Készült: 2020.10.25.01:27:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

55. ülésnap (2007.03.12.), 220. felszólalás
Felszólaló Hárs Gábor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 9:31


Felszólalások:  Előző  220  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HÁRS GÁBOR (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Szanowna Pani Przewodniczaca! Szanowna Pani Ambasador! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Nagykövet Asszony! Kedves magyarországi lengyel Vendégeink! Különleges napirend tárgyalására kerül sor ma este. Különleges két okból is. Ritka az, hogy egy törvényjavaslat vagy országgyűlési határozati javaslat a frakciók teljes egyetértésével kerül a képviselők elé.

(18.00)

Márpedig ez most ilyen, hiszen az előterjesztők névsorában valamennyi frakció képviselője ott található.

Az igazi különlegességet azonban a határozati javaslat témája adja. A Ház történetének jó ismerői sem tudtak visszaemlékezni arra, hogy két nép, két ország barátságáról hozott volna határozatot az Országgyűlés. Márpedig most erre, a magyar-lengyel barátság napjának minden év március 23-ára történő kitűzésére teszünk javaslatot.

A magyar-lengyel barátság és együttműködés ténye közismert. Évszázadok története alapozza meg, s minden bizonnyal lehetetlen vállalkozás lenne e barátságtörténet valamennyi mérföldkövét számba venni. Az alkalom azonban mégis kínálja ezt a lehetőséget. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, kedves vendégeink, hogy éljek ezzel.

Magyarországon és Lengyelországban csaknem egy időben került sor az államalapításra, és egyben az akkori Európához való felzárkózásra. Talán nem véletlen, hogy Géza fejedelem, akinek - a legenda szerint - egyik felesége is lengyel volt, alig hat évvel később vette fel a keresztséget, mint I. Mieszko lengyel király. (Folyamatos zaj.) Az Árpádok és a Piastok gyakran léptek szövetségre, Könyves Kálmán és III. Boleszláv pedig egyenesen örök testvériséget és barátságot fogadott.

Az Árpád-ház kihalásával sem gyengült a két ország szövetsége; az uralkodók kölcsönösen támogatták egymás az államaik egységéért folytatott küzdelemben. A Károly Róbert által szervezett visegrádi kongresszus pedig a maga nemében az első volt a térség országai együttműködésének kezdeményezésében, s Lengyelországnak az európai gazdaságba való bekapcsolódása elősegítésében. A lengyelek legnagyobb királyaik között tartják számon Nagy, vagy ahogy ők nevezik, Magyar Lajost, majd annak leányát, Hedviget, a Jagelló-dinasztia megalapítóját. Több Jagelló is ült a magyar trónon, Báthori István erdélyi fejedelem pedig tíz éven át Lengyelország uralkodója is volt.

A reneszánsz kor kiemelkedő szellemi központja volt a krakkói egyetem, s volt olyan időszak, amikor a diákok egynegyede magyar volt. Igen szoros kapcsolatban álltak Lengyelországgal a magyar történelemben oly fontos szerepet játszó Rákócziak. S bár II. Rákóczi György belebukott szerencsétlen lengyelországi hadjáratába, ez nem befolyásolta a magyar-lengyel viszony későbbi alakulását. Annál is inkább, hogy Sobieski János lengyel király szabadította fel Bécs után Esztergomot, amely akkor a törökök egyik legfontosabb erődjének számított. Rákóczi Ferenc pedig a szabadságharc bukása után egy időre Lengyelországban talált menedékre.

A XVIII. század végén Lengyelországot az akkori nagyhatalmak ötnegyed századra eltüntették Európa térképéről, a magyarok lengyelek iránti rokonszenve azonban újult erővel lángolt fel. Az 1831-es lengyelországi felkelés oly nagy lelkesedést váltott ki a magyar reformnemesség körében, hogy még fegyveres segítséget is szerveztek a lengyelek mellett. A fiatal Kossuth Szatmárban jelentette ki: "A lengyelt nem tiszteli, aki áldást nem mond igazságos fegyvereire." A bukott felkelés után csaknem minden magyar udvarház fogadott lengyel menekülteket. Az 1846-os újabb galíciai felkelés pedig már közvetlen előjátéka volt 1848 forradalmának.

A népek tavasza szorosan összefonódott a lengyel kérdéssel, s a lengyel nemzeti mozgalom vezetői is nagy súlyt helyeztek a magyarokkal való együttműködésre. A magyar forradalomban és szabadságharcban részt vevő lengyelek - Wysocki, Dembinski, Bem, Woroniecki és még nagyon sokan - örökre beírták nevüket történelmünkbe. Az 1863-as felkelés újabb alkalmat adott a magyaroknak, hogy viszonozzák a szabadságharcban való lengyel részvételt. Számuk jóval ezren felül volt, Kossuth még a magyar légió felállítását is tervbe vette.

Az első világháború ellentmondásos körülményei között a két nép töretlen barátságáról tanúskodik, hogy - Tisza István kormányának bosszúságára - ismét sok magyar család fogadott be menekülő lengyeleket, és még lengyel légiós kórház is működött. Nem volt ez másképp 1939 szeptemberében sem, amikor a hatalmas német túlerő által legyűrt lengyel hadsereg mintegy 35 ezer katonája, majd őket követve sok ezer civil keresett és talált menedéket, s lelt Magyarországon második hazájára. Számos lengyel iskola mellett Európában egyedülállóan működött Balatonbogláron lengyel gimnázium, amelynek növendékei mindmáig ápolják a boglári hagyományokat. S nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy egy magyar egység a Varsó melletti kampinosi erdőben harc nélkül adta át fegyvereit a lengyel felkelőknek.

A múlt század második felének magyar-lengyel kapcsolatait a közös blokkba való tartozás és a forradalmi eseményekben való szolidaritás kettőssége jellemezi. 1956 októberét Poznan júniusa és Varsó októbere előzte meg. Nem felejthetem el október 23-át, amikor Bem apó szobra alatt középiskolás diákként magam is skandáltam a jelszót: "Lengyelország utat mutat, kövessük a lengyel utat!" És a szolidaritás újabb nagyszerű példájaként Lengyelország-szerte gyűjtés indult a magyarországi felkelés segítésére, krakkói diákok pedig több teherautónyi és vagonnyi vért és gyógyszert hoztak Magyarországra.

Az 1980-81-ben lezajlott lengyelországi események, a Szolidaritás létrejötte, majd a hadiállapot bevezetése alapvető változások megindítói voltak, amelyek nem kerülhették el a Szovjetuniót sem. Mindez döntő hatással volt az 1989-1990. évi békés rendszerváltásra mindkét országban. A lengyelországi kerekasztal-tárgyalások szolgáltak mintegy mintául a magyarországi kerekasztalhoz; a két országban egymást követték a demokratikus választások.

Országaink történelme innen kezdve új fordulatot vett: együttműködésünk a visegrádi keretben, majd a NATO, illetve az Európai Unió tagjaként vált szorossá. Az államközi kapcsolatok mellett egyre szélesebb a társadalmi, az önkormányzatok, iskolák és más intézmények és szervezetek közötti együttműködés. Örvendetesen bővül a két ország közötti turistaforgalom, amely ma már túlnő Budapest és a Balaton, illetve Krakkó és Zakopane megismerésén. Gazdasági kapcsolataink folyamatosan bővülnek.

Lengyelország ma már hazánk hatodik legnagyobb kereskedelmi partnere, s mind több a kölcsönös beruházás. A hagyományőrzés mellett igen nagy megbecsülésnek örvendenek egymás országában kulturális és művészeti alkotásaink. Lengyelországban egyre szélesebb a lengyel-magyar baráti társaságok hálózata. A hazánkban élő több ezer lengyel idén harmadszor választott már kisebbségi önkormányzatot.

Tisztelt Ház! Az elmondottak fényesen igazolják, mily szilárd alapja van annak, hogy egy ilyen kezdeményezés, a magyar-lengyel barátság napja megszülessen. De minden kezdeményezésnek kell hogy legyen szülőatyja. Kollár János úr, a győri lengyel kisebbségi önkormányzat korábbi elnöke ezt a missziót vállalta, amikor kezdeményezte a magyar-lengyel barátság szobrának felállítását, s hangyaszorgalommal megnyerte ennek Győr városát és még számos lengyelbarátot.

Így kerülhetett sor 2006 márciusában a magyar-lengyel barátság első köztéri szobrának felállítására. Az avatáson jelen volt a két ország köztársasági elnöke, s ekkor adták ki a győri nyilatkozatot a magyar-lengyel barátság napjáról.

Az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportja elnökségének jutott az a nemes feladat, hogy megtegye javaslatát: a nyilatkozatban foglaltak emelkedjenek országgyűlési határozat rangjára. Ez számomra, aki több mint négy évtizedet töltöttem el közvetlenül a magyar-lengyel együttműködésben, személy szerint is nagy öröm és megtiszteltetés.

Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy az IPU Lengyel Nemzeti Csoportja ugyancsak magáévá tette a kezdeményezést, s ennek eredményeképpen a határozat várhatóan még ezen a héten a lengyel parlamentben, a szejmben is megszületik. A két parlament döntése lehetővé teszi, hogy a barátság napjának megünneplésére már ebben az évben, március 23-án sor kerüljön. A központi ünnepség a magyar történelem neves emlékhelyén, a délkelet-lengyelországi Przemyslben lesz, amelynek erődítményét az első világháborúban magyar katonák védték hetekig.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat az országgyűlési határozati javaslat elfogadására. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps.)




Felszólalások:  Előző  220  Következő    Ülésnap adatai