Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Néhány eddig elhangzott hozzászólásra szeretnék reflektálni. A versenyképességre és a magyar dolgozók átlagkeresetére, amelyre Filló Pál képviselő úr célozott: a magam részéről a versenyképességgel és az alulfizetett magyar munkavállalók helyzetével kapcsolatos megjegyzésével egyetértek. Csak azt nem értem, tisztelt képviselő úr, hogy ugyan a minimálbér emelését akkor mégis miért kifogásolták, hiszen a minimálbér emelése egyrészt az alacsonyan, alulfizetett dolgozók helyzetét javítja, másrészt pedig kikényszeríti a versenyszférában is és a nem versenyszférában is a bérek további emelését. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik pedig az, hogy úgy emlékszem, talán Bársony képviselő úr említette, hogy a benyújtott törvényjavaslat a ki nem fizetett túlórákat fogja lehetővé tenni. Nos, Bársony képviselő úr, több mint 30 éves munkavállalói múlttal a hátam mögött - és aki ma is szoros kapcsolatot tart a kollégáival - tudom önnek mondani, hogy nem kell ehhez ezt a törvényjavaslatot benyújtani, sajnálatos módon 1990 óta működik ez a dolog. Nagyon szomorúnak tartom azt, hogy ma a munkáltatók, függetlenül a nagyságuktól - szándékosan nem nevezek meg méreteket, nagyságrendeket -, sajnálatos módon úgy vezetik a munkaidő-nyilvántartást, mint az egyszeri vállalkozó: van egy franko meg egy unfranko. Van egy, amelyet az APEH-nek, illetve a munkavédelmi felügyelőnek mutatnak be, és van egy, amelyet a dolgozók és saját maguk közötti elszámoláshoz vezetnek.

Talán a szakszervezeteknek ott helyben ezekkel az ügyekkel kellene foglalkozni, és valóban kiharcolni azt, hogy a munkavállalókat megillető díjazás, illetve a szabadidő megváltása megtörténhessen.