Felszólalás adatai

DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Négy évvel ezelőtt az egészségügyben egy felmérés készült. Igen, négy évvel ezelőtt, tehát akkor, amikor még önök kormányozták az egészségügy területén is az országot. Az ellátók és az ellátottak a következővel jellemezték az egészségügyet: az egészségügy szegény, igazságtalan, nem elég biztonságos, és kiskapukkal teli. Éppen ezért változtatásokra van szükség.

A Medgyessy-kormány megkezdte ezeket a változtatásokat, és az önök által tervezett egészségügyi költségvetéshez képest minden évben 300 milliárd forinttal többet adott az egészségügyre; igen, 300 milliárd forinttal, ami rengeteg pénz; ez négy év alatt, egy kormányzati ciklus alatt több mint 1000 milliárd forint. Fölvetődik a kérdés: megoldott-e ez valamennyi problémát az egészségügyben? A válasz egyértelműen az, hogy nem. Sajnos nem, elsősorban azért, mert ennek a rengeteg pénznek az egészségügyi ellátórendszerbe való juttatását nem követte párhuzamosan az egészségügyi struktúra átalakítása, és egyenlően adott ebből a több száz milliárd forintból mindazoknak, akik jobban rászorultak, és azoknak, akik kevésbé. Éppen ezért, azt hiszem, ön is egyetért abban, hogy a változtatásokat minél előbb meg kell kezdeni.

A változtatásmenedzsment alaptétele: ahhoz, hogy változtassunk, valaminek változnia is kell. Én ahogy járok az országban, a legkülönbözőbb helyeken olyan plakátokat látok, ahol ön, képviselőtársai egy V betűt formálnak az ujjukkal és változtatást hirdetnek. Igen, mi is azt mondjuk, hogy változtatni kell, de nemcsak a plakátokon és nemcsak a beszédben, hanem a gyakorlati életben is. A nagy ellátórendszer átalakítása több helyen megtörtént. Például az Országos Vérellátó Szolgálat átalakítása már évekkel ezelőtt megtörtént egy regionális átalakítás irányába. Akkor sokan azzal riogattak, hogy attól kezdve a vérellátás megszűnik, az emberek nem jutnak megfelelő mennyiségű vérhez, ettől függetlenül ugyanakkor egy stabil és jól működő vérellátás van ma Magyarországon. A nagy ellátórendszerek másik részében, például az Országos Mentőszolgálat vagy az ÁNTSZ esetében most kell ezeket a változtatásokat végrehajtani.

A Közgazdasági Egyetemen annak idején úgy tanították, hogy ha megtervezünk egy költségvetést, a rossz stratéga úgy tervez, hogy az előző évi költségvetéshez hozzátesz x százalékot, és abból lesz a jövő évi költségvetés. Ezzel szemben a valódi tervezés úgy történik, hogy meg kell jelölni a feladatokat, hozzá kell felmérni a megfelelő forrásigényt, priorálni kell, időütemezést tartani, és ebből készül egy terv. Az ÁNTSZ esetében ennek megfelelően végeztük el a terveket.

Az idei évi költségvetéshez képest a jövő évben például nem kell a madárinfluenzára szánt gyógyszereket újra bevásárolni, hiszen ez az idén megtörtént, már most beérkeztek az országba, ennek következtében a jövő évre egy milliárdos nagyságrenddel kevesebb költségvetést kell az ÁNTSZ-nek itt betervezni.

A rosszul működő laborstruktúrát átalakítottuk, ennek következtében az évi mintegy 500 millió forintnyi veszteséget termelő laborhálózat már nem terheli az ÁNTSZ költségvetését. Ötéves oltóanyagtendert írtunk ki, amely szintén milliárdos nagyságrendű megtakarítást jelent a következő évben. És még nem beszéltünk azokról a valódi átszervezésekről, amelyek a struktúraátalakításból, a hatékonyabb működésből, egy olcsóbb, hatékony állam működéséből származnak.

Ha valamiben kudarcról beszélünk, akkor, azt hiszem, nekem is volt egy kudarcom. Hittem abban, hogy önökkel olyan párbeszédet lehet folytatni, amely a változásokban kompromisszumokat tud eredményezni. De maradjunk a V betűnél. Valaha valódi változási igényt várhattunk önöktől, ugyanakkor azt kellett tapasztalni, hogy valójában végtelen viták vágya vezérli csupán önöket. (Taps a kormánypárti oldalon.)