Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Itt a nagygazdakérdésre: én visszaemlékszem, ott ült abban a sorban Magda Sándor, ott a második sorban, aki tényleg nagygazda, és nagyon sokat vitatkoztunk vele itt a parlamentben. De visszakérdeznék Ficsor képviselőtársamtól: tudja-e pontosan, hogy mennyi az osztatlan közös tulajdon ma Magyarországon? Tudja-e egyáltalán, hogy mennyi zsebszerződés van ma Magyarországon?

Ehhez képest, ha itt abba gondolunk bele, amit ön is mondott, képviselőtársam, van-e minden település környékén állami földtulajdon? Ugye, nincsen? Tehát ha a helyben lakót akarom helyzetbe hozni, ezeket a dolgokat rendezni kell, amit most hordanak szét szép lassan az osztatlan közös tulajdonoknál, szorítják ki a kistulajdonosokat, sok helyütt úgy íratnak velük alá ilyen szerződést, hogy nem is tudnak róla, vagy mások írják alá helyettük.

Ezek előbb-utóbb, valamilyen úton-módon célszerűen a Nemzeti Földalapba kerülnek be, és valóban kell egy értékesítést is végrehajtani ahhoz, hogy az ott körbezárt, fiatal termelő adott esetben esélyt és lehetőséget kapjon arra, hogy nagyobb területen a saját gazdaságát tudja elindítani, és valóban ésszerűen tudjon termelni.

Tehát nem furcsa gondolatokat kell e mögé rakni, hanem azt a szándékot, hogy valóban a helyben lakó, és talán azt a 8 évet el kell felejteni mindenkinek és valamilyen úton-módon úgy lezárni, hogy valóban tisztán látni, a felelősséget megkeresni, kőkeményen megbüntetni, és akkor tényleg valóban a helyben lakó és a családi birtokszerkezet kialakítása irányába kell elmozdulni mindenkinek.

Tehát azt hiszem, inkább erre kellene közösen törekednünk, és én most itt magam előtt látom Magda Sándor képviselőtársamnak a sokszor kifejtett mosolyát is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de nem voltunk haragban, bár sokat vitatkoztunk itt a parlamentben.