Készült: 2024.03.29.09:22:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

9. ülésnap (2014.06.11.),  120-146. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:14:05


Felszólalások:   78-120   120-146   146-208      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A további módosító javaslatok benyújtására pénteken 16 óráig van lehetőség.

Most soron következik az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Manninger Jenő és Szűcs Lajos fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/168. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhették és elérhetik. Tájékoztatom önöket, hogy a házelnök úr az előterjesztés részletes vitájának lefolytatására a Költségvetési bizottságot jelölte ki.

Elsőként megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének 30 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

MANNINGER JENŐ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat célja, hogy a fejlesztési adókedvezmény programjának összhangját megteremtse a megváltozott uniós jogszabályokkal. A javaslat pontosan definiálja az azonos és hasonló tevékenységek, valamint az új gazdasági tevékenység fogalmát, ami azért fontos, mert a jövőben bizonyos fejlett térségekben a nagyvállalkozások kizárólag új gazdasági tevékenység végzésére irányuló, induló beruházáshoz vehetnek igénybe adókedvezményt. Azonos vagy hasonló tevékenységnek minősül a TEÁOR ugyanazon szakágazatába sorolt tevékenység.

Magyarországon a jóváhagyott támogatási térképpel összhangban az alábbi régiók vehetik igénybe az induló beruházás alapján kérhető adókedvezményt: Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl. Azon kis- és középvállalkozások számára, amelyek legalább 500 millió forint értékben valósítanak meg új beruházást, az adókedvezmény igénybevételének feltételei kedvezőbbé válnak. Ugyanis az adózók választhatnak, hogy az adókedvezmény feltételéül vagy a foglalkoztatotti létszámot, vagy az évesbérköltséget növelik az előre meghatározott mértékben.

Számos más javaslatot is tartalmaz a benyújtott törvényjavaslat, így a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 2013. évi törvénnyel összefüggő részletszabályokat tartalmazó miniszteri rendelet műszaki notifikációs eljárásának elhúzódására, valamint a Magyar Energetika és Közmű-szabályozási Hivatal jogállásának 2013. évi megváltozására tekintettel szükséges a törvény technikai jellegű módosítása. A jövőben az üzemanyagjelölés-ellenőrző rendszer megfelelő működéséhez nem indokolt a termékcsoportonkénti különböző jelölések alkalmazása, amellyel jelentősen csökkenthetők a rendszer üzemeltetési költségei. A törvényjavaslat továbbá a határidőt is módosítja 2015. július 1-jére az előterjesztésben leírtak szerint.

A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi törvény módosítása pedig egyértelműsíti, hogy az MNB valamennyi fizetési rendszer számára jogosult forintban és külföldi pénznemben fizetési számlát vezetni, valamint ezzel összefüggésben szükség volt a felhatalmazó rendelkezések pontosítására.

Ezen kívül az általános forgalmi adóról szóló törvényben 2014. július 1-jétől módosul az időszakos elszámolású ügyletek utáni adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja. A tervezett módosítás a cégeknél a számlázási rendszerek átállítását igényli, így a megfelelő felkészülési idő biztosítása érdekében szükséges a hatálybalépést 2015. január 1-jére halasztani.

Ezen kívül az új Ptk. hatálybalépéséhez szükséges a takarékbetét-törvény módosítása annak érdekében, hogy a természetes személyek betétszerződéseire változatlanul vonatkozzon a jogi védelem.

Kérem, hogy az előterjesztést támogassák. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem Varga Mihály miniszter urat, hogy kíván-e felszólalni. (Varga Mihály jelzésére:) Igen, megadom a szót 30 perces időkeretben. Parancsoljon, miniszter úr!

(15.00)

VARGA MIHÁLY nemzetgazdasági miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lesz 30 perc, elnök úr, ezt tudom mondani, de engedjék meg, hogy néhány szót, néhány kiegészítést fűzzek az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények módosításáról szóló T/168. törvényjavaslathoz. A törvényjavaslat célja jogharmonizációs célú módosítások végrehajtása, a hazai jogszabályok közötti összhang megteremtése, a jogalkalmazás segítése. A fejlesztési adókedvezmény jogszabályi hátterét biztosító általános csoportmentességi rendelet, valamint a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás az Európai Unió 2007-2013 közötti időszakára vonatkozott.

Az Európai Bizottság a 2014-2020 közötti költségvetési időszakra vonatkozóan új iránymutatást és általános csoportmentességi rendeletet dolgozott ki a tagállamok részére a belső piaccal összeegyeztethető támogatásokkal kapcsolatban, amelyek 2014. július 1-jén lépnek hatályba. A társaságiadó-törvény módosítása azt a célt szolgálja, hogy a változó uniós szabályozás ellenére Magyarország továbbra is képes legyen a vállalkozások beruházási hajlandóságát a lehető legkedvezőbb mértékben adókedvezmény útján ösztönözni.

A törvényjavaslat ennek megfelelően megteremti a Magyarország versenyképességének megőrzése céljából nélkülözhetetlen fejlesztési adókedvezmény szabályozásának alapjait, elkerülve ezzel azt, hogy a 2014. július 1-jét követően igényelt fejlesztési adókedvezmények tiltott állami támogatásnak minősüljenek.

Az előterjesztés az uniós megfeleltetésen kívül jogalkalmazási tapasztalatok alapján megszünteti az energiahatékonyságot szolgáló beruházások támogatási jogcímét, az mint önálló környezetvédelmi beruházás marad támogatható. A kis- és középvállalkozások esetében a létszám- és bérnövelési kritériumot a felére csökkenti, továbbá az adókedvezmény igénybevételének megkönnyítése érdekében világosan meghatározza azokat az eljárási szabályokat, amelyekre figyelemmel a vállalkozások az adókedvezményt igénybe vehetik.

Tisztelt Ház! Az érintett adózók számára a megfelelő felkészülési idő biztosítása érdekében a javaslat az általános forgalmi adózás területén fél évvel elhalasztja az időszakos elszámolású ügyletek utáni adófizetési kötelezettség keletkezési időpontjára vonatkozó áfatörvény-módosítás hatálybalépését. A javaslat elhalasztja az üzemanyagok jelölését és ellenőrzését szolgáló rendszer bevezetését egy évvel, 2015. július 1-jére, a részletszabályokat tartalmazó NFM-rendelettervezet uniós notifikációs eljárásának elhúzódása miatt. Másrészt a rendszer üzemeltetési költségeinek csökkentése érdekében a javaslat lehetővé teszi egyfajta jelölőanyag alkalmazását a különböző termékek esetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mind a takarékbetétről szóló törvényerejű rendelet, mind a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítását a jogalkalmazás egyértelműsítése indokolja. A takarékbetétet érintő javaslat tisztázza, hogy változatlanul lehetőség van természetes személyek számára betétfedezet mellett lombardhitelt nyújtani, amelyre az új polgári törvénykönyv részletes szabályokat is tartalmaz. A Nemzeti Bankot érintő javaslat pedig egyértelműsíti, hogy a jegybank változatlanul jogosult hitelintézeti elszámolóházaknak számlát vezetni.

Tisztelt Ház! Kérem, hogy az elhangzott indokok alapján a törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlés támogassa. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 15-15 perces időkeretben. Tájékoztatom önöket, hogy az új házszabályi rendelkezésekre figyelemmel a kettőperces hozzászólásokra első alkalommal, mint ahogy az eddigiekben is ez már gyakorlattá vált a házszabály értelmében, csak a vezérszónoki felszólalásokat követően kerülhet sor, és ezek körében képviselőcsoportonként csak egy képviselőnek, valamint az elsőként jelentkező független képviselőnek van lehetősége hozzászólni.

Most megadom a szót Szűcs Lajos képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, az Országgyűlés jegyzőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SZŰCS LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Egy kis terjedelmű, de véleményünk szerint annál fontosabb törvénymódosító javaslatról van szó. Manninger képviselőtársam és a miniszter úr is elmondta, én is néhány kiegészítést szeretnék tenni az elhangzottakhoz. Elhangzott, hogy a takarékbetétekről szóló törvényt az új Ptk. miatt szükséges módosítani, hiszen 2014. március 15-i hatállyal rögzítésre került, hogy a takarékbetétekre vonatkozó szabályokat a természetes személyek fizetési számlaszerződéseire és betétszerződéseire is alkalmazni kell. A takarékbetét-törvény ugyanakkor változatlanul rögzíti, hogy a takarékbetétre nem lehet zálogjogot szerezni. Mivel az új Ptk. óvadéki szabályozása szerint óvadékot zálogjogként lehet alapítani, a jelenlegi rendelkezést úgy is lehet értelmezni, hogy a zálogszerzés tilalma egyben óvadékolási tilalmat is jelent, miközben az új Ptk. igen részletesen szabályozza a fizetési számlán alapított óvadékot, és nem zárja ki ennek lehetőségét a fogyasztóra nézve sem.

A javaslat tehát egyértelműsíti, hogy a továbbiakban is lehetőség van arra, hogy természetes személyek részére betétfedezet mellett lombardhitelt nyújthassanak. A társasági adó vonatkozásában a javaslat alapvetően azt biztosítja, hogy javarészt változatlan feltételek mellett a jövőben is lehessen társasági, úgynevezett fejlesztési adókedvezményt igénybe venni a Magyarországon megvalósuló beruházások után, ezáltal továbbra is biztosított lesz a magyar társaságiadó-rendszer versenyképessége. A törvénymódosítás aktualitását az uniós állami támogatásra vonatkozó háttérszabályozás változása indokolja. Az uniós szabályozás változására tekintettel július 1-jétől meg kell teremteni a fejlesztési adókedvezményekre vonatkozó hazai szabályozás és az uniós jog közötti összhangot annak érdekében, hogy az adózók 2014. július 1-jétől is tudjanak fejlesztési adókedvezményt igényelni.

Tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság csak 2014. május 21-én tette közzé az irányadó szabályokat, amelyeknek a hazai szabályozásban lehetőleg már 2014. július 1-jén hatályba is kell lépniük, a társasági adó gyors módosítása mindenképpen elengedhetetlen. A javaslat célja tehát elsősorban egy uniós megfeleltetés. Az uniós megfeleltetés keretében a javaslat a közép-magyarországi régióban megvalósítandó támogatható beruházások körét szűkíti, továbbá megszünteti a szélessávú internetszolgáltatást nyújtó beruházás adókedvezmény formájában történő támogathatóságát, valamint az átláthatóság fokozása érdekében az adókedvezmény igénybevevőiről internetes adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő az állami adóhatóságra.

A szélessávú internetszolgáltatást nyújtó beruházás jogcíme azért került ki a támogatható jogcímekből, mert az ilyen célt szolgáló beruházások támogathatóságával szemben az Európai Bizottság olyan többletfeltételeket szab, amelyek összeegyeztethetetlenek az adókedvezmény rendszerével. Azaz míg valamely adókedvezmény a jogszabályi feltételek teljesülése esetén automatikusan jár, a szélessávú internetszolgáltatás beruházás tekintetében az uniós szabályozás változása okán egy adott régióban csak egy szolgáltató részesíthető támogatásban, ami nem jelent mást, mint hogy egyrészt e szolgáltatót pályázat útján kell kiválasztani, másrészt a nyertesnek hozzáférést kell nyújtania a többi szolgáltató részére. Nyilvánvalóan egy ilyen pályáztatási rendszer szabályozása túlmutat az adókedvezmény sajátos szabályozási logikáján, amely - ahogy jeleztük - nem pályáztatásra, hanem automatizmusra épül, ezért a szélessávú internetszolgáltatást szolgáló beruházások után a támogatást a jövőben nem lehet adókedvezmény formájában nyújtani.

Az általános forgalmi adó esetében 2014. július 1-jétől lépne hatályba az időszakos elszámolású ügyletek utáni áfafizetési kötelezettség keletkezés időpontjára vonatkozó szabályozásmódosítása. Mivel ez a változás az érintett cégeknél a számlázási rendszerek átállítását igényli, továbbá likviditási nehézségekkel is járhat, ennek érdekében, hogy az átállásra megfelelő felkészülési idő álljon rendelkezésére, az áfatörvény módosítása a hatálybalépést fél évvel, 2015. január 1-jére halasztja.

(15.10)

A behozott kőolaj kérdéséről Manninger képviselőtársam már beszélt, az MNB-törvénynél pedig annak az egyértelműsítése szükséges, hogy a Magyar Nemzeti Bank a hitelintézeti törvény szerinti fizetési rendszer működtetését végző úgynevezett giro-rendszer számára is jogosult forintban és külföldi pénznemben számlát vezetni. Miután a jelenlegi szabályozásból ez csak közvetve vezethető le, ez a módosítás ennek az egyértelműsítését tartalmazza.

Ezek alapján előterjesztőként is és a Fidesz vezérszónokaként is javasolom a törvény Házban történő elfogadását. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Burány Sándor képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat módja meglehetősen érdekes, de nem szokatlan. Az új házszabály ugyan nem ismeri azt a fogalmat, hogy sürgős és kivételes tárgyalási mód, lényegében változatlan tartalommal az új házszabály kivételes tárgyalást írt elő ezekben az esetekben, de úgy látszik, sem a Fidesz, sem a kormány nem vette ezt észre, és lényegében a működését sürgős, kivételes módban folytatja. Ez egy rossz gyakorlat és káros gyakorlat, ráadásul ebbe a sürgős és kivételes, sokszor kapkodásba torkolló gyakorlatba rendszeresen belefér az, hogy a Fidesz legfontosabb döntéshozói különböző képviselői indítványok formájában nyújtják be a központi akaratot, miközben semmi akadálya nem lenne annak, hogy a hivatalban lévő kormány, ha az adótörvényeket érinti egy változás, maga tegyen javaslatot a törvények megváltoztatására.

Természetesen ebben az esetben is joggal lehetne feltenni azt a kérdést, hogy mi indokolja ezt a kapkodást, mi indokolja azt, hogy a Magyar Országgyűlés lényegében néhány órás vitákat követően ripsz-ropsz fontos törvényeket hozzon. Az sem teljesen világos, hogy akkor a Fidesz és a kormány most szabadságharcot folytat, vagy pedig az uniós akaratnak akar megfelelni. Ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában - itt szóban is elhangzott - többször felmerült, hogy ezt uniós jogharmonizáció követeli meg, ilyen-olyan európai uniós előírások következtében hozzá kell nyúlni a magyar törvényekhez. Megjegyzem, a Fidesz tényleg eldönthetné, hogy akkor most az-e a gyakorlat, hogy kiállunk a magyar érdekekért, és nem feltétlenül kell egy országgyűlési képviselőnek hanyatt-homlok benyújtani egy törvénymódosítást, hogyha Brüsszelben a jogszabályok, irányelvek változnak, vagy egyáltalán mit akarunk kezdeni ebben a helyzetben.

A törvényjavaslat néhány elemét aggályosnak tartjuk, mert nem látjuk pontosan, hogy mit hoz a jövő. Bár szemérmes mondatok itt elhangzottak arra nézve, hogy különböző adókedvezmények sorsa a jövőben mi lesz, és ha majd megismerjük az uniós szabályozást, akkor majd valamilyen törvényt kell a Magyar Országgyűlésben alkotni, de mégiscsak az a tény, hogy ebben a törvényjavaslatban lényegében a kihirdetést követően megszűnnek olyan adókedvezmények, mint az energiahatékonysági és a szélessávú internetszolgáltatási beruházásra vonatkozó, jelenlég még igénybe vehető fejlesztési adókedvezmények. Zárójelben jegyzem meg, hogy néhány órával ezelőtt egy másik törvény vitájánál L. Simon László a zárszavában üdvözölte egyébként azt a képviselői felvetést, hogy az egész országban legyen ingyenes az internet hozzáférése. Tehát ez ügyben nagy lépéseket nem tettünk előre, de már ugyanannak a napnak a délutánján egy másik törvényjavaslat vitájában pedig a Fidesz egy másik országgyűlési képviselője arra tesz javaslatot, hogy a még létező kedvezményeket, ha nem is az ingyenes internetre, de legalább a szélessávú internet minél több háztartásba történő eljuttatását célzó beruházások tekintetében a fejlesztési adókedvezményeket szüntessük meg. Nos, ezt hívják úgy, hogy kiszámíthatatlan kormányzás, tisztelt képviselőtársaim, ami, hogyha ilyen tartalmi aggályok nem merülnének fel, hanem csupa jó szándékú kezdeményezés lenne a törvényjavaslatban, akkor is aggályos lenne.

Szeretnénk, hogyha a kormány visszatérne a megszokott gyakorlathoz; nem eldugva, nem álruhában nyújtaná be a különböző, nyilván központi akaratot tükröző törvényjavaslatokat, hanem a megalakult kormány, most már 41 államtitkárral is kiegészülve, felvállalná, hogy ez az ő álláspontja, és benyújtaná a Magyar Országgyűlésnek, természetesen úgy, ahogy azt ilyenkor a jogszabályok is előírják, és úgy, ahogy egyébként ilyenkor ezt illik, lefolytatná a törvényjavaslattal kapcsolatban a szükséges társadalmi egyeztetéseket a szakmai szervezetekkel, az érdekvédelmi szervezetekkel és ha kell, a civil szervezetekkel is.

Ez a kapkodás, ez a kiszámíthatatlan kormányzás súlyos következményekkel jár, tisztelt képviselőtársaim, jár következményekkel külföldön is, és jár következményekkel belföldön is. Nem lehet csodálkozni akkor, amikor a különböző külföldi hitelminősítő intézeteknek rossz véleményük van az ország gazdaságpolitikájáról és ennek következtében az ország gazdaságpolitikai kilátásáról. Nem lehet csodálkozni, hogy hazai beruházók, olyanok, akiknek még lenne pénzük, akik még hitelképesek és egyébként élhetnének a kedvezményes hitelfelvételi lehetőségekkel, azok nem indítják be a beruházásaikat, mert nehéz bármilyen üzleti döntést meghozni egy olyan országban, ahol néhány órás időkeretbe szorított vita, majd azt követő azonnali szavazás után, lényegében egyetlen napon belül ki lehet vetni egy szektorra egy 10 milliárdos adóterhet. Ez minden, csak nem kiszámíthatóság, és akkor nem csodálkozhatunk, ha ennek következtében a hazai piaci szereplők döntései nyomán a beruházások, bár egy tragikusan alacsony pontról kétségkívül elmozdultak, változatlanul kritikán aluli mennyiségben csordogálnak csak, ahelyett, hogy beindítanák a gazdaságot, és ahelyett, hogy munkahelyeket teremtenének, és nem csodálkozhatunk, ha ilyen kapkodó és kiszámíthatatlan kormányzást követően külföldön sem jobb a vélemény az országról.

Azért nem nagyon segíti elő a tisztánlátást és a kiszámíthatóságot, hogyha különböző interjúkba elbújtatva szembesülünk azzal, hogy nagy valószínűség szerint jövő héten a kormány - legalább most már a kormány - javaslatot fog tenni a költségvetési törvény megváltoztatására.

Nyilván néhány beruházással összefüggésben a hiányszám megváltoztatását is jelenti mindez, és erre mindössze képviselői, frakcióvezetői nyilatkozatokból lehet következtetni, azt pedig, hogy mi a gyakorlat az Országgyűlésben, láttuk itt a mai nap folyamán is. Ennek következtében a külföldi megítélésünk ugyanolyan rossz, mint ahogy a hazai piaci szereplők beruházásokat elhalasztó döntéseiben ezt tapasztalhatjuk. Utalnék csak arra, hogy nemrégiben a Fitch Ratings, az egyik nagy hitelminősítő intézet változatlanul a befektetésre nem ajánlott kategóriában, azaz a bóvli kategóriában hagyta Magyarországot, ráadásul úgy, hogy a kilátások tekintetében javulásra nem számít.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársak! Összegezve tehát: értjük mi a jogharmonizáció követelményét, ezzel együtt az az álláspontunk, hogy csak olyan törvényjavaslat támogatható, amely nyíltan, átfogó koncepció részeként, társadalmi vitát követően a kormány maga képében érkezik az Országgyűlés asztalára. Ezt a kapkodó törvényhozást, ennek a kapkodó törvényhozásnak a különböző termékeit, amiben nem láthatjuk, hogy a ma megszüntetett adókedvezmények tekintetében néhány hónap múlva mi jön, a magunk részéről, a szocialisták részéről nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon nehéz önmagában értékelni az előttünk fekvő javaslatcsomagot, hiszen egyrészt látszik benne a sürgető kapkodás, tehát az, hogy apró, sokszor csak módszertani módosításokat még most gyorsan eszközölni kellett azon utalás mellett, hogy a közeljövőben azért itt hozzá kell nyúlni a rendszer egészéhez mélyebb szinten is, vagy akár a költségvetéshez.

(15.20)

Mindemellett pedig felsejlik belőle egy akár már őszi, nagyobb, végső esetben megszorító csomagnak a képe is a tekintetben, hogy miközben több adótípusú törvény módosítására tesznek javaslatot, például annak érdekében, amit én támogatok, hogy egyes cégeknek legyen idejük a számlázási rendszer átalakítására vagy az átállásra, azért itt ezen csomagból nagyon súlyos, költségvetésre utaló következtetéseket is le lehet vonni. És azt is láthatjuk, hogy ez a javaslatcsomag első ránézésre apró dolgokat tartalmaz, technikai dolgokat tartalmaz, és igazából hiányzik mögüle egy nagyon-nagyon fontos dolog: az a teljes pálya, amit a következő négy évben ez a kormányzat és az ebből következő gazdaságpolitika be fog futni.

Egy másik kérdést képez persze, hogy létező kormányprogram híján, ahogy már az országgyűlési kampányban is nehéz dolga volt annak, aki megpróbálta megjósolni a Fidesz-KDNP gazdaságpolitikai cselekménysorát, jelen pillanatban sem tudjuk kormányprogram híján megmondani azt, hogy mi lesz ősszel, mi lesz jövőre, vagy hogy a jelenlegi pályából következően 2016-ig bezárólag szinte biztosra vehető megszorító csomag mit fog érinteni, milyen mértékben fogja sújtani az ágazatokat.

Hiszen láthatjuk azt, ha csak a kormányhoz kötődő kiadásokat számoljuk, akkor is bizonyos becslések szerint akár 3,2 százalékot is elérhet a hiány idén GDP-arányosan. Ebből pedig következik egy olyan százmilliárdos kiigazítás már ebben az esztendőben, amit valamilyen úton-módon, bevételnövekménnyel, kiadáscsökkentéssel, de meg kell oldania a kormánynak. Ha ezt még meg is oldja valamilyen technikai trükkel, akkor is ebből a pályából 2016-ig bizony megszorító csomag következik, és ennek az okai egyébként nem a kormányprogramból olvashatók ki, mert az nincs, nem az országgyűlési választási kampány során letett programból olvasható ki, mert az nincs, hanem azon statisztikai adatokból, amelyek elképesztően beszédes módon mutatják azt, hogy az utóbbi négy évben mit okozott az a gazdaságpolitikának nevezett valami, aminek voltak átgondolt lépései, de voltak kapkodó és hatalmas hibái is.

Ez az egész massza így egyben odajuttatta Magyarországot, hogy bizony levonhatunk súlyos következtetéseket, de nem látjuk előre a kormányzat cselekvési pályáját. Éppen ezért, bár van az előttünk fekvő javaslatban számos pozitív irányba mutató elem, tehát minden olyasmire gondolok, ami magyar kisvállalkozók, közepes méretű vállalkozások életét megkönnyíti, arra gondolok, ami bizonyos magyar régiókat akár előnyökben is részesíthet, de összességében nem látjuk a mögötte húzódó stratégiát, víziót, pályát.

Éppen ezért, bár én nem szeretném megelőlegezni, hogy hogyan fog szavazni a Jobbik frakciója e törvényjavaslat tekintetében, hiszen még akár módosítani is lehetne jó felé ezt az egészet, abban biztos vagyok, hogy ez így ebben a formában nagyon kevés. Nagyon kapkodó, egy kicsit átgondolatlan, és hát azt is látnunk kell, hogy bizony ez következik valamiből. Következik abból, ha az elmúlt négy évet - most átállhatunk erre a terminológiára -, tehát az elmúlt négy évet, a 2010-től 2014-ig tartó időszakot vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a korábbi Orbán-kormány ugye, 34 központi adóval vette át a kormányzást attól a szocialista, 8 évet felmutatni elég kemény módon tudó kormányzástól, amely 8 év alatt leradírozta a magyar gazdaság egy részét, kiszolgáltatta Magyarországot a nemzetközi bankrendszernek. Gondoljunk csak a devizahitel-állomány felszaporodására, gondoljunk csak a multinacionális cégek helyzetbe hozására. Tehát egy ilyen katasztrofális 8 év után 34 központi típusú adóval vette át az Orbán-kormány a stafétabotot. A probléma az, hogy ma 41 ilyet találunk. És ahelyett, hogy kivezették volna a Gyurcsány-Bajnai-korszak megszorításait, többségüket nem vezették ki, hanem újabb adófajtákkal súlyosbították azt a helyzetet, ami 8 év után már így is elég súlyos volt, és látható az, hogy - ne én mondjam ezeket, mondják ezt a számok - az akkori kormányváltás óta a költségvetés nominális bevétele nemhogy infláció feletti, horrorisztikusan infláció feletti, majdnem 32 százalékkal emelkedett 2009-ről 2013-ra.

Tehát látható az, hogy míg a cégeknek az adóterhelése azért lényegesen nem nőtt, legalábbis nem olyan szinten, mint a lakosságé, a lakosság terhelése és főleg a rá áthárított terhek összessége brutális módon emelkedett. És én azt is látom, hogy nem a lakosság közvetlen adóztatása az, ami kiugró szintet és növekményt mutat, de azt látom, hogy az őt érő közvetett hatások, az áthárítások bizony nagyon súlyos, több tíz százalékban mérhetők az önök előző, négyéves ciklusa során, és el is jutottunk ahhoz, hogy miért kevés és miért fájdalmasan gyenge ez a kis kozmetikai csomag, ami most jelen pillanatban előttünk van.

Láthatjuk azt is, hogy miközben az úgynevezett különadók megmaradtak, a banki különadó, a tranzakciós illeték, a távközlési különadó helyébe lépett távközlési adók áthárítása folyamatos, minden ágazatban tetten érhető, van, ahol százszázalékos, van, ahol száz százalékot meghaladó, hiszen olyan banki ágazatot és struktúrát is találunk, ahol a kivetett adónál jóval többet hárítottak át az érintett cégek, jellemzően következmények nélkül. De azt is elmondhatjuk, hogy még az olyan egyszerűbbnek gondolt esetekben is, mint például a biztosítási adó, ott is fellelhető az, hogy közvetlenül, bár a biztosítást kötők fizetik meg, mégis az áthárítás tetten érhető. A baleseti adó esetében is egy autósokat terhelő extra adófajtáról van szó, és ezt a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás részeként bizony meg kell fizetni.

De ezzel párhuzamosan egy másik rés is kialakult, hiszen az önkormányzatok tekintetében az a helyi iparűzési adó, amelynek beszedését régebben az APEH intézte, átkerült olyan hatáskörbe, hogy bár egy jó nagy százaléka ott maradhat helyben, és ezt bizonyos esetekben hasznosítják is, mégis mindemellett és mindezeken felül az önkormányzatok a gépjárműadóval, amelynek 40 százalékát tarthatják meg, az építményadóval, telekadóval, talajterhelési díjjal és az idegenforgalmi adóval egy kettős prés másik fogóját tudják kialakítani.

Vannak egyébként olyan adótípusaik, hogy ne csak negatív dolgokat mondjak, amit én bizonyos fokig és bizonyos filozófia mentén tudok támogatni. Ilyen például a népegészségügyi termékadó - amit lehet chipsadónak, bárhogy máshogy hívni -, a mögötte húzódó filozófia mindenesetre nem elvetendő alapállásból. Hogy hogyan valósították meg, és mire fordították ennek bevételeit, azon lehet nagyon hosszasan vitatkozni.

De egészen elképesztő átkeresztelések is előfordultak, amelyek szintén nem változtattak azon, hogy a 34-ből 41 adótípus lett valamilyen úton-módon. Ennek eklatáns példája a munkaadói társadalombiztosítási járulékok megszüntetése, amelyből ugye, szociális hozzájárulási adó lett. A fő probléma ezzel az, hogy a pántlikázás részleges megszüntetése miatt sok esetben már nem kötelező nyugdíjcélokra fordítani a bevételeket, tehát a magyar emberek nyugdíjának a garanciája vagy legalábbis annak egyik pillére kiütésre, leépítésre került, ami tökéletesen elfogadhatatlan.

De azt is láthatjuk, ha megvizsgáljuk az utóbbi négy és negyed év szerkezetét, tehát azt a struktúrát, amin most kozmetikázni kívánnak minimális és elégtelen módon, akkor azt láthatjuk, hogy az áfabevételekből továbbra is évi 3000 milliárd környéke kerül az államkasszába, ugye ezt követi jellemzően a személyi jövedelemadó, de talán az áfastruktúrába lehetett volna beavatkozni, ha a Jobbik javaslata szerint legalább az alapvető élelmiszerek és legalább a gyermekneveléshez szükséges cikkeknek az áfája először 5 százalékra, aztán később, az Unióval történő boksz után akár nulla százalékra lett volna csökkenthető. Akkor nemcsak a magyar családok helyzete lett volna sokkal rózsásabb, mint jelen pillanatban, hanem talán az egész gazdasági struktúrát aláaknázó népesedési katasztrófa elhárításához is közelebb került volna Magyarország.

Említettem már a szociális hozzájárulási adót, amiből egy 2000 milliárd körüli bevétele származik a tb-alapoknak, ez az, ami tulajdonképpeni pillérlebontásként veszélybe sodorja azt, hogy magyar emberek nyugdíja garantálható legyen a jövőben. Ráadásul most léptünk az első olyan évbe, amikor a nyugdíjkassza már nem képes fedezni az aktuális nyugdíjkiadásokat. Innentől ugye, költségvetési forrásokból kell majd kiegészíteni, és egyes szakértői becslések szerint az államadósság kamatterheit 1200-1300 milliárddal törlesztjük évente, akár ilyen nagyságrendű teherré is nőheti ki magát az az összeg, amivel majd a tb-alapokat, egyáltalán a társadalombiztosítást, a nyugdíjrendszert évről évre ki kell pótolni.

Tehát ha egy ilyen kozmetikai jellegű javaslatcsomag van előttünk, legalább utalásokat illenék találnunk arra, hogy mit tervez a kormányzat őszre, a jövő évre vonatkozóan, ha megszorít, akkor mihez nyúlna hozzá. Ennek következményében és ennek függvényében lehet ugyanis meghatározni azt, hogy milyen típusú kedvezményekben lehet részesíteni a kisvállalkozókat, közepes méretű vállalkozókat, egyáltalán a magyar családokat annak érdekében, hogy átvészeljék ezt, az önök gazdaságpolitikájából következő kikerülhetetlen megszorító spirált.

Nyilván, ha a Jobbik alakítaná a gazdaságpolitikát, akkor nem feltétlen beszélhetnénk megszorításokról. De azt láthatjuk, hogy miközben a cégek adóterhelése, mint említettem, érdemben nem változott 2009 és 2014 viszonylatában, a lakosság közvetlen adói, tehát személyi jövedelemadó és illetékek tekintetében ez a teher 2020 milliárd forintról évi, nagyjából 1650 milliárdra csökkent az eltelt négy év során. Ám az itt kieső bevételeket messze-messze túlszárnyalták a közvetett módon kivetett terhek és azok az emberek nyakába zúduló áthárítások, amelyek elképesztő módon... - ha megvizsgáljuk a 2009-es adatokat, ott 3000 milliárd folyt be durván ezekből az újabb típusú adókból, áthárításokból is ennyi érte őket, addigra tavaly ez már több mint 4280 milliárdot tett ki.

(15.30)

Tehát elképesztő növekmény volt tapasztalható a lakosságot közvetett módon vagy áthárítás formájában érintő terhek tekintetében. Ezzel végül is teljesült az a miniszter úr által is többször elmondott cél, miszerint a lakossági jövedelmeket nem a keletkezésnél akarják megadóztatni, hanem a fogyasztásnál, ugyanakkor a legtöbb alapvető fogyasztási típusú jószágnál a magyar lakosság nem tudja kikerülni azt, hogy fogyasszon, hiszen táplálkozni akar, hiszen az otthonát rendben akarja tartani vagy bővíteni akarja, tehát kicsit álszent az az indoklás, hogy majd a fogyasztást jól megadóztatjuk, hiszen Magyarországon a családok döntő hányada semmiféle luxusjellegű fogyasztási kiadást nem engedhet meg magának. Aki ezt nem látja, az bizony nem Magyarországon él.

A jelenlegi költségvetési szerkezet és a magyar gazdaság rózsásnak mondott növekménye, miszerint itt akár 2,7 százalék is lehet a növekmény, minek köszönhető? Szinte kizárólag átmeneti hatásoknak: magas szintű állami költéseknek, kiadásoknak; az itt működő külföldi gyárak erőszakos felpörgetésével sokszor a magyarok hátrányára, mert a külföldi élvezi az előnyöket, a kedvezményeket, tehát az itt működő külföldi és sokszor a közteherviselésből részt nem vállaló autógyártó cégek felpörgetésének; az EU-pénzek gyors kipörgetésének, ami az európai uniós költségvetési ciklusból adódik, nem abból, hogy Magyarország jelenlegi kormánya ügyes vagy kevésbé ügyes; és a Magyar Nemzeti Bank különböző gazdasági típusú beavatkozásainak, ahol mondjuk, a növekedési program különböző milliárdjainak többségét is nem magyar kis- és közepes vállalkozások vitték el, itt működő multicégek leányvállalatai vitték el. Megint csak nem ahhoz sikerült hozzájárulni, ami az alapcél lett volna, hogy a magyar polgárok mintegy kétharmadának munkát adó kis- és közepes méretű vállalkozásokat megerősítsük, hanem megint az idegen, megint a multi volt a szebb. Sajnos, az a politika érhető tetten, ami a bankügyek kapcsán megfigyelhető, hogy ahogy szaporodnak a munkareggelik a Bankszövetséggel, a cselekvési kedv úgy lankad a károsultak megmentését illetően.

Itt is azt látjuk, hogy ahogy újabb és újabb szeletek szivárognak ki a kormányzat gazdaságpolitikai terveiből vagy csomagjából, azt látjuk, hogy bizony a magyar vállalkozók számára ez egyre inkább sötét képet mutat és fest. Ezen egyszeri hatások, amiket említettem, valóban hozzájárulhatnak egy 2,7 százalékos gazdasági növekménynek látszó valamihez, ami nem olyan mutatószámban testesül meg, ami a valódi magyar gazdaság teljesítményét méri. Ezek nélkül valahol 0,5-1 százalék között lenne a gazdaság növekménye.

De azt is látnunk kell, hogy a jelenlegi pályából bizony már idén is következik egy 100 milliárdos kiigazítás, 2016-ig bezárólag pedig egészen biztosan. És bár az egész országgyűlési kampány során tulajdonképpen egyetlen ígéretnek megfelelő valami hangzott el a kormányfő, pontosabban a kormány valamely tagjának szájából, ez pedig az volt, hogy az egykulcsos adó tekintetében a 16 százalékról megpróbálnak elmozdulni az egy számjegyű - gondolom, a 9 százalék - irányába. De azt is látnunk kell, hogy alapvetően ha most belátják azt, hogy az egykulcsos adózás hatalmas hiba volt, és hatalmas gazdasági károkat is okozott Magyarországon, akkor is késő lenne a visszalépés, de sokkal jobb lenne, mint soha. Hiszen láthatjuk, hogy az egykulcsos adózás hatásai lényegében 85 százalékban - már a kedvező hatásai - Budapesten és környékén csapódtak le, ott, ahol talán a legkevésbé volt erre szükség, bár minden budapestinek és Pest megyeinek is szüksége van terhei könnyítésére, de nem a Rózsadombon, hanem bizony a szegény emberek köreiben, a szegényebb polgárok köreiben.

Azt láthatjuk ugyanakkor, hogy ezen egykulcsos formának akkor lenne értelme, ha a progresszió meglenne a rendszerben, ha tehát a közteherviselésbe bevonnánk egyrészt a multinacionális cégeket, másrészt a banki, pénzintézeti szférát, harmadsorban pedig végiggondolnánk azt is, hogy nem biztos, hogy ugyanakkora adótömeggel kéne terhelni a kisembert, azt, akiről egyébként még a most megjelent hírekben már bizonyos állami szervezetek is azt mondják, hogy 87 ezer forintból meg lehet élni. Mi őket nem szeretnénk további, akár még csak 16 százalékos kulcsokkal sem terhelni.

Vannak viszont olyan gazdasági szereplők, akiket igenis akarunk, akiket igenis bevonnánk a közteherviselésbe, de úgy látjuk, hogy az eddigi kormányzati gazdaságpolitikai pálya alapján érdemi és strukturális változásra nincs lehetőség. Egy Jobbik-kormány alatt nyilván máshogy lenne, de azt is el kell hogy mondjuk, hogy addig, amíg az államadósság szintje még ezen jelenleg tárgyalt időszakban is 81 százalékra nőhet, ha a százalékos arányát vesszük figyelembe... - tehát az államadósság elleni harcot is elvesztette az Orbán-kormány, elvesztette a magyar kis- és középvállalkozók megmentéséért folyó harcot is, a banki hitelesek megmentéséért folyót is. Ez az a pont tehát, ahol önmérsékletet kellene gyakorolni, és még most, az utolsó pillanatban ilyen kozmetikai csomag helyett valódi változások alapját megteremteni.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Schmuck Erzsébet képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, képviselő asszony!

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A törvényjavaslatban három olyan kritikus pont van, ami miatt az LMP nem tudja elfogadni és támogatni a benyújtott csomagot. Az első pont, ami miatt a beterjesztett javaslat nem támogatható, az, hogy a kedvezményezett területek közül kiveszik az energiahatékonysági beruházásokat.

Az energiahatékonyság és -takarékosság növelése alapvető nemzeti cél kell hogy legyen, hisz hatásai összetettek és pozitívak. Az erőforrásokkal való felelős gazdálkodás, az energiafüggetlenség, sok tízezer munkahely és az életminőség javulása egyetlen program keretében valósulhat meg. Az energiahatékonyság sok eszközzel segíthető elő: beruházási támogatással, áfacsökkentéssel, fejlesztési adókedvezménnyel, pályázati források megteremtésével, stabil környezet teremtésével, ahol az ilyen beruházások megtérülése kiszámítható. A magyar kormány egyiket sem alkalmazza, sőt most a fejlesztési adókedvezmény kedvezményezetti köréből is kiveszi az energiahatékonysági beruházásokat. Ez az LMP számára elfogadhatatlan, ezt a jövő iránt felelőtlen lépésnek tartja.

A film- és videogyártás mint kedvezményezett terület viszont benne maradt a törvényben. Ez a terület egyébként is sok milliárd adóforintot nyel el, kétséges haszonnal. Nem értjük, hogy a szórakoztatás felfuttatása miért fontosabb az alapvető szükségletek kielégítésének biztosításánál, úgymint például a megfizethető lakhatás.

A második kritikus pont a munkahelyteremtés gyengítése. A törvényjavaslat gyengíti az adókedvezményben részesített beruházásoknál az elvárt munkahelyteremtő hatást. Ez nem tekinthető pozitív fejleménynek, hiszen így egységnyi közpénz felhasználásával kevesebb ember juthat megélhetéshez, miközben a kormány ezen a területen egyébként sem túl eredményes, most még lejjebb adta az igényeit.

A követelmények csökkentése helyett a támogatásra érdemes beruházások értékhatárát kellene csökkenteni. Amennyiben a kormány nem mindig csak a nagyobbakat és a multikat, hanem a kisebb, akár családi vállalkozásokat is hajlandó volna támogatni, lenne elég jelentkező és beruházás is, akik a magasabb munkahelyteremtő elvárásoknak is megfelelnének. Ahelyett, hogy az állam a minimális munkahelyteremtő hatású, százmilliárdos stadionépítéseket finanszírozná, a piacképes kisvállalkozások számára kellene lehetőséget teremtenie.

A harmadik kritikus pont az előterjesztésben a tavaly decemberben megszavazott üzemanyag-jelölési rendszer bevezetésének elhalasztása. Ezzel nem az a baj, hogy elhalasztják, hanem az, hogy nem törlik el az egészet. Az egész intézkedés jellemző példája a meggondolatlan törvényalkotásnak. Hatástanulmányok, előzetes egyeztetések nélkül, vélhetően egyes háttérlobbik nyomására keresztülvisznek valamit a parlamenten, majd később kezdik el a kapkodást, amikor kiderül, hogy hibás az elképzelés, ráadásul hatástalan is. Ezenkívül fennáll a veszélye, hogy feléleszti az elmúlt 20 év egyik legkárosabb, az egész társadalomnak óriási kárt okozó tevékenységét, az olajszőkítést vagy -színezést. Haszna csak egy van: a jelölőanyagot gyártó cégek nagy anyagi haszonnal járó és stabil megrendelésekhez jutnának az üzemanyag-használók kárára.

Az LMP számára a törvényjavaslat ezen része akkor lenne elfogadható, ha hatályon kívül helyezné az egész intézkedést. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ezzel a felszólalással a vezérszónoki kör végére értünk. Most van lehetőség kettőperces felszólalásra. Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

(15.40)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vezérszónoki körben szóba került egy nagyon-nagyon fontos terület - az otthonteremtésre gondolok e tekintetben -, ami valóban egyébként az energiatakarékosság kérdéskörével összekapcsolható módon kiemelendő terület volna. S mivel semmiféle kormányzati reakció nem érkezett arra, hogy e nagyon fontos stratégiai ágazatban milyen tervekkel bír a kormányzat, fel kell hívnunk a figyelmüket arra, hogy lennének a jelenlegi költségvetési struktúrában, a jelenlegi adózási szabályok figyelembevételével e szerkezeten belül is olyan lehetőségek, amelyek minimális anyagi befektetéssel, hosszú távú haszonnal kecsegtetve, pozitív társadalmi hatással is járnának. Egy átfogó otthonteremtési és bérlakás-építési program ugyanis a jelenlegi és az előző kormányzatnak nagyon-nagyon régi tartozása.

El is mondjuk, hogy miért. Szakmaközi szervezetekkel folytatott nagyon sok tárgyaláson otthonteremtési programunk kialakítása során megdöbbenve vettük észre azt, hogy alig 100 milliárdos nagyságrendű összegből, tehát az úgynevezett integrációs célokra 2020-ig félretett 120 milliárd nagyságrendjének az egészéből egy olyan otthonteremtési és bérlakás-építési programot lehetne Magyarországon beindítani, ahol minősített hazai vállalkozók igénybevételével, ahol csak lehet, magyar alapanyag igénybevételével elérhető lenne az, ami egy magyar fiatal számára ma álom, hiszen ha egy magyar fiatal ma végiggondolja, hogy mennyi idő alatt tud lakáshoz, otthonhoz jutni Magyarországon, azt látja, hogy tizenöt év alatt sem. Ehhez képest ha az állam óvó-gondoskodó keze segítségével még magyar vállalkozókat is helyzetbe hoznánk, minden ide forgatott költségvetési forint többszörösen megtérülne már két kormányzati cikluson belül.

Éppen ezért én arra szólítom fel a kormányzat itt lévő összes képviselőjét, hogy felelős gondolkodással, ciklusokon átívelő módon gondolják végig, hogy hogyan lehetne megalapozni ilyen típusú programokat mind a költségvetési szerkezet, mind az adórendszer ehhez szükséges átalakításával, de ne féljenek, ne fázzanak a jövőre is gondolni, hiszen itt uniós harmonizációról már szó esett, a magyar fiatalok jövőjéről viszont annál kevesebb. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a kettőperces kört. Józsa István képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Döbbenetes, hogy az önmagát erősnek tekintő kormányzó erő egy ilyen törvényjavaslatot képviselői indítvány keretében hoz ide. Annál döbbenetesebb, mert ebből a salátatörvényből egy masszív koncepciótlanság tükröződik. Amikor nincs kormányprogram, amikor a kormányzati statútum nem kerül az Országgyűlés elé, amikor nincs mihez viszonyítani a kormányzati munka irányát, akkor az ilyen salátatörvénynél látszik az, hogy a jogalkotás területén is elégtelen a kormányzat tevékenysége.

Én szeretnék hangsúlyt adni Schmuck Erzsébet képviselőtársam utolsó mondatának: legjobban tennék, ha ezt visszavonnák. S azzal együtt, hogy én rendkívül nagyra becsülöm Manninger képviselőtársam teljesítményét, aki valamelyik reggel úgy ébredt, hogy ő most beadja ezt a salátatörvényt - igazán gratulálok a kvalitásához -, de a kritikám nem őrá vonatkozik, hanem a kormányzati munkának a kritikája, hogy nem szabad ilyen törvényt idehozni, mert sokkal több a kára, ahogy azt Burány Sándor képviselőtársam is mondta, mint amennyi problémát megold.

Ha a kormány abban találékony, hogy elhárítsa azokat a hibákat, amelyek a tevékenysége nélkül fel sem merültek volna, akkor ez biztos, hogy nem a magyar gazdaság fejlődését szolgálja. És teljesen önmagáért való az a vállveregetés, amivel Bánki Erik megdicsérte a jelen lévő gazdasági minisztert a hihetetlenül alacsony bázisszámok mellett elért eredményekért. Ez az előterjesztés egy kudarc.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel a kettőpercesek végére értünk, rendes felszólalásra Józsa István képviselő úr következik, úgyhogy mondhatnám azt is, hogy ne szereljen le, hanem folytassa. Tessék parancsolni!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólásom lényege, hogy szeretném kifejteni azt, amit a kétpercesben dióhéjban elmondtam.

Tehát nem folytatható eredménnyel az a jogalkotási gyakorlat, amit ez az előterjesztés reprezentál. Trócsányi miniszter úr a miniszterjelölti meghallgatásakor hitet tett amellett, hogy a jogalkotási törvény szerint kívánja igazságügyi miniszterként garantálni a parlament elé kerülő jogszabályok helyességét, megfelelőségét, színvonalát. Nagyon sajnálom, hogy ez az előterjesztés még nem került sem az Igazságügyi Minisztérium, sem a miniszter kezébe, mert talán kiküszöbölhetők lettek volna azok a problémák, amelyek a tűzoltás jellegzetes következményei.

Kérdezem az előterjesztőt - bár igazából a kormányt kell kérdeznem -, hogy milyen meglepetést okozott számára, illetve miért volt meglepetés a polgári törvénykönyvből következő azon szükségszerűség, hogy a természetes személy pénzeszközének kezelési módját, az azon fennálló jogi védelem feltételeit nem befolyásolhatja az, hogy az adott eszközt milyen típusú hitelintézetnél, illetve milyen típusú szerződés keretében helyezik el. Években mérhető, amikor elfogadták a polgári törvénykönyvet, évtizedekben, amikor kidolgozták; ez egy sarkalatos pontja a garanciális elemeknek a polgári törvénykönyvben. Miért ilyen tűzoltás jelleggel kell behozni a takarékbetétek védelméről a természetes személyek fizetési szerződés és betétszerződés keretében hitelintézetnél elhelyezett pénzeszközeire vonatkozó garanciákat? Tehát ez az ide berángatott, egyébként abszolút szükségszerű módosítás azt mutatja, hogy az eddigi jogalkotási tevékenységük elégtelen volt, mert most tűzoltómunkában kell idehozni.

A másik, amit önök hangzatosan európai uniós jogharmonizációs feladatnak neveznek, annak a megoldása szintén egy fejvesztett időzavar keretében elkövetett fegyvert lábhoz gyakorlat. Egyébként rendkívül kreatívak tudnak lenni, amikor fideszes érdekcsoportok érdekeit sértik bizonyos uniós előírások vagy alapelvek, hogy hogyan kerüljék ki. Itt, amikor valós segítséget jelenthetne például az energiaracionalizálási programok, a szélessávú internet elterjesztése területén a fejlesztési adókedvezmény, valahogy nem jutott eszükbe semmi, csak hogy az Unióban egészen más fejlettségi szinten, egészen más körülmények között érvényesített direktíváknak a szolgamód történő átvételéhez folyamodjanak. Én úgy gondolom, ez szintén egy olyan elem, amin szintén sokkal innovatívabb módon kellett volna dolgozniuk.

A harmadik terület, ami szintén egy Fidesz-mutyi terméke, az ominózus üzemanyag-jelölés. Amikor erről törvényt hoztak, akkor részletesen kifejtettük, hogy ez a mintegy 20 milliárdos Simicska Lajos közeli érdekkör üzlete, amire valójában semmi szükség nincs, mert nincs olyan behozatal Magyarország területére, ahol a csalás felmerülhetne. Itt csak arról van szó, hogy egy érdekkört piachoz akarnak juttatni, még olyan áron is, hogy az üzemanyag jelölése esetleg radioaktív anyaggal történik, hogy pont az üzemanyag jelölése révén nyílik lehetőség csalásra, hogy amit így hoznak be, és egy kézben van a jelölőanyag, esetleg másba is belerakja, és akkor attól kezdve az már legális anyag lesz. Szakemberek azt mondják, hogy az üzemanyag-forgalmazás jelenlegi informatikai rendszere tökéletesen lefedi a biztonság követelményeit. Tehát az üzemanyag-színezés, -jelölés kapcsán nincs szó másról, mint arról, hogy egy üzleti kör szorítja a kormányt, és ez a fogyasztóknak literenként forintokban mérhető többletköltséget jelent. Én is azon a véleményen vagyok, hogy ennek nem halogatni kellene a bevezetését, hanem abszolút törölni kellene, mert rendszeridegen. Nézzen körül, államtitkár úr - egyébként gratulálok az előlépéséhez; öröm számunkra, hogy képviselőtársunk, aki egyébként is az energiaiparban töltött éveket, nem szekatúrának van kitéve, hanem szakmai elismerésben részesül -, ajánlom a figyelmébe, államtitkár úr, hogy vizsgálják felül ennek a szakmai oldalát, mert az égvilágon semmi szükség nincs rá szakmai oldalról.

(15.50)

Ugyanakkor az egész üzemanyag-ellátás, -kereskedelem iránti bizalom lazítására, gyengítésére alkalmas a fogyasztókra ráerőltetett jelölési rendszer.

A társasági adóról, illetve az áfáról szóló halasztási dolgok természetesen reális indoklásban szerepelnek az előterjesztésben, de megint azt mutatják, hogy önök az elmúlt fél évben nem a kormányzati munka részleteivel voltak elfoglalva, hanem egészen mással, a hatalom megszerzésével és az egymás közötti hatalmi harc lefolytatásával. Úgyhogy sokkal jobb lett volna, ha a felkészülést segítik, és nem csak egyfajta határidő-módosítással oldják meg időlegesen a bevezetés kérdését.

Szintén kézenfekvő, amit a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi törvény módosítására behoznak. Azt nem tudom, hogy annak idején a jogalkotási munka miért nem terjedt ki ennek egyértelműsítésére. Tehát amikor önök azt mondják az indoklásban, hogy a törvényjavaslat alapvetően a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítésére irányul, ez pro forma igaz, valójában azt jelenti, hogy nem tudták megoldani időben szakmailag a problémát, és most egy formális megoldáshoz folyamodnak. Illetve a korábban megfelelően át nem gondolt rendelkezések pontosítását, helyesbítését végzik el, ami az akkori munkájuk hiányosságait bizonyítja.

Aggályos, hogy energiahatékonysági és szélessávú internetszolgáltatási beruházásokra a jövőben nem vehető igénybe fejlesztési adókedvezmény. Ennek igazából kifejtett indokairól a törvényjavaslat kevéssé szól. Most Varga Mihály szóbeli kiegészítésében utalt néhány dologra, hogy ez technikai nehézség. Erre vonatkozik az a megjegyzésem, hogy ha az önök valamelyik érdekcsoportjának anyagi érdekeit sértené ez, akkor biztosan találtak volna megoldást rá, most, hogy a nemzetgazdaság érdekeit sérti, meg a felhasználók érdekeit sérti, valahogy kevésbé találékonyak, amit kifejezetten nehezményezünk.

Mindezek figyelembevételével arra szeretném felhívni az ország gazdasága, a fogyasztók érdekének képviselete szempontjából az önök figyelmét, hogy vegyék végre komolyan a kormányzati munka apró részleteit is, vegyék komolyan a jogalkotási törvényt, ne hozzanak tehetséges képviselőket ilyen kényelmetlen helyzetbe, hogy ők vigyék el a balhét egy-egy ilyen félresikerült salátatörvény miatt. Ágyazzák egy megalapozott koncepcióba az ilyen, alapvetően részletekről szóló előterjesztéseiket is!

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a képviselői felszólalásokat. Rendes felszólalásra a Jobbik képviselőcsoportjából - ismételt felszólalásra - Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon rövid reakció okán nyomtam csak gombot, hiszen az a sajátságos helyzet alakult ki, mivel bár miniszter úr megtisztelt bennünket a jelenlétével, ez összességében sokat nem segít a helyzeten, hiszen nyilván majd a végén fog egyfajta, talán értékelést adni, talán nem. Az előterjesztő szintén eléggé inaktív ebben a vitában, tehát nem is tudom, hová dobjam ezt a labdát, de akkor tessenek megosztani maguk között. A lényeg az, hogy szóba került, mi a kapkodás oka, miért van most itt előttünk ez a csomag. Hát nagyon egyszerű a válasz erre, ugyanis az uniós harmonizációs kényszernek megfelelően egy nagyon gyors, nagyon átgondolatlan, a gyarmatra kidobott parancs végrehajtásáról van szó tulajdonképpen, amiben egyébként még lehetnének kedvező jelek. Tehát az, amikor magyar vállalkozókat kedvezményekben részesítenek, számomra pozitív, amikor magyar régiók jól járhatnak, azt is tudom támogatni.

Ami viszont valóban vérlázító, és senki nem tudta megmagyarázni, és ezt magyarázzák el nekünk 2 vagy 15 percben, hogy mi értelme van annak a tervezett jelölési rendszernek, amit ugye, 2014 júliusától kívántak bevezetni, most ez 2015 júliusára került átdatálásra. De azon struktúra mellett, miszerint Magyarországon egy 15-20 milliárdos piacot teremtenének valakinek, aki ezen jelölésekkel foglalkozna, annak azért piaci eredménye is volna. A piaci eredménye a témával foglalkozó szakértők szerint 3-4 forintos literenkénti üzemanyagár-drágulás lenne. Érdemes lenne akkor megfejteni, hogy mi értelme ennek az egésznek azon kívül, hogy egy szűk piaci szegmensen belül önök helyet kívánnak csinálni valakinek.

Tehát itt a kiváló alkalom, a vita nevéből adódóan elvárható lenne, hogy válasz szülessen ezen nagyon fontos kérdésre, és megtudhassuk azt, hogy ennek az egész jelölési rendszernek az önök álláspontja szerint mégis mi az értelme. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek. Elsőnek Burány Sándor képviselő úr következik. Parancsoljon!

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Több képviselőtársam is emlegette, én magam is szóvá tettem, hogy káros irány a törvényjavaslatban az, hogy többek között az energiahatékonysági beruházások fejlesztésiadó-kedvezményét megszünteti. Az MSZP álláspontja szerint nemhogy megszüntetni, hanem kiterjeszteni kellene ezeket az adókedvezményeket, és változatlanul szorgalmazzuk a panelprogram folytatását és kiterjesztését. Folytatását, hiszen ez a program 2010-ben leállt a kormány akkori döntése következtében, és kiterjesztését szorgalmazzuk, mert bár igaz, hogy Magyarországon a korszerű energiafelhasználási normáknak, hőszigetelési, épületszigetelési normáknak legkevésbé a panelépületek felelnek meg, de bizony a hagyományos építésű, régi építésű lakóházak túlnyomó többsége szintén nem felel meg a mai követelményeknek.

Ennek a programnak a folytatása kifejezett előnyökkel járna, miközben leállítása konkrét károkkal jár. Károkkal jár, hiszen nagyobb a környezetszennyezés, és károkkal jár, mert drágább a háztartásokra jutó rezsiköltség. A program folytatásának és lakóházakra való kiterjesztésének előnyei pedig nyilvánvalóak, környezetkímélő megoldás lenne, olcsóbbá válna a lakás tulajdonosainak és felhasználóinak az ezekben a házakban való tartózkodás és mindennapi élet. És ami emellett még egy további nagyon fontos járulékos elem, ez munkahelyteremtő beruházásokkal is járna. Hiszen az építőiparnak adott megrendeléseken keresztül több tízezren jutnának ennek következtében munkához.

Összegezve tehát, az MSZP változatlanul szorgalmazza a panelprogram folytatását és hagyományos lakóházakra való kiterjesztését. Ez lenne az igazi irány, nem az, ami ebben a törvényjavaslatban van.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel több kétperces felszólalót nem látok a képernyőmön, rendes felszólalásra Kiss László képviselő úrnak adok szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Egy csalódásomat hadd osszam meg önökkel. Amikor a törvényjavaslat címét olvastam, "Egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények módosításáról", akkor azt gondoltam, hogy a kormányzat az emberek problémáira akar reagálni, és az emberek problémáira reagálva terjeszt be törvényjavaslatokat vagy törvényjavaslatot. Ehhez képest, ugye, azt találtuk, hogy megint csak a jogalkotásról szóló törvényt kikerülve valami próbálkozás, ügyeskedés az, ami elénk kerül. Persze, lehet arról beszélni, hogy miért fontos ez a jogalkotásról szóló törvény. Hogy egyszerűen fogalmazzunk, az a normális, ha a kormányzat úgy terjeszt be egy jogszabályt, hogy arról értelmes társadalmi vita van. Mert ha ilyen vita van, akkor az emberek szava eljut a kormányig, és az emberek szava, ami eljutott a kormányig, megalapozhat döntéseket.

Ez az értelme a jogalkotásról szóló törvénynek. Tehát nem részletszabályokon rugózik az ellenzék, amikor számon kéri azt, hogy normális törvénykezés folyjék ebben az országban, hanem azt szeretné, hogy az emberek megismerhessék, és véleményt mondhassanak azokról a jogszabálytervezetekről, amelyek elénk kerülnek. Ez egy fontos dolog.

(16.00)

Ha megnézzük ezeket a javaslatokat, amelyek előttünk vannak, akkor azt láthatjuk, hogy számos olyan módosítást tartalmazhatnak, ami korábbi hitek, korábbi rossz irányok kiküszöbölése. Lehet ezt eufemisztikusan jogharmonizációnak nevezni, de valójában arról van szó, hogy rossz elképzelések, rossz gyakorlatok, rossz irányok korrekciója történik meg, ami egyébként nem feltétlenül rossz, ezzel semmi probléma nincsen. Azt gondolom, hogy az önkritika azonban helyes, ebben a dologban az indokolásnak például akkor arról kellene szólnia, hogy igen, miben hibáztak akkor a kormány és az Országgyűlés tagjai, akik elfogadták ezeket a törvényeket.

De miről is beszélünk? Egyes elemeit nézzük meg ennek a javaslatnak! Volt erről szó már többször, és én csak azért mondom el még egyszer, mert én úgy gondolom, hogy ez egy ordító hibája ennek a javaslatnak: szélessávú internetszolgáltatást szolgáló és energiahatékonyságot szolgáló beruházásokra tekintettel fejlesztési adókedvezmény nem vehető igénybe. Ez megdöbbentő. Szerintem nem csak nekem, sokaknak megdöbbentő a Házban. Előttem már többen is elmondták, hogy ez az irány érthetetlen irány, azért is érthetetlen irány, mert ezen a területen Magyarország rosszul teljesít.

Az energetikai ügyekben, az energiahatékonyság kérdésében az önök kormánya rosszul teljesít. Egy olyan adottságokkal rendelkező település esetében, mint Budapest, ahol a földközeli termálvíz aránya csak egy másik európai városénál, Reykjavíkénál kisebb - tehát Magyarország fővárosa a második legnagyobb ilyen lehetőségekkel rendelkezik -, gyakorlatilag a geotermikus energia kihasználása semmilyen módon nem történik meg. Míg Reykjavík száz százalékát fűtik geotermikus energiával - és most itt lehet arról beszélni persze, hogy egy ilyen trópusi városban, mint Reykjavík, ezt meg lehet csinálni -, addig Magyarország kísérletet sem tesz arra vonatkozóan, hogy a megújuló energiaforrásokat és a geotermikus energiát felhasználja. Tehát ez a helyzet. Ehhez képest ebben az irányban még hátra is lépni, azt gondolom, nem biztos, hogy jó irány.

De beszélhetnénk a további részekről is. Azért a polgári törvénykönyv szabályait fölismerni, mondjuk, több mint egy évvel ennek az elfogadását követően, valóban nem gyors reakcióidőre vall a kormány részéről. De hasonlóképpen, ha megnézzük, a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénynél arról beszél az előterjesztés, hogy valamennyi fizetési rendszer számára jogosult forintban és külföldi pénznemben fizetési számlát vezetni; azt lehet mondani, hogy ezek evidenciák, tehát ezek hibás gyakorlatok, tévedések, rossz irányok, elrontott jogszabályok korrekciói.

Végül, amiről kell beszélni, valóban ez az üzemanyag-jelölési rendszer. Szerintem önök is belátják, hogy ez értelmetlen. Önök is belátják, hogy az üzemanyag-jelölésnek semmilyen hatása, semmilyen eredménye nem várható. Önök is belátták azt, hogy ettől az ég egy adta világon semmi nem fog történni. Ezért gondolják azt vagy ezért írják szemérmesen azt, hogy el kell halasztani a bevezetését ennek a jelölési rendszernek. De ha már elővesszük ezt a kérdést, ha már ideteszik az asztalra ezt a kérdést, és ha már önök sem tudják semmivel megindokolni azt, hogy az üzemanyag-jelölési rendszer egyáltalán miért szerepel akár koncepció szinten a magyar jogban, ha már önök sem tudnak erre semmit mondani, akkor miért nem lenne egyszerűbb belátni azt, hogy ez egy értelmetlen dolog, miért nem lenne egyszerűbb belátni azt, hogy ez az irány nem hozta meg azt az eredményt, amit önök is gondoltak.

Azt gondolja a Magyar Szocialista Párt, hogy a legegyszerűbb ejteni az üzemanyag-jelölési rendszert. Ahelyett, hogy áltatnánk magunkat, mondjuk ki, ez egy fölösleges dolog. Kérem önöket, hogy amikor áttekintik azokat a törvényeket, amelyek az adótörvényekre vonatkoznak, akkor beszéljünk azért arról, hogy Magyarországon nincsen progresszív adózás; tekintsék át akkor azokat a törvényeket, amelyek valójában zavarják a magyar embereket; tekintsük át azokat a törvényeket, amelyek tényleg húsba vágóak; tekintsük át azt, hogy miért van az, hogy Magyarországon a gazdag milliárdos és az ápolónő ugyanannyi százalékban adózik; miért van az, hogy az adókedvezmények úgy vehetők igénybe, hogy minél gazdagabb valaki, annál több kedvezménye van. Ezek azok a dolgok, amik a magyar embereket igazán érintik, és ezeket kellene megoldani.

Azt javasolom tehát, hogy ha visszahoznák ezt a javaslatot azzal, hogy kiegészítik ezekkel az irányokkal egy módosító indítványban, akkor biztos, hogy közelebb állnának a magyar emberek valódi igényeihez.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További felszólaló a monitorom szerint nem jelentkezett. Még várok, mert az előbb szerepelt egy név. (Jelzésre:) Nem? Köszönöm szépen.

Megkérdezem Manninger Jenő urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, kíván. Megadom a szót.

Parancsoljon, képviselő úr!

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Röviden szeretnék csak válaszolni, hiszen a felszólalások nagy része nem a benyújtott előterjesztésről szólt, hanem ezzel kapcsolatosan nyilván egy ilyen törvénynél lehetőség nyílik arra, hogy az adózásról való véleményüket - mint az előző hozzászólásnál is - elismételjék, és általában azokat a politikai nyilatkozatokat megtegyék, amiket a téma lehetővé tesz, tehát ezekre én most nem kívánok reagálni.

Az előterjesztéssel kapcsolatban két dolgot szeretnék említeni, amit Szűcs Lajos képviselőtársam egyébként elmondott, hogy egyrészt az energiahatékonyságra vonatkozóan a környezetvédelmi beruházásokról szóló támogatásokat igénybe lehet venni, tehát ez a fajta változtatás nem jár ilyenfajta hátránnyal, mint ahogy ezt elemezték. Másrészről pedig szintén azt is el kell mondani, hogy a szélessávú internet vonatkozásában egyértelmű, hogy szükség van egy ilyen uniós jogharmonizációra, tehát ott egy másfajta lehetőséget kell teremteni. Ez a szabályozás nem tette lehetővé a további ilyenfajta támogatást. Tehát nem arról van szó, hogy ezeket más módon, majd valamilyen más úton-módon nem lehetne támogatni, de ilyen adókedvezménnyel nem. Ez egy kész tény, ehhez csak alkalmazkodni tudunk ebben az esetben.

Én úgy gondolom, hogy minden olyan más érvet, amit itt hallottunk, már a korábbi alkalmakkor elmondtak, és nyilvánvaló, hogy szükséges volt, hogy ezeket a lépéseket megtegyük. Tehát én azt gondolom, hogy ha van konkrét javaslatuk, azt nyilvánvalóan módosító javaslatokkal fogják jelezni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. További módosító javaslatok benyújtására pénteken 16 óráig van lehetőség.

Most soron következik az Oroszországi Föderáció Kormánya és Magyarország Kormánya között a Magyarország Kormányának a magyarországi atomerőmű építésének finanszírozásához nyújtandó állami hitel folyósításáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés T/140. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy a házelnök úr az előterjesztés részletes vitájának lefolytatására a Külügyi bizottságot jelölte ki.

Elsőként megadom a szót Varga Mihály miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 30 perces időkeretben, aki felszólalását innen az emelvényről mondja el. Megvárjuk, míg miniszter úr elfoglalja a helyét az emelvényen. (Megtörténik.) Miniszter úr, öné a szó, parancsoljon!




Felszólalások:   78-120   120-146   146-208      Ülésnap adatai