetes, életkorhoz s így az elhelyezkedés növekvő nehézségéhez igazodó munkáltatói járulékkedvezmény-rendszer kialakítását célozta meg.

(11.40)

Egy év kellett ahhoz, hogy a kormány meghallja az üzenetet, és 2004 végén megszületett az a foglalkoztatást elősegítő törvény, amely ha nem is teljes körben, de alapgondolatát tekintve átvette az MDF korábbi javaslatát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Évek óta teszünk további lépéseket és javaslatokat a munkavállalókat nemük és életkoruk alapján érő diszkrimináció ellen. Ezért is üdvözöltük, hogy a kormány ugyan jelentős késedelemmel, de 2004 végén egy kormányhatározattal létrehozta az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt az Országgyűlés 2003 decemberében fogadta el. A jogszabály 2004 januárjában lépett hatályba.

Ugyanakkor a törvény felhatalmazása alapján a kormány csak 2004 december végén alkotta meg az Egyenlő Bánásmód Hatóságról szóló kormányrendeletet. A hatóság így csak 2005. február 1-jén, egyéves késedelemmel kezdhette meg a működését. A hivatal korábban a kormány irányítása és az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter felügyelete alatt állt. A költségvetés jogállását tekintve az ICSSZEM költségvetési fejezetében önálló címet képezett, és nem rendelkezett - és sajnos a mai napig sem rendelkezik - az EU-irányelvek szerinti önálló fejezeti jogosítvánnyal. A hivatalon belül a közszolgálati és munkaviszonyban foglalkoztatottak 2005. évi költségvetési létszáma 17 fő volt sajnos. Ráadásul az egyenlő bánásmód felett való őrködésre hivatott országos hatóság 2005-ben mindössze 147,5 millió forinttal gazdálkodhatott, mely erősen kétségessé teszi munkájának eredményességét. Ennyi pénzből ugyanis szinte lehetetlen valóban hatékonyan működő, megfelelő számú alkalmazottat foglalkoztató hatóságot fenntartani.

Részben emiatt is számtalanszor szóvá tettük, hogy a kormány nem biztosította a hatóság működéséhez szükséges forrásokat, és a jövőre nézve sem tapasztalhatunk erre irányuló szándékot, így sajnos továbbra is virágzik a munkaerőpiacon a nemi és az életkori diszkrimináció. A kormány sajnos a mai napig nem látta be, hogy a látszathivatal nem fog tudni eredményeket elérni, hiszen a mindennapokban előforduló diszkriminatív esetek olyan sokaságával kellene felvenni a küzdelmet, melynek sem a személyi, sem az anyagi feltételei nem biztosítottak.

Az Országgyűlés az MDF kezdeményezésére a nyári időszak végén foglalkozott a hivatal működésével. Sérelmeztük, hogy a hivatal miért nem készítette el a törvényben előírt éves beszámolóját. Itt vitatkoznék Teleki László képviselőtársammal, a többi beszámoló nem helyettesíti a hivatal beszámolóját. Annak tartalmát az országgyűlési képviselők miért nem ismerhetik meg? A kérdésre válaszoló, a kormányváltást követően a hivatal felügyeletét ellátó szociális és munkaügyi miniszter megígérte, hogy az őszi ülésszakra elkészítik a 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolót, annak tartalma nyilvános lesz, és azt az Országgyűlés megismerheti. A beszámoló a mai napig nem készült el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van tehát egy hivatal elégtelen létszámmal és költségvetéssel, amelynek működését a nyilvánosság egyelőre nem ismerheti, hiszen a beszámoló sem készült el. Ennek megfelelően nem csoda, hogy a tapasztalatok szerint a helyzet sajnos semmit sem változott. A szaktárca nem tud eredményeket felmutatni. Ma Magyarországon hiába létezik egy törvény az egyenlő bánásmódról, a munkáltatók nem félnek a szankcióktól, a munkavállalók pedig kiszolgáltatottak. Tőlünk nyugatabbra sem egyszerű a helyzet, ám ott jóval kevésbé vállalják a nyílt diszkriminációt.

Ennek bizonyítéka egy 2004-es GKI-kutatás, amelyben 1670 cégvezetőt kérdeztek meg arról, hogyan kezelik a 45 év feletti munkavállalókat. A cégvezetők nem titkolóztak sokat, nyíltan vállalták diszkriminatív véleményüket. A felmérésből az is kiderül, hogy a 45 év feletti munkavállalókat a vállalatok nagy része csak akkor veszi fel, ha nem talál az adott pozícióra fiatal munkavállalót. Az 1670 cég vezetőjének bő harmada elismerte, hogy a munkaerő felvételekor egyértelműen a fiatal korosztályhoz tartozókat preferálják. A felmérésből az is kiderült, hogy minél idősebb valaki, annál kisebb az esélye a munkaerőpiacon. A 45 év felettieket még esetleg, az 50 éveseket nem szívesen látják munkavállalóként, az 55 éven túliak pedig egyetlen vállalatnak sem kellenek.

Ha azt vizsgáljuk, hogy az Országgyűlés előtt lévő javaslat elfogadása után hatékonyabb lesz-e a diszkrimináció elleni állami fellépés, akkor azt kell megállapítanunk, hogy sajnos nem. A javaslatnak vannak támogatható és indokolt elemei, vannak olyan elemei is, melyekhez módosító javaslatokat fogunk benyújtani. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy ez a módosítás a jelenlegi helyzeten, a hivatal helyzetén, működésének feltételein érdemben sajnos nem fog változtatni. Sőt, bizonyos feladatkör-bővülést is jelent, amit a kormányzati létszámleépítéssel várhatóan csökkenő létszámállomány nem fog tudni ellátni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak megismételni tudjuk az e tárgyban megfogalmazott legutóbbi javaslatainkat. Hisszük, hogy ezek a kiegészítések segítenék a diszkrimináció elleni harcot, amelyre megkésve és szerény anyagi ráfordítással vállalkozott a Gyurcsány-kormány.

Első javaslatunk: szankcionálni kell azokat a sajtótermékeket, amelyek nyíltan alkotmány- vagy jogszabályellenes diszkriminatív tartalmú álláshirdetéseket közölnek.

A második javaslat: az egyenlő bánásmódról szóló törvénynek érvényt kell szereznie. Ez a hatóság feladata, amely nem támaszkodhat csak a lakossági bejelentésekre, a Magyar Demokrata Fórum ezért ellenőri csoport felállítását javasolja. Ehhez a hivatal létszámát, forrását bővíteni szükséges.

A harmadik: az országos kampánynak kell a lakosság figyelmét felhívni jogaikra, melyekre az egyenlő bánásmódról szóló törvény ruházza őket fel. Minden munkavállalónak tudni kell, hová fordulhat, amennyiben diszkrimináció éri. Ehhez a hivatal működését sokkal szélesebb körben kell megismerhetővé tenni, a beszámolót végre el kell készíteni. Az emberek jelentős többsége a hivatal létéről sem tud ma Magyarországon.

A negyedik javaslat: a fentieken túl pedig meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a hivatal aktív mediációs tevékenységet végezzen. A hivatal egyik elsődleges funkciójának kell tenni a békéltetést, a konfliktusok feloldását. Az MDF részéről ismételten fel kívánjuk hívni a kormány figyelmét arra, hogy az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség hiánya százezreket érintő probléma, amit ennek megfelelő súllyal kell kezelni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Itt lenne az ideje, hogy ez a hivatal ne csak nevében létezzen, a benyújtott, sok tekintetben egyébként támogatható módosítás azonban ehhez kevés. El kell végre dönteni a kormánynak, hogy komolyan gondolja-e ezt a feladatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre szót kért Szabó Éva képviselő asszony, Szocialista Párt.

Öné a szó.

DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Pettkó képviselő úr egyetlen kérdésére szeretnék reagálni. A kérdés úgy hangzott, hogy miért nem válik nyilvánossá, illetve az országgyűlési képviselők számára is hozzáférhetővé az Egyenlő Bánásmód Hatóság tevékenységéről szóló jelentés. Szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy a www.egyenlobanasmod.hu weboldalon megtalálható az Egyenlő Bánásmód Hatóság eddigi tevékenységéről, illetve a törvény hatályosulásáról vagy eddigi tapasztalatairól szóló jelentés. 2006 júliusában került rá, és nemcsak a képviselők számára, hanem mindenki számára hozzáférhető, megismerhető.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A Magyar Szocialista Párt részéről Tóth Gyula képviselő úr előre bejelentett hozzászólása következik.

Öné a szó, képviselő úr.

TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Mivel a törvényjavaslat nagy részben megegyezik az előző parlamenti ciklusban a kormány által benyújtott, az egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi törvény szövegével, az akkori általános vitában elmondott véleményemet nem kívánom ismételni. De természetesen egyetértek a pontosabb megfogalmazásokkal, az Unió és számos civil szervezet azon kritikájával, hogy az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület törvényi szinten kerüljön rögzítésre.

Ahhoz, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindnyájan egy igazságosabb, emberibb világban élhessünk, igazságosabb és emberibb törvényeket hozhassunk, azt gondolom, elfogadhatjuk Gandhi szavait: "Légy te magad az a változás, amit szeretnél a világban." Amikor az egyenlő bánásmódhoz való jogról az Országgyűlés törvényt alkot, vagy ahogy most teszi, módosít, akkor arra törekszik, hogy világosan meghatározza a jogosultak körét, a jog pontos tartalmát, és megfelelő szabályokat alkot a jog megsértőivel szemben igénybe vehető eszközökről.

A társadalomban meglévő esélykülönbségek megszüntetése ezzel szemben nem elsősorban jogalkotási kérdés, mivelhogy az esélyegyenlőség nem jog, amelynek megsértőjével szemben fel lehet lépni, hanem társadalmi cél, amely konkrét, elsősorban állami programok végrehajtásával érhető el.

(11.50)

A társadalom közös felelőssége az, hogy a meglévő hátrányok az állami és a civil szférát egyaránt megmozgató munkával csökkenthetők legyenek. Az európai uniós felzárkózásnak is feltétele, hogy az állampolgárok, köztük a fogyatékossággal élő emberek számára megteremtődjön az esélyegyenlőség a társadalmi élet minden színterén, a fizikai és kulturális környezetben, a lakhatási és közlekedési eszközök használata, a szociális és egészségügyi ellátás, az iskoláztatási és munkaalkalmak, a kulturális és társadalmi élet, a sport és a szórakozás területén is.

A fogyatékossággal élő emberek számára megszervezendő hatékony ellátórendszer kialakításához szükség van helyi, kistérségi, regionális szinten szerveződő civil szervezetekre, amelyek a klasszikus érdekvédelmi feladatok ellátása mellett aktívan szerepet vállalnak az államtól átvállalt közfeladatok megvalósításában, valamint együttműködő partnerei kívánnak lenni az e területen dolgozó valamennyi állami és nem állami szereplőnek. Biztosítani kell az esélyegyenlőséget az intézményes ellátások szolgáltató jellegének erősítésével, az intézmények kiépítésével, illetve a lakókörnyezeti és integrált formában történő ellátás szervezésével és erősítésével.

Szavak, szavak, óhajok? De hát mit mutat a valóság? Van-e olyan intézmény, amely szemléletben, szolgáltatásban, személyi feltételekben és mára már tárgyi feltételekben is biztosítani tudja az előbb felsorolt vágyak megvalósítását? Örömömre szolgál, hogy választókerületemben a dombóvári Reménység napközi otthon ilyen, vagy pontosítok: ez a napközi otthon is ilyen. Az otthon többcélú intézmény, amely szociális és oktatási feladatokat lát el, a fogyatékossággal élő gyermekek, fiatalok és felnőttek nappali intézménye. A gyermekek számára 5 éves korig biztosított a korai gondozás, mint ahogyan 5 éves kor felett fejlesztő felkészítéssel a súlyosan, halmozottan sérült gyermekek oktatása, felnőttek körében pedig a komplex rehabilitáció. Az utóbbiak esetében fontosnak tartják a foglalkoztatási rehabilitációt intézményen belüli foglalkoztatással, éppígy a fejlesztő felkészítő foglalkoztatást 4-6-7 órában és természetesen a munkarehabilitációt. Képzési, átképzési rehabilitáció keretében OKJ-s tanfolyamokat és betanító képzéseket szerveznek, ennek egyik formája a "Lépj előre" képzésben való részvétel. A mentális rehabilitációban kiemelkedő szerepet szánnak az egyéni fejlesztési terv alapján végzett egyéni és csoportos terápiának. A szociális rehabilitációban - szem előtt tartva az egyéni igényeket - segítik az önálló életvezetést a város által biztosított lakásokban. Kiemelkedő eredményeket érnek el a foglalkoztatásban, több szinten is megpróbálják biztosítani azokat a feltételeket, mint ép társaiknak. Elsősorban a szolgáltatásban próbálnak széles teret nyitni, mert azt vallják: az integráció a munkában is fontos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek mellett azt tapasztalják, hogy az értelmileg akadályozott felnőttek munkarehabilitációja minden eddigi törekvés ellenére is diszkriminálja a munkavállalót. Alacsony a munkarehabilitációs díj, és azok a jogok sem illetik meg őket, mint enyhébben sérült társaikat. Ezek között említik meg a munkaidőkorlátot, és azt semmiképp nem tudják elfogadni, hogy az értelmileg akadályozott felnőtteknek nem jár szabadság, sem táppénz, sem betegszabadság. Elgondolkodtató az is, hogy velük miért csak egy évre lehet megállapodást kötni. Azt elfogadják, hogy évente felülvizsgálat van, de tudják azt is, hogy egy súlyosan sérült ember állapota viszonylag állandó.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A 46 fiatalt és felnőttet, a 30 gyermeket és családtagjaikat a törvényben meghatározott szakmai létszámmal gondozó intézmény minden eddigi eredménye és nemes törekvése azt is igazolja, hogy szükség van az egyenlő bánásmódról, az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi törvény módosítására.

Elnök úr, köszönöm a szólás lehetőségét. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportja részéről Mátrai Márta képviselő asszony előre bejelentett felszólalása következik. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány benyújtotta a T/1096. számú törvényjavaslatát az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, amely törvényjavaslat a 2003. évi CXXV. törvényt módosítja. A kormány az előző parlamenti ciklusban benyújtott egy módosító javaslatot T/18902. szám alatt, amelyet a köztársasági elnök úr az elfogadást követően megfontolásra visszaküldött az Országgyűlésnek. A 2006 októberében benyújtott módosítás tekintetében az általános és a részletes indokolásra szeretnék kitérni elsősorban a felszólalásom során.

Az általános indokolásban a törvényjavaslat kifejti, hogy a szövegkörnyezet nagy részben megegyezik a köztársasági elnök úr által megfontolásra visszaküldött, majd a kormány által visszavont törvényjavaslattal. A (3) bekezdésben az indokolás az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületet emeli ki, hangsúlyozza, hogy jelenleg a testületet kormányrendelet statuálja, kiemeli továbbá, hogy a szabályozást uniós és számos civil kritika érte. Itt a számos civil kritikát szeretném kiemelni, amelynek a kifejtése mindeddig sajnálatos módon elmaradt. Feltételezhető, hogy a kritika nem arra irányult, hogy a tanácsadó testületet kormányrendelet statuálja, hiszen a testületnek a kormányzattól független civil elemet kell megjelenítenie az irányelvek végrehajtásának ellenőrzésében.

Ha az ember tovább olvassa az általános indokolást a (3) bekezdésben, rájön arra, hogy mit is akar a törvényalkotó. Az előterjesztő leírja, hogy a testület tagjai érdemi közhatalmi jogosítvánnyal nem rendelkeznek, illetve tiszteletdíjban nem részesülnek. Ezért látja az előterjesztő megalapozottnak azt, hogy e civil tanácsadó testületet törvényi szintre kell emelni, illetve törvényi szinten statuálják.

Tisztelt Országgyűlés! Ha ez így van, akkor az emberben számtalan kérdés vetődik fel. Attól, hogy a törvény statuálja az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületet, a kormányzattól független lesz-e? Hogyan lesz képes a kormányzattól független civil elemet megjeleníteni az irányelvek végrehajtásának ellenőrzésében? Ez a kérdés azért is vetődik fel ilyen összetetten, mert ha valaki figyelmesen elolvassa a 2003. évi CXXV. törvényt és annak a 13. § (1) bekezdését, valamint a 14. § (3) bekezdését, akkor rájön arra, hogy a törvény kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését országos hatáskörű közigazgatási szerv, a hatóság ellenőrzi, majd a másik bekezdés pedig arról szól, hogy a hatóság feladatait a miniszterelnök által felkért tagokból álló testülettel együttműködve látja el.

Az előzőekből világosan kitűnik, hogy alaposan megkérdőjelezhető a tanácsadó testület függetlensége. Többen is szóltak már erről, de az előttünk lévő törvényjavaslat is rendelkezik arról a 8. §-ában, hogy a testület három tagjára a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter, további három tagjára az igazságügyért felelős miniszter tesz javaslatot a miniszterelnöknek. Tehát, tisztelt Országgyűlés, ne játsszuk el a függetlenséget, és ezt még törvényerőre is emeljük, vagy ha komolyan akarjuk venni a civil szervezetek véleményét, hatalmazzuk fel őket arra, hogy ők tegyenek javaslatot a testület tagjaira.

Meggyőződésünk, hogy ha ez a szabályozás változatlan formában kerül elfogadásra, a civil szféra kirekesztése valósul meg, és a testület kormányzattól való függetlensége hiányzik.

(12.00)

De ha megnézzük a törvényjavaslatot, a 12. §-ában a hatályba léptető rendelkezéseknél azt olvashatjuk, hogy a munka törvénykönyve is módosításra kerül; nevezetesen a munka törvénykönyvének 70/A. §-a egy következő (4) bekezdéssel egészül ki. Ez arról szól, hogy az esélyegyenlőségi tervnek rendelkeznie kell a fogyatékos személyek akadálymentes munkahelyi környezete megteremtését biztosító külön intézkedésről, valamint a munkáltató szervezetén belül az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos eljárás rendjéről. Nagyon helyesnek tartjuk - ezt hangsúlyozni kívánom -, hogy a munkahelyen a munkaköri környezetben az akadálymentesítést meg kell teremteni.

De felvetődik a kérdés, tisztelt Országgyűlés, hogy a munkaadók, miután ezt a tervet elkészítik, akkor biztosan létrejön-e az akadálymentes munkahelyi környezet, hiszen intézkedési terveket lehet létrehozni, de ennek a forrását ki fogja biztosítani? Ezt azért hangsúlyoznám, hiszen a költségvetési törvény tárgyalása előtt állunk, és a kormányzat figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a munkaadók számára - hogy ezt valóban meg tudják valósítani - ennek a forrását szíveskedjenek a költségvetésben valamilyen helyen, illetőleg valamelyik fejezetben biztosítani.

Ha az egyenlő bánásmódot és esélyegyenlőséget valóban biztosítani akarjuk, akkor álláspontunk szerint feltétlenül beszélnünk kellene a szociális kiegyenlítődésről, nevezetesen a létminimum alatt élő emberek esélyegyenlőségéről; a közlekedéstől elzárt települések esélyegyenlőségéről; az egyedül élő, gyermeküket egyedül nevelők esélyéről; a több mint félmillió roma származású ember esélyéről a munkához és a tanuláshoz; a fogyatékossággal élők, az ápolási díjban részesülők, a hajléktalanok esélyéről az emberi életre; az albérletben élő, gyermeket nevelő családok esélyéről az önálló otthon megteremtésére; a gyes, a gyed után és a 40 éven felüliek esélyéről arra, hogy munkát vállalhassanak, biztosított legyen számukra a szakképzés, az előmenetel, az egyenlő bánásmód. Továbbá a tegnap sajnos az éjszakai órákban tárgyalt nyugdíjtörvényről, amely az idős emberek életminőségét érinti, és nagyon méltánytalannak tartottuk és többször elmondtuk, hogy nem kerülhetett sor ennek a törvénynek a ma délelőtti órákban történő tárgyalására, hogy a közvélemény is értesüljön róla.

Tehát ezek szolgálnák, tisztelt Országgyűlés, álláspontunk szerint az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség megteremtését.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Mielőtt a további felszólalásokra sor kerülne, egy bejelentést kell tennem.

Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi döntésünknek megfelelően az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló T/1035. sorszámú törvényjavaslat, valamint az egyes, egészségügyet érintő törvények egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló T/1093. számú törvényjavaslat általános vitáját most lezárom.

Folytatjuk a T/1096. sorszámú törvényjavaslat általános vitáját. Ismételt szólásra jelentkezett Gusztos Péter képviselő úr, SZDSZ. Öné a szó, képviselő úr.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A következőkben szeretnék reagálni néhány elhangzott dologra, és egy picikét visszatérni arra az alapvitára, amit az egységes törvény szükségességével kapcsolatban folytattunk.

Elhangzott az előttem szóló Mátrai Márta képviselő asszonytól az utalás, hogy ez a jogszabálytervezet gyakorlatilag majdnem szó szerint egyszer már a köztársasági elnök vétóját volt szerencsés élvezni. Ezzel kapcsolatban azt azért szeretném felidézni, amit a képviselő asszony biztosan tud, hogy a köztársasági elnök úr egy olyan jogszabályt vétózott meg, amelynek része volt ez a most is tárgyalt javaslat és egy másik javaslat: a fogyatékosok esélyegyenlőségéről szóló törvényben meghatározott határidőkkel kapcsolatban voltak fenntartásai a köztársasági elnöknek. Tehát amiről most vitatkozunk, azt formailag érintette a köztársasági elnöki vétó, mert egy törvényben volt azzal, amit az elnök megvétózott, de tartalmilag a vétó nem ezekre a javaslatokra vonatkozott. Azt gondolom, ezt fontos tisztázni.

A függetlenség témakörében szeretnék képviselőtársaimmal vitatkozni. Azt hiszem, talán Vígh Ilona képviselő asszony volt az, aki idézte az európai irányelvet azzal kapcsolatban, hogy fel kell állítani egy ilyen hatóságot. Ez rögtön választ is ad arra a vitára, amit Salamon képviselő úrral korábban folytattunk, tehát az európai irányelv kifejezetten kimondja, hogy létre kell hozni külön erre a célra valamilyen intézményt. De azt is mondja ez az irányelv, hogy ennek nem kell feltétlenül önálló intézménynek lennie - ezt idézte Vígh Ilona képviselő asszony -, ez megoldható a nemzeti intézményrendszer keretén belül is. Tehát az a megoldás, amit a kormány választott, miszerint egy új közigazgatási hatóságot hoz létre, amely közigazgatási hatóságként működik, az teljesen az európai irányelvnek megfelelő megoldás.

Még egy kis kitérőt hadd tegyek! Ettől természetesen lehet még vitatni, csak azt gondolom, azt nem szabad állítani, hogy ez ellentétes lenne azzal az irányelvvel, aminek egyébként próbál megfelelni.

A civilek tegyenek javaslatot a tanácsadó testületre. Azt gondolom, hogy mondjuk, a médiakuratóriumok és egy-két más esetben már az kiderült, hogy nem biztos, hogy ez megfelelő megoldás.

Nem vagyok abban egyébként biztos, hogy egy ilyen Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület, amelynek tagjaival kapcsolatban egyébként személyi követelmény - idézem -, hogy a felkért tagoknak minden esetben az egyenlő bánásmód követelményeinek érvényesítése terén nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező személyeknek kell lenniük, hogy pusztán azért, mert ezt miniszterek javaslata alapján a miniszterelnök állítja föl, nevezi ki ezeket az embereket és állítja föl ezt a testületet, hogy ettől önmagában ez ne működhetne szakmai alapon és szakmai elhivatottsággal és függetlenül, azt én nem tudom elfogadni. Hosszan lehetne sorolni a magyar jogi berendezkedésből azokat a példákat, amikor mi, parlamenti képviselők választjuk meg bizonyos szervek vezetőit, amely szervek egyébként a parlamenttől függetlenül kell hogy működjenek a magyar közjog szerint.

Visszatérek egy picikét az önálló testület kérdéséhez. Azt mondtam az imént, amikor elnézést kértem a Répássy képviselő urat érintő tévedésemért, hogy azért nem véletlenül tévedtem meg. Most menet közben előkerestem az alaptörvénynek a 2003-as részletes vitáját, és jól emlékeztem: ott volt olyan fideszes módosító, amelyik a hatóság megszüntetését, a törvényből való kivételét célozta meg. Ott egy tartalmi vita volt. Ha jól emlékszem - jól emlékszem? -, Szabó Erika képviselő asszony érvelt amellett, hogy az ombudsmanokhoz kerüljön ez a fajta eljárás és ez a fajta hatáskör és jogkör. Ezt most csak azért mondom, hogy azért felidézzem azt vagy talán meggyőzzem Salamon képviselő urat, hogy nem egy rosszindulatú tévedés volt az előző, hanem egy jóindulatú és némi emlékekre támaszkodó tévedés.

Szóval azt mondta Salamon képviselő úr, hogy a köztársaság alkotmánya elrendezi ezt a kérdést, és hogy nem is lenne feltétlenül szükség egy egységes törvényre. Ez volt az álláspont. Mi, liberálisok, akkor is és most is azt mondjuk, hogy nagyon fontos, hogy legyen egy önálló, egységes antidiszkriminációs törvény. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy egy törvény részletesen, taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amelyek szerinti diszkriminációt tilt a magyar jog, ezért itt idézzük föl, hogy ez egy hosszú taxáció és fontos taxáció. Nagyon fontos, hogy ezt a magyar jog ilyen részletességgel szabályozza. Ez, azt gondolom, az alkotmányos alapelvnek olyan részletes kibontása, ami abszolút megfelel az alkotmány szellemiségének, és elősegíti azt, hogy a különböző típusú, sokszor nehezen észlelhető vagy nehezebben bizonyítható jogsértésekkel, diszkriminatív eljárásokkal szemben a jogorvoslat lehetősége fennálljon.

Azt mondja a taxáció, hogy tiltja a nem, a faji hovatartozás, a bőrszín, a nemzetiség, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, politikai vagy más vélemény, családi állapot - anyaság vagy terhesség vagy apaság -, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet és egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző alapján történő diszkriminációt.

(12.10)

Azt gondolom, meg lehet fordítani a kérdést. Ha valaki a taxáció létjogosultságát vitatja, akkor lehet, hogy inkább arra kellene válaszolni, hogy ebből a taxatív felsorolásból melyik kitétellel nem ért egyet az, aki azt mondja, hogy ne legyen taxáció. Hiszen ha az alkotmányos alapelveket fontosnak tartjuk, ahogy azt Salamon képviselő úr is hangsúlyozta, hogy ezek nagyon fontos alapelvek, akkor bizonyosan érdemes ezt a magyar jogban részletesen, taxatíve felsorolni, mondom még egyszer, azért, hogy a sokszor nagyon nehezen tetten érhető, nehezen megfogható, sokszor még csak nehezen valószínűsíthető, nemhogy bizonyítható jogsértések ellen eredményesen lehessen fellépni.

Tehát ebben a vitában nekünk határozottan az az álláspontunk, hogy az egységes törvény a fogalommeghatározással, azzal, hogy a közvetett és közvetlen diszkrimináció fogalmát meghatározta, azzal, hogy kimondta az általános tilalmát, és részletesen, taxatíve felsorolta a különböző aleseteket, nagyon fontos feladatot tölt be. Ezért mondtam azt, hogy alapvető jelentőségű törvénynek tartjuk ezt.

Szeretnék még egy dologra kitérni röviden. Salamon képviselő úr említette azt, hogy az elmúlt években többször is módosult ez a törvény. Nem vagyok abban biztos, hogy ez annak bizonyítéka, hogy az eredeti törvény volt úgy selejt munka, ahogy volt. Sokkal inkább arról van szó, hogy egy teljesen új szabályozási területre lépett a magyar jogalkotás. És ismerve a társadalmi viszonyokat, a mindennapi életben előálló különböző helyzeteket, biztos vagyok benne, hogy időnként az elkövetkező években, természetesen nem félévente, nem évente, de valószínűleg az elkövetkező néhány évben lesz még arra alkalom vagy ha tetszik, kényszer, hogy a magyar parlament újra felülvizsgálja ezt az intézményrendszert, és megnézze, hogy mit lehet rajta javítani. Hiszen ez egy új, néhány évvel ezelőtt elindult hatóság. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre szót kér Salamon László képviselő úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Az elhangzottakra szeretnék reagálni, elnök úr. Az egyik, amit már elmondtam, de még egyszer felhívnám rá Gusztos képviselő úr figyelmét: a tanácsadó testület nem hatóság. A hatóság jogi fogalma az, hogy jogot és kötelezettséget állapít meg. Ez a szervezet a törvényjavaslat szerint ilyet nem végez. Tanácsot ad, és ez nem hatósági tevékenység. Valami ahhoz hasonló, talán egyetlenegy jogkör, hogy a jelentésekhez az egyetértési joga szükséges.

A másik, hogy amikor emlékeztetett rá, hogy az eredeti törvényjavaslat vitájában Szabó Erika azt mondta, hogy a hatóságra sincs szükség, mert ezt a feladatot lássák el az ombudsmanok, ez tökéletesen megfelel annak a kívánalomnak, amit ön idéz, hogy a nemzeti intézményrendszerben már kialakult intézményekhez is telepíthető e feladatok ellátása.

A harmadik: miért vitattuk, és miért vitatom most is ezt a megoldást, hogy egy ilyen absztrakt törvényt alkossunk? Ez nem jó. Azt gondoljuk, hogy az emberi méltóság védelme, mert hiszen az egyenlő bánásmód mögött végül is ez van, sokkal inkább megoldható az egyes jogágakban elhelyezett speciális szabályokkal, mint olyan, általános szintű szabályokat tartalmazó rendelkezésekkel, amelyek annyira általánosan vannak megfogalmazva, hogy még az ellenkező értelem is benne található és kihámozható. Emlékszem, annak idején a vitában Kósáné Kovács Magda - ugyanarról a rendelkezésről vitatkoztunk - teljesen ellentétes értelmet tulajdonított a szövegnek. Ezért szerintünk ez a megközelítés szakmailag nem szerencsés.

Végül nem azt mondjuk, hogy ne legyen taxáció. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Egyébként, amiről ön, képviselő úr, beszélt, nem is taxáció. A taxáció zárt felsorolás. Itt egy olyan formula volt, hogy minden felsorolást az a kitétel zárt, hogy egyéb helyzet szerinti megkülönböztetés, vagyis minden benne van. Azt is mondhatnám, ha egy jogalkotási megoldásban az egyéb helyzet mint ilyen megjelenik, akkor az összes előtte lévő felsorolás stílusgyakorlat...

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): ...mert gyakorlatilag megoldja a kérdést az a fordulat. Elnézést, elnök úr, az időtúllépésért.

ELNÖK: Két percre szót kér Petrétei József miniszter úr.

DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két rövid megjegyzést szeretnék tenni. Teljesen egyetértek Salamon képviselő úrral, aki azt mondta, hogy a hatóság fogalma azt jelenti, hogy jogokat és kötelességeket állapít meg. Szeretném nyilvánvalóvá tenni ebből a szempontból, hogy az ombudsman nem hatóság. Az ő jogkörében ilyen lehetőség nincs. Az ombudsmannak nem is célja, hogy hatósági tevékenységet lásson el. Az alkotmányos rendszerünkben egy más funkció ellátására létrehozott szervről van szó.

A másik eset a tanácsadó testület. Valóban, a tanácsadó testület arra hivatott, hogy tanácsokat adjon, ezért nem tudom, hogy miért okoz az különösen komoly és többször visszatérő problémát, hogy a tanácsadó testület tagjait a miniszterek javaslatára a miniszterelnök nevezi ki. Azt hiszem, hogy az eddigi eljárás, saját tapasztalatomból mondom, úgy történt, hogy a civil szervezetek tettek javaslatot a miniszternek, és ezek közül a javaslatok közül választotta ki a miniszter azt a három személyt, akiknek a nevét a miniszterelnöknek továbbította. Erre pedig azért volt szükség, mert nyilván egy-egy civil szervezet is több jelöltet tarthat alkalmasnak arra, hogy a tanácsadó testületbe jelölje, illetőleg a civil szervezetek számát tekintve több civil szervezet is tehet ilyen jelölést. Nem hiszem, hogy a "függetlenség" érdekében valami rendkívül bonyolult eljárási mechanizmust kellene kialakítani arra, hogy minden civil szervezet esélyegyenlőségét biztosítva jelölhessen a tanácsadó testületbe tagokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Gusztos Péter képviselő úr kétperces hozzászólása következik.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Ahogy korábban mondtam, az egységes törvénynek az egyik nagyon fontos célja éppen az volt, hogy szankcionálhatóvá is váljanak az antidiszkriminatív eljárások és magatartások, erre utalt miniszter úr is. Az ombudsmanokhoz való telepítéssel kapcsolatos vita ezért, úgy gondolom, lezárható.

Ami a külön jogágakban, külön jogszabályokban, ágazati jogszabályokban való szabályozást vagy az egységes törvényt illeti: mi az előző ciklusban is és most is, a szocialista koalíciós partnerrel együtt azt vallottuk és valljuk, hogy ez az ügy - az egyenlő bánásmód elvének érvényesítése, az ezzel kapcsolatos fogalmak egyértelművé tétele valamennyi jogi, társadalmi szereplő számára, a szankcionálhatóság megteremtése, annak az intézményrendszernek a megteremtése, amely ezekben az ügyekben eljárhat - önmagában van olyan fontos, hogy megér egy egységes, önálló antidiszkriminációs törvényt. Emellett az egy másik érv, hogy a külön ágazati jogszabályokban meglévő, hasonló témájú jogi rendelkezések nem voltak egységesek definícióalapon, és nem tették lehetővé a hatékony fellépést az ilyen típusú ügyekben.

Ezért valljuk azt, hogy erre szükség volt, méghozzá önálló, egységes jogi szabályozásként. Ez pedig úgy kapcsolódik a ma tárgyalt kérdéshez, hogy az, amiről ma vitatkozunk, az a viszonylag kis vagy maximum közepes terjedelmű módosítás, ennek az egységes törvénynek egy európai irányelvnek a megfeleltetésével kapcsolatos, alapvető technikai jellegű pontosítás és módosítás.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Salamon László képviselő úr kétpercese következik.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm. A Petrétei miniszter úr által elmondottakhoz annyit tennék hozzá, hogy Szabó Erika véleménye itt úgy merült fel először, hogy arra hozta fel Gusztos képviselő úr példának, ha jól emlékszem, hogy a képviselő asszony meg akarta szüntetni a hatóság intézményét. Mint kiderült, és ő is elmondta, az ombudsmanokra akarta ezt a hatáskört ruházni. Az én észrevételem pedig arra irányult, hogy a nemzeti intézményrendszerben kereste tehát a képviselő asszony ennek a feladatnak az ellátását.

Az kétségtelenül úgy van, és ezt készséggel elismerem, hogy a három ombudsman közül kettő nem gyakorolhat hatósági jogkört. Az adatvédelmi biztosnak vannak hatósági jellegű jogosítványai, hiszen hatósági jellegű kötelezést tehet a személyi adatvédelmi törvény megsértése esetén.

(12.20)

Itt most azt gondolom, abban nem kellene már elmélyednünk, hogy ez az ombudsmani megoldás milyen, mert ez végképp kívül esik a törvény tárgyán. Amiről én itt az észrevétel kapcsán beszélni kívántam, az megint arra irányult, hogy egy negatív és politikai felhangú beállítás abszolút indokolatlan Szabó Erika korábbi javaslata kapcsán. Ezt tartottam fontosnak hangsúlyozni a korábbi felszólalásomban, és most is azért kértem szót, hogy ezt hangsúlyozhassam.

ELNÖK: Köszönöm. Gusztos Péter kétpercese következik.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Röviden szeretnék a függetlenség kérdésére visszatérni, egy utolsó kétperces erejéig. Egyértelmű, hogy ez a törvény, amit most itt pontosítunk, egy közigazgatási hatóságot jelöl meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos vizsgálatra feljogosított szervnek. Ez a szerv lett az, ami a végrehajtáshoz szükséges jogosítványokkal rendelkezik.

Azt senki nem vitatja, nehéz is lenne vitatni, hogy ez a közigazgatási hatóság a normál kormányzati működés keretein belül működik, és emellett, ennek a munkáját segítve hozott létre a jogszabály - illetve most már ezt pontosítva nem egy kormányrendelet, hanem majd egy törvény - egy tanácsadó testületet, ami ennek a kormányzati működés keretein belül működő hatóságnak a munkáját hivatott segíteni.

Nem igazán értem, hogy a közelebbről ebben az esetben meg nem határozott függetlenség elvárása mit jelent egy ilyen tekintetben, amikor van egy - mondom még egyszer - olyan hatóság, amit a törvény úgy hozott létre, hogy az, ahogy ez itt korábban elhangzott, a normál kormányzati közigazgatási működés keretein belül működik, és ennek van egy tanácsadó testülete. Mondom megint azt, amit a taxatív kérdésnél elmondtam, hogy ha a taxációval van probléma, akkor meg kéne nevezni azt, hogy melyek azok a pontok, amelyeknek nem kellene szerepelni a felsorolásban, illetve ha az az állítás, hogy nem független ez a testület, akkor meg bele kellene menni a konkrétumokba, és megnevezni, hogy, mondjuk, ki miért nem független, vagy ki hogyan került oda úgy, hogy nem szerzett nagy szakmai tapasztalatot az adott témakörben korábban eljárva. Ha van ilyen személy, akkor erről kellene beszélni, de így általánosságban azt mondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ez a testület ab ovo nem független, ez szerintem egy üres érv.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre szót kér Salamon László képviselő úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm. Azért, képviselő úr, lehet ám alkotmányjogi analógiákat találni arra, hogy mi az, hogy független vagy nem független szerv. Tudja, a magyar alkotmány szerint a bíróságok függetlenek, meg az Alkotmánybíróság is független minden más hatalmi ágtól. Mi ennek a függetlenségnek a kritériuma és biztosítéka? Az, hogy sem a bírák személyének a kiválasztásában, sem az alkotmánybírák személyének a kiválasztásában a kormánynak nem lehet szerepe.

Egyébként azért lep meg az ön véleménye ezzel kapcsolatban, mert a bírák függetlensége kapcsán, a bíróságok igazgatásával kapcsolatos jogosítványok vitájában éppen a Szabad Demokraták Szövetsége volt annak idején az, aki a legerőteljesebben vitatkozott még azzal a megoldással is, hogy a bíróságok igazgatását az igazságügy-miniszter lássa el, ami egyébként egy hagyományos és Európa-szerte elterjedt megoldás, és amiben egyáltalán nem látják a különböző európai országokban a bíróságok függetlenségét vagy a bírák függetlenségét veszélyeztetettnek.

Mégis elsősorban az önök érvelése érvényesült akkor, amikor a Horn-ciklus alatt egy olyan alkotmánymódosításra került sor, hogy megszűnt a bíróságok igazságügy-miniszter általi igazgatása, és az az Országos Igazságszolgáltatási Tanács keretébe került át. Nézze meg, képviselő úr, a bírák státusát szabályozó jogszabályokat, az alkotmánybírák helyzetét szabályozó jogszabályokat, nézze meg, hogy hogyan történik az előléptetésük, hogyan történik a fegyelmi jogkör gyakorlása, hogyan történik a felmentésük, és majd látni fogja, hogy mit jelent alkotmányjogi értelemben az, hogy valakik vagy egy adott szerv a kormánytól független.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Gusztos Péter képviselő úr kettőpercese következik.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Azért nekem, bár Salamon képviselő úr nyilvánvalóan nálam sokkal jobban ért ehhez a kérdéshez, rémlik valami olyasmi, hogy a parlamenti képviselők által megválasztott alkotmánybírákból álló Alkotmánybíróság mint testület, független testületként a parlamenti képviselők által - mint az Országgyűlés által - megszavazott törvényeket véleményezi, dobja vissza, tehát a függetlenség fennáll azzal együtt, hogy mi, parlamenti képviselők szavazunk ebben az ügyben.

Még egyszer: azért lett hatóság, és azért marad ez hatóság, mert az volt a szándék, hogy a közérdekű érdekérvényesítés joga alapján ez a hatóság peres és nem peres eljárásokat kezdeményezhessen a jogaikban megsértett személyek, illetve csoportok jogainak védelmében. Az volt a megfontolás, hogy erre egy közigazgatási hatóságként működő szerv alkalmas lesz. Azért nem értem, hogy miről folyik a vita, mert továbbra is az az érzésem - és ezzel én ezt a részét be is fejeztem, mert teljesen meddőnek érzem ezt a vitát -, hogy teljesen üres, politikai típusú érvekkel a jogszabály mögött húzódó alapvető elveket kérdőjelezik meg, azt mondják, hogy nem kell a taxáció, azt mondják, hogy nem kellene a hatóság, és közben nem állnak elő a valódi farbával, hogy mi is a probléma ezzel az üggyel úgy önmagában, csak közben néha hallunk ilyen megjegyzéseket, hogy nem is lenne szükség egységes törvényre - és a többi, és a többi.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Dr. Salamon László: Ügyrendben!) Ügyrendben jelentkezett Salamon László képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! A Kereszténydemokrata Néppárt módosító javaslatai leírás alatt állnak. Kérem, szíveskedjék lehetővé tenni, hogy ezeket a javaslatokat este hat óráig nyújthassuk be az Országgyűlésnek.

ELNÖK: Jó, köszönöm szépen, az ügyrendi javaslatot elfogadom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Petrétei József miniszter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Petrétei József jelzésére:) Jelzi, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi javaslatra az általános vitát ma 18 órakor zárjuk le annak érdekében, hogy további módosító javaslatokat lehessen benyújtani.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/1139. sorszámon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1139/4. és 5. sorszámokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Garamhegyi Ábel államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, tízperces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

ELNÖK: A szakmai vitát egy bejelentéssel kell megszakítanom.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáját a további módosító javaslatok benyújtása érdekében nem zártuk le. Ezért a T/1096. sorszámú törvényjavaslat általános vitáját most lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Tízperces időkeretben megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja részéről.