Felszólalás adatai

DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Külön azok, akik az oktatás témájában hozzászóltak. Köszönöm mindazokat a szavakat, amelyeket a mérsékeltebben gondolkodók valóban elismerőleg fejeztek ki az oktatási tárca költségvetési törvényjavaslatban látott számait illetően. Hiszen - nem kétséges, a tegnapi vitában is szó volt erről - ha a bérjellegű költségek többletét az oktatási tárca költségvetéséből levesszük, így is 18,4 milliárd forint többlet jelentkezik a tavalyi évhez képest az oktatási költségvetésben. Gondolom, hogy mindazok, akiknek az oktatás szívügyük, ezt örömmel fogadják és elismerik. Ez tegnap is így volt, és gondolom, tegnap óta nem történt olyan változás, hogy ebben az önök véleménye lényegesen módosult volna.

Elhangzott több olyan mondat, például Pósán képviselő úrtól - figyelemmel hallgattam -, hogy hamar elfelejtik. Jó mondat, én is mondok valamit, például hogy az önök programjában szó szerint a következő szerepelt: "2006-ig a pedagógusok átlagbére érje el az akkori nemzetgazdasági átlag 125 százalékát." Tehát amikor ezeket a kritikus megjegyzéseket megfogalmazzák - egyébként helyes, hogy megfogalmazzák -, tisztelettel kérem önöket, hogy nézzenek önmagukba meg néha saját programjukba, és ehhez mérten tegyék meg a megjegyzéseiket is.

Mint ahogy hasonlóan... (Körömi Attila közbeszólása.) Azt gondolom, hogy az oktatás ügye érdemel annyi méltányosságot, hogy legalább ebben a témakörben ne bekiabálásokkal próbáljuk meg egymást meggyőzni. Én is szívesen hallgattam önt, gondolom, elvárhatom, hogy ezt a néhány percet ön is tartsa tiszteletben.

Volt egy népi kezdeményezés, amelyet majd' negyedmillió ember írt alá ebben az országban. Amennyiben ez a népi kezdeményezés megvalósul, jelentem, 39,9 százalékos bruttó átlagos pedagógusbér-növekedés lett volna. Ezt írta alá valamivel kevesebb, mint negyedmillió ember. Ehhez képest a kormány átlagosan 50 százalékos béremelést valósított meg. Tisztelettel kérem, minthogy ezt közösen vallottuk, továbbra is ennek a közös eredménynek a belátását!

Érdemes talán arról is gondolkodni, hogy a pedagógusbér-emelésnek milyen hatása van - nem milyen hatása lesz -, amiről ténylegesen be tudunk számolni. Tessék megnézni néha a parlamentből kimozdulva az iskolákat: az iskolákban olyan álláshelyekre, ahová idáig szakképzett munkaerő kimondottan egzisztenciális okokból nem ment és nem jelentkezett, most két vagy három szakképzett, arra a szakra jogosult, kvalifikált munkaerő jelentkezik. Illetve az a koncepcionális cél, hogy megakadályozzuk a már tapasztalatot szerzett kollégák pályaelhagyását, ez szintén megtörtént vagy legalábbis minimálisra csökkent, ami azt gondolom, mindannyiunk, a Magyar Köztársaság számára előrelépés és érdem.

Ami pedig az esélykülönbségek csökkentését és az esélyegyenlőség megteremtését jelzi: nem szívesen használom az esélyegyenlőség kifejezést, mert ez hosszú távon egy nagyon helyes és pozitív cél, és éljünk a valóságban és a mai Magyarországon; én az esélykülönbségek mérséklését tartom reálisnak.

Tisztelettel kérem, hogy ezt a reális célt próbáljuk közösen megvalósítani.

Aki úgy gondolja, hogy ez a költségvetés a kistelepülések tekintetében a Ceaus escu-féle faluromboláshoz hasonítható, az vagy nem ebben az országban él, vagy rosszhiszemű, és ezt ki kell mondanom. A kormány nevében visszautasítom és a leghatározottabban kikérem magamnak, magunknak ezt a megközelítést, amely egy 31 százalékos költségvetés-növekedés esetén ezt az oktatási költségvetést bármilyen részletében, bármilyen pontjában, bármilyen szegletében, részleteiben vagy koncepcionálisan a Ceaus escu-féle politikához hasonlítja! Nemcsak rendszerszemléletű különbség, hanem valóban azt kell mondanom, hogy méltatlan és hazug dolog ez, nem való egy ilyen jellegű költségvetés, éppen az oktatás területének a vitájába, és ezt tisztelettel kérem a továbbiakban is megérteni.

Nagy különbséget látok egy ilyesfajta érvelés, ami azt gondolom, hogy elrugaszkodik a valóságtól, és egy olyasfajta érvelés és nemes vita között, mint amit például tegnapi Pokorni Zoltánnal folytattunk. Én nagy híve vagyok a vitának az oktatás ügyében is.

(11.30)

Az a vita, az a hangnem méltó e Ház szelleméhez és a magyar oktatásügyhöz, ez az elhangzott mondat, a Ceaus escuval való összehasonlítás pedig, azt gondolom, méltatlan, hazug és nem való egy ilyen jellegű rendszerhez és egy ilyen jellegű szemlélethez, mint amit ez a költségvetés kifejez.

A normatívák kérdése, illetve az önkormányzati finanszírozás problematikája kapcsán szeretném elmondani, hogy vannak olyan önkormányzatok - és soroljuk három csoportba most az önkormányzatokat -, amelyek összességében részben a normatívaemelés, részben az szja, részben az adótörvények következtében, azt gondolom, több bevételhez jutnak, akár lényegesen több bevételhez jutnak, mintsem a bérek fedezése. Ezek valóban a nagyobb települések, Budapest kerületei elsősorban, a belső kerületek, de a külső kerületek jó részében is, a nagyobb városok. (Közbeszólásra reagálva:) Nem, nem csak Budapest; a megyei jogú városok döntő többsége idetartozik, ezenkívül a nem megyei jogú városok, de nagy létszámú, vagy éppen regionális különbséget mutató, jobb helyzetben levő városok mindegyike. Más tekintetben vannak olyan városok, olyan települések, ahol megközelíti, vagy némileg meghaladja a normatívaemelés, illetve a többi szja-emelés a bérek kompenzációját, és valóban vannak olyan települések, ahol ezt nem éri el. Ezekre a helyekre, ahol nem éri el - bár önök sem tudják megmondani tételesen, hogy ez hány -, a kormánykoalíció két pártja egy olyan pufferszolgáltatást kíván kidolgozni, amely módot és lehetőséget ad arra, hogy a pedagógusbér-, illetve a közalkalmazotti béremelések kompenzációja a későbbiek során megtörténjen.

Összegezve egyébként azt kell mondanom, hogy mindazok a célok, amelyeket megfogalmaztunk, és amelyek az elmúlt hónapok során hangzottak el, azt gondolom, nagyon sok tekintetben közös alapot és közös nézőpontot vívtak ki ellenzék és kormánypárt között. Ezt helyesnek tartom, híve vagyok annak, hogy ahol lehet, az oktatás területén, ha nem is konszenzus - nem szeretem ezt a szót, mert az százszázalékos egyetértés és ez most irreális -, de minél nagyobb mértékű egyetértés legyen. Én ebben láttam lépéseket, ilyen értelemben az együttműködést és a kritikus gondolatokat is köszönöm, szívesen fogadtuk. Más tekintetben azonban kérem, tessék belátni, hogy mi a programunk egészét - és ez többször elhangzott, és ha kell, elmondjuk a következőkben is - nem évekre vágva, hanem egy ciklus egészében tálalva gondoljuk el, ezt fogjuk megvalósítani. Mindaz, ami a ciklus egészére vonatkozó ajánlatunk volt, 2006-ig teljesítésre kerül, és ha a szívükre teszik a kezüket, azt kell mondani, hogy amennyi eltelt a kormányzásunkból, épp az oktatás ügyében, időarányosan lényegesen több teljesítésre került sor, mint ahogy aránylik a négy év a durván eltelt fél évhez.

Mindennek a figyelembevételével, ismételten megköszönve a kritikai megjegyzéseiket - én a kritikát helyes dolognak tartom -, fogadom és tartom mindazokat, amiket fel lehet használni akár a tegnapi, akár a mai vagy a későbbi vitából és megbeszélésből. A méltatlan megközelítéseket és a méltatlan kritikát azonban el fogom utasítani, a leghatározottabban visszautasítom, de leginkább kérem önöket, hogy mérsékeljék magukat e tekintetben, mert azt gondolom, ez nem használ sem az oktatásügynek, sem a kormány és az ellenzék viszonyának.

Harmadrészben pedig mindazokat a részletkérdéseket, amelyekről beszélek, és amelyekről önök beszéltek, tisztelettel kérem egy koncepció egészében látni. Ez ugyanis, ami megfogalmazódik, a 2003. évi költségvetési javaslat oktatásügyre vonatkozó tételeiben egy koncepció, amely messze nem csak az Oktatási Minisztérium fejezeteiben található meg. Ha ezt akár az Egészségügyi Minisztérium, akár a Környezetvédelmi Minisztérium, akár az Informatikai Minisztérium, hogy a legfontosabb partnereket említsem, fejezeteiben meg tetszenek nézni, akkor azt kell mondani, hogy Magyarország 2003. évi költségvetésében az oktatás ügye nemcsak önmagában kiemelt terület, nemcsak prioritás, hanem számszerűleg is nagyobb arányban növekszik, mint önmagában az Oktatási Minisztérium költségvetése, amely így is a szabad Magyarország elmúlt 12 évében a legnagyobb fejezeti és a legnagyobb aránybeli növekményt mutatja egy előző évhez képest. Azt gondolom, hogy ezt kormánypárt és ellenzék, ha valóban az oktatásügyet jelentős kérdésnek tartja, nyugtával summázza.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)