Készült: 2020.01.18.09:59:19 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

245. ülésnap (2009.11.18.), 95. felszólalás
Felszólaló V. Németh Zsolt (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:08


Felszólalások:  Előző  95  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A jogszabálytervezet ismertetésekor a jogszabálytól elvárt hatások között megemlítette államtitkár úr, hogy remélhetőleg erősödik a munkavállalók jogbiztonsága. Én a hozzászólásomban kizárólag ezzel szeretnék foglalkozni, hogy vajon erősödik-e a munkavállalók jogbiztonsága.

Két évtizeddel az időben hadd menjek visszafele! Mielőtt politikára adtam volna a fejemet, építőiparban dolgoztam, amely akkor is és azóta is azért szezonális tevékenység. A gyakorlat az volt, hogy nyaranta a dolgozók akár tíz órát is dolgoztak, aztán mikor elérkezett a fagy, a hó leesett, akkor elmentek úgynevezett fagyszünetre. Egy csökkentett javadalmazás volt ebben az időszakban, de biztosak voltak abban a munkavállalók, hogy amikor kitavaszodik, akkor újra visszaveszi őket a munkaadójuk.

Aztán '94-ben újra visszatértem a versenyszférába, egy teljesen más világ fogadott, mégpedig akkor már az történt, hogy ilyenkor, karácsony előtt a dolgozók nem a fagyszünetre mentek, hanem munkanélküli-segélyre, és teljesen bizonytalanok voltak már abban, hogy mikor elérkezik a tavasz, akkor vajon újra visszaveszi-e őket a munkaadójuk. Ez egy embertelen világ, gondoltam én, és ha én egyszer politikus leszek, akkor ezen kellene segíteni, mert mégiscsak abnormális, hogy emberek tömegei, munkavállalók tömegei éljék úgy le az életüket, hogy huzamosan egyfajta munkahelyen dolgoznak, de azért minden év végén, pont karácsony előtt azért mehetnek a munkaügyi hivatalba, és egy normális esetben még egy hitelt sem tudnak fölvenni, hiszen a folyamatos munkaviszonyuk nem biztosított ehhez.

(12.30)

Voltak, akik azt mondták, hogy ezt a piacgazdaság hozza, és tessék ehhez hozzászokni. Ezzel szemben állt az, hogy változassuk meg. Azok nyertek, akik azt mondták, hogy szokjanak ehhez hozzá, és bizony ez sajnos mára általánossá vált. De álmomban sem gondoltam azt, hogy lesz ennél még rosszabb is. Ugyanis az egyre globálisabbá váló piacgazdaságban a hatékonyság szolgálatának rendelünk alá mindent. Mégpedig a termékek előállítása és a szolgáltatások biztosítása során nemcsak az alapanyaggal bánnak most már nagyon-nagyon hatékonyan, hogy abból a legkevesebbet kelljen igénybe venni, és időzítve is a legoptimálisabban, nemcsak az energiával, ezek érthetők, nemcsak a cash-flow-val, annyi pénz kelljen a termeléshez, amennyi éppen szükséges, hanem azóta az emberi erőforrással is. A humán erőforrással, lehetőleg így fogalmazva, hogy ne is tudjuk azt, mi van mögötte, hogy emögött mégiscsak mindennapjaikat élő, érző, álmodó, hús-vér emberek vannak, akik mégsem a munkaadók tulajdonai, mégsem olyan részesei a termelési folyamatnak, mint akár a pénz biztosítása, az energia vagy az alapanyag.

Azután azt vettük észre, hogy így a határozatlan idejű munkaviszonyok az évek, évtizedek során egyre inkább átalakultak határozott idejűvé; majd a munkaerő-kölcsönzéssel, a XX-XXI. századi emberkereskedelem mai formájával még bizonytalanabbá vált a munkavállalók helyzete. Bizony úgy látom, vagy a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt az alkalmi munkavállalás lehetősége szinte korlátlanul kinyitotta. 2002-ben 40 ezer alkalmi munkavállalói könyv volt, ma pedig 1,3 millió körüli. Valami irtózatosan nagy ez a szám, egészen biztosan indokolatlanul, és nem ilyen mértékben nőtt meg azokon a területeken való használata, amire ezt a jogalkotó annak idején kitalálta, a ház körüli munkák végzésére vagy éppen a mezőgazdasági tevékenységre.

Szerintem az a kérdés, hogy ennek a folyamatnak gátat kívánunk-e szabni. Az szerintem egyértelmű és belátjuk, hogy ez nem helyes irány. Úgy vélem, hogy ez a törvényjavaslat nem tudja ezeket az ellentmondásokat kiküszöbölni, nem tudja kordába terelni az alkalmi foglalkoztatást. Már a definíciókkal is baj van. Ha az idénymunkát nézem, az úgy szól, hogy "olyan munkavégzés, ami az előállított áru vagy a nyújtott szolgáltatás - természete miatt -", nagyon érdekes a gondolatjel közé tett mondatrész, "a munkaszervezés körülményeitől függetlenül, évszakhoz, az év adott valamely időszakához vagy időpontjához kötődik". Nos, hát ebbe a definícióba nagyon sok mindent be tudnék még ma is sorolni. Mert az év adott időszakához kötődik például a téli csizma vagy a télikabát előállítása is, de ehhez kötődik akár az úszónadrágé vagy a kempingcikkeké is. És bizony jelenleg gyakorlatként megjelenik, nem elméletben, mondom, a gyakorlatban, hogy cipőgyár működik jelenleg alkalmi munkavállalói könyvvel.

Vajon lehetséges-e ez? Hiszen alapvetően pontszerű tevékenységre találták-találtuk ezt ki. Igen, lehetséges, hiszen egy évben 90 napot dolgozhat valaki alkalmi munkavállalói könyvvel. Ez azt jelenti, hogy az egy éven belüli munkanapoknak körülbelül 40 százalékát egy fővel tudja ledolgoztatni. Olyan területeken, ahol mondjuk, működött egy cipőgyár 200 fővel, ahelyett már csak 40-50 fő van, tehát van elég szakképzett munkaerő egy tevékenységre, az állandóan foglalkoztatottak duplájára van körülbelül szükség ahhoz, hogy a tevékenységét el tudja végezni. Ezt meg is teszi, hiszen nem kell azokat a kötelmeket vállalni, amiket egy határozatlan idejű munkaviszony esetén a munkaadóknak vállalni kell.

Mindezek alapján a törvényjavaslatot ebben a formájában nem támogatom, mert szükséges, hogy megakadályozzuk a munkáltatókat abban, hogy a jelenleg még meglévő határozatlan idejű, határozott idejű munkaviszonyokat egyre nagyobb számban, élve most már ennek a törvénynek a lehetőségével is, átalakítsák, és így a munkavállalók tömegeit bizonytalanságba taszítsák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  95  Következő    Ülésnap adatai