Készült: 2021.04.22.12:46:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

336. ülésnap (2013.12.11.), 4. felszólalás
Felszólaló Dr. Rubovszky György (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:03


Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon a KDNP olyan helyzetben volt, hogy vezérszónoklatát idő hiányában nem tudta elmondani. Ezért kértem, és köszönöm, hogy megkaptam annak lehetőségét, hogy most, a vita folytatása során elsőként elmondhassam azt. Nem szeretném hosszasan ismertetni a törvényjavaslatot, annak ellenére, hogy előterjesztője vagyok, de azért nem teszem, mert ez tegnap már megtörtént, és gondolom, a jelen lévő képviselők részleteiben pontosan ismerik.

Tisztelettel három nagy kérdéscsoportról szeretnék beszélni. Az első és számomra egyik legfontosabb a szabályozási kérdések időszerűsége. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy most, közel 20 éves parlamenti képviselői gyakorlattal a hátam mögött visszaemlékezhetek arra, hogy 1994 tavaszán, amikor először országgyűlési képviselő lettem, egy olyan házszabálya volt a Magyar Országgyűlésnek, ami a működést rendkívül megnehezítette. Például ilyen ügyek voltak, hogy valamennyi képviselői módosító indítványról, függetlenül attól, hogy volt-e támogatás vagy sem, mindenféleképpen szavaznia kellett az Országgyűlésnek. Csak emlékeztetőül mondom, képzeljék el azt, amikor a költségvetési vitákban 2500-2800 szavazás volt.

No, nem is ezért hoztam szóba. 1994 tavaszán az Országgyűlés az ülésszakát azzal kezdte, hogy elkezdett új házszabályt létrehozni. A házszabály előkészítése, a vita lefolytatása majd elfogadása odáig vezetett, hogy a sokszor módosított, de ma még hatályban lévő házszabályunk 1994. szeptember 30-án került elfogadásra. Ez azt jelenti, hogy közel 5-5,5 hónapig a régi, szerencsétlen módszer szerint kellett eljárni. Sőt, ennek a házszabálynak az elfogadása is hasonló módon történt. Ugyanakkor emlékeztetni szeretnék arra is, hogy tulajdonképpen meghatározó kérdés az is, hogy akkor, amikor az 1994-es házszabály elfogadásra került, az akkori kormánykoalíciónak mintegy 72 százalékos többsége volt az Országgyűlésben. Tehát sokkal könnyebb volt a helyzete, mint egyébként a későbbiek során általunk is látott házszabály-módosításoknál. Tehát ez az az időszak, ami tulajdonképpen megspórolható egy következő Országgyűlés számára, hogy nem kell átalakításokat végeznie, nem kell részletszabályokon vitatkoznia ahhoz, hogy az érdemi munkát megkezdhesse.

Mert tulajdonképpen miről is van szó? Amikor 2010-ben a jelenlegi Országgyűlés elkezdte tevékenységét, akkor az első lépések között szerepelt az, hogy az akkor hatályos 1949. évi XX. törvényt, az alkotmányunkat módosította az Országgyűlés a tekintetben, hogy az Országgyűlés létszámát lecsökkentette. Ezt csak kilátásba lehetett helyezni, de végrehajtását csak a következő ciklus idejére lehetett halasztani, tekintettel arra, hogy a képviselők megszerzett mandátumát elvenni nem lehet. Igen ám, de az átalakítás akkor megkezdődött, és az Országgyűlés nemcsak saját maga, hanem az önkormányzatok és lehetőség szerint a teljes államszerkezet átalakítását megkezdte. Ennek előbbre lépéseként megszületett az Országgyűlésről szóló törvény, ami most már szinte egy éve hatályban van, és a jelenlegi módosítás, amire nem is kívánok különösebben kitérni, alapvetően az egy éve elfogadott országgyűlési törvény különböző pontosításait tartalmazza.

Miért is fontos az, hogy az Országgyűlés a következő Országgyűlés előtt annak működési szabályait és kereteit megszabja? Mint említettem, az elmúlt 20 esztendő alatt, amit itt töltöttem, rendkívül sok időpontban, sokszor merült fel például a képviselői javadalmazás kérdése. Azt hiszem, ez egy állandó, permanens vita volt 1994-től egészen az országgyűlési törvény elfogadásáig. Abban egyetértett a Ház minden oldala, minden résztvevő, hogy az a rendszer, ami volt, ha szabad így mondani, a szinte képletes képviselői tiszteletdíj, ez a rendszer tarthatatlan. Ezért üdvözöltük azt, hogy az országgyűlési törvény, bár csak az új Országgyűlésre kiterjedően, de ezt a kérdést egyszer és mindenkorra megoldotta; megoldotta olyképpen, hogy nem képletes, hanem normális, elfogadható tiszteletdíjat biztosít a képviselőknek.

A képviselői munka elmúlt 24 esztendeje alatt számtalan probléma és feszültség merült fel. Az egyik volt a javadalmazás, ami szerintem megoldásra került. A másik, ami mindig botrányok és különböző jóindulatú vagy kevésbé jóindulatú újságcikkek fő témája volt, ilyen például a közlekedési támogatás kérdése.

(9.10)

Ilyen a lakhatás. Tudjuk azt, hogy korábban a képviselők ingyenes közlekedési lehetőséget kaptak a Budapesti Közlekedési Vállalattól, illetve a Magyar Államvasutaktól is, és a magyarországi tömegközlekedésektől is. Ezek most már mind rendezve lettek, és ezek a kérdések megoldásra kerültek.

Igen ám, de felmerült az a kérdés itt a vita során, hogy miért nem bízzuk a következő Országgyűlésre ezeket a kérdéseket, és miért kell előremenni. Én ennek két lényeges pontjára szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy ennek az Országgyűlésnek a megkezdett munkája hiányos lenne akkor, hogyha az alaptörvénnyel, az Országgyűlés létszámának csökkentésével és a különböző kérdések rendezésével megkezdett folyamatot most itt befejezés előtt abbahagyná. Minden körülmények között ezt a tehermentesítő munkát el kell végezni. Miért is?

Én azért mondom, mert abban az esetben, hogyha az egyszerűsítések láttán a következő Országgyűlés azzal kezdené a munkáját például, hogy azokat a teljesen ésszerű módosításokat, amikre majd később ki fogok térni, ő elvégezné, nyilvánvalóan a sajtótól kapna egy olyan támadást, hogy persze, meg vannak választva, kapnak egy meglehetősen normális, az átlaghoz mérten talán egy kicsit magasabb tiszteletdíjat, ami még mindig nem éri el az Országgyűlés tekintélyének megfelelő honorálást, de azért már egy elfogadható tiszteletdíj van, és akkor lám-lám, a munkájukat azzal kezdik, hogy egyszerűsítik a feladataikat, és próbálnak kimászni a munka alól. Ezt a terhet és ezt a támadási felületet nem szabad meghagyni az új Országgyűlésnek. Tehát ezt a munkát el kell végezni. Az én megítélésem szerint nagyon helyes az az álláspont, amelyik azt mondja, hogy olyan helyzetet kell nekünk teremteni, hogy a következő Országgyűlés a megalakulásától kezdve azonnal a célkitűzéseinek megfelelő tevékenységet fejthesse ki.

Előbb már utaltam rá, a második lényeges kérdés az eljárás ésszerűsítése és az eljárás megkönnyítése. A parlamenti munka alapvetően két lényeges részből áll: a javaslatok tekintetében az általános vitából és utána a részletes vitából.

Az általános vitának a lényeges módosítása az új házszabályi rendelkezések szerint az, hogy keresi annak a lehetőségét, hogy a sokszor parttalanná váló kétpercezés és a kétpercezéssel való - szerintem néha belecsúszó módon - visszaélés lehetőségét is korlátozza azzal, hogy a mai rendelkezések szerint csupán csak képviselőcsoportonként egy kétperces hozzászólásra ad lehetőséget. De ahogy az alkotmányügyi bizottság előtti vitából, a felvetésekből és az előterjesztői válaszból én kiolvastam, ez nem egy kőbe vésett szám. Abban egyetértett az alkotmányügyi bizottság, hogy ezt a kérdést rendezni kell. Tehát azt a kérdést, hogy két, írásban bejelentett képviselő felszólalása között néha másfél-két óra telik el azzal, hogy itt különböző kérdésekben mondvacsinált vagy így előrehozott felszólalásokat kétpercesekkel teszik lehetetlenné a képviselők, tehát ezt valahogy korlátozni kell, és én bízom abban, hogy az Országgyűlés meg fogja találni ennek a mindenki által elfogadható mennyiségi korlátozását.

A másik leglényegesebb kérdés szerintem a részletes vitának a bizottsági szakba való elvitele. Lehet, hogy nagyon olcsó poénnak tűnik, de tisztelettel én azt kérem, hogy tessék szíves lenni körülnézni. Az ülésteremben nem vagyunk annyian ma egy részletes vitánál, mint amennyi egy bizottsági ülés létszáma. (Zakó László: Fegyelmezetlenség. - Dr. Staudt Gábor: És sérti az Országgyűlés tekintélyét.) Tehát ennek semmi értelme, hogy ezt a részletes vitát az Országgyűlés plenáris ülése elé vigyük. Én megígérem Staudt képviselő úrnak, hogy meg fogom őt hallgatni. Nekem volt gyerekszobám, és nem szólok bele más felszólalásába.

Na, tisztelettel, tehát ez egy nagyon lényeges kérdés, és egy nagyon lényeges kérdés az is, hogy a teljesen értelmetlennek tűnő, órák hosszat tartó szavazási rendszert így megoldja a házszabály oly módon, hogy egyszer a szakbizottságok megszűrik az előterjesztett módosító indítványokat, majd az általuk előkészített anyag alapján a törvényalkotási bizottság is meg fogja szűrni, és alapvetően a plenáris ülés elé egy bizottságok által támogatott módosító sor fog bekerülni, ami egy szavazást jelent az Országgyűlésnek, illetve annak elfogadása esetén megejthetik a zárószavazást.

Tisztelt Országgyűlés! Ez nagyon lényeges egyszerűsítés; a munka meggyorsítása és főleg egy olyan teher levétele, ami lehetővé teszi azt, hogy az Országgyűlés különböző nehézségek nélkül a saját munkarendjét akár az első alakuló ülésen már meghatározhassa.

Még egy harmadik kérdéskörről szeretnék, de nagyon röviden beszélni. Ez pedig a mentelmi, összeférhetetlenségi mandátumvizsgáló és fegyelmi bizottság különleges eljárásaival - nagyon szerencsésen, nagyon jól és nagyon pontosan, az eddigi összes, általunk nem szerencsésnek tartott rendelkezés eltüntetésével és az időközben bekövetkezett módosítások pontos átvezetésével - egy teljesen egységes rendszert alakít ki. Ez nagyon fontos, ennek a rendszernek a kialakítása, szeretnék itt különösen a fegyelmi és az összeférhetetlenségi ügyekre utalni, azonkívül lényeges szabályok kerülnek be itt is, például az időkorlát a felszólalásokba.

És még egy: a vagyonnyilatkozati eljárással kapcsolatban is vannak ésszerűségek. Természetesen a házszabályi rendelkezések érdemi, anyagi jogi rendezésekre nem adnak lehetőséget. Az azért majd végiggondolandó, hogy egy olyan alapvető koncepcióváltozás esetén, amikor a képviselőknek szinte nem lehet egyéb jövedelme, mint az Országgyűléstől kapott tiszteletdíj, illetve oktatói tevékenység, akkor indokolt-e annak a hihetetlen nagy munkának a fenntartása, hogy egy országgyűlési képviselő egy ciklus alatt sok esetben hat alkalommal tehet vagyonnyilatkozatot: egyszer, amikor elkezdi az országgyűlési munkáját, majd minden év december 31-én, és utána, amikor befejezi az Országgyűlés a ciklusát, akkor pedig megteszi újból.

Én tudom azt, hogy nagyon sok olyan személyi átfedés volt, hogy kezdő, záró nyilatkozatot nem kellett adni annak, aki korábban is képviselő volt, és úgy lett képviselő, meg nem kellett záró nyilatkozatot adni annak, aki a következő parlamentnek is tagja volt, de most először nagy erőpróba előtt áll a mentelmi bizottság, tudniillik, az a létszámcsökkenés, amit eredményez, szükségszerűen maga után vonja azt, hogy igenis minimum 200 darab záró nyilatkozat fog érkezni.

Tisztelt Országgyűlés! Én ezeknek az összefoglalásával a Kereszténydemokrata Néppárt nevében szeretném elmondani, hogy mi úgy a törvényjavaslatot, mint a határozati házszabály elfogadását támogatjuk, és ezt a támogatást kérjük az Országgyűléstől is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai