Készült: 2021.04.10.15:51:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

213. ülésnap (2005.04.12.), 144. felszólalás
Felszólaló Dr. Szekeres Imre (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:15


Felszólalások:  Előző  144  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk lévő törvényjavaslat három fontos kihívásra ad választ. Ez a három kihívás az, hogy Magyarország hogyan szembesül a globális világgazdasági és kulturális hatásokkal, hogyan tudjuk felhasználni az Európai Unió adta mozgásteret, és hogyan tudjuk ledolgozni a történelmileg örökölt társadalmi és gazdasági deficitet. Ez a három nagy kihívás kölcsönhatásban van egymással. Kihatásaik, terheik egyidejűleg jelennek meg mindennapjainkban.

(12.30)

Helyes tehát, ha elképzeléseinkben, terveinkben és cselekedeteinkben tekintettel vagyunk ezekre a kölcsönhatásokra. Vagyis a magyar felsőoktatás teljesítményének javítása, amelynek egyik fontos eleme, eszköze a felsőoktatási törvény módosítása, nem öncélú tevékenység, hanem egy olyan, mindnyájunk számára kötelező feladat, amely egyrészt az ország modernizálásának, másrészt annak az európai gazdasági, oktatási és kulturális térben való elhelyezkedésünknek, amely számunkra kulcsfontosságú, vagyis ezeknek a nagy kihívásokra adandó válaszoknak felel meg. Válasz egyébként ez a tervezet arra is, hogy vajon hogyan lehetséges az oktatást és a kutatást közelíteni a gazdaság valós igényeihez. És igen, ebben egyértelműen az angolszász modellt követve és az Amerikai Egyesült Államok sikertörténetét példázva szól ez a tervezet, vagyis válasz arra a bizonyos három kihívásra.

Nem mindegy persze, hogy ez a válasz milyen. Sokan valljuk, én is személyesen vallom az innováció kapcsán, de más társadalmi és gazdasági cselekmények, folyamatok kapcsán is, hogy a fő cél nem a fejlett technológia előállítása vagy adott esetben a színvonalasabb egyetemi képzés megteremtése. Nem ez a fő cél, hanem az, hogy az élhetőbb élet feltételeit megteremtsük, az egyedi és a csoportos emberi lét körülményeit jobbá tegyük. Ezeket a paramétereket szeretjük egyébként GDP-ben, egy főre jutó jövedelmekben, K+F ráfordításokban kifejezni, vagy abban, hogy hányan járnak egyetemre, főiskolára, de jó, ha szem előtt tartjuk, hogy mindezek csak eszközök az életminőség javításához.

Nézzük meg tehát, hogy ez a törvényjavaslat mennyiben felel meg ennek az igénynek. Ennek a törvényjavaslatnak három erőssége van. Az első az, hogy a felsőoktatás egységes, áttekinthetőbb keretet kap, ha úgy tetszik, jobb karosszériát, miközben javul a motor teljesítménye, komfortosabbá és biztonságosabbá válik az új konstrukció tanárnak, diáknak, működtetőnek és a felsőoktatás úgymond fogyasztóinak is.

Erőssége az is, hogy nagy hangsúlyt kap az autonómia, az átláthatóság, az összehasonlíthatóság és az átjárhatóság. Vagyis ezek révén intézményileg és társadalmilag is hatékonyabb, versenyképesebb működés válik lehetővé az egyetemeken és a főiskolákon.

A harmadik erőssége a törvénynek az, hogy a bolognai nyilatkozat szellemét és célkitűzéseit követve teljesítményében, szerkezetében, minőségbiztosításában is a nemzetközi normáknak megfelelő, mainál korszerűbb képzési rendszer keretei jönnek létre, ami fontos. Ez segíti ugyanis azt, hogy mi, magyarok könnyebben elboldoguljunk a világban, s előmozdítja azt, hogy a világ otthonosabban érezze nálunk magát. Mindkettő fontos emberileg és gazdaságilag is.

És végül van még egy pluszerőssége a törvényjavaslatnak, hogy van garanciája a végrehajtásnak, méghozzá az a garancia, hogy a meghatározó szakmai szervezetek a törvény előkészítésének társadalmi, szakmai vitájában, ahol egyébként kellett, módosítva is ezt a tervezetet, kiálltak a készülő törvény mellett, mintegy jelezve, a törvényhozás, a kormányzat partnerei és felelős végrehajtói, segítői lesznek a készülő jogszabálynak. Ezért okoz nekem csalódást Pokorni képviselőtársam minapi pálfordulása, aki ezt a támogatást leértékelte.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat érdemben számos helyen is foglalkozik a tudományos tevékenységgel, a kutatás-fejlesztéssel és az innovációval - mondhatnám, hogy na végre! Sőt, előremutató módon, Magyarország történetében először a törvényjavaslat szövegében megjelenik a kutató egyetem fogalma, mintegy hangsúlyozva a hagyományos oktató-képző egyetemek mellett a kutatási funkciók megerősítésének szükségességét is. A kitűzött célok jók, a megjelölt irányok ez ügyben is helyesek.

Szeretném viszont, ha a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról tavaly, 2004-ben elfogadott törvény, valamint a felsőoktatási törvény végrehajtásában komoly szakmapolitikai harmonizáció alakulna ki. Ehhez vannak jó kiindulási pontok. Vannak jó kiindulási pontok, többek között az, amit a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal tavaly decemberben elindított, vagyis a regionális egyetemi tudásközpontok létrehozása, nevezetesen: a Debreceni Egyetemen, a Szegedi Egyetemen, a Semmelweisen, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Miskolci Egyetemen és a Nyugat-Magyarországi Egyetemen. Idén remélhetőleg ezeknek a tudásközpontoknak a száma gyarapszik, ami egyik pillére, intézményi alapja lehet a kutatási tevékenységek egyetemi keretekben történő megerősítésének.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyetemek, főiskolák - ez is elismert és közismert alaptétel - egyben egy adott régió szellemi központjai, azok az egyetemi campusokon belüli szakmai találkozási pontokon túl az adott térség szélesebb értelemben vett társadalmi, gazdasági életének is meghatározó katalizátorai lehetnek.

A jó egyetem, főiskola kedvező népességmegtartó hatása mellett az üzleti életet, a befektetéseket vonzó pozitív hatásokra is képes. Ahogy egy autópálya fizikai infrastruktúraként versenyképesség-növelő a befektetések elnyerése szempontjából, ugyanez elmondható a színvonalas egyetemekről, főiskolákról is mint egy ország szellemi infrastruktúrájának meghatározó rendszereleméről. (Pillanatnyi szünet. - A páholyban ülők felé fordulva.) Megvárom, amíg befejezik az urak a páholyban. Köszönöm szépen.

Az európai oktatási térben az egyetemek együttműködése mellett egyre erősebben megjelenik majd a hallgatókért folytatott verseny is. Igen, verseny lesz, verseny lesz Miskolc és Kassa között - vagy már verseny van -, aztán a későbbiekben verseny lesz Debrecen és Nagyvárad között, de verseny lesz Győr, Bécs és Pozsony között is, hasonló módon, mint ahogy az egyes európai régiók verseny- és tőkevonzó képességére is kihatással lesz a régió szellemi kapacitása, és ebből egy tételt mint igen fontos elemet kiemelve azok kutatási, innovációs teljesítménye. A készülő törvényt e tekintetben is modernizációs, versenyképesség-növelő lépésnek tartom az egyes régiók és összességében Magyarország szempontjából is. Ezért is javaslom, hogy a törvény és különösen a kutatási funkciókat megerősítő kitételeinek marketingjét ne korlátozzuk az oktatási szférára, hanem tudatosítsuk azokat a hazai és a nemzetközi gazdasági szereplők körében is.

Érdemi előrelépésnek tartom a törvénynek azt a rendelkezését, hogy az egyetemeket, főiskolákat igazgató, irányító testületek dolgozzanak ki kutatási, fejlesztési és innovációs stratégiákat. Ezeknek a végrehajtásáért a szenátus tudományos tanácsadó testülete felelne. Ez a korábbiakban említetteknek megfelelően egyértelműen a főiskolák, egyetemek kutatási funkcióinak és kapacitásainak megerősítését célozza.

Javaslom, hogy az irányító testületek tagjainak kiválasztásakor, illetve kinevezésekor legyen szempont - természetesen egyéb elvárások figyelembevétele mellett -, hogy ezekbe a testületekbe kerüljenek be a kutatási és innovációs szféra, illetve a kutatások primer felhasználóit leginkább megtestesítő, régióbeli gazdasági és ipari szereplők képviselői is. És szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy ennek a törvénynek is, mint más fontos törvénynek, van egy egymást erősítő multiplikátor lehetősége és hatása, illetve van egy ilyen igénye is, szükségessége is, mármint a végrehajtás koordinálásában.

Éppen mi, az Országgyűlés egyhangú szavazással biztosítottuk azt, hogy a nemzeti Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról elfogadott törvényben az alap 25 százalékának felhasználását a régiók döntési jogkörébe adtuk. A felsőoktatási törvényben megfogalmazott célkitűzéshez, hogy az egyetemeken, főiskolákon erősíteni kell a kutatási, innovációs tevékenységet, már vannak pillérek, működő eszközök, mint a már említett regionális egyetemi tudásközpont kezdeményezés, illetve az alap regionális célú felhasználásai.

(12.40)

Mindezek előmozdíthatják, hogy a helyben képződő új tudás, kutatási eredmény a helyi ipart, vállalkozásokat gyarapítsa, a régió kisebb-nagyobb közösségeinek életét tegye jobbá, gazdagabbá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindaz, amit a szocialista frakció nevében most elmondtam, világossá és egyértelművé teszi, hogy az egyetemekről és főiskolákról, a felsőoktatásról szóló törvény nem valami absztrakt, valami elvont, és a településeken, a települési közösségeken vagy az ország bizonyos részein túlmutató központi, budapesti, minisztériumi feladatkör - egyáltalán nem. Sokkal többről van szó. Többről van szó, mert egy adott város, egy adott régió életét határozza meg, kutatási teljesítményét és így gazdasági potenciálját is. Többről van szó abban az értelemben is, hogy nem csupán képzési feladatokat lát el, nem csupán kutatási feladatokat lát el, hanem intézményi léténél fogva befolyásolja az egész magyar társadalmi, gazdasági és kulturális életet.

Bízom benne, hogy jelentőségéhez méltó higgadt hangnemben folyik majd a vita az Országgyűlésben, és olyan javaslatokkal gyarapodik, amelyik ezt a bizonyos általam említett végső célt, az életminőség javítását, vagyis a magyar gazdaság teljesítményének a növelését fogja szolgálni.

Magam egy olyan egyetemen végeztem, amely nem Budapesten van. Tudatosan nem a vidék szót használtam: nem Budapesten; egy városban, a Dunántúlon, Veszprémben, ahol a város életét, mindennapjait, gazdasági környezetét, iparának szerkezetét nagymértékben meghatározta az egyetem, és az egyetemet nagymértékben meghatározta a város, a környező gazdaság és az ott felhalmozott tudás, kutatóintézetek sora, iparvállalatok sora, ma is működő és hatékony és eredményes tevékenységet jelez.

Valami ilyen modellben gondolkodom a jövőben, legyenek ilyen tudásközpontjaink, és legyenek az egyetemek egyben a kutatás és a gazdaság fontos szereplői.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  144  Következő    Ülésnap adatai