Készült: 2019.10.17.08:46:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

47. ülésnap (2015.02.20.), 110. felszólalás
Felszólaló Dr. Mátrai Márta Mária (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:10


Felszólalások:  Előző  110  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ma olyan napirendi pontot tárgyalunk, amelyről sajnos egyértelműen jót nem tudunk mondani. Szomorú tény az, ha valakinek el kell menekülnie a szülőföldjéről, elkeserítő, ha nem tud megélni a hazájában, és az sem könnyű, ha ismeretlen szokású embereknek kell kényszerből más népek között letelepedni, annak minden nehézségével.

Nincsen ebben a történetben egyetlen felemelő mozzanat sem, mégis foglalkozni kell vele, mert ebben a bizonytalan világgazdasági és politikai időszakban a társadalomban nyugtalanságot vált ki, és súlyosan érinti hétköznapi életünket. Ezért nekünk politikusoknak feladatunk, hogy megismerjük a társadalom és egymás nézeteit, beszéljünk a lehetséges megoldásokról és próbáljuk előre látni a lehetséges következményeket.

Az előre megjósolható, hogy nem mindenben értünk egyet, de a felelős gondolkodás és az egyenes beszéd itt az egyetlen megoldás. A bevándorlás kérdéséről minden aktuálpolitikai haszonszerzés nélkül, az egymást megérteni képes emberek komolyságával és felelősségével kell szólnunk. A bevándorlás kezelésének kérdései ugyan a jövőre vonatkoznak, de válaszaink csak a múlt tapasztalataiból és a jelen tudásából táplálkozhatnak.

A polgári kormány az Alaptörvényben is rögzítette Magyarország erkölcsi alapelveit, eszerint „védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit”. Ezért is javasolta a Fidesz-KDNP-frakció­szövetség a közös gondolkodást a nemzet jövőjét érintő, de európai szinten is nyugtalanító aktuális problémáról. A bevándorlás Európában nem valami új keletű probléma, csak a látásunk és hallásunk nem akarta felfogni annak valódi jelentőségét. Ebben a témakörben tehát távol kell tartani magunkat az idegenellenesség méltatlan gondolkodásmódjától, és közben felelős politikusként kell viselkednünk, értve és érezve ennek minden veszélyét. Kerülni kell a dogmatikus közhelyek felsorolását, mert azzal nem tisztul sem az egymás, sem a helyzet megértésére irányuló képességünk.

Milyen elveken és gyakorlati szükségszerűségeken nyugszik ma Európában a bevándorlás lehetősége? ‑ tehetjük fel a kérdést. A jövevények befogadása az európai társadalmi elvek emberségén alapul, amelyet egy évezredes szenvedéstörténet alapozott meg üldöztetéssel, megaláztatással, háborúkkal, népirtással és kegyetlenséggel.

Az európai megmaradás tapasztalatait ma már nemzetközi egyezmények rögzítik ‑ lásd a genfi egyezményt ‑, és törvény, a hazájukat elhagyni kényszerülők emberi jogainak és alapvető szabadságainak védelméről szóló törvény, a 2007. évi LXXX. törvény a menedékjogról.

Tisztelt Országgyűlés! A bevándorlás kérdéskörének másik eredője a jóléthez szokott európai nemzedékek kényelme. Miközben a fejlett európai országokban az emberek sokasága egyéni életcéljai miatt kevesebb gyermeket vállal, ez a csökkenő népesség magas elvárásokat támasztó, igényes munkavállalóvá vált.

(13.00)

Bizonyos munkakörökben és bizonyos időszakokban ösztönözték a bevándorlást. A bevándorlók közreműködése nélkül a komfortos életük ugyanis hetek alatt összeomolna. A magyar társadalomban azonban nem ilyen, nem ez a jellemző. Nálunk vannak dolgos kezek, akik a kényelmetlen munkára is vállalkoznak, sőt a polgári kormány ösztönzi a magyar embereket, hogy inkább munkából éljenek, mint támogatásból. Felfogásunk szerint minden munka hasznos, amely értéket teremt és megélhetést nyújt. Mi a bevándorlóktól elsősorban szakértelmet, új ismereteket, jobb szokásokat és színesebb hétköznapokat várunk. A kiindulópont az, hogy a bevándorlás ügyét ne úgy tárgyaljuk, mint egy elméleti, tőlünk távol eső kérdést, hanem úgy, mint európai problémát, amely közvetve vagy közvetlenül minden országot érint.

A folyamatokból és az adatokból tényszerűen levonhatjuk azt a következtetést, hogy már nem bevándorlásról, hanem népvándorlásról beszélhetünk. Tengeren és szárazföldön a menekültáradat olyan méreteket ölt, hogy az már nem bevándorlási kérdés, hanem a biztonságpolitika része. A menekülő tömegek nem hadak által és nem fegyverekkel jönnek, de szervezetten, tömegekben, családostul és véglegesen. Új hazát keresnek népeiknek. Ezért ezt a kérdést nemcsak idegenrendészeti kérdésként kell felvetnünk európai szinten, hanem a betelepülés értelmében.

A becsület megkívánja annak megemlítését, hogy napjainkban az elkeseredett vándorlás egy részét sajnos az a rövidlátás okozta, amely elhitette a más szokásrendben élő népekkel, hogy a jóléti demokrácia elterjesztése jobbá, igazságosabbá teheti országukat. A demokráciaexport csúfosan megbukott. Amerre ezek a hittérítők jártak, őket fegyverek kísérték, és nyomukban ma káosz és nagyobb kilátástalanság van, mint a forradalmak előtt, és polgárháború és menekültek százezrei. A jobbító szándékba százezrek pusztultak bele, országok bomlottak fel, a kegyetlenség elképzelhetetlen méreteket öltött, és milliók váltak földönfutókká, menekültek el országaikból.

Meg kell említenünk még a bevándorláshoz kapcsolódó kockázatot. Azzal is szembe kell nézni, hogy azok a bevándorlók, akik nem jutnak az általuk elképzelt megélhetéshez, létharcukban elfáradva könnyen tévedhetnek a törvénysértés útjára. A növekvő bevándorlás munkahelyteremtést, tisztes megélhetés biztosítását kívánja az állam részéről, amit jelentősen nehezít a nyelvtudás hiánya és a kulturális szokásrendek különbözősége. A másik ilyen terület pedig a népegészségügyi kockázat. A bevándorlás ügyében az egyik leggazdagabb tapasztalatokkal ma Franciaország rendelkezik Európában. A második, harmadik generációs bevándorlók, akik Franciaországban születtek, francia iskolába járnak, francia kultúrát tanítottak nekik, mégis megmaradtak idegennek. Arra a kérdésre, hogy franciának érzik-e magukat, kórusban válaszolják, hogy nem. Vannak olyan kultúrkörből érkezők, akiknek könnyen megy a beilleszkedés, míg mások soha nem fognak alkalmazkodni a befogadó ország szokásrendjéhez. Ha a kérdésre úgy válaszolunk, hogy nem akarjuk integrálni a bevándorlókat, és bátorítjuk, hogy maradjanak meg őseik hitében és szokásaiban, mekkora létszámig viselhető el az idegen szokásrend és új életforma jelenléte a magyar városokban? ‑ bárki felteheti ezt a kérdést.

Aki ma Párizs, London vagy Brüsszel egyes kerületeiben jár, ha nem tekintene fel az évszázados épületekre, olykor bizony Európán kívülinek érezné magát. A bevándorlótól elvárható a nyelvismeret, a hagyomány és a kultúra örökösei nevében a helyi szokások felvétele és a szabad vallásgyakorlathoz való jog megőrzése mellett a helyi hagyományok tisztelete. Az ebből keletkező konfliktusokat nem lehet a bevándorlók igényei szerint értelmezni. Akik sérelmezik a hagyományainkat, azok rossz helyre jöttek.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek mellett vállalt kötelezettségeinket teljesíteni kell az üldözöttek iránt, akiknek életét szülőföldjükön bizony veszély fenyegeti. A menekültekről nemzetközi egyezmény és törvény is rendelkezik.

Visszatérve a vitanap nagy kérdéseire, érdemes történelmi példákat keresnünk. Nekünk, magyaroknak Szent István királyunk intelmei adhatnak útmutatást, más történelmi helyzetben és körülményekben értékelve. Ma sem gondolom, hogy ennél messzebb kellene mennünk. „A vendégek és a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.”

Tisztelt Országgyűlés! Helyesen értelmezve a magyar államalapító bölcs tanácsait, ki kell emelnünk néhány máig is érvényes történelmi fordulatát. Az idegenek hasznot hajtanak, az érkezők nemesek és bölcsek. Különb példát hoznak magukkal, amely az országot díszíti és az udvar fényét emeli. Azt hiszem, hogy a bevándorlás ügyében Magyarországnak ennél jobb iránymutatás ezer év után sem rendelkezik.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban és az MSZP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  110  Következő    Ülésnap adatai