Felszólalás adatai

Én egyetértek azzal a kritikával, hogy az a kétpercezési műsor, ami itt gyakran nézhető, hallható, az túlzás. Azzal is egyetértek, hogy ezzel az eszközzel kvázi visszaélések történnek. De önök, úgy tűnik, átestek a ló másik oldalára ezzel a leendő szabállyal, hogy majd a frakció egy, vagy nem tudom, hány kétpercest kérhet. Ez egyszerűen megvalósíthatatlan technikailag is. Hogyan tudjuk mi azt itt egymás között megbeszélni, hogy ki nyom egy kétpercest, ha egyetlen lehetőség marad? Azt gondolom, hogy az egyéni képviselői jog gyakorlásának egy korlátozása ez. Jó lenne persze, ha a képviselők is némi önkorlátozással nyomnák a kétperces gombokat és nem öncélúan, ahogy ön minősítette.

Még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet, ami nem szakmai kérdés. Az én baráti, rokoni környezetemben sajátos módon a tévénézők, akik érdeklődnek a parlamenti munka iránt, és akiknek a véleménye a parlament tekintélyéről meglehetősen rossz, érdekes módon a kétperces vitákat élvezik a legjobban, azok az emberek, nézők, akik erről nekem véleményeket mondanak, mert ez egyfajta pezsgést hoz az időnként unalmasnak mondható, párhuzamosan egymás mellett hallható hozzászólások sokadalmában.

Tehát ezt a szabályt mindenképpen valahogy korrigálni kell, mert ez egy másik véglet, amit most az előterjesztés tartalmaz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)