Készült: 2019.10.19.18:25:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

160. ülésnap (2016.06.07.), 55. felszólalás
Felszólaló Dr. Mátrai Márta Mária (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:21


Felszólalások:  Előző  55  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MÁTRAI MÁRTA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A dublini III. rendelet átdolgozását érintő európai parlamenti és tanácsi rendelettervezet módosítása tárgyában az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának B/10929. számú beszámolójához és ennek elfogadásáról szóló H/10931. számú határozati javaslatához kívánok hozzászólni.

A mai vita a szubszidiaritás vizsgálatáról is szól. Ez egy olyan előterjesztés, amelynek tartalma az el­múlt esztendőig ismeretlen volt számunkra. Tanultunk már népek bevándorlásáról, vándorlásáról, harcos hódításokról, de olyat még nem éltünk meg, hogy fegyvertelen emberek tömegei az emberi jogok tág és téves értelmezésével igényelnek gondoskodást, megélhetést, ellátást, munkalehetőséget és mindenféle támogatást.

Feltehetjük a kérdést, milyen állam vagy államkö­zösség az, amelynek belső rendjét az idegenek át­ala­kítják. Milyen állam és milyen államközösség az, amely védtelen, ezért megalkuvó, és ezt azzal leplezi el, hogy védekezés nélkül minden követelést kiszolgál.

(14.00)

Ehhez járul még az is, hogy inkább szét akarja osztani az európai népekre zúduló terheket, semmint ellenálljon a követeléseknek. Sőt, az Unió tervezett rendeletében a szubszidiaritás elvét megsérti, a kényszerszétosztási mechanizmust nem vállalókkal szemben, az arányosság alapkövetelményét is figyelmen kívül hagyva tehát a pénzügyi szolidaritás mértékén felül pénzbírságot szabna ki.

Az egészséges életösztönünk védelme érdekében rögzítenünk kell, hogy a népek szabad vándorlásának kora Európában lejárt. A dán, svéd vagy éppen a portugál, spanyol nép is úgy maradhat meg, ha nyelvüket, szokásaikat meg tudják őrizni, a nekik kedves helyeiket utódaiknak a megörökölt állapotban. Hasonló okokból kiindulva a jelenkori népvándorlás kezdetén mi is azt kérdezzük, vajon a hozzánk betelepülők és leszármazóik énekelnek-e majd magyar népdalokat, jelent-e valamit nekik az egri várvédők hősiessége, Arany János nyelve vagy pedig a magyar puszta.

Vannak más lelki okai is az óvatosságnak. Nekünk Magyarország szent hely. Amikor az idegenek közelednek a szent helyeink felé, azt kérdezzük, vajon a betelepülni szándékozók tiszteletben tartják-e majd ezeket, őrzik-e történelmi emlékeinket, műemlékeinket, templomainkat, szokásainkat, vagy más szokások szerint akarnak-e élni. Sokan azt mondják, hogy ez önző beszéd, de ez nem más, mint a nemzetért való aggodalom, annak a szakadatlan küzdelemnek a tapasztalata, amelyet őseink folytattak a magyar nép fennmaradásáért. Vannak, akiknek ez nem fontos, mert nekik már ott a hazájuk, ahol a kifizetőhelyük, és így ebből a megközelítésből minősítenek bennünket is. Mi, keresztény konzervatívok megkerülhetetlennek érezzük a felelősséget a magyar nemzet fennmaradásáért, amely abból ered, hogy tiszteljük a múlt nemzetmegtartó igyekezetét, és felelősségünk van a magyar nemzet közösségként való megőrzésében. Ezt a felelősséget az Alaptörvénybe foglalva a Nemzeti hitvallásban is rögzítettük.

A gazdasági visszaesés, a klímaváltozás, a népesedési krízis, az önvédelmi képesség hiánya és az értelmetlen demokráciaexport okozta háború együttesen egy újkori népvándorlási hullámot indítanak el Eu­rópa felé. Ehhez járult még, hogy a nyilvánvaló jó­lét és bőség, valamint a fogyasztás világméretű reklámja, amely természetesen mindenkit elért és mindenki számára megfigyelhető volt, felkeltette a nyomorúságban élő népek figyelmét, így ma már olyan területekről is özönlenek Európa felé, ahol nincsenek háborús konfliktusok. Jönnek tömegesen Pakisztánból, Bangladesből vagy Afrika egyébként békés országaiból. Ők is részt kérnek a jólétből, még ha számukra ismeretlen is az európai kultúra, szokásrend, életmód és együttélés rendje. Indulnak tömegesen a befogadó európai jobb élet, megélhetés felé. Számukra a korlátok nélküli kötelezően szétosztandó betelepítési kvóta, uniós nyelven állandó elosztási kulcs csak biztatást jelent.

Az még nyitott kérdés, hogy hol lesz a befogadás ha­tára az Ázsia és Afrika túlnépesedett területeiről el­vándorlók Európán belüli letelepítésében. Úgy tű­nik, hogy ma már Európa számos országában nyomasztó a bevándorlók tömege, különösen, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy nagy részük nem is akar azonosulni az ott lakók munkafelfogásával, szokásrendjével, kultúrájával és a kivívott szabadságeszményekkel, mint például a nők egyenjogúsága.

A jogállami eszmék által megszervezett Európa szembesül az inkább nyers fizikai erőt ismerő társadalomszervezéssel. Európa behódolt ennek a ma már elfeledett, ismeretlen erőnek, és eddig megalkuvónak bizonyult. Párizsban, Brüsszelben, Berlinben vannak olyan kerületek, ahol az állam lényegében elvesztette a közigazgatási felügyeletet egyes városrészek felett, mert ott már más szokású népek igazgatják életüket a maguk értékrendje szerint. Úgy tűnik, hogy a betelepülők az európai keresztény kultúrának csak az eredményét akarják birtokba venni: az együttműködés és a kölcsönös tisztelet teremtette életszínvonalat. Azonban az ezt megalapozó hitet, világképet, erkölcsi és világi szokásrendet elutasítják. Ebben van a tömeges betelepülés kockázata is, mert a sokaság növekedésével nő az európai életforma elutasítása, és megerősödik a más körülmények között megélt szokásrend védelme. Ezt nevezik párhuzamos társadalmaknak.

A bevándorlást pártoló és a menekültek által leginkább érintett országok vezérletével tartja magát az az európai álláspont, hogy mindenki vigye a menekültkvótáját és tartsa el őket. A kényszerbetelepítési kvóták elutasítására vonatkozó magyar álláspont újra és újra európai össztűz alá került, amelyben az őszinte beszédnek sajnos nyoma sincs. Megint jön az átlagos demokráciavita, hivatkozás az európai értékekre meg a szolidaritásra.

A magyarok hazájukban erős közösségben élnek, nyelvi, kulturális és nemzeti azonosságban, amit nehéz fellazítani. A gyengítés eszköze az önvédő erők nacionalistának bélyegzése, a közösség legjobbjainak külföldre csábítása, az elvándorlás folyamatos reklámozása, de ehhez tartozik a népesség szokásainak, természetének, kötődésének lenézése, kultúrájának semmibe vétele. A magyar társadalom korszakonként eltérő mértékben, de eddig eredményesen ellenállt önazonosságának csorbításában. Aki hozzánk látogat, az tudja, hogy a magyar nép földjére jött, látja, hogy az ország lakosai nemzetiségeikkel békében élnek. Tapasztalhatja, hogy az ország működik, épül, lakói összefogva fenntartják ezen a földterületen az élhetőség feltéte­le­it. Magyarország a menekülőkkel szemben nemzetközi kötelezettségének eleget tesz, miként azt a dél­szláv válság idején is bebizonyította. De egyvalamit mégsem enged meg: hogy átalakítsák a magyar élet szokásrendjét, valamint megfoghatatlan világemberi és világnépi jelleget hozzanak létre. Ez a támadások egyik eredője. Akik Magyarországra érkeznek, ha velünk együtt akarnak élni, segíteniük kell az európai értékek és kultúra továbbvitelét, a magyar örökség megmaradását, a magyar nyelv megőrzését és szokásaink védelmét. Ezt lehet nemzeti álláspontnak is tartani és tekinteni, de nekünk a múlt és jelen polgárai erre adtak felhatalmazást, az önfeladásra nem.

Az egyszerű kérdés tehát így hangzik: van-e joga a magyar népnek magyarként megmaradni a szülőföldjén, mai polgárai tudatában vannak-e a megmaradás felelősségének, és erősen akarják-e ezt. Meggyőződésem, hogy igen. Az országból eltávozóknak pedig félve jegyzem meg, vigyázzák hazájukat külföldön is, hogy később, ha zavaros idők jönnének, legyen hova hazatérniük.

Összességében ma is érvényes a kormány által eddig képviselt álláspont, amelyet a 2015. év végén fogalmazott meg a migránsok kötelező kvóták szerinti szétosztásáról szóló európai uniós döntést megtámadó keresetében, amely szerint hibás az Európai Unió által választott azon megoldás, mely a nemzetközi védelmet kérő tagállamok közötti kötelező kvótákon alapuló elosztást írja elő. A nemzetközi jog alapján egyetlen szuverén állam sem kötelezhető arra, hogy átvállaljon és elbíráljon más tagállamban benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelmet. A helyzet nem javul, amely megerősíti korábbi kétségeinket, így nincs okunk arra, hogy meggyőződésünkön változtassunk, sőt minden magyar embert arra kérünk, hogy az országos népszavazás keretében a kötelező betelepítési kvótát utasítsa el.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek alapján kérem, támogassák az Európai ügyek bizottságának beszámolója alapján előterjesztett határozati javaslatot, amelynek elfogadása nemcsak a szubszidiaritás elvének megsértését kifogásolja, de egyúttal a józan ész szabályainak is megfelel. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)




Felszólalások:  Előző  55  Következő    Ülésnap adatai